 |
Emberi kapcsolatok+drogok=?badcat, 2004. december 5.  | |  | | | | 71. badcat | 2004. december 15. 23:59 |
| |  | |  | | | néhányan majd leharapták a fejemet, hogy pusztán a drogtól nem romlanak el a dolgok. szerintem igenis előfordulhat, de tegyük fel, hogy jó, csak a drogtól nem, nem romlanak el a dolgok. de meg sem javulnak.
csak a drogra hagyatkozva teljesen hiábavaló a keresés. nem fogja megmutatni, hogy merre van az előre, ahhoz még nagyon sokmindenre van szükség. megfelelő alapok nélkül sokkal valószínűbb, hogy tévútra visz.
ha valaki tiszta fejjel nem tudja élvezni és értelmesen élni az életet, az hiába zabálja a gombát két pofára, baszhatja. üres fejjel/szívvel úgysem tudja feldolgozni azt, amit átél.
biga, a teremtő és alkotó energiát ne a drogban keresd, az benned van, ha van. én többek között ezért szívok ritkán. a fű megöli a tettvágyat, de ha a vágyat nem, akkor az erőt.
művészeti pályán tengetem az életem, de kb. 100-ból 1szer jut eszembe módosult tudatállapotban hozzányúlni bármihez is. nekem úgy nem megy. tiszta állapotban vagyok csak képes 100%-ig odatenni magam.
sokan azért gondolják, hogy jobb betépve alkotni, mert gátlásosak. a gátlás pedig egyfajta félelem. a drog a félelmet nem szünteti meg, csak leplezi egy időre. nem érdemes erre építeni.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Írjátok, hogy meg kell valósítani gyerekkori álmot, a megváltó gondolatok után tenni is valamit. Nekem a szívás azt is magával hozta, hogy rengeteg mindenhez lett kedvem: zenélni, filmet csinálni, könyvet írni, festeni, búvárkodni. Ez azt eredményezte, hogy tulajdonképpen semmit sem csináltam meg rendesen. Egyszerűen nem tudom már meghatározni azt az utat, ami igazán tetszene, amin az energiáimat ki tudnám élni és mellesleg alkotni valami hasznosat - vagy amitől legalább valaki jól érzi magát. Ez az állapot keveredik az ellenkező ponttal: amikor nincs kedvem semmihez. Ez legtöbbször akkor van, amikor nem szívok. Így aztán szívok, mert az álmodozás is jobb a nihilnél.
Bár a sült galambot sohasem vártam, de valahogy úgy gondoltam, a sors/Isten/akárki az utunkba hajt olyan embereket, olyan történéseket, amik megmutatják, mi az, amire teremtve lettem, mi az, amivel boldog is vagyok és alkotok. Jól beszívva mindig sok mindent jelnek vettem, hogy végre, ez az, ezt kell csinálnom, így aztán minden esetben meg is teremtettem jó előre a csalódást.
Ma olyat csináltam, amit már jó régen, imádkoztam egy nagyot, hogy szeretnék egy kis fényt, egy kis lökést, hogy újult erővel vessem bele magamat az életbe. Ennek eredményeként ma már megint egyedül alszom itthon, de azért sem gyújtok rá. Mi értelme? Az égvilágon semmi. Az fáj, hogy úgy érzem, a páromnak, aki valójában a szívével már régóta elköltözött itthonról, én mutattam meg ezt az egészet és nagyon megváltozott. Persze mindenki maga dönt, de lassan felül kell vizsgálnom a naív elképzelésemet a drogok jellemjavító és egyéb jó hatásairól. Helyette elidegenedést, elhidegülést, közönyt látok. Pörögjünk, flasheljünk... És szétfolyik minden, ami valaha jó volt.
A zavar non-plus ultrája után valóban csak két lehetőség van, a gyors megvilágosodás (előre menekülni) vagy a lassú pusztulás-vegetálás...
|
| | | | |
| | | | | | 69. Bard | 2004. december 15. 22:59 |
| | | | | | | | bomba: Ezt én nem viccből mondtam. Na mindegy. |
| | | | |
| | | | | | 68. badcat | 2004. december 15. 22:41 |
| | | | | | | nem vagy bunkó.
a szándékom mindössze annyi volt, hogy megosszam azon tapasztalatomat, hogy ilyen módon is meg lehet szívni a dolgot. tudod, okos ember más kárán tanul. ez az elmélet. a gyakorlatban viszont tényleg mindenkinek magának kell megtapasztalni MINDENT, addig úgysem hiszi el, míg nem éli át. lényegében teljesen fölöslegesen pofázom:)
nem érzem úgy, hogy általánosítanék. nem győzöm hangoztatni, hogy nem szükségszerű, hogy mindenki úgyanúgy éljen meg dolgokat, mint pl. én, csak annyit mondtam, ez is előfordulhat és nem árt tudni róla.
sok olyan hozzászólást olvastam, amiben magamra ismertem. némelyik korábbi időszakokra emlékeztet, másokat éppen most élek át.
szóval változunk, ti is, én is, nekem most pont ezt dobta a gép.
kaptam egy lapot, kib...tt nagy piros betűkkel az van rajta, hogy ÉSZNÉL LÉGY.
valami fontossági sorrend-változás történt, de nevezhetném felismerésnek is, és lehet hogy egyik kifejezés sem fedi a valóságot.
a lényeg, hogy most más kell. kevesebb party, kevesebb drog, több az ún. valóságból. élvezem a tiszta állapotot, az életem így is épp elég érdekes. képes vagyok örülni egy falevélnek is, vagy egy kavicsnak, így ahogy vagyok. a drogos élményeket pedig kirándulásnak tekintem, ahonnan sok tanulságos élményt hozok magammal, de nem tulajdonítok nekik túl nagy jelentőséget. most nem. ezt a túl sok agyalást meg önelemzést az élet fölösleges bonyolításának érzem.
volt ez másképp is, és talán lesz is még.
de most csak az érdekel, hogy helyreállt az életem. a gondolataimat és az energiáimat más területek felé fordítom, nem kevesebb intenzitással. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bomba azt akkor télleg félreértetted. Arra gondoltam, hogy ha felvágnék is a fűvel, akkor se éreznék ettől örömöt. Már nem.
Gén hát ez most hasznos volt és már várom az átlendülést. Bár nem várnom kéne, hanem csinálnom, de mind1, majd holnap. :)
Badcat az életelfolyatós dologban egyetértek veled. Nem a legjobb dolog, márcsak azért sem, hogy a nagy semmittevés alattomosan gyorsan húzza ki az ember alól az időt. De:
"mi a faszt érnek a világmegváltó gondolatok, ha nem követik őket tettek?"
Mi a faszt érnek a tettek, ha nem előzik meg őket világmegváltó gondolatok? De amúgy értem mire gondolsz és sajnos mindig az elvből a gyakorlatba való metamorfózissal van a gondja legtöbbünknek szerintem. Erről egy nekem nagyon kedves mondás jut eszembe (sajna nemtom már ki mondta [valami indiai arc]):
Egy csepp gyakorlat többet ér 1000 tonna elméletnél.
Egy másik:
Valamit gyakorolni nem nehéz, de vannak akik csak 1000 könyv elolvasása után tudnak hozzálátni.
Kicsit emlékezetből írva, félig kiegészítve más lett, de a lényeg sztem benne van.
Nem akarok bunkó lenni, de szerintem nem mész elég mélyre a témában és sokat általánosítasz. |
| | | | |
| | | | | | 66. badcat | 2004. december 15. 21:27 |
| | | | | | | amiért haragszom a TÚL SOK drogra:
jönnek a világmegváltó gondolatok, a faszacsávó vagyok-tudat, a jó ez így-érzés, meg különben is, egyszer élünk-felkiáltás, aztán bealszol, vagy akármi. reggel felkelsz, hű bazmeg, tegnap sem tanultam/csináltam semmit, de legalább milyen jót agyaltam. min is?? aztán betépsz, sebaj, jönnek a világmegváltó gondolatok.....
mi a faszt érnek a világmegváltó gondolatok, ha nem követik őket tettek?
a másik:(akinek nem inge...) bele vagytok süppedve a végtelen, végeláthatatlan önelemzésbe. csak magatokkal vagytok elfoglalva, én+a drog, én+ a világ, én+ az egóm, én+én, stb.. mi lesz VELEM, hová vezet az utam... mivel minden kérdésre 1000+1 válasz létezik, minden válasz pedig 1000+1 kérdést vet fel, teljesen bele lehet veszni a kutatásba.
ez valahol kurvajó, mert az ember ismerje csak meg magát, valamennyire. meg törődjön magával és azzal, hogy mitől érzi jól magát. de hogy valakinek az önanalízis töltse ki az életét, az már sok.
és pont erről beszélek, ezért képes a drog rontani a kapcsolatokon is, mert egyszercsak magadra zárod a saját páncélod a rendkívül megerősödött vagy éppenséggel különösen elbizonytalanodott én-érzeteddel, én-tudatoddal és amíg kiélezett figyelemmel koncentrálsz a saját rezdüléseidre, esetleg elsétálsz olyan dolgok mellett, amik valamikor legalább olyan fontosak voltak, min te magad. vagy ezek a dolgok sétálnak el melletted.
sajnos nem törvényszerű hogy a változás=fejlődés.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén: Na ja, csak senki sem mondja meg hogy kéne csinálni, főleg a tanácstalanság nem :-) Igaz, azt sem mondta meg senki, hogyan kell a tanácstalanságig eljutni, és én még csak nem is törekedtem erre, sőt... Akkor asszem az van, hogy bízunk a "rendszerben" (amibe beletartozom én is), hogy tudja a dolgát...
Danika: "Nem vágok fel vele és ha akarnák se okozna örömet."
Bocs, asszem ezt értettem félre.
Bard: hmmm gyerekkori álmok... most akkor legyek Nobel-díjas? Meg stewardess? :-)))))))))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | BT:
"Asszem meg kellene állapítanom már végre, hogy elértem a tanácstalanságszerű állapotok non plus ultráját... valaki meg tudja mondani innen mi a következp lépés?"
Hát a megvilágosodás :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | danika:
"Hazamegy, betép, életmegváltó gondolatok, a hibáim tökéletes felmérése, a megoldás megtalálása. Örülök, jóvan fasza. Mi jön ez után? Hát a másnap! Felkelek és vagy elfelejtettem tegnapi nagy terveimet, vagy csak elpatópáloskodom b*ssza meg! Egyértelmű, hogy egy hajszál választ el az átlendüléstől, de egyszerűen nincs elég energiám, hogy napi rendszerességgel gyakoroljak valamit, ne füvezzek stb. Semmi kitartás+atom lustaság. Ez a mostani helyzet. Ja és végzős vagyok."
Ez teljesen érthetö. Egyszer majd megtalálod azokat a dolgokat az életedben, amiket tényleg sajátodnak érzel, és akkor ugyanolyan kitartóan fogsz azokkal is foglalkozni, mint most a tekeréssel.
A rátekeredés tulajdonsága megvan benned, a tárgy meg majd változik.
Szerezz olyan embereket magad köré, akik arra motiválnak, amit egyébként is akarnál csinálni.
"A napjaidat még csak-csak, de egy rendkívüli alkalmat gyakran kötök hozzá. Pl. valaki beszél egy kilátóról, nekem az ugrik be, hogy milyen jó lenne nyáron ott tépni."
Aha, ez ismerös :) Több/összes élményparaméter maximalizálása.
Szerintem ez a kombózás beletartozik mindenfajta kötödés természetes alakulásába, mint "kötelezö" fázis. Ugyanolyan természetesen túl is lehet lépni rajta, és szerintem ha te akarod, akkor meg is tudod csinálni. Legalábbis eddigi hozzászólásaid alapján szerintem jól állsz hozzá a témához. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bomba mikor írtam, hogy egyáltalán nem okoz örömet? Okoz hát, miért szívnám ha nem okozna? Mert remegnek utána a porcikáim? Hát nem! Nemvok rákattanva testileg, pont azzal van a baj, hogy örömet okoz meg benyugtat és megadja a (mára már) jól megszokott "bevok tépve" tudatállapotot. Ezért csinálom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Danika, már tényleg semmilyen örömet nem okoz a fű?
Pénteken úgy döntöttem, az estékre redukálom a szívást, mert már egyszerűen nem is igazán hatott néha, vagy csak órákon át tartó tömény szívás után ütött be. Akkor meg ugye minek szívjam. Szóval most azért csökkentem, hogy érdemes legyen szívni. És ha ez a csökkentés nem elég, akkor majd még csökkentem. Kicsit fegyelmezni kell magam, és ma becsúszott egy daytime füstölés (ami éppen elég jól beütött, sokkal inkább mint a tegnapi egész estés), de nem olyan nehéz megállni. Ebben a pillanatban is megfordult a fejemben, de hát tök rendben is van, hogy kicsit azért nehéz legyen. Nekem ez a fokozatos csökkentés így most egyelőre egész kezelhető. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | bomba, az ever green topikba írom válaszom. |
| | | | |
|
