 |
Emberi kapcsolatok+drogok=?badcat, 2004. december 5.  | |  | | | | |  | |  | | | habár nem a fórumon keresztül ment át a message, hanem magánúton,
de
NAGYON KÖSZÖNÖM EGY LONDONI FÓRUMTÁRSUNKNAK,
akivel még személyesen sosem találkoztam, de remélem mielőbb,
hogy
olyan, amilyen.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | szóval, ezek a menő dolgok, nem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mindehhez hozzáfűzném, h a felsorolt emberek közül 2 - akik mind nagyon közel állnak hozzám (az egyik a testvérem) - egymást követően 2 órán belül közölték velem a hírt, éppen akkor, amikor egy kendiflipp közepén tartózkodtam...
szal bassszus, kopogtatás, meg mifaszom ideoda, meg nyavalygás, meg szottyogás...
most kurvára össze kell szednem magam.
(a kedves férfimnak hatalmas köszönet, amiért úgy segít ebben, hogy közben én is azt érzem, hogy segítek neki. peace and love is a good couple it seems...)
((( btw. ezt elég durva itt megkérdezni, de az agyrákos londoni ismerős dmt-vel gyógyítja magát - felettébb haladó pszichonautáról van szó: santo daime, csendes maps sponsor, etc... - viszont kifogytak a készletei, és most ez nem drogot keres-kínál dolog, hanem csak, mint egy kis eseményt, öngyógyítási stratégiát írom le ... )))
ha valaki szeretne velem kommunikálni, mert pl. el szeretné mondani, h rákos, elmebeteg, kinőtt egy vagina a háta közepén, meg kommentelni szeretné privátban ezt a hozzászólást, akkor megtalálja az email címemet egy másik hozzászólásomban ebben a topikban...
szép feltámadás élményeket, sok erőt mindenkinek elsősorban saját magához. |
| | | | |
| | | | | | 319. Buká | 2011. április 24. 23:53 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | ha már ezotéria...:
furcsa körök mennek amúgy mostanában...
valami olyasmi, hogy néhányan a "superpower"-jük megerősítéseként "kapnak" betegség-, vagy élményfeladatot:
a testfetisiszta ismerőst vesecisztákkal műtötték egymás után 3x,
a milliárdos, santo daimes, gazdasági zseni másik ismerősnek agyrákja lett
az asztrális gyógyító new ages "ayahuasca-katona" antipszichotikumokat tol, mert a teljesen hirtelen, későn kezdődő paranoid pszichózisát már csak ezzel tudják rendberakni,
nekem folyton jönnek olyan helyzetek, amikben a nagy tündéri szeretetet és türelmet kell bizonyítani (például ezek a lények is hozzám fordulnak segítségért többek közt ráadásul és van köztük olyan, aki régebben nagyon csúnyán megbántott és megalázott és mégis hozzám mer fordulni...) néha nagyon nehezen megy, merthogy én a szeretetlénységemet tartom a superpowerömnek, mégha ez néha nem is biztos, hogy átmegy,
a szerelmem pedig azt hitte, hogy nála bolondabb lény nincs, erre megkapott engem...
szóval próbatételek ideje...
ez a kopogtatás furcsa, de asszem a magam részéről maradok számomra értelmezhetőbb és - nekem - bizonyíthatóbb technikáknál, ami nem azt jelenti, hogy csupán tudományos metódusokkal bizonyítható technikákban hiszek... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Mellesleg csak úgy hat ha te is kopácsolsz magadon. :) Próbáld ki majd egy spontán pillanatodban."
Miért hatna CSAK úgy? Ennyi erőből akkor a vonzás törvénye alapján történő gondolkodás se ér semmit kopácsolás nélkül, a pozitív megerősítések önszuggesztiók által sem...
Kritikai érzék nélkül az ezotériával foglalkozni szerintem nem egészséges. Akkor már jobban jár az ember egy novellával. Álmodozni azzal is lehet. |
| | | | |
| | | | | | 312. Pupak | 2011. április 23. 23:32 |
| | | | | | | Öhm... azt hiszem, hogy teljesen más témába vágó gondolatok kavarognak most a fejemben, szal remélem ezért nem leszek megkövezve... vagy mégis kicsit belemegyek:)
Egy ideig nyomon követtem ezt az egésztörténetet (Viola..), aztán kicsit nekem sok lett. Nem igazán tudom úgymond feldolgozni ezt azegészet... értem, de nem tudom átérezni. Remélem érthető, amit írok.
Elég sok ellentmondás van ebben az egész sztroriban, lehet, hogy csak én nem tudtam értelmezni...
Nah, de ameddig eljutottam, az számomra annyi, hogy csak ragaszkodás.
Nem akarok ítélkezni, de talán más komoly kapcsolat még nem igazán adódott számodra, ami persze nem gond, mert miért is kéne... csakhogy ha jónéhány ember azt állítja, hogy neked erre nincs szükséged, akkor abban lehet valami.
Lehet, hogy sok mindent nemtudnak, de ennek ellenére látják, hogyan viselkedsz, hogyan reagálod le ezt az egész kapcsolatot...
Szal most semmi értelmeset nem tudtam mondani....összefüggéstelen az egész... Elnézést...
Igazából magamról akartam írni...De az kit érdekel... hátha ez mégis jelent valamit... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nemtom
ez jutott eszembe most:
"There are four basic human needs; food, sleep, sex and revenge."
Banksy |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Meg aztán túl unalmas az élet, ha valami spirituális nem történik"
Úgy látom az élet maga a misztika. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | naugye. köszönöm szépen a csodás és őszinte válaszodat, viola, és neked is buká, bocsánat, hogy most csak megköszönöm, az erdő közepén vagyok, fáradtan és úgy érzem, hogy illetlen lenne egy köszönöm-ön felüli válasz, de nemsokára. |
| | | | |
| | | | | | 303. Buká | 2011. április 23. 00:17 |
| | | | | | | Yopo: Nem, ezt nem mondtam, nem tudom miből vetted le :o Őszintén szólva nem nagyon konyítok a témához, épp ezért is lennék kíváncsi hogy mit faragsz ki belőle. aKKor átfogalmazom: mint a legtöbb eszközt, gondolom ezt is fel lehet használni jóra-rosszra egyaránt. Én mentálisan adok neki egy esélyt. Nem biztos, hogy kényelmesebb, nem tudom, mitől lenne az... amikor a plusz ötven év fogyasztói létforma fetisisztákról írtam, akkor egyértelműen a félrehasználására gondoltam a lehetőség(ek)nek.
Megrovás? mmicsoda? .D
Viola: megnéztem a videót a nőciről, először megijesztett, aztán felnevettem, összességében nem volt rossz. Szerintem lekoccoltam némi feszültséget. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szia viola,
"bosszúból", hogy nem nézed meg az én kérdéskémet és nem válaszolsz én sem néztem meg egyik videót sem, amiket belinkeltél, de
gondolom a h'oponopo technikára gondolsz, ami tényleg szép, felújított hawaii hagyomány...
a baloldali linkek valóban kicsúsztak a látókörömből, de nem is bánom, mivel az alapján amiilyen címeket ide beírtál, részben mások fikázásának, (1) részben pedig ámításnak (2) tűnnek a potenciálisan elolvasandó írásaid, szóval nem vonzanak, nem vonzottak be egyenlőre.
(1) a saját evolúciós utamon én is belecsúsztam mások - pl. nőnemű kompetítorok verbális, textuális lealacsonyításába, néha elkeseredettségemben és magányomban még cinikus képek csinálásába is, de mindig úgy, hogy az adott alany tanulhasson is belőle, minimum közvetve neki címezve, és utólag - vagy egy esetben előzőleges bejelentés által - bocsánatot kérve tőle... ha elfogadta, akkor mindenkinek jó lett, ha nem, akkor néha nem. ugyanakkor adott kompetíciós helyzetekben, amikor én vagyok pellengéren, az segít, ha a saját értékeimet erősítem. de amikor pellengérezek, pellengérre is kerülök...
(2) én is szivesen vezetném rá az embereket a fizika és matek csodáira, és habár ott is elsősorban az absztrahációs tehetség számít, nem teszem, mert pl. egy szinuszgörbe visszaalakítása egyenletbe nehezemre esik, amíg pl. egy elméleti fizikai képlet tökéletesen megjelenik képben...
szép húsvétot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (ja a facebookom metta love - ha már így dumcsizok erről: mint a nevemből látjátok azt is inkább szerepjátéknak fogom fel... - az talál meg, akivel vam közös ismerős, mivel van ilyen néven több lény is... a fejemet a pszichonautákból megismeritek, bár azóta sokat gyúrt rajtam a nem raszta, csak simán hosszú szőke haj... és a galactic empire-nél vagyok trainee :D ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | viola, szerintem ez nagyon szép kis oldal lesz, bár nem találtam írást, csak két kis édi képet, de az szerintem többet mond a szavaknál.
az éft-t viszont nem ajánlom, bár időhiányában bevallom nem néztem meg a videót, de mint te is mondod, csak annyit tudsz róla, amit gyorsatalpalóban rádraktak.
javaslom viszont - tudom, h nem nagyon új technika - az úszást és a lukács fürdőt, ott pl a hátmasszírozós "kádakban" totál jól fel lehet oldani mindenféle felgyülemlett badarságot. külföldi ismerőseim havonta emiatt járnak ide, mert szerintük ez a magic, ami a vízben itt nálunk van, teljesen egyedülálló.
meg azt is javaslom, hogy ha úgy érzed, hogy a szerelem benned megmaradt a másik iránt, akkor azt éld meg úgy, hogy te egy olyan lény vagy, aki tele van szerelemmel, őszinte szeretettel ezáltal kisugározza azt, és ha az a másik a "vevő"-je a te "adód"-nak, akkor úgyis összekerültök, ha nem, akkor biztos megkapja az adásodat előbb-utóbb az a lény, aki ugyanazon a rezgésen van. a vonzás törvénye a szimilaritáson alapszik, ám ha azt erőlteted, akkor nem vonzás, hanem taszítás lesz...
szóval próbáld meg magad feltölteni ezzel a tiszta érzéssel, de tárgy nélkül, max arra a használd a "tárgyat"- tehát azokat az élményeket a "szerelmeddel", amik miatt beleszerettél - hogy megerősítsd magadat.
ha kell segítség a website-hoz, pl majd valamikor kérsz hasonló, de már mélyebb, komolyabb képeket a nyitó-oldalra, nagy szeretettel adok, van sok saját, ami erős is.
címem legyen inkább az amit, megnézek, mostmár úgyis mindenki tudja, h ki vagyok:
lagelli kukac gmail pont com
de én még a facebookos megjelenésemet is felajánlom, mert néha vicces amit ott művelek, bár nem úgy használom, mint ahogy mások azt sem
- tehát buká megrovás nem ér rám, mellesleg buká kösz a választ, kicsit még kibonthatnád, bár megvolt a lényeg: akkor szted egy transzhumanista úton elért "megvilágosodás" élmény csupán "kényelmi, komfort-tényező" volna?
much love |
| | | | |
| | | | | | 296. Viola85 | 2011. április 22. 03:08 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 294. Buká | 2011. április 21. 18:18 |
| | | | | | | Hú, ez nagyon izgalmas!! Majd ha kész lesz, tedd közkinccsé - reméljük ezúttal nem leszel akadályoztatva benne. Nem vagyok nagy transzhumán fan, de érdekes elképzelés, és nem tartom kizártnak, hogy jól működhet. (ismerek pár embert, akiket felcsigáz az, hogy vmi génkutyulészati technológiával +50 évvel meghosszabbíthatják az életüket... ergo még több facebook, még több fogyasztás, és unalmas, esős vasárnap délutánok... :D persze az sem lehetetlen, hogy valakinek kell még az az ötven év, mert valami projektben benne van, ők speciel nem).
A globális felvilágosodást úgy tudom elképzelni, hogy 1. a környezetünk és feltételeink maradnak azok, amik, viszont a benne általunk elkövetett tettek radikálisan megváltoznak vagy 2. a tudatunk változásával ez a konszenzus valóság (imádom ezt a szót) is átalakul, hogy milyen formában arra nem is tippelnék, de valahogy úgy képzelem el, hogy más felépítésű lényekké válunk, akik máshogy érzékelnek és ezáltal másmilyen világban élnek. A különbség akkora lehet, mint mondjuk egy pincebogár és egy fejlett emberi organizmus észlelése között. És most mi vagyunk a pincebogarak. De mindez csak konfabulálás. :) Kíváncsi lennék, hogy mit hozol ki a témából némileg több scienccel, és remélhetőleg jó adag fictionnel! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem ez teljesen okés válasz... :)
(ennél sokkal durvább kötözködésekhez vagyok szokva erre a kérdésre válaszként, vicces amúgy, hogy magukat "buddhista guruként" aposztrofáló lényekből hozta ki eddig ez a kérdés a leginkább gőggel teli, kérdésre - abszolút nem releváns - másik kérdéssel, a kérdező fikázásával, ad-hoc idézetekkel teletűzdelt válaszokat...)
pont arra vagyok kiváncsi, h a mostani tudati fejlettségedben hogyan képzeled azt az "apdét"-et pl...
kibővíthetem oda is, hogy el tudod-e képzelni, hogy a "globális megvilágosodás" transzhumanista - tehát "test+gép upgrade" - módszerrel létrejöhet-e?
|
| | | | |
| | | | | | 292. saamaan | 2011. április 21. 13:06 |
| | | | | | | | Yopo: A kérdés az, hogy hogyan tudnánk kezelni a globális megvilágosodást a jelenlegi tudati helyzetünkben? Hát nyilván sehogy, mert a globális megvilágosodást követően már nem létezne a jelenlegi tudati helyzetünk (boccs, szeretek kötözködni). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | de azért majd add meg a honlapod elérhetőségét valamikor, hogy megtudhassam legalább azt, hogy az ÉFT - ből mit alkottál.
(ez a topik tetszik. itt most akkor röviden behozom az "IGAZI PROBLÉMÁMAT" - amelynek végére egy "kutatási" - minőségében minőségi minőségmérő, tehát esztimáltan kislétszámú kvalitatív dologról van szó - kérdést illesztek, remélem, hogy átmegy...
kb. 4 - 4.5 éves koromban, bújócskázás közbeni visszaszámolásban hirtelen megvilágosodtam. csendes gyerek voltam. visszatérve az ovi belső tereibe a kinti kertből - betonos, akkor friss óbudai játszóról és még sok (x+1) számú parallel dimenzióból, ahol a parallel identitásaim szemszögéből (is) láttam az ovisokat, meg azt is, hogy előzőleg "milyen programok voltak", milyen viszonyaink voltak, stb... - megpróbáltam élményemet közkinccsé tenni, s felálltam az asztalra, ám három teljes napra elment a hangom, és csak mostanában kerül olyan szintre ez az élmény, hogy a "torokcsakrámon keresztül" (is) kommunikáljam.
a kérdés az ebből fakadó mostani munkásságomat észlelteti (kimásolom, hogy mindenhol ugyanezt tegyem fel, illetve ez a magyar verzió - néha lenne kedvem rajtam javítani még mindig, dehát mostmár ezt használom) :
"EMAHO Lényikék! Kérek szépen egy kis segítséget. Írok egy dolgozatot - amely szakdoga lesz majd, ha lefordítom magyarra és meglesz az összes vizsgám végre - bioetika és buddhizmus témakörben. Az utolsó fejezet nagyon sci-fi, a globális megvilágosodás potenciáljait taglalja, mint esetleges természetes (spontán) esemény, tudatmódosulással előidézett (itt nem csak a tudatmódosító anyagokat, hanem technikákat is értem ), vagy transzhumanista úton, testmodifikációval (mikrochip az agyban - tudom ez eleve rettenetes érzékeny téma és sok kérdést vet fel, de tegyük fel, hogy van olyan lény, akinél ez működik) beindított folyamat. A kérdésem hozzátok az lenne, hogy, ha egy ilyen esemény után, mint az egyik következmény, mindenki látná a mindenki más összes előző reinkarnációját, valamint a közös huzalokat, akkor azt a mostani tudati fejlettségetekben elképzelve mennyire tudnátok kezelni és hogyan?"
üdvösség minden válaszolónak.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | viola85, bocsásd meg tudatlanságomat, vagy esetleges figyelmetlenségemet, de mi az az "ÉFT"? |
| | | | |
| | | | | | 289. Tom003 | 2011. április 18. 22:04 |
| | | | | | | Sajna azt kell mondanom hogy csak abban van sok pénz amivel alkalmazzák is az ember fiát... magán személyként pedig a multimédiával nem megy az ember sokra. Céghez bejutni meg itthon... de ez már a rendszer hibája. Viszont megvan a lehetőség hogy ha valaki maradandót alkot és felfigyelnek rá, ki bír törni. Viszont ha nem...
Szörnyű amúgy amit csinálnak a hazai piacon a diplomásokkal. Na de ez off, csak így felötlött ahogy olvastam a hozzászólást.
Amúgy ha valami nagyon innovatívat szeretnél valamint olyat amivel felkelted a szakmában arra érdemesek figyelmét, ne flasht használj! Sokkal jobbak a dinamikus oldalak, vagy az új HTML5 alapú szerzemények. Legalábbis mindenki jobban szereti, nem egy zárt rendszer és még nem is platformfüggő, nem kell hozzá plusz plugin meg egy erőmű az izmosabb flashekhez... Régebben volt divat, de mostanában teljesen másfele megy el a világ. Ez a baj az informatikával kapcsolatos foglalkozásokkal: tudni kell újulni és az olykor nagyon sok tanulással jár, továbbá a rizikó hogy amibe belevág az ember irányvonal, végül nem fut be vagy lecserélődik.
Nade abbahagyom :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szia Viola!
Tiszteletre méltó a törekvésed és elismerésem ezért! De!
Mintha amit mondtál köd helyét egy másik furcsább rózsaszín köd venné át! Azt tudom csak kívánni ,hogy legyen a céljaidhoz kitartásod és erőd,mert amit itt most leírtál,hogy adományok meg stb. ezek megszervezése eléggé nehézkes. Az meg hogy a világnak adsz vmi nagy dolgot hát nemtom kiváncsian várom. Ne érts félre nem akarlak letörni csak kicsit reálisabb gondolkodásra sarkalni. |
| | | | |
| | | | | | 285. tester | 2011. április 16. 17:44 |
| | | | | | | Mióta szakadt meg ez a kapcsolat Vijola?
|
| | | | |
| | | | | | 280. Tom003 | 2011. április 16. 13:35 |
| | | | | | | Beköltözött a Daathra is a Budapest TV féle "enyergizálás"...
Bocsi, de már rég elkanyarodtunk a topic témájától, de szerintem a fórumétól is... sztem lassan át kéne váltani privát levelezésbe mert érdemileg már oldalakkal ezelőtt eltértünk mindentől ami kötődne az oldal profiljához :P
Bocsi ha bunkónak tűnik amit írok, de speciel már csak 3an beszélgettek, pontosabban te mesélsz, mesélsz, mesélsz és néha valaki próbál válaszolni. A színvonal meg lassan lányos fecsegéssé degradálódik, aminek megvan a maga helye, számos női oldal van ahol ki lehet tárgyalni egymásnak a kapcsolatainkat.
Nem azért írom ezt, lehet itt beszélgetni, akár témától független is, nem is vagyok kompetens abban hogy megszabjam a dolgokat, csak nagyon idegen, átláthatatlan és sok amit írsz... bevallom a felét végig se tudtam olvasni mert nincs hozzá türelmem kibogarászni mit is akarsz mondani. |
| | | | |
| | | | | | 276. Buká | 2011. április 15. 22:06 |
| | | | | | | | Milyen kártyát használsz? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bocsánat! Lehet hogy félreérthetően fogalmaztam.
Nem vagyok én távgyógyító, meg guru, vagy ilyesmi!!! Már csak azért sem mert ilyen nem létezik szerintem. meg gyógyítani nem tudom mert nem vagyok orvos.és a problémáit is csak ő maga tudja megoldani. azt kérdezte tudok e neki segíteni jóslás ügyben. Lehet hogy tudok. Ki fog derülni. nem kérek pénzt tőle vagy egyebet. Nem fogom hülyeségekkel hitegetni , mert azt már elég sokan megtették vele! Igazat adok neked abban hogy szakember segítségére van szüksége! Mert a lelke nagyon szét van dúlva a sok "barát miatt" aki eddig kihasználta. És ezt már nem lehet öngyógyítani. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ezért kezdtem én is Boszorkánysággal és stb. vel foglalkozni annak idején. Mert imádtam valakit , és megszállottan meg akartam kapni.
És kapaszkodtam mindenbe . Minden jó szóba. minden emberbe aki kicsit is kedves volt hozzám. Amikor kinyílt a szemem és rájöttem mit tettem magammal , na az nagyon fájt! nem akartam elfogadni . Leradíroztam mindent, és előröl kezdtem tiszta lappal. Megszerettem önmagamat! célokat tűztem ki magam elé egyszerre egyet mindig de abba 100%ig bele adtam mindent. Észre sem vettem és már nem ő volt a fontos. nem érte keltem fel reggel. És azóta is csak magamért élek! nem vagyok egyedül , férjem van és 5 gyermekem, imádom őket, bármire képes lennék értük, de nem értük élek, hanem magamért! A boszorkányság maradt, de ennek is egész más értelme lett mióta nem kapaszkodónak használom.Most már tényleg sok mindent megtehetek!
Ja, és azért vagyok Angyalka, mert tényleg így hívnak igazából. :)
|
| | | | |
| | | | | | 257. Tom003 | 2011. április 14. 18:40 |
| | | | | | | | Btw egy oldallal le vagyok maradva, délelőtt olvastam a hozzászólásaid, de nekem már így is túl sok rágódás volt az egész, nagyon sokat írsz, próbáld meg összesűríteni mert így nagyon átláthatatlan. Nehéz kiszedni a tényeket a feltételezésekből, elveszik a lényeg. |
| | | | |
| | | | | | 255. Buká | 2011. április 14. 16:53 |
| | | | | | | "Ha önmagadat adod, az nem ragaszkodás. Ha kinyilvánítod a szeretetedet, az nem ragaszkodás. Ha a belső választásaidat követed, tisztán és őszintén, és valaki ezt ragaszkodásnak ítéli meg - van értelme folytatni az olyan kapcsolatot?" - Ara Rauch
persze, kicsit irigyellek is, hogy ellene mész nagyanyáink nagy közhelyének: ne fuss olyan szekér után, ami nem vesz fel. Kell ehhez egy kis bátorság, vagy egy kis geller. Vagy valami, ami bennem nincs, mert szégyelleném, pedig elképzelhető, hogy nem olyan rossz az. Nekem úgy tűnik, hogy nem unatkozol, és ez már önmagában egész jó. |
| | | | |
| | | | | | 243. tester | 2011. április 13. 20:44 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | belekerültél egy önsorsrontó ördögi körbe, amit a ragaszkodásod vált ki valakihez, aki nem viszonozza azt, ez pedig ki tudja miért történik, nem ismerhetem a hátteredet, de ez, amiben vagy, ugyanolyan kötődés egy külső dologhoz, mintha heroin-függő lennél, vagy játékgépeznél nap mint nap.
ez nem vezet jóra.
a mágia csak méginkább megzavar.
én a magam részéről is átestem hasonló, hosszabb ideig tartó zavart tudatállapoton, iszonyú volt. írtam mindenféle bunkó leveleket, meg mint egy vadállat a ketrecében őrjöngtem, aztán elmúlt. nekem végül nem pszichológus segített, hanem maga a pszichológia, öngyógyító módon, nameg önmagamon végzett pszichedelikus pszichoterápia, de esetedben azt érzem, hogy mindenképp kellene melléd egy kis segítség.
mivel nyitott vagy az ezoterikus, spirituális gondolkodásra, egy transzperszonális pszichológus sokat tudna segíteni szvsz.
itt nézegethetsz, hogy mi is ez: http://transzperszonalispszichologia.lap.hu/ |
| | | | |
| | | | | | 222. Buká | 2011. április 13. 00:03 |
| | | | | | | | Az van, hogy szerintem csak azt lehet manipulálni, aki szeretné, hogy manipulálják. Asszem. |
| | | | |
| | | | | | 217. dclxvi | 2011. április 12. 08:16 |
| | | | | | | Nekem az a gyanúm, hogy egyszerűen élvezik a helyzetet, hogy feléd kerekedhetnek mint a család fekete-báránya fölé. Ha nekik szegezed, hogy "mit szeretnél, mit tegyek?", akkor elejét veszed az egész szitunak. Erre a konzekvens válasz a "ne drogozz többet" lenne, de ebben az esetben konfliktusba kerülnek saját magukkal (ha mégis ezt mondják, válaszolj így: "rendben, megbeszéltük!", és tényleg tedd le a szereket egy időre. Ha elülnek a kedélyek majd visszatérsz :) ).Már meg is megnyerted a játszmát!
Egy pár hónap után pedig képesek lesznek nyugodtan is beszélni a témáról.
A másik, aljas megoldás, ha áttereled a figyelmet valamelyik másik rokonra (pl nagyapa pornót néz). Ez elég csúnya dolog lenne :)
Majd alkalomadtán számolj be a fejleményekről!
OFF mit sportolsz? OFF |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja igen lehagytam egy lehetőséget, de hát ez leírva is rosszul hangzik sajnos:
tagadd le, hogy fogyasztasz ilyeneket, csináld sunyiban, várj ki 1 hónapot utsó spanglitól és mondd h akkor csináltassanak drogtesztet, ha nem hisznek neked
Ez a nem elfogadás és bizalmatlanság útja, amibe oly sok fiatal füves kényszerül, pusztán azért mert egy halom tévhitet kéne lerombolnia, amihez nincs meg a tekintélye a szülők előtt és a hitelessége sem. |
| | | | |
| | | | | | 215. itt-ott | 2011. április 12. 02:21 |
| | | | | | | Hát ez nehéz kérdés. Az a baj, hogy nyilván igazad van, tiszta baromság, amit mondanak neked, de mégiscsak az van elterjedve a közbeszédben, az átlagember így gondolkozik a drogokról. Szerintem próbáld meg leültetni a családodat a képernyő elé, úgy hogy megmutatod neki a tényeket(drogriporteren vannak jó kis tanulmányok a marihuánafogyaszátsról, kiderül, hogy talán mégse annyira káros)
aztán lesz, ami lesz.
Annyit hozzá tudok fűzni, hogy heti 1 spangliba még senki sme halt bele(SŐT!!!)
tehát, hajrá:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jó, hogy leírtad ide a problémádat.
Abból, amit felvázoltál az tűnik ki, hogy
1. a családod félt téged
2. nem bíznak a saját erődben, hogy ezt kordában tartsd (megszállt a drogdémon oh yeah!)
Először azt akartam javasolni, hogy ha már úgy is tudják, hogy használtál már füvet, akkor tépj velük, már úgy, hogy te tépsz ők meg nézik aztán utána beszélgettek, remélhetőleg jobban és értelmesebben, mint amúgy. Merész, de jól sülhet el.
Másodjára marad a józan beszélgetés. Átbeszélni pontról pontra mi a problémájuk, ők hogy látják a helyzetet, aztán utána te is elmondod és figyel az érzésekre is. Jó esetben ez előrébb görgeti az eseményeket és egy fokkal jobban megbíznak benned, rossz esetben semmit se segít és a bizalmatlanság miatt fájdalmas élmény lesz, hogy a saját családod ennyire félreért, félrekezel.
Harmadjára neten vannak már elég jó videók, ahol konszolidált emberek, rendőrök, jogászok stb. beszélnek a kender tiltásáról és, hogy mennyit ártanak ezzel.
Ha egyik megoldás se jön be akkor marad az elköltözés, persze nem úgy, mintha szektás lennél és elvágod magad a családodtól. A kapcsolat megmarad, de van, hogy nincs más megoldás. |
| | | | |
| | | | | | 213. zozzzzz | 2011. április 12. 01:31 |
| | | | | | | Sziasztok!
Szeretném a véleményeteket kérni egy problémával kapcsolatban, amivel nem tudok mit kezdeni. Lehet, hogy valahol máshol errefelé már merült fel hasonló kérdés, de én nem találtam.
Nagykorúságom első évében járok. Élsportoló vagyok, olimpiai reményekkel, általában hetente több, mint hét edzésre járok (reggel-este). Tanulmányi eredményeim egyes tárgyakból kiemelkedőek. Májusban érettségi.
Kb. egy éve léptem be a tudatmódosító szerek világába. Azóta változó rendszerességgel fogyasztok zöldet - volt, hogy egy héten többször, mikor kicsit lazábbra vehettem a dolgokat, aztán olyan is volt, hogy két hónapig semmi (most is épp ez van). Több dolgot is kipróbáltam ez alatt az egy év alatt (néhány alkalommal eki, Kati - tényleg kevés ilyen volt- , - és kövezzetek meg, de egyszer még egy kis hóba is beleorroltam, viszont tavaly óta egyikkel sem élek ezek közül). Az ártalomcsökkentésre mindig fektettem hangsúlyt: folyadékfogyasztás, utána pihenés, ásványianyag- és vitaminpótlás...
/megjegyzésként: a sport, a tanulás és az ilyen típusú kikapcsolódás összeegyeztethető egymással, ha az ember tudja, hol a határ... Állítom, hogy amit sport néven művelek, egészségtelenebb, mint a rekreációs fogyasztás./
Nevelésemnél fogva pár éve én is úgy hittem, hogy aki egyszer beleszív egy spangliba, az drogos, és tűvel a karjában hal majd meg. Aztán ahogy egyre inkább szélesedett a látóköröm a témában, úgy foszlottak semmivé a sztereotípiáim is.
A környezetemről ez nem mondható el.
Mint megtudtam, egy rokon már a szerhasználatom kezdete előtt a fejébe vette, hogy drogozom. Nem túl rég járt nála egy ezoterikus - az én szememben kuruzsló; nem akarok senkit megsérteni, én nem hiszek a reinkarnációban, meg a hasonló ezoizékben, és még ateista is vagyok -, aki állítólag a nevem hallatára csak annyit mondott: kábítószer, és bele fogok halni elég fiatalon, de nem baj, majd a következő életemben...
Persze én ezt nem hiszem, de azóta én vagyok a család drogosa, úgy néznek rám, mint egy halálraítéltre. Ha pedig megpróbálok rávilágítani pl: a heroin és a marihuánafogyasztás közti különbségekre, akkor úgy kezelnek, mint egy őrültet, aki azt mondja, nem őrült. Ha azt mondom, hogy nem szorulok segítségre, akkor drogfüggő vagyok, aki agresszíven, elutasítóan lép fel, mikor a leszokásról beszélnek, és nem ismeri el függőségét - kb. két és fél hónapja füvet se láttam. Minden kiejtett szavammal őket igazolom a szemükben, de mikor mutatnék valamit, ami pl a kender jótékony hatásairól szól, az vagy nem érdekli őket, vagy hazugság. A Daath, TASZ vagy Kendermag honlapja természetesen nem lehet hiteles forrás.
Nem tudom, mennyire sületlenség, amit összehordtam. Nem tervezem, hogy drogtól halok meg - nem is értem, miben halnék meg, várom gondolataitokat. (A biztonság kedvéért azért elmegyek egy kardiológiai kivizsgálásra.) És nem szeretném, hogy úgy kezeljenek, ahogy most. Ez így szar. Nekik is, nekem is. Kérlek, mondjatok valamit!
Előre is köszi!
z |
| | | | |
| | | | | | 212. PsyGrit | 2011. február 18. 21:03 |
| | | | | | | Sziasztok
Erről az oltogatásról szeretnék írni egy kicsit:
Barátaimmal gyakran szoktuk "oltogatni" egymást.Valaki leoltja a másikat, erre a másik visszaolt még nagyobbat.Általában ennek az a vége hogy könnyesre röhögjük magunkat.Nem mindig alakul így egy oltás után, ha pl nem olt vissza, vagy nem őszinte a mosolya (barátoknál észrevehető) akkor "bocs nem úgy gondoltam"-"tudom csak...".Idegeneknél annyira nem szeretem ezt.Míg a barátaimat ismerem, tudom hogy hülyeségből csináljuk,addig az ismeretlenek fejébe nem látok bele.
egyéb:
Volt egy idő mikor én is zárkózott voltam.Ennek oka az akkori "barátaim" voltak(le is írtam ide, valamelyik topikba).Ezen a szakaszon b.nőm segített át.Sok mindenre megtanított az emberekkel való kapcsolatokról.
Az utcán sétáltam és egy jehova vagy mi, odajött és elkezdett magyarázni.Nekem elég szar napom volt aznap és már csak ő hiányzott.Csak beszélt és beszélt, közben jött utánam.Eldurrant az agyam.Mondtam hogy nem érdekel meg takarodjon a g**ibe.Elment.Észrevettem hogy a rossz kedvemet így ragasztom át másra is.Visszamentem bocsánatot kérni.Azt mondta egy bunkó parasztnak könyvelt el,de így hogy visszamentem nem vagyok az.Ezután én is jobban éreztem magam egy kicsit.
Az a baj hogy sok ember ezt nem veszi észre, vagy ha mégis akkor nem kér bocsánatot mert gyengének tűnhet mások (vagy saját maga) előtt vagy nemtommiér.Meg amúgy is csak egy idegen.De soha nem tudhatja az ember mikor szorul ennek az idegennek a segítségére.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erről az jut eszembe, hogy vannak, akik úgy tartják, hogy ha leszar egy galamb az szerencsét hoz. :D Mindenesetre más bosszankodni valamin vagy azt flesselni, hogy nem baj majd szerencsét hoz. Ha még abból is indulunk ki, hogy se a negatív se a pozitív gondolkodás nincs hatással arra, ami történt (lehet, hogy mégis), de a lelkiállapotunkra viszont hatással van. Aki valami jót ki tud hozni belőle az nem fogja szarul érezni magát ez a nagy különbség abban, ahogy vesszük az ilyen hétköznapi akadályokat, de a cipőnk attól még szaros marad, annak megtisztítása egy külön folyamat, mely energiát igényel. Szóval igazából az ember azért bosszús, mert hirtelen rákényszerül plusz energia befektetésére, ráadásul nem úgy, ahogy ő azt tervezte.
Aztán van, amikor flottul mennek a dolgok és akkor nagyon jól szoktam érezni magam, úgy érzem enyém a világ, meg én is a világ része vagyok. Az az elképzelésem, hogy ha erősen érezzük a világot, ami körülöttünk van és eközben bizalom és szeretet van jelen, akkor érhető el a legnagyobb összhang és együttműködés a világ történésével, ami ugye a legjobb befektetés, amit tehetünk az életben. |
| | | | |
| | | | | | 210. weeed | 2011. február 18. 12:18 |
| | | | | | | köszi a válaszokat :) jó hogy kiírtam ezeket magamból meg átgondoltam a válaszaitokat is és már sokkal jobban érzem magam :) rájöttem pár dologra magammal kapcsolatban amiröl ugyan eddig is tudtam hogy itt vannak meg mondták is már csak nem foglalkoztam vele...
arról van szó hogy az önbizalmam néha eléggé a béka segge alatt van :D tudom is hogy miért. ez inkább valamiféle berögzödés nálam amihez kellett jópár év hogy így kialakuljon meg kellettek hozzá a megfelelö emberek akik ezt kialakíthatták bennem. (ilyenolyan okok miatt sokszor voltam gúnyolódás, nevetség tárgya amit én csak türtem türtem és jól elnyomtam... szorongtam is elég rendesen meg talán ekkor kezdtem el zárkózottabbá válni) talán ezért is fáj annyira ha akár csak valami apró poént kreálnak rólam aztán hahahaha... :)
csak ez az önbizalomhiány már annyira feltünö lett végül nekem is hogy most ez így napvilágra került végre. ami amúgy tökjó mert tudom mi a baj és így elkezdhetem átalakítani.
aztán az is lehet hogy csak az agyam találja ki ezeket bár eléggé összefüggnek a dolgok meg kurvajól is érzem magam most hogy ezek így felszínre jöttek. kurvajó :D
mondjuk az meg érdekes hogy magamban alig más emberekben meg teljes mértékben megbízok.
" mint a mindenféle információátadási célt nélkülöző, üres, untató fecsegés."
ez az ami nekem nem megy és amire nehezen tudok odafigyelni ( vagy nem is akarok odafigyelni? )
amúgy a tegnapi bunkóság amit kaptam az valójában nem is volt az csak nagyon túldramatizáltam... mondjuk akkor történt amikor Hamlet-et néztünk színházban, lehet ezért volt a túldramatizálás :D:D ennyire hatással lett volna rám a dráma? :D na tessék már poénkodni is van kedvem, azt hiszem elkezdtem kimászni ebböl a gödörböl amit ástam magamnak.
meg volt egy mondat a darabban ami ugyancsak a segítségemre volt...
"nincs jó és rossz, a gondolataink teszik azzá"
nagyon függünk a gondolatainktól. mittudomén 1 ócska példa: belelépsz egy kutyaszarba. gondolhatod azt is hogy: óóóóó a rohadt életbe, de rühellem a kutyákat. most vettem ezt a szép új cipöt erre belelépek ebbe a szarba... elvan baszva az egész napom"
vagy: "ez van, majd otthon letakarítom. addig meg minek szenvedjek ezen attól úgyse lesz jobb"
bár az emberek többsége szerintem inkább az elsöt választja. az a baj könnyü ezt elfelejteni, hogy ami rossz az lehetne akár jó is vagyis inkább hogy nincs is jó meg rossz, mi tesszük azzá.
jó ez nem volt a legjobb példa, de szerintem értitek hogy mit akarok ezzel mondani :D bár lehet picit zavaros, nem tudom |
| | | | |
| | | | | | 209. Buká | 2011. február 18. 10:16 |
| | | | | | | Kissé hasonló helyzetben érzem magam, mint te, weeed. Egyrészt, rühellem, amikor valaki viccnek álcáz egy kritikai megjegyzést, mert nem elég tökös ahhoz, hogy csomagolás nélkül az arcodba dobja. Ahogy észre vettem, időnként én is élek ezzel, mert épp annyira a szociális érintkezés része, mint a mindenféle információátadási célt nélkülöző, üres, untató fecsegés. Az utóbbival mondjuk el tudok lenni, mert alapvetően szeretem az embereket, és bármiről szívesen dumálok velük, kivéve ha rossz napom van..
A legnagyobb akadály talán az, hogy a szociális érintkezés szigorú sablonokba van rögzülve... pl. ha mondasz valami furcsa, szokatlan vagy vicces dolgot, a válasz 80%-ban az lesz, hogy "Jaj de beteg, hehe" vagy "te is fáradt vagy mi? eheh." és ezzel el van intézve a dolog. Még legalább egy tucat ilyen gyorsfagyasztott válasz van, amit minden beskatulyázhatatlan megnyilvánulásra rátol az ember, ezzel megvédve magát attól, hogy komolyabban gondolkodnia kelljen rajta.
Hangsúlyozom, én is időről időre csinálom ezeket, mert annyian csinálják, hogy ragad, meg ha valamennyire nem alkalmazod senki semmit nem fog fel az üzenetből.
Mindazonáltal szerintem csak most látod ilyen gyászosan a dolgot, mert épp kaptál egy bunkóságot, és azt megemészteni akármilyen hülyeség, pár napig is eltarthat tapasztalatom szerint. Ami nekem segíteni szokott ilyenkor, az egyrészt az, hogy tükörnek képzelem a világot :) másrészt meg belegondolok, hogy ha valóban holografikus természetű a valóság szövete, akkor ha csak egy picit is változtatok saját magamon, akkor már jobbá teszem a világot, nincs feltétlen szükség a többi emberre.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | weeed lehet, hogy csak nem találod a megfelelő társaságot magadnak. Ha lehúznak érzelmileg az ellen nem tudsz már mit tenni. Ott van a gond, hogy volt egy felület, ahol lehúzhattak. Ha megismered a gyengéidet megtalálhatod ezeket, de sose biztos, hogy nem érint meg egy adott valami. Ha lehúzós arcokkal lógsz akkor ne nagyon remélj többet, ha csak fel nem csapsz tanítónak közöttük és bölcsességgel megmutatod nekik az igazságot, de ehhez nem árt ha úgy érzed, hogy minimum Jézus szintjén állsz. Szóval érdemes váltani.
Az, hogy ráfókuszálsz mások hibáira arra utal, hogy magaddal is problémáid vannak. Ameddig magaddal gondjaid van addig nehéz másokra figyelni és élvezni a társaságukat. Szóval gyakorolj önszeretet, önelfogadást és hagyd, hogy magától jöjjenek az érzések. Ezt gyakorolni kell, nem mindenki tudja magát úgy szeretni alapjáraton. Aki sok szeretet kapott gyerekkorában annak könnyen megy, mint ahogy annak is aki csinos, hisz vele kedvesebb szinte mindenki. Na de ott vannak még a többiek is és hát ha az embernek nem mutatják ezt meg akkor jobb ha rájön magától, hogy minek hiányától szenved.
A harmadik dolog az agresszió kezelés. Egyrészt sokan szeretnek oltogatni, csipkelődni, húzni egymást, ezeknek van az ízlésestől az ízléstelenig terjedő tengelye, intenzitás szintekkel. A primitívebb emberek primitívebb módon csinálják ezt a fajta "bajom van veled meg nemis" agresszió kiélést. Van nem agresszív csipkelődés is, lehet nagyon finoman játékosan, sok nő szereti. Mindenesetre érdemes teret hagyni másoknak és magadnak is. A tér segít eltávolodni kényelmesebb távolságra a kellemetlen dolgoktól. Ha valaki meg seggfej volt veled próbáld az ő életét egy olyan szemszögből látni, ahol megérted miért viselkedik ilyen gázul, mondjuk verték kiskorában vagy alapvetően nem kapott rendes nevelést, mert már a szülei is állatok voltak.
Lehet kicsit más választ vártál, de talán használható. |
| | | | |
| | | | | | 207. weeed | 2011. február 17. 23:45 |
| | | | | | | hahó!
szerintetek milyen egy jó emberi kapcsolat? nem párkapcsolatra gondolok hanem inkább barátira
mi kell hozzá? mi nem kell hozzá?
lehet óvodás kérdéseknek tünnek ezek, vagynemtudom. de nem tudom ti hogy vagytok vele, de én például úgy vagyok vele mostanában hogy eléggé elvagyok zárkózva az emberektöl. vannak barátaim, ismeröseim de mindenkinek valami dolga van, nincs ideje, tanul, vagy teljesen más baráti köre van már és inkább velük lóg stb. így ha akarok is velük találkozni akkor is csak ritkán lehet.
a másik meg hogy néha eléggé az emberek hibáira fókuszálok sajnos. lehet ezért zárkózom el inkább, nem tudom.
meg sok embernél azt látom, hogy veszekednek, hülye megjegyzéseket tesznek arra ha a másik hibázik valamit vagy felhúzzák magukat valami apró faszságon...
nem értem néha, hogy ök miért nem látják hogy ez lehetne másképp is
és néha ez eléggé lehúzza a kedvemet is. inkább az hogy nem nagyon tudok tenni ez ellen. vagy tudok? kell egyáltalán? a saját kapcsolataimmal is bajlódom szóval nemtudom...
van itt még valami... ritkán van ilyen, de néha kiborulok attól ha valami hülye poént nyomnak rólam aztán kiröhögnek. ilyenkor ugyan én is vigyorgok picit de valójában azt érzem belül hogy "áú, ez fáj". pedig tudom hogy poénnak szánják meg nem gondolják komolyan meg nem is tudják hogy megbántottak most ezzel de mégis szar. egyszer már szóltam emiatt furán is néztek rám de mondták hogy bocsi, meg hogy ez csak poén ne vegyem komolyan. és csak ennyi kellett hozzá hogy ezt megbeszéljem vele és utána nem zavart. ez már régen volt de most is volt pár órája egy ilyen, valaki mással és vele nem dumáltam meg és valójában ki is kúráltam most magam azzal hogy ezt leírtam :D bár azért még érdekel hogy ez vajon mitöl lehet szerintetek vagy hogy mással is van e ilyen?
mondjuk most azon vagyok hogy saját magammal legyek tisztában hogy miafene van mert picit káosz volt mostanában a fejemben de már kezd helyreállni...
namindegy, bocsi ha sok hülyeséget írtam, kikívánkozott. |
| | | | |
| | | | | | 206. fojti | 2008. július 21. 12:01 |
| | | | | | | | Azért jo tudni h nem ment el az eszem. Utolag viccesnek tünik amit leirtam v inkább nyavajgásnak.de amikor átmegy rajtad az nagyon is a valoság.jo érzés h irtatok |
| | | | |
| | | | | | 205. Awas | 2008. június 29. 19:55 |
| | | | | | | | Ja, van valami, amit viszont nem értek: Hogy a túróba bírtad 2 évig? :DD |
| | | | |
| | | | | | 204. Awas | 2008. június 29. 19:52 |
| | | | | | | Ky_rosss:
Röviden: Ideje lenne gombázni egyet. :) Hehe.
Hosszabban: Az okosok szerintem erre rávágnák, hogy a kognitív disszonancia iskolapéldája az eseted. Jött egy tök új információ az életedbe, és nem tudod feldolgozni. Hogy mennyire igazak az észrevételeid, az igazából másodlagos szerintem. Bár én nem osztom teljes mértékben gén véleményét, szerintem kicsit túlságosan relativista szemlélet az, hogy (leegyszerűsítve) minden olyan, amilyennek látjuk, mi találunk ki mindent, és velünk van a baj, hogy nem fogadunk el másokat, amikor valami bajunk van. Eleve az ellentmondásos szerintem, hogy ha nem tudjuk biztosra, amit tudunk, akkor mit is akarunk elfogadni? :) Hihi. Szóval pszichedelikus körökben ez népszerű elmélet, hogy keresd mindig a hibát magadban, ne a világban, de attól még tény, hogy sok szarság van odakint, és nem könnyű bánni velük. És igenis valódi szarságok! :)
Arra viszont sztem nagyon ráérzett gén, hogy a léc saját magaddal szemben lecsúszott, mások vizsgálgatása helyett ideje lenne magaddal foglalkoznod, és lehet, hogy ha rádöbbensz saját magad gyengeségeire, akkor másokkal szemben is megbocsátóbb leszel. Ezért is lenne jó neked egy valódi pszichedelikus élmény, mert magadról is megtudnál jópár dolgot, és a többi emberhez is közelebb kerülhetnél, nem éreznéd magad egy elkülönölt entitásnak a többi lénytől, és látnád, hogy a véres hatalmi harcok mellett vannak más, szintúgy valódi, de kellemes érintkezési formák is (nem, most épp nem [csak] a szexre gondolok). :)
De természetesen nem akarlak buzdítani arra, hogy ilyen szereket próbálj ki, csupán felvetettem a lehetőségét annak, hogy megvan az esély arra, hogy hasznod származna a dologból. ;) |
| | | | |
| | | | | | 203. Awas | 2008. június 29. 18:57 |
| | | | | | | | fojti: Szerintem az van, hogy olyan csatornák nyíltak meg benned, amikre nem vagy még felkészülve -> nem tudod kifejezni a dolgokat, mert még nem vagy elég tapasztalt/érett hozzá. Eddig laza, felszínes szórakozás volt az élet, most meg jönnek a komolyabb dolgok, és nem tudod kezelni őket. De majd gyakorolsz, és belejössz. :) Amire szükséged lenne, az egy olyan ember, akivel meg tudnád ezt beszélni időnként, lelkizni. Havercsajok pl. ideálisak ilyen célra. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | fojti:
Csupán annyi a bajod, hogy ember vagy (csak ezt eddig nem érezted át) ;)
Sok ember alapvetöen gátlásosra lesz nevelve és megtanulja elfojtani az érzelmeit (pozitívakat is és negatívakat is). Mert "nem illik", mert "mit gondolnának mások", stb. Az MDMA viszont képes megnyitni érzelmileg: jó testérzést hoz létre, biztonságot és elfogadást élsz meg, összekapcsolódsz az emberekkel, meglátod a szép és kedves dolgokat, stb. Neked ezeknek a megélése sajnos kicsit félbemaradt: ha minden a terv szerint haladt volna, akkor meglett volna az eki-triped íve a lecsengési szakasszal együtt. Így viszont lezáratlanul maradt a dolog, vagyis a szokásosnál jobban "kinyílt" állapotban maradtál érzelmileg. Ez nem gond, és valószínüleg hamarosan elmúlik, ahogy visszacsiszolódsz a hétköznapokba. De amíg még tart, addig érdemes ráfigyelni, hogy mik azok a dolgok, amik számodra érzelmileg értékesek?
Szóval szerintem itt tulajdonképpen kiderült, hogy érzelmileg mélyebb ember vagy, mint amit hittél magadról. Ehhez csak gratulálni lehet! A finom ételek, a kellemes zenék, a kedves barátok stb. mind az élet jó dolgai, amiknek a mélyebb megélése olyan... életszerü :) Ez a sírós katarzis talán egy "lelki megtisztulás", ami után talán pontosabban tudni fogod, hogy minek van értéke számodra. Talán könnyebben meg fogod tudni mondani a barátaidnak, hogy köszönöd és hogy szereted öket.
Tehát grat a "piros bogyó" választásához -> Welcome to the real world! |
| | | | |
| | | | | | 201. fojti | 2008. június 27. 22:07 |
| | | | | | | | igazábol nem tudtam h hova irjam a kérdésem v inkább problémám igazábol nem is komoly csak zavar h nem birok tullépni rajat. tehát egy másik topikban már irtam h v szülinapom,szük baráti kör,szeretet fles szoval tök jjo volt de nem tudott kiteljesedni v lecsengeni a dolog mert idö elött hazajöttem. azota minden nap (!) legalább v 3szor de van h 8szor is elbögöm magam látszolag minden ok nélkül. nem látványos nem hangos és nem is tart sokáig kb 1perc de nagyon intenziv éréseim vannak olyankor. kezd idegesiteni a dolog. h mi váltja ki? pl nézem a pete tongot és annál a résznél mikor táncol a cigányasszony a kocsmába és az emberpalánta megérzi a zenét na ott bögtem! v ha eszek pl valamelyik kedvenc kajám az elsö falatok mindig könnyfakasztoak. de zenére is sokszor megtörténik.föleg a kedvenceimre v szomoruakra is. ki tudja mi a bajom? a tippjeim a következök: -mániákus depresszio v ilyesmi. a barátaimnak akikkel s szülinapom ünnepeltem nem tudom nekik elmondani h köszönöm és h szeretem öket meg ilyesmi.pedig egész nap ezen kondolkodom.de ha meglátom öket olyan mintha meváltozna valami. ráadásul ritkán találkozok velük mert máshol laknak szoval szenvedek de rendesen. jelen hozzászolás irásakor semmilyen tudatmodosito szer hatása alatt nem álltam! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ky_rosss,
ezt most találtam a könyvtárban, érdekes lehet neked is, ez is egyfajta drogos emberérzékelésről szól:
http://www.daath.hu/showText.php?id=170
("Amikor egy egyén a teljes ön-elfogadás állapotában van, akkor mindenki mást is feltétel nélkül elfogad... Az, hogy valaki milyen mértékben tud szeretni valaki mást, csupán azt tükrözi, hogy mennyire képes saját magát szeretni." stb) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerintem a lentebb emlegetett fajta szerepjáték (tudattalan hatalmi játszmák) kinőhető, kinövendő, és a különféle pszichológiai iskolák ezt tekintik felnőtté válásnak, tudatosodásnak stb, a spirituális iskolák meg felébredésnek. az én világlátásom szerint viszonylag kevés ilyen ember van, de azért található ilyen, ez is csak akarás kérdése :)
az a szerepjáték pedig, ami valóban játék, amikor felnőtt éned egy-egy oldalát domborítod ki, az okés, vagy ha nem a másik energiáit akarod lerabolni saját örömödre, az csak egyre több lesz a valódi felnőttséggel, hiszen a kreativitás is nő.
vagyis szerintem: hajrá, sok meló a pszichedelikumokkal "korán megszerzett tudást" integrálni, de akarhatod :) |
| | | | |
| | | | | | 197. retek | 2008. június 16. 19:36 |
| | | | | | | | ja, meg kérdés az hogy mit tekintesz szerepjátéknak |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A szerepjátszás legkevésbé sem akarás, vagy nem akarás kérdése, egyrészről szerves része az ember szociális életének, amivel képet próbál sugározni magáról, illetve hatást kiváltani, másrészról hatalmas örömforrás is lehet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Olyan embert meg biztosan nem fogok találni aki nem játszik szerepet"
reméljük, ők sem találnak meg téged, s akkor mindenki boldog marad
8) |
| | | | |
| | | | | | 194. helio* | 2008. június 16. 14:34 |
| | | | | | | Ky_rosss, nem mondanám biztosra,
de nem lehet hogy mi tegnap együtt vonatoztunk? ;-) |
| | | | |
| | | | | | 193. retek | 2008. június 16. 12:36 |
| | | | | | | | pont erre a reakcióra számítottam, viszont a válaszomat rá elmondta gén :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Köszönöm az észrevételeket.
Amit mondtál Gén abban már első végiggondolásra is sok igazság lehet. Ez egy beilleszthető magyarázatnak tűnik, az önigazolás épp beleillik a képbe, mert épp eleget foglalkoztam magammal is, hogy tudjam, semmiben sem különbözöm tőlük, viszont a passzív megfigyeléssel valahol megpróbálhatom igazolni, hogy mégis.
Így, ennek tudatában, úgy gondolom ez kezelhető, megoldható. Ha nem sikerül, abbahagyom a zöldet, vagy csinálom kizárólag egyedül. Olyan embert meg biztosan nem fogok találni aki nem játszik szerepet, és folyik bele a hatalmi harcokba mert az a fajta játék legalább olyan szerves része a létezésnek, mint a táplálkozás.
Köszönöm mégegyszer. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ky_rosss:
"Fél óra leforgása alatt mindannyian lecsupaszodtak elöttem."
"fél év alatt bebizonyosodott, hogy amit látok, az 90% - ban az igazság"
"a mögötte megbúvó lényt látom a maga valójában "
"De a pszichológia és mások tapasztalatai is azt igazolják, hogy amit látok az valóság"
Úgy tünik, belekerültél egy negatív irányú, önigazoló IGAZSÁG-VALÓSÁG kattogásba. Szerintem nem szuperképességeket kaptál, hanem egyszerüen elvesztetted a saját tévedhetetlenséged iránti egészséges kételkedés képességét. A külsö ingerek hatására benned létrejövö információt nem lehet "tudás"-nak nevezni pusztán a mennyisége és koherenciája alapján. Az ember egy ilyen generátor: bármire rá tud zoomolni és arról jót vagy rosszat gondolni, amiket szépen beillesztget egy koherens rendszerbe. Viszont ez a jó/rossz nem az objektum tulajdonsága, hanem a TE szubjektív tolmácsolásod az észleléseidröl. Jelen esetben egyszerüen nem fogadod el az embereket másmilyennek lenni, mint amilyen te vagy, és másképp viselkedni az adott helyzetekben egymással. Ezért lesznek az emberek elfogadhatatlanok a szemedben: senki sem olyan "istenien" tökéletes és szerepmentes, mint te (a saját szerepeiddel gondolom korántsem foglalkozol ennyire behatóan?).
A másik gond - ami talán az introvertáltságoddal rokon - hogy passzív szemlélöként nézed a szerepeket, holott a veled szemben játszott szerepeknek te is aktív résztvevöje lehetnél. A fiktív paráid tehát konkrétan akkor válnak gonddá, amikor elörevetíted az "á ez úgyis rossz LESZ" gondolatot a jövöbe és meg sem próbálsz a saját részedröl hatni egy helyzetre egy másik típusú, pozitív szerep aktív eljátszásával. Ez tovább csökkenti az esélyt arra, hogy esetleg valamiféle megértés alakuljon ki.
A probléma tehát szerintem ez, hogy a fü által beindított intenzív asszociációkat az elméd egy számodra hihetö, önigazoló rendszerbe illesztette, ami a meglévö személyvonásaid (pld. negatív emberképed?) miatt távolító hatással van az emberi kapcsolataidra.
Ezt lehet pragmatikus szempontból is nézni: ha tényleg "tudás"-t kaptál volna, akkor azt fel tudnád használni életminöségjavító céllal is...
Bottom line tanácsként pedig:
1) Hagyd el a füvet, ha ez nálad kihozza / erösíti ezeket a parákat
2) Szeresd embertársaidat :) |
| | | | |
| | | | | | 190. retek | 2008. június 16. 09:55 |
| | | | | | | "valahogy egy pillanatra lehullik a maya és a mögötte megbúvó lényt látom a maga valójában - és ez a legkevésbé sem szép."
valahol ebben látom az művészet elfordulását a klasszikus esztétikától.
sokáig láttam én is csúnyának, aztán lassan rájöttem hogy nem mindenki az. valami olyasféle játék, hogy egymás arcára öntjük a savat folyamatosan, és ez szörnnyé tesz minket. Kivéve azt, aki kiszáll a szerepjátékból, ennek sok módszere van és egy sem könnyű. De úgy lassan begyógyul. Viszont a többiek nem tehetnek róla, hogy játszanak. Kényszer.
Hogy hogyan lehet ez ellen tenni? Lekorlátozod az intenzívebb szociális életed néhány emberre, és megpróbálod kirángatni őket a szerepükből előtted. Ha hagyják, az bizalom. Másrészt keress olyan embereket akik nem játszanak. Nem sokan vannak, de akadnak.
Ezek csak eddigi tapasztalataim, a problémának még én sem járok a végén, korántsem.
A bizalom elvárásra épül. Ha nem vársz el pozitív csatolást, értelmét veszti. Az elvárásról lemondani majdnem lehetetlen... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a bizalom állandó forrása az őszintén megélt állandó-változó önmagad.
a többi esetleg adaptív.
-álalában csalódástalansághoz tanácsul.
(sajnos nekem nem megy.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Körülbelül 4 éve élek fűvel, most 21 vagyok. Talán kicsit korán kezdtem, de úgy gondolom a történet szempontjából ez teljesen lényegtelen. A 4 év alatt változó időszakok voltak; volt, hogy egy hónapba 1-2 ciginél többhöz nem volt szerencsém, de volt olyan is, hogy naponta 3-4 elment, így összességében azt mondanám, hogy rendszeres fogyasztó vagyok.
Miért csinálom? Elég határozottan introvertált, empatikus egyéniség vagyok, de egészséges szociális élettel rendelkezem - még. Hihetetlenül inspirál a fű, mind publicisztikai (novellák, esszék, tanulmányok), mind rajzművészeti (absztrakt) téren; meg aztán ottvan a zene iránti átlag feletti rajongásom, amire szerintem mind tudjuk milyen hatással van ez a dolog. A beleélés, az elrugaszkodás és a szürkeségből való teljes kiszakadás motivál leginkább ezen a téren, és sokszor extrovertált, társasági emberré tesz, ami jól esik.
Valamikor két éve figyeltem fel először egy furcsa dologra, természetesen hatás alatt. Eléggé befordultam egy ágyon fekve, körülöttem barátaim beszélgettek, és hirtelen nagyon erősen körvonalazódni látszott mindaz amit a szociálpszichológia szerepelméletnek hív, a háttérben pedig az emberi játszmákat véltem felfedezni. Nem volt kellemes élmény. Fél óra leforgása alatt mindannyian lecsupaszodtak elöttem.
Egyre gyakoribbá vált ez a dolog, sokszor olyan aprólékos információkhoz jutottam tudatosan feldolgozva (!) mint a gesztikulációk, a tekintetváltások, a háttérben meghúzódó okok és okozatok, mind-mind gusztustalan igazságok, amik egyre élvezhetetlenebbé tették a társaságot. Először azt hittem amit látok csak képzelgés, kényszerképzet, mert elviselhetetlenül bizarr volt, hogy igaz legyen. Egyrészről elkezdtem pszichológiával foglalkozni, másrészről konkrét tényeket kerestem, és fél év alatt bebizonyosodott, hogy amit látok, az 90% - ban az igazság, a maradék 10 azért kétely, mert... mert azt el kellene magyarázni az illetőnek, és feltenni a kérdést, hogy így van e.
Az óta eluralkodott a dolog. Más emberekben teljesen tudattalan tevékenységeket szűrök le, a fű hatására az empátiám sokszorosára növekedett, és már tudom, hogy Budai Béla által lefektetett szabályok nem mindegyike igaz; nem kell kinyílnia a másik embernek, hogy kiemelhessünk belőle a beleéléssel dolgokat. Olyasmiket látok emberekben és emberek között amiket nem akarok, olyan mélyre csúszok amilyenre nem akarok.
Vannak esetek mikor megváltozik az emberek arca, valahogy egy pillanatra lehullik a maya és a mögötte megbúvó lényt látom a maga valójában - és ez a legkevésbé sem szép. Két lehetséges kapcsolatra mondtam már nemet csak azért, mert tudom, hogy tönkretenné fél éven belül ez a dolog.
Főleg, hogy mostmár tisztán is vannak villanásaim, amikor tudom mi miért történik, sőt, néha nem csak emberek kapcsán, hanem úgy a dolog alakulása kapcsán.
Megértettem, hogy mindennek van egy szükségszerűsége, és ez sem több annál, de hatalmas energiabefektetés elviselni.
Úgy érzem már nem élvezem annyira az emberek társaságát, nagyon mértékkel kell fogyasztanom, mindig akkor kell abbahagynom, mikor az első jelek feltűnnek. A legrosszabb talán az egészben, hogy pokoli nehéz szavakba foglalni amit érzek vagy látok, szinte lehetetlen a maga valójában átadni másoknak; próbáltam már és vagy félreértettek, vagy azt mondták, hogy értik miről beszélek, de azt is azonnal leszűrtem, hogy nem értik.
Persze a válasz logikus, hagyjam abba. Vagy csináljam egyedül. De a pszichológia és mások tapasztalatai is azt igazolják, hogy amit látok az valóság, az az illúzióköntös mögött rejlő EMBER, a maga ocsmány érdekvilágával, vérre menő játékával, nem őrült téboly.
Hogyan lehetne ezt kezelni?
Az a baj, hogy nem akarok felmászni oda, ahol nem látom ezeket; a tudást nehéz eldobni azután, hogy megszerezted, de elfogadni és felülemelkedni rajta még nem tudtam. És ez elég sötét irányba viszi az önmegvalósítási próbálkozásaimat. |
| | | | |
| | | | | | 187. Kyoko | 2008. június 10. 00:33 |
| | | | | | | | most ért véget egy két és fél éves kapcsolatom. Két éven keresztül néztem, hogy mit csinál, eszembe se jutott bármit megtiltani neki. Ha akart betépett, ha akart beexezett stb. Persze Ő mindentől óvott. Aztán megtört a jég fél éve. Beengedett abba a kis külön világába, amit eddig csak kívülről láttam. Sok mindent megváltoztatott köztünk, a közös élmények, nagy vallomások, mély beszélgetések hatására. Végre ki tudtunk mondani olyan dolgokat is amit korábban nem. Sokkal nyitottabbbak lettünk 1más felé. Újra olyanok voltunk, mint egy új kapcsolat elején. Fürödtünk a boldogságban és újra felfedeztük egymást és a kapcsolatunkat. De túl szép volt. Nem a drogok tették tönkre, de megnehezítették a szakítást. Igazából mindig részesei leszünk 1más életének, de jelenleg túl nagy a fájdalom. Elgondolkodtató, hogy a drogok nélkül itt tartanánk-e. Szerintem nem. Szebbé tette, közelebb hozott minket és ezt pillanatig sem bánom. Sőt, talán még hálás is vagyok érte |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerelem+drog=totál megcsúszás
Hogy miért ez a véleményem? Mert tapasztaltam, nekem a nagy ő volt M(szerelmem), és MDMA, Amfetamin, Lsd( szerelmeink)!
Mindent együtt csináltunk, sokszor ketten, néha többen, néha egyszer- kétszer, sokszor egész nap. Nyár volt, senkinek sem tűnt fel, hogy hetekig nem vagyok otthon, mindig valakinél voltunk, vagy csak Nála.
Aztán jött a nagy bátorság...belőtt, majd belőttem, és ez ment egész szünidőben.Megváltoztam, ő is, majd feleszméltem, nincs teganpom, nincs holnapom, csak a Carpe Diem. Valóban így kell élni? A mának?
Megijedtem, elfutottam, lenyugoddtam. Van múltam, s talán lesz jövőm, de a jelen számomra eltűnt...kósza szellő fújta el a messzi távolba... |
| | | | |
| | | | | | 185. fairy | 2008. június 1. 21:41 |
| | | | | | | szerintem főleg a fűről szól ez...de lehet h nincs igazam.De az ilyen dolgokra mindig csak későn jön rá az ember.
Én mondjuk nem azt az "oldalt" képviselem,mit itt az emberek többsége(vagy mindegyike?),én nem élek ilyen dolgokkal..iszom néha,de azért azt se túlzásba..:)
A barátom viszont igen...ebből voltak nagyon nagy vitáink.A kapcsolatunk kiüresedett..úgy éreztem,nem is érdeklem,mert mindig csak a fű,meg a haverok..emiatt is tartom igaznak azt,amit a legelső hozzászólásban írt badcat; hogy a fű hihetetlenül alattomos..Ő észre sem vette,h fél éve,alig csináltunk együtt valamit...aztán kevesebbet szívot,és akkor úgy éreztem,velünk is minden rendbe jött.
De egy nagy buli után újabb hullám jött.Megijedtem,és nem tudtam, mit tegyek...azt tudtam,hiába hisztizek,ordibálok,rosszabb lesz,semmi értelme.Hiába beszélek neki olyat,ami igaz is akár,nem fogja érdekelni,mert erre neki kell magától rájönnie.Már úgy vagyok vele,csinálja ha szeretné,de ha megkérem,akkor azt tartsa tiszteletben..nem tudom,ez mennyire jó megoldás,de szerintem így korrekt.
A fűnél szerintem az a baj,h mindenkinél más.Ha valakinek egy barátja jól bírja,ugyanúgy tanul normálisan,rendben van az élete akkor biztos másnka is.Holott nem így van.Van akinek az egész életére kihat,elmegy a kedve mindentől,és nem érdekli semmi.
Viszont az emberi kapcsolatokba belemászik..de ezt belső ember nem veszi észre..de aki kívülről látja pl egy társaság életét,rájön,mi is a baj.De ez is csak egy vélemény a sok közül. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :)
Akárhogy is volt nekem semmi olyan érzésem nincs hogy rosszat akarok neki, legyen boldog, lehet neki így a jobb. De azért szarul esett hogy ennyi év után gyakorlatilág hátbadöfött. Lehet túlreagálom de én így érzem. Az meg hogy a fű tart össze minket? Valamiyen szinten igen, mint ahogy más társaságokat a sör vagy akármi. De nem lételeme egy programnak a tépés. Mégha sokszor úgyis az a vége.
Nem mindenkinek való az hogy dolgokat használjon. Ha közben normális kapcsolatai vannak, nem hanyagolja az iskolát/munkáját, és alapvetően jó ember akkor hajrá. De van aki nem tudja ezt összeegyeztetni és elszalad vele a ló.Ha iyenkor abba tudja hagyni az becsülendő. De nem az a megoldás hogy a fű rossz, de azért néha még beszívok, és sokkaltöbbet iszom.
Az zavar hogy eddig is ilyen volt, csak mikor éppen zöld felhőben lebegtünk akkor picit lejjebbnyomta az egoját. Mikor eltűnt ez a felhő akkor megint csak az ego maradt, ami hatalmasra nőtt és bekebelezte azt aki a közelébe került. Nekem nem hiányzik az hogy egy olyan ember akihez nagyonsokat jártam át és nagyonjól éreztük magunkat, most egy 180fokos fordulat után úgy kezeljen mint egy tanár a 12éves tanítványát aki szerinte alapvetően rossz és ennyi meg ennyi hibája van, csak a tanár a tökéletes. Sokat lehetne erről beszélni de nem sok értelme van. Örülök hogy legalább ti megmaradtatok nekem :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Folyt. köv. :)
És hát igen. Ebben az új társaságban pedig eleinte 6an voltunk. Ez a szám leredukálódott 4re (másik 2vel mai napig él a kapcsolat). Aztán, történt december 29-én, hogy 2 nagyon jó barátunk meg akart lepni minket fejenként 1-1 dupla hofival. Kedves, nem? :) Aznap késő délután értem haza, és kérdeztem anyumékat, hogy mehetek-e. Nem. Hívtam másik pajtásomat, nála ugyanez. Mitsem tudtunk a papírról akkor még. Aztán hívtuk többieket, hogy nem engednek, ma mindenképp itthon kell lennünk.
Erre történt, hogy hát hárman megették azt a 4-et, ami ajándék volt nekünk, meg így mindenkinek. A vége, 2en nagyon egymásra paráztak (az egyik srác elég 'rosszarcúnak' mondható), azt hitték, meg akarja egyik ölni a másikat a vizipipaszénnel.
A vége egy nagyon kemény paratrip lett.
Akire a legnagyobb hatást gyakorolt talán a bad trip, az az emberke, akit az előbb írtban említettem (arrogáns, kicsit egós, stb...). Azóta, 1 hónapig még szívott, aztán februártól már azt sem. Azóta, 1x sem nyúlt kábítószerhez (alkoholon kívül persze).
És ami az érdekes, hogy amióta abbahagyta, teljesen kivonult a társaságból, nagyon ritkán keres minket, sőt, 2 másik régi volt barátjával össze is vesztek, nem szólnak egymáshoz. Én kerestem fel nemis olyan rég, hogy mivan vele. Rendkívül jól éreztem magam a társaságában, és azt hiszem, rádöbbentett, hogy ezt a társaságot gyakorlatilag a fű tartotta össze. Sajnálom, és azon vagyok, hogy ezt mindenképpen megcáfolhassam, és azért is bebizonyítsam magamnak is, és mindenki másnak, hogy előfordulhat ilyen eset, hogy egy bizonyos érzés, kábulat, vagy csak maga a szer tartson össze embereket: de ez nem feltétel, sőt, úgyérzem, sikert értem el e téren, és ma már csak nemcsak szívni járunk össze. Azért, a kiesett embert, sajnálom, és megpróbálok neki annyi vigaszt nyújtani, amennyit csak tudok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Amikor az első cigimet elszívtam, tartoztam valahová. Egy társaságba, ahol mindenki mindenkit szeretett, elfogadott, és számíthattunk egymásra, bármi is volt. Közben megismerkedtem mostani barátaimmal, akik akkor már benne voltak a dolgokban elég régóta. Összeismerkedtünk (egy suliba járok egyik jópajtásommal, 3 éve), és hát igen, szívtunk, szívtunk. Volt egy 3-ik személy is, ő is ide járt, ő is velünk volt, nagyon szerettük, hozzá jártunk föl nagyon sokat.
Uhh, elkalandoztam. :)
Szóval. Amikor elkezdtem, a régi társaságom (1 személy pontosan, aki a legjobb barátom volt) elkezdett valahogy távolodni. Azt mondták, azért, mert teljesen megváltoztam, megváltozott a fölfogásom, a szemléletmódom, és tök más vagyok, mint aki voltam. Kérdeztem én: és negatív irányba? Ártok én bárkinek is? Eddig se bántottam soha senkit, most aztán végképp nem. Kb. 1 évig fojt a 'harc' a bennmaradásért, aztán a végén elég csúnya mód ejtett ki,az, akit már gyerekkorom óta ismerek.
Beszélgettem azóta kívülálló emberkével erről, még régebben (családterapeuta a nő), és a pillanatnyi helyzetben azt mondta: nem akartak ők kiejteni, az arc, aki 'elbánt veled', elégtételt akart venni, féltékenység, bármi. Nem lehet tudni. A többiek viszont rosszul kezelték, hogy ez történt, úgy érezték, beleCSÚSZTAM a dologba, és nem vették figyelembe, hogy én magam mentem bele, szánt szándékkal. Mai napig tartom velük a kapcsolatot, 2 emberrel jó barátságban. |
| | | | |
| | | | | | 181. 1xű | 2008. május 12. 22:57 |
| | | | | | | néha elmesélem 1-1 élményemet nem beavatottaknak is, de kihagyom az szert belőle.
amióta füvezek azóta legalább annyi embert ismertem meg általa mint a sör által. |
| | | | |
| | | | | | 180. tifo | 2008. május 7. 00:28 |
| | | | | | | | En sohasem, vezettem be olyanokat a drogok vilagaban akik meg sosem csinaltak, sohasem hencegtem azzal, hogy en mar mit toltam. Mindig megfontolom, hogy kinek beszelek az elmenyeimrol, mivel mindannyian masok vagyunk, nem mindenki ugyanugy fogja atelni, kezelni a dolgokat mint en. Mindig az lebeg a szemem elott, mielott barmit is mondok, hogy sosem tudnam elviselni ha valaki miattam menne bele ezekbe a dolgokba es elb@szna az eletet. |
| | | | |
| | | | | | 179. tifo | 2008. május 7. 00:19 |
| | | | | | | | Nekem apum elfogadja azt hogy, fuvezek, az is meg esett hogy tekertunk egyutt, anyum is sejthet vmit. De nem hiszem hogy jot tenne a kapcsolatunknak ha tudnak mennyi minden mason vagyok mar tul... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | semmi gond, biztos csak vetítettem!
; )
(kacaj) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cauldfield(ke), én csak szeretetindukált kiváncsiságból érdeklődtem hogyléted felől, mivel oly rég hallék felőled...
bocs, ha ezt böködésnek vetted.... :(((
(csend) |
| | | | |
| | | | | | 176. 1xű | 2008. május 6. 00:28 |
| | | | | | | amióta megbeszélem a drogozásomat/tudattágításomat Anyámmal Apámmal azóta sokkal többet és mélyebben beszélgetünk.
pölö most már egyik szülőm se úgy gondol a kábítószerekre ahogy azt a média sugallja neki.
Apám még ellenzi, de csak kriminalizáltsága miatt.
Anyu tudja hogy varázsgomba van és lesz(mégcsak spóra és a hűtőben van, de nem dobja ki mert tudja hogy fontos nekem)
a hétvégi dugóban ülve felolvastam a kendermagosok legalizációs KT-ját neki és elfogadta. nem mindenben ért egyet, de egy támogatóval több.
összegezve? igen, jobb lett a kapcsolatom a szüleimmel:)
tövábbra se ajánlom a szemtől szembeni Nagy-Igazság-Pillanata jelenet. ez a február közepe óta tartó téma terelgetős beszélgetések eredménye.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | projekció meg teljesen okés és hasznos, alap. csak tudni kell tanulni belőle, meg bánni vele.
on: mostanában párszor a barátokkal való estiéjjeli kártyázgatást marihuánaszívás nélkül vittük végig mindannyian, és tök jó volt.
előtte évekig mindig velejárója volt ennek a tépés, jó érzés hogy nem feltétel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | te meg ne böködjé mán, okker? akkor már inkább maradj csendben. köszi. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ne projektálj cauldfield, inkábbn mesélj. köszi. |
| | | | |
| | | | | | 171. fojti | 2008. május 2. 13:43 |
| | | | | | | | azért tegnap ota elég sokminden törént. megnyugottam. egyszerüen az emberek szeretnek okosak lenni én is. ennyi. a szétcsapás mértékkel de összejött. beszélgetés feszko levezetés satöbbi :) szép napot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem beleszólni akarok,Te döntésed...de indulatból" jól szétcsapom magam,majd én megmutatom" c. történetekből nem szokott jó fíling kerekedni.rajoskodni mennyit nyomsz szintén nem egy mérvadó álláspont még akkor sem ha általad söpredéknek nevezett barátaid leoltanak a szar szövegükkel Nulla tapasztalatukkal.
Igazából ilyen helyzetbe én még nem kerültem,azért sem mivel ha olyan csapattal vagyok akik nem tolnak,hát én sem tolok...ha viszont a banda szellem kiszabadult nincs megállj.
tré duma hogy keress(önmagadhoz) hasonlatos fészeket,de most itt nincs sok lehetőség..vagy mégis
tolj egy-két koktélt keresd meg a buli legjobb nőjét,cipeld haza
kotonnal hajrá
hátáról pedig utólag a félkerületet felszippanthatod:) |
| | | | |
| | | | | | 169. fojti | 2008. május 1. 14:41 |
| | | | | | | | nagyon tudom dijazzni mikor a szintén cuccos barátaim küldik a code-ot nek h nem vagyok boldog ha benarkozok!! pfff! meg akarják olyan emberek magyarázni nekem h h érzem magam belasztozva akik még nem is csinálták!! nem elég h egy valaki ááááá egyszerre öten küldik h nem jo. persze a legynagyobb hangu az életében egyszerre max 2dobott és megymagyarázza h az nem jóóó!! foj de kiakadtam!!! mondom neki h tarts velem egy este!! mindenböl ugyanannyit mint én és ugyanakkor!!! mentö visz barátom 2orán belül!! te pöts!! sorry de miért olyanok az okosak akik nem tudnak semmit???? mintha egy afrikainak beszéltem volna a vaniliás pudingrol közbe nem evett olyat soha na??? ki birta volna cérnával??? taplo söpredék banda!!! és a barátaim megyek este ugy szétküldöm magam.... |
| | | | |
| | | | | | 168. anjou. | 2008. április 12. 20:03 |
| | | | | | | Ezek a faszik. :)
Mondjuk nekem szerencsém volt azzal az egy kapcsolatommal is, ami volt. Tiszteletben tartotta a döntésem mindig, sose beszélt le semmiről, de jelezte, hgyha gond lenne csak hívjam és segít bármiben.
Mondjuk nem is vagyok ilyen szempontból vészes.
Nemrég találkoztam egy haverral, neki egy 4 éves kapcsolata ment rá a dologra. De nem is a kapcsolat volt igazán fájó, hanem hogy el kellett vetetni a babájukat, mert a terhesség alatt is folyt cuccozás (hogy konkrétan milyen szintű és milyen anyaggal abba nem ment bele) A konzekvenciát vonja le mindenki magában. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mindig is volt lelki nyomoroncok:)
A kisebb baj az, ha tojt a fejedre, és ha csicskának nem voltál jó akkor nem is kellettél neki. A nagyobb az, ha egészen komolyan gondolta, hogy ő megfelelően viselkedik... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | anjou, én erről tudnék mesélni. volt barátom kb 1 évig meg akarta nekem mondani hogy mit csinálhatok és mit nem, és nem értette, mért nem tetszik ez nekem. egy és negyed év után azért szakítottunk mert én olyan szemét voltam hogy el mertem menni nélküle 1 buliba ahova természetesen őt is hívtam csak nem volt kedve jönni és mertem szívni 1 kis zöldet. persze ez csak az ürügy volt, nagyon sokat veszekedtünk nem is tudom minek voltam vele ennyi ideig persze utólag könnyű okosnak lenni. amikor megtudta h ki akarom próbálni a papírt közölte h direkt el fogja rontani a tripemet.. meg azt is mondta h szakít velem én meg kiröhögtem:D |
| | | | |
| | | | | | 165. anjou. | 2008. április 8. 12:42 |
| | | | | | | Bard:
Nyílván ez tudd jól működő dolog is lenni. De mi lett volna, akkor ha nem hallgatsz a barátnődre? Békén hagyott volna, vagy erőszakosabb lett volna?
Én nem azt láttom problémának, amikor elmondja vki nekem, hogy "jajj anjou., már eléggé felöntöttél a garatra. Szerintem egy kis víz jót tenne neked." Hanem azzal, amikor ezek után a másik neki áll erőszakoskodni, ordítani, kiverni a poharat a kezemből stb.
Lehet játszadozni, hogy pl megkérem a másikat napközben, hogy az esti buliban tegye el előlem a piát ha spiccesnek látt, bármennyire is ellenkezem, akkor nem fogok mérges lenni másnap, bármennyire is erőszakos lesz.
Amúgy ezen beszélgetés alatt én nem is az egy estékről írtam, hanem a hosszabb időzónát átfogó drogfogyasztásról. Amikor vki megakarja szabályosan határozni, hogy mi a jó a másiknak, és mi az amit nem csinálhat. |
| | | | |
| | | | | | 164. Bard | 2008. április 8. 12:30 |
| | | | | | | Erről a kontrollról azért írnék én is valamit. Egyrészről maga a daath is egyfajta kontroll lehet emberek számára, hogy na most ezt már szerintem nem kéne szinten, és van, hogy meg is fogadják szerintem egyesek. A párkapcsolatban is elvileg a pár bármikor megfogadhatja, a másik fél tanácsát, vagy elutasíthatja. Hacsak nem leláncolva tartja az egyik a másikat, de az már azért egy másik eset...
A másik, meg hogy nekem konkrétan volt pozitív kapcsolatom ezzel a dologgal, úgy, hogy én voltam a kontrollált fél. Igaz alkoholról volt szó, és nem mondjuk LSD-ről, de azért szerintem kapcsolódó a sztori. Esküvő, lakodalom. Nem az volt, hogy nem ihatok, de egyszercsak benyögte, hogy most tartsak egy óra szünetet. :-) Na most ez elég vicces volt, de úgygondoltam, hogy most minek ellenkezzek, ezt még sosem próbáltam ki buliban, lássuk mi lesz. Mondjuk nem lett egy óra, csak inkább fél óra, héromnegyed óra, de aztán később is asszem volt még ilyen az este folyamán. A lényeg, hogy útólag összegezve az eseményeket megmenekültem egy kifekvéstől, és óriásit buliztam. Jó, ha kifeküdtem volna akkor is óriásit buliztam volna ;-), de így a barátnőm barátnőjének a rokonainak nem borzoltam az idegeit, ami viszont pozitívum. Az élvezeti szintem meg nem csökkent. Szóval ezt a fajta kontrollt teljesen pozitívnak tartom párkapcsolatban, mégiscsak a másik feltehetőleg kurvára ismer már minket, jót akar nekünk, és kívülről olyan dolgokat lát, amit mi nem. Szóval nem feltétlenül hülyeség ez a dolog.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Roti úgy kezeled a barátnődet mint valami birkát. Na fogadjunk, hogy nem tudsz szerelmes lenni veled egy szinten lévő csajokba!"
egyszer már megtettem. a vége az lett hogy 4 év narkózás, bűnözés, oda vissza rugdosás, néha eszeveszett boldogság és szerelem után megtaláltam a mostani barátnőmet és még a régi kapcsolatom mindig rányomja a bélyegét a mostanira, akármennyire is próbálom lezárni.
úgyhogy....
bocsi az offért meg a multipostokért meg a sok személyes infoért, igazán nem neten kéne ezeket az infokat elszórnom ehhh
túl családias itt a daathon a légkör :D lol |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ehh... télleg nem tisztelem eléggé :(
próbálok pedig változtatni ezen
/me megy és elgondolkozik ....
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | csak annyit hogy, az én párkapcsolatomban aminek most lett vége 4 év után, még így is hogy fél évente ha élek valamivel, problémaként jelentkezett, de visszagondolva ez csak egy apró szelete, vagy inkább tünete annak hogy valami nem működik, mert hogy "az én barátom ne használjon semmit". de ez csak tünet. persze nem ezért lett vége. ez tolerancia, meg emberismeret kérdése. ha valaki nem viseli el hogy, mást valami más színben lásson...? ez fordítva is igaz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Karel ha esetleg leírnád a tapasztalataidat, élményeidet akkor még beszélgetni is lehetne róluk.
Roti úgy kezeled a barátnődet mint valami birkát. Na fogadjunk, hogy nem tudsz szerelmes lenni veled egy szinten lévő csajokba!
Tény, hogy van olyan barátnő akinek jobb NEM adni, de higgyétek el van olyan is aki maga dönti el mit szeretne és nincs szüksége rá, hogy valaki apáskodjon felette.
Ja és a tisztán együttlét a legjobb ebben egyetértünk, de néha betépve igazán fel lehet dobni az egészet, egy jó kajálásról és borozásról nem is beszélve. Mi ezzel a baj? |
| | | | |
| | | | | | 159. anjou. | 2008. április 7. 11:22 |
| | | | | | | Az egyenesek futhatnak balra-jobbra. És végtelen féle helyre juthatsz kanyarok nélkül is. (Nyílván végetelen féle célt is rendelhetünk a tevékenységünkhöz, bár ez inkább fordítva optimális.)
Egyetértek ne misztifikáljuk túl a dolgokat, ne bonyolítsuk túl. A lehetőség mindenki számára adott, (legalábbis annak kéne lennie), és döntsön szuverénen mindenki. A párja meg eldöntheti, hogy bevágja a durcit, vagy éppenséggel segít, ha baj van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | már hogyne volna az! Ha mint ember,(és ezt most csupa nagybetűvel írom)mint EMBER,jobb értékesebb vagy önmagad számára,de ne misztifikáljuk túl a dolgokat,saját lelkiismeretem boncolgatása nem fórumtéma...kezdem magam úgy érezni mint valami tagadó János,tamáskodom itt.ej már.Abban igazad van valóban féltem Őt,azonban semmiben sem gátolom,akadályozom,terelem....ezt már kiveséztük túlontúl is.Ő az a lény akivel élni akarok,lehet Ő lesz gyermekem anyja,de ez már egy másik történet...és semmi köze az eredeti koncepcióhoz. |
| | | | |
| | | | | | 157. anjou. | 2008. április 7. 10:33 |
| | | | | | | Húúú az én lekiismeretem most úgy érzem egy rádioaktivitás miatt eltorzult halott embrióra hasonlít leginkább. Szerintem Te nem vagy ilyen ronda. :D
Az egyenes meg nem garancia semmire... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | tévedsz,több vonalon is.Olyan utakon jártam,annyi élménnyel gazdagodtam amiről lehet hogy Te nem is álmodtál.Sokszor volt zsákutca,ez tény,hazugság volna azt állítani hogy "jó-jobb útra tértem"
mindösszesen arról van szó,úgy érzem nincs többé szükségem kanyarokra,az egyenes sokkal átláthatóbb.
Anjou hát nem látod?
én vagyok a lelkiismereted és az éteren keresztül kiabálok hozzád!!
Ne tégy tönkre:)
bocs |
| | | | |
| | | | | | 155. anjou. | 2008. április 7. 10:08 |
| | | | | | | Hát szerintem meg normális drogfogyasztás VAN. :) Csak nálad a mennyiség egyenlő nullával (most már, ha jól vettem ki a szavaidból).
Hatalmas élményekkel lehet gazdagodni, jobban megismerni önmagad, felhőtlenül szórakozni. Nyílván ezért cserébe vmit adnod kell. A dolog rajtad ál, hogy mennyit vagy hajlandó feláldozni mennyiért...
És én önzésnek tartom, ha vki szeretné ezt átélni, és én ebben megakadályoznám. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | egyénfüggő,ha nagyon le szeretném egyszerűsíteni...Ám kérdésed terhét sem felvenni,sem elfogadni nem tudom!
"normális drogfogyasztás egy pár életében?"
normális drogfogyasztás-ilyen fogalom NINCS..
Ha a páromról van szó,vagy éppenséggel arról hogy együtt bulizzunk akkor inkább választom a drogmentes szórakozást.
Ez kizárólag az ÉN véleményem,elfogadom ha Te vagy más drogokkal szórakoztok közösen...ezen én már túlléptem évekkel ezelőtt.
Múltamért megfizettem elég áldozatot ahhoz hogy tudjam mára mi az ami helyes,és mi az ami kevésbé. |
| | | | |
| | | | | | 152. anjou. | 2008. április 7. 09:37 |
| | | | | | | Lehet csak én vagyok olyan naiv, hogy fekete humorral átitatott irroniának véltem a beírás "keményebb" részeit. Majd eldől.
"nehogy már normálisnak vegyük,elfogadjuk hogy az'asszony hetente havonta el/bedob valamit...az oda-vissza verza."
Nade KarellGott, akkor mi a normális drogfogyasztás egy pár életében, féltések mellett?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | szerintem meg túlzottan is soviniszta.Fulltré,úgy ahogy van ez a fajta hozzáállás..és akkor még nem is minősítettem oly fokon ahogy ezt megérdemelné |
| | | | |
| | | | | | 150. anjou. | 2008. április 7. 09:14 |
| | | | | | | Megnyugtatlak, annyira ez nem vészesen hímsoviniszta. :)
De mi az oka, hogy ilyen fokú a pároddal (meg úgy általában a nőkkel) szembeni "no drog" felfogásod? Személyiségéből fakad? Félted? Ha igen, mitől? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | na most ez lehet hímsoviniszta lesz de.... privát vélemény:
én+haverok+drogok => még jó hogy jó, alanyi jogunk :D
én egyedül + drog => mint művészi ihletforrás, énkeresés, esetleg
én buliban + drog => the perfect combination
asszony egyedül + drog => tanulhat tőle de.... naneee
asszony barátnőkkel + drog => katasztrófa, csajok együtt alapból és élet- és közveszélyesek
asszony buliban + drog => csak ha mellette vagyok és gájdolom, de még akkor is inkább ne
én + asszony + én drog => hühümm... előnye h ha lecsúszok magam a skáláról akkor is meg tud nyugtatni
én + asszony + ő drog => legalább tudom józan fejjel gájdolni
asszony + én + mi drogok=> párterápia, kapcsolatépítés, szexerelem, legjobb, de még ekkor is féltem
ps: már nem tolok semmi okosságot.... |
| | | | |
| | | | | | 148. anjou. | 2008. április 7. 08:13 |
| | | | | | | Re LSD topic.
Jézusom gyerekek, jézusom!!!!
Ha nekem durrogna így a párom páros lábbal repülne... (így látatlanban kb) Ettől most így kiakadtam, mint a trippvezető szótól.
1, Ha így ismerted meg, akkor valszeg vagy nem zavart a dolog, vagy úgy mentél bele a kapcsolatba, hogy "majd megváltozik-megváltoztattom". Ha nem zavart, akkor most miért zavarna? (És itt nyílván nem az olyan intenzitás hullámokról beszélek, hogy vki a félévenkénti cuccozásról áttér a napi 5re) Ha a "majd megváltozik" mentalitással mentél bele, magaddal baszol ki, ha a "megváltoztattom" akkor mindkettőtökkel.
2, Ez úgy egyéni jog szerintem, mint szabadvélemény nyílvánítás.
3, "Lecsózni", "ekizni" stb nem a legjobb dolog a világon. De jó dolog. Sőt nagyon-nagyon jó dolog ésszel-mértékkel (na igen, itt lépbe a képbe a szubjektivitás :)) szerintem. |
| | | | |
| | | | | | 147. Talamon | 2005. november 8. 00:29 |
| | | | | | | mik azok a hétköznapok?;) - lélegezni mindig "kell"
van is egy ilyen Space Tribe-Electric Universe szám : The Acid test
"eventual psychedelic hero"
parti, buli;)
nem nagyon érzem magam..inkább automatikusan -magától- szokódok tudódni úgy csinálni mintha...és néha tényleg elhiszem..az nagyon király fless...amúgy inkább a teret körülöttem...
ezeken jó élvezkedni tripeken - valóságsó
tán a skizofréneknek elmúlik a triptől a totálkészség
a hétköznapos embereknek meg fordítva?
ennyi
nekem a papír már nagyon nem lassító - pörgeti az időt
papírral olyan mintha vagy tízszeresen élnék most lefele
afféle fastforward
mikor bevettük Candival múltkor, olyan érzetem volt, mintha totáljóllakottan, jópasszban, "jó tudatállapotban" beülnénk egy moziba egy jó filmre - teljes
hátradőlős kényelem és totál buli-tudatilag- a test meg goapartizik a legjobb barátokkal------véégülis ugyanaz...
sztem a papírral való éntelenség valóban csalás és ráadásul nem ámítás!
hedonizmus?
táncolni ideális;)) |
| | | | |
| | | | | | 146. Bard | 2005. november 6. 20:16 |
| | | | | | | rekreációs drogos... Rekreációs LSD-zés...
Az LSD ugyebár felerősíti exponenciálisan az érzelmeket. Amikor már nem lehet elbújni előlük. Aki azért vesz be LSD-t, hogy kurva jól érezze magát, annak már nincsenek rossz érzelmei, vagy legalábbis tudja, hogy mikor nem lesznek rosz érzelmei. Ismeri magát belülről. Ezért a rekreációs trippelő már képben van saját magával kapcsolatban, és mit is várhatna egy ember többet?
Soha nem sikerült megtudnom, hogy a legendás 60-as évekbeli Ken Kesey és a Grateful Dead által szervezett "Acid Test"-ek neve miért is volt az, hogy teszt. De valószínűleg ezért...
Minden egyes negatív LSD tapasztalat csak egy tanítás arról, hogy milyen szituációban nem voltam képben magammal és a negatív érzelmeimmel.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tala, bocs az őszinteségért.
De kevésszer láttalak jólérezni magad, de lehet, hogy csak tükröztél. Trükköztél?.. Játszottál..
Vannak dolgok, amiket nem bont le semmiféle trip.. Az érzelmeid most is ott vannak, amikkel küzdesz. Küzdöttél már akkor is tavaly télen, és küzdesz most is. Hiába csak forma minden, ide vagyunk kötözve a Föld magjához. Láthatjuk, hogy egyes formáktól félünk, másokhoz ragaszkodunk és meg is figyelhetjük (LSD-vel könnyebb), de nem a lelátóról, hanem a másik formából, közvetlenül az eseményben, fájva, sírva, nevetve..
De egyetértek, hogy a módszerek segítenek.. Segítenek?
De minden módszer, ami nem a hétköznapokba vezet, csak lefelé vezet a homokba, aztán kiszárad..
Karma... Itt van, működik, amíg csináljuk, amíg nincs akarma, addig nincs tudatosság sem. Az élet mindig megmondja, mivan, csak sokszor hónapokkal, évekkel később..
Egyébként aki kimondja, hogy ő rekreációs drogos, az legalább őszinte ember. Magához őszinte. Nem épít már légvárakat.. |
| | | | |
| | | | | | 144. ynul | 2005. november 5. 11:14 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 142. ynul | 2005. november 4. 23:31 |
| | | | | | | olyan ez mint az a koan amikor a négy hapi át kel a folyón a csónakkal aztán hátukra kapják és viszik tovább a sivatagban.
a történet végén egy gyerek értetlenkedik ezen azok meg csak mosolyognak. ezek a fránya gyerekek mennyi mindent jobban tudnak.
kritikus:
mért kell feltétlen cél? mért kell célnak lennie? mert ez a normális? ha a céltalanság neked jó és tényleg jó akkor csak lebegj rajta tovább úgy hogy ne jusson eszedbe hogy céltalan. legyen a célod hogy céltalan is jól érzed magad. hmm most hogy átolvastam felmerült bennem a kérdés hogy ezt kinek is írom igazán neked vagy magamnak :D na szép. mindig belekavarodok saját magamba. én úgy érzem hogy célom az lenne hogy lefejtsem azt a sok dolgot amit más rakott rám ,belém (eszmék, elöitéletek, gondolatok, "nagy igazságok") és megtaláljam azt a valamit akit/amit énemnek nevezhetek és végre így körbenézni egy kicsit a világban hogy most akkor mi is van mi ez az egész és hol is vagyok valójában? de ez egyenlöre még szintén csak egy mémecske egy ide ugyanugy mint bármi más mert nagyon nem teszek ennek érdekében semmit. bár jobb lenne tenni magamtól valamit de lehet hogy ez csak úgy fog menni ha végre kapok egy igazi "pofont az élettöl" ami ráébreszt hogy más ezt nem fogja megtenni helyettem. bármennyit cuccozhatok, kívülröl fujhatom buddha beszédeit vagy a védákat ez igazából lószart nem ér. (most érkezett egy belsö gondolat hogy -ha ezt igy leirtam s tisztán látom hogy nem látok egyátalán tisztán s ha tennék valamit ez megváltozhat akkor mért nem teszek semmit- de a gondolat mivel választ nem kapott tovább is röppent.)
|
| | | | |
| | | | | | 141. Talamon | 2005. november 4. 23:08 |
| | | | | | | Konklúzióm tatatataam: én a pszichedelikumokkal megtanultam társaságban jólérezni magam, élvezni a zenét, elkezdeni tanulni a zenét, harcművészetet, festést, zarándokutazást, zazent, csajokat, Karmapát, az olivaolajat és a Vénuszt. Ezáltal és ezentúl képes lettem feloldódni és lazának lenni, ha mást le is tudok tagadni, mint előnyt, ezt semmiképp sem tudom...
ez volt a reklám, éjjen a dász, hol van Minstrel?
mindegy, a fungus funk,, az jó
cellux, te olvasol még errefele? ha igen, majd átugranék a midiér;))
Anar Kaluva Tielianna
az élet virága magától nyílik, nem tőled |
| | | | |
| | | | | | 140. Talamon | 2005. november 4. 23:05 |
| | | | | | | Amikor elkezdtem masszívan pszichedelizálni, eltűntek a régi barátaim, huss! Egy pár hónap alatt simán megszakítottam a kapcsolatot velük, miután több ízben beláttam, hogy nem engem látnak,hanem a rólam és a világról kialakult képüket - nem a szavaim jelentését fogják fel, hanem csak a szavaimat értelmezik a világképükben - -- ezzel nemigen tudtam mit kezdeni, vállrándítással továbbléptem - hát ez van
intenzív, halálraerőltetett önmegismerési lázamban úgy éreztem, nincs energiám kifejteni nekik, majd miután kézzelfogható eredmények/változások állnak be életemben, s ha karmájukból kifolyólag újra találkoznak velem, akkor majd lesz ami lesz
ez rég volt
szerintem amúgy valójában, igazából nincsenek is drogok, ezek csak a kis cucunusos, cuncusos életünkben mindenféle elhomályosuláson keresztül így tapasztaljuk, épp most ebbe a mémbe gyömöszöljük
fogalmakon alapuló, azokra támaszkodó, azokból következtet-gető élettel NEM LEHET kiteljesedni
a módszerek végtelenek
s ha nem ettem volna meg vagy hattucat alkalomszor lóbaszó LSDadagokat, akkor nem ezt írnám, nem ez lenne
najó elárulom, ugyanez lenne
Nekem az LSD nem csak egy kis ablak, egy kis kapu volt, amin átnéztem, váhó, jéhé, huss, aztán elmúlt nyomtalanul.
Mindegyike végérvényesen és örökre megváltoztatott, mindegyikre emlékszem, mert mindegyik egy-egy falat bontott le.
Mostanság ritkán tripezem, mert nincsenek problémáim, nem szeretnék jobban,többet, legszívesebben fel sem fogom fogalmilag a jelenem, ha meg igen, rendkívül szórakoztatónak találódok.
Ha mégis belemegyek egy ilyenbe, hát goapartin táncolni trippezek.
Anno is ezt tettem, mintegy létrehoztam egy intenzívrefokozott tudatállapotot, és bedobtam a mélyvízbe - pszichedelikus tomboló zene, irdatlan sok ember, vagy strand vagy belváros vagy metró vagy természetben hótegyedül - mert az volt a feltevésem, hogy ha ilyen helyzetekben a tripben rálelek a harmóniára, akkor az úgymarad.
na (leállt a zene) pill
Fenti feltevésemre nem pusztán alappillérként támaszkodtam - elmélyedtem a zazenben, majd a buddhizmus felé kezdtem kacsingatni- mindig is a fogalomnélküliségben történő-feloldódó szabadságot kerestem gyerekkorom óta, csak most végre rátaláltam olyan sémákra, olyan módszerekre, olyan hozzáállásmintákra, melyekkel ezt konkrétan lehet gyakorolni.
S mikor buddhista menedéket vettem, onnantól kezdve értelmét vesztette számomra a pszichedelikumok eddigi, "hagyományos" alkalmazása - innentől kezdve nem volt mit keresni, nem volt mit elérni - az út adott, azon kell járni....
Azért le-lecsúszott 5g gomba meg trip nemsokkal később, s ott éreztem először, hogy hehe, ez a menedék tényleg bejött.
Azóta nekem a pszichedelikum buli - mint a sör. Jójó - nem teljesen, mindig csiszol valamit - úgy érzem - mindig úgy érzem, hogy eh ez most qjó volt - idén idáig (ha a szilveszteri hofit nem számolom), akkor két trippem volt, a második az kendis;)
Merthogy a módszerek segítenek, nem a cucc - nem az anyag számít, hanem a léthozzáállási stratégia - a tudat tartása vagy elengedése.
Szaraha például a hetedik században élt és a szahadzsa-jána(eksztatikus egyszerreszületés-kocsi/út tantra) volt az, amiben elmélyedt.
Ő például azt mondja, hogy érdemes kipróbálni azt, hogy gyakorlod a
-figyelmet
-nem-figyelmet
-egyszerre-születést (fogalom nélküli közvetlen tapasztalás)
-transzcendenciát (talán a tudatenergiák összeharmonizálásaként fogalmaznám)
egyszerre együtt, folyamatosan, mindig, amikor csak eszedbe jut.
Tehát konkrétan a tudatot lazán tartani, anélkül, hogy beleesnénk a figyelembe, vagy az ellenkezőjébe - a nem-figyelembe. Ezt értsük bármire, mindenre, semmire.
Ehhez persze kell azért egy kis alap - egy jó nagy tér az ember tudatában, hogy hagyja csak úgy a dolgokat létrejönni, elmúlni, blablabla
Nade, visszatérve a sok rizsa után, hogy én igazából nem nagyon törődök azzal, hogy most épp DROGOZOM-e, vagy sem, hogy épp koncentrálok-e vagy, sem, hiszen, hiszem,tudom,érzem, hogy magától tud ez csak történni, én dolgom pusztán annyi, hogy én az energiát adom ebbe az egész jelen-lét-történésbe..
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sokan úgy érzik, sokat köszönhetnek a drogos élménynek és többnyire nem bánják meg. Amit én láttam, az, hogy a drog is csak egy útjelző tábla. Mutatja, mi van benned, milyen lehetőségek. De mindig csak a lehetőséget mutatja be, nem tudja beteljesíteni, mert ahhoz csak te kellesz és az élet. Sokkal gyakoribb már az a függés, ami egyfajta élmény-függőség. Hasonlónak látom őket, mint a "szent könyveket". Azok is csak mutatnak valamit, de idézgetésük, elemezgetésük, összehasonlításuk nem vezet el oda, ahová azok mutatnak. Csak azért drogozni, hogy az ember majd átalakul, majd felébred, rájön az élet nagy titkaira, olyasmi, mintha mindenre egy könyvből akarnál válaszolni, sőt a párnád alatt tartanád még éjszaka is. Ezért írtam, amit írtam.
Mindig mutathat többet és mindezt nagyon igézően teszi. De minél többet mutat, annál nagyobb a szakadék az ébrenléted és a pszichedelikus álmod között.
Lépj be - hangolódj át - de ne felejts el kilépni.. És a kilépést nem úgy értem, hogy pár napra, aztán újra át kell hangolódni..
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | jelen... igenigen, kulcsfogalom.
Biga: a lelkiismeretfurdalást szerintem nem mindíg könnyű felismerni pontosan, de az igaz, hogy ha már azt veszed észre(azért durva ez a magyar nyelv), hogy "nem jo igy egy ideje" akkor nehéz "visszakapaszkodni" egy neked elfogadhato utra vagy uj utat találni, mert sok energiád arra megy el, hogy azon gondolkodsz hogy van e már cél, jo e már az új cél? és ezt igy iylen módon nem lehet objektiven megállapítani. de értem amit mondassz.
"Kicsit olyanná vált a drog, mint a Holdra mutató ujj. Sokaknak..."
kiváncsi vagyok ezt miért írtad ide
Gén: amennyire egyszerü annyira bonyolult amit irsz.
--------------------------------------------------------------------
amugy köszönöm:) érdekes hely ez a daath hogy lehet látni embereket gondollkodni is nem csak ugy mondokvalamitmertugynézkiokosvagyok |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kristikus: Pár drog van, ami segíti a JELEN érzését, pont azt éled meg, hogy teljesen magad vagy. Ezért keressük ezt az élményt, mert megmutatja, hogy lehetséges ilyen. Ez persze nem minden drogra igaz.. és talán mindhez idővel beférkőzik a nagy rohanás.. A céltalanság önmagában nem baj... Akkor válik "bajjá", ha lelkiismeretfurdalás társul hozzá, az az érzés, hogy kell-kellett volna valami célt találni - és rögtön ki is estél az életedből, rohansz magad mellett.
Kicsit olyanná vált a drog, mint a Holdra mutató ujj. Sokaknak... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kritikus:
"de én azt szertném tudni hogy nekem mit kellene )másképp) tennem, hogy ugy ne azt érezzem hogy elrohanok magam mellett"
Csináld meg rögtön azt, ami legelöször eszedbe jut. Ha pedig nem csinálod meg rögtön, akkor találj magadnak egy annyira jó indokot a meg-nem-csinálásra, hogy többé ne jusson eszedbe ugyanaz legelöször. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | elég sokféle gondolatnak és hangulatak adtam otthont ideiglenesen mire végigolvastam a topicot. Most ugy ülök itt, hogy szeretnék érdemben hozzászólni és valamiért (nemt udom miért) megmutatni (nektek? magamnak?) hogy van értelme annak a képnek ami kialault a fejemben a világról. pedig lehet hogy nincs.
szerintem én (pozitív értelemben) köszönhetek valamit annak hogy találkoztam drogokkal, de ennek mondjuk a fő oka az hogy a nevelésemből és a családom gondolkodásmódjából kifojlyólag valahonnan nagyonnagyon messziről indultam neki ennek az életnek. viszont szeretném azt gondolni, hogy ezek tényleg csak segítség voltak abban hogy legyen némi sejtésem arról, még is mi folyik itt. vagy nem.
céltalanság=hamis célok=kényszerből kitűzött célok-->?
az igazi kérdés szerintem ez. ha van (lenne) valami ebben a mindenségben amit magaménak érzek(nék), akkor az oylan dolog (lenne/lehetne)[nem irom oda minden mellé a feltételes változatot de ott van pedig], ami abban is segítene, hogy megértsem, ki vagyok én...vagy hogy megértsem azt ami segíthet megérteni, hogy egyáltalán hogyan képzeljem el azt hogy én.
Celluxnak volt az egyik hozzászólása olyan, amböl sok gondolatot akár én is megfogalmazhattam volna (volna!). Ez részben kellemes érzés volt, részben borzalmas. Furcsa, hogy könnyebb megérteni egy olyan embert, aki átélhetett az illetőhöz hasonlókat valamikor.. vagyis annyira nem furcsa. ezért is lehet mondjuk a dorg összekötő kapocs emberek között. vagy nagyonnagyon magas fal. élményeket és érzéseket kifejezni szavakkal: pff. de ha hasonlót átélt már a másik ember is, akkor a szavak csak arra kellenek hogy lehessen érezni miért(!) kezdi leírni a másik. ebbe belegabalyodtam kicsit. pedig egyszerű csak közben mégsem:)
hullámzo intenzitással szoktam érezni hogy nagyon csunyán elszalaok amellett amit az életemnek kellene hívnom. ennek nem az az oka, hogy "nem jut idöm élni" hanem az hogy nem tudom, hogyan kell élni. Nagyonsokáig abban a tudatban voltam, hogy igenis tudom. Nem. fogalmam sincsen. kevés ilyesztőbb dolog van, mint erre rájönni. ez lehet, hogy az én problémám, de ha körbenézek (akár itt, akár úgy általában), nagyonnagyon soksoksok ember ugyanúgy nem tudja, csak nem merül fel benne a kérdés vagy szándékosan begyűri valahová mélyre nehogy előjöjjön mert akkor hujjuj..
arra, hogy "hogyan kell élni"(jeszus, ez még hülyén is hangzik:) persze hogy nincs "hazsnálati utasítás" de én azt szertném tudni hogy nekem mit kellene )másképp) tennem, hogy ugy ne azt érezzem hogy elrohanok magam mellett. lehet hogy meg kellene halnom egy kicsit és a halál állapotából megnézni az "életem" aztán hátha. bár ha ugy nézem, most is halott vagyok egy kicsit. meg egy kicsit nem is. nem tudom befejezni értelmesen a hszt, de talán mindegy is neki... igy is elég összevissza lett meg ilyesmi. meg off is. bocs:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem a válasz a változik szóban van. Ahogy az ember változik, úgy változnak a kapcsolatai a külvilággal. Kész. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mondjuk a puszta intelligencia nem helyettesíti a közösségi élményt, az pedig már nem biztos, hogy visszajön, ha két ember evolúciós görbéje eltávolodott egymástól. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A drogozás sokszor szociális esemény, a joint megosztása vagy a közös borozgatás a közösségi összetartozás rituáléja is lehet, ezért nem közömbös, hogy az ember kivel, mikor, hogyan drogozik, illetve hogy mások drogoznak-e körülötte. Egy olyan ember, aki hosszú ideig a közös drogozáson keresztül élte meg a közösségi kohéziót a barátaival, majd egyszercsak hirtelen abbahagyja drogozást, akkor rosszul érzi magát a régi barátai körében és ők is rosszul érzik magát a társaságában, mivel úgy éli(k) meg, hogy tudatosan kirekeszti magát a közösségi összetartozás rituáléjából, kvázi megtagadja a közösséget. Talán ezért van itt többről szó, mint egyszerű "te is más vagy én is más vagyok" problémáról. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azt figyelem éppen, milyen szálak jönnek-mennek. Mi mindenen el lehetne indulni... Milyen szavakkal kezdem a mondatokat, és milyen mondatokkal a bekezdéseket... hogy a szövekohézió stb. iránti csökönyös elvárás/igény-komplexum hogyan laposítja el, sablonozza be a mondandómat... van egyáltalán mondandóm? Mondandó az, ami itt alakul ki, miközben írok? És már rég semmi köze ahhoz, amiért megnyomtam az új hozzászólás gombot. Most visszaolvasom, hogy lássam mit írtam eddig, hogy folytathassam. Eszembe jut, hogy bármikor abba is hagyhatnám, akármelyik szónál...
Előszeretettel irtom bizonyos fordulataimat. Pl. már el is kezdtem itt egy "mert"-et írni, hiszen kimondtam valamit, rögtön jön a next step, a miért. Miért ilyen központi kérdés a miért? Vagyis ez nem kérdés, ez kijelentés, a miért az egy központi kérdés... de én nem akarok örökké válaszolni. Az azértek gyártása van, mikor csakazértis-kényszerpálya. Van, mikor így mások azt akarják tőlem, hogy okokat, célokat, indokokat, értékeléseket, összefoglalókat mondjak... én meg így próbálok másképp, hogy ne húzzanak be ezek a kommunikációs kaméleonnyelvek, aztán a végén azt látom, hogy már be is kapott, mert azt a bizonyítványomat magyarázom, hogy miért nem akarok úgy kommunikálni, ahogy ők akarják.
Varrogatom én rá a gombokat, de eddig sok a gubanc.
"Emberi kapcsolatok + drogok=?"
Nekem ez most nem kérdésnek tűnik, hanem állításnak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A drogtéma egy profi személyiségteszt: még az egyébként viszonylag jól szocializált egyedekböl is ki tudja hozni a másik ember iránti alaptalan félelmet és agressziót. A társadalom szempontjából persze nem elönyös ez a többségében konfliktushoz vezetö tolerancia-tesztelgetés. Viszont a drogok betiltása helyett a drogellenes uszítást kéne betiltani, mint társadalmilag káros tevékenységet. |
| | | | |
| | | | | | 126. badcat | 2005. május 17. 12:56 |
| | | | | | | Siphersh, amúgy pont ez az érdekes benne.
nem az a lényeg, hogy miben különbözünk, hanem hogy különbözünk.
lehet hogy a drogfogyasztókat sem azért támadják a nem fogyasztók, mert a drogtól félnek, hanem mert ez egy különbség köztük és köztünk.
a mássághoz való viszonyulást gondolom nem szükséges fejtegetnem. |
| | | | |
| | | | | | 125. badcat | 2005. május 16. 20:14 |
| | | | | | | a történet kicsit összetettebb, mint amit leírtam, és biztosan tudom hogy a drog egy mozgató rugója volt az eseményeknek.
ennek ellenére tényleg szólhatna bármiről, de hát pont erről szól:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A fene tudja... Tény, hogy ha valaki abba akarja hagyni a drogozást, akkor ezt elég nehéz megtennie, ha közben mindenki drogozik körülötte. Abban igaza van Siphershnek, hogy ez sok másféle tevékenységre is igaz. Ha valaki nem akar többet biciklizni, akkor nem biztos, hogy a Critical Massre kell járnia szórakozni :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Badcat, szerintem ennek semmi köze a drogozáshoz. Úgy értem, lehetne vadászás is, vagy gördeszkázás, vagy diszkóba járás, vagy esti bridzspartik, vagy mittudomén vadvizi evezés. Ha van egy társaság, és összetartják a társaságot bizonyos magatartások, akkor ilyen előfordulhat, hogy valaki egyszercsak változtatni akar, de azért eljár közéjük, de nem ugyanaz, és akkor most mi van, satöbbi. Érted, mit mondok. Persze, hogy mennyire megértőek, vagy mennyire emberséges módon reagálják le, hogy változik a szituáció, az az illető emberekről mond el valamit. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tudatosan kell drogozni is, és lassan elmúlik szerintem.
Az ilyen elhatározások nem mindig vezetnek sikerre, mert többnyire csak átfordulnak az emberek a ló túloldalára. |
| | | | |
| | | | | | 121. badcat | 2005. május 9. 15:59 |
| | | | | | | volt egy érdekes eset nemrég a baráti körömben.
egy lány, aki korábban eléggé szeretett belecsapni a lecsóba, egy ideje nem nyúl semmihez.
néha átjön beszélgetni, de a bulikból már mindig kimarad.
néhányan a társaságból elkezdték cseszegetni emiatt, mert nem értik meg, hogy átmenetileg lazítania kell a kapcsolatokon is ahhoz, hogy ne okozzon számára problémát az életmódváltás.
egy bulira végül eljött, de éjfél körül elköszönt és hazament. a többiek azt gondolták, biztos lenéz bennünket, drogosokat...
szabályosan fel voltak háborodva, hogy mit képzel magáról, hogy hátat fordít a barátainak.
később kiderült, nemhogy lenézett volna bárkit is, inkább kedve lett volna csatlakozni, de nem akarta megszegi az elhatározását, ezért hazament.
egy srác azóta is többször tett neki szemrehányást emiatt. szerinte nagyképűség amit csinál, hiszen úgysem fog tudni soha hátat fordítani ennek az életvitelnek...
szerintem valójában az történt, hogy először is a srácoknak rosszul esik, hogy valaki, akivel sok éven át sülvefőve együtt voltak, egyszercsak kicsit eltávolodott tőlük. ezenkívül valószínűleg pontosan ők azok, akik nem tudnak ennek a dolognak hátat fordítani és ettől rosszul érzik magukat. tudják, hogy nekik nem menne olyan simán, mint annak a leányzónak és ha azt látnák, hogy ő is belebukik, könnyebb volna elviselni a saját kudarcukat.
egyenlőre mondjuk még nincs szó kudarcról, hiszen azon kívül, hogy egyszerkétszer elhangzott, hogy "vissza kéne venni, basszus...", még nem tettek túl sokat az ügy érdekében. viszont azt már tudják, hogy ha majd ott tartanak, az kurva nehéz lesz.
amiért leírtam: a drogosok közül egyszercsak kiszakad valaki, és nemdrogossá válik. akik maradtak, többen is támadják emiatt.
pontosan úgy viselkednek vele, mint a nemdrogosok a drogosokkal.
röpködnek a "nem értesz te semmit" jellegű megjegyzések, meg hogy "miért jó ez neked?", és hasonlók.
ő most attól lóg ki a sorból, hogy tiszta.
a szitu emlékeztet arra a viccre, amikor a nyuszikát megverik, ha van rajta sapka, azért, ha nincs, akkor meg azért...
tökmindegy mit csinálsz, úgyis találkozol valakivel, akinek nem tetszik... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A drogok (mint téma) remek eszköz az emberi kapcsolatok felmérésére.
Tegnap apám telefonált, egy közeli ismerös sajnálatos bealkeszulását panaszolva. Aztán valami ilyesmit mondott: "Milyen jó, hogy neked nincsenek alkoholproblémáid. Meg gondolom drogokat sem fogyasztasz mértéktelenül. A múltkor érdekes dolgokat mondtál a drogokról, nem igazán ellenezted öket, de hát biztosan jobban tájékozott vagy ebben a témában mint én."
Szóval azokhoz a szülökhöz képest, akik vallatják, lehülyézik, parázva féltik, érzelmileg zsarolják és/vagy drogtesztre kényszerítik a gyerekeiket, igencsak jó családba születtem :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az ezoterika nem egy újabb vallási/eszmerendszer?
ugyanaz mint a többi, csak mást "kell" követni?
mint mindegyiknek, ennek is buktatója lehet, hogy mint minden ilyen rendszer, csak akkor működik, ha mindenki eszerint cselekszik, szabályai mindenkire általános érvényűek? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hali Sad!
Az emberekre nem eröltethetsz rá valamit...ezt tudnod kéne. Amugy igazad van, hogy ráférne, hogy az emberiség jobban megismerje ezt a tudományt. De szerintem pont olyan irányba haladunk, hogy ez lassacskán be fog következi. Ezt te is segitheted...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A közös droghasználatkor új kommunikációs csatornák nyílhatnak meg, amiken be lehet fogadni mások tudati mintáit. Nehéz helyzetekben, amikor a saját automatizmusok újra zsákutcába vittek (=körbenjárás?), be lehet tölteni ezeket a másoktól megtanult mintákat, és az alternatív tudat új megoldásokat eredményez.
Bár ez a leírás szárazan és analitikusan hangozhat, az átélése érzelmileg nagy élmény. Amikor rájövök, hogy ismét óvodássá regresszáltam és nem tudok kijönni belöle, "kicserélhetem" magam X vagy Y nyugodt, vidám, derüs, kiegyensúlyozott tudatára.
Az ilyen emberekkel való összekapcsolódás nekem értékes.
Köszönöm, tuDaath :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | és az miért lenne jó ha mindenki boldog lenne?:)
lagelli: én nem teljes mértékben akartam cáfolni azt amit mondtál, csak arra céloztam, h az sem teljesen igaz. igen vannak akik ezért viccelődnek, de vki akkor is mondhat viccet a másikról, ha csak szimplán nemtetszik neki, de amúgy semmi köze hozzá és nem fél tőle. Hibás feltételezés, h az emberek annyira tartanának ezektől a csoportoktól, én pl lesz/nem akarok megint csúnyát írni/ az összeset. Az egész abból fakad, h az emberi természethez hozzá tartozik az, h az ember első reakciója egy olyannal szemben aki más mint ő, az a védekezés. Persze nem a legszebb tulajdonságunk ez, de még anno ez védett meg minket a természetben még a fa tetején. És szerintem ebbe nem kéne mindenfélét belemagyarázni. |
| | | | |
| | | | | | 112. Sad | 2005. január 21. 12:50 |
| | | | | | | Azért ba****atják egymást, mert silány az érzelemviláguk...
Ha hatalmam lenne, mindenkinek ezoterikát oktatnék!
Ha tetszik, ha nem....
mindenki tök happy lenne.... |
| | | | |
| | | | | | 111. Vino | 2005. január 21. 12:41 |
| | | | | | | | Lagelli csak nehogy a végén még kiderüljön, hogy nem csak szőke vagy, nem csak nő, hanem még rendőr is :DDD ( a zsidót a cigányt, a hajlékonyat, a négerkínait, meg nem irom mert az már csúnya lenne) na a viccet féretéve, egyszerűen ha valaki magát szereti jobban másoknál az okvetlenül abba a hibába botlik, hogy valakit utál, vagy gyűlöl, mert nyilvánvaló, hogy egymáshoz kötődünk, és ezen változtatni nem lehet, Akinek a szive ezellen lázad, az gyűlöl. Tulajdonképp a gyűlölet lázadás. Nem teljese mértékben de összefügg a 2. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | komojan?
aszittem azér szókták egymást baszogatni az emberek, mer akkó van valami bajuk, ha paráznak vagy kijesnek a saját egolyuk fényezésébő.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nem akarlak elkeseríteni lagelli, de az emberek nem azért alkotnak vicceket bizonyos embercsoportokról, mert tartanak tőlük, hanem azért mert az ember olyan hogy szereti ba***gatni a másikat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ajaj. Tüntetést is jól kiagyaltátok anno. Off. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | persze.minden szőke nő felsőbbrendű, ezért van róluk annyi vicc. viccel általában azokról a csoprtokról születnek, akiktől az emberek tartanak.(zsidók, rendőrök, bolondok, szőkenők)
én mindenkitől tartok, mert szőke nő vagyok.
ezért aztán nem viccelek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én meg csak egy gomba trippre...
Naon szereted hangoztatni szőkenői mivoltodat. Biztos a felsőbbrendűség érzés vezérel! Átlátok ám rajtad! :))))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | namármost....
tegnap éjjel álmomban hirtelen ráébredtem a gombák mibenlétére.
a legnagyobb földi élőlény egy gomba.
amit mi magunkhoz veszünk belőle, csak egy virág.
a termőtest.
hihetetlen szövevények vannak ugyebár a föld alatt, szippantanak ebből abból, növényből elhulott állatok teteméből sóból-jóból.
aztán hipphopp ittottamott növesztenek egy kis testecskét.
nesztek felszólítással.
szerintem....
talán mert szőkenő vagyok a lemélyebb gombusztripem egy földönfekvés volt.
nem táncoltam, nem utaztam, nem láttam démonokat, csak egyszerűen a földbe mélyedtem, s bolygónkkal együtt repültem ebben a végtelen mély univerzumnak nevezett óceánban
talán....
ez a legvilágosabb állapotok egyike.
mert...
azóta nem is várok semmire.
|
| | | | |
| | | | | | 104. Sad | 2004. december 27. 15:53 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 103. Sad | 2004. december 27. 15:29 |
| | | | | | | Gén:
Egyértelmű...
Nem is értem hogy tehetsz fel ilyen kérdést??
:)
ne hülyéskedj!
Nyitottnak kell lenni mindenre,
még az iskolára is.
Matematikára is. Utálom. De logikus.
Logika=ész...
Ész=univerzum.
ha érted...
:) |
| | | | |
| | | | | | 102. Talamon | 2004. december 26. 23:43 |
| | | | | | | figyeljetek:ha tényleg eljönne az új Krisztus, vagy az új Buddha, mi változna?
semmi - azt mondaná - meditálj rám, meditálj többet, dobd el mindened, légy türelmes, fogadd el magad, a világot - kész
vagy mire vártok? mire vágytok? kettészakadjon az ég és rátokzuhanjon a mindenség? vagy azt hiszitek elég lenne a jelenléte? az érintése? a jótanácsa? senki sem tud segíteni ha magad nem állítod be a pillanatra...ehhez lemondás kell...lemondani magad képzetéről...és ez talán a daathos utolsó megkísértése...hogy lemondasz-e az univerzum javára magadról vagy sem..ha nem mondasz le, hát megkeseredsz(előbb v utóbb) és elpusztulsz, a tudatod meg folyik tovább, miután szétrohadt a tested...nagykaland;)
nincs ember, akit meg kéne szabadítani, nincs világ, melyet meg kéne váltani, ez már megtörtént-
ha meghaltok megvilágosodtok - ezt ígérem - esetleg előtte - nem mindegy? az világosodott meg, aki elfelejti, hogy egyáltalán van ilyen
ez egy folyamat - szánalmas kis létgócból istenekké válunk - az ember ennek a közepe, ez a világ a középpont, ez a pillanat a legszentebb
amíg nem ültök le úgy, hogy fel nem keltek soha többé,mint B(vagy K), s addig nem maradtok úgy, míg meg nem szabadultok önnön rabságotoktól(respect a jelenlévő pár kivételnek;)), addig semmi sem fog változni - most ott tartotok...
meg én nem vagyok az a fajta, meg énnekem ez nehéz, meg ilyenek - szánalmas önképzetáltatás...
mindenki képes rá, ez a közös jellemzőnk
nézzetek azokra, akik már nem szenvednek, azt fogják mondani "anno én is szenvedtem, de emberként meghaladtam"
és igen, sok társaságot a drog tart össze, a drog hoz össze, a drog szakít szét, a drog éltet, stbstb
ésakkor? másokat meg a pénz, harmadikokat meg mégdurvább
-a gombát nem nevezném drognak, inkább istenek húsának-
és igen, szenteste éjjelén gombáztam, táncoltam goára és röhögtem mindenen;)
hát ez a hold ilyen, sőt ijen |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sad:
"Ha elmegy heti 3-4 g fűved, amellet még igen is tudsz jól tanulni"
Ha évi 300-400 ezret fűre költesz, akkor van még mit tanulni :) |
| | | | |
| | | | | | 100. Sad | 2004. december 23. 12:35 |
| | | | | | | Barátság, haverok...
Jó barát ma nagyon ritka...
Haverból sok van... Társaságomban szinte mindenki tudja hogy szívok, és nem érdekel, hogy reagálnak rá...
Ezek az emberek tévhitben élnek, hogy csúnya drogosok így+úgy...
Nem nagyképűségből...: de tudom, hogy nekem ebből bajom nem lehet, és nem is reklámozom magam...
Hadd lássák:
Ha elmegy heti 3-4 g fűved, amellet még igen is tudsz jól tanulni,
És meg tudsz éni a saját kínkeservesen megkeresett pénzedből...
Nagyon fiatalon... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | És hány olyan ember van(szülőkön kívül) akik előtt jobb ha titkolájtok...nekem van egy havrorm aki azt tudja, hogy néha szívok... ha többet tudna lehet nem állna velem szóba...vagy ha igen, biztos egészen msáképp kezelne |
| | | | |
| | | | | | 98. Anyesz | 2004. december 22. 18:57 |
| | | | | | | | Igaz barátom nincs egy se, azok közül, akik nem csinálják, vagy csinálták vmikor. Hiszen azok egy jelentős részemet nem ismerik tisztán, vagy félreismerik. Nem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Kinek hány olyan barátja van aki nem drogozik együtt vele?"
29% |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A barátság olyan emberi kapcsolat, amely olyan dolgokat is átvészelhet, amiket egy szerelem sokszor nem, ugyanakkor nincs benne annyi alapszabály, elvárás, kényszer és forma, mint egy családi kapcsolatban. Éppen ezért véleményem szerint egy hosszútávú, szoros és mély barátság az egyik legjobb terep a lelki fejlődésre, mert "biztonságos környezet", eleve kevesebb a szociális para, stb. Nem tudom, mindez mennyire közhely... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem azt akartam mondani, hogy adott pillanatban jó haverral is ne lehetne együtt sírni, szóval nem csak ennyi a különbség... A barátság nagyobb átfedés két ember között, mint a haverság... mélyebben és/vagy többet veszünk részt egymás dolgaiban, életében, jobban számíthatunk egymásra, stb....
Az 5 nemdrogos barátom közül volt, aki értem jött, mikor gomba-badtripem volt, egy másikhoz felmentem éjszaka, mikor egy ekis este után mindenki túl hamar hazament, de én még nem akartam egyedül lenni, egy harmadik pedig, akinek elvben a legkonzervatívabbnak kéne lennie, nos ő az, aki a legjobban megért, aki megnyugtat, pl. hogy ne akarjak már akkora eminens diák lenni ennyi éves fejjel és ennyi iskola után, és nehogy már azon lelkifurdaljak, hogy életemben először ellógtam egy félévet. A negyedik azt mondja, bízik bennem, hogy jól csinálom ezt a drogozás dolgot, és ha nagyon nem lesz jó, akkor majd nem csinálom. Az ötödik is éppen mostanság erősítette meg, hogyha bármi bajom van, sose habozzak hozzá fordulni, ő mindig ott van nekem... Most mit mondjak? Csodálatos barátaim vannak, drogozás ide, drogozás oda... Köszönet érte annak, akit illet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A barátságnak vannak fokozatai, vagy módozatai, vagy mittudomén. Meg egyszerűen attól is más minden barátság, hogy más a két személy. Mindenesetre nekem elég világos, hogy mikor érzem úgy, hogy valakivel igazán barátok vagyunk, és mikor úgy, hogy csak jó haverok. A jó haverral többnyire jól szórakozik az ember, a baráttal sírni is lehet együtt...
Mindenesetre nekem 5 olyan régi és nagyon közeli barátom van, aki nem drogozik együtt velem, bár én drogozhatok, ha velük vagyok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Re 90: Kinek hány barátja van úgy egyáltalán... |
| | | | |
| | | | | | 91. badcat | 2004. december 21. 21:53 |
| | | | | | | "(Erre is lehetett volna topikot nyitni, emberi kapcsolatok és a számítógép)"
akkor már inkább lehetne egy olyan, hogy Emberi kapcsolatok+ szenvedélyek(függőség?)
de nem, mégsem. a számítógépfüggőség nem zavarja meg a személyiséget. legalább is nem olyan drasztikusan. vannak persze szélsőséges esetek, de ha pl. a drogokat vesszük, nem kell szélsőséges mértékű fogyasztás a deformálódáshoz.
azért ez is betalált. egy lakás, két szoba, két gép, egymásnak háttal... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hát nemtudom, van egy igen friss élményem, mai ezért még következtetést nem akarok levonni, de: van két nagyon kedves barátnőm, akik felhívtak ma, h menjek már le este, beszélgetünk, meg kitalálunk vmi programot. ők nem igazán csinálnak olyan dolgokat mint én. nos mondom nekik, h nemtudom még mer mindenfélék vannak, nemtudom kész. erre azóta vagy 20x felhívtak, h nem csináljam már meg menjek már le, meg tök jó lesz csak mi lányok beszélgetünk meg elmegyünk vhova, és így tovább.
nos meg kell, h mondjam : félek! de komolyan. esküszöm, h megijedtem, nem akarok velük találkozni. ilyesztő volt ahogyan mondták,meg minden. mintha halálra unnák magukat és kétségbeesetten próbálnának rávenni, h menjek le hozzájuk. tényleg nem tudom, h miért, mert amúgy bírom őket, de nem fogok lemenni, félek. lehet, h azért mert nem lenne senki a közelemben aki "egy hullámhosszon" van velem, fogalmam sincs de nem. lehet, h már nem értem meg őket!? |
| | | | |
| | | | | | 88. ynul | 2004. december 17. 22:21 |
| | | | | | | az emberi kapcsolatok és a fű:
míg mások hétvégén buliznak, összejárnak, találkoznak addig mi általában már pénteken-szombaton úgy 11kor már egy kellemes durmolás elején járunk valamelyikünknél ki-ki ahova el tudott ájulni (padló-fürdőkád:) azt hiszem ez egy negatív pont:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén, BT:
igen, a siker eléggé elcsépelt szó. Én egyszerűen boldogságban mérem az életem sikerét. Ehhez gyakran nem is kellett semmilyen tevékenység, sokszor volt, hogy egyszerűen a létezés miatt voltam boldog, nem valami elvégzett dolog miatt. Kint voltam az erdőben nyáron és boldog voltam a napfénytől és a fáktól.
Bár tudom, hogy nem kéne, hogy így legyen, de nekem ehhez hozzátartozik az is, hogy mindig történjen valami, társaságban legyek, legyen valaki mellettem. Nyilván ezek a körök, Viola mai költözése is azt próbálja megtanítani, hogy érezzem magam egyedül is jól a bőrömben, aztán a többi csak a hab a tortán. De valahogy ez mostanában nem megy. Én is változok, csak néha úgy érzem, nem jó irányba. Biztos ti is észrevettétek, de régen jókedvű voltam, poénkodtam, folyamatosan dumáltam, igen szerettem a középpontban lenni, mostanában ha el is megyek veletek a törzshelyre, jobbára csak ülök és hallgatok. Valahogy elhagytam ezt a régi énem.
Talán annyival tartok "előrébb" a spirálban, hogy sokszor meg tudom figyelni ezeket az állapotokat. Igen, néha én is érzem, hogy valaki vezet, csak az egómnak nem tetszik az irány. Most azt mondogatom, hogy pont a nehéz időkben kell a legjobban figyelni. Amikor úgy gondoljuk, mindenki, Isten, a boldogság, az öröm elhagy, akkor látszik igazán, hogy Isten a legjobbat akarja. Úgyhogy nincs is másra szükség, mint türelemre, bizalomra és tudatosságra. Drogra azt hiszem, most nincs szükség.
Hogy kicsit ontopik is legyen, most az az érzésem, ha szívnék, ugyanazon a körpályán tartana. A múlt hétvégi trip is megerősített ebben. Most inkább azon töröm a fejem, mit kezdjek ezzel a hétvégével, valamit ki kell találni, hogy ne üljek itthon a gép előtt.
(Erre is lehetett volna topikot nyitni, emberi kapcsolatok és a számítógép)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga: itt ez a festés dolog... ambivalenciával kezdtem neki... éreztem, hogy nem fogok jól festeni, de legalább ötleteim voltak... abban sem voltam biztos, hogy élvezni fogom... és lehet, hogy egyedül nem is élvezném annyira ma sem... de így együtt jó.
A körök: nekem asszem kezd spirállá alakulni... mert, bár még hasonlóak a köreim, van érzékelhető különbség is közöttük... Nem tudom. Biga, én nem akartam ezeket a változásokat, vagyis akartam változást, de nem ilyet... valahol mélyen mindig abban hittem, hogy akármit furdancskodnak az okosok, mégiscsak a világgal van a baj, nem velem, és a világot kell megváltoztatnom, megmanipulálnom, nem magamat... aztán most mégis az van, hogy én változom, én bennem csinálódik valami, pedig isten látja a lelkemet, van egy részem, mondjuk úgy egy régi mítoszrendszerem, amelyik pillanatokra-órákra felüti a fejét, és ő még mindig hisz abban, hogy nincsen más, csak matéria, véletlenek, megismerhető ismeretlenek, rendezett káosz... de ahogy ezt kimondom, már el is mosolyodom... mert egy másik részem érzi és hiszi, hogy mindez tökéletesen lehetetlen és valószerűtlen, elképzelhetetlen és felfoghatatlan, csodálatos és pokoli, és teljesen mindegy, hogy valójában és bizonyíthatóan létezik-e isten, vagy bármely magasabbrendű teremtő és szervező erő, vagy nem, mert számomra valahogyan létezik...
?.?.?.?.?.? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga:
"Ugyanúgy fogom végezni, mint az anyám. Tele volt energiával, szép álmokkal, kreativitással, ma belefáradva az egészbe otthon ül a TV előtt."
A felnöttség egyik nagy feladata a szülök átadott köreit kitekerni spirálba.
"De úgy látszik, minden jó csak azért születik meg, hogy utána a lehető legkeserűbb csalódásba alakuljon."
Lehet, de szerencsére ez nem mindig sikerül neki :)
Sokat számít, hogy miben méred az életed sikerességét.
Talán nem tevékenységekben kellene mérni?
Talán nem is kellene mérni? |
| | | | |
| | | | | | 84. badcat | 2004. december 16. 20:22 |
| | | | | | | Bigával értek egyet. szerintem sem a cél a lényeg, hanem az út, ami odáig vezet.
Biga, a változatosság kedvéért olvass valami egészen mást, negativitás ellen ajánlhatom A négyszgletű kerek erdő lakói című hihetetlenül jó mesét. gyógyító erővel bír:)
a droggal meg nálam az a helyzet, hogy pont azt mutatta meg nekem, hogy nincs rá szükségem. így viszont, tudva ezt, már nem is félek tőle.
francba, ne írjatok ennyit, képtelen vagyok mindenre reagálni, amire szeretnék. |
| | | | |
| | | | | | 83. Bard | 2004. december 16. 17:30 |
| | | | | | | | Vannak olyan művészek, a legnagyobbak között is, akik utálják az összes alkotásukat... Nem vágom őket, de legalább csinálnak valamit, nem úgy mint én... :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Attól még érezhetsz örömöt, hogy nem érdekel az eredmény, csupán a cselekvés örömét. De akiben sok az elvárás, könnyen csalódhat. Tehát aki elvárja az eredményt (a pozitívat), az úgy jár, mint én, aki nem, az mindig képes belefogni új dolgokba, anélkül, hogy érdekelné, sikerül-e vagy sem. |
| | | | |
| | | | | | 81. Bard | 2004. december 16. 16:37 |
| | | | | | | "Persze az ideális az lenne, ha a célok elvárás-mentesek lennének, és csak csinálná az ember, és nem érdekelné az eredmény."
Ezt nem értem... Szerintem az a fontos, hogy a célokért való küzdés közben is folyamatosan örömöt érezzünk. Akkor ha nem sikerül is megvalósítani, legalább nem érezzük elfecséreltnek az időt. Márpedig örömöt akkor érzünk szerintem, vagy én akkor érzek, ha tudom hogy az eredmény valami nagyon jó dolog lesz. Ergo, érdekelnie kell az eredménynek nagyon is.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sad:
Most éppen a semmihez sincs kedvem fejezet van. Apám sokat mondta, hogy nekem nincsenek céljaim, és nem érti, hogy lehet célok nélkül élni. Persze mindig is voltak céljaim, csak mások. Valahogy a célt és az álmot úgy különböztettem meg, hogy a cél egy viszonylag reális dolog, mondjuk ha van elég pénzem, felépítek magamnak egy házat. Az álom, ami kicsit szürreális, amihez isteni kegy, szerencse, pénz, kapcsolatok kellenek. Amiket dédelgetsz magadban, a kis eszközeiddel teszel is valamit, de egyedül kevés vagy hozzá. Ahogy telt az idő, azt vettem észre, hogy megszűnik a különbség, a céljaim is álomszerűek lettek, nemrég még közös házikót, nyugodt életet vidéken, gyereket képzeltem el, most már ez is az álmok birodalmába tartozik. Így hát ma rájöttem, hogy már valóban nincsenek céljaim, elérhetetlenné váltak, álmokból van bőven. Illetve egyetlen nem evilági, távoli célom van, hogy aludhassak inkább, ne kelljen ezt az élet-tripet játszani, megszűnni, feloldódni a semmiben.
A cucc annyira elrepíti az embert (én ráadásul amúgy is Ikrek, levegő vagyok), hogy a célokból lassan álmok lesznek. Eltűnik a realitás, marad egy drogos hit, hogy majd egyszer összejön. Volt egy időszak, amikor filmet akartam, sok ötletet, rajzot szedtem össze, de amikor elfogyott a cucc és pár napig józan voltam, akkor döbbentem rá, hogy mennyire a felhőkben járok és nemhogy több pénzem nem lesz rá, a munkahelyem is akkoriban ugrott. Akartam zenélni is, de lassan rá kell jönnöm, hogy nem nekem való. Persze itt állnak a szerkezetek körülöttem, bennük van a fél életem, de valahogy létrejött bennem egy olyan negatív energia, ami mindent kiolt. Ugyanúgy fogom végezni, mint az anyám. Tele volt energiával, szép álmokkal, kreativitással, ma belefáradva az egészbe otthon ül a TV előtt.
Persze az ideális az lenne, ha a célok elvárás-mentesek lennének, és csak csinálná az ember, és nem érdekelné az eredmény. Jó sok dolgot megcsináltam, próbáltam e szerint tenni, de nálam is van egy határ, ha két könyv nem sikerült, nem ölök bele még több pénzt és időt egy harmadikba. Az egóm úgy tűnik nem akar anélkül félreállni az útból, hogy egy kis sikert ne érjen el, bármiben.
Erős személyiség? Minden elmondható rólam, de ez nem. Amikor az ember térden kúszik, sok minden, csak erős nem. Az erős emberek túllépnek ezeken a dolgokon. Persze másokhoz képest nyilván az vagyok, csak nem értem, miért kell nekem annak lennem, miért kell küszködni. Miért nem elég egyszer megtapasztalni valamit, miért kell az egész életemnek ugyanazokból a körökből állnia, ilyenkor az ember már valóban Istent hívja segítségül, mert nincs több ötlete, hogy mit reagáljon, minden megoldási kísérlet kudarchoz vezet.
Nyilván nem ettem meg az egész tortát, de egyre kevesebb kedvem van az egészet megenni, romlott ez a torta, egy-két édes szeletért megéri megenni az egészet? Egyébként nem ítélem el a drogokat, rengeteg csodálatos élményem volt velük. De lehet, hogy nekem nem való. Ezek a csodálatos élmények sohasem álltak össze valami egységessé - mindig épp azt támogatták, amiben éppen hittem. Most nem hiszek semmiben, a legutóbbi tripek ezt a nihilt tükrözték.
Lehet, hogy eggyé formálódnak a tapasztalatok, amikor az ember befejezi a földi pályafutását, de egyelőre csak ismétlődnek unalmas módon, mint a tél és a nyár. Talán ez vonzott anno a kereszténységben, a végleges megpihenés ígérete, nem szimpatizálok a keleti körforgással, hogy soha sincs nyugalom, persze más kérdés, hogy ez látszik logikusabbnak.
A jelekkel kapcsolatban nem értem, amit írtál. Jelnek tartottam, amikor megismertem a páromat. De úgy látszik, minden jó csak azért születik meg, hogy utána a lehető legkeserűbb csalódásba alakuljon.
Ez a hozzászólás is szép példája annak, ami bennem van, csupa negativitás. De legalább megint kisírtam magam. Lehet, hogy olvasnom kéne valamit. Van itt minden, Osho, Don Juan, Biblia, Walsch, Cayce, Védák, polcnyi drogos irodalom, vajon melyiket nem olvastam még negyvenszer? |
| | | | |
| | | | | | 79. Bard | 2004. december 16. 15:06 |
| | | | | | | | Biga: Akkor az szerintem nem egy olyan álom volt amiről én beszéltem... |
| | | | |
| | | | | | 78. update | 2004. december 16. 13:12 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 77. Sad | 2004. december 16. 13:06 |
| | | | | | | to Biga:
"rengeteg mindenhez lett kedvem": ez egy jó pont!
A szívás a jó arcokból kihozza a művészi ambíciókat, vagy az általad művészi ambíciónak hitt(képzelt, mindegy nem erről van sz :-) ) tulajdonságot.
"tulajdonképpen semmit sem csináltam meg rendesen" : ezt csak kis mértékben szabad drogra fogni.(erény, kor...)Szerintem az a te problémád, hogy álmaidat a céljaiddal azonosítod, vagy kevered, de javíts ki, ha nem így van.
Ezt pedig azért mondom, mert ugy gondolom, hogy Te erős egyéniség, személyiség vagy és akinek céljai fontos utak lehetnek életedben.
Erre azért következtetek, mert írtad, h imádkoztál, és aki nagy erővel bír, annak egyszer, egyszer le kell térdelni (mert már nem bírja elviselni) nem ember, hanem Isten/sors/akárki előtt.
Vágod??
A jelekről pedig annyit, hogy sose feledd, hogy az érmének két oldala van!!
Az élet önmagában egy trip. MÉg nem etted meg az összes tortát, úgyhogy ne itélkezz így a drogról.
Tapasztalatok felhalmozódnak, majd eggyé formálódnak, löketet, fényt adnak, elesel bennük, majd belüjük kapaszkodsz ismét és ismét és ismét, és így tovább. ez az ép elme körforgása. a tisztaeelméé.
ennek köze nincs az optimizmushoz, tulajdonképpen minden úgy van jól ahogy van: semmi sincsen jól ahogy van...
A végtelen pillanat, melyben megkövülsz.
+kanóc+
:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bard: írtam, de minek, két elpocsékolt év az életemből... Egyébként érdekes, hogy azokat is főleg beszívva írtam, tehát akkor valahogy volt tetterőm. Nagy bukás volt mindkettő, ráadásul aztán megkaptam, hogy inkább vele foglalkoztam volna írás helyett. Ilyen áron inkább ne írj könyvet... |
| | | | |
| | | | | | 75. ynul | 2004. december 16. 12:27 |
| | | | | | | énmeg próbálkoztam a verseivvel, és elég erőteljessen hatottak rám (de azért megküzdöttem velük:)
örökké az álmok megvalósítására kéne törekedni nem csak ha már valaki tanácstalan mármint ehhez nem kell semmilyen kiváltó ok. így hiszem legalábbis. |
| | | | |
| | | | | | 74. Bard | 2004. december 16. 11:45 |
| | | | | | | | Grandpierre Attila (VHK énekese, csillagász, tudatkutató, varázsló, táltos, sámán mittudomén) mondta, hogy próbálkozott drogokkal is, de túl érzékeny volt, és már annyira erőteljesen hatottak rá, hogy nem volt értelme a dolognak. :-) |
| | | | |
| | | | | | 73. Bard | 2004. december 16. 11:28 |
| | | | | | | Érdekes vagy Biga...
Írtál már két könyvet, és nem vagy elégedett, pedig én még egyet sem írtam, de nagyon szeretnék... :-) Szal kicsit hülyén is érzem magam, hogy pont én magyarázok itt neked az álmok megvalósításáról. Inkább kérdezek, vagy nemtudom. De nemlehet, hogy nem álmodoztál eleget előtte, hanem elkapkodtad a dolgot? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bard: tudom, és én is komolyan vettem, de gyerekkori álmaim közül elsőre csak ez a kettő ugrott be, és engem legalábbis megmosolyogtattak...
Badcat: az önelemzés nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ember magába gubózik. Én mostanában extrém sokat vagyok barátokkal, emberekkel. A kettő nem zárja ki egymást.
Persze nyilvánvaló, hogy az egyik oldalról nézve kényelmes bűnbaknak, a másikról nézve meg segítőnek titulálni a drogokat... Én nyilván ez utóbbit nyomatom, te meg a másikat. Ki melyik oldalát látja... Nem tudom, mi az igazság, vagy hogy van-e olyan... |
| | | | |
| | | | | | 71. badcat | 2004. december 15. 23:59 |
| | | | | | | néhányan majd leharapták a fejemet, hogy pusztán a drogtól nem romlanak el a dolgok. szerintem igenis előfordulhat, de tegyük fel, hogy jó, csak a drogtól nem, nem romlanak el a dolgok. de meg sem javulnak.
csak a drogra hagyatkozva teljesen hiábavaló a keresés. nem fogja megmutatni, hogy merre van az előre, ahhoz még nagyon sokmindenre van szükség. megfelelő alapok nélkül sokkal valószínűbb, hogy tévútra visz.
ha valaki tiszta fejjel nem tudja élvezni és értelmesen élni az életet, az hiába zabálja a gombát két pofára, baszhatja. üres fejjel/szívvel úgysem tudja feldolgozni azt, amit átél.
biga, a teremtő és alkotó energiát ne a drogban keresd, az benned van, ha van. én többek között ezért szívok ritkán. a fű megöli a tettvágyat, de ha a vágyat nem, akkor az erőt.
művészeti pályán tengetem az életem, de kb. 100-ból 1szer jut eszembe módosult tudatállapotban hozzányúlni bármihez is. nekem úgy nem megy. tiszta állapotban vagyok csak képes 100%-ig odatenni magam.
sokan azért gondolják, hogy jobb betépve alkotni, mert gátlásosak. a gátlás pedig egyfajta félelem. a drog a félelmet nem szünteti meg, csak leplezi egy időre. nem érdemes erre építeni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Írjátok, hogy meg kell valósítani gyerekkori álmot, a megváltó gondolatok után tenni is valamit. Nekem a szívás azt is magával hozta, hogy rengeteg mindenhez lett kedvem: zenélni, filmet csinálni, könyvet írni, festeni, búvárkodni. Ez azt eredményezte, hogy tulajdonképpen semmit sem csináltam meg rendesen. Egyszerűen nem tudom már meghatározni azt az utat, ami igazán tetszene, amin az energiáimat ki tudnám élni és mellesleg alkotni valami hasznosat - vagy amitől legalább valaki jól érzi magát. Ez az állapot keveredik az ellenkező ponttal: amikor nincs kedvem semmihez. Ez legtöbbször akkor van, amikor nem szívok. Így aztán szívok, mert az álmodozás is jobb a nihilnél.
Bár a sült galambot sohasem vártam, de valahogy úgy gondoltam, a sors/Isten/akárki az utunkba hajt olyan embereket, olyan történéseket, amik megmutatják, mi az, amire teremtve lettem, mi az, amivel boldog is vagyok és alkotok. Jól beszívva mindig sok mindent jelnek vettem, hogy végre, ez az, ezt kell csinálnom, így aztán minden esetben meg is teremtettem jó előre a csalódást.
Ma olyat csináltam, amit már jó régen, imádkoztam egy nagyot, hogy szeretnék egy kis fényt, egy kis lökést, hogy újult erővel vessem bele magamat az életbe. Ennek eredményeként ma már megint egyedül alszom itthon, de azért sem gyújtok rá. Mi értelme? Az égvilágon semmi. Az fáj, hogy úgy érzem, a páromnak, aki valójában a szívével már régóta elköltözött itthonról, én mutattam meg ezt az egészet és nagyon megváltozott. Persze mindenki maga dönt, de lassan felül kell vizsgálnom a naív elképzelésemet a drogok jellemjavító és egyéb jó hatásairól. Helyette elidegenedést, elhidegülést, közönyt látok. Pörögjünk, flasheljünk... És szétfolyik minden, ami valaha jó volt.
A zavar non-plus ultrája után valóban csak két lehetőség van, a gyors megvilágosodás (előre menekülni) vagy a lassú pusztulás-vegetálás...
|
| | | | |
| | | | | | 69. Bard | 2004. december 15. 22:59 |
| | | | | | | | bomba: Ezt én nem viccből mondtam. Na mindegy. |
| | | | |
| | | | | | 68. badcat | 2004. december 15. 22:41 |
| | | | | | | nem vagy bunkó.
a szándékom mindössze annyi volt, hogy megosszam azon tapasztalatomat, hogy ilyen módon is meg lehet szívni a dolgot. tudod, okos ember más kárán tanul. ez az elmélet. a gyakorlatban viszont tényleg mindenkinek magának kell megtapasztalni MINDENT, addig úgysem hiszi el, míg nem éli át. lényegében teljesen fölöslegesen pofázom:)
nem érzem úgy, hogy általánosítanék. nem győzöm hangoztatni, hogy nem szükségszerű, hogy mindenki úgyanúgy éljen meg dolgokat, mint pl. én, csak annyit mondtam, ez is előfordulhat és nem árt tudni róla.
sok olyan hozzászólást olvastam, amiben magamra ismertem. némelyik korábbi időszakokra emlékeztet, másokat éppen most élek át.
szóval változunk, ti is, én is, nekem most pont ezt dobta a gép.
kaptam egy lapot, kib...tt nagy piros betűkkel az van rajta, hogy ÉSZNÉL LÉGY.
valami fontossági sorrend-változás történt, de nevezhetném felismerésnek is, és lehet hogy egyik kifejezés sem fedi a valóságot.
a lényeg, hogy most más kell. kevesebb party, kevesebb drog, több az ún. valóságból. élvezem a tiszta állapotot, az életem így is épp elég érdekes. képes vagyok örülni egy falevélnek is, vagy egy kavicsnak, így ahogy vagyok. a drogos élményeket pedig kirándulásnak tekintem, ahonnan sok tanulságos élményt hozok magammal, de nem tulajdonítok nekik túl nagy jelentőséget. most nem. ezt a túl sok agyalást meg önelemzést az élet fölösleges bonyolításának érzem.
volt ez másképp is, és talán lesz is még.
de most csak az érdekel, hogy helyreállt az életem. a gondolataimat és az energiáimat más területek felé fordítom, nem kevesebb intenzitással. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bomba azt akkor télleg félreértetted. Arra gondoltam, hogy ha felvágnék is a fűvel, akkor se éreznék ettől örömöt. Már nem.
Gén hát ez most hasznos volt és már várom az átlendülést. Bár nem várnom kéne, hanem csinálnom, de mind1, majd holnap. :)
Badcat az életelfolyatós dologban egyetértek veled. Nem a legjobb dolog, márcsak azért sem, hogy a nagy semmittevés alattomosan gyorsan húzza ki az ember alól az időt. De:
"mi a faszt érnek a világmegváltó gondolatok, ha nem követik őket tettek?"
Mi a faszt érnek a tettek, ha nem előzik meg őket világmegváltó gondolatok? De amúgy értem mire gondolsz és sajnos mindig az elvből a gyakorlatba való metamorfózissal van a gondja legtöbbünknek szerintem. Erről egy nekem nagyon kedves mondás jut eszembe (sajna nemtom már ki mondta [valami indiai arc]):
Egy csepp gyakorlat többet ér 1000 tonna elméletnél.
Egy másik:
Valamit gyakorolni nem nehéz, de vannak akik csak 1000 könyv elolvasása után tudnak hozzálátni.
Kicsit emlékezetből írva, félig kiegészítve más lett, de a lényeg sztem benne van.
Nem akarok bunkó lenni, de szerintem nem mész elég mélyre a témában és sokat általánosítasz. |
| | | | |
| | | | | | 66. badcat | 2004. december 15. 21:27 |
| | | | | | | amiért haragszom a TÚL SOK drogra:
jönnek a világmegváltó gondolatok, a faszacsávó vagyok-tudat, a jó ez így-érzés, meg különben is, egyszer élünk-felkiáltás, aztán bealszol, vagy akármi. reggel felkelsz, hű bazmeg, tegnap sem tanultam/csináltam semmit, de legalább milyen jót agyaltam. min is?? aztán betépsz, sebaj, jönnek a világmegváltó gondolatok.....
mi a faszt érnek a világmegváltó gondolatok, ha nem követik őket tettek?
a másik:(akinek nem inge...) bele vagytok süppedve a végtelen, végeláthatatlan önelemzésbe. csak magatokkal vagytok elfoglalva, én+a drog, én+ a világ, én+ az egóm, én+én, stb.. mi lesz VELEM, hová vezet az utam... mivel minden kérdésre 1000+1 válasz létezik, minden válasz pedig 1000+1 kérdést vet fel, teljesen bele lehet veszni a kutatásba.
ez valahol kurvajó, mert az ember ismerje csak meg magát, valamennyire. meg törődjön magával és azzal, hogy mitől érzi jól magát. de hogy valakinek az önanalízis töltse ki az életét, az már sok.
és pont erről beszélek, ezért képes a drog rontani a kapcsolatokon is, mert egyszercsak magadra zárod a saját páncélod a rendkívül megerősödött vagy éppenséggel különösen elbizonytalanodott én-érzeteddel, én-tudatoddal és amíg kiélezett figyelemmel koncentrálsz a saját rezdüléseidre, esetleg elsétálsz olyan dolgok mellett, amik valamikor legalább olyan fontosak voltak, min te magad. vagy ezek a dolgok sétálnak el melletted.
sajnos nem törvényszerű hogy a változás=fejlődés.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén: Na ja, csak senki sem mondja meg hogy kéne csinálni, főleg a tanácstalanság nem :-) Igaz, azt sem mondta meg senki, hogyan kell a tanácstalanságig eljutni, és én még csak nem is törekedtem erre, sőt... Akkor asszem az van, hogy bízunk a "rendszerben" (amibe beletartozom én is), hogy tudja a dolgát...
Danika: "Nem vágok fel vele és ha akarnák se okozna örömet."
Bocs, asszem ezt értettem félre.
Bard: hmmm gyerekkori álmok... most akkor legyek Nobel-díjas? Meg stewardess? :-)))))))))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | BT:
"Asszem meg kellene állapítanom már végre, hogy elértem a tanácstalanságszerű állapotok non plus ultráját... valaki meg tudja mondani innen mi a következp lépés?"
Hát a megvilágosodás :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | danika:
"Hazamegy, betép, életmegváltó gondolatok, a hibáim tökéletes felmérése, a megoldás megtalálása. Örülök, jóvan fasza. Mi jön ez után? Hát a másnap! Felkelek és vagy elfelejtettem tegnapi nagy terveimet, vagy csak elpatópáloskodom b*ssza meg! Egyértelmű, hogy egy hajszál választ el az átlendüléstől, de egyszerűen nincs elég energiám, hogy napi rendszerességgel gyakoroljak valamit, ne füvezzek stb. Semmi kitartás+atom lustaság. Ez a mostani helyzet. Ja és végzős vagyok."
Ez teljesen érthetö. Egyszer majd megtalálod azokat a dolgokat az életedben, amiket tényleg sajátodnak érzel, és akkor ugyanolyan kitartóan fogsz azokkal is foglalkozni, mint most a tekeréssel.
A rátekeredés tulajdonsága megvan benned, a tárgy meg majd változik.
Szerezz olyan embereket magad köré, akik arra motiválnak, amit egyébként is akarnál csinálni.
"A napjaidat még csak-csak, de egy rendkívüli alkalmat gyakran kötök hozzá. Pl. valaki beszél egy kilátóról, nekem az ugrik be, hogy milyen jó lenne nyáron ott tépni."
Aha, ez ismerös :) Több/összes élményparaméter maximalizálása.
Szerintem ez a kombózás beletartozik mindenfajta kötödés természetes alakulásába, mint "kötelezö" fázis. Ugyanolyan természetesen túl is lehet lépni rajta, és szerintem ha te akarod, akkor meg is tudod csinálni. Legalábbis eddigi hozzászólásaid alapján szerintem jól állsz hozzá a témához. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bomba mikor írtam, hogy egyáltalán nem okoz örömet? Okoz hát, miért szívnám ha nem okozna? Mert remegnek utána a porcikáim? Hát nem! Nemvok rákattanva testileg, pont azzal van a baj, hogy örömet okoz meg benyugtat és megadja a (mára már) jól megszokott "bevok tépve" tudatállapotot. Ezért csinálom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Danika, már tényleg semmilyen örömet nem okoz a fű?
Pénteken úgy döntöttem, az estékre redukálom a szívást, mert már egyszerűen nem is igazán hatott néha, vagy csak órákon át tartó tömény szívás után ütött be. Akkor meg ugye minek szívjam. Szóval most azért csökkentem, hogy érdemes legyen szívni. És ha ez a csökkentés nem elég, akkor majd még csökkentem. Kicsit fegyelmezni kell magam, és ma becsúszott egy daytime füstölés (ami éppen elég jól beütött, sokkal inkább mint a tegnapi egész estés), de nem olyan nehéz megállni. Ebben a pillanatban is megfordult a fejemben, de hát tök rendben is van, hogy kicsit azért nehéz legyen. Nekem ez a fokozatos csökkentés így most egyelőre egész kezelhető. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | bomba, az ever green topikba írom válaszom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga (#49): Mit is mantrázol?
Cauldfield: "meghallgatnám ti hogy élitek meg mikor betéptek egyedül. érzések, gondolatok, ilyenek."
Nekem valahogy ilyen nagyon hasznos ez a betépett agyalás-szívelés, és a legnagyobb része túlmutat az aktuális betépésen, illetve bármin, és mindenen. Mindamellett egy önmagában érdekes és nagyrészt igen pozitív élmény (akkor is, ha épp szomorkodom valamin). És nem, ami tényleg fontos, azügyileg engem abszolút nem tesz patópállá, sőt. Betépetten szinte nem is tudok máson agyalni-szívelni, mint a számomra legfontosabb aktuális és hosszútávú kérdéseken. Lehet, hogy számomra az ex is azért olyan lelkizős, mert alapból ilyen vagyok.
És mi ez a daráló dolog? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Jah mostmár értem mire gondolsz, bár nekem kicsit valótlan. Én azért vagyok boldog betépve, mert a örülök, hogy bevagyok tépve. Najó ezt nehéz leírni, de nem szoktam azt nyomni, hogy én most milyen jó vagyok meg, hogy most jó dolgot csinálok. Egyszerűen csak boldog szal maradok az egyszerűségnél. (bocs nemtom kifejteni, ha valamit nem értenél, csak ezen még nem gondolkodtam. lehet pár nap múlva mást fogok mondani) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem az ad önigazolást hogy füves vagy, hanem a gondolatok amiket betépett állapotban eljutnak hozzád, azok azt mondják neked, (persze csak halkan, suttogva, hogy ne halld, csak érezd) hogy hű, azért te egy fasza kis csávó vagy mert... és itt a mert az mindenkinél változó, összekombinálja az ember magának a dolgokat, fű segítségével kihozza a közelmúlt eseményeiből hogy ő jóarc, meg tudomisén. nemvágom kinél mi ez.
nem attól érzed jól magat mert egy füves vagy. hanem mert a betépett állapotban jól érzed magad, és ez miért van? erről beszélek én.
nemvágom, lehet nálatok nem így van. a füves topikba meghallgatnám ti hogy élitek meg mikor betéptek egyedül. érzések, gondolatok, ilyenek.
meg persze ha nem figyelsz rájuk, akkor nem jutnak el hozzád. nekem először át kellett jutnom a darálón, és csak aztán tudtam néha betépve elmerülni rendesen a filmben, számítógépben, vagy ilyesmi. lehet hogy másoknak meg ez jön alapból, és csak én vagyok ilyen izé magammal szemben. ez van. vmire jó lesz ez nekem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Önigazolás...Hát érdekes!
Nekem az elején adott egy kiváltság feelinget. Fasza laza füves csávó jee jee (persze sose tartoztam a divatfüvesek népes csoportjába, se a "hűű de sokat téptem tegnap bazze" társaságba), de mára már ez teljesen elmúlt. Hozzám nőtt, én is hozzá. Nem vágok fel vele és ha akarnák se okozna örömet.
Van ugyanakkor a rendszeres tépés által kialakitott biztos pont. Igen tudom, hogy a füvezés hozzám tartozik, füves vagyok. Max ennyi. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a fű csinál olyanokat, hogy betépsz, aztán jönnek a világmegváltó gondolatok, stb, de jön mindenféle más gondolat is, amivel megmagyarázod magadnak hogy miért nyomod te jól, tök királyul csinálod, ha már nem leszel betépve csak ez kell meg az, meg minden, tök jó lesz. nűlam egy időben működött úgy hogy betépés-->elveszés, és aztán jött a lényeg, amikor "objektívebben" megnéztem a dolgaimat, majd szubjektív véleményt alkottam róla, hát én nagyon jól küldöm a dolgokat!!! : ) akkor is ha más azt mondja nem, mert senki sem tudhtaja annyira mint én.
na szóval nemtom lejött-e abból amit írtam, de pató pál urak napi rendszerességű marihuána-fogyasztása mögött önigazolások sorozota rejtőzhet olykor, persze önigazolás kell, de amikor olyan szintre jut hogy van egy csomó teendő, te betépsz és flashelsz magadon össze-vissza, majd kihozod belőle, hogy hát te akkor is egy nagyon fasza csávó vagy, az már lehet nem kellő csapda jelleget mutat. nemvágom.
mondjuk ha az így szerzett önbizalommal utána télleg elkezded csinálni a valódi dolgokat, meg ilyenek, akkor persze jó ez.
van ismerősöm ilyen. meg kell szokni a füvet(szívni kell sokat), és idővel értelmes kis tudatalattid vagy akármid megtanulja hogy kell megjutalamzni téged, hogy jó faszán érezd magad. de ez egy idő után unalmas. meg felesleges.
fű de gáz |
| | | | |
| | | | | | 54. ynul | 2004. december 15. 16:30 |
| | | | | | | egy félreérthető dolog:
az 50-es hozzászólásomat a 48ra írtam. csak "közbejött valami":)
|
| | | | |
| | | | | | 53. ynul | 2004. december 15. 16:25 |
| | | | | | | na ez amit most így kiszedtem ezt szóról szóra én is írhattam volna, de szerintem még jópáran. :) amúgy, szerintem csak bizonyos embertípusból hozza ki ezt. én kis koromtól foggva lusta vagyok, függőségre hajlamos, meg álmodozó. de sztem ezekkel vagy meg kell próbállni megbékélni vagy ha ez nem megy hát abbahagyni.
'-Hazamegy, betép, életmegváltó gondolatok, a hibáim tökéletes felmérése, a megoldás megtalálása. Örülök, jóvan fasza. Mi jön ez után? Hát a másnap! Felkelek és vagy elfelejtettem tegnapi nagy terveimet, vagy csak elpatópáloskodom b*ssza meg! Egyértelmű, hogy egy hajszál választ el az átlendüléstől, de egyszerűen nincs elég energiám, hogy napi rendszerességgel gyakoroljak valamit, ne füvezzek stb. Semmi kitartás+atom lustaság. Ez a mostani helyzet. Ja és végzős vagyok.
-egy dolog van amit rendszeresen csinálok, ha törik ha szakad, akár minusz 5 fokban akár minusz 10ben, az a tépés!
-Pl. valaki beszél egy kilátóról, nekem az ugrik be, hogy milyen jó lenne nyáron ott tépni." |
| | | | |
| | | | | | 52. Bard | 2004. december 15. 16:09 |
| | | | | | | "Asszem meg kellene állapítanom már végre, hogy elértem a tanácstalanságszerű állapotok non plus ultráját... valaki meg tudja mondani innen mi a következp lépés?"
Szedd elő valamelyik gyerekkori álmodat, és kezdd el megvalósítani. Mostmár nem fog semmiféle aggály az utadba állni. Ne aggódj, úgysem fogod megvalósítani, de biztos fog közbe valami érdekes történni. :-) Ha meg mégis megvalósítod, annál jobb neked... :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hú, de megszalad a topic! Helyes! :)
Biga aszondod pató pál vagy és gyakran szívsz? Én is! Ezzel a problémával küszködök már egy jóóó ideje. Én így érzem:
Hazamegy, betép, életmegváltó gondolatok, a hibáim tökéletes felmérése, a megoldás megtalálása. Örülök, jóvan fasza. Mi jön ez után? Hát a másnap! Felkelek és vagy elfelejtettem tegnapi nagy terveimet, vagy csak elpatópáloskodom b*ssza meg! Egyértelmű, hogy egy hajszál választ el az átlendüléstől, de egyszerűen nincs elég energiám, hogy napi rendszerességgel gyakoroljak valamit, ne füvezzek stb. Semmi kitartás+atom lustaság. Ez a mostani helyzet. Ja és végzős vagyok.
Az egész fű dologra azonban úgy tekintek, hogy nem hibás. Most pofán hazudom magam, amikor leírom akkor is, mert valahol tudom, hogy egy dolog van amit rendszeresen csinálok, ha törik ha szakad, akár minusz 5 fokban akár minusz 10ben, az a tépés! Brr... Na mind1 sztem ez egy olyan probléma amin csak én tudok segíteni. A legalattomosabb a fűben szerintem az update által már leírt dolgon kívül, nem más mint, az, hogy annyira belédszívja magát, hogy nem tudod elképzelni a napjaidat nélküle. A napjaidat még csak-csak, de egy rendkívüli alkalmat gyakran kötök hozzá. Pl. valaki beszél egy kilátóról, nekem az ugrik be, hogy milyen jó lenne nyáron ott tépni. Nahát ez van. Kb. olyan mintha valami félálomban élnék. |
| | | | |
| | | | | | 50. ynul | 2004. december 15. 14:34 |
| | | | | | | szerintem elfelejtetted oda írni hogy szerinted.
amúgy nekem ez jutott erről eszembe:
"van némi képzelgés az igazságodban,
és van némi igazság a képzelgésedben." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re 46:
"Asszem meg kellene állapítanom már végre, hogy elértem a tanácstalanságszerű állapotok non plus ultráját... valaki meg tudja mondani innen mi a következp lépés?"
Én eddig ezt mantráztam magamnak erre:
2. Jézus mondta: Aki keres, ne hagyja abba a keresést, míg csak nem talál, és ha találni fog, zavarba jön majd, amikor zavarba jön, csodálkozni fog és a mindenségen uralkodni. (Tamás evangéliuma)
A zavar már megvan, a csodálkozás is, csak a többi nincs :-)
Anno ezt a kommentárt fűztem a vershez:
Mindannyian, akik itt vagyunk, keresünk. Keressük az elvesztett istenséget, az misztikus aranykort vagy azt az elmével felfoghatatlan darabot, ami hiányzik az életükből, a teljes boldogsághoz. A kereső ember harcos, keresésének fontossága messze túlmutat a mindennapi világ ügyein. A keresés olyan kihívás, melynek játékában benne foglaltatik, hogy a célig egy nehéz folyamaton kell átesni. Ez a folyamat a keresés olyan irányba fordítása, mely már nem keresés, hanem amikor a kereső felhagy a véleményekkel, az ítélkezéssel és hatalmas zavar közepette omlanak össze sorban nagy nehezen felépített hitvallásai. Mikor már elég sok összeomlott, világossá válik, hogy ember szavakkal tökéletesen kifejezhető igazáság nincsen, ugyanis az természete folytán kívül esik a szavak és az értelem hatalmán. Az élet, mely eddig szenvedéseknek és harcoknak, idegen hatalom által ránk kényszerített néha kegyetlen, néha örömteli kényszerpályának tűnt, pillanat alatt megszelídül, mert sajátunkká válik. Isten által adott hatalommal teremtjük - az idő által felismerhetetlenné tett ok-okozattal - a jelen pillanatban és ezzel mégis Isten akaratát teljesítjük. |
| | | | |
| | | | | | 48. update | 2004. december 15. 14:17 |
| | | | | | | elég régen jártam daathon, de most úgy gondolom jól tettem, hogy benéztem! :)
szóval...
A drog ROSSZ! Függetlenül attól, hogy milyen drog, szintetikus, vagy természetes... vagy csak egyszerű fű-e!
Ahhoz, hogy megérezd, átéld és tapasztald az egyetlen létezőt, ahhoz (eddigi tapasztalataim alapján) energia kell! Az hogy úgy nézz a dolgokra, emberekre, ahogyan egy drogos nem képes! És ez a TÚL csavar tudata miatt lehet! A drogok pont az energiától foszt meg, attól a energiától, ami ahozz kell, hogy FELFOGJ és TAPASZTALJ... olyan mélységekig, hogy zokogva földre roggyál a végtelen formák, végtelen energiák... az egyetlen előtt!!! Ez a megvilágosodás is... amikor egy tál eper annyira egy tál eper lesz, ahogyan arra csak egy tál eper képes... csak egy tál eper!!!
A drog okosan használva olyan helyzetbe hozhat, hogy más helyzetből láss, ez segíthet, az út keresésben, a ráérzésben... de ezen túlmenően NE HASZNÁLD!!! Elveszik az erőd tőle (patópál leszel, ha úgy tetszik)!!!
És ha már fű... a füvet az egyik legveszélyesebbnek tartom, mert észrevétlenül lopja be magát a hétköznapjaidba! Én ha rdogozom, csak gombát tolok... azt is ritkán kb 2-3 havonta 1g-t! De az is elég ahhoz, hogy más helyzetbe kerüljek!
A drogokat nem a tripért kell használni... ha ezért teszed, csak azárt, hogy kipróbáld már rossz az egész...
Kb ennyi
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "nagyon megnyilvánul ilyenkor a másik VALÓDI jelleme. Ez egy illúzió volna? Lehet, de akkor igencsak valóságos és összefüggő, olyannyira, hogy nekem tökéletesen megfelel. A fű szerintem elvezet odáig, hogy látod mindenkinek vannak műsorai amiket egész életében nyom. Vannak akik idővel másokat, vannak akik mindig ugyan azt. És ne értsen senki félre, ez nem szomorúan jön át, hanem nevetek egy jót és tudom, hogy itt már magával a valódi emberrel kerültem kapcsolatba, érzem az érzéseit, gondolom a gondolatait (nem látom vagy olvasom meg ilyenek)."
danika: sűrű bólógatás, nagyon sűrű (a kételyekre is)... olyan sűrű, hogy nem átallottam ekkora egy az egyben bemásolni még egyszer
....vagy empátia és nemtudommi rohamom van ma...
bombadiltoma@flashtltengés.akárhol
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Személyes és töredékes tapasztalatom az, hogy az embert azügyileg változtatja patópállá a fű, amiügyileg amúgy is hajlama volt patópálkodni... kontrasztosítás, ez történik szerintem, vagy valami hasonló...
Úgy tudnám megfogalmazni, a fű és az ex segítségével egy ideje folyamatosan táródnak és térképeződnek fel valamik bennem... Fogggggalmam sincs mi van... vagyis van, de mivel mostanság, bármely konklúziólevonási kísérlet "de igen - de nem" típusú vitává fajul bennem, bármit meg akarok itt fogalmazni, egyben nem is akarom megfogalmazni... Így megy ez.
Mégis megpróbálok valamit mondani róla, mert ez így valszeg nem túl informatív, meg persze közléskényszerem is van (de ugyanannyira szeretnék közben hallgatni is)... Na szóval, én úgy indultam, mint kényszerspirituális drogos -- úgy értem, hinni akartam valamiben, mert azt gondoltam, az majd segít nekem, de igazából nem hittem... aztán valahol elhagytam a kényszert, és azt gondoltam, rekreációs drogos vagyok... Aztán kiderült, hogy akarhatok én a puszta rekreációra redukálódni, valami képződmény bennem (mondjuk nevezzük léleknek) térképezni akar, határokat felmérni, kitologatni, tesztelni, mittudomén.... tudatom mostmár folyamatosan, szinte 24 órában vizsgálja önmagát és olyan valószerűtlen helyzetek tömkelege teremtődik, amelyek kedveznek ennek a, mondjuk, folyamatnak... ráadásul időben oly sűrűn követve egymást, hogy az ember csak döbb, döbb és döbb, és amikor azt hiszi, na, most sűrű volt minden eléggé, holnaptól majd biztos lelassul, visszazökken, akkor aztán kiderül, hogy nem úgy van az, még erre is tudok überelni... soha nem érzett érzések, vagy érzéskombinációk, gondolatok, érzetek, észlelések, tapasztalatok, belső történések jönnek létre...
Nem tudom milyen jelzőt használjak rá, szóval a leg...bb az a dologban, hogy a számomra leglényegesebb kérdések egy jó részére bármit mondok, ugyanabban a pillanatban az ellenkezőjét is teljesen igaznak tudom érezni, meg a "nullopciót", a "szarvám súnjam"-ot (= minden üres) is, sőt azt is, hogy ez nem csak duma, hanem TÉNYLEG MINDEN TÖKÉLETESEN ÜRES [ez lehetne a "mahá súnjata", de valszeg mégse, mert annak az a lényege, hogy nincsenek objektumok se (amik üresek legyenek)], és az üres is üres ("súnjata súnjata").
Egyszerűbben szólva, hetek hónapok óta folyamatosan egyre intenzívebbé váló önpszichoanalízisen vagyok...
Asszem meg kellene állapítanom már végre, hogy elértem a tanácstalanságszerű állapotok non plus ultráját... valaki meg tudja mondani innen mi a következp lépés? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Biga és Viola: izé, totál paff vagyok... és akkor most mi van, mi lesz? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jó neked, badcat. Én még a sötétségben vagyok, egyikből ki, a másikba be. Mondjuk tettem kísérleteket, hogy visszavettem, de én úgy találtam, hogy akkor még rosszabb. Most a hétvégi trip alatt is az volt a tanulság, hogy a zöldből vissza kell venni, vagy abba kell hagyni. Régen a trip számomra egy kis feltámadás volt, másnap reggeltől mindent másképp csináltam, elintéztem a patópálkodásból megmaradt dolgokat és megint volt értelme mindennek. Most valahogy eljön a reggel, és valahová eltűnt az energia, csak az üres szavak maradtak.
Társas magány, ez a legjobb kifejezés arra, ami most van.
Volt egy haveri társaságom, akikkel teáztunk, beszélgettünk, a páromat is sokszor elvittem. Most ő járogat oda, és közölte, hogy én ne menjek, mert zavarom, hogy ott vagyok. De csak magamnak köszönhetem ezeket a változásokat, én ismertettem meg vele a cuccokat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tartom magam továbbra is az egyszerű, de nagyszerű tudatmódosító=katalizátor hasonlathoz. Hogy hol lehet elbaszni a dolgot? Hát ha valamit rosszul értelmezel ott. Te magad alakítod a dolgokat.
"Összesítve az egészet az emberekkel mindig is megvoltam bár mikor józannal találkoztam "tudatmódosult" állapotban akkor mindig is szorongtam egy picit. "
Velem ez akkor van, ha szülők jönnek és fél centiről kerülgetjük egymást, para, hogy levághatják szagot, szemet stb. de amúgy normál szituban élvezni szoktam, mert nagyon megnyilvánul ilyenkor a másik VALÓDI jelleme. Ez egy illúzió volna? Lehet, de akkor igencsak valóságos és összefüggő, olyannyira, hogy nekem tökéletesen megfelel. A fű szerintem elvezet odáig, hogy látod mindenkinek vannak műsorai amiket egész életében nyom. Vannak akik idővel másokat, vannak akik mindig ugyan azt. És ne értsen senki félre, ez nem szomorúan jön át, hanem nevetek egy jót és tudom, hogy itt már magával a valódi emberrel kerültem kapcsolatba, érzem az érzéseit, gondolom a gondolatait (nem látom vagy olvasom meg ilyenek).
Néha buszon rám jön a para. Inkább előtte, hogy fasznak sincs kedve a tömegnyomorhoz meg a sok szúró archoz. Aztán befut a busz...tele van persze...felszállok...hoppá pont ott van egy üres hely! Leül, élvez! Néha azt veszem észre, hogy parázok. Ilyenkor meg szoktam állni és belegondolok mennyire valós amin parázok és, hogy van-e értelme/megéri-e. Ez szokott segíteni.
Szerintem egy kapcsolatban a cucc akkor lesz káros, amikor a cucc már gyakrabban lesz társ, mint a társ. Szal simán ronthat a helyzeten a cucc, de az csak közrejátszik, nem lehet mindent arra kenni.
|
| | | | |
| | | | | | 42. badcat | 2004. december 14. 22:22 |
| | | | | | | siphersh nem fogtam semmit a drogra, ha olvastad volna a korábbiakat, talán értenél.
mellesleg, szerintem annak aki keményen drogozik, épp ilyen kényelmes kijelenteni, hogy amúgy is szar minden, a drognak ehez semmi köze...
a problémám nyilván belülről ered, de talán az észlelése és orvoslása könnyebb lett volna tisztább fejjel. úgy is mondhatnám, hogy nem fajultak volna idáig a történtek, ha...
nem arról beszélek, hogy valaki eltol egy spanglit és vége az életének, hanem arról, hogy a túlzott fogyasztás a hétköznapokra is hatással van, egy idő után akkor is másképp élsz meg mindent, ha épp nem vagy beszakítva.
nyilván magad is tapasztaltad, hogy pl. a zöld eléggé legyűri mind a fizikai, mind a lelki tetterőt.
általában amolyan "pató pállá" változtatja az emberfiát, ejj, ráérünk arra még...
persze, egyszerűbb tekerni még egy cigit, mint a lélek mélyére ásni, főleg ha az fájdalmas valami miatt. de nem csak erről volt szó. egyszerűen nem is érdekelt, hogy valami nem stimmel. vagyis engem igen, de csak egy idő után.
ha mindehez a drognak semmi köze, akkor hogy lehetséges, hogy miután visszavettünk, vagyis szinte megundorodtunk a korábbi életviteltől, szép lassan minden a helyére került?
hálistennek újra (majdnem teljesen)boldog ember vagyok, azzal élek együtt, akivel azelőtt.
tényleg nem arról van szó, hogy kiselőadást akarok tartani a csúnya rossz drogokról, meg hogy mindenki, aki ilyesmihez nyúl, a pokolra jut. csak volt egy borzalmasan rossz tapasztalatom, életem legrosszabb időszaka, és számomra kétség nem fér hozzá, hogy ehez a drog is hozzátette a magáét. gndoltam megosztom másokkal, hátha jó lesz valamire.
egyébként most is élek ilyesmivel, például most szombaton is elég alaposan rátettem, de már nem életformám. sosem fogom teljesen megvonni magamtól a pszichedelikus élményeket, mert látom a tanulságos és élvezetes oldalát, de kaptam egy olyan leckét, amit egy életre megtanultam.
de ha esetleg ellenkezik a fórum működési elveivel arról beszélni, hogy a holdnak is van sötét oldala, akkor szóljatok bátran. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát szerintem a probléma ott kezdődik, hogy a deszkázásra nem lehet hosszú távon egzisztenciát építeni. Valami más? Karrier? Tanulmányok? Család? Valami? |
| | | | |
| | | | | | 40. moricz | 2004. december 14. 14:24 |
| | | | | | | Talán egy újabb érdekes történet. Kb két éve még egy vidám gördeszkás gyerek voltam Akkor 18 évesen. Egyszer egy sráccal a Teamból betépve mentünk deszkázni(ez volt a második alkalom)és egészen jól is ment a videón lazábbnak tűntek a mozdulatok, könnyebb volt magasabbra ugrani mert nem éreztem annyira a fáradságot. Azóta egy kissebb lavina indult el sok sok tépve deszkázás lett. A végén kb csak 10 -15 percet deszkáztunk aztán haza ... A vége az lett, hogy tavaly karácsonykor egy ex elment és egész jó volt de szerencsére a haverok mondták, hogy ne nagyon száljak el mert ez CSAK egy drog. Így legközelebb Februárban azután meg a nyár végén tabiztam. Aztán semmi. Csak közben kipróbáltam a Gombát márciusban. Elég rossz utazás volt, de legalább a tépés lejjebbkerült egy picit. Nyár végén vettem spórát egy holland cégtől. És ki is termeltem egy nagy rakat gombát amiből a múlt hétvégén ettük meg az adagot a nagyanyám kismacskájával :). Én már ekkorra undorodtam a fű illatától is. Szóval csak gomba volt. kellemes 4 emberes benti trip volt. Azóta semmi. "CSak Dohányzás :(" Viszont egy kis önbizalomhiányban szenvedtem a nyár vége óta talán az ősz lehangoltsága, nicsen kintlét, nincsen deszka ... nemtudom de a mostani triptől "felvidultam". Persze nicsen kedvem gombázni (meg megvan a naptáram is "max 3 havonta !!!") amit idáig jól tartok :)
Összesítve az egészet az emberekkel mindig is megvoltam bár mikor józannal találkoztam "tudatmódosult" állapotban akkor mindig is szorongtam egy picit.
A kérdés Szerintetek ez egy helyes "életút"? Ahol elférnek (mostmár csak a gombák) vagy egy kezdődő drogkarrier.
Azért kérdezem meg mert nekem, sohasem volt probléma a a barátokkal amiatt, hogy fújtam vagy egyéb, pedig nemcsak olyan van aki szintén ezt teszi. (Mellesleg barátnők is voltak bár nem sok de ővelük sosem volt szerencsém :( Érzem, hogy megváltoztam de nemtudom mi lehet a vége. Én most pozitívan állok hozzá hogy a füvet letettem, de még kételkedem a Gomba miatt. Bár jól tudom, hogy más tészta azért mégis. (valószínűleg a titkolózás miatt van úgy érzem )
Bocsánat ha nem egészen ide tartozik de nem igazán tudtam hovasorolni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mi az, hogy "nem akarják tudomásul venni"? Szerintem sokkal kényelmesebb valami külső tényezőt vádolni, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy jól esne. Nyilván, ha valaki rendszeresen drogozik, főleg ha függő, akkor gyakorlatilag mindenhez köze van a drognak az életében. De hogy a drogot vádolni ne lenne kényelmesebb és egyszerűbb, mint szembenézni magával a lelki vagy személyes konfliktussal, azt nem hiszem. |
| | | | |
| | | | | | 38. badcat | 2004. december 13. 22:58 |
| | | | | | | viola köszi, de már rendbehoztuk:)
tudom hogy nehéz beismerni, de a drogok nem csak megnyitni képesek kapukat, hanem bezárni is. az érzelmi világ elsekélyesedése csak egy példa erre, nem biztos hogy mindenkivel megtörténik, de jó esély van rá. az ítélőképesség és az értékrend torzulása sem feltétlenül következik be, de ahogy lehetséges, hogy drogos élmények hatására egyre inkább "látóvá" válik valaki, számomra egyértelműen lehetséges az ellenkezője is.
mi van, ha a "nagy megvilágosodás", amit sokan átélünk, vagy átélni vélünk, nem más, mint a téveszméink egyre valóságosabb megélése?
nem magam miatt nyitottam a topicot, az én történetem csak egy. biztos vagyok benne, hogy másokkal is előfordul hasonló, csak esetleg fel sem merül, hogy a drog is közrejátsszhat. vagy sokan nem akarják tudomásul venni.
aki tudatmódosító szerekhez nyúl, az igenis legyen tisztában mindenféle következménnyel!!
ezek az élmények nem csak adni képesek, hanem elvenni is és ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni.
csak azt szeretném, ha figyelnétek magatokra, és egymásra.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Badcat szerintem én megértettem amit mondtál. De a kender szerintem egy másik megvilágításba helyezte a dolgokat, ahogy eddig nem szemlélted előtte. Ez nálam gyakran van szüleimmel kapcsolatban. Van amikor annyira meghatódom betépve anyámon, hogy elszörnyülködök, hogy gyerekkorom óta ezt milyen ritkán tettem...Apámon látom, hogy egyre inkább öregszik. Nem egy kellemes érzés, de valahogy azt adja nekem a jó oldala, hogy tovább kell csinálni mindent mert nem ragadhatunk le sehol. Bár ez már másik történet... |
| | | | |
| | | | | | 36. Viola | 2004. december 10. 20:02 |
| | | | | | | Badcat
"egymás mellett éltünk, de nem együtt. elfelejtettük, hogy fontosak vagyunk egymásnak. "
Ez cucc nélkül is kiderül, nem egyszer tapasztaltam...
"az igazán rossz az volt, amikor én erre rájöttem, de ő még nem."
Megértem... Hogyan tudnék segíteni neked? |
| | | | |
| | | | | | 35. badcat | 2004. december 10. 19:28 |
| | | | | | | az sosem fogyott el. ez volt a baj;)
egyszerű:
"néha könnyebben ment a nehéz kérdéseket feltenni és megválaszolni egy cigi mellett"- ez van most, és ez volt régebben.
a mélyponton sehogyan sem találtunk közös hangot, de nem is igazán kerestünk. nem voltak kérdések és válaszok, egymás mellett éltünk, de nem együtt. elfelejtettük, hogy fontosak vagyunk egymásnak.
az igazán rossz az volt, amikor én erre rájöttem, de ő még nem.
félreértés ne essék, nem a drog tehet mindenről. csak rosszul hatott, rosszkor. bár őszintén szólva nem vagyok biztos abban sem, hogy ha sosem kerülünk bele a "sűrűjébe", akkor is kialakultak volna a gondjaink. erre már sosem fog fény derülni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bizti elfogyott a zözi, az üzemanyag. ;D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem értem, hogyha könnyebb volt nehéz kérdéseket feszegetni módosult tudatállapotban, akkor hogy került minden a szőnyeg alá? Nem volt kedv feszegetni? Mert a feszegetés végülis nem járt igazi eredménnyel? Kérdések... bocsánat, ha vájkálok, ebben a pillanatban nagyon fontosnak tűnnek számomra ezek a kérdések... |
| | | | |
| | | | | | 32. badcat | 2004. december 9. 20:56 |
| | | | | | | ez tökéletesen igaz a perpillanat bevagyokszívva-állapotra, nekem is néha könnyebben ment a nehéz kérdéseket feltenni és megválaszolni egy cigi mellett.
amiről írtam, az hosszú idő eredménye, fél év, egy év, nem tudom pontosan. lehet hogy több.
lassan alakult ki az érzelmi elbutulás, észrevétlenül romlottak el a dolgaink. ez nem azt jelenti, hogy nem éreztük soha jól magunkat, de minden igazán fontos kérdés a szőnyeg alá került. egy idő után egyszerűen nem volt kedvünk foglalkozni velük. |
| | | | |
| | | | | | 31. Viola | 2004. december 8. 21:46 |
| | | | | | | Badcat:
Bár nem tudok túl sokat a ti kapcsolatotokról, egyvalamit roppant érdekesnek találok.
"és emberhez méltón oldhattuk volna meg. így viszont esélyünk sem volt erre. nagyon csúnyán bánt velem, aztán hónapokkal később kétségbeesve kérte a bocsánatomat. "
Furcsa, a saját tapasztalatom az, hogy betépve, beszívva ego nélkül beszélgettünk eddig a legőszintébben egymással. A pszichedelikus cuccok inkább segítettek megoldani a problémákat, legalábbis segített abban, hogy elmondjam a "bűnömet", és nem féltem attól, hogy a másik mennyire lesz kiakadva vagy hogyan esik neki. Azt nem állítom, hogy mindenre megoldás, de egyszer-többször jól jött. Ekit sosem próbáltam, a pszichedelikusokat is csak módjával tolom, de tudni kell a határt... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A drogoknál mindig a jó öreg mondás üt vissza, "ne téveszd össze a Holdat a Holdra mutató ujjal".
Sajnos velem is gyakran előfordul, hogy már az élményt keresem, és nem azt próbálom tenni, amit az élmény sugallt számomra. De erről nem az élmény tehet.
Nekem már egy kapcsolatom biztos, hogy ráment erre, a mostaniról, bár elég viharos és hullámzó, még nem tudnám egyértelműen kijelenteni.
Sajnos van úgy, hogy annyi minden dolog nyílik meg ilyenkor rövid idő alatt, hogy az ember nem tudja feldolgozni és gyakran téves következtetésekre jut.
Remélem azért tudtok még egymásnak segíteni, bárhogy is alakuljon a dolog.
|
| | | | |
| | | | | | 29. badcat | 2004. december 7. 23:36 |
| | | | | | | biga:
nekem nem kellett hozzá semmi, hogy visszavegyek, "csak" annyi, hogy egyszercsak észrevettem, a párommal úgy kerülgetjük egymást, mint valami megúnt bútort. csak néztem, hogy ki ez az ember, és hol van a szerelmem?? nyilván nem csak a drog miatt alakult így, de nélküle talán észrevehettük volna a problémát és emberhez méltón oldhattuk volna meg. így viszont esélyünk sem volt erre. nagyon csúnyán bánt velem, aztán hónapokkal később kétségbeesve kérte a bocsánatomat.
engem gyűlölt azért is, mert felettem nem uralkodott a drog. és azért is, mert próbáltam felnyitni a szemét. gyengébbnek bizonyult nálam és rám haragudott ezért. aztán talált valakit, aki "társa" lett ebben az életvitelben. persze nem tartott sokáig.
én pedig nem vettem észre, hogy a türelmem egyre kevesebb. mindennel bajom volt.
nem ott volt a baj, hogy drog nélkül nem élveztük az életet. nagyon is élveztük, sosem unatkoztunk, kreatívak voltunk. csak túl nagy jelentőséget tulajdonítottunk a drogos élményeknek és egy idő után túl fontossá váltak. elfelejtettünk törődni egymással. |
| | | | |
| | | | | | 28. Bard | 2004. december 7. 17:00 |
| | | | | | | Na, talán mégis megpróbálom elemezni a helyzetet. Az eki véleményem szerint azt csinálja, hogy megszünteti a félelmet az emberben. Én legalábbis így tudtam megfogalmazni. Namármost, ha rossz hangulatban vagy és megszűnik benned a félelem, akkor eléggé érdekes dolgok fognak történni. Nem jó dolgok. De te mégis jól fogod magad érezni. És ez a gondolkodást nem biztos, hogy jó irányba változtatja meg finoman fogalmazva... :-)
|
| | | | |
| | | | | | 27. Bard | 2004. december 7. 16:37 |
| | | | | | | MoTo:
Ekiről, meg az érzelmi változásokról nem sokat tudok, nem ismerem annyira ezt a világot. Én egyszer ekiztem, nem voltam a legjobb hangulatban éppen, hasonló szitu lehetett, mint a tied. Hihetetlenül meghatározó élmény volt, mondjuk volt mellé egy bélyeg is. Úgy érzem rengeteget tanultam belőle, de, hogy érzelmileg mit változtatott meg bennem, azóta sem vágom igazán...
Viszont azt eldöntöttem, hogy ekit legközelebb csak jó alaphangulatban, jó társaságban, jó buliban. Szóval amit te csináltál. Azthiszem ez lehet az eki "helyes" használata. Hogy miért ez, azt nemtudom megintcsak normálisan megfogalmazni, egyszerűen azóta a parti óta így érzem, és elég biztos is vagyok benne, de ennyi.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re: 1. Badcat
Azért érdekes, hogy a gomba mutatta meg, hogy vegyetek vissza :-)
Sajnos én is jártam már így, és most is eléggé össze kell szednem magamat. De szerintem azt látni kell, hogy kizárólag a cuccra nem lehet ráfogni, de hozzájárul jelentősen. Akkor is gond van, ha a másikat abszolút nem ragadja meg a világ. Ha két ember visszafogottan tudja őket használni, és úgymond együtt kutatnak, az jó. De ha az egyik másképp gondolkozik, akkor tényleg nagyon el tud embereket távolítani egymásól.
Egyetértek azzal, hogy a zöld éppen vélt ártatlansága révén tud a legveszélyesebb lenni. Ha valaki félévente utazik egy nagyot, szerintem kevésbé veszélyes, mint naponta beszívni.
Aki úgy érzi, hogy átesett a ló túloldalára, utazzon el, hagyjon ki egy hónapot. Ha meg tudja tenni, és úgy is élvezni tudja az életet, és meg tudja vizsgálni a "drogos" időszakait kívülről, akkor nem vészes a helyzet.
Szerintem a "semmi bajom ebből, hogy ennyit szívok", "minek álljak le, ha nekem jó" tipikus mentegető stratégiák. A drog olyan, mint az egó, az elme, nagyon hatékony eszközök, de nem mindegy, ki az úr a háznál :-)
|
| | | | |
| | | | | | 25. badcat | 2004. december 7. 08:41 |
| | | | | | | nagyon leegyszerűsítve a dolgot szerintem amíg nem a drog életed legfontosabb mozgatója, addig nincs baj. csak sajnos nagyon nehéz észrevenni, amikor azzá válik, beismerni saját magadnak meg még nehezebb.
az összes drogfogyasztó ismerősöm, akik megközelítették vagy átlépték a túlzás határát(egyénileg máshol van ez a határ), mind meg tudta magyarázni hogy ő nem is, kiváló mentségeket gyártottak, amikkel elsősörban saját magukat verték át.
mondok egy példát: egy nagyon jó barátom rákapott a szintetikusokra. nem túlzok, tizesével szórta a lasztikat, meg mellé ezt-azt. a végén már hétköznap is képes volt spurizni, néha reggel úgy kezdte a napot.
leesett neki hogy gáz van, persze sok idő eltelt és sokszor kerültünk vele öszetűzésbe, amikor fel akartuk hívni rá a figyelmét.
legalább ezerszer előadta, hogy már leállt, már alig fogyaszt valamit. egyszer megkérdeztem, mennyi az az "alig". azt felelte, csak úgy heti egy-két alkalommal(szintetikust!)...
egyszerűen nem vette észre, mikor csúszott át a határon, mint a legtöbben. |
| | | | |
| | | | | | 24. MoTo | 2004. december 7. 01:02 |
| | | | | | | Bard és badcat hozzászólásával egyet értenék csak egy dolgot hiányolok igaz a témát fejtettétek ki amit nagyjából meghatároztam és helyesen körül is jártuk csak a kérdéseimre nem kaptam tiszta választ :) hogy most ez tényleg ritka hogy emberekre érzelmileg is hat és jó irányban vagy ez csak egy szakasz ahol meg kellene állni hogy ne essek át a ló túloldalára ? nos ez lenne az igazi kérdés :)
Sajnos cellux hozzászólása számomra kicsit "magas" szellemi telítettségű volt biztos nagyot szerettél volna közölni velem ( velünk ) csak számomra nem volt világos a mondanivalód, értelmezni sem tudtam igazán :| |
| | | | |
| | | | | | 23. badcat | 2004. december 6. 09:02 |
| | | | | | | a drog eszköz, nem szabad, hogy céllá váljon.
eszköz, de ne használd menekülésre a "valóság"elől. sem önmagad elől.
az x a szorongó, gátlásos embert is képes társasági lénnyé változtatni. jé, milyen könnyen megy az ismerkedés, és már megint azt mondták milyen jófej vagyok...
annak, aki egész életében erre vágyott, ez maga a csoda. képes áthatni a hétköznapokat is és jobbá tenni az életet, de van az a dolog, amit úgy hívnak, hogy a ló másik oldala. általában nem lehet észrevenni, mikor lendülsz át, mikor leszel pl. közvetlenből flegmává. vagy mikor vált az egészséges önbizalmad önelégültségbe. |
| | | | |
| | | | | | 22. cellux | 2004. december 6. 00:23 |
| | | | | | | off:
amíg én teljes meggyőződéssel hittem abban, hogy a pszichedelikumok választ adhatnak az emberek lelki/szellemi problémáira (vagy inkább irányt mutathatnak azok megoldásában), addig a daath-on egyetlen topikban sem kérdőjelezte meg senki az ilyen jellegű "drogfilozófiák" létjogosultságát. bárhová néztem, a világ engem igazolt.
amint a szemléletem elkezdett változni, ahogy fokozatosan teret engedtem magamban a kételynek, a világ elkezdte visszatükrözni a saját kételkedésemet. emberek, akikről azt gondoltam, tudom, kicsodák, hirtelen teljesen megváltoztak, olyan módon kezdtek írni, ami megdöbbentően különbözött korábbi önmaguktól. ugyanakkor megjelentek mások, új arcok, én-variánsok, akik a bennem épp kibontakozásnak induló következő valóság szószólóivá váltak.
a dolog persze nem lep meg, hiszen régóta tudom: valójában az egész világ csak én vagyok, és az én - magam számára egyelőre felfoghatatlan módon meghozott - döntéseim szerint mozog az egész a különféle alternatívák irányába. ha én kételkedni kezdek, a világ is kételkedni kezd. ha én meggyőződöm, a világ is meggyőződik.
ennek az egésznek érdekes sajátossága, hogy ha a játékban részt akarok venni, el kell merülnöm benne. el kell hinnem az éppen aktuális valóság-konfigurációról (a részről), hogy az a valóság (az egész), mert különben nem tudok kijelentéseket tenni - márpedig ez egy épkézláb fórum-hozzászóláshoz nélkülözhetetlen.
mivel igazából tudom azt, hogy olyan, hogy "egész" valójában nincs is, hogy a teljesség csak a partikularitásban ragadható meg, már régóta nem tétovázom: merülök, amikor csak lehet (vagy amikor valami arra késztet, hogy megint beleugorjak). belemegyek egyik, másik, harmadik világba, ami épp van, átélem, amennyire tudom, és kinyilatkoztatom, amit látok. talán a jellemem miatt jobban érdekelnek a szélsőséges struktúrák, amelyek fekete-fehérben állítják a valóságot, mert úgy érzem, ezeken sokkal szilárdabb fogást lehet találni, mint azon a szürke gányon, amikor mindent lehet és mindent szabad (lám ez is egy ellentét, a fekete-fehér látásmód és a szürke gány, a MIÉP és az anarchia).
számomra a világ leginkább evolválódó szimbólumtérnek tűnik, amelynek következő állapotát egyéni döntéseimmel határozom meg. ezen döntések hatása annál erőteljesebb, minél szilárdabban vannak megalapozva. minél nagyobb részét fogja fel a tudat a szimbólumtérnek, annál mélyrehatóbb a döntés is - ezért szeretem a szélsőségesen kihegyezett struktúrákat, mert ezekben gondolkodva egy látszólag felszínes döntés is mély változásokhoz vezethet, annyira tisztán kapcsolhatók a mélytudati jelenségek a felszíni szimbólumokhoz, annyira jól követhető (vagy inkább átlátható, átérezhető, "átintuiciálható") az út a levéltől a gyökérig.
persze vigyázni kell, mert itt valóságot teremt az ember. még jó, hogy van beépített biztonsági rendszer: ezen a szinten még nem válik minden azonnal valóra, jó nagy a tehetetlenség, a ráhagyás, hogy az embernek legyen esélye tanulni a hibás gondolatok következményeiből. (meg aztán igazán NAGY gondolatokat még nem is tudok gondolni, ahhoz nem elég mély a tudatom.)
---
ahogy mindezt leírtam, ráéreztem magamban arra a valakire, aki ezt az egészet csinálja, és megint csak azt tudom mondani, hogy a valóság valami hihetetlenül pszichedelikus valami. valahol mélyen van rajta fogásom, és ott a mélyben meg vagyok győződve arról, hogy ez a parti már le van játszva. (milyen kár, hogy ennek a mély-fogásnak még mindig nincs semmi igazán kézzelfogható vetülete, no pragmatic results, így persze nehéz bizonyítani bármit is, de igazából nem is akarok bizonyítani semmit. hitem alapja egy szikla, amely semmit nem ad, önmagán kívül.)
|
| | | | |
| | | | | | 21. Bard | 2004. december 5. 23:37 |
| | | | | | | Na ez egy nagyon érdekes téma.
Elöljáróban annyit mondanék, hogy amikor én elkezdtem foglalkozni a pszichedelikus szerekkel (elsősorban most LSD, gomba és fűről beszélek, és hozzávenném az ekit is, aminek a hatását nagyon nagyon érdekesnek tartom az emberi kapcsolatok szempontjából, de nem pszichedelikusnak), akkor úgy tekintettem a dologra, hogy egy trip, az egy utazás. Felér egy olyan élménnyel, hogy elmegyünk a világ egy másik pontjára, szétnézünk és vissza. Rossz esetben, to hell and back. :-) Egy ilyen utazás pedig mindig megváltoztatja az embert. Ha valakinek mondjuk tengerész a férje, ott nagyon nagy türelemre van szükség. Ez evidencia, de a drogoknál ez valóban nem tudatosul sok embernél. Még azoknál sem, akik maguk is rendszeresen "utaznak" (jó kifejezés!)
Folytatom tovább a metafórát. A fiatalember, egyszercsak úgydönt, hogy ő most tengerre száll. De a családja, a szerettei, a barátai nem akarnak menni, sőt, néhányan még ellenzik is, vagy lehet, hogy páruk elől titkolni is kényszerül, hogy ő elindul, mert tudja, hogy azok nem engednék el, vagy összetörne a szívük, de neki mennie kell. Ez egy ilyen dolog. Néha iszonyatosan tud fájni, hogy visszatérsz, és még csak egy szuvenírt sem tudsz felmutatni, amit meg láttál, arra nem találod a szavakat, és csak széttárod a kezedet és nem tudsz mit mondani az ittmaradtaknak, de te már egy másik ember vagy, pedig csak 12 óra telt el... Pedig a pszichedelikus élmények ilyenek, nagyon nehéz beszélni róluk. A megoldás a hallgatás, vagy a művészet szerintem. Én amióta egyre több pszichedelikus élményen estem át, fokozatosan leszoktam a filozofálásról, pont ezért, mert már teljesen mások az alapélmények, amikről érvekkel, meg ellenérvekkel lehetne diskurálni. Amit megtapasztaltunk, és jó esetben megértettünk, és amikről nem tudunk beszélni, már csak tettekkel lehet "hasznosítani" ha egyáltalán akarjuk.
Amikor meg együtt utazunk a barátainkkal, akkor meg ha nem bírjuk a gyors váltásokat, akkor megint szenvedni fogunk. Ha azt látjuk, hogy a másik hónapról-hónapra, hétről-hétre, napról-napra más lesz. Akkor jön az, hogy már csak az ember számít, és nem az, hogy mit gondol. Lehet, hogy teljesen megváltoznak a szokásai, valószínűleg a sok intenzív élmény sokkal jobban kihozza a valódi személyiségét, és lehet, hogy ez már nem tetszik nekünk annyira, csakhogy akkor sem magával az utazással van a gond, hanem az előfeltételezésekkel, az illuziókkal. Ha valaki nem szereti a valóságot, ne drogozzon. Itt most valóság alatt nem azt értem, hogy amit látunk mondjuk egy LSD utazás során, az most valós-e, vagy nem, hanem hogy a látottakhoz, tapasztaltakhoz (azok valóságiosságától teljesen függetlenül) az illető hogyan viszonyul, hogyan dolgozza fel magában az élményt, és mit tesz az élmény hatására. Lehet, hogy valaki megnéz egy filmet, és bekattan tőle, pedig az csak egy film... Szóval, ha drogosokkal vagy együtt, akkor nagy türelemre van szükség. És ez szerintem jó.
Egy goa partin is, amikor a "spirit"-ről beszélünk, és nem tudjuk megfogalmazni, csak érezzük, az pont ez, hogy az egész esemény mindenki számára teljesen máshogy esik le, a dolog megfogalmazhatatlan mindenki számra, a lényeg az együttlét.
A gond akkor van, amikor az emberi kapcsolatokban nem az együttlét a fontos, hanem más tényezők, vágyak, illúziók. Akkor ezeket a pszichedelikus szerek szétrombolják természetükből adódóan. És ez is jó.
A végső konklúzió, mindenképpen az lesz, hogy hülye vagy, ha nem érzed jól magad. Ébredj erre rá, és kezdj el gondolkodni. Én is mostanában kezdek. :-)
|
| | | | |
| | | | | | 20. MoTo | 2004. december 5. 23:26 |
| | | | | | | Túl hosszú volt a szöveg itt a folytatása:
Lezárva mondanivalómat abban egyet értek hogy a legtöbb ember lelki függő lesz az ecstasytól és széthullik az élete és a baráti köre is elvész, elidegenedik mindentől, de vajon van olyan ember akire ez pozitívan hat nehez tudom megítélni hogy velem most mivan tényleg jobb ember lettem ? Igaz én is így érez mivel mondjuk ugy értelmes vagyok és az első eset után nekiláttam és szakirodalom után mindent elolvastam az ex. -ről féltem mit tettem vajon ? mit vettem be és mit is okozhat ez ? azóta 2x törént hogy hozzányultam a szerhez de azt sem úgy hogy nahmost eldobom az agyam mert buli van ? csak mértékkel és olyankor amiko boldog voltam amúgy is és úgy éreztem most valahogy megnyílhatok és eljuthatok oda ahova amúgy nem én ez alatt nem a repkedést értem és a szétszállós bulizást. Ilyenkor le szoktam ülni és beszélgetek a barátaimmal mindenféle dologrol figyelem őket hogy viselkednek és magamat mintha magamba látnék érdekes érzés remélem hogy ez ritka mert az azt jelentené szerencsém volt velem nem azt tette mint minden más emberrel talán tudtok segíteni kívülállóként igazam van vagy én is csak illuziókban élek ?
Üdv. egy végzős diák. |
| | | | |
| | | | | | 19. MoTo | 2004. december 5. 23:24 |
| | | | | | | Olvasva az írásaitok számomra az "jött" le, hogy igazából mindegy milyen oldalról vizsgálnánk a dolgokat azoknak csak rossz hatásai lehetnek a párkapcsolatokra, barátságokra. Nos valóban 80%-ban szerintem is így van, nézzük az én esetem. Naivan azt hittem körülöttem senki nem csinálja, dehát egyszercsak feleszmél az ember. Tavaly nyáron jöttem rá hogy 3-4 barátom elkezdett füvezni, gondoltam ettől nem lesznek mások mégiscsak a barátaim így is volt egy ideig kb. fél éven át jól megvoltunk csak azután törétn velük egy kis változás elsőként csak fű majd ex. majd lsd ... Nos kicsit eltávolodtam tőllük, de jött egy újabb időszak az idei nyár találkoztunk és valahogy újra egymásra találtam velük bár nem voltam tisztába mitől voltak olyan nyitottak mindig mosolyogtak és egyszerűen csak a szép dolgokról áradoztak az életben kicsit furcsállottam is mindig ilyen "happy"-k.
A történet másik fele én mindig mondogattam hülye drogosok soha nem próbálom ki hát nem a ... -t nem. Sajnos vagy nem ? kipróbáltam velük elsőként a füvet hát mondjuk ez nekem nem jött be se nem hatott rám, másik része hogy rosszúl voltam mindig hányinger tört rám. Viszont életem egyik próblémás szakaszában gondok gond hátán, szar élet, semmi nem törént csak a rossz, szal egy gyenbe pillanatban kezembe adtak egy kis fehér "tabit" mondom ez most mi tudjátok hogy én nem ... Nah nemár látjuk rajtad hogy szar a kedved mondták ők. Gondoltam mi bajom lesz csak 1 kis guriga... Hát bevettem első alkalommal csak futáskényszer tört rám érzelmi dolgok nem jöttek elő. Viszont volt második és 3.ik azóta több nem. Nos cáfolásként hogy most jó vagy nem hogy ezt megtettem hát most még a pozitív részét jelölném meg bár hogy mi lesz remélem marad igy és abbahagyom és miért? Azóta 3 hónap telt el és sokan bunkónak érzéketlennek sexmániásnak és szemétnek tartottak legfőképpen a lányok viszont az utobbi időben rengetek lány barátom lett mivel nem hittek a szemüknek mondogatták robi mi lett veled ? Mostanában olyan kedves vagy megértő és teljesen normális aranyos fiú lettél nem vagy olyan kedvetlen stb. Nos nemtudom hogy ex. tette e velem valószínű igen és hogy mindenkinél ezt teszi e hát ezt kétlem úgyhogy én senkinek nem ajánlottam azóta mivel láttam mi történt a barátaimmal akik mostmár nem azok egyszerűen elzűlöttek az életük semmivé vált csakis ezen jár az agyuk - tudunk szerezni cuccot bazdmeg megint nem hoztak vagy elfogyot ... néha hívogatnak hogy szerezzek már nekik mert én ugyis tudok, hát nem szerzek nekik és a legrosszabb az egészben ők vittek bele ( vagy jól tették ? nekem ez volt a katalizátor hogy jobb emberrél válljak vagy ez csak illuzió - nemhinném ) és most nekem kellet velük beszélni próbáltam hatni rájuk hogy hagyják abba ez egy másfél órás beszélgetés volt hármójukkal, 2-ő a végére sírva ment el hogy mit tett az életével és egy szemét drogos és utálja magát mert a szüleivel összeveszett és senkije nem maradt ( talán igaza van ) azóta ha igazat mondanak nekem néha még füveznek bárcsak igaz lenne.
|
| | | | |
| | | | | | 18. badcat | 2004. december 5. 21:58 |
| | | | | | | pontosan, a drog katalizátor, nem egyedül hibás.
de felgyorsíthat vagy elrejthet egyes változásokat, amik drogok nélkül lassabban mennének végbe és esetleg kontrol alatt lehetne tartani. talán könnyebb lett volna felismerni és orvosolni a kezdődő problémát, így viszont mire észhez tértünk, késő volt. |
| | | | |
| | | | | | 17. badcat | 2004. december 5. 21:48 |
| | | | | | | jól leoffoltatok, de legalább értelmes gondolatok kedvéért:)
nem fogalmaztam egyértelműen, általánosságban a drogokról beszéltem, pedig valójában elsősorban az amfetamin származékokra gondoltam és még egyre: a fűre, a kis ártatlanra.
nem azt mondom, hogy soha nem élek vele(jó nagyot hazudnék), de biztos vagyok benne, hogy a túlzott fogyasztása érzelmi elbutuláshoz vezet. csak az érintettek maguk sem veszik észre, mivel lassan történik, szinte észrevétlenül és amikor már a tiszta állapotban is természetessé válik a közönyösség, úgy tűnik mintha sosem lett volna másképp. a fű alattomosan hat az érzelmi világra. pusztítja azt. ezt nem a könyvek és a szakértők mondják, ezt látom és sokan megerősítettek ebben.
nem csak magam miatt indítottam a topicot, számtalan történetet hallottam ami emlékeztet a sajátomra. viszont azt látom, hogy sokan úgy gondolják, a kapcsolatok egyébként is jönnek-mennek, kezdődnek és véget érnek, a drognak mindehez semmi köze. szerintem van, legalább is lehet köze.
az én esetemben biztosan. jól ismerem a párom, abban a zűrös időszakban egy másik emberré változott, nem ismertem rá. egyszerűen nem ő volt.
és abban sem vagyok biztos, hogy a pszichedelikumok veszélytelenek ilyen szempontból. más a hatásmechanizmus, de ha minden összekavarodik egy ember agyában, nehéz egyértelműen eldönteni, hogy mi miért felelős és miért nem.
ha tetszik, ha nem, a drogok képesek a személyiséget rossz irányba is befolyásolni. szerintem a pszichedelikumok is. ismerős jelenség a "beragadás a keresésbe" is, nem szükségszerű hogy így legyen, de előfordulhat.
hangsúlyozom, magam is élek tudatmódosító szerekkel, most egészen ritkán, de lehet hogy holnap másképp lesz. ki tudja. a lényeg hogy nem vetem el végletesen.
abban viszont biztos vagyok, hogy soha többé semmi nem tudja elhitetni velem, hogy ez egy illúzióktól mentes világ, minden az, aminek látszik.
a drog sok szarról elhiteti, hogy ez a valóság, és csak azt hozza a felszíre, ami egyébként is bennünk van. a lószart. és ez a legdurvább, hogy nem tudni minek szabad hinni hatás alatt és minek nem. és ott vannak a hosszútávú hatások, amikről meg szintén senki nem szeret tudomást venni, pedig ez is hozzá tartozik a történethez.
mindenesetre nem árt azzal tisztában lenni, hogy akár egy kapcsolat is rámehet.
mindent csak ésszel, srácok!
egyébként, anomia, a happy end nem egyértelmű, csak nem esélytelen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (És nekem továbbra is az a határozott véleményem, hogy egy rendkívül "költséghatékony" módszer lenne a helyzet kezelhetőbbé tételére, ha az ecstasy forgalmazását a törvényen kívüli világból átemelnénk szabályozott keretek közé, és így azt a végét is meg lehetne ragadni a problémának, amin keresztül jelenleg öngerjesztő módon szalad a szétzüllésbe a helyzet.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, meg persze a fórum lényege, hogy a meghatározott témakörön belül szabad társalgás folyik. Ha ez van, hát ez van. A fórumot nem az oldal szerkesztői írják, hanem az olvasói. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Persze. Az általánosításaid fényében azt mondhatjuk, hogy a céltalan, kiüresedett fiatalok az ecstasyban keresnek pótszert, de nem hiszem, hogy a puszta "útmutatás" megoldást jelentene. Az, hogyegy fiatal tud a tartalmas, teljes élet létezéséről, az önmagában nem javít a helyzetén. Nem hiszem, hogy volna varázsrecept a kulturális kiüresedés kezelésére, és azt hiszem, hogy ezen nem olyan egyszerű tudatos, tervezett módon tenni. Most így hirtelen nem tudok okosabbat mondani, mint amit olyan sokan szajkóznak, hogy több erőforrást kellene fektetni a fiatalokat célzó sportrendezvényekbe és a sportolást propagáló programokba, a kulturális értékek továbbadásába, a családi és iskolai mentálhigiénés helyzet javításába, satöbbi.
Ennél sokkal kisebb jelentőségő téma az, amit a pszichedelikumokkal kapcsolatban mondasz, de szeretném jelezni, hogy abszolút nem értek egyet veled: aki keres, az általában már eleve azért kezd el érdeklődni a pszichedelikumok iránt, mert ő egy kereső ember. Aki nem kereső, azt nem teszi keresővé a pszichedelikum, nagyon sok ilyen ember van, hanem azt mondja, hogy jópofa, de őt ez nem érdekli, és nem foglalkozik vele többet.
Ami meg a fórum és az oldal kontrasztját illeti: én abszolút ellene voltam, hogy helyet adjunk itt az ecstasys témáknak, mert szerintem semmi köze a pszichedelikus drogokhoz, de ecstasy-ügyileg nagyon hiányzik a tájékoztatás Magyarországon, és a tájékozatlanság nagyban növelheti a velejáró veszélyeket és károkat. Ezért van itt szó az ecstasyról, amihez én nem értek, és szakmai értelemben vett okosakat nem tudok mondani róla, az az igazság. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ilyesmi soha nem volt jellemző a pszichedelikus drogokra, hanem általában arra használták őket az emberek, hogy tisztába jöjjenek önmagukkal, és jobb emberekké váljanak. Legalábbis az elmúlt évtizedek tapasztalatai ezt mutatják. De nyilván, ezek a nyugati országok tapasztalatai, és nem a legfrissebb korosztályokkal kapcsolatosak. Ha valóban van egy olyan tendencia, amiről beszélsz, akkor azt hiszem, egyre nagyobb a jelentősége annak, hogy sikerül-e a törvényen kívüli világból a szabályozott és kulturáisan meghatározott keretek közé terelni az ecstasy és a pszichedelikumok fogyasztását, mert úgy látszik, hogy magától csak egyre rosszabb lesz az emberek kapcsolata ezekkel az anyagokkal, ami hosszú távon komoly károkat okozhat személyes és társadalmi szinten. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez érdekes. Lehet, hogy ezek az ismerőseid túl gyakran fogyasztanak pszichedelikus drogokat, és túl alacsony dózisban. Az is lehet, hogy alapból ilyenek. Én valahogy azt feltételezném, hogy a kiüresedett, magukba forduló embereket inkább az alkohol meg az ecstasy fogyasztói között lehet találni, nem azok között, akik pszichedelikus anyagokat fogyasztanak. De mondjuk nem ismerem a tizenéves korosztályt, te tizenéves vagy? Meg mondjuk a party-közösségeket sem ismerem, te ilyen bulizós típus vagy egyébként? |
| | | | |
| | | | | | 1. badcat | 2004. december 5. 16:36 |
| | | | | | | gondoltam, ha már van topic a drogok és a szex viszonyáról, jó lenne ha lenne az érzelmi oldalról is.
elsősorban a párkapcsolatokra gondolok, de érdekelne, kinek milyen tapasztalata van a drogok emberi kapcsolatokra gyakorolt hatásáról, úgy általában.
meggyőződésem, hogy a kapcsolatom széthullásában szerepe volt a drogoknak. nem állítom hogy kizárólagosan ezen múlt, de hogy katalizátorként hatottak a szerek és a partyk világa, abban 100%ig biztos vagyok.
először érdekes és jó volt, hogy együtt fedeztünk fel valami újat. közelebb kerültük egymáshoz, boldogok voltunk, hogy megtaláltuk a megfelelő közeget(partyk), ahol mindketten egyformán jól érezzük magunkat.
több mint egy évnyi szárnyalás után, amikor legközelebb körülnéztem, azt láttam hogy iszonyú messze sodródtunk egymástól. egy idő után mindketten csak magunkkal voltunk elfoglalva és észre sem vettük, hogy valami elromlott. mire észbe kaptunk, késő volt.
én előbb ébredtem, mint ő, leálltam. próbáltam rá hatni, de hiába. iszonyúan megváltozott, a lehető legrosszabb értelemben.
érzelmileg lenullázódott, és magamon is észrevettem az eltompulást.
a szemem láttára tűnt el az életemből, egy másik drogossal. félig alkoholista lettem, hogy el tudjam viselni.
aztán, talán nem meglepő, hogy pár gombás élmény után, nála is megtörtént az ébredés. újra együtt, és szinte nullára redukáltuk a drogfogyasztásunkat.
csak reménykedni tudok, hogy a károsodás nem lesz maradandó.
ti jöttök.
|
| | | | |
|
