 |
Spirituális élményekZoli, 2006. szeptember 17.  | |  | | | | 103. espeke | 2008. február 5. 21:04 |
| |  | |  | | | itt akkora dolgok vannak, hogy se bölcs nem vagyok most meg se semmilyen, meg nem is tudom pontosan, miért irok most :) de egy biztos folyamatos változás van. tényleg ti ezt hogy élitek meg? én már 18 évesen letettem rola, hogy valami fixet találjak, ez a folyamatos változás egyszerre gyönyörködtet meg szimplan durva. 10 féle tudatállapotba tudok lenni egy nap és folyamatosan változik. nagyon ott van. érdekes, hogy azt érzem van egy középpont.. mind mdman meg légzésnél.. vagy mint meditációba lehet, de én nem meditáltam. ti hogy álltok ehhez? hogy minden durvan folyamatosan változás, minden tényezo kihat mindenre. néha ezt nagyon durvan erzem, ugyhogy bennem mar csak egy ilyen aramlas van, hogy vmi lesz, annyira nem tudok fixalni semmit es nem tehetek fix kijelentéseket. lehet deeptrip, ami neked jó másnak egyáltalán nem, egyszeruen semmi nem kiracionalizalhato mar ebben a vilagban :) De; egy középpont mégis hiszem -tapasztaltam- van. Talán ez az amit meditacioba az emberek elérnek. Ez a nyugodt központ, ahonnan minden üdvös tett elindul. De ebbe a racionalis, linearis valosagba mar reg nem hiszek. Nektek mennyire összeegyeztethetoek az élményeitek igy a kulvilággal?
talan ket legnagyobb aldasunk a spontan cselekves meg a sziv nyugodt közeppontja. lehet nem is kell mast, mint visszatalalni ide és ennyi az egész.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Kérdések vannak és válaszok. Jó kérdésre jó a válasz. Mindig jót kell kérdezni!
Aztán volt egy próbálkozásom, hogy kicsináljam ezt a halál-teremet, hogy soha többé ne tudjak oda menekülni. Úgy éreztem, hogy ez nem a részem és csak lóg rajtam, nincs szükségem rá. Aztán bevizuáltam egy olyat, hogy leválik rólam, de hogy később nem fogok-e vele találkozni azt teljességgel nem állíthatom. Nekem ez ilyen élet és halálösztön fless, mert a harc-e kettő között van. Akkor van gáz, ha saját magadon belül van a harc.
Szemben állsz magaddal vagy kiállsz magadért?
Eléggé szét vagyok esve azt kell mondjam, mert ezek a gyerek részek természetesen mind én vagyok, csak éppenséggel integrálni nem tudtam eddig. Inkább leragadtam az egyik résznél és bestoppoltam.
Ha nem érek a végére egy ilyen kis rész-történetemnek akkor gyakori jelenség, hogy nyújtom tovább és leragadok nála, persze nem megyek vele semmire, csak elnyomom a többi rész-történetem lejátszódását.
Szóval nyitva hagytam, azt mondtam magamban: hmm ez érdekes történet, erre még visszatérek. Vajon mi lehet mögötte?
A jó kérdés az olyan amire nem kapod meg azonnal a választ. Azért jó, mert akkor úgy rakod bele a tudatodba, hogy nyitva hagyod, bármi lehet és keresed rá a választ, azaz figyelsz rá. Az élet-út megadja rá a választ, amikor eljön az ideje. Szerintem ez fontos, mert én eddig elkövettem azt a hibát, hogy mindig ki akartam csikarni egy végeredményt, valami konkrét dolgot, de ez csak arra jó, hogy beragadj és leszűkülj.
Az élményt egy bong-meditáció váltotta ki és ma úgy keltem, ahogy tegnap elhatároztam: keresem a jót, ami előttem és körülöttem van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem volt tegnap egy érdekes élményem, de nem mondom, hogy gyökeresen kapcsolódik ide.
Annyi a lényeg, hogy visszahámozódtam a gyerekkori mechanizmusaimhoz. Feltűnt, hogy ezeket a mai napig aktívan használom, persze burkoltan, de a fő mozgató erő az ez. Legbelül ez az ami őszinte. Na most ez különböző részekből áll, attól függ épp hova figyeltem: köldök alá, szív, szem. Ezek voltak a fő területek. Nem írom le az egészet, de volt egy részem, aki kivetítette magát egy képzeletbeli térbe. Ez tök jó meg általános is akár, de az volt a durva, hogy ott nem volt semmi. Sötét volt, minden pusztult, minden negatív. Érzésre űrszerű, kiszippant belőled minden energiát. Bár nem haltam még meg, de leginkább a halálhoz tudtam kapcsolni. Na most itt időzni nem túl jó dolog, mert minnél többet vagy annál szarabbul leszel. Ez most depi szagú tudom, mindenesetre sokszor ezt választottam életem során. Hogy miért? Hívhatom menekülésnek. Menekülés a világból ahol az alap állapotom a félelem. Na most ebben a térben igaz, hogy nincs semmi élet meg pozitívum, de fájdalom sincs és félelem se. De valahol meg sántít az egész, mert mindeközben a testem aki az életre van kapcsolva az szenved ettől, mert az energiákat elvonom így tőle. Szóval egy ilyen kettősség a testem és én közöttem, az életem és ez a "biztonságos" tér között.
Figyeltem tovább a történést...a figyelmem a szívemhez terelődött, elkezdtem hallani és érezni. Egy hang (amivel alap állapotban teljesen azonosulni szoktam, szóval az én hangom akkor) azt mondta, hogy meg akarok halni.
Szóval van egy gyerek aki az élet bősége helyett félrenéz, nézi a földet és közbe képzeletben azon flessel, hogy szar, üres, negatív minden. Már fel se mer nézni mert úgyis szar. Aztán most jön egy másik gyerek aki meg akar halni.
Na az érdekesség ott van, hogy elkezdtem álmos lenni. Mindig is nehezen aludtam el, de most láttam, hogy olyan határhoz érkeztem, ahova tudatosan nem tudok belépni. Na most ilyenkor kell valahogy feladni a tudatos részed és ez szimbolikusan olyasmi mintha meghalna, persze csak egy időre. Hát amennyire meg akart halni az egyik, úgy most ez elképesztő tiltakozásba kezdett. Úgy látszik mégse ezt akarom.
Volt egy fél éves kapcsolatom: abszolút szerelem, abszolút boldogság/szenvedés, abszolút függőség. Az abszolút alatt azt értem, hogy én nem voltam sehol, az egész ebben a képzeletbeli térben játszódott le. Ha velem volt akkor úgymond valóság lett minden amit ott elképzeltem, ha nem volt velem akkor meg ott időztem végig. Nos, hát rájöttem, hogy bármennyire is kikészített, megbántott két dologban fontos szerepe volt: az egyik, hogy kerestem magamnak egy lányt, akinek teljesen átadom magam ő meg fogja és lebasz a földre, gyakorlatilag megöl. Örülhet a gyerek úgy is ez volt a fless. A másik dolog az az, hogy ő volt az egyetlen ember eddig a tudatos életemben akiben láttam a jót és a hibáit teljes mértékben el tudtam fogadni. Szóval hihetetlenül pozitív hozzáállás.
Nos most az én jókis üres, negatív halál-teremet kitöltötte ez a sok-sok pozitív dolog. Gondoltam milyen jó lenne, ha ezt nem csak a képzeletemben, hanem mondjuk az életemben is láthatnám. Ekkor ez a tér átvetítette magát a szemem képernyőjére (azaz a világra amit látok).
Megértettem, hogy a jót nem elvárni kell, hanem keresni. |
| | | | |
| | | | | | 100. Zaxxon | 2008. február 1. 09:32 |
| | | | | | | egy kultúrán belül lehet azonos, mert pl a fekete európai kultúrában a gyász színe, keleten meg a fehér.
szerintem |
| | | | |
| | | | | | 99. espeke | 2008. január 31. 19:47 |
| | | | | | | egyébként álom: vmi lehet az álmoskönyv meg a népi hagyományok általános álomszimbolikajaba, mert pl nagymamam ha azt almondja, kihuzza a sajat fogat, folyton meghal valaki és még mindig bejött. szoval nála ez a jel. érdekes.. marmint, hogy ezek 'lehetnek ennyire általános dolgok'.
|
| | | | |
| | | | | | 98. espeke | 2008. január 31. 19:41 |
| | | | | | | nemtom :)) holnap majd masfel orat.. biztosan nem lehet semmi bajom.
max ultrakitágult, hyperképességekkel élem tovább napjaim melyben belelatok majd danika életébe (clairvoyance rulez) és látom minden egyes elszivott spangli hatását a harmadik szemedre.
oom
|
| | | | |
| | | | | | 97. Hopax | 2008. január 31. 00:56 |
| | | | | | | | Én régebben úgy tudtam, hogy valakinek a halálát látni álomban hosszú életet jelent az egyénnek. Vagy pont fordítva, a sajátodnál? Azt hiszem ez inkább népies "álomhagyományban" van inkább, mint a modern értelemben vett ezoterikus álomfejtésben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Espeke olvasni téged igazi kedvcsináló a holotróphoz. Na majd, ha elfogy a papír a hűtőből! hihi
Azért vigyázz mert nemrég azt álmodtam, hogy vizísielés közben akartál transzlégzést és ez sikerült is. Aztán egy orvos közölte a halálodat.
Tényleg ez volt, remélem nem vette el a kedved! :D |
| | | | |
| | | | | | 95. espeke | 2008. január 29. 19:02 |
| | | | | | | nekem holotrop adott errol jo tapasztalatokat, majd megosztom veletek, de még nem kiforrot bennem ez az egész. bár valami azt súgja, nem is kell annak lennie. erről a Jelen dologrol.
légzésen sokszor megtortenik hogy csak lekapcsol a dumalo elme es teljesen jelen vagyok abban, amit csinalok, pl egy hang a zenébe: csak a hangra figyelek, anélkül hogy mentális képzeletek társítanék hozzá. csak a hang van, ahogy az van. és megfigyelheted hogy hogyan rak az elmed mindenre cimket és ezek folyamatosan változnak. a negativ gondolatok blokkokat szűlnek, a pozitivak aramlast adnak, de van ez a jelen es az olyan mintha ott sem lennel, ugy cselekszel hogy mar nem vagy ott csak igy aramlasz a létezéssel, akarat nélkül csinálsz dolgokat pusztán mert jól esik itt és most.* mikor igy bekerulok a jelenbe az is leesik, hogy csak az elme akarja cimkezni ezt az allapotot elerhetetlennek és nehéznek (a.k.a nehéz koncentrálni), de az is hogy csak az elmed akarja elérni.
mintha a figyelmed lenne a tudati energia, ami megteremt dolgokat a létezésbe.
*nem élteted tovább az ego-projecteket ugy is lehetne mondani :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ezen én is elszoktam ezen gondolkodni, sőt most h ezt egy pillanatra talán meg is éreztem, egy pillanatra talán a totális jelenbe kerültem, lehet ez az amiről annyit beszélnek, a most, és a mostban tényleg nem lehetnek emberek közötti különbségek, sőt akkor semmi között nincs különbség, egy térben élünk, és folyamatosan összekötettésben vagyunk egymással szerintem,nem csak az emberekkel hanem a növényekkel az állatokkal és a tárgyakkal is csak valahogy ez elveszik, mert folyamatosan gondolkodunk, a múlton és a jövőn, azon miért nem gondolkodunk soha h most ebben a másodpercben éppen mi van :) Bár az említett pillanatban először éreztem és valahogy tudtam az érzésre a választ, nehéz ezt leírni. De jó volt, ezt akarom érezni folyamatosan :D
|
| | | | |
| | | | | | 93. espeke | 2008. január 27. 09:47 |
| | | | | | | en azon gondolkoztam, hogy régen, mikor nem volt még ekkora ego (a.k.a én nőm vs. orgiaisztikus szexualitas), kozosseg volt meg kommuna, az embereknek milyen élményeik lehettek egymastol. olyan mintha ez az a soksok én-én elválasztana attol, ami nyilvanvalo es nemutdom hogy regen nagyon reg mindenki ebbe a tudatallapotba volt es csak ahogy bejott a civilizacio, a kulturalis kondicionaltsag azota veszett el ez bennunk es a pszichedelikumok meg a kul. gyakorlatok csak egyfajta hazaut...nemhiszem hogy ujat fedeznenk fel, talan csaka regit, újra
:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdv!!
Ma megéreztem egy pillanatra az "egység" érzését . Nem tudok másképp fogalmazni ,ültem a buszon és hirtelen azt éreztem , minden ember egyenlő és valahogy minannyian egymáshoz tartozunk. Nem is tudom igazából mit éreztem és csak egy pillanat volt de valahogy úgy tudnám leírni, h egység :) Egy és ugyanazok vagyunk mindannyian :)
Csak egy pillanat volt és nem is nagyon tudom elmondani, józan voltam, ültem a buszon és csak úgy rámjött ez az érzés, örültem h érzem, kisebbfajta békeérzés, rendben van minden érzés is társult hozzá :)
na nem tudom mi volt ez , talán a 2 hete elkezdett aktív meditáció pozitív mellékhatása :D Mindenesetre jó volt :) Jó lenne folyamatosan ezt érezni.
peace |
| | | | |
|
