 |
Megint könyvet írok :-)Biga Cubensis, 2004. december 28.  | |  | | | | 49. the end | 2009. szeptember 9. 21:42 |
| |  | |  | | | ez duurva!
tetszik! ha esetleg van még, szívesen elolvasnám :) érdekes abba is belegondolni, hogy vajon ez milyen körülmények között juthatott eszedbe... mi volt az ihlet stb... nemtom én tudnék-e ilyet... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | A zen cuccaimmal Hejőt lehetne rekeszteni :-) Még pár oldal hiányzik, hogy készen legyen a könyv. A következő történet sok embernek bejött, sőt volt hogy már mesélték is egyik barátomnak egy másik városban, (email-ben kering a hálón).
Mostmég Rinpócse
Élt egyszer egy ember, akit Mostmég Rinpócsének hívtak, s azt beszélték róla, hogy elérte a nirvánát. Számtalan követője akadt, ahogy ilyenkor lenni szokott, s nem múlott el nap, hogy ne zavarták volna meg magányát.
- Avass be Rinpócse! - kérték - Had szegődjek a szolgálatodba.
- Miféle badarságokat beszéltek! - csodálkozott ilyenkor, s hogy a keresőket kiábrándítsa, kitalálta, hogy aki megfelel neki két kérdésre azt tanítani fogja. A kérdésekre persze lehetetlen volt jól válaszolni. Egyszer azt kérdezte:
- Meséld el nekem, hol voltál 500 évvel ezelőtt!
Máskor meg ezt:
- Meséld el nekem, hol leszel 500 év múlva!
Helyes válasz persze nem akadt, Mostmég Rinpócse pedig a térdét csapkodta nevettében, s legalább jól szórakozott, míg az utat járta. De a keresők nem tágítottak. Tudták, hogy a mester csak próbára teszi őket.
Így vándoroltak nap mint nap, s mivel senki sem tudta merre megy a mester egyáltalán, sokan elmaradoztak, s mind kietlenebb vidékekre értek, úgy lettek egyre kevesebben.
Végül már csak egy kereső követte a mestert. Szó sem esett, csendben vándoroltak, s csak a táj változott körülöttük, hol hegyek szegélyezték a láthatárt, hol üres puszták, hol pedig az örökké hullámzó óceán. Egy napon aztán, ahogy mennek, Mostmég Rinpócse hátra fordult.
- Hát te meg hova jössz? - kérdezte.
A kereső előrelépett s meghajolt a mester előtt.
- Rinpócse, azt hiszem, tudom a választ a kérdéseidre - mondta.
- Na, akkor hol voltál 500 évvel ezelőtt, és hol leszel 500 év múlva? - mosolygott a mester.
- Úgy hiszem Rinpócse, pontosan Itt.
|
| | | | |
| | | | | | 47. the end | 2009. szeptember 9. 16:30 |
| | | | | | | akkor rajta :P
legalábbis ha érdekel, hogy érdekel, mert komolyan érdekel :)
mindkét fajta |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Évekkel ezelőtt én is alkottam pár borúsabb írást, ma már zen történetek jönnek belőlem :-). Nemtom, át kell túrnom a fiókokat ... |
| | | | |
| | | | | | 45. the end | 2009. szeptember 9. 15:12 |
| | | | | | | vííí örülök, ha sikerül vele kicsit átadni amit akartam (egyszerűen csak az volt a cél, h kellően "zavaros" mégis értelmes legyen) :)
hát nekem van még pár, de azok már fele ennyire nem jók... viszont mostanában megint vannak ilyen gondolatok, és gondoltam már rá, hogy leírogatnám :)
nektek nincs véletlenül valami hasonló? én is szívesen olvasom a szétcsúszós "irodalmat" :) persze tripeket is, de az nem egészen ilyen... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jesszum Pepi! Nagyon szétkínálós komolyan.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem fasza :) Kellemesen szürrealista. Nekem bejön, szívesen olvasnék több ilyet. |
| | | | |
| | | | | | 42. the end | 2009. szeptember 8. 22:00 |
| | | | | | | hát gondoltam ide teszem... nem nagyon tudom hova beilleszteni, de mégis úgy érdekelne a véleményetek...
szóval írtam egy ilyen kis agymenést... eredetileg egy enyhén szólva zavaros elméjű ember agyával gondolkozós agymenés volt az egész, de nem sikerült valami izgalmasra az a 3 oldal sem :), (13-14 évesen írtam és nem voltam egy nagy guru írásban, de belejavítani meg nem akarok, mert attól más lesz...) úgyhogy inkább csak
részlet:
"...Apám mérges volt, mert nem főztem vacsorát. Megint megvert. Folyt a vérem, de ezúttal nem hagytam, hogy elszakadjon tőlem. Üvegbe töltöttem, és nézegettem. Éreztem az üveg belső falát, ahogy nekicsapódok, amikor kívülről megrázom az üveget. És hányingerem is lett kicsit a lötyögéstől, úgyhogy nem ráztam tovább. Aztán elkezdtem alvadni. Ragadtam, és büdös szagom lett, kérdőn néztem ki az üvegből magamra, hogy most mihez kezdjek velem. De nem tudtam. Én sem. Aztán végül megittam az üveg tartalmát, hogy azonosulni tudjak megint önmagammal. És akkor rájöttem, hogy mi van, ha több részem is van
? Lehet hogy a kezdetek kezdetén én bele voltam nőve egy fába, és anyám úgy vágott ki a bicskájával
És akkor én nekem van egy fa részem is. Visszamentem éjjel a fűzhöz, amég apuék aludtak, és néztem, aztán egyszer csak bebizonyosodott előttem, hogy az is én vagyok! Éreztem ahogy a víz csapkodja az oldalamat, sőt, éreztem ahogy csapkodom a saját oldalamat, aztán azt ahogy masszírozzák a hasamat az apró kavicsok, majd felnézve az égre, éreztem ahogy kapaszkodom a nem létező semmibe, hogy le ne csusszanjak a földről
Reggel az ágyamban ébredtem. Kimentem a konyhába, és beszéltem anyámhoz. Ő nem válaszolt. Akkor apám lépett be hozzánk, és leült a székre. Nagyon ordítottak, én pedig mosolyogtam, mert nem vették észre, hogy ők is én vagyok. És hallottam ahogy ordítok belőlük. De aztán nagyon megijedtem, amikor rájöttem, hogy megbénultam. Nem tudtam mozgatni őket, nem tudtam szabályozni, hogy ordítsak belőlük, éreztem ahogy a víz csapkodja az oldalamat, és a kövek masszírozzák a hátamat, és
Egy késsel nekimentem apámnak, hogy irányítani tudjam. És el is hallgatott. Én pedig örömmel konstatáltam, hogy igenis tudok hatni rá! És átöleltem anyámat, de ő valamiért nem volt boldog
Nem értette szerintem. Sőt! Rémült arcot vágott
Csodálkozva néztem, majd nevettem rajta. Láttam ahogy a vérem kifolyik apámból, és próbáltam letörölni róla, hogy közelebb legyen hozzám..."
most került elő úgy harmadjára, és ezt a részt szívesen olvastam vissza... ezért tettem ide... kíváncsi vagyok, vajon tetszik-e valakinek?
|
| | | | |
| | | | | | 41. mese | 2007. február 19. 16:53 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 39. mese | 2007. február 18. 17:25 |
| | | | | | | én az evolúciós lyukfoltoshoz sok sikert kívánok és érdeklődöm, csak az egész olyan kísérteties.
a könyv írás időtöltés.d e rájöttem hiába írjuk uyganazt mint mások ha más hangulatban legalább egy-két ember lsz aki még a mi hangulatunkat elkapva fogja megérteni csak igazán azt, amit beszélünk. persze nem tudom leet ezért nem éri meg.
de minden csak időkitöltés nem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sajnálom v inkább nem jó érzés hogy:
-gép elött ülök becuccozva
-nem beszélgetek a barátaimmal
-nem birok néhány dologról leszok ni:cigi kw egyebek..
kellemes estét nektek is :(
nem is igaz :) éljenek az egyszerű(?) emberi dolgok!! sziasztok |
| | | | |
|
