 |
Élet a halál utánBiga Cubensis, 2003. október 15.  | |  | | | | |  | |  | | | | Nem tudom Siphersh hogy gondolta, de nekem ilyen lufieloldozás-elengedésként jött le a mondanivalója, vagy anyag feloldódik egy közegben, vagy valamit elengedsz egy szakadék fölött. De nem ilyenekre gondoltam, hanem esetleg csak annyiban oldásra, hogy a szilárd struktúrákat merevségét kioldani, és közöttük helyet csinálni újaknak, illeszkedöknek. |
| |  | |  |
| | | | | | 89. cellux | 2003. november 6. 12:29 |
| | | | | | | (Szerintem nagyon is oldásról van szó.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh:
Ebben Celluxhoz hasonló a véleményem. Csak onnan tudsz kiindulni, ahol vagy, és csak azt tudod elhatározni, hogy továbblépsz, de abban nem tudhatsz gondolkodni, hogy ott majd mi lesz. Ahol most vagy, ott többé-kevésbé mindig is megmaradsz, csak pluszban hozzájönnek az új dolgok, de utána ezeket is be tudod illeszteni a jelenlegi világképedbe.
Tehát nem feloldásról, elengedésröl van itt szó, hanem inkább egy transzlogika-szerü egyszerre-elfogadásról. |
| | | | |
| | | | | | 87. cellux | 2003. november 6. 08:57 |
| | | | | | | "Én még mindig azt hiszem, hogy az önmeghaladás belsőként megjelenő szükségessége soha nem lehet valódi, fenntartható alapja a valódi önmeghaladásnak."
Alapja nyilván nem lehet (hiszen az alap abban van, ahová az önmeghaladás révén jutunk), viszont egyfajta előidézője igen. Ha a gondolkodás révén megsejtjük (belátjuk?), hogy a felébredés lehetősége adott, akkor van esélyünk rá, hogy meg is történik, egyébként viszont nincs, mert a fogalmi rendszereink automatikusan blokkolni fogják a megnyílás lehetőségeit.
Más szavakkal: az Isten addig nem tud segíteni rajtunk, amíg mi be nem engedjük (szabad akarat).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én+te+ö=gén, (egy copy/paste-tel sikerült kiderítenem, hogy rövid 'ö' van a nevedben), elolvastam Thomas Nagel "What is it like to be a bat?" című szösszenetét. Amit a végén ír, az Hermann Hesse Üveggyöngyjátékára emlékeztet, illetve a következő írás egy üzenetére: http://www.erowid.org/plants/mushrooms/mushrooms_article3.shtml (konkrétan arra a szakaszra gondolok, ami úgy kezdődik, hogy "The work of Stanislav Grof, particularly...".
Én azt hiszem, hogy itt, ebben a topikban most egyáltalán nem arról van szó, mint Nagel írásában. Az a vonalvezetés ott érhetne véget, ahol az ésszerűség alázattal aláveti magát a misztikus létmegélés valóságának, ez itt pedig éppen hogy ott kezdődik, ebben a kontextusban nyer értelmet. Persze ez csak az érem két oldala; de mégis, én nem tudom elképzelni, hogy milyen progresszív lehetőségek rejlenek a Nagel által felvázolt megközelítésben. Én úgy érzem, hogy az ésszerűséghez való ragaszkodást olyan erősen posztulálja, hogy a korlátok felrajzolásán túl ezen a vonalon senki nem érhet el valódi eredményeket. Ha a megszokott ésszerűség rendszerén belül jelenik meg a korlátoltság állításának érvényessége, és így a transzcendens (a megszokott észerűség vázát adó fogalmiság vonatkozási körén túlmutató) vonatkozású fogalmiság felépítésének igazoltsága, akkor az esetleges eredmény éppen annak a közegnek a meghaladását követeli meg, amiben saját jogosultsága megjelenik. Én még mindig azt hiszem, hogy az önmeghaladás belsőként megjelenő szükségessége soha nem lehet valódi, fenntartható alapja a valódi önmeghaladásnak. Az ilyen megalapozottság visszakunkorítja az önmeghaladást az illető közegbe, és létrehozza a külsőnek tekintett belső dolog archetipikus önértelmezettségét. Hogy egy nagyon jól érthető analógiával éljek az enteogén élmények jelenségtanából: soha nem lehet feloldani, elengedni egy gondolatiságot, ha ennek az elengedésnek a motivációja csökönyösen az illető gondolatiságban nyer igazoltságot, érvényességet. |
| | | | |
| | | | | | 85. Brutus | 2003. november 5. 22:34 |
| | | | | | | | Sajnos nem ismerem a tudat e módon történő 3 részre osztását, ezért nem tudom megmondani. Öntudatra semmiképpen, mert az öntudat véleményem szerint csak társas életet élő és valamilyen jellegű kommunikációt alkalmazó élőlényekben alakulhat ki, ahol az egyedek ismerik egymást, ami semmiképp sem jellemző az első tudatos élőlényekre. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Brutus:
Az élölény esetében melyik tudatra utalsz? Primer, reflektív, vagy ön- ? |
| | | | |
| | | | | | 83. Brutus | 2003. november 5. 21:34 |
| | | | | | | Psylo'Child:
Én meggyőzni, megtéríteni senkit nem akarok, ilyesmiről szó sincs. Mégis a vita, az eszmecsere sokat segít a saját véleményem formálásában és ezért szeretem megosztani másokkal amit gondolok.
Életemben nem olvastam se Kant, se Nietczhe, se Heidegger, se Platon, sem egyéb filozófus által írt könyvet. A világról alkotott képemet én magam raktam össze apró - nem filozófiai jellegű -tudás töredékekből, puszta elmélkedéssel és öncélú gondolkodással. Olyan embert, aki az én világnézetemet vallja nem ismerek, noha igen valószínűnek tartom, hogy vannak szép számmal. Én erre a következtetésre jutottam, más másra, mindenkinek szíve joga azt gondolni amit akar, de ugyanakkor az egészen biztos hogy a világunkra vonatkozó valóság és igazság csak egy van és az nem függ egy ember gondolatától sem. Azt eldönteni, hogy kinek is van igaza a világ valódi szerkezetét illetően, se nekem, se másnak, se lehetősége, se joga nincsen. Egyetértek azzal, hogy mindenkinek magának kell levonnia a következtetéseket a beérkező információáradatból, ugyanakkor bizonyítékok cáfolását csak ellenbizonyíték birtokában látom megalapozottnak.
Siphersh:
Kategorikus különbség nincsen tudattalan és tudatos között, maximum annyi, hogy a tudat feltétele a központi idegrendszer, ugyanakkor nem minden központi idegrendszerrel rendelkező élőlénynek van tudata. Természetesen nem húzható egy éles határvonal tudatos és tudattalan közt, az átmenet folyamatos. A kezdetleges tudat megjelenése szerintem a gerincesek később kialakult csoportjaihoz köthető. Annak az eldöntése, hogy melyik élőlény rendelkezik tudattal és melyik nem, azért nagyon fontos kérdés szerintem, mert nem helyénvaló tudattalan élőlények érdekét szolgálni tudattal rendelkezők ellenében, de még nagyobb vétek kárt okozni tudattalannak vélt de mégis tudatos élőlényeknek. Persze mindez csak akkor igaz, ha nem akarunk másnak rosszat. Egy tudattalan élőlénynek annyiban lehet rosszat tenni, mint egy darab kőnek. Őt nem fogja érdekelni. De ha ez a darab kő egy gyönyörű szobor, akkor mégis érdemes elgondolkodni, hogy összetörjük-e vagy sem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ...kezeimet dörzsölve várom, hogy mikor juttok el a zombikhoz meg Nagel denevérjéhez :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Psylo'Child, nyilván igazad van. Ezzel, amit most mondasz abban az irányban beszélsz, amilyen irányban van az, amiről szól itt minden; a keresztény miszticismustól a kabbalán át a zen-ig; és ami olyan naturáisan meg tud jelenni egy enteogén élményben. De könnyű felismerni, hogy mi a helyzet; a komoly kérdés az, hogy mit kezdünk vele. Újszülöttnek lenni csak a kezdet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Brutus, én azt a kérdést tettem fel, hogy mi a kategorikus különbség. Világos, hogy az anyag szerkezetén múlik, hogy mondhatjuk-e, hogy megélés történik-e, vagy sem, de a kérdés az, hogy mi alapján mondjuk, hogy az élő ember számára van valamiféle megélése a dolgoknak, a modern-nyugati fogalmiság szerint "nem élő" dolgokban viszont nincsen. Hol a kategorikus különbség? |
| | | | |
| | | | | | 79. cellux | 2003. november 5. 20:36 |
| | | | | | | Gondolhatnál az emberiségre úgy, mint micéliumszövedékre. A szellemóriások nem mások, mint gombatestek, akik a kollektív tudat éppen aktuális állapotát külső formákban megnyilvánítják.
A közös tudaton, a történelmünkön mindenki osztozik. És micéliumháló nélkül gombatestek sincsenek.
|
| | | | |
|
