 |
átlagembereklagelli, 2005. január 11.  | |  | | | | 212. Nihil | 2007. június 29. 10:57 |
| |  | |  | | | | |  | |  |
| | | | | | 211. costa | 2007. június 19. 08:06 |
| | | | | | | | jean: nem egyáltalán. nagyon tanulságos dolgokat írsz. teret hagyok és várok. ennyit tehetek. már küzdöttem eleget. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bocsi, akkor lehet, hogy félreértettelek : ) |
| | | | |
| | | | | | 209. costa | 2007. június 18. 20:11 |
| | | | | | | | makilány hozzászólása közelebb áll az igazsághoz.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | én csak arra emlékszem, hogy a másik állítólag kicsit ego. de azért ő szeretne próbálkozni. csak bíztatni akartam, hogy próbálkozzon. de persze úgyis azt csinál amit akar. Az egymáshoz passzolás alakulhat.
amiben különbözik azt leírtam. :-) meg már amúgyis túl sokat. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem az volt a probléma eleve, Makilány, hogy nem megy az egymáshoz igazodás,és a változás?
Szerintem ezt így a szavak szintjén a többség azért tudja, de gondolom, hogy Costa is azért kérdezte amit kérdezett, mert náluk (sem) ment (erre mintha utalt is volna egyszer).
Egyébként, ha te szerinted is jobb odébbállni, amikor nem megy az egymáshoz alkalmazkodás, akkor miben tér el az álláspontod az enyémtől? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Ha ez utóbbi a kérdés, akkor szerintem nem. Eleve, ha egy kapcsolat megmentéséről beszél valaki, az egy birtoklásra épülő, tudatosságmentes kapcsolatról beszél.
Aki nem birtokolja, hanem elfogadja a másikat (illetve nem 'birtokoltatja' magát) az tudja, hogy semmilyen állapot sem tart örökké, és nem úgy értelmezi azt, ha két addig együtt élő ember külön utakon folytatja, hogy akkor most megszűnt egy kapcsolat, elveszítettem valakit. Soha nem tudod mi történik később."
miért nem? Vannak emberek, akik úgy érzik, hogy nekik minden jár, vagy legalábbis több jár, mint a másiknak. Ettől függetlenül ők is tudnak szeretni. Rá lehet őket igenis ébreszteni, hogy neked ez a kapcsolat így nem jó, szereted őt és vele akarsz lenni de ehhez neki változnia kell. És ha akar téged akkor változik, ha nem, akkor tényleg ki kell rakni. Itt nincs helye "elfogadásnak". Egy kapcsolat arról szól, hogy 2 ember találkozik, igazodnak egymáshoz, változnak. Nem az van, hogy van 2 tökéletes lény, akik tökéletes kapcsolatban vannak vagy különben szakítaniuk kell.
Pontosan attól tudatos egy kapcsolat, hogy van közös jövő, hogy egymáshoz igazodnak. Ha szeretek valakit akkor boldoggá akarom tenni tudatosan.
"Ha valaki annyia önző, annyira erősen egovezérelt (tegyük, hozzá, egy adott életszakaszában), hogy nem tudod tolerálni, akkor miért kell vele maradni? Ha ragaszkodsz az a te egód."
Hát mert szereted. És mert "meg akarod menteni a kapcsolatot" mert vele akarsz élni. Mert akkor is boldoggá tesz.
Én is a saját példámról beszélek. És ha szeretitek egymást és mindketten képesek vagytok változni, akkor minden lehet.
De az igaz, hogy neked is változnod kell, nem szabad hagyni magad. Nekem is sokmindent le kellett küzdeni magamban, mert igaz az, hogy te is tehetsz róla, hogy hagyod magad elnyomni. Nekem is sok dolgot le kellett küzdenem magamban, nehéz volt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Costa!
Olvasd el a 194-es hozzászólást! (Ha bővebben akarsz olvasni a témában, akkor Szász Ilma könyveit nagyon ajánlom: kiválóan foglalja és hasonlítja össze a különböző értelmezéseket, felfogásokat.)
Meta:
Miért lenne mindegy, hogy ki mit ért az ego alatt? Definiálni csak azért szoktunk valamit, hogy a másiknak legyen egy kis esélye felfogni, hogy mit is akarunk mondani. Nem a világot határozzuk meg ezáltal, és nem is egymással vitatkozunk azon, hogy 'ki tudja jobban'.
Az energetikai dinamika szerintem is fontos része az egésznek, de egyrészt szinte semmit nem tudunk még a dolgoknak erről az oldaláról, másrészt - mint már írtam - azért a spirituális megközelítések többségében elsősorban az illúzió, a hamis öntudat, a téves identitás, a valóságot eltakaró fátyol stb. a lényeg.
Nagy ego - kis ego: szerintem nincs túl nagy jelentősége, a tudatosság mértéke számít, és ez nem attól függ, hogy milyen szerepeket játtszik valaki, - hogy mindenható diktátornak, főokosnak, szerencsétlen bénának, vagy átlagos jómunkásembernek képzeli-e magát.
A környezet megismerése fontos lehet a megértéshez; 'megváltozTATNI' viszont szerintem továbbra sem lehet senki sem... se spirálisan, se átlósan, se keresztbe |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nameg persze utána elemezd costa a viselkedésedet (re: fwd: zsuzsk4), h te mennyiben járulsz hozzá, hogy egy adott kapcsolatban olyanná fajuljon az "energia-megosztós-játék", h kijelentsd egy másik lényről, hogy annak "túl nagy az egója".
talán az előzőleg leírt triviális példázat segít ebben.
így, úgy, amúgy. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | tökmindegy hogyan definiálod az egót.
van akinél egy energiatöbblet -alapjáratban is nagy energiafelhasználás, vagy erős kisugárzás, ezért többet vesz le a körülötte evő emberekből,
vagy folyamatos megfelelni akarás az adott helyzetnek, elismerésre vaó törekvés, stb, ezek árnyalatai.
a "nagy ego" két úton alakul ki:
1. alany folyton "nagy egójú" emberekkel van körülvéve, emiatt ez a precedens, plusz próbál nem elnyomódni, állandó kompetícióban van a környezetével, és magával ebbő fakadóan később
2. alany "kis egójú" alacsony rezgésű emberekkel van körülvéve, akik "nagy egót" gyártanak neki.
(persze alkati, genetikai, memetikai kérdés, hogy kinél, hiszen ki így, ki úgy reagál körüményekre,
van aki az első, van aki a második sztituáció folyamatos jelenlététől - vagy létmeghatározó helyzetben létrejövő körülményétől - lesz nagy egó,
van aki a fenti két helyzetben sem.)
érdemes megfigyelni costa az ismerősöd családját, baráti körét, idoljait, s azokat megváltoztatni.
a személyiségváltoztatásnál a legegyenesebb út a spirál. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | onyutha judit négerimitátor. |
| | | | |
| | | | | | 201. costa | 2007. június 16. 14:19 |
| | | | | | | zsuzska:
konkrétan most másét de sokszor harcolok a sajátom ellen is.
egó= önzőség, csak magamra figyelés, csak saját kényelmem keresése ?? |
| | | | |
|
