 |
Emberi kapcsolatok+drogok=?badcat, 2004. december 5.  | |  | | | | |  | |  | | | Nem azt akartam mondani, hogy adott pillanatban jó haverral is ne lehetne együtt sírni, szóval nem csak ennyi a különbség... A barátság nagyobb átfedés két ember között, mint a haverság... mélyebben és/vagy többet veszünk részt egymás dolgaiban, életében, jobban számíthatunk egymásra, stb....
Az 5 nemdrogos barátom közül volt, aki értem jött, mikor gomba-badtripem volt, egy másikhoz felmentem éjszaka, mikor egy ekis este után mindenki túl hamar hazament, de én még nem akartam egyedül lenni, egy harmadik pedig, akinek elvben a legkonzervatívabbnak kéne lennie, nos ő az, aki a legjobban megért, aki megnyugtat, pl. hogy ne akarjak már akkora eminens diák lenni ennyi éves fejjel és ennyi iskola után, és nehogy már azon lelkifurdaljak, hogy életemben először ellógtam egy félévet. A negyedik azt mondja, bízik bennem, hogy jól csinálom ezt a drogozás dolgot, és ha nagyon nem lesz jó, akkor majd nem csinálom. Az ötödik is éppen mostanság erősítette meg, hogyha bármi bajom van, sose habozzak hozzá fordulni, ő mindig ott van nekem... Most mit mondjak? Csodálatos barátaim vannak, drogozás ide, drogozás oda... Köszönet érte annak, akit illet. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | A barátságnak vannak fokozatai, vagy módozatai, vagy mittudomén. Meg egyszerűen attól is más minden barátság, hogy más a két személy. Mindenesetre nekem elég világos, hogy mikor érzem úgy, hogy valakivel igazán barátok vagyunk, és mikor úgy, hogy csak jó haverok. A jó haverral többnyire jól szórakozik az ember, a baráttal sírni is lehet együtt...
Mindenesetre nekem 5 olyan régi és nagyon közeli barátom van, aki nem drogozik együtt velem, bár én drogozhatok, ha velük vagyok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Re 90: Kinek hány barátja van úgy egyáltalán... |
| | | | |
| | | | | | 91. badcat | 2004. december 21. 21:53 |
| | | | | | | "(Erre is lehetett volna topikot nyitni, emberi kapcsolatok és a számítógép)"
akkor már inkább lehetne egy olyan, hogy Emberi kapcsolatok+ szenvedélyek(függőség?)
de nem, mégsem. a számítógépfüggőség nem zavarja meg a személyiséget. legalább is nem olyan drasztikusan. vannak persze szélsőséges esetek, de ha pl. a drogokat vesszük, nem kell szélsőséges mértékű fogyasztás a deformálódáshoz.
azért ez is betalált. egy lakás, két szoba, két gép, egymásnak háttal... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hát nemtudom, van egy igen friss élményem, mai ezért még következtetést nem akarok levonni, de: van két nagyon kedves barátnőm, akik felhívtak ma, h menjek már le este, beszélgetünk, meg kitalálunk vmi programot. ők nem igazán csinálnak olyan dolgokat mint én. nos mondom nekik, h nemtudom még mer mindenfélék vannak, nemtudom kész. erre azóta vagy 20x felhívtak, h nem csináljam már meg menjek már le, meg tök jó lesz csak mi lányok beszélgetünk meg elmegyünk vhova, és így tovább.
nos meg kell, h mondjam : félek! de komolyan. esküszöm, h megijedtem, nem akarok velük találkozni. ilyesztő volt ahogyan mondták,meg minden. mintha halálra unnák magukat és kétségbeesetten próbálnának rávenni, h menjek le hozzájuk. tényleg nem tudom, h miért, mert amúgy bírom őket, de nem fogok lemenni, félek. lehet, h azért mert nem lenne senki a közelemben aki "egy hullámhosszon" van velem, fogalmam sincs de nem. lehet, h már nem értem meg őket!? |
| | | | |
| | | | | | 88. ynul | 2004. december 17. 22:21 |
| | | | | | | az emberi kapcsolatok és a fű:
míg mások hétvégén buliznak, összejárnak, találkoznak addig mi általában már pénteken-szombaton úgy 11kor már egy kellemes durmolás elején járunk valamelyikünknél ki-ki ahova el tudott ájulni (padló-fürdőkád:) azt hiszem ez egy negatív pont:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén, BT:
igen, a siker eléggé elcsépelt szó. Én egyszerűen boldogságban mérem az életem sikerét. Ehhez gyakran nem is kellett semmilyen tevékenység, sokszor volt, hogy egyszerűen a létezés miatt voltam boldog, nem valami elvégzett dolog miatt. Kint voltam az erdőben nyáron és boldog voltam a napfénytől és a fáktól.
Bár tudom, hogy nem kéne, hogy így legyen, de nekem ehhez hozzátartozik az is, hogy mindig történjen valami, társaságban legyek, legyen valaki mellettem. Nyilván ezek a körök, Viola mai költözése is azt próbálja megtanítani, hogy érezzem magam egyedül is jól a bőrömben, aztán a többi csak a hab a tortán. De valahogy ez mostanában nem megy. Én is változok, csak néha úgy érzem, nem jó irányba. Biztos ti is észrevettétek, de régen jókedvű voltam, poénkodtam, folyamatosan dumáltam, igen szerettem a középpontban lenni, mostanában ha el is megyek veletek a törzshelyre, jobbára csak ülök és hallgatok. Valahogy elhagytam ezt a régi énem.
Talán annyival tartok "előrébb" a spirálban, hogy sokszor meg tudom figyelni ezeket az állapotokat. Igen, néha én is érzem, hogy valaki vezet, csak az egómnak nem tetszik az irány. Most azt mondogatom, hogy pont a nehéz időkben kell a legjobban figyelni. Amikor úgy gondoljuk, mindenki, Isten, a boldogság, az öröm elhagy, akkor látszik igazán, hogy Isten a legjobbat akarja. Úgyhogy nincs is másra szükség, mint türelemre, bizalomra és tudatosságra. Drogra azt hiszem, most nincs szükség.
Hogy kicsit ontopik is legyen, most az az érzésem, ha szívnék, ugyanazon a körpályán tartana. A múlt hétvégi trip is megerősített ebben. Most inkább azon töröm a fejem, mit kezdjek ezzel a hétvégével, valamit ki kell találni, hogy ne üljek itthon a gép előtt.
(Erre is lehetett volna topikot nyitni, emberi kapcsolatok és a számítógép)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga: itt ez a festés dolog... ambivalenciával kezdtem neki... éreztem, hogy nem fogok jól festeni, de legalább ötleteim voltak... abban sem voltam biztos, hogy élvezni fogom... és lehet, hogy egyedül nem is élvezném annyira ma sem... de így együtt jó.
A körök: nekem asszem kezd spirállá alakulni... mert, bár még hasonlóak a köreim, van érzékelhető különbség is közöttük... Nem tudom. Biga, én nem akartam ezeket a változásokat, vagyis akartam változást, de nem ilyet... valahol mélyen mindig abban hittem, hogy akármit furdancskodnak az okosok, mégiscsak a világgal van a baj, nem velem, és a világot kell megváltoztatnom, megmanipulálnom, nem magamat... aztán most mégis az van, hogy én változom, én bennem csinálódik valami, pedig isten látja a lelkemet, van egy részem, mondjuk úgy egy régi mítoszrendszerem, amelyik pillanatokra-órákra felüti a fejét, és ő még mindig hisz abban, hogy nincsen más, csak matéria, véletlenek, megismerhető ismeretlenek, rendezett káosz... de ahogy ezt kimondom, már el is mosolyodom... mert egy másik részem érzi és hiszi, hogy mindez tökéletesen lehetetlen és valószerűtlen, elképzelhetetlen és felfoghatatlan, csodálatos és pokoli, és teljesen mindegy, hogy valójában és bizonyíthatóan létezik-e isten, vagy bármely magasabbrendű teremtő és szervező erő, vagy nem, mert számomra valahogyan létezik...
?.?.?.?.?.? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga:
"Ugyanúgy fogom végezni, mint az anyám. Tele volt energiával, szép álmokkal, kreativitással, ma belefáradva az egészbe otthon ül a TV előtt."
A felnöttség egyik nagy feladata a szülök átadott köreit kitekerni spirálba.
"De úgy látszik, minden jó csak azért születik meg, hogy utána a lehető legkeserűbb csalódásba alakuljon."
Lehet, de szerencsére ez nem mindig sikerül neki :)
Sokat számít, hogy miben méred az életed sikerességét.
Talán nem tevékenységekben kellene mérni?
Talán nem is kellene mérni? |
| | | | |
| | | | | | 84. badcat | 2004. december 16. 20:22 |
| | | | | | | Bigával értek egyet. szerintem sem a cél a lényeg, hanem az út, ami odáig vezet.
Biga, a változatosság kedvéért olvass valami egészen mást, negativitás ellen ajánlhatom A négyszgletű kerek erdő lakói című hihetetlenül jó mesét. gyógyító erővel bír:)
a droggal meg nálam az a helyzet, hogy pont azt mutatta meg nekem, hogy nincs rá szükségem. így viszont, tudva ezt, már nem is félek tőle.
francba, ne írjatok ennyit, képtelen vagyok mindenre reagálni, amire szeretnék. |
| | | | |
|
