 Kategória:
Pszichedelikumok 
Létrehozó: DCorso
Létrehozás ideje: 2002. április 1.
Utolsó hozzászólás: 2021. április 7. |
| |
Érdeklődés: 137839 letöltés
3485 hozzászólás |
| |
|
|
HajnalkaDCorso, 2002. április 1.  | |  | | | | |  | |  | | | Valmont
Ebben a topicban keress vissza, ymor és maaf (ezek hova lettek?) elég mélyrehatóan boncolgatta a témát anno! |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | valmont:
Anarchist Cookbook nem megbízható forrás. |
| | | | |
| | | | | | 1047. valmont | 2005. április 21. 09:33 |
| | | | | | | Azt hiszem, a purpurea fajtában nem sok LSA van a többihez viszonyítva, bár olvastam olyan beszámolókat is, hogy valakinek az jöt be.
Erről a kivonásról kérdeznék: az AC/Anarchist Cookbook két lépésben írja le, először petróleummal a mérget/ciánt vagy mit, majd tiszta szesszel az anyagot. Az Erowid pedig azt írja, hogy elég metanolban vagy etanolban áztatni, és az kivonja az anyagot magát. Na most az a különbség, hogy az egyik apoláris, a másik meg nem? Nem értek túlzottan a kémiához, ezért szeretném tudni. Valahogy úgy értelmeztem igazából, hogy a cián poláris és ezért a petrol oldja, az LSA pedig apoláris, és ezért az alkohol oldja, vagy pont fordítva, ez most mindegy. De akkor a citromlének mi a szerepe? Ugyanúgy hat, mint az Erowidos cikkben az alkohol? És a mérget nem hozza ki? Ez tényleg érdekelne.
Mellesleg olvasta valaki az Anarchist Cookbookot? Nekem több változatban megvan, és igen muris drogokról ír, pl. banánhéj belső oldalát vagy földimogyoró burkát elszívni. Viszont szerepel benne a szerecsendió is, ami már hitelesebb. |
| | | | |
| | | | | | 1046. snakee | 2005. április 20. 16:36 |
| | | | | | | Ipomea purprea- tudományos latin név van a zacsin elején meg magyarul h.hajnalka. Ez vajon pszichoaktiív? neten kb 5 oldalt dobott ki erre a névre és egy Lengyel oldalon Lsa-ról van szó ami szerint az csak azér aggódom nem lehet-e félrefordítás...
-Kifejlettnövénynek csak magja hasznosítható...célokra? |
| | | | |
| | | | | | 1045. Ivan | 2005. április 19. 19:47 |
| | | | | | | Amikor először ettem hajnit, 400 magot ettem meg, rosszul voltam, de nagyon szétestem.
Arra a felismerésre jutottam, hogy oké, hogy jó volt, de nem fogok tudni megenni megint 400magot, mert a rosszullét rossz emléke miatt azonnal visszajönne.
Végülis a neten keresgélve megleltem a megoldást, bár az hawaii törpére szólt, értelemszerű módosítással működik a hajnira is:
Első lépésben készítesz egy kb. fél liter citromleves vizes oldatot, olyan savanyúra, ahogy a limonádét szereted - de azért legyen benne citromlé. Ebben a feloldasz egy 500mg-os cévitamintabit. Ezt berakod a frigóba, és megvárod, hogy lehűljön.
Ez lesz az oldószer.
A hajnimagokat ledarálod, minél finomabbra. Egy tányérra rakod, és meglocsolod finoman a már lehült odócuccal, annyira, hogy felszívja és egy picit tocsogjon benne. Ezt félreteszed és vár egy 30-40 percet.
A pép kocsonyássá vált. Átkaparod egy pohárba, felöntöd a citromos oldattal, úgy, hogy kb. két ujjnyival ellepje. SZépen felkavarod, majd félreteszed. Vársz kb. 10-15 percet, amíg leülepszik a dolog, és a tetejéről leszívod a citromos lét. Újra felöntöd, vársz, ülepedik, majd leszívod. A leszívott teteje lesz az "okosság". Ezt a felöntés-leszívás dolgot kb. 4-5x kell megcsinálni. Szal összegyűjtöd a citromlevet, a salakanyagot meg kidobod. Cukrozf ízlés szerint, és élvezd a hatást. Jótanács, félhomályban ügyködj, valahol úgy hallottam, hogy a lsa fényérzékeny cucc.
Én egy pertricsészét, két nutelláspoharat és egy fecskendőt használok az eljáráshoz.
Remélem hasznát veszitek!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem túl intenzív kellemes édes illatú. Én néha kiszívtam a nektárt a tölcsérből, az se volt rossz éppenséggel! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az nem gond, volt itt már minden. Illatra milyen? |
| | | | |
| | | | | | 1042. --64 | 2005. április 13. 20:38 |
| | | | | | | | Skinnerd: beltérre nem ajánlanám, mivel (virágzási időszakban) naponta hullajtja az elherveadt szirmokat. A nagymamám mindig szidta, mert neki a teraszon volt, és söpörhette a teraszt minden nap :] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Még mindig sajog a vesém. Én nem tudom, ez túlszedés-e vagy szimplán felfázás, de most egy darabig biztos nem cuccoskodok, azt hiszem, inkább ültetek palántát. Szerintetek beltéren megmarad-e? (Fakeretre akarom futtatni.)
Valaki próbálta már konkrétan a benzin + alkohol módszert?
|
| | | | |
| | | | | | 1040. toroB | 2005. április 13. 12:28 |
| | | | | | | | nahát, arra lennék kiváncsi gyorsan, hogy valaki próbálta e már a kicsírázott magokat. mert ültettem egypárat, de mag is maradt egy pár, amiket azért nem akarok kidobni... szerezzek e még cserepeket, vagy nyugodtam tolhatom a csírásakat is. csak azért kérdem, mert a mezőgazdaságban járatos ismerősöm azt mondta, hogy a csírázással előjöhetnek olyan anyagok, amiket nem szeret a szervezetünk. úgyhogy ha van vkinek vmi tapasztalata, az jó lenne mondjuk még ma, mert akkor esetleg kellemes estével nézhetnék szembe... kösz! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nos, megvolt a harmadik. Szorított az idő, mert lassan itt a vizsgaidőszak, előtte még meg kell okosodnom. Úgyhogy 600 magot vettem magamhoz a szokásos módon (egynapos áztatással), bár a citromban alig volt nedvesség és egy öregecske grape-fruittal pótoltam ki.
Szombat késő délután volt már, előző nap pár sör, emiatt délelőtt egy kis fű, délután három kisfröccs, fejfájásra egy aszpirin. 4-5 óra múlva ittam meg a koktélt. Sok volt. Ebbe jól belegondoltam. Elszívtam egy cigit, közben azon merengtem, mit lehetne ebből ilyen fáradtan kihozni. Elhatároztam, hogy zenét fogok hallgatni, mert az kellemes élmény volt, de most csak amúgy jobb híján. Amint lehajoltam a géphez, a feszültség elpattant. Szúró, ideges mozgáskényszer lett úrrá rajtam, mintha hangyák rohantak volna a bőrömk alatt. Az agyam azon volt, hogy zenét válasszon, de a testem megfeszült és hadonászva elkezdtem fel-alá járkálni a szobában. Már az első hangok ridegen, fémesen, visszataszítóan csengtek. Nem értettem, mi történik, mintha szakadékba zuhantam volna. Teljesen elkáoszosítottam a playlistet, miközben összevissza sodródtam a térben. Aztán lerogytam, a háttérben valami Donovannal vagy hasonló lágy zenével. Fáradtságot éreztem, miközben a gerincem körül fényoszlop sarjadt ki és duzzadt egyre szélesebbre.
A kanapén feküdtem, a TV előtt. Lehunytam a szememet. Ebben a pillanatban egy félhomályos kocsmapincében találtam magamat. A foszlott foteleken a Popeye rajzfilm szereplőihez hasonló figurák ültek körben. Velem szemben az a nagy kövér, amelyik a Popeye ellensége. Amint ránéztem, felpattant és dühödten elindult felém. Azonnal kinyitottam a szememet és a továbbiakban nem is nagyon csuktam be.
Ez már legalább 4 órával a beivás után volt és ekkor kezdett el rángatózni a gyomrom is, amire gyorsan szívtam is egy kicsit, de így is eltartott vagy húsz percig, aztán rájöttem, hogy éhes vagyok és ettem szendvicset, mert ez volt a bajom. Innentől el is kezdett nagyon jó lenni. A Perszóna című filmet adta a TV, talán Bergman, nem tudom, mindenesetre nagyjából a személyiség elvesztéséről, álruháiról, illuzorikusságáról szól sok-sok kegyetlenséggel és paranoiával. Negatív hangulatok. Nem voltam biztos benne, hogy nekem ez kell, de egyre beljebb szívott. És egyszer csak ott voltam, együtt lélegezve mindazzal, amiről azt hittem, én vagyok... Az idő megállt. Az időérzékem nem szűnt meg, de az elmúlásnak és az eljövetelnek nem volt jelentősége. Minden eddiginél tisztábban érzékeltem a jelentést és a történések valódi súlyát, ugyanakkor nem vettem magamra, bent maradt a TV-ben, kint a külvilágban, függetlenül tőlem és mindentől. Ez volt a tekintetem, vagyis a személyem leválása, azt hiszem. (Nekem még kicsit ijesztő az a szó, hogy deperszonalizáció, de biztos errefelé van. Fizikai érzés.) Négy filmet néztem meg azon az estén ebben az állapotban, hosszú órákon keresztül. Nem tudom elmondani, mennyire meditatív volt. Képzeljétek el! :))) Mindeközben a szobavalóság nem szűnt meg. Tudomást vettünk egymásról. Én magamban, minden egyéb kívülem. S így.
Ez nagyon pozitív volt és másnap délután még egy flashbackkel is megajándékozott, amint a lépcsőn lefelé menve hirtelen elvesztettem a súlyomat. Azt hiszem, nem sütöttem ki teljesen a hatását, mert már 1 óra körül lefeküdtem, de csodás, színes álmaim és nagyon nyugodt éjszakám volt. Leszámítva azokat a nagyon intenzív bélrángásokat, amelyek előtte elértek, de sikerült őket kordában tartani. Egy kicsit biztos sikerült megmérgeznem magamat, mert most - 2 nap után - pl. érzem a vesémet és néha belémnyilallnak az érfájások is a legkülönbözőbb helyeken, nem beszélve a szikkadt szájpadlásról. De a közérzetem passzol. Jó volt.
Azon gondolkoztam, hogy vajon a folyadék hígítása mennyit számíthat ellenreakció szempontjából. Úgy értem, biztosan lehetne optimalizálni a folyadékmennyiséget (minél kevesebb, annál jobb) a víz LSA-felvevő képességének függvényében. Kísérlet...
Na, legyetek jók, ha tudtok!
|
| | | | |
| |
| 
 |
