 |
Gyűlölet: a legrosszabb érzésbadcat, 2005. február 18.  | |  | | | | |  | |  | | | Ha jól sejtem, a gyűlölet a tárgyak iránti ellenszenv egyik aspektusa. Ez esetben a mesterem azt tanácsolná: a gyűlöletet az eredetében feloldva lehet megszüntetni.
Persze könnyű ezt mondani. De mégis, a gyűlölet nem fakadhat a semmiből... Amint a valós okot megtaláltad, biztosan megszűnik a gyűlöleted.
Ha ez nincs meg, nem szűnhet meg a gyűlölet, legjobb esetben "szunnyadó" állapotba kerül. Azok alapján amit írtál, szerintem ezt te is érzed, talán ezért nem elégítenek ki a "zéró értelem, féktelen röhögőgörcs, nulla tapasztalat" - trippek.
Ezek nem oldják meg a problémádat, csak "elaltatják".
Mégis, ez szerintem egyáltalán nem haszontalan.
Ameddig a problémák alszanak, addig tudattalan (ami később úgyis tudatosodik) és tudatosan sokkal hatékonyabban képes dolgozni a megoldásukon az ember. szerintem.
Talán érdemes úgy tekinteni a gyűlöletre, mint egy tárgyra. Próbáld megfigyelni ezt a tárgyat, és közben ne táplálj érzelmeket iránta. Ne gyűlöld a gyűlöletet, ne is szeresd, jó-rossz tulajdonságokkal ne ruházd fel, és légy alázatos. Ha kitartasz ebben, talán egy nap rádmosolyog, és azt mondja: rám már nincs szükséged - és örökre eltávozik... : ) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Ha nem haragszol, én is idepofátlankodok bölcselkedni...
Ahogy én tapasztaltam a dolgokat:
Az egó az, ami tud gyűlölni, sosem a szív. Tudom, szőrszálhasogatásnak tűnik, pedig nem az. Hidd el. Ez nagyon fontos. Az emberi ego az, ami tud ilyen érzelmeket gerjeszteni, s nem véletlen teszi. Fél a haláltól. Innen ered minden. A halálfélelem. Az összes félelem szülőatyja/anyja az ego, és az ő kis halálfélelme. Tudatosítsd magadban, mit érzel, miért érzed, és hogy ez mit jelent. A tudatosság egy nagyon jó móka. Elveszi a korlátaid. Egy tipp: gyűlölet. Miért? Mert nekem nincs, mert neki jobb, ect...
Van egy szennyestartó kosaram. Lusta vagyok alapvetően. Így, csak akkor mosok, ha már nagyon muszáj. Sosem előbb. Igen ám, de ahogy pakolom tele a kosarat, a sok ruha szépen, lassan nem fér be a fedél alá. És olyankor kinyomják. Végül már nem tudok több ruhát betunkolni, s olyankor kiborul az egész.
Talán jobb lenne mindig szembenéznem a szennyessel, s nem megvárni, míg kiborul az egész, s akkora az adag, hogy rámegy egy egész napom a mosással. Vagy hogy másképp, kicsit mélyen szántóföldi gondolatokkal terhesen fogalmazzak: a szar akkor is szar marad, ha lapátolsz rá némi földet...
Én úgy hiszem, s ha megkérded, miért, hát mert jó ebben hinni, szóval én abban hiszek, hogy lehet nekem bármilyen tuti szerem, bármilyen személyes kis messiásom, az egész nem ér semmit, ha magam sem tudom, hova akarok igazán eljutni. Nem élhetnek helyettem. A döntés az enyém. Amig nincs döntés, nem tudnak segíteni. Csak én válthatom meg magam. Persze. Ha már úton vagyok, mehetünk egy irányba is egy darabig, lehetséges, sőt, az is, hogy elmondja a véleményét, tanácsot adjon, de az már csak a hogyan, s az is felesleges akkor már. De ismétlem, a hogyan, s nem a mi. Találd meg az utad, s akkkor a gomba kísérni fog. Nem rángatni. Hidd el, jobban jársz. Az égiek akkor is megmutatják a valóságot, ha nem akarod. Így működnek. És anyázhatsz nekik, visíthatsz, akkor is elmos az ár. Inkább ülj fel rá. Hagyd abba a menekülést. Ha megtanulsz alázattal fordulni az élethez, s elfogadni a tanításait, s főleg, megérted, mit akarnak ezzel az egésszel, TUDATOS vagy a dolgokra, megérted, mit miért kapsz. Akkor már segítség lesz. Az utadon.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Badcat, ha akarsz valamit a pszilocibin-gombától, akkor nem gyakran kell fogyasztani, hanem nagy dózisban. A gomba feloldja a határokat az emberben, és a hatása alatt intenzíven és kibontva meg lehet élni olyan dolgokat, amik normálisan be vannak csomagolva és el vannak téve a polcra. Ha nem tudod, hogy mi a bajod, akkor így kiderülhet, de ez önmagában nem megoldás. A gomba "szembesíthet" a problémával, más szóval "felszínre hozhatja", de látod: ez nem feltétlen egy pozitív dolog, és nem feltétlen egy kellemes dolog.
Én ismerem azt az érzést, amikor minden illúziótól megfosztva ott áll az ember valami nagyon mély, lecsupaszított egzisztenciális önazonosságban, a gomba szenvtelenül felmutatja a legbelső személyes valóságot, de erre én csak azt tudom mondani, hogy "NA JÓ, DE HÁT ÉPP EZ AZ, BAZMEG!"
Alapjában véve ugyanolyan tanácstalan vagyok ezzel kapcsolatban, mint te, de összességében véve a gomba tényleg csak azt adta, amit ígért: a lecsupaszított valóságot. Ha gyógyító illúziókat keres az ember, szerintem rossz helyen kopogtat a gombánál.
A depresszió, a személyiségzavarok és a pszichózis szerintem mélyebben vannak, mint a kósza neurózisok, mert az ember alapvető beidegződéseiről szólnak, a léthez való alapvető hozzáállásról, nem csupán félrecsúszott tudattalan reflexekről, amik kibogozódnak, amint tudatosulnak és felszabadul a beakadt gátoltság.
A gomba segíthet megfogalmazni a kérdést, hogy valóban így akarok-e hozzáállni az egzisztenciális léthez, de ettől még semmivel nem vagyok közelebb ahhoz, hogy tényleg, ott mélyen megváltoztassam a hozzáállásomat. Ha ragaszkodok az önpusztító bosszúvágyhoz, vagy amiről te beszélsz: a gyűlölethez, akkor magát a hajlandóságot a változtatásra nem fogja elővarázsolni a gomba, szerintem. |
| | | | |
| | | | | | 1. badcat | 2005. február 18. 22:55 |
| | | | | | | tele van a szívem gyűlölettel. nem akarok így élni, pontosabban: nem tudok így élni. szinte minden percem átszövi, gondolni sem tudok másra. lassan már egy éve.
a gyűlölettől nem az szenved, akit gyűlölnek, ő csak tudja, hanem az, aki gyűlöl. mert ő érzi.
nem ismertem ezt az érzést, az elmúlt év hozta. furcsa, hogy olyat tanultam, amitől kevesebb lettem...
ha lehetne 3 kívánságom, az lenne az első, hogy megszabaduljak ettől végre.
3 kívánság híján , próbálkozom.
segíthetnek-e a pszichedelikus szerek a mélyére látni ennek az érzésnek? segíthetnek-e megérteni a természetét?
és szabadulni tőle?
vagy jobb, ha előbb talpra állok, addig pedig kerüljem az utazásokat?
nem tudom mit tegyek.
életem legsötétebb napjait éltem, amikor a gomba olyan félelmetes élményben részesített, amit azóta sem tudok feledni.
egyetlen pillanatba sűrítve szembesített az összes problémámmal, amitől a kilátástalanság érzése bennem akkorára nőtt, hogy sírva fakadtam tőle.
ez nem volt neki elég, ahogy a gondolataim körbe-körbe jártak, megoldást, kiutat keresve, de végül mindig önmagukba visszatérve, százezerszer éltem át a kegyetlen eszmélés pillanatát egyetlen éjszakán. meg akartam halni.
ezután jóideig nem éltem semmivel. mostanában néha igen, de viccnek szántam minden trippet és az is lett belőle. zéró értelem, féktelen röhögőgörcs, nulla tapasztalat.
ha gyakrabban vállalkoznék ilyen kalandokra, az segítene visszatalálni a normális lelkiállapothoz, vagy előbb találjam meg magam, és aztán drogozzak? egy pszichedelikus élmény árt vagy használ depresszív lelkiállapot esetén?
valamit kezdenem kell magammal, mer így tényleg nem tudok élni. |
| | | | |
|
