 |
ParafilozófiaBiga Cubensis, 2003. június 4.  | |  | | | | |  | |  | | | | Öhm...nem akarok ünneprontó lenni, meg végülis tényleg semmi közöm hozzá, de szerintem parás élménybeszámolók helyett inkább tényleg a filozófiai aspektusát kellene előtérbe helyezni a dolognak. Mindezt most azért írom, mert számomra elég fontos kérdéseket tettem fel, és nem kaptam rájuk érdemi választ, és most piciny szívem zokog és össze van törve a bánattól. Na mindegy. |
| |  | |  |
| | | | | | 37. Talamon | 2004. augusztus 12. 18:58 |
| | | | | | | hehe - vigyázz, az ilyenek már csak szaporodni fognak-
Múltkor társammal, -Halu rimpocséval- éjjel mentünk Nagykovácsi fele gyalog, s akkor még nem tudtuk merre menjünk - elindultunk egy úton - s egyből jött egy rendőrkocsi, kiszálltak, jöttek, hótkész voltunk persze - egyből kérdeztem, hogy merre kellene menni, lekéstük a buszt, blabla stb s onnantól kezdve az egész eléggé abszurddá vált - elbizonytalanodtak, az egyik elkezdte magyarázni, hogy merre kéne menni, közben fura, bamba tekintettel nézett a szemembe, a másik meg közben társam övtáskájából szedette ki a dolgokat, meg elkérte a személyiket...
-Ceruza? -kérdezte a nagydarab, mikor Halu egy négyszínű cerkát emelt ki...
-Igen, grafikusművész vagyok - s visszateszi a cerkát, aztán mondja a zsaru:
-Mi van MÉG? - tekintete szinte vérben forgott..
-Egy ceruza - s ugyanazt a ceruzát előhúzza Halu - a rendőr csak néz.
-Minek magának ennyi ceruza? - Nem vágta, hogy ugyanaz -
-Mi van MÉG? - mindig csak ezt kérdezte, s pakoltatta kifele -persze volt ott fű is bőven, de nem ezeket a droidokat keresték...
-Aztán hozzám is jött a tag, amíg a másik a központtal beszélt, s nem hallotta kétszer, hogy "00". Az ingzsebembe látszott, hogy van valami - egy buddhista szórólap volt Ole Nydahl becskei kurzusáról, meg - mint valami falánk mexikói kígyó -egy vagy jó 25 centis rollpapír csörgött benne minden mozdulatomra.
-Az micsoda? - mutatott az ingemre az arc.
-Ez ilyen buddhista akármi - s nyújtottam felé -s közben megint csörgött a roll, közben szinte láttam a fejem hátulról, s csak röhögtem az egészen...
Ez volt a jel biztos, mert - "Köszönjük"-re visszaadták a a lilás papírt meg a személyiket s mégegyszer elmondták, hogy merre kell menjünk, aztán mégegyszer elmondták, majd szinte mókásan gyorsan kocsiba ültek s eltűztek, mi meg végre rátérhettünk a jó útra s nem sokkal arrébb végre?;) tekerhettünk egyet..
Azóta se tudom, hogy ők voltak-e jobban beállva vagy mi..bár belegondolva az is lehet, hogy ezt az egészet csak álmodtam |
| | | | |
| | | | | | 35. doki | 2004. augusztus 12. 15:49 |
| | | | | | | jaa, előnyösnek nem előnyös :)
legjobb ha békésen érnek ezek véget. de ha már vérnek kell folynia, inkább az enyém.
persze ez egy hipotetikus helyzet. egy valódiban sokkal könnyebb érezni, hogy mit kell tenni :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja, pszichoanalízis: úgy világlott ki a szavaidból, hogy szerinted ez egyfajta tudatalatt görgethető konfliktushelyzet, ami egyszer, amikor nem is számítasz rá, feltör. Ezért írtam.
2. a leglényegesebbre nem reagáltam: hogy el kéne nyelni az összeset. Hát el. És most esett le mire gondolsz (néha egy-egy jól kiválasztott szó mennyire érzékletes...), mert ha én elnyelem az ütéseiket, azzal elnyelem az agressziójukat is. Értem. De ez nekem nem túl előnyös... :) Meg tüneti kezelés is, az meg nem jó. Nem várhatjuk el tőlük, hogyha egyszer kielégül a vérszomjuk, legközelebb nem fognak rá vágyni; ha egyszer szeretkeztél, többet már nem is fogsz?
Szerinted/szerintetek mit lehet csinálni az agresszióval? Vagy mivel a természetben az ember gonosz egyedül, ez egy orvosolhatatlan probléma, amivel együtt kell élni, fejünket a homokba dugva? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 32, ami re29, ezért én re32...mi van??
1. nem hiszem, hogy ez az effektus dominószerű lenne. Ott hibádzik szerintem a gondolatmeneted, hogy nem gondoltál bele, te mit csináltál volna. Ha utánam te jössz két perccel, akkor téged megverhetnek ugyan, de te aztán megversz valaki mást 20 méterrel/a házad előtt/3 évvel később? Nem hiszem, azért nem, mert józan ésszel beláttad azokat, amiket írtál. És azt sem hiszem, hogy ez abba a kategóriába tartozna, amiért rajong a pszichoanalízis...
2. valószínű, hogy nem harcolnék foggal-körömmel az életemért adott esetben (sőt, szinte egyik esetben sem, mert hát az élet? légvár...), de a fölösleges mártíromság pont ugyanakkora hülyeség, mint a halálos ágyamon gyógyszert szedni.
|
| | | | |
| | | | | | 32. doki | 2004. augusztus 12. 13:54 |
| | | | | | | re 24:
saját hipotézisem a témában, hogy mikor beszívsz akkor szépen aktívvá válnak a csakrák, folydogál a csi felfele /engem csinklandozni szokott mikor megindul, borzongok/. érezni is néha, ahogy fut fel a gerincen az ingerület, hogy aztán flashek meg képek formájában öntsön el. meg persze van ez az inkább fájdalomcsillapítós része a fűnek, amitől anyira tompa, távoli meg lefáradt az ember teste. ez az ami nálam átcsúszkál a másnapokra, jó kis édes csiklandós.
lsdnél nem a teljes konverziós mátrix izzik be, hogy folyamatosan áthangolja a te számodra használhatóvá a körülötted lévő nyerset, hanem valamilyen másmilyen energia indul be.
harmadik szem nyitogatásra a fű /vagy inkább csoki/ szerintem jobb segédeszköz /ahogy pl. APhoz is/, inkább szól arról mint a trip. harmadik szemed is egy érzékszerv amin zongorázik a trip / - a benyomások tánca :) - /, csak ilyenkor nem választod külön a többitől /persze nem is veszed észre, ösztönösen használod/
bár nem nagyon ismerem az lsd komolyabb lehetőségeit, de szépek lehetnek.
re 29:
"Engem ez mentett meg egy biztos veréstől, sőt én jöttem ki erkölcsi győztesként a szituációból, és ezt az a két fiatal részeg arc is levette, és ettől még idegesebbek lettek. De ez csak tehetetlen düh volt, én meg addig elsétáltam."
hát én inkább elvinném a balhét, engem üssenek meg inkább, mint hogy tovább pattogjon ez az indulat, tehetetlen dühükben aztán megvernek mást aki tovább passzolja valaki másnak, az megint másnak, stb ...
nem lenne jobb, ha ezeket mind el tudnánk vinni a vállainkon? szépen elnyelni az összeset. |
| | | | |
| | | | | | 31. Talamon | 2004. augusztus 12. 13:41 |
| | | | | | | az az;) Castaneda is ugyanaz, a teozófia vagy pl az antropozófia is, stbstb..
s a fonalak egyre s egyre több oldalról hálóznak...
...
I can turn
And walk away
Or I can fire the gun
Staring at the sky
Staring at the sun
Whichever I choose
It amounts to the same
Absolutely nothing
I'm alive
I'm dead
I'm the stranger
Killing an arab
... (Cure)
Camus - A bukás (részletek): http://vasarnap.transindex.ro/?cikk=39 |
| | | | |
| | | | | | 30. Bard | 2004. augusztus 12. 11:59 |
| | | | | | | A cigányokat nagyon szeretem. Iszonyat jófejek. Bár többféle van, nembiztos, hogy mindegyiket ismerem. Egy dologra kell figyelni. Mindegyik le akar húzni, vagy ki akar rabolni. Ezt kell mindig észben tartani, akkor nem fog meglepetés érni... :-) Amelyik nem, az műanyag, vagy már asszimilálódott.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Talamon, amit írtál, az hasonlít Castaneda feddhetetlen harcos parafrázisára (szerintem). Az Erő második körében van az a rész, amikor a mi Carlonknak la Gorda azt a feladatot adja, hogy nézze a hegyet egy ponton, hunyorítva, és a végén egy sötét folt jelenik meg, amibe majdnem belezuhan, vagy talán bele is, nem emlékszem. Szóval ott is megvan a mester (hiszen la Gorda, Castaneda és az összes többiek maguk a Naguál), az egofelolvasztás a mindenségben (hegybezuhanás, azaz a térképzet/-érzékelés megszűnése - nem lesz többé tonál, hanem átcsúszunk a naguálba), és a végén a megvilágosodás, hogy még az a kis szelete a világnak is mennyire törékeny és képlékeny, amit mi a sziklaszilárd valóságnak hiszünk...
Úgy gondolom, hogy azzal, hogy másképp állunk hozzá a világhoz, illetve az emberekhez, a világ rögtön nézőpontváltáson megy keresztül, és én hiszem, hogy a rajtunk kívül, kvázi nélkülünk létező Egész igazából nincs, nincs phenomenon, a szubjektív képzeteink nélkül egyszerűen elképzelhetetlen a működése. Ergo ha belenyugszunk a Pascal-féle nádszál-parabolába, akkor szerintem az pozitív kihatással van ránk a külvilág irányából. Ez kissé voluntarista megközelítésnek tűnik, azaz a sorsunkat befolyásolhatjuk - ebben viszont nem hiszek. Akaratlagosan semmiképp, csak így, hogy beleszőjük magunkat a Lét hálójába, és ezen példán keresztül elég érzékletes, miről beszélek. Benne vagyunk ebben a hálóban, és akármilyen mintát szövünk, az globálisan változtatja meg a dolgokat. Úgyhogy ne aggódjunk semmi fölösleges dolgon, mert az ember mindig azt tekinti poblémának, amit megcsinál magának. Kevés dolog van az életben, amin aggódni kéne, csak az emberek ezt nem eszik észre. Mindig mosolygok, amikor a barátnőm elkezd hisztizni, hogy pl. nem áll jól a haja, és így nem megy ki az utcára...na most akkor mi van? Emberek százmilliói éheznek, Irakban még mindig gyilkolásznak, még mindig nem jutottunk el a Marsra, még mindig nincs szado-mazó bőrrucis barbibaba, és akkor ilyen pitiáner dolgokon aggódunk? Csak a lelkünk tisztasága a fontos, nem pedig a kezünké, amivel a dellát markoljuk.
Cigány-/rendőrpara? Én egyszer a parkolóórát néztem rendőrnek, amikor éjszaka battyogtam haza LaZától; azon a környéken amúgy 10-ből 4szer megtalálnak a dzsipók meg a részeg, agresszív fiatalok. Csak egyvalamit tudok tanácsolni: a közönyt. Ha nem megy, olvassátok el Camus-től. Annyira jól leírja, hogy képtelenség, hogy magától belénk ne épülne ez a "Ma meghalt anyám. Vagy tegnap, nem tudom biztosan." - féle érzés. Engem ez mentett meg egy biztos veréstől, sőt én jöttem ki erkölcsi győztesként a szituációból, és ezt az a két fiatal részeg arc is levette, és ettől még idegesebbek lettek. De ez csak tehetetlen düh volt, én meg addig elsétáltam.
koca |
| | | | |
|
