 |
Emberi kapcsolatok+drogok=?badcat, 2004. december 5.  | |  | | | | 83. Bard | 2004. december 16. 17:30 |
| |  | |  | | | | Vannak olyan művészek, a legnagyobbak között is, akik utálják az összes alkotásukat... Nem vágom őket, de legalább csinálnak valamit, nem úgy mint én... :-) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Attól még érezhetsz örömöt, hogy nem érdekel az eredmény, csupán a cselekvés örömét. De akiben sok az elvárás, könnyen csalódhat. Tehát aki elvárja az eredményt (a pozitívat), az úgy jár, mint én, aki nem, az mindig képes belefogni új dolgokba, anélkül, hogy érdekelné, sikerül-e vagy sem. |
| | | | |
| | | | | | 81. Bard | 2004. december 16. 16:37 |
| | | | | | | "Persze az ideális az lenne, ha a célok elvárás-mentesek lennének, és csak csinálná az ember, és nem érdekelné az eredmény."
Ezt nem értem... Szerintem az a fontos, hogy a célokért való küzdés közben is folyamatosan örömöt érezzünk. Akkor ha nem sikerül is megvalósítani, legalább nem érezzük elfecséreltnek az időt. Márpedig örömöt akkor érzünk szerintem, vagy én akkor érzek, ha tudom hogy az eredmény valami nagyon jó dolog lesz. Ergo, érdekelnie kell az eredménynek nagyon is.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sad:
Most éppen a semmihez sincs kedvem fejezet van. Apám sokat mondta, hogy nekem nincsenek céljaim, és nem érti, hogy lehet célok nélkül élni. Persze mindig is voltak céljaim, csak mások. Valahogy a célt és az álmot úgy különböztettem meg, hogy a cél egy viszonylag reális dolog, mondjuk ha van elég pénzem, felépítek magamnak egy házat. Az álom, ami kicsit szürreális, amihez isteni kegy, szerencse, pénz, kapcsolatok kellenek. Amiket dédelgetsz magadban, a kis eszközeiddel teszel is valamit, de egyedül kevés vagy hozzá. Ahogy telt az idő, azt vettem észre, hogy megszűnik a különbség, a céljaim is álomszerűek lettek, nemrég még közös házikót, nyugodt életet vidéken, gyereket képzeltem el, most már ez is az álmok birodalmába tartozik. Így hát ma rájöttem, hogy már valóban nincsenek céljaim, elérhetetlenné váltak, álmokból van bőven. Illetve egyetlen nem evilági, távoli célom van, hogy aludhassak inkább, ne kelljen ezt az élet-tripet játszani, megszűnni, feloldódni a semmiben.
A cucc annyira elrepíti az embert (én ráadásul amúgy is Ikrek, levegő vagyok), hogy a célokból lassan álmok lesznek. Eltűnik a realitás, marad egy drogos hit, hogy majd egyszer összejön. Volt egy időszak, amikor filmet akartam, sok ötletet, rajzot szedtem össze, de amikor elfogyott a cucc és pár napig józan voltam, akkor döbbentem rá, hogy mennyire a felhőkben járok és nemhogy több pénzem nem lesz rá, a munkahelyem is akkoriban ugrott. Akartam zenélni is, de lassan rá kell jönnöm, hogy nem nekem való. Persze itt állnak a szerkezetek körülöttem, bennük van a fél életem, de valahogy létrejött bennem egy olyan negatív energia, ami mindent kiolt. Ugyanúgy fogom végezni, mint az anyám. Tele volt energiával, szép álmokkal, kreativitással, ma belefáradva az egészbe otthon ül a TV előtt.
Persze az ideális az lenne, ha a célok elvárás-mentesek lennének, és csak csinálná az ember, és nem érdekelné az eredmény. Jó sok dolgot megcsináltam, próbáltam e szerint tenni, de nálam is van egy határ, ha két könyv nem sikerült, nem ölök bele még több pénzt és időt egy harmadikba. Az egóm úgy tűnik nem akar anélkül félreállni az útból, hogy egy kis sikert ne érjen el, bármiben.
Erős személyiség? Minden elmondható rólam, de ez nem. Amikor az ember térden kúszik, sok minden, csak erős nem. Az erős emberek túllépnek ezeken a dolgokon. Persze másokhoz képest nyilván az vagyok, csak nem értem, miért kell nekem annak lennem, miért kell küszködni. Miért nem elég egyszer megtapasztalni valamit, miért kell az egész életemnek ugyanazokból a körökből állnia, ilyenkor az ember már valóban Istent hívja segítségül, mert nincs több ötlete, hogy mit reagáljon, minden megoldási kísérlet kudarchoz vezet.
Nyilván nem ettem meg az egész tortát, de egyre kevesebb kedvem van az egészet megenni, romlott ez a torta, egy-két édes szeletért megéri megenni az egészet? Egyébként nem ítélem el a drogokat, rengeteg csodálatos élményem volt velük. De lehet, hogy nekem nem való. Ezek a csodálatos élmények sohasem álltak össze valami egységessé - mindig épp azt támogatták, amiben éppen hittem. Most nem hiszek semmiben, a legutóbbi tripek ezt a nihilt tükrözték.
Lehet, hogy eggyé formálódnak a tapasztalatok, amikor az ember befejezi a földi pályafutását, de egyelőre csak ismétlődnek unalmas módon, mint a tél és a nyár. Talán ez vonzott anno a kereszténységben, a végleges megpihenés ígérete, nem szimpatizálok a keleti körforgással, hogy soha sincs nyugalom, persze más kérdés, hogy ez látszik logikusabbnak.
A jelekkel kapcsolatban nem értem, amit írtál. Jelnek tartottam, amikor megismertem a páromat. De úgy látszik, minden jó csak azért születik meg, hogy utána a lehető legkeserűbb csalódásba alakuljon.
Ez a hozzászólás is szép példája annak, ami bennem van, csupa negativitás. De legalább megint kisírtam magam. Lehet, hogy olvasnom kéne valamit. Van itt minden, Osho, Don Juan, Biblia, Walsch, Cayce, Védák, polcnyi drogos irodalom, vajon melyiket nem olvastam még negyvenszer? |
| | | | |
| | | | | | 79. Bard | 2004. december 16. 15:06 |
| | | | | | | | Biga: Akkor az szerintem nem egy olyan álom volt amiről én beszéltem... |
| | | | |
| | | | | | 78. update | 2004. december 16. 13:12 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 77. Sad | 2004. december 16. 13:06 |
| | | | | | | to Biga:
"rengeteg mindenhez lett kedvem": ez egy jó pont!
A szívás a jó arcokból kihozza a művészi ambíciókat, vagy az általad művészi ambíciónak hitt(képzelt, mindegy nem erről van sz :-) ) tulajdonságot.
"tulajdonképpen semmit sem csináltam meg rendesen" : ezt csak kis mértékben szabad drogra fogni.(erény, kor...)Szerintem az a te problémád, hogy álmaidat a céljaiddal azonosítod, vagy kevered, de javíts ki, ha nem így van.
Ezt pedig azért mondom, mert ugy gondolom, hogy Te erős egyéniség, személyiség vagy és akinek céljai fontos utak lehetnek életedben.
Erre azért következtetek, mert írtad, h imádkoztál, és aki nagy erővel bír, annak egyszer, egyszer le kell térdelni (mert már nem bírja elviselni) nem ember, hanem Isten/sors/akárki előtt.
Vágod??
A jelekről pedig annyit, hogy sose feledd, hogy az érmének két oldala van!!
Az élet önmagában egy trip. MÉg nem etted meg az összes tortát, úgyhogy ne itélkezz így a drogról.
Tapasztalatok felhalmozódnak, majd eggyé formálódnak, löketet, fényt adnak, elesel bennük, majd belüjük kapaszkodsz ismét és ismét és ismét, és így tovább. ez az ép elme körforgása. a tisztaeelméé.
ennek köze nincs az optimizmushoz, tulajdonképpen minden úgy van jól ahogy van: semmi sincsen jól ahogy van...
A végtelen pillanat, melyben megkövülsz.
+kanóc+
:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bard: írtam, de minek, két elpocsékolt év az életemből... Egyébként érdekes, hogy azokat is főleg beszívva írtam, tehát akkor valahogy volt tetterőm. Nagy bukás volt mindkettő, ráadásul aztán megkaptam, hogy inkább vele foglalkoztam volna írás helyett. Ilyen áron inkább ne írj könyvet... |
| | | | |
| | | | | | 75. ynul | 2004. december 16. 12:27 |
| | | | | | | énmeg próbálkoztam a verseivvel, és elég erőteljessen hatottak rám (de azért megküzdöttem velük:)
örökké az álmok megvalósítására kéne törekedni nem csak ha már valaki tanácstalan mármint ehhez nem kell semmilyen kiváltó ok. így hiszem legalábbis. |
| | | | |
| | | | | | 74. Bard | 2004. december 16. 11:45 |
| | | | | | | | Grandpierre Attila (VHK énekese, csillagász, tudatkutató, varázsló, táltos, sámán mittudomén) mondta, hogy próbálkozott drogokkal is, de túl érzékeny volt, és már annyira erőteljesen hatottak rá, hogy nem volt értelme a dolognak. :-) |
| | | | |
| | | | | | 73. Bard | 2004. december 16. 11:28 |
| | | | | | | Érdekes vagy Biga...
Írtál már két könyvet, és nem vagy elégedett, pedig én még egyet sem írtam, de nagyon szeretnék... :-) Szal kicsit hülyén is érzem magam, hogy pont én magyarázok itt neked az álmok megvalósításáról. Inkább kérdezek, vagy nemtudom. De nemlehet, hogy nem álmodoztál eleget előtte, hanem elkapkodtad a dolgot? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bard: tudom, és én is komolyan vettem, de gyerekkori álmaim közül elsőre csak ez a kettő ugrott be, és engem legalábbis megmosolyogtattak...
Badcat: az önelemzés nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ember magába gubózik. Én mostanában extrém sokat vagyok barátokkal, emberekkel. A kettő nem zárja ki egymást.
Persze nyilvánvaló, hogy az egyik oldalról nézve kényelmes bűnbaknak, a másikról nézve meg segítőnek titulálni a drogokat... Én nyilván ez utóbbit nyomatom, te meg a másikat. Ki melyik oldalát látja... Nem tudom, mi az igazság, vagy hogy van-e olyan... |
| | | | |
|
