 |
Gyűlölet: a legrosszabb érzésbadcat, 2005. február 18.
 | |  | | | | 51. Sajuri | 2005. május 2. 18:09 |
| |  | |  | | | Szia ,
te tudsz magyarul is beszélni?! vagy csak ilyen hiperérthetetlen nyelven működsz? :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Az "élet" illetve "életidö" - a preferált kozmológia által egy adott létszinten limitáltnak definiált bioenergiautilizáció kvalitatív illetve kvantitatív aspektusai - koncepciói is paradigmafüggetlen multikompatibilitást mutatnak a gyülöletet spirituálisan antievolúciós tranziens mémformaként értelmezö hipotézissel. A ciklikus, reinkarnációs, karmikus világnézetekben a krónikusan generált negatív emóciók visszacsatolása bármely potenciálisan következö-sajátként megélhetö jövendö létformába unintelligens önesélyrontásnak számít. A lineárisak esetében pedig - akár endo-, exo- vagy ateista kontextusban - a létdimenzióváltási attraktorba annihilálódás elötti kvázi lucidum intervallumban történö végsö logfájlanalíziskor nem kizárható a metaprogramozás terminálása miatt szubjektíve felmerülö optimalizációs egóndolat: "ÉÉÉÉ.HH.NN ÓÓ:PP:MM -kor miért éppen gyülöltem, ahelyett hogy...?" És ebben az infinitezimális momentumban az ultratranszcendensre kaotizálódott neurotranszmitterek omegaponti konfigurációi revelálják a tökéletesen tiszta fehér fényben izzó egyetlen és osztatlan valóságot, a gyülöletpillanat tükörkvantumbeli alternatíváját, mint pld.: "...hullámzó szivárványlénnyel kozmorgasztikusan egyesülve egy örökkévaló pillanatban ragadtam volna meg a létezés lényegét".
Bonyolultabban fogalmazva: nem éri meg az életet gyülölködéssel elbaszni. |
| | | | |
| | | | | | 48. propio | 2005. május 1. 14:29 |
| | | | | | | akkor már ugye lehet gyűlölni, amikor már 'rendesen" nem tudsz mit tenni, csaK VÁRNI. . aktuálisan veszíteni, ; oszt akkor már legaláb ha télleg annyira nem jön be az ossztott rend, hogy már a magam optimálisnak vélt (rugalmas) szasbályrendsztere a másik, számomra ostobának tuajdonított megnyilvánuása lekezelhetetlen, és mégis érdekel, ugye akkor...
vagyakkorsenem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szeretetté transzformálni, ezáltal újjászületni.
szerintem ez a legjobb, amit tehetünk magunkkal. az öngyűlöletet/másgyűlöletet egyaránt. még ebben az inkarnációban, hogy ne kelljen legközelebb, ha van olyan, előlről kezdeni, hiszen most már legalább a kérdés megvan.
és igyekezni egyre tovább fenntartani az oktalan állandó és elpusztíthatatlan boldogságot :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mint ahogy a különböző növények keveréke erősítik egymás hatását, így szeretném a gyűlölet szót még a tehetetlenséggel párosítani. Brutális kombó higgyétek el. Viszont egy pozitív oldala talán van, bár lehet, hogy hülyeség. Szóval ha már tehetetlen vagy akkor megpróbálhatsz beletörődni. Ha hatalom van a kezedben akkor meg kiélheted gyűlöletedet és azt meg már számtalanszor láttuk a történelem során, hogy hova vezet. Szóval végülis a kérdésem az lenne, hogy a gyűlölet maga egy olyan negatív érzés, ami jobb ha meg sem született volna az emberben? Ha viszont már ott van akkor mi jobb, elfolytani vagy kiélni? Esetleg hajtóerőként felhasználni egy nemesebb cél érdekében? Vélemény? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | pontosan.
a gyűlölet az evolúció szempontjából a szellemi faktorok teljes transzformációjáig szükséges egotrip. |
| | | | |
| | | | | | 44. wasabi | 2005. április 23. 23:40 |
| | | | | | | A gyűlölet valóban nem jó dolog. Kit gyűlölsz és miért? Hosszantartó gyűlölet nem egészséges, mert az ugyanúgy köt, mintha szeretnéd - csakhogy elszívja minden erődet.
Sok minden van a gyűlölet mögött, mindenki mazsolázhat a sajátján...
A legrosszabb a gyűlöletkeltés, mert az az indulatokra, az agresszióra, az elkeseredésre, a kilátástalanságra épül, és többnyire színtiszta (sokszor igencsak hidegfejű) manipuláció eredménye. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hell all.
Ti meg elvesztek itt az ego rengetegben, én meg most lépek bele :)
Cupp |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Pont ez az. Én azt mondom, legyen választás. Ha nincs, akkor tök mindegy, miért nincs... |
| | | | |
| | | | | | 41. Bence | 2005. március 19. 13:31 |
| | | | | | | Rincewind: szerintem a félreértés abból származik, hogy én totálisan következetlenül használom az egó szót, egyébként egyetértek azzal, amit írtál, kivéve, hogy az egó tehet valamiről, bár ez is csak az eltérő értelmezés miatt van. Szóval ha fáj a fejed, és emiatt ráordítasz valakire, akkor az mi miatt volt, a fájdalom miatt, vagy mert te ezt tetted? Szerintem semmi különbség.
Giggles: persze, hogy semmi értelme, mégis folyton ezt tesszük. Mivel alapvető szinten nincsen különbség, "ott" nem is változik semmi, míg a felszínt folyton kevergetjük. Megint más kérdés, hogy ha az én énem és a más énje mért nem egynemű, ha egyszer bármilyen tapasztalatot a "bennünk" keletkező tudati lenyomata alapján fogunk énnek nevezni, és ez igaz mind a "mások", mind a "saját" tapasztalásra. Szerintem ezek (bárki énje)egyneműségének felismerése csak a világ rekurzív természetének felismerése a gyakorlatban. |
| | | | |
|
