 |
Milyen lesz a jövő?acid rain, 2006. október 18.  | |  | | | | |  | |  | | | Amúgy ez ki van mutatva, hogy az emberek többsége azért ad pénzt, mert utána jobban érzik magukat. Gyakorlatilag veszel egy kis önértékelést ilyenkor. Ettől függetlenül én úgy vagyok vele, hogy errefelé nincs sok kéregető (tehát általában több napig semmi lejmolás) ezért, ha valaki kér és nem ultra unszimpatikus akkor adok neki, mert nem oszt nem szoroz az az 50 Ft, ő viszont kint fog aludni a hidegben. Lehet, hogy maga miatt jutott oda, ahol van, de az biztos hogy nem egy szép és jó élet ez, nagy valószínűséggel sokat szenvednek ezek az emberek.
Viszont megértem azokat is, akik pl. Pesten nem adnak senkinek se, mert minden nap minimum 5 ember kér tőlük és rohadtul unják már.
Amúgy az a legjobb, akinek adok pénzt és 10 perccel később, amikor ugyanarra megyek vissza megint kér, na ahhoz pofa kell azért. Másik kedvencem, aki csak nyújtja a kezét és érthetetlenül motyog, gyakorlatilag még arra se tesz erőfeszítést, hogy egy értelmes mondatot kimondjon. Ez nálam a tipikus felejtsd el kategória. |
| |  | |  |
| | | | | | 472. sonek | 2010. december 1. 20:37 |
| | | | | | | | a ruháimmal??? az általában hőmérsékleti vagy egyéb tényezőktől függ... nem értem mire céloztál :) |
| | | | |
| | | | | | 470. sonek | 2010. december 1. 20:14 |
| | | | | | | jav:
gyűlölöm azt, hogy ragaszkodnom kell hozzá és ezért jók az olyan helyzetek, amikor úgy érezhetem, hogy most nem ragaszkodtam hozzá.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Sonek ha már nem ragaszkodsz hozzá, elküldenéd nekem? |
| | | | |
| | | | | | 468. sonek | 2010. december 1. 19:44 |
| | | | | | | nem a jó cselekedet... én nem ragaszkodom a pénzhez.
a milliárd dzsídípít meg a nekem illik kérdéskört nem igazán értem.
"talán a megfelelő helyre írom"
végülis is milyen tudat az élet pénzre redukálása?
Napkitörést!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem lehet segíteni, de nem kötelezö.
Nyugodtan szabad mindenféle szisztematikusság nélkül navigálni az egyedi esetekben, a lelkiismeret, szociáldarwinizmus, intuíció, karitász, józan ész, szolidaritás stb. kevert stratégiájával. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | gén.... nagyjából így is van.
Az ilyesfajta "jó cselekedetek" amolyan lelkiismeret nyugtató hamis képmutatásnak tetszettek nekem mindig is, már elnézést, nem akartam megsérteni senkit sem.
Az igazi jót cselekvésre én többnyire utólag döbbenek rá. Bár különösképpen nem is foglalkozom vele, sem akkor, sem pedig később, ez tény. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sonek:
Cinizmusom vs. naivitásod: a 40 Ft-od nagyobb eséllyel ment folyadékként a májba, vagy füstként a tüdöbe, mint a gyerek torkába gyógyszerként...
Gondolod, hogy egy 25000 milliárd Ft-os GDP-jü országban egy 2800 milliárd Ft-os nyereségü gyógyszergyár (=Merck & Co.) termékére neked "illik" 40 Ft-ot adnod egy másik állampolgárnak?
De sztorizzunk!
- Ex-intézeti srác, kb. 18 éves, éhes, bolt elött pénzt kér kajára, inkább beviszem vásárolni kaját, csokit is kér udvariasan, örül neki, nem megjátszós, nem sérült, remélem kijutott.
- Gettókerületböl elitkerületbe ingázó kolduscsalád, kislány kb. 12 éves, totálisan idomított kéregetörobot, érzelemmentesen ledarálja a szövegét (anyja beteg, gyógyszerre kell, stb.), bármi egyéb kommunikáció kérdés esetén újra kezdi mint egy MP3-lejátszó repeaten. Boltba be, vásárláskor mindig újabb terméket kunyerál, tej, kenyér, csoki, 40 dkg sajt után sem áll le, zéró hála, zéró érzelem, 2 év múlva másért fog a sarkon állni, ha küldik. Második összefutásnál zéró megismerés, MP3 play Track 1.
- Meggyújtható lehelletü mutyi, "öszintén megmondom, piára kell a pénz", hát arra nem adok, tata, ennyi.
- Zavaros lopakodó 40-es dzsánki, "cuccra kell a pénz", "tücserét ismered-e?", "aha", "OK", figyelmeztet h ne menjek nemtudomhová, jó persze persze.
- Etnikus nö karján kisgyerekkel, "ággyon áz úr pézt, tej kell á gyereknek", szatyorból 1 liter tej ki, nö másik kezébe be, "tessék.", 3 mp rökönyödés, "jáj de egy kis péz is kéne még...", na szevasz.
- Svájcban importált délkeleti/etnikus huszonéves "koldus"lány, megállít, tele arany/gyémánt ékszerrel, én adjak pénzt? kamón, neked jobban megy, csekkold a kopott cipömet, na erre békén hagy, talán belátta a kontrasztot, talán nem.
stb. |
| | | | |
| | | | | | 464. cellux | 2010. december 1. 15:24 |
| | | | | | | Tegnapelőtt a Deákon az aluljáróban olyan gyönyörűen és szívfájdítóan énekelt egy gitáros-énekes arc, hogy ilyet még sohase. 10 percig csak támasztottam a falat és bambultam magam elé, eszembe jutott minden, ami csak volt és lehet, kiterítettem magam elé az életem, és csak néztem, néztem, miközben azt hallgattam, hogy "I'm slowly falling away"
http://soundcloud.com/firekoala
|
| | | | |
| | | | | | 463. tester | 2010. december 1. 12:52 |
| | | | | | | Nekem is volt egy hasonló esetem szintén 400 Ft-ot kért.
Én voltam a környéken egyedül, az egész egy félreeső helyyen volt, buszjegyre kellett neki hogy a fiát orvoshoz vigye.
Elmondta mikor indul a busz, hogy hívják az orvost, mi a gyerek baja, mit keres ott ahol találkoztunk (munkát), a történet tökéletesen fel volt építve, még a beutalót is megmutatta.
Cigány volt, jobb keze nyomorék, szódásszifon szemüveg, és erősen dadogott, szóval mondhatni halmozottan hátrányos helyzetű volt.
Már maga az alakítás is megérte azt a 400 Ftot.
Volt egy másik eset, aminél azt a pillanatot sikerült elkapni amikor egy fiatal sovány néger gyerek leült koldulni az aluljáróban, akkor kezdett neki a bőgésnek amikor elmentem mellette, azt óbégatta hogy nincs mit ennie és éhen fog halni.
Amikor ránéztem egyből az a szó ugrott be hogy crack.
Adtam neki két banánt.
Ja meg volt egy nagy szakállas ürge aki úgy nézett ki mint valami túlélő, egy buszmegállóban ücsörgött és csak bámulta az embereket, néha magában beszélt. Kérni sosem kért, nem volt elé kirakva semmi, csak ült és nézegette az embereket.
Néha megkérdeztem tőle hogy hozhatok-e valamit, általában azt mondta hogy egy kávét, néha kapott egy sütit is grátisz.
Egyébként nem csak én voltam így, más is váltott vele néhány szót, mástól is kapott sütit meg kávét. |
| | | | |
|
