Csőgáz:

Elhullás „Hajnival”

Az élmény éve: 2002.
Az adag: Fejenként kb. 180 hajnalkamag.

Gyerekek, a Hajnalka az nem vicc! 750-et toltunk le négyen, a „kezdeti nehézségek után” elképesztő erősségű trip és totális szétesés. 4-6 óra teljes izgalom, amit még egy hét után se raktunk helyre igazán. Nagyon meglepett bennünket, azt hittük, hasonló lesz egy jó kis olvasztott haska-főzelékhez (röhögés, üllő a fejen, kaja, bepunnyadás). Ehhez képest elképesztő vizuális effektek, a zene megtestesülése, iszonyat pörgés, tízruppó nagyságú szemek. 8-))

Kávédarálóval ledaráltuk a magokat, és narancsléturmixot csináltunk, teljesen iható. 10 perc múlva mindenki elég szarul nézett ki, és úgy is érezte magát, valszeg emiatt a „tiszták” elhagyták a tetthelyet, valami szórakozóhelyre. Gombóc a torokban, hányinger, gyomorfelpuffadás, egyszóval a kezdeti nehézségek. Biztattuk egymást, és röhögtünk egymáson. Cs szerint: „Ebben ez lehet a fless...”

Közben neteztünk is, de kezdtünk semmit sem érteni a dolgokból, mindenesetre a következő egy órában ide (Index) akartunk jutni a fórumra, de sajnos csak az Index kezdőlapig jutottunk. Megbabonázott bennünket a színek kavalkádja, meg a szép betűk tengere :-)))), és egyre inkább kicsúszott a talaj a lábunk alól. Elképesztően belassult az idő, közben Osi kinézett az ablakon: „Öregem, három tehén áll az utcán.” Cs is megnézte: „Hülye, azok tankok.”

Valaki felvetette, menjünk mi is diszkóba, de hát ilyen állapotban hová engednének be? Könyörgőre fognánk a bombereseknek: „Naaa, nem foglalunk majd sok helyet, csak beállnánk egy-egy sarokba egy pár órára!” Nem mentünk sehova, inkább rendeltünk pizzát... Mikor harmadszorra hívtuk vissza a pizzázót az étlap felsoroltatása és elfelejtése után azért, hogy honnan is tudják a címünket, és valóban rendeltünk-e, a hölgy kezdett kissé türelmetlen lenni.

Osi rászakadt a cédére, és nyomatta a zenét, minden szám és mondat külön emlék, élmény, gondolat, majd vizuális folyamot indított be. Elképesztő volt, olyan gyönyör, amihez nehéz hasonlót találni! Cs: „Azt hiszem, bevizeltem a gyönyörtől!” És mindannyian láttuk is, ő meg érezte, persze nem így volt. „Nem baj, pisálj csak be!”

Ki kellett kapcsolni a zenét, mer' lassan kezdtünk megőrülni a folyamatos gyönyörtől, és megjött a pizza is. Tuti megmalmozott a futárgyerek, mer' tízzel fizettünk, és nagyon levágósak voltunk (szerintünk), és legalább tíz percig számolta a dellát.

A dobozba belenézve lejátszódott az életem előttem. :-)))) Közben a lakás kezdett úgy kinézni, mint a Félelem és reszketésben. „Dombok felett, felhők alatt, repííít a messzeségben, élvezd hát amíííg tart!” Villanásokban láttunk, és nem tudtuk eldönteni, hogy a saját gondolatainkat látjuk, vagy azt, ami történik, vagy ami már megtörtént. Ez nekem és Cs-nek idővel kezdett nagyon nyomasztólag hatni. Beletekeredtünk rendesen ebbe a gondolatsorba, ami átcsapott abba, hogy sose jövünk le erről. G mondta, hogy ő már nem érez semmit, mi viszont reszkettünk, mint a nyárfalevél, és Osi szerint még mindig figyeltek a tehenek az utcán.

Para on! Szaladgáltunk a kégliben, mint a töketlenek, és remegtünk. Közben állandóan azt éreztem, hogy gittelnem kéne, de a vécében semmi nem sikerült, de ahogy kijöttem, levert a víz. Ez már hajnal felé volt, és kezdtünk nagyon kifáradni, ez szerencsére elvonta a figyelmünket lassan a paráról. Beájultam, többre nem emlékszem.

Másnap még mindig enyhe retardáltság-érzés, meg enyhe hasmenés. Nagyon tanulságos volt, és a közepe asszem mindent megért.

© Copyright 2002, 2002 Daath.