 |
ParafilozófiaBiga Cubensis, 2003. június 4.  | |  | | | | 52. Nomad | 2004. augusztus 16. 11:03 |
| |  | |  | | | A félelem tehát a kerék lassításából és a körülöttünk lévő kerekek saját sebességéből adódó súrlódás szenvedése. Minden félelemben eljön egy pont, amikor az ember azt mondja, hogy basszameg, ebből elég, onnantól az indulat vezérli, ez azt jelenti, hogy a harag démona irányítja az alsó kerék forgását, és az a környezettel ellentétes irányban forog. A feldühödés mámorító érzését már mindenki érezte, hatalmat, erőt ad, olyan, mintha egy páncélt öltöttünk volna magunkra, ha eléggé megadja magát valaki a haragnak, akkor a legyőzhetetlenség érzését is adhatja. Ezek azonban illúziók. Mivel ilyenkor az ember a legalsó síkon gondolkodik, az összes felette lévő nincs tudatosan szabályozva, tehát a sérülések a tudattalanban maradnak. Az ember ilyenkkor nem tud megfelelően harmonikusan beilleszkedni a világ folyásába, tör-zúz maga körül, hiszen ellentétes a forgása, mindenkit megbánt maga körül. Minden engedés a dühnek sérüléseket okoz a magasabb szinteken.
Fontos még elmondani, hogy ezek az erők, nem "gonoszak", ennek a fogalomnak csak ezen a szinten van értelme, ezek az erők azok, amelyek az embert a felemelkedés felé hajtják, ha jól tudja felhasználni az energiájukat, és démonokként jelennek meg, ha rosszul. Ezeknek az erőknek is természetes a forgásirányuk, csak mivel az ember merít az erejükből, benne tükröződnek (emiatt fordul meg az irány), és individualizmust fognak okozni, tehát egyéni felemelkedést, aminek nincs értelme, és BUKÁS az eredménye minden esetbe.
Ezért mondja szerintem Jézus is, hogy oda kell tartani a másik orcádat is, hiszen he elszaladsz, csak késlelteted, ha odamész, és vállalod a verést, akkor szembenéztél vele, sőt, megmutattad a másik idiótának is, hogy nem KELL engedni az agressziónak, az pedig hogy egy ilyen helyzet egyáltalán felmerüljön az életedben te is kellettél, tehát mindenképp megérdemled. |
| |  | |  |
| | | | | | 51. Nomad | 2004. augusztus 16. 10:57 |
| | | | | | | Amíg nem azzal ébredtek fel reggel, hogy ma vajon megöltök e egy embert, addig nincs olyan nagy baj az agresszióval, könnyen lehet rajta segíteni. A most következő fejtegetés lehet, hogy csak az én fantáziálásom, ráadásul Steiner szerint sem szabad olyan dolgokról beszélni, amit még nem értettem meg teljesen, mert másokat tévútra vezethetek, de remélem túl általános lesz ahhoz, hogy nyersen felhasználható legyen.
Szóval osszuk fel az emberi gondolkodást a csakrák szerint síkokra, attól függően, hogy mit érzékelünk, a puszta túlélést, és ragaszkodást (legalsó emberi kerék), vagy azt, hogy minden egy(legfelső emberi kerék). Mivel a világon mindennek tudatossága van, ebből nem csak az következik, hogy pl a kőnek, vagy az egéralátétnek is van bizonyos szintű tudatossága, hanem a gondolatok és érzések is magasabb síkokon lényekként jelennek meg. Tehát ha valaki dühös lenne, (és mivel ez nem egyedi jelenség), az a lény, amely belépett az elméjébe, és mindenki máséba is, aki valaha volt/lesz dühös, egy démmonak tekinthető. (nem szeretnék többet írni a démonokról, mert utána az ember hajlamos lesz gondolkozni róluk, ezáltal belépést nyit számukra az elméjébe, és ez igen káros következményekkel járhat, bár ez is felszínes dolog, hiszen a végső cél kiismerni az összeset, hogy már ne árthassanak). A szamszárának (forgatagnak) van egy forgási iránya, ha az ember "elfogadja a sorsát", harmónikusan létezik, stb. akkor a csakráinak forgása megegyezik az egész forgásának irányával. Mivel minden velünk történő dolog a karma eredménye, ezért bölcs dolog elfogadni ami jön, és nem finnyázni, mert künönben csak később kamatostul jön vissza minden. A félelem szerintem nem más, mint először is hibás látásmód - a gyökércsakra -ragaszkodásból szemlélni dolgokat, (hiszen csak itt van értelme arról beszélni, hogy vajon szegény ÉN megmarad-e, ugye nem lesz "baja"), másrészt nem fogadja el az ember a sorsát, szeretné lassítani a forgás sebességét, hogy a dolog később következzen be. Ebből is látszik például, hogy a halálfélelem a megismerés határaival függ össze, és akinél ez megmarad, nem is fog egy szint fölött fejlődni. Minden félelem olyan érzés, hogy tudni véljük, hogy egy dolog be fog következni, de nem szeretnénk ilyen gyorsan, jó lene még egy kis idő, hogy felkészüljünk az eseményre. Ez vonatkozik pl egy vizsgára való felkészülésre, éppúgy, mint hogy ha a sötét sikátorban szembejönnének a rosszarcúak, akkor jótt tenne egy save&exit, néhány év karatézás, és utána innen folytatni, nyilván egészen máshogy állna utána az ember egy ilyen helyzethez. Valójában az összes ilyen helyzet elkerülhető lenne, kivéve a halált, bár nem az elkerülés a jó szó rá, inkább, hogy az ember a tiszta karmája miatt nem kerül ilyen helyzetbe.
|
| | | | |
| | | | | | 50. cellux | 2004. augusztus 16. 09:58 |
| | | | | | | "a másik pedig a komfort nemléte (nem a plazmatévé), amikor egy ember nem találja a helyét, és ez az érzés nő benne. Ez nem is agresszió, de nem tudok rá nevet mondani. Félelem? Na hát ez van nekem."
ez nagyon ismerős
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bocsánat, tényleg már össze-vissza írtam, lényegi koncepció nélkül. Kicsit meg vagyok zuhanva agyilag a tegnapi erős szmók, 5 óra alvás és számlarendezgetés miatt...WHÁÁÁ!!!! AGRESSZÍV FASZ VAGYOK!!! de csak azért, mert ez a nyári munka nem éppen az önmegvalósítás magasfoka. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "tanácsom: vagy tanulj meg karatéjozni hogy aztán lekaratéjozhasd a rossz fiúkat, vagy foglalkozz önmagad megismerésével úgy 10-20 évig, így idővel talán rájössz, mi van az agresszió mélyén és így képes leszel szellemi megoldást találni erre a dologra."
Ezzel szerintem mindenki így van. Én nem félek az erőszaktól különösebben (talán mert még nem kaptam egy kiadós hasfalszaggató rugdosást), ezért karatézni nem akarok, én is inkább az ilyen ügyek eltussolásán fáradozok. Én nem vagyok agresszív egyáltalán, de néha belőlem is előjön az állat. Hála istennek, hogy soha nem ütöttem még meg senkit. Egyszerűen ösztönből vagyok pacifista, már kisgyermekkorom óta (talán mert alacsony vagyok és ványadt :))
Az egyik fajta agresszió olyan, mint amit Anyesz írt (tudatalattiból származó sérelmek felszínre törése, erről írt Bard is), a másik pedig a komfort nemléte (nem a plazmatévé), amikor egy ember nem találja a helyét, és ez az érzés nő benne. Ez nem is agresszió, de nem tudok rá nevet mondani. Félelem? Na hát ez van nekem. De itt nem ez a lényeg, inkább a másik fajta.
Korábban azt írtam, hogy az agresszió nem a pszichoanalízis témája...hát jó nagy baromságot mondtam. Mi, ha ez nem?
koca |
| | | | |
| | | | | | 45. Anyesz | 2004. augusztus 13. 13:04 |
| | | | | | | "vagy foglalkozz önmagad megismerésével úgy 10-20 évig, így idővel talán rájössz, mi van az agresszió mélyén"
Ez kicsit sok, nem? Mármint sztem nem kell10-20 év arra, h rájöjjön, ha tényleg elmerül magában. Mondjuk lehet, h egyén- és módszerfüggő
Agressziót szülhet az is, ha az emberrel agresszívan viselkedtek régebben, lehet, h már nem is emlékszik rá, de a tudat allati megőrzi. Az ember általában akaratlanul is átveszi a "győztes" viselkedését. Szal pl ha egy nőt leütnek és azt kiabálják neki, amikor félig öntudatlan, h semmirekellő, akkor vlószínű, h ő is meg fogja ütni a gyerekét és azt kiabálja, h semmirekellő. Ill n. megnő rá az esély. |
| | | | |
| | | | | | 44. cellux | 2004. augusztus 13. 12:40 |
| | | | | | | sundayjunkie: az általad vázolt problémával én is találkoztam, bár konkrét tettlegesség áldozatává nem váltam (talán azért, mert mindent megteszek az ilyen jellegű szituációk elkerülésére).
tanácsom: vagy tanulj meg karatéjozni hogy aztán lekaratéjozhasd a rossz fiúkat, vagy foglalkozz önmagad megismerésével úgy 10-20 évig, így idővel talán rájössz, mi van az agresszió mélyén és így képes leszel szellemi megoldást találni erre a dologra.
addig viszont marad az erőzés/menekülés.
|
| | | | |
| | | | | | 43. Bard | 2004. augusztus 13. 11:38 |
| | | | | | | Nem tudom pontosan mi a világban az agresszió oka. De minimum kettő van.
Az egyik, hogy az emberek félnek. A félelemből gyűlölet lesz, abból meg agresszió. Szóval a félelmet kell csökkenteni, és ez azért vicces, mert az agresszió félelmet kelt a legtöbb emberben, és ezzel akaratlanul is növekszik a félelem a világban. Ezért van az, hogy az emberiség minél inkább szeretné megállítani a háborúkat, a pusztítást, egyre inkább csak belelovallja magát abba ami ellen elméletileg közdene. Saját agressziótól való félelmünk generálja az agressziót... :-)
A másik ok, hogy az emberek szeretik az agressziót. Verekedni jó. Csak van amikor nem mindkét fél így fogja fel... Ez meg csak egyszerű nézeteltérés szerintem... De ez is olyan, hogy nem kell félni. Vegyél részt a játékba, vagy kerüld el. Üss vissza vagy fuss. Hangulattól függően. De aki nem gyűlöletből üt, hanem mert élvezi a harcot, az nem is bánt olyanokat, akik nem kihívások számára.
Ezt is úgy kell csinálni, mint gyerekkorunkban. Amikor a legjobb barátunkkal összeverekedtünk, és másnap már egyikünk se emlékezett rá.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tehát...akkor soon szerinted a spiritualizmus egyfajta akcelerátora az agresszió negatív visszakapcsolásának, és ez baromira összevág azzal, amit Talamon írt. Bennem mostanában van egy ilyen speciális feszültség, nem olyan tevékeny fajta (nem akarom szétverni senki pofáját), inkább kín, hogy nem tudok mit tenni ebben a környezetben. De amit írtál/írtatok az most elgondolkodtatott, mert akkor ezért nem találtam a helyem néhány napja - rosszul használtam fel a mostanában amúgy is túltengő energiáimat. Köszönöm, tudtam, hogy a gyötrő kételyt csak itt tudom felolvasztatni (csak sajnos az a baj, hogy másokra testálom a pszichiátriai kezelésemet) |
| | | | |
| | | | | | 41. Talamon | 2004. augusztus 13. 10:25 |
| | | | | | | Háát, szerintem itt Nomad a nagy agressziószakértő, de szerintem a benyelés nem túl kafa - inkább a nevetve szétoszlatást protezsálnám - próbáltam a benyelést eleget - akár belső szervek bánhatják - gyomor, vese, lép, máj...
De valójában mi az agresszió? Azt hiszed, hogy vagy egy helyzetben, mely neked nem tetszik, s vágynál egy másikra - de ezt ebből a nézőpontból képtelen vagy egy könnyed lépéssel elérni, s csak zavar, hogy nem ott vagy, s folyton ezt nézed - ah mikor lesz már az, ah hát ezt nem bírom - s lovallod bele a feszültségbe magad...mert a feszültség jön - rengeteg energiád van, de a nemtudásod miatt ezt nem arra használod, hogy építsd, amit szeretnél, hanem, hogy egyre jobban tudatosítsd, hogy mennyire nem az van, amit szeretnél, s ez létrehoz egy belső feszültséget - ez az ami igazán szétcseszi a testet is pl -
aztán ez a feszültség, mikor már annyira felgyülemlett, hogy legbelül nem maradhat,mert elveszi az eszed - egyszerűen kitör - s képtelen vagy vele bármit is csinálni, csak engeded a démonnak, hogy tomboljon - mindegy minden, csak legyen vége ennek az erőteljes frusztrációnak - hát átadod magad neki - s ez piszoksok energiát elvesz - így aztán látszólag jobb lesz - de ez még nem is lenne gáz, kimész, ütöd a csákánnyal a követ, az utcán a lényeket, stb...ám az ember egy szokásgép, s egyből látja a létgráfban, hogy hmm, ez simán járható út, agresszív vagyok, hát kiadom magamból, csak úgy s utána (látszólag) jobb nekem
amúgy passz;)
1 - nincs véletlen - ez egy teszt
2 - röhögj magadon, az isten is ezt teszi;)
3 - az önuralom is csak azért kell, hogy utána elfelejthesd, hogy létezik ilyen egyáltalán
Anno én attól paráztam gyerekkoromban, hogy nekem nem szabad harcművészetet tanulnom, mert attól rettenetesen erős leszek s kitör belőlem ez a létmilliókon át felgyülemlett agresszió s akkor jajjajj..
Deaztán rájöttem, hogy ez is önáltatás, az én legnagyobb fegyvere a ragaszkodás a jelenlegi helyzethez...
Például az egyik legfegyelmezettebb emberek a legnagyobb harcművészek - Oyama, aki puszta kézzel ölt bikákat, talán valahogy így világosodhatott meg - gondolom anno annyira félt, hogy elhatározta, hogy hatalmas lesz - s mikor azzá vált - egy elpusztíthatatlan hőssé - akkor talán belátta, hogy jah, nincs ellenfelem, akkor akár lehetek más is - pl kedves, segítőkész is, mert úgyis mindegy..;) |
| | | | |
|
