 |
Körben járni...Biga Cubensis, 2003. szeptember 26.  | |  | | | | |  | |  | | | "...pedig nagyon is stabil elveken alapszom..."
megdönthetetlen, stabil elvek? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Nem, nem tűnsz határozatlannak. Egyszerűen valószínűleg ez jelenleg nem aktuális kérdés az életedben. Per pillanat egyébként nekem sem... |
| | | | |
| | | | | | 102. Szélfi | 2003. október 26. 18:19 |
| | | | | | | Bombadiltoma: Én sem nem akarok, sem nem nem akarok gyereket vagy családot.
Ehhez úgy állok, hogy nem csinálok belőle elvi kérdést, nem gondolkodom azon, hogy milyen jó lenne családot alapítani - nem is vagyok a tipikus családteremtő típus -, de azon sem, hogy én aztán biztos nem.
Ha helyesnek tűnik majd, és a lehetőségek is adottak lesznek, ez sem kizárt, ahogy az ellenkezője sem.
Most biztos valami nagyon határozatlan személyiség benyomását keltem, pedig nagyon is stabil elveken alapszom... Csak épp nehéz őket szavakba kényszeríteni. :D |
| | | | |
| | | | | | 101. homen | 2003. október 26. 18:17 |
| | | | | | | | Dehogynem voltál....csak nem tudtad. :) |
| | | | |
| | | | | | 100. Viola | 2003. október 26. 16:55 |
| | | | | | | De, biztos hiányozna. De nem akarnék kiugrani a tizedikről, vagy ilyesmi. Valószínűleg még többet festenék, h. még többet adhassak a világnak.
Ha kívülállóként tudom nézni a dolgokat, az mindig megoldja a problémát. A bélyeg segített ebben. Én sem voltam mindig ilyen. :)
Üdv, Viola |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Viola: kösz, hogy jöttél.
A nevem ma éppenséggel elég gyakori szó lett itt, kíváncsi is vagyok mikor tilt le a szerver :-)
Értem, amit mondasz. És változatlanul le a kalap.
Még egy kérdés: és nem is hiányozna? Ergó, ha szét kell, hogy menjetek, mert úgy kell lennie, akkor a hiányérzet is megszűnik/megszüntethető? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szélfi: értem én az apoptózist meg az analógiákat... Sőt még _meg_ is tudom érteni. Volt amikor határozottan állítottam, hogy nem akarok gyereket, és akkor biztos én is mondtam analóg dolgokat. De kérdezhetem inkább a személyesebb indíttatást? Te pl. miért nem, ha nem? Hogy én miért gondoltam így kamaszkoromban arra már nem emlékszem. Volt olyan is, hogy azt mondtam, örökre leszámoltam a szerelem című tétellel. Hogy azt miért mondtam, azt persze sejtem. Akut szerelmi bánat + jópofa/megnyugtató dolog az ilyen duma (akkortájt rendes bokononista voltam :-) ). |
| | | | |
| | | | | | 97. Viola | 2003. október 26. 16:34 |
| | | | | | | Bombabiltoma! Bocs, h. nem tudtam leírni elsőre!
Nem túl gyakori szó!
Viola |
| | | | |
| | | | | | 96. Viola | 2003. október 26. 16:31 |
| | | | | | | Bombabitomba:
Nem fáj.
Nem félek, h. Biga elhagy. Annál jobban szeretjük egymást. Amíg ilyen őszintén meg tudjuk beszélni a körülöttünk zajló tüzeket-vizeket, minden rendben van. Ha pedig el akarna hagyni, azt mondanám menjen. A boldogságom nem tőle függ, nem is mástól, hanem kizárólag magamtól. Lehet mellettem bárki, ha saját magammal nem tudok együtt lenni, akkor baj van.
Sziasztok, Viola |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát hogy csak monogám családmodell, az így most fel sem merült (csak az hogy gyerök, az kéne -- mármint szerintem)... Bár, hogy nagyjából így gondolom az tény. Hogy miért? Mert jónak tartom (tökéletlen mivoltában is). Meg hiszek is benne. Meg nem láttam jobbat eddig. De itt pont. Nézeteim sem nem kizárólagosak, sem nem végérvényesek, és legfőképpen senki másra nézve sem szeretném előírásként tálalni.
Sőt! Nagyon is kíváncsi vagyok hogyan lehet jobban, másképp, stb.
Sőt hozzátszem, hogy szüleim válásának eredményeként keletkezett két "mostohaanyukám" és egy "mostohapukám" is. Nélkülük szegényebb lenne, lett volna az életem.
Ezzel együtt idealista pupák vagyok :-)
Egyébként a szülők legyünk-e vagy neszülők kérdésre visszatérve én azt hiszem nekem mindig hiányozna, ha nem lennének (jó kis paradoxon, merthogy még nincsenek). Szóval egy nő ha egy bizonyos életkorig (és némileg későbbig, de egy férfi is) nem szánja rája magát, akkor utána már csak visszamenőlegesen és elméletileg gondolkodhat a kérdésen (persze ha akar vagy nem akar nem akarni, vagy X). Még szerencse, hogy elég hosszú az az idő, amíg még van mit eldönteni...
Mindenesetre elgondolkodtató az is, hogy vajon csak korunk jellemzője-e az, hogy oly sokak fejében erre a kérdésre korántsem egyértelmű az igen válasz, vagy mindig is ennyi kétely volt, csak a szabadságfok nem volt biztosítva hozzá (ergó természetanya bizonyult erősebbnek a hatékonytalan fogamzásgátlási technikákkal szemben)? Szerintetek?
Ja, és tényleg! Egyáltalán akiben ez kételyt okoz, vagy aki egyértelműen nem akar, az megmondaná hogy miért? Hogy mi szól amellett, hogy ne legyen gyereke? |
| | | | |
| | | | | | 94. Szélfi | 2003. október 26. 16:27 |
| | | | | | | Bombadiltoma:
Gondolj bele, egy sejt sokkal primitívebb szabályozási szint, mint egy többsejtű élőlény, mégis létezik olyan, hogy apoptózis - azaz programozott sejthalál -, ami ráadásul alapvető fontosságú egy többsejtű élőlény kifejlődésében és működésében.
Nem mindig a gátak nélküli szaporodás a cél.
Az meg, hogy milyen tapasztalatokat él meg az ember, az személyről személyre változik. Nincs olyan, hogy "kötelező" tapasztalat. Az is egy rendkívüli tapasztalattól fosztja meg magát, aki nem mészárol le egy egész falut kiskatonaként egy háborúban. Vagy aki nem herointúladagolás határása hagyja el az élők sorát. Vagy még sorolhatnám. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem értem, miért gondoljátok, hogy csak monogám családmodellben lehet gyermeket nemzeni és nevelni. Szerintem az emberek kezdik látni, hogy ez a modell bár sokak számára teljesen megfelelő, nem maga a tökély. De jobbat senki sem tudott ajánlani, talán ez lesz a mi vagy a következő nemzedék feladata. Én részemről hagynám azt boldogan élni, akár monogám, akár poligám, akár single, akár a kutyájával.. modellben akar élni. |
| | | | |
|
