 |
Körben járni...Biga Cubensis, 2003. szeptember 26.  | |  | | | | |  | |  | | | Ha az élet célja, hogy legyen élet, akkor éppenséggel kötelező gyereket csinálni, nem? Különben idővel nem lesz élet.
Természetesen egyéni választásként lehet nem akarni saját gyereket. Csak azt gondolom, nagyon fontos egyéni tapasztalattól fosztódik meg az ember így. Meg aszondja ezzel, hogy nem baj, csinál(jon) más... Ez száámomra a "Kérdés: Miért pont én? Válasz: Miért pont más?" effektus (Vonnegut után szabadon)... De szó, mi szó, tiszteletben tartom bárki gyeremknemakaró szabadságát...
A spongyát meg azért én nem dobálnám :)) Optimizmusom alapja a páni félelem :)) vagy hogy is mondta Oscar Wilde itten jobbra fent egy pár oldalfrissítéssel ezelőtt...
Egyébként ilyenkor nekem mindig a Szárnyas fejvadász jut eszembe. A replikáns, aki annyira tisztelte az életet, hogy utolsó percében megmentette az ellenségét. A magam részéről alázatosan példát veszek róla... |
| |  | |  |
| | | | | | 91. Szélfi | 2003. október 26. 13:06 |
| | | | | | | Bombadiltoma: Nem hiszem, hogy lenne értelme azon töprengeni, hogy mi a helyes, vagy mi az élet alapvető célja. Az élet alapvető és elsődleges célja az, hogy legyen.
Az is lehet természetes, ha valaki NEM akar gyerekeket, vagy akár épp valamilyen módon a szaporodás és a fennmaradás ellen dolgozik (pl. úgy, hogy terrorista vagy népirtó diktátor).
Én a magam részéről nem foglalkozom ilyesmivel, csak teszem, amit helyesnek érzek.
Az, hogy mi itt vagyunk, már elsüllyedt költség, megtörtént, spongya rá. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát lehet, hogy most ismerős kérdéseket fogok itten feszegetni, Tala, de vajon az élet nem legalapvetőbb céljainak egyike, hogy gyermekeink legyenek és családunk? Különben én sem lennék itt, meg te sem... Ez persze determináló kérdés volt, belátom... És egy igazi kérdés-kérdés: vajon a semmibe ugorva, mindent eldobva is lehet családot alkotni, fenntartani?
Még az is érdekelne, mit is jelent pontosan ez a te lúpod?
Azért érdeklődöm behatóbban, mert vannak ismerős részletek itten számomra... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Feldmár azt mondta egyszer a kapcsolatokról, hogy ha összeáll a fiú s a lány, mindkettőnek egy része meg kell haljon, hogy aztán "ketten együtt" újraszülessenek...
Tehát lehet, hogy csak az egyik teszi ezt meg, lehet, hogy mindkettő vagy lehet, hogy egyik sem.
Sőt az is lehet, hogy időközben olyan részét veszi észre az ember, melyről nem is tudta, hogy van, s hogy annak is meg kellett volna halnia, de most már késő, s elődübörögve szétszakítja a kapcsolatot:)
Most mit lehet tenni, nemis tudom
Személy szerint mélyen be vagyok programozva gyerekkorom óta, hogy hogy is viselkedjek "A nő-vel", s gyakorlatilag lúpolom szüleim szerencsétlenségeit...
S ha hirtelen egy trip felrántja mindezt egy perc alatt, akkor mit tehet az ember?
Kilép a forgásból, hiába, hogy nem tudja, hogy hova lép ki, de ha legbelül ez dübörög, hát menni kell...
A másik idejét húzni, ki családra, kedves, civilizált, idill, szapora világra vágyik, ellentétben velem, ki mindent felborítana, eldobálna, a semmibe ugrana...
Jók ezek a körök, jól be lehet pörögni velük
Csak aztán merjünk ne jósolni
huh offtopik
exrepro-romantik |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem biztos, hogy nem olyan egyszerű... Illetve, ha elmennék egy kolostorba, akkor ott talán :-)
Na mindegy, ma voltunk egy A.J Christian előadáson, és bár nem húzták ki ezt a kérdésemet/problémámat (amit ide is feltettem), de volt egy nagyon hasonló, úgyhogy tulajdonképpen választ kaptam rá. Nyugodtan hagyni kell, hogy szenvedjünk, úgysem tudjuk az érzéseinket befolyásolni, csak az a lényeg, hogy tudatosan tegyük. És ha sokáig tesszük azt, hogy figyeljük, ahogy ülünk és magunkba temetkezünk, előbb-utóbb rájövünk, hogy azok nem mi vagyunk! :-)
Mert valójában az illető hölgy még annyira sem fogja ezt a vonzódását bevallani. Tehát én még egy darabig emésztem magam, és valószínűleg marad minden a régiben. Nem lesz tűz, legfeljebb annyi, amennyi a szemekben van, aztán az is kihuny. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egyszerűbb? Na igen, nekem pl. egyszerűbbnek tűnik, de úgy látom, mintha sokaknak ez nem is lenne olyan egyszerű... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Megfogott ez a téma s mély önrevízióra késztet.
Mennyivel egyszerűbb volna "zsigerből" mindhalálig hű nyárilúdnak lenni! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Le a kalap Viola. És köszönet, amiért elmondtad.
És nem is szenvedsz? Mert agyilag talán már én is el tudnék jutni eddig (könnyű mondani persze, mert most nincs itt ilyen helyzet), de hogy mennyire lennék képes nem szenvedni, azt nem tudom... És nem félsz attól, hogy elveszítheted Bigát?
3 évvel ezelőtt az akkori párom félrelépett. Utólag tudtam meg, és nem is tőle. Először azt gondoltam kész vége. De aztán volt bennem szándék, hogy mégis rendbe hozzuk magunkat. De végül történt néhány látszólag apró dolog, ami mégis odáig vitt, hogy már nem akartam azt a kapcsolatot. És ezt a veszélyét tulajdonképpen ma is látom a dolognak. Hogy mivel ez egyfajta kényszerű próbatétele egy kapcsolatnak, mégis elbukhat rajta a dolog... De persze ebben az is benne van, hogyha "ilyen könnyen" elbukhat, akkor el is kell buknia...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szia Viola! Minden tiszteletem a Tiéd ezért.
Biga:
"Mellesleg én sem vagyok benne biztos (sőt), hogy ilyen megértő férj lennék. Nem halnék bele, nem akarnék válni ha ilyet megtudnék, de biztos, hogy nem vagyok annyira szellemileg fejlett, hogy nem maradna bennem féltékenység, birtoklás, bántottság."
Akkor már "csak" neked kell tisztába kerülni az érzéseiddel, hogy hasonló esetben te is a párodhoz méltón viselkedhess.
Érdekes paradoxon, hogy talán O sosem tesz ilyet veled, mégis "elore" szenvedsz miatta. :)
[Még mindig hiányos a klaviatúrám :( ]
|
| | | | |
| | | | | | 83. Viola | 2003. október 24. 12:42 |
| | | | | | | Halihó!
Mit látok a másik oldalról?
Szeretem Bigát annyira, hogy fájdalom nélkül azt mondjam neki: Ha fellobbant a tűz, menj és élvezd. Ha lecsengett, itthon ugyanolyan szeretettel várlak, s a tapasztalatokat, ha akarod megbeszéljük.
Nem akarom a kis madarat kalitkába zárni, s magam sem akarok, oda kerülni. Szabadnak születtünk, szárnyalásra, alkotásra. Mért kéne megtagadnunk önmagunktól azt, ami jó? A rosszabbnál rosszabb társadalmi törvények miatt, amiket azok alkottak, akik saját magukkal sem voltak tisztában?
Szerintem nincs az a nő, aki egy életen át tűzben tudja tartani a férjét, újat tud mutatni neki, stb. Én sem vagyok ilyen. Ezt el tudom fogadni. Ha Biga boldog valaki más miatt, vele tudok örülni. Én magam is szabadságra vágyok, saját törvényeim szerint élek, ezért nehezen lelek barátokat, de boldog vagyok. Sokkal jobb, nem féltékenynek, nem birtoklónak lenni.
Nem egyszerű eljutni ide, de megéri.
"Adni vágytam, mindig csak adni, adva is gazdagnak, tisztának maradni, magamat osztani."
Sziasztok, Viola |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát nem tudom, 90%-ban az erőszakról szól.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | http://gender.bkae.hu/genderkonf2003.php
Lesz egy érdekesnek tűnő konferencia jövő hét hétfő, kedd, szerdán a közgázon, ingyenes, bárki mehet, akit érdekel a társadalmi nemek témakör. Meglepő és izgalmas témák lesznek, érdemes megnézni a részletes programajánlót, ahol összefoglalók is vannak az előadásokról. Van megcsalás, nyitott házasság, agresszió, testkép, filmek, irodalom, mind-mind arról, hogy mi az, ami férfi-nőnek születik bennünk és mi az, amivel a társadalom mémez meg.
Egy érdekes interjú A vagina tekintete címmel a konferencia egyik apjával: http://www.nol.hu/Default.asp?DocCollID=30804&DocID=31622#31622 |
| | | | |
|
