 |
Buddha, Jézus, Mohamed és barátaiksoon., 2005. december 13.  | |  | | | | 226. Bence | 2006. január 9. 11:15 |
| |  | |  | | | És egy elég általános hiba, amit természetesen én is elkövettem, de már nem lett volna következetes kijavítani, hogy buddhizmusról beszélünk, holott Dharma gyakorlás van, a buddhizmus szó egy olyan találmány ami kétségkívül a lényegét veszi ki belőle, tehát hogy nem bizonyos módszereket használok, hogy leszokjak a relatív gondolkozáshoz való kötöttségeimről, hanem valamiféle mém ami ezt vagy azt mondja.
Ha olyan szintről nézzük, hogy vannak mémek, amik az abszolútról hintenek el dolgokat, de tudjuk, hogy ez nem szavakba önthető, akkor nyilván párhuzamba állíthatóak a vallások és a buddhizmus.
De olyan hogy buddhizmus nincs is Dharma gyakorlás != buddhizmus (bár ez megint csak következetlenségeket okot az eddigi szövegeimben). Ha pedig más módszerekkel kevered a Dharmát, nem fogsz eredményeket elérni. Bölcselkedni persze lehet, de ez meg felesleges, nem jutunk vele kettőről az egyre. Ezt a sok szöveget is csak azért írtam, mert szerintem veszélyes azt terjeszteni, hogy ezek a mémek felcserélhetőek és keverhetően lennének. Tehát ha valaki elolvassa az irásodat olyan következtetésre juthat, hogy tökmindegy melyiket választja - ez izlés dolga - holott egymásnak ellentmondó dolgokat állítanak.
A Dharma nemértésed egyik biztos jele, hogy nálad egyáltalán felmerül a teremtés ezzel kapcsolatban. Ajánlom figyelmedbe a Brahmajala szútrát (A Nézetek Mindent Felőlelő Hálója Szútra), ebben a Buddha a mémek kialakulásának csoportosítása szerint megcáfolja az összes olyan filozófiai iskolát, melyek NEM egyeztethetőek össsze a Dharmával, és amelyek emiatt nem is vezetnek el a megvilágosodásig. |
| |  | |  |
| | | | | | 225. Bence | 2006. január 9. 10:55 |
| | | | | | | A filozófiai rendszerek hármas csoportosításához (nemlét, lét és egyik sem) még annyit tennék hozzá, remélem érthető példa lesz, hogy egy nihilista ha ránéz egy almára, azt gondolja, hogy kb mintegy füstből éppen ilyesmi állt össze, de semmit nem tud róla elmondani, ez az egész véletlenszerű kavargás. Egy buddhista mondjuk átlátszónak látná, mint egy hologramm, amit ő vetít ki, míg egy eternalista egy tömör szilárd almát látna, ami tényleg ott van. Nem túl szerencsés, de remélem mégis érthető.
Egyenlőségjelet tenni a közé, hogy valaki szeretné, hogy a legfelsőbb erő megbocsásson neki, hogy végre MEGINT a tiszta tökéletes valóságot tapasztalja, és a közé, hogy megértettem, hogy a világ egy félreértés szerintem nem a mély megértés jele.
Az álmokban tapasztalt dolgokat például ki teremti? A buddhizmusban pl ez nem sokban különbözik a mindennapi élettől. A földet és eget Isten teremtette, míg az álomföldemet én? Vagy az én isteni részem? Egyáltalán az egyik valósabb?
Ha például úgy képzeljük el a tapasztalt relatív világot, mintha egy síkban lenne, és ha e főlé emelkedünk, ráláthatunk az egészre - hogy minden mindennel összefügg, hogy mind a tárgyak mind az én nem LÉTEZŐK, csak viszonyok, csak ebben a síkban értelmezhetők, akkor fenntarthatatlanná válnak azok az elméletek, miszerint engem valaki teremtett. Pusztán azért tűnök, mert ebben a síkban látok, és eddik MINDÍG ebben a síkban láttam. Alapvető ellentmondás, amit még mindíg nem oldottál fel Xerfield, hogy Isten már megteretmett bennünket, és tök jó is volt minden, de elbarmoltuk, és most ítt szívunk. Ez nem egyenlő azzal amit a buddhisták mondanak, hogy ha lett volna már egy megelőző jó állapot, abból nem eshettünk volna ki- kezdetnélküli idők óta énként tapasztaljuk a dolgokat - máshogy nem is lehetne, és az ok-okozattal kerülne ellentmondásba. Ráadásul ha tényleg Isten teremtett volna, akkor a Jósága erősen megkérdőjelezhető lenne, hiszen nem TUDÁST, hanem illúziókat kaptunk, és folyamatosan szenvedést tapasztalunk (ez ha valakit érdekel bővebben kifejthető - nincs elletmondásban azzal hogy most éppen jól érezzük magunkat - a szenvedés fajtáinak definíciója nélkül nem érthető), ráadásul mire ez a kegyelméből elmúlik, semmi tőbben nem fogunk kapni, mint ami mindig is állandó, az abszolútat. Nem érthetjük meg MAJD AZÁLTAL az abszolútat, hogy Isten egy pár körre életre kényszerített minket bűnösöket, hiszen ezen nincs mit megérteni, egyszerűen a relatív gondolkozásról kell leszokni (ami pedig pont azért nehéz, mert eddig CSAK ezt csináltuk - mindig volt egy csináló egy én). Ha pedig eredendően nem voltunk rászokva akkor minek kezdtük el mégis? Ennek így semmi értelme.
Dharma != teista vallások. Ide egyenlőségjelet tenni gondatlanságból elkövetett mémfunkciópusztítás. |
| | | | |
| | | | | | 224. Bence | 2006. január 9. 10:25 |
| | | | | | | Először is kijavítanám egy előző hozzászólásomat, mert túl hirtelen írtam, szóval nem tartom kegyelminek a mahájána buddhizmust, mert végiggondolva a kegyelem szónak azt a jelentését láttam meg, hogy Isten MÉGIS megengedi hogy csatlakozzunk hozzá a menyben, tehát alapvetően a törvényeit szegtük - megmondta, hogy megbüntet, de mivel jóságos, mégis megkegyelmez. Na ilyen egyáltalán nem szerepel a buddhizmus semelyik ágán. Amivel egyetértettem, hogy lehet külső segítséget használni - sőt ez inkább célravezető, ez a Buddhák és Bodhiszattvák együttérzéséből fakad, nem a kegyelmükből.
A másik amelyikben egy cseppet sem közeledtek az álláspontjaink, hogy mivel az ÉN léte illuzórikus, ezért Isten legfeljebb a NEMTUDÁST, a ZAVARODOTTSÁGOT teremthette, semmiképp nem az ént. Az a magyarázat, pedig, hogy volt egy optimális állapot, majd egy kimozdulás ebből, és ha már megtisztultunk, újta elérhetjük ezt, és a világ így mintegy gyakorlópálya a lényeknek, arra jó, hogy majd megértsék az abszolútat, megint csak nem egyezik a buddhista látásmóddal. A Dharma szerinti látásmód ugyanis semmi hasznára nincs annak, aki nem gyakorol. Ha valaki azt mondja, hogy - igen, a világ illúzió, OK, most már tudom, az legfeljebb még hülyébb lett. A buddhizmus nem próbálja odaadni a lényeknek az abszolútat, hanem módszer, mely alkalmazva leszoktat a relatívban való gondolkodás/cselekvés stb. -ről.
Ami miatt vitatkozunk, csak hogy ezt ne veszítsük szem elől, hogy a Dharma = e más vallásokkal. A Dharma egy olyan mémrendszer, amely gyakorolva eltünteti az összes többi mémrendszert, és saját magát is. Ha valaki ezt összekeveri más mémekkel, akkor ez a funkciója elveszik, kvázi semmit sem ér. Mivel úgy gondolom, hogy ez felmérhetetlenül hasznos, olyan kijelentéseket nem tudok szó nélkül hagyni amelyek ezt a képességét kiölik belőle. |
| | | | |
| | | | | | 222. meta | 2006. január 8. 07:32 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 221. helio* | 2006. január 6. 22:10 |
| | | | | | | | ja csak nem mindegy mit ettünk előtte, hehe |
| | | | |
| | | | | | 220. helio* | 2006. január 6. 22:08 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | Na még csak gyorsan láttam írtál megint Bence:
A teremtés nem feltétlen valaki műve, nagyon nem tetszik ez neked, a Mindenség műve hogyha úgy tetszik, megint az, hogy látszólagos ellentét hogy személyes vagy személytelen jellegről beszélünk.
Isten pedig mivel mindenható, megtehetne mindent télleg, de ő sem fogja megtenni valószínűleg azokat, amiket a Buddhák nem tesznek meg, mert azzal saját maga művét, a teremtést, és azzal saját magát tagadná meg, azt meg minek, hogyha lényegében tökéletesre teremtette meg a világot. Az, meg hogy a buddhizmusban ezeket leírták, hogy na azért tudd, hogy ezeket azért nem lehet, (-->nem fogod ha azon a szinten leszel, szóval ennek tudatában műveld magad,) az megint csak nézőpontbeli különbség véleményem szerint. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Most csak röviden, mert menődni kell mindjárt.
Dakini: Bocs, ha nem fogalamazok világosan, de számomra tök fura is a kérdésed. Az egész létforgatagba azért került az ember, mert bűnbe esett, és a cél az, hogy ezt a hibát felszámolja, vagyis az hogy elérje azt a szintjét a tudásnak, és vele együtt a tudatos létnek olyan szintjét, amikor már _tudja_ és minden izében benne van ez a tudat, hogy nem kell neki a bűn - akkor kerül vissza Istenhez. Namost ezzel a tudással, amit ugye nem vehetnek el tőle, nem fog bűnbe esni még egyszer, az fix. Mondhatnám úgy is, hogyha van egy programhiba, és azt kijavítod ügyesen okosan, de télleg kijavítod, akkor az még egyszer ugyanúgy nem fog megtörténni az fix. A kiinduló és a az az állapot mikor az ember "hazatér" nem teljesen ugyanaz, mert egy többlettel tér vissza, tudatosulva, ami azelőtt nem így volt.
És az, hogy Isten a maga képére teremtette az embert, az azt jelenti, hogy adott nekik szabad akaratot, ami neki is van. Pont emiatt a látszólag "tökéletlenség" miatt tökéletesek.
Az meg hogy mit csinálta Isten a teremtés előtt, meg ilyesmi, az azért értelmetlen, mert a teremtéssel együtt teremtette az időt is.
Bence: Már tényleg csak röviden mert indulok, csak ami nagyon szemet szúrt nekem, mikor olvastalak: Többek közt azzal érvelsz a mahajána buddhizmus nem kegyelmi voltára, hogy a menedékkérés sem személyhez szól igazán, dehát pont ezt próbálom leírni, hogy ez annyira tök mindegy. Az, hogy valaki személynek szereti tekinteni, mert jobban tud hozzá imádkozni, segíti az egész megértésében/érzésében, az nem jelent semmi, menedéket kérni egy mindent átfogó alkotó és fölötte álló erőtől is lehet, az attól még kegyelmi mozzanat szerintem. És még az is bőven belefér, hogy nem valójában kívülálló valakitől kérem a kegyelmet, hanem magamtól, azon részemtől ami Isteni, és amivel természetesen a hétköznapi életben nem tudok mindíg azonosulni érzelmi és cselekvés szinten semmiképp, mégha értelmileg igen is.
Szerintem nagyon felszínesen nézve különböznek, kicsit felszínesen hasonlóak, belemélyedve megintcsak különbözőnek tűnnek, de a végén észreveszi az ember, hogy ugyanaz, másképp, másoknak, és nem véletlenül. Vagy szerintetek lényegében más dolog történik halála után azzal aki ebben hisz, azzal aki abban hisz, attól függően alakul majd a következő felvonás? Vagy egyet kivéve - amiben éppen hisz az ember - észre kéne venni hogy a többi hamis tanítás, és végső soron hiba azokat követni teljes szívvel, lélekkel?
Szerintem is fogunk még vitatkozni, és ennek nagyon örülök. : ) |
| | | | |
| | | | | | 217. Bence | 2006. január 6. 21:23 |
| | | | | | | Nargile: Átjöttni vélem, de ezt majd állapítsd meg te:) Abban igazad van, hogy elég felszinesek az ismereteim a kereszténységről (bár jártam hittanra meg templomba gyerekkoromban - talán a járatak jobb szó, de néha azért tetszett - a hittan tanár jó fej volt), de én nem a kereszténység, hanem bármely teista vallást elutasító vagyok. Az időbeliség csak egy pont. A lényeg inkább, hogy a teremtés egy szándékos tett. Ráadásul egy valakié. Itt most még írnék valamit, de per pillanat nem tudom nekem tetszően megfogalmazni, később...
Egy másik pont, ami még nem került elő, az a mindenhatóság. A buddhizmusban például a Buddhák nem mindenhatóak nem tehetnek meg mindent - majd utánanézek, mi az a három dolog, de az egyik mindenképpen, hogy nem tudják megváltoztatni az ok-okozati törvényeket, egy másik hogy nem tudnak "erőszakkal" buddhistává tenni senkit, aki nem nyitott a Dharmára, azt nem tudják az akarata ellenére "megvilágosítani" - megfogni a nem létező lényt és megmutatni neki, hogy nem létezik. De itt is lényeges az első. Ha Isten mindent meg tud változtatni, akkor az ok-okozati törvénynek nincs is értelme. Akkor viszont semmiféle megállapítást nem tudunk tenni a valóság természetéről, hiszen nem ismerhetjük a szabályokat, sőt nincsenek is. A legfőbb problémám ezekkel az elméletekkel, hogy ez nem más mint a józan ész sutba vágása, a megismerés feladása. És ráadásul utána még magyarázatnak is nevezik. |
| | | | |
| | | | | | 216. helio* | 2006. január 6. 21:06 |
| | | | | | | "Kezdetben volt az Ige (Logosz), és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige."
az Ige cselekvést, létezést, történést fejez ki.
Ezek nélkül nincs változás, ami nélkül az idő sem értelmezhető.
Ezért elég valószínű hogy a teremtés időn kívüli, az idő is annak "kiáramlásából" keletkezett, vagyis vált értelmezhetővé (meg amúgy is: ha nincs aki értelmezze??!..) Illetve ha a teremtés időben történt volna, kellene egy kezdeti időpont...
"Kezdetben alkotta Isten az eget és a földet" (Ter 1,1).
"Kezdetben alkotta Isten a relativitást" (daath 1,1).
=nehogy már megérthető legyen :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence: nem tudtam még végigolvasni mindent, de egy dologra azért szeretnék reagálni. Azt mondod, hogy a világ időben való teremtése szerinted egyfajta dualista világképen alapul, összeegyezhetetlen a buddhista megismeréselmélettel. Szerintem ez egy tipikus olyan pont, ahol meg lehet fogni a kereszténységgel való szembenállásod lényegét. Illetve azt, amit kereszténységnek gondolsz.
Valóban sok keresztény gondolhatja azt a Genezis felületes olvasata alapján, hogy a világot időben teremtették: Isten egyszer csak gondolt valamit nemtudoménhányezer éve, és megteremtette a világot. Lőn világosság, megpihent meg minden. Azért vannak olyan keresztény bölcsek, akik a Genezist jóval mélyebben értelmezték és továbbgondolták. Órigenész például, a 4. századi egyházatya a Genezishez írott homíliájában. Összekapcsolja ugyanis a Genezis első versének értelmezését János evangéliumának értelmezésével.
"Kezdetben alkotta Isten az eget és a földet" (Ter 1,1).
"Kezdetben volt az Ige (Logosz), és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige." (Jn 1,1-3)
Órigenész: "Nem beszél itt egyfajta időbeni kezdetről, hanem azt mondja, hogy kezdetben, vagyis az Üdvözítőben lett az ég, a föld és minden, ami lett." (Első Homília)
Órigenész ezenkívül azt is leírja, hogy nem véletlen, hogy a világosság és sötétség elválasztása után a Genezis ezt írja: "Akkor este lett és reggel lett: egy nap", és nem azt, hogy "első nap". Azért nem írja, hogy első nap, mert ezt az egész teremtést az időn kívül kell értelmezni. Az idő nem az Egyel veszi kezdetét, hanem a Kettővel.
Remélem valamennyire átjött, mit akarok ezzel. |
| | | | |
|
