 |
Szorongás és egyéb pszichés betegségek leküzdésemusclemuki, 2011. május 5.  | |  | | | | |  | |  | | | Tom003
Nekem ugyanez volt a 4-AcO-DMT-től(gyakorlatilag megegyezik a 4-HO-MET-tel).
Egyébként a dózist meg tudnád mondani? |
| |  | |  |
| | | | | | 130. H2O | 2012. február 3. 15:52 |
| | | | | | | | Persze, hogy van ilyen hatása, nagyon kellemes nyugodt, kiegyensúlyozott, jókedvű érzés. Talán ez magyarázza hatékonyságát addikciók kezelése esetén is. Havi egy kezelés kötelező, ha úgy érzem szükséges mélyebben változtatnom gondolataimon, kétheti, akár heti rendszerességet javaslok magamnak!;-) |
| | | | |
| | | | | | 129. Tom003 | 2012. február 3. 14:33 |
| | | | | | | Érdekes felfedezést tettem és kíváncsi vagyok vajon másnál is működik e?
Az 1 héttel ezelőtti triptaminos utazásom után teljesen helyreállt az agyam szerotonin háztartása, nem tör rám indokolatlan, irreális depresszió, rossz közérzet és negatív életszemlélet. Lehet az is hogy szimplán az utazás lelki hatása, de szerintem az egész sokkal konkrétabb biokémiai hatás. Én azt állítom hogy a kémiai depressziót, amit pszichoaktív szerek okoznak, meg lehet szüntetni triptaminokkal. Értelemszerűen más a helyzet a természetes depressziónál ahol sokkal fontosabb az elfogadás vagy a továbblépés, viszont amit éreztem mostanában túl spontán volt számomra, nagyon mesterséges negatív élmény volt már vagy 3 hónapja. Tudom hogy semmi okom nincs a negatív gondolatokra, a letörtségre, depresszióra, mégis eluralkodik rajtam. Amikor előjön és elkezdem vizsgálni a tudatomat akkor sokkal inkább érzem fizikainak mint szelleminek a dolgot. No és ez az egész úgy 1 hete megszűnt az utazás másnapjától számolva. Átvette a helyét egy egyfajta természetes optimizmus, a természetemből adódó nyugodtság, kiegyensúlyozottság. Sokszor veszem észre magamon hogy csak úgy mosolygok és átélem a pillanat örömeit, azt hogy megnyugodott bennem valami. Ha tényleg összefügg a 2 dolog akkor lehet terápiás jelleggel hamarosan megismétlem a dolgot, mert rég éreztem már magam ennyire egyensúlyban. :)
Amúgy megjegyzem hogy a triptaminok a legjobb eszközök arra hogy az embernek élénk álmai legyenek, már 1 hete minden este kimerítően álmodok valamit. ;)
Vélemények? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Magát a pánikot és a szorongást jelenleg már a félelem táplálja saját magából kifolyólag igen....paradoxon. De ezt az egész folyamatot, egy lelki "kiégés" okozta, mely még jelenleg is fenn áll. Csak úgyérzem ezt nem tudom feloldani jelen állapotomban.
Mintha újra meg kellene tanulnom érezni. Képesnek érzem magam rá, de nehezíti, hogy van ez a pánikbetegség. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tehát úgy gondoljátok nem működne a dolog? Oké ki kell próbálni tudom (mellesleg rajta vagyok)
Nemhiszem hogy félreértettétek, de azért elismétlem, hogy elnyomni csak annyira szeretném, hogy legyen erőm keresni lelki oldalról az egyensúlyt. Mert most ott vagyok, hogy nem érzek se jót, se rosszat, nem tudok szívből örülni, de nem is tudja semmi facsarni a szívem mint egy szerelem vagy bármi ami nagy hatással van egy emberre.... teljes aszkézis. Szeretnék kicsit stabilizálódni, hogy képes legyek meglátni "a helyes utat".
Valahol tudom, hogy ebből az állapotból képes vagyok kikerülni, mégis mindig ahogy túl vagyok egy parán és megtanulom kezelni, jön egy másik. Mintha mindig átalakulna amitől rosszul leszek.....
Van néhány újabb ötletem is egyébként a dologgal kapcsolatban, de azt most nincs már erőm leírni. Majd legközelebb...
H2O a nagy életigazságaim pont olyanok, amiket értelmetlen itt leírni. Élőben nagyon szívesen beszélgetnék ezekről és szeretem megismerni mások meglátásait és véleményét is, de egy fórumban ezen feltevések és elgondolások, csupán mások számára kiforgatható mondatok lennének. Gondolom egyetértünk abban, hogy igazán csak akkor érthetjük meg más gondolatait, ha magát az embert is kellőképpen ismerjük. A legtöbb más esetben félreértések hatalmas kavalkádja születne csak meg. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Ez ugyanúgy csak elnyomja a problémát mint a gyógyszerek.... de talán a sok tevékenység amivel efoglaltuk magunkat, azon felül,
hogy leköt minket pozitív irányba vezet minket az "úton". És ha ez működik akkor stabilabb lelkiállapotban, talán sikerrel
szembenézhetünk a betegségünkel és pozitív várakozásokkal mehetünk el pszichológushoz. Vagy esetemben, talán sikerül
megtalálnom idővel a lelki békém és ezáltal feloldódik az a feszültség is ami a problémáim okozta."
Tetszik ez a felvetés Nari.
Dettó ugyan ezekről gondolkoztam kb 2 éve.Az a baj velük ,hogy ha az ember elér egy ilyen stagnáló,mégis nyugalmas " zónát" hajlamos megelégedni vele és elodázni a dolgokat.Én spec1 évet kosaraztam ilyesfajta elfoglaltságképp és az alatt nagyot emelt rajtam a dolog,
mondhatni csak a lábam maradt a gödörben,a felsőtestemen
éreztem a szabadságot.Ezt most télen felváltotta a cangázás,
mégsem érzem azt,hogy képes engem bármiből is ez a hobbi
kihúzni.Már nem.
Popper Pétertől kérdezték meg egyszer ha jól emlékszek,hogy érdemes-e,kell-e efféle mentális betegségek esetén futni járni és a válasza az volt,hogy "Miért kéne?".
"Mainnnnnn te, hogy látod neked mi a problémád forrása?"
Ha intuitíven állok ehhez a mondathoz elképzelhető,hogy fent akadtam egy lélektani,egzisztenciális kérdésen az életemben amit nem tudok realizálni és ez okoz egy "préselést" belül ,de anyumtól is
eltanulhattam valamit ,vagy örökölhettem.Most,írta H2O-az apuját,
teljesen a sajátomra ismertem.
Amúgy nagyon jókat írtok,máshol igencsak lerendeznének valami közhellyel... |
| | | | |
| | | | | | 125. H2O | 2012. január 21. 01:43 |
| | | | | | | "őrjítőnek tartom azon "életigazságaim" amiket felállítottam az életem során"
Meg lehet tudni, hogy mik ezek?:-) |
| | | | |
| | | | | | 124. H2O | 2012. január 21. 01:25 |
| | | | | | | | Meg sem lehet halni benne, ez jó hír!:-) Ne félj már ettől ennyire, lehet, ha nem félnél, nem is lenne több... Lehet, hogy maga a félelem táplálja ezt? |
| | | | |
| | | | | | 123. H2O | 2012. január 21. 01:18 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | ........egy pánikrohamba nem lehet belehalni, csak elájulni. A beteg míg eszméletlen, addig helyreállnak a megfelelő testfunkciók és ennyi. De amit előtte átél a beteg az valóban nem kívánható még magának az ördögnek sem....
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az esetek többségében már tudom kezelni a rohamokat, amikor előjönnek. És így van ahogy mondod, önmagunk elől nem bújhatunk el. Ellenben abból indultam ki amit én tapasztaltam magamon. Nem tartom magam reménytelennek, én ezt egy állapotként élem meg, amin tovább kell jutnom. Tehát próbálom objektíven szemlélni, mert így talán másokon is segít.
Nem tudom neked volt-e már ilyen roblémád (nyilván semmiképpen sem kívánom), de a rohamok hajlamosak a legmélyebbről is előjönni. Ezért ecseteltem ezt annyit, de nagyon nehéz ezt leírni. Talán úgy lehet elképzelni mint amikor valamit meg kell tenned valamiért. Lehet ez vizsga, vagy csekk befizetése határidőre, de teljesen mindegy. A lényeg, hogy képzeld el hogy kicsit idegesít azért és negatívan befolyásolja a hangulatod ha erre gondolsz. Szóval kimegy a fejedből a vizsga/csek/akármi. Elvagy egész nap, de van valami nyomasztó érzésed és nem tudod mitől.
És itt most nem maga az érzés a lényeg, mert nyilván teljesen más intenzitású és aspektusú, de amikor elfelejtetted, és csak szimplán nyomasztott valami, akkor pontosan ilyesminek képzelhető el a tudatalatt megbúvó szorongás, amit megpróbáltam leírni valahogy.
És mint amikor a vonaton ránézel egy emberre aki egy füzetből tanul, eszedbe jut, hogy egy hét mulva vizsgád van.. Pontosan ilyen amikor észreveszed az első tünetét a rohamnak. Tehát magától tudat alatt alakul ki, és csak rátol egy lapáttal a, hogy ezt te realizálod....
Ezért gondolkodtam el azon, hogy ha leköti az ember a figyelmét akkor el tud-e annyira "tömődni" tudatalatti, hogy ne elsődlegesen a betegség gondolata, a pániktól való félelem legyen ott..... Ez nem az érzelmek cselekvési szintekről történő befolyásolása. Csak egy amolyan felülírás....
És sokan el is érik ezt az állapotot, csak elfelejtik megszünteti magát a forrást. Pedig a "gyógyuláshoz" a gyökerét kell megtalálni a problámának és feloldani a rossz alapgondolatokat, illetve érzelmi oldalról a problémát okozó fájó pontokat.
(az én roblémám inkább az, hogy nem találom a célom és így őrjítőnek tartom azon "életigazságaim" amiket felállítottam az életem során, mindenesetre megnézem azt a könyvet amit írtál. Remélem egy egyszerű mezei könyvtárban megtalálom) [hibákat most nem javítottam] |
| | | | |
| | | | | | 120. H2O | 2012. január 21. 00:23 |
| | | | | | | AriNari, ki kell próbálni...
Hasonló az ötlet, az agykontroll működéséhez, cselekvési szinten akar mélyebb gondolati, érzéki rétegeket befolyásolni.
Szerintem az agykontroll nem működik, hiába mondogatjuk magunknak, "hogy jól érzem magam, blablabla", mikor minden idegszálunk utálja, menekül a helyzet elől. Ez hazugság... Mintha egy idiótának néznénk magunkat, vagy mintha egy kisgyereknek magyaráznánk hosszasan a ráváró gyomortükrözés szépségeit. Előbb-utóbb kiderül az igazság. Így, szvsz, nem is lehet elterelni figyelmünket, olyan erős létünket befolyásoló érzésekről, melyek meghatározzák gondolatainkat, és testünk feletti irányítást is uralják. Magunk elől nem menekülhetünk el... Talán azt kellene megtalálni, hogy miért is van, ami van, nem az érdekes, hogy mi idézi elő, hanem, hogy mi a félelem oka. Egyfajta halálfélelem, gondolom. De miért olyan erős, hogy át tudja venni az irányítást? És mi van a legrosszabb esetben, gondolom meghal a pánikroham alatt a beteg. Persze ezek borzasztó nehéz dolgok, én meg csak írkálok itt.
Oshotól a Bátorságot olvastad? Ajánlom!:-) |
| | | | |
|
