 |
Gyűlölet: a legrosszabb érzésbadcat, 2005. február 18.  | |  | | | | |  | |  | | | | Sztem az egó az a folyamat, ami a különbséget keresi és nem hagy azonosulni. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Azon gondolkodtam, hogy mit lehet kezdeni az ilyenekkel, mégpedig a gyakorlatban. Szóval azt mondom, igen X forrása én vagyok. Vagy nem, X forrása az egó. Az ént is nehéz definiálni, de amikor magamról-magamhoz beszélek, van egy érzésem, hogy tudom kiről-kihez beszélek. Ha az egómról-egómhoz beszélek, hát azt még ennyire sem érzem definiáltnak. Mindennek ellenére néha úgy tűnik, az egó fogalmával is lehet valahogy operálni. Néha "bűnbaknak" tekintem. Pharmakosnak. De azért nem ölöm meg, nem kergetem ki. Lehet, hogy ezért kell a szuperegó az ő lelkifurdalásával, hogy sajánlja egócskát? Áh, fogalmam sincs milyen viszonyban vagyok az egómmal... nekem nem mutatták be :-) Szóval tud valaki adni egy jó munkamodellt, hogy mi az egó? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A gyűlölet forrása te vagy"
Bence, inkább az ego;)
|
| | | | |
| | | | | | 25. Bence | 2005. február 25. 08:58 |
| | | | | | | | Szóval nihilizmus (meggyőződéses nihilizmus - persze nem hinném, hogy lenne másmilyen)? Nyilván ez az alap, de ha ehhez hozzátesszük a szenvedélyt, ami jelen esetben harag, akkor ez maga a gyűlölet. szerintem. És ez pusztítóbb, mert közben az ember(?) örömét leli benne, tehát egyre több kell. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | szerintem pediglen amíg rosszindulat van, az jó indikátorral jóindulatba transzformálódhat. mélysüllyedésnek én inkább azt a típusú állandósult tudatállapotot jellemezném - az előző hozzászólás értelmében -, ami érzelmeket mellőző, az ürességet, mint nem telíthető attribútumot felfogó és erősítő, s a pusztítást nem, mint természetmértani szükségszerűséget, vagy biomechanikus funkciót, hanem, mint fajtájánál fogva megváltoztathatatlan szellemi, lelki és materiális motivációt értelmezi, éli. |
| | | | |
| | | | | | 23. Bence | 2005. február 24. 11:50 |
| | | | | | | " a gyűlölet forrásának(tárgyának) megszüntetése"
A gyűlölet forrása te vagy, és ez irányul a tárgyára. A tárgya nem a forrás hanem a nyelő. Mivel ezek szerint úgy gondolod, hogy a gyűlölet tárgyának érzékelése (meglátod, rá gondolsz stb.) belőled GYŰLÖLET reakciót vált ki, ez nem változhat meg akár a tárgy elpusztításával sem, hiszen ekkor ennek a következményeit fogod gyűlölni (pl. börtön). Úgy lehet pl. ezt megszüntetni, hogy elkezded tudatosan figyelni, mikor reagálsz az érzékelt tárgyra, és ekkor egy ellentétes érzést raksz a gyűlölet helyére, pl. hálát, hogy megtanít(ott) arra, hogy mi a gyűlölet, és hogyan kell legyőzni.
Egyébként amit Nargile írt, mind a kettővel egyet kell értenem, tehát nyilván nem tudom megítélni mások érzéseit, legfeljebb azt, amit mások érzései belőlem kiváltanak. Viszont ha nem érzed kellemes dolognak a gyűlöletet akkor szerencsés vagy, még nem süllyedtél olyan mélyre, pláne hogy tudatosan ki akarsz jönni belőle. Nekem hosszú évekig volt, hogy a gyűlölet tette ki szinte minden percemet, élveztem is, sőt, valójában rá voltam szokva. Egyébként saját tapasztalatból mondom, Siphershnek sincs teljesen igaza, mert egy szintig valóban a hatalom érzése, és a ráaggatott illúziórendszerek okoznak örömöt, de később már ez sem kell. Szóval van olyan tudatállapot ahol a gyűlölet természetes (méghozzá a gyűlölet nevű tudatállapotban - milyen meglepő), és nincs mellette más izé (én gyűlölöm AZT, ezért, és ez nekem jó, egyébként pedig kurvanyát ANNAK). Meggyőződésem, hogy annál mélyebbre nem lehet süllyedni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Addig addigozz, amíg lehet meddig.
(copyright by Nomad)
Nargile: Lenyűgöző volt számomra ez a huszárvágásod. Kalap le. :-)
Badcat: Mi a helyzet? Van változás? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | addig örülj, amíg érzel valamit. |
| | | | |
| | | | | | 20. badcat | 2005. február 22. 21:12 |
| | | | | | | | Nargile: egyáltalán nem tartom bunkóságnak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Badcat: bocs, igazából rájöttem, hogy bunkóság volt a részemről belepofázni az érzéseidbe, mivel sokkal jobban tudod, mit érzel.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Érdekes ez a dilemma, hogy ki minek nevez egy érzést, amit valaki körülír... Számomra az undor fizikálisabb érzés, gyűlölet és utálat között meg mi is a különbség... hmm... Első közelítésben talán a gyűlölet közelebbi... úgy értem bizonyos távolságnál messzebbre lévő embereket csak utálni tudnék... gyűlöletet csak olyanokkal szemben tudok elképzelni, akik korábban közel álltak hozzám... Úgyhogy akkor én ebben az értelemben használnám a gyűlölet szót.
Szóval, badcat, van egy olyan érzésem, hogy negatív érzéseid célszemélye korábban közel állt hozzád... De ha nem, akkor is, talán hasznos lenne, ha megpróbálnád megfogalmazni, hogy konkrétan miért gyűlödöd, vagy miért gyűlölted meg. (Egy adott tettéért, egy adott tulajdonságáért? Azért, mert már nem akar közel lenni hozzád? Vagy se vele se nélküle jellegű a dolog? stb.) Az érzelmek "racionalizálása", avagy az okok tudatosítása valahogy mintha mindig segítene eltávolodni az adott érzelemtől és ez végső soron oda vezethet, hogy megérti az ember, hogy ő maga generálta, ő maga meg is tudja szüntetni... Voltak már olyan érzéseim, érzelmeim, amiktől sikerült így megszabadulni. Vagy legalábbis elviselhető mértékűre csökkenteni... Asszem van ilyenkor általában egy holtpontszerű állapot, amikor már nagyon _tudom_, hogy tényleg el tudom engedni, de állandóan azt kérdezgetem magamtól, na jó, de hogy? Aztán X idővel később, meg _érzem_ (megérzem), hogy jé, már nem kérdés a hogyan, már el is van engedve... legfeljebb még el kell varrni néhány szálat... és a legjobb, hogy hétköznapilag észlelt idő itten óriási szövetséges... sőt, valahogy mindenképpen elvégzi a munkáját.
A gyűlölet másodlagos kiváltó okráól meg a következőt gondolom:
Én jelenleg nem tudok senkire sem gondolni, akivel kapcsolatban az jutna eszembe, hogy gyűlölöm. Van olyan, aki frusztrál, akit nem tartok sokra, akit unok, akit elkerülök stb., illetve ezek különféle kombinációi... sőt még olyan is van, hogy valakit kedvelek, mégis elkerülöm... Ha azt kérdezném kit utálok, hát az sem egyértelmű... Talán Busht. Nem tudom. Szóval sokféle negatív, vagy megfogahatatlan kategóriájú, de kellemetlen érzelem van bennem is, és azt gondolom, gyűlölet azért nincs, mert pillanatnyilag elég nagy a szabadságfokom... ergó nem kell senkire haragudnom azért, mert mondjuk nap mint nap korlátoz valamiben... És senki nem fusztrált be mostanában annyira, hogy az gyűlöletet váltson ki belőlem... Ezért azt gondolom, a gyűlölet akkor alakul ki, ha valaki nagyon lekorlátoz... akár érzelmileg is... akár úgy is, hogy úgy érzem, megdöglöm nélküle... ezért destruktív ennyire a gyűlölet, mert annyira szenvedünk valaki miatt, hogy úgy érezzük csak azzal könnyíthetünk a lelkünkön, ha fizikailag vagy erkölcsileg megsemmisítjük azt, akit gyűlölünk... És ily módon szerintem a gyűlölet nem is lehet nem szenvedés, mert oka és gyökere pont a szenvedés. |
| | | | |
| | | | | | 17. badcat | 2005. február 21. 18:39 |
| | | | | | | | Nargile, én igazából nem is annyira nevet adni akarok ennek az érzésnek, sokkal inkább szabadulni tőle. |
| | | | |
|
