 |
átlagembereklagelli, 2005. január 11.  | |  | | | | |  | |  | | | | Énis. Amúgy a példában nem a csöves a lényeg hanem a két fajta segítségnyújtás! |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | amúgy részemről ez nem volt vita, mert én csak beszélgetek most éppen. :-) de most lépek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | jó hát most lehet, hogy tök egyetértünk... van empátia, nyilván azért segítek, mert gondolom, hogy neki szar. de attól még van bennem jó érzés a segítés után és ha tudom magamról, hogy sokat segítek, akkor azt gondolom, hogy én egy segítőkész ember vagyok. és ez végülis jó érzés. :-) na csavarjam még? :D
de nemtom ezzel a csövis dologgal kicsit ambivalens vagyok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | egoista altruizmus: jót teszek valakivel, mert ettől jófejnek érzem magam és az nekem jó. (e célból teszek jót a másikkal) - én erről beszélek.
azon, hogy mások szemébe jófej leszek könnyebben túl lehet lépni sztem ezt a témát illetően.
és igen, akinek nemnagyon van pénze, az ne adjon a csövinek, nekem sincs, és én is csak néha-néha adok egy kis eléggé aprópénzt, hogyha éppen csörög a szebemben és olyan kedvem van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | haha, olyan butaságokon tudtok vitatkozni,
az elsődlegesnek önmagad és a legszűkebb családi ill. baráti körödnek kell lennie szerintem, hiába adsz a csövesnek egy kis zsetont, max
a., egy napját megkönnyíted egy icipicit
b.,adsz neki pénzt borra h szétcsattintsa a fejét
vagy ami mégjobb pölö; Debrecen főutcáján lévő csöves apja [és ő maga is] egy kőgazdag illető, villájuk van, nagyon durva biznisz van a koldulásban.
nemjó megoldás egyik sem. gondolkodj globálisan ,cselekedj lokálisan. ah már ego; az ÉN példám;
hiába forgok a hatszázmillió éhező arikai gyereken, úgysincs meg az anyagi és hatalmi hátterem a probléma megoldására, és ezzel csak saját kedélyem lesz rosszabb, ezért környezetemé is.
elég nekem azon forognom h pölö anyukám 17 évesen megszült engem, majd 2 testvérem, és a saját életének és álmainak feláldása árán megteremtette az anyagi körülméyneket szépen lassan egy olyan élethez, amiről a szüleim nem is ábrándozhattak.
én azt mondom a csöves témát meg az egot ne forogjátok túl. ha úgy látjátok, vegyetek neki egy túrósbélest v dobjatok oda neki egy kis aprót, és legyen számotokra ő emlékeztetője annak, hogy Ti milyen szerencsések vagytok hogy a legnagyobb problémátok gey kényelmes fotelban ülve vitatkozni olyan kérdésekről, h mi a zegó, h lehet csökkenteni, egyáltalán kell-e, vagy csak unatkozok de nagyon...
[én unatkozok, mert egés znap tanulnom kéne érettségire, azért érek rá írógatni ide... xDDD ] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az, hogy kívül látják az is jó érzés belül, mint ahogy az is h segítettem és jó ember vagyok. Ebben nincs empátia.
Akkor van "önzetlen" segítségnyújtás amikor beleképzeled magad a másik helyzetébe és ezért segítesz neki. Mert segíthetsz úgy is, hogy jaj szegény biztos szar neki tessék itt egy 100as és most jót tettem, de ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy tényleg egy pillanatig is elképzelted vagy átélted azt, hogy milyen lehet az utcán élni neki és belegondolsz abba, hogy az a 100 forint csak egy pillanatnyi megoldás. De mondom még egyszer, hogy már elképzelni is abszurd azt, hogy valaki ilyen szinten empatikus legyen egy csövivel, de aztán kitudja... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem, nem arról van szó, hogy mások lássá, hanem az, hogy te belül mit érzel a segítés után. jó érzés tölt el, mosolyogsz, hogy jót tettél, megkönnyíted valakinek a dolgát...
mondjuk nemtom a csöviknek nem szoktam pénzt adni. Most lehet, hogy ez csúnya dolog, de azért... nekem is alig marad a hó végére. :-( nem az a segítés netovábbja, hogy elviszed a lakásodra hogy lakjon ott!! szerintem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egoista altruizmus: adok pénzt a csövinek mert akkor mások látják milyen jó ember vagyok.
Valódi altruizmus (empatikus): szia csöves bácsi, adok kaját, kapsz tiszta ruhát, aludj nálunk és holnap kitaláljuk mi lesz.
Az már más kérdés, hogy az utóbbit már elképzelni is nehéz... :-\ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
pont ez az. te nem azért segítesz, mert önzetlen vagy, hanem mert szereted magad az önzetlenség álfátyolában látni. szereted érezni hogy jó ember vagy, és az, hogy valakinek segítettél, bizonyságot tesz neked arról, hogy ez így is van, jóember vagy. valójában az egész nem arról szól, hogy te önzetlen lennél, hanem arról, hogy szereted azt az érzést, amikor annak hiszed magad, mert az jó. ebből a szempontból az egész rólad szól, hogy te jól érezd magad, azért segítesz a másiknak.
máskülönben a másiknak ettől jó lesz, és neked is az lesz, úgyhogy ezzel a részével nincs semmi probléma, ha mindenki legalább ilyen lenne az erőteljes haladás volna.
szenvedni és mártírarccal segíteni semmiképp sem jó és nem is kell, az a másikban bűntudatot, rossz érzéseket kelthet, valójában pedig csak a mártírsegítő kis játszmája.
az egoval nem kell hogy bajod legyen, van akinek baja van vele, van akinek nincs, van aki szeretne megszabadulni tőle vagy minimalizálni-kordában tartani, van aki pedig nem.
én nem azért szeretnék segíteni másokon, hogy jól érezzem magam ettől a cselekedettől, pusztán olyan szeretnék lenni, aki segít adott esetben, és kész. persze furának hangzik, de tudatalatt tényleg ez van sztem, hogy azért segítek mert attól nekem jó lesz a bennem is meglévő morális rendszer végett. az ember az állatot meglehetősen túlszárnyalja - mégis egyfajta állati testben van benne, állati ösztönökkel, emberi és szellemi tartalommal és lényeggel. valahogy megjelent az egó, aki ezeket az ösztönöket ki akarja elégíteni, akar, és megelehetősen "földhözragadt" természete van, ahhoz képest, hogy az emberben ott a lehetőség arra is sztem, hogy olyan legyen neki az önzetlenség, mint a levegővétel, és azért legyen önzetlen,mert egész lényegével tényleg az, ne azért, mert az egó ezzel elégíti ki magát - de egyébként lehet le se szarná a többieket, ha nem "kapna" semmit cserébe a segítségért.
úgy akarok segíteni mint ahogy a levegőt veszem, természetesen, öröm, bánat vagy elégedettség érzése nélkül - már magára a segítő cselekedetre vonatkozóan. mintha megvakarnám a fejemet.
|
| | | | |
| | | | | | 179. Zaxxon | 2007. június 14. 15:30 |
| | | | | | | | "A szerénység annak a művészete, hogy mások jöjjenek rá, milyen rohadt jófej vagyok igazából" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | MOst nem azért... de miért lenne rossz az, hogy jól érzem magam attól, hogy jó dolgot csináltam? Én szeretek segíteni az embereknek, mert szeretem azt az érzést, hogy segítettem, hogy neki jó lett nekem meg jó érzés, hogy jó ember vagyok... inkább legyek mártír és szenvedjek és közben szenvedő arccal segítek másokon, hogy ne legyen nagy az egóm?? :D
Különben meg magyarázza már el nekem valaki, hogy miért rossz az ego? Amellett persze, hogy nem kell elszállni magadtól...
Miért akarod csökkenteni az egót konkrétan? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | jaja csak nehéz sztem úgy háttérbe szorítani a saját igényeket mások előnyére, hogy (legalábbis kezdetben) ne fogalmazódjon meg az emberben akár egy ilyen mondat: na most jóarc voltam. igyekszem én is gyakorloni azt hogyha pl hajléktalannak adok pár forintot vagy kaját akkor szemrebbenés nélkül gyorsan továbbmenve mindezt el is felejtve és nem tudatosítva tegyem, úgy hogy kicsit se érezzem magam jófejnek az egésztől.
egyébként az egóhizlalás sem biztos hogy olyan rossz, szóval inkább legyél úgy önzetlen, hogy közben ettől jófejnek érzed magad meg ilyenek, minthogy köcsög legyél. : )
a hálát meg nem is említettem, az persze alap hogy az az iránti elvárást/igényt el kell felejteni ha önzetlenségre törekvésről beszélünk, mégis szerintem ez még könnyebb része, nekem a fent vázolt "most jófej voltam" érzés illetve gondolat abszolút elmaradtatása okoz inkább nehézséget. |
| | | | |
|
