 |
Buddha, Jézus, Mohamed és barátaiksoon., 2005. december 13.  | |  | | | | 214. Dakini | 2006. január 6. 19:06 |
| |  | |  | | | Xerfield, Te írtad:
"Sztem azért nem kellene tartani még egy bűnbeeséstől, mert hogyha az ember elkövet valami hibát, ide kerül a létforgatagba, és aztán lassan, nehezen megtisztulva újra visszaemelkedik Istenhez, akkor ezzel pont azt tette, hogy megismerte a bűnét, és feloldozta azt.
Hogy néha személyes, néha személytelen formában írok róla az így van, mert fel lehet fogni így is, úgy is, nem ez a lényeg mint azt a taoizmusnál igyekeztem szemléltetni."
Kicsit úgy érzem úgy kicsúszol a kérdéseimből, nem válaszolsz igazán.
210.-ben kifejtettem miért nem értem hogy ha ugyanaz a kiinduló és a végpont akkor miért ne esnénk ki újra és újra az ideális állapotból.
Illetve, hogy egy tökéletes lény(?) hogyan teremthet nem tökéletes lényt a saját képére?
Amit Bencének írtál:
Nem kell Istennek, és nem kell teremtésnek sem hívni, de a lényeg sztem nem veszik el, az hogy te itt vagy, te vagy valaki, származol valahonnan; az megint csak más kérdés, hogy te magadat mivel azonosítod abból amit érzékelsz a tudatoddal, netán csupán a tudattal, de valami akkor is létezik, és ha nem akarod teremtésnek hívni akkor hívd úgy, hogy a tudat formát öltött, megnyilvánult, kiáramolt a vanság és milyenségbe alakult időlegesen egy meghatározott céllal, tökmindegy szerintem. : )
Lehet, hogy nem ugyanazt értitek tudat alatt.
Nem lehet a buddhista gondolkodásmód szerint csupán a tudattal azonosítani magad úgy, hogy közben azon kivül létezzen valami.
Buddhista felfogás szerint a tudatnak tér természete van, mindent magában foglal, ebben jelennek meg a dolgok, vannak benne, majd tűnnek el.
Ezenkivül nincs Isten illetve amennyiben van, (mert a buddhizmusban egyfajta létállapot az Istennek világa ami nem a végső cél sőt!, egyeltalán nem cél) az ezen a téren, a tudaton belül van. Az istenek világa a buddhizmusban még mindig csak egy illuzió, melyet komolyan véve énilluzióval, egoval rendelkezőek az istenek, így tudatállapotuk nem válhat céllá.
Szóval istennek lenni a buddhizmusban még mindig csak a tér játéka és nem maga a tér. Egy hullám az óceán tetején, de nem maga az óceán.
|
| |  | |  |
| | | | | | 213. Bence | 2006. január 6. 18:01 |
| | | | | | | Akkor nem jött át amit írni akartam, remélem jó példa lenne pl a szivárvány. Az egy olyan jelenség, ha valaki a megfelelő szögből látja, számára szivárványnak néz ki. Ha senki sem látja nincs is értelme szivárványról beszélni. Ugyanígy az én is csak kontextusban értelmezhető - én+tapasztalat+tárgy. Nincs róla szó, hogy egyszer Isten megteremtette volna az én énemet, ami azelőtt nem létezett, de utána már igen, és most egy földi életet tapasztal, aztán majd ugyancsak az énem beleolvad Istenbe. Azért tűnök énnek, mert közben úgy is tűnik, hogy cselekszem egy világnak tűnő dologban, de ezek elválaszthatatlanok. Engem és mást sem teremtett valaki, hanem a nemtudásom miatt énnek tűnök.
Az is tévedés, hogy a bajom a kegyelemmel lenne. A Vajrayánában a láma kegyelméből lehet elérni egy életen belül a megvilágosodást, egyébként sokkal hosszabb lenne. És az is hogy most gyakorolhatunk egy Buddhán múlott, aki tanított, mielőtt számunkra érzékelhetetlenné vált volna. Nekem azzal van bajom ha valaki egy kívülálló erő önkényes törvényeinek tartja azt, ami "önmaga" kivetítése. Azaz megértve hogy miről van szó le is bomlik teljesen - nem csak a világ, az én is. Ami a menedékvételt illeti, ha jobban ki van fejtve, azaz :
Menedéket veszek a Buddhában, a tudat teljesen kibontakozott állapotában - akkor ez inkább tulajdonság, semmiképp sem személy.
Amit reggel elfelejtettem leírni, hogy vannak eternalista, nihilista és középút tanítások, ezeket hiba lenne összekeverni. Márpedig a Dharma középút az Istenhitek pedig eternalisták. Pont hogy felszínesen tűnnek ugyan olyannak, mélyebben nézve lényegesen eltérnek.
Úgy érzem még fogunk vitatkozni:) és legalább nem offtopic. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem a hinajána buddhizmus nem volt még kegyelmi vallás, viszont a mahajána már annál inkább, "Buddhába vetem bizalmam, a Tanba vetem a bizalmamat, a Közösségbe vetem bizalmam" én erről is mindenhol úgy olvasok, hogy ez a menedékkérés. Persze lehet tévedek, szerintem a kereszténység óta kegyelmi vallások vannak. Mahajána hívők naponta el szokták imádkozni:
"A hat világtáj felé küldöm együttérzésemet,
Minden lénynek szeretetet, együttérzést, örömet küldök.
Fektemben is irgalomért esedezem,
Ültömben is irgalomért esedezem,
Békességért könyörök, ha állok,
Békességért könyörgök, ha járok.
Om mani padme hum."
Én ezt elég kegyelminek látom, nemmintha bajom lenne vele, sőt.
Az meg, hogy mindenki maga éri el a dolgokat ez természetesen így van, ez csak a köntös, a ruha amiben éppen járunk, most az a helyzet hogy ilyen kegyelmi kontextusban történik mindez. Az egyének szintjén persze nem feltétlen, Bence te például kifejezetten ódzkodsz ha jól látom attól, hogy bárkinek is a kegyelmére szoruljál, vagy hogy bárki is teremtsen téged, de nagy vonulatában nézve szerintem észrevehető ez.
Dakini: Sztem azért nem kellene tartani még egy bűnbeeséstől, mert hogyha az ember elkövet valami hibát, ide kerül a létforgatagba, és aztán lassan, nehezen megtisztulva újra visszaemelkedik Istenhez, akkor ezzel pont azt tette, hogy megismerte a bűnét, és feloldozta azt.
Hogy néha személyes, néha személytelen formában írok róla az így van, mert fel lehet fogni így is, úgy is, nem ez a lényeg mint azt a taoizmusnál igyekeztem szemléltetni.
Bence: Nem kell Istennek, és nem kell teremtésnek sem hívni, de a lényeg sztem nem veszik el, az hogy te itt vagy, te vagy valaki, származol valahonnan; az megint csak más kérdés, hogy te magadat mivel azonosítod abból amit érzékelsz a tudatoddal, netán csupán a tudattal, de valami akkor is létezik, és ha nem akarod teremtésnek hívni akkor hívd úgy, hogy a tudat formát öltött, megnyilvánult, kiáramolt a vanság és milyenségbe alakult időlegesen egy meghatározott céllal, tökmindegy szerintem. : )
Na most aztán viszont lépnem kell, pedig írnék még, de majd. |
| | | | |
| | | | | | 211. Dakini | 2006. január 6. 14:18 |
| | | | | | | Na igen ezt ki is felejtettem.
A buddhizmus mint kegyelmi vallás...
A buddhizmus kőkeményen az ok-okazat elvéről szól ahol semmiféle kegyelemnek helye nincs.
Tetszik-nem tetszik csak az történik velünk aminek mi ültettük el a magjait, hozzon az akár szenvedést vagy boldogságot, kibújni alóla vagy bárkitől kegyelmet kapni nem lehet.
A megvalósított tudatállapotokhoz épp így el kell ültetnünk a magokat. Pl. sok-sok meditációval és egyéb módszerekkel.
A buddhizmus így gondolkszik. |
| | | | |
| | | | | | 210. Dakini | 2006. január 6. 14:12 |
| | | | | | | Nem győztél nagyon meg, hogy mégegyszer miért ne esnénk bűnbe...
Ha egyszer Isten a maga képére teremtett minket és ugyanoda jutunk vissza, azaz az Ő tudatállapotát megvalósítva érjük el a célt, akkor miért nem? Azt se értem, hogy mi nagyon akartuk azt az almát.
Ha ez a lehetőség bent, volt a tudatunkban mikor olyanok voltunk mint Isten, akkor később is bent lesz. VAgy azt feltételezzük, hogy mégiscsak akkor még tökéletlenek voltunk az Ő tudatállapotához képest, ezek szerint ha visszatérünk Istenbe, akkor viszont már tökéletesek leszünk mint Ő és ezért nem fogunk újra bűnbeesni.
Nekem csak így logikus.
Akkor viszont a saját képére teremtett minket, de valahonnan vett egy a saját tudatállapotán kivül lévő dolgot, egy tökéletlenséget, egy hibát amit beépített a mi rendszerünkbe.
Azt pedig csak akkor szedhette elő ha ismeri, azaz Ő rendelkezik ezzel a tökéletlenséggel.
Nekem még az is fura, hogy néha úgy beszélsz Istenről mint egy különálló teremtő, mindenható személyről, néha meg úgy mint egyfajta személytelen mindentátható dologról, egyfajta térről, amibe visszatér az energia meg ilyesmi és keletkezik belőle mindenféle újabb.
Persze sokan próbálnak vallásokat szintetizálni, de az, hogy lehet találni közös vonásokat a vallásokban az nem jelenti azt, hogy ugyanazt mondanák mélyebb értelemben. És szerintem ez a szintetizálás csak olyan szinten fog valaha is működni, hogy a szintetizáló egyén minden vallásra rávetíti a saját megértési szintjét, a saját különböző vallásokból összerakott igazságát, így létrehozva egy újabb vallást.
A vallások és kővetőik pedig élhetnek békében és szeretetben anélkül, hogy ugyanazt kéne gondolniuk a nagy dolgokról és ugyanoda akarnának menni. Szerintem pont ez a tolerancia lényege, nem azért szeretni a másikat mert hisz látom én, hogy Ő is csak olyan mint én, hanem a különbözőségét tisztelve, még akkor is ha teljesen mást gondol a dologról mint én, teljesen mások a válaszai.
Persze vitázni atól még lehet... ;-)
|
| | | | |
| | | | | | 209. Bence | 2006. január 6. 13:53 |
| | | | | | | Már megint nincs idő:) csak egy rövid és fonros észrevétel:
"Egyébként mindkettő, a kereszténység és a buddhizmus is kegyelmi vallás, felsőbb hatalmak kegyelméből lehet feltámadni ill kikerülni a létforgatagból, és társaik."
Ez egyáltalán nem igaz. A buddhizmusban pont ellenkezőleg történik: a te saját egyéni erőfeszítéseid, áldozathozatalaid segítenek a megnemértés feszámolásában. Olyannyira nem igaz ez, hogy egyenesen vannak olyan "lények" bár a felismerés után már nem lények:), a pratyjéka-buddhák az önbuddhák, akik a tanításthozó buddhák idejék kívül is felismerik a valóság természetét, és hogy ebben nincs semmiféle én. Az, hogy ez történik velük egy múltbéli kívánságuk eredménye, egyedül szeretnék felismerni a "valóságot". Tehát ilyen állapotban lehet kerülni, anélkül, hogy a buddhizmus mém jelen lenne éppen a világban, ha valaki a függő keletkezés tizenkettes láncolatán meditál - visszafelé, és így lebontja "önmagát".
Az meg hogy az egómnak mi tetszik - és szívesen hódolnék bármely istennek, ha reálisnak érezném, hogy ő teremtett, de pont ezt próbálom magyarázni: engem (és bárki mást sem) SENKI sem teremtett, "mindenki" azért az, mert azt tapasztalja ami az élete, és azért tapasztalaj azt, mert ennel az okait ültette el, és így tovább a végtelenségig. Azért nem teremtett senki, mert nincs is olyan, hogy én, legfeljebb függésben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dakini, azt az idézetet csupán a Daath bölcsességgenerátor küldte nekem pont akkor, gondoltam mókás, és bírom.
A keresztény egyház az, ahogy a papok értelmezik a szentírást (tudnak különbözni azért ők is rendesen, de mondjuk a hivatalos álláspontjukról beszélek-van ilyen), és ami a templomokban folyik. A kereszténység meg az, ami általad és a Szentírás által létrejön. Belevetítem és rázós, nemhinném, neked ezek szerint igen, nekem cseppet sem. Tudom, hogy nem baj, sőt, jó, ha elkezdünk foglalkozni a gondolattal, hogy az elérendő cél ugyan abszolút értelemben egy, de nem tudsz olyan tanítást adni, ami a világon mindenfajta embert vezetni fog. Viszont lehet több látszólag tök eltérő tanítás, melyeket mindenki saját egyénjéhez megtalálva és illesztve eljut oda ahova kell. Az, hogy megkisérlem ezeket kibékíteni egymással, összehangolni őket, sztem egy nagyon hasznos dolog. Különben nem én vagyok az első, és nem is az utolsó, ki ilyen irányú tevékenységet folytat, jópár kulcsot kaptam jómagam is ezekhez. Viszont amellett, hogy akár hatékonyabban is megértetheti az útját keresővel a lényeget, ezzel közelebb kerülhetnek az emberek egymás megértéséhez és elfogadásához, sőt, őszinte szeretetéhez. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dakini: A bűnbeesésről. Kérdezik többen, ha Isten tökéletes, miért nem olyan világot teremtett, amiben nincs bűn? És pont a lényeg, hogy Isten az embert a saját képére teremtette, szabad akarattal. Megtehette azt, hogy bűnbe esik, ez a lényeg. Bár Isten nagyon kis lehetőséget hagyott meg neki abűnbeesésre, (ugye egyetlen fa gyümölcséből nem szabadott enni,) hogy csak akkor eshessen bűnbe az ember, ha nagyon akar, de megtette. Ez az egész így tökéletes a maga tökéletlenségében. A biztosíték, hogy nem lesz még egy ilyesmi, ha az ember visszajutott oda ahonnan elindult, az maga az ember, erre nem lehet mást mondani. Isten pedig ott van mindenkiben, örökkévaló, változatlan, és meghalhatatlan, ha az ember észreveszi magában, akkor halkan mindig megsúgja az egyénnek, hogy mi a helyes - ha akar rá figyelni persze.
Még Bence: Akartam még írni, nézd meg a kínai univerzizmust. Kezdetben a mindent átfogó, felölelő, irányító Tao személytelen volt, az erő, ami a Minden. Aztán később az embereknek igényük volt arra, hogy egy személyhez szóljanak, hozzá imádkozzanak, és csináltak belőle egy személyt: Ő a Tao, ha úgy tetszik személyesen. Ez a lényegen csöppet sem változtat, sztem max egónknak nem tetszik hogy na nehogy már legyen egy felsőbb valaki személy aki teremtett minket meg uralama alatt vagyunk meg kénye kedve szerint kelll cselekedni hogy visszafogadjon minket?! Pedig ugyanez érvényes a buddhizmusra is, ott is bizonyos életvitel folytatásával kerül közelebb az ember a Nirvanahoz. Egyébként mindkettő, a kereszténység és a buddhizmus is kegyelmi vallás, felsőbb hatalmak kegyelméből lehet feltámadni ill kikerülni a létforgatagból, és társaik. |
| | | | |
| | | | | | 206. Dakini | 2006. január 6. 12:55 |
| | | | | | | Na persze, hogy minden ugyanaz másképpen...
Pl. az alma meg a cipőtalp is csak anyag. Atomok, elektronok.
Cipőtalpat azért mégse ennék, talán nem is volna egészséges.
Nem célravezető a relatív szinten lévő dolgokról szóló vitában, abszolút szintről hozott megállapításokkal érvelni. |
| | | | |
| | | | | | 205. Dakini | 2006. január 6. 12:41 |
| | | | | | | xerfield!
A kereszténységet én pl. nem nevezném hamis tanításnak, biztos, hogy hinajána és talán még mahajána szinten is nagyon jól műkődik.
De azért én nem vagyok biztos abban, hogy ami buddhista látásmódót Te belelátsza keresztény tanításokba azok valóban ott is vannak.
Pl. ez az egész reinkarnáció belevetítés nekem egy kicsit rázós!
Vagy akkor ugye kérdés, hogy mit nevezünk kerszténységnek, amit a papok mondanak a templomba, és ami írva vagyon a könyvekbe, vagy a Te megértésedet a keresztény tanításokról!!? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (Miután elküldtem a hozzászólást az idézet amit kaptam: "Minden ugyanaz másképp" : )
Gén: "Ez fogalomaszturba; elnevezések koherenciakényszeres hibridált leírásai."
Sajnos nincs itthon idegen szavak értelmező kéziszótára, és hiányos műveltségem, úgyhogy ha gondolod újrafogalmazhatod akár bővebben és közérthetőben is. De így is mondanék annyit hogy és akkor mi van? : ) Különböző vallási rendszereket összeegyeztetni nemtudom lehet-e másképp, és ha lehet is, akkor sincs rá annak szüksegé, aki valójában meg szeretné érteni. (Biztos lehet egyébként, és ahogy múlik az idő remélem én is egyre igényesebben fogom ezt megtenni, de a lényeg nem ez.)
|
| | | | |
| | | | | | 203. Dakini | 2006. január 6. 12:32 |
| | | | | | | Na, szerintem Bence elég jól leírja a buddhista látásmódot.
Szerintem ezt így végiggondolva azért látszik, hogy elég komoly különbségek vannak vallások, látásmódok között.
Én pont azt gondolom, hogy amíg nem mész egyiknek igazán a mélyére addig tűnnek csak úgy mintha ugyanazt mondanák.
Ez nem jelenti azt, hogy csak az egyiknél volna a bölcsek kőve.
Szerintem a vallások különböző szintekig jutnak el, más célokkal, különböző szintű és stilusú embereknek valók.
Szóval mindegyikkel mész fel a hegyen különböző utakon, de szerintem nem mindegyik visz fel a hegy tetejéig.
Kővezzetek meg, de én így látom.
Bence!
Küldtem Neked egy mail-t! |
| | | | |
|
