 |
Körben járni...Biga Cubensis, 2003. szeptember 26.  | |  | | | | |  | |  | | | "viszont felettébb kíváncsi lennék, hogy 5 év alatt kiben, mi hogyan változott a topik elején beszélgetők részéről."
pontosan mire vagy kíváncsi? :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | hajónapló, kiegészítés
friderikusz idő: http://www.jgiesen.de/astro/astroJS/siderealClock/
végülis tehát ez a lentebb vázolt törzsfejlődési folyamat is levezethető az egyedfejlődéssel, azt egy életre koncentrálva. most kivételesen nem mennék el az anyaméhben trténő fejlődésig, csupán a már fldn szubjektumként értékelt lényt szemlélem.
röviden: az ember először felfejleszti a szexuális képességeit különféle technikákkal - szopás, pisimánság, kakománság - aztán megtanulja a szerepeit, aztán alkalmazza azokat, aztán elfelejti a szerepeit és jó esetben boldog nyugalomban létezik.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az egyetlen mondat, amellyel egyetértek ebben a szószövetben siphershé, hogy "Az enteogének könnyen elhitethetik veled, hogy egy olyan kor szerint érezz, ami még nem jött el."
számomra ilyen pl. az aszexualitás. volt itt egy ilyen topik, dehát mint sok minden az is elenyészett.
egy potenciális megoldás a kör gömbösítésére. persze csak egy tökéletes világ tökéletes egyedei közt működne.
addig amíg azok a megoldások a dobódnak fel pl. egy körbenjárós kapcsolat spirállá emelésére, hogy egy kétemberes, azaz párkapcsolatba párhuzamos körbenjárós kapcsolatokat építünk, vagy csupán behelyettesíthető szerepeket kreálunk, figyelmen kívül hagyva a lényt, sima funkcióként szemléljük egymást - mint hogy valaki írta sokféleképpen- addig az utilitárius gondolatrendszer rabjai vagyunk. legyünk bár mono- vagy poliszexuálisak. ennek a fentebb vázolt aszexuális társadalomnak az előfutára - az ízlésemnek sajnos nem megfelelő - szinglimozgalom. az emberek elfáradnak abban, hogy kurva-szerzetes, hímringyó-apácanő, és hasonló felállású szerepjátékokban - mégha azok a játékelmélettel alátámaszthatók is valahogy- állandó sérüléseket kapjanak, osszanak. teljesen mindegy, hogy párhuamos, v soros kapcsolásban trténik ez. ezért előkerül a kurva-hímringyó módszer, ami hosszú deformációk, technikai és spirituális forradalmak után felemelkedhet a szerzetes-apáca viszonyba. na mindegy. folytatnám még, de most nincs kedvem.
viszont felettébb kíváncsi lennék, hogy 5 év alatt kiben, mi hogyan változott a topik elején beszélgetők részéről. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ma megint rotyog a szalma - az aludni akaró malma - hajtja - csak hajtja - az illanó gondolat körbejár* álmot nem hoz az éji nyár.
*ma a kívülálló mértékletes értékelésére törekedve
végigolvastam ennek a topiknak az első kb. 500 hozzászólását.
dibdobdöbb... |
| | | | |
| | | | | | 819. Hopax | 2007. július 9. 23:40 |
| | | | | | | | " - De aztán rájöttem, hogy ma is hétfő van, mint tegnap. Nézd az eget, nézd a falakat, a begóniákat. Ma is hétfő van. - Aureliano, aki hozzászokott már apja hóbortjaihoz, ügyet sem vetett rá. Másnap, szerdán, José Arcadio Buendía ismét megjelent a műhelyben. - Micsoda katasztrófa - mondta. - Nézd a levegőt, hallgasd a nap zúgását: ugyanolyan, mint tegnap és mint tegnapelőtt. Ma is hétfő van. - Pietro Crespi aznap este a folyosón ütközött bele: José Arcadio Buendía az öregek kerepelő sírásával siratta Prudencio Aguilart, Melchiadest, Rebeca szüleit, a saját apját és anyját; mindenkit aki megmaradt emlékeiben, és immár egyedül van a halálában. " |
| | | | |
| | | | | | 818. metta | 2007. június 11. 13:38 |
| | | | | | | anjou te meg még jó, hogy pattanj meg.
mielőbb!!!
csodálatos utazást! |
| | | | |
| | | | | | 817. metta | 2007. június 11. 13:33 |
| | | | | | | hát úgy értem, hogy szemléljük a társadalmat egy nagy élő organizmusként, amelyben a család egy sejt - gondolom hellinger is így játszik.
a sejtben végbemenő folyamtok az összes molekulára - mondjuk legyen egy ember egy molekula - hatással vannak.
a sejt folyamatai ugyanígy hatással vannak - kisebb nagyobb mértékben, attól függően, hogy mennyire vannak "létfontosságú szervben" - az egész organizmusra.
az egész organizmus, így a benne lelhető összes sejt hattással van egymásra, ezáltal az őket alkotó molekulákra.
hellinger azonban ezt a folyamatot elsősorban a sejt belső rendszereként szemléli, illetve az egyetlen összeköttetést a közvetlen ősök előző kapcsolataival szemlélteti a nem szervesen kapcsolódó sejtekkel.
pedig -jelen modellben- ha a sejt egyik molekulája kapcsolódik, egy másikkal - rövidebb-hosszabb ideig - de nem osztódik, fejlődik, folyamatolódik azzal szerves lénnyé: egy újabb sejtté, attól még a másik molekula rezgései, az azt körülvevő mikrokörnyezet -sejt- folyamatai benne fellelhetők lesznek.
erre írtam, hogy a hellinger féle gondolatmenet arra jó -persze nagyon rápillantás utáni rögtönítélés volt, és én csak saját kútfőből, féltudományosan gondolkodom-
hogy a molekula rálátást kapjon a rendszerre. |
| | | | |
| | | | | | 815. metta | 2007. június 9. 13:53 |
| | | | | | | hellingerhez pár futó gondolat, talán helytelen:
szerintem jó ez a viselkedés-sors-magyarázat, arra, hogy egy magát különálló, "rendszeridegen" individuumként szemlélő alany rálátást leljen a rendszerre, és az abbani helyére, de kifogásolom, hogy a helingeri módszer szerint
hogy egy rendszert úgy analizálsz, hogy annak a tagjaira vetíted egy adott részegység hibás kódjait, ráadásul ezt pusztán genetikusan teszed meg. arról nem is beszélve, h azt írja, a csávó, h számít anyuka és apuka meg a nagyik előző fontos kapcsolata... tehát itt elindult a memetikai elemzés felé, csak gondolom, h ez tök megdöntötte volna a rendszert |
| | | | |
| | | | | | 814. anjou. | 2007. június 9. 12:03 |
| | | | | | | Sziasztok!
Köszönöm a hozzászólásokat.
Starchild:
A váloztatás jó dolog, már csak meg kell találnom a hogyanját. Nem mindig szeretek veszekedni.
Makilány:
Pontosan, máshogy akarok élni, mint ők. És fel se merült volna, hogy negatív vagyok, ha ők nem keltenek kételyeket bennem.
Ajtóablak:
A könyv nagyon érdekesnek és ígéretesnek tűnik. Feltétlenül megszerzem magamnak.
Minden jót: anjou. |
| | | | |
| | | | | | 813. Zaxxon | 2007. június 9. 08:53 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | anjou., arról, amit írtál, Bert Hellinger kiugrott pap nézetei jutottak eszembe. kapható könyve magyarra fordítva, számomra elgondolkodtató, amit mond, holott pszichológia-ügyben engem nehéz meglepni. ajánlom. http://www.jokai-bibl.hu/hellinger.htm |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | anjou. Ha a szüleid és a bátyád, akkor lehet, hogy egyszerűen csak azért akarsz elmenni tőlük, mert máshogy akarsz élni, nem? Vagy mást akarsz, mint amit ők. Ettől még nem vagy negatív meg rossz személyiség, bár sokan ezt hiszik, ha a saját útjukat akarják járni ahelyett, amit elvárnak tőlük...
Persze nem tudom, mert nem ismerem a részleteket. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ma éjjel csöppnyi fenetilaminnal megvilágosodott mi volt a korábbi útkereső vergődésem hátterébe: öreg nagyapám, aki apám helyett apám, lassan megnézi milyen közel az ég, én meg ittmaradok gyökér nélkül. Már régen saját életem van, de úgy tűnik, ez mélyen mégis mindent megrengetett.
A család -már amerikai mintára- örökké a "keep smiling" ideológiájban él, hogy ez belül mennyire őszinte, nehezen látom. Alapjáraton rám is átragad ez már, elbagatelizálni ha van valami. Tudtam, hogy valami baj van, de ma éjjel ahogy újra előttem láttam az öreget, láttam rajta hogy fél, nagyon fél. Asszem' jobb lesz lemenni hozzá falura, elmondani milyen jó volt vele régen, keepsmiling ide vagy oda, tudnia kell. Ha meg mégis ad neki még vagy 10 ajándék évet az ég, akkor majd 10 év múlva megköszönöm neki újra! :)
off: K.rva érdekes egyébként ez a 2C-E; LSD -vel a világegyetemet fejted meg, fenetilaminnal pedig az embereket magad körül és rajtuk keresztül önmagad. Nem élek semmiféle droggal már pár éve, de félévente rámjön az érzés hogy ez baromira jól esne, lazítani egyet, aztán mindig kiderül hogy valójában elszámoltat valamivel, amit akkor elnyomtam és bumm, tiszta fejjel szembesít csak épp az elfojtott érzéseket hagyja mélyen átélni és az kerül előre ami tényleg számít. Felkészültem hogy elengedjem az öreget, pedig nekem ő nagy ember!
" hajam szála meg se görbül
alattam a végtelen tér
bennem ragyogó kék égbolt
érzéseitek a csillagok!
érzéseitek a csillagok!
érzéseitek a csillagok! "
- mámoros éji vágtázás
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én most magamból fogok kiindulni...
Én nem nagyon kedvelem a családomat. Elég frusztrált családban nöttem fel és igazából sosem éreztem, hogy közéjük akarok tartozni.
Tesómmal mindig veszekedtem, aztán volt egy legjobb barátom, volt komoly barátnőm is, de velük összevesztem és tudtam új útra lépni.
na a lényeg, hogy látszólag sikerült kilépni a környezetemből és olyan ember lenni, amilyen akarok. Mostanában kezdek rájönni, hogy vannak dolgok, amiket nem tudok megváltoztatni magamon.
Ugye a személyiség függ attól, hogy hogy nevelkedsz.
Szerintem fel kell ismerned, mi az amin tudsz változtatni és mi az amin nem, mert amin nem tudsz, az csak az energiádat emészti fel a normális élettől.
|
| | | | |
| | | | | | 808. anjou. | 2007. június 2. 18:02 |
| | | | | | | | Szüleim és a bátyám. Azért az tényleg durva lenne ha a saját családom, gyerekeimet akarnám elhagyni...:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | a család az a szüleid vagy saját család? |
| | | | |
| | | | | | 806. helio* | 2007. június 1. 20:53 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 805. helio* | 2007. június 1. 14:50 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 804. anjou. | 2007. június 1. 10:57 |
| | | | | | | Azt hiszem az én köröm folyamatosan a család és az én viszonyom körül forog. Nem tudok mit tenni, egyszerűen mindíg visszatérek ehhez a témához, és még nem találtam magyarázatot rá.
Már régóta foglalkoztat a gondolat arról, hogy a mi családunkban periódusonként, generációként megismétlődő negatív személyiségek vannak, amik nem férnek a családom tolerancia szintje alá. És egyre régebb óta gondolom úgy, hogy generációmban egyedül én kaptam negatív személyiséget, de a legrosszabbat, minden egyes negatív személyiségű felmenőmből egy jó darabot. És ahogy növögetek, úgy jönnek elő belőlem azok a dolgok, amik a családom szemszögéből negatív cselekedetekre ösztönöznek.
Perpillanat a nagyravágyó és önző nagyanyám képe illeszkedik rám úgyérzem. Ő nem szarozott, lazán megpattant egy dús gazdag ügyvéddel beutazni a világot, itt hagyva apámékat gyerekként és persze a férjét is.
És lám mit hozz az élet? Most nekem is itt a lehetőségem megpattani, itt hagyva csapot-papot. És tudom, hogy nagyon élvezném és együtt lehetnék azzal, aki most legfontossabb az életben nekem. De tudom, hogy ezzel áruló lennék a saját családom szemében, egy önző dög, aki nem foglalkozik velük.
Szóval ki mit tenne?
A dolgot tovább nehezíti, hogy pont pár hete tettem ígéretett arra, hogy az amibe belevágtam a családom pénzéből (és kedvéért) hosszú távon fogom csinálni. Így ha lelépnék, egyből egy ígéretét be nem tartó, hazug embernek is tartanának. (Persze így is az vagyok, de ha minden menne tovább, ez számukra nem derülne ki.)
Így ez egy általános morális kérdést is felvett: mi a fontossabb? A saját boldogságod, vagy a másoknak tett ígéreted?
Időközben rájöttem, hogy én nem is körben járok. Sokkal inkább egy a síkra függölegesen elhelyezkedő elipszis az utam, amit mint egy hullámvasút járok be. Mint egy rakéta lövöm ki magam a boldogság felé, szállok felfelé, de az út felén kezd elfogyni a lendület és elfog a kétely amit a családom felé érzek. Repülök még egy darabig, de a lendület egyre jobban fogy belőlem. Végül teljesen kifogy, aztán egy pillanatra lebegek, majd visszazuhanok a családomhoz a kiinduló pontra. Eddig. Most is ez lesz? Vagy ezt kéne tennem?
A generációként visszatérő negatív személyiségkehez még annyit: szerintetek, ha önfeláldozóan megadnám magam a családomnak, és ezzel a szemükben megszűnök, mint egy negatív figura, akkor ettől még ezek a személyiség típusok felmerülnének a családban?
Mindenkinek kellemes elmélkedést, én most elásom magam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | innocence,
igazan orulok, hogy hozzajarulhattam esetleg -?- a "multiaspektusos let" utvesztoiben legalabb a tapasztalas maganyossaganak kizarasahoz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jók a reakciók. :) Gén, a probléma a válasz megfelelő kiválasztása: miért kell szerepet vállalnom amikor az beszorít? Jó, persze, azé' kell hogy legyen kihez beszélni - értem én, de ettől a kérdés még nyomja az agyam. Régen metálos, csóró, hosszúhajú voltam, hálás szerep, adta magát az élet! Jó rég volt, mostanra gömb lettem és azóta semmi se kerek. :)
metametta szerintem egyenesen rárepült a témára, ezt érzem legközelebb. Gyakorolni azé nehéz, mert azt se tudom hogy kezdjek hozzá, egyáltalan mi értelme a néha ellentétes pólusú igazságokat kimondani? képzeld, például:
- Uram, ön eldobta a csikket köztéren mert ez egész utcán nincs kinn egy kuka se!
- Miakurvaanyádvanhülyegyerek?
haha. asszem annyi szerepet felvettem már az életben hogy besokalltam, ennyi az egész, elmúlik, aztán leszek megint kommenista vagy nacionalista, tűzoltó s katona, vadakat terelő juhász s ezek hamaza.. :)
nyuszika a fűben! teljességgel értelek. láttam már ilyet az X aktákban! plántálod a világot, aztán bemondatod a tévével a tudatallatikba az aktiváló kódszót és tiéd lesz a világ, aztán öblösen nevetsz. De én nem árullak el és majd nem ijedek meg. :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Lehet nem a témához kapcsolódik,de tudna nekem v.ki segíteni?
Arra szertnék választ kapni,hogy az ex,speed meddig marad bent a vizeletben és a véredben ,meddig kimutatható?Van akik 4 napot mondanak és eltűnink mindehonnét ,van aki szerint 1 hónap a vizeletből,2 hónap a vérből!???
Előre is köszönöm a választ! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Személyközi dolgokat privátban megbeszélni. |
| | | | |
| | | | | | 798. Hopax | 2007. május 9. 02:29 |
| | | | | | | Szóval van nekem egy bizonyos tudatállapotom,néha előjön,ami valóban pszichedelikus,tehát az itt leírt dolgokat szinte teljes valójában n+nedik dimenziósíkban kinek-hogy valahogy átélem.Érdekes az egész.Viszont a végkövetkeztetés az,ha lenne most barátnőm csak ülnék vele egy tengerparton és mindkettőnk által ismert mintákat formáznánk a homokba.
Néha úgy érzem felesleges a végtelenbe rágni azt,amit tudjuk,hogy köpünk ki.
Ne szűküljetek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Visszatérve Innocence-re:
Gén nagyon helyesen fogalmazta meg, miszerint nem kell minden nézőpontról mindenkinek tudnia - az lenne az igazi para... :D. És te választod meg melyiket interpretálod, ami mint olyan "tökfontos".
Viszont azt is jelzem, - szintén saját tapasztalat (nem híd, csupán saját tapasztalat...) - hogy az empátiának is van negatív része. Persze lehet hogy keverem a fogalmakat... Ha végigveszed az összes nézőpontot és válaszlehetőséget, és beleérzel a kérdező helyzetébe, akkor a rengeteg lehetőségből kiválaszthatod a neki tetszőt. Avagy TÉNYLEG azt mondod, amit hallani akar, ami néha hasznos, pláne úgy, ha mellé még tudatalatti palántákat is elvetsz az agyában, amik később a te érdekeidet szolgálják. Ez egyfajta kihasználása a másiknak, ez tény. Igazából szituációfüggő, hogy mikor melyik játékot játszod.
Saját tp szerint én pl. a legtöbb emberrel a "plántálást" játszom, vagyis mindegyik tudatalattijába olyan dolgokat vetek el, amik később számomra hoznak hasznot, és van az emberek egy bizonyos része, akikkel szélsőségesen őszinte vagyok, így pont kiegyenlítődik ez a mérleg. Az pedig már gyakorlati kérdés, hogy hogyan méred fel a szituációt, milyen gyorsan, milyen pontosan. Nekem itt szoktak problémáim lenni... :) De ez is tanulható.
Mindegy no. Ezt értette valaki rajtam kívül? :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | de gén,
bocs, hogy beleszólok a kedves preciz és egyértelmű válaszodba:
úgy hiszem, hogyha a szemlélődő - adott esetbben kérdezett- képes arra, hogy egy helyzetet egyszerre rengeteg aspektusból lásson - nagy adottság az empátia amúgy, főleg, ha jó "agyi-emésztőrendszerrel" társul-
akkor miért kéne válogatnia?
ha kiválasztja a szerinte jó vagy rossz értelmezést, és abból csak a jót prezentálja, akkor egésztelenül viselkedik. -szerintem.
miért nem inkább egy olyan halmazt ad elő, amely az összes általa szemlélt nézőpont helyzetértelmezését tartalmazza?
szerintem ez a nehéz feladat.
végülis innocence, akármit is mondasz, a téged kérdező úgyis az interpretáció milyenségét figyeli.
a legzavarosabb összefüggésrendszert is elő lehet adni könnyedén.
sok sikert e nehéz, de tartalmas időtöltéshez. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Innocence:
Lehet, hogy meg tudod válaszolni ezerféleképp, de ezekböl csak 1 érdekli a kérdezöt: amit te választasz válaszként. Mások szempontjából tökmindegy, hogy 2 vagy 1000 lehetöség közül választottad - ha elkezded felsorolni a többi 999-et, akkor viszont jó eséllyel megbomlott elméjünek tartanak :) A sok nézöpontnak belül csak örülhetsz, mert így több lehetöséged van kiválasztani azokat, amiket leginkább a sajátodnak érzel és amikkel minél kellemesebben megélhetö és lefutható köröket építhetsz fel magadnak. Hogy vénember korodban a naplementét bámulva elégedett lehess a választásaiddal és az azokon keresztül megélt életszerepeiddel ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerintem meg az van, hogy elérkeztél a sokdimenziós útvesztőben egy elágazáshoz, és próbálod a legkényelmesebb utat választani.
ez a fáralógatós, anti-individualista belsőhang csak a nagy sűrűben áramló közepes értelmiségi embertömeg feléd irányuló vonzósugara.
olyan, mint amikor a startrekben bevonzza az arcot/járművet az anyahajó.
[személyeskedés]
|
| | | | |
| | | | | | 791. Sevil | 2007. május 8. 15:21 |
| | | | | | | Ez Csuang Ce gyógymódja a dilemmára:
A dolgok közt nincs olyan, amelyik ne lehetne az, s a dolgok közt nincs, amelyik ne lehetne ez. Az az és az ez egy-egy oldalról jellemzi az életet. Az azt t és az ez t sohasem fogni fel ellentétpárnak: ezt nevezzük az értelem (tao) fordulópontjának. E fordulópont körül, mint közép körül forogva kezdettől fogva a dolgok összhangban maradnak a taoval."
Szóljon, akinek sikerült :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :)
Nem, nem bomlott meg az elméd, csupán komform lettél és betagozódtál. A következő pálya az, amikor ezt újra megkérdőjelezed és besokallsz. Akkor majd jön egy őszinteségi rohamod és a pöccsel lefelé lógós részt mondod elsőnek és hangosan. Már ha jön persze, nem mindenkinek. Amúgy úgy kényelmesebb, ha nem jön. Igazából, ha ki tudod adni valakinek a pöcsre lógós részt, akkor nem gáz. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jártál már úgy hogy ezerféle nézőpontból voltál képes látni a világot? Nem vagy képes senkinek igazat adni a nem abszolút igazságokban (0 vagy 1), mert hol az a mérce amihez mérni lehet a jót és rosszat? Ha magad állítod, az nem lesz-e saját magad korlátja? Legszivesebben öledbe húznád a világot, végignéznéd benne a háborúkat, népírtásokat, az apró szerelmi tragédiákat és komédiákat, majd összeroppantanád az egészet és "kellmásik!!".
Én már nem teszek fel kérdéseket, mert tudom a válaszokat, én magam meg tudom válaszolni ezerféleképp.
Úgyérzem sok év tanulás és tapasztalás után kitünő átlagember lettem: mindenre képes vagyok olyan választ adni amit akkor épp hallani akarnak. "A deviancia valamennyi formája gecire taszít" - mondom ha kérdezel, ugyanakkor belül mosolygok és azt gondolom hogy egy ideális világrendben pöccsel felkötve lógnál a fáról. :)
Nemhiszem hogy bárki érti, vagy érteni akarja ezt. Én magam se. Lehet ez egy apró megvilágosodás, lehet megbomlott az elmém, lehet ugyanazt a kört futom amit ti már évek óta. Szabad a gazda, melyk a következő pálya? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nyusz, nyusz, hol a nyuszicipőm? |
| | | | |
| | | | | | 786. :49 | 2007. március 28. 11:19 |
| | | | | | | az erzekeles is atmegy a meggyozodesek szurojen. a meggyozodes eldonti jo-e vagy rossz valami, kinek mikor hogyan es mi lesz es blabla.
ez a meggyozodes viszont egy amolyan kollektiv tudat. Amit Arpad vezir elkezdett beoltani a nepbe, meg mindig itt van bennem egy meggyozodes vagy gondolat rendszer /hitrendszer/ formajaban, ami megszur minden inputot.
ezen keresztul elek es letezem. sot. ez vagyok en??
en vagyok apam fajo maja vagy mi.
karma.
ordog.
nekem ezek a fogalmak is valami ilyemit jelentenek.
mar gyerekkoromban megszallt az ordog, es szuntelen akarasaval, ellenallasaval iranyitja letemet.
ugyis mondhatnam hogy mar nem erzem magam az Egesz reszenek.(de talan valami nagyobb Egesznek)
meditation.
es meghalation.
eloszor meg kell halnod hogy igazan elhess.
ez talan az egyik legnagyobb ego/meggyozodes/hitrendszer hazugsag: hogy holnap meg elni fogsz.
ugyhogy szerezz minel tobbet, mindenbol tobbet, nagyobbat, jobbat.
majd, majd ha tobb (penz) lesz, nagyobb szoba, feleseg, lelki tars, majd akkor boldog leszek, akkor bekeben leszek, nyugodt leszek, de a mult miatt, anyam nevelese miatt, valas, csod, vagy tul kicsi a szobam miatt most nem lehetek bekeben.
minden ember(ego) a mult alapjan hatarozza meg hogy ki o. mit tett, mi tortent vele, es a jovoben latja a megoldast, a beteljesulest.
csak a jelen tunik el. a jelenbol akar mindenaron menekulni. sosincs ott ahol van. mindig menekul. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nyuszika szerint a maci most téved, vagy legalábbis összevissza önigazol.
"ez most egy meggyőződés, vagy egy érzékelés?" Nyuszika szerint ennek a labdának a leütése nem igényel gondolkodást, és csak azért nem sütöttem el előre én a poént, mert gondoltam senki nem üti le...
"Nem könnyű eldönteni." Nyuszika szerint tök könnyű eldönteni.
"a meggyőződések károsságáról szóló gondolat" Nyuszika egy nyuszulós szóval sem mondta, hogy a meggyőződések károsak. Nyuszika szerint a meggyőződések által generált tettek harmóniája ill. diszharmóniája az ami káros, és nem is másokra - néha másokra is- de főleg az egyénre nézve. Pl. nyuszika szerint sok ember olyan meggyőződésekkel operál, aminek valójában köze nincs önmagához, csak felvett reflex v. énvédelem.
"Az elzárkózás: cselekedet." A népírtás is. "oszt akkor miva?"
"hogyan csinálod, mit teszel még?" És te maci mit teszel még?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ullaakkut!
"Az van, hogy a meggyőződéseiddel zárod el magad a valóság teljes érzékelésétől."
Iorek szerint az a kérdés: ez most egy meggyőződés, vagy egy érzékelés?
Nem könnyű eldönteni.
Sokakkal tényleg ez van. Ahogy a hód várat és a holló fészket (és nanuq hóbarlangot), úgy épít az ember magának meggyőződésekből otthont.
Tévedés azt hinni, hogy a meggyőződések károsságáról szóló gondolat nem meggyőződés és nem zárhat el a teljességtől. Az elzárkózás: cselekedet. Eszköze lehet bármi. Hívják individualizációnak is. Elkerülhetetlen. Döntő: hogyan csinálod, mit teszel még? :D |
| | | | |
| | | | | | 783. :49 | 2007. március 28. 02:52 |
| | | | | | | nyuszi (mar a szot is undorodom leirni annyit olvastam mostanaban neked koszonhetoen) a gondolataid ertsd a szavak vagy koz-helyesebben a hangok a fejedben is a meggyozodeseiden alapulnak. hogy ezek mennyire kovetkezetesek, vagy mennyire logikusak egyre megy. a lenyeg az hogy ez vagy te.
a meggyozodesek is hamisak hiszen azt hiszik hogy ok a valosag. pedig csak cimkek, amik egy jelensegre ragadtak befedve a bonyolult megerthetetlent par magan es massalhangzo kombinaciohoz tapadt emocioval, amik letezesenek celja hogy letezzenek.
minden csak azert van hogy legyen. ez jol hangzana mint egyetemes igazsag.
|
| | | | |
| | | | | | 782. :49 | 2007. március 27. 23:38 |
| | | | | | | re: 778
folyt var.
pont ez az a jatek ami miatt ott tartunk ahol most. de nem en jatszottam.
aki jatsza az iranyit, legalabbis papiron. es sztem erre is valo.
pl banalis pelda de telleg volt ilyen, nem lehetett hazakiserni mert szerinte meg nem jutottunk el odaig..
na de mi kell ahhoz h odaig jussunk?
a jatek vagy atcsap "megengedem h hazakiserj"be tehat lany passziv, o csak elszenvedi a fiu meg akarja, es tesz.
a lany nem tesz semmit a kapcsolatert. max enged.
vagy nem lesz az egeszbol semmi. ha a fiu nem tesz semmit.
ma hazafele ugy ereztem hogy egy kigyo vagyok az elet fajan.
kuszok rajta, es ha egy gorcsot talalok : mit keres ez itt. nem kellene itt lennie. nem akarom h itt legyen. es belemelyesztem fogaim, elarasztom mereggel, persze ez nekem faj, hiszen a fa is en vagyok, az elettel egyutt.
a kigyo az enem, az egom a gondolatok.. a fa az eletem folyama, a torzsnel kezdodik es valamelyik agvegnel er veget, a gorcsok gorcsok, a gondolataim szamara nehezmenyek, pedig ugyanugy a fa reszei, a fa is egy gorcs, csak eppen egyenesebb, es igyis ugyis ottvan. ha elutasitom, es azt mondom ennek nem kellene ott lenni, ellenallok, belemelyesztem fogaim, beleengedem mergem, es ezzel megmergezem a fat is es mindent.
az egyik ilyen gorcs most a szivem |
| | | | |
| | | | | | 781. Hopax | 2007. március 27. 03:43 |
| | | | | | | A lét tükör,széttöröm a tükröt,fejem lesz a tükör,leesik a fejem.
Fejem-helye
Hologram.
Bele lehet-e rúgni a fejem a közepébe?Avagy egyedül nem megy,bármilyen próbálkozásom csak az alattam-felettem párhuzamosan végtelen layerekbe úszó alterego entitások löketei lesznek,tehát a lét rugdos.
Miért jó a tudatnak kétállapotost játszania,vagy ebben a dimenzióban kétállapotosnak tettetnie magát?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nyussz!
Előszöris, én a nyuszi keresem az Africa Paradis c. francia művészfilmet, amit sehol nem találtok a neten, mármint megnézhető nyusszállapotban. Itt van egy link hozzá, aki esetleg nemnyussztudja, mi ez: http://africa.paradis.free.fr/
Nade. A helyi tündérke kérését teljesítvén kifejtem nyuszifejem egyik monológszórakoztató nyusszhülyeségét, világért se vegye-vigye komolyan senki. Bár csak ismétleni tudom magam.
Az van, hogy a meggyőződéseiddel zárod el magad a valóság teljes érzékelésétől. Ez is nyusziközhely, de kifejtem hogyan gondolom. Pl. ha nyuszipapa pofánvert kiskorodban, és ez téged zavar, akkor az a meggyőződésed, hogy minden olyan nyuszipapára hasonlító dolog a világban az árthat neked. Nyuszipapa labeljei: nembefolyásolható, nem kontrollálható, kiismerhetetlen, erőszakos stb. Ezt a labelcsoportot ráképezed a meggyőződésed alapján bármire később, pl. az államot azonosítod az apukáddal, és így lesz belőled egy meggyőződéses anarchista.
A siker az, ha a meggyőződéseidről tudsz. Nem kell levetkőzni őket, egyetlen nyuszi sem képes rá, maximum azok, akik megvilágosodott nyuszik, de ők már nem azok a nyuszik, akik előtte voltak nyuszik. Csak tudni kell róla, és nem szabad komolyan venni. Minél több meggyőződésed van, annál inkább igaz rád az a közhely, hogy nem látsz túl magadon. Minél kevesebb van, annál rugalmasabb vagy a többi nyuszival, annál könnyebben veszed a világot. És nem utolsósorban nem leszel soha üregi nyuszi, akit a meggyőződései rabul ejtenek, és csak pár (meggyőződéseinek megfelelő és azokat tiszteletben tartó) nyuszival leszel normális kapcsolatban. Nincs rosszabb, mint az üregi nyuszi, annál kártékonyabb kevés van, talán csak a Rambónyuszi. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | re:aktuális4699 nyussz ( :-> )
""Félek a békét, szeretet hirdető, agressziót félő/elítélő lényektől,
mert rengeteg fájdalmat okoznak a gyávaságukkal és önimádatukkal, amit nagyon nehéz helyrehozni..Vonzó kedvességük és látszólagos szelíd jóságuk csupán az ördög álcája." nyussszi szerint inkább ez rád igaz, mármint a "nemlátsztólmagadon"-nyusziképzet, ugyanis makogó-kammogó nyuszihangodon sértettséget és csalódottságot vélek felfedezni, ami mindennek kedvez, csak a helyes répamajszolásnak nem.'
sértődöttség/csalódottság/répamajszolás nincs :)
van: fekete-fehér világban pusztán shade-ekből érzékelt színek valóságanyaga.
Meg ez nem is volt válasz nyussz. a többi teccet, viszonylag.
pl. kibonthatnád ezte a mérhetetlen nagy közhelyet (ami majd akkora mint az általam írt, általad beidézett "one" ) :
"nyuszi szerint, akinek világos elképzelései vannak arról, hogy hogyan kell HELYESEN répát pucolni, annak világos elkézelése van arról, hogy hogyan kell HELYTELENÜL, így a tündérke által említett árnyékpár legyártása a fejben kb. annyira új gondolat, minthogy a répa narancssárga. A gond a nyuszi szerint az, nyussz, hogy ha nagyon kiforrott elképzelésed van a répákról (meg úgy egyáltalán bármiről), az csak ártani fog (bárminek). Úgyhogy a nyuszi minden télen más üregbe bújik, és minden répa is, más répa."
kösz |
| | | | |
| | | | | | 778. lagelli | 2007. március 26. 18:50 |
| | | | | | | re: aktuális4701
nem hiszem, hogy jó az okoskirálylányos megoldás (értsd: vagyok is meg nem is, meztelenül is meg nem is, jövök is meg nem is) egy férfi esetében.
a nők, mármint a Nők többsége reaktor:
ha őszinte szerelmeddel veszed körül,
azt felvállalod,
és - mint tetszett Boy esete az alko-val - esetleg ki- meg- felgyógyítod, akkor csak gagyigádzsi nőimitátorok, vagy tudatlan szellemlények esetében számíthatsz megbántódásra a Nőd által, még akkoris, ha neki/neked előzőleg rosszak a tapasztalataid.
Az ámítás bűn.
Hacsak szemfényvesztés, vagy bűv-ész-et akkor nem.
Ha kopod a másik életidéjet - ezzel energiáját - azzal, hogy magadra tekered, de te is tudod, hogy a kapcsolat csupán túlélősdi és nem mutatod meg teljes lényedet, akkor a másik ember - potenciálisan- beleszottyankattanrokkan ebbe a játékba.
Roszz vírus.
Van egy ismerősöm például, akit megbántott a szerelme, mert szabadságra vágyott. Az ism az férfi. Erre a férfi kiábrándult, stb, mindenféle szomatizációs tünetei is lettek, és megszerzett egy nőt, a nő okos volt és erős, a férfi és a nő játszottak egymással. A férfi nem vállalta a nőt, csupán menedéknek tekintette és jó tanulási lehetőségnek. A férfi azonban egyszercsak beleszeretett egy gyenge és túlérzékeny nőbe, akit nem vállalt fel. A nő szenvedést és a szenvedésből kiforduló csúfságokat vitte bele a világba, mert a férfi az általad említett is/is játékott játszotta vele. Persze volt azért neki is érdekes anamnézise, ahol persze mindig őt gyalázták végül. Éppen ezért volt fontos neki ez a kapcsolat. Azt hitte, minden szép lesz és jó végre. De a férfi látván, hogy ezt a nőt már bántották és megalázták tudatán túl, a tudata legodvasabb féreglyukaiban rejlő ősösztön által hajtva szintén megbántotta a nőt.
(folyt köv, ha érdekel...)
Szóval :), a játék akkor jó, ha megközelítőleg hagyjuk a partnerünket minket megközelíteni annyira, amennyire mi közeledünk hozzá... kábé. |
| | | | |
| | | | | | 777. mese | 2007. január 13. 23:18 |
| | | | | | | te helio. pont ma megint rohadtul szédülök, és igen. de lelkileg abizonytalansággal magyarázzák.
nekem mondjuk bejött, hogy as zobába a lámpa alsó részéhez ami aközépső, Föld, Egyensúly területen fekszik belógattame gy kristály ingát, csiszont, igazi hegyi, nagyon pöpec. működött, leszúrt egy szálat energiát és kiegyensúlyozta... nagyon cooool. tudom javallni:D |
| | | | |
| | | | | | 776. Hopax | 2007. január 11. 15:34 |
| | | | | | | Az off néhány kommentje már idelinkelődhetne :)
offoff.
Az alacsonyabb szintű rendszerező/nem rendszerező (kinek hogy) tripkörök is ugyanannak az egy spirálnak az alacsonyabb szintű,egóhoz közelálló (ha rendezget,akkor is csak az egót megeteti egy rendszerrel,persze ez hasznos.) megnyilvánulásai.A magasabban lévő körök meg már transzcendens átlátást biztosítanak.Ezért lényegtelen a dózis,vagy az anyag.Ha már jártál magasabb spirálokban(szint,layer,de akár bármilyen multiverzális rendszer evolváltabb változata),fel tudsz kapaszkodni a magasabbakhoz,de mindegy,hogy lent vagy fent ugrasz ki belőle.Ha szépen felkúszol,majd Ott,akkor az egy szép egolossos trip,ha csak a hétköznapi sávokban teszed meg,a halál a lehetőség. |
| | | | |
| | | | | | 775. helio* | 2006. november 3. 01:03 |
| | | | | | | Ezt kérdem magamtól:
A körbenjárást jelzi a szédülés?
Ha nem, miért nem?
Ha igen, mi az? |
| | | | |
| | | | | | 773. meta | 2006. február 8. 19:28 |
| | | | | | | | http://en.wikipedia.org/wiki/Dadaism |
| | | | |
| | | | | | 771. meta | 2006. február 3. 23:40 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 769. meta | 2006. február 3. 17:10 |
| | | | | | | | najó... bevallom, hogy ezt se értem: "hordó almakajálóm" |
| | | | |
| | | | | | 767. meta | 2006. február 2. 23:01 |
| | | | | | | "duplával,"
?
ezt nem értem... |
| | | | |
| | | | | | 765. meta | 2006. február 2. 04:36 |
| | | | | | | őszintén szólva:rágódom ezen a transszexuálison....most itt hajnalban megkérdezem a nagy publikumot---,és felszólítom tetrahid nevű kiemelt (b)válaszadót hogy ---RÖVIDEN--- felejen.
teccik,hogy nekem mindig röviden.... mer aszontákma,hogy nadrágos... átvitten... akor vagy nő, hamindig szoknyába' jársz?
vagy szufi módon lehet a nőknek is katánt viselni?
vagy odáig még nem jutottunk el? |
| | | | |
| | | | | | 764. meta | 2006. február 1. 23:14 |
| | | | | | | hmmmm....
transszexuális performanszrendezőket kedvelem.
szerintem kapillárisaik tobzódása miatt jól főznek
-bizonyára... ez fiktív meglátás...
de mivel nem a hálóbólvadásztam a pók által a nevet, hanem egy szegény kis molyot kellett kimentenem, és nálam gugli még fluxus szinten sem jelzett hasonlót...
hát ez a izzééé
a rönének a gyógyittójjaa. |
| | | | |
| | | | | | 762. meta | 2006. február 1. 22:21 |
| | | | | | | ööööö....
nem az aki a szakácskönyvet írta.
öööö....
mármint
nem az aki az ízlelőbimbókat szeretné elkápráztatni.
-bár persze a szakácsság az egyik legnagyobb zen-művészet...- |
| | | | |
| | | | | | 760. meta | 2006. február 1. 13:52 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 759. meta | 2006. február 1. 13:49 |
| | | | | | | ezek gyermekkori nem-beteljesült-vágyaknak-a-körbenjárásgenerátorai.aki nem tud szeretni az egyen almát úgy, hogy közben csecsszopást emulál hónaposemberfia-emlékként regresszraktározva azt.
(Sécheaye csinált ilyesmit: szimbolikus vágyteljesülés) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Sokan vannak, akik nem képesek igazán szeretni, csak vágyni tudnak. Az ilyen ember, amikor azt mondja, hogy "szeretlek", valójában azt gondolja, hogy "nem szeretlek, ezért szeretnélek megváltoztatni téged, és ehhez jogom van, ha te is azt mondod, hogy szeretsz engem." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Paul McCartney felesége ultimátumot adott a férjének: vagy a kannabisz, vagy ő. Az asszonyka ugyanis képtelen elviselni, hogy Paul füvet szív:
http://www.thisislondon.co.uk/showbiz/articles/21499608?source=PA
Sose értettem az ilyen hülye picsákat... Ha igazán szereti a férjét, akkor el tudja fogadni a fűszívásával együtt is. |
| | | | |
| | | | | | 756. helio* | 2006. január 6. 22:34 |
| | | | | | | Menetirányunkból nézve tényleg csak körben járkálunk,
de kívülről szemlélve látszik egy másik dimenziója, és ez a kör máris spirál, haladunk mi...
Ez lenne a magasabb terv?hehe |
| | | | |
| | | | | | 755. Nihil | 2005. december 29. 00:01 |
| | | | | | | | Igen, ez valahogy tényleg így működik.. |
| | | | |
| | | | | | 754. giggles | 2005. december 28. 23:49 |
| | | | | | | | nem értem mi bajod, ott van a pont a kunkor alatt :) |
| | | | |
| | | | | | 753. Nihil | 2005. december 28. 22:37 |
| | | | | | | | Itt lebegnek a ki**szott kérdőjelek a fejem felett és tudom, hogy soha, de soha nem lesz pont a helyükön. Mi van, ha megunom ezt egyszer? Persze tudom. Semmi. Csak kérdőjelek. |
| | | | |
| | | | | | 752. helio* | 2005. december 1. 22:15 |
| | | | | | | _30926 ~ 51201
_752 ~ 4724,955351...
_4724,955351... ~ 7106332,848...
_stb... |
| | | | |
| | | | | | 751. Hopax | 2005. december 1. 16:10 |
| | | | | | | most is körben járunk
sőt,csak vagyunk. |
| | | | |
| | | | | | 750. Viola | 2005. december 1. 15:57 |
| | | | | | | | Nem gondolkodom, mégis vagyok... |
| | | | |
| | | | | | 749. szent | 2005. december 1. 08:39 |
| | | | | | | Gondolom mindenki jár valamilyen körbe.
Ezazamitnemlehetmegunni dididi-didi-di-di |
| | | | |
| | | | | | 748. ynul | 2005. november 30. 22:44 |
| | | | | | | úgy gondolod hogy körbe járunk?
jójó bocsi befejeztem :D
|
| | | | |
| | | | | | 747. foxey | 2005. november 30. 22:25 |
| | | | | | | De végülis körben járunk nem?
gondolkodom, tehát vagyok....:D |
| | | | |
| | | | | | 746. szent | 2005. november 30. 08:22 |
| | | | | | | Vagy gondolkodom?
Asszem már az unalomig csavartuk szegénykét. |
| | | | |
| | | | | | 745. ynul | 2005. november 29. 16:36 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 744. szent | 2005. november 29. 14:05 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 743. ynul | 2005. november 29. 13:14 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 742. szent | 2005. november 29. 08:45 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 741. Kohai | 2005. november 29. 08:15 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 740. szent | 2005. november 29. 07:46 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 739. tar_ | 2005. november 25. 11:06 |
| | | | | | | | gondolkodom, tehát elvagyok |
| | | | |
| | | | | | 738. Viola | 2005. november 25. 10:31 |
| | | | | | | | Gondolkodom, és láng eszem olyan fényesen világít , hogy megvakulok :) |
| | | | |
| | | | | | 737. helio* | 2005. november 24. 20:47 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 736. helio* | 2005. november 24. 20:17 |
| | | | | | | | Gondolkodom... Dehát ragyog!! |
| | | | |
| | | | | | 735. Hopax | 2005. november 24. 19:29 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 734. szent | 2005. november 24. 16:28 |
| | | | | | | | Nem gondolod,hogy készen vagyunk? |
| | | | |
| | | | | | 733. Sevil | 2005. november 24. 15:48 |
| | | | | | | | Gondolkodom, tehát nem vagyok Micimackó. |
| | | | |
| | | | | | 731. ynul | 2005. november 24. 14:17 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 730. Kohai | 2005. november 24. 14:09 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 729. Liet | 2005. november 24. 13:07 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 728. szent | 2005. november 24. 12:11 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | Gondolkodom, tehát nem vagy. |
| | | | |
| | | | | | 724. ynul | 2005. november 23. 16:21 |
| | | | | | | | gondolkodom tehát vagy nem. |
| | | | |
| | | | | | 722. Vino | 2005. november 23. 12:30 |
| | | | | | | "Nem gondolkodom, tehát vagyok"
Ezt egy spanom mondta x-mámor csúcspontján |
| | | | |
| | | | | | 720. Viola | 2005. november 22. 16:48 |
| | | | | | | "Gondolkodom, tehát vagyok" René Descartes
hm...
Gondolkodom, tehát máshol vagyok
hm? |
| | | | |
| | | | | | 716. Vino | 2005. november 21. 13:59 |
| | | | | | | | Nem tetre, hanem Tetra! ( Bocsi :-) ) |
| | | | |
| | | | | | 715. Vino | 2005. november 21. 13:56 |
| | | | | | | | Tetre volt neked az a versed, amiben voltr egy olyan sor hogy "Te osztod az egészet részekre" vagy valami ilyesmi, kersetem de nem találtam, nem emlékszel hova írtad? |
| | | | |
| | | | | | 711. helio* | 2005. november 8. 21:56 |
| | | | | | | "Ne válogass,
ne véleményezz,
ne változtass,
csak hagyd, hadd legyen elméd nyugodt,
mert a másítatlan elme a nem született természetes kincse,
a túlmenő bölcsesség (Prajnaparamita) nem kettős útja."
Nagarjuna
*******
"Meg akarom törni a várakozás szokását. Épp eleget vártál...
többet is, mint kellett volna. Most pedig kezdj élni! Mert csak egyféleképp lehet élni, és úgy, ha most elkezded! Nincs holnap,
cak a most létezik. A holnap mind csak a képzelet szülötte. A múlt
emlék, a jövő álom. Csak ez a pillanat igaz, csak ez a pillanat vezethet át az istenibe.
...És azonnal látni fogod, hogy az élet veled történik meg."
Osho |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Óh elfelejtettem boldog évfordulót kívánni a topiknak :-)
Találtam nektek egy jópofa dolgot:
Megy a bodhisattva az utcán. Találkozik egy másik bodhisattvával.
-Ej-haj, bodhisattva, miért mész az utcán?
-Nembodhisattva azért nemmegyek a nemutcán, hogy nemmegmentsem a nemlétező nemlényeket!
-Nemlétező nembodhisattva, akkor akár nemotthon is nemmaradhattál volna?
-Ej-haj, ha nemotthon nemmaradtam nemvolna, ki nemválaszolna most nemkérdéseidre? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha megtaláltad a harmóniát, nem sekélyesek az érzelmeid. Akkor 'kitejlesedtél', mint az általad is emlitett jógi. Én nem erre gondoltam. Ha képes vagy beletörődni abba, ami körülvesz, akkor lehetsz harmónikus. Ha valaki megtalálja, igen szerencsés.
Én arra gondoltam, hogy ha úgy élsz, hogy kizárod az új dolgokat, élményeket -bármit jelentsenek is számodra ezek-, akkor leszel sekélyes. Ellaposodik a lelki fejlődésed, vagy ilyesmi. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Viszont szükséges megélned az élet árnyoldalát ahhoz, hogy boldog lehess, vagy hogy meglásd a szépségeket. A sekélyes élet nagy csapdája, hogy az érzelmeid is sekélyesek lesznek, nem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | de mi van, ha egótfeledve, vagy adaptálva, esetlegesen beolvasztva egy szép tavaszi gyümölcskehelybe... ??? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha gyakran akarsz boldog lenni akkor azt tudatos akarással és energiával érheted el. Ha szar a kedved az nem kerül akarásodba, de energiádba ugyanúgy, szóval végülis rajtad áll, hogy melyiket választod. Ettől függetlenül a bánat és szomorúság ugyanúgy természetes emberi érzés, ami nélkül szerintem eléggé elsilányosodna a boldogság és hát igen ellentétek ja. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ez itt az egyik legszebb topik.
őszintén indul, érzelmeket és társasproblémákat társít filozófiával, aztán siklik a filozófiából az elefántcsonttoronyépítkezésbe...
egy triviáltaoista tapasztalat szerint nem szabad a jót keresni, követni, mert megteremted a rosszat, hogy jó lehess.
-persze nietzche is írogatott jó és rossz fölötti állagokról, aztán a halála előtt ölelgette az utcán az embereket-
az én valóságomban ez a probléma mostanság kezd igazán turbulenssé válni.
nem tudom mit tegyek, hogyan kerülhetem el a pozitív pólusok dörzsölgetése által keltett negatív indukcióit, így inkább jógázom, fejet hajtva minden tényező alattmögöttbennefelettelőtt.
hogyan lehet finomítani nAgyhullámokat anélkül, hogy a kívánatos szépséget, jóságot csökkentenénk, degradálnánk?
hogyan lehet harmóniát generálni úgy, hogy ne csapódjon le a színspirál perifériája szürkén, mocskot hagyva a falon?
stb.
|
| | | | |
| | | | | | 701. Bence | 2005. április 15. 11:23 |
| | | | | | | | Mármint a re rémálmok/141 |
| | | | |
| | | | | | 700. Bence | 2005. április 15. 11:21 |
| | | | | | | Re: 141 Leonardo
Ez már a kérdésben is benne van: mert folyamatosan ezen GONDolkozol. Szerintem csak azért tekintheti valaki a gondolatait úgy, hogy azokat nem tudja irányítani, mert nem ismeri magát. A teljesebb Te-ben benne van ezek szerint az is, hogy ezzel foglalkozol. De ha ezt megtagadod - nem sikerül elnyomni, hiszen te vagy - ez felszínre kerülve gondolkoztat - úgy érzed valami probléma van ezzel, hiszen ahelyett hogy élnél ilyenek között örlődsz, ebben nincs semmi meglepő. Csakhogy az életedbe ez is benne van. Amit tapasztalsz az az életed, a problémáid is te vagy.
Szerintem ha valaki már belátott egy gondolkozási körkörösséget, abból nem feltétlenül úgy kell "kilépni", hogy elnyomod ezt - arra nem mész, hanem belátod a folyamatot - igen ezt én csinálom, igen ennek az eledménye szenvedés, és ez egészen addig meg is marad, amíg abba az irányba (mármint a gondolkozás) nem akarsz menni a szenvedés miatt, de nem tudatosan akarsz, hiszen te vagy, önmagad számára megnyilvánulsz. Ha viszont felülemelkedve csak szemléled, - jó most azon gondolkozom, hogy mért gondolkozom azon a hülyeségen, hogy hülyeségen gondolkozom, és emiatt nem tudsz pl . a fagyievésre koncentrálni, ismerd fel, hogy a szenvedés mértéke csak tőled - a problémázásodtól függ. Bármikor koncentrálhatnál a fagyira, de te ehelyett a problémákon problémázol. Ezt senki más nem csinálja helyetted, te okozod.
Szerintem az egész folyamat teljesen természtes : képes vagy gondolkozni, élnéd az életed (bár a gondolkozás is ennek része), és zavar, ha zavarod valamelyik elválasztott területet a másik által. Pontosan annyi szenvedés fog az egészből származni, amennyi szenvet (ellen és rokonszenvet - a fagyi és a körkörös gondolatok) te belevittél - mennyire akarod elnyomni az agyaláást, mennyire szeretnéd inkább a fagyit, mennyire akar mégis feltörni az agyalás, mennyire nem szeretnéd, hogy feltörjön stb stb stb.
Elég megfigyelni, ha felismerted a természetét, magától lecsillapodik. |
| | | | |
| | | | | | 699. Zaxxon | 2005. március 7. 18:11 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 698. True | 2005. március 3. 19:40 |
| | | | | | | Kösz a használasítási utasításomat. Ezt igazán berakhatták volna oda mellém amikor elkészültem. Igazad van. Igazatok van.
Amúgy nem vagyok ilyen fogyatékkal élő, csak most szomorkás a hangulatom, szar kedvem van.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | True:
"Lehet, hogy bennem van a hiba, de ez bennem így rögződött!"
Helyesbítek: metaönoltógép :)
Kiprogramozáshoz kérjük végezze el a következö müveleteket: 1) egyes szám második helyett használjon egyes szám elsö személyt; 2) általánosítás helyett beszéljen eddigi személyes tapasztalatokról; 3) ne tegyen a jövöre vonatkozó állításokat; 4) ne próbálja természettudományos metaforákkal kognitívdisszonanciaredukálni a helyzetet; 5) ne tegyen mennyiségi kijelentéseket mint "szinte majdnem minden", "elöbb-utóbb", "hosszabb távon"; 6) ne tartsa a gondolatait rögzítettnek; 7) tágítsa párkapcsolati és gender-koncepcióit. Köszönjük, további kellemes életet! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azt hittem ez a "megfelelés" kellően neutrális dolog, de ja, úgy tűnik van valami egyéb kicsengése. Mindössze annyi lett volna a lényeg, hogy te zárod ki a lehetőségét elméletben és úgy tűnik a gyakorlatban is, hogy jól ellegyél egy nővel.
"Lehet, hogy bennem van a hiba, de ez bennem így rögződött!"
Biztos, hogy benned van az oka, és ily módon csak te tudod átrögzíteni. Szerintem pl. első lépésként elengedhetnéd ezt a gondolatot, hogy a fű meg a nők az nem működtethető együtt, mert ez félrevezet téged, mind az okokat, mind a teendőket/lehetőségeket tekintve. |
| | | | |
| | | | | | 695. True | 2005. március 3. 16:17 |
| | | | | | | | Én ezt így látom, ennyi. Azt nem mondtam, hogy jól látom, csak nekem valahogy az furcsa lenne, mert még nem volt OIan kapcsolatom, ahol nem csak én toltam volna.....Lehet, hogy bennem van a hiba, de ez bennem így rögződött! |
| | | | |
| | | | | | 694. Sevil | 2005. március 3. 16:12 |
| | | | | | | | Miért gázabb egy nő drogozása, mintha egy férfié? Ez ilyen burkolt antifeminizmus? Lehet, hogy pont az a rossz, ahogy te csinálod és ezt jól látta a bnőd, csak te nem értetted meg. Inkább emberfüggő, mint nemfüggő: hozzáállás, érettség, motivációk a cuccozással, stb. |
| | | | |
| | | | | | 693. True | 2005. március 3. 13:39 |
| | | | | | | | "-" biztos nem vagyok, mert akkor mind2 "+" a lehető legközelebb akarna lenni hozzám:) "-"-vá szeretnék válni, de ehhez kell még vmi. Éppen azt keresem, h mi... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | True, azért te is egy nagy oltógép vagy :) |
| | | | |
| | | | | | 690. True | 2005. március 3. 09:09 |
| | | | | | | Bocs, h két részletben írok, sebaj:
Ez az egész OIan, mint két "+" töltésű részecske: Igyekeznek egymástól a legtávolabb kerülni. Te vagy ugye a központi atom (mármint akivel ez az egész történik, mert ugye a te szemszögödből nézzük) és ezek egymástól minnél messzebb akarnak létezni. Nos ennek következtében mind2 egyre távolodik tőled, és ez még tönkre tudja tenni a szerek élvezetét is..... |
| | | | |
| | | | | | 689. True | 2005. március 3. 09:02 |
| | | | | | | Szentem itt nem a megfelelésről van szó, hanem arról, h a kettő szinte majdnem minden esetben üti egymást. Jó lenne ismerni azt az esetet, amikor nem.
--64: nagyjából 1etértek veled, de a toleranciának is van határa, amit előbb utóbb meg fox tapasztalni és ez hosszabb távon kiábránduláshoz vezet. Mármint a csaj részéről...... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | --64:
"Így viszont "gondolatilag" nem mindig "ér utol", ha értitek, mire gondolok."
Kicsit egós dolognak tünik ez a tolmácsolásod, hogy _te_ leszel szupergyors és szuperokos a fütöl, amihez _neki_ kellene felzárkóznia.
Ezt legjobb esetben is csak semlegesen tudnám értelmezni: betépve nem tudtok közös hullámhosszra kerülni. A kommunikáció kétszemélyes játék.
Bár mivel a betépést te végzed, inkább neked kellene megtanulni, hogyan tudjál füvel is legalább ugyanúgy, vagy jobban figyelni a nőre (és másokra). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | tetra:
Ha tőlem kérdezed, akkor az a válasz, hogy nem tudom, valszeg nem, de így volt egyszerű megfogalmazni azt, amivel kapcsolatban többféle álláspont létezik bennem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | True:
Szerintem az egész problémádnak alig van bármi köze a fűhöz. Az egész problémád végső soron leredukálható arra, hogy te magad kizárod, hogy létezne olyan nő, aki megfelelne neked. Három dolgot tehetsz:
1. nem nőzöl
2. csinálod, ahogy eddig
3. valamin változtatsz, hogy mégis csak legyen olyan nő, aki megfelel neked |
| | | | |
| | | | | | 684. --64 | 2005. március 2. 22:11 |
| | | | | | | | hát... sehogy. :] Jelenleg az egyes számú félmegoldás van életben, miszent a nő nem tolja, de tolerálja. Így viszont "gondolatilag" nem mindig "ér utol", ha értitek, mire gondolok. Szerencsére van sok egyéb dolog, ami kapcsán lehet kommunikálni.... |
| | | | |
| | | | | | 683. True | 2005. március 2. 19:31 |
| | | | | | | Üdv. Arra lennék kíváncsi, hogy ti hogyan egyeztetitek össze a kettőt...ugyanis másodjára találom magam egyedül. Illetve nem egyedül, hanem a szerrel. Ugyanis van (volt) (az én esetemben) két "nőm". Az egyik ugye sohasem csal meg, sohasem hagy el, mindig velem lesz életem végéig.....a másik meg ugye emberből van, szal nem lehet rá mindig számítani! Az egyes számúról pedig ugye elmondhatom, hogy életem végéig elkísér(könnyebb dolga van, mert azért segít, h ne kelljen OIan sokáig elkísérni, ugyanis megrövidíti az életemet), de egyszer úgyis eljutok odáig, hogy már nem tesz boldoggá. Nem lehet jól dönteni....A nők nem szeretik a szert (jobb esetben), mert azt hiszik, hogy az fontosabb mindennél (megjegyzem van alapja ennek a feltételezésnek). OIan nő, akit meg nem zavar, az vagy nem kötődik hozzám, vagy nála is csúszik a dolog és szentem elég kiábrándító, ha egy lány is gyakran tolja. Viszont akkor mit pofázom??? Az ő szemszögükből ez deto u. OIan. Egy nő sem marad meg melletted életed végéig. Előfordulhat, de az nagyon ritka, h bármilyen
érdek nélkül, tisztán szerelemből marad veled.....de előfordulhat!A szer is boldoggá tesz, ha tudod kezelni, de ez múlandó...szerelem is...Áhhh,
Xar az egész.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Gén! Rájöttem mért szeretsz (kettős)-spirálódni! :-)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A szar önmagában nem segít, lehet szaros cipővel is körbe-körbe járkálni.
Viszont tetszik az ötlet, hogy ha észreveszed _és_ kikerülöd a szart, akkor spirálódsz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ...az otthagyott szar jóvoltából pedig a kör spirállá fejlődik, mivel nem léphetünk kétszer ugyanabba. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azt az érdekes tanácsot kaptam, hogy nem is olyan jó spirálban járni, a körbenjárás hasznosabb. Ugyanis a spirálon rossz irányban is lehet indulni, nem biztos, hogy befelé.
Míg a körben, az ember ijedtében vagy nagy nyomorúságában összeszarja magát, a szar ottmarad, és ha az ember megint arra jár, belelép, és rögtön érzi, hogy itt már járt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | én meg ezt a kis helyes növekvő számsorrendet teszem magamévá most, itt, ebben a körben.
most ebben a pillanatban számomra ez a kód annyit tesz, hogy a gonoszt, rosszat felemelni a végtelenbe.
mondjuk jóvá transzformálni magamon keresztül.mint abban a helyes meditációs gyakorlatban, amikor minden lélegzetvételkor beszívod a gonoszt megemészted a tüdődben és kifújod a jót.
először megijedtem ettől a gyakorlattól, de persze rávezettem magam,
hogy minél több jó van körülöttem, annál többet szippanthatok belőle...másrészt mint ez a számsor is modellezi nem vagyok több egy vezetőnél a fent leírt meditáció közben, tehát a rosszból -ügyes, jó gyakorlat kivitelezésekor, talán(kétely tűnj el)- nem marad bennem semmi.
egyszerűbben: a hetes számot (amelynek és a körötte lévő két másik számnak sem térek ki a különféle holisztikus, misztikus, transzcendens minőségeire) képként vizsgálva láthatjuk, hogy egy térben elforduló, felfelé ívelő nyíl.
678 |
| | | | |
| | | | | | 677. update | 2005. január 12. 09:18 |
| | | | | | | | Kék pontos Hófehérke... :)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sűrű erdő nincs, csak drogfüggő törpék.
én se,
:) |
| | | | |
| | | | | | 675. update | 2005. január 4. 22:59 |
| | | | | | | | bocsi, de nem hagyhattam ki... :) |
| | | | |
| | | | | | 674. update | 2005. január 4. 22:57 |
| | | | | | | "csak hülyéknek sűrű az erdő..." (ismeretlen zen törpe)
láncfűrész akció van az OBI-ban... :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "azért, mert felmászol egy fára, hogy lásd merre jutsz ki a rengetegből, az erdő még ugyanolyan sűrű marad, az út ugyanolyan nehéz.
ha túl sokat mászol fára keveset haladsz."
viszont szép a kilátás
|
| | | | |
| | | | | | 672. update | 2004. december 27. 09:00 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | Felültem egy Biciklire és miért ne? elolvastam a topikot...
Úgyis nagy itt a csend így az ünnepekkor, gondoltam írok ide valamit.
2003. szeptember 26.
2004. december 26.
Azon gondolkoztam, vajon volt-e valaki az elején, aki sejtette, hogy ez lesz a vége. Több mint egy év eltelt és sok minden megváltozott. Nem tudom, hogy okosabb lettem-e. Fogalmam sincs róla. De jó volt elolvasni, legalább nem unatkoztam.
Egy ősibb, régibb loop jön, az egyedüllété. Emlékezni kell, mindig csak emlékezni kell. Volt már ilyen, nem is egyszer, aztán valahogy mindig vége lett. Mindenesetre még egyszer nem játszom el újra ezt a kört.
Azért érdekes látni, hogy mennyi naív hozzászólás történt az én részemről és Viola részéről is. Hogy meg tudunk változni, és közben mégsem...
Azt hiszem, még majd írok valamit, hallgatok egy kis zenét.... |
| | | | |
| | | | | | 670. --64 | 2004. december 2. 14:26 |
| | | | | | | ne szomorkodj Biga, te lettél a Sátán szomszédja.
Idevágó kedvenc sátános idézetem a daathról:
"Mi van, cellux, elhagytad a Sátánt? "Az előbb még itt volt a bal zsebemben, hova lett... á... talán ez az... hű, nem úgy néz ki, de jó lesz ez is Sátánnak...""
ezen úgy és annyit röhögtem, hogy az már fáj.
szóval körben járni... hmm... átadom valaki másnak a szót azt hiszem! :]
nem mégse. Szerintem azért érezzük ezt a körben járást, mert ahogy az életünk során kialakul az agy sajátos működése, ahogyan a világot látod (szándékosan nem használom az EGO szót), egy sajátos szűrő. Nos, ez a szűrő segít neked, hogy ne fáradjon le az agyad a túlterhelés miatt, de mivel szűr, egyben hátrány is, nem enged bizonyos dolgokat megláttatni. Olyan, mint akármi más ezen a Földön: egyszer hasznos, máskor nem.
Másodszor: életed során nem történhet olyan nagyszámú dolog, hogy ne éreznéd időnként azt, hogy már történt valami hasonló (most nem a déja vu élményekre gondolok) - egyszerűen emiatt is érezheti az ember azt, hogy "faze már megint oda érkeztem, ahonnan indultam" :] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egy kamionos ablakában láttam egyszer a következő hívójelet:
Luzer 2
:-)
Boccs, de ha már offolunk legalább nagyon! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | még a 666. sem lehet az enyém
:-(~~~~~~~~~~
:-)
CandyFlip, ne is mondd, mert elönt a sárga irigység. Könnyebb ám úgy lehorgonyozni, ha már átéltél a tengeren egy s mást :-) |
| | | | |
| | | | | | 666. --64 | 2004. november 29. 23:06 |
| | | | | | | | (elnézést az offért, csupán szerettem volna a 666. hozzászólás boldog tulajdonosa lenni, köszönöm! :] ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hali Biga!
Nekem egy másfél éves kapcs után vagy négy hónapba telt mire kb kikeveredtem magamat a körökből. Bármilyen csajt láttam, mindját ő jutott az eszembe, meg a dolgok amik voltak.
Aztán egy buliban odajött egy haverom, a Béla, hogy megdugná a "Ribanc Katit" csak adjam már oda a kocsikulcsomat. Mondtam neki hogy azt felejtse el, de ha benne van felvihetjük hozzám és akkor megadjuk a csajnak amire csak vágyik. Így is tettünk. Akkor jött a ló másik oldala vagy fél évig: kettőnél sosem volt kevesebb csajom egyszerre, de inkább három vagy négy. Volt bedőlés is meg minden. De a végére helyrerázódtam és rájöttem mik is azok az értékek amiket keresek és hogy ehhez nekem sem így kéne hozzáálnom.
A teljes procedúra így vagy egy évet vett igénybe. Az eleje szar volt, a közepe bár jónak tűnhet, de azért mégse volt az igazán. Igazából "csak" ki kellett tartani. Nem összeomlani. Úgyhogy azzal kezdtem. Onnan csak felfele vezetett minden.
CFP
aki beköltözött az új házába :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ma megint vele álmodtam. Megint el van b@szva az egész napom.
Mire éppen elhalványulna az emlék, jönnek a kedves kis álmok... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves Biga,
Nyugodj meg, már én is átéltem ilyesféle periódust, sőt még mindig szenvedek, de hidd el, h ez nem para..
Elméletileg filózhatsz azon, h minden arc tudja igazolni önmagát, de nem kell bedőlni ennek a hipotézisnek...
A sors az egység jó embert fog formálini, ill. jó embert formál belőlünk, ÉS BIZTOS H NEM VAGY ELMEBETEG, HA MÁR EZEN GONDOLKODSZ!!
:)) |
| | | | |
| | | | | | 662. cica | 2004. november 9. 12:57 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hé Tudatalattim! Ha azonnal nem adod vissza magamat belőled nekem, bepanaszollak a Belső Énemnek, ráduszítom az Egómat, és üzenek a Lelkemnek az Álmodó-énemen keresztül, hogy hamarosan számíthat a Naugálom látogatására!!!! |
| | | | |
| | | | | | 660. cellux | 2004. november 9. 11:07 |
| | | | | | | szerezd vissza a tudatalattidtól önmagadat.
|
| | | | |
| | | | | | 659. Nomad | 2004. november 9. 11:05 |
| | | | | | | | Semmi nem kötelező, lehet, hogy csak nem veszi észre, hogy ez már nem is az a kör, bár szerintem amíg zavar, hogy körbenjárunk, nem szabadulunk a szamszárából, úgyhogy itt csak körben járni lehet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintetek mitől van az, hogy az ember ki akar törni a körből, és mégsem tud? Kötelezőek a körök vagy az ember nem tesz meg mindent érte? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Biga, ha velem történik ugyanez, egyáltalán nem lepődtem volna meg. Általában az álmaim egy-két hónapos késéssel követik a történéseket. Már 18 napja teljesen más kötnyezetben vagyok, de az álmaimban ez még egyáltalán nem jelent meg, mindössze egyszer. Várd meg amíg elmúlik, szépen lassan úgy is elmúlik, ne türelmetlenkedj, az nem vezet jóra, hagyd, hogí végigfollyon rajtad, ha hagyod folyni, nem ragadsz bele. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Lassan kezdtem elfelejteni a történteket, erre nem vele álmodok ? Miért dolgoznak ellenem a saját álmaim? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hehe menjetek el zarandokutra - A pontbol B-be visz, nincs ko¨r, csak bal, jobb, bal jobb
-de ne valami puccos turara tokom repulovel
neki kell indulni azt kesz, nincs mult, nincs jovo uccse
az gyotrodik aki akar
buddha megmutatta az utat, a szenvedes 4 igazsagarol(a szenvedes letezese, oka, megszuntetese, megszuntetesenek utja), beinditotta a Tan kereket, megmutatta a Nemes 8retu Osvenyt, mely kioltja a szenvedest - ha valakinek ez sem eleg, hat Nincs veletlen, rohogjetek magatokon
a hires intelligencia, a nezopont, az ego, a Tudat, csak egy nezopont - azert van a ter s ido, hogy lehessen varialni...
ha szenvedsz, hat rakd at a nezopontod mashova - pl egy vegtag nelkuli suketvak emberre,- s tartsd ott, mig nem tudsz rohogni magadon, hogy meg mindig van nezopontod
adios |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mantis:
Rulez,a vidéki tagozat-teljesen rendben vannak-igaz sosem lesznek a kedvenceim,(vagy már azok?).Ilyeneket nyomnak róluk:"Női hiphop előadókat elvből nem hallgatok"-mondjuk ezt lehet Zoli küldi,tudod az a műmacsó akárkicsoda,pedig jó fejek a Fiáth nővérek.
Ja,a Glória valami filmhez készült,melyikhez?Láttátok már?
Efféle szövegek csak jó dolgokhoz készülhetnek...
Esetleg letölthető valahonnan?
Ja,amúgy most olvastam Weörös Sándortól az út a teljesség felé című akármit(a daath fórum koncentrátuma :)))))),amúgy ez most,hogy jön ide?ja a glóriás alak)ajánlom mindenkinek!!!! |
| | | | |
| | | | | | 653. mantis | 2004. július 6. 21:43 |
| | | | | | | Csap:
Ludditák:
Nem kell bemarnod az óriás adagot
a bélyegbõl, hogy a glóriás alakot
felfedezd, de neked egyre megy,
hogy mi megy az agyadra:
egy pár angyal, vagy az angyalpor,
a csoda megtörténhet bármikor,
aztán egy, két, há- nap,
és a negyedik napon
minden a régi, max a taged a falon
jelzi, hogy történt itt valami más,
de úgyse másít meg a változás,
neked a Más másnap már egy ásítás!
:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Akkor most inkább ne is foglalkozz mással, a daath-al se, éld meg olyan erősen, ahogy csak tudod, mert tudod, hogy egyszer mindennek.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az egyik, ami miatt az élet csodálatos lehet az, hogy lehet mindenféle. Lehet szárnyalni egyik helyről a másikra, fizikailag vagy lelkileg és közben hagyni, hogy elöntsenek a benyomások. Érdekes lehet sokat egyedül lenni ingerek nélkül is, szemlélve mit produkál az agyunk önmagában. A kettő végülis nagyon hasonló azzal a különbséggel, hogy az előbbiben több eufórikus pillanat van. Szeretem a mámort és az eufóriát, de azt is el tudom képzelni, hogy lesz olyan is, amikor nem fog érdekelni. Most viszont egy szanaszét csapott szerelmes vagyok, aki néha nem is létezik vagy ha igen, önmaga a szétrobbant szétfolyt mámor. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hahó!!!!!!!!!!!!
Mindegy, hogy hogy, csak nehogy sehogy,
akárhogy, bárhogy, de hogy lerogyj?
valahogy, majdhogy, úgy ahogy,
merthogy mindegy, hogy hogy, csak nehogy sehogy.
(idézve - Ludditák)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | re 645
Neked is Persephoné! Végülis az utazás is egy trip :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Így van, Cauldfield.
Nem akartam mindenáron kimenni, de jött egy lehetőség, miért szalasztanám el? Persze ez az új élet elég lerágott kifejezés, de most ezt érzem, persze még biztos lesznek rossz pillanatok, de most könnyednek érzem magam, nem tartozom sehová, csak én vagyok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | attól az önmaguktól könnyebb így megválni, aki azok az emberek, hatások, emlékek, stb. miatt van főleg, akik környezetében vannak. nem menekül maga elől, csak segít, könnyit magának a változás elérésében. a lehetőség persze mindíg megvan mindenhez, csakhát csupán aszuperkirályok tudják elvonatkoztatni magukat teljességben a környezetüktől. szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem tudom, miért van az, hogy az emberek az új élet kezdését csak úgy tudják elképzelni, ha geográfiailag is elutaznak valahová máshová élni. Mintha elmenekülhetnénk önmagunk elől... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nagyon sokan megyünk mostanában sokfelé. Jó új életet Biga! Nekem is új lesz hamarosan. A változásokat én úgy általában mindig pozitívnak élem meg olyan szempontból, hogy kimozdít, erőket mozgat meg, az ember képes akár egy leheletnyi mozdulattal vagy akár úgy, hogy észre sem veszi, kilépni olyan állapotokból, parákból, amiktől azelőtt nem bírt szabadulni. És ha esetleg rossz is a változás, valahogy várom, hogy mi újat hoz, ami érdekes és izgalmas lehet. Mint egy új pszichoaktív anyag. : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha kimész Hispániába, a kirakót szerintem hagyd itthon... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Valószínű kimegyek Hispániába, és új életet kezdek.
Találtam egy jó melót, csak egy kis intenzív angol kell még.
Most hogy minden összedőlt, lehet kezdeni a kirakósdit megint.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Fejlemények az én körömben... Úgy néz ki, hogy válunk, V. megy Egyiptomba egy sráchoz, akivel búvárkodásunk alatt megismerkedett. A lánynak már rég nem írok, az egy elhibázott lépés volt elkezdeni... Úgyhogy két szék közé a földre esés esete.
Szóval lehet levonni a tanulságokat.
Úgy tűnik, a szép elméletek mégsem működnek, a szeretet nem kiárad, hanem átfolyik egyik helyről a másikra.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ssssssssssssssssSSSSSSSSSSSSSSPINOFF...
szép utat bárhová! |
| | | | |
| | | | | | 640. LaZa | 2004. június 8. 12:33 |
| | | | | | | "basszus, ebben a pillanatban semmi gondom nincs" (és ez így van a nap 90%-ban)
ez így hülyeség. mert van, csak attól nem jobb, hogy rágódok rajta. azaz ha tudom, hogy a pillanatban semmit nem tudok tenni a dolog érdekében, akkor úgy veszem, mintha nem lenne: tehát a leghasznosabb amit csinálhatok, hogy boldog vagyok :) |
| | | | |
| | | | | | 639. LaZa | 2004. június 8. 00:20 |
| | | | | | | hehe, lelépek egy hétre, és egy egész nyárra való gyakorlati anyagot felhalmoztok. lesz meló :) (vagy móka?)
cell: pontosan tudom, hogy miről beszélsz. életem legboldogabb pillanatai voltak, amikor félretéve minden aggodalmaskodást hátradőltem kis fotelemben -mint a jó paraszt- és azt mondtam, végre minden a helyén van. oké az élet. így indult. először ezekhez a pillanatokhoz az kellett, hogy minden erőmmel megalkossam a tökéletes napomat, ami egy nagyon nehéz dolog volt, tekintve, hogy lusta vagyok (de változom!) és ugye mindenféle erőltetett tanulmányokkal kellett foglalkoznom... szóval nehéz.
ugyhogy elkezdtem a másik komponenst (a tudatom) tréningezni, hogy függetlenítse a boldogságát a tökéletes naptól. aztán egyszer ültem hőn szeretett fotelemben :) és rájöttem, hogy "basszus, ebben a pillanatban semmi gondom nincs" (és ez így van a nap 90%-ban). akkor meg miért ne legyek boldog? na ettől nagyon boldog lettem :) és ahányszor újra és újra sikerül magammal megértetnem mindig az leszek. mellékvágány: ha betépve ezt megcsinálom, a tudat lerázza magáról minden földi koncát, és olyan messzi tudattájakra katapultál, ahol levegő helyett is eufóriát lélegzik az utazó. olyankor nincs gondolat, csak színtiszta repülés, próbáljátok ki! :)
mostmár "csak" azt kéne megtanulnom hogy stagálni tudjam ezt a párperces állapotot. tehát mindent :)
kicsit kusza, meg hiányzik a vége, de ha kijövök majd a köreimből elmagyarázom magamnak, aztán nektek
LaZa, aki rájött, hogy mindig mosolyog amikor a datthon kommentel. de tényleg, az arcom magától így áll be :))) daath-tudat? |
| | | | |
| | | | | | 638. Sevil | 2004. június 1. 23:57 |
| | | | | | | http://ebrenalmodok.t35.com/konyvtar%20-%20meditacio.htm
Itt van egy rakás meditációféle az Osho:Mi a meditációjából és máshonnan. Amúgy is gondoltam már, hogy be kéne linkelni ezt az oldalt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | LaZa: Azért is fontos egy tanító, mert amikor beavat téged egy teknikába, akkor ő felelősséget vállal a spirituális fejlődésedért. Én minden meditációt ugy kezdek, hogy a tanítómra gondolok, és az ő mesterére, és az ő mesterére... Hihetlenül megnyugtató tud lenni az érzés amikor odafigyelek rájuk, mert tudom, ilyenkor ők is odafigyelnek én rám...
|
| | | | |
| | | | | | 636. cellux | 2004. június 1. 09:17 |
| | | | | | | LaZa: épp ma reggel találtam a Szögjal Rinpocse Pillanatról pillanatra c. könyvében egy ide passzoló tanácsot (hogyan meditáljunk).
Aszondta a Dudjom Rinpocse (azt hiszem), hogy a meditáció kb. az a tudatállapot, amikor a paraszt, miután egész nap a földet túrta, hazamegy a családjához, leheveredik a karosszékébe a tűzhely mellett, kinyújtóztatja a lábait, és teljesen elengedi magát, annak a biztos tudatában, hogy mindent, amit csak lehetett, megtett, teljes volt a napja, nem maradt semmi elintéznivaló, tehát az égvilágon semmin nem kell aggodalmaskodni, el lehet nyugodni ott abban a karosszékben, ahol éppen most van.
(Persze ő - mármint Dudjom Rinpocse - ezt szebben fogalmazta meg, mint én most.)
|
| | | | |
| | | | | | 635. czr | 2004. június 1. 09:15 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 634. finrod | 2004. május 31. 13:18 |
| | | | | | | Szerintem, és ez nagyon saját véleményem, az is gond lehet, hogy mi, európai gondolkodásmódú emberek (mivel itt élünk), neha egyszerűen természetünk miatt "elvétjük" az olyan dolgok lényegét, mint a meditáció, a teljes békesség képe. Igen, ezekről filmek, bezsémolók, könyvek alapján van egy "képünk" , de minnél görcsösebben ragaszkodunk ahhoz, hogy mi maguk is ezt közelítsük meg, szerintem anál inkább vétjük el pont a dolgot. Mondok egy példát:
Én, bár még nem vagyok annyira vén, vagy tapasztalt, de sokáig gondot okozott az, hogy egyszeűen nem tudtam elcsendesíteni a gonodlataimat, folyamatosan zajlott valami a fejemben. Olvasgattam, kérdezgettem sok-sok dolgto a meditálásról, de valahogy sehogy sem ment, és én egyre-egyre szomorúbb lettem emiatt. Aztán valahogy mondtak nekem egy nagyon kedves idézetet a Bibliából: "Ki miben hisz, abban üdvözül". Kicsit leforgatva: a "világosság", a "béke", mindenkinek más és mást jelent. Hadd hozzak egy példát: Egyik kedven íróm Hamvas Béla, tőle most "A bor filozófiája" című művet emelném ki, ami saját bevallása szerinte "imakönyv ateistáknak". Ebben a művében hangzik el az, hogy Isten mindenhol ott van, és lehet, hogy számodra egy főtt sonkában fog megmutatkozni, vagy egy igazán elmélyült borozás egy barátoddal vagy szeretteddel egy imávl ér fel.
És még egy, nagyon személyes tapasztalat:
Az első (és eleddig egyetlen) Salvia-tripemre bevallom, én nagyon rákészültem, és egészen addig, amíg a mások által leírt víziókat, képeket vártam, nagyon kényelmetlenül és , bevallom, kicsit csalódottan éreztem magamat. Aztán azt mondtam,, mi lenne, ha "negbarátkoznék a halucinációimmal". És láss csodát, máris egy nagyon kellemes kis tripben volt részem,
mert az enyém volt!!
tehén én egyzserűen arra buzdítanék mindenkit, hogy tudom, hogy sokkal egyszerűbbnek tűnik más iskolákból példát venni, azért legalább jól nézz körül, hogy szerinted Hozzád mi is illik a legjobban, és hogy szerinted mivel tudnád a legjobban elérni azt, amit valójában szeretnél!
Üdv és béke:
Finrod |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én háromfélét ismerek, az egyiket Isten mondta :-) (Beszélgetések Istennel), a másikat Christian, a harmadikat talán Tolle A most hatalma könyvében láttam. De nincs túl nagy különbség köztük.
Kényelmes testhelyzetbe kell kerülni, lehetőleg úgy, hogy ne aludj el, majd érdekes trükk, hogy a szemeddel kicsit bandzsítva a "harmadik szem" irányába nézel csukott szemmel. Közben a szokásos, ne mélyedj el a gondolataidba, érzelmeidbe, hanem engedd őket tovább. Amíg ezt teszed, minden hangot, zörejt fogadj be, de ne gondolkozz rajtuk. 10-15 perc múlva felléphet egy kellemetlen, feszítő érzés, de túl lehet rajta lépni. Tolle annyiban bővíti ki, hogy jobb, ha a testtudatosság felépítésével kezded, akkor mély gyökerekkel fogsz kapcsolódni a testedhez, ezért javasolják más iskolák pl. a légzésre való figyelmet. Ilyenkor ha a kis tó felszínén vihar is van, a gyökereid olyan mélységbe érnek le, hogy nem érzik meg a vihart. Egyik sem szavatol boldogságot, csak időtlen békességet.
Meg kell tapasztalni az érzést, amikor kívülről figyeled magad, miközben meditálsz. Lassan megérzed, hogy ez olyan, mint a hagyma héja, egyre külsőbb rétegeid fogják a belsőket figyelni, és ahol megjelenik a Tudat, a Figyelő, lassan elmossa az elmét, illetve lecsendesíti.
Ha meg csukott szemmel és ülve, el kell kezdneni a mindennapi életben is ezt tenni, így lassan minden meditációvá válik. Ezért is szeretnek a szerzetesek padlót súrolni! :-)
Ne gondolkozz, csak amikor létezésedhez szükség van rá, ne járj a múltban, csak amikor létezésedhez szükség van rá, legyél mindig abban az időpontban, amikor épp Vagy. Persze ez tökéletesen soha nem fog sikerülni, mert Isten a teremtéssel mindig egy pillanattal előttünk jár, de meg lehet közelíteni.
Hiszen semmi más nem létezik, mint te és a pillanat.
A teljes hagyma pedig maga a Lét.
Biga, aki egy modern farizeus
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | LaZa: A nyelvet hátra kell pöndöríteni, a gerincnek pedig függőleges helyzetben kell lennie. A Bhagavad-gíta valami olyat ír, hogy a hát egyenes, és az orrod hegyére kell figyelni. Viszont valójában nem az orr hegyére, hanem az orr tövébe kell koncentrálni, ugyanis rosszul értelmezték a régi szanszkrit szöveget. (gondolom azok nem, akik értettek is a dologhoz.) Az a baj, hogyha leírásokból tanulsz, nem leszel hatékony, mert a lényeges dolgokat senkisem írja le.
Áhhh... Eszembe jutott egy példa, hogy ezt megértsétek. Vannak ugye olyan emberek, akik asztrál utaztatást vállalnak. A lélek persze nem hagyja el a testet, hanem az emlékezetből szedik elő a páciens bizonyos előző életbeli tapasztalatait. Ehez csak az utaztatónak kell "felkészültnek" lennie, elvileg bárki utazhat, aki kellőképpen el tud mélyülni. Az utaztató az inspirációt valószínű azért nem veti papírra, mert az utazó olvasás közben nem tud elmélyülni. De ez csak az egyik probléma. Ha mondjuk egy barát felolvasná az inspirációt, valószínű olyan szarul tenné ezt, hogy az utazó nem jutna sehova. De, ha véletlen mégis túl jól csinálja a haver, az utazó nem tudná (tudja!) értelmezni a látottakat, és sokkal több kárt okozna magának, mint ami haszna lehetne egy asztrálutazásnak. Nem irigységből nem írják le az ilyen dolgokat, hanem azért, mert tudják a tanítók, hogy ezzel csak kárt okoznának nekünk. Hasonlatos ez az inspiráció talán a pszihedelikumokhoz annyiban, hogyha valaki (kellő tudású!) vezető nélkül utazik, 100 estben 99 szer átél valamit, aminek aztán nem lesznek jelentős következményei, de 1szer viszont előfordulhat hogy igenis lesznek jelentős hosszútávú következményei, ami viszont egy sújos betegség, vagy épp öngyilkosság lehet.
A ti szemszögetekbe levetítve hasonlatos ez ahhoz, mintha a 14 éves öcsikétek dmt-t kérne tőletek, mondván hogy kicsi a kockázat hogy baj lesz, de ti gondolom nem adnátok, mondván hogy nem vennétek a szívetekre ha éppen ti adnátok az öcsétek kezébe az öngyilkosságot, vagy a skizofréniát. Ha pedig belegondoltok hogy a Bhagavad-Gíta szerint a tisztán látó bölcs mindenben istent látja, vajon a bölcs miért és kinek osztogatná ezeket a bajokat??? |
| | | | |
| | | | | | 631. update | 2004. május 29. 13:14 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 630. LaZa | 2004. május 28. 23:57 |
| | | | | | | hihetetlenül könnyű? hmm... lehet... pont arról van szó, hogy annyira egyszerű ez az egész, hogy egyszerűbb már nem is lehetne. ráérezni tudok, csakúgy kinézni az ablakon, és elhinni hogy teljesen szabad vagyok. eltölt a létezés öröme.
hihetetlenül nehéz? hmm... igen, azt hiszem... és ezt épp tudom is, hogy miért. nem vagyok képes ezt az érzést fenntartani. perceknél tovább nem megy, visszasüppedek a masszába.
off: nincs valamelyikőtöknek használható, bevált 'hogyan meditáljunk' útmutatója? a buddhizmusma-ról törölték őket, az autodidakta módszer meg úgy érzem befulladt. tudatosság helyet az öntudatlanságot érem el, valami nem stimmel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az jutott eszembe, hogy vigyázzatok ha ide írtok :-)
A nem megfelelő tudatossággal végzett Körben járni topicba való írás mellékhatásként további súlyosbodást és ismételgetést okozhat. Egyéb mellékhatásokról kérdezze Belső Énjét és házi pszichedelikusát! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja és Laza, ez az út hihetetlenül könnyű, és hihetetlenül nehéz...
Remélem ezt megértem egyszer, mert egyelőre csak b@ssz@ az agyamat... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Meditáció közben a létezés öröme tölt el. Ameddig létezem, ez az örömforrás kimeríthetetlen : ))))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Reménytelen. Csend van és nincsenek gondolatok. Élek még egyáltalán vagy már rég meghaltam? |
| | | | |
| | | | | | 625. cellux | 2004. május 26. 10:03 |
| | | | | | | ja, nem becsavarodni... a gondolatok csak eszközök, formák, hogy áramolhasson az erő és tisztulhassanak a csatornák... ha már minden kitisztult, ha rendbe rakódtál, gondolatok se kellenek majd többet, sokkal jobb lesz Csendben lenni.
|
| | | | |
| | | | | | 624. update | 2004. május 25. 21:40 |
| | | | | | | Csak indulj el LaZa... :) ÉS *********************** !!! Ez az, amit nem lehet leírni, pedig szeretnék segíteni... csak legyél, csak érezz, csak tapasztalj, csak fogaddal el... :)
És ne gondolkodj túl komolyan!!! :)
Remélem kicsit segítettem |
| | | | |
| | | | | | 623. LaZa | 2004. május 25. 18:54 |
| | | | | | |
kösz neketek, azt hiszem ez most tényleg segített. cellux ez a modell elég komoly, és mellesleg tetszik is, még gondolkodnom kell rajta, de azt hiszem már megint rendet raksz :)
ahogy elhittem amit írtatok, kezd minden jobbra fordulni, ma már végre van egy kis erőm, a cselekvésre ugyan még nem, de szellemileg igen. ennek fényében már nem tűnik fölöslegesnek ez a helyzet, és így már sokkal elfogadhatóbb... |
| | | | |
| | | | | | 622. doki | 2004. május 25. 12:56 |
| | | | | | | nem kell több, mint hinni benne, hogy a végére érsz az égésnek.
az átsegít az egészen, és jól szórakozhatsz, amíg leégsz :)
különben meg nyomhatod a poklot ezerrel, lehet hogy az hatásosabb is, gyorsabban eléget. |
| | | | |
| | | | | | 621. cellux | 2004. május 25. 11:36 |
| | | | | | | Azt hiszem, az van, hogy aki egyszer igazán nekivágott ennek az útnak, az soha többé nem tud visszamenni a tudatlanság békéjébe. Mindig kínozni fog belülről ez a vágyakozás a nemistudommire, maximum az évek múlásával kicsit lenyugszunk, hozzászokunk ahhoz, hogy mardos a szomjúság, a vágyakozás az igazság után, és megtanulunk ezzel együtt élni, úgy-ahogy.
Nem lehetünk biztosak benne, hogy megkapjuk, amire vágyunk. Az Írás megígéri ugyan ("boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot"), de ez annyira kielégítő csak, amennyire hiszel benne. És a hit sajna eléggé irracionális dolog, nem bizonyítékok alapján van, hanem csak úgy, kialakul (vagy ajándék, kegyelem).
Aki egyszer részesül az Isten kegyelméből, annak semmi hajlama nem lesz arra, hogy ebből profitáljon (a szó világi értelmében). Bőven elég lesz a tudás, az átérzés. Ez az, amikor az igazságra való szomjúhozás kielégíttetik. De ehhez, gyanítom, elég sokat kell tisztulni. Lehet, hogy az Istenre vágyakozónak az élet börtönné, purgatóriummá válik, ahol a felesleget leégetik rólunk.
Most az van, hogy a legkülső ember félig-meddig ébren van, de a belső emberek alszanak. A belső emberek alvása azt jelenti, hogy vegetatívan, a teremtés implicit részeiként végzik a dolgukat, sötétségben, a tudat bevilágító fénye nélkül. Amíg mi nem ébredünk fel a belső emberünkben, addig az Isten gondoskodik róla. Az Isten végső soron azt szeretné, hogy mi nőjünk fel odáig, hogy kézbe tudjuk venni saját emberünk totalitásának irányítását és legyünk mi a saját univerzumunk gazdái. Ezt az ajándékot tartogatja, mindent oda akar adni nekünk, de ehhez képesnek kell lennünk arra, hogy ezt az ajándékot befogadjuk, mert különben beledöglünk - és magunkkal rántanánk az egész univerzumot.
A rendszerbe ezért egyfajta automatikus biztosító-mechanizmusként be van építve, hogy a belső ember csak akkor tud felébredni, ha a hozzá képest külső emberek mind egyensúlyba kerültek. A külső ember tudata mozoghat horizontálisan (Istentől R távolságra, a gömb felületén), meg vertikálisan is, úgy, hogy Isten felé halad (ez vezet el a belső emberek ébredéséhez). A gömb felszínén kóricálás megfeleltethető a világi életnek, a vertikális dimenzióba való bemélyülés pedig az Isten keresésének.
A vertikális irányba való bemélyülés csak akkor válik lehetségessé, ha a horizontális kilengések elnyugodtak. A horizontális kilengések akkor nyugszanak el, ha a külső ember teljesen tudatossá vált, mert ekkor megérti a kilengések működését és képessé válik a szituációkban úgy jelen lenni, hogy nem hoz létre újabb köröket. Mélyebb szemlélettel teljesen világos, hogy a külső ember nem engedhető be a belső pályákra addig, amíg pl. jó-rossz megkülönböztetések alapján ítélkezik, mert ez nagyon gyorsan a rendszer teljes felborulásához vezetne (a belső ember tudatosulása hatalmat jelent).
Ha a külső ember egyszer elkezd vágyni arra, hogy befelé mélyüljön, akkor rengeteg segítséget kap ehhez, és ez az életében úgy jelentkezik, hogy szellemi értelemben töksötét lesz. :-) Eltűnik minden kapaszkodó, hogy a sötétben eléghessenek a külső ember támasztékai. Ha ezek a - világi - támasztékok nem égnének el, akkor a belső ember képtelen lenne felébredni, mert a külső ember világba vetett hite (az elképzelésekbe való kapaszkodás, az illúzió folyamatos újratermelése) megakadályozná a felébredésben. Ezért kell a világból bizonyos értelemben kiábrándulni. Ugyanakkor a világgal szemben kialakított ellenséges attitűd is hátrányos, hiszen ennek mélyén ugyanúgy ott van a világ iránti vágyakozás, mint ellenpólus. Ezért ajánlatos a közömbösség és a vágytalanság.
Ha a belső embered elkezd ébredezni, ha sejtéseid lesznek arról, hogy a belső ember hogy látja a világot (eléggé széles perspektívában :-), akkor ez erőt fog adni ahhoz, hogy a külső emberről lemondj. Ha meg tudod vetni a lábad a belső emberben, akkor megkapod azt a fix-pontot, amiről Arisztotelész beszélt (ez egy téridőn túli pont, ami az örökkévalósággal köt össze), és akkor lesz elég bátorságod a halálhoz és az újjászületéshez.
|
| | | | |
| | | | | | 620. update | 2004. május 24. 22:54 |
| | | | | | | Jól írod doki!!! :)
Vágy és vágy között van különbség! Ha semmere sem mozdulsz a jó irányba fogsz haladni... ha elengeded magadat nem kell félned sem a vágyaktól, sem az érzéketlenségtől, sem a közönytől... a cselekvés, és elfogadás költözik beléd!
A vágyak és társitól való félelmek az ego játékai... félsz elveszíteni vágyidat, dinamikádat... de ha ezeken túl lépsz a Egy energiája lesz veled, a Mindenség dinamikája, tett vágya, és szeretete...!!!
Ne félj a vágyaidtól vagy azok elvesztésétől... mert amit most annak hiszel (hogy elveszted), nem elveszni fog, csak megváltozni!!! :)
Ajánlom mindenkinek: Hamut a Buddhára... még csak belelapoztam, de nagyon jó!!! Zen könyv... http://www.kvanumzen.hu |
| | | | |
| | | | | | 619. doki | 2004. május 24. 21:14 |
| | | | | | | ha már nem törődsz vele elfelejted
ha elfelejted már nem törődsz vele
LaZa, lökj be egy adag hitet a rendszerbe.
tudd, hogy úgyis minden jól alakul, mindegy mit csinálsz.
vannak hosszú, hosszú napok amikor az embert visszahúzza a massza.
aztán megint kinyílik a világ.
fontos, hogy az ember tudja, hogy elmúlik.
"továbbá honnan tudom, hogy mire vágyik az egó, és mire az Isten?"
őszintén nézz magadba.
a szamszárának van valami mellékíze. idegesség meg feszültség meg bizonytalanság. persze ez mindenkinél más -> ismerd meg önmagad.
|
| | | | |
| | | | | | 618. Liet | 2004. május 24. 19:16 |
| | | | | | | A helyzet tényleg ellentmondásos - lehet azért mert mindenáron fel akarod oldani. Az ember mindent eldob, ígyekszik a vágytalanságba de az kicsúszik a kezei közül, - hálóval vizet merni :) - mert még mindig fogja az utolsó kapaszkodót - a törekvést valahová. Ha majd nem lesz bennem törekvés, rájövök talán: - milyen ostobaság, hová is igyekeztem, hiszen végig itt voltam.:) - bár érezném amiről írok (ezek a vágyak:))
Azt csinálom amire Isten vágyik. - ez a gondolat számomra veszélyesnek tűnik. Olyan önigazolás íze van, még ha nincs is. Magában hordozza a könnyű út kockázatát.
>miért fosszam meg magam az élvezetektől?
ne az élvezetektől de az élvezetek hajszolásától |
| | | | |
| | | | | | 617. LaZa | 2004. május 24. 17:46 |
| | | | | | |
nem értem akármennyire is próbálom. innen úgy látszik, hogy csak a megvilágosodott ember lehet vágytalan. az úton haladók pedig a dolog paradox volta miatt mintha lehetetlen helyzetben lennének, hisz a vágytalanságra vágyakoznak. vagy lehet úgy tenni valamit hogy nem vágyom rá? eddig azt hittem minden cselekedet a vágyódásból születik.
továbbá honnan tudom, hogy mire vágyik az egó, és mire az Isten?
belegondolva a szeretet is önző, mert jól esik szeretni valakit, a boldogságunkat szolgálja. ha szenvedést okozna, nem szeretnénk.
vagy nem?
egyébként is mire jó a vágytalanság? miért fosszam meg magam az élvezetektől? egy jó lerészegedés is tud annyira boldog lenni, mint az a pár elért tiszta pillanat. egyik sem tart tovább egy röpke óránál.
...áh, elképesztő káosz uralkodott el bennem, már a kérdéseimet sem tudom, úgy érzem, mintha minden amit eddig tanultam volna az életben, felesleges lenne, nem tudom miben kell hinnem, hát nem hiszek, nem tudom mivé kéne lennem, hát nem megyek semerre. a közöny embertelen, a láng meg minek. egyhelyben állok (vagy körbekörbe járok), és ez most tényleg szenvedést okoz, mindennél rosszabb a céltalanság.
és taddadamm, elérkeztem ugyanoda 2003.01. http://liquidsun.fw.hu/utam.txt
f*szomba, hogy én is körbe járok |
| | | | |
| | | | | | 616. czr | 2004. május 24. 08:43 |
| | | | | | | vagy-
megtapasztalas
tudat
emlekezet
ego
en lehet,hogy a vagyat valasztom
halando,foldi oromleso homo sapiens sapiens vagyok:)
majd a kovetkezo korben |
| | | | |
| | | | | | 615. update | 2004. május 17. 15:21 |
| | | | | | | A két vágy-vágytalanság közti különbséget is kicsit szemügyre vettem így... :)
Éljük meg a vágyainkat, mert ezek a vágyak már mások... így pontosabb lett volna |
| | | | |
| | | | | | 614. update | 2004. május 17. 15:13 |
| | | | | | | Ugyanezt gondolom én is... csak a megfogalmazás más!
Ezek a vágyak, mikor "így" látod a világot mások, mint egoból élni meg a vágyakat... |
| | | | |
| | | | | | 613. cellux | 2004. május 17. 11:20 |
| | | | | | | szerintem a vágytalanság itt nem-ragaszkodást jelent.
átvilágítottan létezni, élni, cselekedni. az igazságban (valóságban) megállni. ebből nem lehet baj.
más szóval: ha a vágyamat az Isten vágyaként élem meg, és a vágy beteljesítésével Istent szolgálom, akkor a legföldhözragadtabb vágy is megszentelődik és a beteljesítése gyógyítani fogja a világot. Ugyanezek a vágyak ego-motivációból beteljesítve a szamszárát (az égést) szítják.
Minden a tudaton múlik.
|
| | | | |
| | | | | | 612. update | 2004. május 14. 23:22 |
| | | | | | | A vágytalanság vajon ellentétes-e az átéléssel...
Azt vallom, hogy nekünk itt megtapasztalnunk kell... mindent... meg kell ismernünk mindenben az Egyet... és élvezni a képzelt forma különbségeit, tudva, minden ugyanaz... élvezzük a létezés káprázatát... így megismerve önmagunkat, az Egyet...
Tudást szerezzunk róla... nem gondolkodással, nem kérdésekkel, elfogadással, csodálkozással, átéléssel...
De vannak, akik azt mondják ne legyenek vágyaid... de miért lennének ezek rosszak... tudván, hogy nem létezik semmi... biztosnak lenni az Egyben... Önnön dualista teljességedben... Önnön Istenségedben...
Ne dobd el vágyaidat... éld át... tedd meg... nyisd ki a kaput így, ne akarj szemben úszni... ha csak egyszer megpillantod a fák ágaiközt átragyogó fényben a MINDENT... akarod a vágyaidat, mert azok nem sértenek és nem lehetnek egod védelmezői...
Hmmm... kb ennyi, mert sietek... aludni... :) |
| | | | |
| | | | | | 611. update | 2004. május 14. 23:10 |
| | | | | | | Találtam valamit, ami elgondolkodtatott valamin:
"13. cellux 2003. szeptember 10. 11:51
Kolostorának csarnokában egy reggel Lin-csi apát így szólította meg érdemes híveit.
- Hívek! Bár elvetjük az írott hagyományt, így nem szokásunk régi könyveket idézgetni, ma kivételt teszek. A Magasztos Sákjamuni beszédét foglalom össze számotokra, a híres Tűzbeszédet. Mindezt okulásotokra teszem, hogy megismerjétek a buddhista tanítás alapgondolatát.
Így szólt tehát híveihez a Magasztos, India földjén, Benáreszben: "Minden lángokban áll, szerzetesek! Lángban áll a szem, lángban állnak a képek, lángban áll az orr, lángban állnak a szagok, lángban áll a nyelv, lángban állnak az ízek, lángban áll a test, a tárgyak, lángban áll az értelem, lángban áll a gondolat! Mi gyújtotta lángra őket? A szenvedély tüze, a balgaság tüze, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek. Ha egy okos tanítvány ezt belátja, elfordul a szemtől, a képektől, a fültől, a hangoktól, az orrtól, a szagoktól, a nyelvtől, az ízektől, a testtől, a tárgyaktól, elfordul az értelemtől, a gondolattól. Ha mindezektől elfordul, a tanítvány eléri a vágytalanságot. A vágytalanság révén szabaddá lesz, ha szabaddá lett, elérte a tökéletességet. Cselekvését befejezte, nincs többé köze a gyötrelmekkel teli, lángokban álló világhoz. Ezt teszi a bölcs tanítvány, szerzetesek, mondom néktek." Így szólt hát híveihez a Magasztos Buddha India földjén, Benáreszben - fejezte be a tanítást Lin-csi apát, majd megismételte szerzeteseinek.
- Hívek! A Magasztost okulásotokra idézem, hogy beszédéből megismerjétek a buddhista tanítás alapgondolatát. Most, hogy már ismeritek, értsétek is a Tanítást! Tehát. Legyetek közönyösek, hogy lángot ne fogjatok! Ne nyüzsögjetek! Ne iparkodjatok! Erre figyeljetek, a többivel ne is foglalkozzatok. De azt is mondhatnám: ha eszetek helyén van, azt csináltok, amit akartok! foglalta össze végül híveinek a Tanítást Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján."
Ez a valami pedig a vágytalanság...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | már hogyne lehetne?
(atu#X., the wheel) |
| | | | |
| | | | | | 609. cellux | 2004. május 4. 09:55 |
| | | | | | | ja, ezt lehet hogy a képernyőre csavarodva topikba kellett volna inkább...
érteni nem lehet
tudatkollázs
|
| | | | |
| | | | | | 608. update | 2004. május 3. 20:23 |
| | | | | | | na, légyszi, ezt másképp is írd le, mert ezt nem vette az agyam...
mondjuk, lehet többet kéne bringáznom... :p |
| | | | |
| | | | | | 607. cellux | 2004. május 3. 13:19 |
| | | | | | | akkor könnyű a változás, ha az ember ráérez a kerékagyra, ami körül a küllők forognak.
a kerékagynak nincs kiterjedése, ezért nem érinti a változás.
amíg átcsúszok az egyik létkonfigurációból a másikba, addig általában elvesztem a kerékaggyal is a kapcsolatot.
minden átcsúszáskor lemorzsolódik valami a kerületi dolgokból.
ha semmi sem marad kint (többé nem fáradok azzal, hogy fenntartsam az állandó, stabil én illúzióját), akkor a világ és a nem-világ (a tonál és a naguál?) kerékagyon keresztül zajló "kommunikációja" folyamatosan tudatossá válik.
a kerékagy olyan, mint egy fekete lyuk, ami szippantja be a világomat.
mintha valaki azon keresztül zabálna fel, és táplálna engem egyidejűleg.
én pedig egyszerre vagyok és nem vagyok.
csak a kerékagytól függő módon létezem, önálló valóságom nincs.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ha megnézném, hányszor születek újjá egy héten, egy nap, sőt egyetlen percben, igen nagy számot kapnék. és fel se tűnt a látványosfájdalmas meghalás.
+1.
de ki számolja, nem? |
| | | | |
| | | | | | 605. update | 2004. május 2. 15:51 |
| | | | | | |
Hmmm... valaminek meg kell halnia, hogy valami új szülessen?
Ez így... nem tetszik... mert nem tud meghalni... semmi sem tud meghalni... csak megváltozni... a halál egy hirtelen változás... a haldoklás előzi meg, az a változás kezdete...
Szerintem az ego rombolásnál is ez a helyzet, megváltozol... és ettől érzed úgy, hogy valamit elhagytál, valami meghalt benned.
Pedig csak változtál... a halál és így a változások teljes elfogadása után nincsen többé hiány... csak a változás van, ami egyfajta belső igény, belső út és fejlődés mentén történik... egy nagy veszélyt rejt magában ez a fajta nézet, az életuntságot és nemtörödömséget... ezért kell ismerned önmagadat, így birtokolnod erőd, energiád, hogy nem csak sodorjon a szellem, hanem válj eggyé vele... légy te magad az... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Valaki haldoklik bennem, arra jöttem rá. Sajnálom, de eljött az ideje. Ha sírni látjátok, ne érezzetek vele együtt. Kicsit félek ettől a haláltól, mert már régóta együtt vagyunk. :-) |
| | | | |
| | | | | | 603. doki | 2004. május 1. 10:46 |
| | | | | | | :)
az én köreim jelentős hányada úgy állt le, hogy nem vettem észre, hogy elhagytam valamit.
jó hétvégét mindenkinek :) |
| | | | |
| | | | | | 602. czr | 2004. május 1. 02:45 |
| | | | | | | take a look at the machine and see the Time
look at you and see the God.
we`re both under process ...this is the never ending story |
| | | | |
| | | | | | 601. azmirra | 2004. április 30. 18:26 |
| | | | | | | doki,
lényegre török, de látom, látod. :)
Bárcsak tudnám, hogy attól kezdtem el nemrágni, hogy rájöttem, miért teszem, vagy attól tán, hogy ezentúl kaparásznom kell? Mi van, ha csak valami evolúciós görcsbe kerültem ahogy kimásztam az előzőből? :)
(És mindeközben vért szopogatok a kisujjamból, néha pedig rákenem az é és á betűkre. Meg a shiftre.)
|
| | | | |
| | | | | | 600. giggles | 2004. április 30. 17:01 |
| | | | | | | meg az is lehet, hogy a transzdimenzionált dolgokat az ember csak ugyanilyen állapotban tudja újra felfogni, neadjisten átélni. legyen az a legegyszerűbb "úristen, ÉRTEM! milyen egyszerű az egész" től a molekulák, kristályrácsok és garabonciás, mindent működtető kicsimachine elfekn át bármi. és jó néhány ismétlésig eltart, mire az ember megtanul AKARATOSAN, cucc nélkül úgy látni, érezni, felfogni. utána tényleg el lehet dobni.
...és ezek is csak dolgokat leíró gondolatokat leíró hangokat leíró szavakat leíró silány beűk... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | 594: Valaki mondta, hogy egyébként semmi baja a rekreációs drogfogyasztással, csak legyen az illető őszinte, és vallja be legalább önmagának. De még ha nem is erről van szó (mert ez is csak leegyszerűsítés), akkor én legalábbis érzem, hogy az instant pszichedelikus tapasztalatok nehéz terhet róhatnak, és nem nagyon áll melletted senki, hogy segítsen, ahogy Keleten. Na persze erősek és okosak vagyunk ehhez - mondja a ravasz kis pszichedelikus egónk. :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | 596: vagy hívhatjuk egyszerűen egónk ránkragasztott szokásának? |
| | | | |
| | | | | | 597. doki | 2004. április 30. 13:32 |
| | | | | | | azmirra:
:)) azért tartom annyira személyes élménynek ezt az egészet, amit nem tudsz elmondani másoknak csak egy pár szóban összefoglalva -- amik innentől fogva persze nagy szavakká válnak--, mert ilyen "profán" dolgok összessége a változás. hogyan mondanád el egy másik embernek, hogy mi változott, ha neki például olyan jellegű görcsei nem voltak. esetleg nem is tudatosította, hogy neki vannak görcsei és szenved. vagy ha az előítéleteit és a hiedelmeit nem látja átlátszónak és feleslegesnek.
|
| | | | |
| | | | | | 596. Nomad | 2004. április 30. 13:02 |
| | | | | | | | A drogfogyasztás az átéltek után csakis azért marad(hat) meg, mert ez az adott ember mintája, a teljesebb tudatosságot is így érte el, tehát utána még egy ideig visszhangzani fog ez a döntése az életében. Nem kell vele különösebben foglalkozni, majd elmúlik. Ezért érdemes egy anyagból, amit az ember úgyis fogyasztani akar, elsőre nagy mennyiséget használni, és nem kóstolgatni, mert a kóstolgatás eredménye, a "hmm, ez finom" lesz, míg ha tekintélyes adagot fogyaszt valaki, akkor utána azt mondhatja, hogy "nahát, ez kellett nekem?(igen vagy nem tökmindegy), mindenesetre már nem az anyagban fogom keresni a tapasztalatot, hiszen megvolt." Ezért fogok én 5 gombát enni szombaton:) |
| | | | |
| | | | | | 595. cellux | 2004. április 30. 12:33 |
| | | | | | | nem inkább úgy van ez, hogy
a. fizetek x ft-ot
b. meg se fordul a fejemben, hogy fizetni kéne vagy bármi
|
| | | | |
| | | | | | 594. cica | 2004. április 30. 12:11 |
| | | | | | | Re: 592
Ja, ja ez engem is érdekel, ha minden nagyszerű a mindenben, ami semmi és ami van is meg nincs is, akkor minek a bélyeg és a mindennapi betevő zöldségfalat? amik ezek alapján ugyebár szintén mindegy, hogy vannak-e. De ha mindegy és választhatsz két lehetőség közül:
a. fizetek x ft-t
b. fizetek 0 ft-t
Akkor ezek alapján a b-t kellene választanod
|
| | | | |
| | | | | | 593. azmirra | 2004. április 29. 21:32 |
| | | | | | | | Én profánabban élem meg a múlttal való szakításom: 20 év után elfelejtem rágni a körmömet. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | na jó, de akkor minek a space pussy? |
| | | | |
| | | | | | 591. Talamon | 2004. április 29. 15:47 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | Kinek tiszta? Akinek tiszta a karmája az vesse rám az első gombát! :-)
"akkor azok előbb-utóbb visszahúzzák a körforgásba."
ez már ismerősebben hangzik
|
| | | | |
| | | | | | 589. cellux | 2004. április 29. 14:05 |
| | | | | | | Akinek jó (tiszta) a karmája, annak akármeddig.
Azt hiszem, az ilyen "múlt-feloldások" során mindenki kijuthat a körből, de ha a lappangó karma-csírák továbbra is megvannak, akkor azok előbb-utóbb visszahúzzák a körforgásba.
|
| | | | |
| | | | | | 587. Talamon | 2004. április 28. 20:51 |
| | | | | | | heheh tennap arcombatolt 3 space pussyval összegyűlt annyi energia(köszönöm daath-tudat), hogy kidobtam az előző életem. Két éve már megcsináltam, ha kell megcsinálom bármennyiszer.
Ki a fenének kell a múlt? Nincs múlt. Nincs semmi. Minden fogalom üres. A végtelen káoszból teremtek s pusztítok, anélkül, hogy bármi is. Ám ez is félrevezető. Engem is csak azért gondoltok, mert gondoltok. Tombol a mémkas. Öntudatlan tudatosság. A miért miért miért?
Nekem bevált a hoffmann -féle "bontsd s teremtsd világod" módszer. A központi tudatprizma konfigurálható, rajta!
Itt az idő beleugrani a tudat-dideridoo hullámaiba, vár a fogalom előtti pszichedelikus őstudat-lan.
Nincs szükségem, Örök most van.
A lét köszönet. Nem Tudat.
Kellemes s kényelmes körutazást, vagy kellemes középpont. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én pont azért írtam, mert nekem már egy ideje úgy tűnik, hogy az életben sokkal durvább dolgok történnek, mint a tripek alatt. Biga monológja:
Mozog a függöny? Lélegeznek a növények? Eltűnt a fal? 5-en beszélgetünk önmagunkkal? Már megint rájöttünk hatszázadszorra, hogy egyek vagyunk mindenkivel? Már megint rájöttünk, hogy tenni kéne valamit, nemcsak csukott szemmel zenét hallgatni? Már megint baromságok miatt parázunk? Már megint dönteni kéne? Ja igen? Na és?
Viszont összetört a kocsi? Kirúgnak? Már megint reménytelen szerelem? Na ez már valami :-) |
| | | | |
| | | | | | 585. cellux | 2004. április 28. 12:19 |
| | | | | | | Meg kell várni, amíg jön a nagy betűs ÉLET és elkezd sújtani, akkor nem kell többet drogozni, mert elég "érdekes" lesz minden anélkül is.
Pengeélen táncolás a nap huszonnégy órájában.
(Persze az élet mindig "érdekes", de amíg ilyen páncélos taplók vagyunk, akiket csak lángszóróval lehet valódi érzésekre biztatni, addig semmi se lesz elég nekünk, csak a legdurvább zúzda.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | a megélni a fizikai, az élni a spirituális síkot jelenti :-) |
| | | | |
| | | | | | 583. giggles | 2004. április 26. 23:21 |
| | | | | | | 579: tévedsz, a hitből nagyon jól meg lehet élni, fekete mágiának hívják, mások kihasználására épül a saját előbbrejutásod (anyagi síkon) érdekében. csak győzz meg mindenkit, hogy nekik van szükségük rád (ami a polaritás miatt kétoldalú függőség ugye, hiszen ha nincs szolga, kihez képest úr az úr). egy két jó helyen elhintett mém, és kész.
szellemi síkon azonban nem biztos, hogy hasznos... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Na, egy újabb holdlakó :-)"
Versenyzünk, ki a nagyobb holdlakó? >;-))) |
| | | | |
| | | | | | 581. Bard | 2004. április 26. 17:01 |
| | | | | | | | Gén ezt légyszi részletesebben fejtsd ki, ezt az ellenvéleménymonologizálást... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bizonyos szempontból ez is egy érdekes kör, hogy tulajdonképpen a pszichedelikumok vezettek be a "spirituális" világba, és azok is vezetnek ki onnan. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az is megvolt, viszont hitből nem lehet (meg)élni. Van úgy, hogy a hitrendszer összedől, és az embernek nincs kedve lecserélni másikra. A mindennemű tapasztalatok nélküli hitet vakhitnek hívják. Jézus tanítványai sem egy álomban hittek, hanem tapasztalataik voltak arról a valóságról, amiről nekem már nincs. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A hithez nem kell tapasztalat, csak elhatározás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Az _ő_ döntéskényszere kényszerít/zsarol téged döntésre a _te_ pszichedelizálásod kérdésében?"
Igen.
"Kenjük rá párkapcsolati problémáinkat a pszichedelikumokra" -játszma?
Nem. De része lehet az is.
"Ha a te definíciódban az a "valóság" ami "közvetlenül veled történik", akkor kizártad a dolgok megváltoztathatóságának koncepcióját."
Miért, talán meg lehet? Legfeljebb olyat változtathatunk meg, amiben csak mi vagyunk érintettek (gyakorlatilag semmit), egyébként meg a dolgokra való _reakcióinkat_ változtathatjuk meg, nem a dolgokat. Én nem hiszek ebben a változtassuk/teremtsük meg a valóságunkat dologban azon egyszerű okból, hogy az égvilágon semmilyen tapasztalatom nem igazolja.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bard:
Pld. jó kezdés abbahagyni a "Nem, szerintem..." kezdetű saját ellenvéleménymonologizáláson agyalást mások hallgatása közben :)
Biga:
Az _ő_ döntéskényszere kényszerít/zsarol téged döntésre a _te_ pszichedelizálásod kérdésében?
"Kenjük rá párkapcsolati problémáinkat a pszichedelikumokra" -játszma?
Ha a te definíciódban az a "valóság" ami "közvetlenül veled történik", akkor kizártad a dolgok megváltoztathatóságának koncepcióját. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Harmadik szem?? Na, egy újabb holdlakó :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem azért mondom, de most ez a trendi, hogy amikor rájövünk hogy a harmadik szem kinyitása bizony felelősséggel és feladatokkal jár, inkább sietve becsukjuk?! :D |
| | | | |
| | | | | | 573. jegHegy | 2004. április 26. 13:36 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 572. doki | 2004. április 26. 13:19 |
| | | | | | | én jóideje nem élek pszichedelikumokkal.
az utolsó a festős, tévés es(e)t volt :)
bár asszem én sosem csináltam igazán sokat, azért mankónak mankó volt /pl ezen a télen/
utolsó 2-3 trip óta váratott magára valami. mióta abbahagytam a trippezést, azóta indult el a változás kb :)
"we are all hopless"
:)))))) |
| | | | |
| | | | | | 571. Nomad | 2004. április 26. 12:37 |
| | | | | | | | Valóban a drogozás már nem segít nekem sem, teljesen értelmetlen baromság, már az önpusztításból is kiábrándultam. Mikor telik már le az IDŐ???????? pokol |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lehet, hogy inkább pont az a baj, hogy másokra figyelek magam helyett.
Miért ne kerülnék döntéshelyzetbe, ha éppen a párom azt közli, hogy unja ezt a pszichedéliát és válasszak, vagy ő vagy a cucc? Folyamatosan döntenünk kell. Szépen hangzik ez a spirális irány, meg hogy ne gondolkozzunk, de beszéljünk már egy kicsit a valóságról is, ami közvetlenül történik velünk. |
| | | | |
| | | | | | 569. Bard | 2004. április 26. 12:20 |
| | | | | | | | Mi az, hogy figyelni másokra? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :)
Pedig ez a bolygó az álomvilágom... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Gén, nem akarlak megbántani, de sokszor az az érzésem, te nem ezen a bolygón élsz, hanem valami álomvilágban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha megtanulsz figyelni másokra, a körből spirál lesz.
A pszichedelikus élmény nem lesz stagnáló, ismétlődő önmagad körbenjárása és a korábbi köreid megerősítési próbálkozása. Ekkor nem agyalsz sem a drogozáson, sem a nemdrogozáson; nem érzed sem mankónak, sem szemkinyitónak, sem szórakozásnak; nem lesznek kényszeres elvárásaid vagy szükségérzésed rájuk mint tanítókra vagy segítőkre, sem döntési kényszered arra, hogy hogyan alakítsd a jövőbeli velük- vagy nélkülükélési politikádat.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Új kört hirdetek, ami talán többeket érint.
Miért dorogozunk még mindig? Mit várunk tőle, sokaknál ennyi év után? Nem vonszoljuk-e a mankót már régóta? Tudnak-e még újat mondani a pszichedelikumok, ha igen, hallgatunk-e rájuk, vagy kimondatlanul is már csak szórakozásra használjuk őket? Segítenek-e még vagy már csak hátráltatnak? Kinyitotta a szemünket, de még mindig kell egy "pöcök", hogy nyitva maradjon? Tudnánk-e, akarnánk-e úgy dönteni, hogy nélkülük élünk? Ha nem akarnánk, miért nem? Válaszokat keresek - vagy új kérdéseket :-)
Biga, aki talán már egy régi (szelíd) motoros |
| | | | |
| | | | | | 564. giggles | 2004. április 23. 18:20 |
| | | | | | | tisztára mint a Szerencsekerék, nem?
csak nem számokkal. és rejtettek e benne el üzenetet?
(krikkitikrikkititaktaktak...tak.......tak. villamosra szállsz. bé mint béla) |
| | | | |
| | | | | | 563. czr | 2004. április 23. 00:35 |
| | | | | | | ...es miert adhat egy ismeretlen akkora faklyat a kezunkbe,hogy hirtelen azt sem tudjuk kepesek e vagyunk taplalni azt,vagy egyaltalan tartani tobb mint 3 percig
czr,aki melleseleg elvezi a lampagyujtokat |
| | | | |
| | | | | | 562. mantis | 2004. április 22. 20:51 |
| | | | | | | | Ó, nekem valaki mindig újra és újra megpörgeti, pedig néha már azt kezdem érezni, hogy lassul a dolog, de valami folyton közbejön, úgyhogy szenvedni és szenvedni hagyni van most.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ...valamelyest a zenyémet is...
Én némileg új köröket járok. Asszem. Vegyes turmix. Szükségszerűnek tűnik.
Tsóközön.
bt |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A daath-generátor Wilde idézete - "Optimizmusom alapja a páni félelem" most tökéletesen fedi a lelkiállapotomat. |
| | | | |
| | | | | | 559. Nomad | 2004. április 22. 15:14 |
| | | | | | | Nekem már nem köröm, hanem egyenesem van:)
Mindenkinek ajánlom, sokkal egészségesebb, nem szédül el annyira az ember(szerű). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kinek hogy van a kicsi köre?
Áll, forog vagy úgy száguld, mintha állna? :-)
Körfelelős |
| | | | |
| | | | | | 556. azmirra | 2004. április 20. 11:07 |
| | | | | | | A minap megtekintettem egy színdarabot, amiben volt egy jópofa ötlet. Mikor az egyik szereplő elkezdett veszekedni a másikkal és csak mondta, mondta, mondta a magáét, elkezdett közben hullahopp karikázni (érdekes nevű játék). A görcsös rángás, amivel dereka körül forgatta a karikát remekül illett kifejezni próbált idegállapotához...ahogy sajnos most az enyémhez is.
Mintha a karika eltűnése után is folytatnám a beidegzett mozdulataim, amivel fenntartottam eddig.
Ha már játék, lenne inkább "körben áll egy kislányka", ahol betaszajthatok valaki mást középre! :) |
| | | | |
| | | | | | 555. Nomad | 2004. április 18. 04:18 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 554. czr | 2004. április 17. 22:43 |
| | | | | | | he,evolucio!
kiserleted nem felesleges,csak zsakutcaban vagy megint.
persze a negativ eredmeny is eredmeny.
valamit mindig alatamaszt,definial.
Elore prokariotak! |
| | | | |
| | | | | | 553. giggles | 2004. április 16. 17:42 |
| | | | | | | | ...és jönnek a vogonok sztrádát (lakóparkot?) építeni. :) |
| | | | |
| | | | | | 552. azmirra | 2004. április 16. 09:14 |
| | | | | | | Szerintem nem baj a "filózás", erre van az agyunk, aminek fejlődése az evulóció egyik meghökkentően bonyolult útkeresése.
Használjuk csak ki, úgyis kiderül párezer év alatt, ha fölösleges :) |
| | | | |
| | | | | | 551. giggles | 2004. április 15. 21:00 |
| | | | | | | és ha elfoglalnád magad, mondjuk keresel valami hobbit, ahol önkifejezheted magad MAGADNAK?
a filózás a jóléti társadalom mellékterméke, a kardfogú tigris elől menekülő protohumán nem vesződött ilyesmivel...
(akkor törzsenként volt egy sámán, most meg hirtelen megnőtt a sámán/négyzetméter arány...) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Két hete csend. Belül még vihar.
Kivettem a filmet, és a végén rájöttem, hogy már láttam. Ez megy a valósággal is.
Rájöttem, hogy utálom a középszerűséget, de magam is az vagyok. Tegnap volt koncertünk, de alig volt valaki, annak a kevésnek, aki volt, annak meg nem jött be és bpm túltengése volt, úgyhogy hamar lekevertük. Lehet, hogy nem érdemes semmihez sem fogni?
Inkább nem-gondolkozni, vegetálni, kimenni a pusztába, elkábítani magam a Tudattal, hogy oltsa már ki végre ezt a vergődő egót.... |
| | | | |
| | | | | | 549. jegHegy | 2004. április 10. 13:49 |
| | | | | | | | "pozitiv" es "negativ" relativ. mint ahogy a tokeletesseg is. |
| | | | |
| | | | | | 548. czr | 2004. április 10. 07:37 |
| | | | | | | gomb a tokeletes forma.
csak pozitiv reszei vannak:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "figyeljen hölgyem, ad még egy százast, és megmutatom, hogy jut ki a körforgalomból."
szőkenős vicc megvan...
a körben lehet hogy nem csak kerület mentnén lehet menni, hanem átló mentén is? mert akkor a körnek csak a pozitív részein mozognék (mert van neki nyilván).
enter the vibration... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Fura dolgok történnek velem mostanság.
Fura dolgokat történtetek meg magammal mostanság.
Mire a második felismerésig eljutottam, igencsak
beparáztam. Valami megfoghatatlannak tűnő módon az
utóbbi időben olyan helyzetekbe kerültem, amikhez
hasonlót láttam magam körül, s úgy ítéltem, áh, velem
ilyesmi soha- s mi derül ki: bölcs alázatosságom
(téves) tudatában dőzsöltem dölyfösen.
Egy körnek érzem magam, nagy pufók karikának, aki
boldog tudatlanságban újongva rohangássza körbe saját
ürességét.
Hujujuj, mitől várom a változást, ha minden végem
ugyanannak a kezdete?
Narz, a "de keserv" csupán felkiáltás volt, mint de
keserves!
A teázásról megint lecsúsztam, de ha kitekeredem magamból végre, hörpinthetünk. :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez mán nem kaland. Ez a vég kezdete. Vagy a kezdet vége. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ó hol vannak a hónapokkal ezelőtti kellemes kis jégbányák!
Most megkaptam, amit megérdemeltem, könnyen lehet, hogy egyedül maradok és a munkám is valószínűleg heteken belül megszűnik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Jaja, a padló már szép fényes... |
| | | | |
| | | | | | 541. czr | 2004. március 28. 05:41 |
| | | | | | | "Korabban kellett volna"...vala vele valami?ugyan!
Dehogynem tud a Biga orulni a vilagnak,csak a padloncsuszas nelkulozhetetlen eleme a felegyenesedesnek.
ugyanaz a szitu mint a jarassal.
mire belejossz raebredsz,hogy mar megint a padlo fele veszed az iranyt...es ez volt az elet cimu alkotas.
fuggony
czr,aki ugyes eszkozhasznalo foemloskent bottal jar
meghozza naggyal:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Talán már eddig is az volt, csak nem láttam
Úgy hogy megírtam, hogy ennyi volt és szerintem őszinteségi rohamomban meg is bántódott, úgyhogy már akkor se írna, ha én megtenném
Korábban kellett volna
Biga,
aki nem tud örülni a világnak
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | És ki mondta, hogy nem lehet padlón csúszni? :-)
És hogyan történt az a kulcseldobás?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Erőt vettem magamon és eldobtam a kulcsot... Ezek után már padlón csúszás lenne visszatáncolni, úgyhogy . (pont) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ba"+!"+)%=(!%'+'" ennek sose lesz vége.
Legalább jó idő lenne....
Biga,
aki utolsó gombaélménye alatt megint megvilágosodott, de már elfelejtette
|
| | | | |
| | | | | | 535. azmirra | 2004. március 20. 01:11 |
| | | | | | | Remek kis taktikákat lehet gyakorolni, nem felhívni, nem írni, hű de érdekes, de mi értelme van, ha nem adhatod ki azt, ami vagy?
Vagy ennyire egyek vagyunk, hogy egy viselkedésforma a helyes?
Narc, tapasztalataim szerint ez az úgyteszekminthajujdenemérdekelnélésettőlbeindulsz stratégia ember, és nem nem függő. De keserv. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez egy kicsit szétesett lett, de a félreértések tisztázása végett a Violával történtek a délelőtti események :-) A lányka egyébként azt mondta, türelmetlen vagyok, és miért nem tudom kivárni, míg ő akar velem találkozni.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hűha mennyit írtatok! Ne aggódjatok a tanácsaitok miatt, (ki a bolondabb, a bolond, vagy aki követi - (C) Ben Kenobi) :-)
Próbáltam már, hogy nem írok, akkor tényleg szokott írni (már kétszer próbáltam), de van olyan is, hogy én nem bírom tovább :-), lényeg, hogy ír, de akkor sem változik semmi, folytatódik a játék! :-)
Délelőtt jól beszívtunk, hancúroztunk, vágyakoztunk egymás után, ami már a miénk, megnéztük a Star Wars I. részt (most meg van DVD-n a klasszikus trilógia) és most pörgök....
Nagyon jó volt ez a búvárkodás, mindenkinek ajánlom, iszonyat jó tudatosság-gyakorlás!!!
Na persze tegnap már leveleztünk. Így megy ez. De valahogy most jobban bejön játékként, nem agyalok rajta, meg időm se volt rá :-)
Jó a belső párbeszéd, de azt ne felejtsük el, hogy pszichológiai időt kreálunk vele, így öregítjük magunkat, mert ez az idő nem létezik és Castanédától Nydahon keresztül a zenig mindenki azt javasolja, hogy az elme tevékenységét csökkentsük, ha lehet, márpedig ő a belső párbeszédből erősödik....
Lehet, hogy valahol tudom, hogy ha erős lennék és nem írnék, tényleg akarna, és lehet, lehet, hogy ezt én igazából nem is akarom, és ezzel el értünk a kör közzéppontjába? Nem tudom, de most nem akarok ezen gondolkozni, ma este gombázás és az Ozric CD úton van, süt a nap, minek siránkozni? ;-)
|
| | | | |
| | | | | | 531. Talamon | 2004. március 19. 11:20 |
| | | | | | | | Jöjj, fiam, s az Uralkodó megmutatja az Erő Igaz Mivoltát! Mostantól ő a Mestered! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mantis: "Mindig elakadok ott, hogy nézek, nézek utána meg nem tudok választani, hogy most éppen mi a f*szt csinálok."
Ez megoldható azzal, hogy ilyenkor elkezded azt csinálni, amit szeretnél. |
| | | | |
| | | | | | 528. mantis | 2004. március 18. 19:41 |
| | | | | | | Próbáltam a Tala módszert, de nem ment egy kicsit sem. Mindig elakadok ott, hogy nézek, nézek utána meg nem tudok választani, hogy most éppen mi a f*szt csinálok.
A belső párbeszédeket én is szeretem, szerintem nincsen velük semmi probléma. Jó játék, meg vicces, hogy ismersz annyira valakit, hogy tudsz vele beszélgetni, anélkül, hogy jelen lenne. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen kiszámíthatóak a reakciói, egyszerűen csak ismered és kész. |
| | | | |
| | | | | | 527. Talamon | 2004. március 18. 17:15 |
| | | | | | | jótol kérded, mintha tehetnék arról, hogy ki(vagy ki nem)vagyok, vagy amit(vagy amit nem) tudok, vagy amit(vagy amit nem) mondok..
Buddha a Gyémánt szútrában(ha hihetünk Szubhútinak,aki leírta..[hmm nem kéne ez is a ---szútrákba, Cella?]) azt mondta, hogy a törékeny tartományban(~lények) elterjedt a tárgyképzet, fogalomképzet, lényképzet, személyiségképzet.
Hmm felemelek egy homokszemet, s megkérdem: sivatag?
Lét, tudat? Nekem ezek a gondolataim mostanság.
|
| | | | |
| | | | | | 526. cica | 2004. március 18. 16:59 |
| | | | | | | Szerintem a belső párbeszédek kiragadnak abból, hogy igazán élni tudjunk és úgy tényleg át is éljük azt ami van, a maga valóságában. Régen Istennel próbáltam párbeszédeket folytatni, megkérdeztem, hogy mit szól ehhez vagy ahhoz,aztán ha jött valami hirtelen ötletem,motivációm, ráfogtam , hogy ez az ő válasza. Mostanában az szokott lenni, hogy megyek az utcán és azon kapom magam, hogy ilyeneket mondok, köszi, rendes vagy köszönöm, mosolygok is rá, miközben egy fába, emberbe vagy épületbe olvasztom bele magam és nem várom, hogy Isten mondja meg, hogy mit kell csinálni, valahogy aközben mondódnak a dolgok, ahogy csinálom őket.
Ha mondok magamnak valamit, az általában leb@szs. Valami ilyesmi: te teljesen hülye vagy, hülye drogos, szétb@sztad az agyad, szedd már össze magad és ekkor jön: kulcs elrak, notesz beír, ember értelmes beszéd, stb.
Csak már mehetnék haza innen, de inkább szedem elő ezeket most valahonnan, pedig inkább elraknám és élvezném a napot, mert nemsokára eltűnik. Társadalom, társadalom. Monitor, monitor. : )Így kell Tala? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én tulajdonképpen szeretem ezeket a belső párbeszédeket. Van, hogy kifejezetten akarom és elkezdem. Van persze mikor szabadulnék egy adottól, és amikor észreveszem, hogy ezt nem akarom, akkor le is tudom állítani -- legtöbbször. Bár néha ilyen kényszerpályaszerűek, van, hogy segítenek megérteni ezt-azt. Szóval én nem tartom sem rossznak, sem haszontalan dolognak.
Biga: szerintem nem kell akarnod elfelejteni. Az idő megoldja. Nem elfejeted, csak elmúlik az akut szenvedés része.
bt@frzisrádió.budapest |
| | | | |
| | | | | | 524. cica | 2004. március 18. 16:11 |
| | | | | | | Most, hogy ezt leírtam rájöttem, hogy szinte minden csak játszma. Azért nem szeretem a játszmákat, mert egy bábu benne az ember, ráadásul rab is. Hiába akar mást játszani, nem tud, mert csak a saját szerepét játszhatja.
A játszmáknál jobb a játék, mert ott tudod hogy játszol és közben olyan vagy mint egy gyerek, mert a gyerekek is játszanak. Mókásabb játszani mint játszmázni
Ami viszont a legjobb: az a valóság. Úgy általában nem hiszek semmiben, egy dologban viszont igen, szinte kényszerszerűen, hogy létezik valóság és voltak már olyan pillanataim, hogy megláttam. Ez az érzés az, ami közös a pszichedelikumokban és mikor ezt érzem, nem különbözik a cuccok hatása egymástól. |
| | | | |
| | | | | | 523. cica | 2004. március 18. 15:31 |
| | | | | | | | Biga: Most valahogy olyan egyszerűen látom ezt a lányos dolgot. Egyszerűen szeret játszmázni, nagyon jól csinálja, te pedig tökéletes komplementere vagy. Mi lenne ha nem lennél az? Szerintem nem akarna elengedni. Valószínűleg először nem tudná hogyan reagáljon. Szerintem a játszmás érzések nem igaziak, attól függetlenül, hogy mélyen is át lehet őket élni. De lehet sírni a színházban meg a moziban is, lehet rugdosni a falat, amiért vesztettél egy társasjátékban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egyébként a szavaidat lehet, hogy egy az egyben elküldöm neki, aztán Isten engem úgy segéljen, nem írok többet.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mantis: nekem ma lesz! :-) Beszéltek, de az oktató elég laza, úgyhogy jókat poénkodott, hogy volt egy nőismerőse, akinek orgazmusa lett a nitró-narkózistól, úgyhogy minden merülésnél mint a nyíl ment lefelé, hogy meglegyen az aznapi adag :-)
Persze igazad van, hogy sokan vannak, de ez számomra túl racionális gondolkozás, én meg sosem voltam az. Nekem valamit jelent az az összenézés, amikor úgy érzed, na őt valahonnan ismered, valamit jelent. Na persze lehet, hogy tévedtem és átvertek az érzéseim...
Most kicsit úgyis csalódtam a lányban. Ez az egó önvédelmi mechanizmusa, vagy megsértődik, vagy megharagszik, vagy szomorú lesz, hogy elválhasson szerelmétől-fájdalmától. |
| | | | |
| | | | | | 520. mantis | 2004. március 18. 13:24 |
| | | | | | | Számomra a "nem beszélés" nem szomorú, hanem szükségszerű.
Az elmúlt x időben a beszélgetéseink mindig ugyanarról szóltak, és nem tudtunk rajta változtatni, úgyhogy abbahagytuk.
Van olyan pillanat minden ember életében, amikor nincsen több mondanivalója a másik számára, csak ezt nehéz észrevenni.
Minek erőltetni valamit ha nem megy? Annyi, de annyi ember létezik a világon, hogy el sem tudom képzelni. Minek ragaszkodjak valakihez, aki boldogtalanná tesz?
Én határozottan jobban érzem magamat amióta ez van.
Biga, te is búvárkodsz? Nekem tegnap volt az elméleti vizsgám, vicces volt, csomót hibáztam, úgyhogy rég meghaltam volna, ha élesben megy.
Gondolom neked is beszéltek a nitrogén-narkózisról, mint valami félelmetes, veszélyes és kerülendő állapotról? Alig várom, hogy betépjek a nitrótól... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az is jó módszer, ha beindul a párbeszéd, egyszerűen csak tudatosítod, hogy te most párbeszédet fogsz folytatni a képzelt akárkivel. Kicsit mintha kívülről figyelnéd magad, hogy most mit fogsz tenni. Ezután az egó már nem fog olyan élvezetet lelni ebben, mert figyelik és ez energiát von el belőle. Sokadik esetnél valaki már mosolyogni fog, hogy már megint ez a dráma következik... Aztán ezek a párbeszédek már le sem fognak folyni, elkezdődnek, aztán továbbsuhannak a mélybe, ahonnan jöttek. Tulajdonképpen nagyon egyszerű döntés kérdése, csak legtöbbször megsérült aranyos kis szerencsétlen egóknak úgy kell ez a játék, mint a víz, de amíg az elme használ minket, addig nem is akarjuk megszakítani. Pár döntés után viszont könnyen fog menni, mert az egó egy idő után felismeri, hogy ez neki is sokkal jobb így, és elcsendesedik, mert a tudatra kerül a fókusz, nem az elmére... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem elég ilyen van a hátam mögött, hogy megunjam és próbáljam másképp csinálni.
Mióta jobban elfoglalom magam (király ez a búvárkodás) és meditálgatok, kevesebbek ezek a párbeszédek. Ami egyébként olyan, mint a drog - képzelt történetek, párbeszédek, fantáziák...
De emberek, ez valahol végtelen szomorú, hogy ne beszéljünk többet, csak azért, mert nem jött össze az álmunk, nem az sikerült, amire vártunk! Az égvilágon semmi értelmét nem látom annak, hogy az ember mindig ugyanide jut, hogy inkább el akar valakit felejteni... Persze semmi garancia, ha az ember küzd, hogy tudatosan lássa ezt a fájdalmat, elvárásainak a csődjét, hogy bármi megváltozzon, de legalább meg kell próbálni. Ez valahol szerintem mindkét emberben egy tüskét okoz, és legközelebb ismét ezt teszi, ha hasonló helyzetbe kerül.
Több, mint fél éve levelezek vele, azt hittem, valamennyire megismertem, de tévedtem.... Egy hete még azt írta, próbál kinyílni, hogy megismerhessem, most meg már inkább bezárkózott... |
| | | | |
| | | | | | 517. Talamon | 2004. március 18. 10:19 |
| | | | | | | Nem kell folyton. Van egy gyakorlat, mivel be lehet qssoltatni a gondolatállatot: vipanasszá a neve, s annyi, hogy bármit is csinál az ember, azt magában elmondja kétszer. Bármit is csinál.
Nézés, nézés - ha ránézek egy képre a falon.
Ha szív az ember a pipából - szívás, szívás.
Nézés nézés, ha nézünk valamit. S közben ha felismerjük, hogy ráng az arc, pl.: rángás, rángás.
Reggel: ébredés, ébredés. Ha fáj valami: fájás, fájás.
Ennyi. Csak az igét, kétszer.
Ha nem csinálunk semmit: légzés, légzés.
Ha álmosodunk: álmosodás, álmosodás. Ha felfrissülünk: felfrissülés, felfrissülés.
így ki lehet fejleszteni az egyhegyűséget: mikor folyton azt teszi az ember(arra koncentrál), amit gondol. Sőt, ekkor már fel is tűnik, ha olyat tesz az ember, ami nem teccik, s ki lehet szúrni/szűrni a szokásokat, felesleges dolgokat.
Nagyon el lehet távolodni vele a hétköznapi értelemben vett valóságtól, s még a gondolkodás is mexűnik...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Fejben folyó párbeszédek... Fű, de ismerős. Jelentkezzen már, aki ezt nem csinálja. Csak kíváncsi lennék, hogy ez generál emberi, avagy sem. |
| | | | |
| | | | | | 515. mantis | 2004. március 17. 21:23 |
| | | | | | | Narc, Biga:
én is ezt csináltam az elmúlt fél évben, és az utóbbi négy hét volt olyan, hogy tényleg feladtam azt a kapcsolatot. Már nem vagyok hajlandó még beszélni sem vele, mert nincsen értelme.
Amit meg kellett beszélnünk azt már mind megbeszéltük, sajnos nincsen tovább.
Az is igaz, amit Narc mond, hogy csomószor veszem észre, hogy párbeszédeket folytatok vele a fejemben, már találkozni sem kell vele... :)
Múlik azért szépen ez az idővel, ahogyan észreveszem magamon. Talán már olyan napjaim is vannak, amikor nem jut az eszembe, csak nem veszem észre, mert nem jut az eszembe. |
| | | | |
| | | | | | 514. cellux | 2004. március 17. 13:16 |
| | | | | | | Á, az se működik, próbáltam. :-)
Köszönd a karmádnak, hogy elég neked a hálózsákod.
Bár én lennék már ilyen szinten.
Úgyhogy gyakorlok is tovább szorgalmasan...
|
| | | | |
| | | | | | 513. Talamon | 2004. március 17. 12:21 |
| | | | | | | Hát akkor marad a háj-dóz tripek egyedül a természetben tanács.. -Bigának
5 gomba (vagy 3 explorer)az erdöben s felejts el mindent - zenét, ruhát,testet, tudatot...
minden félelem illúzió, de a természetben biztos látványosak:)
betépve orbitallal erdöben eltévedni kökemény
ottvagy a semmiben, még véletlenül sincs remény
beolvadsz, szétfolysz, léted csalfa tünemény
hehe
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tala: az elmémmel kitűnően értem amit mondasz, de számomra ezek "nesze semmi, fogd meg jól" dolgok. Nem érzem őket, az én érzékszerveimet fullra kitölti ez a térrel és idővel megáldott világ, betépve érzem, de nem lehetek mindig betépve. Mostanában többet meditálok, néha elcsípem azt az időtlen békét, de félek, túlzottan beleragadtam a mayába, és csak nagyon lassan gyűlik a tudat lángja, hogy felégesse ezt az egész szalmakutya-világot. Félek, hogy mire meggyullad, én már elégek a saját poklomban, amit körnek hívok.
Narc: igazad van, és tulajdonképpen már lehet, hogy jó ideje csak én ülök benne, csak nem vettem még észre, vagy nem akarom elhinni.... Makacs állat az ember (C) Cellux
Nos, vége! S bármily fájó íz is,
Úgy fáj-e, mint hívém?
Ejh! Jóéjszaját cseveg a csíz is
Már a tornác ívén!
A szőlő ifjú rügye pelyhes,
Így láttam én ma még,
De holnap mind pattanva kelyhes,
S lásd, minden szín kiég.
Drágám, hát ránk is ilyen sors vár? - óh,
Nyúljak kezed után?
S barát legyek? Csak barát már? - jó!
De annak is jut ám
Egy nézés, ében fénnyel villanó!
Szívem hadd őrzi görcsösen-
S hangod, mely ujjong: hulljon még a hó!
Lelkemből nem múl sohasem.
De szóm nem lesz hőbb, mint illik s szokás,
Csak tán csöppnyit puhább,
S csak úgy fogom kezed, mint bárki más,
Csak tán picinyt tovább...
(Robert Browning) |
| | | | |
| | | | | | 511. Talamon | 2004. március 17. 11:46 |
| | | | | | | "Nomad: Áááá a pont rosszabb, mert akkor még az illúzió sincs meg, hogy haladsz valahova :-)" -Biga
Hehe, hogy lehetne haladni bármikor is bárhonnan bárhova, ha mind a tér, mind az idő illúzió? A tudat alaptermészete végtelen, belefér az a pont, sőt teljesen ki is tölti...
Nekem ez csak úgy ment, hogy lemondtam mindenről. Mint a Fight Club: "Amit birkotolsz, birtokba vesz.".
Ha nincs senkim és semmim, akkor már végre nem köt semmi ehhez a nyomorult világhoz, tán ez lehet az alap a megszabaduláshoz.
Legfontosabb tárgyaim a testem s a hálózsákom. Az első még praktikus egy darabig, a második mindegy. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Narc: az én köreim kétszemélyesek, és az egyikük már kiszállt a körhintából... Ma váltottunk egy levelet, de már úgy írt benne, mint aki.... na szóval elült a hullám.
Nomad: Áááá a pont rosszabb, mert akkor még az illúzió sincs meg, hogy haladsz valahova :-) |
| | | | |
| | | | | | 508. Nomad | 2004. március 17. 09:32 |
| | | | | | | | Amíg a kört nem látod pontnak, addig kénytelen leszel körbe-körbe járkálni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát azt hiszem elértem a kör végére. Az lett, ami már az elején látszott, ő megunta, hogy nem tudtam baráttá változni, én meg meguntam, hogy szivatom magam.
Most remélem, hogy lesz legalább egy év nyugi a következőig...
A másik köröm is újraindul, hamarosan kész a kocsim :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tök jó volt a legutolsó trip :-) nem is gondoltam erre az egészre!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hullámvasút.... Hullámvasút.... Meg kéne már javítani, mer ráz. |
| | | | |
| | | | | | 503. cellux | 2004. március 2. 10:51 |
| | | | | | | nálam ez úgy szokott lenni, hogy ha "rájövök", hogy valami hogy is van, aztán leírom egy ilyen fórumon, ahol relatíve sok ember elolvassa, akkor ez az infó/mém valamiképpen letesztelődik a közös tudatban, ami által a hozzám érkező visszahatásoknak is nagyobb ereje lesz. a visszahatások jellege az általam leírt dolgok igazságtartalmától függ, az alábbiak szerint:
ha hülyeséget írtam (olyasvalamit, ami a jó/rossz vagy bármilyen más duális megkülönböztetésen alapul), akkor az van, amit te írtál: a dolog ellentéte erősödik fel és nyilvánul meg az életemben, komoly szenvedést, kiábrándulást, ragaszkodást, kényelmetlenséget okozva. ha szerencsém van, fel tudom fogni a tanítást, és rájövök a kinyilvánított véleményem részrehajló (és ezért hibás, nem valóságon alapuló) voltára, be tudom azonosítani a karmikus reakciót és ezzel újabb alkalom nyílik a részrehajló képzetektől való eloldódásra.
ha viszont olyat írtam, ami tényleg "középen" van, tehát kivezet, pozitív segítséget nyújthat a szabadulás felé vezető úton (tehát nem növeli tovább a káoszt, hanem letisztítja), akkor a hatás is ilyen tisztító jellegű lesz (nem a képzeteket erősíti, hanem az alap-tudatosságot).
amúgy mindkét fajtából lehet tanulni, az ellentétes megnyilvánulások okozta mentális sújtás pl. purgatóriumként hasznosítható, a fő, hogy tudatosuljon, mi történik.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egyébként én abban reménykedem, hogy igazam volt, hogy jól éreztem valamit. Hogy az érzéseknek van valami jelentése, nem csak felbukkanó energiagócok a káoszból... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Cell: nálam ez fordítva jön be. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát mindenesetre az előbb találtam egy ötezrest...kösz Biga
;-) |
| | | | |
| | | | | | 499. cellux | 2004. március 1. 16:16 |
| | | | | | | Ebben lehet is reménykedni, tapasztalatom szerint...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Talamon abban reménykedik, ha mindezt nekem leírja, ő is biztosabb lesz benne... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | S miben reménykedsz?:) Egy jobb jövőben? Mi a jobb? S ha abból indulunk ki, hogy semmit sem tudunk, s soha nem is fogunk, akkor gyakorlatilag sosem fogjuk átlátni az egészet, tehát honnan tudjuk, hogy ádáz reményeink nem csupán illúziók? A boldogságba reménykedni szánalmas lehet:) A remény is csak Én. A reményt is le kell rombolni. Persze hülyeség, biztos reménykedik az ember, hogy szép háza lesz, okos gyereke, bölcs, ősz feje... Nemtom. Talamon nem reménykedik semmiben, mert nem is létezik. Csak egy szellő, egy árny, egy lehellet. Egyetlen reménye, hogy reménytelen:)
A világ nélküled is boldog. Te meg még a világgal sem?
Ez vicces, hisz mind a kettő ugyanaz. Elválaszthatatlan... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jah. Van Gogh közel lehetett, csak nem volt egy tag, aki megmondja neki, hogy mi történik vele. Guide nélkül, lsd nélkül ha jönnek ezek a dolgok, elég befordulós lehet...
Vagy (nemtomhogyírják) Lau-trek. Az ő képei is igen eleven és mély belelátásról tanúskodnak szerintem...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Valami high dose trip kellene, ami mindig jó... de valahogy mostanában csak pár napig tart ez a Psycho-Cell, aztán kimerül. Persze remény mindig van, de mi is az a remény? Nem csak valami kikapcsolhatatlan, tárgya iránt vak bedrótozás? És paradox módon a remény öli meg az embert? Amikor azt hiszed, végre megszabadultál tőle, felitta a szürke valóság, mindig odacseppen a szemed elé, és újra kivirágzik.
Violával arról beszélgettünk, hogy a művész többnyire szenved. Életének célja a szenvedésenergia kreatív hasznosítása. Életük a tömény tehetetlen szenvedés és az alkotó szenvedély között ingázik. Aki tud élni az utóbbival, az egyensúlyba hozhatja az alkotás örömét a szenvedésének fájdalmával, és akár boldog is lehet. Aki nem tud, a "halott művész", az övé az egyik legrosszabb létforma az emberkonfigurációk között. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez a gyűlölet kétélű. Lehet, hogy jól jön, mert annyira belelovagolod magad, hogy egyre jobban belemész, s egyre erősebb lesz, egyre erősödik, erősödik, míg át nem esel.
Lehet. De lehet, hogy béklyót fon kitörési motivációid köré is és lehúz.
Ismerek pár embert, akik benntrekedtek egy ilyesmiben, lehúzták önmagukat, a világot, mostmár úgymond feladták, csak haloványan pislákol bennük a remény, hogy majd egyszer csak történik valami.. lehet..de lehet, hogy nem...
Pedig nem elveszett emberek, valahol sejtik mi van, papíroztak is, csak valahogy ez lett...a tükörterembe csak fejszével érdemes bemenni igazán...
"Tipord szét, taposd el az önző érdek áruló fogalmát -Táncolj a fején az énközpontú véres mészárosnak, ki elállja a végső megszabadulás reményét." - valami ilyesmi van a Buddhista karma tanában..persze ezek is csak üres szavak...szavak avak vak vak vak vak vak |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez a baj a szavakkal. A szavak szintjén tudom, mit kéne csinálni. De kezdem úgy érezni, bármit olvasok, hallok, az köszönő viszonyban sincsen a valósággal. Most pillanatnyilag gyűlölöm az érzelmeimet, ha ők én vagyok, akkor magamat is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát a semmiből jönnek, s ugyanoda is térnek, mint minden dolog...Ja, ha rájukakaszkodsz, akkor szívják az erőd, de ha meg tudod tartani középpontod, anélkül, hogy a szemlélésen túllépnél, akkor akár te is szívhatod az ő energiájukat(szerintem)...
Az érzelmeid is te vagy. Az előző akármijeid maradványa. Nyomatják a köröket, amíg rájuk vagy csatlakozva. De ha megtalálod a középpontot, akkor játékos táncuk csak szórakoztató meg tanulságos - onnan nézve...
Persze nem egyből jön az átmenet...az erősebbek vadul magukbarántanak. De minden egyes ellenállás gyengíti őket.
A hipnózist tudatosan ki kell "égetni". Az égés meg úgy tűnik, hogy fájdalmas... De az is csak energia. Nem jó, nem rossz, inkább tanulságos... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | És az érzelmek honnan jönnek? Rajtuk nem lehet nevetni, a gondolatok, az egó csapkodásai legfeljebb félelmet okoznak és haragot, de az érzelmek, főleg a minden értelem nélüliek, kiszívják az erőmet... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :) ja az Én-csávó neveletlen, szívós, sőt még kiszámíthatatlanul kiszámítható is.
Meg kell nevelni, s röhögve folyton az arcába kell robbantani/csiklandozni/súgni, hogy ő csak illúzió, s napjai meg vannak számlálva:)
Én a "bármely álló autó mellett elmegyek, lehet, hogy egyik atomjaimra robbant"-on meg a "péppé zúzó húsdarálógép"-en, na meg az "arcomba száguldó sugárhajtású repcsi"-n szoktam ilyenkor meditálni. Meg a tudatos semmittevés is nyomasztó neki. Meg az értelmetlen, felesleges dolgokat csinálás is praktikus erre szerintem..Vagy 2 papír egy partin. Ott nem marad Én, csak az Egy...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én magam...
A gyengeségem...
A döntésképtelenségem...
Stb..... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | s mi akadályoz meg ezekben?
fogod magad s nem engeded el
aztán fogod magad s elengeded:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Minden csak szalma-kutya...
Főleg a sok szó és betű...
Mit ér a sok okoskodás, gondolkozás és kérdés?
Lennék inkább delfin vagy Maugli az őserdőben. |
| | | | |
| | | | | | 486. Nomad | 2004. március 1. 09:32 |
| | | | | | | | Nem, jó, vagy rossz, csak van. A nyugalom és a boldogság is csak az elme trükkjei, de ha valaki a nyugalomban és a boldogságban van, annak az elméje is kezelhetőbb, és feltárulhat a valódi természete. |
| | | | |
| | | | | | 485. cellux | 2004. február 27. 14:49 |
| | | | | | | nyugalom, a nyugalomban kibontakozó tökéletes megismerés révén tudás, a valóságról való meggyőződés, e meggyőződés révén valódi elnyugvás, biztonság, a képzetek élvezése, boldogság
nekem először az elmét kellett gyúrnom, hogy kiderüljenek az elme határai, és az, hogy mire nem való. az elme gyúrása segített hozzá ahhoz, hogy világosabban lássam, mi is az elme (csak egy rész, nem egész).
az elmét nem kikapcsolni kell, hanem a rendeltetésének megfelelően használni. amíg erre a rendeltetésre, középútra rá nem érez az ember, addig nehéz, mert a zavarodottságban hajlamosak vagyunk állandóan a végletekbe taszítani magunkat és ez nagyon tudja dobálni a "karma-hajót".
a filozófia, matematika nagyon jó dolgok, kihegyezik az elmét a megkülönböztetésre. tapasztalatom szerint segítik a meditatív elmélyedést is: ha az elme a racionális gondolkodásban edzett, akkor az elmélyedés is sokkal tisztább, élesebb lesz.
a buddhizmus megközelítése szerint a cél első közelítésben az, hogy boldogok legyünk (hinajána), második közelítésben az, hogy mindenki más is boldog legyen (mahajána), harmadik közelítésben pedig az, hogy megtanuljunk a világgal művész módjára bánni (vadzsrajána). ezek a célok egymásra épülnek, aki a hinajánát végigjárja, automatikusan elérkezik a mahajána bejáratához, ugyanez a helyzet a mahajána és a vadzsrajána viszonylatában is.
a hozzánk hasonló kezdők motivációja általában a szenvedés megszüntetésére való törekvés. miután számtalan születés során beláttuk, hogy a szenvedés pusztán a szellemi és anyagi javak felhalmozásával nem szüntethető meg, megszületik a lemondás és a jelenségekhez való ragaszkodásaink eloldozásának a lehetősége.
a felébredéshez vezető út a ragaszkodások fokozatos leépítéséből, elengedéséből áll. mivel a világot valójában a ragaszkodásaink (meggyőződéseink) teszik olyan szilárddá, mint amilyennek most tűnik, a ragaszkodásaink kioldódásával a világ is folyékonnyá válik.
a világ a mi saját tükörképünk. ha mi felébredünk, velünk együtt a világ is felébred. az írások ezt úgy említik, hogy meglátjuk minden jelenség Buddha-természetét.
aztán hogy ez az egész végső soron mire jó, azt mindmáig nem sikerült megfejtenem.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a cél az hogy ne kelljen megkérdezni mi a cél.
vagy lehet valami ilyesmi. |
| | | | |
| | | | | | 483. update | 2004. február 27. 14:18 |
| | | | | | | A megvilágosodás boldogsággal is jár vagy "csak" nyugalommal?
Esetleg a boldogás az a nyugalom?
És ha a filozófia az elmét gyúrja az baj? Mármint akkor a cél az elme... a tudatos elme kikapcsolása? Vagy ez a céltól függ, amit el akarunk érni?
És mi a cél? Cél a megviságosodás, spirituális fejlődés, egy más világnézet kialakulása? És az miért jó? Mi történik az által megnyugszunk? Egyesülve mindennel mi történik? Ha maga az út a cél, akkor nem is lenne szabad soha sem megvilágosodnunk, nem? |
| | | | |
| | | | | | 482. update | 2004. február 27. 14:12 |
| | | | | | | Biga:
A.J. Christian: Mit keresett Isten a nappalimban
Ezt meg lehet még szerezni valahol?
Érdekes, amiket írtok... kicsit úgy érezem, mindegyik ugyanarról szól, csak másképpen... mindez azért, mert nehéz tökéletesen megfogalmazni... sőt nem is lehet, ezért kell körbejárni újra és újra... |
| | | | |
| | | | | | 481. Bard | 2004. február 26. 13:29 |
| | | | | | | | Én azt tapasztalom, hogy nekem Buddha is, és Jézus is tudott mondani olyan dolgokat, amiket megértettem és jónak találtam... Ennél többre nem vágyom, ha legközelebb egy sátánistától tanulok valamit, vagy egy emberevőtől, vagy egy eszkimótól, akkor tőle... És igen, Biga jól mondja, mindegyik tanítás ugyanaz, csak más oldalról. Más szavakat használunk, és mindenki keresi a saját nyelvén érthető tanításokat. |
| | | | |
| | | | | | 480. cellux | 2004. február 26. 13:22 |
| | | | | | | ezek a tanítások csak azért vannak ott, hogy legyen min (vagy inkább mihez képest) kiégetnünk magunkat.
aztán hogy jó fazekak leszünk vagy sem, az már nem a tanításokon, hanem rajtunk múlik.
kell valami, aminek nekifeszíthetjük a megismerő, gondolkodó és más képességeket... amihez képest alakíthatjuk magunkat. a minket körbevevő világ egy burjánzó információ-dzsungel. az egyre gyorsuló világ növekedése, a mémek szaporodása megnöveli a lehetséges lénytípusok, tudományos területek, spirituális és egyéb alvalóságok számát is.
a végső ítéletet úgyis mi hozzuk meg. amit a mi életünk visszaigazol, az lesz jó nekünk. kinek buddha, kinek jézus. kinek mindkettő.
azok a tanítások a legjobbak, amelyek lehetővé teszik a tanuló számára önmaga és a tanítás meghaladását. amelyek ki tudnak vezetni a mátrixból.
és szerintem a nagy világvallások (feltéve, hogy az ember nem áll meg a külsőségeknél, hanem kapcsolatba lép a ma is élő forrásukkal) mind ilyenek.
|
| | | | |
| | | | | | 479. Bard | 2004. február 26. 13:22 |
| | | | | | | Biga: "Ugyanakkor a vallásoknak nagy hibája, nem, nem is hibája, inkább egy kis nehezítés a keresőnek, hogy félelmet plántál el, és ez olyan szempontból rossz, hogy a félelem az elme terméke, és az elmét fogja előtérbe hozni. "
Nehezítés? :-))))))))))) |
| | | | |
| | | | | | 478. Bard | 2004. február 26. 13:12 |
| | | | | | | Pont tegnap némi "tisztítókúra" keretében kaptam egy spontán tanítást kereszténységből. ;-)
Eddig nem tudtam pontosan csak sejtettem, hogy a Biblia az ami kibaszottul nem illik a képbe, és állandóan terveztem, hogy elolvasom meg minden, el is kezdtem, csak unalmas volt. Szóval mostmár tudom, hogy a kereszténységgel nem lenne baj, ha a Bibliát nem vennék komolyan a hívek. Ahhoz, hogy szeresd felebarátodat, ahhoz nem kell elolvasni egy 1000 oldalas könyvet, aminek nagyrésze halál, erőszak, perverzió, félelem és végül, de nem utolsósorban törvény, törvény, törvény... Ettől parázik be a hívők nagy része szerintem...
Na mindegy, én is szeretem az akciódús, regényeket/filmeket, de ott basszus az a lényeg, azért megyek be a moziba, hogy vért lássak, nem azért, hogy a szeretetről, meg a megváltásról halljak... A keresztények, kétezer éve spanolják fel magukat miközben a szeretetet meg a békét próbálják megvalósítani a lelkükben... Aztán csodálkoznak, hogy nem megy... :-)
Szóval nem véletlenül a legkirályabb kor a "sötét" középkor volt a kereszténység időintervallumán belül és Európán belül. Amikor a társadalmi elit (a lovagok) és a nagy néptömegek nem tudtak olvasni, sőt nem is akartak tudni. Volt nekik jobb dolguk is... Csak a papok egyszercsak átvették az uralmat, és csak ennek lett a reformáció a folyamánya, ellenválasza, csak éppen ott rontották el, hogy mégjobban rákattantak a Bibliára, mint elődeik...
Van a kereszténységnek egy másik oldala is, csak ahhoz már valószínűleg el kell hagyni Európát, hogy megtaláljuk, vagy el kell menni a múltba. El kell menni azokhoz a népekhez, akik törzsi társadalomban élnek, esetleg drogoznak is, de ez nem is annyira fontos, csak ebben a társaságban érdemes megemlíteni őket, és szóval akik teljesen máshogy élik meg a kereszténységüket. Vagy a népi vallásosságot lehet tanulmányozni, de manapság ez már magyarországon, vagy európában halott. Vagy nagyon mélyre kell ásni, határon túli eldugott falvakba kell keresni. Talán a csángóknál, akik csak magyarul tudnak, írástudatlanok, de az oktatás és a templomban a prédikáció románul van, ott, azok őrizhetnek még valamit az igazi kereszténységből.
Vagy a régi korok kereszténysége. Nézzetek meg román kori templomromokat, vagy olvassatok olyan könyveket, amiket az Európai irásbeliség kezdetén írtak, amik még széjról szájra terjedtek...
Szóval ezt gondolom most a kereszténységről. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cell: most okosat akartam írni, velőset, de egy kicsit hallgatok. :-)
Rájöttem egyébként, hogy ez a Christian csávó egyfajta Zen/Castaneda/Beszégetések Istennel keveréket tanít illetve tud, és ez nekem most elég jól bejön. Áááá mindig minden ugyanaz, csak keressük a megfelelő oldalt, ahol megfoghatjuk és jól megtapogathatjuk végre. |
| | | | |
| | | | | | 476. Talamon | 2004. február 26. 13:03 |
| | | | | | | Persze, ugyanoda jut mindenki, mert már ugyanott van, el se mozdult:)
Elkezdőthetetlen ez a befelyezettség.
Végülis Dzsíszus átvette a szenvedést. Ezt tekinthetjük úgy is, hogy a szenvedés csak illúzió...
De ezt mondja Buddha is...
"This body. This body holding me. Be my reminder here that I am not alone in
This body, this body holding me, feeling eternal all this pain is an illusion." - Tool
Máskérdés, hogy ok, a kereszténység is megmutatja, hogy mi van, de nem tud(ott számomra - eddig) eredményes utat mutatni. Buddha megmondta. 4 igazság:
-a szenvedés megértése,
-a szenvedés eredetének megértése,
-a szenvedés megszűntetésének megértése; és a
-szenvedés megszűntetéséhez vezető út megértése.
Tehát nem csak felvillant egy "kafa dolgot", hanem teljesen kivesézi, elevenen tartja tanításait, így egyértelműbben járható (nekem). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re 474: tulajdonképpen mindenkinek igaza van, mert a valóság nem korlátos, minden elfér benne. Ugyanakkor persze senkinek sincs igaza, ugyanebből az okból. A kereszténységet erősen lelassította a teológia, a buddhizmust a filozófia. A zen, a taoizmus nem is sorolható ide, mert nem utak, nem filozófiák, hanem a létezés, a "van" átéléséről szólnak, és a mindennapok szentségét választják az elkülönülés teológiája helyett.
A filozófiákkal az a baj, hogy hamar szétágaznak és elmegyakorlattá válnak, a teológiával az, hogy a bálványok és a hamis vallásosság miatt inkább Marx észrevételét erősítik.
Na de erről sem Jézus, sem Buddha nem tehet. Na persze tehetnek, de ők így élték meg magukat, és nélkülük jobban toporognánk.
Ugyanakkor a vallásoknak nagy hibája, nem, nem is hibája, inkább egy kis nehezítés a keresőnek, hogy félelmet plántál el, és ez olyan szempontból rossz, hogy a félelem az elme terméke, és az elmét fogja előtérbe hozni.
Minden út ugyanoda vezet? Nem hinném, mert szerintem senki sem ugyanoda tart, sőt mindenki másfelé, mert másért élünk. Ha valaminek a megtapasztalásé a cél, melynek színháza az élet, akkor egyfelé. Ha a boldogság a cél, helytelen útról beszélni, mert a boldogság nem okozat, nem cél, hanem élő jelen ("Isten országa közöttetek van, elközelített a mennyek országa"), tudatállapot. Ha a megvilágosodás, akkor ugyanoda, mert elkerülhetetlen, hogy megtörténjen, csak idő kérdése.
Úgymond megvilágosodásra vagyunk ítélve, bárki bármit is mond, mert lehetetlen, hogy Isten ne találja meg végül önmagát.
De ha hamar megtalálná, hol maradna a játéka - a játékunk?
Lilá.
|
| | | | |
| | | | | | 474. update | 2004. február 26. 12:38 |
| | | | | | | Több út van, egyik se könnyű... valóban mindegyik odavezet?
Mennyire van eltévedve a kereszténység... a keresztény egyházak? Volt-e olyan időszak, mikor a római katolikus egyház egyfelé tartott más nem európai tanokkal? És a reformációnak eredetileg az lett volna a célja, hogy visszaterelje? És vajon az sikerült? Aki egyházon kívül gyakorolja és éli meg a kereszténységet az odajut, ahova mundjuk egy buddhista? |
| | | | |
| | | | | | 473. cellux | 2004. február 26. 11:38 |
| | | | | | | Reméltem, hogy erre a zen dologra egyszer te is rá fogsz érezni...
A vicces az lesz, amikor majd a zenben elmélyedve rájössz, mennyire nem volt hiábavaló az a sok foglalkozás a kereszténységgel és egységbe tudod majd foglalni a két szélsőséges világképet. Egyesíted a Keletet a Nyugattal, anélkül, hogy a kettőt összevegyítenéd.
Két, éles demarkációs vonalakkal elhatárolt világkép, amelyek kölcsönösen megtámasztják egymást és a közöttük feszülő ellentét életre hívja a középpontból áradó kreativitást (amely a pólusokat létbe feszítő ellentét nélkül nem is áradhatna).
Nem kell többé ragaszkodni egyik pólushoz se, ha az ember a jelenségeket a dualitást meghaladva, a középpontból áradó energia táncaként azonosítja.
Yin és Yang manifesztációja a vallások birodalmában.
Én nem hiszem, hogy a kereszténység és a buddhizmus kibékíthető lenne. Kibékíthetőek, de csakis akkor, ha a dualitást meghaladjuk. Jézus jogosan állította: "Nem mehet senki az Atyához, csakis énáltalam". És Buddha is igazat beszélt, amikor azt mondta: "Csakis magatokban találhattok menedéket, Ánanda." Ha keverjük a kettőt, az egyik rendszert a másik szerint igazoljuk, hibát követünk el. A hegyre vezető utak a csúcson találkoznak.
Isten + nem Isten : 1 / 0 : digitálisan analóg teljesség
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re 470: igen, ez jól hangzik, de mondhatnám azt is, hogy ez a drogos önámítása és annak indoklása, hogy tulajdonképpen miért is szív naponta :-)
Onleány: Tegnap elegem lett, kiírtam magamból mindent és elküldtem neki. Arra számítottam, hogy majd most elküld a francba, de meglepetésemre egy végtelenül kedves és aranyos választ küldött, úgyhogy most már megint nem tudom, hogy mi van...
Az igazi reményhez el kell érni a teljes reménytelenséget.
Egy másik kör: nemrég levettem a polcról Jézus zen tanításai c. könyvet, ami keresztény időszakban majdnem máglyára került, egy karizmatikus beállítottságú haverom egyszer itt aludt nálunk, és kérte, hogy távolítsam el ezt a könyvet, mert a démonoktól nem tud aludni. Ehhez képest most olyan erőt és segítséget találtam ebben a könyvben...
Biga
aki valaha kidobta a Zent, hogy most be tudja fogadni |
| | | | |
| | | | | | 471. czr | 2004. február 26. 08:16 |
| | | | | | | hat a mai zuhanyod eredmenye nagyon erzekelheto...es ez pozitiv!:)
czr,aki minden este megmartozik a forrasban |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a szívással vesz egy lightos zuhanyt az elméd. letisztítja elősorban azokat a koszokat,amikkel a legutóbbi szívás óta mocskolódtál be, de sokszor régebbre is visszamegy és ott is porolgat.
szerintem ha az ember megtanulta használni valamennyire pl. a füvet, akkor az elszívása után normálesetben közelebb kerül valódi önmagához. ilyenkor feltűnnek neki a mindenfélék amiket nem vett észre mégis mintha a részévé vált volna, de ez nem kell neki. tisztálkodni jó dolog. ha követed a karmád és önmagad vagy az jó dolog. ezután ha egy hétig nem mosdasz bizony lehet kellemetlenül mocskosnak érzed magad.
perzse az ideális eset az amikor olyan szinten vagy, hogy nem piszkolódsz be. mert az nem jellemző rád. de (most még) gyarló ember vagy.
szóval ilyenkor vagy azt csinálod hogy nem szívsz mert megy nélküle is, és ha rossz akkor legyen rossz,
vagy pedig azt hogy szívsz és akkor jó. meg várod amíg egyszercsak már nem szívsz, mert nem kell.
de lehet hogy ilyen nem lesz.
lehet hogy 3 hónap után már nem is zavar, hogy nem tépsz.
ki tudja. szerintem akár napi szinten is szívhat valaki, ha úgy használja. ha nem kábítószernek, hanem szappannak használja. amíg kell.
de már megint hülyeségeket beszélek.
(ja meg nemtom miért fogalmaztam E/2 személyben, bocs. amiket leírtam valamennyire igazak rám, valamennyire biztos rád is, de főleg arra a fejemben lévő emberre akiről ezt írtam. van ott még neki számtalan barátja meg tán ellensége is. és mindegyikkel nagyon sok közös vonásom van, néha szinte el is felejtem hogy nem egyik vagyok... szóval én csak róluk tudok írni.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ontopic: ma világossá vált számomra, hogy mazochista Belső Énem van. Ha ezt el tudom fogadni zen nyugalommal, akkor tulajdonképpen meg is világosodtam. Egyelőre azonban új tünetek jelentek meg, pár napja nem tudok éjjel aludni és a testem is valami megfázással tiltakozik. Persze ehhez az is hozzájárul, hogy már egy hete nem szívtam. Ugyanakkor ez megrémít, hogy ha nem szívok, kevésbé tudom elviselni ezt az egészet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Akiket érdekelt a könyve, indított kiscsoportokat, kb. 15 fővel, ahol végülis bemutatta az ott leírt gyakorlatokat, a csoport személyiségeredőjének megfelelő csomagolásban.
Mit értesz az alatt, hogy ébredés? :-)
Tudod, a bogarakat is vonzza a fény, aztán ssssssssss.... |
| | | | |
| | | | | | 467. update | 2004. február 24. 09:22 |
| | | | | | | Mit jelent, hogy kiscsoportos foglalkozások? Mit értesz alatta? Hol? Kikkel? Hogyan?
Még csak tapogatózom... de valami nagyon hív ide, ehhez az "ébredéshez"... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A.J. Christian: Mit keresett Isten a nappalimban + kiscsoportos foglalkozások
bár lehet, hogy nekem későn jött |
| | | | |
| | | | | | 465. update | 2004. február 23. 11:37 |
| | | | | | | Hm... akkor kipróbálom én is, de nyafogni nem fogok olyan sokat...
Sok a kamu... zagyva... selejtes joga és meditációs tanfolyam és sok a nem jó tanár...
Szóval... tudna valamelyikőtök jó, megbízható meditációs tanfolyamot vagy tanárt? Vagy ti hogyan kezdtétek az utazásokat?
Próbálkozom otthon, de nem igazán megy, kellene valaki, aki picit segítene az elején...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Azt vettem észre, hogy ha ide beírok valami hihetetlenül nagy önsajnáltató szöveget, hogy jaj vége, utána nem sokkal később történik valami az ügyben. Lehet, hogy abba kéne hagynom ezt a onlány-naplót és megszűnne a kör? :-) Vagy netán az illető hölgy is a daath titkos olvasója? Mekkora poén lenne! :-) |
| | | | |
| | | | | | 463. czr | 2004. február 12. 07:33 |
| | | | | | | mindenki a horda tagja.
elkalandozni lehet,de egy ido utan be allsz a mokuskerekbe.te is en is.
potencialis tag vagy .
nem tudsz masban letezni
a kerdes,talan hogy mar maga ez Off gomb voroses ledje?
ember vagy.nomen est omen
(talan epp ezert tudunk olyan messzire elrugaszkodni) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az ember talán mindig reménykedik, hogy ezúttal nem kör lesz, hanem ellipszis, vagy egyenes... Vagy csak félúton döbben rá, hogy ez kör, mert már járt itt, de akkor már késő, vagy egyszerűen gyenge hozzá, hogy kiugorjon. Vagy nem is akar kiugrani, mert arra számít, hogy ez a kör most majd kiröpíti egy másik magasságba, de aztán csak az ismert mélységek veszik körül megint és a nagy G belepréseli a székbe... Nehéz megfogalmazni, mit várt, mert ha vár valamit, az elvárás, ahhoz kötődni fog, az uralkodni fog rajta, talán próbált nyitottan belefogni, valamit tanulni, valami újat megtapasztalni, de most az élet kicsit mechanikussá vált, ugyanolyan szürke fogaskerekekkel. És persze vannak kevésbé tudatos körök, amik mintha csak megtörténnének az emberrel, nem tehet mást, csak befogadja, reménykedve abban, hogy egyszer fény derül, és az a fény nem csak az OFF gomb ledje lesz. |
| | | | |
| | | | | | 461. Nomad | 2004. február 11. 10:29 |
| | | | | | | | Ez a topic végig arról szólt, hogy milyen szar dolog folyamatosan körbe-körbe-körbe menni, de arról kevesen beszéltek, hogy miért indultak el egyáltalán. Ha pedig valaki még ezt sem tudja, az mégis mit várt? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A sorozat a végéhez közeledik, ritkulnak a levelek, hidegül a hang... Meguntak, elveszett az újdonság, ott talán megrendült az állóvíz, és ennyi elég is volt. Nincs mese, a valóság kőből van, kiszámítható, ismétlődő, unalmas. Unalmasak ezek a körök, a topic is unalmas. Tanulságot nem nagyon tudok levonni, talán azt, hogy az ember inkább ne hallgasson az érzéseire. Fel kéne már nőni a szürke felnőttek közé, és tudattalanul lejátszani ezt a nem túl jól sikerült darabot. |
| | | | |
| | | | | | 459. Nomad | 2004. február 9. 09:32 |
| | | | | | | | Attól függ honnan nézed. A pillanatból minden élmény más, az időtlenségből minden ugyanaz, ha pedig az ember a saját illúzióidejéből nézi, bármi lehet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ezt a hozzászólást pár napja írtam, de most küldöm el, mert akkor kis izé voltam (ja még mindíg az vagyok)
Nomad: "Mivel minden élmény más (lehetne, ha megfelelően figyelnénk rá)"
Talamon: "Szerintem meg minden élmény ugyanaz:)"
az élmények lehetnek mások, lehetnek ugyanazok is, a fontos az, hogy honnan jönnek, és miért mások ha mások, miért ugyanolyanok, ha azok? egyszer szomorúságot érzel, aztán meg egyszercsak boldogságot, mi az oka annak hogy éppen akkor te ezt a kis részt érezted a nagy egészből, a többi mindenféle dolog érzését mi gátolta?
van az a szép nagy pillanat amiben már benne vagyunk egy ideje, (de azért számoljuk azon belül is hogy mikor lesz ebéd,) és igazából ebben az egy pillanatban benne van minden, mindenminden, meg a semmi is ha jól megnézed.
eme egy végtelen pillanatban te ott benne nyüzsögsz, csak nem vagy képes pici életed pici egójával érzékelni, befogadni, átengedni azt az egész nagyot, mert kis gagyi vagy.
a nagy egésznek egyszerre csak pici részét érzékeled(, nem semmi energia egyébként ennek az állapotnak a fenntartása, csak sajna autómatikus), pár tiszta, szanaszételesdézett pillanatodban megszűnhet ez a mechanizmus, és akkor végre normálisan érezheted az egészet, mint mikor kövön a gyík a napsütésben jól érzi magát. jól érzi magát, és jól érzi a körülöttelévőt is. amíg le nem téped a farkát. de ha ügyes gyík akkor ez nem is zavarja, csak jót röhög rajtad, neki úgyis visszanő.
írtam az elején ha jól emlékszem valami értelmeset is, na, azon lehet gondolkodni, de úgyis hülyeség. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | re: 442.
"A beszámíthatatlanság mindig felment, de az általad említett esetekben nem lehet emögé elbújni."
Kedves Gén, igazad van, az én meghatározásom nem fedte a tiedet, mindemellett fenti mondatodból úgy érzem, végülis értjük egymást.
Azt hiszem, élő beszélgetésben jobban lejönne, mit akarok mondani, de ha Te akkor is ilyen szőrözős lennél, durván orrba csippentenélek :)
Azért elképesztő a stílusod, úgy tűnik, mélyen belemásztál a tudatalattimba, mert ma rólad álmodtam.
Nem részletezem, ez már a "mámoros álmok" topik témája lenne ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem meg minden élmény ugyanaz:)
Az érzelmeink nem mi vagyunk sose. Ezek olyasmik szerintem, mint állok a Deákon. Jön egy csomó minden. 47-es, metrók, 4-es, stb.
Látom, hogy jön a busz. Felszálljak rá, vagy csak elképzeljem, hogy merről jön s merre tart? Ok, felszállok rá. Közben kapaszkodok bele(a buszba/metróba), mert félek, hogy leesek/elesek/kiesek/összeesek/szétesek/stb.
Most kb így nyomom(érzelmek,gondolatok, buszok,stb):
Jön a busz, hmm aztán egyszercsak vagy rajtavagyok, s indul, vagy állok s nézem, hogy elmegy. Nem gondolom végig, lesz ami lesz, csak úgy. Aztán fenn a buszon, nem kapaszkodom. Két lábam megtart. Esetleg elesek, de akkor ez egy remek alkalom, hogy teszteljem Esés képzettségem. Ha belemegy a busz egy csillagrombolóba, s meghalunk, akkor beszoptam, ollé!Tehát azon vagyok, hogy megtartsam egyensúlyom, a súlypont lenn, az epicentrumban éberen figyelek, hogy hol vagyok,hogy vagyok, MI VAN.Sasolok vagy nem sasolok, de aztán egyszercsak vagy leszállok vagy nem. De a busz nem én vagyok, s ha meggondolnám, hogy most fel vagy leszálljak, akkor az már ÉN vagyok, én pedig azért van, mert a szellem rácsavarodik a dolgokra. A dolgok múlandóak, ez az áruk.
Nade azért kell meditálni a dolgokon, pl embereken, hogy az együttézés ne tompuljon el, ha elég éberen figyelünk, ott ÉN nincs, csak az amit figyelünk: eggyé válunk vele. Ha szenvedő hajléktalan, akkor szenvedünk. Milyen jó is szenvedni kicsit. Amíg élünk:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cica: nem hiszem, hogy az ego táplálói lennének az érzelmek, habár kétségkívül sokszor generál érzelmet az ego is, de ezek tulajdonképpen csak álcázott érzelmek. Az igazi érzelmek nagyon mélyről jönnek, és nehéz a gyökereiket megtalálni, ezért is nehéz kezelni őket. A gondolatainknak általában tudjuk a forrását, ha kicsit utánagondolunk, az érzelem térben és időben nagyon távolról fakadhat.
A szeretet nagyon is érzelem, sőt tulajdonképpen csak a szeretet van, minden más érzelmet a szeretetből lehet eredeztetni, még a gyűlölet is a szeretet egyik foka. Szerintem semmiképp sem tanácsos arra törekedni, hogy elengedni, megszüntetni az érzelmeket, mert talán te is attól félsz, hogy az érzelem az egyik, ami emberré tesz minket és ezt nem akarjuk elveszíteni - szóval szerintem valahogy arra kéne elindulni, hogy igenis meg kell őket élni, csak tudatosan. Attól még érzünk, hogy nem adjuk magunkat teljesen át neki. Lassan ráébred az ember, hogy amit érez, az nem a belső énjéből fakad, nem a békességből. Ezután is jó érezni, hiszen az az élet bora, csak mi magunk leszünk az agyag (ahogy érzünk) és a fazekas (aki éreztet).
Tulajdonképpen, ha az ember meg tudná teljesen különböztetni az igazi érzelmeket az egó által generált hamisaktól, megtalálná az utat, mert az érzelem a lélek nyelve. Csak sokszor úgy érzi az ember, hogy pont az érzelmei viszik a bajba, de ez csak azért van, mert a változást bajnak tekinti, ha nem olyan irányú, amit elképzelt.
|
| | | | |
| | | | | | 454. cica | 2004. február 5. 13:02 |
| | | | | | | | Az érzelmekkel nekem se könnyű. A gondolatokhoz nem ragaszkodom, nem csavarodok bele, de az érzelmek... Talán attól félek, hogy ha teljesen elengedem őket eltűnnek, mint ahogy nyilatkoztak már páran, hogy eltűntek nekik. És ezt valami miatt nem akarom. Nem tudom miért. Lehet, hogy azért mert azt hipnotizálták belém, hogy akkor sivárság lesz. Meg igazából jó lenne definiálni, hogy mik is az érzelmek. Mert ha csak az egonak a táplálói, akkor nem érdemes táplálgatni őket. A szeretet az érzelmek közé tartozik? Végülis kellemes állapot, tehát akár érzelemnek is nevezhetjük. Vagy a szerelem: Ha nem ragaszkodom a másikhoz, ha nem vágyom rá, ha nem csavarodok bele, akkor azt már nem is szerelemnek hívják. Vagy ha igen, akkor milyen az igazi szerelem? Maga az önzetlenség? Egynek levés? Mi köze ennek a nemekhez? Szóval ezen a téren azt hiszem még nagyon gyerekcipőben járok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cica: nevezhetjük tudatos befogadásnak is, amikor megéljük a jelent és azt, aki akkor vagyunk benne. Innen már könnyű a tudatos figyelem, ami viszont már nagy távlatokat nyit.
Csak az a baj, hogy a testtel, a gondolatokkal egy idő után könnyen meg lehet csinálni, hogy ne merüljünk el, az érzelmekkel nehéz. |
| | | | |
| | | | | | 452. cica | 2004. február 5. 11:44 |
| | | | | | | "Mivel minden élmény más (lehetne, ha megfelelően figyelnénk rá)"
Igazából minden pillanat lehet élmény, csak azért nem az általában az emberek számára, mert előbb- utóbb rutin lesz belőle és ezt elkönyvelik a rutin kategórába, nem is figyelnek arra, amivel foglalkoznak. Csinálják, de közben a múlton agyalnak, mit hogyan kellett volna, meg a jövőn, hogy majd mit hogyan, mert úgy majd biztos jó lesz és akkor haladnak valami felé és így rendben van számukra az élet. Ha tényleg átadnák magukat a jelen pillanatnak, ami éppen történik, akkor élmény lenne akármi. Én mostanában az észlelés szintjén csinálom ezt, és amióta ezt csinálom, az észlelés szintjén már nincs is különbség betépett és fű mentes állapot között. Minden térbeli megtestesülés, illat, hang jöhet belém és belőlem is, és mindegyik egyedi élmény. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Valami történhetett. Múlt héten még találkoztunk, most meg már alig ír és csak pár szót... Illetve nem is nagyon válaszol. Deja vu. |
| | | | |
| | | | | | 450. Nomad | 2004. február 5. 09:20 |
| | | | | | | "Ez nem igazán jött le, mivel a példáidban azokat emelted ki, amiket "régen sokat, de most már szinte alig", nem pedig amik "régen ezért, most meg azért"."
Ok, ez igaz, akkor ez részletesebben: régen azért ittam, hogy kiüssem magam, és csak berúgva tudtam szembenézni az életEM sivárságával, most pedig azért iszok meg egy sört, mert szeretem, és/vagy szomjas vagyok. Eddig azért szívtam, hogy közelebb kerüljek a világhoz, és megtanuljam értékelni, most pedig, mert ilyen hülye vagyok.
"Magát a mechanizmust értem, csak a résztvételi szinted magyarázatának bizonytalanságát kifogásolom."
Ja, de ez nekem mostanság önmagában is nehéz, mert átlátok a szinteken, ezért nem értlemes egyiket a másik fölé emelni. És mivel még fogyasztó vagyok, számomra a leglogikusabbnak, és az egyetlen értelmes dolognak azt tartom, hogyha már fogyasztok, akkor a hatást érezzem, vizsgáljam, stb, ne pedig azon gondolkozzak, hogy ez mekkora baromság. Ha pedig az baromságokkal amiket leírok valakinek könnyebb lesz, hát annál jobb, ráadásul ebből is látszik, milyen egoista vagyok.
"Lehet a rászokás miatt megunni valamit, de lehet az unalmassága miatt leszokni valamiröl.
Nekem ezeknél bejövösebb a megunhatatlansága miatt rászokni valamire."
Mivel minden élmény más (lehetne, ha megfelelően figyelnénk rá), ezért akár a munkábajárás is lehetne valakinek a hobbija, amire "rá van szokva", de ha nem figyel oda a pillanatok egyediségére, akkor csak egy üres rutin lesz mindenből. Szerintem nem a dolgok unalmasak, vagy rászokósak, hanem az ember. Ha pedig valóban mindíg új élményként él meg valamit az ember, akkor már nincs szükség rá, hogy azt mondja, rá vagyok szokva, hiszen az új keresése tulajdonság, emberi jelleg, nem pedig hiba. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad:
"Ja, de én nem abban látom a problémát, hogy mit mennyit csinálok. hanem hogy miért."
Ez nem igazán jött le, mivel a példáidban azokat emelted ki, amiket "régen sokat, de most már szinte alig", nem pedig amik "régen ezért, most meg azért".
"Ha rá lennék szokva a meggyőzésre, akkor ez fontos lenne. Azért írom ezeket le, hogy hátha valaki anélkül is megért, hogy elkezdené konvertálni."
Magát a mechanizmust értem, csak a résztvételi szinted magyarázatának bizonytalanságát kifogásolom.
"A rászokás és az unalom ugyan az."
Lehet a rászokás miatt megunni valamit, de lehet az unalmassága miatt leszokni valamiröl.
Nekem ezeknél bejövösebb a megunhatatlansága miatt rászokni valamire.
"Mé' a életemet kicsinájja? (ja azisten)"
Nem oldjuk meg a házifeladatodat helyetted. :) |
| | | | |
| | | | | | 448. Nomad | 2004. február 4. 16:24 |
| | | | | | | >Ha azért kezdesz gyakran csinálni valamit, hogy utána ritkábban
>csinálhasd, akkor nem tudod elérni sem a teljes leállást, sem az >egyenletes fenntartást.
Ja, de én nem abban látom a problémát, hogy mit mennyit csinálok. hanem hogy miért.
>Na persze rámondhatod, hogy mert ezeket nem is akarod, de >nem lesz túl meggyözö, hogy ez az akaratodtól függne.
Ha rá lennék szokva a meggyőzésre, akkor ez fontos lenne. Azért írom ezeket le, hogy hátha valaki anélkül is megért, hogy elkezdené konvertálni.
>Mindenre rá lehet unni, és mindenre rá lehet szokni.
A rászokás és az unalom ugyan az.
>Nem önámítás ez egy kicsit, utólag magyarázva, hogy ezeket te >csináltad/csinálod?
Mivel a lét önmagában is az, ezért ez elkerülhetetlen.
Mé' a életemet kicsinájja? (ja azisten)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad:
Ha azért kezdesz gyakran csinálni valamit, hogy utána ritkábban
csinálhasd, akkor nem tudod elérni sem a teljes leállást, sem az egyenletes fenntartást. Na persze rámondhatod, hogy mert ezeket nem is akarod, de nem lesz túl meggyözö, hogy ez az akaratodtól függne.
Mindenre rá lehet unni, és mindenre rá lehet szokni.
Nem önámítás ez egy kicsit, utólag magyarázva, hogy ezeket te csináltad/csinálod? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | jah, a 444 ottvan:)
szal hasonlókon agyaltam énis tennap, mert nem voltam betépve.
s mert nem voltam betépve, értettem meg, hogy miért nem voltam betépve(pedig van még fü), azért mert már nem kell, s tegnapelőtt meg ugyanez történt a jóöreg alkohollal...
körbekörbekörbe járni, mígcsak kell..pont addig, megy ez magától..jóhogy megy magától, hisz mi mástól menne? tőlem? hehe nem is létezem...
az emberek szenvednek, rohadnak, nyomorognak, stbstb...
nem véletlenül...de aminek kezdete van....
tehát
réparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparéparépamilarépa
|
| | | | |
| | | | | | 445. Nomad | 2004. február 4. 13:21 |
| | | | | | | Igen a filozofálgatást, azt hogy saját magam számára megmagyarázok dolgokat, már nem is csinálom, de az, hogy mások számára kitaláljak dolgokat, amire rácsavarodhatnak, és hátha pont ez kellett nekik a látáshoz, még mindíg hat, lsd itt. Sőt, a legrosszabb fajta, mikor saját magamnak csak azért fejtek ki dolgokat, hogy MAJD AKÁR másoknak is elmondhassam, ha egyszer megkérdeznének.
Végre néha viszolygok a fűtől, sőt undorodom tőle, és izgatónak, kescsegtetőnek érzem. Egyszerrre
Én kuss.
|
| | | | |
| | | | | | 444. Nomad | 2004. február 4. 13:15 |
| | | | | | | | Végre rájöttem, hogy milyen buddhista irányzatot használok én, és mi a technikám. A karmikus buffer overflow. Gyakorlatilag ugyan az, mint mikor valaki egy szót mond addig, amíg el nem veszti a jelentését, mert betelt az ego-buffer. Én cselekedeteket végzek, sokszor ugyan azt, míg a végére leveszíti a varázsát, kiüresedik, és végre meg lehet értni, látni benne, hogy mi az (milyen gondolat, érzet miatt csinálok én valamit, aminek már élvezeti értéke sincs, legfeljebb a tudat, hogy csinálom). Ezt csináltam az alkohollal, és mot már szinte nem is iszok, csak amikor akarok. Ezt csináltam az indulataimmal, és most már szinte egyáltalán nem érzek haragot, félelmet, kétséget stb. Ezt csinálom a filozofálással, és a fűvel, és előbb-utóbb lehull a fátyol, és nem kell többet ilyennel foglalkozni csak ha akarok (de mért akarnék?????????) Ezért TÁMOGATOM a felelőtlen droghasználatot, hiszen csak így üresedhet ki annyira, hogy ne kelljen. |
| | | | |
| | | | | | 443. Viola | 2004. február 4. 00:05 |
| | | | | | | Sziasztok!
Gén! Egyetértek veled!
Biga! Azt tedd, amitt tenni akarsz, ne azt, amit mások elvárnak tőled! Én nem várok el semmit.
Narc! "Sorsok Írójának célja van azzal, ami történik. Meg kellene értened, mi az."
Szerintem a sorsunkat magunk teremtjük meg, Te a Tiédet, én az enyémet. Ezért jó, ha magunkban keressük a célt, értelmet.
Bombadiltoma! "Kb. egy fél éve ugyanis azt mondtam valakinek, hogyha nekem olyan párom lenne, akivel annyira nem lenne köztünk félelem, hogy ennyire őszintén tudna intézni egy ilyen dolgot, hát akkor egy ilyen kapcsolat nekem megérné a "cécót"."
Megéri :)
" Az igazi barátság titka a kölcsönös bizalomban és az őszinteségben rejlik. Ahogy ezt megtanultad, az emberi lelkek megismerésében határtalan lehetőségeid lesznek. Féltve őrzött kapuk nyílnak meg előtted, olyan mélységek és magasságok határait érintheted, amelyről még álmodni sem mertél, mert talán ma még nem érzed, holnap már megérted, holnapután már biztosan tudod, mindey hiányzik majd és mindened odaadnád érte. "
Ha már nem törexünk kizárólagosságra, s a másikban/másokban csupán a szabadságot, határtalanságot, az örökkévalóságot látjuk és csodáljuk, akkor már megérte.
Emelkedjetek felül a korlátaitokon, és legyetek Önmagatok!
Szép napot!
Viola |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | azmirra:
"Hüha, Gén, ezzel azt akarod mondani, ha valaki nem tudja, hogy ha megcsalja, akkor az rossz a másiknak, akkor nem is cselekszik rosszat?"
Ha a fenti mondatba behelyettesíted az én [megcsalás]-meghatározásomat, akkor kb. az jön ki, hogy: "ha valaki nem tudja, hogy ha [tudja, hogy rosszat tesz a másiknak], akkor az rossz a másiknak". Ez azért lesz értelmetlen, mert az én meghatározásom az egyik fél szándékára és a másik fél érzéseire vonatkozik, a te meghatározásod pedig az egyik fél cselekvésére. Vagyis nem kérdezhetsz rá a saját meghatározásodból eredö feltételekkel az én meghatározásomra.
Itt arra akarok rámutatni, hogy nem lehet meghatározni a megcsalás tényét pusztán a cselekvés alapján ("megdugta", vagy "nem a párjában hanem másban keres testi, lelki, verbális, spirituális funkciókat"), anélkül, hogy ismernénk a szereplök tudatállapotát.
Megcsalás-e, ha a cselekvés a másik fél beleegyezésével történik?
Megcsalás-e, ha a cselekvés a másik fél tudtán kívül történik úgy, hogy gyakorlatilag nem okoz neki rosszat?
Megcsalás-e, ha azt egyik fél sem veszi annak, de magát a cselekvést a külsö szemlélök nagytöbbsége (konszenzus-vélemény) annak tartja?
Megcsalás-e, ha az egyik fél nem akar és nem is okoz rosszat, de a cselekvésröl való konszenzus-vélemény miatt mégis lelkifurdalása van és megcsalásnak érzi a dolgot?
Megcsalás-e az, amit a másik fél annak tart olyan esetben is, amikor az egyik nem annak szánja a cselekvést, és az a konszenzus-vélemény szerint sem tartozik a megcsalás-kategóriába (pld.: "ha találkozol a barátaiddal és jól érzed magad velük, akkor azzal megcsalsz engem!")?
Az én meghatározásom többek között ezeket az eseteket zárja ki.
"A tudatlanság, érdektelenség, az empátia "mentesség" felment?"
A beszámíthatatlanság mindig felment, de az általad említett esetekben nem lehet emögé elbújni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A spanommal kedvelt szórakozásunk, hogy csontbetépve bárhol nősténydémonokkal tekintetet villantunk össze, s a "belevalókkal" gyakran létrejön a csőlátás. Eltűnik minden, összevillan az egész...Sok ilyen nő van, akik hajlanak erre, hiába ölelnek bárkit, tekintetük sunyin megvillan, s eltűnik a világegyetem...
Ilyen értelemben Bigámiának:) van igaza, amit tesz, tud ő mindent, ért is mindent, csak hát a karma...
A karma csak egy szó, arra, ami van.
A cselekedetek bonyolult láncolata irányít.
Az éles kerék-fegyver pedig visszatér. Minden evilági tett karmát szül. Jó karma, rossz karma. Átlátni a karmát, átlátni az életet.
Aztán már lehet mosolyogva eltűrni a saját s mások rossz karmáját... Ez a böjt, amiért stbstbstb... Lehet, hogy 5 év, 50 év, vagy akár 500000év. Tökmindegy. Nincs véletlen.Aztán eccercsak végetér a karma. S ott kezdődik a tisza lét. De addig "törni kell a követ", s közben figyelni, mit teszünk...
Szal addig türelem, éberség, röhögés, fű, trip, nameg garancsitó:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A megcsalás csak az, ha szándékosan akarsz rosszat valakinek."
Hüha, Gén, ezzel azt akarod mondani, ha valaki nem tudja, hogy ha megcsalja, akkor az rossz a másiknak, akkor nem is cselekszik rosszat? A tudatlanság, érdektelenség, az empátia "mentesség" felment? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Narz:
"Nekem Leary egy mondata vésödött be nagyon keményen a témára vonatkozóan. Egy deep trip során meglátta asszonya szemében az összes nöt, az összes karaktert."
Máskor pedig másik asszonya szemében láthatta meg. Nem szemfüggö.
"A megcsalás nem ott kezdödik, hogy megdugod a lányt, hanem ott, hogy bizonyos testi, lelki, verbális, spirituális funkciókat nem a párodban, hanem másban keresed."
Ez a kizárólagosság és lekorlátozás már elméletileg sem adaptív.
Ha ugyanezt várod el a másiktól is, akkor ez tk. önzésalapú.
A szimmetrikus egyensúlyi helyzet itt egy vesztö-vesztö játszma.
Mivel nem tudod lehatárolni a világodat csak a másikra, sem az ö világát csak magadra, ezért ez gyakorlatilag sem megvalósítható.
A funkciókeresés lehet negatív, semleges és pozitív is, mindenkire.
A megcsalás csak az, ha szándékosan akarsz rosszat valakinek.
"Ez old school keresztény, morális alapú rendszer, de én ebben hiszek. A vérem mást diktál, de nem véletlenül vagyunk emberek!"
Abban higyj, ami neked müxik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erre mondják, hogy a szerelmet nem lehet átkonvertálni, és nem lehet mondani, hogy nem próbáltam. Legalábbis akarattal nem lehet. Megváltozhat, vagy sokszor a beteljesült szerelmek alakulnak át. De ahol a vágyak égnek és nem alszanak ki, ott igazi barátság nem lesz. Szerintem.
Én nem hiszek többé az old school keresztény értékekben (illetve amit ma annak tartanak), szerintem a világ nagyrészt az ezekhez való görcsös ragaszkodásnak köszönheti, ahol tart. Sokan úgy gondolják, jól tették, hogy tiszták maradtak elképzeléseik szerint (vagy még rosszabb, mások elképzelései szerint), de esetleg lemaradtak egy olyan leckéről, amit még mindenképp meg kell tapasztalniuk, valamikor, valahogy. Én már leírtam itt is többször, hogy sok ilyen dolgot zártam már le úgy, hogy úgy gondoltam, hogy tiszta maradtam, de egyre erősebben térnek vissza ezek a "körök". Azért én is próbálom úgy intézni a dolgokat, hogy senkinek se okozzak fájdalmat, minden szereplő fontos ebben a szappanoperában. Én nem tudok megelégedni az eddig ismert és alkalmazott megoldásokkal, egyszerűen nem nyugszom bele! :-)
Én úgy érzem, nem keresek olyan dolgokat ebben a lányban, amit a Violában kéne. Sőt úgy érzem, mióta ezek a dolgok történnek, sokkal közelebb vagyunk és jobb a kommunikáció. Viola is azóta érdeklődik végre spirituálisabb dolgok iránt, és végre együtt beszélhetek vele olyan dolgokról, amit eddig csak mással tudtam. Sokkal nyitottabb, mint régebben volt.
De valamilyen célja ennek a kapcsolatnak is biztosan van. Egyáltalán nem biztos, hogy az, hogy ágyban kössünk ki.
Biga,
aki makacs és konok |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Most biztos csúnya leszek, de talán azért is mondod ezt, mert megoldódott a helyzeted. Irántam nem olyan kegyelmes az Isten...
Gondolatmenetedet folytatva, tulajdonképpen párra sincs nagyon szükség, mert egy deep trip alatt megláthatjuk a tükörben, hogy mindnyájan egyek vagyunk, férfiak és nők, és elég önmagunkat szeretni. Félretéve a csipkelődést, nem akarom én cserélgetni a nőket hetente, és nem az érzéki újdonság érdekel, mert azért nem esik meg velem minden héten, hogy szerelmes leszek. De ha az leszek, és neadjisten nem szűnik meg magától, kiölni sem akarom magamból. Én kezdettől fogva azt éreztem, hogy ezt a lányt ismerem régről, valamit jelent nekem, és az érzékiség, mivel emberből vagyok, lassan jelent csak meg.
Tavaly egyébként hasonlóan jártam, akkor kb. egy hónap után megszűnt magától. Most valahogy nem akar...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ennek őszintén örülök, hogy van valami haszna a naplónak.
Igazából most dől el, hogy amit hiszünk, olvasunk és valóságként értelmezünk, a több mindenkit lehet szeretni, a birtoklás elkerülése, a nyitottság mennyire fog működni, mennyire tudjuk megteremteni vagy mennyire marad rózsaszínű ábránd.
Szerencsére Violának esze ágában sincs elköltözni, mi nagyon is jól érezzük magunkat. Érdekes, Azmirra vadludain gondolkoztam, milyen lenne egy olyan felállás, hogy mindig lenne egy harmadik? Lenne egy stabil partner, egy családapa, egy halálig kitartó társ, és lenne egy másik, aki biztosítaná az újat, a romantikát, az udvarlást a nőnek, egyik oldalról folyamatosan nyújtva a biztonságot, a másikról a figyelmet és a bókokat. Így a nők is részesülnek minden jóból, a férfiak meg kiélhetik vadászszenvedélyüket :-)
Azért én is a kezem ügyében tartom a törülközőt. Ha másért nem, galaktikus stoppolás miatt... De addig teremtő erőimet megpróbálom úgy fókuszálni, hogy a végén mindenkinek jó legyen...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Fű, rájöttem, hogy nekem személy szerint mennyire hasznos ez a topik. "Ingyen" gondolatkísérleteket végezhetek. Kb. egy fél éve ugyanis azt mondtam valakinek, hogyha nekem olyan párom lenne, akivel annyira nem lenne köztünk félelem, hogy ennyire őszintén tudna intézni egy ilyen dolgot, hát akkor egy ilyen kapcsolat nekem megérné a "cécót". No ez mindaddig működött is, amíg most ki nem derült, hogy ez a dolog még mindig "folyik" nálatok, Biga. Mert most meg úgy érzem, én itt már bedobnék valamilyen törülközőt. Valamit csinálni akarnék, valahogy változtatni ezen a "folyáson". Pl. azt mondanám költözzünk szét egy időre, vagy tudomisén. Aztán persze nem tudom, valójában mit is csinálnék, de akkor is, valahogy van valami pszichodráma-szerű számomra ebben a topikban, és nagyon hálás vagyok érte. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tegnap találkoztam vele először kettesben. Eddig nem akart, de valahogy az út óta más lett, csak úgy megkérdeztem megszokásból és igent mondott. Kezdek rájönni, hogy ő az a lány, aki nem mond semmit, sőt minél inkább akarja az ember, hogy mondjon valamit, annál inkább nem teszi. Beszélgettünk egy nagyon jót és ő is, én is, egymás szemébe ereszkedtünk alá, kerestük a lelket, és még mindig fogalmunk sincs, mi ez az egész... Kérdeztem, hogy lehet-e még szó róla, hogy találkozunk, azt mondta, persze.
Megint jól elgondolkoztam Narz "tisztaság" kifejezésén... Végülis titkok nincsenek, az ő párja és Viola is tud róla, persze ez nem jelent semmit...
Talán egy új szakasz jön, kicsit feljebb a jégből? Nem tudom, még tele a fejem a tegnap estével... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Táncolni jó, csak ne rúgjunk fel senkit...
Gyengeség, erő, tisztaság - csak társadalom, normák, erkölcsök ránkaggatott szavai, a kérdés kik vagyunk mi és mit akarunk megtapasztalni... Az érzés mindig a legtisztább nyelv, követni kell , mégha tűzbe visz is, mert az élet változás és a tökéletesség nem befejezettség.
Na aztán halljuk a beszámolót, nálam is vannak fejlemények, majd írok... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Annyit rágjuk a témát, hogy a minap felülvizsgáltam jó régi kijelentésemet, miszerint "de jó lenne 'zsigerből' hű nyárilúdnak lenni" és inkább ezen élelmes faj azon szokásához igazodnék, hogy két hímmel vegyem magam körül...akát lehetnek biszexek is, bánom is én. :)
azmirra, akinek agyára mászott a konjunktúraelemzés |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Ha a mostani neked "jót" és "rosszat" éppen fordítva programozták volna beléd, akkor meg úgy lenne szerinted tök rendben."
Meglehet. De nem biztos. Az ember sok mindenben egyszercsak "más útra tér". Kérdés, hogy milyen erős a programozás, és mennyire felel meg az egyén lelki alkatának, és az egyén mennyire akar változtatni a porgramozásán. Egyébként a monogámia-poligámia programozás abban a társadalmi környezetben, ahol én felnőttem elég vegyesnek tűnik, személyes családi mintám sem egyértelmű.
"Ha te magad programoztad volna, akkor miért lenne benne "rossz"? (Esetleg mert a belédprogramozott keretrendszered bipoláris-morális meg bün-bünös-büntet-bünhödés stb. elvü. Szerencsére a keretrendszereket is újra lehet metaprogramozni)."
Ja, a bipolaritásos keretrendszer az tényleg be van kódolva. Ezzel együtt nehéz dolog egyszerre monogámnak és poligámnak lenni, így a bipólus maga létezik - szerintem. Én a magam részéről nem társítok hozzá erős morális kategóriákat, csak a magam számára jutottam arra -- mások példáján és a saját tapasztalataimon át (ami nyilván véges és esetleges) --, hogy nekem melyik fekszik.
"A "nem akarom" -kifejezéseknél mindig elfog a kísértés megkérdezni, hogy "mert ha akarnád, akkor tudnád"?"
Jó kérdés. Nem tudom. Azt hiszem, nem tudnám.
"Elvben csak a számomra nembejövös dolgokat vetem el.
Mindegy, hogy az milyen -gámia, de ha nem alkalmazkodik egy új helyzethez, akkor megváltoztatom, lecserélem, vagy összeállítok egy aktuálisan optimális hibrid verziót."
Akkor te adaptivogámiás vagy :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gen: veled meg szeretnek egy jot beszelgetni valamikor, ha fel nem falnak az oroszlanok :-)
Annyi az elmeny, hogy egyelore poli-nyavajam nem tul eros, bar most par nap utan mindenkepp kellett egy inet cafet keresni, na persze kaptam is egy levelet. Ugy latszik a tavolsag nem sokat jatszik, hiaba az erzelmek gyorsan repkednek kontinensrol kontinensre. Meg az emailek...
BT, Azmirra: en nem a poligamiatol szenvedek, hanem attol, hogy ez csak elmeleti poligamia ;-) De most nem szenvedek, most nagyon jol erzem magam a Violaval, a tropusi levego igen jo hatassal van az emberre es egyfolytaban csak szeretkezne ;-)
na megyek is, megyunk krokodilokat nezni
udvozlet a monogamoknak es a poligamoknak es azoknak is, akik meg nem dontottek el :-)
Biga
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | BT:
"Sőt szerintem ez tök rendben van így. Ami nem jó nekem, az azért nem jó, mert rossz (büntet), ami meg jó, az meg azért, mert jó (jutalmaz)."
Ha a mostani neked "jót" és "rosszat" éppen fordítva programozták volna beléd, akkor meg úgy lenne szerinted tök rendben. Ha te magad programoztad volna, akkor miért lenne benne "rossz"? (Esetleg mert a belédprogramozott keretrendszered bipoláris-morális meg bün-bünös-büntet-bünhödés stb. elvü. Szerencsére a keretrendszereket is újra lehet metaprogramozni).
"Na persze ha kinőném a monogámiámat... De nem akarom kinőni."
A "nem akarom" -kifejezéseknél mindig elfog a kísértés megkérdezni, hogy "mert ha akarnád, akkor tudnád"?
"Amiket mondasz, abból arra következtetek, hogy elvben nem veted el a poligámiát."
Elvben csak a számomra nembejövös dolgokat vetem el.
Mindegy, hogy az milyen -gámia, de ha nem alkalmazkodik egy új helyzethez, akkor megváltoztatom, lecserélem, vagy összeállítok egy aktuálisan optimális hibrid verziót. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Simán. A monogámiád megbüntetett a harmadik iránti vonzalmad gondolata miatt, utána megjutalmazott a másikkal maradás miatt."
Oké. Sőt szerintem ez tök rendben van így. Ami nem jó nekem, az azért nem jó, mert rossz (büntet), ami meg jó, az meg azért, mert jó (jutalmaz). Most persze lehetne mondani, hogy igazából élveztem a plátói poligámiát, csak utólag jött a bünti, de az az igazság, ha valami hosszabb távon mindig büntet (adott esetben azért mert monogám vagyok), akkor nem éri meg az esetleges rövidtávú jutalmat. Legalábbis nekem nem. Akkor én az eredőt büntinek látom. Na persze ha kinőném a monogámiámat... De nem akarom kinőni.
"Utána sem a monogámiát élvezted, hanem magát a párkapcsolatot."
Azigaz.
"Én rendes vagyok, és hagylak titeket azt hinni rólam, amit szeretnétek :)"
Kár. Engem érdekelne.
Amiket mondasz, abból arra következtetek, hogy elvben nem veted el a poligámiát. De téged (nem) ismerve, ebből nem merem továbbvinni a végkövetkeztetést. Úgyhogy inkább igyekszem nem hinni semmit rólad.
:-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | BT: "Ja meg hát ugye elmúlt a pocsék érzés, és nem jött vissza, és utána élveztem tovább a monogámiát... Szerinted még mindig értelmezhető oly módon, amit te felvetettél?"
Simán. A monogámiád megbüntetett a harmadik iránti vonzalmad gondolata miatt, utána megjutalmazott a másikkal maradás miatt.
Utána sem a monogámiát élvezted, hanem magát a párkapcsolatot.
"Amúgy Gén, te monogám vagy vagy poligám? Vagy valami egyéb/köztes?"
Én rendes vagyok, és hagylak titeket azt hinni rólam, amit szeretnétek :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja meg hát ugye elmúlt a pocsék érzés, és nem jött vissza, és utána élveztem tovább a monogámiát... Szerinted még mindig értelmezhető oly módon, amit te felvetettél? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :-)) Na ja, úgy is lehetne. Meg úgyis, ahogy én értelmezem...
Amúgy Gén, te monogám vagy vagy poligám? Vagy valami egyéb/köztes? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez úgy is értelmezhetö, hogy a monogámiád miatt érezted magad pocsékul... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén: Szerintem azért nem kell mindent kipróbálni ahhoz, hogy az azt mondja valaki, nekem az valszeg nem fog bejönni. Máskülönben mindent ki kellene próbálnom, hogy nehogy lemaradjak egy csomó esetleg jó dologról. Mindent meg nincs tér/idő/alkalmasság kipróbálni, tehát valahogy szelektálok és bízom az előérzetemben, hogy nekem mit érdemes és mit nem. Így is elgondolkodtató számomra sokszor, hogy nem esem-e ezerfelé, ahelyett hogy jobban elmélyednék egy-egy dologban... Nehéz jó egyensúlyt tartani ezügyileg.
Egyébként azért tanácsoltam Cicának azt amit, mert abból amit leírt, úgy éreztem hasonlóan van ezekkel a dolgokkal, mint én. Szóval, hogy nem csak azért nem poligám, mert ugye annak megvannak az esetleges hátulütői, hanem azért mert ha szerelmes valakibe, akkor más nem érdekli. Valahogy én is így vagyok ezzel. Nem mondom, hogy nem vonzott adott esetben egy harmadik, de úgy éreztem, hogy ez gyenge vonzalom, nem hasonlítható ahhoz, amit a másik iránt érzek, nem szerelem, csak egyfajta láz, vágy az izgalomra, és hogy valójában nem érdekelne, hogy valamilyen módon formát öltsön ez a láz, mert nekem pont egy kell. Ha annyira erős vonzalom lenne, akkor meg ő kellene, és ő vele akarnék mindent, amit lehet, amibe meg a régi nem férne bele. De amúgy természetesen az is benne van, hogy a poligámia hátulütői pont nem jönnek be nekem. Egyszerűen rosszul érezném magam a helyzetben. Egyszer volt ilyen, hogy vonzott egy harmadik. Csak rövid ideig volt itt Magyarországon, így emiatt is eleve nem volt sok értelme, nem is történt semmi, de ezzel együtt, amikor hazajöttem ebből az 1 hetes munkából, ahol vele találkoztam, hát pocsékul éreztem magam. Nem voltam otthon a saját életemben, úgy éreztem keletkezett egy titkos 2. életem, és így egyik sem volt igazán jó (a 2. tulajdonképpen meg is szűnt közben). Aztán persze néhány nap alatt elmúlt ez a rossz érzés... Szóval azt kell gondolnom, hogy alkalmatlan vagyok a poligámiára, nem tudnám élvezni azt, ami jó benne, a monogámiát viszont nagyon élvezem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A szeretet végtelen. Tekintve, hogy ha az én illúzió, akkor nem marad semmi más. Tehát minden szeret mindent. Nem. Talán a szénben van valami? Szeretetalapú létforma?
Persze a keselyű meg kivájja a lépem, énmeg szeressem?
Én nem szerethetek, én csak kitalálja, hogy neki jó lenne valakivel, akit ha "szeret", akkor elérheti talán.
Persze magamse fogom ezeket, el nem olvasnám most miket írok.
Vágy? Ahol vágy van, az lehet szeretet? Igaz szeretet?
Nem a spermás, hanem a MINDENT odaadó. Nemtom. elküldjem?:)
Elolvastam. Hátranéztem. Egy tükörbe láttam, ahogy talamon hátratekint egy monitor elött. Kétség? hehehehehehehehe
Ha jön a vágy, nemnagyon kell foglalkozni vele. Vagy kiröhögni vagy kielégíteni. Vagy nemistom. Ha kiröhögöd, visszatér erösebben talán. Ha kielégíted, visszatérhet mégerösebben, hogy igazold vágyad. Talán nem...gud lákk:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Pontosan. Sokan azért nem mernek belegondolni dolgokba (meg pláne kipróbálni dolgokat), mert félnek, hogy esetleg tényleg bejövös lesz, és akkor nem tudnák hová tenni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha jól érzi magát monogámnak, attól még lehet, hogy poligámnak IS jól érezné magát (esetleg még jobban). Szóval szerintem csak keresse. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Biga pedig poligámnak érzi magát és mégsem jó neki az. Minő paradoxon! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nincs ráció. Csak az, ahogy érez az ember. Én úgy érzem, nekem a monogámia nagyon jó, így ezt csinálom. Cica, ha te jól érzed magad monogámnak, és ez nem okoz semmilyen belső konfliktust, akkor szerintem ne keresd, hogy programozott-e, vagy neveltetés-e, vagy tudom is én. |
| | | | |
| | | | | | 412. cica | 2004. január 19. 14:11 |
| | | | | | | | Gondoltam én is erre. De hogy lehet a kevesebb több? Talán azért ennyire nehéz megérteni, mert teljesen irracionális a téma én pedig a rációt keresem benne. |
| | | | |
| | | | | | 411. Nomad | 2004. január 19. 13:55 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | Van poligám kereszténység is, pld. mormonok. Minden van. Vagy lehet.
A tudat adaptív: a szociokulturális konvenciók újraprogramozhatóak.
Ez egy zseniális dolog. |
| | | | |
| | | | | | 409. cica | 2004. január 19. 13:03 |
| | | | | | | | Szerintem is lehet több mindenkit egyszerre szeretni, de mindig van egy, akit legjobban szeretsz. Szerelmesnek lenni pedig egyszerre csak egyvalakibe lehet. Persze lehet, hogy csak magamról beszélek. Ha szerelmes vagyok nem tudok mással szeretkezni, akkor sem, ha plátói. Vagy ha mégis megteszem, úgy érzem, hogy becsaptam a másikat, pedig azt sem tudja, hogy szerelmes vagyok bele. Lehet, hogy ez valami szocio-kulturális hülyeség, meg szűzies neveltetés eredménye, annak ellenére, hogy úgy érzem, már megszabadultam az ilyen társadalmi hülyeségektől. De persze az is lehet, hogy nekem meg a hozzám hasonlóknak, nem elég nagy a szíve, nem fér bele több mindenki. Van egy rész a Bibliában, amikor Jézus azt mondja MáriaMagdolnának a kurvának: hogy megbocsáttattak bűnei, mert nagyon szeretett. Legalábbis ez áll a magyar fordításban, de helyesebb fordítás lett volna, ha azt írják:..., mert sokakat szeretett. Csak éppen ez nem illett a keresztények által kialakított képbe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mindig nem! De olyan is lehet! ;-)
Én is fenntartom azt, hogy több embert lehet úgy szeretni, a szerelem legyen szabad, korlátok és elvárások nélküli, mert nem szükségszerű kisajátítani egy ember számára. Egyébként pontosan "úgy" nem is lehet mást szeretni, mindenki felé irányuló szeretet/szerelem megismételhetetlenül egyedi, és ha elhal, annyival kevesebbek leszünk.
Majd meglátjuk, mit "teremtünk" ebből. Kapott tőlem elég szívmelengető verset és történetet, piszkos vágyaim mellett azért lélekemelő képességeim is vannak :-) - ha mást nem adhatok neki, már ezért is megérte... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dehogy, Biga, pont hogy nagyon élelmes vagy, ha miközben egyik nő jár a kis agyadban a másikkal bírsz együttlenni ;)
Azért még fenntartom a véleményem, hogy választani kell, nem lehet úgy mindig, hogy "a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad". |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Van az őrületnek (szerelem) egy olyan foka, amikor már állandóan csak ő jár az eszemben. Abban bízom, hogy a sok élmény és az, hogy nem emlékeztet rá semmi, és csak Viola lesz velem, kitisztítja kicsit a fejemet.
Rájöttem, hogy egy nyughatatlan, élhetetlen alak vagyok :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Frua figura vagy te Biga :) Azt ne mond, hogy Violával elutázol kettecskén és közben egy másik csajon jár az eszed! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez szokott menni! :-)
Hétvégétől elmegyek egy hétre, úgyhogy most nélkülöznöm kell a lányt, illetve a mailjeit. Tán használ is valamit a távollét.... vagy még jobban fog hiányozni |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Akkor a jókedved most nem okozat, hanem ok, és így felhasználhatod pld. másoknak jókedvet okozni? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mitől van nekem ma jókedvem?
Semmi okom sincs rá.
|
| | | | |
| | | | | | 401. Nomad | 2004. január 13. 11:25 |
| | | | | | | Tuth:"Csak ha a körön kívül kerülsz ami nem lehetséges."
De:(
Vagyinkább :) |
| | | | |
| | | | | | 400. Tuth | 2004. január 12. 16:16 |
| | | | | | | Hát ép azt csinálod:))))
Amúgy ha kinézel a fejedből, vagy ha becsukod az szemed és képzelődsz,őt látod.Igen megszoktuk a folyamatos jelenlétét és nem tűnik fel hogy van, pedíg megmondta vagyok aki vagyok.
Mindíg van mindenütt, van aki van . van nincs van 101 létezésbe zárt semmi 0_kör nem véletlenül kör a nulla, azt jelenti semmi.
ugymint O mint omega. Alpha és Omega egyes és nulla és mégis három mert be kell zárni ezért 101 mert ha csak 10 lenne akkor vége lenne ezért vissza fordul leír egy kört így lesz 101.
de valamiért mégis 1010 de az már egy másik világba vezet.
mint a 12 után a 13.
12 óra a körön.
Ki lenne az aki megtalálja a 13. órát?
Digitális vagy analóg a szellemi önvalónk?
igen nem vagy mégis?
amúgy ki mondta nektek hogy a körnek van közepe?
mihez képest?
A pont a végtelenbe zuhan nem létző csak akkor létezhet ha metszésben van.Mint a háromszög csúcsai.
Értitek miért Digitális ?
mert akár egy sinus hullám egy fázisát is végtelen pont alkotja.
lehetetlen lenne a végtelen információt tárolni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nem akarom én felfogni, csak beszélgetni-barátkozni vele :-) |
| | | | |
| | | | | | 398. Tuth | 2004. január 12. 15:30 |
| | | | | | | Rájöttem a kör négyszögesítésére...
Amúgy van Isten ,csak nem úgy ahogy azt akármelyikünk el tudná képzelni, mert nem lehet felfogni milyen a tiszta valójában.Csak ha a körön kívül kerülsz ami nem lehetséges.
Isten megfoghatatlan jelenlegi átlagos tudatszintünkel.
De talán majd jobban megérthetjük majd ahogy telik az idő...
|
| | | | |
| | | | | | 397. cellux | 2004. január 12. 15:13 |
| | | | | | | az jó, legalább megtanulsz különbséget tenni a fantázia és a valóság között. ;-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nem hiszem, én a nihilista-materialista vonal felé haladok mostanában... |
| | | | |
| | | | | | 395. cellux | 2004. január 12. 13:21 |
| | | | | | | a végén helyet cserélünk: te leszel a buddhista, én meg a keresztény (bár én titokban buddhista is maradok :-).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | szerintem nincs is Isten... legalábbis olyan nincs, aki válaszol |
| | | | |
| | | | | | 393. cellux | 2004. január 12. 10:24 |
| | | | | | | Az a "szemétség" az Istenben, hogy állandóan olyan dolgokra akar ráébreszteni, amiket még nem tudunk. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | bt: köszi, lehet benne valami, csak épp érdekes, hogy Viola ezt megengedné nekem, de mindig csak lehetőség marad. És persze, az is lehet, hogy a karambol is valami jel, csak nekem az a fura, hogy a tudatalattim/Isten/Lélek igazán ismerhetne annyira, hogy milyen jelekből értek és ha már olyan bölcs, elérhetné végre, hogy észrevegyem őket. Na mindegy, aranyosak vagytok, hogy fogalkoztok az on-leány naplómmal - (C) Narz) - :-), bár igaz, ki tudja, elkerüldendő vagy követendő tanulsággal fog-e befejeződni... Vagy csak úgy befejeződik, ahogy szokott, hogy nem ért az ember semmit az egészből... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na én sem vagyok vmi összeszedett. :)
Arról jutott eszembe, amit bt írt, hogy direkt benntartod magad a "köreidben", mert félsz attól, hogy bezárd a kaput más lányok előtt...viszont, ha bezárnád, akkor kinyílhatna valahol egy másik, jutott eszembe, de ez csak egy idézet valahonnan és nagyon szabad asszociáció volt.
A karambollal pedig a szintén bt által írt, a lendületben maradásodra irányuló erőfeszítést cuppantottam össze. Igyekszel "körözni" tovább, de a mélyedben nem akarsz igazán, vagy nem tudod eldönteni, mi lenne jó, így megtöröd a lendületet...és az autódat is, mint fizikai jelképét a haladásodnak.
De most már tényleg abbamaradok.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azmirra: bocs, túl fáradt vagyok ehhez, hogy megértsem és valami nyavaja is kitörni készül rajtam, szóval nem értem, milyen ajtó és hogy nyílik ki nekem is, és mit állítottam le ezzel...?
Most persze kattogok, mert nem ír.... viszont aznap jól megsimogattam a haját, amikor épp ketten voltunk csak és addig a pár óráig nagyon jól éreztem magam, míg ott voltunk, a kocsi se érdekelt, aztán éjjel aludni már nem tudtam, valahogy fura volt, hogy ő ott alszik ugyanabban a lakásban, persze azt mondta, hogy ő sem aludt sokat... Ugyanaz a bizonytalanság zavar, mint x hónapja...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ...másrészt meg hezitálsz és őrlődsz és önkéntelenül leállítod magad. Szó szerint. Karambolozol.
Még beugrott az a mondás, miszerint "ahol bezárul egy ajtó, ott kinyílik egy másik". Vajon neked is kinyílna?
azmirra, aki tanulás helyett juszt is máson töri a fejét |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Biga: Talamon mondott nekem tegnap valamit, amitől úgy éreztem rájöttem, hogy miért csinálod ezeket a köröket. Szóval, hogy lendületben maradj, hogy benne maradj a körforgásban, a te meg a lányok dologban. Ha idősebb lennél, még az is eszembe jutna, hogy kapuzárási pánik... Vagy lehet, hogy mégis ilyesmi, mégha nem is a klasszikus esete, hanem csak abban az értelemben, hogy akkor bezárod a kaput más lányok előtt és csak Violát szereted, és hogy valahogy ettől félsz, vagy ezt nem akarod... Tudod, utazás közben az ember, sokszor úgy érzi, valamilyen ügyileg megértett valamit, rájött valamire. Hát nekem ez ilyen érzés volt, és ezért írom le, mert még hiszem, hogy ez tényleg fontos, vagy jó valamire, talán számodra is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Gondoltam rá, de akkor elég durva és unalmas jelzései vannak a tudatalattimnak... Az még érdekes, hogy igazából az utazási irodába siettünk, hogy átvegyük a papírjainkat, ahol az a másik helyes lány dolgozik. Pedig a buli jó volt, szolid, nem történt semmi, jól eldumáltunk. Azt gondoltam, hogy nem erőltetem azt, hogy ketten találkozzunk, inkább négyesben és akkor talán jobban a barátság irányába megy el a dolog. Na persze én is csak okoskodom... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga, lehet, hogy a tudatalattid jelzése volt ez a baleset... tán mégsem kellett volna odamenned. Vagy féltél tőle.
Na jó, nem okoskodom :) |
| | | | |
| | | | | | 385. LaZa | 2004. január 11. 18:42 |
| | | | | | |
...csak azért, hogy lásd, még a nagyok is...
Elégedetlen vagyok magammal; hiányolom a mindennapos munkát; fáradt vagyok (bár nem beteg), és félelmek gyötörnek. Mikor, Lou, mikor fordul végre jóra ez a nyomorúságos élet, mikor növi ki ezt a restséget, fásultságot és zűrzavart? mikor örül végre egyszerű, jámbor örömmel, amire annyira vágyik? S növekszik-e egyáltalán? Alig merem megkérdezni, haladtam-e, mert félek (mint a híres Tolsztoj-figura), hogy úgy találom majd: tétova lépteim körbe-körbe járnak, s örökké ahhoz a romlott, vigasztalan ponthoz vezetnek vissza, ahonnan már számtalanszor elindultam. Ahonnan most is el akarok indulni, ezer jajveszékelés és gyámoltalanság közepette. (Rilke 1; 83. old.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | igen
csak még előtte be akartunk menni az utazási irodába, hogy időben odaérjünk hozzájuk, aztán siettem...
"lassan járj, tovább érsz" :-( |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga, az áhított nőékhez mentél vendégségbe Violával?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A körök végül összeérnek....
"2003. szeptember 26. 11:45
Épp az a bajom, hogy attól még, hogy tudatosan látom, mi történik velem, nem értem meg a célját. Pl. mi a rák a célja annak, hogy évente összetöröm az autómat? :-) "
Tegnap voltunk náluk vendégségben, csak odafelé totálkárosra törtem a kocsit... persze mindenki elkezdett magyarázni, hogy az a szerencse, hogy megmaradtunk, de magamat illetően már nem vagyok ebben olyan biztos.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vegha hol vagy? :-)
felírjam ide? valahol kicsit parázok attól, hogy egyszer ő is a nevem után néz a neten és érdekes dolgokat fog találni :-) Persze ennek nem sok esélye van, de Veghának szívesen elküldeném mailben akár a daathra és akkor megelemezgetné... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Álomfejtésügyileg Veghát ajánlanám. Vegha?
Amúgy mit álmodott? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Van itt álomfejtő? :-) Álmodott velem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Majd ha vége lesz, visszaolvasom és megvilágosodom! :-)
De egyelőre a jégbánya és annak padlója felfedezésével vagyok elfoglalva :-( |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Festettem neki egy képet karácsonyra. Hülyeség? Lehet, de csak úgy jött, hogy festek neki. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ejj, ez az én formám... sebaj, marad ünnep jövőre is :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bocs, azt nem írtam, hogy a napforduló 22-én, hétfőn 8.o3-kor van, és persze bármikor lehet új/jobb kört kezdeni :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ajtóablak: Nem tudom, mi ez, de jó nagyon...
Régebb óta olvasgatom a lapot... van benne wicca meg minden más is... Benne vagyok akár most is egy Yule vs Salvia ünnepben, ha máshogy nem, csücsülök majd itthon és beírok valamit ide mementónak, hadd vigye a szél. Ha ez 23-a, akkor talán még nem is késő... de most csókolom mert dolgozom |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | most kezdődik egy új kör, újjászületik a Nap, átmegy a Nyilasból a Bakba, azt mondta a jógatanárbácsi az isiben, hogy 8 óra o3 perckor tetőzik ez a dolog, akkor lehet a leghatékonyabban rezonanciába kerülni a Bak földjegyének bizonyos tulajdonságaival, érdemes meditálni ilyesmi témákon: kitartás, konzekvencia, gyakorlati érzék, felelősségérzés, aspirációk konkretizálása, őszinteség, magunkkal/másokkal domináló, manipuláló magatartáson való túllépés, összhang a nap erejével. Itt/most az idő az újfajta kör megkezdésére :)
További adalék sámánista vallásúaknak: http://web.tvnetwork.hu/vidaa/wic/yule/midwinter.html
Jövőre rendezhetnénk Salvia+téli napforduló-ünnepet? |
| | | | |
| | | | | | 370. giggles | 2003. december 21. 18:51 |
| | | | | | | | a kör négyszögesítése ugyanaz mint a gömb kockítása, csak egy dimenzióval gyérebben? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Csak nekik már megvolt a Gömb, mielőtt elfelejtették és a Gömb erejével felejtették el :-) |
| | | | |
| | | | | | 368. DeadMan | 2003. december 21. 17:21 |
| | | | | | | Cica: amit írtál az engen nagyon emlékeztet a Gömb c könyvre/filmre ...sztem érdemes elolvasni/megnézni (ha valaki nem tette volna eddig).
Üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Cica: nem gondolom, hogy hülyeséget írsz ;-) |
| | | | |
| | | | | | 366. cica | 2003. december 19. 16:47 |
| | | | | | | Azt hiszem én nem olyan küzdelemre gondoltam, mint ti. Hanem arra, hogy Biga nem hisz igazán abban, hogy van kiút, mert abban a pillanatban, mikor igazán hiszel valamiben, akkor úgy is lesz. Mert egészen addig nincs valóság, amíg el nem hiszed. És olyan valóság van, amilyet elhiszel. Legalábbis ez az én tapasztalatom. A tudat formálható. Te döntesz.
Tudom, hogy azt gondolod Biga, hogy hülyeségeket írok, meg, hogy úgy érzed te mindent megtettél, de továbbra is azt gondolom, hogy ez olyan mint, amikor azt mondom, hogy nem fáj a lábam, akkor nem fáj és kész. Ha azt mondom: elfelejtettem valamit, el is felejtettem.
Ez saját tapasztalat. Általában tudom váltogatni a tudatállapotaimat. Attól kezdve, hogy elhittem, hogy ez az egész egy játék. Ha elhiszed és mégsem következik be az, amiről beszéltem, a játék fogalmát értetted félre, mint egy 3 éves gyerek, aki azt gondolja, hogy a társasjáték szabályai öröktől fogva addottak és fel sem merül benne, hogy megváltoztassa őket, mert azt gondolja, hogy ilyen nincs. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tal: Akar a halál küzdeni magam ellen :-) Az ilyen csatákban csak én lehetek vesztes.
Cica: nem értem, miért gondolod, hogy nem teszek semmit. Persze, mindenféle küszködést még lehetne tenni, például csúszni-mászni, de komolyan végiggondolva én már csak két dolgot tehetek: belenyugszom vagy nem. Most a kattogásom oka inkább az, hogy számtalanszor választottam már a belenyugvást és úgy tűnik, az esetek csak jönnek, gépiesen. Ezért gondolkozom más megoldáson és elkeseredésem oka az, hogy megint az látszik nyilvánvalónak, hogy nincsen más megoldás. Vagy csak türelmetlen vagyok.
Őszintén szólva az ilyen küzdelmes túrák nem érdekelnek. Valószínűleg végig tudnám csinálni, de az ilyen kihívásokat nem érzem annak. Persze aki akar, nyugodtan menjen, ha őt ez hívja, fontosnak tartja.
De azért köszi az őszinte szavakat, minden látszat ellenére a keményebb szavakara is szükségem van :-)
A könyvet este akkor viszem!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Mindig veszesz, mindig nyersz. vagy soha:)"
Már-már azt hittem, hogy pont fordítva. |
| | | | |
| | | | | | 363. Talamon | 2003. december 19. 14:14 |
| | | | | | | küzdelem önmagad ellen? küzdelem az éned ellen? küzdelem az ár ellen, küzdelem a jelen ellen, a múlt ellen, jövő ellen? küzdelem mi ellen? akkor ne küzdj. ülj le a sarokba, nézd a falat. vedd úgy, ha felállsz, nyertél. ám ekkor közben azt is tudd venni, hogy mikor felállsz, vesztesz. Mindig veszesz, mindig nyersz. vagy soha:)
huh para halu hegyesdi livét hallgatok, homenék visznek rendesen:)
|
| | | | |
| | | | | | 362. cellux | 2003. december 19. 13:44 |
| | | | | | | Pont az a baja, hogy már azt se tudja, mit csináljon.
Én is lapátolnék ezerrel, ha el tudnám hinni, hogy a lapátolás segít.
|
| | | | |
| | | | | | 361. cica | 2003. december 19. 12:42 |
| | | | | | | Biga
A zarándoklat, amiről Talamon írt, nem túrázás, nem üdülés, hanem küzdelem.Napról napra hosszú ideig napi rutinok sorozatába ágyazott megtisztulás. Kelés 5kor, a jel követése, követése, követése...És közben gyaloglás, gyaloglás, gyaloglás, amíg a jel elvisz az alvóhelyig. Másnap ugyanaz és ismét ugyanaz. Eszel ott, ahol útközben étel van. Követed a jelet és befogadod azt, amit hoz magával.
Ami tegnap nekem beugrott:
Azért nem jutsz ki a köreidből, mert nem teszel érte semmit!!! Azt várod, hogy valaki vagy inkább valami kirántson. Ahelyett, hogy elkezdenél keményen küzdeni azért, hogy kijuss. Ha kell csúszva-mászva.
Ami biztos:
A deprsszió és a küzdelem negatívan korrelálnak. |
| | | | |
| | | | | | 360. cellux | 2003. december 19. 09:54 |
| | | | | | | Várd meg szerintem a Maitreya Buddhát, ő majd meggyógyít.
Nemsokára itt lesz.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nomad: lehet, hogy csak arról van szó, hogy kétségbeesetten próbálom változtatni a szokásaimat, hátha attól majd jobb lesz. Csak azért kérdeztem ezt, mert néha már olyan érzésem van, hogy most először életemben tényleg kábításra használom őket. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tala: sokat túrázom, imádom is, nyárra mi is 1 hónapos Kamcsatka túrát tervezünk, sátorral, hátizsákkal :-) Jók ezek a túrák és teljesen kikapcsolnak, felfrissítenek, de ettől még a problémák nem oldódnak meg. Januárban párommal megyünk szafarizni bringával, tök jó lesz! Szinte csak ez éltet most :-) |
| | | | |
| | | | | | 357. Nomad | 2003. december 19. 09:41 |
| | | | | | | "Két lehetőség van: állandóan betépni :-) vagy elgondolkozni azon, hogy nem kellene-e egy hoszabb böjtöt tartani... "
vagy ugyanúgy csinálni, mint eddig, vagy akkor tépni be, amikor éppen eszedbe jut, utána nem foglalkozni ezzel.
Ha a pszichedelikumokat Használod, semmi szükség rá, hogy bűntudatot, vagy hiányérzetet vagy akármit érezz ettől. Nem az a kérdés, hogy az itt felsoroltak közül melyik a "helyes", hanem, hogy te melyiket akarod csinálni, és csináld azt (amíg úgy nem döntesz, hogy egy másikat csinálsz).
|
| | | | |
| | | | | | 356. Talamon | 2003. december 19. 09:37 |
| | | | | | | gyere zarándokútra nyáron. 1 hónap koránkelés,gyaloglás,néha evés, ivás,IZZADÁS, menés, alvás, lábfájás, szomjazás, éhezés, fáradás, mosolygás, tisztán levés, hidegvízbenfürdés, 15kiló cipelés- napi 33kilóméterezés, s közben senki se levés, néha sör vagy bor vedelés, emberekkel beszélgetés. megérkezés, felkészülés, kikészülés, bekészülés, elkészülés, szétkészülés, összekészülés, elindulás, röhögés, SZENVEDÉS, megin röhögés, elszakadás, szétszakadás, meglátás, rálátás, belátás, kilátás, továbbhaladás, visszasüllyedés, elfogadás meg ilyenek:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Eszembe jutott egy kérdés.
Szerintetek van értelme ilyen kissé feszültebb időszakokban pszichedelikumokat fogyasztani? Én úgy érzem, ilyenkor jobban átlátom ezt az egész körömet és nem visznek annyira az érzelmeim, nem rinyálok annyit. De közben az is igaz, ha elmúlt a hatása, visszazuhanok, mintha nem láttam volna előtte tisztán, mit is kéne tennem. Sőt, mintha még flusztrálna is, hogy olyan állapotban mintha lenne megoldás, józanul meg képtelen vagyok úgy gondolkozni, illetve egyszerűen csak úgy lenni (mintha tudnám).
Két lehetőség van: állandóan betépni :-) vagy elgondolkozni azon, hogy nem kellene-e egy hoszabb böjtöt tartani... |
| | | | |
| | | | | | 354. Talamon | 2003. december 19. 08:40 |
| | | | | | | | Helyes éberség? Tudatos szörfözés a jelenben, amikor annyira csak az adott pillanatnak él a felébredt, hogy nem "tud" fogalmakat kreálni, dolgokat felfogni. A dolgok mint amilyenek vannak a tudatában, mely üres, mint a konga belseje.(S valaki vagy valami dobol rajta? Talán ez a pillanat. Vagy ez, vagy épp ez...) Ha folyton képes az ember erre, nincs fogalomburjánzás... Nincs végiggondolás, nincs kör, nincs semmi:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ajtóablak:
"Gén, tapasztalatod szerint ("mi lett volna, ha") a visszaútnál a szerepek, klisék rétegei hogyan nem pakolódtak volna vissza?"
Valami mindenképpen visszapakolódik, de ha tudatos vagy, akkor te választhatod meg, hogy miböl mennyit veszel vissza, mit hagysz el és mi újat veszel fel a helyére. Ha nem, akkor visszajutsz ugyanabba a körbe és kb. ugyanazokat a dolgokat hajtogatod továbbra is, csak közben okosabbnak érzed magad :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szvsz minél tudatosabbá válik az ember a körének megértésében és megélésében, annál nagyobbak az ellentétek és intenzívebbek a reakciók, a kételyek, a ragaszkodás régi önmagunkhoz. Mondhatnám, hogy a szenvedés is, de már ez a szó kezd itt túl elcsépelt lenni, és az igazság az, hogy nem hiszek abban, hogy minden lelki igazságot kizárólag szenvedésen át lehetne megtapasztalni.
Fájó tud lenni eleinte a felismerés, hogy ha meglátjuk a célt, el kell hagynunk egy rakás eddigi beidegződést, elvárást és reményt.
Eddig arra jutottam, hogy talán felismerem a köröket, dereng a cél, de nem látom a megoldást, ezért menekülök előre. Eljutottam egy olyan pontra, hogy mindenkibe beleszerethetnék, külsőleg veszélyessé váltam. Nem vagyok elég tudatos, mert sokszor félek a tudatosságtól, mert a tudatosság eleinte kegyetlen és személytelen.
Igen, még önző vagyok, nem tudok még szükség nélkül szeretni, sokszor a szeretetem nem az emberre irányul, hanem arra, amit attól az embertől kapok, vágytam, hogy szeressenek, mert még nem fogadtam be teljesen azt, amit lejjebb leírtam.
A testem is mást akar, a lelkem is másra vágyik, ezért kavarodott meg az általam is teremtett valóság, de most csend van, lehetőség van, hogy végre megfogalmazzam a mindenségnek, hogy mit akarok, lehetőségem van, hogy ne függjek a célomtól és a vágyamtól.
****
És akkor világosság támadt és egy hang szólalt meg a magasból: Ne félj Biga, már csak 17562895748-szor kell újjászületned és akkor kiléphetsz a körödből! Légy csak türelmes! Addig élvezd a viszonzatlan szerelmet is, fent nem lesz ilyen! Következő életedben pedig strucc testet kapsz, hogy könnyebben tehesd, amit most is teszel! :-)
|
| | | | |
| | | | | | 351. Nomad | 2003. december 18. 10:17 |
| | | | | | | | Oracle: azért vagyunk itt, hogy megértsük a döntéseinket (amik kialakították az ittet) |
| | | | |
| | | | | | 350. cellux | 2003. december 18. 09:43 |
| | | | | | | Ez akkor azt is jelenti, gondolom, hogy addig nem hagyható el egy kör, amíg a rendeltetése/értelme ki nem derül annak számára, aki a kör.
A vegetatív működések tudatossá válnak.
|
| | | | |
| | | | | | 349. Nomad | 2003. december 18. 09:36 |
| | | | | | | | Nem aggódom, vannak, csak bármikor ki tudok belőle lépni, és ha nem lépek ki az azt jelenti, hogy meg kell tapasztalnom, hogy megértsem mi voltam én abban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem vagyok (már) keresztény, és amit írtam nem sok köze van a kereszténységhez, csak a tisztánlátás végett.
Nomad, ne aggódj, lesznek még neked is köreid! |
| | | | |
| | | | | | 347. Nomad | 2003. december 18. 09:03 |
| | | | | | | Biga: az lehet, hogy Biga-a-keresztény tud szép definíciót leírni a szeretetről de ez úgy tűnik ebben ki is merül. Ha igaz lenne amit leírsz, akkor feltétel nélkül használnád, hiszen feltétel nélküli, mindenkire aki körülvesz, tehát saját magadra is, tehát nem lenne Biga-a-panaszkodós-és-magányos. Ha meggyőződéssel tudsz ilyen szépeket írni, akkor akár szeretheted is a körbenjárásodat.
Wywern:
Irigykedni a leglogikátlanabb dolog a világon, ha elfogadod, hogy mindenik egy. Én most azzal foglalkozom, hogy Nomadban, akiben már nincsenek belső ellentmondások, eloldozzam az összes csomót, ami összeköti ezzel a kerékkel. Te dolgozz a saját:) életeden, hiszen neked az a lényeges. Sokat segíthet, ha szentnek tartod az életedet, különlegesnek, és kiválasztottnak, hiszen az is (de ez ne okozzon felsőbbrendűségi komnplexust, hiszen mindenki másnak is egy másik különleges élete van). Egyik sem több, jobb magasabb rendű vagy akármi mint a másik. Ha úgy érzed irígykedned kell, akkor csinálsd(ez "véletlen") azt, mint a másik ember, előbb-utóbb rájössz (mikor neked nem működött), hogy semmi értelme, és nem fogsz többen irigykedni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát egen, egy ideje sejtem már, hogy ha lehet ilyen bután általánosítani, a fiúknak valahogy még nehezebben emészthető, kezelhető, gyakorolható, tudomisénmi ez a szerelem/szeretet dolog.... Nekem mondjuk van egy adag önbizalmam, de persze fluktuál, és időnként eléggé alsó állásban tenyészik (a szombati partin pl. úgy éreztem én vagyok a legbénább nő az egész Complexben), szóval van, mikor meg tudom érteni ezt az egész parahalmazt... No, akárhogy is, amiről beszélni akartam, az az, hogy valahogy iszonyatosan sok mém, sztereotípia, vagy egyszerűen csak infó épül belénk életünk során a szeretetről/szerelemről. És az így kialakuló szeretet-viágképünk tele van ellentmondásokkal, irreális képzetekkel, elvárásokkal. Hát szóval, talán ez a problémák egyik gyökere.
Szerintem ez is egy olyan dolog, amit sokkal jobb (lenne) "naívan" megtapasztalni... vagy legalábbis én így gondolom. Azt hiszem én pl. bődületesen naív idealizmussal szemlélem ezt a dolgot (ergó én minden szerelmemről azt reméltem/gondoltam, hogy örökké fog tartani, és hogy all-inclusive) , és akárhány csalódásféle sem tudott megváltoztatni ezügyileg. Ez nekem nyilván egy olyanságom, és talán lehetetlen átadnom nektek, vagy bárkinek... pedig szeretném, mert úgy érzem csak így jó és így jól működik/működhet. Ha nem nyitom ki az ajtót, hogyan jöhetne be rajta valaki? És az sem baj, ha az ember néha (vagy akár sokszor is) hiába nyitja ki az ajtót. Mert mi történhet? Büszkeségünkön csorba esik? Na és?
Biga: mindannak ellenére, hogy én itten örökké monogámiára próbállak bíztatni, az a véleményem, hogy jól tetted, hogy kitártad az ajtót... És remélem, hogy mindig így fogod csinálni. Az csak egy látszat, hogy rosszul csinálod... valójában, szerintem pont jól. Az, hogy hogyan éled meg a csalódást, az egy másik dolog. Azt nem tudom, hogy kéne jól. A csalódásnak az a természete, hogy az ember csalódott. Egy darabig. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nomad, Cell: azt hiszem, én is valami hasonlón megyek keresztül. Irigyellek Titeket kicsit, mert én még nem látom ennek a végét, csak sejtem hogy van ennek vége is... Jó olvasni a soraitokat. Köszönöm. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga, tán sose olvastam ilyen nekem tetszőn összefoglalva azt, amit a kereszténységben szépnek tartok, mint amit írtál. A mai hited is jóféle, nem? :)
Gén, tapasztalatod szerint ("mi lett volna, ha") a visszaútnál a szerepek, klisék rétegei hogyan nem pakolódtak volna vissza? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad, írtad nem tudom, mi is igazából a szeretet. Nos, az lehet, hogy nem tudom megélni az életemben, de azért elképzelésem van róla.
Az a szeretet, ami feltétel, korlátozás és szükség nélkül való.
Azért feltétel nélküli, mert semmi sem kell a kifejezéséhez. Nem kér semmit viszonzásképpen és nem von meg semmit megtorlásként. Nem ismer határt, akadályt és véget, mert örökké tart.
Azért szükség nélküli, mert nem törekszik olyasmire, amit ne önklnt adnának. Semmit sem akar megtartani, és nem akarja, hogy megtartsák. Nem akar semmit adni, és nem igényli, hogy örömmel fogadják.
A szeretet szabad, mert a szabadság Isten lényege, és a szeretet a kifejezésre jutatott Isten. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát remélem nálatok most már a pozitív tapasztalatok érése/beérése következik. Sok örömteli érzést kívánok... Nincs annál boldogabb dolog, ha beteljesülnek és egyesülnek a két fél érzései, és annál rosszabb, ha nem illenek össze.
Biga aki most egy parafadugó és ahogy egyre mélyebbre nyomják, annál jobban szeretne felszállni |
| | | | |
| | | | | | 340. cellux | 2003. december 17. 13:08 |
| | | | | | | Nomad bazmeg, ez kurvajóóóó!!! :-)
(Olyan mintha egy másik felem szólna magamhoz általad.)
Ugyanez nálam: asszem, mostanáig az elfogadás iránti vágy motivált mindent. Hogy szeressenek. De a környezetem - úgy éreztem - nem fogadna el olyannak, amilyen vagyok, és ezért elképesztő parába vertem magam azzal, hogy megpróbáltam a saját igényeim helyett a környezetem igényeit kielégíteni.
És most találtam egy lányt, aki teljesen elfogad olyannak, amilyen vagyok, és ami a legfaszább: azokat a dolgokat, amiket én magamban negatívnak tekintettem és nem engedtem előjönni, ha félve előengedem magamból és megmutatom, akkor ő átöleli őket, és tetszik neki, azt mondja, ez tökjó. És nem csak viccből, hanem mintha tényleg értékelné azokat, és ezért mellette szépen lassan megengedhetem magamnak, hogy tényleg az legyek, aki vagyok, mert az olyanságom, amitől eddig féltem és tartottam, lám, értékké vált valaki más számára.
Ez valami hihetetlenül felszabadító dolog, és az egésznek még csak az elején vagyunk. Együtt tanulás, együtt fejlődés, talán még együtt megvilágosodás is. Ámulok-bámulok. :-)
Azt kimondani, hogy "szeretlek", nem szabad addig, amíg tényleg úgy nem érzed. Ez komoly dolog, és a szerelem tényleg létezik, amikor megjön, akkor belül érzed, nem lehet rá azt mondani, hogy nincs ott, mert a tested is meg minden részt vesz benne. Egyértelmű. És akkor, ott kimondhatod, mert érzed, hogy tényleg, hogy nem hazudsz vele. És ha így mondod ki, az olyan, mintha lepecsételnél valamit: a szónak ereje lesz és a kimondásával bevállalod az egészet, mindenestül.
Respect.
|
| | | | |
| | | | | | 339. Nomad | 2003. december 17. 12:33 |
| | | | | | | | Mindíg szigorú voltam önmagamhoz és másokkal kapcsolatban is. Ez rengeteg feszültséget okozott, olyannyira, hogy az erőszak lett az életem központi témája. Az hogy gyűlölöm magamat, és másokat és meg kell próbálnom mindenkit, de legalább is minnél több embert ugyanolyan nyomorulttá tenni. Közben persze kűzdöttem ez ellen, és az egész életem egy nagy körforgás volt, mert a feszültségből erőszak lett, az erőszakból elfolytás, abból megint feszültség. Közben meg voltam róla győződve, hogy ÉN vagyok a különleges, a világ középontja. Sokszor voltam szerelmes, mert elég volt egy mosoly egy érintés, a puszta szépség, hogy úgy érezzem mégis elfogadnak, bár magamat soha nem fogadtam el, ezért úgy gondoltam, hogy nekem nem is azért kell majd egy társ, mert mindenfélét lehet együtt csinálni, hanem hogy megmagyarázza, hogy elfogadhatom magam, ha ő(bárki) szeret, akár magamat is szerethetem. Alig több mint egy éve volt először, hogy meg mertem mondani valakinek, hogy szeretem, de nem lett semmi, mert azt vártam, hogy majd egy egyszerű szó kimondásától jobb lesz, de csak egy gátlás tünt el(hogy kimondhatok egy egyszerű szót:). Rájöttem, hogy itt az ideje, szeretnem magamat is, különben nagyon unalmas és sivár lesz az egész életem, és mivel már volt gyötrelmes, unalmas és sivár, akár válthatok is. Azért féltem szeretni magam, mert nem vagyok tökéletes, és úgy gondoltam, hogy attól csak elbíznám magam. Párkapcsolatom még soha nem volt, minden ilyen kezdeményezésem elsorvadt, mivel nem birtam magamat adni, előbb - utóbb úgy döntöttem, hogy ezt minek folytatni, hagyjuk abba, amit el sem kezdtünk (összesen két ilyen volt, és mind a kettő egy hónapon belül véget ért). Soha nem mondtam senkire, hogy hozzám tartozik, hogy a barátnőm, partnerem, szerelmem akármim, mert közben féltem a ragaszkodástól is, ezért aztán egyáltalán nem meglepő, hogy vége lett a kapcsolataimnak (azt vártam, hogy majd ő azt mondja szeret, és utána már én is gondolhatok ilyesmire). Természetesen ehhez még hozzá jözz a szexuális gátlásosság, és hogy én ezt bűnnek tekintettem(amire azért nagyon vágytam), és hogy tapasztalatlanság is milyen nevetséges, mert az erőszak a pusztulást segíti elő, és a semmi felé tart, ami tökéletes, de ÉN hogy lehetnék része egy egyészre való törekvésnek? Nehéz volt ezt is elfogadni és csak néhány hónapja sikerült. Most már szerencsére eldobtam az összes ilyen baromságomat. Még meg kell tapasztalnom az igazi, teljes harmonikus szerelmet, mert azt még nem tettem meg, de ez is csak egy eszköz lesz, hogy rájöjjek hogy ez ugyanaz mint bármi más. Nem fogok ezzel problémákat csinálni, keresni az igazit stb. Egy megfelelő pillanatban egyszerűen belenézek a szemébe és kész. Miután ezt kitapasztaltam már nem lesz semmi feladatom, legfeljebb, hogy a karmikus kerék lecsípje a testnek nevezett cselekvőnyúlványomat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad, írj élményt, olvasni akarok.... :-)
Ja tudom, túl érzelgős meg lelkizős vagyok. De ha elfogadom magam ilyennek, akkor.... akkor ugyanott vagyok :-) Ha tudatosan élem meg, akkor még intenzívebb...
Tudom, értem, vágom, amiket írsz.... Ez a kettőség idegesít egyébként nagyon, és az a szomorú, hogy csak beszívva/betépve ÉRZEM IS amiket mondasz. És ez szar dolog.
Ez a drog, amit most nyomok, a szenvedély drogja és sokkal keményebb mindenféle eddig ismert pszichoaktív szernél.
Biga, akinek épp nagyon hiányzik és bár gyáva, de most nem bánná, ha fejére esne egy tégla |
| | | | |
| | | | | | 337. cellux | 2003. december 17. 10:22 |
| | | | | | | Hú, Nomad, ez nekem (is?) nagyon jól jött most.
Az nagyon ott van, hogy azért bánok úgy más emberekkel, ahogy, mert azt akarom, hogy ők is jól bánjanak velem... Elkerülni a konfliktusokat, közben folyamatos rossz érzéssel járni a földön, mert nem azt mondom és mutatom az embereknek, amit valójában gondolok és érzek, hanem azt, ami - szerintem - számukra a legjobb. És észre se veszem, hogy ezzel tulajdonképpen megalázom az embereket, nem hagyom meg nekik a szabadságot, hogy maguk dönthessék el, mit gondolnak rólam, hazudok folyamatosan, ahelyett, hogy bevállalnám magam és szembenéznék a következményekel (amik aztán esetleg varázslatos módon mégse úgy alakulnának, ahogy elképzeltem).
De ahhoz, hogy ez a dolog (is) kezdjen bennem világossá válni, kellett a szerelem. Jó dolog az, hidd el. :-) Olyan, mint egy lámpás az úton, vagy egy kályha, amihez mindig oda lehet ülni melegedni.
Aztán persze, kinek mi.
|
| | | | |
| | | | | | 336. Nomad | 2003. december 17. 10:13 |
| | | | | | | Örülök, hogy megkérdezted, akkor csak kíméletlenül:)
Azzal dobálódzol, hogy Isten így, meg Isten úgy, de fogalmad sincs róla mi az a szeretet. Azért van szerinted szükséged a szerelmere, hogy feltétlen szeretetet tudj valaki iránt érezni. Az ego legalapvetőbb természete az akarás, a kapaszkodás, az, hogy MINDENT megpróbál magáracsavarni, hogy ne kelljen látnia, milyen üres. A legtöbb ember úgy él, hogy megpróbálja a TÖBBI ember úgy irányítani, hogy azok jók legyenek hozzá. Ebből például a szerelemmel lehet kiszabadulni, és rácsavarodni a másikra, akkor már nem az ÉN a fontos, hanem először az Ő, aztán, ha kölcsönös lehet a MI. Ne sopánkodj, hanem menj ELŐRE az útadon. Az a bajod, hogy kettészakít, hogy tudod milyen felesleges a KÖRBEN járást célnak tekinteni, de az egód természete ezen az úton menne.
Vagy fogadd el, hogy ez a természeted, és tapasztald meg a saját magad életét úgy, hogy közben nem felejted el szeretni magad azért mert ilyen vagy.
Vagy ismerd el, hogy nincs értelme egy embert preferálni, az összes ugyan az, csak más dolgok miatt nem hiszik ezt el magukról, emiatt felesleges szerelmesnek lenni egybe.
Vagy röhögj egyet az egészen és kezdj el teljesen más irányba menni.
Vagy halj meg.
Vagy akármi.
(Tekintetbe véve, hogy milyen szenvedélyesnek ismerhettelek meg ez alapján a topic alapján, úgysem fogod abbahagyni a szerelem keresését, amíg rá nem jössz mi az, de akkor fogadd el ezt a saját karmikus körödnek, és érezd különlegesnek minden pillanatát)
szerintem én:):):):):):):):):)
Ha gondolod írhatok saját konkrét tapasztalatot is, bár nem hinném, hogy lenne bármi értleme. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tényleg, ha van kedvetek, kommenteljetek, kívülről nézve milyen irányba tartok? Csak kíméletlenül, csak őszintén :-) Talán nem is kellene reagálnom ha írtok, csak befogadni...
Egy tanulság kezd megfogalmazódni bennem: talán mégsem jó kimutatni az érzelmeket és hallgatni rájuk... |
| | | | |
| | | | | | 333. azmirra | 2003. december 16. 20:52 |
| | | | | | | Erre mondaná barátnőm, hogy a Melrose Place az élethez képest kutyagumi :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Most csend lesz az ünnepek alatt, januárban meg elutazunk, utána pedig majd meglátjuk, hogy változtak-e az érzéseim és lesz-e további levelezés. Ő nagyon reménykedik ebben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Biga: mit is jelent ez, hogy vége lett egy "barátságosabb" jövő reményében? |
| | | | |
| | | | | | 330. Nomad | 2003. december 16. 11:22 |
| | | | | | | 1979 ben születtem és 2003 ban haltam meg és születtem meg
mind a kettő a bárány, vagy kecske éve:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ma vége lett, egy "barátságosabb" jövő reményében. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves Naplóm :-)
Írtam neki még egy levelet. Tulajdonképpen mindent leírtam. Választás elé állítottam. Vagy érzett valamit vagy játszott velem. Felhívtam. Kedves volt, de azt mondta, már háromszor nekiállt nekem válaszolni, de ne legyek türelmetlen. Azóta türelmetlen vagyok. Levelekre nem válaszol. Ismerem ezt a befejezést. Miért van az, hogy ennyire hiányoznak a levelei? Függő lettem? Nem becsültem meg, illetve nem bírtam elviselni a barátságát. Most ezt kapom, a bizonytalan csendet. Mint mindig és mindörökké. Ámen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ühüm... hááát igen.
Kezd kiújulni a skizofréniám, amint azon gondolkozom, hogy miért kavartam magamnak ezeket a hullámokat, most már biztos vagyok benne, hogy én voltam. Vagy mi voltunk. Vagy mittudomén.
Azt hiszem, most már csak akkor írok, ha vége lesz, mert gondolom sokan sejtik, hogy nincs vége...
|
| | | | |
| | | | | | 326. cellux | 2003. december 8. 09:47 |
| | | | | | | Ezekből a körökből nagyon nehéz kilépni.
Tom Edison
|
| | | | |
| | | | | | 325. azmirra | 2003. december 7. 08:58 |
| | | | | | | Igen, azt hiszem, e "lemezbemutató" szereplői is beleragadtak a saját kis gondolati köreikbe. Ami épp azért megkapó, mert annyira hétköznapi.
Előfordult már, hogy egy "komoly" vita közben röhögőgörcsöt kaptam, mikor egy pillanatra kiesve a szerepemből valami hasonlót hallottam folyni :)
[Jó könyvtáratok lehetett otthon, bt! :)] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | [Gyermekkoromban, bár még keveset értettem belőle, valamilyen oknál fogva kedvenc olvasmányaim közé tartozott ez a Laing könyv... És mint ilyen, természetesen mélyem belém ivódott. Ma úgy hívnom "lemezbemutató" (ergó mindenki felteszi a szokásos lemezét és csak mondja és mondja)... Kösz azmirra, hogy helyettem is terjeszted az "igét" :-)] |
| | | | |
| | | | | | 323. azmirra | 2003. december 6. 19:12 |
| | | | | | | férfi - drágám kérlek bocsáss meg
nõ - eddig örökké csak megbocsátottam
férfi - kérlek bocsáss meg még az egyszer
nõ - többé nincs miért megbocsátanom
férfi - ne ess kétségbe drágám
nõ - ne?
férfi - drágám kérlek bocsáss meg
nõ - belefáradtam a sok megbocsátásba ha tudni akarod
férfi - drágám de hát nekem akkor többé nem fog menni
ha - te meg nem bocsátasz
nõ - menj ahova akarsz
férfi - drágám de hát ha nem bocsátasz meg kénytelen
leszek újra és akkor nem jobb ha megbocsátasz?
nõ - én neked többé sose bocsátok meg
férfi - olyan kihívóan mondod ezt
nõ - én neked többé sose bocsátok meg semmit
férfi - de hát amikor már úgyse tehetsz mást drágám
nõ - csakugyan?
férfi - hát persze így nem mehet ne aggódj minden
rendben lesz komolyan
nõ - nem tréfáltam
férfi - módot adok majd valami egyébbel hogy megbocsáthass
nõ - miattam ne strapáld magad
férfi - szóra sem érdemes, örömmel segítem a spirituális
fejlõdésedet
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Biga: Még csak a felénél? :-)) Szerintem így is elég gyorsan olvasol, feltéve, hogy aludtál is azóta.... :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azmirra: 318. jó, bár kissé nőközpontúnak érzem... talán nem kéne elkezdeni azt, amit úgysem akar befejezni.... Ki szelet vet, vihart arat....
Ajtóablak ajándéka, a Szerelem és a Nyugat nagyon jó, tetszik, de még csak a felénél tartok. Sok igazság van benne, a szenvedélyes szerelem valójában szenvedés - és az emberek többsége tudat alatt ezt a Halállal, a titkon vágyott megsemmisüléssel parolázó bteljesületlen szerelmet kergeti, a vágyat, a hiányt, az elválást, az akadályokat, a drámát, ez a Nyugat kultúrköre, Trisztán és Izolda, Róma és Júlia, Artur király, stb... Sokan nem is a másikba szerelmesek, hanem magába a szerelembe...
|
| | | | |
| | | | | | 320. azmirra | 2003. december 6. 12:04 |
| | | | | | | "Kezdetben, mikor Jack kicsi volt
mindig a mamájával akart lenni
és félt hogy a mamája elmegy
késõbb, mikor kicsit nagyobb lett
a mamája nélkül akart lenni
és félt hogy
a mamája azt akarja hogy mindig vele legyen
mikor felnõtt szerelmes lett Jillbe
és mindig vele akart lenni
és félt hogy Jill elmegy
mikor kicsivel idõsebb lett
nem akart mindig Jill-lel lenni
félt
hogy Jill mindig vele akar lenni
és fél
hogy Jack nem akar mindig vele lenni
Jack félelemben tartja Jillt hogy elhagyja
mert fél hogy Jill el fogja hagyni"
|
| | | | |
| | | | | | 319. azmirra | 2003. december 6. 11:51 |
| | | | | | | | No, ezt elrontottam. A "nő" és "férfi" után gondolatjel, értelem szerűen ők mondják. |
| | | | |
| | | | | | 318. azmirra | 2003. december 6. 11:46 |
| | | | | | | nő hagyd abba
férfi te hagyd abba
nő én hagyjam abba mikor te csinálod
férfi te kezdted
nő te pedig hagyd abba
férfi én hagyjam abba mikor te kezdted
nő azt hiszed megúszod szárazon
férfi hogy mit úszok meg?
nő tekeregj csak most nem bújsz ki
férfi honnan nem bújok ki?
nő sületlen vicceid vannak
férfi ki viccelt itt?
nő szállj le róla
férfi rajta se vagyok
nő még neked áll feljebb
férfi mi áll nekem?
nő abbahagynád?
férfi mit hagyjak abba
nő azt
férfi mit?
nő azt te nagyon jól tudod
férfi félek nem
nő félek nem
férfi megyek aludni
nő föl se ébredtél soha
R.D.Laing: Tényleg szeretsz...?
|
| | | | |
| | | | | | 317. azmirra | 2003. december 6. 11:41 |
| | | | | | | Gén: "...ha Viola hasonlóképpen pasizik (amiröl nem volt szó korábban), mint ahogy te csajozol."
Már hogy ne lett volna róla szó.
Viola (november 8.):
"Mindenki más: ha már szó volt aháttérről:
poligám ember vagyok, és művész. Szükségem van a tűzre, akár gyertyaláng, akár erdőtűz. Sokáig Biga volt a tűz, bár mindössze egy képet festettem neki. De most nem... Most P a tűz, akivel anyagbeszerzés során találkoztam először, egymásra néztünk és megállt a világ ("szerelem első látásra" típusú találkozás)... "
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A helyzet megoldódni látszik.... Ez egyben válasz Asvany levelére is...
Én kaptam ma egy elbocsátó levelet, a srác pedig féltékeny lett a feleségére és úgy tűnik, megszakítják a kapcsolatot. Hát így működik az élet, így forognak a kerekek, terjednek tova a hullámok... Tegnap már úgyis sok mindent megbeszéltünk Violával, hogy azért megbújtak apróbb sérelmek az esetek okai mögött. Walsch bácsi keményen helyretett minket.
Első pillanatban elkeseredést éreztem, de most kicsit felszabadult vagyok. Igaz, nem így szerettem volna megoldani, és kérdéses, hogy ezzel megszűnnek-e eme köreim, de próbálok elégedett lenni ezzel a megoldással. Köszönöm a leveleket és a hozzászólásokat, mégha párra "ellenségesen" válaszoltam is, azért mindegyiket megszívleltem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mindent ki lehet csavarni. Mondok egy példát: megesküszöm arra, hogy segítem a rászorulókat, mert úgy érzem, hogy lelkem legmélyén ezt szeretem, ekkor teljesedek ki. Tudom, hogy nincs szükségem arra a tapasztalatra, hogy belerúgok és leszarom a rászorulókat (amit persze azért vlamilyen szinten mindenki tesz), mert nem az vagyok én. Persze változhatok, megváltoztathatom az értékeimet, de nem hiszem, hogy pl. az emberi élet kioltásáról vallott "értékemet" megváltoztatom, mert nincs szükségem gyilkosságra ahhoz, hogy tudjam, milyen értékes az élet. Nem kell minden tapasztalatot fájdalommal vagy kínnal átélni, valakinek ez kell hozzá, valakinek elég egy szép erdőben való sétálás alatti elmélyülés. |
| | | | |
| | | | | | 314. Nomad | 2003. december 5. 11:12 |
| | | | | | | "Ha arra esküszöl, hogy mostani értékeidhez hű maradsz az, jó. "
Mért jó? Szerintem ennél nagyobb ostobaság nem is létezik, persze ha valaki a megváltoztatja az értékrendjét, és közben belátja, hogy az eskünek is voltak pozitív és negatív hatásai, tehát egy eszköz, akkor lehet belőle tanulni, de ha valaki ezt eleve is tudja, akkor tök felesleges. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Attól még, hogy nem értetek vele egyet, így van. Cellux esküje más, mert egyszerűen lehetetlen, hogy ne járja végig az útját - ez mindenkinek az elkerülhetetlen sorsa. Cellux tehát olyanra esküdött, ami biztos, még ha most ha nem is látszik annak.
De hogy valaki arra esküszik, hogy X.Y. mellett marad egész életében, az fenntartom, hogy hazugság. Az ember megváltozik. Az is előfordulhat, hogy elválnak útjaik, de szeretettel gondolnak egymásra, akkor is megszegték az esküt, hogy házasságban együtt maradnak. És amikor eljön a nap, amikor már terhes együtt lenni valakivel, akkor egy társadalmi formához, egy templomban elmondott mondat miatt húzzák tovább és boldogtalanná válnak. Ezzel megtagadják önmagukat, feláldozzák önmagukat egy eszméért, a másikért. Milyen daathos idézet is virít itt néha ezzel kapcsolatban? Esküt tulajdonképpen olyan dolgokra lehet tenni, melyek ÖNMAGUNK LÉTEZÉSÉVEL tökéletesen egyeznek. Ha már egy másik személy kerül a képbe, akkor az eskü hazugsággá válik, mert nem ismerjük a másikat. Ha arra esküszöl, hogy eljutsz Istenig, az jó. Ha arra esküszöl, hogy mostani értékeidhez hű maradsz az, jó. De ha arra, hogy X.Y.-hoz örökre hű maradsz vagy x helyen maradsz mindig - ez önebcsapás, hazugság.
Na persze a házasság, amiről beszélünk, egy végtelen, határtalan valaminek földi burokba, keretbe való belegyömöszölése. Nem fura, hogy házasság után rögtön a házasság KÖTELÉKEIRŐL beszélnek? Mert ami kötelékkel, ígéretekkel jár, az már nem a korlátlan szeretet. Szerintem az az igazi házasság, amikor csak mindig annyit mondok "ahogy óhajtod". Amikor észre sem veszem, hogy velem van, mert annyira elfogad, hogy nem kell korlátoznom magam semmilyen megnyilvánulásom miatt.
Végül pedig, én őszintén esküdtem és rettenetesen boldog voltam, könnyeztem és borzongtam, amikor kimondtam ezeket a szavakat. És most is úgy érzem, hogy a Violával akarok maradni és ő is velem. "Mindössze" a házasság most értelmezett intézményével van bajom/bajunk.
|
| | | | |
| | | | | | 312. cellux | 2003. december 5. 10:43 |
| | | | | | | Arról nem is beszélve, hogy az esküvel a tudatodba plántálsz egy szilárd pontot, ami utána erejénél fogva meghatározhatja a valóságodat. Ez hasonlít a buddhista menedékvételhez pl., azt sokan nem merik meglépni, mert ösztönösen érzik, hogy ezzel elkötelezik magukat valami mellett. Viszont a mester figyelmeztet, hogy e nélkül az elköteleződés nélkül nem lehet igazán haladni a buddhista szellemi úton. Formálisnak tűnik, de nagyon is "tudatbavágó" jelentősége van.
A másik gondolatom ezzel kapcsolatban, hogy én annak idején egyfajta esküt tettem az Istennek, hogy végigjárom az utamat. Mára majd minden kikopott alólam, amibe kapaszkodhatnék, nincs semmilyen elmélet vagy lelkesítő vízió, ami utat mutatna. Ha megkérdeznék, hogy mi a célom, mit akarok elérni (hol az utam vége), akkor nem tudnék mondani semmit (max. azt, hogy minden lény megszabadulása). Viszont paradox módon az esküm továbbra is köt, és akkor is kitartanék, ha mindenki azt mondaná nekem, hogy ennek semmi értelme nincs. Csak akkor hagynám abba, ha úgy érezném, hogy beteljesedett, vagy ha tényleg maradéktalanul - a szívemmel és az eszemmel is - megértettem, hol nem teljes, hol van benne a bibi.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén: hú, ez a pasizás/csajozás kicsit lehangoló. Úgy tűnik, mintha jobb dolgunk nem lévén ez lenne a szórakozásunk. Hát nem egészen.
Az én "csajozásom" meglehetősen plátói vagy egyoldalú. Egy éve megtehettem volna, hogy ennél tovább lépek, de úgy gondoltam, ha csókolózásig eljutok, akkor már beindul a láncreakció és senki sem állíthatja le. Így hát nem lett a dologból akkor semmi. Most meg azért nem, mert reménytelen és ha nem is lenne az, magamat ismerve, valószínű nem jutnék el odáig. Nem mintha nem vágynék rá. Szóval nem teljesen szimmetrikus ez az egész, mert náluk kölcsönös a szerelem. Kinek jobb vagy kinek rosszabb? A fene tudja.
Mi ráadásul templomban is esküdtünk, Isten előtt meg minden. Hát eléggé megkopott ez a dolog. Ettől függetlenül a házasságot továbbra is egy megszentelt kapcsolatnak tartom (persze valójában mindegyik az), mert csomó jó dolgot ki lehet belőle hozni. Viszont úgy tűnik, abban a formájában, ahogy elfogadtuk, megismertük, nem működik a számunkra. Persze az már a Bibliában is olvasható, hogy ne esküdözzetek Istenre. Az eskü tulajdonképpen egy hazugság, mert nem ismerjük a jövőt és aztán majd választhatunk, hogy önmagunkat tagadjunk meg vagy az eskünket szegjük meg.
Na folytatom függőségemet, rágyújtok, hogy ismét kívülről szemlélhessem a dolgokat. Egy ideje ilyenkor hangosan olvasok fel magamnak és Violának, főleg a Beszélgetések Istennel sorozatból, tegnap véletlenül épp a kapcsolatoknál és a szexnél nyílt ki a könyv... ;-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga: "Lehet, hogy függő leszek? Ha szívok, akkor egészen optimistán látom a dolgokat, mindent megbocsátok."
Ha azért szívsz, hogy egészen optimistán láthasd a dolgokat és mindent megbocsáthass, akkor lehet, hogy függö leszel.
Ez a kapcsolatotok inkább szimmetrikus nyitottnak néz ki, mint aszimmetrikusnak, ha Viola hasonlóképpen pasizik (amiröl nem volt szó korábban), mint ahogy te csajozol.
A fiatalabb generáció okítására azért elmondhatnád, mi is volt a ti eredeti felfogásotok a házasság intézményéröl, ásókapa, jóbanrosszban és társaik? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mit érzek? Változó! :-)
Tulajdonképpen én kezdtem el ezt a nyitott/asszimetrikus dolgot pedzegetni - elméletben. Most tulajdonképpen boldog lehetnék, hogy megteremtettem magamnak az elveim gyakorlati megtapasztalásának a lehetőségét. Persze nem egészen így gondoltam, dehát az ember még tökéletlen teremtő. Engem nem az zavar, hogy ez megtörtént, hanem az, hogy a harmadik fél teljesen elutasító, tulajdonképpen utál engem, pedig én azt gondoltam, megbeszélhetjük, összebarátkozhatunk és úgy sokkal nyugodtabb lenne a szívem. De a történet inkább a klasszikus életbeli sablonokat követi.
Jobb pillanataimban egy lehetőségnek gondolom, egy újabb tapasztalási lehetőségnek, döntési lehetőségnek - hogy milyen vagyok, ki vagyok ezzel az esettel kapcsolatban. Rosszabb, egoista pillanataimban nem bírom elviselni a gondolatot - de azért "annyira" nem vészes a helyzet, "odáig" még nem jutottak el.
Igazából nehéz döntenem, én elválni semmiképpen sem akarom, de azt sem szeretném, ha Viola szenvedne emiatt. Persze most szinte mindenki szenved valamilyen szinten. Én valamilyen új megoldást keresek (ezért akartam beszélgetni a sráccal), csak sokszor úgy érzem, túlnőtt rajtam a dolog, és én nem sokat tehetek. A másik baj az, hogy ők sem tudják, hogy mit akarnak. Tudom én, hogy jó érzés a szerelem, mintha újra tizenévesek lennénk, de jó lenne már eljutni a tudatos gondolkozásig, hogy meddig lehet elmenni, mi a célom ezzel, hogyan lehetne harmonikusan megvalósítani.
Én mindenesetre világosan megmondtam, nem vagyok ellene annak, ha valaki meg akarja élni a szerelmet, de olyan módon tegye, hogy a szeretet elve, és a kapcsolatok értelmes használata valósuljon meg, ne az ösztönök és vágyak tombolása.
Lehet, hogy függő leszek? Ha szívok, akkor egészen optimistán látom a dolgokat, mindent megbocsátok.
Persze teljesen más lett volna, ha nem nekem kell kihúzni belőle, mi történt, hanem az elején megkérdezi, hogy mit szólok ahhoz, ha váltanak egy csókot... Talán meg is engedtem volna. De így kicsit rosszul esett a dolog.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga: Arról még eddig nem is volt szó, hogy Viola meg egy srác... Vagy csak én vagyok lemaradva? Na mindegy, az én "tudományom" itt úgyis véget ér... Sőt talán már sokkal régebben véget ért. Mindenestre úgy látszik, szó sincs nálatok aszimmetrikus egyensúlyról, vagy annak a lehetőségéről, ahogy azt mi itten hallgatólagosan vagy nyíltan feltételeztük. Most nem tudom, örüljek-e, hogy úgy érzem, kicsit "igazam" volt, szóval hogy valahogy úgy gondoltam, hogy az úgy nem nagyon működik, hogy az egyik félrelép a másik meg mosolyog és tök elégedett ezzel, és neki nem lesz más... Hajjaj :-(
És szóval te hogy bírod, Biga? Mit érzel? |
| | | | |
| | | | | | 306. cellux | 2003. december 4. 14:50 |
| | | | | | | Kezdetben volt a tér (0).
Aztán lett a padló (1).
Aztán kibomlottak a térben a dolgok (számegyenes).
Azon a padlón túl, amiről én itt beszélni próbáltam, semmi sincs (a "vanság" is csak a padló miatt van).
|
| | | | |
| | | | | | 305. DeadMan | 2003. december 4. 14:25 |
| | | | | | | Honnan az idea?? Van ott valami érdekes (mármint a megszokott érdekességeken kívül) vagy csak úgy eszedbe jutott?
Üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Vannak fejlemények! Az én ügyem ott van, ahol volt, viszont a Viola és a másik srác kapcsolata tovább mélyült, egészen konkrét fejleményekkel. Most azon gondolkozom, hogy mit szabadítottam magunkra... És hogy most játszam tovább a hűdenyitott férjet, aki mindent megenged és mindent elvisel, vagy éljek egy barátom ajánlatával és húzzak ki Viola nélkül egy évre (vagy többre) az USÁ-ba. Most úgy érzem, ha nem lennék itt, mindenkinek jobb lenne, az én levelezőtársamnak, akinek szerelmet vallottam és elutasított, és a Violáéknak is, akik lángolnak a szerelemtől. Látod Cellux, vannak a padlón túl is dolgok! :-) |
| | | | |
| | | | | | 303. Vegha | 2003. december 3. 15:03 |
| | | | | | | | Tökre megnézném most, hogy a Gellért-hegyen hogy telik az idő, de egyedül nem érdekel. Vagy csak egyedül engem érdekel... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Psy: Nem segít, de legalább telik az idő.
De az sem segített, hogy bemagyaráztam magamnak, hogy valójában kurva jó csávó vagyok, és a helyzet is király, szépek a felhők, szépek a fák és a világok legjobbikában élünk. Inkább siránkozom, mint homokba dugom a fejem.
Az energiám, hogy megváltoztassam magam, már eltűnt valahová. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gyerekek, gyerekek...
Szerintetek az segít, ha megmagyarázzuk magunknak és elhitetjük magunkkal, hogy milyen gyengék vagyunk? Az segít, ha folyton siránkozunk?
Ez eléggé gáz... |
| | | | |
| | | | | | 300. cica | 2003. december 3. 10:50 |
| | | | | | | | Válasz Biga kérdésére: Igen lóg le kötél, sőt fény is szűrődik be, csak túl nehéz a testem ahhoz, hogy a gyenge izmaimmal felhúzzam magam. A fényben sem vagyok biztos hogy igazi. Lehet, hogy csak behúztak nekem egyet és nem az adekvát inger (fényhullám) az, amire a szemem reagál, hanem az ütésre és ezért látok különböző fényeket. Szóval nagyon fáradtságos és bizonytalannnak tűnő nekem a mostanában a fény felé vezető út. Nehéznek érzem a testem és fáradtnak az érzékszerveimet az éberséghez, ezért inkább ideákba és kreált világokba menekülök. A Palo Altoi iskola, ahova Laing (Feldmár mestere) is tartozott, azt mondja, hogy ha patthelyzet van, ki kell lépni a rendszerből, amely keretein belül próbálsz megoldást találni. |
| | | | |
| | | | | | 299. asvany | 2003. december 2. 19:49 |
| | | | | | | | felulnezetben az uveg csigalepcson is korbe-korbe rohangalank az emberek... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Üdv a másik mély kútból. Nálad lóg le valamilyen kötél, amin felmászhatsz és lefedték-e tetőt, vagy kiszűrődik még némi fény? |
| | | | |
| | | | | | 297. cica | 2003. december 2. 10:41 |
| | | | | | | | Érdemes küzdeni azért, hogy ne járjunk köröket? Én néha úgy érzem, hogy felesleges. A születés és a halál ugyanaz. "Az élet a halál kerülőútja." Mindig ugyanoda vezet, ahonnan jött. Jó lenne hinni abban, hogy azért esünk vissza, hogy nehogy elbízzuk magunkat. Csak az a kérdés, hogy van-e ilyen, hogy visszaesés metafizikai értelemben. Mi értelme van visszaesésről beszélni, ha ugyis egyszer ugyanoda kerülsz ahonnan jöttél. Vagy mégsem kerülsz ugyanoda? Nem tudom. Mindenesetre úgy érzem, hogy egy mély kútba estem és ha már itt vagyok, akkor körülnézek, hogy mi van itt. Persze úgy, hogy el ne felejtsem, hogy milyen volt fenn a fényben, hogy tudjam hova kell visszamászni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | K-pax... Épp tegnapelőtt láttam először a filmet, de nagyon megütött... Utána olyanokat álmodtam, hogy ihaj...
:) |
| | | | |
| | | | | | 295. homen | 2003. november 26. 23:57 |
| | | | | | | | Ugyan nem engem kérdeztél, de meg kell jegyeznem, hogy szerintem is....a K-Pax nagyon ott van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez a zen-történetke engem most a K-PAX c. filmre emlékeztet, amikor meghipnotizálják a főszereplőt. Amúgy igen jó film... valahogy végetelen békét áraszt, nekem kicsit zenes. Tala? Szerinted? |
| | | | |
| | | | | | 293. azmirra | 2003. november 26. 21:33 |
| | | | | | | | De Talamon, én sosem bántanék egy fát! ;) |
| | | | |
| | | | | | 292. Talamon | 2003. november 26. 21:03 |
| | | | | | | "De eddigi tapasztalatom alapján az életösztön irgalmatlan ereje elképesztő dolgokat hoz ki az emberből. :)"-Azmirra
Nnneisbeszéljünk a halálösztönről:)
Na meg az önámítás,önfejlesztés,önpusztítás s társai
Vagy amikor nem is magadra irányul, hanem másra...
Jobb esetben a saját tárgyaidra, vagy pusztán egy fára, stb:)
Rosszabb esetben szeretteidre, felebarátaidra, társadalomra...
Persze nem Rólad beszélek, inkább csak összevissza...
Háát már majdnem sajnáltalak titeket...fenét:)
Jó dolog elszontyolodni, reményeket feladni, néha jól kijön ez,
meg jó hallgatni ilyeneket, ám ÉBERnek kell maradni közbe, mert
aztán nehogy annyira belemennyünk ebbe az egészbe, hogy ha jön a kiút, nehogy ne lássuk meg...
Nemmondom, hogy mindig van kiút, ha másnem, az utolsó pillanatban:) addig meg kitartás...
Van egy ilyen zen történetke...
...egy mesterröl, aki nagyon szerette az x süteményt, hát mondta a feleségének, hogy csináljon neki olyat délutánra, s addig sétál egyet a természetben..a kis feleség hát gyorsan meg is sütötte férjecskéjének a finomságot, ám a szórakozott mestert közben elöntötte "AZ", a tudattalan, üressége betöltötte a mindenséget, stbstb, s 3 évig ígymaratt...
Aztán, mikor egy napon HUSS, "visszatért", egyböl kérte az asszonykától a sütit, mert már nagyon várta, hogy megegye...hát mosolyogva KOPPant egyet:)
koppkoppkopp mi van ott? körök, körök, örökös rögök
mindenütt, táncoljunk hát, körbe körbe míg világ a világ
persze poénkodok itt összevissza, bocsánat? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Koszi, Gen, mar majd' aszittem, megkukultam... ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | [psy: De csak kölcsönbe, most visszateszem, nehogy szótlanul maradj ;)] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gen... valahogy a szambol vetted ki a szot...
psy |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kika:
"Hiába próbáltam megoldani, mindig a kudarc lett a vége. Mostmár ott tartok h néha idegileg lenullázódok és akaratomon kívül megbántok másokat. Mindenkit ellöktem magamtól, és sikerült egyedül maradnom. Rossz pillanatok követik egymást egyfolytában és nemtudok már tenni ellene semmit. Ma sikerült megbántani a lányomat, és azt hiszem a párom sem birja sokáig. Na azt hiszem innen nincs visszaút."
Ez egy múltleírás, jelenleírás és jövöleírás, ahol mindhárom hasonló.
Szerinted a három közül melyik a legmegváltoztathatóbb?
Miért kéne visszaútnak lenni a tegnapi rosszba meg a tegnapelöttibe?
|
| | | | |
| | | | | | 287. kika | 2003. november 26. 18:41 |
| | | | | | | Azt hiszem mindenkinek igaza van, és mindenki a maga modján jot akar a másiknak. Ha valaki a padlora kerül tényleg csak saját magának oldhatja meg a problémáit. Úgy hogy mepróbál erőt venni magán, megmagyarázza saját magának h ezt kell tennie h kimászhasson a gödörből. De ehhez feltétlen kell h ott álljanak melleted (ugy Biga ahogy melleted) és szeressenek. Még igy sem egyszerü. Akármikor eröt veszel magadon és ugyan úgy a kudarccal állsz szemben egyre nehezebb lesz a dolgod. De próbálkozol mert kurva szar szarul lenni és ne akarj lekerülni LEGALULRA.
ahonnét tényleg nincs visszaut. Ezek a nyitott kapcsolatok 100%-ig jo és 100%-ig rossz. Tényleg tudnod kell kezelni, mert ha 1 mm-el is átlépik az érzelmeid azt a bizonyos határt nem fogsz tudni kikászálodni belőlük, és legalulra kerülsz, ahonnét nincs visszaút.
Én 2 év alatt idekerültem.
Hiába próbáltam megoldani, mindig a kudarc lett a vége. Mostmár ott tartok h néha idegileg lenullázódok és akaratomon kívül megbántok másokat. Mindenkit ellöktem magamtól, és sikerült egyedül maradnom. Rossz pillanatok követik egymást egyfolytában és nemtudok már tenni ellene semmit. Ma sikerült megbántani a lányomat, és azt hiszem a párom sem birja sokáig. Na azt hiszem innen nincs visszaút. Kurva szar.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Psy: Nincs mit sajnálod, én találtam benne tanulságot magam számomra. Pont akkor írtad, amikor szükségem volt rá. Figyelmeztetett valamire, és ez nagy segítség volt. Úgyhogy köszönöm szépen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cell... igazadvan basszus. Nincsenek kesz receptek, de basszus en nem vagyok pszichologus, ergo csak a sajat tapasztalataimbol tudhattam barmit is atadni, mert azok nekem mukodtek egy HASONLO szituban, es kihuztak a szarbol. De sajnos csak HASONLO volt a szitu, nem UGYANOLYAN. En csak gondoltam, hogy azok a dolgok, amik nekem segitettek, alapok, ugy mint szeretet, oszinteseg, hit stb es ezekre lehet epiteni, ezek kihuzhatnak a szarbol, de mindegy most szepen befogom a pofam, mert nem vagyok egy k. pszichologus es jobb, ha csendben maradok. En nem akarok elhitetni senkivel semmit, csak ugy ereztem, hogy masoknak is segithet az, ami nekem segitett, illetve, hogy kiprobaljak, hatha segit. Ezek utan nem tudok mit mondani. Tenyleg csak az marad,hogy ott kell lenni csendben, tobb nem kell. Csak ez kell.
Biga, nem tudok mit mondani es nem is akarok. Lathatod, a leveleket azert kaptad, hogy hasznalj fel belole mindent, amirol erzed, hogy jo neked. Tobbet nem is akartam. Nem akartalak meggyozni semmirol. A megoldast egyedul te tudod megtalalni. En is egyedul talaltam meg a magamet (csak volt egy visszajelzesem, hogy jol gondolom, amit gondolok).
Sajnalom.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyébként ha megfigyelitek, nagyon sokszor tesszük ezt:
- beírjuk a fájdalmunkat, megerősítést várunk
- másoknak magyarázunk, ezáltal magunkat is erősítjük
Legjobb, amikor két padlón lévő ember lelkesíti a másikat. Tulajdonképpen magukat próbálják kihúzni a bajból. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Psy, mondtad is, hogy nem olvastad végig a topicot. Röviden elmondom, arról van szó, hogy nekem ez nem az első eset, hogy beleszeretek valakibe. Itt éppen az a körben maradás, ha otthagyom a francba! Eddig is ezt tettem, és újra visszajött a szituáció. Ezért próbálok másképp dönteni. Úgy elengedni, hogy megmaradjon, nem tudom, érted-e?
Szeretjük egymás szavait, a leveleket, és én nem fogok megint csak újra sértődötten eltűnni, hogy "ha nem akarsz úgy szeretni, akkor ne is lássuk egymást". Inkább megpróbálok a jelenben élni, ahogy Gén mondta, nem arra gondolni, hogy milyen jó lenne átöltelni, hanem élvezni azt, hogy levelet kapok és írok. És nem érdekel, hogy mi lesz belőle. Egy csomót tudok neki adni így is, és lazább pillanataimban be is ismerem, hogy ez a lényeg.
Szerintem itt mindenki tudja, mi a teendő, elolvastunk mindent, amit lehetett, bólogattunk rá, nagyokat pöfékelve mondogattuk, hogy így van, így működik a világ. A baj viszont az, hogy egónkat hosszú-hosszú évekig építhettük, építette a világ, és most pár év ébredezgetés nem tudja eltüntetni a nyomait. Én az önelkönyvelés után vagyok, remélem szétrúgtam pár határomat, de ez eléggé fájdalmas dolog. Tudom, hogy mit érzek, ismerem a vágyaimat, de mostantól megpróbálom elkülöníteni magamat a vágyaimtól és elvárásaimtól. Majd eltűnnek.
Sokáig tart integrálni az igazságokat, sokáig tart az, hogy magától értetődően meg is éljük, és ne csak a másiknak magyarázzuk.
El lehet menekülni, el lehet küldeni, el lehet költözni, de az ember sohasem felejt! Én szembenézek ezzel, ugyanolyan makacs vagyok, ahogy te írtad magadról, valaki meg fog változni, vagy én vagy ő. Számomra az emberi kapcsolatok mindegyike kincs, nem fogom félrerúgni azért, mert most az egóm másra vágyik.
|
| | | | |
| | | | | | 282. cellux | 2003. november 26. 15:34 |
| | | | | | | psy: hát ha muszáj észrevenni, akkor észre is fogja venni, nem? (akkor nem kell neki segíteni, rájön magától)
ha viszont nem veszi észre (pedig nyilvánvaló, bazeg, NYILVÁNVALÓ! ééérted!), akkor két dolgot lehet csinálni:
a) belemagyarázni a fejébe, hogy te hogyan képzeled el annak a szituációnak a megoldását (a saját tapasztalataid alapján) - erre egy olyan ember, aki már mindent megpróbált, csak legyinteni tud (jogosan)
b) együttérezni vele, a helyzettel és megpróbálni ráérezni arra, miképpen lehetne segíteni, konkrétan neki, konkrétan abban a szituációban, ahol van. nekem ilyenkor az intuícióm megsúgja, milyen kis gondolatmorzsákat lenne érdemes becseppentenem a kollektív tudatfolyamba, hogy az - talán - hozzásegítse az illetőt a helyzet megoldásához. aztán vagy segít, vagy nem. de nem erőszakoskodom, mert tudom, hogy semmi értelme.
néha az is elég, ha az ember csak úgy ott van a másik mellett ilyenkor.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lehet, hogy igazad van, Cell, de akkor hogyan magyarazod el a kornek, hogy mo a gomb?
Csak onmagunk tudjuk elhitetni onamagunkkal, hogy van kint... az oszinte, onmagunkkal es a helyzettel valo szembenezes altal.
Ha Biga elerte a melypontot es belatja, nincsen tovabb, mert csak korben megy, akkor muszaly ennek bekovetkeznie, muszaly, hogy eszrevegye, hogy felesleges ezt tovabb csinalni.
Feldmar erre azt mondja, hogy az ember ramegy az autoval a korgyurure es megy megy korbe korbe, de tul gyorsan megy es nem veszi eszre a kijaratokat, amelyek mellett eszetlenul elsuhan. Le kell ilyenkor lassitani es jol korulnezni, hogy hol van az exit.
A kijaratok ott vannak bennunk, de az illuzio, melybe kapaszkodunk, a kotel nem engedi oket latni. Ezert kell eszrevenni, hogy a loop csak illuzio.
szerintem csak igy mukodhat. Nalam is igy mukodott.
psy |
| | | | |
| | | | | | 280. azmirra | 2003. november 26. 15:11 |
| | | | | | | Nálam is van ez az átfordulás. Van, hogy már az zavar, hogy nem tudok "úgy istenigazából" elkeseredni semmin, mert tudom, hogy már annyiból kijöttem és "a gödör fenekéről már csak felfele vezet az út".
Persze most lehet vitatkozni, hogy mi van akkor, ha a gödör fala csúszós, meg járhatatlan, vagy nem tudok mászni stb. De eddigi tapasztalatom alapján az életösztön irgalmatlan ereje elképesztő dolgokat hoz ki az emberből. :) |
| | | | |
| | | | | | 279. cellux | 2003. november 26. 14:39 |
| | | | | | | Bocs, Psy, de ez nem ilyen eccerű. Amíg az ember benne van a loopban, addig hiába dumálunk neki odakintről.
Biga: "De azt hiszem, az már annyira a jeges padló lett volna, hogy odafagytam volna és elszállt volna belőlem az élet."
Amikor már annyira szar, hogy már szarnak nevezni sincs értelme, akkor nálam néha átfordul viccesbe. Tragédia-komédia ugrás. Talán ez is egy lehetőség lenne a kiszabadulásra (bár ezt nem lehet akarni, csak úgy megtörténik, átfordul).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A tehetetlenseg csak addig tart, amig elhiszed, hogy tehetetlen vagy, es addig az is leszel. Am ha szembenezel magaddal es azt mondod, hogy eleg volt, akkor egy "huszarvagassal" el tudod vagni a tehetetlenseg kotelet, amibe ugy kapaszkodsz. Jo erzes tehetetlennek lenni, mert addigis legalabb abba az erzesbe tudsz kapaszkodni. Biga, szerintem te rohadtul felsz az ismeretlentol (ami nem is annyira ismeretlen, mert az is mar benned van) es inkabb kapaszkodsz kegyetlen modon a sajat magad altal folyamatosan manifesztalt tehetetlenseg-valosagba. Ne tedd. Ne felj a jovotol, mert a jovod te magad vagy. Olyanna formalod,amilyenne akarod. De ha valami nem megy,akkor be kell latni, hogy nem megy, mert amig ebben az illuzioban ringatod magad, addig a loop szuntelen folytatodni fog. Elobb-utobb ugyis arra fogsz kilyukadni, hogy ki kell lepned belole. Szerintem egyedul a felelem az, ami nem enged teged tovabblepni. Gyozd le a felelmet.
Es irtad, hogy az oszinteseg visz bajba... egy feneket. Csak jobban faj, mint folyton hazugnak lenni onmagunkkal es masokkal szemben. Csak az oszinteseg segithet, ha belatod, hogy hulyeseg az onsajnalat, onamitas. El kell engedni a kotelet. Basszus, en mar csak tudom, hogy mi ez a szitu. Ne vard, hogy jobb lesz, ha benne maradsz ebben a loopban. Nem lesz jobb. Titokban azt varod, hogy hatha majd becsuszik egy hiba a loopba, ami mas iranyba viszi, vagy megtori, de nem fog. Ne vard a kulso behatast, mert nem lesz. Masik erzelmeit pedig nem lehet kizsarolni. Ha meg ugy erzed, hogy rosszabb mar nem lehet, akkor minek tartod magad ebben a korben??? Lepj mar ki belole a francba es szuless ujja! Kezdj mindent ujra es ne felj a jovodtol, mert az olyan lesz, amilyennek te krealod. Szerintem minden egyes hozzaszolasodban onigazolast keresel, de nem fogsz talalni, mert jarsz korbe-korbe-korbe... ne haragudj, de en igy latom. De egyedul a te kezedben van, hogy szenvedni fogsz-e tovabb ebben a loopban vagy felszabaditod magad es boldog leszel. Szerintem probald megerteni jobban a Levelet a Szabadsagrol, amit kuldtem Neked!
Fel a fejjel es le az onsajnalattal!
Udv: Psy |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem tegnap esett le, hogy van még annál is rosszabb, amit el tudok képzelni és kicsit boldog voltam, hogy nem következett be. De azt hiszem, az már annyira a jeges padló lett volna, hogy odafagytam volna és elszállt volna belőlem az élet.
Egy kicsit a padló is szubjektív, de értem, mire gondolsz. Most úgy éreztem, hogy szinte már mindegy mi történik, mert átlépett egy határt, amikor a tehetetlenség mindent elnyel. |
| | | | |
| | | | | | 276. cellux | 2003. november 26. 09:22 |
| | | | | | | "honnét gondolod, hogy a padló nem szakadhat be? Hogy lejjebb nincs semmi?"
hát, én azt gondolom, hogy ha ezen gondolkodni kell (tehát ha a padló biztonsága nem magától értetődő), akkor az ember még nem ábrándult ki teljesen (pl. a gondolkodásban még mindig hisz). és amíg az ember nem ábrándult ki még teljesen, addig ez a padló nem létezik, mivel a nem kiábrándult ember a valóság helyett az illúzióba bonyolódással - a kötélbe kapaszkodással - van elfoglalva.
én a teljes kiábrándulásról beszéltem, arról a szintről, arról a teljes ürességről (nem nihilről, mert a nihil is valami), amikor az embernek már nincs esélye nem megvilágosodni.
persze ez így elég negatív megközelítés: annyit szívunk, hogy már nincs hová szívni, és amikor már tényleg semmi se működik, és mindenről bebizonyosodott, hogy "ez sem az", akkor csak az marad, ami tényleg az.
elég nagy hülyeség amúgy, ahogy így belegondolok :-) tipikus mazochista megközelítés. de legalább biztos, hogy mindent bedarál. a padló csak akkor tűnik elő, ha semmi sem maradt, erre törvény van.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lent es fent... nincs. Tulajdonkeppen a lent ugyanaz, mint a fent, minden egybefolyik. Minden Egy. Tehat nincs hova zuhanni sem tulajdonkeppen. Csak szimbolumok. A "padlo" maga a Mindenseg, az Egy abszolut aspektusa, amit akkor ersz el, ha mar nem kapaszkodik a tudatod az Illuzio kotelebe, elengeded azt, akkor szabad vagy.
psy |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Cellux: honnét gondolod, hogy a padló nem szakadhat be? Hogy lejjebb nincs semmi? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga!
Oda is ment most!
Psy |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga!
Email (2) ment Neked!
Udv, Psy |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Teljesen padlon vagyok.
Neha a teljes szabadsag is tud fajni. Foleg a koppanas utan egy jodarabig. Nagy trauma ez, elhihetitek. |
| | | | |
| | | | | | 269. cellux | 2003. november 25. 13:24 |
| | | | | | | Ha tényleg elérjük a teljes kiábrándulást, az olyan, mint amikor hosszú idő után végül tényleg elengedjük a kötelet, amibe addig kapaszkodtunk. Ekkor lezuhanunk. És leesünk a padlóra. És ahogy ott heverünk tehetetlenül, egyszer csak előbukkan az első új gondolatunk: "jé, padló". Ráébredünk arra, hogy van alattunk padló. Hogy nem is kellett volna kapaszkodni, hogy a padló mindig is ott volt, csak ezt addig képtelenek voltunk felfogni, mert annyira hittünk abban, hogy csak a kapaszkodás van. És amikor erre rájövünk, akkor az nagyon megnyugtató érzés. A padló magától értetődő megbízhatóságánál jobb érzést el se lehet képzelni.
Aztán - ha már kicsit hozzászoktunk az új világunkhoz - lassan összeszedjük magunkat és felállunk. De nem magunkra (a saját én-elképzelésünkre) állunk, hanem a padlóra. Egy olyan padlóra, ami nélkülünk is létezik, mindig is létezett és mindig létezni is fog. Ez az a kőszikla, amit megtalálunk, miután a homokra épült várunk összeomlott. Ez az a kőszikla, amit a Buddha ürességnek vagy Én-nélküliségnek nevezett. Ez az az alap, amire tényleg érdemes építeni.
/Annak megfejtését, hogy a Szív hol van elrejtve a képben, az olvasóra bízzuk./
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nézem, de nem segít. Próbálok kapaszkodni mindenféle világnézetekbe, de kurvára nem értem, mi történik. Csak Theoden király szavait tudom idézni: "Hogyan jutottunk idáig?" |
| | | | |
| | | | | | 266. cellux | 2003. november 25. 11:42 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | Azért utoljára leírtam neki, hogy mit gondolok és semmit sem hagytam ki. Először nem is tudott rá mit mondani, szegénynek elakadt a szava. Aztán végülis az utolsó levélben abban állapodtunk meg, hogy mindkettőnk lelke eléggé zavaros, gyomorszorító feszültséget érzünk, ő a lelkiismeretfurdalása miatt, hogy engem belerángatott akaratlanul, én meg azért, mert elvesztem őt.
Gén: velem az a baj, hogy jobb pillanataimban, akár betépve, akár nem szívesen elfilózok ilyen dolgokon és úgy érzem, értem is, és hogy tényleg így vannak a dolgok. Csak éppen, amikor alagútba kerülök, akkor kerül el ez a hatalmas "spirituális fejlettség", amikor éppen szükségem lenne rá. Ezt mondják a hit hiányának? Csak már fogalmam sincs, miben lehetne hinni. Mert valahogy az az Isten, akiről azt gondoltam, néha besegít nekem, és szól hozzám is, eltűnt, szabadságra ment, meghalt, stb.
Cell: köszi! most már nem aggódom! :-) Egyébként azt hiszem, Veszprémben sokkal szarabbul éreztem magam, hazafelé sétálva a kötelező bebaszós bulikról feleidőben ellógva, részegen és mégis full tudatosan... Csak már régen volt, elfelejtettem, azt hittem, hogy utána már csak jobb lesz.
Bombadiltoma: Érten én ezt, hogy a dolgok olyanok, amilyennek látom, sőt nagyrészünk valószínűleg alkalmazza is ezt. Ha boldognak érzem magam, akkor az is leszek, ha a jó dolgokra koncentrálok, akkor nem érint meg annyira a rossz. Tudatos befogadás, az érdekes az, hogy nemrég olvastam sokat erről és teljes hévvel bólogattam, hogy ez milyen igaz. Csak azt vettem észre, hogy könnyű akkor bólogatni, amikor az embernek amúgy is jól mennek a dolgai. De a pakliban az is benne van, ha bizony sorozatosan rossz dolgok történnek veled, és minden nap újabb kísértés arra, hogy megy-e ez az életszemlélet. Vajon mikor merül fel a kérdés az emberben, hogy csak ez jutott neki és ezzel kell boldognak lennie vagy pedig hosszú ideje csak egy magát csapja be, és a dolgok mehetnének néha azért jobban is?
Nekem most ezzel a történettel egyidejű az Isten-képem teljes széthullása, az anyagi világ kellemetlen dolgai, munkahelyi hajtás, szóval erre mondják, hogy a baj csőstül jön.
Na mára kisírtam magam, otthon tekerek egyet, odaülök a szintihez és belemerülök a zenébe! :-)
Cell: még eszembe jutott, hogy a jég nálam akkor jön, amikor minden humorra érzéketlenné válok... Amíg az ember tud magán röhögni, addig nem olyan vészes a helyzet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | asvany: "hat persze. es mind a 2 csak arra jo hogy ha az egyik reszorul a fejedre , legyen mivel leszedni :)"
Asvany, ez most nagyon ott volt! :D
A "csak" szót kivéve igaz is.
Biga: "én meg eddig mindenhonnan csak azt hallottam, hogy csak én létezem és a világ nem."
És neked nem gyanús, hogy a nemlétezö világ közli veled a nemlétezését?
Biga: "szerintem illúzió, hogy az ember kívülről tudja magát nézni"
Mindegy hogy micsoda, ha müxik.
Biga: "Meg különben is, mitől jobb az az élet, ha kívülről nézve éljük le?"
A magadat nézés szemszögváltásáról beszéltem, nem az élet leéléséröl. |
| | | | |
| | | | | | 262. cellux | 2003. november 20. 16:37 |
| | | | | | | Biga: Á, sehol se vagy még a teljes kiábrándulástól... :-) Nézd csak, milyen szépeket írsz még mindig (252). Ha másban nem is, ebben biztos találsz még élvezetet.
Az lesz az igazi, ha már ez se lesz. Amikor már a szép szavakra se telik. Amikor majd semmi más nem marad, csak egy kibaszott kemény, élettelen szikla a jégbányában. Na akkor majd tényleg megnézheted magadat.
Baráti öleléssel: cellux
|
| | | | |
| | | | | | 261. asvany | 2003. november 20. 15:59 |
| | | | | | | | hat persze. es mind a 2 csak arra jo hogy ha az egyik reszorul a fejedre , legyen mivel leszedni :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát igen Biga, de szerintem most mindent pocsékabb színben látsz, ezért mondom, hogy ne higgy el magadnak mindent, amit most gondolsz. Nem csak ennek a konkrét szenvedésnek lesz vége egyszer, hanem az is változni fog, hogy mit gondolsz erről a konkrét dologról, és úgy általában is. Nem akarom ezt a közhelyet ragozni, mert gondolom te is tudod, de idekívánkozik most: a dolgok olyanok, amilyennek látod őket. |
| | | | |
| | | | | | 259. DeadMan | 2003. november 20. 14:59 |
| | | | | | | | És mi van ha mindkettő és egyiksem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | asvany: én meg eddig mindenhonnan csak azt hallottam, hogy csak én létezem és a világ nem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bombadiltoma: igen, az alagút, aminek van vége. Csak az a baj, hogy én most terepasztalként látom az életet, amiben ugyanaz az alagút, ugyanaz a vége, és ugyanott van a kezdete. Talán azért nem tetszett nekem az M2,M3, mert ezt a történetet nem lehet befejezni, talán egy Mátrixban élünk örökké? |
| | | | |
| | | | | | 256. asvany | 2003. november 20. 14:32 |
| | | | | | | van egy nagy kalapacsom amibe az van belevesve, hogy "Nem te letezel hanem Vilag letezik" ezzel szoktam szet-utni verni mindent ami mar nagyon faj/boszant. :)
persze ha majd nagy leszek nem fogg kelleni,de most meg sokszor hasznat veszem. :)
hasznald te is ha gondolod nyugodtan, en is ugy kaptam :)
(sok ilyen kalapacsom van,de ez a kedvencem mert ugy jol kezre esik es olyan jo sulya is van :)
(a fejedet is utheted vele,ugy hasznal a legjobban:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Gén: szerintem illúzió, hogy az ember kívülről tudja magát nézni. Meg különben is, mitől jobb az az élet, ha kívülről nézve éljük le? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga:
" 'ismerd meg magad és boldog leszel', nem ismerem magam, nincs belül semmi csak ür."
Akkor mostantól ne belülröl nézd magad, hanem kívülröl. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hajjaj :-( Én nekem ilyenkor az szokott működni, hogy tudom, hogy most szar és természetes is, hogy szenvedek, tehát egy pillanattal sem akarok kevesebbet szenvedni, mint amennyit kell -- no persze szeretnék, de úgy is az van, hogy addig kell, ameddig kell, úgyhogy ázadni azt nem lázadok a szenvedés ellen. Viszont az is van, hogy tudom, hogy el fog múlni. Aztán majd jobb lesz, aztán esetleg majd megint rossz, de az már a jövő zenéje. Szóval próbáld meg elhinni, hogy VAN vége az alagútnak, és még ha azt is érzed, hogy nem haladsz, akkor is haladsz. Ne higgy a szemednek, mert ilyenkor csal, és mindent rossz színben mutat. Hogy az M3 egyik jó gondolatát idézzem, aminek van kezdete, annak van vége is... Mi meg itten szeretünk téged, Biga, úgyhogy éld túl, mert szükségünk van rád. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én igazán nem értem, mit lehet ezen másképp csinálni, végigvinni, csak mindig ugyanaz ismétlődik, kár ebben az egészben értelmet keresni. Engem az bánt, hogy semmivel sem lettem bölcsebb az évekkel ezelőtti önmagamtól, aki egy marék altatóval ült egész éjjel az ablak mellett hasonló ügy miatt. Azt hittem, majd ha trippelek, meditálok, olvasok, majd lassan megváltozom, semmit sem változtam, ugyanazt a tökéletes ürességet érzem magamban, "ismerd meg magad és boldog leszel", nem ismerem magam, nincs belül semmi csak űr. Nem is ez az ismétlődő epizód aggasztó, az egész egy nagy kör, aminek soha nincs vége, szürke vonalakból és dohos szaggal. Ma elmehettem volna hozzájuk, fotókat nézegetni az útjukról, de megértettem, hogy nekem ott semmi keresnivalóm az érzéseimmel, csak beszennyezek egy idillt, csak megzavarom azt, ami másnak szent. Felejteni szeretnék, gombnyomásra, pirulára, azt is el szeretném felejteni, hogy valaha meg akartam tudni, hogy műküdik a világ, most nem érdekelnek a nagy spirituális szövegek, hogy a világot én teremtem, nem, nem, az ember csak sodródik és annyit tehet, hogy ezt alázattal beismeri, persze vannak lázadók, akik idővel majd megszelídülnek, amikor már elég pofont kaptak. Nem tudom, hogy nem követtem el végzetes hibát a pszichedéliával, túlzottan kinyíltam, túl sok mindenkit vágytam szeretni, naívan akartam látni a világot. Úgy látszik, későn érek, későn leszek felnőtt, későn temetem el magamban a gyermeket. Persze mindez színtiszta egoizmus, az önsajnálat ismerős érzése, egyszerre fájó és mégis kell, ha az ember azt hiszi, már messze került az egoizmustól, az színtiszta jele annak, hogy közeledik hozzá. Semmi mást nem érzek csak zavart, hideget és csalódást, valamint utálatot, hogy minden bölcsesség a rendelkezésemre áll, de nem tudok vele élni. |
| | | | |
| | | | | | 251. asvany | 2003. november 19. 19:48 |
| | | | | | | a kriziseket vegig kell doomolni, kulonben nem lesz elobbre lepes, es kezdheted ugyan azt a parat mashol. ha magadban feladod , folosleges uj munkahelyre menned, ha meg nem, akkor magaddal viszed. de ezt nyilvan Te is tudod. :)
amugy viszont idonkent munkahelyet valtoztatni erdekes/hasznos. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Biga, én bár hiszem, hogy működhet a szabadság, csak azt gondolom, nincs mindenre szükségem, amit szabadságomban megtehetnék. Sajnálom, hogy kikészültél, de örülök, hogy lezárod a dolgot (vagy legalább szándékodban áll -- remélem sikerül is). Munkahelyet talán nem kéne váltanod, hacsak nem akarod egyébként is. Bár megértem, hogy megpróbálod eltüntetni azokat a dolgokat az életedből, amik rá emlékeztetnek. |
| | | | |
| | | | | | 249. kika | 2003. november 19. 17:41 |
| | | | | | | Haho Biga.
Mi történt amitől igy kikészültél? Ez a nyitott gondolkodás nem olyan
kikészitő dolog ha fel vagy rá készülve elfogadod és te is igy gondolod.
Vannak tőrvények és kész az igaz de nem minden ember tud boldog lenni ezek határain belül.
Ne arra gondolj h most rossz hanem arra hogy menny szépet kaptál tőle:-) Mesélj hátha könnyebb lesz! (ezt te irtad amikor én kivoltam ugyanettől:-) Nos? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Na eltelt egy kis idő, én meg azt hiszem, kikészültem ettől az ügytől. Sajna most úgy látom, ez a szabadság, nyitott gondolkozás, meg asszimetrikus rendszer illúziók, önámítások. A világ így működik, ahogy. Vannak törvények és kész. Úgyhogy a kört lezárom a kapcsolat megszakításával és új munkahely után nézek. Megpróbálok mindent eltüntetni az életemből, ami rá emlékeztetne... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Amikor az ember hosszú ideig egyedül van - általában - társat keres magának, akivel végre együtt lehet. Legalábbis én, amikor egyedül voltam, nem olyan lányt kerestem, akinek van párja és néha találkozhatok vele. Én meg biztos nem válnék el Violától senki kedvéért. Úgyhogy őt meg kell hagyni ebben az ártatlan tisztaságban és nem belevonni a zűrös életembe :-) Írtam neki még az úttal kapcsolatban, és egy mondatot, amiben elrejtettem egy kis bókot - remélem nem csináltam hülyeséget... |
| | | | |
| | | | | | 246. kika | 2003. november 17. 07:34 |
| | | | | | | Biga.
Azt hogy érted hogy az utazási irodás lányba azert sem kéne
belebonyolodnod mert egyedül van, és h nem tudnád megadni neki azt amit kellene?
|
| | | | |
| | | | | | 245. kika | 2003. november 16. 19:47 |
| | | | | | | Ugylátom haladunk azon emberek tábora felé,akik csak elképzelni tudják az ugymond "ideális" kapcsolatot de megvalositani már
nem.
De ugye ami nem megy nem kell eröltetni:-)
Ha visszaviszed a prospektusokat ne hozz elhamarkodott döntést.
Hagyd hogy kialakuljanak a dolgok maguktol,a sorsot ugysem lehet megváltoztatni.
Amugy mi a helyzet most veled meg a Violával? és a volt barátnöddel?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kika: hú ezt nem teljesen vágom :-) Mi történt veletek, különváltatok, aztán kerestétek egymást? Mesélj, hátha könnyebb lesz!
Hát igen, boldog sajna én is csak rövid időkre tudok lenni, és ez nem az igazi boldogság. Ez az elvárástól függő boldogság, és nem az az állapot-boldogság, ami a cél lenne.
Érdekes, mit álmodtam ma: régi barátnőmmel, aki éppen nagyon gondterhelt arccal magyarázta nekem, hogy nem baj, hogy ilyen bonyodalmak vannak, ő majd elintézi, hogy mindhárom félnek jó legyen. Erre én azt válaszoltam, hogy az egészhez csak két fél kell :-)
Szóval most úgy vagyok, hogy ez a hagyományos hűség dolog sem nagyon megy, úgy sem vagyok boldog, de ez a nyitott dolog, asszimetrikus egyensúllyal sem egyezik ki a lelkem. Van-e egyáltalán kiút ebből, vagy az élet többnyire ilyen "dönts kevésbé rosszul" féle döntésekből áll az esetemben, nem tudom...
Persze tudom, hogy az utazás irodás lányba sem kéne belebonyolódnom, főleg azért, mert ő egyedül van. Úgysem tudnám adni neki azt, amire neki szüksége lenne. Még a prospektusokat visszaviszem neki a héten, és még nem tudom, hogy mit mondjak neki. Tökre örült nekem, amikor ott voltam..
Egyszerűen hihetetlen, hogy egy ennyire okos, gyönyörű lány, csodálatos kék szemekkel, bájos hanggal egyedül van...
Szóval most azt csinálom, hogy ha szarul érzem magam az egyik lány miatt, elkezdek gondolni a másikra! :-) Viola, A, E és ezek kombinációi :-)
Ez az igazi élet! Nagyon fenn, nagyon lenn, rövid izzó boldogság, kínlódás, üresség, várakozás, türelmetlenség, öröm, csalódás, szerelem - óriási intenzitással :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux:
"mindig jó kedvre derít, amikor az egyik tudós a másiknak magyarázza az intuíció jelentőségét. :-)"
Ez a tudósolás a dobozkorszakodból maradhatott meg...
Hadd legyünk csak BT és Gén neked is, jó? |
| | | | |
| | | | | | 242. kika | 2003. november 14. 18:53 |
| | | | | | | Biga.
Én tényleg nagyon örülök hogy jol érzed magad és happy vagy.
De kitartás.Nem fog sokáig tartani:-)
Nálam ugyanis mindig mulo és rövid állapot a boldogság egy ideje.
A közérzetem hasonlo mint neked (topic eleje) aztán megismertem
vkit (neked most ö Viola azthiszem).Aztán jol éreztem magam
mert tudtam hogy van nekem.igaz hogy neki is és nekem is volt már előzöleg valakink,de jol éreztük magunkat.Valahogy kiegészitettük egymást.
Ez tartott 3 évig.Azután egyik este volt nálam és onnantol másfél évig nem láttam.Azthittem beledöglök,ezért ugy határoztam
megkeresem.(tudod meddig nyomoztam?vagy 4 ho-ig:-)
Na megtaláltam.Kiderült h ő is nyomozott utánam de nem volt kiindulopontja...(profi vagyok:-)
Na mindegy.Nem tudom mit akartam kihozni az egészből mert most totál magam alatt vagyok.
de drukkolok a sokáig tarto boldogságérzetedért
|
| | | | |
| | | | | | 241. azmirra | 2003. november 14. 17:40 |
| | | | | | | Biga, a sráccal kellemesen elbeszélgettünk, de egy szó sem esett a múltról, csak a jövöröl, abban pedig külön utakat járunk. Bevallom, ezt már nem nevezném barátságnak, mert bennem van egy kis gyanakvás, amit talán az tudna oldani, ha látnám, boldog egy másik lánnyal.
A szép lányos megjegyzésedre egy barátom kedvenc dala jut eszembe, hogyaszongya: "A lányok, a lányok, a lányok angyalok..." :)
No meg az, amivel a barátnöm szokott állandóan idegesíteni, hogy miért nézek mindenkire olyan erotikus szemekkel. Holott nekem csak ilyenek a szemeim. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :-)
Most olyan napom van, hogy nagyon elégedett és boldog vagyok a mai mosolytengerrel és a levéllel is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha megoldaná a dolgot, aszondanám, hagyd már a fenébe a nőket és menj haza. De tudom, hogy ez nem így megy, úgyhogy csak drukkolok...
Ha sokszor megkérdezi mi van veletek, az vehető lanyha flörtkezdeménynek is, de az is lehet Biga, hogy már annyira hiperszenzitívek a receptoraid, hogy mindenben látsz valamit.
Lányzó írt külföldről: hát, ha egyszerűen akarnám látni a dolgot, aszondanám, hogy úgy nem kellesz neki (vagy aszondja, hogy nem), de azért nem akar elengedni sem. Hogy ez csak az egójáról szól-e, nos nem tudom... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (jó nem ezért mentem elsősorban) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azmirra drága, a te újból felbukkant barátod úrrá lett érzésein?
A módszerem egész jól működik. Elmentem egy másik lányhoz, ahol szintén van egy nagy adag szimpátia (utazási irodában dolgozik), és egy óráig csak beszélt nekem az utakról és közben engem nézett gyönyörű nagy kék szemeivel. Hogy lehetnek ennyire szépek ezek a nők? :-) Az mit jelent, ha egy óra alatt háromszor megkérdi, hogy vagyunk a Violával?
Annyifelé osztom szerelem-energiáimat, hogy a végén megszűnnek és átadom magam a szépség-befogadás szenvedésmentes állapotának...
A másik lány egyébként írt ma külföldről. Hmmm.... Pedig azt gondoltam, nem fog.
|
| | | | |
| | | | | | 236. cellux | 2003. november 14. 10:13 |
| | | | | | | a reset mindenen segít :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát épp tudok, csak a kérdés az, hogy nem kerülök-e végtelen ciklusba :-) |
| | | | |
| | | | | | 234. kika | 2003. november 12. 16:11 |
| | | | | | | | már csak arra kell választ találni,hogy tudsz másvalakit találni vagy máshoz fordulni amikor reménytelenül szerelmes vagy:-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
Arra gondoltam a minap, hogy a kört talán úgy lehet megszakítani, hogy állandóan folytatni kell. Ha az ember elviselhetetlenül szerelmes valakibe, aki soha nem lehet az övé, máshoz kell fordulni, majd amikor rosszra fordul a helyzet, megint tovább kell állni. Így végül senki sem lesz megcsalva, senki nem fog szenvedni, még azelőtt véget kell neki vetni, hogy egyáltalán elkezdődne... Csak könnyedén, ahogy a vízen futna az ember, mikor érezné, hogy lesüllyedne, újabbat kell ugrani... Micsoda baromság ez :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux:
Hát, nem tudom, hogy most épp megtiszteltetésnek vegyem-e a tudós titulust :) Ám mindegy, mert nem vagyok az, még ha valaha el is indultam valami olyasmi felé.
És meg kell hagyni, vannak nálam intuitívabb lelkek is, de azért csak van nekem is valamennyi... legalábbis remélem :)
Azért örülök, hogy jókedvre derítettünk... meg a legjobbakat a dedobozoláshoz, vagy mihez :) |
| | | | |
| | | | | | 231. cellux | 2003. november 10. 11:10 |
| | | | | | | mindig jó kedvre derít, amikor az egyik tudós a másiknak magyarázza az intuíció jelentőségét. :-)
én sokáig nagyon híján voltam az intuíciónak (érzéseknek) - már ami az emberi világot illeti (de hát itt az a fontos).
ezt a hiányosságomat úgy kompenzáltam, hogy túlhangsúlyoztam az értelmet. az értelmet mindenhatónak tekintettem, és ezt a dogmatizmust - ami lassan a véremmé vált - megpróbáltam másokra is ráerőltetni. megtanultam és tökélyre fejlesztettem a dobozolás "művészetét", és mivel a sors fejlett értelmi képességekkel áldott/vert meg, egy-egy jobban sikerült dobozzal képes voltam komoly endorfin-flasheket okozni magamnak. ezek a "jutalmak" aztán még jobban ráerősítettek az értelem kizárólagosságába vetett hitemre.
a gondok akkor jelentkeztek, amikor a dobozokba tett dolgok súlya kezdett teherré válni. minél több dobozom volt, annál nagyobb volt a teher. és maga a dobozolás is kezdett élettelen, halott, gépies tevékenységgé válni, mintha egy automata lennék, ami ugyanazt a programot ismételgeti állandóan. kezdtem baromira unni meg utálni magamat, de már nem volt menekvés.
aztán egyszer - Istennek hála - a rendszerem meghaladta azt a bonyolultsági fokot, amit már nem bírtam egóból összetartani. ekkor az egész összeomlott. én meg ültem a földön és sírtam, és sajnáltam magamat. aztán összeszedtem magam, és nekiálltam megint fölépíteni mindent. szerencsére jól ment, az ilyen újrafelépítős periódusokban még az átlagnál jobban is éreztem magam, de persze ez is átverés, hiszen csak arról volt szó, hogy ha az ember leesett a pincébe, akkor onnan minden út felfelé vezet.
ezek a loop-ok akkor szakadtak meg (jó hosszú évek szívásai után), amikor egyszer annyira durván zuhantam le, hogy már nem volt kedvem újra felépíteni a rendszert. na akkor hátradőltem és aszondtam, hogy lesz ami lesz. és lett. :-)
amikor elengedtem a biztonságra való vágyamat (mert a mélyben itt is az önféltésről, a halálfélelemről van szó), akkor végre elkezdhetett történni az, ami tényleg rólam szól. és azóta jó. :-)
de mint a példa is mutatja, a világban kurvára nehéz megbízni.
van, aki egészen élete végéig kapaszkodik.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azmirra: de, férj vagyok! :-) Amúgy mondtam Violának, hogy kissé félreérthető lesz ez a "kapcsolat" a hozzászólásában. Egyelőre mindkét részről plátói kapcsolatról van szó, most szerintem a határon állunk, és azon agyalunk, hogy ha továbblépünk, az egy újabb minőségbe, szabadságba visz, vagy egyszerűen az elkerülhetetlen hanyatlásba.. Illetve, ha ő továbblép, én ha akarnék, sem tudnék. Egyébként én persze még ezt a nyitott dolgot is csak úgy tudnám elképzelni, ha a harmadiket ismerem, kedvelem. Most inkább az a helyzet, hogy P féltékeny rám, én akartam vele találkozni, beszégetni vele, de nem akar - ez nem indul túl jól... Pedig ha megtudná, hogy én is hasonló cipőben járok, talán jót röhögnénk az egészen és haverok lennénk.
Érdekes volt, hogy abban egyetértettünk Violával, hogy a nők nem is nagyon bánják, ha a barát a férfi oldalról kicsit többet is érez. Hiszen akkor a férfiak figyelmesek , segítőkészek, költőkké válnak, lovagokká... De csak addig, amíg reménykednek.
Lehet, hogy jobban járnánk, ha Violának mégis lenne egy kis hite úgy "felfelé", mert néha azt érzem, csak valami csoda segíthet abban, hogy ennek az egésznek úgy legyen vége, hogy mindenki jól jöjjön ki belőle és senkinek se fájjon... |
| | | | |
| | | | | | 229. azmirra | 2003. november 9. 10:14 |
| | | | | | | Biga, ismervén Viola hozzáállását, nem értem, miért írtad régebben ezt:
"Mellesleg én sem vagyok benne biztos (sőt), hogy ilyen megértő férj lennék. Nem halnék bele, nem akarnék válni ha ilyet megtudnék, de biztos, hogy nem vagyok annyira szellemileg fejlett, hogy nem maradna bennem féltékenység, birtoklás, bántottság. "
Te konkrétan ebben a helyzetben vagy (jó, nem vagy "férj":), de csak tudod, hogy reagálsz?
Mos túgy érzem kicsit, hagytál minket itt találgatni, hogy mi is lehet a bajod, én azt hittem, valamilyen lelkiismereti válságban vagy Viola miatt, erre kiderül, hogy ez egyáltalán nem releváns probléma, hiszen ti egy "nyitott kapcsolatban" éltek.
Vagy csak mi vontuk bele Violát, mert igazából a te gondod annyi, hogyan kaphatnád meg az áhított nőt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Gén: ez egy elmélet. Az élet természetesen sosem így működik. Ergó nem mindenki mondd el mindig mindent, meg az állapotok evolválnak. Úgyhogy természetesen hagyatkozom az intuíciómra is, meg a szavak nélküli kommunkiációra is. Ha az intuitív meg a verbális dolgok összhangban vannak, meg egészséges egyensúlyban, akkor az nagyon jó. De vaksötetben tapogatózni, főleg akkor, ha türelmetlenség meg düh is van, nem jó. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Biga: az álmodozásról soha ne szokj le! Akkor nem lesz célja az életednek!"
Az álmodozás az élet megrontója... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | BT:
"Nem szeretem kitalálni, hogy mit akar a másik, mert esetleg tévedek. Egyszerűbb, ha megmondja. Szóval azt már láttam, hogy nem jól működik, ha némagyerek van."
Az intuíció nevü némagyereket kiöntötted fürdövizestül? :)
Ez egy nagyon racionális-verbális kapcsolat leírása, mindketten megmondjuk, mit akarunk, utána megbeszéljük, eldöntjük mi legyen, netán alkudozunk, kompromisszumokat kötünk stb.
Lehet, hogy müxik, de én unalmasnak találnám. |
| | | | |
| | | | | | 225. Viola | 2003. november 8. 18:51 |
| | | | | | | Biga: az álmodozásról soha ne szokj le! Akkor nem lesz célja az életednek!
Gén: tetszik ez az aszimmetria! Kár, h. embereket nehezen találni hozzá!
Cellux: 133-ra: ez nagyon tetszik! Még sosem jutott eszembe a másik oldalról szemlélni a dolgot. Tudod mit értékelek benned nagyra? Meg tudod fogalmazni érthetően azt, amit gondolok (emberi test használata).
Mindenki más: ha már szó volt aháttérről:
poligám ember vagyok, és művész. Szükségem van a tűzre, akár gyertyaláng, akár erdőtűz. Sokáig Biga volt a tűz, bár mindössze egy képet festettem neki. De most nem... Most P a tűz, akivel anyagbeszerzés során találkoztam először, egymásra néztünk és megállt a világ ("szerelem első látásra" típusú találkozás). Ez mégsem az volt, h. "vigyük haza, zárjuk kalitkába, csak az enyém legyen". Inkább: hagyjuk szárnyalni a széllel és repüljünk együtt amíg csodálatos. Azt gondoltam csak részemről az, valszeg nem látom többet, pedig jó volna. Később kiderült, ez nála is ugyanígy jött le. Regénybe illő bonyodalmakon keresztül, most is tart a kapcsolat és köv. képem témája az ő kis ketrece lesz...
Megértem Bigát, mikor csalódott, hiszen a legritkább esetekben okoskodok Istenről és a halálon túli lelkek sorsáról (ez legyen meglepetés). Nekem megvan istenre a saját mesém: nincs isten csak az emberek találták ki. Ezzel az ügy lezárva Az időmet kitölti a művészet, olvasok, TV-t nem nézek, a Mátrix baromság. Ja és ami a szívemen az aszámon.
Szerintem minden embernek feladata, h. boldog legyen. Ha önmagával tisztában van, másnak nem tartozik elszámolással.
Most befejezem, mert ezer felé másztak szét a gondolataim. Össze kell szednem őket :)
Ha vmi nem érthető, kérdezzetek.
Hali, Viola
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Még mit nem, a végén még elolvassa itt és megtudja a titok nyitját! :)"
Gyanús :) De nem spekulálok. :)
Inkább csak általánosságban mondom, hogy sokan azt hiszik attól és úgy működik jól egy kapcsolat, hogy a másik sok mindent nem tud. Jó, rendben. De ha esetleg egyszer a másik mégis megtudja, arra is fel van készülve a rendszer? Nem egyszerűbb úgy élni, hogy bármi kiderülhet? Hogy nincsenek kifejezetten eltitkolt dolgok? Na jó, én mondjuk pocsék titkosügynök is lennék, nem úgy, mint egyesek :)
"Ha elméletben megértetted a dolog müködését és nem találsz benne hibát, vagyis tudod feltételezni, hogy létezik legalább 1 db valódi, müködö példa, akkor ezentúl te magad is meg fogod látni az ilyen eseteket a környezetedben."
Az a baj, hogy elméletben nem látok benne hibát, de gyakorlatban igen. Na persze csak erre a poligámia-monogámia dologra szorítkozva. Ettől függetlenül elhiszem, hogy attól még, hogy én nem látok a gyakorlatban működő példát, lehet ilyen, sőt van ilyen.
"Nem, az teszi szabállyá, hogy legalább valaki valahol megpróbálja betartani :)"
Megpróbálja? Hmm... ez kicsit olyan mintha kissé az akarata ellenére próbálná. Szóval akkor a szabály az egy kicsit mindig kényszer? Vagy egyensúlyozás az előnyök és hátrányok között?
"Ez preferencia, de bizonyítottad-e már magadnak, hogy ezzel jobban megoldhatók a problémák?"
Hát az ember életében nincs statisztikai menniségű kísérleti lehetőség, úgyhogy bizonyítani nem tudom. Jobb híján így érzem, így hiszem. Meg egyszerűen zavar, ha nem egyértelműek a dolgok (már amennyire lehetnek). Nem szeretem kitalálni, hogy mit akar a másik, mert esetleg tévedek. Egyszerűbb, ha megmondja. Szóval azt már láttam, hogy nem jól működik, ha némagyerek van.
"Igen, ez spekuláció, ezért visszaspekulálok kettöt:
1) ...
2) ..."
Hát Bigáék érdekében remélem, hogy ezek a szcenáriók jönnek be. Vagy bármi más, ami jó nekik. Pl. 3) Biga egy nap elunja a bigámiát.
Elmélethegyek :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | BT:
"Egyszerűen leírhattad volna, hogy te és a párod életében milyen ilyen dolog működik jó"
Még mit nem, a végén még elolvassa itt és megtudja a titok nyitját! :)
"Szóval szeretnék egy valódi, működő példát látni."
Ha elméletben megértetted a dolog müködését és nem találsz benne hibát, vagyis tudod feltételezni, hogy létezik legalább 1 db valódi, müködö példa, akkor ezentúl te magad is meg fogod látni az ilyen eseteket a környezetedben.
"Hát te írtad először, hogy közös szabályok, én is ezért használtam a szabály szót. Vagy a szabályt azt teszi szabállyá, hogy kimondjuk?"
Nem, az teszi szabállyá, hogy legalább valaki valahol megpróbálja betartani :)
"az aszimmetrikus egyensúly nyilván akkor jöhet létre kimondatlanul, ha észre sem vesszük igazán."
Akkor is, de a két másik, tudatos lehetöséget fontosabbnak tartom (észrevéve kimondatlanul, észrevéve kimondva)
"a párok általában még a szimmetrikus szabályokat is sokszor kimondják. Ami szerintem nem feltétlenül baj."
Nem feltétlenül baj, meg nem feltétlenül nembaj sem, mert itt feltétlenül nincs feltétlen dolog.
"Szóval én nem szeretem a néma gyereknek anyja sem érti a szavát szituációt. Inkább mindenki mondja meg, hogy mit szeretne, mi zavarja, stb. Aztán az már a másik fél dolga, hogy mit kezd ezzel."
Ez preferencia, de bizonyítottad-e már magadnak, hogy ezzel jobban megoldhatók a problémák?
"És ha már a konkrét példánál tartunk, mi van akkor, ha Viola megváltozik, és mondjuk mások is elkezdik érdekelni Bigán kívül? Pl. azért mert Biga az ideje egy részét más lányokkal tölti, és ilyenkor mondjuk Viola is emberek közé megy, és ott megtetszik neki valaki. Ez persze szimmetria esetén is bekövetkezhet, de valahogy mégis létrejöhet egy hiány Violában az aszimmetria miatt, mégpedig a Bigával együtt eltöltött időből, közös dolgokból, programokból, sőt esetleg szexből lesz hiánya (mert ugye Bigának is vannak fiziológiás korlátai). Sok párnak így sincs elgé ideje egymásra, hát még ha Biga életében van valaki (vannak valakik), akivel (akikkel) hasonlóan sok időt szeret tölteni, mint Violával, mégpedig Viola kizárásával -- jó tudom, lehetne több fantáziám is :-)
"
Igen, ez spekuláció, ezért visszaspekulálok kettöt:
1) Mivel Biga kevesebb idöt tölt otthon, Violának több ideje van saját magára, pld. nem kell muszájból Bigával MátrixN-re mennie, így többet festegethet, elfoglalja magát, nem frusztrálódik többé attól hogy nincs saját ideje, vagyis megjavul az életminösége, ami pozitívan hat ki a párkapcsolatára is.
2) Bigát furdalja a bigámia (Ááá, most esett le a beceneve eredete! =) ezért egy féltékeny Viola esetében választásra kényszerülne, és lehet, hogy hirtelen felindulásból az új csajt választaná. Mivel Viola megengedi neki a másik csajt, ezért Viola nem veszti el Bigát, mert Biga nem frusztrálódik többé a duplakapcsolata miatt, vagyis megjavul az életminösége, ami pozitívan hat ki a Violával való párkapcsolatára is, mivel nagyra értékeli, hogy Viola belement ebbe az egészbe.
"Egyébként én ismerek egy ilyen fazont, akinek több házasságából több gyerek, plusz évek óta együtt jár egy ismerősömmel is (plusz néha még voltak 3. vagy 4. nők is az életében), és emellett van neki egy saját cége, úgyhogy nincs túl sok ideje a munkán kívül... Hát, én arra jutottam, hogy sajnálom a pasit. Szétszakad, nincs egy nyugodt perce, önmagára aztán végképp nem, ráadásul mindenki elégedetlen vele és boldogtalan körülötte."
Ehhez nem kell se házasság, se gyerek, se nök, se cég, se munka :)
"Egyébként most olyan, mintha ezt az aszimmetria dolgot kizárólag a monogámia-poligámia kérdésre hegyeztük volna ki. Pedig gondolom nem csak erről szól..."
Persze, ez csak a topic miatt van, egyébként meg általánosan alkalmazható. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén: bocs, ez nem olyan telefonszám jellegű kérdés volt. Egyszerűen leírhattad volna, hogy te és a párod életében milyen ilyen dolog működik jól, nevek, címek, meg minden nélkül :) Persze, ha ezzel együtt is még mindig túl személyes az ügy, azt is megértem, csak azt mondtad nálad működik ez a rendszer. Értem Bigáék példáját, csak nem tudom, hogy ez náluk egy jól működő rendszer-e (vagy az lenne-e). Ahogy én látom ez mostanság elég konfliktusos Biga számára. Szóval szeretnék egy valódi, működő példát látni. Mert nem jól működőket (konfliktusokkal telit) azt látok magam körül én is.
"A fenti példán látható, hogy az aszimmetrikus egyensúlyhoz egyáltalán nem kellenek szabályok, sem közös, sem egyéni."
Hát te írtad először, hogy közös szabályok, én is ezért használtam a szabály szót. Vagy a szabályt azt teszi szabállyá, hogy kimondjuk? És akkor itt egy másik érdekes kérdés, hogy az aszimmetrikus egyensúly nyilván akkor jöhet létre kimondatlanul, ha észre sem vesszük igazán. Azaz, ha olyan természetes, mint a levegővétel (kivéve kéjgázoláskor :) ). De tudja fenyő, nekem úgy tűnik, a párok általában még a szimmetrikus szabályokat is sokszor kimondják. Ami szerintem nem feltétlenül baj. Sok konfliktus forrása bír lenni, ha olyan elvárások vannak, amiről nem is tudunk. Szóval én nem szeretem a néma gyereknek anyja sem érti a szavát szituációt. Inkább mindenki mondja meg, hogy mit szeretne, mi zavarja, stb. Aztán az már a másik fél dolga, hogy mit kezd ezzel.
És ha már a konkrét példánál tartunk, mi van akkor, ha Viola megváltozik, és mondjuk mások is elkezdik érdekelni Bigán kívül? Pl. azért mert Biga az ideje egy részét más lányokkal tölti, és ilyenkor mondjuk Viola is emberek közé megy, és ott megtetszik neki valaki. Ez persze szimmetria esetén is bekövetkezhet, de valahogy mégis létrejöhet egy hiány Violában az aszimmetria miatt, mégpedig a Bigával együtt eltöltött időből, közös dolgokból, programokból, sőt esetleg szexből lesz hiánya (mert ugye Bigának is vannak fiziológiás korlátai). Sok párnak így sincs elgé ideje egymásra, hát még ha Biga életében van valaki (vannak valakik), akivel (akikkel) hasonlóan sok időt szeret tölteni, mint Violával, mégpedig Viola kizárásával -- jó tudom, lehetne több fantáziám is :-)
Egyébként én ismerek egy ilyen fazont, akinek több házasságából több gyerek, plusz évek óta együtt jár egy ismerősömmel is (plusz néha még voltak 3. vagy 4. nők is az életében), és emellett van neki egy saját cége, úgyhogy nincs túl sok ideje a munkán kívül... Hát, én arra jutottam, hogy sajnálom a pasit. Szétszakad, nincs egy nyugodt perce, önmagára aztán végképp nem, ráadásul mindenki elégedetlen vele és boldogtalan körülötte.
Egyébként most olyan, mintha ezt az aszimmetria dolgot kizárólag a monogámia-poligámia kérdésre hegyeztük volna ki. Pedig gondolom nem csak erről szól... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | BT:
"Szóval Gén, mondanál egy ilyet, pl. a saját életedb?l?"
Meg netán telefonszámot is...? :)
Inkább a Bigáékra vonatkozó példát mondok, ök már úgyis ki lettek pakolva :)
Fiktív szkenárió következik:
Biga poligám és féltékeny.
Viola monogám és nem féltékeny.
Ez egy aszimmetrikus egyensúly.
Ilyenkor Viola beleegyezik, hogy Bigának másik csaja is legyen, viszont Bigának nem kell beleegyeznie, hogy Violának másik pasija is legyen, mert Violát nem érdeklik más pasik.
A triviális szimmetria az lenne, ha Biga monogámmá válna, de hát pont ez az, amire nem képes. (A féltékenység-aspektus ebben az esetben nem lenne releváns, mivel nincs harmadik szereplö.)
Másik szimmetrikus helyzet lehetne a "nyitott házasság", vagyis mindkettöjüknek poligám nem-féltékennyé kellene válniuk. De mivel Biga féltékeny, ezért nem lenne képes beleegyezni Viola poligámiájába, vagyis ez itt nem müködne.
"Mondjuk egy ilyen szabályt, ami csak az egyik emberre vonatkozik a kett? közül, mégis mindenki elégedett. Már ha jól értelmezem a dolgot..."
A fenti példán látható, hogy az aszimmetrikus egyensúlyhoz egyáltalán nem kellenek szabályok, sem közös, sem egyéni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Aha. Nahát. Nagyon érdekes. Tök kiváncsi lennék egy konkrét műkődő példára. Különben olyan érzésem lesz, hogy Jupiter meg hatökör. És nem akarnék itt leragadni. Szóval Gén, mondanál egy ilyet, pl. a saját életedből? Mondjuk egy ilyen szabályt, ami csak az egyik emberre vonatkozik a kettő közül, mégis mindenki elégedett. Már ha jól értelmezem a dolgot... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | BT:
Aszimmetrikus egyensúly, amikor két különbözö ember egyformán elégedett tud lenni egy kapcsolatban anélkül, hogy ugyanazokat a közös szabályokat próbálnák meg mindkettöjükre alkalmazni.
Biga:
"kezdjem rögtön egy kérdéssel, hogy te mennyire tudtad megvalósítani ezt az asszimetrikus egyensúlyt?"
Kezdjed :) Jól :)
Szerintem a te másik szimmetriahibád, hogy a másik csajjal is (minden csajjal?) többnyire ugyanazokat akarod csinálni, mint Violával, ahelyett, hogy többnyire azt csinálnád vele, amit Violával nem szoktál.
Cellux:
"Asszimetrikus kapcsolat az én értelmezésemben: amikor nem azt akarod a másiktól, hogy olyan legyen, mint te, hanem azt keresed, hogyan egészíthetnétek ki egymást (ki tudjátok-e egészíteni egymást) egy egésszé.
Ez az egymás kiegészítése tényleg hasznos és értékes is lehet, de nem feltétlenül szükséges az egyensúlyhoz.
kika:"szerintem ilyen minden szempontbol ideális társat csak egyszer talál valaki VAGY EGYSZER SEM!!!"
Erre nincs szabály; 0,1,2,...,sok alkalommal találhat. Már azért is, mert az 'ideális' egy nagyon változékony fogalom. |
| | | | |
| | | | | | 218. kika | 2003. november 7. 19:29 |
| | | | | | | | homen.szerintem ilyen minden szempontbol ideális társat csak egyszer talál valaki VAGY EGYSZER SEM!!!én megtaláltam és évek ota nem hevertem ki csak elfogadtam.néha gondolkodom azon hogy megérte-e |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Akkor voltaképpen minden kapcsolat aszimmetrikus, hiszen valamelyest mindig különbözünk. És ez jó esetben jó különbség. Egyébként miért hívják ezt aszimmetrikusnak?
És arról, hogy rövid-e az élet, hogy megtaláljuk a megfelelő embereket: szerintem nem, csak hajlamosak lehetünk kevés időt adni magunknak, és azt hinni mindent fiatalon kell, mert utána már öregek leszünk, és onnantól már egész más... Én jelenleg kb. 15 évet bírok így előre nézni... remélem, ahogy öregszem, majd egyre messzebb nézek. Szóval én is szorongok kicsit ettől, de egyre kevésbé. Meg hát ugye az optimizmus, meg az önbizalom... Meg hát ránézek idősebbekre, és mindig látom, hogy jé, tökre élnek (nem csak vegetálnak) és nekik is mindig hozhat valami újat az élet. |
| | | | |
| | | | | | 216. cellux | 2003. november 7. 16:56 |
| | | | | | | A man was cursed, and turned into a Beast. A woman loved the Beast, and her love transformed him back to being a man, a graceful creature in the eyes of the Creator, and of the woman who loved him.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na persze, sajnos az igazán érdekes és értékes dolgok veszélyesek is tudnak lenni.
Én most egy darabig próbálok csendben lenni, ma váltottunk legalább 15 levelet, jó kis tartalmas kellemes, apró utalásokkal teli levelet. Aztán holnap elutazik egy hétre. Hát úgy most tartok megint a kör első negyedénél. A kérdés csak az, hogy vajon most ki nyeri az őszinteség menetet, egyáltalán mi a nyerés? :-)
Jegelés-csend-koncentrálás más dolgokra levés ideje jön... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az őszinteség veszélyes:
vagy mert nem vagy elég tiszta ahhoz, hogy érdemes legyen őszintének lenned
vagy mert a másik nem tud még szembe nézni önmagával, és megbántod
egy kapcsolatot pedig a tanulás szempontjából kell vizsgálni:
mi az amid adhat nekem, és miaz amit én adhatok neki
s ha megtanultuk egymástól, akkor önálló egészként léphetünk tovább
(lehet nem ez volt a téma :)) |
| | | | |
| | | | | | 213. cellux | 2003. november 7. 15:50 |
| | | | | | | de mintha mégis lennének emberek, akik közelebb vannak, és olyanok, akik távolabb.
vagy ezt is meg köll haladni?
kíváncsi leszek.
|
| | | | |
| | | | | | 212. homen | 2003. november 7. 15:06 |
| | | | | | | | Ilyen kapcsolat viszont mindig lehetséges, csak hozzáállás kérdése... |
| | | | |
| | | | | | 211. cellux | 2003. november 7. 13:55 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 210. cellux | 2003. november 7. 13:14 |
| | | | | | | Asszimetrikus kapcsolat az én értelmezésemben: amikor nem azt akarod a másiktól, hogy olyan legyen, mint te, hanem azt keresed, hogyan egészíthetnétek ki egymást (ki tudjátok-e egészíteni egymást) egy egésszé.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Köszönöm Biga. Hát remélem, hogy emberkertésznk jobb vagyok, mint virágkertésznek... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | bombadiltoma: miért is jutottak az eszembe a virágok? Nekem úgy tűnt, úgy tudsz kérdezni, mint ahogy a virágokat igazán szerető kertész gyomlálgat, csak óvatosan, ügyelve, hogy ne sértsd meg őket. Na azért néha kell egy kis tépés, pl. a Mátrix+ Violával, de én most az új részre gondoltam :-)
Nos, minden elméleti addig, amíg át nem éli az ember. Ezért is írtam régi kis példázatomat.
Szerintem egyszerűbb lenne mindenkivel őszintének és nyíltnak lenni, mint azon gondolkozni, hogy most kivel mennyire legyek őszinte. De milyen érdekes boncolgatnivaló kérdés az őszinteség és a tűz (megégés) viszonya... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez biza így van. A nők belédlátnak a buszon, és ha azt látják, hogy na ez a csávó valamit tud a mosoly alatt, hiába utazol BKV-n és borostás a képed, akkor visszamosolyognak. Nagyon jó mérési lehetőség - illetve ugye annál sokkal több.
Most írt reggel a lány is, pedig most a trip végére minden elvárást sikerült kiürítenem magamból, és nem érdekelt.
Hát igen Én+te+ö=gén rendszere hihetetlenül szimpatikus, a sok kényes pontja közül az egyik legnagyobb, hogy azok a partnerek hogyan jönnek az életedbe. Mondjuk jelenelgi állapotomban tartanám magam az őszinteséghez, csak olyat, amit mindenki akar és elfogad. Valahogy úgy érzem, bántottak ilyen téren eleget, hogy én ne tegyem - és néha a hallgatás is hazugság.
Mindenesetre azért nem panaszkodhatsz az 1%-odra sem! :-) Néha a kevesebb több.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga: miért is kellene virágokkal? Főleg azért kérdem, mert kissé ridegtartásban élnek itt nálam a növények. Nem nagyon értek hozzájuk (ami eredeti végzettségemet tekintve igen nagy szégyen), csak vizet adok nekik, aztán élik (néha halják) világukat...
Aztán meg magyarázza már el valaki ezt az asszimetrikus egyensúlyt, mert asszem rosszul sejtettem a dolgot.
Toleranciám: jelen pillanatban elméleti. Szóval ezért emelek mindig kalapot Viola előtt. Az, hogy így egyetértek vele, nem jelenti azt, hogy ha velem történne hasonló, akkor tudnék ennyire toleráns lenni.
Őszinteség: Én úgy vagyok vele, hogy az szeretném, ha egyenes arányban állna a mindentkimondós őszinteségem azzal, hogy valaki milyen közeli szerepet tölt be az életemben. Nyilván a zöldségesnek sem kell hazudni, de nem is kell, hogy teljesen kitárjam a lelkem előtte. Aki viszont a legközelebb van, azzal szeretném ezt a "bármikimondható" dolgot, a félelem teljes hiányát.
Önbizalom és hiánya: hát lehet, hogy sok mindennek kulcsa ez. Nekem inkább mindig túltengett, és erre is rá lehet némileg faragni. Belülről. |
| | | | |
| | | | | | 205. cellux | 2003. november 7. 10:53 |
| | | | | | | Biga, amit arról írtál, hogy most már rádnéznek a csajok, azzal én is így vagyok.
Emlékszem, a magányosság hosszú évei alatt mennyire beoltottam magam azzal, hogy ha egyszer megtalálom az "igazit", akkor soha többé nem kell majd más. De most, hogy kezd működni a dolog (már rá merek nézni/érezni egy csajra a buszon, és vissza is érez! :-), gyanakodni kezdek, hogy az egész mögött csak a saját bizonytalanságom, önbizalomhiányom volt, hogy talán csak azért gondoltam annyira komolyan ezt a tűzön-vízen át ragaszkodást, mert annyira féltem az egyedülléttől, hogy azt gondoltam, ha találok egyvalakit, akivel valamennyire jó, akkor ráakaszkodom és életünk végéig le se szállok róla. Na ez mostani szemmel szinte hóttuti receptnek tűnik az elbaszott életre (ami mellesleg kívülről nagyon szépnek és kiegyensúlyozottnak is látszhat).
Ugyanennek a másik oldalán ott van, hogy ha az ember mindent megkaphat (hatalmat nyer az élete felett), akkor sokkal jobban oda kell vigyázni arra, merre mit lép, mert a nagyobb hatalom nagyobb kockázatot is jelent. A kísértés ténylegesen létező dolog, és ha az ember beleesik, eléggé meg lehet szívni (és minél "királyabb" csávó vagy, annál nagyobbat szívsz). De a hatalom (ami alatt - mielőtt bárki félreértene - az egészséges önbizalmat értem ;-) élvezetes dolog, ez kétségtelen.
Gén asszimetrikus egyensúlya nagyon tetszene, bár én elérnék egyszer erre a szabadságfokra. Viszont ott van az a kérdés, hogy egy ilyen párhuzamos sorsfolyatás esetén bizony az ember nem mondhat el mindent mindenkinek (nem mondhatom meg a szőke macának, hogy te figyelj, van még melletted négy másik). De végső soron azt hiszem, ez nem is baj, csak rá kell jönni, hogy kivel érdemes őszintének lenni.
Én az őszinteségre egy időben elég komoly fogadalmat tettem (úgy éreztem, ez nagyon komoly fegyver a spirituális túlélésért folytatott harcban :-), és ennek következményeként (vagy inkább az őszinteség sajátos értelmezésének következményeként) mindig csak olyanokkal szűrtem össze a levet, akik bírták ezt a fajta mindent kimondós őszinteséget. Ezzel viszont kapcsolati lehetőségeim közül kizártam az emberiség 99%-át. :-) Ami nem volt jó.
Az emberekkel való kontaktusteremtési próbálkozások aztán megtanítottak arra, hogy az emberek maradék 99%-ával (aki nem bírja a szókimondást) egyszerűen úgy lehet kommunikálni, ha azt adod nekik, amit várnak. Ha ezt az ember nem szenvedésként, hanem táncként fogja fel, és meg is tanul frankón táncolni, akkor az ilyen emberekkel való kapcsolatok nagyon élvezetesek tudnak lenni, sőt, még tanulni is lehet belőlük, igaz, ilyenkor megfigyeléseim szerint nem maguk az emberek a tanítók, akikkel kommunikálsz, hanem a rajtuk keresztül megnyilvánuló Buddha-természet, amiről nekik gőzük sincs, csak csatornák. (Mondjuk ez lehet, hogy mindenkivel így van. :-)
Például ha nálunk a munkahelyen a takarító kisistenként (hú, de okos ember!) tekint rám, akkor nincs értelme elmagyaráznom neki, hogy ő is ugyanolyan ember, mint én, stb. Úgysem fogja megérteni. Inkább kiszolgálom a vágyait, és hagyom, hogy "szolgáljon". (Megjegyzem, hogy ez azért eléggé ingoványos terep, nagyon rá kell érezni a dolgokra, hogy jól működjön. De akkor viszont kurva jó. Így nagyon jó élni.)
clx
|
| | | | |
| | | | | | 204. DeadMan | 2003. november 7. 09:52 |
| | | | | | | Hali!
Biga: jó Neked, nálam általában pont fordítva sülnek el a dolgok, szal ha ketten vagyunk (vagy többen) akkor sajna sosem engem választanak :-( Mindenféle reménytől függetlenül, ilyenkor azzal vígasztalom magam hogy legalább a havernak meg a csajszinak jó... sovány vigasz :-(
Üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A trip jó gondolkozós volt :-)
bombadiltoma: neked virágokkal kellene foglalkoznod! :-) Hát látod, egy ilyen életfelfogást most kölcsönbe átvállalnék. Hűséges társ plusz toleranciám teljes jósága a másképp gondolkodókra.
És mindig olyan kérdéseket teszel fel nekem, amilyeneken én is szoktam rágódni. De reggelre sem lettem okosabb. Most elutaznak a párjával egy hétre, nincs levél, szóval minden remény megvan a jótékony feledésre. Egy dolgot biztosan tudok, ha még találkozok vele és a szemébe nézek, biztosan nem a barátság jut az eszembe elsőre. Talán a "beteljesüléshez" még egy őszinte mondat is elég lenne tőle.
Könnyű dobálózni a hármas-négyes szavakkal. Életem első szerelme (?) is egy ilyen szituációban kezdődött. Esti szalonnasütést terveztünk anyámék házában, de csak a haverom és az a bizonyos lány jött el. Ittunk, dumáltunk, szívtunk és jól éreztük magunkat. A feszültség akkora volt, hogy a lány nem bírta tovább. Hiába a lányok jobban feloldódnak, őt nem zavarta, hogy ketten vagyunk ott. Minket annál inkább - ugyanis mindketten titokban szerelmesek voltunk belé - egymásnak meg a jó haverjai.
Nem ment az asszimetrikus egyensúly.
Hol hozzám jött, hol hozzá. A mennyország és a pokol között pattogtam, mint egy őrült labda. Kint ültem a kert végében, a saját házunkban és a haverom éppen a szerelmemmel volt elfoglalva. Gondoltam, hogy legalább ők örüljenek együtt én meg valahogy kibírom, mint eddig.
Aztán a lány reggelre engem választott és velem maradt másfél évig.
Amilyen viharosan kaptam meg, úgy is vesztettem el.
A jó haverom sem a haverom már azóta.
Keresem az összefüggéseket... keresem.... :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én+te+ö=gén: kezdjem rögtön egy kérdéssel, hogy te mennyire tudtad megvalósítani ezt az asszimetrikus egyensúlyt? Mert jól hangzik, az biztos :-) Na csak sokszor az a baj (?), hogy az élet elmúlik, akibe belezúgtál, annak az asszimetrikus egyensúly csak egy ál-ideológia, aki vevő rá, az iránt meg te nem vonzódsz...
Bár kétségtelenül érdekes megfigyelni egy úgymond szimmetrikus kapcsolatban élő ember reakcióját, amikor mesélsz neki erről, látni, hogy egyfelől a rendje szétrombolásáért, szentségének vélt gyalázásáért tart felelősnek, ugyanakkor titkon várja és szomjazza újabb szavaid. A szavak elreppentek, a magok gyökeret vertek. De vajon a szabadság vagy a romlás virágai kelnek-e belőlük? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hűha :) Nem könnyű elképzelni. Majd inkább meséld el... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Na képzeljétek el mindezt milyen 2 Eplorerrel végigolvasni. Írni nem is nagyon tudok. Majd később :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja és mindig kösz Biga az őszinteségért...
A háttereddel kapcsolatban: a saját életemben arra jutottam, hogy ha az ember egyszer végigmegy ezen a létrán, hogy sok flört, rövidtávú tűz, meg szex, meg ilyesmi, szóval valahogy aztán ez is elmúlik. Volt pl. valakim, akinek korábban ilyen nem hosszútávú meg nem igazán érzelmekre épülő dolgai voltak, és valahogy teljesen biztos voltam benne, hogy nem nagyon nézne más lányok után (ja meg, mert naív is vagyok). Nah, jó persze amit én látok, az nem statisztika, meg a saját logikám szerint én elbuktam, mert még nem mentem át a fentiekben vázolt létrán, tehát lehet, hogy egyszer nekem is meg kell másznom ezt a dolgot. Áh, nem tudom, beszélek itten össze-vissza. Az van na, hogy én ilyen hűséges kutya természet vagyok, és a kísértések is elkerültek, szóval így könnyű itten papolni. Szóval nem is akarok, de lehet, hogy neked tényleg végig kell járnod egyfajta ilyen "nőzős" karriert (amit egyáltalán nem akarok ledegradálni csak szexszé meg egóvá, meg hasonlókká, szóval ezek lehetnek nagy szerelmek is) és utána tudsz csak kilépni ebből a körből...
Áh jut eszmbe, ott is megbukik a logikám, hogy ismerek olyanokat, akik egy életen át járnak ebben a körben... És nem is érzik rosszul magukat benne.
Akárhogy is, én a Biga+Viola=elég felállásnak drukkolok...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga: Hát igen, bocsánat, nekem elég szegényes a fantáziám azügyileg, hogy mi jöhetett volna össze :) Szóval én egyszerűen valami normális párkapcsolatszerűre gondoltam a lánnyal. Szóval akkor hogy kezelted volna az egészet? És mit akartál ebből a dologból kihozni (és mit nem), ha lehetett volna?
És igen, természetesen minden párkapcsolat tökéletlen a maga módján, tehát mindenkinek vannak "hiányai". Kérdés, hogy mennyire fontosak (az adott ember számára persze). Azt kell gondolnom, hogyha ezek nem életbevágóak, akkor az embernek talán nem kéne kifele nézegetnie. (Bocsánat, én már csak ilyen konzervatív vagyok, sőt még ennél is konzervatívabb, már ami a saját életemet illeti.)
Viola meg a Mátrix: ehhez képest megnézte veled...
Gén: érdekel ez az asszimetrikus egyensúly dolog. Úgy sejtem, mi lehet, de kifejtenéd bővebben? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga:
Kösz, hogy egy kicsit ismertetted a hátteredet is, így talán nehezebben tudok nagy hülyeségeket mondani. De azért megpróbálom :)
Szerintem ha ügyes vagy, akkor idövel meg tudatos önprogramozással majd kinövöd a monomániádat meg a megcsalásparáidat, és képes leszel majd létesíteni és élvezni egyszerre több kapcsolatot is ellenkezö nemüekkel probléma nélkül. Az életet igenis fel lehet konfigurálni úgy, ahogy akarod, csak a megfelelö partnereket kell hozzá megtalálni, akikkel lehet együtt élni, lakni, dolgozni, mozizni, agyalni, tripelni, szexelni, legyerekezni, utazgatni, megöregedni stb.; ha eggyel nem, akkor többel; ha sorosan nem, akkor párhuzamosan. Talán a szimmetrikus párkapcsolat fogalmát kellene elöször meghaladnod, és egy aszimmetrikus egyensúlyra törekedned. Másik meg, hogy nem kellene talán egy kapcsolat jövöjén annyit agyalni, helyette inkább élvezd azt, amit az pont most ad, és ne azon fantáziálj vagy parázz, hogy hú ebböl mi lesz nemsokára. Ha jó mozizni a csajjal, akkor most-mozizz vele, és ne a majd-szexen agyalj :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Horoszkópom mára:
Szerelmi ügyekben veszélyes helyzetbe kerülhet, ha hagyja, hogy érzelmei uralkodjanak. Legyen bölcs és diszkrét. Csak Önhöz méltó románcot, kapcsolatot birtokoljon.
:-))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azmirra: persze, hogy van, ami leköt, zenélek, olvasok, indexvallásfilozófiafórumozok, geocache-ingelek (kincsesládákat keresek GPS-el), játszom - trippelek.... :-)
Nem unatkozom, kivéve amikor szarul érzem magam és a fentiekhez sincsen kedvem. Ez elég ritkán van. Két év alatt két könyvet írtam meg, amit ki is adtak. De most nem érzem jól magam, és nem is van kedvem semmit se csinálni. Mert egyszerűen mindig ez a nőszemély jut az eszembe, hiába próbálom lefoglalni magam mással.
Sikerélmény. Hát nem minden úgy alakult, ahogy vártam. A két könyvemre a kutya sem volt kíváncsi, a zenélés meg ennyi munka mellett elég kilátástalan. De azért próbálkozom.
Még valamit el kell árulnom magamról. Ha ez ilyen őszinte topic. 25 éves koromig nem igazán voltak komoly kapcsolataim, ennek több oka is volt (egészségügyi okok, plusz szemüveges voltam és alacsony, zárkózott). Utána lett egy nagyon szép barátnőm (érdekes módon) és én voltam a világ legboldogabb embere. Talán akkoriban kezdődött, hogy a lányok észrevettek és baromira jólesett a flört, mert eddig rám se néztek. Aztán a lány jól megcsalt és a közös lakásba való költözés előtti napon kidobott. Utána két évig megint semmi. Aztán lett a Viola (az is nagyon érdekes módon) és újra megint azt vettem észre, hogy flörtölgetnek velem. És ez tök jól esett, múlt télen egy telefonszámot is kaptam és a tűzhöz sokkal közelebb voltam, mint most, mivel akkor még Viola egész másképp fogta fel a dolgokat. Akkor majdnem vége lett, pedig nem történt semmi. (Na jó, akkor még rosszabb volt, mert tudtam, hogy megtehetném.)
Persze ez nem ok, nem mentegetőzés, csak egy adalék.
Igen, mindenki ezzel traktál, hogy ez az egész azért van, mert hiányzik valami, valami nem kerek nálunk, stb, stb. Mit mondjak erre. Igazuk is van, meg nem is. Hiányzik valami, de én teljesen jól megvagyok a Violával. De van valaki itt, akinek a párja olyan, hogy minden egyes kívánságát és titkos vágyát teljesíti, teljesen közös az érdeklődésük, és megtestesítik egymás számára a férfi/női ideált is? Azért mert őt nem érdekli annyira a spirituális filózgatás, cseréljem le? Dehogy tenném. És mily apróságok vannak! Viola utálja a Mátrixot, a lánynak meg a kedvenc filmje.. De egyedül fogok menni a moziba.
|
| | | | |
| | | | | | 194. azmirra | 2003. november 6. 17:02 |
| | | | | | | | [Utolsó mondatomban nem sikerült egyeztetni az alanyt az állítmánnyal, hiába a csinos verdana, bocsi. :)] |
| | | | |
| | | | | | 193. azmirra | 2003. november 6. 17:00 |
| | | | | | | Biga, kedves, megint hangsúlyozom, ne vedd szavaim sértésnek, én sem úgy cselekszem mindig, ahogy gondolom, de van az életedben olyan dolog, ami leköt? Azt gondolom, hogy az újabb és újabb utáni vágyakozás annak az eredménye, hogy a szerelem/szex az egyik legkönnyebben sikerélményt adó dolog. Kicsit unatkozom, hopp itt van vki, összejövök vele, juj, de izgi, végre történik valami + növelem az egómat, hogy kellek neki.
Ha nem jön össze? Akkor marad a szenvedés, de még szenvedni is jobb, mint nem érezni semmit.
Talán, ha az ember talál olyan dolgokat, amik lekötik szellemi kapacitását és figyelmét, kihívást jelent illetve kellemes elégedettséggel és egészséges önbizalommal tölti el, nincs erre szükség, ha mellette olyan társa van, akit partnerének érez.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Itt ütközik az én naív, szabados, szentségtelen nyílt felfogásom a konzervatív értékekkel. Én semmiképp sem válnék meg/el a Violától, igen, egy idő után biztosan ő hiányozna. Mégpedig valószínű jobban, mint most ez a lány. Ő pedig nyilvánvalóan, ha tényleg érez valamit, még inkább így gondolkozik. És sajnos szembe kell nézni a valósággal: kicsi az esélye, hogy érez ilyesmit. Talán néha sajnál. De azt meg ki szereti, ha sajnálják.
Ha összejött volna? Az attól függ, micsoda! :-) Egy jó beszélgetés, egy csók, egy éjszaka, egy ölelés, egy hármas kapcsolat, egy négyes kapcsolat, vagy mindent-felforgató-pusztító válás(ok) - szóval nem mindegy... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De ha ő lenne, akkor meg Viola nem lenne, és az hiányozna. Vagy hát persze lehet mindkettőt is... valahogy.
Hát szóval tényleg telhetetlen vagy. De hát ez van, vágyaknak nem lehet csakúgy azt mondani, hogy ne legyenek... főleg, ha ilyen erős a vágyakozás a tűz után.
Ezzel együtt azért így érdekel, hogyha összejött volna a dolog, hogyan élted volna meg? Hétköznapi értelemben és lelkileg is? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bombadiltoma: szerintem ez egyszerű. Akivel együtt van az ember, az odaadhat mindent, de csak önmagát. Másvalakit nem. Itt a tűzről van szó, amiről Cellux is beszélt. Az elején kellett volna másképp dönteni. Sajnos ez irreverzibilis folyamat. Mi hiányzik? Másvalaki. Amit ő képvisel. A belsejével és a külsejével. Ezt az otthon nem tudja megadni, de nem is a feladata. Én nem is várom el tőle. Telhetetlen vagyok? Lehet. Elrontottam? Azt hiszem, el. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kíváncsiság
habár lehet, hogy ezt az információ hiánya okozza |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mit nem találsz otthon, Biga? Tudom, hogy nehéz téma ez, de eddig is olyan nyílt voltál, úgyhogy gondoltam, legalábbis megkérdezhetem...
Én mindig is azt gondoltam, hogy az ember azért néz ki, mert valami fontos hiányzik otthon, de valaki mostanában folyton arról győzködött, hogy nem feltétlenül. Kiváncsi lennék, ti mit gondoltok erről? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ismertem, ez a vicc pont az, ami még jobban lehangolja az embert, mert világosan rámutat, hogy mindenki csak okoskodik, aztán közben hülye, mint a föld :-)
Jó az otthon melege, az ember vigaszt és szeretetet talál, megértést, csak egyet nem talál.... |
| | | | |
| | | | | | 186. DeadMan | 2003. november 6. 14:50 |
| | | | | | | Egy kis vicc, hátha jobbkedvre derít:
Egyszer a pápa elhatározta, hogy kitiltja a zsidókat a Vatikánból. A
zsidók felháborodtak, ezért a pápa beleegyezett, hogy ha egy zsidó le tudja győzni teológiai vitában, maradhatnak. A zsidók egy bölcsességéről ismert rabbit választanak, hogy kiálljon a pápával a "párbajra". A rabbi azt mondja, hogy tegyék érdekesebbé a vitát és egyiküknek se legyen szabad beszélni. A pápa beleegyezett. A vita napján a pápa és a rabbi leültek egymással szemben, a hívek köréjük gyűltek. A pápa felemelte három ujját. A rabbi felmutatta egy ujját. A pápa egy kört rajzolt a levegőbe. A rabbi a földre mutatott. A pápa elővett egy ostyát és egy pohár bort. A rabbi elővett egy almát. A pápa ekkor felállt:
- Feladom - mondta. - Te túl bölcs vagy, rabbi. Maradhattok.
Később megkérdezik a pápát a bíborosok:
- Mit beszélt a rabbival?
- Először felmutattam három ujjamat, hogy a Szentháromságra emlékeztessem. Ő felmutatta egy ujját jelezve, hogy egy Isten van mindkét vallásban. Ezután rajzoltam egy kört a levegőbe, mutatva, hogy Isten mindenhol ott van körülöttünk. Erre a földre mutatott, jelezve, hogy Isten itt is van, velünk. Ekkor elővettem egy ostyát és egy pohár bort, megmutatva, hogy Isten feloldoz a bűneink alól. Ő elővett egy almát, hogy az eredendő bűnre emlékeztessen. Mindenre volt válasza. Mit tehettem volna?
Közben a zsidók is körbeveszik a rabbit:
- Mi történt, rabbi?
- Először azt mutatta, hogy három napunk van elhagyni a várost.
Mutattam, hogy EGY zsidó sem fog elmenni. Ezután körbemutatott, jelezve, hogy az egész várost megtisztítja a zsidóktól. A földre mutattam, jelezve, hogy mind itt maradunk.
- És utána?
A rabbi vállat vont:
- Nem tudom. Elővette az ebédjét, mire én is.
|
| | | | |
| | | | | | 185. DeadMan | 2003. november 6. 14:47 |
| | | | | | | és mit kap aki nyer???
Valamilyen szinten osztom Bomba véleményét szerintem (legalábbis nekem nagyon úgy tűnik hogy) Te most ilyen szerelmi-csalódás->rosszkedv->életuntság...loopban vagy. De ez csak az én véleményem én azt javaslom otthon keress orvosságot a bánatodra.
Üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát így szerintem Biga még mindig bele van zúgva a lányba... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem most naponta jönnek a rosszkedv loopok. Ilyenkor rengeteg gyaloglok (nehogy körforgalomba kerüljek :-) ), hogy tudjak magam elé bámulni és rettenetesen sajnálni magam. Csak ilyenkor az jár a fejemben, hogy tulajdonképpen még elég fiatal vagyok, mi lesz 10-20 év múlva, ha már most ilyen kínlódásokat tudok létrehozni magamban. Biztosan jót röhögtem születésem előtt, mikor létrehoztam ezt a színházat. Azért kellett hozzá fantázia. Ez a tény némileg megnyugtató. Tulajdonképpen most jutottam el arra a szintre, hogy olyan világképet tudhatok a magaménak, amikor csak magamra számíthatok. És ez néha rettenetes tud lenni. Eddig legalább az ima illúziójával időlegesen jobbkedvre derítettem magam.
Lehet szavazni, vajon Biga újból belezúg-e a lányba, vagy döntésével új irányba fordítja a történelmet. |
| | | | |
| | | | | | 181. cellux | 2003. november 6. 12:56 |
| | | | | | | csökönyös állat az ember... :-)
|
| | | | |
| | | | | | 180. DeadMan | 2003. november 6. 12:41 |
| | | | | | | Hali!
miért? vezetés közben fórumozol?! ;-)
Figyelj rá, hogy ne járj úgy mint én. Bár ugyanabba a folyóba... tehát az új kör magában hordozza a beteljesülés ígéretét, gondolom ezért hajlandó valaki ismét nekikezdeni a loopnak.
Üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát mi levelezünk továbbra is. De most már résen kell lennem, nehogy újra ugyanabba a körforgalomba kerüljek. |
| | | | |
| | | | | | 178. DeadMan | 2003. november 5. 09:17 |
| | | | | | | Hali!
Azmirra: lehet hogy igazad van csak az az igazság hogy nekem nem igazán megy a kegyetlenség. Azaz megy csak ahhoz olyan hangulatban kell lennem és ez mostanában (szerencsére) nem igazán fordul elő, úgyhogy nem lesz könny de igazából egy próbálkozást megér. Az is lehet hogy írok Neki egy emilt hogy legalább valamennyire fel tudjon készülni lelkiekben hogy itt most hidegzuhany következik.
Üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | 177. azmirra | 2003. november 4. 22:53 |
| | | | | | | Ha rád haragszik, miért rosszabb, mintha magában keresi a hibát?
Megeshet, ha kegyetlen vagy, kegyesebb vagy. |
| | | | |
| | | | | | 176. DeadMan | 2003. november 4. 13:36 |
| | | | | | | Hát az a helyzet hogy nem az esetem (külsőre) sőt, viszont belsőre elég okés. Szóval el lehet beszélgetni Vele mindenféléről. Ha külsőre és életkorra is okés lenne akkor "talán" okés lenne a dolog mert valószínű hogy ezt a "néha" elég idegesítő infantilitást kinőné...amivel alapesetben nem lenne baj mert azért egy kicsi az mindenkibe kell (szvsz) de Nála ez olyan zavaró mértékben jelentkezik hogy az már egy idő után fizikai fájdalmat okoz.
Üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Legalább csinos? Vagy az a baj, hogy nem? |
| | | | |
| | | | | | 174. DeadMan | 2003. november 4. 12:44 |
| | | | | | | Nálam ez a mit vétettem csak akkor jelentkezik amikor rá gondolok, vagy együtt vagyok vele (leginkább akkor) bár ez leginkább szerintem a személyéből fakad, szal nem igazán én vagyok vele csak így hanem a haverok is (csak én jobban :( ).
Magamat nem akarom (nem is fogom, remélem) elárulni, viszont az a helyzet hogy nem egyszer tudtára adtam hogy NEM, őszint, viccesen mindenhogy kivéve agresszívan, de sajnos ez nem volt elég az agresszivitást meg nem igazán szeretném megpróbálni szal nem szeretnék Vele üvöltözni meg ilyenek mert az nem én vagyok (remélem).
állatok: hát igen mennyivel is egyszerűbb lenne visszavedleni ösztönlénnyé....bár lennének (ööö...több lenne mint előnye) hátrányai is.
Üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mit vétettél? Nekem az segített, hogy megpróbáltam megérteni, hogy az égvilágon semmit. Nem büntetés ez, nem is próba, nem teszt, és talán tudatosság sincsen benne, semmilyen részről. Minden ilyen esemény csak egy esély arra, hogy másképp döntsünk, hogy mi adjunk értelmet az eseménynek - az életünknek. Néha fájó lehet belegondolni abba, hogy az élet bizony értelmetlen, illetve annyi értelme van, amennyit mi adunk neki. Na eddig a filózás, próbálok a konkrét esetre is mondani valamit. Mit tehetsz? Attól függ, mi a célod. Ha arra törekszel, hogy minél kevesebb fájdalmat okozz hosszú távon, maradj vele őszinte és szembesítsd ezzel. Lehet, hogy rövid ideig fájni fog neki, de az biztos, hogy a beteljesületlen hosszú reménykedés megmérgezi a szívet. Magadat biztosan nem "erőszakolhatod" meg. Ha magadat elárulod, az rosszabb minden árulásnál.
Vagy vedd be egy hármasozásba :-) Na ez csak vicc volt...
Azért durva, hogy neked "fordítva" jött össze. Most nagyon figyelem, miket írsz, mert talán az én esetemben a lány is hasonlókat gondolhat, mint most te.
Egyébként azt vettem észre, hogy most váltottunk pár levelet, de valami eltűnt belőle. Eltűnt a részéről a türelmetlenség, olyan langyos lett az egész. Most már végképp nem tudom, mit érzett. Ez lenne a barátság a részéről? Nem értem. Ilyenkor elbizonytalandom. Én hiába döntök másképp, ahogy eddig, hiszen eddig maradt a ne lássuk egymást többé. Most megpróbáltam, gondolkoztam, meditáltam, szenvedtem, megvilágosodtam :-), nekem elég a barátság. Nem akarom az embert is elveszíteni. Erre mi történik? Barátság sem kell. Néha irigylem az állatokat - nem agyalnak...
|
| | | | |
| | | | | | 172. DeadMan | 2003. november 4. 11:22 |
| | | | | | | Hali!
szappanopera?! Asszem én is elkezdek kitálalni....bár nemtom lehet hogy kéne ennek egy új topic (mondjuk szívügyek vagy hasonló?! :-) .
Szal nálam következő a helyzet: Adott egy lány, meg ugye én. Namármost, elég hosszú ideje voltunk már barátok és elég sokmindenről el tudtunk beszélgetni, csakhogy Ő többet akart és én meg olyan ember vagyok aki nemigazán van tisztában az érzelmeivel, belementem "próba cseresznye" alapon ... hátha...Hát nem! Egy hónap után szétmentünk mert megmondtam Neki hogy nem működik a dolog és hogy inkább hagyjuk, jó elfogadta (látszólag) utána 1 hónapig nagyon rámszállt látszott rajta hogy nem adta fel. Ugyhogy másképp nemnagyon tudtam értésére adni a dolgot, hát" összejöttem egy fiktív csajszival". Ez látszólag hatott és 1-2 hónapig nem is nagyon találkoztunk...már-már azthittem hogy fellélegezhetek, de mégsem mert talán 2 hete megint jelentkezett. Mondom magamnak okés nem gáz egy találkából csak nem lesz probléma...Hát lett megint belém bolondult és most megint ott tartunk ahol 2,5 hónappal ezlőtt és nemigazán tudom az értésére adni, hogy nem nem működik nem működhet a dolog, anélkül hogy megbántsam (azt pedig nem szeretném), mert az nem igazán az én stílusom....és ha most beadom neki hogy tök jól megvagyok a "barátnőmmel" akkor is csak időleges lesz a dolog?! körök,körök ....mit vétettem ?!
Üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A szappanopera újabb fejezete: egy hét után nem bírtam ki, írtam neki, hogy akkor maradjon a barátság, úgy éreztem, elszállt a köd a fejemből. A beszélgetések viszont hiányoztak. Persze az volt a feltétele, hogy ne is akarjak ebből többet, csak akkor és akkor. Viszont azt hiszem, mellőzöm a közös bulikat, jobb ha nem látom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves Biga, nem csak a férfiak mesterei annak... mint mondtam nekem is erős hajlamom van ilyesmire. A pusz az sok mindent jelenthet, bár nálam személy szerint van jelentősége...
Reagálás az udvarlásra: én úgy veszem ki a szavaidból, hogy nem értetted félre. Én pl. elég egyértelműen elutasítom a flörtölést vagy hasonlót, ha nem vonzódom az illetőhöz. Talán túl egyértelműen is. Barátilag szemezni szerintem nem gyakori, de én pl. szoktam azt is "gyakorolni", hogy mennyi ideig tudok valakinek a szemébe nézni... ez persze egyéni szoc. prob. nálam, vagy ha tetszik lelki gyakorlat... Ha türelmetlen, amikor nem írsz, az is elég egyértelmű jelzés arra nézve, hogy vonzódik hozzád. Szóval nekem azt kell gondolnom, hogy igenis vonzódott hozzád. Szerintem most vagy az van, hogy egyszerűen elmúlt valamiért, és azért tagadja, hogy ne bonyolítsa tovább a dolgot, vagy még mindig vonzódik, de megpróbálja bebeszélni magának (és neked), hogy nem, mert így könnyebb elszakadnia tőled...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves lányok! Jó ez a fórum, őszinte és ezt nagyon becsülöm. Egyébként az egyik oka annak, hogy így befejeződött ez az egész, szintén az őszinteség volt. Lehetett volna még húzni, de minek. Én úgy éreztem, már nem igen tudom magamban tartani. Tulajdonképpen azt máig sem értem, mi kifogása volt egy félórás beszélgetés ellen.
Hát igen, a férfiak mesterei annak, hogy lássák ki a legreménytelenebb mondatokból is a reményt. Először csak üdv-el, szia-val búcsúzott, az utóbbi időben jött a pusz, meg a nevének maxbecézett formája, mint aláírás - ez úgy tűnik lányoknál csak a barátság fokozódásának jele - én meg másra gondoltam. Ha pusz, hát pusz. :-)
Jó, most azért nem fogom a teljes levelezésünket publikálni, de nagyon sok szellemi témáról beszélgettünk, tulajdonképpen a legtöbbet filóztunk, részemről csak később tolódott el az arány a finom célzásokra, udvarlásra. De nem tiltakozott soha ellene, sőt egy szerintem elég szókimondó verset is kapott. (Na jó, kettőt). Én fel voltam készülve, hogy a versek után megkapom a magamét és megmondja, hogy ne essek túlzásokba. De csak annyit kaptam, hogy nagyon szépek a versek, írjak még. Volt itt flört is rendesen, én úgy érzem. Sokan ajánlották, hogy márpedig meg kellett volna tartanom ezt az állapotot, de sajna nálam ha valaki nem reagál egyértelműen elutasítóan, sőt viszonozza, azt nem tudtam másképp értelmezni. De mindig tanul az ember valami újat :-)
Nézegettem a variációkat. Mivel elfogult vagyok, nem tudom, mennyire volt egyáltalán magával őszinte. Azt, hogy csak szórakozott velem, kikérte magának. Valahol talán az összes kombinációja ott van. Én most úgy érzem, én teljesen kinyíltam felé, de ő nem mindenben. Pedig sok olyan dolgot elmondott nekem, amit előbb tudtam meg, mint a férje, gyerekkori sérelmeket, tehát azért volt itt sok baráti beszélgetés. Talán ha csak levelezünk, nincs ez. De a személyes találkozásokkor (főleg, mivel sokszor nem lehetett beszélgetni más körülmények miatt) maradt a szemkontaktus. De hát hogy is lehetne barátilag szemezni? :-)
Azmirra, ezen a szex kérdésen sokat gondolkoztam. (azon amúgy is sokat :-) ). Nekem voltak olyan kapcsolataim, amikor "odáig" soha nem jutottunk el, többféle okok miatt. De nekem az is óriási beteljesedést okozott, hogy megfoghattam a kezét, megölelhettem vagy megsimogathattam a haját. Persze erre lehet mondani, hogy a kisujj után a kar kell, de... de... Ha mindenáron a szex érdekelne más lányokkal érzelem nélkül, hát elmennénk egy swingerklubba. Tulajdonképpen azt sem tudom, hogy néz ki még fürdőruhában sem.. Az arca volt az, ami lenyűgözött és a szeme, a hangja. Tehát volt itt sok-sok szellemi téma - ha írtunk. Ha láttuk egymást, akkor már más is.
Most őszintén, ha te barátodnak tekintesz valakit, összenézel vele, amikor csak tudsz és mosolyogsz? Türelmetlen vagy, ha nem ír? Megfogod a kezét egy bulin, ha olyan alkalom adódik? Stb. Ennek ellenére ő azt írta, soha nem érzett irányomban "ilyesmit". Nekem ez azt hiszem, ha nem találkozunk többet, mindig egy megoldatlan nagy rejtély lesz...
na befejezem :-) |
| | | | |
| | | | | | 168. azmirra | 2003. október 30. 16:26 |
| | | | | | | Nem baj, ha nem írtál újat, bt, legalább megtetted, én meg sem akartam szólalni, annyira szerteágazónak tüntek az értelmezési lehetöségek. :)
Biga, ez a "majd sokára" is igen cifra gondolatokra ad lehetöséget. Ami vicces, hogy osztom itt az észt, s mi történik? Felveszi velem a kapcsolatot valaki, akivel régen nagyon sokat "lógtam együtt", majd azért szakadt meg a kapcsolat, mert ö "többre vágyott". Nem tudom, az idö mennyit enyhít a beteljesületlenség érzésén, majd meglátjuk, mondjuk itt magamfelé nem volt, így most sincs kérdés, hogy mit akarok, mit nem.
Hozzáteszem nálunk szó nem volt ilyen "majd sokára" dologról, egyszerüen hallgatólagos megegyezéssel eltüntünk egymás életéböl.
Talán azt jelenti a majdja, hogy reméli, idövel másképp gondoltok egymásra. Nekem ez elég valószínütlennek tünik.
Talán azt, hogy ha nem lesz senkije, elövesz a sutból.
Az a fura, azt érzem, nem is ismeritek egymást igazán, ezért itt nem egy "szellemi kapcsolat testi gyönyörökkel gazdagítása" a cél, hanem egy vágy beteljesítése egy ember iránt, akitöl ökölbe szorult a gyomrod. Akire olyan tulajdonságokat aggatsz rá, melyeket Te szeretnél.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez azt jelenti, amit. Hogy mostanság eltűnik, aztán lehet, hogy egyszer előkerül...
... ismerős ez az érzés, mikor valakinek minden szava mágikus jelentőséggel bír, és az ember a kötőszavakból is reményt próbál kovácsolni...
... és szappanopera ide, szappanopera oda, azt is ismerem, hogy az ember ilyenkor mennyire igényli, hogy megoszthassa a dolgot másokkal, sőt akár ezerszer is elmondja újra meg újra, úgyhogy ne fogd vissza magad... engem meg még érdekel is... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ami kimaradt: "Most többet nem írok. Csak majd sokára." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "rossz a kedvem miattad és lelkiismeretfurdalásom van. Remélem minden jóra fordul és boldogan élünk... pusz, név"
Elemzés:
- Rossz kedv:
1. Azért rossz a kedve mert nem lehet veled (amelynek sok oka lehet, nem akar, nem mer, stb.)
2. Azért rossz a kedve, mert neked rossz a kedved (és azt gondolja őmiatta).
3. X
- Lelkifurdalás:
1. Azért, mert cserbenhagyott téged.
2. Azért mert majdnem belebonyolódott veled ebbe a dologba, és a párjával/férjével szemben lelkifurdal.
3. Lelkifurdal, mert elszúrja a saját dolgait, elmegy az élete anélkül, hogy eldöntené mit is akar valójában.
4. X
Jókivánságok stb.
1. Formalitások, amelyekben nyilván valós jókívánságok is vannak, de főleg arról szólnak, hogy az ember akármit ír egy levélbe, a végén szeretne valami keretet adni a dolognak, valahogy lezárni, és lehetőleg ha egy kicsit is lehet belecsempészni a lehetetlen Happy End-et.
2. X
Összességében nekem elbocsátó szép üzenetnek tűnik.
De félek nem mondtam semmi újat...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az elvárások egyébként Azmirra hozzászólására jutottak eszembe, hiszen amikor szeretnénk valamit, akkor elvárunk.. Legalábbis ha érzelmileg kötődünk ehhez a vágyunkhoz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Abba is fejezem, mert kezd az egész egy folytatásos szappanoperára hasonlítani. A hölgyeket azért még megkérném, elemezzék ezt a kis levelet, melynek a tömör tartalma: "rossz a kedvem miattad és lelkiismeretfurdalásom van. Remélem minden jóra fordul és boldogan élünk... pusz, név".
Közben rájöttem, hogy miért vannak ezek a drámáim. Túl élénk a fantáziám, teremteni meg nem tudok, így soha nem az valósul meg, amit elképzelek, aztán persze ez rossz. Úgyhogy le kell szoknom az álmodozásról, a fantáziáról. Elrontja az életet :-)
off-tec
most sokkal jobb hozzászólást írni vastag betűvel. Ez már hiányzott... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Már bocs Biga, de ha bedobsz egy ilyet, hogy még kaptál egy kis levelet, és aztán pontpontpont, akkor nekem pontpontpont kifúrja az oldalamat a kíváncsiság pontpontpont.
Elvárások: azok nélkül sem nem jó. Nekem már alig is van, de ettől, meg érzéketlen vagyok. Mert hogy úgy építem le ezeket, hogy azt mondom ez sem olyan fontos, meg az sem olyan fontos, aztán már annyi minden nem fontos, hogy már kezd űr lenni belőle odabent...
Egyébként hogy is jött ez most ide a te esetedben? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem igazán... mert megtehetném, hogy elviszem és megint fejet cseréltetek benne (az gondolom egy időre megint rendberakná), vagy nekiajándékozom valakinek ezt e kedves, de ocsó kis zenegépet, és veszek valami normálisabb dolgot.. szóval sokkal inkább magamra vonatkozó üzeneteket látok benne. Hogy én is ugrom itt-ott, és ahelyett, hogy tennék ellene, csak szemlélem... nem váltja ki belőlem azt az érzelmet vagy reakciót, ami a "normális" lenne... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Legjobb lenne nem elvárni semmit... De hiába tudom, hogy ez a jó, kérdés, mennyire maradok ember a kis elvárásaim nélkül... Még kaptam egy utolsó levelet tegnap... |
| | | | |
| | | | | | 159. azmirra | 2003. október 29. 17:01 |
| | | | | | | Talán, hogy a dolgok nem mindig úgy vannak, ahogy szeretnénk :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az, hogy a CD-lejátszóm 2 éve ugrik, és ezen két szerviz sem segített csak ideig-óráig (a második már annyit sem), és hogy nem dobom ki az egészet a fenébe és veszek valami tisztességesebb hifit, hanem békésen hallgatom, ahogy meglehetősen gyakran elkezd random módon ide-oda kapkodni a track mentén -- nos rájöttem, hogy ez a dolog üzenni akar nekem valamit... |
| | | | |
| | | | | | 157. asvany | 2003. október 27. 21:25 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | A tripbeszámolót elküldöm Minstrelnek, aztán majd meglátja, hogy felrakja-e. Ha nem, akkor majd ide felteszem. Éppen én is egy agymosásra gondoltam! :-) Milyen jó is lenne az most... |
| | | | |
| | | | | | 155. azmirra | 2003. október 27. 16:15 |
| | | | | | | | (Biga, nem biztos, hogy ez jó nekem, lehet, hogy sosem vesztettem még el a fejem igazán. Akkor pedig inkább korlát.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Azt írtam megfontolandó? Nohát az van, hogy nem tudom, hogy számodra Biga mit érhet megfontolni ezt... Nem tudom. Most éppen olyan napom van, hogy úgy érzem egyre kevesebbet tudok. Én meg ezt a kört ismerem már. A platófázist. Azt tanultam meg róla, hogy elmúlik. Csak meg kell várni. Szóval most az van, hogy napok óta nem dolgozom, és egyre közeledik az az időpont, amikor ennek a böjtje megérkezik. Túlképpen szeretnék egy agymosását, 37 fokosat, centrifugálás nélkül. Na megyek, leülök a földre és megnézem, hogy a jógaülés végez-e bennem egy kistakarítást... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | [A tripbeszámolóra gondoltam.]
Egyébként szerintem megfontolandó, amit azmirra írt, hogy mire jó ez... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (De jó neked, hogy nálad egy döntés kérdése a szerelem vagy annak a megszüntetése... Bizonyos dolgokat tudsz magadon változtatni, de alapvető lényedet szvsz nem.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Van ilyen, hogy másképp látjuk a dolgokat... |
| | | | |
| | | | | | 150. azmirra | 2003. október 27. 15:41 |
| | | | | | | "Én olyan szeretnék lenni, aki soha nem néz rá senki másra, csak a párjára, nem esik szerelembe mással. Nomármost nem ilyen vagyok. De miért kell ezt ennyiszer hangsúlyozni? Mit értsek meg még ezen? "
Talán, hogy amit megannyiszor annak hiszel, nem a "szerelem".
Talán, hogy egy kapcsolatért sokat kell tenni.
Talán, hogy az, hogy ha zavar, hogy "ilyen vagy", változtass rajta.
"Talán én döntöm el, kibe leszek szerelmes?"
Igen, talán te döntöd el!
Na jó, befejezem :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nincs mit beszámolni, vége a dolognak.. Nem írunk többet egymásnak. Asszem ma gyalog megyek haza, kell egy kis séta... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem az a lényeg, hogy elnyomjuk. Akkor feszültség van. Inkább az a lényeg, hogy úgy érezzük, hogy semmit sem tenne hozzá a dologhoz. Van nekem ez a barátom. Munkakapcsolatból alakult ki. Már vagy 6-7 éve. Szóval valamikor meséli, hogy lefeküdt egy exével. Ez az exe, a maga fura módján még mindig szerelmes belé, valahogy. Szóval emiatt megkérdeztem, hogy jó ötlet volt-e lefeküdnie vele. Azt mondta, a szex számára itt a kommunikáció magasabb fokát jelentette, amire akkor és ott és éppen szükség volt. Azt mondta, ha valakivel nagyon magas szintű a kommunikáció, mint pl. neki velem (hozzáteszem nyelvi akadályokon keresztül, mert nem magyar az anyanyelve), akkor felesleges lefeküdni vele.
A még félállapotban lévő barátságom esetében pedig klasszikus, a nőknek elvből udvarló uriember az illető, így aztán nekem is bókol időnként, de egyfajta mentsvárnak is tekint sok kusza viszonylata mellett...
Szóval talán az a titka mindkettőnek, hogy a szexnél többet-fontosabbat is tudunk adni egymásnak (ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a szex nem fontos).
Biga: igen, azt kell hinnem, hogyha már egy ilyen erős vonzalommal indult ez a dolog, akkor nehéz belőle barátságot faragni. De nemcsak ez az oka. Lehet, hogy egyszerűen ez a vonzalom volt a legerősebb faktor, és ha ez nem működtethető, akkor a maradék közös kevésnek bizonyul.
Ha meg fantáziatlan a Rendeződ, hát az. Mondta valaki az elején, hogy nem lesz az?
Akáhogy is, a legjobbakat a túlélési gyakorlathoz. És várjuk a beszámolót is... |
| | | | |
| | | | | | 147. cellux | 2003. október 27. 14:52 |
| | | | | | | A Dalai lámát egyszer megkérdezték, hogy nem hiányzik-e neki a szex. Állítólag a következőt mondta:
"Egy példával válaszolnék ... Ha valakinek viszket valamije, és megvakarja, az nagyon jó érzés! De ha nem viszket, akkor minek vakarja meg?"
(Lám, a Dalai lámának se sikerült az emberré válás.)
|
| | | | |
| | | | | | 146. DeadMan | 2003. október 27. 14:51 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | Jó, akkor úgy fogalmazok, hogy két olyan férfi és nő részéről lehetetlen, ahol legalább az egyik szexuális vonzalmat is érez.
Kivéve persze, ha testi-lelki barátságról van szó :-) |
| | | | |
| | | | | | 144. DeadMan | 2003. október 27. 14:43 |
| | | | | | | BT: vagy mindkét (vagy csak egyik) fél hajlandó elnyomni...bár itt benne van a pakliban hogy kialakulhat vmi ha mindkét fél elnyomja és erre rájönnek mind a ketten. Nekem vannak női barátaim (is) bár lehet hogy a haver jobb megfogalmazás lenne...(de van barátom is most jut eszembe :-) tehát nem lehetetlen a dolog csak nehéz, nagyon nehéz.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ritka madár a férfi-női barátság. De létezik. Nekem másfél. (A fél még kialakulóban lévő barátság). Nem tudom mi a titka. Talán baromi egyszerű. Talán csak annyi, hogy hiányzik belőle a szexuális vonzalom, vagy olyan alacsony fokon van, hogy nem érdemes különösebben foglalkozni vele. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Deadman: Nem lesz újítás. Nem rajtam múlik.
Letisztáztuk a dolgot, addig nem beszélünk, amíg nem tudok hozzá csak barátként viszonyulni. Az is lehet, hogy ilyen sosem lesz. Egyáltalán mi az a barát? Hitem a férfi-női barátság lehetetlenségében újra nagyott nőtt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Miért mi mást tehetek, mint elfogadom?
Miért kell ennyiszer elfogadnom?
Én nem akarok ilyen lenni! Nekem ez nem jó! :-)
Én olyan szeretnék lenni, aki soha nem néz rá senki másra, csak a párjára, nem esik szerelembe mással. Nomármost nem ilyen vagyok. De miért kell ezt ennyiszer hangsúlyozni? Mit értsek meg még ezen? Egyszerűen nem értem. Talán én döntöm el, kibe leszek szerelmes? Hát valami magasabb szinten lehet, de azt a Valakit nem ismerem. Kezdem utálni is. Majd ha meghaltam, jól beintek neki. |
| | | | |
| | | | | | 140. azmirra | 2003. október 27. 14:01 |
| | | | | | | | A próféta szóljon belőled, cellux! |
| | | | |
| | | | | | 139. cellux | 2003. október 27. 13:58 |
| | | | | | | 1. megtanulni, mi az a szeretet.
2. megtanulni a testet a mennyei energiák (mennykő) csatornájaként hasznosítani (leföldelni az eget)
(a 2. az 1.-ből következik, ha valaki a 2.-vel foglalkozik anélkül, hogy az 1.-et megtanulta volna, azt újra meg újra resetelik - legalábbis nekem úgy tűnik :-)
|
| | | | |
| | | | | | 138. azmirra | 2003. október 27. 13:52 |
| | | | | | | Biga, nem lehet, hogy ha ennyiszer átélsz valamit újra és újra, nem kéne annyiban maradnod, hogy ok, ezt a tapasztalatot ismerem, hanem meg kéne próbálnod elfogadni?
Illetve nem az "Úr/Létező/Lélek/mittudoménki" a fantáziátlan a megoldásban, hanem Te magad?
[Nem megsértődni, ezt magamtól is kérdezem ;)] |
| | | | |
| | | | | | 137. azmirra | 2003. október 27. 13:45 |
| | | | | | | (Re: cellux 12.40)
Érdekes értelmezési variáció a számtalanból.
Kifejtenéd bővebben, szerinted "mire is jó egy emberi test"? :) |
| | | | |
| | | | | | 136. DeadMan | 2003. október 27. 13:42 |
| | | | | | | | Biga: gondolom pont ez az újítás vinne el a következő szintre ahol ismét elkezdhetnél körben járni meg egy újabb újítás el nem vinne a kövekező szinter ahol... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves Siphers próféta, az én Isteni Csatornám!
A tapasztalatot ismerem, úgy tűnik, megoldásának módját nem. Hiszen ezért a kör. Ebben az esetben viszont némi fantáziátlanságról tesz tanúbizonyságot az Úr/Létező/Lélek/mittudoménki. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | "kívülről ismerem"... Ez a kétértelmű kifejezés (freudi elírás?) úgy hangzik, mint ha ebben válaszolna neked a címzett. Hiszen valami oka csak van annak, hogy újra és újra visszatér ez a motívum, nem igaz? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves Létezőm! Kedves Belső Énem! Kedves Isten!
Szeretném a tudomásodra hozni, hogy a "semmi vonzalmat nem érzek irántad, csak a barátod vagyok" típusszöveget 26 éves koromig kb. 20-szor átéltem, megéltem, kb. kétszer elég keményen öngyilkos akartam miatta lenni, úgyhogy jól ismerem a tapasztalatot! Továbbá értesítelek, hogy az általad rendezett film így kezd unalmassá válni, újítsd be valamit! Nem érdekel ez a tapasztalat, kívülről ismerem!
üdvözöl,
A Te Színészed itt ebben a moziban |
| | | | |
| | | | | | 132. cellux | 2003. október 27. 13:27 |
| | | | | | | a lejtőről lefelé menéshez viszont hozzá tudok szólni: az akkor indul be igazán, amikor elkezd szétbomlani az az értelmezési rendszer, amivel addig a tapasztalataidat rendszerezted. ennek következtében minden gondolatod beleköt önmagába (rávilágít saját alapjának tarthatatlanságára).
total kaos
még mindig nem tudom, mi lesz ebből (bár most kicsit jobb)
|
| | | | |
| | | | | | 131. cellux | 2003. október 27. 13:20 |
| | | | | | | Biga: tripreportot Minstrelnek küldd (nekem csak CCzd :-). a sátáni gondolatokról meg majd élőben, mert így nem igazán tudom, miről van szó.
|
| | | | |
| | | | | | 130. DeadMan | 2003. október 27. 13:03 |
| | | | | | | | Biga: csak egy gyors visszacsatolás erejéig: tudatos szenvedés-> én azt javaslom menekülj vissza a párodhoz és hagyd hogy csillapítsa valamelyest a szenvedésed. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Cellux, mekkkora szöveg, basszus! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cell: rádöbbentem, hogy te néha miért mondod azt, hogy sátáni gondolataid vannak :-) De arra is rádöbbentem, hogy nekem is ugyanilyen gondolataim vannak? Most megyek lefelé a lejtőn? Vagy attól függ, honnan nézzük?
Találkoztam A.J. Christiannal. Elhittem, hogy tényleg Isten.
off: volt jó kis tripünk, írok róla egy beszámolót, ha esetleg jó lett, felteszed? Amikor nagyon szétmarta a egót és nem a lányra gondoltam, egész jó dolgok történtek... 8-) |
| | | | |
| | | | | | 127. mantis | 2003. október 27. 12:42 |
| | | | | | | Nomad: "Az élet-adás gyakorlatolag egy önző és beszűkült nézőpont eredménye miszerint én, tudom mi kell másoknak."
Én azért örülök, hogy az emberek nagy része nem így gondolkodik. A gyerek igenis jó dolog és pozitív dolog, a gáz ott van ha valakinek akkor lesz gyereke, amikor nem jött el az ideje.
Persze van akinek nem jön el ez az idő soha, ez is belefér.
"Addig, amíg nem tudom mit teszek azáltal, hogy gyereket vállalok, biztosan nem tennék ilyen tudatosan, bár lehet, hogy egyébként sem."
Azt hogy mit tettél azzal az emberrel (a gyerekeddel), jót vagy rosszat azzal, hogy közreműködtél a létrehozásában, az úgyis csak később fog kiderülni, és neked is részed van abban, hogy merre billen a mérleg.
|
| | | | |
| | | | | | 126. cellux | 2003. október 27. 12:40 |
| | | | | | | Hát igen, az ufók elég nehezen jönnek rá, mire is jó egy emberi test... :-) Amíg meg nem sejtik, az emberré válás helyett azzal töltik az életüket, hogy ezerféle módon próbálnak visszamenekülni a nagy galaktikus anyaméhbe.
Ilyen szempontból az ufóknak nem túl szerencsés tripezniük, mert a pszichedelikus időgép csak felerősíti bennük a honvágyat. A legrosszabb esetben azt hiszik, hogy azt ott (az ufó-létet) át lehet rángatni ide (az ember-létbe), és életük végéig azon küzdenek, hogy ennek megtalálják a módját. Közben meg odaátról milliárdnyi lény, aki nem kapta meg az emberré válás lehetőségét, tehetetlenül szemléli, ahogy elbaltázzák a csodálatos lehetőséget.
Hát nem kibaszás? @-(
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha nincsenek véletlenek, nincs "becsúszott" gyerek sem :-) |
| | | | |
| | | | | | 124. DeadMan | 2003. október 27. 12:34 |
| | | | | | | Jajj erről jut eszembe egy vicclehet hogy már ismeritem mert elég öreg de most nagyon idevág:
Indiántól megkérdezi az egyik fia hogy miért hívják szökellő szarvasnak, erre az indián: azért fiam mert mikor megfogantál akkor épp arra szökkellt egy szarvas. Erre az indián lánya: és engem miért hívnak szépensütő napnak? Az indián válasza így hangzik: mert mikor megfogantál akkor verőfényes napsütés volt. Megszólalna a második fiú is, de az indián leinti: neem fiam te meg se kérdezd miért hívnak lyukasguminak.
Nna ennyi volt a móka mára :)
Komolyra fordítva a szót: én sem tom mit mondanék a gyerekemnek (talán azt hogy ez a természet rendje :)) (bár a dolgok jelenlegi állása szerint nem is igazán akarok) de az biztos hogy "becsúszott gyereket semmiképp sem vállalnék.
|
| | | | |
| | | | | | 123. azmirra | 2003. október 27. 12:23 |
| | | | | | | Nomad, ezt a problematikát úgy fogalmaztam meg magamnak régebben, hogy vajon mit mondanék, ha a gyerekem odaállna elém és megkérdezné "Miért lettem?". Egyelőre halvány gőzöm nincs, talán azt felelném, amit apám tett, hogy mert nagyon szerették egymást anyámmal... Vajon rosszabb válasz ez, mint bármely másik?
(Hozzátartozik, hogy egyáltalán nem biztos, hogy az én gyerekem rám ütne és ilyen "marhaságokat" kérdezne ;)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | DeadMan: én is kezdek belegabalyodni - önmagamba! :-) |
| | | | |
| | | | | | 121. DeadMan | 2003. október 27. 12:07 |
| | | | | | | | szóljatok rám hal elkezdek hülyeségeket írni, mert kezdek belegabalyodni :) |
| | | | |
| | | | | | 120. Nomad | 2003. október 27. 12:02 |
| | | | | | | Nekem ebben az egész gyerek kérdéskörben az a legfurcsább, hogy mennyire egyoldalúan áll hozzá mindenki. Honnan tudjátok, hogy mit tesztek azáltal, hogy lesz egy gyereketek? Gyakorlatilag az ismeretlenből behoztok valakit ebbe a világba (azaz a ti(mi) világotokban(unkba)), annélkül hogy ebbe az illetőnek BÁRMI beleszólása lenne. Ha valaki megöl egy embert, akkor kitaszítja a mi világunkból, az ismeretlenbe. Mind a kettő az én felfogásom szerint erőszak (ami önmagában véve még egyéltalán nem feltétlenül rossz). Kizárólag az irányban van különbség. Mért kellene feltétlenül jónak tekinteni, ha valaki életet ad, és rossznak, ha elvesz? Egyáltalán el lehet e venni valakinek az életét, vagy ezt mindenki csak saját magának tudja megtenni, a másik csak egy eszköz, hogy elhidd a saját halál képességedet. Engem mindíg fel szokott háborítani az az arrogancia amivel egyes emberek a gyerekvállalást kezelik, hogy hát, becsúszott, vagy na, most már igazán kéne egy. A jó szándék feljogosít egy embert arra, hogy életet adjon? Akkor az "elmebeteg", aki pl. megöl valakit, hogy megmentse a gonosztól, az ugyanolyan elbírálásban kellene, hogy részesűljön, mint a egy anya. Mért értékesebb az amit mi most átélünk, anál, amit esetleg teljesen més módon taptsztalnak valakik. Az élet-adás gyakorlatolag egy önző és beszűkült nézőpont eredménye miszerint én, tudom mi kell másoknak. Pont ugyanolyan térítés, mint mikor valaki az egyetlen-igaz-utat akarja megmutatni. Addig, amíg nem tudom mit teszek azáltal, hogy gyereket vállalok, biztosan nem tennék ilyen tudatosan, bár lehet, hogy egyébként sem.
A képhez hozzátartozik, hogy én meglehetősen sokat voltam depressziós, sokat gondoltam az öngyilkosságra, és próbáltam is, gyűlöltem magamat, az életet, és a szüleimet, amiért belekényszerítettek ebbe az egészbe. Kurva nehéz volt megtanulni nem gyűlölni magamat és őket emiatt. (legalább 10 évembe került, és még most sem teljesen ok) |
| | | | |
| | | | | | 119. DeadMan | 2003. október 27. 12:02 |
| | | | | | | | Biga: viszont vannak olyan emberek akik nem csak a megértést akarják, csak zsigeri alapon vonzódnak egymáshoz, vagy csak az egyik vonzódik a másikhoz zsigeri alapon és a másik pedig a közeledés/megértés "eszközét" látja a dologban ez a félreértés szvsz vezet a szívmegszakadásos problémához, tehát sztem a fő probléma forrás az ha nem veszik észre vagy nem "küldenek" jeleket a másiknak hogy kinél miben rejlene ez az egész kapcsolat. pl egyéjszakás kalandot akar az egyikük és a másik is azt mondja hogy igen nekem csak ennyi kell de nem gondolja őszintén, csak közelebb akar kerülni a másikhoz legalább egy kis időre és reménykedik hogy utána mégicsak meggondolja a másik magát viszont ez nem következhet be (szvsz ha az egyikük már alapvetően kijelentette ezirányú szándékát). Tehát ittt is szívmegszakadás van pedig egyértelműen tisztázták hogy kinek mi kell csak az egyikük alaptalan reményeket ébresztett magában és ezért "bűnhődnie" kell. |
| | | | |
| | | | | | 118. azmirra | 2003. október 27. 11:53 |
| | | | | | | | A "csak a testemet akarja" persze a dolgok durva leegyszerüsítése volt :) Amiről szó van, hogy ha valaki a barátom lesz (mint már lentebb írtam), nem érzek felé szexuális vonzalmat. Plusz bennem vannak olyan (tán idealista) gátak és feltevések, hogy a párom barátai/haverjai sem tekintenek engem "prédának", tekintettel a páromhoz fűződő kapcsolatukra. Tehát -olyan esetben, ha pl. a párom (akár ex is) barátja az enyém is lesz- nem vesezm a jeleket, mert feltételezem, hogy lojális a barátjával. Ugynezen az elven, ha tudom valakiről, hogy van párja, eszembe sem jut kikezdeni vele... és ezt a mentalitást feltételezem a barátaimról is. |
| | | | |
| | | | | | 117. DeadMan | 2003. október 27. 11:48 |
| | | | | | | Azmirra: igen értem amit mondasz igazából itt télleg sok szerepe van annak hogy veszed-e a jeleket de amikor a máskik csak "játszik" akkor nem igazán tudod eldönteni hogy komolyan gondolja-e mert pont az a játék lényege hogy komolynak tünjön a "komolytalan" szándék. Az meg mindig is problémát jelentett ha a másik nem ugyanazt akarja mint te és fordítva, ebből következően adódnak a félreértések és a "szívmegszakadások". Szal szerintem akkor kezdődik a gáz mikor az egyik fél nem veszi észre ogy a másik már nem csak úgy vonzódik hozzá mint azt a másik "elvárja". Ha ezeket a jeleket nem veszed észre akkor kezdődnek az igazi problémák, mert ha közelebb engeded magahoz "puszta barátságból" akkor ő azt "beleegyezésnek" veheti és még tovább kközeledik, és máris félreértettétek egymás szándékát és kész a baj :-(
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Azmirra: Azért ezeket a jeleket elég finoman is lehet adni. A tudat alatt szvsz minden nő észreveszi, aki gyakorlottabb, már az elején látja. Nem akarom vádolni a nőket, mert a legtöbbjük az elején tisztázni akarja, hogy mire számítson. A férfi meg persze megígéri. De a természet nagy úr. És ismétlem, a legszomorúbb az, hogy nem a testedet akarják. De ha átléptek egy határt, és éppen egy vonzó teremtésről van szó, a férfi közel akar magához. A két lélek akar közeledni egymáshoz. Ugyanúgy beszélgetni akar veled, de úgy, hogy közel akar bújni. Meg akar érinteni. A két lélek pedig csak egy módon kerülhet a legközelebb egymáshoz, ha ellenkező nemről van szó... Szóval nem tudok egyetérteni ezzel a "csak a teste kell" dologgal. Biztos van ilyen is persze. Nem lehet ezt szétválasztani, ha már van vonzalom. |
| | | | |
| | | | | | 115. azmirra | 2003. október 27. 11:35 |
| | | | | | | Igen, Dead, magam is nagyon élvezem ezt a net nyújtotta előnyt.
Főleg, mert én azt tapasztaltam már többször (hogy ontopik legyek, ez az egyik saját kis "köröm"), hogy ha valamely ellenkező neműhöz emberként közeledek, félreérti és "csak a testemet akarja". Jó, ez vicc, de komolyan több, általam barátságnak hitt kapcsolatot tett tönkre, hogy kiderült, a nemem/kinézetem erős befolyással bírt a másik bevonódására.
Az ilyen helyezetekben nem érzem azt, hogy "jó tetszeni" valakinek, csak valami megalázottság félét, hogy a másik nem az embert látta bennem.
Persze talán én vagyok naív és nem akarom, így nem veszem a "jeleket". |
| | | | |
| | | | | | 114. DeadMan | 2003. október 27. 11:13 |
| | | | | | | | Biga: ezt én is tapasztaltam már nem egyszer, de ez szerintem fordítva is igaz. Mindenkinek hízik a mája ha "húú ez a pasi/csajszi is odavan értem" és lehet hogy nem lesz semmi vagy nem is akar semmit mégis eljátszik az illetővel kicsit ez ilyen kegyetlen játék. A másiknak meg utána megszakad a szíve...igen ez télleg kegyetlenség (szvsz) |
| | | | |
| | | | | | 113. DeadMan | 2003. október 27. 11:09 |
| | | | | | | Azmirra: Sajnos a mostani tárasadalomban nagyon sokan vannak vele úgy hogy nem látnak mást egy emberben mint tárgyat mely valamilyen célt szolgál (sajnos általában én is).Ellenben mondjuk ez a fajta "ismerkedési módszer" (értsd: neten keresztül) sokkal inkább előtérbe helyezi az illető személyiségét, belső értékeit (viszont ez van úgy hogy csak addig tart míg egy személyes találkozás le nem zajlik és megint ott vagyunk ahonnan elindultunk). körök...höh mégse vok offtopic :)) De igazából életcélnak sem utolsó találni egy olyan párt aki nem csak a külső alapján ítél meg és nem csak "arra" kellesz neki.
üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Össze akartam vele futni, amíg a városban járok, hogy beszélgessek vele egy kicsit. Ebédszünetben, egy fél órát. Tulajdonképpen úgy jártam, ahogy a Daath bölcsesség mondta: "túl messzire mentem ahhoz, hogy megtudjam, milyen messze mehetek". Természetesen könnyen lehet, hogy ez a legjobb, ami történt. Én viszont képtelen vagyok ezt a feszültséget fenntartani. A nők úgy látszik, kifejezetten élvezik, hogy tetszenek másoknak, fogadják a bókokat, fogadják a finom célzásokat, szemeznek egy kicsit, mosolyognak. Ezalatt én szépen, törvényszerűen egyre inkább vonzódok felé, mert többet gondolok annál, mint ami van. A vége pedig ugyanaz, ő visszautasítja, neki tökéletesen elég ez a kis flört. Azt hiszem, jobb lesz, ha sosem látom többet. Fáj a szívem. |
| | | | |
| | | | | | 111. azmirra | 2003. október 27. 11:00 |
| | | | | | | Nem akartalak megbántani, Biga, csak nem értem tisztán a helyzetet. Miből derült ki, hogy a "hölgy határai ennél sokkal merevebbek"?
Dead, dehogy sértődöm, sokkal könnyebb lenne -ha annyi emberhez hasonlóan- el tudnám oszlatni hiú reményeim, hogy a husin kívül van még más értelmem is! ;)
|
| | | | |
| | | | | | 110. DeadMan | 2003. október 27. 10:49 |
| | | | | | | | Azmirra: Biztosíthatlak Több vagy 50kg húsnál! Van ott csont is ;-) Nem megsértődni ám! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Azmirra: kösz! Én nem tudom a kétféle vonzódást elválasztani egymástól. Akkor is boldog lettem volna, ha csak megölelhetem. |
| | | | |
| | | | | | 108. azmirra | 2003. október 27. 10:38 |
| | | | | | | Biga, szavaidból azt veszem ki, hogy itt pusztán egy dugásról való lecsúszás miatt szenvedsz. Eddig azt hittem, volt valami szellemi vonzalom is a dologban...
Most, hogy kiderül, a csaj nem kapható, nem akar találkozni veled?
Azért ez elég szomorú.
azmirra, aki abban reménykedik, több, mint 50 kiló hús |
| | | | |
| | | | | | 107. DeadMan | 2003. október 27. 10:07 |
| | | | | | | Hali!
BT: Én is úgy vagyok ezzel a gyerek-nem-gyerek dologgal hogy nem aktuális tehát egyelőre nem, bár soxxor mondtam már sohase ennek több oka is van pl: ilyen világba minek, hogy szenvedjen? ááá akkor már inkább nem, akkor ami a mátrixban is elhangzott: az embereiség nem törexxik harmóniára a környezetével inkább olyan mint egy vírus csak szaporodik-szaporodik írtja a környezetét, hogy az utódoknak legyen élőhelyük,erőforrásuk... namost ha nekem nincs meg a repróm az nem jelent semmit mert pl van olyan család ahol pl dupla repro megvan tehát az én reprómat is pótolják, viszont ha nekem is lenne akkor még egy tégla a túlnépesedés falában...ha jól tudom akkor a Föld népessége folyamatosan nő nem pedig csökken, így elkerülhetetlen a túlnépesedés ami leginkább az első tételt erősíti hogy egy ilyen világba minek? Aztán persze ottvan a másik oldala is a dolognak hogy ugye a nagy kihívás hogy gyereknevelés meg ilyenek... és hogy tudjak nyomot hagyni a világban hogy legyenek akik tőlem származnak és emlékeznek rám... meg hogy fel ttudom-e nevelni a gyerekeimet úgy hogy nem követem el azokat a hibákat amiket (szerintem) a szüleim elkövettek és hogy tudok-e sikeres, jófej....gyereket "alkotni",nevelni.... ilyesmik ez mind ottvan a mérleg másik oldalán. Az igazi kérdés az hogy vajon idővel áttbillen-e a mérleg a másik oldalra (vagy biztosan át fog?!).
A szerelem meg megint egy másik dolog azzal én még most is hadilábon állok hogy miért azt talán csak legbelül érzem de megfogalmazni nem "tudom"?! És émelyítően bizonytalan vagyok hogy kell-e nekem minden amit a "szó" takar néha úgy érzem hogy igen ez az amire szükségem lenne, de valahogy nem igazán jön össze akibe szeretnék/ aki szeretné abba nem tuok szerelmes lenni... akibe/aki nem szeretné abba meg természetesen igen? (bár nem tudom hogy az szerelem-e egyáltalán sztem eddig egyedül egy nőt szerettem annak is végel lett és lehet hogy ez okozza azt hogy az agyam "letiltja" ha esetleg ismét jelentkeznének a "tünetek"...nemtom igazán és már kicsit én is belezavarodtam ebbe az egészbe...
Üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egy kis fejlemény: tisztázódott, hogy a hölgy határai ennél sokkal merevebbek. Tehát valószínűleg marad a szokásos, "inkább ne írjunk egymásnak többet." Hát unom már ezt a tapasztalatot, de ez van. Úgyhogy most legalább kipróbálhatom aamit tanultam, a tudatos szenvedést :-) |
| | | | |
| | | | | | 105. Szélfi | 2003. október 26. 23:35 |
| | | | | | | | Nem, nem megdönthetetlen, stabil elvek, hanem valamiféle belső tartás, ami nem írható le fogalmakkal. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "...pedig nagyon is stabil elveken alapszom..."
megdönthetetlen, stabil elvek? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem, nem tűnsz határozatlannak. Egyszerűen valószínűleg ez jelenleg nem aktuális kérdés az életedben. Per pillanat egyébként nekem sem... |
| | | | |
| | | | | | 102. Szélfi | 2003. október 26. 18:19 |
| | | | | | | Bombadiltoma: Én sem nem akarok, sem nem nem akarok gyereket vagy családot.
Ehhez úgy állok, hogy nem csinálok belőle elvi kérdést, nem gondolkodom azon, hogy milyen jó lenne családot alapítani - nem is vagyok a tipikus családteremtő típus -, de azon sem, hogy én aztán biztos nem.
Ha helyesnek tűnik majd, és a lehetőségek is adottak lesznek, ez sem kizárt, ahogy az ellenkezője sem.
Most biztos valami nagyon határozatlan személyiség benyomását keltem, pedig nagyon is stabil elveken alapszom... Csak épp nehéz őket szavakba kényszeríteni. :D |
| | | | |
| | | | | | 101. homen | 2003. október 26. 18:17 |
| | | | | | | | Dehogynem voltál....csak nem tudtad. :) |
| | | | |
| | | | | | 100. Viola | 2003. október 26. 16:55 |
| | | | | | | De, biztos hiányozna. De nem akarnék kiugrani a tizedikről, vagy ilyesmi. Valószínűleg még többet festenék, h. még többet adhassak a világnak.
Ha kívülállóként tudom nézni a dolgokat, az mindig megoldja a problémát. A bélyeg segített ebben. Én sem voltam mindig ilyen. :)
Üdv, Viola |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Viola: kösz, hogy jöttél.
A nevem ma éppenséggel elég gyakori szó lett itt, kíváncsi is vagyok mikor tilt le a szerver :-)
Értem, amit mondasz. És változatlanul le a kalap.
Még egy kérdés: és nem is hiányozna? Ergó, ha szét kell, hogy menjetek, mert úgy kell lennie, akkor a hiányérzet is megszűnik/megszüntethető? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szélfi: értem én az apoptózist meg az analógiákat... Sőt még _meg_ is tudom érteni. Volt amikor határozottan állítottam, hogy nem akarok gyereket, és akkor biztos én is mondtam analóg dolgokat. De kérdezhetem inkább a személyesebb indíttatást? Te pl. miért nem, ha nem? Hogy én miért gondoltam így kamaszkoromban arra már nem emlékszem. Volt olyan is, hogy azt mondtam, örökre leszámoltam a szerelem című tétellel. Hogy azt miért mondtam, azt persze sejtem. Akut szerelmi bánat + jópofa/megnyugtató dolog az ilyen duma (akkortájt rendes bokononista voltam :-) ). |
| | | | |
| | | | | | 97. Viola | 2003. október 26. 16:34 |
| | | | | | | Bombabiltoma! Bocs, h. nem tudtam leírni elsőre!
Nem túl gyakori szó!
Viola |
| | | | |
| | | | | | 96. Viola | 2003. október 26. 16:31 |
| | | | | | | Bombabitomba:
Nem fáj.
Nem félek, h. Biga elhagy. Annál jobban szeretjük egymást. Amíg ilyen őszintén meg tudjuk beszélni a körülöttünk zajló tüzeket-vizeket, minden rendben van. Ha pedig el akarna hagyni, azt mondanám menjen. A boldogságom nem tőle függ, nem is mástól, hanem kizárólag magamtól. Lehet mellettem bárki, ha saját magammal nem tudok együtt lenni, akkor baj van.
Sziasztok, Viola |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát hogy csak monogám családmodell, az így most fel sem merült (csak az hogy gyerök, az kéne -- mármint szerintem)... Bár, hogy nagyjából így gondolom az tény. Hogy miért? Mert jónak tartom (tökéletlen mivoltában is). Meg hiszek is benne. Meg nem láttam jobbat eddig. De itt pont. Nézeteim sem nem kizárólagosak, sem nem végérvényesek, és legfőképpen senki másra nézve sem szeretném előírásként tálalni.
Sőt! Nagyon is kíváncsi vagyok hogyan lehet jobban, másképp, stb.
Sőt hozzátszem, hogy szüleim válásának eredményeként keletkezett két "mostohaanyukám" és egy "mostohapukám" is. Nélkülük szegényebb lenne, lett volna az életem.
Ezzel együtt idealista pupák vagyok :-)
Egyébként a szülők legyünk-e vagy neszülők kérdésre visszatérve én azt hiszem nekem mindig hiányozna, ha nem lennének (jó kis paradoxon, merthogy még nincsenek). Szóval egy nő ha egy bizonyos életkorig (és némileg későbbig, de egy férfi is) nem szánja rája magát, akkor utána már csak visszamenőlegesen és elméletileg gondolkodhat a kérdésen (persze ha akar vagy nem akar nem akarni, vagy X). Még szerencse, hogy elég hosszú az az idő, amíg még van mit eldönteni...
Mindenesetre elgondolkodtató az is, hogy vajon csak korunk jellemzője-e az, hogy oly sokak fejében erre a kérdésre korántsem egyértelmű az igen válasz, vagy mindig is ennyi kétely volt, csak a szabadságfok nem volt biztosítva hozzá (ergó természetanya bizonyult erősebbnek a hatékonytalan fogamzásgátlási technikákkal szemben)? Szerintetek?
Ja, és tényleg! Egyáltalán akiben ez kételyt okoz, vagy aki egyértelműen nem akar, az megmondaná hogy miért? Hogy mi szól amellett, hogy ne legyen gyereke? |
| | | | |
| | | | | | 94. Szélfi | 2003. október 26. 16:27 |
| | | | | | | Bombadiltoma:
Gondolj bele, egy sejt sokkal primitívebb szabályozási szint, mint egy többsejtű élőlény, mégis létezik olyan, hogy apoptózis - azaz programozott sejthalál -, ami ráadásul alapvető fontosságú egy többsejtű élőlény kifejlődésében és működésében.
Nem mindig a gátak nélküli szaporodás a cél.
Az meg, hogy milyen tapasztalatokat él meg az ember, az személyről személyre változik. Nincs olyan, hogy "kötelező" tapasztalat. Az is egy rendkívüli tapasztalattól fosztja meg magát, aki nem mészárol le egy egész falut kiskatonaként egy háborúban. Vagy aki nem herointúladagolás határása hagyja el az élők sorát. Vagy még sorolhatnám. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem értem, miért gondoljátok, hogy csak monogám családmodellben lehet gyermeket nemzeni és nevelni. Szerintem az emberek kezdik látni, hogy ez a modell bár sokak számára teljesen megfelelő, nem maga a tökély. De jobbat senki sem tudott ajánlani, talán ez lesz a mi vagy a következő nemzedék feladata. Én részemről hagynám azt boldogan élni, akár monogám, akár poligám, akár single, akár a kutyájával.. modellben akar élni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha az élet célja, hogy legyen élet, akkor éppenséggel kötelező gyereket csinálni, nem? Különben idővel nem lesz élet.
Természetesen egyéni választásként lehet nem akarni saját gyereket. Csak azt gondolom, nagyon fontos egyéni tapasztalattól fosztódik meg az ember így. Meg aszondja ezzel, hogy nem baj, csinál(jon) más... Ez száámomra a "Kérdés: Miért pont én? Válasz: Miért pont más?" effektus (Vonnegut után szabadon)... De szó, mi szó, tiszteletben tartom bárki gyeremknemakaró szabadságát...
A spongyát meg azért én nem dobálnám :)) Optimizmusom alapja a páni félelem :)) vagy hogy is mondta Oscar Wilde itten jobbra fent egy pár oldalfrissítéssel ezelőtt...
Egyébként ilyenkor nekem mindig a Szárnyas fejvadász jut eszembe. A replikáns, aki annyira tisztelte az életet, hogy utolsó percében megmentette az ellenségét. A magam részéről alázatosan példát veszek róla... |
| | | | |
| | | | | | 91. Szélfi | 2003. október 26. 13:06 |
| | | | | | | Bombadiltoma: Nem hiszem, hogy lenne értelme azon töprengeni, hogy mi a helyes, vagy mi az élet alapvető célja. Az élet alapvető és elsődleges célja az, hogy legyen.
Az is lehet természetes, ha valaki NEM akar gyerekeket, vagy akár épp valamilyen módon a szaporodás és a fennmaradás ellen dolgozik (pl. úgy, hogy terrorista vagy népirtó diktátor).
Én a magam részéről nem foglalkozom ilyesmivel, csak teszem, amit helyesnek érzek.
Az, hogy mi itt vagyunk, már elsüllyedt költség, megtörtént, spongya rá. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát lehet, hogy most ismerős kérdéseket fogok itten feszegetni, Tala, de vajon az élet nem legalapvetőbb céljainak egyike, hogy gyermekeink legyenek és családunk? Különben én sem lennék itt, meg te sem... Ez persze determináló kérdés volt, belátom... És egy igazi kérdés-kérdés: vajon a semmibe ugorva, mindent eldobva is lehet családot alkotni, fenntartani?
Még az is érdekelne, mit is jelent pontosan ez a te lúpod?
Azért érdeklődöm behatóbban, mert vannak ismerős részletek itten számomra... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Feldmár azt mondta egyszer a kapcsolatokról, hogy ha összeáll a fiú s a lány, mindkettőnek egy része meg kell haljon, hogy aztán "ketten együtt" újraszülessenek...
Tehát lehet, hogy csak az egyik teszi ezt meg, lehet, hogy mindkettő vagy lehet, hogy egyik sem.
Sőt az is lehet, hogy időközben olyan részét veszi észre az ember, melyről nem is tudta, hogy van, s hogy annak is meg kellett volna halnia, de most már késő, s elődübörögve szétszakítja a kapcsolatot:)
Most mit lehet tenni, nemis tudom
Személy szerint mélyen be vagyok programozva gyerekkorom óta, hogy hogy is viselkedjek "A nő-vel", s gyakorlatilag lúpolom szüleim szerencsétlenségeit...
S ha hirtelen egy trip felrántja mindezt egy perc alatt, akkor mit tehet az ember?
Kilép a forgásból, hiába, hogy nem tudja, hogy hova lép ki, de ha legbelül ez dübörög, hát menni kell...
A másik idejét húzni, ki családra, kedves, civilizált, idill, szapora világra vágyik, ellentétben velem, ki mindent felborítana, eldobálna, a semmibe ugrana...
Jók ezek a körök, jól be lehet pörögni velük
Csak aztán merjünk ne jósolni
huh offtopik
exrepro-romantik |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem biztos, hogy nem olyan egyszerű... Illetve, ha elmennék egy kolostorba, akkor ott talán :-)
Na mindegy, ma voltunk egy A.J Christian előadáson, és bár nem húzták ki ezt a kérdésemet/problémámat (amit ide is feltettem), de volt egy nagyon hasonló, úgyhogy tulajdonképpen választ kaptam rá. Nyugodtan hagyni kell, hogy szenvedjünk, úgysem tudjuk az érzéseinket befolyásolni, csak az a lényeg, hogy tudatosan tegyük. És ha sokáig tesszük azt, hogy figyeljük, ahogy ülünk és magunkba temetkezünk, előbb-utóbb rájövünk, hogy azok nem mi vagyunk! :-)
Mert valójában az illető hölgy még annyira sem fogja ezt a vonzódását bevallani. Tehát én még egy darabig emésztem magam, és valószínűleg marad minden a régiben. Nem lesz tűz, legfeljebb annyi, amennyi a szemekben van, aztán az is kihuny. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egyszerűbb? Na igen, nekem pl. egyszerűbbnek tűnik, de úgy látom, mintha sokaknak ez nem is lenne olyan egyszerű... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Megfogott ez a téma s mély önrevízióra késztet.
Mennyivel egyszerűbb volna "zsigerből" mindhalálig hű nyárilúdnak lenni! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Le a kalap Viola. És köszönet, amiért elmondtad.
És nem is szenvedsz? Mert agyilag talán már én is el tudnék jutni eddig (könnyű mondani persze, mert most nincs itt ilyen helyzet), de hogy mennyire lennék képes nem szenvedni, azt nem tudom... És nem félsz attól, hogy elveszítheted Bigát?
3 évvel ezelőtt az akkori párom félrelépett. Utólag tudtam meg, és nem is tőle. Először azt gondoltam kész vége. De aztán volt bennem szándék, hogy mégis rendbe hozzuk magunkat. De végül történt néhány látszólag apró dolog, ami mégis odáig vitt, hogy már nem akartam azt a kapcsolatot. És ezt a veszélyét tulajdonképpen ma is látom a dolognak. Hogy mivel ez egyfajta kényszerű próbatétele egy kapcsolatnak, mégis elbukhat rajta a dolog... De persze ebben az is benne van, hogyha "ilyen könnyen" elbukhat, akkor el is kell buknia...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szia Viola! Minden tiszteletem a Tiéd ezért.
Biga:
"Mellesleg én sem vagyok benne biztos (sőt), hogy ilyen megértő férj lennék. Nem halnék bele, nem akarnék válni ha ilyet megtudnék, de biztos, hogy nem vagyok annyira szellemileg fejlett, hogy nem maradna bennem féltékenység, birtoklás, bántottság."
Akkor már "csak" neked kell tisztába kerülni az érzéseiddel, hogy hasonló esetben te is a párodhoz méltón viselkedhess.
Érdekes paradoxon, hogy talán O sosem tesz ilyet veled, mégis "elore" szenvedsz miatta. :)
[Még mindig hiányos a klaviatúrám :( ]
|
| | | | |
| | | | | | 83. Viola | 2003. október 24. 12:42 |
| | | | | | | Halihó!
Mit látok a másik oldalról?
Szeretem Bigát annyira, hogy fájdalom nélkül azt mondjam neki: Ha fellobbant a tűz, menj és élvezd. Ha lecsengett, itthon ugyanolyan szeretettel várlak, s a tapasztalatokat, ha akarod megbeszéljük.
Nem akarom a kis madarat kalitkába zárni, s magam sem akarok, oda kerülni. Szabadnak születtünk, szárnyalásra, alkotásra. Mért kéne megtagadnunk önmagunktól azt, ami jó? A rosszabbnál rosszabb társadalmi törvények miatt, amiket azok alkottak, akik saját magukkal sem voltak tisztában?
Szerintem nincs az a nő, aki egy életen át tűzben tudja tartani a férjét, újat tud mutatni neki, stb. Én sem vagyok ilyen. Ezt el tudom fogadni. Ha Biga boldog valaki más miatt, vele tudok örülni. Én magam is szabadságra vágyok, saját törvényeim szerint élek, ezért nehezen lelek barátokat, de boldog vagyok. Sokkal jobb, nem féltékenynek, nem birtoklónak lenni.
Nem egyszerű eljutni ide, de megéri.
"Adni vágytam, mindig csak adni, adva is gazdagnak, tisztának maradni, magamat osztani."
Sziasztok, Viola |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát nem tudom, 90%-ban az erőszakról szól.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | http://gender.bkae.hu/genderkonf2003.php
Lesz egy érdekesnek tűnő konferencia jövő hét hétfő, kedd, szerdán a közgázon, ingyenes, bárki mehet, akit érdekel a társadalmi nemek témakör. Meglepő és izgalmas témák lesznek, érdemes megnézni a részletes programajánlót, ahol összefoglalók is vannak az előadásokról. Van megcsalás, nyitott házasság, agresszió, testkép, filmek, irodalom, mind-mind arról, hogy mi az, ami férfi-nőnek születik bennünk és mi az, amivel a társadalom mémez meg.
Egy érdekes interjú A vagina tekintete címmel a konferencia egyik apjával: http://www.nol.hu/Default.asp?DocCollID=30804&DocID=31622#31622 |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Rendben, Biga, akkor viszont az a bibi, hogy ma már nincsenek meg azok a kis közösségek, ahol ez a nevelés mukodne. [Nekem pedig a hosszu ü ö nem muködik :( ]
No jó, errol nem érdemes vitázni, én alapvetoen úgy latszik monogám vagyok. Bár a tények néha ellenem szólnak ;)
Ezért közelebb áll hozzám a Feldmár által fejtegetett "együtt újjászületés" gondalata.
Újjá és még újabbá. Koncentrikus körökben.
|
| | | | |
| | | | | | 78. cellux | 2003. október 22. 15:27 |
| | | | | | | Hát, én a feltámadásban nem vagyok annyira biztos... :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Cellux: úgy tűnik ebben a topicban eléggé egyetértünk. :-) Én nem tudtam ennyire jól megfogalmazni, de tényleg a tűzről van szó. De ahhoz iszonyúan egómentesnek kell lennie valakinek, hogy elnézze, hogy nála már a párja nem talál tüzet. De erre valaki akár azt is mondhatja, hogy ez csak a földi vágyak hajszolása, nem lehetünk örökké szerelmesek. De ez nagyon mély gondolat, amit mondtál, hogy lehet, hogy ez emberlétünk értelme: tüzet teremteni, tűzbe menni, megégni, majd feltámadni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Azmirra: igen, de elfelejtünk valamit. A poligámia korában a gyerekeket nem a szülők nevelték, hanem a közösség idősei. Az is közhely, de az ember még általában, amikor gyermeket nemz, még maga is gyerek. Bölcsebb sokkal később lesz. Egyes "primitív" kultúrák azért is őrizték ezt meg, a gyermek megszületik, az idősek felnevelik, majd amikor a szülők megöregszenek, akkor fognak pk maguk tanítani - addig élik a fiatal életüket. |
| | | | |
| | | | | | 75. cellux | 2003. október 22. 15:07 |
| | | | | | | Azt hiszem, ilyesmi csak akkor történik, ha egy kapcsolatból idővel eltűnik valami, amire viszont az ember továbbra is szomjazik.
Mondjuk lehetne ezt a valamit tűznek nevezni. A tűz fontos dolog. És ha az ember egyszer megint kap egy lehetőséget, hogy lángoljon, akkor minden porcikája kívánni fogja, gyakran még úgy is, hogy az esze teljesen tisztában van a destruktív következményekkel.
Én ezt az emberi vonást nagyon szeretem, és szomorú lennék, ha nem lenne. Nekem ez olyan, mint az Isten elleni lázadás (ez az, ami emberré tesz :-) De tudom azt is, hogy mindig, amikor így döntök, a pusztulást táplálom, és újabb béklyókat kötözök magamra. És akkor azt mondom: úgy legyen. És ugrok. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyébiránt nem értek egyet Popperrel. Szerintem fajfenntartás szempontjából indokolt a monogám kapcsolat. Közhely,de egy embergyerek igen hosszú idő után lesz önellátó, addig bizony sok dolot kell neki biztosítani. Viszont túl sokáig élünk manapság. Talán ezért olyan gyakori a gyerekek "kiröppenése utáni" válás?
Abban egyetértek, hogy szellemileg nem szabad/lehet kisajátítani vkit.
Mindenki úgy tegyen, ahogy szeretné, hogy vele tegyenek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mindenkinek köszi a hozzászólásokat. Mindenesetre már azért sokkal jobban érzem magam, legalább elmondtam.
Az érdekes ebben az egészben az, hogy valahol mindenki talán érzi, hogy ez lenne a helyes hozzáállás, de a világban ehhez nagyon sok mindennek kéne változnia. Hisz a nyitott házasságról is több rosszat hallni, mint jót. (Bár az kissé más tészta nagyon sok esetben.) Valaki azt mondta nekem, hogy ez az egész nem hangzik rosszul, de emberek maradnánk, ha így élnénk? Az emberlétünkhöz vajon hozzátartozik a birtoklás, a féltés is, vagy csak ránk rakódott? Tán az utóbbi...
Vajon mi járhat az ő párja eszében? Ő is tudja, hogy van valami közöttünk, de ahányszor találkozunk, csak mosolyog. Annyira bízik a párjában, hogy nem lép át semmit, vagy ő már eljutott erre a szintre? És lehet, hogy az egészből csak ő jön ki úgy, hogy élvezte az egész szitut.... |
| | | | |
| | | | | | 72. cellux | 2003. október 22. 14:58 |
| | | | | | | :-)
én már csináltam ilyet... igaz, nem voltam már szerelmes a lányba. és nagyon jó volt azt érezni, hogy megbízhat bennem, olyan teret nyitok neki, amiben bármi megengedett.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux, mert "abszolút irreális" az, hogy Te légy ilyen megértő :)
(Csak megszólalt a feminista énem -jó mélyről-, mert itt csak többnejűségről, meg elnéző feleségekről van szó. Holott... ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az igaz, hogyha megint jön egy másik, akkor ez nem megoldás. De így hirtelen nem tudtam jobbat. Lehet, hogy a te esetedben a szembenézés lenne a megfelelőbb. Egyébként nagyon megérintett, amit a párod mondott. Néhány hónapja pont azt mondtam valakiknek, hogy én olyan kapcoslatot szeretnék, ahol ha a másik vonzódik valakihez, azt elmondja. Magától. Real-time módban (azaz nem utólag). Hogy ez olyan természetes lenne, mint hogy levegőt vesz. Ha valakivel ennyire félelemmentes a kapcsolat, akkor talán még az én kis földhözragadt lelkem is azt tudná mondani, hogy menj, nézd meg a dolgot, ha úgy alakul, járj utána. Nem mondom, hogy nem leszek szomorú, de ha mi így tudunk létezni, akkor az fontosabb mindennél. Még annál is, hogy esetleg el is veszíthetlek... Bár ha így tudunk létezni, akkor lehet, hogy értelmét is veszíti ez ez elveszthetlek dolog.
Hát szóval én példaértékűnek tartom, ahogy ez nálatok van Biga. Akkor is, ha nehéz most neked...
Ha rajtam múlik nem hal meg ez a topik... Biga, várom szeretettel és érdeklődéssel a továbbiakat... És tök jó lenne, ha a párod is írna ide, legalábbis engem érdekelne... És a legjobbakat... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Cellux: pontosan így van. Ezért mondtam, hogy ez nem könnyít meg semmit. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux: de, nekem pontosan ilyen irreális elképzelésem van a dologról. Csakhogy ehhez olyan fejlettség szükséges az összs érintett részéről, ami távoli álom. Mellesleg én sem vagyok benne biztos (sőt), hogy ilyen megértő férj lennék. Nem halnék bele, nem akarnék válni ha ilyet megtudnék, de biztos, hogy nem vagyok annyira szellemileg fejlett, hogy nem maradna bennem féltékenység, birtoklás, bántottság. Ugye a zsíros egó tulajdonságai :-) És itt ugye sok résztvevő van...
|
| | | | |
| | | | | | 67. cellux | 2003. október 22. 14:47 |
| | | | | | | Asszem, a feleséged helyében én is azt mondanám, hogy "feküdj le vele nyugodtan". De amíg távol vagy, vele vagy, biztos sírnék nagyon. Fájna, hogy nem vagyok neked elég jó, még akkor is, ha tudnám, hogy ennek van alapja. Az agyam elismerné, amit csinálsz, a szívem pedig megszakadna.
Vagy valami ilyesmi.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Cellux: ide már lassan bármi passzol! :-) |
| | | | |
| | | | | | 65. cellux | 2003. október 22. 14:40 |
| | | | | | | Teljesen elvetett, abszolút irreális elképzelésem az ideális kapcsolatról, amelyben a feleség ilyen szituációban teljesen együtt tud érezni a férjével, és drukkol neki, hogy olyan mélységekbe jusson a nővel, amilyenbe csak tud. Egy feleség, akinek hazatérve el lehet mesélni (részletesen), hogy mi milyen volt, hogy működött, és úgy mesélni, hogy ő is átélhesse az egészet. És aki örülne neki, tiszta szívből.
Van ilyen?
Talán ez lenne az önzetlen szeretet... :-)
(szükséges a kisajátítás ahhoz, hogy teljes lehessen egy kapcsolat?)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azmirra: azért inkább szellemi ez a kapcsolat. De ha fizikailag is ott vagyunk mindketten valahol, létrejön valami más is. De ha telefonon beszélünk (kétszer volt, semleges témában, szóval nem titkos telefoncsevely), már a hangunk is nagy hatással van mindkettőnkre. Lehet, hogy egyszerűen csak nem szabad találkoznunk személyesen többet. Mindig akkor súlyosbodnak a dolgok...
Szerintem illúzió, hogy a párunk mindenben a párunk. Sajnos nekem ez a tapasztalatom, holott egyik lányt sem szerettem kevésbé, elfogadtam olyannak őket, amilyenek. Nem az a cél, hogy magunk képére alakítsuk őket, nem az a cél, hogy mindenben minket segítsenek, ellenkezőleg, szerintem a kapcsolat célja, hogy kiteljesítse a másikat, anélkül, hogy befolyásolná. Hogy engedje, lehetővé tegye a kiteljesítést. Természetesen jól esik, ha a párod tud segíteni, megért, közös témák vannak - de az, hogy mindenben egyek legyünk, az nagyon kivételes esetekben van. Ez vagy összejön, vagy nem - de ezt hajszolni az egész életben? Nem tudom.
Bemásolom ide Popper idézetét. Nem kell vele mindenben egyetérteni, de azért van benne némi igazság.
"Van egy szemlélet, amely az érzelmeket valamiféle mennyiségnek tekinti, és azt hiszi, ha másnak is adnak belőle, neki kevesebb marad. Én azt gondolom, hogy a szeretet nem csökken, ha adunk belőle. Senkiben sem merül föl, hogy ha egy anyának több gyerekeke van, kevésbé szereti őket, mint ha csak egy. Miért lenne ez másként a férfi-nő kapcsolatban? Miért érzi úgy a legtöbb nő és a legtöbb férfi, hogy a harmadik megjelenésekor tőle elvesznek valamit? Nos, szerintem azért, mert társadalmunkban a szerelem egyet jelent a birtoklással. Márpedig a birtoklás nem tűri a megosztást. Ő az enyém, és nem adok belőle. A birtoklásban azonban mindig van valami szorongás, az elvesztéstől való félelem, féltékenység. Örök aggodalom, hogy jön egy másik, aki jobb, szebb, fiatalabb, gazdagabb, és elveszi azt, ami az enyém. Benne van az előre feltételezett vereség, a kisebbrendűségtől való félelem. És ez mérgezi a kapcsolatokat. Holott elvárható-e egy embertől, hogy ő legyen a minden, ráadásul életfogytiglan? Egyszerre legyen tökéletes szellemi társ, erotikus vonzerő, lelki vigasz, anyagi biztonság, kaland. Elvárhatjuk-e egy másik embertől, hogy ne legyen öröme rajtunk kívül? Betölthetjük-e egy hosszú életen át egy másik ember minden boldog percét? Természetesen nem. Ha erre törekszünk, akkor a kapcsolat börtönné válhat, hazugságokkal és lázadó fantáziákkal telítődhet. Társadalmunk mégis úgy gondolkozik, hogy amit nem kapok meg attól az egytől, akit választottam, arról le kell mondani. A baj ezzel a gondolkozással az, hogy ha az ember testi, lelki vagy szellemi kielégületlenségben él, ez megmérgezi az életét. A mi közgondolkozásunk nem tűri a többes kapcsolatot. Ez azonban nem volt mindig így. Senki nem csodálkozik azon, hogy a bibliai időkben Jákob a testvérpár Leát és Ráhelt vette el feleségül, s két szolgálót tartott ágyasaként. Ráadásul az asszonyoktól született gyerekek egyenrangúak voltak. Az ember nem természeténél fogva monogám, a társadalom kényszeríti erre. Persze nem vagyunk egyformák. Vannak monogám és vannak poligám igényű emberek. S ez nemtől teljesen függetlenül így van. Az lenne jó, ha őszintén élhetnénk. Az lenne jó, ha a közgondolkodás megengedné nekünk, és mi is megengednénk egymásnak, hogy ha úgy alakul, megszerethessünk valaki mást is, valakiben valami mást is, miközben továbbra is megadjuk egymás számára mindazt, amiért a szerelem, később a szeretet megfogant. Lehetséges ez? Persze, hiszen, mint láttuk, a szeretet nem lesz kevesebb attól, ha másnak is adunk belőle. Azt gondolom, ha így tennénk, ez semmivel sem lenne erkölcstelenebb, mint az, amikor a hűséges férj a feleségét simogatja, miközben valaki másra gondol."
(Dr Popper Péter író és pszichológus)
|
| | | | |
| | | | | | 63. cellux | 2003. október 22. 14:36 |
| | | | | | | Nem tudom, passzol-e ide, de talán igen:
"Ki eltörsz egy tárgyat, hogy megtudd, mi az, letértél a bölcsesség útjáról." /J.R.R. Tolkien/
(most írta ki a bölcsesség-generátor)
most meg ezt:
"Nincs kivétel a szabály alól, hogy mindnyájan szeretnénk kivételek lenni a szabály alól." /Malcolm Forbes/
Lehet, hogy a Daath látogatóinak szellemi színvonala és a megjelenő idézetek "adekvátsági foka" között van valami rejtett összefüggés.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | DeadMan: igen, ez egy jó ötlet, az érdekes az, hogy ezt ővele is mebgeszéltük. Ő hosszasan faggatott a határokról, a határaimról, és hogy ki hozza létre őket. Csak tudod a sövénnyel az a baj, hogy könnyű átugrani! :-) A falnak meg csak fejjel lehet menni... Ti nem ismeritek a páromat, de ő mosolyogva azt mondta, hogy akár le is feküdhetsz vele. Nos, persze ez nem könnyítette meg a helyzetemet, sőt. Szóval ilyet biztos nem tennék. Ha meghal is a topic, mondjuk egy hónap múlva beszámolok, mi történt... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Én azt hiszem elkerülném a lányt. Nagy ívben. És remélve, hogy akkor elmúlik a dolog. Jobb híján ezt tenném... "
...és majd jönne egy másik.
Itt, ha jól értem, "szellemi vonzalom" is van, akkor pedig vmi mégis hiányzik a másik kapcsolatból?
Hadd dédelgessek olyan képzeteket magamban, hogy létezik ember, aki mellett fel sem merül ilyen!
Most komolyan, nekem a barátaim emberek, nem fiúk vagy lányok.
Biga, nem akarlak elkeseríteni, de Siphersel ellentétben, én eddig csak barátságok végét jelentő szexről hallottam. Mert valaki elkezdett nem megelégedni a "barát" szereppel.
(No persze ezek inkább nők voltak, mint férfiak. ;)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hi!
Biga: ha túlzottan kinyílsz és a másik is ezt teszi akkor elkerülhetetlen hogy közelebb (talán túl közel) sodródjatok egymáshoz. én azt tudnám javasolni hogy ha kezd "veszélyessé válni a helyzet akkor gondolj a párodra és hogy menniyre is szereted és hogy mit szólna ha lenne is a dologból vlaami. akkor ez kicsit lehűt...legalábbis nekem bejött. Egyébként ha nem várfalat hanem kicsi "sövénykét" építesz kettőtök közé akkor az annyira nem is zavaró és mégis van ami kettőtök között áll.
remélem segítettem (és nem hal meg a topic a hozzászólásom után)
üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen, elmondtam neki is. Valahol sejtettem, hogy ezt megkapom valakitől, hogy ez az egyetlen, amit tehetek. Persze ez nem szemrehányás feléd, csak ez van. Már volt egy ilyen esetem, és akkor ezt is tettem. Hát elég rossz volt, mindenkinek. Most meg ismétlődik. De ami ismétlődik, ott valamit meg kéne oldani... De fogalmam sincs, hogy mit. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, hogy másképp nem lehet. Hát, talán egy jó kemény trip helyretesz. De úgy tűnik, magamtól ez most nem megy.
Valahogy van egy olyan érzésem, ha valaki nagyon kinyílik egy ellenkező nemű embertársa felé - és ez kölcsönös - előbb-utóbb ilyen helyzettel kell számolni. Tehát mégiscsak a zárkózottság, a határok építése a célravezető? PEdig ez ellen próbáltam küzdeni egész életemben.... |
| | | | |
| | | | | | 58. cellux | 2003. október 22. 13:55 |
| | | | | | | Én meg biztos belemennék... :-)
eléggé ősi probléma ez
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga: lenyűgöz, hogy ilyen őszintén feltárod ezt az egészet. Gondolom a párodnak is elmondtad mindezt... Le a kalap.
Én azt hiszem elkerülném a lányt. Nagy ívben. És remélve, hogy akkor elmúlik a dolog. Jobb híján ezt tenném...
Jó utat nektek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Asvany: ezen jót nevettem. Ha csak így ki lehetne vonni, nem lenne rossz. A lány gyönyörű és sajna nem csak levelelezek vele, hanem ha véletlenül találkozunk (elég ritkán, céges bulikon) azért abban a szemezésben minden benne van. Miért szívatom magam? Nagyon jó kérdés! Én is ezt kérdezem magamtól, de nem lelem a választ. Próbálok felülemelkedni ezeken a földi dolgokon, de elég ha elejt egy célzást, ha meglátom, stb. Míg csak beszélgetünk, addig nem rossz. Persze a nők ilyenek, közvetlenül nem vallanak be semmit, csak éppen tele van a beszédük finom utalásokkal, sajnos amiket meg látok.
Siphers: kösz! :-)
Kissé spirituálisabb vonalra evezve ebből a közönséges témától, eltávolodva kissé furcsa beírásomtól, könnyen lehet, hogy a lány egyfajta segítség nekem, csak éppen az egóm, a testem ennél többet akar, pontosabban mást akar. Mivel nagyon jól el tudok vele beszélgetni olyan dolgokról, amiről mással nem. Sokszor átlátok ezen az egészen és gúnyosan figyelem magam, de aztán visszaesek. Ráadásul folyamatosan vele álmodom.
Ha létezik egy sokkal nagyon Belső Én, aki alkotja a világomat, ő nyilván tudja az okokat. Persze ez hülyeség, én Ő is vagyok :-) Csak nem ismerem eléggé. Csak halvány elképzeléseim vannak, illetve próbálom bemagyarázni magamnak, hogy ez most vagy valami próba vagy egy ajándék, amit félreértek, de tényleg: miért szívatom magam egy szép lánnyal? Miért nem egy átlagos lány az, akivel beszélgetek, aki felé semmilyen egyéb vágyam sincs?
Amikor találkoztam vele, az a tipikus olyan eset, amit nehéz véletlennek mondani. Egy vacsorán volt, "véletlenül" épp szemben ültem vele és ő is egész este nézett, én meg persze vissza.
Na persze most sokan biztos csodálkoznak, hogy miért írok ide ilyeneket. A fura/szörnyű/érthetetlen az egészben az, hogy nagyons szeretem a párom. Vele akarok élni. De valahogy szeretek mást is. Nekem ez valahogy könnyen megy. Igazán irigylem azokat az embereket, akik tiszta szerelemben maradnak a párjukkal életük végéig és nem gondolnak másra. Igazán.
Na mindegy, csütörtökön hatalmas UTAZÁS a párommal, remélem legalább magamnak sok mindent tisztázok. Vagy nem... És jönnek újra a körök... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én több független forrásból is hallottam már azt a vélemányt, miszerint ha már volt szex, utána sokkal könnyebb érzelmi feszültségektől mentes barátságot fenntartani. |
| | | | |
| | | | | | 53. asvany | 2003. október 21. 16:49 |
| | | | | | | "hogy lehet egy szimpatikus lány iránti vonzódást tiszta barátsággá alakítani" hat szerintem sehogy, max ha lehetosege van ra azza alakul.idovel.gondolom sok idovel :)
vagy ha kivonod a rencerbol a szexualitast,de akkor a szimpatikus lanybol szimpatikus ember lesz. :)
_csak_ magambol indultam ki, amikor egymas melle raktam ezt a ket szovegreszt: ?
"De ezek a nők... megőrjítenek. Kész vagyok tőlük.","ezzel lehet a legjobban szívatni magamat."
amugy miert szivatod magad? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Természetesen nagyonis elképzelhető. Az, hogy mi lesz, az meglehetősen világos ahhoz képest, hogy mennyire világos, hogy mi volt. Emlegetik az archaic revival-t; a nagy spirituális kavarodásban ősi korok szellemei, eónokat átölelő prspektívák bújnak egyesek lelki látómezeje mögé, és a régmúlt legendák, amik a még régebbi aranykorról szólnak visszacsengenek a jövőnkre vonatkozó látomásokban. Ha nagyon viharos lesz az átmenet, mert a pisces nehezen adja meg magát, akkor lehet, hogy egészen az univerzum pereméig robbanunk, mielőtt visszatérhetünk, és tisztán meg fog mutatkozni egy nagyobb történelmi távlatú szcenárió. De én úgy hiszem, hogy ha nem lesz ilyen katartikus az átmenet, ha békésen átúszunk a harmadik évezredbe, akkor nem fogunk valódi, erős, összhumán tudomást szerezni a jelen események ősi történelmi vonatkozásairól. És akkor marad az aranykor egy szimbólum, egy lelkiállapot mítosza. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh: "Az enteogének könnyen elhitethetik veled, hogy egy olyan kor szerint érezz, ami még nem jött el."
Ez érdekes gondolat. De vajon szerinted lehetséges-e, a korok ciklikus ismétlödése alapján, hogy ez a még el nem jött kor tk. egy már megtörtént kor is egyben? Tehát mint az archaikus reneszánsz, egyszerre elöre- és hátramutat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Az enteogének könnyen elhitethetik veled, hogy egy olyan kor szerint érezz, ami még nem jött el."
Pontosan ezt érzem én is, csak éppen nem tudom eldönteni, egóm kicsiny büszkesége mondatja ezt, vagy valóban így van. Mindenesetre ha ez így van, akkor kitűnő eszköz, hogy egyedül érezzük magunkat, és soha sem akkor élünk, amikor kellene.
Emlékszem, apám mondta, amikor egy éjjel beszélgettünk a cuccokról, hogy "az a te bajod, hogy túl előre gondolkodsz és próbálsz élni". Persze akkor jól esett, aztán rájöttem, hogy csak azért mondta, hogy hagyjam már abba.
De ezek a nők... megőrjítenek. Kész vagyok tőlük. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az enteogének könnyen elhitethetik veled, hogy egy olyan kor szerint érezz, ami még nem jött el. Ez egy időutazás, ami bizonyos értelemben illuzorikus lehet, mert most bizony még nem olyan az emberek világa. Talán fegyelem kell hozzá, hogy a ma aktuális formájában tudjuk megélni a tanítást ... nem tudom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát én a nőkkel is körben járok. Hiába van párom, képtelen vagyok nem beleszeretni másba. Ez emberek a pszichedelikumok negatív hatása! :-) Mindenkit szeretni tudnék... Ezt a kört utálom a legjobban, mert ezzel lehet a legjobban szívatni magamat. Még nem jöttem rá, hogy lehet egy szimpatikus lány iránti vonzódást tiszta barátsággá alakítani, de pedig mennyire szeretném.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a kör - keleten a tökéletesség jelképe
a legnagyobb keleti festők a legnagyobb keleti festőknek egyetlen, egy mozdulattal megfestett kört adnak ajándékba
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | haha, csak nem lehet quicksavingolni:)
bár...savingolni lehet, csak a visszatöltésen implementációs problémákkal küszködök
nah mind1, sztem még mindig jobb körökbe járni mint négyszögekbe vagy teszemazt egy ponton állni:))
ha körben jársz, mindig van remény...
vagy lelassulsz, s bezuhansz a középpontba
vagy felgyorsulsz szökési sebességbe
vagy marad minden
végülis rajtad áll
de ha elkezded élvezni kis köreid, veszélyes mezőre lépsz
mi van ha mindent mexeretsz, még azt is, amit nem is szeretnél, csak nem tudod hát már, hogy mi van
tehát néha kell egy reszet sztem....
persze nem magamról beszélek(haha vagy mégis??), csak kattognak az ujjaim feleslegesen:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Az Eric Berne által megalkotott tranzakcióanalízis az élettervet szkriptnek nevezi"
mér' nem mindjárt scenarionak?
nesze nekünk predesztináltság... |
| | | | |
| | | | | | 44. asvany | 2003. október 9. 16:31 |
| | | | | | | sokfele korben lehet sokfelekeppen korben jarni.:)
egy szamomra uj nezopont segitett, par az eletemmel kapcsolatos es "belulrol" erthetetlen valamint flusztralo loopot tisztazni.blabla, de tenyleg:)
"Az Eric Berne által megalkotott tranzakcióanalízis az élettervet szkriptnek nevezi. What Do You Say After You Say Hello? könyvében (magyarul Sorskönyv címen jelent meg - a ford.) Berne a szkriptet "pszichológiai er?"-nek nevezi, "amely az embert sorsához ?zi - akár legy?zi azt, akár azt hangoztatja, hogy a saját szabad akaratáról van szó". Továbbá kifejti, hogy nincs szándékában az összes emberi magatartásmódot és az összes emberi életet egy formulára (szkript) redukálni, s hogy mégis az emberek nagy része - úgy t?nik - ezt a formulát követi. "
nekem teljesen "tripes" elmeny volt amugy a konyvet elolvasni, ezt ugy ertem , hogy ilyen tudattagulos 1segben latos feeling,(meg viccess is :)
(((( szvsz egy jol mukodo misztika mentes, "racionalis" (mar amenyire a pszchiologia az lehet) modelt add a karma-para -ra ))))
sajat magamon azt tapasztaltam ,hogy a rendszeres szivas _nagyon_ lelasitja a lelki(esvagy)szellemi "feljlodest". egy viszonylag kellemes es harmonikus, de statikus alapalapotot okoz nalam, ami egy ido utan idegesito helybenjaras. (neha meg hianyzik :)
meg azon gondolkozom meg, hogy milyen jo lehet a sajat gondolat, igazan nagyot nonek a szemembe tole. meg az is lehet hogy elhinnem hogy van valami ami gondolja... :))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nahát giggles, ez ám a telepátia! Az elözö hozzászólásom után majdnem írtam még egyet arról, hogy próbáljátok ki a nyelvnélküliséget a Osho-féle kaotikus meditációval: hangosan egyfolytában halandzsa-nyelven beszélni félórát-órát. Jól le tudja állítani a belsö verbál dialógust, de a gondolkodást és a figyelmet nem zavarja. És triptoynak is jó :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Még mindig rovom a körömet, de most a kellemesebb oldalán vagyok. Épp olvasom a "Mit keresett Isten a nappalimban" c. könyvet, egész érdekes, mintha nekem szólna. Már csak az a kérdés, hogy fel tudom-e használni, vagy szkeptikusságom kerekedik ismét felül és folytatom a kört.. Szóval most optimista hangulatomban vagyok, folytatom életem derűs, külső figyelését, tudva, hogy figyelek ;-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | csak a négyes a kedvenc számom és ha most ide irok akkor szerencsém lesz.
smallsaman, Siphersh,
diacetil-morfin,
de inkább tetra-hidro-kannabiol. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga,
Én rengetegszer érzem azt, hogy egyfolytában csak ugyanazt csinálom, mindennap ugyanaz történik.
Nem véletlen választottam ezt a nicket (Samsara: az élet állandó körforgása)
Valószínű hogy a Te körforgásod súlyosabb mint az enyém,
de arról meg vagyok győződve, hogy ezen már annyival is nagy mértékben változtathatsz, ha hébe-hóba kikapcsolódsz. Pölö fogod magad és a barátaiddal beültök egy autóba, némi pénzgyűjtögetés után és ráléptek a gázpedálra mind ahányan vagytok és épp arra indultok el amerre becsukott szemmel néhány kör megtétele után megállt az autó és meg sem álltok 2-3 ezer km előtt.
Ha már megtetted ezt, akkor tedd meg mégegyszer. :)
-S |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | giggles:
"szerinted a szavakon kívüli gondolkodásnak hogyan kéne kinéznie egy szöveges alapú fórumon?"
Szerintem ezt eddig már hárman is kifejtettük, hogy új szavakat, fogalmakat, metaforákat, nyelvi konszenzusokat kell kitalálni.Gondolkodni pedig nem a szöveg írása közben kéne, hanem elötte :) Tehát a szövegforma legyen utólagos linearizálás.
Ezt én úgy vizualizálom, hogy a gondolatok egy asszociációs ürben mozognak, ahol a szavak a csillagok. Ha szavakban gondolkozunk, akkor csak a szavak közti útvonalakon haladunk, ami egy véges hálózatot/gráfot alkot, és nem fedi le az egész ürt. A szavakon kívüli gondolkodás eljuthat az ür más pontjaira is, és kikerülhet a szavak vonzásköréböl, illetve a berögzült asszociációs útvonalakról. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Giggles: Ez egy kérdés volt? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén: szerinted a szavakon kívüli gondolkodásnak hogyan kéne kinéznie egy szöveges alapú fórumon?
vagy akiben buzog a közlési vágy annyira, filmezzen, fessen rajzoljon, scaneljen, kottázzon, építsen, találjon ki összevissza betűket összevissza hangok jelölésére, írjon esszét és küldje el emailben mindenhová?
vagy hígítsa fel, adja el művészfilmnek, és házaljon vele?
Toma: úgy, attól függetlenül, hogy a tudattal együtt van, vagy külön.
...szemipermiábilis manifesztáció... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na, erre milyen idézet van itt fenn a Daath-fejlécen:
"Lehet a dolgokat részekre szedni azért, hogy beszélhessünk róluk, de nem szabad elfelejteni, hogy mi szedtük részekre, és azt, hogy ezek nem valódi részek." -- Feldmár András
Kezdem én is azt hinni, hogy nem random az idézgetés, hanem Minstrel válogatja ki és rakja ide titokban a legmegfelelöbbeket :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén:
Szerintem igény az van -- valszeg itt, a pszichonauták között is hasonló eloszlásban, mint bármely más statisztikai méretű embercsoportban... Csak nam könnyű. A nyelv konszenzuális volta miatt sem (ahogy azt Siphersh kifejtette), meg egyébként sem. De járj elöl a jó példával, én szívesen követlek. Szóval ne a sötétséget átkozd, gyújts gyertyát (ahogy az itt néha balra fent megjelenik). És igen, alkossunk új szavakat, fogalmakat. Azt úgyis imádom. És egyezzünk meg a jelentésköréről. Amire nincs szavunk, arról nehéz gondolkodni, úgyhogy duplapluszhajrá... Egyébként szerintem erre jó példa volt egyszer az egyik topikban, amikor valaki megalkotta a bélaság fogalmát, és intuitíve többé-kevésbé mindenki ugyanazt értette alatta (vagy csak pont annyira éretelmeztük sokféleképpen, ahogy bármely más absztakt fogalmat).
Másrészt itt van a törzsfejlődés és az egyedfejlődés egymáshoz való viszonya. Egy csecsemőnek minden vicc... stb. Szóval lehet, hogy neked közhelyesnek tűnik itt egy-egy gondolat, de valamely olvasónak meg egészen új lehet... Nem véletlen, hogy az új dolgok kutatásához mindig társulnia kell az ismeretterjesztésnek (vagy legalábis én így tartom helyesnek). Emlékezz csak a tudatos álomról való beszélgetésünkre... Neked már közhely volt, nekem meg csodás új lehetőségek tárháza...
Nyugodalmas jó éjszakát... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Megdöbbentő. Én magam is megdöbbentem, mikor először volt szerencsém a kikényszerített kioldottságból tekintenem. Nem új szavak kellenek, hanem új nyelvi konszenzusok. A nyelv természetéből adódóan az ilyen alakulás nem lehet mesterséges és csinált. A közös nyelvi kontinuum időbeli folytonosságát nem lehet megtörni. A folyamat exponenciális replikátora nem más, mint az a pillanat, mikor két ember keresi a szavakat, és hirtelen felvillan közöttük a megértés új csatornája, mikor egybebővül kettőjük fogalmisága.
http://www.erowid.org/plants/mushrooms/mushrooms_article3.shtml |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát a dualizmus, body-mind, akár test-lélek, vagy test-tudat, meg van a háromfelé osztásos kavarás is, test-lélek-szellem.
Sokszor az az érzésem, hogy csak berögzült szavakon vitatkozunk, amiket elörecsomagolva tálcán kapunk, mindenki automatikusan átveszi mások szavait és kialakítja mögéjük a konszenzusdefiniált fogalmait, utána azokat odavisszalabdázva újramagyarázza, pedig nincs bennük semmi új.
A megdöbbentö az, hogy nem nagyon látok igényt az ismeretszerzö pszichonautákban sem a szavakon kívüli gondolkodásra, a meglévö fogalomrendszereken túllépésre. Lustaságból talán, de a saját élmények mindig az éppen aktuálisan meglévö személyes világképre vannak ráhúzva. Hozna már vissza valaki valami teljesen újat, és találna ki rá szavakat, fogalmakat, metaforákat.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem ismerem a karteziánus dichotómiát. De persze ettől még lehet, hogy alkalmazom, anélkül, hogy tudnám :) SZóval mi is az pontosan?
Saját gondolat? Na igen, az kevés van. Sőt, lehet, hogy egy sem, mert valszeg azt is gondolta már valaki, amiről azt hiszem, hogy a sajátom, és eredeti. Én inkább csak szemezgetek, szintetizálok, a saját preferenciáim szerint...
De egyáltalán mi az, hogy saját? Olyan, ami teljesen új? De ennyi generációval a hátunk mögött van még esély újat gondolni általános dolgokról? Mert ugye az irreleváns ebben a kontextusban, hogy én most éppen azt gondolom, hogy bekapcsolom az én CD-lejátszómat éppen ma és éppen itt -- merthogy ezt még így ebben a formában ugye előttem senki, hiszen nem lépünk kétszer ugyanabba a folyóba, stb...
Szóval Gén, definiálnád, hogy pontosan mi is az a saját gondolat, vagy mutatnál egy példát rá?
És nem dichotomikus maga a saját gondolat fogalma is?
Bocsánat, hogy így ízekre szedem a dolgot -- lehet, hogy pusztán így védekezem a magamra vett ing ellen :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Megdöbbentő?! Ezt nem gondolhatod komolyan! A mi kultúránkban ennél kevésbé megdöbbentő dolgot nehéz lenne találni. Méghogy megdöbbentő...
A fazon egyébként sík buta volt. A saját létére a saját kételyének saját maga által való megállapításából következtet... Az meg neki nem kérdés, hogy milyen közegben van értelmezve a lét és nemlét kettőssége. Az csak úgy van, mi? Egy önértelmező állítás önigazoló igazolása.
Mi meg az ógörög elme örökösei vagyunk. Egy önértelmező és önigazoló világ. Mert muszáj önvilágunkon belül rövidre zárni a kört, különben még véletlenül neaggyisten alázattal elfoglalhatnánk mindig-volt helyünket mindenségben... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Megdöbbentö, hogy mennyire a kartéziánus dichotómiát veszitek alapul, a saját gondolkodás helyett. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "a test viszont telesen a fizikai világ rabja (tudattól függetlenül)"
Vagy lehet, hogy csak félreértettem ezt a mondatodat?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Saman: A test szerintem nem független a tudattól. A tudat is hat a testre. Ez persze közhely, de inkabb arrol szeretnek beszelni, hogy en inkabb a test es a tudat (ha tatszik, a test, a lelek es a szellem) harmoniajat tartom celnak, mint barmelyik kiemeleset a tobbi rovasara. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ...meg ami eszembe jutott, így utólag:
Terry Pratchett "Eric" c. regényében
az ördögök nem kínozzák a pokolra került lelkeket tüzes vassal, meg tépik szét őket többé, mert az emberek, miután rájöttek, hogy voltaképpen nincs is (fizikai) testük, nem voltak hajlandók komolyan venni őket, egyszerűen nem szenvedtek...
TP alapvetően vidám könyveket ír, de van bennük mag bőven...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Smallsaman:
szerintem lehet függetleníteni a kettőt egymástól.
ha csak időlegesen is.
kérdés hogy érdemes e? minden helyzetben nyilván nem.
az egyik nincs meg a másik nélkül hosszú távon, úgyhogy mindenképp hatással vannak egymásra, a test által felszedett információt a tudat (lélek?) hasznosítja tapasztalatként/élményként), és rendezi döntési folyamattá.
a tudatra inkább mondanám, hogy szabad, de a testtel eléggé zsarolva van (hát, valahol laknia kell), amíg rá nem ébred, hogy nincs jó és rossz élmény, csak az ÉLMÉNY.
a test viszont telesen a fizikai világ rabja (tudattól függetlenül)
a tudat szabadságát inkább a máshonnan érkező idea sablonok korlátolhatják le. egy gondolatot mindig megelőz egy másik ("új gondolat csak CSENDBEN születhet")
de ezen még van mit agyalni, kiderülhet, hogy abszolút tévelygés, az egész...
Talamon:
szerintem a tudati lénnyé válás jó dolog.
a körben meg elég, ha a test megy, trip közben egy váratlan külső inger elég szar tud lenni.
a lélek körforgásába (ha van) úgyis kevés beleszólásunk van...
G. |
| | | | |
| | | | | | 22. Sevil | 2003. szeptember 30. 20:59 |
| | | | | | | | Én régebben éreztem, hogy ugyanazokban a körökben haladok (ugyanabban az egyben), ezt olyankor észleltem leginkább, amikor nem szívtam pár hétig, nem is gondoltam rá és észrevételenül elindultam valamilen irányba amit a legközelebbi szívásomnál vettem csak észre, ami egyben vissza is rántott a körbe, mivel a belőle kivezető út már nem tetszett. Mostanra ez már vmitől nagyjából megszűnt, inkább különböző már jól ismert, többször megjárt hibakörökbe esek vissza néha, de máskor harmóniakörökbe, amiben miközben benne vagyok rájövök, hogy nahát, ezt már korábban felfedeztem, hogy teljesen működőképes, nagy az energia adok-kapok felém és mások felé vajon miért léptem ebből ki? Ezek alapján eddig annyit sikerült leszűrnöm, hogy túlságosan érzelemvezérelt vagyok és nem elég tudatos, azaz önmagamat céltudatosan irányítani képes, mégha sokszor egyértelműen felsejlik a kívánt cél. Persze a lustaság/kényelem is közrejátszhat meg ezer más dolg. |
| | | | |
| | | | | | 21. Talamon | 2003. szeptember 30. 17:29 |
| | | | | | | qurvára vágom, azmirra.
...ezeket a köröket meg úgy érzed ki kell festened magadból, meg kell tanulnod "?látni"
egy mudba írsz spirál alakú barlangrendszereket, az is segít valamelyest, hetekig csinálod...
belezuhansz növényeidbe,buta novelláidba, s jungi utazásokat teszel legbelül
a te stratégiád az, hogy
ahogy ismered ki önmagad, úgy ismered ki az egész világot
az ilyen kis alkotásaidba űzd ezeket, s meglátod jobb lesz
"hagyni kell, hogy a köröket a robotpilóta vigye, a tudat közben meg mehet ahová akar.
ha akar valahová..."-giggles
persze a tudat közben meg lehet, hogy úgy éli meg, hogy
-vááá, folyamatosan durvább az élet, de kiba jó
-vuh az igazán nyomasztó dolgok azér még megvannak ám
-hát a fene se tudja, már nem ad újat, csak jó néha
egyesek a módszeres,mármár egzakt tudományos haladás mellett döntenek,
mások egyszerűen belevetik magukat ebbe az áramlatba, s lesz ami lesz alapon úgymond
szerencsejátékot űznek, hitük kifinomul
de mindenki ugyanarra tart: tisztán tudat lényé válni, mely a társadalomtól úgymond kissé leválva él
teljesen ura tudatállapotainak, ha akar beáll egy metrón is, de ha nem akar, nem áll be soha.
így rengeteg nézőpontból láthatja a dolgokat, több információt "érez", mint a többi
a sámánizmus nem tud kihalni, mert némely embernek ösztönből tör elő
egyszerűen el kell dönteni, hogy igen komolyan foglalkozunk vele, vagy feladjuk
s nos, ha nem adjuk fel, hát nosza, merjük vállalni
"hogy tán egy "guru", egy tanító tudna kisegíteni a körből, de valahogy nem találkozom vele...
Vagy talán egyre kisebb köröket járok, csak nem veszem észre.
Párom éppen arra akar rábeszélni, hogy hagyjam abba még a zöldet is, mert az az oka mindennek. Lehet, hogy igaza van? "-Biga
lehet, hogy nem guru kell, csak egy ~"pszichedelikus közösség"; lehet, hogy tudná más szemszögből is
láttatni a dolgot mindenkinek
a dzsodzsóval meg annyit, hogy igen hathatós számomra: kb 15 perc alatt lement egy egoloss trip
két metrón utazva egy házibuli előtt - de az igazán pszichedelikus állapotok tiszta fejjel is jönnek...
ezek a cuccok csak kinyitják a kapukat, s választhatunk magunk a kapuk közül...
de ezek a kapuk ott maradnak, ha "tiszta" az agyunk - akkoris elérhetőek
meditáció meditáció meditáció
ez a legfontosabb
nem kell sok ideig, inkább minden nap 20 percet
nem belealudni , ja és ne mindennap zölddel[;/)]
nekem egy zen mester nyitogatta fel a szemem az első tripek között, Dúzs Miklós aikido sensei:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh: Mit minek?
giggles:
Öööö... ezek szerint a test és a tudat teljesen különálló és független? az egyikkel azt csinálsz, amit akarsz, és a másikra ez nincs hatással? |
| | | | |
| | | | | | 19. cellux | 2003. szeptember 30. 09:25 |
| | | | | | | Siphersh:
a) lődözünk mindenfelé, hátha eltalálunk valamit
b) onanizálunk
|
| | | | |
| | | | | | 18. giggles | 2003. szeptember 30. 00:05 |
| | | | | | | Shadwell: jeggyűrű mind felett...:)
Smallsaman: a testet. azt kéne vinnie neki, akár körbe-körbe is, így a tudatnak nem kell vele foglalkoznia. amíg a jól ismert pályán megy körbe, kevesebb az esélye, hogy a tudatot kizökkenti más izgalmas elfoglaltságaiból.
legalábbis úgy képzelem...
hogy akar-e menni.. nos, ez érdeklődés kérdése, szerintem akit más is érdekel, mint az anyagi sík, az akar. akit nem, az meg fásultan megy körbe, és örül, hogy semmi izgalmas nem történik, ami kizökkenthetné a tespedt nyugalomból (ami mondjuk néha üdvös lehet :D).
AA: arra gondolok, hogy a többiektől való elszakadás, és az attól való félelem, (bizonytalanságérzet?) az egyik ok, amiért beleugrik az ember a körökbe.
|
| | | | |
| | | | | | 17. azmirra | 2003. szeptember 29. 21:54 |
| | | | | | | "A körben levés nem baj (természetes), de a körben rekedés (ugyanannak a feladatnak a meg nem oldása miatti ismétlődés) már gázos."
Na, üzenem _ID-nek, ez a lényeg! ;)
A körben járás, mint dolgok ismétlődése: a szokás. A szokás pedig nem biztos, hogy baj.
Az, hogy dohányzom, szokás és mert nem vezet semmi jóra, baj.
Az, ha meditálok minden reggel, szokás, de nem rossz, mert valamerre fejlódöm vele...
vagy mégis? Honnan tudom, nem az e a jó, ha meghalok minél hamarabb? Vagy lehet, hogy nekem pont jót tesz.
Hihi, most jó kedvem van, ne vegyetek túl komolyan! Remekül szórakozom a tovagyűrűző gondolatáradaton.
{Jól van, Shadwell, kanál sincs, de mégis eszem vele... miért ne elmélkedhetnénk ezen épp? ;)} |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Asztahétmeganyolcát!
A körelmélet nem létezik. Nincs kör. Ha hiszed, hogy körben jársz, akkor valóban körbe kezdesz járni még akkor is, ha addig nem.
Ha hiszed, hogy körben jársz, akkor valóban körbe kezdesz járni még akkor is, ha addig nem.
Ha hiszed, hogy körben jársz, akkor valóban körbe kezdesz járni még akkor is, ha addig nem.
Ha hiszed, hogy körben jársz, akkor valóban körbe kezdesz járni még akkor is, ha addig nem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kötözködök :))
"hagyni kell, hogy a köröket a robotpilóta vigye, a tudat közben meg mehet ahová akar.
ha akar valahová..."
És így a beépült programok automatikusan érvényesítik magukat.
A tudat az micsoda, hogy akar valahová menni, vagy nem akar? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A kör egyben biztonság is? Épp a jegygyűrün gondolkodom... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szia, Gigi (ezt Narztól tanultam:))
hogy érted ezt, hogy a párkapcsolat a legnagyobb tényező? |
| | | | |
| | | | | | 11. giggles | 2003. szeptember 28. 23:14 |
| | | | | | | a kör egy végtelenített sor? :D
jön a kérdés, hogy mikor tűnik fel, hogy körben mész?
mikor ismered fel a kört?
és a felismerés miért nem hozza a kilépés megoldásának a lehetőségét?
a párkapcsolat a legnagyobb tényező, szerintem.
azonban az "ÉN" és a "MÁSOK" szintén egy pár, kommunikációs szempontból legalábbis mindenképp, a közlési/befogadási vágy pedig mindennek az alapja.
...jó, elmegyek remetének, de mi lesz, ha senkinek se hiányzom majd, és a világ nélkülem is működik?
majdnem olyan, mint amikor zsúrt rendezel, megterítez, várod a vendégeket, aztán senki sem jön el. na, annál szomorúbb nincs...
hagyni kell, hogy a köröket a robotpilóta vigye, a tudat közben meg mehet ahová akar.
ha akar valahová...
|
| | | | |
| | | | | | 10. cellux | 2003. szeptember 28. 16:51 |
| | | | | | | Nekem erről az jutott eszembe, hogy körök a körökben a körökben a körökben... stb.
A körben levés nem baj (természetes), de a körben rekedés (ugyanannak a feladatnak a meg nem oldása miatti ismétlődés) már gázos.
Az ideális az lenne, ha az ember szépen sorban menne körröl körre, aztán az utolsó kör után vissza az elsőbe, de eggyel kijjebb ugyanakkor már egy másik körbe lépett. Mint a másodpercek, a percek és az órák, ahogy jönnek egymás után.
A legbelső kör felel meg egy világkorszaknak, és ez az egész körforgás az, amit szamszárának neveznek. A megvilágosodás meg ugye a körforgás merőleges irányban való elhagyása.
|
| | | | |
| | | | | | 9. azmirra | 2003. szeptember 26. 18:13 |
| | | | | | | Biga, hogy nehogy Te érezd magad őrültnek, bemásolom ide egy nemrégi -témába vágó- levelemet egy cimborámhoz.
Csak erős idegzetűek figyelmébe :)
"Mostanában gyalogolni szoktam hazáig a villamostól. Még sosem
sikerült lemérnem, kb. 15 perc lehet, de nagyon jó. Csak megyek, megyek és gondolkodom. Mindig is szerettem sétálni. Kellőképp monoton és nincs semmi technikai kütyü (tv, szgép, telefon) a közelemben, amihez például itthon nyúlnék egy-egy szabad percemben.
Mai elmélkedésem kiindulópontja az a keserves felismerés, hogy folyton folyvást körbe-körbe járok. Ugyanazokba a szituációkba lépek bele, s szinte ugyanúgy reagálok.
Persze ismerem az ősi kínai bölcsességet, hogy "sosem léphetsz
kétszer ugyanabba a folyóba", ám nagy hozzáértéssel (bár annál
kevesebb tudatossággal) választom ki a hasonló folyókat lábáztatásra.
Olyan ez, mint a keleti karma elmélet, végcél a folytonos újászületésből való megszabadulás. Nekem egyelőre ebben az életemben kell megszabadulnom a kőrözéstől, mert egyértelműen hányingerem van már tőle.
Ez nagyon szép felismerés, viszont felvetette annak a problémáját, hogy vajon mi körül keringek?
Lehet, hogy mi mind egy gömb felületén vagyunk, és egy-egy
körpályán mozgunk, ezáltal hozzuk létre a gömböt. Néha metszik
egymást a pályáink, akkor látjuk-értjük ugyanazt. (Persze ezzel
feltételezem, hogy mások is kőröznek, nem csak én - ami talán nem túl merész feltételezés, elnézve az ismerőseimet.)
Node mi körül keringünk?
Mielőtt erre kitérnék, eszembe jutott, hogy az egész rendszer a
naprendszer működésével analóg. Nem csak keringünk, hanem forgunk is. Hisz mindenki (lagalábbis a legtöbb ember) magát tekinti a világ középpontjának (jöhetnek a nagy közhelyek, hogy "azt hiszi, körülötte forog a világ", meg ilyenek). Azért ez a forgás nem baj, hisz ezáltal meglátható, hogy van más is rajtunk kívül ... jajaj! :)
Szóval forgunk magunk körül és keringünk ... mi körül?
Talán a középpont Isten (vagy nevezzük bárhogy)?
Egy állapot, amelyben nincs tér és idő, mégis minden benne van és minket csak projektál maga köré? Egy elképzelhetetlenül sűrű semmi? ...
Ha körözök és nem jó nekem, vajon merre kell lelépnem a pályámról: kifelé vagy befelé?
Gondolom, mindenki a számára "energiaminimumot" jelentő pályán kering, mint a kis részecskék. Ha energiát fektetek be, át
tudok ugrani egy másik pályára. De vajon pályán kell-e lenni egyáltalán?
Ha mondjuk Isten vagy az Egy a középpont, nem oda kell-e eljutnom?
Egyik kedvenc idézetem -amit apámtól hallottam jó régen-, hogy a tudás olyan, mint egy gömb. Minnél többet tudsz, a gömb annál
nagyobb lesz, s így egyre nagyobb felületen érintkezik az ismeretlennel.
Viszont.
Minél nagyobb a gömb felülete, annál hosszabb az én körpályám is, így annál több oldalról látom a középpontot ... bár egyre messzebbről is.
Ez csak akkor üdvös, ha előbb-utóbb akkorára feszítem a pályámat, hogy szétpukkan és belezuhanok a középpontba ...
Mert ha minden egy, ugyanoda vezet a kifélé és a befelé is.
Az egyre több információ, "tudás", amit megszerzel és ezáltal egy nagyobb gömbre kerülsz, ott van a középpontban mind.
Ez az egység-ügy akkor kezdett el foglalkoztatni, amikor elkezdtem olvasgatni mindenféle vallásokról vagy hiedelmekről és megdöbbentett, hogyan lehetséges, hogy a pl. perui indiánok ugyanazt hitték, mint az indiaiak, csak persze más sztorit körítettek hozzá.
Most befejezem, remélem, ha valami érthető volt benne, reagálsz, ígénylem a más nézőpontból fakadó kontrollt, különben méginkább elszállok! :)"
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lehet, hogy nem köröket írsz le, csak spirál alakban közzelitesz valami felé... mondjuk egy kjárathoz egy másik spirál felé. Nekem is voltak, vannak ilyen dolgaim, ismétlődő keresztjeim. De elmúlnak és újjabb körök jönnek mik az ekőzőkre épülnek. Ezek az életszakaszok,(spirálok) néha pár hétig, néha évekig eltartanak. Ebből épül a személyiségem. Ezek a spirálok vagyok én.
Én két éve más voltam mint most, valoszínüleg más leszek öt év múlva. Én nem igen félek a körben járástól... inkább a semmittevéstől... attól nagyon.
Na osszevissza beszélek, elég fáradt vagyok, pihennem kell. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ne a kontrollal, hanem a teljes kontrol vesztéssel próbálkozz.
A tudatossal nem (vagy csak igen nehezen) tudod a tudatalattid módosítani.
Ha valamit ismételned kell, akkor azzal a valós dolgokat próbálod elnyomni.
Hinni kell benne, és úgy érezni... hmm valami példa jó lenne...
Mondjuk biztos ismered azt a gyerekjátékot, ami egy sok oldalu műanyag valami, minden oldalán különböző formájú lyukakkal. ezekbe a lyukakba ( csillag, háromszög, négyszög) formákat kell bedugdosni.
Ha nem a megfelelő formát akarot a megfelelő helyre bepasszintani, akkor tökmindegy mit csinálsz...
A saját valóságodat hittel, és kemény munkával lehet megteremteni... Bízni abban, amit hiszel.
Qrva nehéz.
Nesze semmi fogd meg jól! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Rátapintottál a probléma legmélyére. :-) Mi a jel és mi nem az? Mikor vesz az embert valamit annak, amikor nem kéne, és mikor nem veszi észre. Ezen tudok a legjobban megőrülni. Én bárhol el tudok lazulni, és az előző két autóösszetörésemből sem tudtam az égvilágon semmit sem kiokoskodni, pedig jó sokat gondolkoztam rajta... Az érdekes az, hogy előtte éppen megpróbáltam a Beszélgetések Istennel egyik alapdolgát próbálgatni, azaz teremtsük meg saját valóságunkat, úgyhogy rengetegszer elmondtam magamnak, hogy igazából boldog vagyok, sikeres vagyok, stb. Amikor már épp kezdtem magam jól érezni, akkor jött a karambol. (És majdnemhogy egy gúnyos kacajt is hallottam onnan fentről... vagy lentről) |
| | | | |
| | | | | | 5. kispret | 2003. szeptember 26. 15:54 |
| | | | | | | Biga, a drogg rossz, tönkre teszi az életed..
Ne drogozz!:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Aha.
Akkor "sajnos", a nehezebb része jön: a szimbólumok megértése.
Mit jelent az autód? Mit jelent, ha összetöröd?
Pl: volt egy fazon, aki hajtós volt nagyon, sosem lazított. Szertte szép nagy autókat, ezekben érezte magát biztonságban.
No, mikor beült, ekkor volt képes csak lazítani, aminek eredményeképpen, a sok addigi elnyomott energiája, felszabadult, és rendszeresen törte a kocsiját.
Nem azt mondom, hogy ez van veled is :) De talán el tudsz kezdeni nyomozni! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Épp az a bajom, hogy attól még, hogy tudatosan látom, mi történik velem, nem értem meg a célját. Pl. mi a rák a célja annak, hogy évente összetöröm az autómat? :-) Nem a tudatossággal van a bajom, általában már előre tudom, hogy miképp fogok reagálni és semmit sem tudok ellene tenni, csak megfigyelni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Párom éppen arra akar rábeszélni, hogy hagyjam abba még a zöldet is, mert az az oka mindennek. Lehet, hogy igaza van?"
Jaj, Biga, már te is kezded?! :D
Én azt javaslom neked, hogy olvass egy kis Hamvas Bélát. Scientia Sacra sorozat...
Azt hiszem ebben ír arról, hogy folyton ismétlünk mindent.
Az ebből való kilépésre egyetlen lehetőséged van: tudatosság.
Figyelned kell, hogy mikor mit miért teszel, és ha úgy érzed, akkor időben korrigálhatod.
Ha megérted, hogy miért kerülsz bele ezekbe az ismétlésekbe, és a gyökerénél ragadod meg, akkor pedig "elmúlik". |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A kilógni a sorból ihletére nyitottam ezt... Én gyakran azt érzem, hogy elérek egy szintre, aztán visszazuhanok. Érzem, hogy megértek bizonyos dolgokat, de egyszerűen képtelen vagyok alkalmazni/integrálni, így mindig oda érek, ahonnan indultam. Kis drámáimat újból és újból eljátszom magammal, miközben az eszemmel tudom, hogy ez nem jó, illetve már rég röhögnöm kéne az egészen. Így aztán egy skizó állapotban figyelem magam, hogy már megint szarul érzem magam, ugyanakkor kívülről látom magam, hogy már megint itt tartok. Vagy ezt egyszerűen elmebajnak hívják? :-) Arra gondolok sokszor, hogy tán egy "guru", egy tanító tudna kisegíteni a körből, de valahogy nem találkozom vele... Vagy talán egyre kisebb köröket járok, csak nem veszem észre.
Párom éppen arra akar rábeszélni, hogy hagyjam abba még a zöldet is, mert az az oka mindennek. Lehet, hogy igaza van? |
| | | | |
|
