Zoli:

Hajnalka

Sziasztok, a nyolcvanas évek első felében fogyasztottunk barátaimmal Hajnalkát, gondoltam leírom a tapasztalataimat, mert nem láttam a site-on ilyen tartalmú írást a boltokban meg még mindig lehet kapni a magokat.

Pontosan nem tudom már kitől jött az infó, hogy "LSD" van a hajnalkában! Méghozzá szigorúan az Ezüstkék fajtában, de nem sokáig főtt az agyunkban a gondolat vettünk is pár zacskóval valamelyik vetőmag boltban hamarosan. Akkorában igen aktívan kutattunk minden pszichoaktív anyag után még sehol semmi klasszikus drog az országban a Parkán, a codein, a fogyasztótabletták kora volt ez a racsi már el lett dobva, de érdekelt a téma minket alaposan. Csak a történelmi betájolás végett mondom mindezt.

Szóval kezünkben az anyag, az instrukcióknak megfelelően meg kell darálni. Berontottunk egy közértbe és akkor még voltak mákdarálók néhol, megdaráltuk azzal. Senki nem fogott gyanút azt hitték este mákosnúdli lesz punkéknál. Vettünk tejet is és benyomtunk abból a porízű trutyiból tejjel pár kanállal egy haverommal, azután elmentünk zenekari próbára. Ott nem mentünk be a próbaterembe, hanem megpihentünk a próbaterem előtt egy zöld füves részen a bokrok között.

Hamarosan izomfájdalomra lettünk figyelmesek - konkrétan nekem a combom belülről kezdett fájni meg kezdtünk lelkileg közelebb kerülni egymáshoz mint két háborús sebesült az izomfájdalom miatt. Érdekes módon a meglévő állapotba beragadást is meg kellett tapasztalni ami azt jelentette hogy amíg nem mozdultunk addig semmi baj nem volt, de ahogy változtattunk a fekvésen, megmozdultunk kezdődött a rosszullét és az izomfájdalom erősödött. Hamarosan vége lett a próbának elindultunk a többiekkel a belváros felé. Ez igen érdekesen alakult, a felállás szédüléssel, hányással járt de miután megszoktuk tudtunk állni nem volt rossz. Az elindulás azonban ujra kellemetlen volt először - szóval kicsit darabosan ment minden.

Azután elkövettem már a Nyugati körül a hibát valami hirtelen indíttatástól vezérelve - elszaladtam a többiektől !!, mert egyedül akartam lenni. Felmentem az albérletembe ami üresen állt szerencsére. Mikor egyedül maradtam kitört a para: az idő megállt, a másodperc mutató úgy lelassult hogy nagyon ritkán majd szinte soha nem ütött. Ez még O.K. ha az ember jól van, de én rosszul voltam, hosszasan feküdtem a fürdőszoba padlón, mert az jó hűvös volt. Azt gondoltam itt vagyok az örökkévalóság területén és teljesen beteg vagyok - micsoda pech? Azután a tér teljesen vadul hirtelen kinyúlt egészen hosszúra majd hirtelen vissza. Azóta ettem LSD-t hasonló tényleg, de ez sokkal vadabb és erőszakosabb szinte lehetetlen élvezni legalábbis nekem. Ez egy mérgezéses állapotnak tűnik inkább..

Szóval egy idő után elég lett belőle, nagy nehezen felkeltem, fogtam egy nylon zacskót amiben a tiszta zoknijaim voltak - később kiderült és kimentem az utcára. Úgy nézhettem ki mint egy eszelős. Gondolkodni tudtam tisztán és a sarki telefonfülke elérése után hívtam a mentőket a saját barátomként - magamra. Hamarosan meg is érkeztek, gyorsan felismertek betereltek a kocsiba. Rövid pupilla és vérnyomás vizsgálat után szirénázva elindultunk a Korányi felé. Mikor már társaságba kerültem nem volt nekem különösebb bajom. A telefonba azt mondtam öngyilkosságot próbált a barátom elkövetni valami méreggel - ez én voltam. Nem óhajtottam katonának bevonulni ez az eset jól jött később. Tudtam gondolkozni még ilyen dolgokról is.

Ott bent nem csináltak velem semmit v. fél óráig, már éppen kezdtem elfáradni az állástól amikor felültettek egy trónszerű székre, leszíjaztak és nemes egyszerűséggel heves szidalmazások közben gyomormosás címén meg akartak fojtani. Ezt egy vastag gumicsővel csinálták amit a torkomon letoltak, amitől nem kaptam levegőt mindaddig amíg el nem ernyedtem feladván életem és akkor kaptam levegőt a cső mellett egy kicsit, taknyom a földig lógott. Belémöntöttek egy lavór vizet kancsónként szép lila színe lett ahogy visszajött. Mikor megunták kiszabadítottak és ki kellett innom egy korsó szénpépet - nem tudom azt miért nem öntötték le a gumicsövön, mint a vizet? Azután jött a detox reggelig, majd a diliház, mert nem írtam alá a papírt, hogy nem akarok öngyilkos lenni. Ott 4 napig húztam, mert nem adtak enni rendesen és éhes voltam mindig. Ezek a papirok extrém jól jöttek később az életben, örülök hogy sikerült a" kommunista" Magyarországon beszerezni őket.

Hát ennyi volt - nem tudom hasznos-e a leírás tényleg régen volt. A pontos élményre már nem emlékszem ezért vázlatos a leírás de hátha valaki valamit ki tud sütni belőle. Nemrégen fiatal ismerőseim beszámoltak róla, hogy vettek hajnalkát a magboltban és kipróbálták többször is...

© Copyright 2007, 2007 Daath.