 |
Élet a halál utánBiga Cubensis, 2003. október 15.
 | |  | | | | |  | |  | | | Tudjatok, hogy mi a nagy baj?
Hogy azokat a filozofiai nezetek, melyek itt elhangoznak, valamilyen, mar lefektetett, kitalalt rendszereken alapszanak es ezeket mar annyiszor utkoztettek es kifacsartak es egymilliardfelekeppen alatamasztottak, megcafoltak es megis. Nincsen olyan egzakt modon kifejtett nezet, ami nem csak onmagaban, a sajat kis univerzumaban igaz. De ez nem is baj, hiszen eppen ez a lenyeg: nincsen altalanos igazsag. Mindenkinek a sajat igazsagat kell(ene) meglelnie. Mert mivel mindannyian masok vagyunk, kulonbozunk egymastol, masmilyenk lesznek a tapasztalasaink is, persze kozos pontokat, konszenzust mindig erdemes keresni. Az igazsag nem olyan, mint a guttman gatya, hogy mindenre ra lehet huzni.
Szerintem a filozofiakat egyaltalan nem szabad elfogadni csak vegiggondolni, hogy az illeto miert gondolta ugy, ahogy. Es egyreszrol szerintem az is kar, hogy egyaltalan vannak kinyilatkoztatasok. Hogy miert? Mert a legtobb embert eltantoritjak attol, hogy a sajat fizikai illetve metafizikai tapasztalasaira hagyatkozzon. Termeszetesen ezek nagyon ertekes dolgok, Kant, Nietczhe, Heidegger, Platon stb, stb... de szerintem csak ugy volna erdemes olvasni oket, mint egy regenyt. Nem szabad olvasas altal elfogadni oket. Azt kell meglatni, hogy azert jo, hogy ilyen emberek eltek, mert azzal a peldaval szolgalnak, hogy nosza, tapasztaljunk meg mindent magunk, amit csak lehet. Tehat szerintem utkoztetni ezeket a nezeteket vegelathatatlan es felesleges dolog talan csak annyi haszna van, hogy megismerjuk azt, hogy ki hogyan fogja fel a korulotte levo dolgokat, mas nem sok. En ugysem fogok hinni senkinek, csak mert mondja! Sokkal inkabb orulok, ha valaki arra hivja fel a figyelmemet, hogy mire erdemes esetleg figyelni tapasztalasaim soran, de meg ezt sem tartom fontosnak, mert befolyasolja a tapasztalataim tisztasagat es eredetiseget. Szerintem felejtsetek el mindent, toroljetek ki minden mas filozofiabol osszeollozott tudast es inkabb figyeljetek sajat tapasztalataitokra mind fizikai mind metafizikai voltukban. Legyunk olyanok, mint egy ujszulott!!! Ez a legjobb, amit tehetunk!
Psylo'Child az empirikus idealista |
| |  | |  |
| | | | | | 76. Brutus | 2003. november 5. 19:35 |
| | | | | | | A tudatosság kulcsa az anyag által felépített szerkezetben rejlik és nem az anyagban magában, hiszen az emberi test molekulái szinte maradéktalanul kicserélődnek a születéstől a halálig, a tudat mégis ugyanaz marad. A kannibálok is tévedtek amikor az ellenséges harcosok agyának elfogyasztásától saját értelmük kibővülését és az idegen harcos előnyös tulajdonságainak rájuk való átszállását várták.
A megélt és nem megélt dolgokat az agyunk nem tudja megkülönböztetni, mind a kettőt ugyanolyan módszerekkel tárolja, annak az eldöntése hogy melyik valóságos és melyik nem, a tudat feladata. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tényleg szépeket írsz, Brutus. Én azon töprengtem el a hozzászólásodat olvasva, hogy milyen kategorikus alapon nevezzük megélt dolognak az emberi tudatosságban megjelenő dolgokat. Miért ne lehetne a megéltség kategóriáját kibővíteni? A halála után lebomlott, és az univerzum anyagába visszakeveredett emberi test, vagyis maga az univerzum, vagy annak egy része is lehet megélő, nem? Vagy "tekinthető megélőnek"... Hol a kategorikus határ? Te mit gondolsz erről? |
| | | | |
| | | | | | 74. cellux | 2003. november 5. 11:01 |
| | | | | | | Ezt a fajta megvilágosodott "materializmust" nagyon kedvelem.
|
| | | | |
| | | | | | 73. Brutus | 2003. november 5. 08:35 |
| | | | | | | Nem úgy kezelem a halhaltatlan emberi lelket, mint a loch ness-i szörnyet, ugyanis meggyőződésem hogy nem létezik, hogy a tudat anyaghoz kötött és az anyagi rendszer felbomlásával megszünik létezni. Ezt csupán azért nem szeretem így nyiltan állítani, mert azt senki nem mondhatja el magáról - így én se - hogy teljesen ismeri az őt körülvevő világot és mindent tud róla. Persze hallottam már tudattól független emberi lélekről is, de annak a fennmaradása halálom után csupán annyit jelent nekem mint az hogy a testemet valaha alkotó molekulák nem semmisülnek meg, hanem tovább léteznek más helyen, más szerkezetekben. Én magam, a tudatom, ettől nem leszek halhatatlan. Ettől függetlenül ennek a létezését is kizártnak tartom, nem részletezett okokból kifolyólag.
Isten a természet maga, mint ahogy azt Luther Márton is mondotta volt, ezért a létéről vitatkozni valóban fölösleges. A megszemélyesítése ősi vallásokból ered, és értelme az, hogy az egyszerű emberek számára is felfogható legyen az a hatalmas törvény rendszer, amiben élünk, ami irányít minket és aminek részei vagyunk mi magunk is. Pontosan válaszolva a kérdésedre, az univerzum egy a mindenséggel, és ennek szerves része az ember. Ugyanakkor az embernek nincs több szerepe az univerzumban, mint pl egy marék homoknak két naprendszerrel arrébb, még ha nagyobb változásokat képes is előidézni összetett szerkezete miatt. De mind a kettő ugyanúgy az univerzumunk fizikai törvényei szerint reagál az őt ért hatásokra és a törvények alól se a homok se az ember nem tud kibújni, mivel az emberben semmi nincs ami a homokban ne lenne, csupán a szerkezete más. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A halhatatlan emberi lélek nem olyan, mint a loch ness-i szörny, hogy vagy létezik, vagy nem, de nem tudhatjuk biztosra. A halhatatlan lélek egy bizonyos szemléletiség bizonyos eleme: nem az a kérdés, hogy létezik-e vagy sem, hanem az a kérdés, hogy mi köze az emberhez, és mi köze a mindenséghez. Ha beszélünk róla, akkor egy olyan fogalmiságot használunk, amiben van valamilyen jelentése, és ennyiben létezik. Ilyen spirituális dolgokról nem lehet természettudományos szemléletiségben beszélni, mert ha például azt állítom, hogy létezik halhatatlan emberi lélek, akkor ez nem egy olyan állítás, aminek a valósságát természettudományos eszközökkel igazolni, vagy cáfolni lehet. Ez nyelvi kérdés. Egyszerűen arról van szó, hogy ez a "van" nem az a "van", mint a loch-ness-i szörny esetében. Ennek a nyelvhasználati disszonanciának lehet betudható, mikor emberek azon vitatkoznak, hogy van-e Isten, meg hasonlókról... Szomorú dolog.
No, de ne filozófiáljak, mert itt nem ez a lényeg. Ez csak úgy kibuggyant.
Szóval, nem-lét alatt egyszerűen csak a nem-létet érted. Értem. Itt most mindenség és univerzum alatt ugyanazt értettem. Azért nem fogalmaztam egzaktabb módon, hogy szabadon tudj válaszolni a kérdésemre.
Egyébként lehetségesnek tartom, hogy potenciálisan egy kicsit túl görcsösen kezeled ezt a kérdést. Ha van egy kompakt és egzakt képed a születés és halál témájáról, akkor vagy maradj meg ennél, és ne kérdőjelezd meg, ne próbáld meg többé tenni, mint ami; vagy pedig add fel a szemléletiséget, és éld meg a dolgot teljes szemléleti szabadságban, a teljesség és a kompaktság igénye nélkül, de így az inkonzisztensség veszélyétől mentesen. Sok szenvedést ígér csak az, mikor egy szemléletetnek megpróbálsz megfeleltetni valamit, ami nem a szemlélet keretein belül van értelmezve. El lehet kezdeni gyúrni-csavarni, toldozni-foldozni, és a végén már kifejezetten erőlködni kell, hogy megőrizd a szemlélet belső önmegfelelésébe vetett hitedet, és magadnak is hazudni kell, hogy ne essen szét az egész.
Konkrétan arra gondolok, mikor például azt írod, hogy "a tudat szempontjából a nem-lét viszont semmiben nem különbözik egy, a valóságban átélt időegységtől, amiről az agyunk már semmilyen emléket - tudatalattit se - nem tárol". A tudat szempontjából való nem-létet azonosítod egy olyan dologgal, amit az agy léte mellet értelmezel. Nem tekinthető értelmezettnek az a fogalom, amit az agy bizonyos állapota szerint értelmezel, de kifejezetten az agy nem-léte melletti valóságtartalomra vonatkoztatsz. Tudom én, hogy ezzel csak ráközelíteni próbáltál a dologra, és nem meghatározni azt, de az ilyen önfarkába harapó ráközelítésekből lesznek az önértelmező fogalomhasználatok, és az önértelmező fogalomhasználatokból lesznek a csúnya szemléleti görcsök és rögzültségek. Én azt mondom neked, hogy ne vedd túl komolyan a saját elképzeléseidet. De nem akarok zsákbamacskát árulni: én mindezt nem azért írom, mert azt hiszem, hogy ismerlek, és most jól megmentelek, hanem mert kíváncsi vagyok a válaszodra. Kiváncsi vagyok, hogy mennyi "mit értesz ... alatt", és mennyi "nem tudom, pontosan mire gondolsz..." lesz benne. :) |
| | | | |
| | | | | | 71. Brutus | 2003. november 5. 00:03 |
| | | | | | | A nem-lét érzésére nem mint megtapasztalható, tudattal felfogható dologra gondoltam, hanem arra a tudattalan állapotra, ami az egyén tudatának kialakulása előtti időre tehető. Tulajdonképpen az érzés szó használata helytelen volt.
Mégis, a jelenleg létező tudatom kínál néminemű viszonyítási alapot a nem-lét felfogásához.
A tudat szempontjából a nem-lét viszont semmiben nem különbözik egy, a valóságban átélt időegységtől, amiről az agyunk már semmilyen emléket - tudatalattit se - nem tárol.
Az anyagi testtől függetlenül létező lélek létezését kizárni nem tudom, de valószínűtlennek tartom és elég sok minden szól ellene.
Mit értesz univerzum és mit mindeség alatt?(ezek szinonímák, de sejtem mire gondolsz) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Brutus, heló, és remek. Nagyon szépen és tisztán fogalamzol.
Mire gondolsz, mikor a nem-lét érzését említed? Ha nincsen ember, akkor ki éli meg az ember nem-létét? Ki a szubjektum? Talán az univerzum, és az ember egy a mindenséggel? Vagy az ember éli meg? Mert ha az ember, vagy annak egy aspektusa éli meg, akkor itt te a halhatatlan lélekről beszélsz, nem? Persze ha a halhatatlan lélek nem más, mint a mindenség egy potenciális aspektusa, akkor a két megközelítés egy és ugyanaz. Na ja. De nem mondom, hanem kérdezem. Hm? |
| | | | |
| | | | | | 69. Brutus | 2003. november 4. 21:34 |
| | | | | | | Véleményem szerint a tudat(lélek) nem más mint az idegsejtjeink bizonyos csoportja által létrehozott jelenség, aminek feladata az embernek nevezett hatalmas sejthalmaz életében felmerülő fontosabb döntések meghozatala, illetve nagyvonalú irányítása. Nagyvonalú, mert pl amikor megmozdítjuk a kezünket, fogalmunk sincs arról hogy pontosan melyik izmainkba milyen impulzust küldünk, az agyunk elvégzi helyettünk ezt a feladatot. A tudat létezésének evolúciós előnyei tehát ugyanolyan jellegűek mint pl egy tábornok előnyei egy hadseregben. Egyéb bizonyítékok a tudat(lélek) materiális eredetére, hogy a tudat minden egyes alkotóelemét, minden egyes érzést lehet befolyásolni materiális eszközökkel - idegrendszerre ható molekulákkal, fizikai behatással - ami eleve kizárhatóvá teszi a tiszta emberi tudat megmaradását az - anyagi - idegrendszer összeomlása után. Az élet éppen ezért szerintem egyszeri és megismételhetetlen és a halál után ugyanolyan állapot következik mint születés előtt. Ezt az érzést mindenkinek ismernie kell. Ez a nem-lét érzése.
Nem tudom továbbá hogy egy emberi gondolat hogyan lehetne befolyással arra ,hogy halál után mi történik a tudattal(lélekkel), amikor maga a hit és a túlvilágra vonatkozó gondolatok egyértelműen materiális jellegűek és különböző materiális módszerekkel (pl agymosás különböző formái, amnézia stb) eltüntethetőek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | köszönöm. : )
tegnap egy pár óráig megszálltak a gondolatok, és írtam egy kicsit magamnak a témáról, nehogy elfelejtsem "józanon".
ajánlom a módszert mindenkinek. : ) |
| | | | |
| | | | | | 67. _ID | 2003. november 4. 17:36 |
| | | | | | | Teljes egyetértésemet fejezem ki Cauldfield írásával kapcsolatban.
Jól mondod. |
| | | | |
|
