 |
Spirituális élményekZoli, 2006. szeptember 17.  | |  | | | | 91. espeke | 2008. január 25. 19:54 |
| |  | |  | | | | danika neked volt ilyen? most tartok egy nap örülés-relaxálás-böjtölést aztan holotrop légzés kivancsi vagyok ez mit hoz ki. na peace :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | nekem hangok nem... tán nem vagyok olyan auditív : )
de ez a szétszakadás belül, meg ami utána jön... ez nagyon durva
spirituális?
nem tudom
valami komoly mégis
mások is érzik |
| | | | |
| | | | | | 88. espeke | 2008. január 25. 15:21 |
| | | | | | | szerintem tényleg a mélyebb éned csinálja. tegnap legzes kozbe, eleg skizoid szituacio tudom, de megint kapcsolatba kerultem azzal a hanggal. es olyan mintha ketto lennek. es az egyik, azert jott volna letre, hogy ellensulyozza az engem ert serelmeket. es van egy olyan erzesem is, hogy ez a kisebb hang, ami most jelenleg vagyok csak addig lesz itt, van itt, amig vissza nem talalok, olyan utjelzo feleseg a visszatalashoz.
fura, mert tudod mikor ez megtortent velem, aznap olyan volt, mintha egy mely alombol ebrednek fel, amit nagyon regota alszom és nagyon regota meselek magamnak, magamrol. es utanna is 'en epitettem vissza'. tehat lehet ezt 'le lehet epiteni' tudatosan. olyan volt, mintha egy alomnak lenne vége és fogalmam sem volt, eddig mit csinaltam. tudtam, hogy kellett, vagy lehet hogy kellett az eddigi ut, de ez nem maga a lényeg, csak egy iskola, aminek most vege es kezdodik valami teljesen uj. mintmikor felebredsz az alombol es nem erted, most ez mi volt.
ebbe szerintem azontul nincs semmi spiritualis, hogy azt erzem a masik hangom vezetni akarna, ha hagynam vezetne is. nem tudom ő kicsoda, de egy masik szemely és nagyonjo vele 'talalkozni', mert tudom ot keresem. es azt is tudom, hogy tovabbhaladjak, 'o' kell. minden mas csak az illuzio resze.
|
| | | | |
| | | | | | 87. espeke | 2008. január 25. 15:09 |
| | | | | | | igen viszont nalam az van hogy azota is probalom ossze szedni a dolgaim, de nem igen megy. nem is nagyon foglalkozok vele ezekutan, csak erintolegesen, mert mintha barmit csinalnek, csak felszin lenne, csak felszini valtozas, es nem tudok eljutni a lenyeghez. a regi mar nem jo, az uj meg nincs itt. valami ilyen érzés. hiába probálom eljátszani az újat, nem megy, nem 'igazan' mukodik.
asszem beiktatok egy nagy nagy transzlégzés, mert ugyerzem az teljesen visszavisz ODA. es tudom, hogy az az. ez nem kérdés.
igen, mintha vmi ami nem is igaz, halna meg benned. de ezt a valamit tudatosan nem igen tudom kinyirni, bar neha zoldon voltak jelentos felismereseim, de mikor vége visszaépül és bár több ötletem is van, a pontos utat odavezetoleg nem tudom. mert akkor ez MAGATOL jott. meglatjuk a legzes utan mi lesz.
igen, nagyon hasonlo akkor ez nalam is, mint nalad. de nekem igy olyan, mintha nem en lennek en. 10 eves koromban kezdodott ez az egesz es akkor egy mely hang aztmondta hogy ez nagyon fontos lesz az eletemben. ez nem vmi kulso hang volt, hanem ugyereztem az igazibb belsom hangja. es ezt elem most. hihetetlen hogy ez tortent, de ezota meg tobb minden ota, hiszem, hogy sorsom van. mintha vmi vezetne. és nemtudom eljatszani, hogy 'megujultam' megszülettem, ha nem, minden probálkozás hiába :) hiába görcsölni rajta. nalam ez van. majd legzes utan ..
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem tudom mi lehet ez, mi csinálja...
Nekem többször is volt, leglöször akkor amikor elment az egyik emberke akit nagyon szerettem, de aztán pedig olyankor, amikor szembesültem önbecsapásokkal, hazugságokkal, amikor feltárult elöttem az egóm (egy része?), most pedig azt hiszem azért, mert olyan szerencés helyzetben vagyok, hogy valaki egyszerre fordul olyan tudatossággal, gyengédséggel, elfogadással és öszinteséggel felém, hogy egyre jobban és jobban fel tudom tárni magamat, szabadjára engedhetem félelmeimet, kimutathatom a gyengeségemet :
ahogy mondod, mintha meghalna benn valami, mintha annak szólna ez a nagy fájdalom, hogy elenged az ember valamit, ami eddig fogva tartotta, és ahogy ezt meggyászolod közben, tudatosan át tudod élni végre, az a leg felzabadítóbb érzés...
tényleg mintha visszakapcsolódna valamihez az ember, mintha az élet venné a karjaiba...
Nem tudom. : )
De jó nagyon... |
| | | | |
| | | | | | 85. espeke | 2008. január 24. 18:22 |
| | | | | | | nagyon jo, hogy nektek is volt ilyen. en ugyerzem mintha vmi elveszett reszemhez konnektolnek vissza. nalatok ez hogy van mi előzte meg ezt?
nagyon érdekes hogy volt nektek is, meséljetek rola. asszem mikor elcsendesitem az elmem, ugyanoda kerulok mint az éjszaka utan. ego-kill ?:)
meseljetek |
| | | | |
| | | | | | 83. aislin | 2008. január 24. 16:32 |
| | | | | | | | o.O Te szinte ugyanazt élted át, amit én pár hónapja. Nem is tudok hosszabban hozzászólni, mert csaknem szóról szóra így számolhatnék be az élményről. Talán az egyetlen eltérés, hogy én nem anya mellett aludtam, mert nem volt otthon ^^ Király. És ténlyeg nagyon mély élmény, rám is igen nagy hatással volt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | igen!
nagyon durva: szinte szóról szóra : ) |
| | | | |
| | | | | | 81. espeke | 2008. január 23. 22:00 |
| | | | | | | nekem volt egy ilyen ego-halal élményem spontán, ami hatalmas bánattal meg szomorosággal kezdodott, olyan erzes volt, mintha meghalna valami, elojonnenek a regi fajdalmak (a szívemet ugy ereztem mintha felteptem volna a régi sebeket). ez most konnyunek hangzik de alig birtam magmamal, szerencse a jo-enem :) iranyitott, hogy oke semmi para, de anyam mellett aludtam aznap ejjel. aztan volt egy katarzis szakasz, tudattalanbol kisgyerekkori emlekek arasztottak el a tudatom. ez nem olyan volt, mint az emlekezs, hanem mintha ujraelnem oket, mintha kristalytisztan latnam oke, kozbe katarzis szeru, energiafutkosások (tudjatok mint a zenés) a háton, sírás, valahogy bealudtam masnap felkelés olyan erzes mintha csend lenne, meghalt volna vmi aznap ejjel, ugy tunt a vilag, mint ahogy ugy 10 évvel ezelott, mikor kisebb voltam, minden ujnak tunt, megnéztem az arcom és mintha most latnam eloszor.
ez most igy elég szegényes. nagyon ngy hatassal volt,van ez a sorsomra. majd egyszer talan kifejtem :)
egyébként buddhistáknál ez a lélek sötét éjszakája, semmi kétsem hogy az volt. nagyon mély élmény volt.
komolyan sirnom kell, ha rágondolok erre, mert nagyon mély volt. mintha valami elveszett gyermeki énem találnám meg ujra. nagyon fura, hogy a tudatom,tudattalanom ilyeneket csinal, mert végig azvolt az érzésem, hogy vmi mélyebb valami teszi ezt bennem. orulok neki, hogy ezt átéltem. ha volt nektek is hasonlo, szmoljatokbe. enneagramm konyvben ez az 'én visszafejlodese', buddhistaknal pedig a lélek sötét éjszakája. ez készíti fel a lelket a spiritualis nyitasra szerintuk (egyébként nekem nem volt benne semmi spiritualis, de mintkb ujjászületés/visszatérés) olyan volt. utanan meg jottek a szinkronisztikus események, de ez már az én történetem.
azért érdekelne, ha másvalakinek is volt ilyen!
|
| | | | |
| | | | | | 80. Zaxxon | 2008. január 22. 12:22 |
| | | | | | | Soma valahol azt nyilatkozta, hogy egy koncert is ilyen élmény lehet, ahogy a zenészek megpróbálják a hallgatóságnak azt az érzést átadni, amit ők éreznek és közösen a kozönséggel együtt esnek "transzba".
Az utóbbi időben amikor gitározom és próbálok zenét írni, sokszor az ilyen ismétlődő pszichedelikus motivumok jönnek elő, aminek hipnotikus hatása lehet (persze jól előadva:) )
Váltsuk meg a világot gyerekek!:) |
| | | | |
|
