 |
Milyen lesz a jövő?acid rain, 2006. október 18.  | |  | | | | |  | |  | | | Sonek
Minden olyan, amilyen.
A világ "megmentése" akció nem sokban különbözik a világ "elpusztítása" akciótól. Mindkettő abból fakad, hogy meg akarunk változtatni valamit, ami nem tetszik nekünk, harcolni akarunk valami ellen. Ez se nem jó, se nem rossz.
Magunkon dolgozni nemesebb feladat.
Küldj szeretetet az összes érző lénynek a mindenségben, légy Te a sugárzó nap (szégyenkezés és bűntudat helyett).
http://www.youtube.com/watch?v=QwORoid4NJo
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | sonek:
"már hogy ne lenne beavatkozási/kontrolligény, amikor azt látod, hogy már a mennyországig ér a szar?"
Jah, de nem érzem magam Istennek, hogy a portám elött takarítsak...
"egyébként ez az általad használt "terminológia" kissé leredulkálja bizonyos érzelmek valós jelentését nem? agykémiai reakcióvá zülleszti."
Dehogyis, egyetlen neurofarmakológiai szakkifejezést sem írtam, de még kognitív pszichológiaiakat sem.
"amikor találkozol egy nyomorult sorssal, akkor szar szemlélni. mi nem érthető ezen?"
Továbbra is: az, hogy 1) személyesen az egódhoz kapcsolod; 2) beavatkozási igényed keletkezik.
A mindfulness meditációban is megfigyeled a dolgokat és hagyod átfolyni, de nem akadnak be, nem involválódsz automatikusan. Ezek a szégyen, büntudat stb. dolgok számomra is külsöleg beültetetteknek tünnek (világ/család, ahogy demonPulvisculus írta). |
| | | | |
| | | | | | 484. H2O | 2010. december 3. 09:28 |
| | | | | | | Huuuu elnézést, hogy idepofátlankodtam...:)
|
| | | | |
| | | | | | 483. sonek | 2010. december 3. 08:22 |
| | | | | | | gén... már hogy ne lenne beavatkozási/kontrolligény, amikor azt látod, hogy már a mennyországig ér a szar?????????????? egyébként ez az általad használt "terminológia" kissé leredulkálja bizonyos érzelmek valós jelentését nem? agykémiai reakcióvá zülleszti.
tőled idézek ezért:
"A virágok között sétálni is nagyon kellemes volt, nem eksztatikus esztétikai csúcsélmény, hanem egy érdeklődéssel és szépség iránti figyelemmel teli nyugodt állapot, ami nagyon jól fenntartható volt."
ez egy olyan állapot, amikor szemlélni érdemes.
amikor találkozol egy nyomorult sorssal, akkor szar szemlélni. mi nem érthető ezen? |
| | | | |
| | | | | | 482. H2O | 2010. december 3. 01:02 |
| | | | | | | A legtöbben nem vállalják a felelősséget önmagukért, másért nem is lehet, és nem is szabad. A gyerekedért még igen...
sonek: miért nem érdemled meg?
Egyértelműen kompenzálsz...
A leviszért, devidoffért, amit nem érdemelsz meg, bünteted magad ilyen érzésekkel.
Mit kellene tenned, hogy úgy érezd, megérdemled? Tedd azt! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux:
"mivel tudat alatt emlékszem a minden-egyre, önkéntelenül magamra veszem a felelősséget a minden dolgáért"
Hmm, a "minden-egy"-ben az egó elvileg feloldódik az óceáni határtalanságban. Itt viszont úgy tünik, hogy az egó a "minden-egy"-et "minden-enyém"-nek értelmezi...? Vagyis - paradoxálisan - pont hogy beavatkozási-/kontrolligényt keletkeztet a szemlélödés helyett, birtoklást az elengedés helyett? |
| | | | |
| | | | | | 480. sonek | 2010. december 2. 21:06 |
| | | | | | | cellux, te nem csak a betűket látod.
deep. bocs.
pulvisculus: tettem valamit. vettem egy levis nadrágot vagy vettem egy doboz davidoffot, vagy telefonon rendeltem kaját, de hagy ne banalizáljam túl magam, mert úgy érzem, már megtettem. szerintem ezeket a dolgokat nem érdemlem meg.
gén: sokféleképpen szégyellheti magát az embert. a legtöbb esetben megjátszott, vagy pusztán a diplomatikus modor része. és nem vagyok filantróp, sőt.
a sajnálattal és önmegvetéssel járó "szégyenlés", ami ez esetben az én osztályrészem. AKARATLANUL végiggondolom a luxusom. eszembe jut minden elpazarolt vagyon, beleértve a saját egészségem is, ami, mivel még fiatal vagyok, megújul. szégyenlem ilyenkor minden élvezetem és örömöm, és legjobban azt szégyenlem (sajnálom és megvetem érte magam), hogy nincs semmi "hatalmam", hogy tegyek valami ez ellen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "valójában nem is értem, hogyan jött ez az önértékelés-vásárlás, én azt értem, hogy ki van mutatva, meghogy átlagember, de őszintén sajnálom, ha még nem esett le, hogy én nem tartozom az átlagemberek közé."
Az önértékelés vásárlás onnan jött, hogy kapcsolódik a témához és demon említette, amit csak meg akartam támogatni a saját ismereteimmel. Se én, se demon nem írta a nevedet és szerintem ő se személy szerint rád célzott, egyszerűen felhoztál egy témát, amihez kapcsolódik ez a jelenség. Az, hogy te egyből magadra veszed és utána arról beszélsz mennyire nem vagy átlagos, sajnálkozol és szégyenről beszélsz az valahogy elveszi az értelmét annak, hogy ezzel érdemben foglalkozni lehessen. |
| | | | |
| | | | | | 478. cellux | 2010. december 2. 20:21 |
| | | | | | | Nálam a szégyen valamiféle felelősségérzésből jön. Úgy érzem, hogy személyesen felelős vagyok a világ és a benne élők sorsának alakulásáért. Ez persze egy eléggé irracionális dolog, de ha azt látom, hogy mások szenvednek, akkor az a gondolatom támad, hogy valamit elcsesztem.
Talán azért van ez így, mert már megtapasztaltam a minden-egyet. Most az elkülönültség állapotában vagyok, de mivel tudat alatt emlékszem a minden-egyre, önkéntelenül magamra veszem a felelősséget a minden dolgáért. (Ami persze nem tűnik túl konstruktív dolognak, de ez van.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | gén: igazából nekem te tűnsz empatikusnak. sonekkal szemben mindenképpen. ;) Nekem valószínűleg se empátiám, se türelmem. de hát ma is tanultam valamit.
sonek: a szégyened hamis érzés szerintem. Szégyenleni max azt lehet, ha tettél valamit, amit aztán nem ítélsz helyesnek. De azért mert nem tettél valamit? Ezek ilyen a világ avagy a család által belénk nevelt rossz reflexek, és tudom, nagyon nehéz levetkőzni őket.
Ezek a reflexek aztán nagyon sok tévútba belevihetnek. (persze tévút nincs is, csak felesleges, talán, vagy kihagyható. Na ez is csak utólag dől el....) Ez is megér egy misét szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sonek:
Számomra az nem érthetö, hogy tulajdonképpen miért szégyelled _magad_?
Miért érinti ez a dolog pont a személyes egódat, és miért pont ezt az érzelmi válaszreakciót produkálod? Nehezen magyarázható empátiával, hiszen mások (általad feltételezett) reménytelensége sokféle egyéb érzelmi reakciót is okozhatna benned, nem pont szégyent. Legfeljebb azt szégyellhetnéd, hogy nem próbálsz beleszólni a nevedben és adóforintjaidból gazdálkodó állambácsi pénzelosztási tevékenységébe.
Persze filantrópnak lenni is jó dolog, de ahhoz elöbb érdemes néhány milliárdot csinálni, amit Sorosként vagy Gatesként szétosztogathatsz 40 forintjával... |
| | | | |
| | | | | | 475. sonek | 2010. december 2. 10:00 |
| | | | | | | valójában nem is értem, hogyan jött ez az önértékelés-vásárlás, én azt értem, hogy ki van mutatva, meghogy átlagember, de őszintén sajnálom, ha még nem esett le, hogy én nem tartozom az átlagemberek közé.
én budapesten élek, és igen, nap mint nap botlok koldusokba, hajléktalanokba és egyéb szerencsétlenekbe. nem azért írtam, amit írtam, hogy polémia kezdődjön arról, hogy ki érdemli meg, milyen típusjegyek érvényesek bizonyos hajléktalanokra, mik a koldusok módszerei, stb.
pusztán csak reménytelenségemnek adtam hangot, annak a reménytelenségnek, ami az empátián keresztül szivárog át, amikor ilyen sorsokkal találkozol.
nem akarok ostoba "realistaként" számot vetni a gazdasági modellel meg a számokkal. a szükséges rosszról pedig az a véleményem, hogy valójában enni sem szükséges. az indiai jógi sem ivott, sem evett. persze ez szélsőséges példa, de az a gyanúm, hogy mi itt a kis nyugodt huszonötezer milliárd dzsídípís országunk is komolyabb problémákkal fog szembenézni. persze addig lehet ölbe tett kézzel örülni a kényelemnek és a pénznek, csak nem mindenkinek elég ez.
én kérek elnézést a félreértésekért. |
| | | | |
|
