 |
Trip egyedülTalamon, 2003. június 3.  | |  | | | | |  | |  | | | Szia Cellux!
Látom azért nehezen tudsz választani kereszténység és buddhizmus között :-) Ha egyáltalán kell :-) |
| |  | |  |
| | | | | | 16. cellux | 2003. június 6. 08:56 |
| | | | | | | "Nem hiszem, hogy ha elkomolykodod akkor jobb mint ha csak simán hagyod, hogy csinálja a dolgát."
Ez teljesen igaz, viszont az elkomolykodást nehéz elkerülni. Ahhoz, hogy "csak hagyd, hogy csinálja a dolgát", el kell tudnod engedni magad. Ez az elengedési képesség nagyban jellemző a gyerekekre. Aki viszont felnőtt - pláne ha túlfejlett a racionális énje -, annak elég nehezére eshet ezt kivitelezni (különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az elengedés nem egy aktus, hanem pont az aktusok hiánya, tehát módszer sincs a megvalósítására, lévén megvalósíthatatlan - sakk/matt).
Jézus mondta, hogy ha be akarunk jutni a mennyek országába, akkor olyanná kell válnunk, mint a gyermekek. Viszont az az ember, aki egyszer már felnőtt, az utána nehezen lesz újból gyerekké. Persze csinálhat úgy, mint egy gyerek (lehet gyerekes), és ez a hétköznapi életben talán még működik is (bár a gyerekek egyből leveszik, miről van szó), de egy tripen nem tudod magad ilyen könnyen átverni.
A trip autentikus létet követel meg tőlünk, bármilyen fajtájú lét legyen is az. (Lehet akár hedonizmus is, csak őszinte legyen.)
"Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek." (Jak 5,12.)
"Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból." (Jel 3,16.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Sziasztok! Szerintem a legjobb dolog a világon egyedül trippelni, de nem hiszem, hogy úgy, hogy most majd biztos találkozom valami idegennel. Ha úgy eszed meg, hogy: jöjjön aminek jönnie kell és hagyod, hogy vigyen amerre akar nem lesz baj. Én a magam kb. eddigi 40 papíromból, az utóbbi olyan 10-12 csak egyedül ettem és már várok valami csoportosat. Nem hiszem, hogy ha elkomolykodod akkor jobb mint ha csak simán hagyod, hogy csinálja a dolgát. Ha egyedül vagy akkor bátran megehetsz kettőt is. Nem vicc, másnap áldani fogod az lsd-t. na sziasztok: jaksi |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én jó ideje csak egyedül szeretek trippelni. Akkor nem aggódom és tökéletes békében vagyok. Ha van más is ott, akkor nem tudom elengedni magam annyira, figyelek rá, a kedvében járok, passzív leszek. Sajnos megöregedtem, szeretem azt a zenét hallgatni, amit én szeretnék, és úgy általában azt csinálni, amihez kedvem van. Persze a csoportos tripnek is megvan a maga varázsa, de már nem vonz az, hogy új embereknek mutassam meg és aggódjak értük, az, hog elviseljem azt, hogy ő beszélni akar, amikor én az Ozric legmélyebb bugyrában suhanok, vagy rohangásszon az erdőben, én meg nyugalmat keresek. Legfeljebb tapasztaltakkal, akikkel amúgy is megértem magam. Egyedül, ha akár kát korongot vagy két papírt eszek, akkor is valahogy tudatos maradok, azt csinálom, amit akarok és szabadnak érzem magam. Vagy a cuccok gyengültek, vagy hozzászoktam, nincsen már a régi szétesés, az a kis figyelő az agyamban megerősödött és nem tudok annyira szétesni. A külső jelek megvannak, de ha kell, ilyenkor is percek alatt szinte józan tudok lenni - főleg ha baj van.
|
| | | | |
| | | | | | 13. cellux | 2003. június 5. 08:26 |
| | | | | | | "kétség nem fér hozzá"
szeretem a nyelvünket. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Jó abból a szempontból, hogy így talán nagyobb eséllyel tudod elkapni azokat a pillanatba befelé tekerő spirálkarokat, amiken befolyva leáll a világ és kijuthatsz."
cell, ez nagyon teccett. :-)
szerintem egyértelműen nagyon hasznos és tanulságos dolog lehet egy egyedül eltöltendő trip, kétség(max egy :) nem fér hozzá, hogy egyszer eljön az ideje, a lényeg az, hogy ne kapkodjuk el, ne magyarázzuk be magunknak, hogy most már itt az ideje, stb.
majd úgyis eljön.
|
| | | | |
| | | | | | 11. Bard | 2003. június 4. 11:50 |
| | | | | | | Igen, azt hiszem értem, hogy mit mondassz... Különben ez a társaimmal foglalkozás nálam úgy értendő, hogy van bennem egy ilyen felelősségérzet, és időnként kiszakadok a menetből, csakhogy megbizonyosodjam róla, hogy minden rendben van-e. Ez szerintem nekem sem a legoptimálisabb, meg a társaságnak sem. De viszont úgy tűnik fejlődök...
Visszatérve az egyedüllétre, nem jó az egyedüllét, de talán ezért lehet emlékezetes egy ilyen trip... (dehát végülis ez történt velem is)
|
| | | | |
| | | | | | 10. cellux | 2003. június 4. 11:22 |
| | | | | | | Az, hogy nem a társaiddal foglalkozol, jó is lehet meg rossz is.
Jó abból a szempontból, hogy így talán nagyobb eséllyel tudod elkapni azokat a pillanatba befelé tekerő spirálkarokat, amiken befolyva leáll a világ és kijuthatsz.
Viszont ha ez a kijutás sikerül, akkor utána esetleg nehezen fogod elhinni, hogy a hétköznapi valóságban is megvan ugyanez a mélység. Esetleg azt fogod hinni (önvédelemből), hogy csak a tripen keresztül lehet oda bemenni és ez a hit úgy megerősödhet, hogy utána kurva nehéz lesz lebontani. Nekem pl. nagyon nehéz elhinni, hogy a hétköznapi érzékeléseim - látás, hallás, tapintás - ugyanúgy magukban hordozzák azt a mélységet, ami odaát van, és csak oda kéne figyelnem hogy megtapasztaljam (elméletileg persze tudom, hogy így van, de még mindig nem hiszek benne eléggé).
Ha egy tripben közösen jutunk valamire, az sokkal jobban megmarad, könnyebben áthozható, és az emléke nem csak téged inspirál. A közös tripeken igazi kapcsolatba kerülhetek az embertársaimmal, és számomra ez most sokkal fontosabbnak tűnik, mint az egyéni megismerés. (Nagyon nem jó egyedül lenni.)
De hát igazából ez az egész olyan megmondhatatlan. Ki tudja, mi lesz, hogy lesz... Talán sohase tudhatjuk. Csináljuk (vagy ne csináljuk), aztán majd meglátjuk.
|
| | | | |
| | | | | | 9. Nomad | 2003. június 4. 10:57 |
| | | | | | | Mantis:
"Szóval az utazást egyedül, idegen környezetben azt hiszem nem nekem találták ki."
Azért az idegen környezet nyilván nem egy kezdő magányos utazónak való, de szerintem pl zölddel érdemes gyakorolni, hogy nagy adag, egyedül lenni, és spirituális céllal szívni. Szerintem a legalkalmasabb hely egy ilyen tripre, egy olyan természetbeli hely, ami egyrész elhagyatott, másrészt az ember viszonylag gyakran jár oda (volt már párszor, zölddel is és egyedül zölddel is), és még szép is. A második legkézenfekvőbb nyilván az otthon. Az a legnagyobb mázlista, akinek ez a két hely egymáshoz közel van. Életem első acid tripjét szeretném mindenképpen a természetben megejteni, ráadásul bár tudom, hogy az elsőt nem tanácsos nagyratörő célokkal kezdeni, és egy alapos lelki megtisztulást, és ego-loss - újjászületést tervezek (min 1 papír). Természetesen ezt azért nem akarnám egyedül lenyomni. Csak azt remélem, hogy nem leszek túl hangos:) |
| | | | |
| | | | | | 8. Bard | 2003. június 4. 10:48 |
| | | | | | | Nekem az egyetlen komolyabb egyedül trip volt tulajdonképpen az egyik legdurvább. Para, plusz bennem meginditott változások tekintetében. Elkezdtem valami iszonyatos módon másként tekinteni a körülöttem levő világra, és ettől úgy megrémültem, hogy elkezdtem küzdeni az érzés ellen. Otthon voltam, de elég kellemetlen pár óra volt (gomba szerencsére kevesebb ideig hat...) Azóta már tudom, hogy hagyni kellett volna a dolgokat menni a maguk útján, de akkor ez nem volt alternativa. Talán nem voltam még felkészülve a dologra. Amikor "elmúlt" akkor elkezdtem olvasni a tibeti halottaskönyvet. Meg arra is rájöttem azóta, sokkal nagyobb adagok révén is, hogy ez az "igazi". Mármint nem feltétlenül az, hogy senki nem vigyáz rád, hanem az, hogy nem a társaiddal foglalkozol. Ez lehet tökegyedül, vagy egy minimál segitővel, aki csak arra vigyáz, hogy ne halj meg fizikálisan.
|
| | | | |
| | | | | | 7. cellux | 2003. június 4. 10:46 |
| | | | | | | "még kimozogni sem tudod a belső görcseidet":
hát, nem tudom. ez a hozzáállás meg könnyen elvisz a mártíromság útvesztőibe (csakazértis, összeszorított foggal, csendbenmaradok, faszomtudja)
az a baj, hogy a trip annyira folyékonnyá tesz mindent, hogy egyszerűen nem tudsz rajtamaradni azon, amit akarsz csinálni. elmész állandóan valahova máshova, viszont a tudatalattid őrzi az eredeti elhatározásodat, és mindig szól, hogy gyere vissza. amikor visszajössz, egy mellékgondolattal nyugtázod, hogy de jó, nem felejtettem el, hogy vissza kell jönni, aztán... és ez így megy, amíg el nem fáradsz, aztán meg szétszéled a figyelem és szétesel.
ha nincs belső drive, vagy erő, ami húz befelé (valami, amit követhetnél, de nem te csinálod, hanem rajtad kívülről jön), akkor nagyon meg lehet csúszni. és azt, hogy legyen ilyen belső húzóerő, mi erről az oldalról sajnos nem tudjuk garantálni (legalábbis nekem úgy tűnik). ez egyfajta kegyelem vagy ilyesmi (jó karma?) kérdése inkább.
a mátrixból csak akkor tudsz kimenni, ha egy mátrixon kívüli erő benyúl érted. különben nem, mert minden gondolatod, minden tetted a mátrix által determinált (még azok is, amelyek a megszabadulást célozzák).
life is a complete mystery to me :-)
|
| | | | |
| | | | | | 6. cellux | 2003. június 4. 10:34 |
| | | | | | | Azt, hogy tanulságos volt-e, nem tudom megmondani. Az biztos, hogy másnap nagyon fel voltam dobva és tengernyi energiám volt valahonnan. Viszont abszolút nem értettem, hogy honnan.
Life is a complete mystery to me. :-)
|
| | | | |
|
