 |
Körben járni...Biga Cubensis, 2003. szeptember 26.  | |  | | | | |  | |  | | | Rendben, Biga, akkor viszont az a bibi, hogy ma már nincsenek meg azok a kis közösségek, ahol ez a nevelés mukodne. [Nekem pedig a hosszu ü ö nem muködik :( ]
No jó, errol nem érdemes vitázni, én alapvetoen úgy latszik monogám vagyok. Bár a tények néha ellenem szólnak ;)
Ezért közelebb áll hozzám a Feldmár által fejtegetett "együtt újjászületés" gondalata.
Újjá és még újabbá. Koncentrikus körökben.
|
| |  | |  |
| | | | | | 78. cellux | 2003. október 22. 15:27 |
| | | | | | | Hát, én a feltámadásban nem vagyok annyira biztos... :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Cellux: úgy tűnik ebben a topicban eléggé egyetértünk. :-) Én nem tudtam ennyire jól megfogalmazni, de tényleg a tűzről van szó. De ahhoz iszonyúan egómentesnek kell lennie valakinek, hogy elnézze, hogy nála már a párja nem talál tüzet. De erre valaki akár azt is mondhatja, hogy ez csak a földi vágyak hajszolása, nem lehetünk örökké szerelmesek. De ez nagyon mély gondolat, amit mondtál, hogy lehet, hogy ez emberlétünk értelme: tüzet teremteni, tűzbe menni, megégni, majd feltámadni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Azmirra: igen, de elfelejtünk valamit. A poligámia korában a gyerekeket nem a szülők nevelték, hanem a közösség idősei. Az is közhely, de az ember még általában, amikor gyermeket nemz, még maga is gyerek. Bölcsebb sokkal később lesz. Egyes "primitív" kultúrák azért is őrizték ezt meg, a gyermek megszületik, az idősek felnevelik, majd amikor a szülők megöregszenek, akkor fognak pk maguk tanítani - addig élik a fiatal életüket. |
| | | | |
| | | | | | 75. cellux | 2003. október 22. 15:07 |
| | | | | | | Azt hiszem, ilyesmi csak akkor történik, ha egy kapcsolatból idővel eltűnik valami, amire viszont az ember továbbra is szomjazik.
Mondjuk lehetne ezt a valamit tűznek nevezni. A tűz fontos dolog. És ha az ember egyszer megint kap egy lehetőséget, hogy lángoljon, akkor minden porcikája kívánni fogja, gyakran még úgy is, hogy az esze teljesen tisztában van a destruktív következményekkel.
Én ezt az emberi vonást nagyon szeretem, és szomorú lennék, ha nem lenne. Nekem ez olyan, mint az Isten elleni lázadás (ez az, ami emberré tesz :-) De tudom azt is, hogy mindig, amikor így döntök, a pusztulást táplálom, és újabb béklyókat kötözök magamra. És akkor azt mondom: úgy legyen. És ugrok. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyébiránt nem értek egyet Popperrel. Szerintem fajfenntartás szempontjából indokolt a monogám kapcsolat. Közhely,de egy embergyerek igen hosszú idő után lesz önellátó, addig bizony sok dolot kell neki biztosítani. Viszont túl sokáig élünk manapság. Talán ezért olyan gyakori a gyerekek "kiröppenése utáni" válás?
Abban egyetértek, hogy szellemileg nem szabad/lehet kisajátítani vkit.
Mindenki úgy tegyen, ahogy szeretné, hogy vele tegyenek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mindenkinek köszi a hozzászólásokat. Mindenesetre már azért sokkal jobban érzem magam, legalább elmondtam.
Az érdekes ebben az egészben az, hogy valahol mindenki talán érzi, hogy ez lenne a helyes hozzáállás, de a világban ehhez nagyon sok mindennek kéne változnia. Hisz a nyitott házasságról is több rosszat hallni, mint jót. (Bár az kissé más tészta nagyon sok esetben.) Valaki azt mondta nekem, hogy ez az egész nem hangzik rosszul, de emberek maradnánk, ha így élnénk? Az emberlétünkhöz vajon hozzátartozik a birtoklás, a féltés is, vagy csak ránk rakódott? Tán az utóbbi...
Vajon mi járhat az ő párja eszében? Ő is tudja, hogy van valami közöttünk, de ahányszor találkozunk, csak mosolyog. Annyira bízik a párjában, hogy nem lép át semmit, vagy ő már eljutott erre a szintre? És lehet, hogy az egészből csak ő jön ki úgy, hogy élvezte az egész szitut.... |
| | | | |
| | | | | | 72. cellux | 2003. október 22. 14:58 |
| | | | | | | :-)
én már csináltam ilyet... igaz, nem voltam már szerelmes a lányba. és nagyon jó volt azt érezni, hogy megbízhat bennem, olyan teret nyitok neki, amiben bármi megengedett.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux, mert "abszolút irreális" az, hogy Te légy ilyen megértő :)
(Csak megszólalt a feminista énem -jó mélyről-, mert itt csak többnejűségről, meg elnéző feleségekről van szó. Holott... ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az igaz, hogyha megint jön egy másik, akkor ez nem megoldás. De így hirtelen nem tudtam jobbat. Lehet, hogy a te esetedben a szembenézés lenne a megfelelőbb. Egyébként nagyon megérintett, amit a párod mondott. Néhány hónapja pont azt mondtam valakiknek, hogy én olyan kapcoslatot szeretnék, ahol ha a másik vonzódik valakihez, azt elmondja. Magától. Real-time módban (azaz nem utólag). Hogy ez olyan természetes lenne, mint hogy levegőt vesz. Ha valakivel ennyire félelemmentes a kapcsolat, akkor talán még az én kis földhözragadt lelkem is azt tudná mondani, hogy menj, nézd meg a dolgot, ha úgy alakul, járj utána. Nem mondom, hogy nem leszek szomorú, de ha mi így tudunk létezni, akkor az fontosabb mindennél. Még annál is, hogy esetleg el is veszíthetlek... Bár ha így tudunk létezni, akkor lehet, hogy értelmét is veszíti ez ez elveszthetlek dolog.
Hát szóval én példaértékűnek tartom, ahogy ez nálatok van Biga. Akkor is, ha nehéz most neked...
Ha rajtam múlik nem hal meg ez a topik... Biga, várom szeretettel és érdeklődéssel a továbbiakat... És tök jó lenne, ha a párod is írna ide, legalábbis engem érdekelne... És a legjobbakat... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Cellux: pontosan így van. Ezért mondtam, hogy ez nem könnyít meg semmit. |
| | | | |
|
