 |
Deviáns köcsögökMatyúr, 2003. június 4.  | |  | | | | 96. Hopax | 2006. szeptember 23. 23:24 |
| |  | |  | | | | Megszület az egyén,kap oxigént.Meghal közben a füstkészítő,nem kap füstöt. |
| |  | |  |
| | | | | | 93. szent | 2006. szeptember 23. 22:15 |
| | | | | | | Ne haragudjatok hogyha túl egyszerűen kérdezek bele a párbeszédetekbe.
Most akkor az van,hogy azért szoktunk rá az oxigénre,mert annakidején az még bejött?Most meg tépünk,és később ez lesz folyamatos szükséglet? :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphershsel alapvetöen egyetértek abban, hogy nem igazán indokolt egy "ismételt ráhatás" külön meghatározása az interakció jellege (vegyi) és helye (agy) alapján "függöség"-ként. Viszont Siphersh "normális" agymüködésröl beszél, ami csupán egy statisztikai közepet jelent, másokhoz viszonyítva. A lényeg szerintem inkább az, hogy az egyén a saját alapmüködéséhez képest kíván folyamatosan másképp müködni. Persze ugyanezt teszi, amikor rendszeresen füszeresebbet vagy zsírosabbat eszik, sportol, szerelmes, stb. A "függöség" - per se - tehát egy kívánt változást okozó tényezö rendszeres használatáról tett tudatos elhatározás. Egy ilyen helyzet önmagában nem dönti el, hogy "jó"-e vagy "rossz"-e a dolog.
A "függöséget" akkor lehet negatívnak venni, ha pld. a
1) fenntartás kényszeressége,
2) megszakítás kiszámíthatatlan hatásai,
3) hosszútávú hatások ismeretlensége,
4) rugalmatlanság,
5) kiszámíthatóság,
stb. több gondot okoznak, mint amennyi hasznot.
Ezek viszont már viselkedésmódok, amikre az egyén képes hatni, tehát képes "jól" vagy "rosszul" kezelni az ismételt ráhatást (="függöségét").
Tehát csak konkrét gyakorlati alapon lehet negativizálni, elméleti alapon nem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Látom bejön az 1 mondatos tűzharc. Igen független az egódtól, de ez már megint definíció kérdése, hogy a tőlem alatt mit értünk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Független tőlem? Hol független tőlem az, hogy oxigénre van szükségem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siph nagyjából értem mit mondasz és érdekes az elképzelés. Én máshogy látom, maga a megközelítésem is más.
Nem "mi" szoktattuk magunkat rá az oxigénre, hanem a kémiai/biológiai evolúció folytán felszaporodott a légkörben és így kedvezőbb volt az áttérés rá. Én ezt fejlődésnek hívom, mert nem lehet 1 szinten megrekedni. Ugyanígy nem jó, ha folyamatosan ugyanazon függőségek között élsz.
Mellesleg ez már nekem játék a szavakkal is. Függeni az oxigéntől és oxigénfüggőnek lenni nekem már mást jelent. Az első független tőled, míg a második tőled függ.
Amilyen logikus vagy olyan bonyolúlt is, de lehet csak én vagyok hülye. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Anjou. Mit tudhanék erre válaszolni? Furcsa neki. Nekem nem furcsa. Mint faj, kollektíve magunkra öltöttünk bizonyos függőségi viszonyokat. Oxigénre van szükségünk. Maradhattunk volna azon a fejlettségi szinten is, ahol még nem kellett, nagy szabadon úszkáltak az őseink az óceánban egészen szűk függőségi interfészen érintkezve a természettel, de nem, mi rászoktunk az oxigénre. Azért írtam ezt, hogy a szociális függőségekkel való összevetésben rámutassak: az, hogy vegyi függőség, nem jelenti azt, hogy alsórendűbb. A szociális függőségek viszont, amikkel itt össze volt a vetés, nem létszükségletek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az szerintem egy nagyon szerencsés és remek dolog, ha valakinek olyan az agyműködése, amilyennek lennie kell, tudatos ingerületátvivő-anyag bevitel nélkül. Ha valaki folyamatosan bevisz egy pszichoaktív szert a szervezetébe, bevesz valamit, akkor nagyobb kört ír le az ingerület, mint a szinaptikus ingerületátadásban, de a lényeg ugyanaz. Az agyműködés szabályozza önmagát. A növények nem mi vagyunk, de szerves egységet alkotunk, mert alapjában véve egyek vagyunk. És ez az önszabályozás lehet rossz. Lehet rossz akkor is, ha az agyon belül történik, és lehet rossz akkor is, ha a drogozáson keresztül történik. Az ember a saját neurotranszmittereitől is lehet függő. És ezek a függőségek is lehetnek destruktívak az ember személyiségére nézve. De nem azért, mert függőségek. Csak a függőség tartja fenn a kapcsolatot annak ellenére, hogy káros.
Persze, hogy vannak rossz függőségek, de ez teljesen független is attól, hogy függőségről van szó. Ha nem függőségből tenné ugyanazt az ember, hanem csak úgy, ha bármikor megszakíthatná a kapcsolatot, de nem szakítja meg, akkor is ugyanolyan káros lenne. Nem a függőség teszi rosszá a rossz kapcsolatokat, szerintem. |
| | | | |
| | | | | | 86. anjou. | 2006. szeptember 23. 19:57 |
| | | | | | | Siph:
Engem is érdekelne erre a reagálásod, mert danika mondandójának szerintem ez az egyik legjobb része:
"Értem, hogy ez is egy növény, ami szabadon nő a természetben, de az, hogy az alapvető életszükségleteket, mint a levegőt és az ételt egy megvilágításba hozod olyan dolgokkal, amik nélkül is prímán meg tudsz élni az már furcsa nekem"
Üdv: anjou. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh érdekes, hogy kb. 1 mondatra kívánsz reagálni az egész mondanivalómból, amikor én próbáltam az összes kérdésedre válaszolni.
Nekem nem célom megszabadulni a függőségeimtől. A káros függőségektől célom, mert nekem sajnos van az is. Azt mindenesetre jobb állapotnak tartom, ha nem függ a boldogságod attól, hogy most van-e füved vagy sem, vagy van-e nálad a kedvenc cigidből vagy sem. Ezek anyagi függőségek és a boldogságod nem igazán ezektől függ, max az egód akkor tud csak lenyugodni, ha tele a pofája és igazából akkor meg azért vagy boldog, mert elhiszed, hogy ettől boldog leszel. És ilyen függőségek nem jók, mert korlátoznak.
Szóval végülis én nem azt mondom, hogy a függőség rossz, hanem bizonyos fajtája a rossz, mint ahogy te se azt mondod, hogy minden függőség jó, ezért valahol egyről beszélünk.
Az utolsó mondatodat meg nem értem. |
| | | | |
|
