 |
Trip egyedülTalamon, 2003. június 3.  | |  | | | | |  | |  | | | | Starchild szerintem, ha rájössz egy helyzetben, hogy ez nem te vagy, akkor megtetted a kellő lépést afele, hogy az legyél, ami amúgy is vagy. Amúgy lehetsz sok minden, ha spontán vagy az te vagy. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Van olyan, ami nem vagy, és olyan, ami vagy. Mi a harmadik kategória? :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem az egyik tripem alatt sikerült rájönnöm, hogy mi nem vagyok, de arra sajnos máig se sikerült, hogy mi igen. Tudtok valami jó könyvet ajánlani vagy inkább többet kéne trippelnem?:)
|
| | | | |
| | | | | | 98. GDave | 2008. december 18. 11:30 |
| | | | | | | derék munka. elismerésem. :)
az a gondolat nekem is megvolt, hogy ha valami problémát okoztam magamnak a tripeléssel, akkor a probléma megoldását is ugyanott kell keresni. a hullámvasút elindult, addig nincs kiszállás és nincs megállás, amíg vissza nem értünk a kiinduláshoz...
az is megvolt/van, hogy mindazt, amit a tripen tanulok meg lehet valósítani a hétköznapokban is. és talán ez az igazi feladat, amit az ember kitűzhet magának.
és tényleg jó olvasni, hogy idáig jutottál, hogy ugyanazokkal a buktatókkal és parákkal szembesültél, mint itt sokan mások korábban (és fognak majd még később) és hogy át tudtál lépni ezeken, ami azt bizonyítja, hogy át lehet rajtuk lépni (amit szintén mindenki tud, aki belekezd egy ilyen önismereti kurzusba, csak menet közben hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni).
szóval éljen az élet! :) |
| | | | |
| | | | | | 97. precíz | 2008. december 18. 07:48 |
| | | | | | | | Ezzel csak egyetérteni tudok. Nekem is megmutatták, mennyire érdekes az élet a maga szépségeivel és apró örömeivel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az első utazásom másfél éve volt, hajnalkamagokkal kezdtem a kísérletezgetést. Ez volt az a szakasz, ami szétszedett. Szalviával, zölddel, nitróval, és egyre növekvő adagokkal. Nyáron-ősszel kb. 3 hónapig volt rendszeres hétvégi program a hajnalkázás, egy-két kihagyással persze. Az adagok 100 és 600 mag között fokozatosan emelkedtek. Télen volt az az időszak, mikor elbizonytalanodtam, de azzal az érvvel, hogy ha ezekkel a szerekkel okoztam valamit, akkor ezekkel kell megoldanom is, tovább mentem. Gyakran használtam Szalviát fűvel keverve. Ekkor jöttek az érdekes észrevételek, kezdtek összeállni az apróbb összefüggések, majd ezek csúcsát is összekötögetve elkezdtem egyre nagyobb piramist építgetni. Tavasszal találkoztam az lsd-vel, azóta is csak 3 trippem volt vele. Az első fél megmutatta, hogy nem elég tapasztalni, ki is kell fejeznek magam. "Origó" -> "Filozófus" -> "Művész." : )) A második arra mutatott rá, hogy ne feltétlenül a szerektől várjam az útmutatást. Ha nem teszek fel kérdést, nem fogok választ sem kapni, adjak magamnak egy formát először, amit fel kívánok tölteni tartalommal. Itt kezdtem el komolyan venni, és átvinni a pszichedéliát a hétköznapokba. Olvasgatás, meditáció, és önfegyelem gyakorlása. Közben gyakori füvezgetős magamba vonulások (zabálások - "ne legyek mohó"), elmélkedések, egy-két szer, ami jött szembe. Ópiátok, Stimulánsok... Érdekes volt a methamfetamintól is tanulni: őszinteségre nevelt, megmutatta, hogy fér belém annyi energia, ami önmagam beteljesítéséhez elegendő, és végül megintcsak a következtetés, és a hétköznapok: Mindezt magamtól elérni. Talán ebben volt az egész utazásom kulcsa, úgy használtam a pszichedelikus tapasztalatokat, mint egy látott képet, amit meg kell tanulnom lerajzolni magamtól. Extasy-t még csak egyszer használtam, rávilágított arra, hogy nem elég a tudatomban feloldani a görcsöket, összhangban a testtel sokkal teljesebb, kellemesebb és egyszerűbb. Ezután jött pár (gyóygszer archívum :D)... Az ópiátok megtanítottak a higgadtságra. Talán ezt a legnehezebb elérnem, a bársonyos meleg, anyaméh-szeretetburok állapotát. Talán van összefüggés a szerek addiktivitása és a között, hogy az okozott állapot mennyire van messze a hétköznapi felszíni tudatállapottól. Persze ez ennyire nem egyszerű, de az én esetemben talán. Most megpróbálom minimálisra csökkenteni a szerhasználatot, és kialakítani egyfajta rituálisabb használati szokásrendszert. Évi négy tripp, havi egy eufórikus Shiva-effect extasyval... Nehéz megtagadni az élvezeteket, főleg, ha ennyit köszönhetek nekik. :D De az aranyszabályt betartom: amit egy mélyebb-tágabb tudatállapotban megtapasztalok, azt elfogadom, beépítem, és alkalmazkodom a "tágabb erkölcsi törvényeimhez". Amiket itt leírtam tapasztalatok csak egy töredék, számos apróbb van, amik kiegészítenek, amik felépítenek egy nagyobbat. A lényeg a tudatosságban van szerintem, bármit csinálunk, szerekkel, vagy anélkül. Összegezve: nem a mennyiségen, a dózison, és a gyakoriságon volt a hangsúly, persze ha a tudásvágy eluralkodott rajtam, akkor határtalanul, ámde óvatosan. = )
Szinte minden élethelyzet van annyira pszichedeliks, és mélyen megtapasztalható, mint bármelyik tripp, bármivel, a tudatosság, ami ebben meghatároz!
Vidám utazást mindenkinek! : )) |
| | | | |
| | | | | | 94. Rudulf | 2008. december 17. 15:09 |
| | | | | | | karmacoma:
örülök neked és a sikereidnek, jó olvasni :)
béke;) |
| | | | |
| | | | | | 93. GDave | 2008. december 17. 12:38 |
| | | | | | | ez a "beértem önmagam" nagyon frappáns. asszem ezt hívhatjuk felnövésnek is. a gyereklét azért olyan irigylésre méltó, mert a gyerek még nincs lemaradva önmagához képest. aztán, ahogy az idő halad, egyre több dolog beakad.
valójában azt hiszem, hogy mindenkinek az a baja, hogy le van maradva önmagához képest. és minden pszichedelikum, meg pszichológiai -, és sámánmódszer arra szolgál, hogy ezt a lemaradást minél hamarabb behozzuk.
karmacoma, neked mennyi időbe telt mindez (és mennyi utazásba)? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Még csak másfél éve csöppentem a pszichedelikus szerek világába, de úgy érzem, kialakult bennem egy kép az utazás-sorozatokról. Minden egyes trippem az előző közvetlen folytatása. Az első trippjeim elképesztően viccesek voltak, elkezdett foszlani az egóm, a szinesztézia rámutatott arra, hogy nincsenek korlátok. Elérkeztem egy olyan fázisba, ahol már tudatosulni kezdett, hogy mi is ez az egész, tanulási folyamatnak tekintettem az utazásokat (azóta mindent, minden embertől tanulok valamit) Lassan előjöttek a félelmeim, közeledtem az egóm teljes szertefoszlásához. Kritikus időszakomat éltem meg. Még csak darabokra szedtem magam, de még semmi sem történt, ami építette volna a személyiségemet. A környezetemben senki sem használt ilyen szereket, akinek nagyobb tapasztalata lett volna. Úgy véltem, minden utazásból tanulok valamit, pedig amiket megéltem, még nem ültettem át a hétköznapokba. Egó nélkül, zavarodottan éltem mindennapjaimat. Lassan elérkezett az újabb felismerés: újra megéltem magam, először -ahogyan visszabújok a világmindenségből önmagamba. Újra megszülettem és az igazi utazás csak ekkor kezdődött. A következő trippjeim alatt sorban megéltem magam különböző életszakaszaimban, időrendben. Ez a folyamat egyre gyorsabbá és mélyebbé vált, hiszen ekkoriban már a hétköznapokban is tudatossá tettem magamban ezeket a folyamatokat. Odafigyeltem, hogy mi az amit rosszul csinálok, és próbáltam kijavítani a hibáimat. Ezzel a tudatossággal belépett az életembe a meditáció, nyitottá váltam a spirituális témákra, amiket addig csak önigazolásként használtam. Mikor időben beértem önmagam, világossá vált számomra, hogy miért vagyok ezen a világon. Ez hatalmas, pozitív változást hozott az életembe. Összeszedettebb lettem, megpróbálok mindig higgadt mardni, megtartani a maximális tudatosságomat. Hiszek a gondolatok teremtő erejében, és abban, hogy tetteinkkel valóban hozzáteszünk ehhez a világhoz. Komolyan veszem az életet. Felnőttem. : )
Ezúton szeretnék köszönetet mondani a fórumozóknak, mert mindvégig rengeteget olvastam, figyeltem a fórum életét, ami elveszett pillanataimban rengeteg erőt és támpontot adott ehhez a csodálatos utazáshoz, amit életnek nevezünk. : )
A pszichedelikus szereknek pedig örök hálám ezekért a tapasztalatokért... = ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem gond, ettől függetlenül én komolyan gondoltam. :)
Érdekes dolog ez a felnövés amúgy. Gombán, LSD-n, MDMA-n mindig gyereknek érzem magam. Nem azt mondom, hogy folyamatosan annak érzem magam, de sokkal jobban az vagyok mint amúgy, amellett, hogy több tisztelet, empátia, odafigyelés és bölcselet is van ilyenkor bennem. De a gyerek adja meg az élvezetet, a boldogságot, a jót, a természetességet, az egyszerűséget.
Ezt úgy érzékeltem gomba trippen, hogy az embernek vannak rétegei és ez a gyermeki réteg ez az érző réteg, ami legbelül van. Ezen túl már csak a tiszta tudat van meg még kitudja mi. Mindenesetre a személyiségem, a gondolataim sokkalta külsőbb réteg és mégis...mégis sokkal könnyebben beleragadok. Sokat foglalkozom vele és közben a gyerek bennem ott van végig és mérges, nagyon haragszik. Magára, másokra. Szenved is és van, hogy gonosz is. És én nem értem miért, mint ahogy azt se értem, ha bűntudatom van, hogy miért, aztán egy idő után sírhatnékom lesz ettől és azt se értem. És azt se, hogy miért nem hagyom hogy sírjak. De néha sikerült és tisztultam. Megkönnyebbültem. És akkor értettem, nem nagyon, de egy picit értettem, hogy miért van bűntudatom és, hogy miért sírtam és hogy ez az egész miért van így. De ameddig nem játszódik le ez az érzelmi folyamat, addig nem értek meg semmit.
A gomba számomra az érzelmeket testesíti meg és az életet. Töményen, nyersen, kíméletlenül. De megölni nem fog, csak jobban éltetni és ettől ugyanúgy lehet félni és ez is nehéz. Élni. Fárasztó, szenvedéssel teli, tökéletlen. De leginkább ezek az érzelmi gócok teszik nehézzé az életet. Más az, ha megemelsz egy nehéz dolgot, amikor szükség van rá és más az, ha nehéz dolgokat cipelsz fölöslegesen. Aztán ha valamit emelni kell, te beadod a kulcsot. Mások meg mondják lusta vagy, gyenge, akarathiányos, depressziós, önsajnálatos.
Tegnap belegondoltam, hogy mi lenne ha nem foglalkoznék olyan parákkal, amik a külsőm miatt vannak. Mi lenne, ha egyszerűen nem figyelnék a hangra, ami azt mondja "ez gáz, ezt szégyelni kell". Miért érzem úgy, hogy én tehetek arról, amiről nem tehetek? Nos akkor ne foglalkozzunk ezzel, marad egy csomó energiám, jobb lesz a kedvem, másoknak is pozitívabban tudok megmutatkozni, de nem! Az hogy én ezzel ne foglalkozzak a legnagyobb para, hogy miért? Nem tudom, jöhetnék itt mazochizmussal, de én nem érzem úgy, hogy élvezem ha szenvedek, ez nem magyarázat. Akkor? Nem tudom.
Talán a jövő év tartogat számomra érdekes utazásokat. Szeretnék nagy dózist, szeretném, hogy ne tudjak elbújni. Már most tartok tőle és félek, hogy mi lesz, de eddig is bevállaltam és nem bántam meg, most se fogom. |
| | | | |
| | | | | | 90. helio* | 2008. december 16. 01:50 |
| | | | | | | [prolog.]
Amit múltkor írtam az átlagemberek topikba,
azt nem gondoltam teljesen komolyan.
(( és boccs Deeptrip, hogy nem válaszoltam, nem bunkóságból, igazán :s ))
Psy szereket elég ritkán használok (legutóbb szilveszterkor, meg nyáron kétszer), inkább csak a kender olyan hetente.
---
Ez a kérdezek-felelek dolog arra emlékeztet,
mint ami párszor úgy jelent meg tripen,
mint a folyton változó határú "komplementer dualitás" érzése.
Minthogy minden kérdéshez tartozik válsz és viszont.
Tényleg nehéz ezt értelmesebben megfogalmazni...
Úgy gondolom, önészleléskor az ember csak a dinamikus oldalát képes érzékelni saját magának, a (passzív, felfogó) látó láthatatlan.
Többek közt talán ezért is lehet, hogy pszichedelikumokon az embert néha elönti az ár.
(Persze lehet, hogy van olyan guru, akinek ilyen apróság meg se kottyan:)
-Kicsit más, de nem teljesen:
Szerintem egy utazás 'szoláris' ('csak a felosztás kedvéért) része
olyan, mint valami metakognitív robbanás:
pl~ látom hogy látom hogy látom magam amint gondolkodom...
(Mint a képernyőre fordított kamera, azzal a különbséggel,
hogy minden szinten van valami plussz info.)
A 'lunáris' rész meg (persze ez tetszőleges felosztás)
a meditáció fordítottja:
Minden kis felbukkanó gondolathoz, vagy érzéki benyomáshoz hozzátapad, az érzékelés számtalan szálát húzva az apró részletekhez egyenként.
Például látom a fát egészben, de ahogy fújja a szél,
a mozgását levelenként külön-külön mégis egyszerre fogom fel.
^^_Nyilván ezek az egyébként nem túl letisztult gondolatok is
csak egy adott megközelítés eredményei, és egyáltalán nem fedik le bárminek is a teljes spektrumát, de jó ezekről beszélni (pedig nem könnyű). |
| | | | |
|
