Trip egyedül

DAATH

Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, a félelem maga.

Franklin Delano Roosevelt

Új hozzászólás

Lapozható lista

Kategória:

Gyakorlat

Létrehozó:

Létrehozás ideje:

2003. június 3.

Utolsó hozzászólás:

2008. december 23.

Érdeklődés:

12000 letöltés
101 hozzászólás

Mit:

Hol:

anyagok

könyvtár

fórum

kapcsolatok

Felmérés: ELTE kannabiszhasználat önkontrollja
Felmérés: MOKE országos orvosi kannabisz felmérés
Felmérés: Global Drug Survey 2021
Tiltás: (jan. 1.) szigorúbb ÚPA büntetési tételek
Tiltás: (szept. 24.) 207 anyag lett C-listás
Könyv: Ayahuasca – A Lélek Indája

Talamon, 2003. június 3.

Mielőtt hozzászólnál vagy új témakört nyitnál, olvasd el a DAATH fórumának irányelveit!

2008. december 23. 16:32

Starchild szerintem, ha rájössz egy helyzetben, hogy ez nem te vagy, akkor megtetted a kellő lépést afele, hogy az legyél, ami amúgy is vagy. Amúgy lehetsz sok minden, ha spontán vagy az te vagy.

2008. december 23. 14:03

Van olyan, ami nem vagy, és olyan, ami vagy. Mi a harmadik kategória? :D

2008. december 23. 13:31

Nekem az egyik tripem alatt sikerült rájönnöm, hogy mi nem vagyok, de arra sajnos máig se sikerült, hogy mi igen. Tudtok valami jó könyvet ajánlani vagy inkább többet kéne trippelnem?:)

2008. december 18. 11:30

derék munka. elismerésem. :)

az a gondolat nekem is megvolt, hogy ha valami problémát okoztam magamnak a tripeléssel, akkor a probléma megoldását is ugyanott kell keresni. a hullámvasút elindult, addig nincs kiszállás és nincs megállás, amíg vissza nem értünk a kiinduláshoz...

az is megvolt/van, hogy mindazt, amit a tripen tanulok meg lehet valósítani a hétköznapokban is. és talán ez az igazi feladat, amit az ember kitűzhet magának.

és tényleg jó olvasni, hogy idáig jutottál, hogy ugyanazokkal a buktatókkal és parákkal szembesültél, mint itt sokan mások korábban (és fognak majd még később) és hogy át tudtál lépni ezeken, ami azt bizonyítja, hogy át lehet rajtuk lépni (amit szintén mindenki tud, aki belekezd egy ilyen önismereti kurzusba, csak menet közben hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni).

szóval éljen az élet! :)

2008. december 18. 07:48

Ezzel csak egyetérteni tudok. Nekem is megmutatták, mennyire érdekes az élet a maga szépségeivel és apró örömeivel.

2008. december 17. 23:01

Az első utazásom másfél éve volt, hajnalkamagokkal kezdtem a kísérletezgetést. Ez volt az a szakasz, ami szétszedett. Szalviával, zölddel, nitróval, és egyre növekvő adagokkal. Nyáron-ősszel kb. 3 hónapig volt rendszeres hétvégi program a hajnalkázás, egy-két kihagyással persze. Az adagok 100 és 600 mag között fokozatosan emelkedtek. Télen volt az az időszak, mikor elbizonytalanodtam, de azzal az érvvel, hogy ha ezekkel a szerekkel okoztam valamit, akkor ezekkel kell megoldanom is, tovább mentem. Gyakran használtam Szalviát fűvel keverve. Ekkor jöttek az érdekes észrevételek, kezdtek összeállni az apróbb összefüggések, majd ezek csúcsát is összekötögetve elkezdtem egyre nagyobb piramist építgetni. Tavasszal találkoztam az lsd-vel, azóta is csak 3 trippem volt vele. Az első fél megmutatta, hogy nem elég tapasztalni, ki is kell fejeznek magam. "Origó" -> "Filozófus" -> "Művész." : )) A második arra mutatott rá, hogy ne feltétlenül a szerektől várjam az útmutatást. Ha nem teszek fel kérdést, nem fogok választ sem kapni, adjak magamnak egy formát először, amit fel kívánok tölteni tartalommal. Itt kezdtem el komolyan venni, és átvinni a pszichedéliát a hétköznapokba. Olvasgatás, meditáció, és önfegyelem gyakorlása. Közben gyakori füvezgetős magamba vonulások (zabálások - "ne legyek mohó"), elmélkedések, egy-két szer, ami jött szembe. Ópiátok, Stimulánsok... Érdekes volt a methamfetamintól is tanulni: őszinteségre nevelt, megmutatta, hogy fér belém annyi energia, ami önmagam beteljesítéséhez elegendő, és végül megintcsak a következtetés, és a hétköznapok: Mindezt magamtól elérni. Talán ebben volt az egész utazásom kulcsa, úgy használtam a pszichedelikus tapasztalatokat, mint egy látott képet, amit meg kell tanulnom lerajzolni magamtól. Extasy-t még csak egyszer használtam, rávilágított arra, hogy nem elég a tudatomban feloldani a görcsöket, összhangban a testtel sokkal teljesebb, kellemesebb és egyszerűbb. Ezután jött pár (gyóygszer archívum :D)... Az ópiátok megtanítottak a higgadtságra. Talán ezt a legnehezebb elérnem, a bársonyos meleg, anyaméh-szeretetburok állapotát. Talán van összefüggés a szerek addiktivitása és a között, hogy az okozott állapot mennyire van messze a hétköznapi felszíni tudatállapottól. Persze ez ennyire nem egyszerű, de az én esetemben talán. Most megpróbálom minimálisra csökkenteni a szerhasználatot, és kialakítani egyfajta rituálisabb használati szokásrendszert. Évi négy tripp, havi egy eufórikus Shiva-effect extasyval... Nehéz megtagadni az élvezeteket, főleg, ha ennyit köszönhetek nekik. :D De az aranyszabályt betartom: amit egy mélyebb-tágabb tudatállapotban megtapasztalok, azt elfogadom, beépítem, és alkalmazkodom a "tágabb erkölcsi törvényeimhez". Amiket itt leírtam tapasztalatok csak egy töredék, számos apróbb van, amik kiegészítenek, amik felépítenek egy nagyobbat. A lényeg a tudatosságban van szerintem, bármit csinálunk, szerekkel, vagy anélkül. Összegezve: nem a mennyiségen, a dózison, és a gyakoriságon volt a hangsúly, persze ha a tudásvágy eluralkodott rajtam, akkor határtalanul, ámde óvatosan. = )

Szinte minden élethelyzet van annyira pszichedeliks, és mélyen megtapasztalható, mint bármelyik tripp, bármivel, a tudatosság, ami ebben meghatároz!

Vidám utazást mindenkinek! : ))

2008. december 17. 17:29

Meg milyen adagokkal?

2008. december 17. 15:09

karmacoma:
örülök neked és a sikereidnek, jó olvasni :)
béke;)

2008. december 17. 12:38

ez a "beértem önmagam" nagyon frappáns. asszem ezt hívhatjuk felnövésnek is. a gyereklét azért olyan irigylésre méltó, mert a gyerek még nincs lemaradva önmagához képest. aztán, ahogy az idő halad, egyre több dolog beakad.

valójában azt hiszem, hogy mindenkinek az a baja, hogy le van maradva önmagához képest. és minden pszichedelikum, meg pszichológiai -, és sámánmódszer arra szolgál, hogy ezt a lemaradást minél hamarabb behozzuk.

karmacoma, neked mennyi időbe telt mindez (és mennyi utazásba)?

2008. december 16. 03:41

Még csak másfél éve csöppentem a pszichedelikus szerek világába, de úgy érzem, kialakult bennem egy kép az utazás-sorozatokról. Minden egyes trippem az előző közvetlen folytatása. Az első trippjeim elképesztően viccesek voltak, elkezdett foszlani az egóm, a szinesztézia rámutatott arra, hogy nincsenek korlátok. Elérkeztem egy olyan fázisba, ahol már tudatosulni kezdett, hogy mi is ez az egész, tanulási folyamatnak tekintettem az utazásokat (azóta mindent, minden embertől tanulok valamit) Lassan előjöttek a félelmeim, közeledtem az egóm teljes szertefoszlásához. Kritikus időszakomat éltem meg. Még csak darabokra szedtem magam, de még semmi sem történt, ami építette volna a személyiségemet. A környezetemben senki sem használt ilyen szereket, akinek nagyobb tapasztalata lett volna. Úgy véltem, minden utazásból tanulok valamit, pedig amiket megéltem, még nem ültettem át a hétköznapokba. Egó nélkül, zavarodottan éltem mindennapjaimat. Lassan elérkezett az újabb felismerés: újra megéltem magam, először -ahogyan visszabújok a világmindenségből önmagamba. Újra megszülettem és az igazi utazás csak ekkor kezdődött. A következő trippjeim alatt sorban megéltem magam különböző életszakaszaimban, időrendben. Ez a folyamat egyre gyorsabbá és mélyebbé vált, hiszen ekkoriban már a hétköznapokban is tudatossá tettem magamban ezeket a folyamatokat. Odafigyeltem, hogy mi az amit rosszul csinálok, és próbáltam kijavítani a hibáimat. Ezzel a tudatossággal belépett az életembe a meditáció, nyitottá váltam a spirituális témákra, amiket addig csak önigazolásként használtam. Mikor időben beértem önmagam, világossá vált számomra, hogy miért vagyok ezen a világon. Ez hatalmas, pozitív változást hozott az életembe. Összeszedettebb lettem, megpróbálok mindig higgadt mardni, megtartani a maximális tudatosságomat. Hiszek a gondolatok teremtő erejében, és abban, hogy tetteinkkel valóban hozzáteszünk ehhez a világhoz. Komolyan veszem az életet. Felnőttem. : )

Ezúton szeretnék köszönetet mondani a fórumozóknak, mert mindvégig rengeteget olvastam, figyeltem a fórum életét, ami elveszett pillanataimban rengeteg erőt és támpontot adott ehhez a csodálatos utazáshoz, amit életnek nevezünk. : )
A pszichedelikus szereknek pedig örök hálám ezekért a tapasztalatokért... = )

2008. december 16. 02:21

Nem gond, ettől függetlenül én komolyan gondoltam. :)

Érdekes dolog ez a felnövés amúgy. Gombán, LSD-n, MDMA-n mindig gyereknek érzem magam. Nem azt mondom, hogy folyamatosan annak érzem magam, de sokkal jobban az vagyok mint amúgy, amellett, hogy több tisztelet, empátia, odafigyelés és bölcselet is van ilyenkor bennem. De a gyerek adja meg az élvezetet, a boldogságot, a jót, a természetességet, az egyszerűséget.

Ezt úgy érzékeltem gomba trippen, hogy az embernek vannak rétegei és ez a gyermeki réteg ez az érző réteg, ami legbelül van. Ezen túl már csak a tiszta tudat van meg még kitudja mi. Mindenesetre a személyiségem, a gondolataim sokkalta külsőbb réteg és mégis...mégis sokkal könnyebben beleragadok. Sokat foglalkozom vele és közben a gyerek bennem ott van végig és mérges, nagyon haragszik. Magára, másokra. Szenved is és van, hogy gonosz is. És én nem értem miért, mint ahogy azt se értem, ha bűntudatom van, hogy miért, aztán egy idő után sírhatnékom lesz ettől és azt se értem. És azt se, hogy miért nem hagyom hogy sírjak. De néha sikerült és tisztultam. Megkönnyebbültem. És akkor értettem, nem nagyon, de egy picit értettem, hogy miért van bűntudatom és, hogy miért sírtam és hogy ez az egész miért van így. De ameddig nem játszódik le ez az érzelmi folyamat, addig nem értek meg semmit.

A gomba számomra az érzelmeket testesíti meg és az életet. Töményen, nyersen, kíméletlenül. De megölni nem fog, csak jobban éltetni és ettől ugyanúgy lehet félni és ez is nehéz. Élni. Fárasztó, szenvedéssel teli, tökéletlen. De leginkább ezek az érzelmi gócok teszik nehézzé az életet. Más az, ha megemelsz egy nehéz dolgot, amikor szükség van rá és más az, ha nehéz dolgokat cipelsz fölöslegesen. Aztán ha valamit emelni kell, te beadod a kulcsot. Mások meg mondják lusta vagy, gyenge, akarathiányos, depressziós, önsajnálatos.

Tegnap belegondoltam, hogy mi lenne ha nem foglalkoznék olyan parákkal, amik a külsőm miatt vannak. Mi lenne, ha egyszerűen nem figyelnék a hangra, ami azt mondja "ez gáz, ezt szégyelni kell". Miért érzem úgy, hogy én tehetek arról, amiről nem tehetek? Nos akkor ne foglalkozzunk ezzel, marad egy csomó energiám, jobb lesz a kedvem, másoknak is pozitívabban tudok megmutatkozni, de nem! Az hogy én ezzel ne foglalkozzak a legnagyobb para, hogy miért? Nem tudom, jöhetnék itt mazochizmussal, de én nem érzem úgy, hogy élvezem ha szenvedek, ez nem magyarázat. Akkor? Nem tudom.

Talán a jövő év tartogat számomra érdekes utazásokat. Szeretnék nagy dózist, szeretném, hogy ne tudjak elbújni. Már most tartok tőle és félek, hogy mi lesz, de eddig is bevállaltam és nem bántam meg, most se fogom.

2008. december 16. 01:50

[prolog.]
Amit múltkor írtam az átlagemberek topikba,
azt nem gondoltam teljesen komolyan.
(( és boccs Deeptrip, hogy nem válaszoltam, nem bunkóságból, igazán :s ))
Psy szereket elég ritkán használok (legutóbb szilveszterkor, meg nyáron kétszer), inkább csak a kender olyan hetente.

---

Ez a kérdezek-felelek dolog arra emlékeztet,
mint ami párszor úgy jelent meg tripen,
mint a folyton változó határú "komplementer dualitás" érzése.
Minthogy minden kérdéshez tartozik válsz és viszont.
Tényleg nehéz ezt értelmesebben megfogalmazni...
Úgy gondolom, önészleléskor az ember csak a dinamikus oldalát képes érzékelni saját magának, a (passzív, felfogó) látó láthatatlan.
Többek közt talán ezért is lehet, hogy pszichedelikumokon az embert néha elönti az ár.
(Persze lehet, hogy van olyan guru, akinek ilyen apróság meg se kottyan:)

-Kicsit más, de nem teljesen:

Szerintem egy utazás 'szoláris' ('csak a felosztás kedvéért) része
olyan, mint valami metakognitív robbanás:
pl~ látom hogy látom hogy látom magam amint gondolkodom...
(Mint a képernyőre fordított kamera, azzal a különbséggel,
hogy minden szinten van valami plussz info.)

A 'lunáris' rész meg (persze ez tetszőleges felosztás)
a meditáció fordítottja:
Minden kis felbukkanó gondolathoz, vagy érzéki benyomáshoz hozzátapad, az érzékelés számtalan szálát húzva az apró részletekhez egyenként.
Például látom a fát egészben, de ahogy fújja a szél,
a mozgását levelenként külön-külön mégis egyszerre fogom fel.

^^_Nyilván ezek az egyébként nem túl letisztult gondolatok is
csak egy adott megközelítés eredményei, és egyáltalán nem fedik le bárminek is a teljes spektrumát, de jó ezekről beszélni (pedig nem könnyű).

2008. december 13. 23:24

detto

én mindig tartok tőle. sőt, ez talán még enyhe kifejezés. néha rettegek, hogy mi lesz legközelebb, aztán máskor meg látom, hogy mennyire sokat adott és kifejezetten várom, pozitív izgalmakkal telve a következő túrát. általában mire eljön az idő, ezek a dolgok lecsitulnak és egészen könnyedén veszem rá magam, hogy megegyem.

és valóban, könyörtelenül zúzza szét a legnagyobb görcseidet. de úgy, hogy közben szembesít is vele. nem lehet csak hagyni, részt kell benne venni. addig ismétli, amíg észre nem veszed, hogy miről szól a dolog.

nekem is megvolt az embrió póz, amiből lassan engedtem/nyújtóztam ki. felnőttem. kicsit nézelődtem, örültem magamnak. aztán vissza. és újra felnőttem. ezúttal gyorsabban. hányszor kell felnőni, hogy tényleg felnőtt legyek?

2008. december 13. 19:26

Rám alapból jellemző ez a dualitás, szellemileg és testileg egyaránt. Érdekes mert ez az ego széthullós határ nekem is 3g-vel történt. Mondjuk nálam inkább olyan volt, hogy gyötrelmesen küzködtem a hasfájás és egyéb furcsa tünetek ellen. Volt egy parás részem, volt egy gondolkodós és volt egy mozgós. Amikor a mozgástól hirtelen jobban lettem visszakapcsolt a gondolkodós részem, hogy nah király jobban vagyok, majd ebben a pillanatban a parás részem is és máris rosszabbul lettem. Ez kb. 2 órán keresztül tartott és nagyon fájdalmas volt. Közben végig éreztem a gomba jelenlétét, kértem ne bántson, kevés sikerrel. Aztán gondoltam én is arra, hogy csak hagyni kell a dolgokat, hát ez se ért sokat, ez valahogy sokkal mélyebb annál, hogy csak gondolati úton lehessen változtatni rajta. Végül megértettem, ha már szenvednem kell, akkor szenvedek önként és így egy fokkal jobb volt. A sok gyötrelem közben fokozatosan javult az állapotom, ilyen szint szerűen és a közepe fele már tudtam előre mikor fog rajtam könnyíteni újra egyet a gomba. Amikor letelt ez a 2 óra utána kinyitottam a szemem (eddig embrió pózban kuporogtam az ágyon) és annyira boldog voltam, hogy azt nem lehet leírni. Enyém volt az élet minden öröme, pusztán azért mert élek! Tapsoltam párat és örültem, hogy ez megtörtént, kurjantottam és ennek is örültem. Aztán kimentem a kertbe vizelni, ez is hihetetlen jól esett. A kutyám is nagyon örült nekem, ugrabugrált örömében. Elképesztő érzés volt, felszabadult voltam és görcsmentes. Sajnos sok görcsöm van és úgy látszik ezeket a gomba hamar megtalálja. Mondhatni az jön elő leghamarabb, aminek leghamarabb elő kell jönnie és ez az, amit LSD-n nem így érzékelek! Ott én jobban ki tudom jelölni az irányokat, de gomba öntörvényűbb sokkal és rámegy a legnagyobb görcsökre, ameddig azt nem csavarja még jobban össze, hogy a fájdalomtól már magától kioldódjon egy idő után, addig nem igazán jutottam előrébb. Ez volt életem egyik legrosszabb, ugyanakkor legjobb trippje is ezért nem tekintek a gombára ellenségesen, inkább szeretetteljesen, annak ellenére, hogy azóta is tartok tőle kicsit!

2008. december 13. 16:02

legfrissebb magányos kalap-kiruccanásom kapcsán tudatosult valami. hátha nektek is volt már ilyen. nem biztos, hogy ide kell írni, de...

elindul egy belső harc, legalább ketten veszekszenek odabent és mindkettő én vagyok, illetve egyik sem vagyok én. amolyan kérdez-felelek. minden kérdésre tudom a választ arra viszont nem tudok rájönni, hogy ki kérdez és ki válaszol és ki az, aki ezt az egészet hallja. illetve hol vagyok én ebben a dologban... megpróbálok elcsöndesülni (gondolatilag), de csak tovább romlik a helyzet, megpróbálom megállítani, még rosszabb. bármilyen ellenedolgozás csak rontja a helyzetet, és itt az elengedés is annak számít, mert a dolog megszűntetését célozza. örvénylenek és csavarodnak a gondolatok, egyre kaotikusabb az egész. aztán valahogy mégis sikerül igazán elengedni és akkor magától elmúlik, de egy következő körben visszajön. nagyjából 3g és fölötte szokott jelentkezni a dolog. utána nagy megkönnyebbülés van és nagyon szép dolgok történnek.

azon gondolkodom, hogy talán ez az a határ, ahol az ego elengedése/feloldódása/szétfolyása zajlik, és ezen "át kell esni". ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy "ja, ezt már ismerem, csak hagyni kell", mert valahogy nem engedi. tevékenyen kell benne részt venni. nem lehet csak megfigyelni (azért kicsit sikerült, mert most tudok róla írni...). egyszer a kérdező vagyok, aztán a válaszoló, aki aztán visszakérdez, mire a korábbi kérdező leszek és mint egy pingponglabda pattogok a két agyféltekém között.

nehéz ezt a dolgot szavakban összerakni...

volt valakinek hasonló élménye?

2008. augusztus 29. 19:21

1g gomba, egyedül, [helyszín]. A társasággal valahogy nem voltunk minden tekintetben egy hullámhosszon, kicsit egyedül voltam a dolgaimmal, amiket amúgy sem tudtam volna épp megosztani mással, úgyhogy megettem, és elindultam mászkálni. Befeküdtem a chillbe, becsuktam a szemem, a következő...egy óra? fél? másfél? elég homályos. Gondolkodtam, élveztem a belső látványt és jó volt. Aztán táncoltam rá egy nagyot. Pont jó volt az egész úgy, ahogy volt - bár így vicces barátok nélkül nem jöttek elő azok az orbitális röhögőgörcsök, ami azért kár.

2008. augusztus 29. 16:48

Trip egyedül...
Ez attól függ szerintem ,hogy milyen a lelki állapotod és milyen szert használsz.. Én speciel fű-től trippelni (mert az is egy tripp attól függetlenül hogy nem folyik szét a talaj a lábad alatt) kifejezetten szeretek egyedül, nyugtató és relaxáló hatása van valamint nyugodtan elmerülhetek a saját gondolataimban.
Gombával viszont már más volt a helyzet.. igazából ott lehetett elrontva a dolog igazán, hogy 80%-ban csak azért ettem egyedül mush-it, mert unatkoztam és ott volt kéznél.. megettem és pár perc mulva meg is bántam kicsit, "minek ez ide most? jajj nem kellett volna ez most ide..." és hasonló dolgok kezdtek a fejemben járni,de már késő volt és inkább próbáltam arra hangolódni, hogy ha már egyszer megettem és már úgysincs vissza út próbáljam meg pozitívan felfogni a dolgot.. hát nem ment.. mikor az első jelek becsaptak már akkor bántam az egészet és ez csak fokozódott. rettentően zavart hogy nincs kihez szólnom, nincs kivel kommunikálnom és egyedül vagyok a saját kusza és nyomasztó torz gondolataimmal amik akkor közel sem voltak természetesek.. mindent megpróbáltam ..neteztem, zenét hallgattam sötétben, olvastam... semmi sem segített a helyzetemen.. pánikba nem estem de kifejezetten nyomasztó volt akkor úgy egyedül és alig vártam hogy vége legyen.. mikor véget ért olyan kő esett le a szívemről ,hogy azóta se soha többet egyedül így gombát soha!!!

2008. augusztus 24. 18:20

ha egyedül vagyok, mindig trippelek. :)

2008. augusztus 24. 12:18

szerintem egyedül is lehet jót trippelni, bár az utóbbi időben rájöttem: hogyha egyedül vagy magányos a tudatod...
egyszer kimentem egy nádashoz egyedül 1.7g gombával, jó is volt egy ideig de utána egy valamiféle madár elkezdett nekem magyarázni hogy: "mit csinálsz te itt egyedül te hülyegyerek menjél már haza!csak zavarsz minket" nagyon beparáztam (nemtudom milyen fajta madár lehetett), ezért gyorsan hazamentem. még mielőtt ez a madár "hazazavart" volna egészen jó kis dolgok történtek: három zengőlégy (amik nekem kifejezetten tetszenek) lett a társaságom. Beszélgetni akartak velem, valahogy úgy, hogy rászállt mind a 3 a kezemre és tapogatójukkal folyamatosan "nyaldostak". Nagyon érdekes volt sztem információt cseréltünk...

2006. október 12. 02:40

Annak ellenére, hogy mennyire ki akartam mindigis próbálni a gombát, az első alkalom nem eshetett volna meg véletlenebbül annál, ahogyan megesett. Egy baráti társaságban borozgattunk, nevetgéltünk. Kizárólag szalonspicc...semmi amit részegségnek lehetne nevezni. Haversrác elújságolta, hogy van szárított gombája, de neki nem kell nememlékszem indok miatt. Nekem adta hát. Lesz ami lesz alapon elkezdtem majszolgatni, még ízlett is, úgyhogy bevágtam mindet a kajamennyországba. Mivel borovics elvtárstól mehetnékem volt, de nem akartam BKV-n bekészülni hívtam egy taxit. Ez amúgy egy téli nap volt...amolyan január halmazállapotú. Rekordmennyiségű hó hullott aznap este kitartóan. A taxi csak lépésben tudott menni a Váci úton a kb. 20 centis hóban. Gomba úr pont addigra rendezkedett be kényelmesen a tudatomba. Alapvetően olyan volt, mint az első bogyesz. Csupa móka, kacagás...és minden teljesen természetfelettinek hatott. Hangosan röhöghetnékem volt, de nem lehetett a taxis furán nézett volna. Úgyhogy kirakattam magam a hóesésbe és elindultam haza gyalog. Alig tudtam elhinni, hogy egy ilyen csodálatos dolog mint a hó ilyen nagy mennyiségben körbevesz. Nagy kirándulás volt az út hazáig, gondolhatjátok.

Azóta még nem volt részem újabb tripben, de ami késik az legfeljebb csak kicsit soká jön...mert már ott figyelnek a gügyögésre bolyhosodó kiskedvenceim a szekrényben.

81. TöröltNick002

2006. szeptember 19. 14:43

ehhh, még a legelső gombázásaimkor megettem 1-2 g-ot, aztán elmentünk tekerni a haverokkal...a cigi után kezdett megjönni a cucc, aztán erre mindenki kinyögte, hogy hazamennek, ezáltal jöhettem én is haza...bevetődtem a pc elé, feltekertem a hangerőt, és 3 órán keresztül bámultam a szobámat, meg a monitort 3d-s szemüvegbe... azzal szórakoztam, hogy felváltva csukdostam be a szemeimet, különböző sebeséggel...nagyon jó szórakozás volt....

2006. augusztus 30. 12:37

itthon feleslegesen futott körök az "együttélés"ről túlszervezett mintán keresztül. sok volt. akartam egy jó délutánt. barátnőm sétát tanácsolt, egy barátom meg felvetette, hogy "tutommal van a fiókodban valami".. és tényleg... hoff megesz, táskába ital, pulcsi, napszemüveg föl, fejre füles, benne entheogenic, orbital, sonkite.. csak h mindenből legyen egy kicsi. irány a város. buszon, metrón enyhe izgatottság. Deák tér: bigmek elvitelre.. Lánc-híd gyönyörű, napfény és a Duna játszanak egymással. Várig meredek séta. Vár monumentlis, kifinomult, napból áramlik belém az energia és a megnyugvás. Játszótér, hegyoldal, árnyékos pad, napos virágoskert, szökőkút, kisbolt, sör... azzal voltak problémák mert amikor sörnyitót kértem, az eladó a háta mögé mutatott ahol egy A4es papíron kb: "közterületen való alkoholfogyasztás birság: 50.000 ft".. Elég igazságtalannak éreztem (ismét), hogy a metrón alám hány a 3 hete nemfürdött valaki én meg nem ihatok meg egy üveg hideg sört nyugodtan életem egyik legkellemesebb délutánján. megittam. sok séta fent a várban órákon keresztül, napfényfürdőzés, panorámát nagyon élveztem. Van a helynek egy különleges tulajdonsága, ami miatt végtelen nyugalmat áraszt magából. olyan helyeket találtam hogy nem is tudom mindegyikről teljesen, hogy hogyan jutottam oda. nagyon élveztem. Aztán lesétáltam, Lánc-hídon vissza (a jóval sötétebb árnyalatú alkony-szerű fényben is gyönyörű volt), Oktogonon találkoztam a kedvesemmel, meséltem neki apró csodákat, amiket odafent megéltem... aztán kicsit el is romlott a kedvem. 5 méteren 4 fajta szórólapot kaptam többnyire felesleges információval és sokféle színnel ellátva, helyenként (városliget) bokáig jártunk a szemétben, meg történtek még kellemetlenségek. Első tripem volt egyedül (végülis sok ember volt körülöttem, de idegenek).. és egyben az eddigi legjobb. második fele kicsit lehúzós volt, de a vége aztán megint kellemes. érdekesmódon, végig biztonságban éreztem magam.

79. TöröltNick001

2006. március 18. 22:54

unokatestvérem elhagyta a annak a büfének a bevételét, ahol dolgozott, az összes nyilvántartást, blokkot, a táskáját, a cipőjét, pulcsiját..., nem emléxik semmire, de az egyik éjjelnappaliban azt mondták, hogy vett 2 üveg bacardit, és 6 doboz marlborot.
az iratok egy része meglett, mert szét volt szorva az utcán!

2006. március 6. 19:21

Azon már túl vagyok. inkább ruháimat tisztitom még. :)

2006. március 6. 18:38

jó hát ;)))
biztos a koridat akartad felhúzni..tudat alatt ;))))))
igyál mézesteát ;))))

2006. március 6. 18:16

Hő, én meg a cipőmet most szombaton. Eszméletlen mekkora jelenet lehetett...

Az egész úgy violt hogy leráztam a kisérőmet mert szeretem volna egyedül gondolkodni. Csak mentem.mentem itt a parkban egyszer csak full hideget érzek, és kiderült hogy térdig mászkálok már egy folyóban. Persze a cipőm egyik fele ott maradt a folyóban. Mire ezek a gondolatok eljutotak a tudatomig, már ott volt az emberem mert kiderült hogy a biztonság miatt végig követett. Szép mi?

2006. március 6. 08:37

én lakcímkártyámat hagytam el:P

2006. február 7. 20:41

pénzt elveszteni szar, & rettentően dühítő dolog!

2006. február 5. 01:49

Elírtam, "csak" 10, de nem is ez a legrosszabb.Hanem, hogy nekem se egy laza délutánra volt, hanem a gatya és sapkapénzemet hagytam el.Úgyhogy gondolhatjátok mi lett belőle, jóformán semmi. :(

2006. február 1. 19:49

tízezer ropirúd!...sós!!!!! tudod, nem a wolf, hanem a hagyományos, mint a pöttyös.........rudi ;)))))))))))))))))
10.000*1000= naggyon-naggyon sok!
nekünk annyi soha nem lesz egy laza délutánhoz ;)

2006. február 1. 16:41

Mi az a 10000 ropi?

2006. január 31. 23:24

Hi

Szóval ez egy érdekes kérdés, mert nekem már volt rossz trippem egyedül de társaságban is, viszont volt jó is egyedül is.
Hálistennek kimondottan badtrippem még nem volt, inkább ilyen gondolati hurkos dolog, ami azért egy idő után nyugtalanító tud lenni. Pl hétvégén begombázva elhagytam 10000 ropit majdnem, és ez úgy lehúzott mint az állat, nem is kell mondanom. Persze amikor a kashmirban a szőnyegen a falon az elefántok elkezdtek körbe menni, akkor megfeledkeztem róla, de mindig visszajött teljesen érthetően.Pedig haverom csak csokizott, és szólt is tegyem a zsbembe a lét, mégsem tettem, ezért veszélyes ha nincs egy tényleg kimondott vigyázód, aki vágja ilyenkor mi van.Meg lehet ám szívni. ezt is azt is, de ezt egy pozitív dolognak is felfoghatom, többet biztosan nem csinálok ilyen butaságot. Jól csak a hibáiból tanul az ember(ez ollyan kisherceges duma), de sztem kerülöm a szinglitrippeket is most egy ideig.

2006. január 31. 21:21

Énnekem az elsö gomba tripem egyedül volt. Vagyis nem teljesen, mert az öcsém vigyázott volna rám, csak szétszivta az agyát és bealudt. Nagyon kellemes, békés trip volt. A függönyeim összeházasodtak, az égböl meg egy felhökutya ugatott rám. Nagyon jo volt és szerintem a legközelebbit tényleg egyedül csinálom. persze ez nagy dozisoknál nem nagyon előnyös, mert ugye akkor nem nagyon tudod mi igaz és mi nem. Naszoval csk ovatosan :)

2006. január 22. 23:24

Embrio-nak: ezt végülis hogyérted? :
" üdvözlöm a lélegzö és enyhén auravilágító tárgyakat,melyenek a személyisége most asztán ténylegbizonyosságot adnak. "

2006. január 20. 20:04

kaja, pia, séta, chill....;)

2006. január 20. 17:10

áááá egyben nem ment le ;))))))))
round: 2.
...mingyáá' írok a fejlesztésbe, hogy csöcsös csajokat érjen beilleszteni ;)))

2006. január 20. 16:55

üdvözlöm a lélegzö és enyhén auravilágító tárgyakat,melyenek a személyisége most asztán ténylegbizonyosságot adnak.

embrio

H MM O

2006. január 20. 16:50

hipp-hopp elrepült ez a délután...
csavarok is 1 jó kövér cigit....

2006. január 20. 16:47

hibátlan! ... megint ;)
bár a kutyám is itt figyel, úgyhogy ez az egyedül dolog nem teljesen állja meg a helyét..
Terminator+hekilabdázásgyakorlás
ez a fűrész ez elég meredek volt így másodjára is, meg kék szerezni a 2-t...
a társaság is jöhetne ;) majd megyek én....

61. pillreporter

2005. augusztus 11. 21:02

60 re:

Nem ittunk aznap este egy korty alkoholt sem, csupán dobtunk ilyen ismeretlen tabit.
Nem voltunk rosszul tőle, csak nagyon-nagyon készek letttünk.
Amikor bevettük a tabit, durván kezdett beütni, mint egy bogyó, aztán full álmosság és a többi, aztán 1,5-2 óra múlva már off...
Na mind1...
Tudnál vmi infot arról a 2C-T-2 nevezetű dologról?

60. Én+te+ö=gén

2005. augusztus 11. 11:46

A hatásoknak semmi köze a 2C-T-2-hez.
Kis fehér tabletta ezerszámra van a patikában.
Azt sem tudod, milyen bogyót kajálsz be?
Netán még ittatok is rá?
Nagyon gáz.

59. pillreporter

2005. augusztus 9. 23:34

Hello Gén!

Lenne 1 kérdésem:
Az alábbi képen van egy ilyen tabletta vmi:
Neve: 2C-T-2, ez mi? Mert lehet ilyet kajáltunk 2 hete.
Nem tudom mi volt az, de nagyon szarul lettünk tőle haverékkal.
Röviden a hatásról: álmosság, memóriazavar, emlékezetkiesés,mindhármunknál uyanazok a hatások.
Másnap sem tudtuk, hogy mire kellett volna emlékezni...
Nagyon durva volt...
Jól jönne a segítség, előre is kösz, és bocs az off-hozzászólásért a party ajánló rovatban.

Szóval ezen a képen vettem észre azt a tabit, amitől szarul voltunk: http://www.erowid.org/psychoactives/images/archive/pill_dimensions1.jpg

2005. július 20. 15:55

Pont ez a képet nézetem ma reggel.

57. Én+te+ö=gén

2005. július 20. 14:19

"Az egyik barátom mondta, hogy ő biztosan tud szerezni akármit."

Ez nulla garancia, lásd 2. pont.
http://www.erowid.org/psychoactives/images/archive/pill_dimensions1.jpg

2005. július 20. 14:08

Olvasgattam megint egy kicsit. Az előbb azt írtad, hogy ha nem ismerem a drogok kinézetét, szagát, stb, akkor nézzek utánna. Az lsd kinézetét sztem ismerem, és ezt meg most olvastam:
"Mesterséges úton, szintetizálással előállított lizergsav dietil-amid 25 (közismert nevén LSD) színtelen, szagtalan, íztelen folyadék."
Ezek után, akkor csak kinézetről (bélyeg forma) tudom megállapítani, hogy mégis mit kaptam?
Még van pár ismerősöm ebben a témában, ugyhogy majd velük is beszélek.

2005. július 20. 13:46

Nem ismeretlen volt a csávó. Az egyik barátom mondta, hogy ő biztosan tud szerezni akármit. Már olvasgattam egy csomót az LSD-ről, de mindenhol azt írják, hogy 0,5x0,5cm bélyegekben adják, vagy folyadékba amit belőnek, de az ritkább. Meg még a tabletta van. De ez biztos nem az amit kaptam. Egy totál sima gyógyszer formája van. Beszélek ma a csávóval, mert elvileg úgy volt, hogy csak egyet ad, de amiért máshol volt a találkozó 3-at adott. Aztán majd beszélgetek vele egyet. Igazából mikor megláttam, hogy tabletta először az extasy jutott eszembe, de gondoltam még akkor sem csináltam olyan rossz üzletet, mert 3 tabi 3500ért. De azt nem gondoltam, hogy ennyire átbasz, hogy "üres" tablettákat ad. Na majd dokumentálom, hogy mi történt...

54. Én+te+ö=gén

2005. július 20. 13:25

Szegginy Speeder, kedvem lenne jólleba, de sajn állak.
1. Soha ne vegyél semmit ismeretlentöl.
2. Egyébként csak olyantól, akitöl már spanjaid is vettek korábban valami müködö cuccot.
3. Ha nincsenek ilyen spanjaid, halaszd az egész bepróbálás-témát.
4. Ha nem ismered/ismeritek a drogok színét, szagát és kiszerelését, olvass Daathot és lépj a 3. mezöre.

Egyébként bazsalikom-aszpirin-cipötalp-mosópor diétát fogsz kapni jópárezerért.

2005. július 20. 12:07

Szerintem is. Ezelőtt mikor füvet vettem tőle az 1g elszívtam egyedül és semmi se volt. Most egy tabletta 3/4-t vettem be. És semmi. Nem vártam nagy eredményt, de azért a semminél többet. Ennyit már megéreztem volna legalább egy kicsit nem?

52. Én+te+ö=gén

2005. július 20. 11:43

sztem téged nagyondenagyon átb

2005. július 19. 23:16

Lenne még egy fontos kérdésem: Honnan tudom meg, hogy amit kaptam az tényleg LSD-e? Téglalap alakú valamire számítottam erre tabletták kaptam. Tudom, hogy létezik az is, de a dealerben már nem nagyon bízok meg. Eddig 7x beszéltünk abból 2x nem jött el 3x késett 1x normálisan jött és a mai alkalommal meg azt mondta, hogy nem jó a hely ahol megbeszéltük mert nem ér rá arra, hogy bejöjjön, úgyhogy máshol találkozzunk. (gyalogoltam kb 1km, ami nekem már sok :)) Szóval akkor a kérdés felül, jóéjszakát mindenkinek :D

2005. július 19. 10:41

A gomba jobban kézben tartható mint a papír szvsz. A bélyeg egyszerűen kirántja alólad a talajt, elveszted a fonalat és pápá világ :)

2005. július 18. 23:57

Hosszabb kihagyás után 1 feles bélyegtől lettem a legkészebben, azóta nem is toltam ilyet többet, mer utána jött a súlyos depi. :-/

A témához szólva meg: Én a gombát amikor először kipróbáltam, akkor a trip csúcsán egyedül maradtam, és mivel nem sok fogalmam volt a halucinogénekről, így full paráztam h ha hátranézek akkor mit fogok látni :)
volt viszont tényleg komoylabb para, nem mertem kiemnni WC-re, mert a kolesz telefonját valami leskelődő emberkének néztem :D
persze nem láttam semmi különöset, kivéve amikor ágyba vágott a gombácska és full nyugalomban néztem ahogy hullámzik a plafon :)
onnantól már istenkirály volt :)

2005. július 18. 10:59

Az intenzitása lesz kisebb, az időtartam szerintem ugyanaz. Mondjuk én még most se jöttem le rendesen a 38 órája megevett másfél bélyegemről.

Egyedül tripelés téma: biztos emberfüggő, de nekem eddig kétszer volt nagyon szar, és mind a kétszer azért, mert egyedül maradtam. Ha nem is acidosok, de legalább valamilyen ismerős legyen veled, hogy amikor halálodon vagy, azt mondhassa neked, hogy "nyugi, nem halsz meg" :) Meg az se árt, ha a takonnyá lazult testedre vigyáz valaki.

2005. július 18. 10:15

Ha egy bélyeget ketté vágok, akkor az élvezet vagy az időtartam csökken?

2004. augusztus 15. 23:53

Én normális vagyok. A hangok is megmondták. :-)

2004. augusztus 15. 23:09

2004. augusztus 15. 22:19

Mindig van Egy Kísérőm : ))))

43. bombadiltoma

2004. augusztus 15. 21:36

Azért szerintem egy kisérőd mindenképpen legyen, főleg, ha nagy dózist veszel be.

2004. augusztus 15. 20:35

Én is mindig egyedül trippelek. Csak közben ott vannak a haverjaim és ők is trippelnek...
Na jó, egyedül még nem trippeltem, de én a trippet a társas kapcsolatok berkein belül használom fel. Nekem trip egyedül minden nap a meditáció, vagyis a létezés észlelése...
Emelett nem érzek késztetést ha egyedül vagyok, hogy trippet egyek. Persze ki tudja? Valószínű egyszer bevállalok egyedül egy nagydózisú trippet. Ha úgy adódik.

2004. augusztus 10. 23:15

Na hali!
Az egyedüli trip nagyon jó dolog.
Én mindig ugy csinálom:D
Csak akkor tudsz igazán szembenézni magaddal és a valósággal.

2004. június 28. 11:37

hát nekem már nem hiányzik az egyedüli trip - mindig egyedül vagyok és soha többé

ha mégis erre vágynék, jól beszmókolok, s szinte teljesen ugyanaz

igazából a tripevés is csak ahhoz kell, hogy közösen bevegyük, hogy nna, mostmár tényleg elhihetjük, hogy egybeolvad a tudatunk(mintahogy eleve úgyis minden egy)

ami hasznos lehet egy egyedülutazásnál, hogy ha hopp hirtelen a terv szerinti egyedüllét helyett mégis valaki felbukkan-
egyszerűen kilégzéskor arra kell koncentrálni: elengedés, hisz úgyis automatikusan történik minden(az énképzet illúzió), a para csak kavics a pontos óraműben - s nincs véletlen, csak az örök jelen a végtelen Egyetlen Tudatban

vagy valami ilyesmi? hehe

2004. június 25. 17:56

Egyetértek az elöző hozzászólással! Szerintem semmi rossz nincs a magányos utazásban!Sőt mostanság törekszek a magányos tripekre de legalább arra ,hogy a végén egyedűl legyek. Társaságban álltalában szórakozásból kajálnak míg akik egyedűl azok valami egész más miatt!Nyílván ez a kettő párhuzamosan is futhat egymásmás mellett attól függ milyen élményt szeretnénk elérni! Tényleg nagyon profinak(nem is tudnám összeszedni a jelzőket)kell a társaságnak lenni ,hogy mindenki a lehető legjobbat hozza ki az utazásból.

2004. június 24. 18:50

Hát, amennyire féltem ettől a dologtól, olyan nagy
meglepetést okozott.
2g PC-t eszegettem meg magamban, nagyjából ideális körülmények között, de kicsit tartottam tőle, mert a megelőző gombatripjeim (társaságban) elég fájdalmasak voltak.
Valamilyen indítattásból mégis úgy döntöttem, hogy megpróbálom, mert hajtott a kiváncsiság.
Nos, nem bántam meg kicsit sem. Már nagyon rég volt ilyen jó hangulatú trippem, rég éreztem azt, hogy nem akarom, hogy vége legyen.
Azt okoskodtam ki végül, hogy azért tetszett ennyire ez a fajta setting, mert a saját agyammal még megküzdök, de mások paráitól nagyon meg tudok rémülni. Illetve az is problémát szokott jelenteni, hogy azon görcsölök, hogy vajon tetszik-e a többieknek a zene (ha nekem épp tetszik), vagy hogy mennyire nem tetszik a zene ami épp szól. Ezek persze kiküszöbölhetőek egy jól összeszokott társasággal, de ha ilyen épp nincs kéznél, akkor talán jobb egyedül.
Persze csatlakozván az előttem szólokhoz, én sem ajánlanám első alkalommal.

2003. október 21. 15:31

... 1/4 belyeg volt. nem tudja valaki miert volt # alakban 9reszre perforalva? ... :)
(vagy ez apoen mar volt?)

2003. október 16. 13:19

Jaja, egy + egynegyed volt, összesen tehát öt negyed. :) Dolgozgatok a tripleíráson, elég hosszú lett, meg kell nyirbálni (pár nap)... basszus annyira gáz hogy az ember a legszemélyesebb dolgokat tartja a legszebbeknek és ezek azok amik másoknak igazán semmit nem mondanak. Vááá most tök lelkes vagyok :)

2003. október 16. 10:39

Ja tényleg, én csak a negyedet láttam.

2003. október 15. 20:53

(mantis, szerintem 1 és 1/4-ről volt szó...)

Nagyon kiváncsi vagyok a beszámolódra wyvern909, főleg, hogy hol csináltad (lakás, természet)!

2003. október 15. 19:30

Szia wyvern909! Örülök, hogy jól sikerült az első, pláne hogy egyedül voltál.

(Azért 1/4 bélyeg még nem a Niagara, max a vízesés a Westendben. Ez nem lekicsinylés, nehogy félreértsed.)

2003. október 15. 19:20

Ismétlem: SENKINEK nem szeretnék példát mutatni ezzel az elég vakmerő cselekedettel.

2003. október 15. 17:52

Jelentem, életem első bélyeges tripje tudatosan csontegyedül zajlott le... az egy és 1/4 bélyeg velem csodát tett. Amint kicsit összeszedem magam, írok egy tripreportot, talán ki is kerül.

Nem tudom hogy javasoljam bárkinek is (személyiségemből kifolyólag szeretem az extrém körülményeket és ebből a szempontból NEM szeretnék senkinek példaként szolgálni), mindenesetre én baromira élveztem és így visszagondolva sem magamnak, sem másnak nem ártottam. Bár volt jópár pont amikor könnyedén kicsúszhatott volna a kezemből a kontroll, de végig biztonságban éreztem magam.

Most kicsit úgy érzem magam mint egy ember aki mindig arra vágyott hogy vadvízi evezős legyen de a profi vadvizesek lebeszélték róla, csóválták a fejüket, a felszerelést a boltban elzárták előle... ő meg csak ment előre, nem kis viszontagság árán összeszedte a felszerelését, és egyes egyedül lecsorgott a Niagarán. És nem törte össze magát. És már tudja, milyen is az a vadvízi evezés. És jó neki. :)))))

2003. szeptember 30. 14:02

Szerintem nincsen semmi baj azzal, hogy egyedül, főleg, ha nincsen igazán tapasztalt enteogén vezető ismerőse az embernek. Akkor viszont nagyon kicsi dózist. Aki példul olyan óvatos, mint én vagyok, az 2 gramm friss pc-t eszik első alkalommal, ami egy olyan bő negyed gramm szárított gombának felel meg. Ja, hát többek között azért is, mert van, aki hiperérzékeny a gombára, és azt előre nem lehet tudni. Megvan rá az esély. De nem mindenki olyan hiperóvatos, mint én. :)

2003. szeptember 30. 10:05

Hali!

Szerintetek nagy könnyelműség az első trippet egyedül élvezni??

Üdv
Dead

2003. szeptember 9. 15:56

Na igen a természet (és erre a tudósok is kezdenek rájönni) helyenként nem a vagy/vagy megoldásokra hajlik hanem az is-is-re.

2003. szeptember 8. 15:51

VAGY
helyett
ÉS

2003. szeptember 8. 10:48

Na igen ez a kérdés:
Te álmodod a pillangót, vagy Ő álmod téged???

2003. augusztus 9. 17:51

sokaig feltem 1dul tripelni, mert bizonyos foku felelotlensegnek tartottam. (nem mintha amugy nagyon hinnek a felelos-felelosegben :)
aztan veletlenul megis:)
egyik este valami felb@szta az agyam, elegem lett az hetkoznapi para-loopbol, es megettem 1belyeget. aztan mivel eleg beszukult tudatalapotban voltam amugy is, nem jutot eszembe semmi kreativ es lefekudtem a hatamra, hogy varjam ,hogy tortenjen valami.
aztan elaludtam, de persze aztan felebredtem. vicces volt mert egy ideig nem jutott eszembe, hogy ettem egy belyeget (aztan megtalatam a szamban:) es nem ertettem,hogy mi van :)
aztan ahogy cellux mondta , fottem a sajat szaromban, teljesen szetflusztralodtam. utana 2-3 napig a kornyezetem apro viszajelzesein latam , hogy valami fura velem, kiuresedetseg - kiabrandultsag.

aztan nem reg, megint utaztam egyedul, de ezzuttal felig veletlenul. szoval a tarsam akivel utaztam elment.(ez a resz amugy tok rendben volt, ezzel nem volt semmi para ) nem sokkal ezutan viszacsopentem a flusztracio centrifugaba. nagyon durva volt, 10 percenkent neztem az orat, hogy mikor lesz mar vege. teljes tudatbeszukules, nem ilyen egoloss, hanem minden eltunt kiveve az egomat, szoval kb a forditottja mint egy ok-tripnek. nem volt ilyen bad-trip rogeszme vagy kenyszerkepzet, vagy ilyesmi, vegig kepben voltam, hogy mi van, egyszeruen retenetesen 1dul ereztem magam, es retenetesen szenvedtem tole. szoval mint tapasztalat eros volt, biztos szuksegem is volt ra,stb :)

1x ki szeretnem probalni, ugy ,hogy jol elokeszitem + keszulok ra. de egyenlore nem latom ertelmet.
reggeben azzal a remennyel tripeltem, hogy igy megtalalok valami kiutat (a matrixbol termeszetessen:) , vagy valami olyan dolgot ami nagyon hianyzik.
(aztan most nem tudom. kijebb vagyok persze, de kivul pont ugyan az van mint benne.)
es amikor massal utaztam soxor ereztem azt hogy zavar ebben a projectben. ("mar majdnem rajottem a dolgok fonakjara, mindjart sikerul lenyelheto golyova formazni az alappradoxont, erre ez a szetcsuszot kreten, itt rangat a kezeben a telefonjaval es kerdezgeti ,hogy 'mi ez?' " :)
aztan amikor 1dul maradtam, akkor semmi mas nem erdekelt, csak hogy ne legyek 1dul. a nagy onmegvalto projectemrol pedig nyilvanvalova valt, hogy alapvetoen szanalmas es nevetseges , es kulonben sincs eszem agaban sem megvilagosodni, csak jol megy az identitas-image-emhez :)
hmm. lehet , hogy azert megsem volt teljesen termeketlen a "pokoljarasom", de lehet ,hogy csak iraskozben belelovaltam magam. :)
amit legjobban szeretek a tripben az az, hogy azzal akivel utazom , valami olyan modon kerulok kapcsolatba ahogy maskepp nem tudom hogy lehetne, es ami nagyon jo.

2003. július 5. 05:28

Szerintem, ha egyedül kened kenyérre, előtte egy üveg bikavér, és benned a bika vére, higgye el aki nem próbált egyedül a best. üdv: jaksi

2003. június 13. 16:59

Lehetne a mandalában egy vigyorgó, nagyhasú, csíkospólós, szakállas pók is, csomó lábbal, s mindegyikben más cucc:)
Bocs, amint megpillantottam, ezt a képet látta agyam.

A mozdulatlan trip tsukott szemmel jól hangzik..
Bár én biztos bevizelnék:) kb óránként muszály ilyenkor...persze Ha nem vedelnék annyit, akkor lehet nem...vagy a pusztába 40 fokba...áhh
Kovetkezo tripem egyedül szerintem egy erdobe lesz, de akkor úgy kell, hogy kevés cuccal, mert fene se cipelne akkor sátrat..
Bár a letáborozás utáni trip elgondolkodtató, ám valahogy mégse..
Inkább már akkor eldugom valahol a cuccokat, kis hátizsák, trip,
aztán megkeresni..mondjuk gps-sel no problemo..ha trip alatt nem eszed meg,adod el,hajitod messzire, vagy maga Ozirisz tépi ki kezedbol...

2003. június 10. 11:12

http:// http://www.alexgrey.com/a-gallery/8-24/vsn-crstl.jpg

2003. június 6. 14:45

Kell is meg nem is. :-)

A számegyenes középpontjában szeretnék nyugalomra lelni, két oldalamon a pozitív és a negatív pólus, tisztán, 100%-osan, keverés nélkül.

17. Biga Cubensis

2003. június 6. 13:11

Szia Cellux!

Látom azért nehezen tudsz választani kereszténység és buddhizmus között :-) Ha egyáltalán kell :-)

2003. június 6. 08:56

"Nem hiszem, hogy ha elkomolykodod akkor jobb mint ha csak simán hagyod, hogy csinálja a dolgát."

Ez teljesen igaz, viszont az elkomolykodást nehéz elkerülni. Ahhoz, hogy "csak hagyd, hogy csinálja a dolgát", el kell tudnod engedni magad. Ez az elengedési képesség nagyban jellemző a gyerekekre. Aki viszont felnőtt - pláne ha túlfejlett a racionális énje -, annak elég nehezére eshet ezt kivitelezni (különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az elengedés nem egy aktus, hanem pont az aktusok hiánya, tehát módszer sincs a megvalósítására, lévén megvalósíthatatlan - sakk/matt).

Jézus mondta, hogy ha be akarunk jutni a mennyek országába, akkor olyanná kell válnunk, mint a gyermekek. Viszont az az ember, aki egyszer már felnőtt, az utána nehezen lesz újból gyerekké. Persze csinálhat úgy, mint egy gyerek (lehet gyerekes), és ez a hétköznapi életben talán még működik is (bár a gyerekek egyből leveszik, miről van szó), de egy tripen nem tudod magad ilyen könnyen átverni.

A trip autentikus létet követel meg tőlünk, bármilyen fajtájú lét legyen is az. (Lehet akár hedonizmus is, csak őszinte legyen.)

"Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek." (Jak 5,12.)

"Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból." (Jel 3,16.)

2003. június 5. 22:37

Sziasztok! Szerintem a legjobb dolog a világon egyedül trippelni, de nem hiszem, hogy úgy, hogy most majd biztos találkozom valami idegennel. Ha úgy eszed meg, hogy: jöjjön aminek jönnie kell és hagyod, hogy vigyen amerre akar nem lesz baj. Én a magam kb. eddigi 40 papíromból, az utóbbi olyan 10-12 csak egyedül ettem és már várok valami csoportosat. Nem hiszem, hogy ha elkomolykodod akkor jobb mint ha csak simán hagyod, hogy csinálja a dolgát. Ha egyedül vagy akkor bátran megehetsz kettőt is. Nem vicc, másnap áldani fogod az lsd-t. na sziasztok: jaksi

14. Biga Cubensis

2003. június 5. 10:41

Én jó ideje csak egyedül szeretek trippelni. Akkor nem aggódom és tökéletes békében vagyok. Ha van más is ott, akkor nem tudom elengedni magam annyira, figyelek rá, a kedvében járok, passzív leszek. Sajnos megöregedtem, szeretem azt a zenét hallgatni, amit én szeretnék, és úgy általában azt csinálni, amihez kedvem van. Persze a csoportos tripnek is megvan a maga varázsa, de már nem vonz az, hogy új embereknek mutassam meg és aggódjak értük, az, hog elviseljem azt, hogy ő beszélni akar, amikor én az Ozric legmélyebb bugyrában suhanok, vagy rohangásszon az erdőben, én meg nyugalmat keresek. Legfeljebb tapasztaltakkal, akikkel amúgy is megértem magam. Egyedül, ha akár kát korongot vagy két papírt eszek, akkor is valahogy tudatos maradok, azt csinálom, amit akarok és szabadnak érzem magam. Vagy a cuccok gyengültek, vagy hozzászoktam, nincsen már a régi szétesés, az a kis figyelő az agyamban megerősödött és nem tudok annyira szétesni. A külső jelek megvannak, de ha kell, ilyenkor is percek alatt szinte józan tudok lenni - főleg ha baj van.

2003. június 5. 08:26

"kétség nem fér hozzá"

szeretem a nyelvünket. :-)

2003. június 4. 20:53

"Jó abból a szempontból, hogy így talán nagyobb eséllyel tudod elkapni azokat a pillanatba befelé tekerő spirálkarokat, amiken befolyva leáll a világ és kijuthatsz."
cell, ez nagyon teccett. :-)
szerintem egyértelműen nagyon hasznos és tanulságos dolog lehet egy egyedül eltöltendő trip, kétség(max egy :) nem fér hozzá, hogy egyszer eljön az ideje, a lényeg az, hogy ne kapkodjuk el, ne magyarázzuk be magunknak, hogy most már itt az ideje, stb.
majd úgyis eljön.

2003. június 4. 11:50

Igen, azt hiszem értem, hogy mit mondassz... Különben ez a társaimmal foglalkozás nálam úgy értendő, hogy van bennem egy ilyen felelősségérzet, és időnként kiszakadok a menetből, csakhogy megbizonyosodjam róla, hogy minden rendben van-e. Ez szerintem nekem sem a legoptimálisabb, meg a társaságnak sem. De viszont úgy tűnik fejlődök...

Visszatérve az egyedüllétre, nem jó az egyedüllét, de talán ezért lehet emlékezetes egy ilyen trip... (dehát végülis ez történt velem is)

2003. június 4. 11:22

Az, hogy nem a társaiddal foglalkozol, jó is lehet meg rossz is.

Jó abból a szempontból, hogy így talán nagyobb eséllyel tudod elkapni azokat a pillanatba befelé tekerő spirálkarokat, amiken befolyva leáll a világ és kijuthatsz.

Viszont ha ez a kijutás sikerül, akkor utána esetleg nehezen fogod elhinni, hogy a hétköznapi valóságban is megvan ugyanez a mélység. Esetleg azt fogod hinni (önvédelemből), hogy csak a tripen keresztül lehet oda bemenni és ez a hit úgy megerősödhet, hogy utána kurva nehéz lesz lebontani. Nekem pl. nagyon nehéz elhinni, hogy a hétköznapi érzékeléseim - látás, hallás, tapintás - ugyanúgy magukban hordozzák azt a mélységet, ami odaát van, és csak oda kéne figyelnem hogy megtapasztaljam (elméletileg persze tudom, hogy így van, de még mindig nem hiszek benne eléggé).

Ha egy tripben közösen jutunk valamire, az sokkal jobban megmarad, könnyebben áthozható, és az emléke nem csak téged inspirál. A közös tripeken igazi kapcsolatba kerülhetek az embertársaimmal, és számomra ez most sokkal fontosabbnak tűnik, mint az egyéni megismerés. (Nagyon nem jó egyedül lenni.)

De hát igazából ez az egész olyan megmondhatatlan. Ki tudja, mi lesz, hogy lesz... Talán sohase tudhatjuk. Csináljuk (vagy ne csináljuk), aztán majd meglátjuk.

2003. június 4. 10:57

Mantis:
"Szóval az utazást egyedül, idegen környezetben azt hiszem nem nekem találták ki."

Azért az idegen környezet nyilván nem egy kezdő magányos utazónak való, de szerintem pl zölddel érdemes gyakorolni, hogy nagy adag, egyedül lenni, és spirituális céllal szívni. Szerintem a legalkalmasabb hely egy ilyen tripre, egy olyan természetbeli hely, ami egyrész elhagyatott, másrészt az ember viszonylag gyakran jár oda (volt már párszor, zölddel is és egyedül zölddel is), és még szép is. A második legkézenfekvőbb nyilván az otthon. Az a legnagyobb mázlista, akinek ez a két hely egymáshoz közel van. Életem első acid tripjét szeretném mindenképpen a természetben megejteni, ráadásul bár tudom, hogy az elsőt nem tanácsos nagyratörő célokkal kezdeni, és egy alapos lelki megtisztulást, és ego-loss - újjászületést tervezek (min 1 papír). Természetesen ezt azért nem akarnám egyedül lenyomni. Csak azt remélem, hogy nem leszek túl hangos:)

2003. június 4. 10:48

Nekem az egyetlen komolyabb egyedül trip volt tulajdonképpen az egyik legdurvább. Para, plusz bennem meginditott változások tekintetében. Elkezdtem valami iszonyatos módon másként tekinteni a körülöttem levő világra, és ettől úgy megrémültem, hogy elkezdtem küzdeni az érzés ellen. Otthon voltam, de elég kellemetlen pár óra volt (gomba szerencsére kevesebb ideig hat...) Azóta már tudom, hogy hagyni kellett volna a dolgokat menni a maguk útján, de akkor ez nem volt alternativa. Talán nem voltam még felkészülve a dologra. Amikor "elmúlt" akkor elkezdtem olvasni a tibeti halottaskönyvet. Meg arra is rájöttem azóta, sokkal nagyobb adagok révén is, hogy ez az "igazi". Mármint nem feltétlenül az, hogy senki nem vigyáz rád, hanem az, hogy nem a társaiddal foglalkozol. Ez lehet tökegyedül, vagy egy minimál segitővel, aki csak arra vigyáz, hogy ne halj meg fizikálisan.

2003. június 4. 10:46

"még kimozogni sem tudod a belső görcseidet":

hát, nem tudom. ez a hozzáállás meg könnyen elvisz a mártíromság útvesztőibe (csakazértis, összeszorított foggal, csendbenmaradok, faszomtudja)

az a baj, hogy a trip annyira folyékonnyá tesz mindent, hogy egyszerűen nem tudsz rajtamaradni azon, amit akarsz csinálni. elmész állandóan valahova máshova, viszont a tudatalattid őrzi az eredeti elhatározásodat, és mindig szól, hogy gyere vissza. amikor visszajössz, egy mellékgondolattal nyugtázod, hogy de jó, nem felejtettem el, hogy vissza kell jönni, aztán... és ez így megy, amíg el nem fáradsz, aztán meg szétszéled a figyelem és szétesel.

ha nincs belső drive, vagy erő, ami húz befelé (valami, amit követhetnél, de nem te csinálod, hanem rajtad kívülről jön), akkor nagyon meg lehet csúszni. és azt, hogy legyen ilyen belső húzóerő, mi erről az oldalról sajnos nem tudjuk garantálni (legalábbis nekem úgy tűnik). ez egyfajta kegyelem vagy ilyesmi (jó karma?) kérdése inkább.

a mátrixból csak akkor tudsz kimenni, ha egy mátrixon kívüli erő benyúl érted. különben nem, mert minden gondolatod, minden tetted a mátrix által determinált (még azok is, amelyek a megszabadulást célozzák).

life is a complete mystery to me :-)

2003. június 4. 10:34

Azt, hogy tanulságos volt-e, nem tudom megmondani. Az biztos, hogy másnap nagyon fel voltam dobva és tengernyi energiám volt valahonnan. Viszont abszolút nem értettem, hogy honnan.

Life is a complete mystery to me. :-)

2003. június 4. 09:46

Nekem is volt egy egyedüli utazásom, bár egyáltalán nem volt tervezett. Grooverider partin voltam és kicsit alábecsültem a kicsike erejét.

Mikor elkezdett hatni úgy gondoltam, hogy még a csúcs előtt hazaérek és otthon szépen végigcsinálom. Eléggé elszámítottam magamat és természetesen eltévedtem a Városligetben. Hát ott aztán volt minden, részeg, hangoskodó fiatalokkal való találkozás, bujkálás a bokrok között, pánik stb.
Nagyon, de nagyon meg voltam ijedve.
Teljesen elvesztettem a tér- és időérzékemet. Még a szokásos gondolat sem segített, hogy azért fizettem, hogy így érezzem magamat, akkor legalább megpróbálom élvezni.
Végül kénytelen voltam felhívni egy barátomat éjszaka, hogy jöjjön értem kocsival, mert írtó nagy bajban vagyok. (Mit össze nem szenvedtem mire rájöttem, hogyan kell telefonálni...)
Szerencsére jött gyorsan és hazavitt magához, de a dolognak az volt pikantériája, hogy neki fogalma nem volt a pszichedelikus szerek mibenlétéről és folyamatosan mentőt akart hívni.

Szóval az utazást egyedül, idegen környezetben azt hiszem nem nekem találták ki. Én nagyon hamar elvesztem a maradék realitásérzékemet.

2003. június 4. 09:04

Szerintem, ha elég erős vagy, egyedül is le tudod győzni a benned lakó Istent. Emiatt sajna az egyedül utazás sem garancia arra, hogy sikerül átjutni a túlsó partra. :-(

Én egyszer otthon ettem meg egy egész Hofit, nappal, az nagyon jó volt és mélységes, imádságos is, de nem tudom, mivel érdemeltem ki.

Aztán amikor egy hónapig egyedül laktam Pesten egy kétszintes épületben az Amerikai úton, ott is megettem egy macsekot valamelyik éjszaka. Akkor a Pink Floyd: Ummagumma c. lemezén, meg egy Astral Projection nótának (Kabbalah) köszönhető átmeneti hevületen kívül szinte végig a saját szaromban főttem (tulajdonképpen a PF és az AP alatt is, annyi különbséggel, hogy akkor úgy éreztem, az én kezemben van a kanál).

Persze ha valakinek jó a karmája, akkor tuti el lehet így is szabadulni, legalábbis egy időre.

Meg bírjuk ugye McKennát is ("five grams dried in total darkness") :-)

2003. június 3. 15:12

Ezen én is sokat gondolkodtam, és én is arra jutottam, hogy ezt kihagyni baromság lenne. Csak így lehet magaddal tényleg valami alapvető kapcsolatot kialakítani, hiszen kénytelen vagy szembenézni a dolgokkal. Az első gomba trippem is ilyen volt, bár a gomba még ma sem tudom, hogy mennyire jött be, lehet, hogy csak a zöld, és a tudat, hogy a gomba elvileg bennem munkál, és teljesen egyedül vagyok, de nagy élmény volt. Ennél jobban semmi nem hat pozitívabban az ember önbecsülésére.

2003. június 3. 14:48

Bármi kritika,tanács, hozzászólás. Jah és nem a "SOHA NE PRO'BÁLD!" kategóriájúakat várom, felesleges. A múlt tény:).
Csak gyenge volt a "feldmár", lazán mászkáltam a Dunaparton, hambiztam a batthyányin, stb...Pedig jungi utaza'st reme'ltem:)
Persze forrás úr nevetett, amikor aztmondtam, hogy beverem az egészet egyedül. Aszonta max felet, társaságban. Háát..kb elvis volt...
De elég érdekes. Szembenézni magaddal, nincs senki más, totális valóságérzet.
Csomót járt az agyam, a belso párbeszéd nem akart leállni...
De aztán elkezdtem ezeket a témákat végiggondolni, kiszórni s így lassan elfogytak...
Kb hajnal fél 3ra jott be, az elso felében otthon ültem fotelba, s zenét hallgattam, majd kb reggel 6 után mentem le a Dunához...
Aztán vagy fél 10re haza, fürdés, alvás.
Osszességében ajánlom minden harcosnak, aki nem fél. Yoda: "Majd fogsz! Majd fogsz!"
De azért óvatosan, nem gyerekjáték...

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH óvatosságra int a Facebook-csoportoldalon saját névvel megosztott, mások számára is látható információiddal kapcsolatban!