 |
ParafilozófiaBiga Cubensis, 2003. június 4.  | |  | | | | |  | |  | | | ákimáki, nemá!
a bakos szerint: "szóösszetételek előtagjaként a vele összetett fogalomnak valamihez való hasonlóságát, mellérendeltségét v. valami ellen való felhasználását jelöli" (ez egy régi kiadásból, de miért ne)
aztán van itt paradoxon, paradigma, parafrázis, parabola stb., hogy a parapszichológiát és természetesen a paranoiát már ne is említsem
ezt a "nagyzolós" értelmezést én nem tudom hova tenni
vagy csak unatkoztál?
na jó, most a kedvedért megnéztem a paranoia címszót is, imhol vala: "szervi alap nélküli idült lelki zavar, amelyet kényszerképzetek, különféle (pl. üldözési, féltékenységi, NAGYZÁSI stb.) mániák jellemeznek" (kiemelés persze tőlem - neked)
és ily módon összefutottak ezidáig PARAlel szálaink...:)
(no, most meg már nem emlékszem, mit írtál) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Ha jól tudom a "para" egyszerüen annyit jelent: nagy, esetleg jelzőként teljes
De akkor miért para egy rendőr?
és miért paráznak a drogosok?
(talán éppen az eredeti jelentés a kulcs: parázás = "nagyzolás"
mondjuk egy macskát tigrisként kezel az ember, vagy egy egeret elefántként)
ez az én parafilológiám : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | na háj!
abba belegondoltatok már, hogy VALÓJÁBAN mit jelent a PARA?? biztos csak nekem új a felfedezés, de ez a "párhuzamos, melletti, körülötti, alternatív" jelentés több, mint érdekes kérdéseket vet fel, legalábbis szerintem.
röviden: a világ olyan, amilyennek látod. kifejlett koncentrációs képességek hiányában igen nehéz azonban olyannak látni, amilyennek akarod. és ha már itt tartunk: ez a holisztikus látásmód is megfontolandó. talán nem kevésbé brutál dolgot kell állítani, mint hogy HA PARÁZOL, PARÁZNI AKARSZ
nem csodálkoznék felháborodott reakciókon. én viszont átgondoltam ezt a kérdést (valamennyire csak, perszepersze), úgyhogy ha Te lennél az, aki felháborodik, előbb, kérlek, gondold át még egyszer
ez utóbbi bekezd. egy kis parabemutató pl., nem igaz? könnyen meglehet, hogy eszébe sem jutna senkinek felháborodni, vagy mindenki egyetért, de nekem most mégis itt ez a parám, hogy nem... mintha bizony szükségem lenne rá, hogy egészben maradjon a világom (vagy valami); ja, vagy hogy szétessen már végre:)
a para funkciói?! |
| | | | |
| | | | | | 61. Sad | 2005. január 12. 09:06 |
| | | | | | | Harag, adrenalin, stb...:
orvosság:
Ülj le a fotelbe, hunyd le szemed, mély levegő orron be, majd szájon ki... és gondolj arra hogy csak hasznodra válik, bér negatív energia, de rajtad múlik, hogy pozitív lesz. És lehet.
Jó meditáció. :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Biga és most őszintén. Te át tudod mindig alakítani? Én mindig megfogadom nem leszek ideges és hát általában tényleg nyugodt maradok, de vannak olyan dolgok amikor nincs esélyed...Vagy ez is gyakorlás kérdése? Nem úgy éltem még meg. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | a haragot transzformálni nem olyan nehéz, mint a boldogságot csitítani annyira, hogy ne legyen belőle harag. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A harag is csak energia, át kell alakítani. A legrosszabb elnyomni, ütni középszerű, átalakítani királyság :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A hargaról:
Csatlakoznék az elöttem leírtakhoz,azon ténynél fogva, hogy a harag rossz dolog. Na jó de miért?
Erőt szabadít fel (most épp nem kérdés, hogy milyet), amely ha kordák között van tartva még kielégítő érzést is kiválthat. Persze mi is a harag kézzelfogható jele, az indulat. Az indulat eröszakos megjelenését hívjuk szolidan aggressziónak. Az aggresszió pedig igenis kordában tartható, és így egy erőt birtoklóvá váló személyiség kifejlődésében segít.
Ez persze kicsit elcsúszott a tárgytól. Azt hiszem ha meg akarjuk tekinteni az érem másik oldalát, hisz a harag rossz oldala a fentiek után persz ecsak ez jöhet, az hogy rideggé tesz.
Ismerek egy embert, aki bár nem, haragos, de nem is vidám. Így arcából a jeges utálat képe tükröződik, persze visszafogottan, etika stb., de az arca mégis csúnyácska szegénynek. ez persze lehet csak azért van mert ismerem is. De a lényeg, hogy, mikor haragos arcára ül, és az érzést olvasod, ha figyelsz. Ilyen igazából azt hiszem a harag. Egy belső önemésztő , önfelemésztő erő. Amely felfal, ha nem birtoklod erelyét. Persze nem vehetnénk észre mi a harag, ha nem ismernek a szeretetet, illetve a komor ellentétét a vidámságot.
Ne légy haragos, légy korlátozott indulattal rendelkező személyiség. Aki az indulatait épp ésszel féken tarja. |
| | | | |
| | | | | | 56. Nomad | 2004. szeptember 2. 12:42 |
| | | | | | | Egy fontos dolog jutott még eszembe a haragról, amit csak mostanában tudatosítottam, mégpedig a harag olyan zavaró érzelem, ami felégetheti az előzőleg felépített gazdag lelkiséget is, tehát nem csak egyszerűen úgy káros, mint pl. a féltékenység, ami ha nem kezelik le, hibás tetteket eredményezhet, de a súlyosabb következmények csak következő inkarnációban válnak szembetűnővé. A harag teljesen elpusztíthatja az ebben az életben, akár a két "tisztább" pillanat közötti eredményeket is.
Tehát ne csak azért ne haragudjunk, mert nem akarunk megütni valakit, hiszen az csúnya dolog, hanem azért sem, mert ez a legteljesebb önemésztés, saját magunk értékes részeit dobáljuk a tűzre.
Szóval az egész egy hatalmas bukás. |
| | | | |
| | | | | | 55. Ákimáki | 2004. augusztus 16. 22:40 |
| | | | | | | Erőt vettem magamon, és végigolvastam a fejtegetésedet, nekem tetszik, főleg az ahogy sikerült szavakba formálnod.
itt egy másik próbálkozás:
A Magasztos Úr szólott:
(62)Az emberben ragaszkodás ébred az érzékek tárgyai iránt, miközben rajtuk elmélkedik. Az ilyen ragaszkodás vágyat, a vágy pedig dühöt szül. (63)A dühből illúzió ered, az illúzióból emlékezetzavar. Ha zavart az emlékezet, elvész az értelem, s az értelem elvesztével az ember ismét visszasüllyed az anyagi lét mocsarába.
Isteni - démoni természet
(1-3)A Magasztos Úr szólott:
Félelemnélküliség, léttisztítás, a lelki tudás művelése, adományozás, önszabályozás, áldozatok végrehajtása, a Vedák tanulmányozása, vezeklés, egyszerűség, erőszak nélküliség, igazmondás, mentesség a haragtól, lemondás, békesség, idegenkedés a hibakereséstől, könyörületesség, mentesség a kapzsiságtól, kedvesség, szerénység, rendíthetetlen elszántság, életerő, megbocsátás, kitartás, tisztaság, valamint mentesség az irigységtől és a becsvágytól ó, Bharata fia, ezek a transzcendentális tulajdonságok az isteni természettel megáldott ember jellemzői.
(4)Ó, Pártha, büszkeség, dölyf, beképzeltség, düh, durvaság és tudatlanság tartozik a démoni természethez.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nos igen...a legnehezebben követhetőt, sőt, legnehezebben elfogadhatót állítod. Ahogy Camus azt mondja a Pestisben, hogy az emberek azért humanisták, mert hiszik, hogy pont velük nem fog megtörténni a rossz (azaz elkapják a pestist), ugyanúgy nehéz belátni azt, hogy személyes életvitelünk magával vonja egyes jó/rossz dolgok bekövetkeztét - azaz nem tőlünk függetlenül, kvázi random következnek be.
Én is valami ilyesmit próbáltam írni - beleszőjük magunkat a Lét hálójába, és minden minta befolyásoló tényező az egészre nézve. |
| | | | |
| | | | | | 53. Nomad | 2004. augusztus 16. 11:15 |
| | | | | | | | "Minden félelemben eljön egy pont, amikor az ember azt mondja, hogy basszameg" ez így pontatlan, eljön legalább is egy pont, amikor az ember már nem akar ezen a szinten maradni, és nem akar tovább félni. Lehet higgadt belenyugvással is kijönni belőle, és ha az ember így cselekszik, pl a halálfélelemmel, megszüntethető, sőt át lehet jutni a "halálba". Tehát szerintem az agressziónak az a veszéllye, hogy az ember a félelemből való kitörésnek akarja használni, de valójában ugyanazon a szinten marad, csak a saját hülyeségétől nem látja, tehát míg a félelemben jön szembe a rossz karma, és azt szeretnénk, ha később, vagy egyáltalán nem jönne, addig a dühnél egyre jobban belelovalhatjuk magunkat, a harag újjabb rossz karmát okoz, ez újabb szenvedés, ez növeli a dühöt, hiszen minnél nagyobb a düh, annál gyorsabban forog az elsó kerék visszafelé, és annál jobban csak ezt a kereket látjuk, afelette lévő szintekkel pedig nem is foglaltkozunk. Ilyenkor - én vagyok a félelmetesen erős sebezhetetlen jogosdühü lény, világ - pusztulj az utamból. De ekkor valójában csak egy démont engedett az ember benne élni, érvényesülni, és neki adja az energiájat. Hát ezt nevezem én főbukásnak. |
| | | | |
|
