 |
Szorongás és egyéb pszichés betegségek leküzdésemusclemuki, 2011. május 5.  | |  | | | | |  | |  | | | Még válaszolnék mainnnnnn-nek.
Ha jól gondolom a problémád, az hogy nem tudod rábízni magad egy pszichiáterre, mert bizalmukat vesztették nálad, hozzánemértésükkel, hozzáállásukkal.... stb.
Szerintem ez az egyik legnagyobb leküzdendő probléma a "hozzánk hasonló" betegek számára. Persze ha van pénzed sok pszichiáter veszi elő tudása legjavát.... de ebbe ne menjünk bele.
A lényeg a bizalom és a másik oldal, hogy milyen hatása van a terápiának. Ha elmarad a pozitív hatás, akkro az ember könnyen elkeseredik és csak sodródik tovább.
Felvetnék egy olyan kérdést, hogy szerintetek a következő "terápia" mennyire lenne hatásos:
Mi történik amikor rosszulleszek?... feltűnik valamilyen tünet, vagy valami előidéz egy rossz gondolatot, amire elkezdek figyelni, majd megpróbálom elterelni másfele a gondolataim, hiszen pánikbeteg vagyok és saját magam taszítom rosszullétbe. Ez vagy működik és túljutok a krízisen, vagy beszippant és irányíthatatlan lesz, mert olyan testi tüneteket produkálok, amik rettentően ijesztőek. (nálam magas vérnyomás, szédülés, lüktető fej, halálfélelem, pánik)
Mivel ezt mind, a tudatalattimban rejtőző gondolatok idézik elő (félelem, "na már megint kezdődik" felismerések, és egyéb negítív gonolatok/érzések) ezért szerintetek működne-e az, ha tudatosan tömném tele a fejem gondolatokkal? Ezalatt azt értem, hogy ha nincs is kedvem hozzá, szándékosan erőszakolok magamra könyveket. Olvasok bármit. Elfoglalom magam rettentően unalmas, repetatív tevékenységekkel, és változatosakkal is. A lényeg hogy valami folymatosan rendszeresen csináljak, így tudatalatt is azokon kezdek el kattogni. (mint amikor az ember órákon át játszik egy játékkal és eléri a tipikus "rákockult" állapotot)
Ha találunk valamit, ami egy idő után betölti a "tudatalattink felső rétegét", akkor talán kisebb eséllyel jut eszünkbe és könnyebben tudjuk elnyomni a rosszullétet kiváltó tényezőket...
Ez ugyanúgy csak elnyomja a problémát mint a gyógyszerek.... de talán a sok tevékenység amivel lefoglaltuk magunkat, azon felül, hogy leköt minket pozitív irányba vezet minket az "úton". És ha ez működik akkor stabilabb lelkiállapotban, talán sikerrel szembenézhetünk a betegségünkel és pozitív várakozásokkal mehetünk el pszichológushoz. Vagy esetemben, talán sikerül megtalálnom idővel a lelki békém és ezáltal feloldódik az a feszültség is ami a problémáim okozta.
Mi a véleményetek erről a "túlterheléses" módszerről? Mainnnnnn te, hogy látod neked mi a problémád forrása? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | A gyerekkori traumákkal és azok hatásával én is egyetértek. Létező dolgok, és ezek átértékelésével véleményem szerint is sokat lehet elérni. Ám ez is csak egyfajta terápia, ami bizonyos egyéneknél működik. Nyilván mivel mindenki volt gyerek/fiatal és mindenki jelen valójára hatással van a múltja, ezáltal biztos lehet találni szorongást kiváltó dolgokat..... De ez szerintem a tudomány módszereinek a boncolgatása amely mondatok végére mindig oda kell tegyük, hogy ezek teljesen szubjektív vélemények, ahogy H2O is hozzátette.
Én szeretném, ha inkább gyakorlatiasabb kérdésekkel tudnánk foglalkozni, amik nem csak tudományos, hanem tapasztalati oldalról is vizsgálják az aktuális problémát.
A pszichológus/pszichiáter pszichés betegségekkel foglalkozik. Ez nyilvánvaló, de mi van akkor, ha én úgy gondolom, hogy nem tud nekem segíteni?
Elöljáróban leszögezném, hogy jól ismerem magam. És ez nem előítélet, nincs ellenérzésem a pszichoterápiákkal szemben, sem az orvosokkal szemben. Én egész egyszerűen gyerekkorom óta, külön választom magamban a gondolati szintem, a lelki dolgaimtól (szándékosan fogalmazok felületesen, mert nyilván ez sokkal bonyolultabb). A lényeg, hogy az én szorongásom, lelki eredetű. Ebben tökéletesen biztos vagyok. Ezen probléma jelenlétében, különféle stresszek hatására alakult ki az alső pánikrohamom. Időbe telt, míg ezt felfogtam és tudatosult bennem. A gond az volt és jelenleg is az, hogy ezen élmények olyan hatással voltak a tudatalattimra, hogy a magas vérnyomást és rosszulétet, eleinte pánikot kiváltó "gondolati-lánc" folyamatosan átalakult és megmaradt. Voltak napok amikor jól voltam, de nem sikerült kiírtani a fejemből, mert a sok idő alatt már nagyon mélyen jelen voltak a fejemben. Ébredéskor az első gondolatok között van és ezt nagy bajnak tartom.
Úgy gondolom, a pszichiáter számomra meg tudja tanítani a mószereket, hogy kezelni tudjam a kattogó gondolataimat és a pánik bekövetkeztét. Gyógyszerekkel akár javítani tudja a közérzetem is. De jelen elgondolásom szerint, mivel a problémáim okozója lelki, spirituális eredetű, ezért nem fog tudni vele mit kezdeni. Leginkább azért nem mert a spirituális jellegéből adódóan számomra egy pszichiáternek köze sincs ezen dolgokzoz. Úgy tudnám a legjobban elmagyarázni, hogy a megoldást nekem csak valamilyen szakrális vezető tudná megadni. Akire felnézek és tudom róla, hogy minden állapotában magasabban áll mint én. Úgymond a vezetőmet keresem.
Részemről azt érzem, hogy a problémámon egy ilyen találkozás tudna segíteni. Talán más is hasonlóan érez.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen beszéltem,átjártam 3-4 pszichiátert az évek során.Az első akinél jártam sajnos ellentmondásba keveredett önmagával,ami abban nyilvánult meg,h pszichoterápián az ellenkezőjét kezdte állítani annak amit az azt megelőző beszélgetés során kijelentett ,véleményezett.Szerintem ekkora hiba nem megengedhető ilyen esetekben,így otthagytam.
A második szerint ezt a zavart a tudatalatti csinálja valamiképp és 3 hónapos gyógyszerszedést javasolt(szorongásoldó) az állapot realizálódásának reményében.Javasolt továbbá pszichoanalízist,
mellyel szerinte kideríthetőek az okok.3napig szedtem amit felírt,nem hatottak,otthagytam.(Visszagondolva lehet nem kellett volna)
A harmadik szerint organikus eredetű,a kényszerbetegség okozza valamint rám biggyesztett még egy enyhe személyiségzavart is, amin azért akadtam fent mert ha jól tudom durva ellentmondások
jellemzik azt az állapotot én pedig csak fogalmakkal vagyok maximum ellentmondásban ha elmélkedek a világ dolgain.Bár az önképemmel lehet valami gond,valahogy nem stabil és sokat is
nézem a tükröt emiatt.Kaptam tőle Cipralexet.Lefekvés előtt szedtem be,aztán arra lettem figyelmes,hogy a monitoron a betűk és a színek különös táncot kezdenek el járni majd rám jött egy elég durva tompulás,bénultság.Hulla fáradtan irány az ágy ahol 10 perc fekvés után lidércnyomás szerű érzés ébresztett.Szóval ez a doki sem jött be.
A negyedik kognitív viselkedésterápia és integratív hipnoterápia
(ébrenléti)pszichológussal.Ezt egy évig csináltam egy nagyon okos nővel,de eddig nem hozta meg a belefektetett energiákat,úgyhogy most függőben van a dolog.
Most Kb az a helyzet áll fenn,hogy látok magam körül még 4-5 irányjelzőt,mégsem tudom merre kéne lépni ez ügyben.Egyrészt fáradt vagyok a sok tünettől,másrészt félek,hogy egy újabb hatástalan terápiát fogok végigcsinálni és semmi sem fog változni
|
| | | | |
| | | | | | 116. H2O | 2012. január 20. 02:04 |
| | | | | | | | Nehogy valaki elkezdje de fasza vagy te H2O dumát, semmi szükség rá, csak azért írtam le, hátha segít valakinek. Nem vagyok pszichológus, de megérzésem szerint a gyermekkori sérülések okozzák a legtöbb problémát, ezért ezeket a helyzeteket kell megpróbálni kívülállóként újragondolni. |
| | | | |
| | | | | | 115. H2O | 2012. január 20. 01:32 |
| | | | | | | "neked is egy berögzült tudatalatti stressz, vagy egy rossz "gondolatmenet", a probléma okozója"
ez nagyon jó...
szocfóbiám nekem is volt, és én is átéltem minden velejáróját, rettegtem percről-percre, annyira, hogy már nem tudtam elvégezni a munkám (egy multinál vezettem 25 fős csapatot, aminek része volt, oktatások, továbbképzések heti megtartása, konferenciákon való előadás, a novotelbe úgy ezer ember előtt, évente kétszer kellett beszámolót tartanom...) Szóval olyan tehetetlennek éreztem magam, mert hiába akartam változtatni, nem sikerült, elmentem egy magánpszichiáterhez.
Gyógyszerrel kezelt, és pszichoanalízissel heti egyszer. Egy hónapig tartott kapcsolatunk, a gyógyszerek semmit sem értek, viszont a beszélgetések során rájöttem, hogy gyerekkoromat kell átértékelnem.
Édesapám arrogáns-agresszív személye, teljesíthetetlen elvárásai, megfelelési kényszert, majd kisebbségi komplexust alakítottak ki. Ez volt szorongásokkal teli addigi életem oka.
Újra kellett értékelnem, észre kellett vennem gyerekkori énem sebezhetőségét, beláttam, hogy én nem rontottam el semmit, apámról meg kellett változtatnom a véleményem...
Attól kezdve boldogan élek, mikor ezt felismertem sokat sírtam örömömben...
Sok erőt kívánok a változtatáshoz! Mert a fejünkben dől el, hogy mi a valóságunk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Orvoshoz szerintem mindenképpen menj el! Én eleinte attól paráztam, hogy megtudom, valami bajom van tényleg, de pont egy ilyen "félelem" is elegendő ahhoz, hogy rátegyen egy lapáttal az ember általános vérnyomására.
Olyan szerencsém van, hogy édesapám gyógyszerész, tanult anatómiát, hatástant, stb... és nem buta ember. Sok tanácsát megfogadtam már életem során és mindig igaza volt. Amikor kérdeztem őt afelől, hogy mi a normális pulzusszám, vérnyomás, hogy miért szédülhetek.... mindig az a válasza, hogy a lényeg, hogy a vérnyomás alsó értéke ne legyen nagyobb mint 90 hgmm. A másik, hogy meglegyen a megfelelő pulzusszám. Aki sportol, annak pl. általánosan alacsony pulzusszáma van akár 50 körüli érték is lehet percenként. Ezért lenne jó elmenned orvoshoz, mert ki tudná deríteni, hogy valójában van-e egyáltalán szervi problémád! A 100-110es nyugalmi pulzusérték valóban kicsit magas, de nem feltétlen vészes. És nem rosszindulatból, de a tulsúly is lehet a magasabb pulzusszám okozója.
Én azt tanácsolom, hogy mindenképpen konzultálj egy orvossal!
Az alvási nehézségek, pedig magamból kiindulva teljes mértékben a tudatalatt rejtőző stresszre és szorongásokra vezethetőek vissza. Mivel egész nap parázok például valamin, esetemben a szédülés és a rosszullét állapotától, ez idővel annyira a gondolkodásod részévé tud válni, hogy elalváskor be-be ugrik és felriaszt. Én mostanában elég sokat dolgozom tervezőprogramokkal, a munkámból kifolyólag és most pl. ha megpróbálok aludni, álandóan vektorokat látok, meg azon kattog az agyam, hogy egy hengert ide oda forgatok, keresem az origóját stb..... viccesen hangzik, de ez a tudatalattimba annyira benne van a szorongással együt, hogy emiatt az alvásom nem egyenletes. És mivel nem pihenem ki magam, ezért van nekem alacsony pulzusom ellenére magas vérnyomásom 148/86 és 48-52es pulzusom. Ez a vérnyomás még nem káros, de nem is normális. Valami miatt szédülést is okoz nálam, amitől rosszul érzem magam, ráparázok.
Na rengeteget tudok rizsázni.... :) Menj orvoshoz, beszélj vele. A sportolás tényleg nagyon sokat segít, és én ugy látom, a legtöbbet az életmódváltoztatás segít. Én is jelenleg alakítom a magamét és mérföldekkel jobb mint eddig volt. Cigit letettem, nem iszom, nem kávézom... kevés só és kevesebb plusz cukor. Nem vagyok túlsúlyos, csak így ezerszer jobban érzem magam. A cél, hogy rendszeresen eddzek is és fel tudjam venni a rendszeres zöldség és gyümölcsfogyasztást, csak még az időbeosztásomon kell kicsit csiszolni. Te is változtass a dolgokon, ha nem akarod a gyógyszereket nyomatni, de mindenképpen dumálj egy orvossal! Tisztában vannak ők is azzal, hogy bizonyos terápiák hatásosak sok embernél, csak sok a lusta ember ugye. Mivel nem újkeletű a "keringési zavarod", tehát nem mostanában vagy csak rosszul, ezért is utána kéne járnod. Én nem vagyok ugyan senki, de például lehet neked is egy berögzült tudatalatti stressz, vagy egy rossz "gondolatmenet", a probléma okozója. Rosszul alszol és neked is ezért rossz a keringésed. Nem pihen a szervezeted eleget.
Én azt mondom próbálj meg változtatni a dolgokon! Mivel fórumozol és keresed a megoldást.... te is tudod, hogy megvan benned az akarat a változáshoz!
Üdv: Nari |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az alvással nekem is problémám van, nagyon nehezen alszom el, és nagyon éberen alszom. Vérnyomással és pulzussal nekem is gondom van, orvosnál nem voltam még vele, de tudom hogy örököltem, mert Apukámnak is még mindig gyógyszert kell rá szednie, kb 18 éves korától kezdve ,és most 49 éves, és én nem akarok gyógyszereken élni. nyugalmi állapotban a pulzusom 100-110 között van, vérnyomás eddigi legmagasabb 181/124 volt azt hiszem, de már javult szerencsére. 20 éves leszek, és 5-17 éves koromig nagyon sokat fájt a fejem, szinte minden 2. nap az a rossz, alig kibírható, szinte vegyétek le a fejem azonnal, vagy tépjétek ki a fejemből típusú migrénes fejfájás, ahogy felkeltem, felemeltem a fejem, és minden ok nélkül kezdődött, ettem normálisan, kávét meg energiaitalokat nem ittam, volt egy időszakom, de leszoktam. gyógyszerek szinte semmit sem értek, és egész nap estig ágyban voltam, csak lehajtott fejjel lassan tudtam kimenni pl WC re, most hogy nem magas állandóan a pulzusom, meg a vérnyomásom, a fejem sem fáj annyit, max 2 hetente 1x :) senkinek nem kívánom, azt amit ki kellett bírnom idáig... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves Mainnnnnn!
Én is hasonló roblémákkal küszködök, de gyerekkorom óta én mindig is lassan tudtam csak elaludni. Iszonyat sokat kattog az agyam lefekvéskor. Sokáig nem volt ezzel bajom. Rengeteg jó ötletem akkor jött, levezettem szituációkat fejben, elgondolkodtam a következő napi terveimen, álmodoztam, tehát egyáltalán nem problémaként éltem meg ezt. Ilyen vagyok.....
A baj nekem azzal kezdődött, hogy nem igazán találom a lelki békém. Szellemileg nagyon sokat fejlődtem az utóbbi években az utam keresése közben, de véleményem szerint átestem a ló túloldalára és lassan már átoknak érzem, azt a sok gondolatot, amik idővel megszülettek bennem. Pedig úgyérzem ezen gondolatok éppen, hogy a "megvilágosodásom" felé vezetnek, csak éppen tehernek érzem már őket. Amolyan "megláttam a fényt, és kiégett a lelkem" tipusú érzések törtek rám sokszor. (talán kicsit költői, de így tudom a legjobban leírni)
Két éve kicsit felborult az életem és általánosan is sok stressz ért folyamatosan és ezzel a stresszes élettel együt a belső lelki problémáim felszínre törtek. Idővel már az alvás csak szenvedés volt..... paráztam attól, hogy nem tudok aludni, az életmódom a feje tetejére állt. Éjjel voltam aktív és hajnaltól tudtam csak másnap délután 4ig aludni, de ez sem jött mindig össze. Egy pánikroham következtében szorongani keztem nap közben is. Aki élt már át ilyet tudja nagyon jól mennyire nehéz kijönni ebből.
Jelenleg úgy érzem, már túl vagyok a felismerésen, hogy igenis ez egy betegség és a sok stressz, a rossz gondolatok, napi elfoglaltság hiánya okozza satöbbi..... Ezen túl léptem, elfogadtam, hogy ez van/volt és elkezdtem változtatni az életmódomon. Sikerült rendeznem a dolgaimat, és már általánosan elmondhatom, hogy semmi sem stresszel. Nem aggódom, igyekszem lekötni magam.
Mivel a pánikbetegség és a szorongás miatt magas volt a pulzusom ezért betalocot kaptam.... Volt amikor seduxen-t akartak nekem adni, és felírtak volna sanax-ot, de tisztában voltam végig azzal, hogy ezek csak elnyomják az agyam és nem jelentenek megoldást, ezért papíron is elutasítottam őket.... és lám nem haltam bele.... A lényeg inkább az, hogy a betalocot a magas pulzusom miatt és a vérnyomásom miatt szedtem rendesen. Jelenleg viszont a pulzusom az ami nagyon alacsony, és pont ez ami gondot okoz. (sportoltam/ok és sose volt magas a pulzusszámom, de most 48-52 körül mozog nyugalmi állapotban) Ez annyira alacsony, hogy az utóbbi két hétben egyre jobban szédülök. És pontosan ez az ami miatt ilyenkor nem tudok lenyugodni. Beleivódott idővel a gondolataim síkjába, hogy ezen agyaljak és saját magam viszem rossz állapotba. Jelenleg ez az ami miatt nem tudok aludni normálisan. Elkezdtem altatót is szedni az első pánikrohamom után, de mivel tisztában vagyok azzal is, hogy mennyire káros igyekeztem elhagyi. Mivel erre a felismerésre is eljutottam, tudom merre kell tovább moozognom, hogy meggyógyuljak, de egyenlőre még abben a fázisban vagyok, hogy az altatót még mindig beveszem néha, de már csak 3-4 naponta, hogy másnap tudjak korán kelni a munkába.
Összességében azért írtam le mindezt, mert jól esik kibeszélni magamból a problémákat. Megnyugtató, hogy nem vagyok egyedül a gondjaimmal. És legfőképpen azért írok, mert így talán más is látja, hogy szépen lassan túl lehet jutni ezeken a dolgokon. Látom azt, hogy alakulok, de még korántsem vagyok jól, viszont jó, hogy tudom realizálni az állapotom. És szerintem ez a legfontosabb... Akármennyire is rosszul van az ember mindig legyen tisztában azzal, hogy meg KELL oldania a dolgot. Nagyon be tud szippantani ez az egész, de én is el tudtam menni orvoshoz, és ahogy sorba zárják ki a szervi problémákat, rájön az ember, hogy ha nem is tök egészséges, a legfőbb baj belül lakozik. A nehézség az, hogy az ember a saját gondolatait kell, hogy korlátozza.
Szóval tenni kell a dolgokat és nyomatni kell, pörögni ezerrel!!!
Most itt tartok, de szívesen beszélek erről bárkivel akinek ilyen gondja van, mert nagyon sokat segít nekem is az, beszélhetek erről. |
| | | | |
| | | | | | 111. H2O | 2012. január 17. 21:51 |
| | | | | | | A szociális fóbiában szenvedő erős félelemeket és szorongást él áll, amik általában alvászavart is okoznak. A pszichiátria ezért is próbálja kezelni SSRI és nyugtatók, kombinációjával. Fontos lenne, hogy megtaláld, hogy mi okozta ezek kialakulását.
A leírtak szerint nem szedsz gyógyszert, ugye? Pszichológussal, pszichiáterrel beszéltél már? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdv nanodesu!Köszönöm a reagálást,de ha jobban megfigyeled elalvási nehézségről írtam nem átalvásiról,az alváslabort pedig azért tartom értelmetlennek mivel azt halottam,hogy ha ott nem sikerül aludnod,a műszerek sem mérnek semmit és hazaküldenek,
ez pedig szintén fennáll nálam:S
Szóval nem tudom,voltam áternél,pszichológusnál...Jelenleg heti egyszeri mély alvás összejön kb,a többinél meg nem pereg végig optimálisan ez a ciklus+jelen van az a régóta tartó állapot,mikor
az agy irreálisan magas szorongással reagál egy másnapi feladat elvégzésére vagy egy aktívabb eseményre(család,munka,stb..)
és megint csak a pihenés sínyli ezt meg...
Talán az OCD(kényszerbetegség) tűnik mostanában logikusnak,
hogy az az alap,a két érzés minősége is nagyon hasonlít de nem teljesen ugyan az.
Ha esetleg akad valaki aki jobban tisztában van ezekkel a dolgokkal,szívesen fogadok bármilyen tanácsot vagy információt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdv nanodesu!Köszönöm a reagálást,de ha jobban megfigyeled elalvási nehézségről írtam
nem átalvásiról,az alváslabort pedig azért tartom értelmetlennek mivel azt halottam,hogy
ha ott nem sikerül aludnod,a műszerek sem mérnek semmit és hazaküldenek,ez pedig szintén
fennáll nálam:S
Szóval nem tudom,voltam áternél,pszichológusnál...Jelenleg heti egyszeri mély alvás
összejön kb,a többinél meg nem pereg végig optimálisan ez a ciklus+jelen van az a régóta tartó
állapot,mikor az agy irreálisan magas szorongással reagál egy másnapi feladat elvégzésére vagy
egy aktívabb eseményre(család,munka,stb..)és megint csak a pihenés sínyli ezt meg...
Talán az OCD(kényszerbetegség) tűnik mostanában logikusnak,hogy talán az az alap,a két érzés
minősége is nagyon hasonlít de nem teljesen ugyan az.
Ha esetleg akad valaki aki jobban tisztában van ezekkel a dolgokkal,szívesen fogadok
bármilyen tanácsot vagy információt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egy ismerősömnek voltak hasonló tünetei és a végén kiderült, hogy súlyos apnoeja van(ha nem horkolsz akkor is lehet!). Szerintem feltétlenül keress fel egy alváslabort, a kialvatlanság rengeteg súlyos problémát okozhat. |
| | | | |
|
