 |
Gyűlölet: a legrosszabb érzésbadcat, 2005. február 18.  | |  | | | | |  | |  | | | hogyan hasonlíthatnánk össze az "én akármimet (valamimet, bármimet)" a más "én akármimjével?
arisztotelész mémgyáros szerint csak egynemű dolgok közt van értelme hasonlóságról beszélni.
az "én" és a "más" lehet egynemű? alapvető különbség nem?
(dionüszosz isten erős) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Az első idézetedben szerintem Bence valami olyasmire gondol, hogy mindez csak bizonyságtételen alapuló tudás.
Van aki ezt a magyarázatot fogadja el, van aki azt, a magyarázat megértése, és elfogadása önmagában nem ér sokkal többet a semminél. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Egyébként BT régebben (na jó mostanában is) előfordult, hogy azt mondtam, erről a szenvedésről, amit éppen tapasztalok nem én tehetek, hanem az egó, vagy démonok szálltak meg, vagy összeesküdött ellenem a világ, de mindez bla-bla."
Egyáltalán nem értek egyet veled. Ha azt mondom, hogy az ego tehet róla, akkor úgy is gondolom. Másképp fogalmazok: amikor ezt a kifejezést használom, arra utalok: felismertem, hogy az ego hatásmechanizmusa működött, s nem szabad lényként cselekedtem/mondtam azt, amit tettem/mondtam. Ég és föld a kettő.Itt figyelhető meg leginkább az ember azon tulajdonsága, mikor is szereti azonosítani magát az egójával( "de mindez bla-bla").
"Mindenről, ami csak történik velem én tehetek"
Ez pontosan így igaz, azonban érdemes tudni, hogy melyik Én-részem az, amely "tehet" az adott helyzetről. Ugyanis egyáltalán nem mindegy.
" úgyhogy ha azt mondom, ez csak az egó, akkor csak annyit mondtam, hogy én is ugyanabban a betegségben szenvedek, amiben majd minden más lény, azaz a létezés körforgásában ragadtam, és zavarodottan keresem a boldogságot."
Szintén az ego egyik legalapvetőbb megnyilvánulása. Az ego az, ami keres, elkülönít. Kifejtem. A boldogság nem csak egy állapot, hanem az alaphelyzet. Mikor megszületünk, kiszakadunk ebből (s ennek az ego megszületéséhez is köze van, de ez más téma), s azt hisszük, hogy a boldogság FÜGG valamitől. Barátok, szeretet, szerelem, pénz, kiskutya, tök mindegy. lényeg, hogy az ego -független attól, hogy azt gondolja, tudja, vagy sem, hogy miről is van szó- elkezdi hajszolni azt a dolgot, amitől ő majd boldognak érezheti magát. Azonban ez a keresés örökké fog tartani, hiszen minden változik. S mivel minden változik, a külsö dolgokból nyert boldogság sem tarthat örökké. Ergo új cucc kell neki;)
Az igazi lényeg szerintem a felismerés, hogy bármitől FÜGGETLEN is lehetünk boldogok. S végül is BOLDOGNAK LENNI. Igen, csak így, egyszerűen;))
"De az, hogy egót mondunk én helyett jelentsen felülemelkedett szemlélődést, és ne felelősséghárítást."
Legyen tudatos ez a mondat is:D Egyetértek...részben. Akinek az, annak felesleges, akinek nem az, az úgysem fogja mondani, mert nem érti:D
Hm...bocsánat, ha az egódat zavarja a szétszedés, de így volt a legtöbb értelme, úgy éreztem, érdemes rendberakni ezt a dolgot ;))
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence, idő hiányában csak egy megjegyzésedre reagálnék: minden létezőnek van egója...szerintem ez téves. Az embernek van egója. Az egó nemléte nem zárja ki a tapasztalást...
|
| | | | |
| | | | | | 36. Bence | 2005. március 17. 13:34 |
| | | | | | | "...Nem az a kérdés, hogy a személy, a személyiség vagy az ego számos komplex tényező által meghatározott, összetett és változó eseménysorozat-e, vagy sem, ugyanis bármely értelems elemzés kimutatja, hogy ez így van. A kérdés az, hogy érzelmileg mért viselkedünk mégis úgy, mintha tartós, különálló és független lenne. Úgyhogy amikor az ént keressük, nem szabad megfeletkeznünk arról, hogy tulajdonképpen egy érzelmi reakciót vizsgálunk..."
Részlet - A buddhista ürességmeditáció fokozatai című műből melynek szerzője a tiszteletreméltó Khenpo Tsultrim Gyamtso Rinpocse.
|
| | | | |
| | | | | | 35. Bence | 2005. március 17. 09:14 |
| | | | | | | | Egyébként BT régebben (na jó mostanában is) előfordult, hogy azt mondtam, erről a szenvedésről, amit éppen tapasztalok nem én tehetek, hanem az egó, vagy démonok szálltak meg, vagy összeesküdött ellenem a világ, de mindez bla-bla. Mindenről, ami csak történik velem én tehetek, úgyhogy ha azt mondom, ez csak az egó, akkor csak annyit mondtam, hogy én is ugyanabban a betegségben szenvedek, amiben majd minden más lény, azaz a létezés körforgásában ragadtam, és zavarodottan keresem a boldogságot. De az, hogy egót mondunk én helyett jelentsen felülemelkedett szemlélődést, és ne felelősséghárítást. |
| | | | |
| | | | | | 34. Bence | 2005. március 17. 09:06 |
| | | | | | | Amit Gén mondott, ahhoz nagyon hasonló a jógácsára tanítás is. A tároló tudatosság a legfelsőbb szint, amiben a látens karma magok találhatóak (olyanok, amik nem nyilvánulnak meg, de a hagyományos meditációkkal (szamádi) nem kitisztíthatóak, ezért újjászületéshez vezetnek), ennek része(!) a manasz, ami a megkülönböztető tudatosság, az egó eredete, ebből pedig az elme, és az öt érzékszerv kapuja nyílik.
pontosabb leírás lsd: http://www.kheper.net/topics/Buddhism/Vijnanavada.htm
Számomra a különbség az én és az egó között csupán annyi, hogy az én az én énem, míg az egó bármelyik lény énje. Szerintem minden lénynek van egója, hiszen nem lehetne tapasztalásA egy nem létező dolognak. Ha pedig tapasztalja az életét, akkor megkülönbözteti magát a világtól, tehát van egója is. Az, hogy ezt elnevezi e énnek, és rájön e, hogyn másoknak is van ilyenje, és ezekkel beszélget, hát ez már csak a tudatosság szintjétől függ. Azért az ember sem nevezheti magát valami fejlettnek, ha nagy általánosságban még nem jött rá, hogy minden egó is ugyan az(mármint nem elválasztott 1-más(!)tól). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az ego pontos definíciójára most nem szeretnék kitérni, ezt nállam sokkal avatottab elmék már megtették. Amit most kiemelnék, az a miért. Sokszor hivatkozom erre a dologra, sokszor az ego tükrében vizsgálok meg dolgokat. Részemről ennek csak annyi a célja, hogy mind a magam, mind mások számára tudatossá tudjak tenni bizonyos dolgokat, folyamatokat. Úgy hiszem, ha már nem vagyunk egy önmagunkkal összezárt dolog "dróton rángatott bábjai", az egy jó állapot:). Ehhez azonban kell lennie választásnak. De amig csak reagálunk, mint egy gép, akkor nem mi, hanem a körülmények alakítják életünk. Egyszerűen nincs választásunk, csak beprogramozott masinaként funkcionálunk. Lássunk egy példát: kocsmában a qrvaanyázás. Valaki beszól, mi már a plafonon vagyunk. Még az érzelmeink sem a sajátunk:D
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ...ami nem hagy azonosulni... hmmm... néha úgy érzem, hogy a beröggződött megnyilvánulási formáim és a velem szemben beröggződött elvárások azok, amik nem hagynak azonosulni... valami, ami meg akarja mutatni... hogy mit? Hát mindent. Egész létezése igazolását. Akár nevezhetem egónak is. Nekem jó. Hogy nem vagyok koherens, az egészen bizonyos, és az inkoherenciát modellezhetem azzal is, hogy van egó, meg én, meg satöbbi. Bocsánat, tudom, hogy ez nem újdonság. Nekem sem az. Megtapasztalni viszont az. Önmagamat meg az önmagamról alkotott modellemet modellezni meg egészen bizarr egy fraktál :-) Huh... sosem gondoltam volna, hogy ráakadok a fraktálokra...
bt, aki ma Lain-t nézett, 13 részben |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | gyűlölet.
ugyanaannnyira a NŐK
sajátja
mint
a SZEretet
mert benned van az imádott
facing that fractal as usual
de mégis beleszeretsz,
mert az átlátható időintervallumot ő jelenti számodra.
nő az néha egyedüli tevékeny teremtés egy -akár- elképzelt király mellett, ahol what a gloreiuos day
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Sztem az én a szubjektív élmény, a primér (fenomenál-) tudati szint. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az én emelt ki az állatvilágból (ha kiemelt), az én emelt ki a közösségből (ha kiemelt), az én a különbözni akarás?
elválasztható e a tudattol, ami megállapítja?
és az én az én különbözni akarásom, vagy fordítva?
héjak, hatások, ingerek, reflexek, okok és okozatok sora, ami mintázatokat vesz fel, és megkülönböztet?
ego sum via...
(dionüszosz isten erős)
|
| | | | |
|
