 |
átlagembereklagelli, 2005. január 11.  | |  | | | | |  | |  | | | Fura mennyi mindenben egyetértek veled jean-sol-partre! :]
Igen, én is kérdezni akartam costa, hogy a saját egódat akarod csökkenteni vagy másét? mert szerintem ez mindenkinek a magánügye és a az égvilágon senkinek semmi köze ehhez. nem hiszem, hogy van ennél személyesebb dolog minthogy saját magadat formálod, ebbe más nem szólhat bele, még akkor is ha te látod hol a hiba -csak azt hiszed...-
kívül állóként nem tehetsz semmi csak ott állsz mellette, támogatod és példát mutatsz /ahogy ezt már jean-sol-partre is mondta;)/
Én azért tartom hasznosnak az ego uralmának csökkentését, mert szeritnem ez az, amitől az emberek rosszul érzik magukat, az a tökéletlen személyiség, ami örökké a tökéletességet akarja elérni/ és nem veszi észre, hogy nem is az a cél, hanem a teljesség./ de mindig csak a saját hibáit látja -és folyamatosan ott kattog az agyadban-. Az emberekben ez az a rész ami különböző, hihetetlenül változatos. De azt hiszem szükség van rá, mert nélküle nem lenne kreativitás-itt gondolok pl. egy probléma egyedi megoldására-.
Ezt gondolom én most ebben a pillanatba / elég gyorsan tud változni a véleményem az új információk hatására... :]/ |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Írtam én már ide évekkel ez előtt is, csak aztán egy ideig nem volt annyira érkezésem...
most meg megint. : )
Mindig nagyon szerettem az itteni beszélgetéseket, nagyon sok mindenen keztem el itt elhangzott dolgok alapján gondolkodni.
már csak néhány hónap és újra otthon vagyok
píszendlávriszpekt |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jeon-sol-partre én csak azt nem tudom, te eddig miért nem fórumoztál? :)
Costa én már voltam az önző-önzetlen felállású kapcsolatban és ki lettem használva nemkicsit. Persze vak voltam és hagytam. Ne hagyd, bármennyire is fáj, ha a másik önző akkor kénytelen vagy elvágni magadtól azáltal, hogy te is önzőn viselkedsz, mint védekezés. Írhatja valaki, hogy nem szabad belemenni az önző kis játékaiba, de szerintem egy "áltagember" nincs olyan szinten, hogy egy önző ember önzései ne okozzanak idővel egyre több fájdalmat neki.
Nagyon megbántam, hogy nem dobtam ki egyből. Hiba volt. Mondd meg neki azt, hogy neked ez már nem pálya és pápá. Ha szeret akkor VISSZA fog jönni, ha nem akkor meg jobb is. Talán így ráébred arra, hogy rajta kívül Te is vagy a világon és, hogy mennyit jelentesz neki, de sajnos az is lehet, hogy csak évek múlva jön erre rá amikor már késő. Most mondanom sem kell, hogy magamról beszéltem, de hátha segít.
Ami meg a félreértelmezett ego-csökkentéses dolgot illeti azon is töprengtem már. Ott elkövettem azt a hibát, hogy a másik egós megmozdulását (pl. amikor egy trippen kattog valamin ahelyett, hogy átérezné) arra én az egómmal reagáltam. Mondanom sem kell, hogy nem volt eredményes, de hát zavarta az egómat a másik egósága és így én is egós lettem.
Szóval teret adni igen ez jó, a bizalom is fontos és főként észrevenni a saját egós reakcióidat a másikra és azokat kezelni. Szóval egyszerűen csak nem reagálni az ő tudattalan folyamataira, mert ha reagálsz az általában nálad is tudattalanul fog működni. Ezért itt is fontos, hogy ne csak rá, magadra is figyelj és megtartsd a saját tudatállapotodat, ami idővel a fogékony/folyékony emberekre át fog ragadni.
De erre neki kell rájönnie, te max rá vezetheted azzal, hogy ott vagy és képviseled a trippet, mindenesetre ameddig nem érzi át addig nem tud kilépni magából és csak az egójában fogja keresni az átérzé lehetőségét.
Türelem, megértés, elfogadás és persze bizalom. Szerintem, ha két ember megnyílik egymásnak akkor onnantól már nem kellenek a szavak és valóban meg tudod mutatni neki azáltal, hogy el/kiragadod. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ajaj!
Az a baj Costa, hogy akkor te végül is lehet, hogy nem azt akartad kérdezni: "lehet-e segíteni valakinek az ego csökkentésében", hanem, inkább azt, hogy 'el lehet-e érni valakinél az ego tombolásának, dinamikáinak mérséklését és ezáltal meg lehet-e menteni egy kapcsolatot'?
Ha ez utóbbi a kérdés, akkor szerintem nem. Eleve, ha egy kapcsolat megmentéséről beszél valaki, az egy birtoklásra épülő, tudatosságmentes kapcsolatról beszél.
Aki nem birtokolja, hanem elfogadja a másikat (illetve nem 'birtokoltatja' magát) az tudja, hogy semmilyen állapot sem tart örökké, és nem úgy értelmezi azt, ha két addig együtt élő ember külön utakon folytatja, hogy akkor most megszűnt egy kapcsolat, elveszítettem valakit. Soha nem tudod mi történik később.
Ha valaki annyia önző, annyira erősen egovezérelt (tegyük, hozzá, egy adott életszakaszában), hogy nem tudod tolerálni, akkor miért kell vele maradni? Ha ragaszkodsz az a te egód.
Teret adni valakinek azt jelenti, hogy hagyom hadd járja a saját útját. Ez néha azt is jelenti, hogy elengedem, hogy elválunk.. aztán ha úgy alakul újra visszatér majd az illető. Ez az igazi elfogadás. Minden, ami ennél kevesebb az az ego színjátéka.
Ime a szerelem dekonstrukciója. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | most így írnék 1-2 dolgot, csak félreérthető lenne és talán sokan megharagudnának. :-) úgyhogy inkább nem mondom. :-)))) szemtől szembe elmondanám ha erről beszélgetnénk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | gondoltam is rá, hogy megkérdezem, hogy most ilyen vallásos oldaról szeretné kérdezni, vagy csak úgy a hétköznapi értelemben... ezért mondtam, hogy konkretizáljuk. Az ilyen elszállt dolgokhoz nem tudok hozzászólni meg nem is akarok belebonyolódni. :-) szóval leírtam amit gondoltam. Különben miért akarná valaki a másik egóját csökkenteni, ha nem a "saját érdekében"? gondoltam én. :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az 'ego' foglamát a tudományokhoz közelebb állók többnyire a freudi értelemben, a spiritualitás irányában érdeklődők inkább a buddhisták 'elme', vagy a védák 'maya fátyla' kifejezésével analóg módon használják, míg az emberek többségének fejében pedig tökéletes káoszt alkot a különféle fogalomhasználati módok ad-hoc, 'intuitív' keverése.
Itt a többség a spirituális és nem a "tudományos" értelmezést követte, aminek keretében az ego-ra, kb. mint az elkülönült személyiség(ünk) ILLÚZIÓJÁRA tekintünk. (Nagyon nehéz megfogalmazni, de azért sokan próbálkoztak már: pl. "Az ego az a hamis öntudat, amely a puszta /abszolút/ létezésben gyökerezett identitásunk elvesztése után kialakult, és amely teljesen 'önjáróvá' vált." "Az ego egy mindekit érintő elmebaj, egy téveszme, pszichózis, a valóságtól való eltávolodottság elmeállapota amely 99,9%-ban elterjedt az egész bolygón...")
1esek aszongyák nincs rá 'szükség'.
Mármint a 'csökkentésére'.
Szerintük eccerűen csak egy folyamatról van szó. A tudatosság evolúciójáról.
Van aki szerint nem is lehetséges 'csökkenteni'. Ezt a megközelítést próbáltam felvázolni az előbb. Lehet segíteni olyan helyezet teremtésével, amiben a csökkenés könnyebben bekövetkezhet.
Sokan viszont azt gondolják, hogy jobb lenne, ha sikerülne mérsékelni az emberek tudatosságtalanságát, identitásbeli tévelygését, mert amíg az ego uralkodik, addig az emberek nagyon sokat bántják egymást, és nagyon sok szenvedést okoznak maguknak és másoknak . |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | a bizalommal kapcsolatban nem tudok mit mondani, mert szerencsére azzal nálunk még nem volt baj. Nehéz lehet, de talán visszaállhat... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szurkolok, hogy sikerüljön legyőznie magát. Ha fontosabb vagy neki, mint a saját kis hülyeségei, akkor megteszi. :-) én 3 évig harcoltam a "jogaimért" de megérte. :-) |
| | | | |
| | | | | | 191. costa | 2007. június 15. 13:15 |
| | | | | | | köszönöm válaszaitokat.
makilány: igen ez már jó ideje így működik, de sokszor még ez is kevés. remélem ebben az esetben az akarat erősebb lesz mint bármikor és az illető erős lesz.
A bizalom ennél úgy gondolom még fontosabb dolog. Vissza lehet e szerezni a bizalmat ha már egyszer valaki eljátszotta? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | először is szerintem konkretizálni kéne, hogy mit jelent az, hogy "segíteni csökkenteni az egót" és miért van erre szükség.
Nekem ez jut róla eszembe: van 2 ember. Az egyik önző, a másik meg szeretné, hogy vegyék figyelembe az ő kívánságait is. Ha ez a helyzet, akkor nem tudom az elfogadás az mennyire hatásos. Meg amúgy is, ha valakit elfogadunk úgy, ahogy van, akkor miért változna? Ha ez a helyzet, akkor azt tudom tanácsolni, hogy az illető álljon ki magért, mondja el mit szeretne, mindig mondja el, hogy mi a baja a másikkal. Ha a másik szereti és akar változni azért, hogy jobb legyen, akkor megteszi. ha meg nem, akkor nem.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Kicsit elkanyarodtatok: mindenki arról kezdett beszélni, hogy mások segítése, altruizmus, önfeláldozás csökkentheti-e ez a egót pedig Costa kérdése arra vonatkozott, hogy lehet-e segíteni valakinek az ego-csökkentésében!
(Egyébként a segítség és az ego kapcsolatáról Cauldfield és Danika elég jókat írtak. Sajnos nagyon sok szenvedést okoz a "segítő szándék", de hát itt is csak tudatlanságról, tudatosságtalanságról, vak vezet világtalant-ról van szó)
Szerintem Zsuzsk4 adta eddig a legjobb választ: szavakkal nehéz ennél jobban átadni ezt a dolgot.
Megfogalmazta a legfontosabbat: nem lehet segíteni, olyanon aki nem akarja. Pontosabban, a 'fizikai' segytségnyújtáson kívül (a saját szükségleteik kielégítésésre képtelenek segítése, a kiszolgáltatott helyzetben lévők kiszolgáltatottságának csökkentése), csupán egyetlen egy módon lehet segíteni egy másik emberenk bármiről is legyen szó, de különösképpen az ego csökkentését illetően: azáltal, hogy teret adunk neki.
Az ego akarat. Akarattal, tervszerűen, célzottan nem lehet 'csökkenteni' az erejét, mert tüzet nem lehet tűzzel eloltani (robbantással igen --> ez egot is nagy mértékben gyengítik az extrém tudatállpotváltozások sokkhatásai).
Az ego a tudatosság hiánya, félreértés. Sötétség, amit csak a tudatosság, a megértés fénye tud 'csökkenteni', elszolatni.
A tudatosság növekedését, a megértést, pedig semmilyen módon nem lehet külső módszerrel meggyorsítani. Minden olyan törekvés, amely arra irányul, hogy elérjem, hogy a másik megértsen valamit a saját egós dinamikám, és a játszmák sorát növeli csak tovább; a drámát, az őrületet fokozza.
Az ego alapvető áramlata, mintázata a halálfélelm, a rettegés, minden dinamika ebből bonatkozik ki, erre épül. A félelem csak az egymás iránti bizalom növelésével csökkenthető. Minden lehető módon biztosítani kell egymást arról, hogy igyekszünk nem bántani a másikat.
Egy módon lehet tehát csak segíteni: teret adni. Ez pedig annyit jelent, hogy elfogadni. Maximálisan elfogadni, és türelemmel lenni.
(Ezen kívül persze fontos az, amit saját cselekedeteinkkel példaként mutatunk. Minél hitelesebben él valaki annál nagyobb erővel hatnak élete pozitív példái a környezetében lévő emberekre, de ezt nem nevezném segítségnek.)
|
| | | | |
|
