 |
Szorongás és egyéb pszichés betegségek leküzdésemusclemuki, 2011. május 5.  | |  | | | | |  | |  | | | Lucy:
Szerencsére nagyon esélytelen, hogy 17-évesen sárgatest-sorvadásod legyen :)
Pláne, ha a lencsével korrigált látásod teljesen éles.
A szemre nem úgy kell gondolni, mint egy képstabilizált videokamerára - az ember nem gép. Ha végiggondolod a látás bonyolult folyamatát, akkor teljesen természetes lesz, hogy a "fix" dolgok is bemozdulhatnak. A két példa, amit írtál, teljesen normális esetek: a minta nélküli, világos fehér falra nézve jobban láthatóak lesznek a szemfolyadékban lebegö piszkok (pl. elhalt sejtláncok), a radiátor sötét-világos csíkjainak erös kontrasztja pedig a nagyon kis akaratlan szemmozgások miatt "ugrik odébb". Ezeken kívül több hasonló, normális optikai jelenség is létezik, pl. a nagyon világos matt felületeken ugráló fehér "bolhák", a szemdörzsölés vagy -összeszorítás után felvillanó foszfének, vagy a távoli egyenes vonalhoz közeli pötty mellé nézésnél a pont folyamatos elöremászása a vonallal párhuzamosan, a vakfolt jelensége, plusz kismillió vizuális illúzió. Ezek nem kapcsolódnak a használt szerekhez; a fáradtság akut állapota gyk. jobban kihathat a vizuális észlelésre, mint a hónapokkal korábbi szerhasználat. Az elmondásodból nem derül ki, hogy a képmozgás közben érzel-e valamiféle szemvibrálást is? Ha igen, akkor az lehet a szemizmok feszültsége is, amit a kialvatlanság, sok koffein, stressz stb. is okozhatnak, és vélhetöleg a szokásos izomkarbantartó dolgokkal (pl. magnézium, szemtorna) javítható.
Az egyetlen, drogokkal kapcsolatos vizuális zavar a HPPD (hallucinogének okozta állandósult észlelési zavar), de az egy sokkal erösebb tünetekkel járó állapot lenne - a tied viszont egyáltalán nem ilyen. De ha akarod, akkor kend rá nyugodtan :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Lucy ha mindig meg tudod különböztetni a rezgést a valóságtól és ez nem befolyásolja negatívan az életviteledet akkor szerintem aggodalomra nincs ok. Ha egy kicsit is súlyosbodna akkor viszont keress fel egy neurológust vagy szemészt. Valószínűleg csak a szemben, a látóidegben vagy a látóközpontban van valami elváltozás, tehát nem pszichiátriai eset. Nekem is van egy hasonló elváltozásom(mióta az eszemet tudom) de teljesen megtanultam együtt élni vele. |
| | | | |
| | | | | | 93. Lucy | 2011. szeptember 19. 14:49 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 92. Lucy | 2011. szeptember 19. 14:31 |
| | | | | | | Sziasztok!
Azthiszem elég egyedi problémával fordulok hozzátok, nem vagyok benne biztos, hogy ide való, de azért teszek egy kisérletet.
Az a helyzet, hogy én kb 1 éve próbálgatom, a külömböző pszihoaktiv szereket, és nemtudom mióta, kb pár hónapja, előjött egy olyan dolog, ami picit aggaszt, konkrétan, ha sokáig bámulok valamit(józanul) konkrétan ez egy fal vagy egy radiátor, akkor picit bemozdul, vibrál néha picit eltérő mintákat is látok(nagyon nehéz szavakkal leirni), a haverjaimat kérdeztem, de aztmondták náluk ez nem jellemző. na most kérdem én? aggondom kell e-miatt? lehet-e később rosszabb?(igazából élvezem, amig ilyen, csak ha már kb nem látnék miatta az elég para lenne) vagy egyáltalán mi is ez? betépve, ez sokkal jobban előjön (nyilván, de ez gondolom mindenkinél)
pár infó rólam aminek talán köze lehet hozzá:
-sportos testalkat (F/17)
-nincs semmi más betegségem
-nem vagyok lassabb, álmosabb, mint régen.
-szedek vitamint
-LSA-t, jwhkat(sajnos), füvet, zsályát használtam
-az elmúlt 3-4 hónapban csak füvet, illetve néha jwhkat. (füvet hetiszinten)
- a szemem -2.0 dioptriás, de kontaktlencsét hordok(nekem ez a gyanús)
Előre is köszönöm ha elolvastad, és ha esetleg tudsz valamit hozzáfüzni szivesen olvasnám :) Előre is köszi: L |
| | | | |
| | | | | | 91. sony | 2011. augusztus 22. 21:11 |
| | | | | | | | Egyébként amit elmesélsz kezdeti élményeknek, az nálam is tökre megvolt, mi úgy hívtuk, hogy flash, aztán idővel cinikusan azt kérdeztük egymástól, hogy mi az a flash? Mert ugye az totál eltűnt a hatások sorából. Idővel a nevetés is. :) |
| | | | |
| | | | | | 90. sony | 2011. augusztus 22. 20:59 |
| | | | | | | Hát lehet, hogy nem hozza ki mindenkiből ezt, pláne nem ugyan ilyen mélységben, de mint mondtam, a régi társaságom kapcsolatban maradt tagjain (igaz sokkalta később) szintén hasonló jelek mutatkoztak. Sok évi, rendszeres, esténkénti szívás nem marad büntetlenül. 3 évig tök jól elvoltam, aztán átfordult az egész? Szerintem ez bőven elég. A piára is azt mondják, hogy az ember aktuális hangulatát erősíti fel. Mióta nem szívok én egyszer sem éreztem magamat szomorúnak piásan, pedig volt alkalom bőven. :)
Nem akarok okoskodni, meg megmondani másoknak a tutit. A tuti nincs a birtokomban, csak ez a kis történet, ami a topik kommentjeit elolvasva nagyon kikívánkozott belőlem. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Érdekes amit írsz, mert régebben nekem is eszembe jutotott egy hasonló gondolat, de szerintem nem jó szó a torzítás, inkább erősítésnek hívnám, ha már jelről van szó. Úgy értem, hogy van egy jeled (vehetjük most a fizikai értelmében tehát mondjuk egy elektromos jel, akár ingerület átvitel is) és ezt erősíti. Természetesen ez minden részére vonatkozik, azaz a pozitívat pozitív irányba tolja el, a negítívat meg negatívba. Úgy tapasztaltam ezt, hogy zizzenve egy csomó képességem erősödött, pl régen sokat sakkoztam vagy amőbáztam betépve, és mérhetően jobban ment úgy. Egyszerűen gyorsabban döntöttem jobban átláttam a szitukat, jobb ötleteim voltak, jobban tudtam koncentrálni a játékra és kizárni a külvilágot. Viszont a negatív tulajdonságaim is erősödtek, türelmetlenebb, könnyebben felhúzhatóbb, önfejűbb és önhittebb lettem. Lehet hogy a z ezeket a rosszra való hajlamokat is ugyanúgy felerősíti mint a jóra való hajlamot. Egyébként is úgy éreztem mindig, mintha sokkal több információ áramlana át az agyamon betépve, abból hogy lassabbnak tűnt az idő folyása, sokszor annyi gondolat futott át az agyamon, hogy eltelt 10 perc és azt hittem eltelt egy este, de ez idővel ahogy írod egyre kikopott.Pl olyant soha nem éltem át, mint amikor első pár alkalommal betéptem valami iszonyat vad szedett vedett kendretől, úgy éreztem mintha valami áram keringene a testemben, amit még tudattal irányítani is tudtam, az emberek körül szivárvány szinű aura szerű valamit láttam, és annyira lelassult az idő, hogy jött a diavetítő feeling, és úgy láttam mindent, mintha egyesével " kockázták" volna ki a képeket amiket a szemem érzékelt. Az egész idővel kikopott belőlem, és csőlátásom is csak akkor volt, ha nagyon sokat elpöppentettem. Ja és természetesen a kacagás, na rám ilyen rohamok jöttek, nem pánik, egyszerűen nem tudtam abbahagyni a röhögést semmilyen körülmények között, pedig volt hogy már fájtak a rekeszizmaim. De jól esett legalább :D Ezért is nehéz elhinnem, hogy valaki bepánikol a z-től, de végülis ha belegondolok, hogy nekem olyan alaptermészetem volt amiből ezt hozta ki, más meg lehet, hogy alapból depis, és azt erősíti akkor lehet. Minden esetre aki ilyen annak alapból nem jó semmit sem tolni, mert ott alapból nincs meg az agy neurokémiai egyensúlya, és nem jó olyat burogatni, ami alapból labilis, mert lehet stabilizálódik egy negatív állapotban, aztán a Jóisten se billenti vissza. |
| | | | |
| | | | | | 88. sony | 2011. augusztus 21. 12:43 |
| | | | | | | Sziasztok!
Átolvasva a témát látom, hogy sokaknak torzult a személyisége, a gondolkodásmódja a cucctól. Nekem is volt ilyen, szerencsére már elég régen, ha nem bánjátok, leírom én hogy faroltam ki ebből a helyzetből.
A személyiségemből adódóan baromira súlyozottan jelentkeztek a paranoid tünetek. A társaságból én már akkor a negatív hullámok tengerében úsztam, mikor ők a legkomolyabb röhögéseket élték át. Igen, a fűről van szó. Ők nem értették, hogy miért vagyok befordult, én meg azon paráztam hogy egy visszafordíthatatlan pszichés problémával küzdök, éreztem, hogy bezáródtam a saját elmémbe, aminek kusza gondolatai nem engednek. Folyamatosan gondolkoztam valamin, leginkább magamon, a megítélésemen, a helyemen a társadalomban, az értékemben és ezek, mint a spirál csak vittek egyre beljebb és beljebb. Egyre távolodott a realitás, magamat teljesen fölöslegesnek éreztem, elveszett belőlem minden, amivel érvényesülni tudtam korábban. Azt éreztem szerencsétlennek tart a környezetem, így hajlamos voltam mindent magamra venni és aljas bántásnak értelmezni. Ahhoz nem volt önbizalmam, hogy kérjek egy gyrost a büfében. Befordultam, társaságban oldódásra képtelen voltam és már egy buliban a ":)" (akkoriban még volt tisztességes, igazi mdma-s minden sarkon) is egy ellentétes, befordult, megzavarodott hatást váltott ki és meghatványozta a bennem bujkáló paranoiát. 5 év füvezést követően (heti 3-5 alkalom a végefelé) már két éve tartott ez a kifordult, életellenes állapot. Elkezdtem érezni, hogy mi volt a baj, csak nehéz volt meglépni a szükségest, de szerencsére eljutottam arra a pontra, hogy odategyem a tükröt magam elé. Egy tompa, befordult, szánalmas embert láttam. Nem tetszett, mérges lettem magamra és lehúztam a wc-n a füvet amit előtte vettem egy órával. Utána két évig rá sem néztem a zöldre.
Eléggé sok időre volt szükség mire ismét rátaláltam magamra. A rövidtávú memóriámban persze a mai napig keményen meg van a nyoma, ezzel szembetalálkozok igen sűrűn. Pedig már 5 éve letettem a lantot, azért reménykedek, hogy az agy is képes a regenerálódásra. Mindenesetre a fű elhagyásának pozitív hatásait igen hamar elkezdtem tapasztalni.
Ami a legfontosabb, az a normális élet, a normális fordulatszám, a tiszta, kényszerképzetek nélküli elme, a kiegyensúlyozottság, a célok, egészséges egó.
A rendszeres füvezés x idő után egy megkeseredett öregembert csinál a használóból és ezt most látom igazán azokon a cimboráimon, akik benne maradtak. Ők évekkel később jutottak el arra a bizonyos pontra.
A zöldség pont azért csinálja így meg a tudatot, mert ennek a kis "ártalmatlan semmiségnek" besűrűsödik a használata, a szervezetnek, kiváltképpen az agynak nincsen ideje kitisztulni. Én ezért a fűnek tudom be a fentieket, persze biztosan bármilyen tudatmódosító megbüntetné az elmét a maga módján, ami hasonló rendszerességgel stimulálná azt. Ennek ellenére egyéb dolgokat használok alkalmanként, attól makkantam volna meg igazán, ha mindent megvonok magamtól hirtelen. :) Nekem a "másnapok" sem szoktak gondot okozni, viszont az elmúlt évek során kétszer is beleszívtam egy cigibe és azonnal éreztem, hogy cirógat a depresszió . Kíváncsi voltam, hogy ennyi kihagyás után ismét tudja-e adni a nevetést, de nálam nem. Ez puszta tudatos kíváncsiság volt a részemről, a használatáról már a vele szemben kialakult undor miatt is nagyon régen lemondtam. Amivé váltam tőle, amilyen utolsó szarnak éreztem magam tőle elég elrettentő erővel bír ahhoz, hogy messzire elkerüljem. Nem szabad idáig eljutni, aki meg már benne van az ne ijedjen meg és ne kemény gyógyszerek után kapjon, attól jobb nem lesz, csak más lesz. A fű szerencsére nem alakít ki erős függőséget, a megszokás az amin úrrá kell lenni. Kissé túlzó hasonlattal azt mondanám, hogy nem nehezebb letenni, mint a kávét. A fű használó szorongók helyében ennek a szernek a mellőzésével kezdeném.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az a kotktél csak egy izotóniás ital (power rade heylett) :D Azon kívül, hogy segít a futásban nincs szerepe, önmagában nem érdemes iszogatni.
Viszont eszembe jutott egy idézet, ami még segíthet:
"Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ."
http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/eszmelet.htm |
| | | | |
| | | | | | 86. Buká | 2011. augusztus 17. 13:38 |
| | | | | | | Az igen! Carvalito nagyon jó dolgokat írt, hallgassatok rá!
A koktélt ki is fogom próbálni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén
Saját fejlesztésű. (csekkoltam a mailt)
Carvalito
Írjál nyugodtan, nem fogunk megsértődni :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A másik, hogy belül kell rendbe tenni a dolgokat, ez meg mély lehet akár a Marianna árok, és erre nem nagyon van séma, mert nagyon egyénektől függ. Viszont ha megcsinálod amit előbb írtam, akkor az egy segítség már ami kezdi magával húzni a belsődet is.
A lényeg: próbálj valami olyat csinálni, amitől úgy érzed, hogy növekszik benned a szeretet érzése. Legjobb, ha segítesz valakin. Ha otthon laksz, leviszed anyádnak a szemetet, elmész helyette boltba, mosol, főzöl, segítesz a testvérednek, barátaidnak amiben tudsz. Ha van állat a közelben amit meg lehet fogni, kutya, macska
foglalkozz vele, simogasd, vidd le sétáltatni, játssz vele. Ha van kisgyerek a családban akivel lehet játszani foglalkozz vele. Ne kapni próbálj, hanem adni. Akkor is ha úgy érzed nincs miből. Járj sokat (nem drogos) társaságba , emberek közé, de kerüld a zsúfoltságot és a személytelenséget. Érintkezz minél többet, és ezekbe tegyél minél több tartalmat, ne felszínes legyen (filmnézés, pl), hanem mély, bizalmas, interaktív, mert ekkor fog megtelni lényegi dolgokkal az az árok, az űr amit érzel. Adj ajándékokat azoknak akiket szeretsz, de ne egy boltban vásárolt dolog legyen, inkább olyan amiben a te munkád van. Ez lehet valami olyan amit megjavítasz, vagy rendbe teszel, vagy mondjuk egy tálca sütemény amit te sütsz.
Messze kerüld a fertőt : hazugságokat, fennhéjázást, gőgöt, agressziót, lopást, "kihaénnem" gondolkodásmódot, egoizmust, giccset, a másik lenézését, magad fölérendelését mások fölé, a mértéktelenséget, haragot, dühöt, lustaságot, mindenféle ferde hajlamokat, pornót, és minden hasonlót. Lehet ezt is nehéz számodra felfogni, de szinte minden mentális problémád ilyenekben gyökerezik. Ha ilyesmire vetemedsz, inkább keverj le magadnak egy egészségeset, hogy felébredj. Ha valakit ilyenek miatt megbántasz, ne habozz bocsánatot kérni ! Akkor is ha ez esetleg régebben történt. A tüske nem csak a másikban marad meg hanem benned is !
Nagyjából ennyi, remélem tudtam segíteni. |
| | | | |
|
