 |
Hawaii törpeGrishtee, 2003. március 4.  | |  | | | | 269. goloka | 2009. március 7. 22:09 |
| |  | |  | | | | János666, nem is tudom, mit mondjak. Érdekes beszámoló volt, köszönjük. Már csak azért is nagyon érdekes, hogy ugyanaz az anyag mennyire más reakciót képes kiváltani személyiségünk különbözősége és nyilván a set/setting miatt. Számomra az LSA nagyon súlyosan mutatott rá a lényegre, igazán erős, magával sodró pszichedelikum. És továbbra is úgy érzem, nagy horderejű mondanivalója van. Ez a mondanivaló pedig csak megerősíteni látszik korábbi hitemet. Őszintén sajnálom, ha ilyen negatívan élted meg, de ennek okát talán nem magában a pszichedelikumban kellene keresni. Ezek az anyagok csak azt hozzák elő belőlünk, ami már eleve bennünk van. A totális nihilizmussal pedig nem tudok egyetérteni, mint ahogy sokan mások sem, tehát hogy semmi nem számít, bármit megtehetünk, nem kell segítenünk egymásnak, mindenki hagyja békén a másikat, stb... Milyen szeretetlenségben élnénk, ha mindenki így gondolná? Nem lehet, hogy pont az ellenpéldát mutatta meg neked, hogy hová NEM kéne eljutnunk? Igenis számítunk, mindannyian, és egyikünk sem kevésbé mint a másik. Én így éreztem a trip alatt és azóta is. Hosszú távon valóban nem számít semmi a felismeréseinken kívül. Ez is elég egyértelmű érzés volt, már ha szavakba redukálhatóan kifejezhető egy kicsit is. Persze nem. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | ///Part2 (az előző hozzászólás folytatása):
Továbbá, tök felesleges a pszichedelikus szerek fogyasztása, mert a trippelő azt állítja magáról, hogy képes szilárd elhatározással belevágni valamibe, amit végig fog csinálni, és kitart elhatározása mellett. Nade kérem! Szerintem meg aki épp benne van most ebben a nagy vízióban, amit szerek nélkül látunk nap mint nap, és valóságnak hívunk, nem azt jelenti, hogy képes volt arra, hogy hozzon egy elhatározást, és belevágjon az életbe, mint egyfajta tripbe (meg is ölhetné magát mindenki már az anyaméhben
)?
Akkor miért is szökdécselünk a józan valóság elől? Épp mi lépünk ki a józan valóból egy másikba, akik elvileg képesek arra, hogy elhatározzák, miszerint ha belevágnak valamibe, végig is csinálják? Holott igazolható, hogy belevágtunk már a józan valóság megélésébe? Ha nem bírunk folyamatosan bármiféle kiugrás nélkül a hétköznapi valóságban megférni, akkor nem vagyunk elég elszántak. Ha nincs kellő akaraterőnk, akkor ne is fogyasszunk pszichedelikumot. Sőt, ha eddig még nem volt elég paradox a dolog, még megfejelem, hogy ahhoz is kellett anyag, hogy feltárjuk ezt a paradoxont...
Mindezen gondolatok sokszor idillinek induló dolgokból jöttek elő, mint például lehunyt szemmel kezdtem hallgatni a madárcsicsergést az utcáról. Csak aztán rájöttem, hogy eddig sosem szerettem a madárcsicsergést, most miért tenném? És hopp, leszakadt a vászon a hatalmas réttel, amit magam előtt láttam csukott szemmel (nem olyan halu, mint hallucinogén szernél, csak elképzeltem mint józanon is, spontán haluk most se voltak). Mi a lényeg? Semmi
Ez a szer nekem ismét azt üzente (ezúttal tisztábban, érthetőbben, egyértelműbben), hogy: Nincs itt semmi! Nincsenek nagy igazságok, nincsenek nagy felfedezések. Nincs megértés, nincs semmi a valóság előtt, mögött, vagy után. Ez ennyi, és kész, nem kell ezzel kezdeni semmit. És mindezt negatív kicsengéssel, nem pedig nyugtatóan.
Számomra a torokmaró hányás, a hatása alatti nyomott hangulat, a másnapi enyhe szédelgés és bőrviszketés, a lehangoló mondanivaló miatt már nem csak 4/10, mint elsőre, már csak 3/10. Köszönjük a részvételt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ///Part1:
Nos, a múltkori semmitmondó, de mellékhatások miatt enyhén kellemetlen 5 magos farózsázás után most adtam neki még 1 esélyt 6 maggal.
Ezúttal 8-kor ettem utoljára egy szelet pizzát, éjféltájt értem oda hogy bekajoljam a magokat. Eredetileg 7-et terveztem, de az 5.-nek nagyon erős íze volt (Nem tudom romlott, vagy épp kivételesen hatóanyagdúsra érett???), húzta a számat, elvette az "étvágyam", ezért megálltam a 6. után.
Eleinte azt hittem jobb lesz, mint múlt héten, mert ugyan lassabban kezdett felfutni, de most semmi gyomorbántalmat nem tapasztaltam egy jódarabig. Kb 3 óra elteltével kezdődött egy olyan szakasz, mikor folyton mocorognom kellett, hogy ne kezdjem úgy érezni mintha kővé akarnának dermedni az ízületeim, és a számon kellett levegőt vennem, mert az orrom mintha el lett volna dugulva (de nem tudtam belőle mit kifújni zsepibe). Ezzel elment úgy fél óra, tök optimista voltam, hogy most intenzívebb lesz, mikor is T+3,5 óra körül kimentem a WC-re. Tényleg csakis vizelni indultam, mert száradt a szám és sokat kortyolgattam éjfél óta (lassan, nem vedeltem). Mikor végeztem, megálltam gondolkodni, ottmaradtam a WC-ben pár percre, és hihetetlen módon egyszer csak úgy feltört belőlem minden, mint egy vulkán, addig öklendeztem míg csak levegő meg gyomorsav jött ki, ami jól megmarta a torkomat.
Visszamentem a szobába. Magyaráztam magamnak, hogy ez a hányás nem teszi tönkre az estét, legalább most már emiatt sem kell aggódni... De azért nem ilyen egyszerű, mégiscsak végigkísérte ez a rossz emlék az egész estét és a másnap délelőttöt. Kb 6:30-kor tudtam elaludni, 11-kor keltem, de még este 5 körül is volt utóhatása, ami 6-7 körül múlt el.
A hányás után pár perccel a múlthetitől felszabadultabb, tisztább élményt kaptam. Most már nem voltam annyira bepunnyadva, nem éreztem magam túl lustának hogy gondolkozzam.
Rengeteg dolog kavargott a fejemben, és most már részben egyetértek Galoka-val. Az LSA üzenete:
"Semmi sem fontos, csak a szeretet." - Most már egyetértek egész addig, hogy "Semmi sem fontos", és ennyit. Nekem ez jött le, minden értelmetlen, semmi sem fontos. Legutóbb is ilyesmi körvonalazódott bennem, csak most tisztább és intenzívebb volt az élmény, hogy jobban felszínre törjön és értelmezhetőbb legyen a gondolat.
Mindezt szép és magasan szárnyaló gondolatok szövevényeként fűztem össze. Nem is értem már így józanon hogy is lehet ez, de akkor biztos voltam magamban.
Pl. rengeteg minden jutott eszembe, és arra gondoltam, hogy jegyzetelni/diktálni kéne belőle párat, későbbi részletes kifejtésre, és akár egy könyv is kijönne a ma estéből. De aztán mire jutottam? Lényegtelen.
Úgy éreztem tök mindegy, hogy ki mit hisz, mit érez. Nem kell könyveket írni, nem kell átadni a filozófiai/spirituális tudást. Minden embernek magának, saját erejéből kell megtalálnia az útját, nem kell egymást segítenünk, rávezetnünk az útra a többieket, vagy sajnálni azokat, akiknek nem adatik meg a magasabb szintre lépés. Aki megteheti az kiérdemelte, de igazából talán még ő sem nyer vele semmit. Aki pedig magától nem törekszik rá azt nem kell győzködni, vagy akár segíteni, felnyitni a szemét, hogy nézelődjön, hátha érdekelni kezdi, vagy ilyesmi...
Másik, hogy az időérzet torzulás megfigyeléséből elindultam affelé, hogy:
Mi van, ha valaki tudatosan manipulálta az órákat? Minden óra direkt rosszul jár, egyformán siet vagy késik, és így van ez már a legelső óramű feltalálása óta. Sőt, nem is 24 óra egy nap, az is egy csalás, hogy a nap mindig azonos időn belül kel fel és nyugszik le. Sőt, hülyeség hogy egy forgási ellipszoid alakú földön vagyunk, és boygók keringenek körülöttünk. Ez az egész csak egy vászon, ami akkor le is szakadt a szemem előtt. Nincs semmi, csak a pillanat az ürességben. De nem olyan ez mint a Mátrix, nincs hová menni, ennyi az egész létezés. A józan valóság is csak egy ugyan olyan hallucináció, mint a beanyagozott halu.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Sokmindenben nem hiszek, ebben sem hittem, de ami jött az határozott és váratlan volt, most már hiszek benne, csodálatos növényke :D |
| | | | |
| | | | | | 265. goloka | 2009. február 28. 12:30 |
| | | | | | | | János666, érdekes, hogy ennyire nem jött be. Bár szerintem felesleges ilyen összehasonlításokat tenni, hogy "x db mag mennyi papírnak felel meg", mert ez egyszerűen egy másik anyag. Bár én nem próbáltam a D-betűs barátját, mivel szintetikus, és ezért nem is fogom, de a leírások, elmondások alapján tényleg nincs sok közük egymáshoz. Nálam sem okozott plasztikus hallucinációt, mint ahogy pl a salvia sem, soha... Ennek ellenére mégis tökéletesen kerek és egész volt az élmény, semmi nem hiányzott... A Teljességet mutatta meg, a maga egyszerű formájában. Lehet, hogy megintcsak set/setting kérdés ez is? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Előző hsz folytatása:
Minden kis filozofálgatást azzal zártam, hogy oké, ez is biztos egy lépcső az úton, most hogy megtárgyaltam bekerül a helyére a mátrixba, és mikor jön a tetőponton a végső kalkuláció, a nagyobb kérdés, majd felhasználom ezt is, mint részeredményt, és meglesz a nagy megoldás.
Hát nem, nem jött semmi, csak a józanodás. Picit lehangoló volt.
Mikor kezdett véget érni a menet, és megpróbáltam magamban összerakni egy kis verdiktet, valami ilyesmire jutottam (mintha egy női hang ezt mondta volna nekem a távolból, mikor elgondolkoztam az este összegzésén):
"Nem kell többet visszajönnöd ide, már megkaptad amit akartál. Nincs itt semmiféle nagyobb igazság, amit még ne tudnál, és az LSA feltárhatna előtted. Ez ennyi volt, ne is várj többet."
Én pedig helyeseltem neki (hangosan ki is mondtam, miközben a haveromra néztem, aki még rendesen benne volt): "Én nem eszek több farózsa magot. Nem rossz, csak nekem ez valahogy nem hiányzik."
Még azt tenném hozzá, hogy nekem nagyon hiányoztak a képi hallucinációk, pedig fel tudták volna dobni az esté. Néha mikor nem volt min agyalni bámultam egy pontot a szobában, és könyörögtem neki, hogy "légyszi, csak mozdulj meg egy kicsit, nem kell rögtön fraktálba csavarodni, csak torzulj el egy kicsit", de persze nem tette meg. Haluk nélkül üresnek éreztem az élményt (vagy legalább is pótolhatták volna azt ami elmaradt). Ha lettek volna képi haluk, amik szórakoztattak volna, akkor összességében jónak ítéltem volna az estét. Így azt mondom inkább valami gyenge felütött bélyeg mint farózsa.
A haverom, aki még nem papírozott, csak füveztünk és salviáztunk néha, sokkal jobban élvezte az LSA-t mint én. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát ez a magozás nekem nem annyira jött be.
12 magot vettem egy megbízható forrásból (hoztam már tőle többször salvia kivonatot), aki azt mondta, hogy kb 4-5 mag felel meg egy mai átlagos LSD bélyegnek (többet ne egyek, főleg ne elsőre...). Ez elvileg az erősebb féle mag volt, amiből az 5 megfelel a gyengébb 10-es pakknak.
Hát jó, a 12-ből épp 2 db nézett ki kicsit appróbbnak és hitványabbnak a többi 10-től, így azokat kidobtam, a maradékról leszedtem a héját, és vizesen lekapartam a fehér hártyát.
Én gond nélkül elrágtam a magam 5 magját (véletlenszerűen vettük ketté a kupacot), mint valami cukorkát, haverom viszont szenvedett vele, még késsel is bevagdosta, hogy szét bírja rágcsigálni.
Ez kb este 8-kor történt, 9-kor már kezdtük is érezni.
Érdekes mód nem nagyon voltak elkülöníthető fázisok. Nem túl hirtelen, de azért gyorsan felfutott, utána egyenletesen adta kb 5 órán át, majd kevesebb mint egy óra alatt végbement a lejövetel, és bealudtunk.
Fizikailag kellemetlen. Nem volt hányingerem, és nem is fájt a hasam, de az első órától elalvásig végigkísért valami nyomott érzés. Mintha fáradt lettem volna, és erőtlen, csak nem akartam még aludni... A gyomrom nem volt vészes, de azért kicsit zavart mikor rosszalkodott (nem hangosan, és nem fájdalmasan, de éreztem hogy néha kavarog, azt hittem majd megfosat, vagy megfingat, de nem tette, csak morcoskodott magában egész este).
Én tudtam járkálni is, de szívesebben fetrengtem a kanapén, utastársam a kanapé, és a padló közt kereste a helyét, de sehol sem találta igazán, járni meg csak úgy tudott, mint aki hulla részeg.
Szóval minden mástól függetlenül, ha nem is fájdalmas vagy elviselhetetlen, de azért elég nagy negatív befojással volt az egész élményre a nyomott fizikai állapot. (Néha nem volt kedvem végigvinni a gondolatokat, mert lustának éreztem magam, vagy épp tekert magán a gyomrom és kizökkentett).
Szellemileg olyan semmilyen volt. Mármint persze, nagyon is éreztem, hogy ettem valamit, véletlen sem voltam józan. De nem volt túl meggyőző. Kicsit jobban szárnyaltak a gondolataim, de azt sokszor le is törte az az elnyomott érzés, amit a mellékhatások okoztak.
Ha még egyszer ennék, szerintem vennék mellé egy kevéske spurit, hátha kompenzálja a dolgot (bélyegnél is csináltam már és jó volt, csak ezt a növényt ugye még nem ismertem, és nem mertem...).
Idő közben halkan szólt a TV, úgy hogy beszélgetni is tudjunk, de értsük mikor csönd van. Míg a haverom a földet törölgette fel a ruhájával, vagy a kanapéval küzdött, addig ki is választottam neki egy fasza kis műsort, épp 20 perc volt még mire indult a Hülyék paradicsoma című agyzúzó alkotás a HBO-n, addig, és utána Southparkot néztünk. Nem tévedtem, mire indult a film abbahagyta a takarítást, és élvezte a filmet. Én kicsit untam, mert pár éve már láttam DVD-n, de legalább tudtam magamba fordulva is foglalkozni a gondolataimmal, míg őt lekötötte a TV, és nekem is adott ötleteket mikor arra figyeltem.
Egyszer próbáltam zenét hallgatni, de semmivel sem voltak érdekesebbek a számok, mint józanon. A hallásom és látásom is inkább tompább volt, minthogy élesedett volna.
Az időnek rendesen adta az ívet, az este megfelelt vagy egy hétnek.
Nem éreztem magam kellemetlenül, de sűrűn meg kellett mozdulnom, mert amint megálltam, úgy éreztem mintha ragasztó lenne az ízületeimben, ami szép lassan megköt, ha nem mozdulok.
A gondolatmenetem viszonylag egysíkú volt. Előkerült egy kérdés, rávágtam a hátköznapi választ, kifejtettem miért nem tökéletes, továbbmentem egy fokkal, majd még 1-el, mikor megállapítottam, hogy "á, lusta vagyok én most ehhez, hogy ilyen messzire menjek", és akkor valahogy félbeszakadt. Ekkor mindig olyan érzésem volt, hogy nem baj, hátha lesz még tetőpontja az estének, amikor talán minden eddigi agyalás értelmet nyer. A rengeteg feltett kérdés, és átrágott magyarázat majd egy összefüggő képpé kristályosodik, és úgymond "megvilágosodom" valami téren (nem úgy mint aki Jézust meg Buddhát lát, csak rájövök valami nem túl hétköznapi dologra, amit már értékelni tudok, hogy megérte az estét). |
| | | | |
| | | | | | 262. Zoli | 2009. február 25. 21:50 |
| | | | | | | | Netrol rendeltem. Az allamokbol erkezett es legalabbis kinezetelre azoknak tuntek, de hat vegulis van par hasonlo mag ami megse HBWR. Meg maradt par mad, azt a baratnom el akarja otthon most tavasszal ultetni es hat majd kidul mi no ki belolle, ha egyaltalan kino majd valami. |
| | | | |
| | | | | | 261. Csokker | 2009. február 25. 15:46 |
| | | | | | | "Ahol a kék ibolya is található" - Ezt kölcsönveszem:D:D
Amúgy ott tényleg jó a mag. |
| | | | |
| | | | | | 260. dagga | 2009. február 25. 12:03 |
| | | | | | | Bár már régen csekkoltam a Magyarországon onlány rendelhető magokat, de utoljára amikor megtettem nagyon elkeserítő eredménnyel zárult. Arra a kijelentésre jutottam akkor, hogy NEM lehet jó minőségű ( és most nem a csírázási képességre gondolok) HBWR magokat venni. Volt is már kis összezörrenés ebben a topicban ebből kifolyólag korábban. Ahol a kék ibolya is található ott most nálam az állás 1-1, úgyhogy visszatérek oda és remélhetőleg az arány javulni fog.
addig is szalvia! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | hát akkor az biztos nem hawaii törpe mag volt ha egyikötöknek sem volt semmi. :( gondolom előtte nem kajáltátok magatokat teli. esetleg lsdvel kereszttolerancia nem állhatott fenn a szervezetedben? |
| | | | |
| | | | | | 258. Zoli | 2009. február 24. 17:50 |
| | | | | | | | 7 magot kajaltunk hetvegenn a haverommal es semmi, az egvilagon semmi :-? |
| | | | |
|
