 |
Megint könyvet írok :-)Biga Cubensis, 2004. december 28.  | |  | | | | 61. the end | 2009. szeptember 17. 18:24 |
| |  | |  | | | (márc 14; Valóság)
öntudatlan elemekként elfogadjuk a színes, magas falakkal körbevett baromfi-udvart valóságnak (otthonunknak). nem gondolkozunk a falakon kívül, nem elmélkedünk róla van.e valami, vagy semmi azon kívül, amit a "világról" tudunk. eszünkbe se jut megcáfolni, hogy ez a VALÓSÁG . az emberi valóság egy, a társadalmi megegyezésen alapuló közös látásmód, amit el kell fogadnunk legmélyebb szinten, hogy a kultúra egy lassú, hosszú rendkívül szelektáló, nagyon kifejezett, és nagyon korlátozó folyamat együttes eredménye egy zavartalan, irányítható, egységes csorda legyen. ez a megegyezés eltakar minden más lehetőséget. senki nem érzi át többé a szó végtelenségét: VÉGTELEN. a valóságot a mi logikus okfejtésünk tartja életben, és diktálja,hogy az ebből származó ideák és gondolatok uralják turomásunkat és megszabják mit hogyan lássunk, és mi szertint cselekedjünk a világban. hihetetlen nyomás. az észlelés kapuinak bezárása. ami kívül áll a nagy megegyezésen, hogy mit foghatunk fel, azt a racionális ész azonnal elveti, így sosem éri károsodás az emberiség látásmódjának vékony takaróját, a nagy közös alkotást.
(jan 28)
annyi fogalmat alkotott az ember, amennyi dolog az életben talán nincs is. ezekkel pedig ügyesen elfalaztak magukat egy nagy "közös" valóságot, amit úgy megszoktak, hogy később más meg sem kérdőjelezték, hogy a falon kívül nincs semmi. de a semmi nevű szóra nincs definíció, mert felfoghatatlan. és pont ez van "kinn", talán jellemzi is a semmi fogalma. az agy viszont alkalmazkodik, bár könnyen nyílik, senki sem ismeri a kulcsot, pedig ott lapul bárki zsebében, mert hát az élet egyszerű dolog, a legegyszerűbb, és az értelme maga az élet, de ami könnyű, azt összezavarják a filozófusok, elgondolkodnak a világ dolgain, a jón és a rosszon, és a világ legegyszerűbb dolgait bonyolítják labirintussá a nagy közös valóságon mindvégig belül maradva, és az emberek ezt is megszokják, és amit meszoknak az elvakítja őket, ami pedig elvezet a téves felismerésekhez, a káoszokhoz, amikor az összes élőlény a Természet, és ezzel együtt önmaga ellen fordul. Csakhogy előbb elpusztulnak majd, minthogy megszólalhatnának. ha a rovarok elpusztulnának, felbomlana a tápláléklánc, és kipusztulnának a madarak is.. de ha meghalna az ember... mi történne?
(jan 29 szavak)
ha a szavak korlátoznak, tényleg lehet, hogy elfelejtjük idővel a maradékot? olyan a szó meg a jelentése, mint egy szabályos alak amit ráhelyezünk egy amőbára. ha nagyobb mint a szabálytalan jelentés, azt mondjuk nem pontos, de ha kisebb, megszokjuk, hogy a lényeg elveszik az amőba néhány állábával együtt. amőba alakú szó pedig nincs. még nem találták fel.
(jan 29 akarat)
az akarat a "merés" és a cselekvés alapja is. meg talán több mindennek is. ha valamit NAGYON akarunk, hiába remegünk, megtesszük. ha nincs akarat, azt általában máshogy igyekszünk kifejezni, mert az akarat az olyan emberi, akarattól függő dolog. tehát olyasmi, amiről tehetünk. ha viszont valami olyasmiről van szó, ami egyfajta tehetetlenséget fejez ki, ehhez az eszközhöz nyúlunk: "nem nem merem, hanem nem akarom!" Anyád!
a miért meg egy megkérdőjelezett akarat. mert ugye az akarat az céltalan, ha önmagát vesszük, és iránya lesz, de ha az irányban nem vagyunk biztosak, vagyis nem akarjuk eléggé megvalósítani a célt amit kitűztünk, akkor már ott a miért. ha csak akarunk, akkor az tölti ki az akarat-üreget, a miértnek már nincs hely benne. ha előbb jön a cél, aztán akarunk akaratot, akkor ott lehet a miért, mert előbb odaérhez a narancshéj alá, mint az akarat.
ha mind végtelenek vagyunk, és minden ember a saját valósága, akkor tulajdonképpen ugyanolyanok is vagyunk. a nagy közös valóság a gyümölcs héja, ami túl sokban nem különbözik, de alatta az egyiknek citrom íze van, a másiknak meg narancs. mi közünk egymáshoz? |
| |  | |  |
| | | | | | 60. the end | 2009. szeptember 17. 18:21 |
| | | | | | | elolvastam, tetszik! :)
kapok engedélyt továbbítani még egy-két embernek?
amúgy egy bajom volt velük, szinte mindnek sejtettem már a végét, és így nem volt akkora a csattanó :D
ja és a szúnyogtestvér a kedvenc :)
................................................. |
| | | | |
| | | | | | 59. the end | 2009. szeptember 13. 22:37 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | the end
Elküldtem neked a könyvet mailben, de visszapattant. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nyomassad, van hely a neten bőven :-)
De ez a manusz! :-)
Mától minden nap ma van :-) |
| | | | |
| | | | | | 56. the end | 2009. szeptember 11. 23:30 |
| | | | | | | örülök neki, h neked is tetszik :) szerintem megérdemlik a figyelmet! én se régóta ismerem... hallgass tőlük mást is, elég sokoldalúak.
és ha ez tetszett, ezt még nézd meg: http://www.webcsatorna.hu/page/berczesirobi01
lehet nem ismered őt, lehet igen... a hiperkarma nevű együttes énekese... ő is egy érdekes ember :D a videó legvégén pedig a RedHotChilitől az UnderTheBridge hallható... magyarul...
------------------------------------------------------
gondolkoztam, mit írhatnék még, h ne offoljam széjjel a témát, és rájöttem, h itt figyel a polcon az "elmélkedős füzetem", amibe hülye gondolatokat írok... szóval ha lesz időm, akkor onnan is másolgatok majd :P remélem az is tetszeni fog ^^ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Basszus!!! Köszönöm az élményt, határtalan hála :-)
Az unplugged verzió is beadta , de továbbmentem és a Kéjgáz című számuk meg egyenesen lerepített s skáláról. Nem is hallottam még róluk amúgy eddig.
Danke
Nekem amúgy az Anathema ugrott be egy picit, ha hasonlítanom kell, de persze teljesen más :-) |
| | | | |
| | | | | | 54. the end | 2009. szeptember 10. 22:28 |
| | | | | | | nem ide illik, de hallgasd meg a zenét... és nézd hozzá hogy adja elő :)
nagyon érdekes szerintem...
ma mindenkit ezzel zaklatok, holnap koncert :) http://www.youtube.com/watch?v=c0pBIAKWK5c
de a szöveg tetszik legjobban... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A jó öreg nitrohígító :-) Én a mai napig nosztalgikusan gondolok rá ...
Szerintem vágj bele megint az írásba, nagyon jó kikapcsolódás, és a tehetséged is megvan hozzá. Kíváncsi vagyok így pár év kihagyással mi jön elő belőled. |
| | | | |
| | | | | | 52. the end | 2009. szeptember 10. 18:29 |
| | | | | | | meg egy sokkal gagyibb... (az előző nem olyan hosszú, csak nem akartam közvetlenül ide)
Kaméleon
Az apuka éppen az utcán sétálgatott, amikor összefutott az egyik barátjával akivel már régen nem találkozott-, és beszélgetni kezdtek. Nagyon szerette a barátját, szinte bármiről el tudtak beszélgetni órákig. Most is így történt. A barátja éppen a lányával ment az óvodába. A lány 5 éves volt, és a barát nagyon szerette. Főszereplőnk megsimogatta a kislányt, és kedvesen mosolygott neki, amikor tovább indult.
Megérkezett haza, ahol felesége várta. Csendben leült az asztal mellé, aztán végighallgatta türelmesen, ahogy felesége elmeséli az aznap történteket. Amikor gyerekei hazajöttek, és puszit adtak neki. Később, amikor már este volt, felkísérte őket a szobájukba, esti mesét olvasott nekik, aztán betakargatta őket. Minta apuka volt
Másnap reggel korán kelt. Sok dolga volt. Kiírta feleségének, hogy későn jön, aztán csendben lelopódzott az alsó szintre, megkereste a kabátját, majd finoman becsukta maga mögött az ajtót, nehogy felébredjen a család. Beült az autóba. Arcán nem látszott gondterheltség, sem komorság. Teljesen vidáman indult el. Nem állt meg a bolt mellett, nem a gyár előtt, nem is az autókereskedésbe ment dolgozni. Egyenesen egy kis faházhoz ment, a városka szélén, ami távol esett a civilizációtól. Leült a kalapos férfival szemben, majd beszélgetni kezdtek. Közben arca komolyra váltott, de még mindig inkább a közömbösséget tükrözte, mint a fájdalmat. Belépett két másik ember is, komoly arccal, villogó szemmel. Jelenlétük megkövetelte a komolyságot, s az apa ehhez alkalmazkodott. A kalapos férfi arca riadt volt, és zaklatottan beszélt, egyre gyorsabb tempóban. Az apuka mélyen a szemébe nézett, majd egy utolsó szót szólt még mielőtt véget vetett volna a férfi életének. Az először vonaglott, visított, ahogy szervezete lassan, de biztosan megadta magát a tüdőbe áramló véres halálnak. Nem volt könnyű. Az apa egyik kezével fogta, -a másik két férfi segített neki,- másik kezével pedig egyértelmű mozdulatokat tett. A kalapos férfi vonaglása, és reszketése alább hagyott, lassan lecsúszott a székről, majd ernyedten összehullt a padlón. Fájdalmas halálát egy gyomorszúrásnak köszönhette, aminek következtében, minden csupa vér lett
este az apa hazament, megmelegítette az ételt a feleségének, aztán gyerekeit gyengéden az ágyba fektette, majd ő is elszenderült mellettük.
Reggel a felesége valami furcsát vett észre. Férje pedig ugyanolyan szelíd mosollyal nézett rá ahogy eddig. Csak éppen a nő nem tudott a szemébe nézni
bizony nehéz is az ember szemébe nézni, annyi ellentétes érzelem van benne. A kéz, amely reggel még simogat, este megöl valakit, aztán újra simogat
gyengéden, ahogy senki más nem tudna
.............................................................................................
amúgy nem vagyok lelkibeteg :), csak régebben (most is de már nem ennyire) nagyon foglalkoztattak az emberek érzései, gondolatai (főleg szó szerint leírni azokat)... szerettem volna beléjük lesni...
|
| | | | |
| | | | | | 51. the end | 2009. szeptember 10. 18:14 |
| | | | | | | jól tudod fokozni az izgalmat :):) sajnos sosincs elég időm, pedig most már én is írnék végre... kedvet kaptam :)
csak most csak neked(vagy másoknak :D), csak itt, egy régi: http://data.hu/get/1701826/ize.doc.html
VIGYÁZZ VELE, elég meredek... és ELŐRE MONDOM, h van benne ami személyes tapasztalat, de a másik része meg csak simán kitaláció... az már más kérdés, hogy milyen arányban... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az írások olyan tudatállapotban születnek, hogy éppen lelki bungee jumpingolok, csak nem lefelé hanem felfelé, és többnyire sikerül beleragadni a pillanatba. Egyébként jó zene ad ihletet, meg az üres lap előttem, amit valamivel meg kell tölteni, nem tudom amúgy honnan jön :-)
Warau tanítása
Élt egyszer Japánban egy remete, akiről azt beszélték, hogy mindent tud. A remetét Waraunak hívták, s igen félelmetes híre volt. Azt mondták, hatalmas ember, szörnyű nagy szakállal, a tekintetét pedig kevesen tudják állni. Warau mindig vándorolt, erdők és végtelen nagy hegyek őrizték lábnyomát, s igen szerencsésnek volt mondható, aki véletlenül összetalálkozott vele. Az ám, de egy éjszakát sem tudott eltölteni még vele senki, bármennyire is érdekelte őket Warau tudása. Állítólag a remete tanításai olyannyira félelmetesek voltak, hogy aki csak hallotta, rögtön hazafutott. De ahogy ilyenkor lenni szokott, az emberek csak még kíváncsiabbak lettek, s egyre többen járták az erdőt, s a hegyeket, hátha meglelik Waraut. Így volt ezzel három barát, Karada, Chisei, és Ishiki is, akik hetek óta keresték a remetét a végtelen erdőben, remélve, hogy Warau átadja nekik tanítását.
És a szerencse rájuk mosolygott. Egy nap, mikor már alkonyodott, megpillantották Waraut, amint egy kis patak mellett üldögélt. Tisztességtudóan meghajoltak előtte, s kérlelték ossza meg velük tudását. Warau robajlóan felnevetett, majd intett nekik, s együtt elkísérték a barlangjába, ahol nagy tüzet gyújtottak, és leültek köré. Már beesteledett, a lángok fényében Warau hatalmas alakja kísértetként magasodott föléjük. Halkan ropogtak az ágak a tűzben, a három barát fejében pedig egymást kergették a gondolatok; ugyan mit fognak most hallani? Végül Warau rájuk emelte tekintetét, s mély, dörgő hangon megszólalt.
- Az első tanítás az, hogy Te nem létezel.
Meghallják ezt a barátok, sehogy sem fér a fejükbe. Ekkor Karada felpattant, s futásnak eredt. Warau felnevetett, s folytatta.
- A második tanítás az, hogy Én sem létezek.
Most Chisei ugrott fel, s meg sem állt hazáig. Egyedül Ishiki maradt ülve, s Warau barátságosan rámosolygott.
- Még senki sem hallgatta meg a harmadik tanításomat - mondta.
- És mi lenne az? - kérdezte Ishiki.
Warau elnevette magát.
- A harmadik tanítás az, hogy mégis minden létezik.
|
| | | | |
|
