 |
Ki tehet róla ?!Sad, 2005. január 24.  | |  | | | | |  | |  | | | Bátyám orvos. Mentőzött is egy darabig. A mentősök utálják a hajléktalanokat, akárcsak a rendőrök. Rengeteg küldés van, amikor betelefonál a csövesnek a haverja vagy egy öreg mama, hogy szegény ember ott fekszik vérző fejjel. (Hát igen, ő egy embert lát akinek segítségre van szüksége, a mentős egészen mást lát) Na kimegy a mentő, beviszik, ellátják, elengedik. Másnap csöng a telefon. Kimennek, ááá Józsi bácsi már megint bebaszott és elesett vagy összeverekedett a csöves haverjával vagy lezúzták a rendőrök vagy akármi. És kezdődik minden előlről. Képzelhetitek mennyi kedve van a mentősöknek felhúzni azt a részeg faszt, akit a héten már kétszer felszedtek a járdáról. De a legdurvább hogy közben anyád meghal, mert nem ért oda időben a mentő Józsi bácsi miatt. Hát rohadjon, faggyon meg Józsi bá. Aztán meg az orvos meg az ápoló takarítsa, fertőtlenítse utána a mentőt. Fasza.
Kicsit elkanyarodok. Az öreg mamák gázak. Jár a szájuk. Feljelentik a rendőröket mert lenyomtak egy pofont egy hajlékonynak. Szegény, hát ő is ember. Aztán mikor őket találja be egy ilyen szakadt állat, akkor azért sipákolnak, hogy miért nem csinálnak valamit. Mit? Zavarják haza?
Leginkább a fogyatékos koldusokat utállom. Lehet, hogy nem értetek vele egyet, de szerintem senki ne rakja ki a falábát keresztbe a lépcsőre, igazolva ezzel koldulásának jogosultságát.
A Ferenciek terén volt régen (lehet hogy még most is) egy fiatal srác. Volt valami baj a fejében. Látszott az arcán, mozgásán, hallatszott a hangján. Ő egy kis könyvből ÉNEKELT. Nagyon hamisan, szinte bántó volt, de nagyon megható. Tiszteltem azt a gyereket. Kirakhatott volna egy táblát, hogy fogyatékos vagyok adjál pénzt, de nem tette. Kiment minden nap és énekelt. Adott valamit (amit tudott) és én adtam neki cserébe valamit.
Az Örs Vezér téren szoktam látni mostanában egy tolószékes nőt. Borzalmas. Szakadt, gusztustalan állat. Folyamatosan mond valamit, de nem is érteni, csak hörög. Egy darab alkoholista szar. Ő mit ad azért, hogy én támogassam. Semmit. Mindíg oda áll ahol a leginkább útban van. Legszívesebben kioldanám a féket a kocsiján, azt had guruljon a tíz sávos út közepére.
Na, egyenlőre kidühöngtem magam. Utállom a gusztustalan csöveseket és sajnálom azokat akiknek ha lenne lehetőségük élnének vele.
Minden jót!!! |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Hali!
Én akkor szoktam leginkább belegondolni milyen szar lehet az utcán élni, mikor nagyon hidegben megyek hazafelé és várom, hogy jöjjön a busz. Alig bírom kivárni azt a pár percet amíg megjön. Miközben várom és didergek pontosan tudom mi fog történni. Megjön a busz, felszállok, leszállok, két perc séta, aztán meleg, kaja, pia, nagy kád víz. Ilyenkor (miközben rohadtul fázom) mindíg eszembe jut mi lenne ha nem lenne hol leszálnom a buszról, vagyis akárhol leszállhatok, tök mindegy, mert sehol sem lakom. Leszállok és fázom tovább. Felszállhatok egy másik járatra és megint leszállok. Közben megiszok egy üveg bort, alszok egy pad alatt, telnek a napok, de nincs egy biztos pont ahova hazaérhetnék, nincs vége soha.
Szerintem a hajléktalanok közt biztos vannak olyanok, akiknek ha lenne lehetőségük, élnének vele. De rengetegen vannak akik nem. Rengeteg gusztustalan féreg van, ha adnál nekik egy millát, elköltenék, aztán vissza az utcára. Kiváncsi vagyok hány százalékuk lehet normális, akit emberszámba lehet venni.
Aki maga alá szarik, egyáltalán nem törődik azzal, hogy hogy néz ki, nem érdekli, hogy büdös, hogy koszos a ruhája, egyáltalán semmi sem érdekli, csak koldul/lop/üveget gyüjt aztán vesz egy fröccsöt, majd koldul/lop/üveget gyüjt aztán vesz egy fröccsöt... na azt én nem veszem emberszámba. Mert lehet máshogy is, mert nem minden hajléktalan ilyen.
Ha odajön hozzám egy csövi, illedelmesen köszön és kér valamit, adok, szívesen el is beszélgetek vele. De ha odatántorog valami darab szar és elkezd hörögni, nem is köszön, stb., akkor elküldöm a retkes fa..ba.
Remélem értitek, amit mondani akarok. Mint bárhol, itt is van jó és rossz. Csak azt nem tudom milyen arányban állnak.
folyt köv |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen, szerintem is van ebben valami. A nincstelenség és az elkeseredettség még nem kellene, hogy pofátlansággá változzon és tiszteletlenséggé. Valahol mégis megértem őket, de ki segít rajtuk, ha tiszteletlenül állnak egy másik emberhez? Nagyon jóhiszemű, jószívű barom vagyok, és néha olyan sajnálatot vagyis együttérzést tanusítok, hogy ha van mit, akkor adok. És mikor látom, hogy eldobja amit adok, ha esetleg az nem pénz?
Mint mindenhol, itt is vannak kivételek.
Az a baj, hogy sokan nagyon előítéletesek egy-egy rossz élmény után. Kevés az objektivitás az emberekben, meg az empátia.
Arany középút, és akkor rendben van minden. :)
Azért is érzem, hogy hozzászólhatok ehhez, mert nekem sajnos egy nagyon közeli és szeretett rokonom, sokáig koldult. Két felnőtt gyermeke élte az életét, persze az ő nyakán... Egy házban laktak heten, néha nyolcan. (mikor-ki...?) Munka? Dehogy.. Pár év után kilakoltatás, és most egy "épületben" élnek ami egy darab szoba és semmi más.
Ami azt illeti, én haragszom rájuk és nem sajnálom őket, az egész család tisztában van vele, hogy ami történt az mind az önnön hibájukból történt.
Rossz érzés, hogy nem segíthetünk igazán rajtuk, de nem is igazán foglalkozom velük.
Szerintem, ne mondja senki, hogy egy hajléktalan/nincstelen, nem tehet arról amiben épp van. Van, hogy tehet, de van, hogy nem.
Sziasztok. |
| | | | |
| | | | | | 125. propio | 2006. február 8. 21:48 |
| | | | | | | ...én nem tehetek róla, hogy ők ide jutottak...1 cigit adok, de mikor a 100-as nem elég, mert "én nem fogok hazudni, akarok egy sört+egy felest & a kilóval ne vicceljek", akkor ne má..minek fagynak meg a keletinél? miért nem mennek ki az erdőbe ősszel fát gyűjteni (neadjisten szart lapátolni pénzért), hogy legyen mivel fűteni télen??
ok, hogy szociális dolog+minden, de akiket nap, mint nap látok csövik, azokról lerí, hogy nem akarnak dolgozni...erős emberek & középkoró nők........én meg nyomom & ennyi...
szerintem nagyon nagy %-ban tehet az arról, hogy oda került ahova, aki........... |
| | | | |
| | | | | | 124. senky | 2006. január 24. 09:18 |
| | | | | | | | "Még soha nem hívták fel ennyien a segítő szolgálatokat, hogy alvó embert láttak az utcán, mint tegnap este"-ezt hallottam a tévében és nagyon örültem neki. Úgy látszik ha nagy gond van tényleg tudunk figyelni egymásra!! |
| | | | |
| | | | | | 123. senky | 2006. január 23. 14:41 |
| | | | | | | | 99,9% rajtad múlik? Szerintem nagy% azon múlik hova születsz (mennyi olyan hozzátartozód van, akire számíthatsz, akik esetleg befogadnak vagy kölcsönadnak), nagy % "véletlen (és ha leég a házad??Akkor hova mész? Vagy elönti az árvíz?). Szerintem a géneknek csak annyi szerepük van a hajléktalanná válásban, hogy ha nehéz helyzetbe kerülsz arra hogyan reagálsz, hogy kezeled a helyzetet. De ez se csak gén, ez is összefügg a neveléssel és a környrezettel, amiben felnőttél. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | azt olvastam elöször h gépeken:) |
| | | | |
| | | | | | 121. ynul | 2006. január 18. 16:04 |
| | | | | | | 99,9 % rajtad múlik
a fennmaradó meg a géneken :) |
| | | | |
| | | | | | 120. senky | 2006. január 18. 11:58 |
| | | | | | | | Nekem az egyik közeli ismerősöm nagyon a "szakadék szélén áll". Kevés választja el a hajléktalanságtól. Dolgozik, neveli egyedül a fiát és mégis...Tudom, ő is sokmindenről tehet, ami az életben "történt vele"(nem alkoholista és nem drogos) de ki nem követ el hibákat??Na mindegy sok tényező befolyásolja az életed alakulását, én nem hiszem, hogy csak rajtad múlik. Szerintem nagyrészt nem rajtad múlik... |
| | | | |
|
