 Kategória:
Filozófia 
Létrehozó: Sad
Létrehozás ideje: 2004. november 25.
Utolsó hozzászólás: 2019. április 21. |
| |
Érdeklődés: 20886 letöltés
630 hozzászólás |
| |
|
|
HalálrólSad, 2004. november 25.  | |  | | | | |  | |  | | | neutroncsillag:
Add el a sztorit a Philip Morrisnak, szerintem leközlik vmi újságjukban "A DOHÁNYZÁS ÉLETET MENTHET!" címmel :)
De a cigisdobozra azért talán mégse kerüljön fel ez a szlogen... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Erről eszembe jutott egy régi történet, ami velem esett meg még sok sok évvel ezelőtt...
Egy késő nyári napon kiruccantam a közeli erdőbe, felmentem egy hegycsúcsra, és leültem egy nagy szakadék szélén a sziklára meditálni. Beesteledett, néztem a holdat stb stb, szóval költői volt az egész :)
X idő után, úgy gondoltam megyek brunyálok egyet egy bokorban, mikor kész voltam, hallottam, hogy valami mocorog nem messze tőlem a sötétben a fák között. Figyeltem, hallgatóztam csendben, de nem jött közelebb. Gondoltam rágyújtok egy cigire, és majd csak odébb áll az a valami :) Elővettem egy szál cigit, meggyújtottam, és neki dőltem egy fának. Fél perc sem telt el, és nagy recsegés-ropogással egy faszi rohant elő a sötétségből, a kezében vadászpuska, láttam rajta, hogy sík ideg, rendesen remegett. Később aztán én is beremegtem, mikor elmesélte, hogy éppen becélzott, amikor rágyújtottam a cigire, egészen addig azt hitte egy őz vagyok ...........................................
|
| | | | |
| | | | | | 496. weeed | 2009. december 23. 18:13 |
| | | | | | | kb. egy órával ezelött sétáltam hazafelé ajándékvásárlásból egy hídon és belebotlottam egy hídról lekanyaradó jobb kanyarba amin mint gyalogos át szerettem volna kelni... megálltam a zebra elött benyomtam a gombot hogy a lámpa zöldre váltson és hogy átmehessek végre. néztem az autóknak kirakott jelzölámpát is... nekik zöld volt a jobbra nyíl ami egyszer csak átváltott pirosba és én végre zöldet kaptam. elindultam, tettem egy lépést már az úton voltam és elnéztem balra. jött egy autó én meg visszaléptem gyorsan. kb 1-2 másodperc volt az egész. ezt igazából nem is lehet így vissza adni úgy, hogy leírom. tulajdonképpen pár másodpercen múlt az életem. még mindig van bennem egy furcsa érzés amit nem tudok leírni. nem megkönnyebbülés, de olyasmi. nemtudom.
ha engem elüt olyan sebességgel nekem annyi.
ezután szépen hazasétáltam és végig járt az agyam mindenféle dolgokról. és furcsamód kb. 10 perccel ezután összefutottam egy olyan ismerössel akivel sose beszéltem nagyon sokat és ezer éve nem láttam már és tök máshol lakik mint ahol találkoztunk és nagyon jól elbeszélgettünk mindenféléröl :) felvidított :)
nade a lényeg hogy nézzetek körül az úton bárhol vagytok még ha zöldet kaptok akkor is !
ja és... élvezzétek az életet amíg lehet :) |
| | | | |
| | | | | | 495. ynul | 2009. március 19. 11:16 |
| | | | | | | | Nagy vonalakban három szint jut eszembe, ahogy megragadhatjuk. Az első egyfajta terápiás megközelítés, mondjuk hozzátartozók, házikedvencek elmúlásának lekezelése. Saját halál elfogadása és szociálisan megszokott és elfogadott mértékben való feloldása a szorongásnak. A második lehet egyfajta jógikus szint. Amikor a halált nem kezelni próbáljuk, hanem meglovagolni-átfordítani-visszaforgatni-áramoltatni a benne rejlő erőket. A harmadik meg a halál halálának a mulandóság elmúlásának realizálása és ráébredni az állandó és elpusztíthatatlan boldogságra ami a tudat alaptermészete. |
| | | | |
| | | | | | 494. ynul | 2009. március 19. 11:05 |
| | | | | | | | Hogy miért lehet nehéz számunkra a saját elmúlásunk megidézése? Gondolom azt elfogadhatjuk, hogy a halál, azaz a lét törékenységének illetve a lehetőségek megszűnésének a tudata a szorongás egyfajta ősforrása egy ön-tudatos, értelem iránti vággyal rendelkező és a létezés alaptényeit felismerő létező számára (tehát nagyrészt mindannyiunknak). Az erős szorongások kezelésére kialakulhatnak (adaptív vagy maladaptív) viselkedési módok, amik eltolják, ritualizálják, napi rutinnal elfedik estébé, így az elsődleges konfliktusok ritkán bontják ki magunkat bennünk. Az adaptív, trendi lekezelés adhat egyfajta biztonság tudatot, de korlátozza a megismerést és az egzisztenciális szorongásokkal való szembesülésben, azok feloldásában rejlő erőket (amiket addig arra emésztettünk, hogy elhatárolódjunk tőlük). Mivel általánosságban ösztönösen elzárjuk magunkat ezektől a motívumoktól, ha fel akarjuk keresni őket, trükközni kell. Például álommunkával, transzolással, szélsőséges élethelyzetekbe helyezkedéssel (pl. beavatások), tudatosság-éberség növelő teknikával áshatjuk elő és ismerhetjük fel ezek erő természetét. Mint ahogy Orion te is írtad, álmod meghozta a mélységet ami pl. a közeli hozzátartozók halálának lehetőségében rejlik. Ugyanígy a stabil-plasztikus éber és figyelmes napi halál meditáció is integratív folyamatok beindulását eredményezheti, mint a prioritások-motivációk megváltozása, felelősség tudat, a jelenségek milyensége helyett a puszta van-ságukra ráébredni, elemi történések értékelése, együttérzés növekedése... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen, úgy már sokkal nagyobb értéke van és sokkal komolyabban is veszed .
Érdekes....Nálam is ezek a változások következtek be! Mosolyt csaltál a lelkemben :) Örülök ezeknek a gondolatoknak:) Fontos dolgok ezek h szebb napjaid legyenek...
Igen , nagyon érdekelne a folytatás....kiváncsi vagyok:)
|
| | | | |
| | | | | | 492. Orion | 2009. március 15. 19:23 |
| | | | | | | Jaj, pont ez az, hogy azt elképzelni, hogy én meghalok nem volt nagy szám. Aztán azt elképzelni, hogy nem én, hanem mások halnak meg, és nélkülük kell élnem. Na az már nagy szám volt.
Visszavettem az egómból. Türelmesebb, figyelmesebb vagyok, és sokkal jobban kifejtem a gondolataimat, mint eddig, és tőlük is ezt kapom vissza. Jobban értek mindent, mert sokkal több háttér infóm van. Ráadásul pont most van egy olyan időszak a családban, hogy muszájból mindenkinek itthon kell lennie több mint egy hétig. Amúgy elég ritkán láttom anyámékat, úgy meg nem túl hiteles ilyen játékot játszani. De ez így elég személyes, majd ha eljutunk addig, akkor egyszer élőben talán kifejtem... :-)
Hát igen az emberi mohóság... Engem is elkap néha a hév, de igyekszem uralkodni magamon. De azért rengeteget lehet tanulni a mohóságból itt az élőpélda...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen, hidd el, megtanultam egy életre :) Tudom, butaság volt, de hát az emberi telhetetlenség most aztán teljes mértékben kimutatkozott nálam. Szégyellem magam és akkor is szégyelltem, de valahol nem bánom, h megtörtént velem ez! Kicsit más ember lettem, talán magam szemében több és jobban tetszik az élet is :)
Tudod, amit leírsz valóban alkalmazható lehet, ki is fogom próbálni, de igazából ha őszinte akarok lenni, nem igazán tettem magamért eddig sokmindent. Vagyis....jobban megy, ha vkiért kell tennem....
Gondoljak bele h jövö héten maghalok? Nem biztos h el tudom magammal hitetni. Mi változik? Mire figyelsz fel? Mit érzel? Lefuttattad magadban a tervet vagy ez jön magától?
Milyen változás következett be a kapcsolataidban? Figyelmesebb vagy? Vagy leredukálódtak? Mesélj !!! :)
|
| | | | |
| | | | | | 490. Orion | 2009. március 15. 17:30 |
| | | | | | | Hát fél pakkokat azért óvatosan szivogasunk... Pláne, ha nem tudod mi van benne. De tetszik, amit arról az állapotról írsz, így kicsit barátibb nekem a ketamin, mint ahogy a múltkor láttam élőben a hatása alatt lévő embereket.
Más:
Még ynul beszélt nekem nem rég egy technikáról, aminek az a lényege, hogy elképzeled, hogy egy hét múlva meghalsz, és úgy élsz a következő egy hétben, mintha minden egyes nappal közelebb kerülnél a halálhoz, és figyeled magadban a változásokat. (Legalábbis remélem jól értetem.)
Igazából ez akkor nekem eléggé profánnak tűnt. Azt eltudtam képzelni, hogy meghalok, de magát az életet addig, hogy hogy élném... Na az nem ment.
Aztán nem rég jött egy álom, amiben nem én haltam meg, hanem az összes családtagom, számomra fontosabb ember. De ezt tudtuk előre és mondjuk együtt zokogtam anyámmal a halála előtti órájában... És borzasztó volt, pedig régóta úgy érzem a hétköznapokban, hogy nem kötődök senkihez, senki halála sem okozna különösebb fájdalmat. Szóval a dolog megfordítva sokkal megrázóbb számomra, mint az eredeti verzió. Most vagyok a program közepén, és érdekesen reagálok mindenre... Egy próbát megér így eltölteni sztem, ajánlom mindenkinek. Sokat lehet fejlődni, és nálam jelentős javulás van az emberi kapcsolataimban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | M: Na, mit csináljunk vele?
B: Kóstold és szagold meg, hogy az-e? (sp) De! Mi van, ha keta, én azt még soha nem csináltam és nem tudom h mire számítsak!
M: B! Bízol bennem? Akkor toljuk fel!
A következő pillanatban érdeklődő kívül állóként figyeltem, hogy hogyan próbálnak visszahívni az életbe. Nekem nem volt sötét alagút a végén fénnyel és életem végső mozizásáról is lemaradtam A halál egy kisebb kéjutazás. Gyönyörű, misztikus, psychedelikus, erőszakmentes világ lakója lettem. Vagyis inkább átutazója Abban a pillanatban, amikor felszívtam azt a fél pakett, általam sp-nek hitt port, hatalmas nyomással próbálta valaki kinyomni a lelkemet a testemből, ami aztán sikerrel is járt. Láttam magam
repültem
folytam
formálódtam. Színekből színekbe, mozaikokból mozaikokba, bugyrokból bugyrokba. Néhol szét akart robbanni a lelkem a hatalmas nyomás hatására, néhol pedig a súlytalanság érzését élveztem. Közben láttam az embereket akik beszélnek hozzám és próbálnak visszacsalni. Simogatják a kezem és az arcom de én nem értem.
B: Na jó
! Mit akarnak tőlem? Mi történik? Miért?
Próbálom kinyitni a szemem, de nem tudom, próbálom megmozdítani a karom, de nem bírom.
B: Á! Ez biztos nem a valóság! Rossz helyen járok. Inkább visszaejtem a szemem, úgy jobban éreztem magam.
Tényleg szebb volt az a világ, sokkal jobban éreztem magam. Érezni? Hm
Nem is tudom h ez érzés volt e. Csak repültem,és tényleg bugyrokból bugyrokba, színekből, színekbe kerültem, miközben érzékeltem a külvilágból is néhány dolgot: az embereket, zajokat, ricsajokat,néha láttam az arcukat,de nem jelentett sokat, mert jó volt, tökéletes! Minden volt, mi szem-szájnak ingere. Csak én meg a kis Világom ( lehet h a tankcsapdás Lukács Laci tévedett, és nem a valóság, hanem a halál az igazi méreg ) Nem tudom mennyi ideje vagyok így, az idő megszűnt! Aztán, később elkezdtem reagálni az ingerekre, pontosabban arra, hogy pisilnem kell, de már nagyon! A földi élet parányi hibái Vissza kellett térnem a testembe, amihez már nem is nagyon volt kedvem. Persze volt idő mikor küzdöttem, hogy kikeveredjek a végtelennek tűnő körforgásból, de aztán már nem ellenkeztem. Elfogadtam és élveztem.
Megpróbáltam kinyitni ismét a szememet, végtagjaim még mindig nem mozdultak és arra lettem figyelmes h valami magas szerkezeten fekszem, csomó ember körülöttem, a szám habzik és mindenki mintha egy újszülött érkezését várná és annyira örülnek is h végre kinyitottam a szemem. Közölték h pisiljek be, mert úgyis képtelen lennék a mozgásra.
B: Mi? Pisiljek be egy csomó ember előtt? Pisiljem össze magam? :O ( Földi érzések 2. felvonás: Kétségbeesés, szégyen )
Aztán elkezdtem kérdezősködni, hogy mi is történt velem és most történik? Miért fekszem egy asztal tetején és miért nem tudok felállni ? Persze mindezeket úgy, mint aki most tanulja a hangokat meg a szavakat formálni. Aztán megláttam M-et. Zokogott, arca el volt formálódva, szemeiben a bűntudat lángjai korbácsolódtak.
B: M! Mi már örökre barátok maradunk! Soha, semmi nem választhat el minket egymástól
Ezután nagyon sok dolgot átértékeltem az életben. Kapcsolataimat, magatartásomat, világlátásomat, érzelmeimet. Mindent! Lehet h valami apró különleges képesség birtokába jutottam. Legalábbis jó ezt hinni, így legalább működik
Megtanultam, hogy figyelni kell utad során a Téged körülvevő környezetre. Legyen akár élőlény, akár tárgy, akár fogalom!. Így is része lehetsz egy kéjutazásnak Mindenestre, ha tehetném, vagy ha tudnám, néha visszautaznék
|
| | | | |
| | | | | | 488. ynul | 2008. szeptember 19. 10:11 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | e fenomén precíz materialista magyarázatához forradalomra lenne szükség a fizikában. |
| | | | |
| |
| 
 |
