 |
Mivé lesztek, gyerekek?...Sad, 2004. december 1.  | |  | | | | |  | |  | | | acid rain:
"Én ezekben az öngyógyító folyamatokban nem hiszek, illetve nem így."
Nem kell bennük feltétlenül _tudatosan_ hinni, az csak egy megerösítö komponens lehet. De ha elfogadod a tudatalatti folyamatok létezését, akkor veheted úgy, hogy ezek az öngyógyító (és önpusztító) mechanizmusok nagyrészt a tudatalatti szinten müködnek ("maguktól").
Persze, a vízmemória meg a vízre érzelmi ráhatás kamu, replikálatlan Emoto-kísérlet, gyk. egy szép természetfénykép-album jól kitalált marketingszövege.
"Inkább legyek beteg, mint egészséges de hülye."
De én nem rád, hanem kifejezetten a közeli hozzátartozódra kérdeztem rá, hogy nehezebb legyen a döntés, ha más életéröl kell felelösen döntened :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Én ezekben az öngyógyító folyamatokban nem hiszek, illetve nem így. Ha elkezdünk fantáziálni arról, hogy a hit hogyan befolyásolja mondjuk az immunrendszer működését, akkor megint a vízmemória-szintű, soha nem igazolt elméleteknél tartunk. Nyilván hihető lehet, hogy az agy hatással lehet bármilyen olyan testi folyamatra, aminek köze van az idegrendszerhez, de a homeopátiával, biorezonanciával és egyebekkel az a baj, hogy ők azt állítják, hogy más betegségeket is gyógyítani tudnak, holott nem. Egyébként gén kérdésére a saját véleményem: az igazság fontosabb az egészségnél. Inkább legyek beteg, mint egészséges de hülye. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Minden emberben ott vannak az öngyógyító folyamatok, csak be kell valahogy indítani öket. A placebo-hatást viszont muszáj "becsomagolni" valamilyen hitbe, ami a misztikusabb világképeknél kézrátétel, fohászkodás, amulett, zarándokút, stb. Nálunk nyugatiaknál ez a "hit" erösebben konkretizálódott valamilyen természettudományosra hajazó bio-elektro-rezonanciás kütyü, vagy materiális szubsztancia-esszencia, pl. homeopátiás szer formájában.
A dilemma viszont abban rejlik, hogy ha elmondom a páciensnek, hogy igazából nem is hat a "csomagolás", akkor elveszem töle az öngyógyító folyamat "slusszkulcsát". A szkeptikusok azért kis gempák, mert ellopkodják ezeket a slusszkulcsokat, ezzel szabotálva az öngyógyítás beindítását: "Minek imádkozol, hiszen nincs isten", "Minek eszel homeopátiás golyókat, hiszen csak cukor", "Minek lúgosítasz, hiszen nincs hatással a véred pH-jára", stb. Közben pedig nincs jobb ötletük az öngyógyítás beindítására.
Pragmatikusan pedig - pl. ha közeli hozzátartozód gyógyulásáról van szó - melyiket akarnád: Az igazságot ami nem gyógyít, vagy az egészséget ami hamis alapú? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | igen, menjünk tovább, attól, hogy valami legitim, még nem feltétlen igazság.
kóklerek mindig is voltak és lesznek.
"Ezzel pontosan ők ingatják meg a betegek reményeit azokban a hatékony kezelésekben, gyógyszerekben, amelyek pedig csak szigorú követelmények teljesítése után kerülhettek alkalmazásra, forgalomba."
nem csak arról van szó, hogy a nyugati orvoslás rengeteg dolog előtt széttárt kézzel áll, hanem, hogy önmagát hirdeti, mint ultimét és egyetlen lehetséges opciót annak, aki életben akar maradni, aki meg akar gyógyulni. attól tartok, hogy itt komoly forintokról van szó, sempedig bármiféle nevetséges: "evidence based medicine" módszerről, és most nem támadom a nyugati orvoslást, mert vannak jelentős felfedezései, de a mai keretek között elkeserítőnek tartom az efféle "szkeptikus" offenzívákat, amely tulajdoképpen egy "Ne oda add a lét ha túlakarszélni hanem ide" c. történet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Melyik a fontosabb: az igazság vagy az egészség? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "a természetgyógyászat a lélek és a test egységéről szól, míg a nyugati orvoslás a test tüneti kezeléséről szól"
Ez az egyik leggyakoribb kamu szöveg, amivel a természetgyógyászok jönnek. Az úgy nevezett nyugati orvoslás is elsősorban a probléma okát keresi, de közben tüneti kezelést is alkalmaz, ha szükséges (pl. krónikus fejfájás esetén evidens, hogy elküldenek húszféle szakorvosi vizsgálatra, de azért közben csak adnak valami fájdalomcsillapítót). A homeopátia meg egyszerűen humbug. Lehet benne hinni, elő lehet húzni gyógyult embereket, de a vége mindig ugyanaz: semmilyen módon nem sikerült még bizonyítani, hogy a homeopátiás kezelés bármivel is hatékonyabb lenne a placebónál. Szerintem mindenki emlékszik olyan betegségekre az életéből, amiknél nem ment orvoshoz, és a végén meggyógyult magától. Néha ez előfordul súlyos, krónikus betegségeknél is, csak míg a homeopata ilyenkor beszerkeszti a beteget a következő reklámanyagba, az igazi orvos nem fogja magát azzal reklámozni, hogy hány beteg gyógyult meg, akikkel semmit sem csinált. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | keresgettem a fórumon a homeopátiával összefüggő témát, de nem nagyon találtam, illetve nem azon van a hangsúly. kéretik először megnézni ezt:
http://index.hu/video/2011/02/06/vago_istvan_tuladagolta_magat/
másodízben kéretik átfutni ezt:
http://www.szkeptikustarsasag.hu/allasfoglalasok/50-allasfaltmed
nagyon érdekes a kérdés, mert nekem van természetgyógyászattal foglalkozó ismerősöm, aki mindenféle technikákat és módszereket oktat, hogyan lehet "akarattal" befolyásolni a szervezet regeneráló, alapvetően anyagcserével és légzéssel összefüggő "mechanizmusait". a lényeg az, hogy több ezer embert kezelt már sikeresen, krónikus betegeket is beleértve.
a természetgyógyászat a lélek és a test egységéről szól, míg a nyugati orvoslás a test tüneti kezeléséről szól. ha a nyugati lélekgyógyászatot vesszük, akkor kilyukadunk a pszichológusoknál és pszichiátereknél, akik gyakran erős drogokkal kezelik azt, akit éppen "betegnek" hívnak. kíváncsi volnék a véleményetekre e témával, a látottakkal és olvasottakkal kapcsolatban! |
| | | | |
| | | | | | 225. Hopax | 2010. december 11. 10:42 |
| | | | | | | Hmm, fura ez a "vissza" , "odaát". Nekem is szinte nulla a fogyasztásom - ami változott az évek folyamán, az pont az lett, hogy valahogy a hétköznapi tudatállapotom kilökődött egy szerintem szélesebb érzékelésre, mintha rákötöttek volna egy nagyobb antennát. Ha el akarok mélyedni, akkor ott a meditáció, a tánc, a jóga, vagy az alvás és álmodás, de mindezek dimenziót felfogom és elfogadom a hétköznapokban is. Absztinens függőségnek semmiképpen nem nevezném, hiszen akkor még az oxigénig is eljuthatnánk egy láncolatban :)
Tehát röviden: nekem az életvitelem, környezetem által nem választódott el az "itt" és az "odaát" élesen, pedig nincs fogyasztás és az idő nagyobb részében a környezet is soha-nem fogyasztók társaságában van jelen.
"Sokszor találkozom más, fontos emberekkel, akik mindent tudnak, ami fontos, de továbbra se tudom őket komolyan venni. Hé, nem tudtok ti l.faszt se! Semmit! - Amíg nem jártatok odaát."
:)
Az ilyen jellegű emberek is valahogy beleépülnek egy nagy kozmikus szerepbe, és valahogy tényleg maga az élet, minden megnyilvánulásával válik a végső misztériummá - legyen az egy mindent összefoglaló DMT-trip, vagy egy vállalati menedzser bullshit áradata. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én+te+ö=gén! Szevasz! Örömmel látom, hogy töretlen a lelkesedésed! :)
Absztinens függőség..? Még ízlelgetem ezt a frázist..
Ha valaki azt kérdezné, hogy mikor voltam igazán boldog, gondolkodás nélkül rávágnám, hogy odaát - ha tehetném. Kikoptam azokból a körökből, akik ezt megértenék és egyúttal azokból a körökből is, akik ezt egyáltalán megkérdeznék. Azt hiszem komoly ember lettem, takaros ház, család, üzlet, felelősség - az a fajta, akiket sose tudtam komolyan venni. Sokszor találkozom más, fontos emberekkel, akik mindent tudnak, ami fontos, de továbbra se tudom őket komolyan venni. Hé, nem tudtok ti l.faszt se! Semmit! - Amíg nem jártatok odaát.
Azt hiszem erre mondják, hogy a kisebbségi komplexusom kompenzál és lehet is, hogy igaz de megveszekedett jól csinálja! Hé, már ezért megérte!
A kinti világ sivár. Gyűjtögető életmódra rendezkedett be, apró örömöket szüretelünk, tartósítunk, ami a halálunkkal a szemetesben végzi majd, aztán kezdődik előlről. Pedig belül mindenki egy oázis. Aki ezt nem fedezi fel, az elvesztegeti a kincset.
Ez is szomorúan hat..? Nem! Én bizalmat vetek az emberekbe ettől a tudástól. Tudom, hogy egy látszólag beszűkült, szürke, reményét vesztett emberben is ott ez a csoda, ez az oázis. Jó eséjjel persze soha nem fogja megtapasztalni, de megvan rá az esélye, saját kezébe (nyelvére..?:) veheti a sorsát. Istenem, add hogy megismerje!
Most biztos van aki ezt gondolja, hogy na, az Inno bedobott egy lasztit! :D Hé, ez alapjárat! Nem igazán vágyom vissza. Szerintem tudattalanul, görcsölés nélkül megszabadultam az egóm egy kis részétől - ez pedig soha nem volt célom. Úgy érzem, valami összeköt a többi emberrel, tudom- és keresem a jót bennük.
Absztinens függőség... Visszaolvasva a random gondolataim, lehet hogy én is ebben "szenvedek".. acid rain, a tudat, hogy még vár rád valami örökkön-örökké, már magában egy kincs.
Kint véges a tér, bent végtelen.
|
| | | | |
| | | | | | 223. Liet | 2010. december 11. 01:29 |
| | | | | | | :)
Ha nem tágítom annyit tudatom, talán még minig fizikus lennék, átadván elmém a démonoknak. Segíteném őket hogy az anyagi energia legvakítóbb formáját szabadítsák ránk, a világ hamvadására.
De így, szép átmenettel...
Juhásznak szegődtem.
A juhokat terelgetve néha úgy érzem mintha lényem abban a térben eloszolva tartózkodnék, ahol száz állatka legelészik. Napról napra többet tanulok tőlük a világról és magamról. Akarni és engedni, vezetni és követni. Örülni az élet születésének. Kűzdeni is érte, amíg lehet,...de elengedni és akár el is venni, ha eljött az idő.
Az utazás
Segített meglátni az élet összhangját, benne pedig a romlás formáit. A kirajzolódó összefüggések megmutatták, hol nincs számomra hely. Továbblépve pedig az egység emléke után tájékozódva közelebb jutni az élethez. |
| | | | |
| | | | | | 221. sonek | 2010. december 10. 16:48 |
| | | | | | | függő vagyok és absztinens,
vihar vagyok és szélcsend,
minden vagyok és semmi. |
| | | | |
|
