 |
Szorongás és egyéb pszichés betegségek leküzdésemusclemuki, 2011. május 5.  | |  | | | | 227. weeed | 2020. május 29. 13:28 |
| |  | |  | | | Sziasztok!
Ha van valakinek tapasztalata mániás depressziós emberrel való együttélésröl szívesen venném. Bármi tapasztalatot, tanácsot szívesen olvasnék.
Köszi |
| |  | |  |
| | | | | | 226. sanderp | 2017. október 27. 17:50 |
| | | | | | | Hello mindenki!
Ebben a topicban talaltam talan a legtobb olyan hsz-t, amikben "magamra ismertem"
egesz regen szorongok, nem is tudom mikor kezdodhetett, de ahogy egyre jobban megismerem, egyre inkabb ugy erzem, hogy egesz pici korom ota velem van. Nagyjabol a paranois/szocialis fobia illett ram, es rengeteget kuzdottem, nem tudtam mi lehet a bajom, nem akartam terapeutahoz menni, egyszeruen csak szenvedtem, fottem a sajat levemben. kb 3 evvel ezelott kezdtem kendert szinvni, azota mar napi rendszeresseggel. nagyjabol 10 honappal ezelott kezdtem jobban megismerni a pszichedelikumokat, nagyjabol egyszerre a baratnommel, akivel akkoiban ismerkedtem meg (kozos motyozasok, stb, nagyon jol osszehozott minket, ugy erzem, hogy a rengeteg kozos pszichedelikus elmeny elmelyitette a kapcsolatunkat..) es embertelen mennyisegu :)-t, z-t, papirt, kalapot, mikor mit magunkba tettunk. Amikor osszetalalkoztunk akkor a z mar az eletem resze volt egy ideje, es eppen FRONTIN-t eszegettem, mert azt irt fel a dokim az alvaszavaromra. Melle a soknal is tobb alkohol es dohanyzas tarsult.
A sztori igy kezdodott, es az elkovetkezo honapok soran a hangulatom, lelki allapotom hullamzo, labilis volt. sokat olvastam filozofiai temaban (leary, watts, feldmar, stb) es folyamatosan a megertes iranti vagy vezerelt, hogy majd egyszer eljutok oda, ahol minden ertelmet nyer, megvilagosodik, es tudni fogom, merre menjek tovabb.
Nagyjabol egy hete jott el ez a pillanat. Egy buliba indultunk a tarsasagunkkal, candy flip + z egesz este, nem kis dozisokban. Amikor elhgytuk a lakast es megindultunk a szorakozohely fele, mintha en is ujjaszulettem volna, es talan ugy tudom leirni, hogy ujra eltem a gyerekkoromat, szembetalalkoztam rossz szokasaimmal/beidegzodeseimmel.
Szamomra akkor jott a csucspont, amikor minden dobott egy bukfencet, a szivem kinyilt, kiviragzott, elengedtem mindent ami addig zavart, a hosszu-hosszu seta utan. Eme seta alatt legerosebben a szerhasznalattal kapcsolatos problemaim foglalkoztattak, de a vegere megbeszeltem magammal, hogy igen, a testemet lefarasztja, es a lelkemet is, de ez joleso, kellemes faradtsag, nem tompitasra hasznalom ezeket a szereket, hanem, hogy kitagitsam tudatomat. Miutan megbeszeltem magammal, hogy igen, ismerem a dorgest, gyerekkoromtol nagyon kemenyen drogellenes kornyezetben nottem fel, annak ellenere, hogy anyam rendszeresen iszik, ill. az egesz csaladunk, mindket agon 80%-ban alkoholista. Azt hittem, hogy en is erre a sorsra fogok jutni, hogy ugyanazt a szar szutykos unalmas szenvedos eletet fogom elni, amit eddig is muszaj voltam.
NEM! Egy pillanat alatt minden tueles lett, ahogy az egom a tancter fenyaradataban szertefoszlott. Itt vagyok, EN vagyok, senkitol/semmitol nem fuggok, csak akitol/amitol en is akarok. Senki nem iranyithatja a gondolataimat, csak en. Ha rosszat akarok magamnak, azert, mert tudat alatt ugy erzem, hogy rosszat csinalok, akkor akaratlanul is buntetesse silanyitom a sajat eletemet.
Fogadd el azt, aki vagy, fogadd el az okaidat, es elso sorban magadban higgy, tudd, hogy nem a muszaj vitt ra arra amit csinalsz, hanem HOGY JOL EREZZUK MAGUNKAT, SZERESSUK EGYMAST!
A trip ota elmult a szorongasom, a kikapcsolhatatlan, lehalkithatatlan folyamatos belso dialektus egyre kevesebb, konnyebben tudok "magammal" megbeszelni dolgokat, meggyozni magamat.
Ésszel, tudatosan, és a pokol kapuja helyett rögton az ördög tancpakettjén fogod találni magad! :)))
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én anno rendszeres pánikrohamokkal küzdöttem. Tömött villamoson, metron jött elő, légszomjom volt, szapora szívverés, halálfélelem, izzadás. Aztán elkezdtem többet olvasni a téméban és egy cikkben azt irtá, hogy teljesen magamnak generálom a rohamokat, mert felismerem a szituációt, tudom, hogy reagáltam rá és saját magamnak hozom létre.
Érthetőbben =D csak azért lesz pánikrohamoma villamoson, mert tudom hogy a villamoson szokott előjönni, igy a testem megadja, amit várok.
Ergo lehet azon a fesztiválon tényleg máshogy vert a szíved (nekem fűtől mindig dörömböl) és mivel akkor megijedtél, azóta ha füvet szívsz vagy iszol, tudod belül, hogy "na majd most lesz rossz és mindjárt bekövetkezik, ami a fesztiválon". Igy valojában semmi nem történik, de te generálod a szervezetednek azt a stressz helyzetet.
Bár, ez csak az én véleményem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Köszi a válaszokat,
gén, én is megtaláltam az orvosi leírását a dolognak, de normál esetben nem jelentkezik, maximum nagyon ritkán ( havonta egy két alkalom, ami szerintem teljesen normális).
Azért gondoltam arra, hogy esetleg pszichés eredetű lehet a dolog, mert olykor szívás előtt arra gondolok, hogy mindjárt be fog ütni a cigi már akkor is jelentkezik a tünet.
Sok dologgal próbálkoztam már, sajnos ahhoz hogy ne vegyek róla tudomást az nem megy mert ahhoz túl intenzív a dolog.. Orvoshoz nem szívesen fordulnék ezzel a problémával, mert ugye az hülyén hangzik hogy " ja amúgy semmi bajom doki, csak szeretnék megint nyugodtan tépni " :D
Rendszeresen meditálok is, próbálom felszínre hozni a dolgot, több-kevesebb sikerrel. Na majd lesz valami, itt van egy cigi készen, egy ideje nem szívtam, meglássuk' mit ad.
A frontinos megoldás is egy hasznos dolog lehet, utána nézek a dolognak.
Köszi srácok, még egyszer! (Ha esetleg van még valami ötletetek, tanácsotok akármi, vagy csak van annyi szabadidőtök szívesen várom a további hozzászólásokat mert tényleg szeretnék véget vetni a dolognak és bármi pozitív csak felfelé lendít a dolgon ugyebár :) )
Takemeout |
| | | | |
| | | | | | 223. John00 | 2016. november 24. 23:50 |
| | | | | | | | ilyen van nekem is, szívás előtt egy frontin, és nem jelentkezik a probléma... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | takemeout:
A hoxa.hu:n találtam, szerintem jól leírja:
"Gyakorlatilag mindenki megfigyelhet magán időnként aritmiás, szabálytalan szívműködést, többnyire enyhe szívdobogás vagy szívdobbanások formájában, ez utóbbi esetben úgy érezzük, mintha kimaradna egy szívütésünk. Valójában ilyenkor az történik, hogy először egy korai ütés jelentkezik, amely túlságosan gyenge ahhoz, hogy megérezzük, majd egy-két másodperc múlva ezt egy szokatlanul erős szívütés követi, amit viszont nagy szívdobbanásként észlelünk, és a két ütés közötti hosszabb szünetet éljük meg úgy, mintha kimaradna egy szívütésünk. Az ilyen jellegű, enyhe, egyszeri zavarnak nincsen különösebb jelentősége, ártalmatlan jelenség. Ha viszont gyakran ismétlődik, ajánlatos orvoshoz fordulni."
Stresszt írják oknak, és leginkább az a tanács, hogy "nem kell ráfigyelni/ráparázni, akkor enyhül". |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Szeretnék segítséget, tanácsot kérni a következő problémámmal kapcsolatban:
Pár éve rendszeresen fogyasztottam marihuánát minden féle formában ( cigi, pipa, süti, bong akármi ) és semmi gondom nem volt vele, mindig csak pozitív élményeim voltak.
Későbbiekben sajnos volt egy körülbelül fél évig tartó szakasz az életemben, amikor elég rendesen ráfüggtem a szintetikus fűre ( herbálra ). Belefutottam egy két bad tripbe, fizikailag romlott az állapotom, tehát voltak vele gondjaim. Sikerült túllépnem a problémám de a mai napig érzem a hatását ennek a mocskos szernek.
Rendszertelenül fogyasztok alkoholt is a mai napig.
Történt egyszer, egy hazai fesztiválon, hogy a napokig tartó alkohol és fű fogyasztás hatására, (éppen egy erősen megpakolt cigi után ) olyan érzésem volt, mintha megállt volna a szívem egy pár másodpercre, majd hatalmas dobbanással újra verni kezdett. Ezt követöen körülbelül 2 teljes napig halálfélelmem volt, ugyan ilyen tünetekkel ( gondolok itt a rendellenes szívműködésre ).
Történt mindez már több mint 2 éve, és a mai napig ha füvet szívok, szinte ugyan olyan állapotba kerülök mint aznap azon a bizonyos fesztiválon.
A kérdésem: Van valakinek hasonló negatív tapasztalata? Gondoljátok hogy pszichés eredetű a dolog? ( Annyit hozzáteszek hogy nem csak fű szívása esetén jelentkezik ujra a probléma, ha mondjuk alkoholt fogyasztok, és mondjuk be is rugok töle rendesen, a másnapom egy igazi szenvedés ugyan ezzel a rendellenes szívműködéssel ).
Szerintetek mi a teendő? Fizikailag rendben érzem magam, járok rendszeresen edzeni, karban tartom magamat de akár hányszor fűhöz vagy alkoholhoz nyúlok, ezek a problémák jelentkeznek.
Válaszotokat előre is köszönöm,
Üdv,
takemeout |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Köszi a választ. Tiszta és érthető. És bocsi hogy már megint ezzel a kérdéssel rabolom az időd. Amúgy most tényleg egy hipotetikus személyről van szó. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | gardenofeden1200:
Mibe fogadunk, hogy elsödlegesen a jelenlegi helyzeteden akarsz változtatni, csak tévesen öngyilkosságnak hívod a koncepciót? Gondolom a másokkal régóta kényszerböl összezártság már örjítö és személyiségszétszedö hatású? A "meghalás" legyen egóhalál: új helyen, új személyiségként, új életet kell kezdeni, valahol baromi távol a mostanitól, tök mindegy milyen alacsony kényelmi szinten. Menj el Afrikába önkéntesnek, garantáltan tudni fogod értékelni az életedet 3 nap alatt!
...mármint nem te, hanem a hipotetikus személy :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Akkor mégis mit tehet az aki már menni akarna de nagyon ?
A családját semmiképp se akarná ebbe a helyzetbe keverni, de ha látják rajta hogy rosszul van az is szarul esik nekik. Szenvedés látványa, rajtuk csattanó agresszió aminek az okát sem lehet megmondani. Ez lehet jobb vagy roszabb mint a kilépés, de akkor azt mondod hogy egyáltalán nem létezik tiszta kilépés ? Mindenképp mocskos lesz ugye ? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | gardenofeden1200:
Sehogy. Az öngyilkos minden esetben visszafordíthatatlanul traumatizálja, lelkileg megnyomorítja és érzelmi rokkanttá teszi a hozzátartozóit, különösen a szeretö családját.
Nem is kell túl sokat pszichedelizálni ahhoz, hogy valaki rájöjjön, hogy milyen alapvetö egységben vagyunk összekapcsolva a többi emberrel és a világgal, és hogy minden cselekvés hosszú idötartamokra és mélyen kihat másokra. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Most egy tisztán elméleti dologról szeretnélek titeket kérdezni. Hogyha valaki öngyilkos akar lenni és van szerető családja, kb 4 fő, hogyan oldja meg hogy a lehető legkevesebb problémát okozza nekik ? Lehetséges egy olyan, akár hosszabb ideig tartó folyamat ami során az illetők gondolkodását be lehet úgy állítani hogy ne fájjon nekik hogy meghal az illető ? Esetleg ha megutáltatja magát velük, és utána lesz öngyilkos az kevésbé vagy jobban fájdalmas ? Hogyan lehet úgy kilépni az egészből hogy ne fájjon közeli embereknek, konkrétan szülőknek, testvéreknek ? Ez csak egy ilyen érdeklődés nem ismerek senkit akinek ilyen problémája lenne, de fontos lenne a pontos információ, légyszi segítsetek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Köszi a válaszokat, hiszek nektek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | gardenofeden1200:
Talán azt, hogy (még) nem jöttek össze azok a dolgok (sem), amiktöl eredetileg sem féltél vagy nem tartottad undorítónak? |
| | | | |
| | | | | | 212. Assamoa | 2014. december 17. 20:45 |
| | | | | | | Szerintem azt, hogy elkezdted a tudatalatti tabukat ledöntögetni magadban, és engeded, hogy elkezd megélni azokat.
Lehet nem fog tetszeni hogy ezek hova vezetnek vagy az amit tapasztalni fogsz, de próbáld meg azt magadban elfogadni.
Ez nem azt jelenti hogy meg is kell feltétlen élned azokat!
(Értsd egy kicsit más témán: attól hogy ráeszmélsz hogy van benned gyilkos ösztön még nem kell elutasítanod vagy megtagadnod magad, mert Te eddig úgy tekintettél magadra mint egy pacifista ember.
A döntés viszont a Te kezedben van, hogy meg akarod -e élni ezt.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az szerintetek mit jelent ha mostanában szexuálisan felizgatnak azok a dolgok amiktől régen féltem vagy undorítónak, disturbingnak tartottam őket ? |
| | | | |
| | | | | | 209. weeed | 2014. május 31. 10:47 |
| | | | | | | egyik mondat kicsit félresikerült lett
"töled függ mit hozol ki belöle és hogy kinek milyen ötletei vannak"
inkább így: a saját illetve mások ötleteitöl függ hogy mit hozol/hoztok ki belöle |
| | | | |
| | | | | | 208. weeed | 2014. május 31. 10:41 |
| | | | | | | régebben láttam hogy írtak ide szociális fóbiával "megáldott" emberek is...
enyhe mértékü szociális fóbia leküzdésére tudom ajánlani a "couchsurfing.org" nevezetü oldalt.
( röviden az oldalról, bár szerintem itt sokan ismerik: mindenféle emberrel lehet ismerkedni úgy, hogy elszállásolod öket, vagy ök téged de a csoportoknak hála akár szervezhettek együtt utazást, hegymászást, önkéntes melózást valamerre, akármit... töled függ mit hozol ki belöle és hogy kinek milyen ötletei vannak... ).
szóval egy szociális fóbiában szenvedö rémálma az oldal :D de egyben egy jó lehetöség is a leküzdésére.
nekem elég nehezkesen megy az ismerkedés, bár szakember nem adta még rá az áldását de biztos vagyok benne hogy van egy enyhe mértékü szociális fóbiám ( 1 kezemen megtudom számolni a barátaimat... + voltak nagyon kellemetlen élményeim emberekkel, emberek elött. most nem részletezném mert nagyon hosszúra nyúlna a hozzászólás, de elég gáz helyzetek voltak )
aztán úgy szeretném most ezt csinálni hogy egyenlöre hasonló érdeklödésü embereket fogadok vagy ök engem illetve hasonló érdeklödésü emberekkel szervezek valami utat. ha vannak közös pontok akkor könnyen lehet hogy gördülékenyebben megy a kommunikáció...
eddig egy tapasztalatom volt az is magyar emberrel, de elég pozitív volt. most kicsit fel vagyok dobva mert lehet ezzel sikerül kicsit szocializálódnom, új színt vinni az életembe, nagyon belefáradtam már abba hogy a béka segge alatt lévö önbizalmam mindenben megakadályoz, elzár az élettöl, emberektöl, az új tapasztalatoktól.
amúgy ezt a couchsurfinget 2 évig húztam hogy ki merjem végre próbálni és most hogy belekezdtem nem értem mire vártam eddig meg hogy miért féltem én ennyire ettöl ( éljenek az irracionális félelmek.... :D ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Visszavonom a psychés bántalmaktól való félelmet, a láthatatlan szörnyek félelmetesebbek.
Kb 1 hét telt el a hazaérkezést követően, de addig és kint is teljesen tünetmentes voltam.
Kint egyszer kaptam el valamit, a 3.-4. hét körül, 3napig elég komoly lázam volt, de ahogy jött ment is, és a maradék 6 hétben full jól voltam.
A szülinapos este lemondtam valamiről - sose mondok le semmiről amit a fejembe veszek - és elhatároztam, hogy nincs rá szükségem, - ezt követően természetesen, mivel nem hajszoltam egyből megkaptam -
Tudom, hogy ez nem egy web-beteg oldal, de már eléggé kétségbe vagyok esve, és járom közben az orvosi utakat is. De a Daath-t megjárt emberek élményei és tapasztalatai, közvetlenebbek, mint amit egy Neurológus leszűrhet a tüneteimből.
Remélem hamarosan beírhatom, hogy csak egy szemüveg kellett (:
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Romulus:
Köszi a további részleteket - pl. az India-szál újabb gyanú-alapokat adhatna dr. House-nak... Az onnan visszaérkezésed óta szeptember közepéig mennyi idö telt el? Mert ha csak hetek, akkor esetleg még ott összeszedtél (lefogyott-legyengült állapotodban) valami lappangó dolgot, ami az MDMA immungyengítö hatására aktiválódhatott. (Az MDMA okozta immungyengülés amúgy nem vészes, kb. egyenértékü néhány alkoholos ital elfogyasztása okozta immungyengüléssel.) Ismerösi kör hozott már haza Indiából tuberkulózist, bélférget és tetveket is, úgyhogy van valószínüsége a dolognak. Indiában gondolom valami betegséged is volt a lefogyással párhuzamban (nem csak cifrafosás), erröl érdemes lehet tájékoztatni az orvosaidat. A fejfájás oka lehet valami vírusok, baktériumok, véglények (protozoa) stb. okozta agyhártyagyulladás vagy agyvelögyulladás is.
Mint már tippelted is, lehetnek pszichés komponensei is a tünetednek, bár az elmondott körülményeid alapján azoknak talán mégsem kellene ennyire erös fizikai hatásúaknak lenniük. Vissza tudsz emlékezni az MDMA alatti lelki történéseidre, magaddal és másokkal kapcsolatos mélyebb gondolat(foszlány)okra? Lehet, hogy valóban a saját magaddal törödés igénye jelez tudatalattról (de ez persze jelezhet egy testállapotbeli törödési igényt is).
A pszichés természetü gondokon egyáltalán nem kell többet izgulni, mint a fizikaiakon. Hiszen ugyannak az egységnek más típusú része, amit hasonló hatásfokkal, csak más módszerekkel lehet kezelni. Csak vannak kognitív, érzelmi, pszichológiai, szociális, spirituális stb. tényezöi is, amiket más technikákkal kell "átvilágítani". |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Köszi a gyors választ Gén!
Dohányozni csak party közben de akkor is inkább soha mint néha.
Nyirok, emésztés, minden rendben. A többi szülinapozónak (2 személy) nincsenek és nem is voltak hasonló tünetei.
Kristály volt, (nem szeretem a tablettákat, mert a megbízhatóságuk / tartalmuk erősen kétes) és a hatásai alapján is biztosra veszem, hogy MDMA.
Nem tudom megállapítani, hogy a tünetek már másnap elkezdődtek-e olyankor amúgy is eléggé elhasznált az ember. De ez az elhasználtság érzés sem szűnt meg.
Nyáron Indiában voltam, ahol 10hét alatt leadtam 9kilót (73-64), ez eléggé megviselte a szervezetemet (hajhullás stb) de ez itthon hamar helyre jött, a rendszeres testmozgásnak / magyar kajáknak köszönhetően.
Most tavasszal megint nem voltam itthon közel 4 hónapot, (most híztam - cseverből-vederbe -)
Ebben a félévben 5 vizsgám van, általában 10-13 szokott lenni.
Átlag 5-6 órákat alszom, vagy inkább aludtam, most folyton.
Amin el gondolkoztam most, az az, hogy gyakorlatilag 1 éve nem volt időm rendesen magamra, annak ellenére hogy kedvelem a magányt.
Szerinted ez okozhat ilyen mértékű tudatalatti stresszt, ami ilyen epic tünetegyüttessel jár? Lehetett ennek az MDMA a katalizátora?
Azért még bízok benne, hogy azt mondják hoppá ott egy vérrög, és pikk pakk meggyógyítanak. Tartok a psychés problémáktól nagyon, mert nem megfogható, fizikai dolgok.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Romulus:
Biztosan nem szerotonin-szindróma - az egy akut állapot, szapora pulzussal, túlhevüléssel, stb. De nem is "MDMA-mellékhatás", hiszen már sem az MDMA, sem a metabolitjai nincsenek benned. Az MDMA legfeljebb "elállíthatott valamit", de azt csak egy eleve "könnyen elállítható" rendszeren tudja kifejteni, hiszen a használók 99.99...%-ánál nem ismertek ilyen típusú utóhatások.
A legrosszabbat (=agydaganat) a CT majd kizárja, vagy hát inkább egy MRI zárná ki még biztosabban.
Egyéb testi tünetek vannak? Nyirok, emésztés, stb. rendben?
Dohány és alkoholhasználat van-e mellette és ha igen, hogyan hatnak a tünetekre?
Mennyire biztos, hogy MDMA volt az MDMA?
Többi szülinapozónál semmi tünet ugyanattól a szertöl?
A tünetek már a beekizésnél jelentkeztek, vagy másnap, vagy késöbb?
A kezdet eléggé együttáll a tanévkezdéssel, lehet mégis stressz, ami nemsokára a tanév végén enyhül - érdemes kivárni és megfigyelni.
Krónikus fáradtság szindróma?
Neuraszténia?
Májenzim-elállítódás, azóta valami belsö cuccot nem bontasz le rendesen és folyamatosan a fejedbe küld valamit, amitöl az fáj?
Sport/testmozgás hogyan hatnak rád? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok
A kérdésem a következő lenne:
Mi a bajom?
Szeptember közepe óta küzdök a következő problémákkal:
Folytonos fejfájás, aluszékonyság, dezorientáltság, szédülés, émelygés, torzuló tér és hang.
Újabban kialakult tanulási nehézségek (eddig egy vizsgához elég volt elovlasnom 1x az anyagot most napokat küzdök vele) Ezen tünetek mostanra tették élhetetlenné az életemet. Sose megyek orvoshoz még 40fokos lázzal se, de ezekkel a panaszokkal elmentem.
Több neurológusnál is voltam, de szerintük teljesen jól vagyok. Csak túl nagy stressz alatt állok - Én ezzel nem értek egyet, szerintem teljesen nyugis az életem és jól adaptálódok a stresszhez, sőt a teljesítőképességemet is fokozza) A laborom is kiváló, leszámítva a kicsit magas koleszterin szintet. Most a CT-re várok.
Nagyon nagyon ritkán fogyasztok bármit is, évente talán ha 2x.
Legutóbb szeptember közepén egy nagyon szűk barátikörös szülinapozós MDMA-zós estén, melyet követően alakultak ki a fentebb leírt tünetek. Azóta semmit se vettem magamhoz. A tüneteim azonban nem múlnak el.
Ebből csak arra tudok következtetni, hogy ez egy fajta, hosszútávú, szűnni nem akaró MDMA mellékhatás.
Utánaolvastam relatíve sokat, kezdetben szerotonin-szindrómára gondoltam, de annak úgy tudom rövidtávú lefolyása van.
Tippek?
Köszi |
| | | | |
| | | | | | 202. inigom | 2013. augusztus 4. 20:01 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 201. spirit | 2013. március 13. 18:33 |
| | | | | | | Lexy, a "fejben dől el" kategóriába tartohat az is, ha felismeri az ember hogy nem jó irányba halad. Ezerszer elpuffantott közhely, de mégis igaz: a szer használóját is érdemes megvizsgálni, nem csak a szert. És attól hogy valami nem törvényszerűen káros, attól még ki lehet mondani, hogy : "nekem nem tesz jót".
És azt szerintem senki se vonhatja kétségbe.
Hogy a példa kedvéért a marihuána jót tesz vagy nem, meddő vita tárgya, de elvitatni egy embertől hogy NEKEM MOST nem tesz jót szintén hülyeség. Van, hogy igenis nem jó hatással van valami.
És ez más dolgokra is igaz.
Egy súlyos mentális gondokkal küzdő srácot, lányt nem biztos hogy bíztatnék akár a lebegőfürdőre se. Vagy vipassana elvonulásra. Pedig ezek jó dolgok, de talán nem akkor és ott és annak a személynek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lexy, ahogy Te leírtad a "megoldásod" úgy érződött mintha csak elfolytottad volna az érzést. ("ez csak para... eltereled a figyelmed...")
Szerinted ez tényleg megoldásként fogható fel, nem csak szőnyeg alá söprésként?
(A pozitív hozzáállás és hogy egészségesebbre vetted az életed az viszont nagyon jó! :) |
| | | | |
| | | | | | 199. Lexy92 | 2013. március 2. 06:12 |
| | | | | | | Kedves ppnqdd! Nemtudom olvastad-e a problémám amit néhány hozzászólással előtted írtam.. (és igaz, h én többnyire szintetikáktól pl speed de utóbb a fűtől is) hasonló rosszulléteim voltak. A végén már velem is előfordult, hogy hánytam, erős pánikrohamaim voltak amiket tényleg durva volt átélni.
Már az orvosi segítségen (pszichiáter v toxikológus) gondolkodtam. A barátom és anyukám a teljes leszokást javasolták. Ez meg nem volt ínyemre ezért magam kellett megoldjam. Végül aztán eszembe jutott, hogy nem szeretnék sem regisztrált drogos, sem sárgapapíros lenni.
Arra gondoltam, hogy a pszichikai egészség többnyire fejben dől el!!!
Ha elég határozott az ember és erősen koncentrál, akkor meg tudja szűntetni ezeket a tüneteket. Az egyik előző hozzászólás szerint is próbáld meg bent megtalálni a problémát és megoldani.
Nekem sikerült, azóta semmi bajom. Ha jött a roham kontrolláltam magam, h "nem ez nem létezik, csak para" meg elfoglaltam magam mással. Aztán ettől jelentősen csökkent és kb 2hét alatt elmúlt 99%ig. Emellett elkezdtem sportolni meg egészségesebbre vettem magam egy kicsit.
Persze a cuccokat nem raktam le, csak picit ritkábbra vettem. :)
Szerintem ezt próbáld meg, minden akaratoddal és kitartóan.. Ha változott az életmódod/tested/ezáltal az adagod akkor óvatosan bánj vele. Icipici dózisokkal többet (v kevesebbet) használj így teszteld magad.
De ha tényleg lelkiismeretesen megpróbálod ezeket a kis tippeket és úgysem múlik el akkor szerintem kérj segítséget valami szakembertől, viszont neki őszintén beszélj MINDENRŐL mert lehet más eredetű a probléma!!!
Jobbulást, kitartást és sok sikert neked hozzá!
(és bocsi a regényért) :) |
| | | | |
| | | | | | 198. ppnqdd | 2013. február 19. 20:00 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | HWBR mag esetében nagyon számít a forrás. A legjobbak azok a magok, amik hawaiiról származnak. Ha szétrágva 20 percig a nyelved alatt tartogatod (nyáladat se nyeld le) és utána kiköpöd az egészet akkor megúszhatod a kellemetlen fizikai tüneteket.
Magas pulzus nagyon gyakori trippeknél és teljesen normális, felesleges méregetni egy sima füvezés is meg tudja dobni 130-140esre a pulzust úgy, hogy meg se mozdulsz.
Az, hogy több az izom rajtad nem igazán befolyásol semmit, az hogy rendszeresen sportolsz annál inkább! Méghozzá mindenképp jó irányba befolyásol, hisz kevesebbtől is bekészülsz ezért érdemes csökkenteni az adagot, ha esetleg újra megpróbálnád. |
| | | | |
| | | | | | 196. spirit | 2013. február 15. 03:26 |
| | | | | | | | Nem biztos hogy az élvezet a mérvadója, hogy van értelme annak amit csinálsz. Ahogy a szenvedés se törvényszerű, egyetlen bejárat a fejlődésbe, növekedésbe. Valami talán felszínre akar jönni, én soha nem hittem a "csak úgy" rosszullétekben, de fontos hogy az érintett maga találja meg a maga kérdésére a maga válaszát, anélkül, hogy körülötte befolyásolni próbálnák a spekulálgatásaikkal. És persze nem is tudhatjuk, hogy mi van Veled, így ha úgy valahogy van ahogy gyanítom, hogy valami belső történés KÖVETKEZMÉNYÉBEN vannak most ezek a dolgok, akkor érdemes szerintem utána menni hogy Benned most mi van. Nekem voltak rettenetesen nehéz éjszakáim, amilyeneket senkinek nem kívánok, mégis világos volt, hogy jó úton vagyok, így megfelelő körültekintéssel mentem tovább, amerre akartam hogy az életem tartson.Ha ez nem egyértelmű akkor lehet hogy tényleg érdemesebb kicsit szünetelni, vagy csökkenteni. :))) |
| | | | |
| | | | | | 195. ppnqdd | 2013. február 14. 06:51 |
| | | | | | | Sziasztok!
Olyan problémával fordulnék a tisztelt pszichedelikus közösséghez, hogy mostanság erősen pánikolok tripek közben, ezért egy jó ideje hanyagolom is ezt a témát sajnos...
Az idők kezdetén, az első utazások alkalmával még végtelenül el tudtam engedni magam, olyan is megesett, hogy egyszerűen elaludtam a peak alatt.
Manapság ez valahogy nem megy. Iszonyúan rákoncentrálok a fizikai tünetekre, mert persze valamennyire tapasztalt ember révén tudom mi a normális, mi nem, és erőteljesen vizsgálgatom a szívfrekvenciám, az ujjaim hőmérsékletét, az ereim állapotát, a pupillámat...
Sajnos van némi igaszságom is ebben az ügyben. Az autóbbi időben különféle sportok révén változott a testkompozícióm. Mondjuk úgy, hogy nőtt a száraz izomtömegem. Biztos felteszitek a kérdést, hogy ez miért lényeges...
Hát azért, mert ezzel a változással a szintetikus hatóanyagok élvezeti értéke kb nullára csökkent. Egy addig 6 órás időtartamú trip hossza kb 3 órára feleződött, az intenzitást természetesen úgy másfélszeresével számolhatjátok.
Érdekes egy dolog ez és jól mutatja a "szintetikák" rugalmatlanságát az egyes egyénekre vetítve.
Más a helyzet a herbal lehetőségekkel. Pl. egy HBWR intenzitása éppen megfelelő lenne, ha az onset alatt nem produkálna 10 centis kitéréseket a combom a remegéstől és nem hánynám ki a lelkem is.
Nekem erre hozzáértő azt mondta, hogy utóbbi esetben a negatív fizikai tünetek éppen a szervezetem remek válaszreakcióit igazolják, miszerint képes hatékonyan felvenni a harcot egy mérgezéssel és ez kellemetlen, de bajom nem lesz tőle.
Nem tudom hol az igazság, min kellene változtatnom. Persze írhatnátok, hogy hagyjam az egészet inkább, ha nem tudom élvezni, de sajnos nagyon vonzanak a nosztalgikus emlékek.
Kíváncsi lennék a véleményetekre. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | amennyiben "nem tudod abbahagyni", szembesülj azzal a ténnyel, hogy öntudatlanul pusztítod magad, és nincs meg benned a bátorság, hogy szembenézz a fájdalommal.
nekem természetesen ez tökmindegy, de van amikor a basztatás katalizálja a változást. ne használj tudatmódosító szereket, ha erősen függsz a módosított tudatállapottól, mert ennek sosem lesz túl fényes következménye, tönkremennek az értékesebb emberi kapcsolataid, beteg leszel, rosszabb (könnyebb?) esetben belehalsz. nem te lennél az első. |
| | | | |
| | | | | | 193. Lexy92 | 2013. február 2. 14:17 |
| | | | | | | Hello mindenki!
Lenne egy olyan problemam hogy az utobbi idoben rendszeresen panikbetegseg tuneteit tapasztalom magamon. (voltam tudo es szivvizsgalaton de semmi ilyen bajom nincsen) Nehany honapja beadtam magamnak a speedet intravenasan es akkor volt az elso roham. Tobbet ezt nem csinaltam, sot vissza is vettem a zabalasabol. De amiota meg nem eszem rendszeresen (heti 2-3 v tobb alkrol lecsokkentettem 1-2hetente 1re kb) es kicsit atalltam a fure (azt viszont majdnem minden nap), azota rendszeresen jonnek ezek a nyavalyas rohamok. Ezzel nem tudna valaki hogy mit kezdhetnek? Esetleg hasonlo tapasztalata?
Ha orvoshoz mennek vele szerintetek nagyon problemaznanak a cuccokon? Attol tartok, hogy azt mondana azonnal hagyjak abba mindent, ami a fuvel menne is, de a speedtol nem tudom, hogy meg tudnek-e valni, sot igazabol abban se vagyok biztos hogy akarom e abbahagyni... Remelem lesz valaki akinek hasznos infoja van. :( |
| | | | |
| | | | | | 192. Fotinó | 2013. február 2. 00:27 |
| | | | | | | | Szoval akkor ne szamitsak arra, hogy ellehessen erni vele egy felelem mentes allapotot. Arra gondoltam, hogy generizalt szorongasnal vmi olyat csinalnak, hogy megvaltoztatjak az ember gondolkodasat. Mintha atprogramoznak egy masik palyara es ugy kezelik vele. De akkor ez az osszes felelemmel nem megoldhato? A felelmet, vagyis hogy mitol kell felni azt ugy tanulja masoktol, az osztonoset kizarva, ha jol gondolom. Akkor lenne ra lehetoseg? |
| | | | |
| | | | | | 190. spirit | 2013. január 27. 20:58 |
| | | | | | | | Ha csak nem válik valaki egy buddhává én ezt a gyakorlatban nehezen tudom elképzelni. Én arra gyúrok egy ideje, hogy ha már nem tudom mindig elkerülni hogy féljek, legalább amikor benne vagyok átvészeljem, lehetőleg pótlékok, elterelők nélkül. Az én szintemen megvalósíthatóbbnak tűnik azt elérni, hogy hogy tudok együtt élni a félelemmel, ha egyszer már ott van.... |
| | | | |
| | | | | | 189. Fotinó | 2013. január 27. 00:57 |
| | | | | | | | Van olyan, hogy az osszes felelmet legyozzuk? Felelem nelkul eljunk, ha akar az eletunk is veszelybe kerul, vagy vki egy pisztolyt fog rank es nyugodtak vagyunk, nem valtunk at mint nemelyek olyan fazisba, hogy konyorognek az eletukert? V mint verbosszu foszereploje szerusegre gondolok. |
| | | | |
| | | | | | 188. spirit | 2013. január 25. 22:07 |
| | | | | | | Inigom!
Én néha azt tapasztaltam magamon, hogy ahhoz hogy valóban megértem mi volt velem, ahhoz kinn kell legyek abból a bizonyos labirintusból.
Szélsőséges példa:
Súlyos drog bad trip, az illető sikoltozik, meg ilyenek.
Hiába mondaná bárki, hogy mi van, vagy próbálna gondolkodni, van, hogy nem megy. És még ha csillapszik is, lehet olyan mértékű a szorongás, hogy nincs műsor, de mégis képtelen az ember átlátni miben is van.
Nekem rengeteg hétköznapinak mondható nehézségem volt, amire akkor láttam csak rá, ha legalább valamennyire kinn voltam belőle. Akkor persze előkerült az igény, hogy rájöjjek hogy mi a franc volt. |
| | | | |
| | | | | | 187. Fotinó | 2013. január 23. 18:44 |
| | | | | | | | En is az utobbiak koze tartozom, akit erdekel a miert is. De velemenyem szerint a legtobb embernek csak a vegeredmeny szamit. |
| | | | |
| | | | | | 186. inigom | 2013. január 22. 21:22 |
| | | | | | | szerintem amúgy egy ilyen megközelítésnél sok múlik a személyes tekintélyen. ha valaki képes úgy tekinteni a csernusra, hogy a nagy ember, az erő hordozója, aki maga az igazság és az élet, akkor könnyen lehet, hogy hatni fog, ha azt mondja, szedd össze magad és hagyd abba az agyalást. kelj fel és járj. mert elhiszed neki, hogy oh ezek akkor biztos tényleg értelmetlen kis kapuk voltak csak. zárd le és hajrá. de ha valakinek továbbra is ott csattognak a fejében a miértek és igazolást keres vagy hasonlók, szóval ha nem indul el a sima felszólításra, akkor kérdés, hogy vannak e egyéb trükkjei.
meg szerintem vannak emberek, akiknek nem csak az a célja, hogy "meggyógyuljanak", hanem, hogy megértsék azt az egészet amiben elvesztek. szóval nekik nem lenne kielégítő, hogyha kivarázsolnád a labirintusból. mert bemenne megint. mert nem az volt eleve a célja, hogy kint legyen, hanem értse, hogy mi a labirintus. szóval itt a "hatékony" terápia lehet kicsit játékrontó :D |
| | | | |
| | | | | | 185. Fotinó | 2013. január 22. 19:04 |
| | | | | | | Nem talalom a videot, de vmi hasonlot mond benne, hogy o csak egy megadott hatarig fesziti a hurt, mert konnyu atlepni a hatart es mindenki tud rombolni, de ha megfeleloen csinalod, akkor tudatositja az emberben miken kell valtoztatnia, azutan mar csak a pacciens dolga, hogy rater arra az utra vagy sem.
Nem tudom, hogy hatasosabb-e ez, mint a normalis szepen lassan feltarulkozas, lehet vkinek igen, vkinek kevesbe.
Ezt a technikat fokent azert szeretem, mert gyorsan valaszt adhat sok kerdesre. A masik meg ilyen idohuzosnak hat szamomra.
Attol fuggetlenul nem mondom, hogy jobb vagy rosszabb technika ez, mint a normalis. Csak en ezzel jobban szimpatizalok.
Visszaterve a topikhoz, megrendeltem azt a konyvet, amelyiket lattam 10kert most 8kert talaltam (kognitiv viselkedesterapia). Szoval ha minden igaz, 2heten belul megkene jonnie. Utana ha birom megprobalom magamat `kuralni` vele es meglatjuk mi lesz :) |
| | | | |
| | | | | | 184. spirit | 2013. január 19. 12:50 |
| | | | | | | Én kedvelem a Csernus Doki dolgait, abban ugyanakkor biztos vagyok, és igazad is van deep, hogy nem jó mindenkinek. Sőt.
Ugyanakkor nem hiszem hogy csak a celebsége miatt sikeres, valami működik neki. Szerintem alapvetően kétféle ember van, erről valahol olvastam is. Az akinek jót tesz ha seggbe rúgják és az akire úgy kell vigyázni mint a hímes tojásra. Mindkét féle ember volt Csernusnál az ismeretségi körömből, az egyik úgy érzi megmentette a másik meg úgy hogy dögöljön meg.
Yalom nekem is az egyik kedvencem, van egy könyve (Szerelemdémon ), ahol terápiás eseteiről ír, szerintem Feldmár a hasonló könyvét is onnan vehette, azt nagyon szeretem, de a két regénye is elképesztő.
A hazaiak közül én a Pál Ferit csípem nagyon. Sokan kritizálják hogy olyan alap, egyszerű dolgokról beszél, de ha annak csak a felét el is kezdi GYAKOROLNI az ember már nem is lesz annyira alap és egyszerű.
Visszatérve az eredeti témára, ha gebasz van érdemes körültekintőnek lenni a segítséggel kapcsolatban. Van hogy életet ment meg egy seggberúgás. Máskor ugyanaz tönkre is tesz.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Általános nézet az, hogy ha valakire jól ráripakodunk akkor majd történni fog valami.
Ezért mondják sokszor a depressziós embereknek, hogy szedd már össze magad. Ez szinte soha nem működik, gyakran viszont csak azt az érzetet erősíti meg az energia és megoldáshiányos emberben, hogy ő egy darab szar. Másoknak megmondani, ne dohányozz, ne aludj annyit, járj sportolni, nézz szembe magaddal, fejezd be a játszmázást, tartsd be a határidőket, legyél pozitív stb. egy olyan dolog, amit már egy pár éves beszélni tudó gyerek is meg tud mondani a másiknak. Van eset, amikor használ a seggberúgás, ez akkor van, amikor valaki felelősséget nem vállalva próbál létezni. Ilyenkor segíthet, ha más valamilyen formában megbünteti, azaz nem hagyja kibújni az illetőt a felelősség alól. Ez ideális esetben gyerekkorban megtörténik a nevelés során, nem ideális esetben később.
Csernus nem talált fel semmi újat és nem véletlenül nem alkalmazzák az agresszív szembesítést a terápiában. Az ember szinte egész életében a kényelmet keresi és a fájdalmat elkerüli. Az önismeret is gyakorlatilag bárki számára minden nap ott van, csak épp az önismeret sokkal gyakrabban fájdalmas és fárasztó, mintsem kellemes. Ha kellemes lenne nem építenénk fel számtalan módszert és játszmát arra, hogy ne kelljen kilépni a komfort zónából. Csábító az önismeret, mert mindenki vágyik rá, de a valóságban inkább mindenki igyekszik megúszni azt, ameddig lehet vagy ameddig el nem jut arra a szintre, hogy ő megszenvedi, de fejlődni fog.
Csernus egy szűk réteget tud kezelni, de jó pár olyan probléma van, ahol az ilyen szembesítés még nagyobb kárt okoz, mert a páciens nem elég erős még hozzá. Sok páciens nem is fog többször visszamenni a terapeutához. Amit Tom javasolt Terápia (főleg az külföldi változat) adhat egyfajta betekintést ebbe. A hosszútávú változáshoz tényleg nem elég, hogy valaki jól seggberúgjon. Akkor vagy az lesz, hogy megcsinálod egyszer és utána szarsz rá és szépen kerülöd a seggberúgós embert, vagy függeni fogsz attól, hogy valaki seggberúgjon, mert neked mindig kelleni fog ez, hogy megcsináld, amit kell.
Rengeteg jó terápiás könyv van a témában én Irvin Yalom könyveit tudom ajánlani, pl. a Terápia ajándékát. Nem lenézésből mondom, de aki Csernus alapján képzeli el a terápiás sikert az nagyon torz és szegényes szűrőn keresztül nézi az egész pszichológia műfaját és olyan szerzők mellett siklanak el, akik Csernussal ellentétben számtalan különböző problémával küszködő betegeket gyógyítottak sikeresen évtizedeken keresztül. Egyik se csinált bohóc műsort a TV-ben, de a TV-be az kerül be, akiben látnak nézettséget és nem az, aki valódi értékeket képvisel. Arról nem is beszélve, hogy a terápia egy olyan intim dolog, ahol semmi keresnivalója nincs egy kamerának vagy ha igen akkor az csak is oktatási célokra, szakemberek számára készül és internetre csak akkor kerül ki, ha a szakképzésben résztvevők közül egy etikátlan idióta feltölti és ez szerencsére elég ritka, annak ellenére, hogy sok idióta pszichiáter és pszichológus dolgozik itthon is meg külföldön is. |
| | | | |
| | | | | | 182. Fotinó | 2013. január 16. 17:38 |
| | | | | | | Igen a berne felere gondotam :)
Megprobalom majd megkeresni youtubeon az egyik videot amiben elmondja, hogy mit miert csinal, es miert mukodik. De ha jol emlekszem az egyik eloadasaban volt, de mar nem tudom melyikben.
|
| | | | |
| | | | | | 181. inigom | 2013. január 16. 02:02 |
| | | | | | | még ennyit, hogy a feldmár mondja valahol, hogy lehet valakit megismerni úgy is, hogy valami éleset belenyomunk és figyeljük, hogy mikor üvölt és úgy is, hogy valahogy szeretettel időt töltve vele biztosítani, hogy nincs veszély nyugodtan tehet bármit. és a csernus talán egy harmadik lehetőség, ahol nem is tét a megismerés, hanem csak valami sokkolással arra késztetni az illetőt, hogy menjen tovább. hogy ne gondolkozzon, hogy mi baja, hagyja a fenébe és fojtassa a működését ahogy kell.
és mondjuk, ha valaki totál lefagyott ott lehet valamit segít a picsán rúgás vagy hogy egy zacskót kidurrantok a füle mögött. viszont ettől az egész helyzet valahogy megértetlen marad.
(amúgy, ha a játszma a berne féle azt közben kiderítettem mi az) |
| | | | |
| | | | | | 180. Tom003 | 2013. január 14. 21:17 |
| | | | | | | demonskater: Nézd meg a terápiát, vagy az eredeti sorozatot (van egy csomó verzió, sok ország leforgatta a sajátját)
Bár nagy általánosságban a színészek az erős közepest ütik csak meg, a főszereplő hál istennek egész jól játszik. Igazából ilyesminek kéne lennie egy pszichológiai ülésnek. Nem lehet a másikra erőltetni a dolgokat, mert az idővel úgyis lekopik a kezeltről.
Amit még ajánlok, könyvben: Feldmár mesél. Pár pszichoterápiás esetéről szól és szintén azt a példát erősíti meg, amikor a tárgyilagos, egyszerű, de mégis tisztelettel teli beszélgetés hosszú távon többet ér el. |
| | | | |
| | | | | | 179. inigom | 2013. január 14. 18:37 |
| | | | | | | mit nevezünk pontosan játszmának?
nekem valami olyasmi ugrott be erről, hogy valami rafinált történet, narratíva, érvelési ciklus az egyénbe arról, hogy ő mit és miért csinál vagy nem csinál. mik a magyarázatai és hogyan szövődnek ezek össze. de asszem félre értem. |
| | | | |
| | | | | | 178. Fotinó | 2013. január 14. 17:11 |
| | | | | | | A jatszmak soha sem pozitivak, jatszmaknak a lenyege, hogy vkitol profitot var el. Lehet jatszadozni profit nelkul is, de azt idotolteskent nevezik. Egy ember erteket a negativ megmerettetes mutatja meg. Sokan vannak, akik vagynak a valtozasra es nem akarjak, mert meg nem sulyedtek olyan melyre erzelmileg, hogy valoban akarjak is. Itt nem lesz eleg a vagyakozas. Te simogathatod meg jopofizhatsz vele es akkor szep LASSAN rajon, hogy nem csak vagyni kell ra, hanem akarni es csinalni. Szamomra sokkal hatasosabb modszer a csernuse.
Az hogy leszegyenitesnek tunt a TVben azt csak is a bevallalo koszonheti maganak. Ha mindig az igazat mondja es nem bujik alarcok moge, akkor nem kell hasznalni ellene ilyen `fegyvereket`, plusz o ment be a musorba, legtobbje tudta mifog ra varni, ha meg nem, a tudatlansag nem ment fel a buncselekmeny alol. |
| | | | |
| | | | | | 177. inigom | 2013. január 14. 16:51 |
| | | | | | | de elvben lehetne siker :) lehet az embernek a korbács kell :D
amúgy nekem az sem szimpatikus, hogy a személynek ezeket a "játszmáit" így bepróbálja tolni valami bugyuta kategóriába. szerintem ezek valahogy fontosak, ezekben szépen kibomlik egy csomó dolog a személyiségből, hogy ki is ő. az lehet, hogy nem vezetnek aktív élethez, de szerintem van bennük valami. persze a hatékony társadalmi gépezet vagy akár a kicsattanó boldogság szempontjából lehet károsak. szóval persze nehéz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy szomorú világban élnénk, ha Csernus számítana jó szakembernek a stílusával. Érdekes mód nem tudok egyetlen pszichológiai iskoláról, irányzatról, ahol ez az észosztós alpáriság, mint módszer egyáltalán megjelent volna.
Persze, akik csak fekete-fehéren tudják látni a világot azoknak biztos jó az ilyen. Őszinte meg akkor is tud lenni az ember, ha nem nagyképű tahó módjára szembesítik a pácienst az esetleges játszmáival és lehet úgy is kemény valaki, ha közben nem alázza meg a másikat. Mondjuk ehhez kicsit több tudás, empátia és szakmaiság kell és egyik se mutat olyan jól a TV-ben.
Egy ismerősömet Csernus kizavarta az előadásáról, mert nem tetszett neki a kérdés, amit feltett. Általános iskola 2. osztály?
Amúgy a heroinhasználók arckifejezései idővel egyre inkább felveszik a póker arcot, persze biztos jobban hangzik, hogy ő direkt csinálja és ez nem azért van, mert kimutathatóan károsítja az archoz menő idegpályákat. |
| | | | |
| | | | | | 175. inigom | 2013. január 14. 16:07 |
| | | | | | | valami híroldalon volt egy cikk, hogy kutatók figyeltettek meg vezetőket, hogy hogyan viselkednek azokkal akiket vezetniük kell. és közben volt valami kérdés, hogy melyiket érzi jobbnak a megfélemlítő bully vagy a szakkérdések mentén irányítgató és itt még az utóbbit választotta a többség, de a végén, hogy kit jelölnének ki vezetőnek valahova, már az erőszakos nyert. szóval lehet valahogy az emberben olyan képet hagy ez a pattogó imázs, hogy hú ott igazán történnek a dolgok :D
igazából az érdekes kérdés az lenne, hogy vajon akár a csernus, akár más ilyen beszélgetős terápia mennyire rakja helyre tényleg emberek életét. mert igazából amúgy soha nem derül ki, hogy pl a csernusnál meghunyászkodó páciens, aki a parancsra teljes őszinteséggel mondja, hogy igenis soha többet nem szorongok, mit csinál amikor haza megy... és amikor mondjuk a csernus megkérdezi, hogy "na mi újság szorong még?", akkor lehet azt mondja neki, hogy "minden rendben uram" :D szóval még azt is el tudom képzelni, hogy neki magának sincs rendes képe arról, hogy mi is változik az emberben belül. mi van akkor amikor az illető nem megy többet. |
| | | | |
| | | | | | 173. Fotinó | 2013. január 14. 07:08 |
| | | | | | | Nem lehet, hogy herkozott, hanem biztos.
Az emberek amikor talalkoznak vkivel nem mindig mutatjak a valos enjeiket, alarcokat viselnek, nem az eredeti szemelyisegi vonasaikat mutatjak. Ez ellen hasznalja azt a flegma, neha ordibalos oldalt. Meg cinikusan kineveti a pacienset, amikor racionalisan meg probalja maganak magyarazni, hogy mert nem azt csinalja, amit igazabol szeretne. Minnel fejletteb vki szellemileg annal meggyozobb magyarazkodassal tud elo allni, amire o cinikusan kineveti es ebbol kapcsolhat a paciens, ha meg nem akkor nehezebb eset.
Az emberek amikor elmennek pszihiaterhez, akkor jatszmakat jatszanak, ha az alarcaikat nem veri le az elejen, akkor a paciens kialakithat egy jatszmat a pszihologussal ugy, hogy ha a nem figyelmes a pszihologus, akkor akaratlanul is belemegy, amivel nem ernek el semmit.
Az elejen nekem sem tetszett a stilusa, mert tenyleg csak felbassza a masikat, de szvsz hatasos. Akinek nem inge nem veszi magara, alapon az nem fogja felkapni a vizet, akire nem illenek az allitasok, mert o tudja, hogy nem ilyen es masnak a velemenyet tiszteletben meghallgatja, majd elfogadja, hogy ez a velemenye es nem lesz ideges.
Melyiket tisztelnetek jobban? aki kimondja az igazat, ha kerdez, de tudjatok, hogy o olyannak szeret amilyen vagy es elfogad.
Vagy a masik, kegyes hazugsagokkal simogatja az egodat? |
| | | | |
| | | | | | 172. Tom003 | 2013. január 14. 06:26 |
| | | | | | | Na igen, egyáltalán hogy alakít ki bizalmat, bizalmas légkört közte és a páciensei között? Ha valakinek tényleg komoly baja van (és nem azért megy hozzá, mert ő A Csernus) akkor hogy fogna bele a kitárulkozásba? Mert lehet bohóckodni, ordítozni, sőt ahogy mondtad jó pár emberrel csak így lehet bánni (legalábbis így egyszerűbb és hatásosabb rövid távon), de ne ez legyen már az alap séma, mert alapvetően nem az állati oldalunk ami miatt orvoshoz fordulunk. ( azok a gyökereink köszönik szépen, de jól vannak ösztönszinten is, az önálló tudat és a mély személyiség már emberi tulajdonság)
"de ez a nagy tutimegmondás sosem szokott jót sejtetni..."
<off>
Ezzel most mindkettőnknek sikerült egy jó kis paradoxont felállítani :D (ha beszélünk róla és elmondjuk a szerény véleményünket, mi is a leírásba illünk, viszont ha nem mondunk semmit, akkor erre se derülne fény... ez olyan mint a buddhista tanítás, ahol nincs tanítás, mert az amit más mond el az közel se olyan megfelelő, mint a saját tapasztalat után levont konklúzió)
</off> |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Úgy tudom Pécsett végzett. Elvileg herkázott régebben, talán azért van ilyen flegma arca?
Az emberek egy rétege vevő a stílusára, nála ért el sikereket, de azért még mindig több embert lehet empátiával, elfogadással és türelemmel kezelni. Narkósok között van olyan, akinek ajánlható a Csernus, de ez a nagy tutimegmondás sosem szokott jót sejtetni... |
| | | | |
| | | | | | 170. Tom003 | 2013. január 13. 23:40 |
| | | | | | | deeptrip-pel értek egyet ebben a Csernus témában... A könyvei szarok a maguk túl művies és álértelmiségi túlmisztifikált módján. Maga az ember egy idegroncs, bőven elférne neki is egy beutaló valahova... Az, hogy a TV majmolja az egy dolog, de mint orvos nem hiszem, hogy sokra alkalmazható lenne...
Hallottam azt is, hogy exherkásból lett a lipótmezein droghasználókkal foglalkozó orvos. (érdekes, hogy a wikipédia olyan keveset ír róla, se ez, se az nincs benne, hol szerzett orvosi papírokat, csak középiskoláig van felvezetve a dolog.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem meg ez olyan, mint amikor egy dohányos tart leszoktató programokat a dohányzásról. Meg lehet kérdezni Csernus volt főnökeit mit gondolnak róla és jól mondod, a sorbanállás azt jelenti, hogy TV-n át sztár lett belőle. Attól még szakmai körökben nem számít annak.
Rorschachot sok pszichológus vesz fel, ebből töredéke az, akinek van annyi év rutinja, hogy jól tudja kielemezni, ezért érdemes körbekérdezni. Sajnos neten sokan hírdetik magukat, de erre csak kevéssé lehet hagyatkozni, úgyhogy nem lesz egyszerű dolgod, ha nincs praktizáló ismerősöd a városban. |
| | | | |
| | | | | | 168. Lexy92 | 2013. január 12. 03:44 |
| | | | | | | | :) en meg csak most kezdtem itt nezelodni.. a forum tetszik. |
| | | | |
| | | | | | 167. Fotinó | 2013. január 12. 01:32 |
| | | | | | | Nem vagyok Csernus vedoangyala, de azert nem faszoznam le. Szerintem erti a dolgat, attol, hogy neki szarban volt a parkapcsolata meg nem biztos , hogy azt jelenti nem tud semmit. `A cipesz sem veszi eszre, hogy szakadt a cipoje.` Meg az is jelenthet vmit, ha nala idopontot akarsz kerni, arra tobb honapot kell varnod. Lehet, hogy egy sztar pszihologus, de attol meg erti a dolgat.
Magyarorszagon sok ember csinalja Rorschach tesztet? Vagy nehez talalni ra szakembert? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csernus egy fasz...szívesen ások neki egy 5 méteres gödröt, amivel a saját lábán fog beesni és megnézem, hogy mászik ki belőle! Írt könyvet a nőkről aztán a felesége évekig csalta, hát nem tudom...okosakat mondani amúgy nem túl nehéz az internet korában, aki alkalmazni is tudja sikeresen ezeket a saját életére meg ritka, mint a fehér holló.
A kognitív viselkedésterápiás módszereket nyugodtan meg lehet próbálni alkalmazni, ez nem pszichoanalízis, eléggé körül van határova és lehet vele sikereket elérni egyedül is. Itt nem jelent gondot később se, ha tudod miről van szó, ez nem Rorschach teszt.
Rorschachot főleg azért nem lehet felvenni saját magaddal, mert az is számít, hogy egy tábla után mennyi idő míg mondasz valamit, illetve milyen nonverbális jelzéseket adsz le és ezt csak egy másik ember tudja megfigyelni rajtad. Sajna neten már fennvan az összes tábla, ami elég gáz, mert csökkenti a hatékonyságát, úgyhogy ha vala az életben akartok ilyet csináltatni magatokkal ne nagyon nézegessétek, főleg az osztályozási rendszert ne, mert az tényleg bekavarhat. |
| | | | |
| | | | | | 165. Fotinó | 2013. január 11. 17:36 |
| | | | | | | Abban igazad van, hogy ha csak megerted mi is az a kognitivv viselkedesterapia nem fog javulni tole az allapot, de ha azokat a gyakorlatokat elkezded hasznalni amit olvastal vagy, amit a szakember adott attol mar igen. Atkell vinni a gyakorlatba is.
`Nincs olyan mely godor amibe sajatlabadon masztal bele es ne tudnal kijonni sajat labadon.` vagy valahogy igy mondta Csernus Imre. |
| | | | |
| | | | | | 164. inigom | 2013. január 11. 05:04 |
| | | | | | | Esetleg egy általános pszichológia könyvben is megnézheted mit írnak róla, pl az attkinson-t megtalálod pdfben.
Amúgy nem értek ehhez(szóval ne higgy nekem), de valahogy nem vagyok biztos benne, hogy az ilyesmit alkalmazhatja e saját magára az ember. Kicsit az az érzésem, hogy olyasmi utánaolvasni, mintha elolvasnál egy bűvész szakkönyvet. Ha megérted a trükköket részben talán immúnissá is válsz rájuk. És saját magadat eleve nem képesztheted el azzal, hogy bemutatsz egy trükköt.
Pl vajon milyen lehet, ha valaki olyannal csináltatnak rochard testet, aki pontosan tudja, hogy mit figyelnek a válaszain. És gondolom saját magán sem képes megcsinálni ezt a tesztet valaki.
És úgy képzelek el egy ilyen terápiát, mint ami valahogy kivezet valahonnan és valami szokásokat alakít ki. És asszem ez nem egyenlő azzal, hogy esetleg az ember érti, hogy mi baja van. pl ha már egy ilyen oldalon vagyunk: a legtöbb függőség is olyan, hogy ha elég eszes az aki benne van, akkor elég jól átlátja és érti, hogy miben van és miért, de a megértés ellenére mégsem tudja kivezetni onnan saját magát. Bár persze ettől még lehetne szükséges feltétel a megértés(csak még kellene mellé más is). De az is lehet, hogy nem az. Lehet az átszokás valami másba egy tök független ügy. Ezt most csak arra értem, hogy ha ki is bogozod, hogy mi van veled az még nem biztos, hogy megszünteti a dolgot. |
| | | | |
| | | | | | 163. Fotinó | 2013. január 10. 04:50 |
| | | | | | | Biztos egy szakember sokkal tobbet tudna segiteni, de nem Mo.-n lakok szoval kicsit huzos idegen nyelven, mert meg nem beszelem teljesen az itteni nyelvet, ezert a konyvtar is kilove, pedig az jo otlet lett volna es nekem az eszembe sem jutott. A linkrol nezegetem melyik lenne erdemes, de 10eFtert kicsit huzos volt amit lattam, mondjuk abban szerintem nagyon sok minden benne lett volna.
Ha nem is sikerulne magam kigyogyitani konyvek segitsegevel, akkor legalabb lesz vmi tudasom ebben a korben es remelhetoleg ugy ,kesobb konnyebb lesz a dolga a szakertonek.
|
| | | | |
| | | | | | 162. inigom | 2013. január 9. 15:47 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | Próbáld angolul keresni cognitive behaviour therapy címmel. Mindenképp szakembert ajánlok, ő tud támogatni bíztatni, teljesen más, mint egyedül. Persze dolgozni nem tud helyetted, de szakszerűen segíteni igen. Jó érzés, ha olyan segít, aki már előtted segített másoknak hasonló problémákkal. |
| | | | |
| | | | | | 160. Fotinó | 2013. január 8. 16:41 |
| | | | | | | Kognitiv viselkedesterapia milyen? Hogy mennek ott a dolgok? miket lehet vele kezelni? Probaltam keresni konyvet/leirasokat a neten, de a legtobbjuk csak ilyen osszefoglalo. Talaltam egy konyvet rola, de az 10eFt kicsit sok ,de lehet megerne megvenni. Szerintetek szorongasokat tudnek igy kezelni magamon a konyvbol, vagy inkabb menjek pszcihologushoz?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem is volt már hasonló, egyfajta kételkedés a saját reakcióimban mások felé, de van hogy másokéban felém. Úgy gondolom van egy alap hétköznapi rutin kontrollja sok embernek a saját reakciói felett. Sokan félnek kimutatni, amit éreznek. Sokan túlságosan azonosulnak a fejükkel, gondolataikkal, belső kommentárjaikkal.
Ezekről a belső kommentárokról annyit, hogy ha elég mélyen meghallgatod őket, mert ugye hangjuk van. Senki se tud némán gondolkodni szerintem. Ahogy most írok hallom a fejemben a saját hangomon a szöveget, amit gépelek. Viszont voltak élményeim, amikor jött egy leoltós belső komment és elég mélyen voltam, hogy meghalljam nem a saját hangom mondja, hanem konkrétan bátyámé. Beugrott, hogy ő mondogatta gyerekkoromban nekem és beépült. Szóval ha meg tudod állapítani ki mondja ezeket az aktuális sorokat az nagy segítség. Ehhez úgy kell kezelned, hogy nem TE mondod, hanem valami tőled független. Meg kell keresni honnan jön ez a kételkedés.
Mert mi is történik? Találkozol haveroddal és örömöt, ne adj isten szeretetet is érzel. Ez két nagyon vitalizáló, egészséges érzelem. Lehet, hogy nem is vagytok akkora barátok, hogy indokolt lenne ezt érezned? Ez baromság, hisz nézzük meg mit tanít minden vallás. Az, hogy szeretben élj. Ha csak azokkal lehetne, akik régi barátok, családtagok, barátnők akkor ez megvalósíthatatlan lenne. Szóval a pozitív érzésekhez nem kell mindig okokat keresni. Viszont ha szégyelled, nem mered kifejezni ezeket az érzéseidet a másik felé akkor könnyen meglehet, hogy inkább fejben átcímkézed őket, hogy á igazából annyira nem is bírom, fölösleges úgy csinálnom mintha...
Ha ő látja rajtad, hogy örülsz neki és szereted akkor könnyen meglehet, hogy ha eddig nem is voltatok annyira, de egy ilyen fogadtatás után ő is hasonlóan reagálva tényleg barátok lesztek. Szerintem az állandó kételkedés egy nagyon káros dolog, mert sok energiát emészt fel és nem indokolt gyakran kételkedni. Észrevenni, ha valami nem valós az nagyon hasznos dolog, de azt se csak úgy lehet elérni, hogy kételkedik benne az ember. A kételkedésben van egy bizonytalanság, egy félelem, mert tanácstalan vagy. Aki stabil belül és megfelelően érzékeli a belső történéseit (pl. az érzelmeit) az nem fog kételkedni önmagában.
Úgy, hogy közelebb kéne hozni azt a szívet meg azt a fejet, de ha lehet akkor létezzünk teljes testben, próbáljuk meg átérezni az egész testünket, amikben zajlanak mindenféle energetikai, biológiai, kémiai és elektromos folyamatok, szóval nagyjából minden.
Úgyhogy lehet kételkedni, de akkor kételkedj néha a kételkedésedben is. Mert ha egy pozitív érzelem megjelenik azt ünnepelni kell, hisz jó hatással lesz rád és még a környezetedre is, nincs benne semmi olyan amit szégyellni kéne, bezárni, nem megosztani másokkal. Megint más az, ha erőltetni kell valamit, de leírásod alapján az öröm magától megjelent, nem egy erőltetett öröm volt udvariasságból. Azt te raktad rá utólag és ha jobban belegondolsz, a fejed az úr, neki hiszel jobban jelenleg. |
| | | | |
| | | | | | 158. inigom | 2012. december 27. 00:36 |
| | | | | | | Igazából azért kérdeztem, mert az jutott eszembe, hogy azt, hogy mi ez a dolog benned az is segíthet megérteni, ha sikerül megtalálni, hogy hol a határa, hol áll le és miért. Miért van az, hogy ott már nincs üzemben? Lehet kicsit hasonló ahhoz, ahogy más helyzetekben is elalszik ez a belső elemző? Mi hozza létre ezt a magátólértetődőséget? Egyszerűen a szokás vagy gyakori fizikai közelség?
távoli példa: szeretnék tanulni meditálni, de nem vagyok elég fegyelmezett hozzá, de az az érzésem, hogy ott is a megszokás az, amitől alábbhagy ez a dolog.
-----
tök más megközelítés:
azt mondják van egy olyan tulajdonsága az ember pszichéjének, hogy nem nagyon viseli el az ellentmondásokat. és képes dolgokat abba az irányba torzítani, hogy ez megszűnjön. (talán lehet ennek egy extrém esete bizonyos őrület is)
szemléltetendő tegyük fel hogy ezek általam gondolt dolgok:
(1) az a kedvemre való ember, aki többnyire érdeklődve fordul ismerősei felé
(2) kedvemre való ember vagyok
majd megtörténik, hogy
(3) gyakran érdektelen, elutasító vagyok nekem kedves személyekkel
ez egy ellentmondás. nem lehet igaz egyszerre a három. Elvben elmém feladhatná (2)-t. De ez olyasmi, ami a legtöbb személy számára káros lenne. Tudna vajon így nem szorongva élni? És ezért megtörténhet, hogy inkább elveti a (3)-at, annak ellenére, hogy az bizonyos értelemben megtörténik. Valahogy ez átíródik olyan módon, hogy ha felteszi magának a kérdést, hogy érdeklődve, odafigyelve hallgatta e, akkor azt a választ adja magának, hogy igen, sőt ez egyfajta átéléssé is válhat. És ekkor igaz marad (2) és nem sérül a személy.
persze csinálhatná azt is, hogy feladja (1) et. tehát, hogy nem negatív dolog, ha ő érdektelen. És a (3)-mal is lehet másképp trükközni és arra jutni, hogy azok a személyek, akiknél érdektelen vagyok valójában nem is nekem kedves személyek, ezért nem áll fenn (3) és így nincs is ellentmondás :). Ekkor a másik személy vagy az ahhoz való viszony leértékelése által kerülődik el az ellentmondás.
Remélem érezni, hogy elég mély verem ez :D meg azt hiszem rá lehet húzni szinte mindenre és bármiféle motivációt megkérdőjelezni vele. Szóval lehet magának ennek a mechanizmusnak a tudatosítása is a szétesést erősíti :D De persze attól még van ilyen. Vagy nem? (lásd még bővebben: kognitív disszonancia)
de ez csak konstruált példa volt a szitudból. igazából nem hiszem, hogy nálad ez áll fönt. de eszembe jutott és kapcsolódik. és ez elég, hogy írjunk nem?
|
| | | | |
| | | | | | 157. an0nym | 2012. december 25. 01:21 |
| | | | | | | persze, szüleim meg az a néhány ember akik majdhogynem mindig a közelemben vannak és teljesen magától értetődően kötődöm hozzájuk,
de nem is magában a kapcsolatban kételkedem hanem az adott érzés/érzelem meglétében |
| | | | |
| | | | | | 156. inigom | 2012. december 25. 00:25 |
| | | | | | | | van olyan személy, akivel szemben nem vagy képes erre a kételkedésre? |
| | | | |
| | | | | | 155. an0nym | 2012. december 24. 16:37 |
| | | | | | | nem betegségről van szó, de mindenesetre érdekelne a véleményetek
mostanában egyre gyakrabban érzem úgy hogy 2 "vélemény" van bennem jelen folyamatosan, egy személyiség csak kétféle módon nyilvánul meg, az egyik érez dolgokat(szeretet, közöny, bármi..), a másik tesz minden mást: logikus, agyal, magyaráz, és főleg szkeptikus az elsővel szemben
bármilyen érzés jön rögtön érkezik mellé egy szkeptikus "felszólalás"
pl.: találkozom egy régi ismerősömmel örömet érzek és érdeklődést,
de emellett teljesen külön magjelenik hogy: tényleg szereted ezt az embert vagy csak bemeséled magadnak és elhiszed?, tényleg érdekel amit mondani akar vagy csak udvarias akarsz lenni?
és én nem tudom eldönteni melyiknek van igaza
szinte bármit érzek egy emberrel vagy akár tárggyal kapcsolatban egy érzelmek nélküli, logikusan gondolkodó "én" azonnal igyekszik magát az érzés meglétét megkérdőjelezni |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Van egy csomó szorongásoldó, de ezekre hosszútávon rá fogsz szokni. Fóbiákat jól lehet kognitív terápiával kezelni. Keress fel egy pszichológust, akinek fóbiás tünetek a specialitása. Akut helyzetben meg bedobhatsz valami szorongásoldót, de az is sokat segíthet, ha nem nézel rá a tűre és arra se, amikor megszúrnak. |
| | | | |
| | | | | | 153. Lizzy8 | 2012. december 9. 23:50 |
| | | | | | | Nem hallottam róla semmit, csak gondoltam megkérdezem. Igazából a zopiklon hatóanyagú altatók (Imovane, Zopigen) óriási szorongásoldó hatással rendelkeznek. Én fogászati kezelés alkalmával 2db zopigent és kájgázt kaptam, hogy ellazuljak. Ez elég jól be is vált.
De azért érdekelne, hogy van-e másnak is ilyen jellegű hatása, ami tulajdonképpen bátorságot ad és nem foglalkozik a félelmeivel az ember.. |
| | | | |
| | | | | | 152. cli_hlt | 2012. december 9. 16:39 |
| | | | | | | | Szia! Ilyen valószínűleg nincs. Hol hallottál róla? |
| | | | |
| | | | | | 151. Lizzy8 | 2012. december 7. 16:32 |
| | | | | | | Sziasztok!
Hangsúlyozom, hogy csupán kíváncsiságból kérdezek. Abban az esetben, ha valaki tűfóbiás, melyik az a szer, ami teljesen kikapcsolja az agyban a tűtől ill. a szúrástól való félelmet?
Köszönöm a válaszokat. |
| | | | |
| | | | | | 150. Rex | 2012. május 19. 15:31 |
| | | | | | | nekem most egy volt-?- fórumtársunkkal (nem nevezem meg a személyiségi jogokra való tekintettel) lett komoly problémám:
nem tudom eldönteni, hogy többszörös személyiség zavara van-e, vagy mi történik, de megszerezte az egyik gyerekem számát, egész éjjel sms-ekkel zaklatta, aztán írt nekem is egy szar viccet...
mikor visszaírtam, hogy nem kéne zaklatnia, közölte, hogy a szőrös csávó már nincs itt, meg stb :s
(most jól megkapom a magamét a mentális diszórder szörfölésem miatt: úgy tűnik a sors szembesít olyan emberekkel sorban, akiknek valóban van problémájuk...)
mindenesetre, ha olvassa ezt, szeretném megkérni, hogy ne játszék a tűzzel, inkább forduljék orvoshoz, mert itt az asztal másik oldalán ül egy elég nagy darab szőrös csávó, aki kezd idegeskedni emiatt, és ő nem olyan kegyes, mint én, ráadásul, ha beindul nem tudom leállítani... köszi előre is. |
| | | | |
| | | | | | 149. Fotinó | 2012. május 19. 14:24 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 148. Rex | 2012. május 19. 12:38 |
| | | | | | | "A paranoid delúzió is lehet egy tünet, tehát hogy az illetö szerint az emberek PONT róla beszélnek, összesúgnak a háta mögött, szövetkeznek ellene. Az illetö ilyenkor gyanakvó, nem hiszi el a racionális magyarázatokat, és nem veszi figyelembe, hogy a feltételezésein alapuló negatív dolgok nem következnek be a gyakorlatban."
ez persze lehet következménye is annak, hogy adott alany előzőleg rendszeresen került olyan helyzetekbe - titokban hűtlen társ, hasonló átverések - amik ilyen gondolkodásra predesztinálják...
a paranoid pszichózis ennél jóval bonyolultabban jelentkezik...
szerintem a new age hívők nagy része skizofreniform tudatzavarzal küzd amúgy.
érdekes még odafigyelni azokra az emberekre, akiknél anya és apa nagyon különböző elvárásokat támaszt, pl. anyuka nagyon megengedő, apuka, vagy nevelőapuka nagyon követelő, stb., esetleg teljesen más kultúrkörbe tartozik. statisztikai jelentőségű ugyanis, hogy az ilyen szülői háttérben nevelt gyerekek hajlamosabbak lesznek a skizofréniára. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A hajlamot leginkább a vérrokoni családtörténetekböl lehet megtippelni - meséltetni kell az idösebb rokonokat a nagyszülökröl, dédszülökröl: milyen életük volt, milyen személyiségük volt, miben haltak meg, stb. Fontosak lehetnek még a "mellékágak" is, pl. a gyermektelen nagynénik, nagybácsik, vénkisasszonyok, agglegények, idö elött elhunyt rokonok stb. - náluk nagyobb az esély arra, hogy esetleg valamilyen mentális betegség okozta személyiségvonások miatt nem voltak képesek párkapcsolatra/családalapításra. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | demonskater:
A skizofréniának gyakori tünete a hangok hallucinálása: az illetö olyan, csakis általa észlelhetö beszédet vél hallani, amit nem a saját gondolataiként, saját "belsö monológként", vagy a "lelkiismerete hangjaként" él meg, hanem saját énjétöl független, külsö, idegen forrásból eredönek tart. A hangok gyakran kommentálják az illetö saját gondolatait és viselkedését, esetleg leszidják; néha több hang is lehet, amik párbeszédet folytatnak.
A paranoid delúzió is lehet egy tünet, tehát hogy az illetö szerint az emberek PONT róla beszélnek, összesúgnak a háta mögött, szövetkeznek ellene. Az illetö ilyenkor gyanakvó, nem hiszi el a racionális magyarázatokat, és nem veszi figyelembe, hogy a feltételezésein alapuló negatív dolgok nem következnek be a gyakorlatban.
(Persze, ezek mellett még sok másfajta tünet is lehetséges, mind a skizofrénia, mind a pszichózis esetében.) |
| | | | |
| | | | | | 145. Fotinó | 2012. május 19. 00:45 |
| | | | | | | | Ha vkinek van hajlama skizofreniara vagy pszihozisra, az illeto , hogy veszi eszre? Milyen tunetek jelentkeznek? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A lakosság kb. 1%-ban van hajlam skizofréniára. |
| | | | |
| | | | | | 143. an0nym | 2012. május 16. 20:59 |
| | | | | | | Sok helyen,(kutatások leírása,emcdda jelentések,cikkek,hírlevelek) olvastam a marihuána pszichózisok kialakulásának kockázat növelő hatásáról, az érdekelne, alapvetően mekkora annak az esélye hogy valakinek lappangó pszichózisa legyen, illetve hajlama valamilyen pszichés betegségre?
mert sajnos nem tudok mihez viszonyítani amikor ilyeneket olvasok, mint például: " a rendszeres marihuána használat 3.7szeresére növeli a pszichózisok kialakulásának veszélyét, illetve 2.2szeresére a skizofrénia kialakulásának esélyét"
(és a skizofréniát miért kell különválasztani a többi mentális betegségtől o.O ?) |
| | | | |
| | | | | | 142. Tom003 | 2012. május 11. 20:58 |
| | | | | | | | Az is triptamin, szerintem megér egy próbát. Nekem mint írtam alacsony dózissal is működött, nem kell high dose hozzá hogy az esetleges hatások érvényesüljenek. Majd írd le a tapasztalataidat ;) |
| | | | |
| | | | | | 141. Fotinó | 2012. május 10. 16:15 |
| | | | | | | | Tom, mit gondolsz, a 4-ho-mipt kifejthet ugyan olyan hatast? Ugy olvostam egy kicsit elvezetesebb a tripje, mint a MET-nek. [...] |
| | | | |
| | | | | | 140. Fotinó | 2012. május 10. 15:51 |
| | | | | | | | Koszi az infot Tom, akkor lehet kiprobalom majd :) |
| | | | |
| | | | | | 139. Tom003 | 2012. május 9. 20:26 |
| | | | | | | Jajj bocsi hogy csak most írok, már azt se tudom hol áll a fejem, annyi a meló meg miegyéb és elsiklottam felette.
4_HO-MET et használtam, nem is kimondottan high dose volt, 12.5 mg környéki (mivel 25mgt kaptam egybe,de arra azt mondták hogy sok, ezért feleztem) Érdekes, olyan érzés volt mint amikor kizökkentenek a katatóniából és hirtelen irracionálisnak tűnik hogy eddig miért is voltál levert. Nem azt mondom hogy mindenféle depresszió ellen jó lenne, de kimondottan a kémiai anyagok okozta mély és hosszantartó ok nélküli esetekben nekem bevált. (én magam is tudtam hogy semmi értelme nincs levertnek lenni, de mégis éreztem azt a szorító érzést. Amúgy vicces, ilyenkor az ember megfigyelheti a jelenséget és néha már fizikainak éreztem, a szív magasságában :) Tudom, tudom valószínűleg a stressz okozta kizökkenés lehet az oka, de most már értem milyen az ha valakinek megszakad a szíve ;) :D )
Amúgy nekem sokat segített a Kratom depresszió ellen és mivel különösebb mellékhatása nincs az alkalmankénti használatnak (még a hosszú távúnak se olyan vészes bármi máshoz viszonyítva) ezért egy próbát megérhetne. Infókért meg tessék a másik topicban szemlélődni! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Szeptember környékén elbúcsúzott tőlem a nyár, abbahagytam a spanglizást. Ami érdekes, hogy semmilyen komoly elhatározás nem kellett hozzá, volt más program, (kapcsolat), kiritkultak az alkalmak. Ami még ennél is érdekesebb, hogy ezen ritka alkalmakkor már nem ugyanaz volt a hatás, mint addig. Szorongtam és féltem. 0.25ös spanglitól amit egyik ismerősömmel lőttünk el olyan paranoia tört rám, hogy elvonultam egy másik szobába és hat órával később is pörögtek-forogtak a gondolataim (szépen kifejlett ellenem irányuló összeesküvések, másnap nevetséges ostoba teóriák.) Ezután az este után egy nyaralóban próbáltam még ki egyszer, pár hónapra rá, hatások hasonlók, de jobban tudtam kezelni. Nem igazán értem, hogy miért változott meg így ez az eddig kellemes érzés, bár nem jelent nagy gondot, hogy nem szívok... Nem ért semmilyen trauma, sőt az életem jobb és jobb augusztustól. Egyrészt érdekelne, hogy erre tudtok-e valami okosat mondani, hogy mitől lehet, másrészt;
Mióta kicsit jobban figyelek magamra észrevettem, hogy eléggé agresszív vagyok. Ez nem úgy nyilvánul meg, hogy kötekedem az utcán, vagy hasonló, de nagyon gyorsan leszek ideges. Adott helyzetekre adott reakcióimban látszik ez az agresszivitás. Mindenképp meg akarok változni. Hanyagolom az ivást elsősorban (nem ittam többször heti egynél, de inkább bele se kezdek egy ilyesféle kalandba). Viszont ezt az egész dolgot nem elnyomni és kezelni akarom, mint eddig annyi mindent életemben, hanem teljesen megváltoz(tat)ni. |
| | | | |
| | | | | | 137. Fotinó | 2012. május 1. 20:26 |
| | | | | | | tom003,
Ha megkerdezhetnem, melyik fajta triptamint vetetted be?
En is mostanaban ugy erzem, hogy csak semmi ok nelkul elfog vmi depresszios allapot, aggresszio, idegesseg.
Regebben gomba trip utan ereztem vmi hasonlot, nyugottsag, nyitottsag, nem voltak hangulat valtozasaim...
Lehet bevizsgalom en is :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nálam végül magasvérnyomást álapítottak meg, ami véletlenszerűen tör rám különböző időközönként, kisebb-nagyobb mértékben. A rosszullétimet mind a magas vérnyomás tünetei okozták. Ilyenkor pesszimista, agresszív, gondolkodni képtelen és nagyon szétszórt vagyok.
Mivel későn diagnosztizálták a betegséget, ezért kreáltam különböző tüneteket, megállapításokat az állapotom megmagyarázására. Ezek idővel átalakultak elfogadássá és már felfogtam, hogy nem különböző szervi bajaim vannak, hanem valószínűleg a vérnyomásommal van valami.
Sajnos hiába igazolódott be mindez. A hónapokig tartó rosszullétek gyógyszerekkel való tüneti kezelése odáig fajult, hogy állandósult nálam az altató használata. Elalváskor amikor kezdek elmélyedni, felriadok arra, hogy a pulzusom nagyon gyors, és zsibbadnak a végtagjaim. Kis járkálás után normalizálódik a helyzet, de altató nélkül nem tudok normálisan elaludni.
Tom003 eredménye elég érdekes, ám a szer egyik hatása a vérnyomás emelése, ami esetemben fizikai állapotromlást eredményezhet, melyet nem biztos, hogy ellensúlyozna a pszichoaktív hatás.
Nálam a THC nyugtató, euforizáló effektusai is később hatnak, így sokkal inkább ront a pillanatnyi állapotomon a fű szívverést gyorsító hatása. Többek között ezért sem merek kipróbálni más anyagokat. |
| | | | |
| | | | | | 134. Tom003 | 2012. február 4. 10:08 |
| | | | | | | Beszámoló a fenetilamin topicban olvasható (tudom, tudom, triptamin, de az olyan RC topic szerű, csak pszichedelikusban)
Sima kalapot sajnos nem állt módomban szerezni, megették mielőtt tudtam venni -_- |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | H2O
Lényegében psilocin(4-HO-DMT), de van egy érezhető eltérés(-MET, -DET esetében kis,-MiPT,--DiPT, esetében nagy).
A 4-es állásban ha észter van (pl AcO-acetoxy, PO-phosphate) akkor az lényegében a májban és vérben alakul át az aktív 4-hidroxi formába. A psilocybin egyébként a psilocin foszfátja. |
| | | | |
| | | | | | 132. H2O | 2012. február 4. 03:54 |
| | | | | | | Óóóó, én meg azt hittem, hogy savról, vagy psilocybinről van szó! Ez is műveletlenségemből fakad, elnézést érte.
Tehát én csak a fentiekkel kapcsolatban nyilatkoztam, és azt gyanítom, nem is a szerotoninnal, mint inkább a dopaminnal van kapcsolatban ezek az érzések.:-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tom003
Nekem ugyanez volt a 4-AcO-DMT-től(gyakorlatilag megegyezik a 4-HO-MET-tel).
Egyébként a dózist meg tudnád mondani? |
| | | | |
| | | | | | 130. H2O | 2012. február 3. 15:52 |
| | | | | | | | Persze, hogy van ilyen hatása, nagyon kellemes nyugodt, kiegyensúlyozott, jókedvű érzés. Talán ez magyarázza hatékonyságát addikciók kezelése esetén is. Havi egy kezelés kötelező, ha úgy érzem szükséges mélyebben változtatnom gondolataimon, kétheti, akár heti rendszerességet javaslok magamnak!;-) |
| | | | |
| | | | | | 129. Tom003 | 2012. február 3. 14:33 |
| | | | | | | Érdekes felfedezést tettem és kíváncsi vagyok vajon másnál is működik e?
Az 1 héttel ezelőtti triptaminos utazásom után teljesen helyreállt az agyam szerotonin háztartása, nem tör rám indokolatlan, irreális depresszió, rossz közérzet és negatív életszemlélet. Lehet az is hogy szimplán az utazás lelki hatása, de szerintem az egész sokkal konkrétabb biokémiai hatás. Én azt állítom hogy a kémiai depressziót, amit pszichoaktív szerek okoznak, meg lehet szüntetni triptaminokkal. Értelemszerűen más a helyzet a természetes depressziónál ahol sokkal fontosabb az elfogadás vagy a továbblépés, viszont amit éreztem mostanában túl spontán volt számomra, nagyon mesterséges negatív élmény volt már vagy 3 hónapja. Tudom hogy semmi okom nincs a negatív gondolatokra, a letörtségre, depresszióra, mégis eluralkodik rajtam. Amikor előjön és elkezdem vizsgálni a tudatomat akkor sokkal inkább érzem fizikainak mint szelleminek a dolgot. No és ez az egész úgy 1 hete megszűnt az utazás másnapjától számolva. Átvette a helyét egy egyfajta természetes optimizmus, a természetemből adódó nyugodtság, kiegyensúlyozottság. Sokszor veszem észre magamon hogy csak úgy mosolygok és átélem a pillanat örömeit, azt hogy megnyugodott bennem valami. Ha tényleg összefügg a 2 dolog akkor lehet terápiás jelleggel hamarosan megismétlem a dolgot, mert rég éreztem már magam ennyire egyensúlyban. :)
Amúgy megjegyzem hogy a triptaminok a legjobb eszközök arra hogy az embernek élénk álmai legyenek, már 1 hete minden este kimerítően álmodok valamit. ;)
Vélemények? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Magát a pánikot és a szorongást jelenleg már a félelem táplálja saját magából kifolyólag igen....paradoxon. De ezt az egész folyamatot, egy lelki "kiégés" okozta, mely még jelenleg is fenn áll. Csak úgyérzem ezt nem tudom feloldani jelen állapotomban.
Mintha újra meg kellene tanulnom érezni. Képesnek érzem magam rá, de nehezíti, hogy van ez a pánikbetegség. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tehát úgy gondoljátok nem működne a dolog? Oké ki kell próbálni tudom (mellesleg rajta vagyok)
Nemhiszem hogy félreértettétek, de azért elismétlem, hogy elnyomni csak annyira szeretném, hogy legyen erőm keresni lelki oldalról az egyensúlyt. Mert most ott vagyok, hogy nem érzek se jót, se rosszat, nem tudok szívből örülni, de nem is tudja semmi facsarni a szívem mint egy szerelem vagy bármi ami nagy hatással van egy emberre.... teljes aszkézis. Szeretnék kicsit stabilizálódni, hogy képes legyek meglátni "a helyes utat".
Valahol tudom, hogy ebből az állapotból képes vagyok kikerülni, mégis mindig ahogy túl vagyok egy parán és megtanulom kezelni, jön egy másik. Mintha mindig átalakulna amitől rosszul leszek.....
Van néhány újabb ötletem is egyébként a dologgal kapcsolatban, de azt most nincs már erőm leírni. Majd legközelebb...
H2O a nagy életigazságaim pont olyanok, amiket értelmetlen itt leírni. Élőben nagyon szívesen beszélgetnék ezekről és szeretem megismerni mások meglátásait és véleményét is, de egy fórumban ezen feltevések és elgondolások, csupán mások számára kiforgatható mondatok lennének. Gondolom egyetértünk abban, hogy igazán csak akkor érthetjük meg más gondolatait, ha magát az embert is kellőképpen ismerjük. A legtöbb más esetben félreértések hatalmas kavalkádja születne csak meg. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Ez ugyanúgy csak elnyomja a problémát mint a gyógyszerek.... de talán a sok tevékenység amivel efoglaltuk magunkat, azon felül,
hogy leköt minket pozitív irányba vezet minket az "úton". És ha ez működik akkor stabilabb lelkiállapotban, talán sikerrel
szembenézhetünk a betegségünkel és pozitív várakozásokkal mehetünk el pszichológushoz. Vagy esetemben, talán sikerül
megtalálnom idővel a lelki békém és ezáltal feloldódik az a feszültség is ami a problémáim okozta."
Tetszik ez a felvetés Nari.
Dettó ugyan ezekről gondolkoztam kb 2 éve.Az a baj velük ,hogy ha az ember elér egy ilyen stagnáló,mégis nyugalmas " zónát" hajlamos megelégedni vele és elodázni a dolgokat.Én spec1 évet kosaraztam ilyesfajta elfoglaltságképp és az alatt nagyot emelt rajtam a dolog,
mondhatni csak a lábam maradt a gödörben,a felsőtestemen
éreztem a szabadságot.Ezt most télen felváltotta a cangázás,
mégsem érzem azt,hogy képes engem bármiből is ez a hobbi
kihúzni.Már nem.
Popper Pétertől kérdezték meg egyszer ha jól emlékszek,hogy érdemes-e,kell-e efféle mentális betegségek esetén futni járni és a válasza az volt,hogy "Miért kéne?".
"Mainnnnnn te, hogy látod neked mi a problémád forrása?"
Ha intuitíven állok ehhez a mondathoz elképzelhető,hogy fent akadtam egy lélektani,egzisztenciális kérdésen az életemben amit nem tudok realizálni és ez okoz egy "préselést" belül ,de anyumtól is
eltanulhattam valamit ,vagy örökölhettem.Most,írta H2O-az apuját,
teljesen a sajátomra ismertem.
Amúgy nagyon jókat írtok,máshol igencsak lerendeznének valami közhellyel... |
| | | | |
| | | | | | 125. H2O | 2012. január 21. 01:43 |
| | | | | | | "őrjítőnek tartom azon "életigazságaim" amiket felállítottam az életem során"
Meg lehet tudni, hogy mik ezek?:-) |
| | | | |
| | | | | | 124. H2O | 2012. január 21. 01:25 |
| | | | | | | | Meg sem lehet halni benne, ez jó hír!:-) Ne félj már ettől ennyire, lehet, ha nem félnél, nem is lenne több... Lehet, hogy maga a félelem táplálja ezt? |
| | | | |
| | | | | | 123. H2O | 2012. január 21. 01:18 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | ........egy pánikrohamba nem lehet belehalni, csak elájulni. A beteg míg eszméletlen, addig helyreállnak a megfelelő testfunkciók és ennyi. De amit előtte átél a beteg az valóban nem kívánható még magának az ördögnek sem....
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az esetek többségében már tudom kezelni a rohamokat, amikor előjönnek. És így van ahogy mondod, önmagunk elől nem bújhatunk el. Ellenben abból indultam ki amit én tapasztaltam magamon. Nem tartom magam reménytelennek, én ezt egy állapotként élem meg, amin tovább kell jutnom. Tehát próbálom objektíven szemlélni, mert így talán másokon is segít.
Nem tudom neked volt-e már ilyen roblémád (nyilván semmiképpen sem kívánom), de a rohamok hajlamosak a legmélyebbről is előjönni. Ezért ecseteltem ezt annyit, de nagyon nehéz ezt leírni. Talán úgy lehet elképzelni mint amikor valamit meg kell tenned valamiért. Lehet ez vizsga, vagy csekk befizetése határidőre, de teljesen mindegy. A lényeg, hogy képzeld el hogy kicsit idegesít azért és negatívan befolyásolja a hangulatod ha erre gondolsz. Szóval kimegy a fejedből a vizsga/csek/akármi. Elvagy egész nap, de van valami nyomasztó érzésed és nem tudod mitől.
És itt most nem maga az érzés a lényeg, mert nyilván teljesen más intenzitású és aspektusú, de amikor elfelejtetted, és csak szimplán nyomasztott valami, akkor pontosan ilyesminek képzelhető el a tudatalatt megbúvó szorongás, amit megpróbáltam leírni valahogy.
És mint amikor a vonaton ránézel egy emberre aki egy füzetből tanul, eszedbe jut, hogy egy hét mulva vizsgád van.. Pontosan ilyen amikor észreveszed az első tünetét a rohamnak. Tehát magától tudat alatt alakul ki, és csak rátol egy lapáttal a, hogy ezt te realizálod....
Ezért gondolkodtam el azon, hogy ha leköti az ember a figyelmét akkor el tud-e annyira "tömődni" tudatalatti, hogy ne elsődlegesen a betegség gondolata, a pániktól való félelem legyen ott..... Ez nem az érzelmek cselekvési szintekről történő befolyásolása. Csak egy amolyan felülírás....
És sokan el is érik ezt az állapotot, csak elfelejtik megszünteti magát a forrást. Pedig a "gyógyuláshoz" a gyökerét kell megtalálni a problámának és feloldani a rossz alapgondolatokat, illetve érzelmi oldalról a problémát okozó fájó pontokat.
(az én roblémám inkább az, hogy nem találom a célom és így őrjítőnek tartom azon "életigazságaim" amiket felállítottam az életem során, mindenesetre megnézem azt a könyvet amit írtál. Remélem egy egyszerű mezei könyvtárban megtalálom) [hibákat most nem javítottam] |
| | | | |
| | | | | | 120. H2O | 2012. január 21. 00:23 |
| | | | | | | AriNari, ki kell próbálni...
Hasonló az ötlet, az agykontroll működéséhez, cselekvési szinten akar mélyebb gondolati, érzéki rétegeket befolyásolni.
Szerintem az agykontroll nem működik, hiába mondogatjuk magunknak, "hogy jól érzem magam, blablabla", mikor minden idegszálunk utálja, menekül a helyzet elől. Ez hazugság... Mintha egy idiótának néznénk magunkat, vagy mintha egy kisgyereknek magyaráznánk hosszasan a ráváró gyomortükrözés szépségeit. Előbb-utóbb kiderül az igazság. Így, szvsz, nem is lehet elterelni figyelmünket, olyan erős létünket befolyásoló érzésekről, melyek meghatározzák gondolatainkat, és testünk feletti irányítást is uralják. Magunk elől nem menekülhetünk el... Talán azt kellene megtalálni, hogy miért is van, ami van, nem az érdekes, hogy mi idézi elő, hanem, hogy mi a félelem oka. Egyfajta halálfélelem, gondolom. De miért olyan erős, hogy át tudja venni az irányítást? És mi van a legrosszabb esetben, gondolom meghal a pánikroham alatt a beteg. Persze ezek borzasztó nehéz dolgok, én meg csak írkálok itt.
Oshotól a Bátorságot olvastad? Ajánlom!:-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Még válaszolnék mainnnnnn-nek.
Ha jól gondolom a problémád, az hogy nem tudod rábízni magad egy pszichiáterre, mert bizalmukat vesztették nálad, hozzánemértésükkel, hozzáállásukkal.... stb.
Szerintem ez az egyik legnagyobb leküzdendő probléma a "hozzánk hasonló" betegek számára. Persze ha van pénzed sok pszichiáter veszi elő tudása legjavát.... de ebbe ne menjünk bele.
A lényeg a bizalom és a másik oldal, hogy milyen hatása van a terápiának. Ha elmarad a pozitív hatás, akkro az ember könnyen elkeseredik és csak sodródik tovább.
Felvetnék egy olyan kérdést, hogy szerintetek a következő "terápia" mennyire lenne hatásos:
Mi történik amikor rosszulleszek?... feltűnik valamilyen tünet, vagy valami előidéz egy rossz gondolatot, amire elkezdek figyelni, majd megpróbálom elterelni másfele a gondolataim, hiszen pánikbeteg vagyok és saját magam taszítom rosszullétbe. Ez vagy működik és túljutok a krízisen, vagy beszippant és irányíthatatlan lesz, mert olyan testi tüneteket produkálok, amik rettentően ijesztőek. (nálam magas vérnyomás, szédülés, lüktető fej, halálfélelem, pánik)
Mivel ezt mind, a tudatalattimban rejtőző gondolatok idézik elő (félelem, "na már megint kezdődik" felismerések, és egyéb negítív gonolatok/érzések) ezért szerintetek működne-e az, ha tudatosan tömném tele a fejem gondolatokkal? Ezalatt azt értem, hogy ha nincs is kedvem hozzá, szándékosan erőszakolok magamra könyveket. Olvasok bármit. Elfoglalom magam rettentően unalmas, repetatív tevékenységekkel, és változatosakkal is. A lényeg hogy valami folymatosan rendszeresen csináljak, így tudatalatt is azokon kezdek el kattogni. (mint amikor az ember órákon át játszik egy játékkal és eléri a tipikus "rákockult" állapotot)
Ha találunk valamit, ami egy idő után betölti a "tudatalattink felső rétegét", akkor talán kisebb eséllyel jut eszünkbe és könnyebben tudjuk elnyomni a rosszullétet kiváltó tényezőket...
Ez ugyanúgy csak elnyomja a problémát mint a gyógyszerek.... de talán a sok tevékenység amivel lefoglaltuk magunkat, azon felül, hogy leköt minket pozitív irányba vezet minket az "úton". És ha ez működik akkor stabilabb lelkiállapotban, talán sikerrel szembenézhetünk a betegségünkel és pozitív várakozásokkal mehetünk el pszichológushoz. Vagy esetemben, talán sikerül megtalálnom idővel a lelki békém és ezáltal feloldódik az a feszültség is ami a problémáim okozta.
Mi a véleményetek erről a "túlterheléses" módszerről? Mainnnnnn te, hogy látod neked mi a problémád forrása? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A gyerekkori traumákkal és azok hatásával én is egyetértek. Létező dolgok, és ezek átértékelésével véleményem szerint is sokat lehet elérni. Ám ez is csak egyfajta terápia, ami bizonyos egyéneknél működik. Nyilván mivel mindenki volt gyerek/fiatal és mindenki jelen valójára hatással van a múltja, ezáltal biztos lehet találni szorongást kiváltó dolgokat..... De ez szerintem a tudomány módszereinek a boncolgatása amely mondatok végére mindig oda kell tegyük, hogy ezek teljesen szubjektív vélemények, ahogy H2O is hozzátette.
Én szeretném, ha inkább gyakorlatiasabb kérdésekkel tudnánk foglalkozni, amik nem csak tudományos, hanem tapasztalati oldalról is vizsgálják az aktuális problémát.
A pszichológus/pszichiáter pszichés betegségekkel foglalkozik. Ez nyilvánvaló, de mi van akkor, ha én úgy gondolom, hogy nem tud nekem segíteni?
Elöljáróban leszögezném, hogy jól ismerem magam. És ez nem előítélet, nincs ellenérzésem a pszichoterápiákkal szemben, sem az orvosokkal szemben. Én egész egyszerűen gyerekkorom óta, külön választom magamban a gondolati szintem, a lelki dolgaimtól (szándékosan fogalmazok felületesen, mert nyilván ez sokkal bonyolultabb). A lényeg, hogy az én szorongásom, lelki eredetű. Ebben tökéletesen biztos vagyok. Ezen probléma jelenlétében, különféle stresszek hatására alakult ki az alső pánikrohamom. Időbe telt, míg ezt felfogtam és tudatosult bennem. A gond az volt és jelenleg is az, hogy ezen élmények olyan hatással voltak a tudatalattimra, hogy a magas vérnyomást és rosszulétet, eleinte pánikot kiváltó "gondolati-lánc" folyamatosan átalakult és megmaradt. Voltak napok amikor jól voltam, de nem sikerült kiírtani a fejemből, mert a sok idő alatt már nagyon mélyen jelen voltak a fejemben. Ébredéskor az első gondolatok között van és ezt nagy bajnak tartom.
Úgy gondolom, a pszichiáter számomra meg tudja tanítani a mószereket, hogy kezelni tudjam a kattogó gondolataimat és a pánik bekövetkeztét. Gyógyszerekkel akár javítani tudja a közérzetem is. De jelen elgondolásom szerint, mivel a problémáim okozója lelki, spirituális eredetű, ezért nem fog tudni vele mit kezdeni. Leginkább azért nem mert a spirituális jellegéből adódóan számomra egy pszichiáternek köze sincs ezen dolgokzoz. Úgy tudnám a legjobban elmagyarázni, hogy a megoldást nekem csak valamilyen szakrális vezető tudná megadni. Akire felnézek és tudom róla, hogy minden állapotában magasabban áll mint én. Úgymond a vezetőmet keresem.
Részemről azt érzem, hogy a problémámon egy ilyen találkozás tudna segíteni. Talán más is hasonlóan érez.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen beszéltem,átjártam 3-4 pszichiátert az évek során.Az első akinél jártam sajnos ellentmondásba keveredett önmagával,ami abban nyilvánult meg,h pszichoterápián az ellenkezőjét kezdte állítani annak amit az azt megelőző beszélgetés során kijelentett ,véleményezett.Szerintem ekkora hiba nem megengedhető ilyen esetekben,így otthagytam.
A második szerint ezt a zavart a tudatalatti csinálja valamiképp és 3 hónapos gyógyszerszedést javasolt(szorongásoldó) az állapot realizálódásának reményében.Javasolt továbbá pszichoanalízist,
mellyel szerinte kideríthetőek az okok.3napig szedtem amit felírt,nem hatottak,otthagytam.(Visszagondolva lehet nem kellett volna)
A harmadik szerint organikus eredetű,a kényszerbetegség okozza valamint rám biggyesztett még egy enyhe személyiségzavart is, amin azért akadtam fent mert ha jól tudom durva ellentmondások
jellemzik azt az állapotot én pedig csak fogalmakkal vagyok maximum ellentmondásban ha elmélkedek a világ dolgain.Bár az önképemmel lehet valami gond,valahogy nem stabil és sokat is
nézem a tükröt emiatt.Kaptam tőle Cipralexet.Lefekvés előtt szedtem be,aztán arra lettem figyelmes,hogy a monitoron a betűk és a színek különös táncot kezdenek el járni majd rám jött egy elég durva tompulás,bénultság.Hulla fáradtan irány az ágy ahol 10 perc fekvés után lidércnyomás szerű érzés ébresztett.Szóval ez a doki sem jött be.
A negyedik kognitív viselkedésterápia és integratív hipnoterápia
(ébrenléti)pszichológussal.Ezt egy évig csináltam egy nagyon okos nővel,de eddig nem hozta meg a belefektetett energiákat,úgyhogy most függőben van a dolog.
Most Kb az a helyzet áll fenn,hogy látok magam körül még 4-5 irányjelzőt,mégsem tudom merre kéne lépni ez ügyben.Egyrészt fáradt vagyok a sok tünettől,másrészt félek,hogy egy újabb hatástalan terápiát fogok végigcsinálni és semmi sem fog változni
|
| | | | |
| | | | | | 116. H2O | 2012. január 20. 02:04 |
| | | | | | | | Nehogy valaki elkezdje de fasza vagy te H2O dumát, semmi szükség rá, csak azért írtam le, hátha segít valakinek. Nem vagyok pszichológus, de megérzésem szerint a gyermekkori sérülések okozzák a legtöbb problémát, ezért ezeket a helyzeteket kell megpróbálni kívülállóként újragondolni. |
| | | | |
| | | | | | 115. H2O | 2012. január 20. 01:32 |
| | | | | | | "neked is egy berögzült tudatalatti stressz, vagy egy rossz "gondolatmenet", a probléma okozója"
ez nagyon jó...
szocfóbiám nekem is volt, és én is átéltem minden velejáróját, rettegtem percről-percre, annyira, hogy már nem tudtam elvégezni a munkám (egy multinál vezettem 25 fős csapatot, aminek része volt, oktatások, továbbképzések heti megtartása, konferenciákon való előadás, a novotelbe úgy ezer ember előtt, évente kétszer kellett beszámolót tartanom...) Szóval olyan tehetetlennek éreztem magam, mert hiába akartam változtatni, nem sikerült, elmentem egy magánpszichiáterhez.
Gyógyszerrel kezelt, és pszichoanalízissel heti egyszer. Egy hónapig tartott kapcsolatunk, a gyógyszerek semmit sem értek, viszont a beszélgetések során rájöttem, hogy gyerekkoromat kell átértékelnem.
Édesapám arrogáns-agresszív személye, teljesíthetetlen elvárásai, megfelelési kényszert, majd kisebbségi komplexust alakítottak ki. Ez volt szorongásokkal teli addigi életem oka.
Újra kellett értékelnem, észre kellett vennem gyerekkori énem sebezhetőségét, beláttam, hogy én nem rontottam el semmit, apámról meg kellett változtatnom a véleményem...
Attól kezdve boldogan élek, mikor ezt felismertem sokat sírtam örömömben...
Sok erőt kívánok a változtatáshoz! Mert a fejünkben dől el, hogy mi a valóságunk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Orvoshoz szerintem mindenképpen menj el! Én eleinte attól paráztam, hogy megtudom, valami bajom van tényleg, de pont egy ilyen "félelem" is elegendő ahhoz, hogy rátegyen egy lapáttal az ember általános vérnyomására.
Olyan szerencsém van, hogy édesapám gyógyszerész, tanult anatómiát, hatástant, stb... és nem buta ember. Sok tanácsát megfogadtam már életem során és mindig igaza volt. Amikor kérdeztem őt afelől, hogy mi a normális pulzusszám, vérnyomás, hogy miért szédülhetek.... mindig az a válasza, hogy a lényeg, hogy a vérnyomás alsó értéke ne legyen nagyobb mint 90 hgmm. A másik, hogy meglegyen a megfelelő pulzusszám. Aki sportol, annak pl. általánosan alacsony pulzusszáma van akár 50 körüli érték is lehet percenként. Ezért lenne jó elmenned orvoshoz, mert ki tudná deríteni, hogy valójában van-e egyáltalán szervi problémád! A 100-110es nyugalmi pulzusérték valóban kicsit magas, de nem feltétlen vészes. És nem rosszindulatból, de a tulsúly is lehet a magasabb pulzusszám okozója.
Én azt tanácsolom, hogy mindenképpen konzultálj egy orvossal!
Az alvási nehézségek, pedig magamból kiindulva teljes mértékben a tudatalatt rejtőző stresszre és szorongásokra vezethetőek vissza. Mivel egész nap parázok például valamin, esetemben a szédülés és a rosszullét állapotától, ez idővel annyira a gondolkodásod részévé tud válni, hogy elalváskor be-be ugrik és felriaszt. Én mostanában elég sokat dolgozom tervezőprogramokkal, a munkámból kifolyólag és most pl. ha megpróbálok aludni, álandóan vektorokat látok, meg azon kattog az agyam, hogy egy hengert ide oda forgatok, keresem az origóját stb..... viccesen hangzik, de ez a tudatalattimba annyira benne van a szorongással együt, hogy emiatt az alvásom nem egyenletes. És mivel nem pihenem ki magam, ezért van nekem alacsony pulzusom ellenére magas vérnyomásom 148/86 és 48-52es pulzusom. Ez a vérnyomás még nem káros, de nem is normális. Valami miatt szédülést is okoz nálam, amitől rosszul érzem magam, ráparázok.
Na rengeteget tudok rizsázni.... :) Menj orvoshoz, beszélj vele. A sportolás tényleg nagyon sokat segít, és én ugy látom, a legtöbbet az életmódváltoztatás segít. Én is jelenleg alakítom a magamét és mérföldekkel jobb mint eddig volt. Cigit letettem, nem iszom, nem kávézom... kevés só és kevesebb plusz cukor. Nem vagyok túlsúlyos, csak így ezerszer jobban érzem magam. A cél, hogy rendszeresen eddzek is és fel tudjam venni a rendszeres zöldség és gyümölcsfogyasztást, csak még az időbeosztásomon kell kicsit csiszolni. Te is változtass a dolgokon, ha nem akarod a gyógyszereket nyomatni, de mindenképpen dumálj egy orvossal! Tisztában vannak ők is azzal, hogy bizonyos terápiák hatásosak sok embernél, csak sok a lusta ember ugye. Mivel nem újkeletű a "keringési zavarod", tehát nem mostanában vagy csak rosszul, ezért is utána kéne járnod. Én nem vagyok ugyan senki, de például lehet neked is egy berögzült tudatalatti stressz, vagy egy rossz "gondolatmenet", a probléma okozója. Rosszul alszol és neked is ezért rossz a keringésed. Nem pihen a szervezeted eleget.
Én azt mondom próbálj meg változtatni a dolgokon! Mivel fórumozol és keresed a megoldást.... te is tudod, hogy megvan benned az akarat a változáshoz!
Üdv: Nari |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az alvással nekem is problémám van, nagyon nehezen alszom el, és nagyon éberen alszom. Vérnyomással és pulzussal nekem is gondom van, orvosnál nem voltam még vele, de tudom hogy örököltem, mert Apukámnak is még mindig gyógyszert kell rá szednie, kb 18 éves korától kezdve ,és most 49 éves, és én nem akarok gyógyszereken élni. nyugalmi állapotban a pulzusom 100-110 között van, vérnyomás eddigi legmagasabb 181/124 volt azt hiszem, de már javult szerencsére. 20 éves leszek, és 5-17 éves koromig nagyon sokat fájt a fejem, szinte minden 2. nap az a rossz, alig kibírható, szinte vegyétek le a fejem azonnal, vagy tépjétek ki a fejemből típusú migrénes fejfájás, ahogy felkeltem, felemeltem a fejem, és minden ok nélkül kezdődött, ettem normálisan, kávét meg energiaitalokat nem ittam, volt egy időszakom, de leszoktam. gyógyszerek szinte semmit sem értek, és egész nap estig ágyban voltam, csak lehajtott fejjel lassan tudtam kimenni pl WC re, most hogy nem magas állandóan a pulzusom, meg a vérnyomásom, a fejem sem fáj annyit, max 2 hetente 1x :) senkinek nem kívánom, azt amit ki kellett bírnom idáig... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves Mainnnnnn!
Én is hasonló roblémákkal küszködök, de gyerekkorom óta én mindig is lassan tudtam csak elaludni. Iszonyat sokat kattog az agyam lefekvéskor. Sokáig nem volt ezzel bajom. Rengeteg jó ötletem akkor jött, levezettem szituációkat fejben, elgondolkodtam a következő napi terveimen, álmodoztam, tehát egyáltalán nem problémaként éltem meg ezt. Ilyen vagyok.....
A baj nekem azzal kezdődött, hogy nem igazán találom a lelki békém. Szellemileg nagyon sokat fejlődtem az utóbbi években az utam keresése közben, de véleményem szerint átestem a ló túloldalára és lassan már átoknak érzem, azt a sok gondolatot, amik idővel megszülettek bennem. Pedig úgyérzem ezen gondolatok éppen, hogy a "megvilágosodásom" felé vezetnek, csak éppen tehernek érzem már őket. Amolyan "megláttam a fényt, és kiégett a lelkem" tipusú érzések törtek rám sokszor. (talán kicsit költői, de így tudom a legjobban leírni)
Két éve kicsit felborult az életem és általánosan is sok stressz ért folyamatosan és ezzel a stresszes élettel együt a belső lelki problémáim felszínre törtek. Idővel már az alvás csak szenvedés volt..... paráztam attól, hogy nem tudok aludni, az életmódom a feje tetejére állt. Éjjel voltam aktív és hajnaltól tudtam csak másnap délután 4ig aludni, de ez sem jött mindig össze. Egy pánikroham következtében szorongani keztem nap közben is. Aki élt már át ilyet tudja nagyon jól mennyire nehéz kijönni ebből.
Jelenleg úgy érzem, már túl vagyok a felismerésen, hogy igenis ez egy betegség és a sok stressz, a rossz gondolatok, napi elfoglaltság hiánya okozza satöbbi..... Ezen túl léptem, elfogadtam, hogy ez van/volt és elkezdtem változtatni az életmódomon. Sikerült rendeznem a dolgaimat, és már általánosan elmondhatom, hogy semmi sem stresszel. Nem aggódom, igyekszem lekötni magam.
Mivel a pánikbetegség és a szorongás miatt magas volt a pulzusom ezért betalocot kaptam.... Volt amikor seduxen-t akartak nekem adni, és felírtak volna sanax-ot, de tisztában voltam végig azzal, hogy ezek csak elnyomják az agyam és nem jelentenek megoldást, ezért papíron is elutasítottam őket.... és lám nem haltam bele.... A lényeg inkább az, hogy a betalocot a magas pulzusom miatt és a vérnyomásom miatt szedtem rendesen. Jelenleg viszont a pulzusom az ami nagyon alacsony, és pont ez ami gondot okoz. (sportoltam/ok és sose volt magas a pulzusszámom, de most 48-52 körül mozog nyugalmi állapotban) Ez annyira alacsony, hogy az utóbbi két hétben egyre jobban szédülök. És pontosan ez az ami miatt ilyenkor nem tudok lenyugodni. Beleivódott idővel a gondolataim síkjába, hogy ezen agyaljak és saját magam viszem rossz állapotba. Jelenleg ez az ami miatt nem tudok aludni normálisan. Elkezdtem altatót is szedni az első pánikrohamom után, de mivel tisztában vagyok azzal is, hogy mennyire káros igyekeztem elhagyi. Mivel erre a felismerésre is eljutottam, tudom merre kell tovább moozognom, hogy meggyógyuljak, de egyenlőre még abben a fázisban vagyok, hogy az altatót még mindig beveszem néha, de már csak 3-4 naponta, hogy másnap tudjak korán kelni a munkába.
Összességében azért írtam le mindezt, mert jól esik kibeszélni magamból a problémákat. Megnyugtató, hogy nem vagyok egyedül a gondjaimmal. És legfőképpen azért írok, mert így talán más is látja, hogy szépen lassan túl lehet jutni ezeken a dolgokon. Látom azt, hogy alakulok, de még korántsem vagyok jól, viszont jó, hogy tudom realizálni az állapotom. És szerintem ez a legfontosabb... Akármennyire is rosszul van az ember mindig legyen tisztában azzal, hogy meg KELL oldania a dolgot. Nagyon be tud szippantani ez az egész, de én is el tudtam menni orvoshoz, és ahogy sorba zárják ki a szervi problémákat, rájön az ember, hogy ha nem is tök egészséges, a legfőbb baj belül lakozik. A nehézség az, hogy az ember a saját gondolatait kell, hogy korlátozza.
Szóval tenni kell a dolgokat és nyomatni kell, pörögni ezerrel!!!
Most itt tartok, de szívesen beszélek erről bárkivel akinek ilyen gondja van, mert nagyon sokat segít nekem is az, beszélhetek erről. |
| | | | |
| | | | | | 111. H2O | 2012. január 17. 21:51 |
| | | | | | | A szociális fóbiában szenvedő erős félelemeket és szorongást él áll, amik általában alvászavart is okoznak. A pszichiátria ezért is próbálja kezelni SSRI és nyugtatók, kombinációjával. Fontos lenne, hogy megtaláld, hogy mi okozta ezek kialakulását.
A leírtak szerint nem szedsz gyógyszert, ugye? Pszichológussal, pszichiáterrel beszéltél már? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdv nanodesu!Köszönöm a reagálást,de ha jobban megfigyeled elalvási nehézségről írtam nem átalvásiról,az alváslabort pedig azért tartom értelmetlennek mivel azt halottam,hogy ha ott nem sikerül aludnod,a műszerek sem mérnek semmit és hazaküldenek,
ez pedig szintén fennáll nálam:S
Szóval nem tudom,voltam áternél,pszichológusnál...Jelenleg heti egyszeri mély alvás összejön kb,a többinél meg nem pereg végig optimálisan ez a ciklus+jelen van az a régóta tartó állapot,mikor
az agy irreálisan magas szorongással reagál egy másnapi feladat elvégzésére vagy egy aktívabb eseményre(család,munka,stb..)
és megint csak a pihenés sínyli ezt meg...
Talán az OCD(kényszerbetegség) tűnik mostanában logikusnak,
hogy az az alap,a két érzés minősége is nagyon hasonlít de nem teljesen ugyan az.
Ha esetleg akad valaki aki jobban tisztában van ezekkel a dolgokkal,szívesen fogadok bármilyen tanácsot vagy információt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdv nanodesu!Köszönöm a reagálást,de ha jobban megfigyeled elalvási nehézségről írtam
nem átalvásiról,az alváslabort pedig azért tartom értelmetlennek mivel azt halottam,hogy
ha ott nem sikerül aludnod,a műszerek sem mérnek semmit és hazaküldenek,ez pedig szintén
fennáll nálam:S
Szóval nem tudom,voltam áternél,pszichológusnál...Jelenleg heti egyszeri mély alvás
összejön kb,a többinél meg nem pereg végig optimálisan ez a ciklus+jelen van az a régóta tartó
állapot,mikor az agy irreálisan magas szorongással reagál egy másnapi feladat elvégzésére vagy
egy aktívabb eseményre(család,munka,stb..)és megint csak a pihenés sínyli ezt meg...
Talán az OCD(kényszerbetegség) tűnik mostanában logikusnak,hogy talán az az alap,a két érzés
minősége is nagyon hasonlít de nem teljesen ugyan az.
Ha esetleg akad valaki aki jobban tisztában van ezekkel a dolgokkal,szívesen fogadok
bármilyen tanácsot vagy információt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egy ismerősömnek voltak hasonló tünetei és a végén kiderült, hogy súlyos apnoeja van(ha nem horkolsz akkor is lehet!). Szerintem feltétlenül keress fel egy alváslabort, a kialvatlanság rengeteg súlyos problémát okozhat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdv
Jó pár éve küszködöm alvászavarral és szociális fóbiával valamint mostanában kényszercselekvésekkel is.Amit nehéz elviselni az az insomnia.
Lényegében úgy tudnám leírni ,hogy egy belső gondolat mintha szándékosan nem hagyna aludni ( kényszergondolat szerű ) ,kvázi félek az elalvás sikertelenségétől és a felszínes alvástól és nálam ez valahogy beteljesíti önmagát...
Hogy lehetséges ez?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Valakinek tapasztalata lítiumtablettával esetleg? Tényleg képes csökkenteni a depressziót? Legutóbb készült rólam egy teljes vérkép, minden rendben van, egyedül a lítium szintje ami *-os volt és rendkívűl alacsony. Ugyanakkor lehet köze van az állandó szorongáshoz, meg hangulatingadozáshoz amit érzek. Orvoshoz nem fordultam vele, mert szerintem nem vennének komolyan. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Köszönöm a válaszokat.
Ööö sport az valóban nincs mióta sötét van korán és hideg, de általában ez így szokott lenni, és eddig nem tapasztaltam ilyen "jelenséget". Stressz is megvan de az is megvolt mindig.
Apnoé szerintem kizárva nem szoktam horkolni. Hogy jól alszom e ...nem tudom igazából, nem mondanám, hogy rosszul, inkább csak máshogy. Az alvás és az ébrenlét közti átmenet az ami több időt vesz igénybe mint máskor. Mielőtt lefekszem nem vagyok álmos de el tudok aludni simán, csak kicsit hosszabb emiatt a dolog miatt, mert mindig félig alszom el csak először, álmodok aztán felébredek egy ilyen "rángással" és utána alszom el mélyen. Utána megint álmodok és úgy kelek fel ilyenkor nem hirtelen hanem rohadt lassan, néha itt is visszaalszom vagy ilyen fél éber állapotban fetrengek egy fél órát. Ilyenkor fáradtnak érzem magam, úgy érzem ha nem kéne felkelni akármeddig tudnék aludni ( a hétvégén aludtam is egy 12est ) de miután kimásztam az ágyból egy 5 perc és kipihentnek érzem magam. Meg ugyanezt érzem ébren, hogy bármeddig fent tudnék maradni, de amikor lefekszem utána nem sokkal elkezdem érezni, hogy fáradt vagyok. |
| | | | |
| | | | | | 104. Quaoar | 2011. november 14. 15:16 |
| | | | | | | carvalito,
velem is gyakran előfordul ilyen/valami hasonló mostanában. (egyszer hajnali négykor felébredtem, és kb. olyan volt ránézni a behúzott függönyökre - eddig sosem húztam be, de itt sajnos durván beüvölt az utcai lámpa -, mintha más, valami "harmadik" világban lennék.)
na de... hogy alszol? vagyis, a végén hogy ébredsz? kipihenten vagy fáradtan vagy.. milyen lelkiállapotban? egyáltalán.
egyébként szerintem is hipnagóg szakasz, tök normális. ha nem félsz tőle, próbáld kihasználni. legalábbis ideát, írok: lefekvés előtt, ébredés után. érdemes. kreatív dolog. :)
|
| | | | |
| | | | | | 103. Tom003 | 2011. november 14. 12:17 |
| | | | | | | Nekem kratom használat után van ilyen, T+6-8 órában, pörög az agyam de ugyanazon, feszül a testem és ha próbálok aludni a sötétben felmegy a pulzusom és hasonlót eredményez. Igazából csak akkor jön elő ha alapból fáradt vagyok és/vagy nem mozgok eleget aznap. Járj el futni, sportolni és egyből elmúlik! :)
Stressz is okozhatja amire szintén tökéletes a sport, mozgás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | carvalito jól alszol egyébként? Mert ha nem, akkor lehet hogy valamilyen alvászavarod van. Főként apnoéra gondolok itt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem tudom hogy mennyire on topic, mert igazából nincs semmmi bajom, csak nem tudom hova írjam, és mivel szvsz pszichés dologról lehet szó itt teszem fel a kérdést.
Mostanában elég gyakran jelentkezik nálam egy fura dolog. Elalvás előtt elkezd járni az agyam, és egy olyan állapotba kerülök, ami ébredés előtt szokott lenni, és álmodok is. Viszont valahogy más, mert mintha ébren álmodnék, tehát valamennyire érzékelem a környezetemet, de mégsem vagyok ébren, míg amikor felébredek, és úgy álmodok, akkor nem nagyon érzékelek semmit a külvilágból. De amiért igazán érdekes az az, hogy minden egyes alkalommal felébredek belőle, és nem is akárhogyan, hanem rándul egyet a testem, mint amikor megijesztenek, vagy mint amikor hirtelen felébreszt valaki alvásból. Ilyenkor úgy érzem, mintha leállt volna a légzésem, mintha elfelejtettem volna levegőt venni. nincs valakinek ötlete, hogy mi lehet ez ? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ... a drogok, de a mítoszok is csökkentik a szorongást. Az a helyzet, hogy ma igyekszünk mindent kontrollálni. Ha valaki elveszti a mobilját, a névjegyzékét, szorongani kezd, mert a kapcsolati lehetőségek és az információk elvesztésével kicsúszik kezéből a kontroll. Nem mellesleg azért is izgalmas a katasztrófák kérdése, mert az apokalipszis idején összeomlik a kontroll vagy legalábbis annak illúziója.
Hajduska Marianna,
pszichiáter, pszichoterapeuta |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Revemu:
Öröm hallani, hogy sikerült pozitív irányt venned!
Mi pedig azt köszönjük, hogy visszajelzésként köszönetet mondasz a kapott segítségért! :) |
| | | | |
| | | | | | 97. Revemu | 2011. november 10. 15:24 |
| | | | | | | Sziasztok!!
Jó rég jártam a topicban, megnéztem és legutoljára májusban írtam ide amikor még gondokkal küszködtem én is és teljesen reménytelennek láttam magam, páratoktól tanácsokat kaptam amit próbáltam is követni és tudatos lenni, hirtelen eltelt egy pár hónap és észrevettem hogy pozitív irányba terelődtem :) még nem szűnt meg az összes pszichés problémám de csak nagyon ritkán jön belőlem elő, de amint előtör valami szorongás rajtam egyből tudom már kezelni és pár másodpercig eltart amíg végiggondolom és már gördülök is tovább :) Azóta felhagytam egy két szertípus fogyasztásával és csak füvezgetek, úgy érzem ennyi belefér.
Legyen ez itt példa hozzászólás, hogy mindig van kiút! És persze köszönöm a segítséget akik tavasszal még egy letört elhagyatott lelket támogattak! :) |
| | | | |
| | | | | | 96. Lucy | 2011. szeptember 19. 20:47 |
| | | | | | | Köszönöm gén és desu a válaszokat :)
Megnyugodtam, mert azthittem valami nagyobb gond is lehet, de akkor csak a saját parámat erősitettem(tisztára, mint egy induló bad trip:D).
Gén: nem, nem jellemző semmi ilyen, de belegondolva, tényleg csak a suli kezdés miatti fáradtság, a 6kor kelés stb lehet az okozója.
L |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lucy:
Szerencsére nagyon esélytelen, hogy 17-évesen sárgatest-sorvadásod legyen :)
Pláne, ha a lencsével korrigált látásod teljesen éles.
A szemre nem úgy kell gondolni, mint egy képstabilizált videokamerára - az ember nem gép. Ha végiggondolod a látás bonyolult folyamatát, akkor teljesen természetes lesz, hogy a "fix" dolgok is bemozdulhatnak. A két példa, amit írtál, teljesen normális esetek: a minta nélküli, világos fehér falra nézve jobban láthatóak lesznek a szemfolyadékban lebegö piszkok (pl. elhalt sejtláncok), a radiátor sötét-világos csíkjainak erös kontrasztja pedig a nagyon kis akaratlan szemmozgások miatt "ugrik odébb". Ezeken kívül több hasonló, normális optikai jelenség is létezik, pl. a nagyon világos matt felületeken ugráló fehér "bolhák", a szemdörzsölés vagy -összeszorítás után felvillanó foszfének, vagy a távoli egyenes vonalhoz közeli pötty mellé nézésnél a pont folyamatos elöremászása a vonallal párhuzamosan, a vakfolt jelensége, plusz kismillió vizuális illúzió. Ezek nem kapcsolódnak a használt szerekhez; a fáradtság akut állapota gyk. jobban kihathat a vizuális észlelésre, mint a hónapokkal korábbi szerhasználat. Az elmondásodból nem derül ki, hogy a képmozgás közben érzel-e valamiféle szemvibrálást is? Ha igen, akkor az lehet a szemizmok feszültsége is, amit a kialvatlanság, sok koffein, stressz stb. is okozhatnak, és vélhetöleg a szokásos izomkarbantartó dolgokkal (pl. magnézium, szemtorna) javítható.
Az egyetlen, drogokkal kapcsolatos vizuális zavar a HPPD (hallucinogének okozta állandósult észlelési zavar), de az egy sokkal erösebb tünetekkel járó állapot lenne - a tied viszont egyáltalán nem ilyen. De ha akarod, akkor kend rá nyugodtan :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Lucy ha mindig meg tudod különböztetni a rezgést a valóságtól és ez nem befolyásolja negatívan az életviteledet akkor szerintem aggodalomra nincs ok. Ha egy kicsit is súlyosbodna akkor viszont keress fel egy neurológust vagy szemészt. Valószínűleg csak a szemben, a látóidegben vagy a látóközpontban van valami elváltozás, tehát nem pszichiátriai eset. Nekem is van egy hasonló elváltozásom(mióta az eszemet tudom) de teljesen megtanultam együtt élni vele. |
| | | | |
| | | | | | 93. Lucy | 2011. szeptember 19. 14:49 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 92. Lucy | 2011. szeptember 19. 14:31 |
| | | | | | | Sziasztok!
Azthiszem elég egyedi problémával fordulok hozzátok, nem vagyok benne biztos, hogy ide való, de azért teszek egy kisérletet.
Az a helyzet, hogy én kb 1 éve próbálgatom, a külömböző pszihoaktiv szereket, és nemtudom mióta, kb pár hónapja, előjött egy olyan dolog, ami picit aggaszt, konkrétan, ha sokáig bámulok valamit(józanul) konkrétan ez egy fal vagy egy radiátor, akkor picit bemozdul, vibrál néha picit eltérő mintákat is látok(nagyon nehéz szavakkal leirni), a haverjaimat kérdeztem, de aztmondták náluk ez nem jellemző. na most kérdem én? aggondom kell e-miatt? lehet-e később rosszabb?(igazából élvezem, amig ilyen, csak ha már kb nem látnék miatta az elég para lenne) vagy egyáltalán mi is ez? betépve, ez sokkal jobban előjön (nyilván, de ez gondolom mindenkinél)
pár infó rólam aminek talán köze lehet hozzá:
-sportos testalkat (F/17)
-nincs semmi más betegségem
-nem vagyok lassabb, álmosabb, mint régen.
-szedek vitamint
-LSA-t, jwhkat(sajnos), füvet, zsályát használtam
-az elmúlt 3-4 hónapban csak füvet, illetve néha jwhkat. (füvet hetiszinten)
- a szemem -2.0 dioptriás, de kontaktlencsét hordok(nekem ez a gyanús)
Előre is köszönöm ha elolvastad, és ha esetleg tudsz valamit hozzáfüzni szivesen olvasnám :) Előre is köszi: L |
| | | | |
| | | | | | 91. sony | 2011. augusztus 22. 21:11 |
| | | | | | | | Egyébként amit elmesélsz kezdeti élményeknek, az nálam is tökre megvolt, mi úgy hívtuk, hogy flash, aztán idővel cinikusan azt kérdeztük egymástól, hogy mi az a flash? Mert ugye az totál eltűnt a hatások sorából. Idővel a nevetés is. :) |
| | | | |
| | | | | | 90. sony | 2011. augusztus 22. 20:59 |
| | | | | | | Hát lehet, hogy nem hozza ki mindenkiből ezt, pláne nem ugyan ilyen mélységben, de mint mondtam, a régi társaságom kapcsolatban maradt tagjain (igaz sokkalta később) szintén hasonló jelek mutatkoztak. Sok évi, rendszeres, esténkénti szívás nem marad büntetlenül. 3 évig tök jól elvoltam, aztán átfordult az egész? Szerintem ez bőven elég. A piára is azt mondják, hogy az ember aktuális hangulatát erősíti fel. Mióta nem szívok én egyszer sem éreztem magamat szomorúnak piásan, pedig volt alkalom bőven. :)
Nem akarok okoskodni, meg megmondani másoknak a tutit. A tuti nincs a birtokomban, csak ez a kis történet, ami a topik kommentjeit elolvasva nagyon kikívánkozott belőlem. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Érdekes amit írsz, mert régebben nekem is eszembe jutotott egy hasonló gondolat, de szerintem nem jó szó a torzítás, inkább erősítésnek hívnám, ha már jelről van szó. Úgy értem, hogy van egy jeled (vehetjük most a fizikai értelmében tehát mondjuk egy elektromos jel, akár ingerület átvitel is) és ezt erősíti. Természetesen ez minden részére vonatkozik, azaz a pozitívat pozitív irányba tolja el, a negítívat meg negatívba. Úgy tapasztaltam ezt, hogy zizzenve egy csomó képességem erősödött, pl régen sokat sakkoztam vagy amőbáztam betépve, és mérhetően jobban ment úgy. Egyszerűen gyorsabban döntöttem jobban átláttam a szitukat, jobb ötleteim voltak, jobban tudtam koncentrálni a játékra és kizárni a külvilágot. Viszont a negatív tulajdonságaim is erősödtek, türelmetlenebb, könnyebben felhúzhatóbb, önfejűbb és önhittebb lettem. Lehet hogy a z ezeket a rosszra való hajlamokat is ugyanúgy felerősíti mint a jóra való hajlamot. Egyébként is úgy éreztem mindig, mintha sokkal több információ áramlana át az agyamon betépve, abból hogy lassabbnak tűnt az idő folyása, sokszor annyi gondolat futott át az agyamon, hogy eltelt 10 perc és azt hittem eltelt egy este, de ez idővel ahogy írod egyre kikopott.Pl olyant soha nem éltem át, mint amikor első pár alkalommal betéptem valami iszonyat vad szedett vedett kendretől, úgy éreztem mintha valami áram keringene a testemben, amit még tudattal irányítani is tudtam, az emberek körül szivárvány szinű aura szerű valamit láttam, és annyira lelassult az idő, hogy jött a diavetítő feeling, és úgy láttam mindent, mintha egyesével " kockázták" volna ki a képeket amiket a szemem érzékelt. Az egész idővel kikopott belőlem, és csőlátásom is csak akkor volt, ha nagyon sokat elpöppentettem. Ja és természetesen a kacagás, na rám ilyen rohamok jöttek, nem pánik, egyszerűen nem tudtam abbahagyni a röhögést semmilyen körülmények között, pedig volt hogy már fájtak a rekeszizmaim. De jól esett legalább :D Ezért is nehéz elhinnem, hogy valaki bepánikol a z-től, de végülis ha belegondolok, hogy nekem olyan alaptermészetem volt amiből ezt hozta ki, más meg lehet, hogy alapból depis, és azt erősíti akkor lehet. Minden esetre aki ilyen annak alapból nem jó semmit sem tolni, mert ott alapból nincs meg az agy neurokémiai egyensúlya, és nem jó olyat burogatni, ami alapból labilis, mert lehet stabilizálódik egy negatív állapotban, aztán a Jóisten se billenti vissza. |
| | | | |
| | | | | | 88. sony | 2011. augusztus 21. 12:43 |
| | | | | | | Sziasztok!
Átolvasva a témát látom, hogy sokaknak torzult a személyisége, a gondolkodásmódja a cucctól. Nekem is volt ilyen, szerencsére már elég régen, ha nem bánjátok, leírom én hogy faroltam ki ebből a helyzetből.
A személyiségemből adódóan baromira súlyozottan jelentkeztek a paranoid tünetek. A társaságból én már akkor a negatív hullámok tengerében úsztam, mikor ők a legkomolyabb röhögéseket élték át. Igen, a fűről van szó. Ők nem értették, hogy miért vagyok befordult, én meg azon paráztam hogy egy visszafordíthatatlan pszichés problémával küzdök, éreztem, hogy bezáródtam a saját elmémbe, aminek kusza gondolatai nem engednek. Folyamatosan gondolkoztam valamin, leginkább magamon, a megítélésemen, a helyemen a társadalomban, az értékemben és ezek, mint a spirál csak vittek egyre beljebb és beljebb. Egyre távolodott a realitás, magamat teljesen fölöslegesnek éreztem, elveszett belőlem minden, amivel érvényesülni tudtam korábban. Azt éreztem szerencsétlennek tart a környezetem, így hajlamos voltam mindent magamra venni és aljas bántásnak értelmezni. Ahhoz nem volt önbizalmam, hogy kérjek egy gyrost a büfében. Befordultam, társaságban oldódásra képtelen voltam és már egy buliban a ":)" (akkoriban még volt tisztességes, igazi mdma-s minden sarkon) is egy ellentétes, befordult, megzavarodott hatást váltott ki és meghatványozta a bennem bujkáló paranoiát. 5 év füvezést követően (heti 3-5 alkalom a végefelé) már két éve tartott ez a kifordult, életellenes állapot. Elkezdtem érezni, hogy mi volt a baj, csak nehéz volt meglépni a szükségest, de szerencsére eljutottam arra a pontra, hogy odategyem a tükröt magam elé. Egy tompa, befordult, szánalmas embert láttam. Nem tetszett, mérges lettem magamra és lehúztam a wc-n a füvet amit előtte vettem egy órával. Utána két évig rá sem néztem a zöldre.
Eléggé sok időre volt szükség mire ismét rátaláltam magamra. A rövidtávú memóriámban persze a mai napig keményen meg van a nyoma, ezzel szembetalálkozok igen sűrűn. Pedig már 5 éve letettem a lantot, azért reménykedek, hogy az agy is képes a regenerálódásra. Mindenesetre a fű elhagyásának pozitív hatásait igen hamar elkezdtem tapasztalni.
Ami a legfontosabb, az a normális élet, a normális fordulatszám, a tiszta, kényszerképzetek nélküli elme, a kiegyensúlyozottság, a célok, egészséges egó.
A rendszeres füvezés x idő után egy megkeseredett öregembert csinál a használóból és ezt most látom igazán azokon a cimboráimon, akik benne maradtak. Ők évekkel később jutottak el arra a bizonyos pontra.
A zöldség pont azért csinálja így meg a tudatot, mert ennek a kis "ártalmatlan semmiségnek" besűrűsödik a használata, a szervezetnek, kiváltképpen az agynak nincsen ideje kitisztulni. Én ezért a fűnek tudom be a fentieket, persze biztosan bármilyen tudatmódosító megbüntetné az elmét a maga módján, ami hasonló rendszerességgel stimulálná azt. Ennek ellenére egyéb dolgokat használok alkalmanként, attól makkantam volna meg igazán, ha mindent megvonok magamtól hirtelen. :) Nekem a "másnapok" sem szoktak gondot okozni, viszont az elmúlt évek során kétszer is beleszívtam egy cigibe és azonnal éreztem, hogy cirógat a depresszió . Kíváncsi voltam, hogy ennyi kihagyás után ismét tudja-e adni a nevetést, de nálam nem. Ez puszta tudatos kíváncsiság volt a részemről, a használatáról már a vele szemben kialakult undor miatt is nagyon régen lemondtam. Amivé váltam tőle, amilyen utolsó szarnak éreztem magam tőle elég elrettentő erővel bír ahhoz, hogy messzire elkerüljem. Nem szabad idáig eljutni, aki meg már benne van az ne ijedjen meg és ne kemény gyógyszerek után kapjon, attól jobb nem lesz, csak más lesz. A fű szerencsére nem alakít ki erős függőséget, a megszokás az amin úrrá kell lenni. Kissé túlzó hasonlattal azt mondanám, hogy nem nehezebb letenni, mint a kávét. A fű használó szorongók helyében ennek a szernek a mellőzésével kezdeném.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az a kotktél csak egy izotóniás ital (power rade heylett) :D Azon kívül, hogy segít a futásban nincs szerepe, önmagában nem érdemes iszogatni.
Viszont eszembe jutott egy idézet, ami még segíthet:
"Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ."
http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/eszmelet.htm |
| | | | |
| | | | | | 86. Buká | 2011. augusztus 17. 13:38 |
| | | | | | | Az igen! Carvalito nagyon jó dolgokat írt, hallgassatok rá!
A koktélt ki is fogom próbálni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén
Saját fejlesztésű. (csekkoltam a mailt)
Carvalito
Írjál nyugodtan, nem fogunk megsértődni :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A másik, hogy belül kell rendbe tenni a dolgokat, ez meg mély lehet akár a Marianna árok, és erre nem nagyon van séma, mert nagyon egyénektől függ. Viszont ha megcsinálod amit előbb írtam, akkor az egy segítség már ami kezdi magával húzni a belsődet is.
A lényeg: próbálj valami olyat csinálni, amitől úgy érzed, hogy növekszik benned a szeretet érzése. Legjobb, ha segítesz valakin. Ha otthon laksz, leviszed anyádnak a szemetet, elmész helyette boltba, mosol, főzöl, segítesz a testvérednek, barátaidnak amiben tudsz. Ha van állat a közelben amit meg lehet fogni, kutya, macska
foglalkozz vele, simogasd, vidd le sétáltatni, játssz vele. Ha van kisgyerek a családban akivel lehet játszani foglalkozz vele. Ne kapni próbálj, hanem adni. Akkor is ha úgy érzed nincs miből. Járj sokat (nem drogos) társaságba , emberek közé, de kerüld a zsúfoltságot és a személytelenséget. Érintkezz minél többet, és ezekbe tegyél minél több tartalmat, ne felszínes legyen (filmnézés, pl), hanem mély, bizalmas, interaktív, mert ekkor fog megtelni lényegi dolgokkal az az árok, az űr amit érzel. Adj ajándékokat azoknak akiket szeretsz, de ne egy boltban vásárolt dolog legyen, inkább olyan amiben a te munkád van. Ez lehet valami olyan amit megjavítasz, vagy rendbe teszel, vagy mondjuk egy tálca sütemény amit te sütsz.
Messze kerüld a fertőt : hazugságokat, fennhéjázást, gőgöt, agressziót, lopást, "kihaénnem" gondolkodásmódot, egoizmust, giccset, a másik lenézését, magad fölérendelését mások fölé, a mértéktelenséget, haragot, dühöt, lustaságot, mindenféle ferde hajlamokat, pornót, és minden hasonlót. Lehet ezt is nehéz számodra felfogni, de szinte minden mentális problémád ilyenekben gyökerezik. Ha ilyesmire vetemedsz, inkább keverj le magadnak egy egészségeset, hogy felébredj. Ha valakit ilyenek miatt megbántasz, ne habozz bocsánatot kérni ! Akkor is ha ez esetleg régebben történt. A tüske nem csak a másikban marad meg hanem benned is !
Nagyjából ennyi, remélem tudtam segíteni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csinálj egy ilyen koktélt:
fél liter mentes víz, csipetnyi konyhasó, citromlé, 2-3 csapott ek szőlőcukor.
Ebből mozgás előtt 40 perccel igyál, 20 perccel előtte igyál, ha ki vagy száradva még 5 perccel előtte is egy keveset, de arra vigyázz, hogy ne töltsd fullra a gyomrod, a mozgásnak legjobb kvázi üres gyomorral nekiállni.
A mozgás lényege ne az legyen, hogy megerőlteted magad, hanem hogy minél tovább tartson és lehetőleg ne nagyon legyen benne szünet. Ha nagyon izzadsz vagy ki vagy száradva, és van rá mód(legyen)15-20 percenként megállhatsz egyet hörpinteni. Ha jön a holtpont, hogy nem megy tovább, egy kicsit erőltesd de ne nagyon. Minden nap egy kicsit. Ha nem jön holtpont, az nem jó, akkor mozogj intenzívebben. A lényeg ez, illetve hogy minél többször megpróbáld kitolni, majd egy idő után átlépni. Nagy melegben (25-27C°felett), tűző napon ne mozogj, ideális idő 15-20 C°. Alvás előtt 4-5 órával már be kell fejezned, tehát ezt bele kell kalkulálni. Mozgás után fél-egy óráig ne egyél, inkább igyál meg egy pohár cukros tejet, meg persze vizet amennyi jól esik.
Akkor csináltad jól, ha amikor megállsz, kellemes bizsergés tölti el a tested leginkább a lábad és könnyűnek érzed a tested, mintha magától mozogna tovább. Ez lehet, hogy elsőre nem igazán jön össze, de 4-5 alkalom után már érezned kell valamit.
Mozgás után 10-15 percig csinálj nyújtó gyakorlatokat, különösen lábra és hátra.
A kelés reggel legyen, az éjszakázásokat meg el kell felejteni, legkésőbb éjfélkor szunya. Eleinte nehéz lesz így kipihenni magad, nem nagyon fogsz tudni mélyen aludni, és nappal is fáradt leszel emiatt, de egy idő után rááll a szervezeted, főleg ha eleget tudsz mozogni. A lényeg, hogy amikor sötét van akkor aludj, és amikor világos akkor legyél éber, és ne fordítva. Nem véletlenül van így !
Ha nagyon fáradt vagy, napközben ha van rá lehetőséged szunyálj 1,5 órát de ne többet, és ne legyen belőle rendszer. 6 után már ne.
Egyél rendszeresen normális kajákat, ne műanyag szarokat, és na zabálj, ne púpra tömd magad, hanem nagyjából 70-80%ig. Ez minimum 6 étkezést takar naponta.
A fizikai része nagyjából ennyi, de ez csak a felszín volt.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Végigolvastam a hozzászólásokat, és szívesen segítenék meg elmondanék mindent amit úgy gondolom, hogy a dolgok hátteréről tudok, de tudom azt is, hogy ez az itt lévők 90%-ban negatív reakciókat váltana ki, és nincs kedvem felesleges vitákba keveredni. Amit leírok mindenki megpróbálhatja magán, ártani nem fog, ha meg használ annak csak örülök. Tehát szorongás téma:
Bármit használtál, azonnal STOP! Alkohol, kávé, tea, cigi is STOP ! A stop azt jelenti, hogy el kell eresztened örökre (ha nem így gondolod azzal csak a szőnyeg alá söpröd, valójában mindig ott lesz benned tudat alatt ). Erre azért van szükség, mert enélkül nem Te irányítasz, ha elhiszed ha nem. Vissza kell venni az irányítást, ez az első lépés. Ha van még valami az életedben, ami hasonló a cucchoz, de nem megfogható ( szerencsejáték, szombat esti láz, zabálás! pornó, bármi ), vagy a cuccal szorosan összefügg (zene, társaság) az is STOP !
Attól függően mennyire merültél el a dologban fognak jönni a megpróbáltatások. Először levertség, üresség érzés, nyugtalanság, agresszió, dekoncentráltság, esetleg testi tünetek, fogcsikorgatás, szédülés, kézremegés, éjjeli rémálmok, izzadás, alvászavarok. Ezek eddig is ott voltak(valójában ez csaka felszín), csak a cucc elnyomta. Amikor kiborul a bili akkor a cucc már nem képes elfedni ezeket. Nem egyszerű, mert minden ami idáig háttérbe volt nyomva egyszerre fog rádszakadni, de nem tart örökké, és ki lehet bírni. 3 naptól max 1 hónapig, de ha el is tart ilyen hosszan a végére már nem lesz olyan intenzív, és hozzászoksz valamennyire. Ekkor még mindig nem te irányítasz, de egyre kissebb a kontrol a másik irányból, a kezeid szabadulnak a kötésből. Ha olyan szert használtál, aminek erősek a fizikai elvonási tünetei, és ezek jelentkeznek is, azonnal fordulj orvoshoz, ugyanis az ott már nem játék. Az azonnal az azonnal. Ha ez nem áll fenn akkor csinálhatod tovább amit írok.
Igyál kakaót ha nagyon levert vagy, ne ilyen előre elkészített szarokat, hanem rendes kakaóporból, forralt tejjel (ne 1,5%-os hanem min 2,8-as de legjobb a házitej), jó erőset, 3-4 teáskannállal, mézzel, de ne vedeld, csak akkor ha tényleg szükség van rá. Napi egy belefér, néha kettő de heti 10-nél ne legyen ez se több.
Kezdj el valami intenzív hosszan tartó (minimum 60 inkább 90 de max120) mozgást csinálni naponta, de fokozatosan ( először 15-20 perc naponta + 5 perc). A futás a legjobb, de jók a labdás csapatsportok is, foci, kézi, kosár. és fontos a tiszta levegő (legjobb városon kívül vagy autóktól zajtól távol). Súlyzós edzések nem jók. Nem rossz ha valaki gyúr de a célnak most nem ez a legmegfelelőbb.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | neutroncsillag:
Ügyes ez a kis checklist! Saját fejlesztésü, vagy találtad valahol?
P.S. "kűttem mélt" :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nestea1
Adok egy kis gondolkodni valót:)
Ha ki akarsz jönni ebből, akkor először is szembe kell nézned azzal, hogy miből is akarsz kijönni. Találd meg magadban az okot, ami ezt okozta benned. A szorongás legtöbbször egy igen jó vészjelző, ami arra figyelmeztet, hogy nem jó irányba mennek a dolgok. Ezért tulajdonképpen hálásnak kellene lenni...
Válaszolj őszintén a következő állításokra, értékeld/pontozd magadban 1-től 5-ig hogy szerinted hol állsz most, és talán megtalálod hol akadtál be.
1. Anyagilag önálló és független vagyok, ill. olyan munkát végzek amit szeretek csinálni.
2. A családommal, szeretteimmel jó a kapcsolatom.
3. A párkapcsolatom harmonikus.
4. Megtudom élni a szexualitásomat.
5. Kapcsolatom a baráti körömmel kölcsönösen építő jellegű.
6. Karbantartom a testemet, sportolok, általában figyelek a testem jelzéseire.
7. Karbantartom az elmémet, új dolgokat tanulok.
8. Hasznosan töltöm a szabad időmet, olyan programokat szervezek magamnak, melyek örömet okoznak.
9. Belső világom harmóniában van a külső világommal, bizonyos irányvételt követek lelki szinten is, legyen szó vallásról, vagy akár egy sajátos életfelfogásról. (nem csak úgy sodródok:)
Mivel az eseted szerhasználattal is összefügghet, ezen is érdemes elgondolkodnod, azt górcső alá véve, kritikusan szemlélve:
- mi ösztönzött a kipróbálására?
- miért döntöttél a rendszeres fogyasztás mellett?
- milyen élményekkel gazdagodtál?
- milyen élethelyzetekben éltél vele inkább?
- mennyiben változott az életed minősége általa?
stb
Ezernyi dolog lehet még a háttérben a konfliktus kerülő magatartástól, a berögzült negatív viselkedési mintákig...
Első lépésként irány az emberek világa: ha nem dolgozol, azonnal húzz el, mindegy mit, akár kukásnak is menj el.
A sportot már írták. Ezt összhangba hozhatod egy csoportos dologgal is, pl. karateedzés vagy akármi, a csoportos tevékenységek egyébként is kötelezőek.
A szerhasználatra én is stoppot javaslok.
Remélem segítettem valamit.
om mani padme hum |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha musclemuki tüneteivel pontosan megegyeznek a te tüneteid, akkor esetleg olvasd el miket javasoltunk neki... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nestea1:
Szerintem egy évre hagyj abba minden szerhasználatot. lehet azért szorongasz mert félsz. attól félsz hogy nem tudod mit tesz veled a sok vacak amivel tömöd magad. de lehet hogy mélyebb okai vannak. a lényeg hogy a szerhasználat nem segít.
kezdj el olvasni, sportolj, kirándulj, étkez egészségesebben.
szedj vitaminokat.
az életeden meg gondolkozz nyugodtan. ha valami nem tetszik és úgy látod tehetsz ellene akkor tegyél!
|
| | | | |
| | | | | | 77. nestea1 | 2011. augusztus 10. 19:39 |
| | | | | | | | Bocs, azt jelezte nem külte el. |
| | | | |
| | | | | | 76. nestea1 | 2011. augusztus 10. 19:34 |
| | | | | | | | Sziasztok! Ugyanazokkal a problémákkal küszködöm én is mint musclemuki. Nagyon rossz és nemtudom hogy változtassak rajta. Pár napja hagytam abba a tépést, azelőtt napi rendszerességgel, már vagy 4- 4,5 éve. Emberekkel nem tudok beszélni csak akiket nap mint nap látok vagy olyan emberekkel tudok akiket régóta ismerek. Másokkal viszont hebegek habogok. Nincs kedvem semmihez, gyomoridegem van minden nap, alig eszek. egyedül akkor ered meg a nyelvem akkor tudok normálisan kommunikálni ha bevagyok tépve, ill ha van bennem valami. Azon gondolkozom minden egyes nap hogy mit kellene kezdeni az életemmel. Már öngyilkos akartam lenni egyik kiborulásomkor, de végül nem mertem megtenni. Minden tünetemet nem írom le mert már 1 szer lelettek írva, de musclemuki tüneteivel pontosan megegyeznek. Nem akarok így élni! Segítsetek leküzdeni a szorongást. |
| | | | |
| | | | | | 75. nestea1 | 2011. augusztus 10. 19:18 |
| | | | | | | | Sziasztok.! ugyanezzel a problémákkal küzdöm én is. Rendszeres fogyasztó vagyok, általában Bonzai winter boost füstölő növény keveréket használok, de ha jó minőségű/mennyiségű fűhöz jutok akkor azt veszem. Elhatároztam hogy abbahagyom most egy darabig, mert se kommunikálni nem tudok új/nem jól ismert emberekkel.(Szó szerint hebegek,habogok) És már kezd cikissé is válni. Már egy jó ideje érzem hogy depressziós vagyok, sokszor az életemen gondolkodok hogy mi lesz belőlem meg a sok hülyeségen. Gyomoridegem van, szorongás. Nem egyszer fordult elő az utóbbi időben hogy ha nem vagyok betépve akkor nehezen alszok el, utána a reggeli órákban felriadok, csurom víz vagyok(izzadok), és érzem hogy akkor engedem el magam vagyis éreztem hogy megfeszült a testem, mint amikor ráfeszítesz valamelyik izmodra. Ez megismétlődik reggelente 3-4 szer. Már egy barátom sincs, úgy érzem magam hogy teljesen egyedül vagyok és nem bízhatok senkiben. Nem bírom leírni minden egyes tünetemet de már az eddigiekben szinte mind szerepel nálam. Teljesen detto mint musclemuki -nál. a tünetek ugyanazok. Nincs semmihez kedvem, még élni se így. Már fel akartam kötni magam, de végül nem mertem. A segítségeteket kérem hogy hogy küzdjem le a szorongást. Nem tudok így élni !! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bocs az írásbeli hibákért, senki nem hibátlan :)
Hit önmagadban még ami a legfontosabb és lemaradt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hasonló problémákkal én is küzdök, küzdöttem. A legfontosabb szerintem, hogy tisztázd magadban, hogy ki is vagy Te, mik a céljaid és ezeket hogyan éred el.Mert "célok nélkül álmok sincsenek" és egy álom nélküli világ vajuk be sivár. Az emberektől való félelemed alaptalan mint ahogy ezt te is tudod szóval ezen kár stresszelődnőd.
Én ezt úgy oldottam meg, hogy azt gondoltam ki, hogy ők a mátrixom részei és akármit csinálok az "Ő" negatív, irigylő, ócsároló vagy megvető véleményük fabatkát sem ér számomra. De persze ennek elengedhetetlen keléke az, hogy magamban tisztázom azt, hogy ki vagyok és mennyit érek. Ezt tanácsolom neked is!
Lépj át saját korlátaidon szabadulj fel törj ki saját magadból.
Persze ez nem könnyű feladat kitartást, összpontosítást és időt igényel de megéri ! A másik, meg pozitívan gondolkodj másokról mert, ha így teszel akkor megváltozik a szemed látása és pozitív emberek kerülnek a képbe vagy épen pozitív irányba változnak és ez jó. Szóval ne ad fel fel a fejel kitartás! Remélem rendeződik minden bent is kint is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | milan20 ilyen a legtöbb emberrel van, persze nem olyan intenzív mértékben, ahogy nálad jelentkezett. Szociális fóbiának hívják és kognitív terápiával viszonylag könnyen és gyorsan lehet kezelni szakember segítségével.
Ha nem kell segítség akkor olvass utána neten a kifejezésnek, mindenképp hasznos lesz és a kognitív terápiáról is találhatsz használható, gyakorlati leírásokat (pl. wikipédia). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Ide is beírom a bajomat.
Most találtam rá az oldalra. 15 éves korom óta szívok szinte minden nap (most már ritkán) kipróbáltam szinte minden féle drogot.
De sajnos korán keztem és nagyon meg is jártam velük! 16 évesen bekajáztam 6 (mdma)-ás lasztit és olyan szinten kész voltam hogy nagyon, a baj hogy ez egy volt buliba történt és olyan készen voltam hogy mindenki engem bámúlt meg rajtam röhögött!
És akkor kialakult bennem valami kegyetlen szorongásos betegség, vagy paranoid skizofrénia nemtom mi! Most hogy abba hagytam nagyjából a füvezést meg megtudtam hogy valami komoly betegség lehet már olyan szintű a szorongásom és a félelmem hogy egy héten egyszer mozdulok ki a házból! Úgy érzem az utcán hogy mindenki engem bámúl, meg-vet,bolondnak tart! Annyira belém ivódott ez a megalázástól való félelem hogy sehova nem merek menni! Már a viselkedésemre is kihat teljesen (bizar,zavart viselkedés) Nem birok emberek közé menni, idegenekel nem birok szóba állni brutális mértékű a szorongás. Ugyan akkor teljesen magamba fordultam az évek alatt olyan mintha fejben egy saját kis világomba lennék, egész nap jár az agyam mindenfélén össze vissza. Ugyan akkor tudom hogy az én hibám az egész, meg hogy nem valósak a téveszmék de nem birom ilyenkor kíverni a fejemből ezeket a gondolatokat!( És látszik a viselkedésemen hogy valami nincs rendben) De sajnos már nem birok a félelemel:( Betegségek:paranoid skizofrénia,szorongásos személyiségzavar,skizotipiás személyiségzavar, ezek közt szinte mindegyikben magamra ismertem valamennyire. Itt a pszihén meg azt mondta a doki hogy depressziós szorongás, de szerintem nagyon elvan tévedve ez attól komolyab tudom mit éltem át az évek alatt és egyre csak rosszab lett! Meg évekik nem voltam depis csak most vagyok egy kicsit
Egyébként haluim nincsenek úgy mond még Bélyegnél sem tapasztaltam halut! Mostanába az egyetlen dolog ami elnyomja a félelmem és a szorongásom az a speed semmi más de az is csak háttérbe szoritja meg ugye akkor nemvok annyira befordulva tisztább a gondolkozásom és tudok szociális kapcsolatot létesíteni! De szeretném a speedelést is ritkábra fogni mert egy héten 2-3 -szor speedelek! Szeretnék tanácsot kérni tőletek hogy mit csináljak mert tanácstalan vok, anyumal élek aki alkohlista úgy nem igazán támaszkodhatok rá:( Mi tévő legyek? |
| | | | |
| | | | | | 70. H2O | 2011. július 10. 03:28 |
| | | | | | | | Hááát, ez egy róka fogat csuka esete. Paranoid nem lesz önreflektáló, és mindenki ismerje túlzásai határait, azon túllépve pedig, azok hatásait, amit így-úgy úgyis megtanulunk, lásd: paranoia. ("lsd" ennek a rövidítése is? Most vettem eszre.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hlm:
"Akkor a paranoiditás egy hibás agyi gondolatfolyamadvány része szerinted, vagy meg lehet határozni az emberi ego létezésénenek azon pillanatát, amikor zavar keletkezik az agyban?"
Szerintem az összetett kognitív "hibák" és "zavarok" keletkezése nem definiálható ilyen módon, elöre. Egy paranoid vagy negatív gondolat önmagában még nem vehetö hibásnak; a helyességét/helytelenségét a jóslatának beteljesülése igazolhatja/cáfolhatja a vonatkoztatási környezetében. Pl. a "juj, zajt hallottam az elöszobából, rabló van a lakásban", vagy a "juj, mindjárt el fogok ájulni" helyzeteknél véges idön belül kiderül, hogy valóban így van-e a dolog. Persze, sok esetben nem jön létre a bizonyíthatóság/cáfolhatóság, pl. ha a "juj nem megyek be erre a helyre, mert belém fognak kötni" esetben a paranoia távol tartja az illetöt a helyzettöl. De ha mégis bemegy és belékötnek, akkor el lehet utólag mondani, hogy "jó volt az intuíciója", "megérezte" (és senki sem tartja paranoiásnak).
A paranoid "hiba" vagy "zavar" tehát leginkább csak a gyakorlati szinten, tévedésként vagy valamilyen hátrányos következményként (pl. bizalmatlanság miatti viselkedés miatti szociális izoláció) jön elö, és nem a gondolat keletkezésekor. Hiszen a keletkezése után bármikor lehet mellé "keletkeztetni" valószínübb, esélyesebb alternatívákat is, a természetes gondolkozási folyamat részeként. A paranoid gondolatok esetében persze jellemzö szokott lenni a biztosra vevés (tehát amikor az illetö meg van gyözödve a gondolata helyességéröl és utólag nem bírálja felül), de a magabiztosság szintén nem hiba önmagában (csak ha téves). Az utólagos "hiba" inkább abban van, hogy a paranoid nem önreflektál: nem statisztikázza ki a korábbi, biztosra vett, de tévesnek bizonyult gondolatait, ezért nem jön rá arra, hogy irreálisan túlmüködik a veszélyszimulátora. |
| | | | |
| | | | | | 68. hlm | 2011. július 9. 02:05 |
| | | | | | | Deep.
"Igen, és aki őszintén elhiszi, hogy mások rosszat akarnak neki annál is fejben dőlt el a dolog, csak éppenséggel már azelőtt eldőlt, hogy tudatosan dönthetett volna. Onnantól a fejbeli döntése saját számára olyan, mintha meghazudtolná azt amit lát és érzékel másokból. Ezért nem is lehet egy paranoid embert meggyógyítani azzal, hogy "csak beképzeled magadnak" meg, hogy "paranoid vagy"."
Akkor a paranoiditás egy hibás agyi gondolatfolyamadvány része szerinted, vagy meg lehet határozni az emberi ego létezésénenek azon pillanatát, amikor zavar keletkezik az agyban?
Szerintem az is tudatos hogy valaki paranoid lesz. Lehet akár egyfajta védekező mechanizmusa az agynak, vagy csak egyszerű figyelem felkeltés. Annyi történik hogy a tudatalatti hozza meg a döntéseket, tehát átveszi az irányítást a felszínes gondolkozás felett és ezt nehéz feldolgozni, de nem lehetetlen.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | enwazze, úgy hiszem, hogy eljött az időd, nézd meg a pár éve általam, másik néven reklámozott - (hehe) de (vicces módon: elfelejtettem) csak nemrég megtekintett -ENTER THE VOID című filmet.
(a magam részéről kicsit komolyabb vizuális és spirituális élményre számítottam, dehát az már az én bajom, hogy maximalista vagyok...)
azt hiszem, nagyon jót fog tenni neked és a paráidnak, ha megnézed. |
| | | | |
| | | | | | 66. mara | 2011. június 26. 20:27 |
| | | | | | | @enwazze
igaz nem ismerlek,de szerintem nem vagy túl idős ahhoz,hogy érezd a drogok igazi "másik oldalát".Ne értsd félre nem kötekedésből írom,de ne felejstd el ,hogy a drog az első időkben sokáig a szebbik oldalát mutatja,aztán... jobb ha nem tudod mi lesz aztán.
bye |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Két különböző dologról beszélünk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mint mondtam, egyszer én is "meghazudtoltam" mivel jött a para, de nem hittem neki, ha felismered, nyert ügyed van, de lehet csak én vagyok a hülye és beképzelem magamnak. Viszont elhiszem és nekem így sokkalta könnyebb. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Minden fejben dől el".
Igen, és aki őszintén elhiszi, hogy mások rosszat akarnak neki annál is fejben dőlt el a dolog, csak éppenséggel már azelőtt eldőlt, hogy tudatosan dönthetett volna. Onnantól a fejbeli döntése saját számára olyan, mintha meghazudtolná azt amit lát és érzékel másokból. Ezért nem is lehet egy paranoid embert meggyógyítani azzal, hogy "csak beképzeled magadnak" meg, hogy "paranoid vagy". Aki hajlamos a paranoiára és a fű előhozza nála az nehezen fog kikerülni belőle, ha nincs ezzel már többszöri tapasztalata illetve nem tájékozódott eléggé a témakörben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | bocsi,ezt nem hagyhatom ki, a szöveg egy valódi mulatós része:
Hallod,
Zsuzsika, szól a
muzsika,
Vígan vannak az
alvégi csárdába,
Hallod,
Zsuzsika, szól a
muzsika,
Százat ver az
ember szíve, ha
hallja.
|
| | | | |
| | | | | | 61. fL3x | 2011. június 23. 20:47 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | bocs rosszul mondtam! meglepődtem ,hogy tudsz szintetizátorozni :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | enwazze nem is tudtam hogy tudsz szintetizátorozni :D egyébként én is lámpalázas lennék ha zenélés közben mindenki engem nézne ( főleg hogy nem is tudok szintetizátorozni :D). am bocs az offért csak fáradt vagyok! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Személy szerint azt vallom hogy minden agyban dől el.
Fűtől szerintem bármennyit szívnék nem paráznék be, legfeljebb egy idő után elaludnék :D Az első kati élményemnél volt parám, de szerintem csak azért mert mondták hogy van ilyen. Azóta sosem volt, vagyis de. Egyszer egy teljesen idegen házba 1 nemtúl régi haverommal és másik 3 emberrel szintiztünk. Az volt a parám hogy mind engem néz és vmi rosz fog történni, de mivel azonnal felismertem hogy parafless, így képes voltam gyorsan leküzdeni magamban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azt nem írtam le, hogy mitől csökkent a paranoiditásom. Egyrészt kellenek olyan barátok, akikben megbízol, tehát olyan emberek, aki felé bizalmat érzel. A másik, hogy magaddal valamilyen szinten elégedettnek kell lenned különben csak feszülsz társaságban és az is kiválthat bizalmatlankodást, parázást. Törekedni kell arra, hogy másokat pozitívan láss és ne gondold, hogy annyival többet tud nálad, vagy annyival jobba képben van a helyzettel. Azt is meg kell tanulni, hogy mások előtt elenged magad és bevállald a hülyeségeket is, amit elő tud hozni a fű és jól kezelve vicces, rosszul kezelve nagyon tré, mondhatni ég és föld a különbség és csak az elfogadás választja el a kettőt. A fizikai biztonság érzete is fontos, amit azzal tudsz növelni, ha rendszeresen végzel fizikai mozgást és használod a testedet.
Sok ember között, túl nagy társaságban, nyilvános helyen stb. már inkább a veteránoknak ajánlott a fű, vagy azoknak, akik természetes mód el tudják engedni magukat és nem folyton azt lesik, hogy mikor fognak valami gáz dolgot csinálni. Mindenesetre én azt vettem észre, hogy elég sok ember befeszül egy enyhe mértékig a fűtől társaságban, szóval azt nem mondanám, hogy ritka jelenség. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem se jutottál vissza a start mezőre. Nekem voltak paranoid műsoraim fűtől, mondhatni éveken át, általában tudtam kezelni, de azért más az, ha fel se merül és peace van meg elfogadás. Mindenesetre azóta ritkábban kerülök ilyenekbe és hamarabb kijövök, ha mégis, de lehet hülye voltam és nekem is hanyagolnom kellett volna a füvet, sok pénzt megspóroltam volna (vagy elköltöm valami másra haha).
Mindenesetre, ha nem vagy elég biztos magadban akkor kár erőltetni, hisz a saját elképzeléseink nagyon befolyásolják azt, hogy mennyire tudunk élvezni dolgokat, pl. egy elszállós betépést társaságban. |
| | | | |
| | | | | | 54. hlm | 2011. június 20. 21:18 |
| | | | | | | | Alapjában véve a fű nem nyújt semmit, csak szórakozás. A pia sem kell addig még nem tudod hogy mit akarsz. Bár én is csak okoskodom. Egy a lényeg, csak akkor jutottál vissza oda ahol elkezdted, ha magad is azt hiszed, egyébként nem. CSak rajtad múlik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kár gúgyolódni.
Szerintem is érdemes hanyagolnod a dolgot, ha pedig mégis arr akerül a sor, igyekezz mértéket tartani. Egy pánikra nem hajlamos ember is csúnyán beparázhat ha túlszívja magát. Ha neked nem tesz jót, de erőltesd, akár mekkora divat ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdv mindenkinek!
Hát srácok túl vagyok az első nagy próbán, leérettségiztem! Amikor megnyitottam ezt a témát el sem tudtam képzelni hogyan fogok majd leérettségizni, hiszen kommunikálni, beszélni folyamatosan, sok tanár és néhány idegen előtt, olyan feladatnak tűnt néhány hónapja, amiről azt hittem lehetetlen. De mégis sikerült. Nagyrészt jól sikerült a matek kettesen kivül, minden más tantárgy négyes vagy ötös lett. Szóval mondhatni Én vs Szorongás: 1-0 ide :D.
Idáig jól haladtak a dolgok, egyre biztosabbnak érzem a jővőt, viszont két napja kegyetlenül beálltam. Szóval érettségi után megünnepeltük a srácokkal hogy leérettségiztünk, szabad strand, buli,alkohol,zöldség. Kegyetlen sok zöldség volt, az elején nem kellett belőle, inkább iszogattam és próbáltam lefoglalni magam. De amikor a társaságban már mindenki elkezdett a gyepen játszani, én sem tudtam megállni. Iszonyat hosszú cigiket csináltak a többiek, én meg rákaptam és kegyetlenül beálltam. Na az maga volt a pokol. Kegyetlen rossz trip volt, olyan durva flessek voltak amikkel még nem találkoztam. Magamról nem tudtam, féltem mindentől és mindnekitől. Másnap reggel busszal irány haza. Azóta megváltozott valami! Kezd visszatérni a paranoiám meg kicsit a szorongás is. Pl ma utaznom kellett, kb 1 órás busz út, és megint szintül meg voltam győződve hogy mindenki engem figyel meg mindenhol róllam van szó. Kezdtem a busz elején ültem, aztán kis idő múlva hátra kellett mennem, beültem leghátulra, és elbújtam az ülések mögött... Aztán leszállok a buszról jövök haza, keresztül egy jó kis csendes környéken, és fordulnék be az egyik utcára de nem mertem mert ott jött kb száz méterre szembe egy asszony, szóval gyorsan visszafordultam és kerültem...
Most ezzel a múltkori killétes állapottal vissza sülyedtem oda ahonnan kezdtem?? Elsőre hihetetlennek hangzik, az alapján hogy már mióta közdök ellene sőt mondhatni le is küzdöttem nagyrészt, de most megint visszatért a múltkori este miatt. Komolyan mondom ez van! Többet nem nyúlok semmihez, teljes életmód váltásra van szükségem és elhatároztam végleg szakítok a baráti körömmel, mert egyrészt folyton zsörtölődnek amiért már nem cumózok velük, másrészt meg csak magukkal húznak vissza... |
| | | | |
| | | | | | 50. Buká | 2011. június 5. 12:04 |
| | | | | | | @deeptrip - Teljesen egyetértek. Tényleg vannak ismerősök bizonyos "alkalmakra" és ez jól is van így. Nem kell és nem is lehet minden kapcsolatot elmélyíteni. De az a gond, hogy ezek a dolgok általában nincsenek így kimondva, és nem biztos, hogy mindkét ember ugyanazt érzi. Ahogy mondtad, bele kell jönni ebbe is. Amíg nem érzünk rá erre, addig sok lehet a félreértés, ill. sokszor az is előfordul, hogy a másik rájátszik erre vagy arra a szerepre, ez sem segít a tisztánlátásban...
A gyúrás nagyon jó, musclemuki. :) Én is mostanában kezdem belátni, hogy a mozgás mennyire jót tesz. Sokan túlzottan a fejünkben élünk, holott elsősorban nem a gondolataink, hanem a testünk által kapcsolódunk a valósághoz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Buká!
Köszönöm, hogy leírtad ezt a személyes tapasztalatot, segített a dolog. Konkrét elhatározásra még most sem jutottam, egyszerűen csak nem tudom kimondai hogy többet nem akarok azzal az illetővel találkozni akiről írtam. Azonban azt be kell vallanom hogy máig nem értem mi váltotta ki belőle azt a reakciót hogy belőlem csináljon bűnbakot és a fejemhez vágja hogy egyáltalán nem lehet rám számítani meg szar alak vagyok (közben meg egyáltalán semmit nem csináltam, csak kellett neki valaki akire rá lehet kenni hogy elbaszta az estéjét és megismétlen eddig ő volt az egyik legjobb barátom szóval máig felfoghatatlan miért tette ezt 1 hónapja velem ?) Most viszont ahogy elkezdtünk erről beszélgetni sértődöttséget érzek, ami elég fura mert akkor nem voltam rá így kiakadva, most azonban 1 hónapra rá ahogy most feljön a téma és csak 1 picit kezdjük boncolgatni dühös és sértődött leszek. Lehetséges hogy 1 hónapja amióta tisztulgatok és kezdek kiválni abból a körből közben más ember is lettem? Egy olyan ember aki érez valamiféle életerőt, valami ösztönszerűséget ami arra készteti hogy miért nem téptem le akkor a barátom fejét amikor ezt tette velem, belőlem csinált bűnbakot, és aljas dolgokat vágott a fejemhez, sőőt miért nem megyek el most hozzá és tépem le a fejét? Ez jön fel most belőlem, ami talán jó dolog, de az a furcsa benne hogy amikor megtörtént a lentebbb említett eset a sráccal akiről meséltem, akkor nem éreztem ezt, sőőt még kicsit bűntudatom is volt hogy talán igaza van... Vajon miért csak most jön fel bennem a düh és a harag? Buká bennem most kezd összeállni a kép, de akárhogy emlékezek rá: régen, mondjuk tavaly ilyenkor tutira nem volt ilyen a srác akárhogy is figyeltem volna.Most időközben látom mit is tett valójában és átérzem de miért csak most? Ezen agyalgatok, vajon kellett egy kis mosolyszünet hogy érezzem ezt, vagy csak tisztulnom kellett mert a mefitől érzett boldogság elnyomta bennem az életerőt és az ösztönt hogy védjem magam akiről is van szó és akárhoyg támad rám?
Na de most megyek edzeni, mert egyre több dühöt és sértődöttséget érzek. Ja és fejlemény : megvettem életem első tömegnövelőjét:D jó megoldás a szorongásra az önbizalom fejlesztése ahogy azt írtrátok visszább. Nekem most az edzés az egyik önbizalom fejlesztés, kezdek megbízni magamban, ha a fekvenyomok és felettem van a súly, és már a 6.-at erőltettem kifelé akkor nem adom fel megpróbálkozok egy utolsóval ami már lehetetlennek tünik, közben fura erőlködő hangokat adok ki, és majd végem van annyira erőlködök, de sikerül kinyomom hetedjére is, nem esik rám, képes vagyok rá hogy kinyomjam. Egyre jobban bízok magamban, bevállalok egy utolsót is ami lehetetlennek tünik. Persze idáig ez csak edzésben működik való életben még nem vagyok ennyire bátor és ennyire önbizalommal teli, de bátran tudom ajánlani az edzést, én lassan 1 hónapja járok edzeni, kezdő vagyok még mindig, de sokat segít a magunkba vett hit fejlesztésében, és ha több ilyen dolgot is csiálsz és észreveszed mit érsz el benn eegyre jobban kezded érezni hogy meg tudsz bízni magadban nem lehetetlen egy két dolog.
Köszönöm a válaszaitokat, na megyek kiadom magamból a feszültséget :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Kortárs, padtárs, sorstárs, szertárs, bajtárs. Sok féle kapcsolat jöhet létre az emberek között. Egy ilyen csalódás után már tisztábban lehet másokkal alakítani a kapcsolatokat, mert ha mindkét fél ugyanúgy áll hozzá akkor nagy baj nem lehet. Pl. lehet másokkal együtt szívni úgy, hogy tudod, hogy ha nem szívnál akkor valszeg max az utcán futnál vele össze 2x egy évben, de ezzel nincs semmi baj valahol ez is tud adni egyfajta romantikát. Közös tudatmódosítás mindenféle emberrel, akik jönnek és mennek ebben a furcsa, de érdekes világban. |
| | | | |
| | | | | | 47. Buká | 2011. június 4. 00:43 |
| | | | | | | Leírom a személyes tapasztalatom ezzel, hátha segít.
Nekem volt egy legjobb barátom, nagyon régóta, igen közel éreztem magamhoz. Gyak. együtt nőttünk fel, aztán a kül. tiltott dolgok kipróbálása, kocsmázás még közelebb hozott. Legalábbis azt hittem. Amikor viszont nálam is beütött ez a szorongás, semmiféle támogatást nem kaptam tőle, és meglepve tapasztaltam, hogy körülbelül mindegy neki, hogy velem mi van. Így hát úgy döntöttem, hogy megszakítom vele a kapcsolatot. Sokat töprengtem, hogy vajon rosszul döntöttem-e, és hogy vajon mi történt, de rá kellett jönnöm, hogy mindig is ilyen volt, csak nem akartam látni. Szép lassan, fokozatosan visszajöttek az emlékek, és összeállt bennem a kép. Nem veszekedtünk, csak annyit mondtam neki, hogy nem akarok vele találkozni többet. Nem kérdezte, hogy miért. Ennyiben maradtunk.
Ez történetesen épp egy nyár elején történt, ezért az egész szünetet gyak. egyedül töltöttem. Akkor volt a legrosszabb, azt hiszem, és mire kezdődött a suli, úgy voltam vele, hogy ennek az állapotot véget kell vetni. Egyszerűen el kell érni azt a pontot, amikor már nem tudod elviselni. Ha ezen a fázison nem megyek keresztül, akkor sokkal rosszabbul járok, szerintem. Emlékszem, hogy amikor nőttem, folyton fájtak a csontjaim. A lelki fájdalom talán a szellemi növekedés jele. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bocs de kettőbe tudtam csak elküldeni, alatta van az első része
Azt hogy mi volt ténylegesen és kiket hívott az öccsétől tudom meg tőlle, mert másnap beszéltünk. De nem volt semmi bocsánatkérés vagy ilyesmi majdhogynem azt várta én kérek elnézést amiért ő seggfej volt... Vagy csak a nagy egója nem engedi neki hogy bevallja magának ő a bűnös és semmi oka nem volt hogy így bánjon velem?? Ezzel az esettel csak az a bajom hogy amíg nem történt meg, ez a csávó volt az egyik legjobb barátom (2ilyet ismerek), és még mindig akármit megtettem volna érte azért mert 5 éve nagyon sokat tett meg értem, és nagyon sok közös jó és szép dolgot átéltünk. Viszont azt nem tudom hogy mióta lett ilyen felszínes a kapcsolatunk??Most ő is azok közé tartozik aki farsnak tart a tisztulásom miatt, de azon agyalok vajon mikor változott meg a legjobb barátom annyira hogy rajtam töltse ki a dühét és én legyek az áldozat, akire rá lehet kenni a dolgokat? Mert ha már eljut ide és képes erre, akkor nem igazi barát csak felszines, de vajon mikor lett az?? 3 éve már anyám is tudja hogy ki ő, és mindig kérdezi hogy mi van vele hogy van? kb ennyire közel állt hozzám, de mióta váltottunk felszínesbe hogy ilyet tegyen velem? és minek a hatására??
jó hogy leírtam az előző hozzászólásom és ti meg válaszoltatok rá. most fél tizenkettő van, és azon mérlegelek, kire számíthatok és ki az igaz barát és ki az akit csak annak hittem... fura de úgyérzem kinyílt a szemem, fáj, de mégis jobb.
am bocs hogy ennyit írtam talán ezt ki kellett most írnom magamból, nem tudom, de most ezeken filózgatok, mindenesetre egyre fontosabbnak érzem a saját személyes változásomat és a szorongás leküzdését, azonban félek attól hogy mennyi idő lesz míg újra ilyen kapcsolatokat építhetek ki? mert be kell látnom most hogy kinyílt a szemem, az eddigi tapasztalatok alapján és ahogy ismerem a barátokat haverokat el fogunk szakadni egymástól ha azt akarom hogy sikerüljön minél hamarabb véghez vinni a célomat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | hát én most nagyon elbizonytalanodtam. érdekes amit Buká írt és lehet hogy van benne valami. igazából most az jutott eszembe hogy igen vannak köztük olyanok akikkel csak felszínes, de mi van azzal aki csak közben lett ilyen? példa rá egy barátomat 5 éve ismerem, úgy kerültünk közeli kapcsolatba hogy kihúzott a szarból, és kiállt melettem akkor amikor a többi srác nem és úgy hogy akkor még nem is voltunk nagy haverok. csak egy körben mozogtunk. aztán kb 4 évre rá, én adtam a srác kezébe az első spanglit, ami nem jött be neki, aztán elérhető vált a kati és nagyon rákapott. ő hozta az első pakk katimat, amit eggyütt toltunk fel. aztán volt 1 bizonyos eset a közel múltban (én már a tisztulós korszakom elején tartottam, és nem cuccoztam a szorongás miatt, kb 1 hónapja) amikor összevesztünk azon hogy miért nem mentem vele, én nem vettem fel hiszen tudtam hogy nem vagyok hibás azért mert neki egyedül kellett lennie. ennek annyi volt a lényege hogy az az este különösképp senkinek sem volt jó. több emberrel is beszélt (vagy 3mal talán) és mind azt mondta neki:-okés haver este eggyütt bulizunk. engem is megkért én annyit mondtam neki:-áá nem hiszem most nem alkalmas, aztán erősködött én meg azt modntam neki hogy:- majd meglátom de ne számíts rám mert tényleg nem akarok semmit most egy ideig. eljött az este és különösképpen mindenki akivel beszélt lemondta... az okés haver este eggyütt bulizunkból mindenki akivel beszélt (3ember) azt mondta bocs de történt valami vagy rosszul lettem vagy ilyesmi... szóval a nagy buliból semmi nem lett, a srác pedig nagyon be volt zsongva, elvileg full tiszta mefit szerzett, kocsi volt meg minden. aztán felhívott engem hogy mi van már hol vagyok?? mondtam neki hogy : Már megmondtam tegnapdélelőtt hogy nem alkalmas, nem akarok semmit tolni 1 ideig. Itt aztán kitört a káosz. Engem okolt amiért mások sem mentek el, olyanok akikkel elvileg tutira levolt vajazva az estéje. Igazából nem tudom miért engem választott 'bűnbaknak' vagy mi a jó szó rá, talán azért mert évek óta ismer és valami miatt úgy érezte hogy lekezelhet? És inkább olyan ember kezel le aki valamennyire közel áll hozzá és nem fogja arcon csapni emiatt? Nem tudom. |
| | | | |
| | | | | | 44. hlm | 2011. június 3. 23:04 |
| | | | | | | Egyetértek Bukával!
Ez a tipikus esete a felszínes barátságnak. Az érthető hogy félsz elengedni olyan kapcsolatokat, ami eddig az életed része volt. Még ha a mókázás előtt máshogy is éreztél.
De tényleg! Most elvitt ez a gondolat. Megihlettél Buká.
Ki az igazi barát? Aki szem előtt tekinti a lelki fejlődésed úgy hogy közben ő semmilyen hasznot nem húz belőle. |
| | | | |
| | | | | | 43. Buká | 2011. június 3. 21:53 |
| | | | | | | Először is gratulálok a sikereidhez, csak így tovább :)
Továbbá: valószínűleg jól érzed, ha a haverok zsörtölődnek azon, hogy te már nem vagy benne a mókában, akkor valószínűleg ennyi volt a nagy barátság. Vannak megfigyelésem szerint olyan kapcsolatok, ahol csak a közös tevékenység a kapocs (nem csak a szerfogyasztásra vonatkozik ez, lehet szó iskolába járásról, billiárdozásról, szexről... stb.) ezek inkább csak felszínes ismertségek, akármennyi időt is töltötök együtt... Ha nincs meg az egymás lelki fejlődése iránti érdeklődés, akkor lőttek neki. Ne hagyd, hogy ez visszavessen téged az úton... valószínűleg egyikük sem érdemli meg azt, hogy a saját esélyeid rontsd miattuk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdv nektek!
Köszönöm kérdezed. Egyre inkább próbálom leküzdeni a dolgot. Próbálok idegenekkel kommunikálni, ha esetleg elintézni valóm van mindig a nehezebb utat választam ahol több emberrel kell beszélnem, esetleg olyanokkal akikkel 1 hónapja még rémisztő lett volna beszélnem. A cumókat hanyagolom, semmit nem használtam az utóbbi időben, és megfogadtam magamban hogy nem is fogok egy jó darabig. Magamtól kell leküzdenem a dolgot, nem szabad hogy ha társaságba vagyok csak valaminek a hatására tudjak felszabadulni, meg kell próbálni magamtól. Igaz ez utóbbi a legnehezebb dolog. Tudom hogy miket lehet átélni és egy két dolog milyen hatást vált ki, mennyire szabadulok fel valamitől milyen formában vagyok akkor és milyen formában vagyok nélküle. Ennek ellenére tűrtöztetem magam attól hogy a segítségükkel szabaduljak fel, mert félek hogy csak mégjobban visszahúzna és feleslegbe menne az eddigi munka. Igaz nem sokat javult a dolog, de azért valamicskét igen, és máshogy látom a dolgokat, kezdem érezni hogy nem lesz ez lehetetlen válalkozás csak idő kell. Talán hónapok, ki tudja?Remélem nyár végére teljesen le tudom küzdeni a dolgot, és nem jövök zavarba akármilyen helyzetbe is kerülök. Nem lesz egyszerű az biztos, de el kell kezdeni, sőt csak elkezdeni a nehéz és várni hogy javuljon de nem szabad feladni. Még mindig előfordulnak cinkes helyzetek, amiket nagyon rossz átélni, de próbálok úrrá lenni rajtuk, kisebb nagyobb sikerekkel, egy biztos, már sokkal jobban vagyok mint amikor ezt a témát nyitottam :) A cumók pedig hogy őszinte legyek már nem is hiányoznak annyira. Hazudnék ha mondaném hogy nem gondolok rá, a legrosszabb mikor hívogatnak, és nemet mondok, de érdekes módon még most is hivogatnak hogy szálljak be egy kis témára. Azt hittem hogy mondjuk 1 hónap után már nem fognak, végülis nem is baj ez, talán magamat is erősítem azzal hogy ők hívogatnak én pedig ellenálok nekik és nemet tudok mondani. Egyébként emiatt kezd megromlani a viszonyom a barátaimmal/haverokkal, persze nem minddel de egy jó részükkel igen. Azt hiszik befarsultam vagy hogy lenézem őket, mert nem kapcsolódok be a dolgokba. Beszélgetek velük (legalábbis egy részükkel) majdnem mindennap, viszont a bizalom már kezd ingadozni köztük és köztem. Furcsa. Megesik hogy összeveszünk, és elagyalok rajta hogy csak a cuccok tartottak össze minket?? Ez persze nem igaz mert megéltem már velük egy csomó dolgot, de most mégis azt veszem észre hogy akaratom ellenére 2 külön úton indultunk meg, pedig régen mindig egy úton mentünk a srácokkal, és ez tartott össze minket. Megakarok változni, jó letudjam küzdeni a szorongást, és ezzel vele jár hogy nem cuccozok, azonban nem szabadna hogy ez azzal is járjon hogy elveszítsek egy két olyan embert akikért régebben akármit megtettem volna. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | igen tudom, néha direkt :) néha pedig így sikerül... de dolgozom rajta. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | érthető volt. amúgy semmi baj, csak néha szóilag hektikussá válsz :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (nah, doh,... viszont, ha két kézzel gépelek - lásd az előző hsz - akkor visszatér a diszgráfiám... amíg bal kézzel, vagy jobb kézzel nem... - nyilván a koncentráltabb figyelem miatt... elnézést, remélem érthető volt azért az előző hsz is...)
jah mégegy kiegészítés:
ezékielnek:
azért annyira nem vagyok én ám "kápós", haha, pont emiatt mertem azt az egy felettébb idióta élményt - a kísérleti brogos topikban - dokumentálni... nameg gondoltam, hogy jó tanulság is lesz...
a candyflip-et valóban nagyon kedvelem, nekem az a drogom, de ez közel sem jelenti azt, hogy úgy használnám, mint ahogy alkesz koromban pl. (ami nagyon ciki, de volt és nagyon nem volt jó...) a piát... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | fejlemééény:
tegnap óta irma és én újra egyfejűek lettünk, tehát irma már én vagyok :)
rájöttem, hogy olyasmi lehetett ez, hogy "nem fért el" virtuális értelemben a fejemben az "agyam", tehát, mivel hirtelen "rágyúrtam" olyan módon, ahogy eddig nem, a módosult tudatállapotban "kibővítette" a tárhelyet "egy extra merevlemezzel" és "annak a virtuális házával", vagyis kb egy virtuális új partíció keletkezett... lol... de persze annak nem volt személyisége, stb. mivel csak egy extra tárhely """
most amúgy az van, hogy egészen furcsa módon, az eddig használt jobb kezem nyomibb, mint a bal... úgyhogy most vissza kell tanítanom magam jobbkezessé is, és akkor kettőkezes leszek teljesen...
azért az mri, ct kell, nem is árt, meg jó kis art alapananyag lesz.
szóval, aki az élményem miatt hagyta abba a "balozást" (kifejtve egy korábbi hozzászólásban - az esetlegesen most bekapcsolódnak), folytassa nyugodtan, nem árt az. |
| | | | |
| | | | | | 36. costa | 2011. május 11. 16:47 |
| | | | | | | | nyugi Yopo. Nem lesz gond. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hááát igen... köszönöm kedves szavaidat!
mindenestre sikerült beutaltatnom magamat mri-re és ct-re is. tegnap ugyanis - valszeg a nagy melegtől - egész nap ájulásközeli állapotban voltunk, irma és én :DDD
ma pedig ezt elmondtam az orvosnak, aki rögtön agyi érproblémákra gyanakodott... (nem mertem neki elmondani, h baloldal fejlesztése és pszichedelikus rekrációs gyakorlat által indukált bicefáliám alakult ki...)jövő héten megyek, a magam részéről azonban addig egy "homályosító első balatoni napfürdőzést, pancsizást még mindenképpen be kell, hogy próbáljak.
remélem nincs komolyabb szervi oka ennek az egésznek, iszonyúan hipochonder vagyok és sok ismerős durrant le mostanában...
(meglepő fordulat: a diszgráfiám hirtelen javulásnak indult, minden általam használt nyelven és egész emberien tudom kifejezni magamat mostanában... apokalipszis!) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nagyon brutál ez az egész, a cikk meg főleg... hát nemtudom... az emberi agy egy óriási kapcsolószekrény, ahol a leginkább fontos kapcsolók mindig hátrébb vannak, valamint rendkívül automatizált. egy-egy trip vagy bogyó segítségével már alapből betud nyúlni a delikvens egy-egy lényegesebb kapcsolóig, aztán gondolom (nekem még nem volt szerencsém) a candyflippel mindez még pár szinttel beljebb lévő kapcsolókig, amely kapcsolókat ha túl sokat baszkurál, előbb utóbb nem várt jelenségeket fognak előidézni az áramkörökben, és hát hozzászólásaid alapján nem igazán veted meg -fogalmazzunk szelíden- az egyéb Örömöket sem, persze egy olyan szintú TagTársnál, mint kegyed, már semmiképpen a drogok materiális vonzata lehet az aggály.... a bölcsek azt mondták, szabad fordításomban: drogozz, hogy kinyíljon a szemed, de ha kinyílt, ne homályosítsd el látásod droggal. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Basszer Deep, hétvégén én is ráálltam a bal kezemmel csinálom a dolgokat flessre. Ilyen kínai csilingelő golyókat pörgettem a tenyeremben, meg bal kézzel számoltam a malán. Rohadt szokatlan volt eleinte, szinte szenvedni kellett, de aztán mintha átszakadt volna egy gát és könnyen ment minden. Ugyanakkor egyfajta kellemes bizsergést is éreztem az agyamban, mintha Thai csajok masszíroznának.
Jó gyakorlat! Aztán olvastam itt a bal oldalas flesseket :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | :) nem, még nincs önálló tudata. csak neve: irmag irma. majd hétvégén kikezeljük... remélem... pontosabban reméljük. ugye irma? :p leginkább behuzalozott testrészként van jelen irma. viszont ma bal kézzel fejeztem be egy festményt és valahogy integráltabb lett. most is csak balkézzel gépelek, ami már majdnem olyan ügyes, mint a jobb, illetve precízebb - gondolom, mert jobban kell figyelni, vagy: irma lehet, hogy rendes lány és általa én is azzá válok. azért nagyon remélem, h a bicefáliám nem lesz krónikus... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Yopó, a fantomfejnek önálló "tudata" van? vagy csak jelenlét? úristen!:-( |
| | | | |
| | | | | | 30. Bard | 2011. május 9. 19:49 |
| | | | | | | Nekem egy haverom még gyerekkorában, amikor állandóan rémálmai voltak, a következő "meditációs technikát" alkalmazta:
Egyik álmában "mindenkit kinyírt" és utána elmúltak a rémálmai. Ezen mindig röhögök, amikor eszembe jut, vagy amikor elmondja, de végülis működött... Szóval valamire erősen koncentrálni, akár dühből, álomban...
Én ennél nagyobb sikerről első kézből még nem hallottam mentális problémák leküzdése terén...
|
| | | | |
| | | | | | 29. peace | 2011. május 9. 17:29 |
| | | | | | | LOL...
az a gondolat, aminek látod a végét, lehet, hogy kínosabb és több kárt okoz a kognitív struktúráidban, mint egy multidimenziós fraktálrendszer.. :-)))
Irmát - Yopo új, bal fejét - leöntjük savval, majd jelentkezünk, addig nem engedem netezni, nehogy Irma átvegye az irányítást. |
| | | | |
| | | | | | 28. hlm | 2011. május 9. 16:08 |
| | | | | | | Gyerekek ne hülyéskedjetek már.
Nehogy már alternatíva legyen egy szorongásos tünetegységet valamilyen öngyógyító szerrel megoldani, kikezelni.
A józanságon kívül más nem segít. Lehetne megoldás erre egy pszichedelikum, csak nem csapongva, tele kusza és végeláthatatlan gondolatokkal, mert valószínűbb hogy így inkább ártana. |
| | | | |
| | | | | | 27. costa | 2011. május 9. 14:56 |
| | | | | | | | egy fejcserés támadás sem segít? uh rossz, poén volt. lehet egy hosszabb pihenő többet érne, mint szerekkel megoldani. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | deeptrip én sem direkt növesztetem második fejet, hanem szintén önfejlesztésből és ez lett belőle felFEJlődtem...
buká, néha igen, érzem,ott van, néha csak érzem, h ott van... lassan elnevezem... |
| | | | |
| | | | | | 25. Buká | 2011. május 9. 13:27 |
| | | | | | | | Hát ez nagyon vad, Yopo. :o Meg is tudod érinteni? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Érdekes én is a napokban rajta voltam, hogy bal lábbal bal kézzel csinálok dolgokat, de én pont azért, hogy fejlődjön a keveset használt bal oldalam!
Ha mindenképp szerrel akarod megváltoztatni ezt az állapotot akkor az n2o erős disszociatív hatása miatt jó is lehet akár. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (tudom, hogy iszonyúan röhejesnek hangzik, az elején én is nagyon sokat röhögtem rajta, de mostmár aggaszt ez az egész, mi lesz, ha így marad? és hogyan tapossam el érted? nem tudom leválasztani. ez így ott van, pl az előbb csináltam egy teát és bevertem a fantomfejemet egy polcba, amin a vízforraló áll és fájt. baromira szar. mondjuk arra viszont gondoltam, hogy elmegyek neurológushoz, és megkérem h utaljon be mri-re, hogy látszik-e ott is a fantomfej - mármint úgy értem, hogy ha aktiválom pl a bal kezem mozgatásával, vagy megfogom a fantomfej orrát, akkor mi látszik? fos. nagyon. help!) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ez mind oké... de hogy? próbáltam meditálni, de akkor is ott van ez kva fej a bal oldalamon. nem látom csak érzem. fantomfej. (remélem nem is fogom látni, bebaffna, ha meditáció közben kinyitnám a félig a bal szemem és visszanézne rám a fantomfejem... mindnesetre, mivel nem tudom hogy néz ki, csak remélem, hogy nem túl rémisztő...) a sok eltiporni valót pedig azért nem merem beleprojektálni, mert már leírtam, hogy miért. nem szeretnék dzsekill és hájdozni... szal nemtom. most tripeljek be és üljek le a tükör elé és csináljak valamit? de mit? ha a bal kezemmel csinálok bármit, akkor aktiválódik a balfej leginkább. ha viszont csak lóg a bal kezem, akkor is ott van, de csak annyira, hogy elbillen valahogy a koordinációm. ugráljak jobb lábon egész nap? komolyan. help. iszonyú szar és be kell fejeznem egy képet holnapig. |
| | | | |
| | | | | | 20. Vuk. | 2011. május 9. 10:28 |
| | | | | | | Azt amit leírtál : ) . Próbáld meg kiegyensúlyozni, hogyha az nem jön össze, transzportáld át bele mindent amit tehernek érzel, majd taposd el.
Sok sikert !
(hogyha összejön a harmadik, esetleg próbáld meg mindkettő-vagymindhárom- tulajdonságait rendszerezni és szelektálni mire is van szükséged.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (sürgős megoldásként kell, nekem eddig ezek jöttek fel:
az biztos, hogy sürgősen tripelnem kell valamin, a jógázás nem segít ugyanis. a salviás térzúzásra gondoltam először, de azzal az a baj, hogy az is mindig balra teker. a legjobban ugyanis nem az zavar a fantomfejben, hogy van, hanem, hogy el van csúszva balra. ha sikerülne rácsúsztatni a sima fejemre, vagy kinöveszteni egy jobb oldali fantomfejet, már az is rengeteget segítene. attól is tartok azonban, hogy nem még egy fantomfej nő ki, hanem, hogy a bal oldali fantomfej kinöveszti a hozzá tartozó többi testrészt. bár végülis azt úgy hasznosítanám, hogy, a rajtam élősködő fantomtestbe projektálnám az összes nem kívánatos tulajdonságomat és leválasztanám magamról - persze ez esetben félő, hogy kettős személyiség zavarom keletkezne, és esetleg megszemélyesíteném a fantomot. de az is lehet, hogy mivel ott van a bal oldalon a fantom, az elnyelné a baromságaimat. most igazából az van, hogy a bal fantomfej gondolatait is hallom, de csak részben, mivel, mint említettem félig van rácsúszva a fejemre, ám nem személyesítem meg a mondandóját a számmal. legalábbis remélem. :D nincs valami ötlet, hogy mit csináljak? ) |
| | | | |
| | | | | | 18. guga | 2011. május 9. 08:22 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | nekem kb másfél heti balkodást - azaz bal kézzel főzés (beleértve a hámozást, szeletelést is), bal kézzel festés, fésülködés, bal oldalról cigánykerék indítás, stb.., alapból persze jobbkezes vagyok - követő candyflip közben kinőtt egy fantomfejem, az alap fejemmel félig fedésben, annak bal oldalán. a trip alatt még vicces volt, nagyon, nagyon, ám az után következő napokban már nem annyira... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ami meg a hozzáállást illeti. Amikor jön le az ember mondjuk MDMA-ról és elkezd nagyon, nagyon szomorú lenni az azért van, mert eddig annyira jó volt. Az eksztatikus szárnyalásból visszatér a sok teher és gond, amit az évek során magunkra szedtünk önként és akaratlanul. Ami viszont ott van az, az emlék, hogy mennyire jó volt, hogy szeretet és elfogadást éreztem és ezt megkaphatom szerek nélkül is, egyszerűen nyitottnak kell lenni rá, hinni kell benne és észre kell venni az alkalmakat, amikor megjelenhet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | THC a tünetek amiket leírtál elég komolynak hangoztak. Szerintem mindenképp menj el kivizsgáltatni, lehet, hogy valami keringési para, mindenesetre a biológiai részét kell megvizsgálni először, ha ott semmi akkor érdemes tovább lépni a lelki síkra.
Revemu gondok vannak a biztonság érzeteddel és önelfogadásoddal. Régebben, amikor még saját magamat XY idea/elvárás miatt leminősítettem és ez által nem elfogadhatóvá tettem akkor gyakran elő tudott jönni ez a szereplési szorongás. Volt pár szer, ami segített túllendíteni ezen, de emellett hozzáállás kérdése. A következőket tapasztaltam:
LSD
Bár van egyfajta olyan érzésem közben, mintha kívülálló/UFO lennék (ez növelheti a paranoiditást, ha rosszul élik meg), de az igényem, hogy felfedezzem a környezetemet és más embereket drasztikusan megnő. Ha megtanul az ember úgy figyelni, hogy elfogadó és csak tudomásul veszi az információt akkor lecsökken vagy eltűnik a paranoiditás. Ezzel szemben, ha az ember magába fordul lefele vagy félrenéz, kerüli a szemkontaktust akkor a saját zárt világában egyre csak nő a paranoiditás.
gomba
Itt nem érzem UFO-nak magam, inkább természetembernek. Exploráció mértéke itt is megnő és a nyitottság miatt az elfogadó figyelés is létrejön.
MDMA
Ez is egy lenyűgöző szer, gyakorlatilag szeretni, bízni, elfogadni, élvezni, kezdeményezni tanul meg vele az ember. Az emberek nagy részére hasonló hatásokkal van, de ennek meg is van a neurokémiai háttere. Mindenesetre az önelfogadást, önszeretet érzésének megnyílvánulását igen komoly mértékben megnöveli. Ez is jó ellenszere a paranoiditásnak.
Ha nincs paranoiditás akkor úgy tudsz kommunikálni a másik emberrel ahogy épp jön az belőled. Nem félsz, hogy rosszat mondasz és attól sem, hogy a másik rosszul fog reagálni rá. Bizalmat kölcsönzöl és ezért valószínűbb, hogy bizalmat is kapsz vissza. Ha bizalom van akkor elfogadás is csak egy lépés és onnantól meg már nem is kell félelmekről beszélni.
Buká jó ez a gyártogatós technika, buddhisták is nyomnak, pl. ha meghal valaki akkor csinálnak tésztából egy embernagyszágú bábut és azzal tesznek felajánlást az elhunyt szellemének.
Amúgy szerintem mivel a legtöbb drog egyfajta katalizátor ezért sokszor nem ezek generálják a szorongást. Hirtelen oldják, majd pl. másnap ott újra visszatér erősebben. Szorongás így is úgy is lenne, de a cuccozástól kaotikusabb és nehezebben kezelhető. Aki viszont tudja kezelni a félelmeit és szorongásait az fűtől, hallucinogénektől sem kezd szorongani. Nekem van egy olyan elképzelésem is, hogy ha megtanulod betépve, bepapirozva stb. kezelni a szorongásokat akkor józanul is menni fog. Nemsokára betesztelem ezt a koncepciót, a főszerep most a józanságé lesz nálam is! |
| | | | |
| | | | | | 14. Buká | 2011. május 8. 17:12 |
| | | | | | | Szerintem az első mindenképp az, hogy ideiglenesen állj le mindennel. Nekem egy idő után már józanul is előjöttek ezek a bénító félelmek. Nem ijesztgetni akarlak, de ha most ezt a gubancot eltemeted, akkor később nehéz lesz feltárni és kioldozni.
Most leírok valamit, ami nekem segített - lehet, hogy hülyén és babonásan fog hangzani, de ha egyszer működött :) lehet egybeesés is, de én azt gondolom, hogy inkább autoszuggesztív ráhatásról van szó. Amikor éreztem, hogy ez a rettegés gyak. tönkreteszi az életem, akkor elhatároztam, hogy ez így nem mehet tovább. Épp akkor olvastam a sigilekről (keress rá). Elgondolkoztam, hogy ha ez a cucc működik, akkor mit szeretnék megvalósítani, és egyértelmű volt bennem a vágy, hogy megszabaduljak a félelemtől. Szóval festettem egy ilyen képet, és hogy, hogy nem, ezt követően jött egy csomó olyan élethelyzet, amiben konfrontálódnom kellett ezekkel a parákkal. Sikerrel jártam, és az az iszonyatos paranoia, ami régebben megvolt, ma már csak nyomokban és nagyon ritkán jelenik meg, és abszolút kezelhető. Szerintem nem muszáj pont ezt csinálnod, ha talizmánt készítesz, az bármi lehet, a lényeg annyi csak, hogy védelemmel lásson el, köss hozzá mentálisan olyan célokat, tulajdonságokat, amikre vágysz. Mindketten tudjuk, hogy nem a tárgynak van varázsereje, hanem a tudatalattinknak, mégis az a tapasztalatom, hogy jóval könnyebb ilyen kézzelfogható, tárgyias formát öltött objektumok segítségével irányítani a belső folyamatainkat. Természetesen, ha a tárgy elvész, megsérül, stb. nem jelenti azt, hogy elszáll a varázserőd :D hiszen ez csak egy "mankó" a saját tudatodnak és lelkiállapotodnak az optimizálásához.
Mivel ebben az irracionális, szorongó állapotban az észérvek nem használnak semmit, szerintem hatásos lehet egy ilyen kicsit talán primitívnek tűnő eszközhöz nyúlni. Ez lehet az egyik ok, amiért működik, a másik meg, hogy meg kell hozzá minél pontosabban fogalmaznod a problémádat, ez is sokat segít.
Én ezt tudtam tanácsolni, de nem ez az egyetlen út! |
| | | | |
| | | | | | 13. Revemu | 2011. május 8. 15:56 |
| | | | | | | | Sajnos én is rengetegszer érzem azt amit az előttem levők már leírtak, lassan 5 évi állandó szerhasználat miatt eléggé magambafordult lettem, ezt nem úgy értem, hogy nem vagyok nyitott, és hogy nem is szeretnék kapcsolatokat teremteni másokkal, nem lettem antiszociális, csak félénk. Úgy vélem, hogy az elmúlt egy év viszonylag gyakori szintetikus szerhasználatom miatt lettem ilyen, állandó paranoiám van, "engem figyelnek", "követnek" érzés, betépve pedig méginkább felerősödik ez az érzés (habár, akkor könnyebb figyelmen kívül hagyni). Sokszor megijedek teljesen alap kommunikációknál, van, hogyha megakadok a beszédbe, beparázok és csak makogni tudok. Ez leginkább az iskolában jelent gondot. Törekszem rá, hogy tudatosan magamra erőltessem, hogy igenis egyenesen nézzek fel, gondolkozzam pár másodpercet, és rendes, átgondolt választ adjak, de sokszor ez nagyon nehéz. Egy konkrét példa ami a napokban történt: Betéptem 2 ismerősömmel, és én nem voltam hajlandó bemenni a kocsmába venni üdítőt, holott tudom, semmi gondot nem okozott volna, csak tartottam attól, hogy majd belépek, és engem néznek, egyből "levágja mindenki", és én képtelen leszek megszólalni. Ez a fokú szorongás már néha elég bosszantó is tud lenni. A segítségeteket szeretném kérni, hogyan tudnék ezen változtatni? Én megpróbálok mindent, tudatosan odafigyelek az ilyen dolgokra, nem hajszolom magam bele a paranoiába, logikusan megpróbálok mindent végiggondolni, és realizálni a valószínűségét, hogy mekkora is igazából a para, ami általában ugye nincs is, csak beképzelem magamnak. Ez ellen szeretnék tenni, de nem tudom, hogyan tudnám véglegesen legyőzni ezt a gondot... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | deeptrip:
kb. fél éve nem toltam semmit.Mefedront toltam legutoljára, na attól aztán még szarabbul lettem mindíg, mint bármi mástól. Akkor döntöttem úgy hogy nem cuccozok többet, vagy legalábbis egy kis időre szünetet tartok. Azóta szép lassan, helyre jöttem. Spanglin gondolkozom, hogy egy hónapba egyszer azért becsúszhat szerintem.
thc:
ez szerintem is pánikbetegség. Barátnőmnek is volt, ugyan ezekkel a tünetekkel.Pszichologusnál volt vele, frontint írtak neki fel.Pár hétig szedte, elis múlt neki, és abba hagyta a szedést. Még néha-néha elő jön neki, de már nem új neki, és pillanatok alatt letudja küzdeni. Az volt mindíg a baj, hogy amikor érezte, akkor elkezdett parázni, és ez még rárakott neki egy lapáttal. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | thc: én azon csodálkozom, h vannak emberek, akik nem lesznek rosszul a pesti tömegközlekedéstől, én vettem egy biciklit, az megoldja az ilyen jellegű problémákat |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | THC,
érdekes egy jelenség, amiről posztolsz, az biztos.
agyizomláz? lehet, túl sokat gyúrsz agyra és amiatt van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nekem 'kizárólag' a cuccozástól jöttek elő ilyesfajta gondok, de olyankor mint a gyorsvonat, megrohant, már régebben is, a fehéres másnap kicsit kellemetlen volt, de mással találkozni, beszélni, nem okozott gondott soha..
amikor bejött a mefi, akkor voltak szar másnapjaim, pl fesztiválon, ahol a nappalt a sátorban fetrengve töltöttem, nem mentem fürdeni se, mert sok az ember, nem akarok kimenni közéjük..
aztán az újabb szerek megjelenésével ez a dolog fokozódott, a benzo, és az mdai(vagy azok a szerek, amiket ezen a néven kaptam) olyan durva, ijesztő, és képtelen tévképzeteket, paranoiát, pánikot hoztak elő(mindenki engem néz, mindenki rendőr, mindenki pont akkor kapja elő a telefont amikor meglát->nem lehet véletlen), hogy én tényleg azt hittem hogy ez mind igaz, megtörténik, úristen, hányszor riadtam meg pusztán hangokra, különböző jelentést nyilvánítva nekik..
és amíg szedtem a dolgokat, esélytelen voltam legyőzni, vagy akár gátat szabni ennek az érzésnek, ott volt, kitörölhetetlenül az agyamban..az első pár használatnál nem, de utána minden egyes alkalommal, már nem csak a lejövő stádiumban, hanem a hatás alatt is ez az érzet..borzalmas, én mondom, meg az, hogy hiába mondogatod, győzködöd magad, hogy ez az egész nem így van, csak a cucc miatt van, marty, no panic, az agyad ezt nem fogadja el, továbbra is rögeszmésen 'ragaszkodsz' a 'mindenki engem néz, és nem véletlenül' gondolathoz..
valahol a lelkiismeret munkáját vélem ebben felfedezni..
mondanom sem kell, amióta nem élek ilyenekkel, ez az állapot maradéktalanul eltűnt :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem rossz a topik, sajnos nálam is van "valami", bár kétlem, hogy a cuccozás miatt lenne, vagy azzal kapcsolatos lehetne. Először ugyan egy átmulatott hét után jelentkezett, amikor keveset ettem, meg idegeskedtem is. Akkor a fodrásznál lettem rosszul. Azt éreztem, mintha el akarnék ájulni, de annál rosszabb volt, mert a fejemben éreztem folyamatos összehúzódás szerű érzéseket, mintha az izmok, vagy az erek összerándulnának/elzáródnának. Akkor ki lettek hívva a mentők, akik -természetesen- semmi rendelleneset nem találtak.
De a vicc az, hogy az eset óta, teljesen józanul, tisztán (de úgy is, hogy hetek/hónapok óta nem fogyasztok semmit, stb..) szintén előjön, főként sok ember között, tömegközlekedési eszközökön, de legfőképp a metróban, és inkább meleg időben. Volt idő, hogy 5x átgondoltam, hogy elmenjek e oda ahova kell mennem, ha tudtam, hogy sokat kell utazni. Ugyanaz a fejben/ottani erekben érzett összerándulás szerű érzés, ezzel egyidejűleg szapora légzés+hirtelen lever a víz, nyáron már le kellett szállnom félúton a metróról, annyira izzadtam+mindenki engem néz érzés stb..Gyanakodtam sokmindenre. Először a stroke-ra kerestem rá, de az kicsit drasztikusabb tünetekkel jár (bénulás, beszédképtelenség, stb, ezek nálam nem voltak meg, teljesen tiszta voltam érzékelésben és tudatban a "rohamok" alatt) A másik lehetséges dolog a pánik-betegség lehet. De ha ez így van akkor mégis mitől??? Mert sokszor van olyan is, hogy lelkileg is oké vagyok, nincs rossz kedvem, minden happy, és akkor is...A legrosszabb az egészben, hogy öngerjesztő folyamat. Tehát először sok ember között meg zsúfolt helyeken jelentkezik, utána pedig már automatikusan az agy köti össze a rosszullétet a zsúfolt helyekkel, így egy idő után ez utóbbi bármikor kiválthatja az előbbit, még alaptalanul is. Szóval nem kellemes állapot. Olyan vagyok, aki azért törődik magával "belül" is, tehát meditálok, jógázom, foglalkozom ezekkel, mégis azért az ilyen helyzetek kifognak rajtam. Nem tudom mi lehet ez, az én tippem a pánik-betegség, de gyógyszert nem leszek hajlandó szedni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Amúgy is: nem azokat kell észrevenni, akik hülyének néznek, hanem azokat akik látják benned az értelmet. Persze ehhez az kell, hogy feltételezd másokról, hogy képesek erre (tehát értelmesek). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | megauto:
Igen, a magabiztosság kifejlesztése fontos. Erre utaltam az önkép erösítésével, illetve a sérthetetlenséggel.
Amúgy meg tényleg mi van, ha hülyének néznek? Semmi. Tévednek; ennyi :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Havi egy semmiképp se, viszont ha nem tartod be és gyakrabban kezded használni az már intő jel!
Mióta nem toltál semmit? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szociális szorongásom nekem is volt.Kicsivel több mint fél éve szinte teljesen elmúlt, mióta nem cuccozom.Engem nagyon idegesített, de szerencsére úgy néz ki letudtam küzdeni.Én úgy vagyok most már mindennel hogy leszarok mindent.Nem veszem fel a hülye beszólásokat, inkább arra törekedek vissza tudjak vágni minél frappánsabb beszólással.Legjobban az idegesített amikor több ember előtt kellett beszélnem.Zavarban voltam, egy vörös volt a fejem, hebegtem-habogtam, mindíg arra gondoltam hogy most milyen hülyének néz mindenki.Aztán rájöttem hogy miért kelljen azon szorongnom hogy hülyének néznek az emberek.Ha egy társaságba valaki kérdezett tőlem valamit, nemis a kérdésre figyeltem, hanem rögtön azon agyaltam milyen hülyének nézhet mindenki.És ezért hebegtem habogtam össze vissza. Elkezdtem a hülye gondolatokat elhessegetni az agyamból, és helyette megpróbálni a párbeszédre koncentrálni. Eljutottam oda, hogy inkább magabiztosan beszéljek hüjeségeket,mint hülyének nézetve magamat hülyeségeket. Nem kellet sok idő ezután és szerintem olyan 90%-ban letudtam küzdeni az efajta szorongásomat. Most már vagyok olyan magabiztos mint "fény" koromban.Ja és amióta nem cuccozok, nemvolt semmiért sem rossz kedvem.Pedig most aztán lehetne min idegeskednem annyi gondom van, - de minek?Attól nem lesz jobb. Leszarok mindent, arra törekedek boldog legyek, más nem érdekel.
Még néha-néha pedig elszívnák egy jó kis spanglit, de nem tudom az a pár óra más fajta tudatállapot nem-e borítaná fel a lelki egyensúlyomat megint.Habár , már lehet simán leküzdeném pillanatok alatt, ha balul sülne el a dolog.
Szerintetek agy havi egyszeri betépés megborítana megint? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | musclemuki:
Szerintem hasznos lenne átgondolnod, hogy a példaként említett esetek szereplöinek (bolti kassza, tanár, rendör, benzinkutas ogre) pontosan mivel sikerül téged összezavarniuk? Sokan bepróbálkoznak ilyesmivel, hogy eljátszanak valami negatív "reakciót" rád azért, hogy beindítsák benned azt a folyamatot, amivel "rossznak" érzed saját magadat. Például a kassza a "nincs kisebb pénze?" trükkel (ha nincs, akkor utána cöccög, sóhajtozik, nem néz többet a szemedbe és ingerültebb kézmozdulatokat tesz). Érdemes minden helyzetben átlátni az adott szerepeket, tudatában lenni a saját sérthetetlenségednek, és résen lenni: ha bármi szokatlan történik az interakció során, akkor inkább kivárni pár másodpercet és átgondolni-átérezni a helyzetet. Senki sem tud noszogatni - nyugodtan eljátszhatod a lassút, és bármilyen interakciót bármikor rövidre zárhatsz (minden párbeszéd két emberen múlik - rajtad is). Ha túl gyorsan, átgondolatlanul és érzelmileg reagálsz (=hebegsz-habogsz), az pl. egy megfelelési kényszer lehet ezekben a helyzetekben. Talán az önképed erösítése (az önismeret által) segíthet abban, hogy nyugodtabban és kiegyensúlyozottabban kommunikálj. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdv musclemuki! Nagyon jó, hogy megnyitottad ezt a témakört, a téma nagyon sok embert érint!
A paranoiád helyesen leírtad, főleg amikor azt képzeled mindenki olvassa a gondolataidat. Ez azért van mert ilyenkor az énhatár nem szilárd, rádzúdul a világ és hasonló érzések. Aki súlyosabb paranoiában szenved annál ez az állapot tartós és a legtöbb esetben nem hiszik, gondolják magukról, hogy paranoidak lennének. Pont ezért terápiába se fognak elmenni, nem bíznak másokban.
A szorongásodról írsz és felmerült bennem a kérdés, hogy a cuccozás előtt nem volt semmi ilyesmi? Csak mert én azt tartom valószínűbbnek, hogy így 18-19 éves kor környékén több stressz éri az embert meg elvárások feladatok felelősségek és sokak ettől és még ezer egy dologtól szoronganak. A cuccokkal elfedted egy ideig, de aztán már azok is csak akkor segítenek, ha épp be vagy állva. Amit leírsz az egyfajta szociális szorongás, hisz mindig akkor nyilvánul meg amikor szerepelned kell. Ez gyakorlással igen jól eltüntethető, az iskolapszichológus tanácsa, hogy beszélj több emberrel elsőre viccesnek tűnt, de végülis most is kérdezel méghozzá jó helyen, szóval jó volt a tanács is.
Érdemes megfigyelned, hogy ha így leblokkolsz akkor mi van a fejedben. Mit érzel, mit akarsz, mit nem akarsz. Minden ami feljön az fontos. Ha elkezded visszafejtegetni lépésről lépésre akkor egyre többet megtudsz a szorongásod okáról, ami mindig egy félelem. Ha többet tudsz róla már máshogy fog megmutatkozni a tünet is. Ez egy olyan fajta "betegség", amivel szembe kell nézni és megkérdezni tőle ki vagy, mit akarsz, honnan jöttél. Egyszóval mi a gyökered. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdv mindenkinek!
Most regeltem a fórumra, viszont már tavaly december óta nyomom követem és ha kíváncsi vagyok valamire vagy csak olvasgatni szeretnék feljövök ide. Szeretnék nyitni egy témát ha megengeditek. A téma arról szól hogy segítsünk egymásnak leküzdeni a kialakult pszichológiai betegségeket. Kezdem én: fű és spuri rendszeresen tavaly szinte egész évben. Idén márciustól visszább vettem, szinte már semmi, vagy csak nagyon ritkán pl szülinap vagy ilyesmik. Nállam kialakult a szorongás és a paranoia. A paranoiát úgy ahogy leküzdöttem, sokat olvatam neten, itt is írtak egy csomó hasznos tippet, ezek segítségével kb 5 hónap alatt túl lettem rajta, úgy ahogy és most vagyok olyan hogy nincsenek bennek ilyen érzések, csak ritkán. Nállam a következő képpen jelent meg, azt képzeltem hogy szinte mindenki a fejembe lát meg mindenki róllam beszél, és minden titkomat ismerik. Szörnyű érzés volt. Pontosan lehet nem paranoiának nevezik, de rendszeres és kellően sok mozgással, odafigyeléssel sokat javul a dolog. Jó érzés amikor érzed az egész testeddel hogy teljesen kimerültél fizikailag és jó volt, sőt most már pihenhetsz. Parázós helyzeteknél meg fel kell mérni a környzetet és az adott helyzetet, mit érzel, kik vannak körülötted és emlékeztetni magad hogy az egészet csak beképzeled. Maradj tudatos. Persze nem tudom hogy ennél intenzívebb és súlyosabb paranoiánál mi a teendő, gondolom pszichiáter vagy ilyesmik. Lényeg ha valakinek ilyen gondjai vannak írjon ebbe a témába és segítek neki/ segítünk neki. Nekem a következő a problémám, a tavalyi év miatt kialakult a szorongás. Tudom hogy a cumók miatt, mert semmit nem tettem, nem történt szerencsére semmi megrázó dolog, viszont mióta rendszeresen csináltam és egyre sűrűbben egyre többet kezdett feltörni az egész és csak akkor nem éreztem ha épp be voltam állva. Szóval az ok az meg van. Beszéltem az iskolapszichológussal, (20 éves vagyok csak bukdácsoltam szóval most végzek majd) beszélgettünk kb másfél órát, kitöltöttünk néhány tesztet, aminek alapján szorongás az eredmény viszont ez nem is érdekes mert papíron az áll ami áll. Az érdekes az amikor élőben történik meg a dolog, ő kérdezget én elkezdek válaszolni, stílust vált másféléket kérdez, én pedig nem tudok jól válaszolni és egy idő után arra leszek figyelmes hogy folyton ugyanazt a szót vagy szavakat mondom válasznak, hebegek habogok, és rájövök hogy állati hülyén nézhetek ki és nagyon égő a helyzet mikor kb ülő helyzetben jobbra lefelé bámulva ugyanazt ismétlem meg de vagy hatodjára: hát nem tudom csak ööö-háát nem tudom-hát nem tudom csak öö..... A fejem állati vörös, már beszélni se tudok, pánikba esek a hangom elbicsaklik, gombóc lesz a torkomban a vállam megfeszül. Számtalan ilyen vagy ennél durvább eset történik, ha pl valahol bunkóznak velem (boltban a kasszánál, vagy egy tanár számon kér tőlem dolgokat, igazoltat a rendőr, a benzínkúton éjjel bunlózik a 2 méteres testes kasszánál lévő ogre). Az lenne a kérdésem hogy közületek kinél alakult ki szorongás? Hogyan küzdötte le? Mennyi ideig tartott és mennyire befolyásolta az életét? Mert nekem eléggé. A sulipszichológus szerint több idegen emberrel kéne beszélnem, és ne várjak arra hogy kinövöm, gyógyszert pedig ne szedjek rá.
Jó lenne ha megnyithatnám a témát, már csak azért írom így mert van egy pár téma ami hasonló dolgokról szól, kialakult pszichikai betegségekről, a módosult tudatállapotról pl Paragép, vagy Utóhatások de az még sem ez, ez a téma elsősorban a szorongás leküzdéséről szól, kinek hogy sikerült leküzdeni, és segítenénk egymásnak ebben. Szeritnem sok mindenki küzd hasonló problémal vagy küzdött! Légyszives írjatok néhány dolgot az én problémámra, szeretném ha elmúlna ez az egész rémálom és normálisan tudnék viselkedni. Én aktív lennék a témában, ha másnak segítség kell szívesen segítek!!
üdv mindenkinek! |
| | | | |
|
