Halálról

DAATH

Isten egy tudatállapot.

Ismeretlen

Új hozzászólás

Lapozható lista

Kategória:

Filozófia

Létrehozó:

Létrehozás ideje:

2004. november 25.

Utolsó hozzászólás:

2019. április 21.

Érdeklődés:

20882 letöltés
630 hozzászólás

Mit:

Hol:

anyagok

könyvtár

fórum

kapcsolatok

Felmérés: ELTE kannabiszhasználat önkontrollja
Felmérés: MOKE országos orvosi kannabisz felmérés
Felmérés: Global Drug Survey 2021
Tiltás: (jan. 1.) szigorúbb ÚPA büntetési tételek
Tiltás: (szept. 24.) 207 anyag lett C-listás
Könyv: Ayahuasca – A Lélek Indája

Sad, 2004. november 25.

Mielőtt hozzászólnál vagy új témakört nyitnál, olvasd el a DAATH fórumának irányelveit!

2016. augusztus 19. 09:17

Nahát, azért annak örülök hogy alapos okaid vannak a háttérben!
Szóval már akkor régóta meghúzódó problémák is vannak itt, úgy látom.

DE egy pillanatra akkor már vonatkoztassunk el a valóságtól:
Vajon ha most szembe kerülnél a "tizenéves" önmagaddal mit mondana rólad? Tetszene neki amit lát? Biztos hogy ezen az úton, és ebbe az irányba szeretnél haladni?

Azt hogy tudatszűkülés csak általánosan használtam! Ilyenkor ilyenekre gondoltam mint pl. valaki berúg-ik, és olyan dolgok csinál, amire másnap azt mondja húúú ez én voltam azzztaa.. Ezt talán nem kellett volna.
De ha élet halál a kérdés akkor szerintem csak olyan szintű tudatossággal érdemes döntéseket hozni ami mindent visz. Mert ilyenkor nem nézhetünk vissza és próbálhatjuk javítgatni az "esetleges" hibát! Ezért direkt letompítani a tudatot aztán utána esetleg "rossz" döntés hozni szerintem elég nagy felelőtlenség magaddal szemben. De azért annyit leszűrtem te nem vagy ennyire felelőtlen..
Az is igaz hogy ha nem sokan laknak ott nehéz lehet normális barátot találni, de keresed is egyáltalán vagy csak nyugtatgatod magad?
Először amúgy nem árt magunkal tisztában lenni, mert milyen barátokat is akarsz.., akik rivóznak és isznak rá? Mert jelenleg szerintem erre van elég nagy esélyed, de ezek igazi barátok lesznek vajon? Ilyeneket akarsz az utadon?
Amúgy azt sem értem ha nem testszik ott miért nem mész el máshová (persze ha tudsz)?
Ha ennyire kilátástalan a helyzet akkor végül is nincs nagyon veszteni valód nem?
Megfagyni berúgva akármilyen csöves tud akárhol, miért nem próbálod ki mit ad adhat az élet..

(Amúgy ez jelenleg nekem is a legnagyobb hibám, hogy nem próbálgatom magam csak elbújkálok itt...)

Amúgy ezekkel a kérdésekkel csak kicsit tágabbra akarom nyitni a tudatod, nem muszáj mindegyikre válaszolni, bőven elég ha magadban megkeresed a választ.

A meditáviót pedig csak ajánlani tudom, saját felelőségre.
https://youtu.be/upmsCdinPuY?t=3395

2016. augusztus 18. 22:30

"Muszáj amúgy mindenképp módosítani a tudatodat..? "

Muszáj, tizenévesen átéltem hasonlókat, akkor tudatmódosítás nélkül, az eredmény katasztrofális volt. Most is inkább bebasztam és bevetten egy rívót, jobb mint sokkani az életen.

"Nem lehet-e esetleg hogy sok módosítgatástól szűkült be a tudatod..?"

Nincs beszűkülve a tudatom, illetve ha be is lenne lehet nem is tudnék róla- lényeg a problémám az az hogy hiába megyek el bármilyen szórakozóhelyre llehetelen komolyabb barátságokat kötni. egy olyan helyen lakom ahol az emberek tömegével húznak kifelé nyugatra. Nem tartom magam depressziónak, de ara hogy hogy hogyan lehet egy haldokló, lepuszult városban (keletejn lakom ismerősöket /igazi barátokat találni főleg 30 év körül nem tudom... Főleg úgy hogy van egy pár betegséged ami miatt más az életed mint amit akarnál...
Ráadásul ha most ilyen a helyzet mi lesz tíz év múlva?

"Mi történne ha egy ideig megpróbálnád elviselni a valóságot ahogy van..?"

Valószínűleg (legalábbis remélem )hozzászoknék, csak ami miat most felkavarodott a lelkem az az hogy egy régi barátságnak is annyi, a részleteket inkább nem írnám le.

És így lesz egyre kevesebb az életem, egyre többen húznak ki másvárosba/országba/ és én is kezdek belefásulni már az életbe...

"Ha módosítani akarod, miért nem próbálkozol meditációval..?"

Még nem néztem utána, nem tudok róla semmit.

"Ha pedig nem félsz a haláltól, miért nem ugrasz ki egy repülőből egy mp3-al..?"

Az öngyi9lkosságtól meg nagyon sok maradandó bajod lehet, nem vicc, arról nem beszélve senki sem akar zárosztályon kikötni.. Kurvára meg kell tervezni, és eldönteni hogy igazán akarod e- vagy van e jobb megoldás, pl az alkoholizmus is jobb megoldás lenne..

Az egyetlen "értelmes" halál szerintem hogy télen kiütöd magad és ,megfagysz.

Amúgy basszus kijózanítottál :(((

2016. augusztus 18. 21:02

Muszáj amúgy mindenképp módosítani a tudatodat..?
Nem lehet-e esetleg hogy sok módosítgatástól szűkült be a tudatod..?
Mi történne ha egy ideig megpróbálnád elviselni a valóságot ahogy van..?
Ha módosítani akarod, miért nem próbálkozol meditációval..?
Ha pedig nem félsz a haláltól, miért nem ugrasz ki egy repülőből egy mp3-al..?

Én azért vagyok itt hogy tapasztaljak, csináljunk már valamit amire érdemes lesz visszanézni..!

További szép estét, csak kicsit elragadtak az indulatok.. :)

2016. augusztus 18. 19:20

Erről kevés az infóm..

Amúgy nem vagyok ilyen, csak néha besokallok a magánytól...

Még szerencse hogy van kratom, és nyugattó, bár mostanába a rivó + alkoholt próbálgattam, egész jól felold, nem tudom miért rettegnek egyesek már paranoiás szinten a rivótól.. (más fóromban olvastam hogy rengetegen félnek tőle, mintha nem is tudom mi lenne )

2016. augusztus 18. 19:01

gáz? esetleg higító, rákötöd az arcodra az egész zacskót és szépen elalszol. majd szólj h sikerült :))

2016. augusztus 18. 08:01

Gyógyszerekkel necces, mert vagy kihányod, vagy sokan vitamin-szintű gyógyszerekkel próbálnak meg meghalni.. Persze ennek is megvan a lehetősége csak biztosan ható gyógyszer kell hozzá.

Az aranylövés meg esélytelen, nem szoktam puskázni, a mai időkben meg amúgy is egyáltlán mit lehet szerezni?

2016. augusztus 17. 23:04

Régebben gyógyszerrel próbákoztam, de ez régi sztori és hála az égnek nem jött össze, ha mégegyszer ilyenre kerülne a sor, tuti aranylövés.

2016. augusztus 17. 20:08

Ha ti meg akarnátok halni hogyan csinálnátok? Télen egy csomó nyugtató +alkohol és kihűlés?

621. neutroncsillag

2014. szeptember 8. 08:44

Az első nekem is lejött párszor, bár én ilyen loop-szerű nem éppen boldog létállapotnak éltem meg, még ha a végkifejlet reménye fel is csillant benne néha.

2014. szeptember 6. 23:03

Mostanában 2 elmélet foglalkoztat, nem tudom mennyire vehetem őket komolyan, de leírom, hátha valakinek már eszébe ötlött a dolog:

Az első ismerős lehet, nem is új keletű, de néha annyira sikerül átéreznem, hogy valósággal beleborzongok. Ez azon a felvetésen alapszik, hogy lepereg az életünk a halálunk előtt, így egyfajta számvetésként újra átéljük azokat a dolgokat, amik jelentettek valamit az életben. Mi van akkor, ha a jelenlegi valóság, mármint amit érzékelünk belőle, csak egy halál előtti mozi? És mi lesz ha a végére érünk? Újrakezdődik, egyfajta végtelen ciklust generálva (mint programozásban, amikor a függvény végén minden esetben meghívódik önmaga - csúnya programozói hiba, vagy spirituális purgatórium? ) Ezt egy kicsit továbbontva minden újabb életciklus egy kicsit más, ahogy a visszajátszások közben a szellemünk és tudatunk fejlődik (hasonlóan a buddhizmushoz, ahol minden élet egy újabb szellemi szintre visz, és amiben a célunk mind egy kicsit többet tanulni és fejlődni, míg végül visszajutunk az eredetünkhöz, ahonnan a szellemünk elindult) Mi van akkor, ha a déjá vu az egy ilyen előző ciklusunk egy adott pontjára való emlékezés, egy pillanat, amikor előzőleg másképp döntöttünk? Ezen a vonalon elindulva azért egész messzire juthatunk ebben a gondolatsorban.

A másik, ami így belegondolva, szintén létező, de kevésbé ismert elmélet, hogy minden pillanatban az alternatív világok végtelenje közül csak egy él számunkra, amiben épp vagyunk. Ezt kicsit továbbpörgetve, egyfajta pozitivizmussal megtöltve: Mi van akkor, ha mindig a helyes világot éljük meg? Ha amit mi megtapasztalunk, az számunkra a legoptimálisabb a végtelen számú univerzum közül? Lehetséges, hogy azért élünk és úgy a mai napig, mert a rosszabb vagy esetleg fatális kimenetelű alternatívák mindig megsemmisülnek és csak az optimális valóság marad meg a számunkra? Én speciel úgy érzem, hogy bármennyire is rossz néha az élet, vagy történnek rossz dolgok, végül mindenből tanulok és egyensúlyba billen át az egész. Minden olyan, amilyennek lenni kell! Ha most még nem is látom az értelmét, általában a jövőben bekövetkezik mindennek a visszaigazolása. Jó ebben hinni néha :)

2013. december 2. 02:18

no para, na.
durvára sikerültem.
megy ez mindannyiaunknak.
hajrá,
hókahé - néha
de hajár

- ma fel akart szedni a SEBÉSZem.
na nem.

2013. november 28. 01:17

Boldog születésnapot Rex. Ha meghaltál már szabad vagy, bármit megtehetsz. mert már vége van, ez már csak az vicces rész, ami a vége főcím után jön :) És az, hogy más milyen veled az ne csessze már el a jó kedélyed, az ő és nem te, ne engedd tükröződni magadban.

2013. november 27. 12:14

Gyerünk Rexi, látod sokan szeretnek, a mocskokat meg vakard le magadról mert megfertőznek! :) Szép Újjászületéseket! :)

2013. november 27. 05:16

Akkor halott az ember, amikor már nem tud változni, és lehet,hogy valakinek vannak olyan pillanatai, hogy nem is akar, de igazából csak akkor jön rá, hogy ez mennyire fontos, mikor akar, de már nem tud. Csak akkor már lehet késő...

2013. november 27. 00:36

Rex

Nem ismerlek igazán, mint itt sokan mások sem, akik mégis szeretnek téged, anélkül hogy valaha találkoztak volna veled. Mivel alig tudom ki is vagy valójában, nem tisztem tanácsot adni, nem is tudnék, főleg hogy nem látok beléd és én is a saját sorsommal küzdök, akár csak mindannyian. Talán neked most nehezebb, lehet hogy valahol letértél a saját utadról és ki tudja miért, de nem akarod elfogadni ezt. Csak az szenved igazán, aki a lelke mélyén tudja, hogy mi értelme az életének és azt is tudja, hogy valamiért nem a szerint él. Ezt saját tapasztalatból mondhatom. Tudod miért nem írok ide már egy ideje? Mert jelenleg minden bejegyzésem egy segélykiáltás volna, pedig ami most bennem is dúl, azt csak saját magam rendezhetem, ehhez pedig idő kell. Könnyen lehet, hogy tévedek, de úgy érzem, még ha különböző okokból is, de hasonló cipőben járunk. Bármit cipelsz a múltadból, ne emészd tovább magad. Ülj ki az esőbe, vagy sétálj egyet az erdőben, közben ne gondolj semmire csak szívd be a friss levegőt. Tépj le egy szál virágot és Buddhaként nevess fel, vagy neves ki engem, hiszen ez még tőlem is szentimentálisabb poszt a megszokottnál... Szerintem benned él valami transzperszonális látomás, csak gúsba kötnek a múlt bilincsei. Ha így van, ismerem a céget. Nem lehet az ilyet ép elmével megoldani, csak az elme örvényléseinek lecsillapításával, ahogy a rádzsa jóga mondja. Bárcsak tudnék segíteni, de még magamon sem tudok, viszont biztos vagyok benne, hogy aki a saját lelkében túljut ezen, később még sok embernek hasznára válhat. Igazság nincs, inkább a békét keresd. Ha egy pillanatra megérintett amit írtam, már megérte. Kérlek ne válaszolj.

2013. november 26. 22:37

tegnap majdnem meghaltam, mert miközben zokogtam az erkélyen - egyedül ott nem hallja senki a lakáson belül - beakadt a mellkasomból kilógó dréncső valahogy a papucs sarkába és ahogy próbáltam kiakasztani majdnem kizuhantam, de annyira majdnem, hogy a dréntartály akasztott meg kábé, ami beakadt a virágálványba, illetve az igen sebes reflexeim voltak segítségemre, mivel kb. az utolsó nanoszekundumban tartottam meg magam a korláton úgy, hogy nagyobb részt kifelé lógtam.
ott eltelt néhány tíz másodperc, talán fél perc is, nemtom, amíg nyüszítve a fájdalomtól, amit a dréncsőt tartó varrat kiszakadása és a hasamat érő teljes testes ütés okozott, újraformálódtak a halálról alkotott gondolataim. előtte azért zokogtam ugyanis, mert jobban fájt, hogy magára hagyott és elment partyzgatni londonba egy hétre, agy talán tíz napra, a magát "partnerem"-ként aposztrofáló pszichopata, most így 5 nappal azután, hogy a rákos túlburjánzás miatt megoperáltak, mint maga a műtét, ami olyan jellegű volt, hogy abból nem szoktak általában mosolyogva 2 hét, de gyakran évek múlva sem felállni, én pedig tartottam magam.
persze nem lepett meg ez a húzs, az előző pszichopata ugyanis akkor hagyott magamra, amikor meghalt az anyám, nagyon kellett neki gy kis prágai kiruccanás. mégis olyan mélységesen rokkantnak és halálsorra ítéltnek éltem meg magam, hogy annyira zokogtam, hogy előidéztem ezt az "auto-szuicid viselkedés-zavart". szóval ott lengve teljesen magamon kívül kerültem, együttérezve tekintettem magamra és úgy döntöttem, hogy ezt akkor most én úgy fogom fel, hogy meghaltam. meghalt az az illető, akinek ott meg kellett halnia. valaki, akit azok is ignorálnak, akiknek nagyon sok szeretetet adott, és azok is megaláznak, akikről a tudathasadásukban is gondoskodott. erre ítéltetett. nem maradt más, mint meghalni és lassan, ahogy visszanyomom magam a korlátról újjszületni... aztán még egészen ma estig zokogtam. sírtam a kórházban, a kötözésre várva 5 órán át, aztán a hídon hazafelé sétálva, aztán munka közben itthon, csak sírtam és sírtam és sírtam, egészen addig, amíg az összes fájdalom végig nem pörgött az agyamban, hogy hogyan maradt az rendszeresen, hogy nekem legyen az a boldogság, hogy mások boldogságát szemlélhetem, stb stb stb... amikor már nem tudtam sírni, hanem csak vinnyogni, akkor egy nagy sóhajtással megszületett bennem a boldogság. színtisztán, csak úgy. most nekem ez volt a halál.

2013. november 20. 00:34

http:// http://www.youtube.com/watch?v=TnTHz7nc5is de megöregedett :)

2013. november 13. 10:50

bocs, hogy idelinkelek egy másik fórumot, de elég érdekes kis beszélgetés alakult...
https://www.facebook.com/groups/43006160498/10152076385455499/?comment_id=10152076420485499¬if_t=like

2011. december 19. 13:14

remélem nem nagyon off de leírom mert a halálról szól.
Volt egy álmom. Egy gödörben feküdtem és nagyon fáj a szívem.
Egyre jobban fájt és jobban mikor rájöttem, hogy megfogok halni.
Erre könnyek folytak végig az arcomon bele gödörbe és azon gondolkoztam, hogy istenem itt hagyjon anyámat és, hogy nem akarom elveszíteni. Ez nagyon megnehezítette azokat a pillanatokat. És egyszer csak eszembe nem jutott az, hogy ez rajtam nem segít és ha minnél jobban ragaszkodok a földhöz, annál jobban fog fájni a halálom. Elkezdtem hát gondolkodni azon hogy mi várhat rám. Édesapám halott így végre megismerhetem őt is és ha majd édesanyámnak is eljön az ideje ő is jön és együtt leszünk újra.
Én innentől, hogy ezt felfogtam megkönnyebűltem és a szív fájdalmam elmúlt és felszívódtam mintha a a nap sugarai vissza fordultak volna és magukkal vittek.

Sose ismertem apámat ezzel magyarázható, hogy miért van ez a nagy családcentrikusság.

Ti mit gondoltok erről?

2011. szeptember 13. 15:57

számomra öröm, ha segíthettem. a haláltól jobb nem félni, úgyis jön. sőt az is egy olyan probléma, mint bármelyik másik: nem az a baj vele, hogy van, hanem, hogy problémának fogjuk fel. a probléma is lehet csak egy másik esemény... végülis csak egy próbatétel, mint minden, még az is, hogy hogy a francba radírozom ki a 3 hete nagyjából folyamatosan, 0.2-es rottringgal, A2es papírra rajzolgatott képemről a pár órára itthagyott barátnőgyerekének a rávésett firkáját, amit addig követett el, amíg pisiltem. :) (sajnos nagyon szar amit ráfirkált, nem hagyhatom benne.)

2011. szeptember 13. 14:42

Yopo elöször is köszönöm a válaszod és, hogy konstruktívan állsz még a halálhoz is :D
a viccet félretéve és kommentelésre buzdítottál mivel predesztrinációd helyes volt miszerint további kérdések merülnek fel bennem (már tegnap akartam válaszolni de azóta pár dologra szültem egy két elméletet ami megmagyarázhatja) viszont az jobban bosszant hogy mára viszont újabb megválaszolatlan kérdések generálódtak bennem. Gondolok itt az éjjeli álmomra melyben elhagytam a testem (azelőtt csak egyszer régen sikerült asztrálutazás) csak most végre sikerült átengedni az érzést! Úgyhogy ha úgy vesszük írásod segített :) Viszont nagyjából már nekem is kezd összeállni a kép úgy ámblokk erről az egészről, megértettem már nagyon sok mindent, a reinkarnációban pedig egyre jobban hiszek, mi sem bizonyítja ezt jobban a ma elállandósult deja-vu érzés rajtam. Az eleve elrendelésről pedig csak annyit hogyha 100% hinnék benne akkor a reménytelenség uralkodna el rajtam talán. Inkább nem is szeretném tudni mert akkor hol van benne a kihívás :) csak oly sokszor bebizonyosodott már, hogy vannak dolgok amik ellen nem lehet mit tenni.
Amit viszont szeretnék megköszönni egy örök életre: hogy mostmár nem kell félnem ettől az egésztől, és igazából ezzel eddig is tisztában voltam csak eddig soha sem sikerült elfogadnom ezt a tényt, úgyhogy mégegyszer köszi :)

2011. szeptember 13. 12:33

Audiofly, lehet, hogy csak időhurokba kerültél, és egyfajta figyumigyu volt az az élmény magad számára, hogy jobb a víz, mint a herka. :p
a reinkarnáció szerintem elsősorban evolúciós értelemben létezik.
növekszenek a családfák, amelyik nem megfelelő, az kihal.
ennek sok oka lehet: önzőség, homoszexualitás, rettegés, túláradás, vagy pl. egy adott család már nem tud tovább fejlődni (ez legalábnb akkora marhaság, mint amit az előző hsz-emben írtam) és emiatt kihal.

itt minden az evolúcióról szól. ennek a homo sapiens még messze nem a vége, sőt nem is a homo sapiens által épített gép, vagy a kettő krosszóvere...

a reinkarnáció, ha lelki értelemben tekintjük, nem azt jelenti, hogy ugyanez a lény, aki vagy, egy másik testben folytatja az útját. a halál után az énség soksággá bomlik, emlékei feltöltődnek a kaotikus tudatmasszába. hogy azután mi lesz, azt nekem nincs már kedvem most tudni, meg alapvetően sokkal több értelme van - szerintem, számomra - másokkal együttlenni, nézegetni a természetet, szeretni, tanulni és tanítani, viccből idegesíteni, anarchizálni, mint teljesen parttalan fasssságokon agyalni.

sacher-masoch halott. sőt sade márki is. éljen bruce willis.

2011. szeptember 13. 10:07

az Élet egy kis Halállal (XIII) együtt a "leghalucinogénebb" cucc :-)

5 deka Halál + Másfél Fényév Élet

2011. szeptember 13. 01:12

érdekes! én nem tudom hogy hiszek e a reinkarnációban. De az talán érdekes hogy (anyámék szerint) amikor én kisgyerek voltam kb 3 éves koromig nem fogadtam el őket szülőnek. Akármikor kérdezték letagadtam őket és valami favágókról meg erdőkröl kezdtem el hadoválni.
A szüleim szerint ezek ilyen halál elötti emlékek voltak. szerintem nemtudom de nem is érdekel annyira.
ha létezik reinkarnáció akkor valószínűleg újra fogok éledni és nem jutok a nirvanába. eddig azon az úton voltam sokáig de mostanában megint kezdem eladni a lelkem az ördögnek :P (csak képletesen mondom, nem vagyok hívő de néhány napja minden álmomba benne van és gonosz dolgokon is jár az agyam megbolondít a legdurvább drog a pénz (hiánya).)

de talán oda jutunk ahol halálunk pillanatában jutni akarunk. olvastam valami Krisnás könyvet és abba voltak hasonló szövegek nemtudom. talán el kéne olvasnom megint.

amúgy meg az élet-halál csak szavak. majd kiderül mizu. talán ma talán holnap talán 99 év mulva. majd eldől. annyira nem is értem miért lényeges ez a "vajon mi a halál" dolog. mindenki megtudja úgyis. minek filózni hogyha ígyis úgyis megkapjuk az egyenes választ egy napon. addig is csak tév eszmékbe ringatjuk magunkat.

én most úgy élem az életem hogy nincs reinkaráció csak a semmivé válás halál után és a világ megy tovább nélkülem. azért nem öltem meg még magam mert ha a világ megy nélkülem akkor szegény kutyámmal ki fog foglalkozni? :P
ez azért szomorú...
bár azért örülök hogy élek. ehhez azért szerencse is kellett. a legtöbb dolog ami körbevesz az nem él. szerencsém van hogy az atomok amik engem most alkotnak nem éppen a széket alkotják amin fekszem. bár ha a kvantum fizikás trinyós fejemmel gondolkozok akkor talán én vagyok a szék. Mert ebben a pillanatban egyek vagyunk. de akkor vajon a szék is él ugyanúgy mint én? akkor meghal amikor eltávolodok tőle? vajon a székek meghalnak és akkor reinkarnálódnak amikor újra rájuk ülünk?
lol ennyi sületlenséget.
kinntről félelmetes földönkívüli zajok szűrődnek be. kutyám kicsit nyüszít, szemem mögött finom minták. fogadok a melatonin az oka.

A halál a legdurvább hallucinogén élmény.Vagy az is lehet hogy az élet a legdurvább hallucinogén élmény. valamelyik a kettő közül lesz az. ebben biztos vagyok.

2011. szeptember 12. 23:55

Úgy gondoltam közzé teszem, hogy miként jöttem rá a nagy igazságra. A reinkarnáció valós jelenség, amit egy 6 éves koromban lévő "életérzéssel" próbálok bizonyítani. Ez egy olyan életérzés, amit egy ilyen korú gyerek nem ismerhet, ezért utalásnak tekintem előző életemre. A történet teljes mértékben valós, és emlékezetes számomra, és nagyon durva is ez mellett. 6 éves koromban történt, még nem jártam iskolába. Otthon találtam egy fecskendőt a szekrény tetején. Teljesen új volt, még a csomagolásban. Kíváncsi gyerekként nagy nehezen kibontottam, hogy megnézzem mi az. Elkapott egy olyan érzés, hogy ezt magamon ki kell próbálnom. Felszívtam bele vizet, és mint a rendes heroinisták, pontosan a megadott helyre belőttem magam vele, szerencsére a vénám nem találtam el, de mint nagyjából egy profi a megadott helyre. Egy olyan érzést tapasztaltam, hogy minden szép, roppant kellemes volt, és mintha ismerném valahonnan ezt az érzést. Éreztem hogy többször is szükségem lett volna erre az érzésre de gyerekként a szerencsére a tűtől való félelem volt a meghatározó így nem ismételtem meg a dolgot. Valószínűleg előző életemben heroinista lehettem, mivel úgy éltem ezt át, hogy nem is tudtam hogy létezik ilyen. Csak általános iskolás koromban tudtam meg hogy létezik olyan tabletta amit ha bevesznek rászoknak, legalábbis mindig ezzel ijesztgették a gyerekeket a suliban. Eddig ezt egy önsértő hajlamként tekintettem, de kb. 2 hónapja egy trip során jöttem erre rá. Talán az előző életem magyarázat lehet arra is, hogy egyáltalán a fórumon vagyok. Szerencsének tekintem, hogy nem az ópiumszármazékokat választottam, hanem a pszichedelikus szereket, mert erre legalább fizikailag nem szokok rá, de veszélyeztetettnek tartom magam, mert 10 éve élek ilyen szerekkel kisebb megszakításokkal. Sok egyéb dologra is sikerült visszavezetnem előző életemmel kapcsolatban, de találnom de talán ez a legérdekesebb.

2011. szeptember 12. 21:49

"A halálért nem haragszom az Istenre. A haldoklásért igen. A létezés megteremtése a <<Legyen!>> isteni jóindulatot sugároz. A létezés befejezése, a <<Ne legyen!>> istentelenül gonosz.
A megtestesült és megfeszített Isten - maga az ember. Én vagyok Jézus, akit valaki kerget bennem, mert <<nehéz neki az ösztön ellen rugódznia>>. Az a valaki is én vagyok, aki kergeti őt."

Popper Péter

2011. szeptember 12. 16:15

(ha úgy érzed, hogy magyarázatom túlságosan kívül van a divatos spirituális redundancia, valamint a közérthetőség határmezsgyéin, s hirtelen kérdéseid támadnának, melyeket továbbagyalással nem tudsz megoldani/avagy olyan észvesztőbe jutnál - a pszicherintusban -, ahol segedelmem potenciálisan jelentős lehet, akkor jelezd bátran.)

2011. szeptember 12. 15:42

Revemu:
csak egy illúzió volt, amikor megértettem, hogy miért van a lényeknek halálvágya azon felül, hogy meg akarnak szűnni/meg akarnak szüntetni egy léthelyzetet.
akkor azt láttam, hogy végtelent közelítő dimenziókban renderelődik ugyanaz a helyzet, és amikor az tökéletes lesz, akkor a tökélyt elérő anyag - emberek esetében a tudatos alany - törlődik a rendszefolyamatokból, és néha szintet lép, de ugyanakkor ennek az anyagnak a többi dimenzióba akkreditált hasonmása is megszűnik (baleset, öngyi, egyéb...), sok esetben átkerül egy másik renderbe (reinkarnáció). de van amikor más történik, ám azt az élményement nem tudom még értelmezni, mivel tudásom felett áll.

ennek a változásnak vannak fájdalmas és orgiasztikus oldalai is, e jelenlegi szempontból, mint a már említett illúziót, mint potenciális észlelést vizsgálva.

persze ez egy, az eleve elrendeltséget igazoló, zavarbaejtő élmény volt.

601. Én+te+ö=gén

2011. szeptember 12. 09:14

Audiofly:
Ne félj a józanságtól, az is csak egy átmenet :)

2011. szeptember 12. 08:58

bardo

Egy igazságot viszel A sírba

2011. szeptember 12. 02:42

A helyzet az, hogy egy bizonyítékot találtam hogy kik is vagyunk valójában. Ne féljen senki se a haláltól, csak egy átmenet. Most kész vagyok de egy józan pillanatban közzé teszem vagy egy sírba viszem az igazságot.

2011. szeptember 7. 21:19

kérlek mesélj még erről... te ezt hogyan élted meg?

2011. július 28. 11:53

(az eleje az előző posztban kezdődik)

[...] Figyeltem, vártam felhevülten, izgatottan mégis kiváróan. A tekintetemmel hol a távolba, hol közelre és jobbra-balra szemlélve a terepet, szokatlan neszekre-zajokra lettem figyelmes amik mintha jeleznének, hogy ez valaminek az előszele. Gyanúm beigazolódott, ezek a furcsa motoszkálások a levéltakaró alatt csak felerősödtek és megsokszorosodtak, valami már tényleg a közelben volt, mikor is az egyre közeledő, felerősödő zavaró hang már-már irritálni kezdte a fülemet, hirtelen egy furcsa, új érzés volt bennem amit még soha sem éltem át ilyen mélyen, arcomon a kíváncsiság jele átváltozott, elborult, és félelembe burkolózott. A szörnyű elviselhetetlen sikoltó-üvöltő hang már csak pár lépésnyire lehetett tőlem, de a forrása még nem mutatkozott meg. Egyszer csak abban a pillanatban a lombkoronaszint egy sávban széttárult, és egyre csak közeledett felém, bár látni még mindig nem láttam, hogy ezt mi okozná. Ott fogott el az a különös érzés melyet még sosem tapasztaltam, a belső énemet szorította és nem engedte el, ugyanakkor a tudatom egy szemrebbenési idő alatt testem felkeltette a földről és menekülőre fogta. Abban a pillanatban majdnem azt hittem vége, olyan kilátástalannak még sosem éreztem magam, jobban még sosem féltem abban a pillanatban, mint egész életemben. Szerencsére nem vesztem oda, sikerült tovább mennem, ekkor a furcsa zajlások csillapodtak és bár még mindig úgy éreztem, hogy követnek, utam a természet irányítása alá helyezve már nem volt olyan intenzív félelmem és talán igen, abban a pillanatban lehet, hogy valamit láttam de lehet, hogy csak éreztem, de nem volt idevaló dolog. A túrám során rengeteg rejtélyes kalandon estem át (ennél talán még extrémebbeken is), csak az már nem ebbe a témakörbe tartozik. Viszont egyszer rászedem magam és leírom az egészet, mert ez a nap eléggé meghatározó volt számomra és nem szeretném, hogy nagy része feledésbe merüljön. Nagyjából ez volt az első alkalom, hogy ilyen módon szemtől-szembe néztem saját magammal, egy szembeállítást kaptam Én és Halál(?) között...

2011. július 28. 11:12

ideaweed,

Bocsi a megkésett válaszért, azért még kitárgyalhatjuk az esetemet.. Mivel te is gyanítottad, hogy te onnan a gép előtt esetleg félreértelmezhetted az esetemet amikor 'menekülnöm' kellett így hát leírom részletesen.

Szóval, aznap reggel kezdődött az egész badtripem aminek kiváltó oka egy para hallucináció volt (fegyvert fogtak rám amit teljes mértékben de külső szemlélőként éltem meg, olyan volt mintha előre láttam volna meg, hogy mi fog történni és tulajdonképpen ezért is kezdtem gyorsan elmenni onnan. Gyakorlatilag egy pillantásnyi időre lejátszódott előttem az egész jelenet, akkor jött a gyors eltiplizés onnan két haverral együtt. Az utunk most a nagyvárosból egy közeli kisvárosba (lakóhelyünkre) vezetett, ahol gondoltuk hogy megpihenünk egy elhagyatott tákolt házikóban ami a kisváros csőszének a telkén helyezkedett el. letelepedve a kisházban gondoltuk hogy egy kis nyugalom érdekében elszívunk egy jointot. Kis relaxálás után hogy-hogy nem odakeveredett autóval a csősz, ahonnan a két haverom a futás opciót választotta, én utánuk (szerencsére jó futó vagyok) így hát legelőre kerültem ahol haveroméktól elváltam, én a kis városka peremterülete felé futottam amit erdősávok vesznek körül, kalandos út vezetett oda, nem is tudom miért oda mentem, valami úgy éreztette velem, hogy ott csakis biztonságba lehetek, ígyhát én arra is mentem :)
A következő fejezet pedig már, hogy az erdőben tartózkodok, furcsa hangok elől bóklászok étlen-szomjan-fáradtan, a háttérzajok továbbra sem akartak megszűnni, ha megálltam pihenni csak egyre erősebbek voltak, már-már érthető szavakat véltem felfedezni mint az "arra ment!-ott van!-keressétek!" szavakat, mivel úgy gondoltam kutyával is keresnek ezért egyik pulóveremtől megváltam és otthagytam. Tovább bóklászva céltalanul, a természetben felfedezni véltem olyan gyönyörű dolgotat amit amúgy lehet, hogy sosem láttam volna meg :) mivel étlen-szomjan voltam már ott több órája, ezért a salátára hasonlító növényekből elkezdtem fogyasztani (sóskát találtam is) továbbá kísérletezgettem pár növénnyel még, plusz egy patakból is ittam pár kortyot (ismertem a forrását, ami régebbben még iható volt).
Majd amikor már nagyon fáradtnak éreztem magam és elegem is lett az egészből hogy folyamatosan "követnek" azaz hallottam azokat a neszeket, fura beszédszerű hangokat, és a még furább nem épp emberi beszédhez hasonlító hangokat, láttam mindenféle mozgásokat messziről a leveleken-ágaok keresztül, motoszkálásokat is véltem felfedezni, néha egy-egy kisebb madár riadtan repült el tőlem nem messze, mintha jelezné erős, nyugtalan csiripelésével, hogy ott valami nem frankó. Szóval, elhatároztam magam, hogy most inkább kiderítem, mi is az ami nem száll le rólam, és ha baj is lesz belőle, de inkább már tudni akarom hogy szívatnak-e vagy tényleg követnek és keresnek, csomó minden jutott akkor eszembe, de nem érdekelt, csak tudjam már meg végre, hogy mi ez az egész. Akkor fogtam magam, és egy nagyobb fának a tövében leültem, letámasztottam magam mellé a sétabotom, és figyeltem...
folyt köv.. :)

2011. július 27. 18:00

2011. július 25. 15:09

Ha már halál a téma, akkor vannak itt problémák, melyeken talán segíthet az öngyilkolásba menekülés, de ez pillanatnyi megoldás biztosít csupán. Mert van egy teóriám, ami igazából nem is az enyém csak úgy összeszedtem leszűrtem. Aminek a lényege a következő; Igazából Dantés Szóval Meghalsz bekerülsz egy szintre a rezgésed határozza meg (rezgés alatt mit értek? passz nem olvastam még eleget) melyik szintre kerülsz. Teszem azt van egy problémád és menekülsz a halálba mert akkori lelkiállapotodban azt az egyetlen kiutat látod magad előtt és megteszed meghalsz az akkori rezgéseid a kétségbe esés rezgései a kilátástalan rezgéseidet viszed magaddal egy másik tudatállapotba amik ott felfokozódnak felerősödnek és még gyötrelmesebb, kétségbe esettebb helyzetbe kerülsz. Vagyis ha Én most megölném magam (persze nem teszem) a problémáim miatt amiket igazából megtudnék oldani csak idő és tisztán látás kérdése ez tegyük fel 7 szintből 3as 4es (csak viszonítás miatt vannak számok) az a halálban az 1es szín a leglentebbi a legmocskabb szemetebb szint. Vagyis ha öngyi leszel, csak a saját magad dolgát nehezíted meg sokszorosan. De ez fordítva is igaz haqwa jó állapotodban halsz meg boldogan "élettel telin" akkor teljesen más szintre kerülsz. Persze ezek függenek a teteidtől, amiket az életben végbeviszel meg rengeteg más tényezőtől is, de Én így tudom elképzelni a halát!
Persze ez talán az én gyermeki fantáziámnak köszönhető meg talán a naivságomnak is, mert nem minden van ám úgy, ahogy azt elolvasod sok a belemagyarázás meg igazából minden emberfüggő a halál is. Igaz mindenki meg hal de a halál még is csak a sajátod. Lehet nem érthető sokak számára amit írok meg érdektelen is de nekem qwajol esik ezeket leírni és aztán majd átgondolni újra és újra aztán meg megint megalkotni egy "saját" teóriát nem feltétlen a halállal kapcsolatban. És ha kérhetném, ássátok alá az elképzelésemet vagy épp ellenkezőleg támasszátok alá!

"Viszont egy valamit nem értek még mindig és talán itt valaki tud rá választ adni, hogy miért történt az, hogy mikor fekszek és már majdnem!! elkapott, egyszerűen valami ösztönszerűen elindított, azzal a tudattal, hogy nem adhatom fel. így tovább folytattam a menekülést "
A félelem! a félelem az élet mozgató rugója valamilyen szinten a félelem miatt élünk. Félünk a haláltól, nem akarunk meghalni, mert félünk attól, hogy mi lesz aztán A félelem az egy nagyon meghatározó dolog az emberek életében még a legkilátástalanabb helyzetben is képesek vagyunk bármit megtenni, hogy a félelmünk ne valósodjon meg. De persze ez is csak az én f@szs��gom, agyszüleményem. Rengeteg logikai K.O. ba keveredem saját magammal. És ezért is várom, hogy valaki betámadja ezeket vagy éppen alátámassza, mert megakarom nézni, hogy ezek amiket most ki írok azok a más valóságában mennyire helytállóak. És sajnos nem vagyok, eléggé összeszedet, belekapok sok mindenbe sok mindenről van fogalmam de igazából nem elég mélyre hatóak ezek és szeretném elmélyíteni a tudásomat amihez kellene a daathosok segítsége is!!
Revemu kicsit nem értem nagyon mi üldözött téged az erdőben Talán Te magad ? Ha nem gáz leírhatnád bővebben, engem érdekel. Meg az is, hogy jól értem e itthon a gépelőt.

2011. július 24. 01:02

@ideaweed
"Vannak még valakinek hasonló "problémai"? Vagy egyedül vagyok? Vagyok e egyáltalán vagy tok e ti egyáltalán?"

Nos nem is tudom hol kezdjem ezt... úgy gondolom egy cipőben járunk, és köszönöm hogy leírtad ide ezeket, én nekem sajnos nem volt még elég bátorságom hozzá, hogy ilyen dolgokat osszak meg. Őszintén szólva még most is félek egy kicsit, mert mint írtad paranoiás vagy - ez rám pont ugyan úgy illik, a gondolataid, elméleteid mintha csak az enyémek lennének...

"Vagy csak a valóságom vagytok Ti akiket megteremtettem mert akkor tuti nem tud segíteni rajtam senki, hisz Ti Én vagytok! "

És ha én is ugyan ezt gondolom? akkor most ki-kinek a valósága? csak azért kérdezem mert ugyan ez a kérdés rengetegszer felmerült bennem, annyira hihetetlen hogy mikor ide tévedtem a fórumra egy teljesen más oldalát ismertem meg, most meg mintha azonosulni tudnék rengeteg leírt dologgal itt. Hogyhogy ide kerültünk sok hozzám nagyon hasonló életszemléletű emberekkel együtt? Úgy érzem, mintha számomra az életben lenne valamiféle teljesítendő dolog, amire próbálok rájönni, de egyszerűen nem megy. Mintha már csak 1 oldal hiányozna egy könyvből amibe le van írva a "titok" (remélem érthető mire gondolok,). Titok alatt én ezt a megkeresendő dolgot esetleg elméleti tudást értem, amit úgy érzek kötelességem megkeresni. Rengeteg minden dolog ami történik velem úgy történik mintha egy előre megírt forgatókönyv lenne, néha-néha (nem tudom hogy/miért) de sikerül kikövetkeztetnem/rájönnöm/ráéreznem hogy néha mi fog történni, (bár nem konkrét dolgokat de eléggé rá tudok érezni). nem olyan rég volt egy elég durva élményem ahol megtapasztaltam nagyon sok mindent, gyakorlatilag egy úgymond 'badtrip' alatt erdőkben kellett menekülnöm mert a para hajtott, fizikálisan és mentálisan is nagyon leterhelt az a nap, ott jöttem rá nagyon sok mindenre, ha már a Halálról témában vagyunk akkor elmesélném hogy az erdőben menekülés közben már nagyon fáradtan étlen-szomjan órák óta rohanva, hasalva és térden kúszva mentem a dzsindzsába mikor is egyszer úgy gondoltam hogy már nem bírom tovább és feladom... ekkor fogtam a sétabotom, letámasztottam magam mellé és egy fa tövében feküdtem le mivel már nem bírtam a menekülést a folyton követő hangoktól. Lefeküdtem a földre és vártam, hogy az a 'valami' ami követett végre felfedje magát és inkább vállalom még azt is mostmár hogyha baj lesz, de valamiért amikor közeledett hozzám, azt láttam a földön fekve hogy a fák úgy hajolnak szét mintha valami óriás lökdöste volna őket, viszont nem láttam semmit! ha jött is ott valami felém akkor láthatatlan volt az biztos. Viszont egy valamit nem értek még mindig és talán itt valaki tud rá választ adni, hogy miért történt az, hogy mikor fekszek és már majdnem!! elkapott, egyszerűen valami ösztönszerűen elindított, azzal a tudattal, hogy nem adhatom fel. így tovább folytattam a menekülést amit most nem szeretnék részletesen kifejteni (pedig történtek érdekes dolgo velem) mert nem férne ide ki de akit érdekel, azzal szívesen megosztom, és bocsi hogy ilyen hosszúra sikerült és kicsit elkalandoztam...

2011. július 23. 18:03

A halál az nem más mint te magad szerintem. Mikor meghalsz átkerülsz egy másik tudatállapotba ahol csak Te vagy és a gondolataid. Én úgy tudom elképzelni mint egy trippet csak egy "kicsit" intenzívebbe. :)
Az életben az a szép mikor padlón vagy de teljesen totálisan mélyen és napok, hetek, hónapok esetleg évek múltán kimászol ebből a lelki pöcegödörből és meglátod a tiszta fényt ami fent van, fent ahol eddig is volt de Te ezt nem láttad hisz a saját magad meg akasztásán voltál rajta végig aztán jön egy pont mikor már nem foglalkozol ezzel valamiért teljesen elmúlik ez a a posvány silány lét és fent vagy élvezed és azt mondod Ez igen! ez az élet! Aztán idővel megint meg kapod a badtripet saját magadban és az egész kezdődik előröl. És a lényeg ebben szerintem, hogy minél durvább badtripet élsz át annál jobban erősödsz fejlődsz kitartóbb leszel
Visszatérve talán ezek azért vannak ezek a meg akasztások, hogy a halálodnál(ahol intenzívebb a jó és a rossz érzés) már valamilyen szinten fel legyél készülve.
Remélem értitek és remélem megtudjátok cáfolni az írtaimat.
Vagy csak az én valóságomban van ez így? Lehet.
Elvagyok már veszve azt érzem aztán meg, hogy megvagyok, jó helyen vagyok minden ok. Érdekes dolgok mennek végig a fejemben csak már nem mindig tudom hova rakni ezeket. Talán pszichológushoz kéne mennem és elbeszélgetni vele a fejemről. De Segíts magadon és Isten is megsegít!
Isten maga képére teremtette az embert. Vagyis akkor mi magunk vagyunk az Istenek?! Én ezt teljesen helyén való meglátásnak vélem. csak már túl sok információt kapok és nem tudom ezeket hova rakni. Paranoiás is vagyok meg túl sokat vagyok lent és fent.
Vannak még valakinek hasonló "problémai"? Vagy egyedül vagyok? Vagyok e egyáltalán vagy tok e ti egyáltalán? Vagy csak a valóságom vagytok Ti akiket megteremtettem mert akkor tuti nem tud segíteni rajtam senki, hisz Ti Én vagytok!

2011. július 19. 16:00

Szerintem a lustaság is félelem következménye, félsz hogy kifáradsz, vagy félsz hogy rosszul csinálod, vagy rosszat teszel, mindentől lehet félni, nem megmozdulni a legegyszerűbb, amikor gúzsba köt a félelem.
Nálam ilyen a halogatás is (persze magamnak készülődésként adom el..:D), majd ráérünk még... De manapság már próbálok aktivizálódni és ez segíti önbecsülésemen - ha elérek valamit, ezt csak cselekvéssel lehet megvalósítani. :)

590. uncensored

2011. július 19. 01:27

amikor először gondolkoztam a halálon akkor az rémisztett meg, hogy a végén talán majd azt fogom gondolni, hogy elpazaroltam az életem
és még most is úgy gondolom hogy az rettenetes lenne.

ugyanakkor képtelen vagyok mozdulni - mi ez? lustaság, kishitűség, félelem? csak én érzem úgy, hogy folyamatosan a felkészülés fázisában vagyunk? mire készülődünk akkor, mikor lépünk már, és hova?

589. neutroncsillag

2011. július 18. 23:34

Igen. Sokszor nekem is nem az elmúlásom elképzelése a ronga, hanem, hogy itt kell majd hagynom a szeretteimet, és azokat a dolgokat amiket szeretek.
Előbbit könnyen áttudom lépni, hisz tudatos vagyok arra, hogy csak utazáson veszek részt, s egyik forma sem állandó ami körülvesz, a testem sem az. Voltam már spermium is, akkor olyan formám volt, később összeolvadtam egy petesejttel ... ismét más formám lett, majd embrió lettem, egy alagútban haladtam a fény felé, majd megszülettem, folyamatosan változott a formám... Már holnap sem fogok ugyanígy kinézni. Végül elhasználódik ez a test, ez a rendje a dolgoknak.
És mind így vagyunk ezzel itt, de én megszerettem azt a fényt a szemekben ami az embereket élteti, azt hiszem ez hiányozna nagyon.

2011. július 7. 22:32

nekem pont most volt két olyan élményem amiben eljutottam oda hogy úristen meghaltam. de mivel 1 nap különbség volt a 2 között ezért amikor ez másodszorra történt már meg sem ijedtem, inkább elnevettem magam de mind a 2 nél szentül megvoltam győződve róla hogy úristen meghaltam. a másodiknál volt egy kis újjászületés is de ez nem volt elég erős. de ahhoz elég volt hogy újra gondoljam az életem.

érdekes hogy nem magamat féltettem hanem az állataimat és a rokonaimat. nem is tűnik olyan nagy dolognak a halál.
persze ezt nem tudom az igazihoz hasonlítani. Akkor is biztos elönt majd először a horror és a félelem, aztán a sajnálat, aztán a beismerés, aztán meg az egyé válás.
én nem hiszek a túlvilágban és reménykedek benne hogy számomra nincs. jobban örülnék annak ha a teljes megsemmisülés lenne sorsom. Annak van a legnagyobb értelme. vagyis ugyanakkora értelme lehet mint az életnek. Talán csak annyi hogy van. Az az értelme hogy van? Nekem ez már elég. Mint a digitális rendszer. a 0 és az 1. az is magában hordozza a végtelent és a semmit. Mint az élte és a halál. Talán az egyedüllét a legfélelmetesebb nekünk embereknek. az rosszabb a halálnál. én egész életemben utáltam az embereket. visszataszító lények. inkább vagyok állatok között. ha rájössz hogy működnek egyszerűek. De az emberek is. Túlságosan átlátszóak és kiszámíthatóak. De én csak most lettem ember. Eddig csak egy állat voltam.
Most hogy tudom ilyen könnyű meghalni ha választanom kéne inkább még az életet választom. Szerintetek az élet vagy a halál a piros pirula? vajon ha elfogadom meghalok? (nem a gombra céloztam ott alul :P csak most vettem észre hogy ott van, durva fless pillanat volt amikor észrevettem)

2011. június 23. 23:18

A lényeg a "halál-újjászületés"-élmény lehet.
Nem "megvilágosodni kell, hanem (valamilyen szinten) meghalni és újjászületni.
A sámánélmény is ez: minél teljesebben meghalni (a halált átélni), majd ezután
minél teljesebben újjászületni.
Én ezt egy kicsit átéltem (hangsúlyozom, kismértékben) négy szem fractal-maggal, de ez nem
volt elég gyökeres és mélyreható élmény. Háromszor hánytam tőle (ettem előtte 2-3 órával),
és mintha a hányással az összes "baromság" (tudás, ismeret, hit, fogalmak /amiket életemben kaptam és gyűjtöttem/ stb.) távozott volna
belőlem. A Jézus szájába adott "szükség néktek újonnan születnetek" szöveg egyből eszembe jutott. :-) Tisztának éreztem magam tőle és nevettem az
összes ostobaságon, amikkel mi, emberi lények képesek vagyunk azonosulni.

Egy authentikus ayahuasca-rítus dél-amerikai sámán főzetével és levezetésével valószínűleg igen erőteljesen képes
közvetíteni a meghalás-feltámadás élményt. (Erre valószínűleg mindannyiunknak szükségünk lenne (egy élet alatt egyszer).

Beavatás az soha sem jelentett mást, mint meghalást-feltámadást. Ez lenne az alapvető élmény, a "megismerés" valós eszköze.

A "meditáció" szerintem egy pótszer, egy olyan legális "út", ami nem vezet sehová. Exoterikus forma, a történelemben soha sem működött ilyesmi,
viszont nem sért érdekeket. Nekünk a jelenlegi vallásos és egyéb tanításokban egy csomó "zöldséget" hordanak össze (megszabadulásra vezető eszközökként, utakként).
Az a probléma, hogy a bevált, autentikus recepteket nem ismerjük; magukban pedig nem olyan komoly hatásúak a növények.
a helyes keverésen és elkészítésen múlhat minden (+természetes környezet, kellő és alapos felkészülés stb.)
Ennek az alapvető élménynek jelenleg csak a "vallásos"- és egyéb jellegű pótszereiben részesülünk (leginkább elméleti "limonádéban"). :-)
A társadalom irányítóinak és (a tőke) tulajdonosainak nem érdekük, hogy az ember valamilyen szinten a létezés misztériumába
beavatást nyerjen, mert akkor csökken a "nyáj". Kevesebb avulós gagyit, értéktelen (szellemi-, fizikai- ) bóvlit lehet elsózni stb....

Nekem kb. az "ősvíz" az ősélmény, az "Isteni Anya", semmilyen "hímistent" nem látok... :-) Amikor csak úgy magamban szemben ültem estefelé a tengerrel
(Görögországban) az nekem mélyebb és bensőségesebb élmény volt mindenféle (irányított-, vezetett- stb.) "(ál)meditációnál". :-)

A világnak sok minden "jót tenne", a szellemi- fizikai profitnak viszont sok minden árt. A társadalom tele van olyan utakkal, amelyek valójában
sehová sem vezetnek... Viszont mindenki, aki járja, úgy tesz, mintha az út vezetne valahová. :-) Mi emberek, valójában egymást bolondítjuk.

cellux: én egész életemben az "igazságot" kerestem, de már nem hiszem, hogy létezik ilyesmi. Valójában az egész keresés nem volt más, mint "súrlódás" és "hevülés".
Nem a cél a fontos, hanem az, ami kialakulhat (esetleg). ha létezik ilyesmi.
A cél valójában katalizátor.
Már a világot sem akarom megmenteni. :-) (Ezek valójában csak elméleti kategóriák, melyekkel az ember az energiáit pocsékolhatja.)

2011. június 22. 23:40

Ez nem rossz gondolat Cellux,
(bájdövéj nagyon kíváncsi vagyok egy ilyen élményre, majd ha ideje lesz megtudom:)
viszont sok példa létezik a halálközeli élményt megélt emberek sorsfordulásáról.
pl nem is tudom hogy Frecska Ede vagy Feldmár András mesélte/írta, hogy valahol kísérleteztek nagy mennyiségű LSD-vel olyan alkoholistákon, akiket már reménytelen esetnek bélyegeztek mindenhol. Azoknak az embernek akiknek volt halálközeli élménye, nagyon nagy aránya egyből fölhagyott az alkoholizmussal.

vagy dél-amerikában foglakoznak az ottani szakramentummal erős függőséget okozó kábítószerfüggők gyógyításán. ez mondjuk nincs vagyis nem tudok róla h bizonyítva lenne, de szerintem abban is sok szerepet játszik a halál/újjászületés. olyankor az ember rájöhet hogy ebben a testben csak egyszer él a földön és hogy ezt a csodát eldobni magunktól.. .butasááág

vagy a discoveris majdnem halálos állat támadást vagy balesetet túlélt emberek :D de tényleg :)

2011. június 22. 21:10

"Közel sem olyan hatékonyak, mint amiket összeírogatnak róluk."

De segíthetnek jókat álmodni. Én több mint 10 éve vagyok az első fél-varázslós tripem hatása alatt, és néha azt érzem, az életem minden fontos dolga abból, az akkor útjára indított folyamatból bomlott ki. Ez az élmény begyújtott egy drive-ot, amit semmi más nem tudott volna begyújtani.

Hozzátenném, hogy azóta egyetlen emberrel nem találkoztam, akit úgy megérintett volna a pszichedelikus ősélmény, mint engem. Számomra felfoghatatlan volt, hogy sokan erre is csak egy N+1. tapasztalatként tekintenek, amit be lehet rakni a zsákba, és utána tovább tudnak menni úgy, mintha mi sem történt volna. Aztán rájöttem, hogy az emberek 99%-a nem azt éli át pszichedelikus szer hatása alatt, amit én átéltem. És azóta gondolkodom azon, milyen kontextus kell egy ilyen mélységű, ennyire direkt és kikerülhetetlen, minden hamisságot az igazság erejével szétfeszítő élmény létrejöttéhez. Azért pörgök a pszichedelikus pszichoterápián is, mert szívesen látnám, ha a társadalom által elismert tudósok (pszichológusok, pszichiáterek) gondolkodnának azon, miként lehet az embereket egy ilyen mélységű átéléshez hozzásegíteni. Úgy érzem, ez a világnak jót tenne. Meg kéne találni azt a kulcsot, amivel a halál-újjászületés élmény megbízhatóan kiváltható, mert ez lehet a kulcsa az emberiség globális tudati forradalmának, és megmenekülésének. (Legalábbis az én álmom erről szól.)

2011. június 22. 13:29

realizálás, bölcsesség, túlélési potenciál változás, hasznosság, hasztalanság, manipuláció.

Haszon

Amég haszon van, nincs bölcsesség és az a bizonyos semmi nem válik mindenné, kínzó tüzes semmi marad.

Egy haszonember meglát egy virágot, mire gondol ?
Ilyen olyan ennyit annyit ér.
Tépjük le adjuk el vagy oda mert akkor...

Haszon nélkül a virág, evidencia.
Egy olyan evidencia amivel képesek vagyunk kommunikálni egy hasznot nem ismerő szférában vagy síkban.
Mert VAN.
Így egy csövesnek odaadni a nálad lévő csokit se fáj.

Enteogén lökéssel elért egóhalál, fizikai halál ?
Nekem úgy tűnik, hogy csak itt kezdődik el igazán.

2011. június 21. 23:11

A "saját természetünkkel" csak az a probléma, hogy nem több egy elképzelésünknél (a sok közül).

Valójában nincs saját természetünk, hacsak nem a töküres semmi.

Persze lehet, hogy a lét(ezés), megnyilvánulás nem egyéb, mint egy kifordulás, mely állapotban minden fordítva értelmeződik.

Talán a "nem-lét", a töküres semmi: maga Isten... persze a megnyilvánult minden nézete csak tévedés lehet.

A megnyilvánulásban minden instabil és folyamatosan mozgásban van, áramlik.

A pszichoaktív szerek sem segítenek senkin, csak ideig-óráig tűnik úgy, hogy használnak... (valójában az önbecsapás egy újabb módszerét jelentik).
Egyre újabb és újabb önbecsapási módszereket keresünk és találunk. Ebben, mi emberek, nagyok vagyunk.

Lehetséges, hogy egyszer az életben szükségünk lenne egy erőteljes beavatásra (gondolok pl. az ayahuascára).

Ennek egy erőteljes és intenzív élménynek kellene lennie egyre fokozódó rosszulléttel (közeledés a halálhoz), majd rituális és szükségszerű hányással (megtisztulás, újjászületés) ...
Ezt egy élet alatt csak egyszer lenne szabad alkalmazni.

A sámánok valójában az anyagok, növények kombinálásának tapasztalati tudományát ismerték, ez hagyományozódott közöttük szigorú titoktartással.

Az Amanita Muscaria-t is (talán) tejjel keverték el, majd lisztet adtak hozzá és erjesztették. Valószínűleg egy alkoholos, részegítő, mámorító ital lett belőle.
Mi ezeket a pontos recepteket nem ismerjük.

A "kísérletezgetés" pedig nem vezet jó eredményekre.

Azt hiszem az eladók érdekeinek megfelelően erősen túl vannak dicsérve a jelenleg kapható pszichoaktív növények.
Közel sem olyan hatékonyak, mint amiket összeírogatnak róluk.

2011. június 20. 14:53

Ha egy paranoid, antiszociális hullámból kikerülsz az is egyfajta megváltás, de ha nagyon kell sz*rnod és lerakod a csomagot az is. Persze lehet mindig mindenre azt mondani, hogy minden egy, meg minden van meg nemis, meg hogy az van, ami van és mindenki buddha csak nem ismeri fel. Így is úgy is tennünk kell azért, hogy közelebb kerüljünk saját természetünkhöz. Az a ritkább, amikor magától történik mindez, főleg, ha azt nézzük, hogy saját elképzeléseink általában csak korlátoznak ebben.

2011. június 20. 10:49

"Meggyőződésem, hogy az Univerzumnak nincs semmilyen középpontja. Mi mégis középpontokat alkotunk képzeletünk anyagából és mindent eköré a nemlétező középpont köré igyekszünk integrálni."

akkor tagadod az ősrobbanást.
a multiverzum(ok)nak talán nincs középpontja, max egyfajta fraktálmező, ami mentén az egész ki-be generálódik.
az egész rendszer központok alapján működik, azok köré és által szerveződik, persze, hogy pszichoszociálisan is ezt reprezentáljuk.

2011. június 20. 00:03

A modern kor az unalmas. :-) Leválasztottuk magunkat a valóságról (az életről).

cellux: kb. egyetértek... Túl okosak nem lehetünk. Elvileg örök a mutatvány, de azon belül minden tartam átmeneti. "Törekedjünk hát fáradhatatlanul." De mire és hová?
Azt hiszem a Teremtő vétkezett... mi pedig szívunk és örülünk (felváltva).
Persze, ha nincs teremtő, aki az egészet teremti, akkor nem vétkezik senki.

"Akár egy halom hasított fa
hever egymáson a világ
szorítja nyomja összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált..."

578: a rendszerben mindíg van önoptimalizálási törekvés (ami mindíg reaktívan, megkésve működik)... a társadalom is épp ilyen.
Gondolat: a világfolyamat kb. annyira optimizálható, mint a Windows. :-)
...ha már semmi sem működik, reset-elni kell és újraindítani... ha ez sem segít: formázni és újratelepíteni...

deeptrip: arra gyanakszom, hogy nem létezik semmilyen megváltás.... Minden éppen olyan, amilyen.
Gondolat: sok van, mi csodálatos, de az embernél furcsább és szokatlanabb lényt még nem találtam.
Furcsa képzelő-, hívő-, azonosuló-lények vagyunk. Bármivel képesek vagyunk azonosulni és bármiben képesek vagyunk hinni... és ezen azonosulások, hitek, elképzelések mentén igyekszünk magunkat felépíteni.
Az ember: álmodó lény. Saját álomanyagából építi fel világát. Persze világa mindíg csak félig valódi... Mint minden.

Meggyőződésem, hogy az Univerzumnak nincs semmilyen középpontja. Mi mégis középpontokat alkotunk képzeletünk anyagából és mindent eköré a nemlétező középpont köré igyekszünk integrálni.

2011. június 19. 20:21

Szerintem előbb mindenki váltsa meg saját magát, ha az megy akkor lehet másoknak is segíteni ebben, de addig csak másokban próbáljuk kiélni azt amit magunkban kéne legelőször.

2011. június 19. 10:04

a világmegváltás-típusú vágy hátterében az az elképzelés húzódhat meg, hogy az álmot alkotó világfolyamat optimalizálható. ha ennek a vágynak a megjelenésére úgy tekintünk, mint a világfolyamat lényeken keresztül megvalósuló önoptimalizációjára (mint egy fizikai rendszer egyensúlyi állapotra törekvése), akkor ezzel megint kihúztuk a dualitás méregfogát: elfogadhatóvá, sőt szükségszerűvé válik minden emberi ténykedés, ami jól-rosszul, de erre irányul, és azok a törekvések is, amik a világoptimalizálási folyamatot próbálják optimalizálni.

2011. június 19. 09:38

ensophor: ja. "Egyszerre vagyunk és nem vagyunk." ennyi.

azt hiszem, levonhatjuk a végkövetkeztetést: mindenki csináljon, amit akar - vagy amire a Lény / folyamat / matematikai szükségszerűség vezérli. :)

az erkölcsnek, rendnek, struktúráknak - és mindannak, ami az itt kifejtett gondolatoknak értelmet ad - úgyis csak az álomvilágban van realitása. de ha csak az álomvilág van, akkor minek fájjon a fejünk amiatt, hogy álmodunk. vállaljuk be az álmot, és csináljuk, mindenki úgy, ahogy jónak gondolja.

így minden, amit elítélsz, egyszerre legitim dologgá válik, és nincs többé mit megváltani. lehet visszamenni dolgozni.

2011. június 19. 01:41

2011. június 19. 01:40

sokatmondoo unalmak lenyomatai.
hallgassatok binauraalis zeneeket, de nem a butaabbik fajtaabool, vagy hepi multjovoe vektorokat, mint ez pl.> http://www.youtube.com/watch?v=CDJ20spGymE
ees igyatok minden uuszaas elooett rhodolia rosea teaat.

ui.>
koeszi ezeekiel a koezvetett eljutaast a cyriak nevuue youtube felhasznaaloohoz.

2011. június 19. 00:44

Azt hiszem, hogy a tudatosság sem segít (senkin); valójában egymás manipulálására és befolyásolására használjuk ezeket a szavakat. (A tudatosság valójában koncentrációt jelent, majd a koncentráció elengedését.)

A tudatossággal az a probléma, hogy valahonnan valahová szeretne vele eljutni az ember.

Mi emberek furcsa képzelőlények vagyunk, képesek vagyunk magunkat bármibe beleélni (bármivel képesek vagyunk azonosulni).
természetesen minden azonosulásunk (kivétel nélkül) csak átmeneti és mulandó lehet. (Tanúm rá a DMT-vel realizálható Unio Mystica-élmény.)

Azonosulhatunk "Istennel", "Buddhával", a "tudattal" stb., ezek mind csak mulandó azonosulások, melyek szükségképpen más azonosulásokká fognak átalakulni.

Valójában mi magunk sem létezünk stabil, értelmezhető lényekként.

Az sem létezik, aki azonosulhatna... és az sem létezik, akivel azonosulni szeretnénk. :-) Az egészet álomanyagból építjük fel. Álommókus álomtaposással generálja az álomvilágot. :-)

A nagy áramló semmi dinamikus áramlásában alrendszerekként, majd alrendszerek alrendszereiként igyekszik magát megragadni, értelmezni, azonosítani..., de valójában a töküres semmi, a nemlét áramlik és ölt egyre mulandó formákat (látszólag). Persze, ettől még a világ létezik. :-)

(A Tökéletesség az volna, ha az égvilágon semmi sem létezne és soha nem is keletkezett volna semmi.) :-)
(Amit állítani lehet (=pozitívum) az mulandó és átmeneti.)

Részáramlási benyomásokból, érzésekből, gondolatokból stb. építjük fel az "énünket".

Egyszerre vagyunk és nem vagyunk.

Mi mindíg csak az (érem egyik oldalát) szeretnénk realizálni, ami természetesen lehetetlen. ...ha az egyik oldalát unjuk a létezésnek, akkor a másikat szeretnénk realizálni, fixálni... Persze, nem lehet.

Létezni valójában egy furcsa, paradox (=folyamatosan ellentmondással terhelt ) állapot. (Alapvető kettősélmény.)

Az emberiség (egyik) nagy játéka mindíg az volt, hogy a létezéssel járó feloldhatatlan ellentmondást igyekezett feloldani.
Természetesen soha sem sikerült senkinek. :-)
Egyre csak újabb és újabb álmok születtek a "megoldásról", valamint az utókort hülyítették folyamatosan a "nagy elődök" érdemeivel, akiket követni kell... :-)

A Mahamudrában (a szahadzsában) minden egyben lobban, egyszerre születik... De csak, ha a generáló okok és feltételek épp olyanok, hogy így tapasztalódjon a törekvő mókusban. :-) X-ideig eltarthat, de úgyis át kell mennie előbb-utóbb önnön ellentétébe a folyamatnak.
...mert a rendszerben minden folyamat és minden jelenség önnön ellentétét generálja. Ez egy alapvető forgás-élményként jelentkezik.
Azt képzeli a naiv kereső, hogy emögött a kozmikus forgás mögött ott van Isten, a Mozgató stb., pedig valójában semmi és senki sincs a mozgás mögött, csak a definiálhatatlan és meghatározhatatlan, elérhetetlen és realizálhatatlan Töküres Semmi. :-) (A mai buddhizmus már erre spekulál, így próbálván tanítványokat szerezni a mesterek megélhetését biztosítandó.

Semmilyen állítható minőség, entitás, lény stb. sincsen az Univerzum mögött. Semmilyen Legfőbb Lény sem létezik, aki az Univerzumot mozgatná, teremtené és felügyelné.
Ezért illuzórikus minden út és ezért illuzórikus pl. a megszabadulás stb.

Remélem érthető voltam. :-)

2011. június 18. 22:07

ezékiel:
mivel csináltad?

2011. június 18. 20:34

"te vagy valójában az élet fája, csak nem látod a kapcsolódást a feletted uralkodó hatalom és a te életcélod közt. valójában arról van szó, hogy el kell képzelned, hogyan csatlakozol Istenhez, és ő lehetőséget fog neked adni, hogy a képzeleteden keresztül megértsd, hogy mi a célod."

ez jó mélyről jött. és ismerős íze van.

amúgy nem hiszem, hogy tudatosan csinálnánk, amit teszünk (én legalábbis biztos nem). skizoid lények vagyunk mindahányan. a Nagy Szelf belülről noszogatja a kis szelfet, aztán a kicsi ebből vagy érez valamit, vagy nem. amíg nem érzi (csak csinálja belátás nélkül), addig harmónia van (Állat-lét), ha érezni kezdi, akkor egy jó időre minden felborul (daath userek nagy százaléka ide tartozik szerintem), végül ha eljut a dolog odáig, hogy a kettő összeér és a kicsi tökéletes eszközzé érik a Nagy kezében, akkor megint helyreáll a harmónia (Ember-lét), és folytatódhat a chop wood, carry water, csak immár megnyugodva, megértésben. truth shall set you free.

ensophor: "Ha kinyitjuk magunkat egy tágasabb valóságra, valójában a túlélési esélyeinket fogjuk lerontani" - én az első tripen jól kinyitottam magam, be is vetettem egy csáklyát - vagy mit - az univerzum közepébe, és kifelé jövet beprogramoztam az utána következő X évet, hogy szép lassan de biztosan behúzzon a tutiba. érdekes módon közben valamiért blokkoltam azt a képességemet, hogy belássak a szellemvilágba, így azóta egyszer sem sikerült átlépnem (azon a full reality deconstruction módon, ahogy az első tripemen), ezt azóta se értem, miért kellett, de manapság már nem fáj olyan nagyon. biztos valami "teher alatt nő a pálma" logika van a dologban (ha reprodukálhatóan kijuthatnék, semmi nem motiválna, hogy tegyem, amiért elküldtek, és állandóan csak DMT-znék).

azóta lényegében begyöpösödött ipari robotemberré váltam, hiperkockaként tolom a biteket balra-jobbra a nyugati modern civilizáció rabszolgájaként, de a Big Mac, a Red Bull és a Haribo gumicukor olyan nekem, mint Kwisatz Haderachnak a Fűszer, és ha eszem, titkos ujjongást érzek legbelül, hogy azért sikerült összekapcsolódni, ez a csáklyás dolog tényleg működik, és a halálnak végső soron nincs hatalma.

aztán, hogy tényleg így lesz-e azt nem tudom, de ez a fórum - legalábbis nekem - az álmodásért van.

2011. június 18. 13:22

"megértettem mi az a Daath, hogy miért találtam meg"

ezékiel leírnád ide is hogy mire jutottál,mi is ez a daath,mert szerintem egy internetes fórum,de lehet h nem csak ennyire profánul lehet látni,tényleg kiv vok hogy értetted meg és mire jutottál,cinizmus nélkül.
és most h megértetted miért fejezed be,nem most kéne elkezdened akkor ?
amúgy jó a DNA s video,(lefekvés előtt fogom hallgatni)
meg a tree of life is tetszik,kreatív munka,elmentem trip re jó alapanyagok :)
de mit keres SS induló a kedvenceid között ?:S namind1:D

én azért örülnék ha továbbra is írnál ha úgy érzed van mit megosztani akkor meg pláne :P

2011. június 18. 11:49

u.u.u.u.u.i.

hálám jeléül fogadjátok ezt a videót, nektek készítettem.
http://www.youtube.com/watch?v=upH-3jEmUQs

2011. június 18. 00:50

nos, most komoly dolgokról fogok írni itt, egyszer és utoljára. bárki, akit itt "megihletnek" e dolgok, gondoljon arra, hogy össze kell fogni ezeket a dolgokat, össze kell fognunk, nekünk, emberben leledző öntudatoknak.

666, ensophor.

"Valójában a társadalomban nem egyetemesebb tudatú emberekre van szükség, hanem olyanokra, akik úgy tesznek, mintha egyetemesebb tudatúak lennének."

mondandód elolvasás kezdetén tudtam az üzeneted. minden ott van az akasha krónikában. te vagy valójában az élet fája, csak nem látod a kapcsolódást a feletted uralkodó hatalom és a te életcélod közt. valójában arról van szó, hogy el kell képzelned, hogyan csatlakozol Istenhez, és ő lehetőséget fog neked adni, hogy a képzeleteden keresztül megértsd, hogy mi a célod.........

nos, a következő dolgot úgy érdemes hallgatni, hogy megpróbálsz légzésedre koncentrálni (jógi alkatúak előnyben) és csukott szemmel elképzelni, ahogy áramlik át minden egyes sejted membránjain ez a frekvencia. érdemes jó fejhallgatót, vagy 2.1(mélydobozos) hangszórókat használni, a frekvencia minden tartományának hallásához.

furcsa lesz, de ha nem ijedsz meg, és lélegzetvételed nyugodt, kellemes, akkor fantasztikus dolgot fogsz érzékelni. valamelyest csatlakoztál a közös tudathoz..
http://www.youtube.com/watch?v=cdGWI_WOUmA

kérlek bennetek ne ijedjetek meg, és köztetek, ki tudja érezni a szeretetet, ami ebben az oktávban van, az ne féljen írni sem, ha kérdése van, vagy esetleg ha valami olyasmit tud, amit nekem is tudnom kellene, hát azért írjon.

(azért az nagyon komoly dolog, hogy ebben a topicban írom meg az utolsó hozzászólásomat.... megértettem mi az a Daath, hogy miért találtam meg, szóval köszönöm mindazoknak, akik ilyen magas szintre vitték a gondolatcserét, és köszönöm az alapítóknak is, óriási jelentőségű munkát visznek végbe, és ha erről van valami sejtésük, hogy mit jelent ez, akkor különösen írjanak!:D)

Isten veletek,

Ezékiel.

2011. június 18. 00:36

Ensophor,
a dmt-ről, ayahuascaról és egyéb hallucinogénről: "ne téveszd össze a holdat, a holdra mutató ujjal" itt a pszichonautákban hallottam először és évekig nem is értettem, többszöri megnézésre sem...
Ezek a szerek tényleg életképtelenné tesznek, ha egy degenerált társadalomban akarsz "normális" lenni, de én nem hiszem, hogy a nem-normális egyedek életképtelenek lennének, sőt.
Ha nem tudod feldolgozni ezeket az élményeket, akkor nem tanítanak semmit és nem is lesz maradandó következményük, kitartás kell, hogy változz, nem is kevés.
Amúgy igazad van, teljesen egyetértek, ezek az állapotok nem felelnek a minden napi élet követelményeinek, de megvilágítják azokat, hogy helyesen lássuk a dolgokat, ezzel növelve életképességünket.
Lehet a társadalomnak arra van szüksége, hogy ne változzon semmi, de ez nem fenntartható, ezért bukik el mind, szépen sorban...
Az a társadalom, amely megtanít a változással élni, lehet csak "maradandó" s közben folyton változó.

2011. június 17. 23:27

564 yopo ono
Úgy gondolom a halál utáni létet az ember önnhittségében alkotja meg.
Azt hiszem az önhittség, (az önlétezés fontosságában való hit) az, ami által kialakul bennünk egy csomó tapasztalás a saját fontosságunkról, végtelenségünkről, halhatatlanságunkról stb.
Az istenképzet is így alakult ki bennünk, öntömjénezési célból alkottuk meg (persze az okosok idejében lenyúlták saját használatra).
Én azt hiszem, közel sem vagyunk ilyen fontosak (a kozmoszban), mi emberek, mint ahogyan azt magunkról képzeljük.
stb.

Egy fontos téma:
-ha a DMT komolyabb élménye olyan elementáris tapasztalás, miért múlik el igen rövid idő után ?
... (és jön utána a napokig tartó visszailleszkedés a valóságnak erre a szintjére)... és valójában semmi sem változik az ember életében, csak a jelenlegi, degenerált szabályok szerint működő társadalmunkban életképtelenebbé válik.

Arra gyanakszom, hogy pl. a Salviánál (ezt ismerem valamilyen szinten) egy növényi tudatot, tudatállapotot élünk át (abba visz vissza bennünket).

Az ayahuasca is elvisz egy az épp aktuális főzetre jellemző tudatállapotba, de szerintem ettől semmi sem változik valójában, csak az ember egy fokkal életképtelenebbé válik totálisan elmére, elmének kialakított világunkban.

Ez a társadalom amiben vagyunk és ami vagyunk nem képes folyamatos számolás, mérés, méricskélés, összehasonlítás nélkül létezni.
Nem hiszem, hogy ez megváltoztatható lenne.

Megfigyeltem, hogy amikor az elmém leáll és nyugalomban vagyok, valamilyen szinten örülve a létnek; ekkor kommunikációképtelenné válok, mivel nem nézem semmibe a szavakat és nem kívánom használni őket (és talán az elkülönült és elkülöníthető létezésben sem igazán hiszek)... de ebből az állapotból muszály újra kommunikáló elme-lénnyé válnom, hogy ismét a társadalom tagja lehessek.
Ahhoz, hogy a társadalom hasznos tagjai lehessünk nem kitágítani kell magunkat, hanem beszűkíteni és lefokozni. Ha kinyitjuk magunkat egy tágasabb valóságra, valójában a túlélési esélyeinket fogjuk lerontani (ami tök mindegy, mert úgyis véges és átmeneti minden mutatvány, tűnjék bármilyennek is az épp átélő számára).

Valójában a társadalomban nem egyetemesebb tudatú emberekre van szükség, hanem olyanokra, akik úgy tesznek, mintha egyetemesebb tudatúak lennének. A lényeg mindíg az, hogy ne változzék semmi. Ez a főszabály.

2011. június 17. 22:40

563 ezékiel
Én nem hiszem, hogy bárkiből is kiégtek volna a kannibalizmusra vezető hajlamok,
úgy gondolom, csupán a körülmények nem aktualizálják az ilyesmit.
Ha a körülmények úgy változnának, bármelyikünkben aktualizálódna pl. a kannibalizmus... :-)

Úgy gondolom, az egyén életképzelete sem bír abszolút jelentőséggel
(mivel minden egyén csupán a globális energetikai rendszer része).
Nem hiszek abban, hogy bármilyen összetett jelenség önmagában értelmezhető lenne.
Hozzá kell tennem a buddhizmusban sem hiszek. :-)

2011. június 17. 21:01

A halál nagy tanító ez egészen biztos, de sokszor korlátozó erő is lehet a belőle fakadó félelem.
Az élet ugyanakkora tanító, mint a halál azzal a különbséggel, hogy ő folyamatosan adja a leckét míg a halál egyszer jön, de akkor nem tudsz rá nem figyelni. Az élettel megteheted, hogy nem figyelsz rá, légvárakat építesz magadnak és egyre jobban elveszíted a gyerekkorban még meglevő nyitott világra figyelés képességét, aminek helyébe lépnek a megszilárdult elképzelések, amik izolálnak a tényleges környezetedtől.

Az őszinteségről meg egy mondás jut eszembe: az okos tudja mit kell mondani, míg a bölcs azt is tudja, hogy mikor-hogyan mondja el.

2011. június 17. 19:42

"40 éves kor alatt senki sem bölcs.

A bölcs tudja, hogy ezt amiben vagyunk és ami vagyunk: nem lehet megváltoztatni.

A léttől való megváltás valójában a halál.

Nem létezik semmilyen reinkarnáció, újraszületés stb., ezek csak elképzelések, álmok és vágyak az élet folytatásához."

tehát tök mindegy, hogy valaki egy teljesen steril - kulturális behatások szempontjából mindenképpen - környezetben tölt el 40 évet, vagy ennyi idő alatt többször megjárja a földi poklokat, mennyeket és mindenféle országokat és szent helyeket kint és bent, csupán 40 évesen érheti el a bölcsesség alapállapotát? ez kedves kabbalista hozzállás, de amúgy egy 40+ éves ember önelégült önigazolása.

a bölcs azt tudja, hogy egy dolgon mindenképpen lehet változtatni, ez pedig a hozzáállás.

a léttől megszabadít a halál, de, hogy megvált-e, az már más kérdés.

azért tudod ilyen kategorikusan állítani, hogy semmi nincs a halál után, mert már visszajöttél? kissé klisésen inkonzisztensek az állításaid.

üdv.

2011. június 16. 03:44

önmagát generáló ösztön? ha ezen az úton indulsz el, érthetnéd, hogy azok a dolgok (belőled, a te életlehetőségedből) kiégtek, amelyek mondjuk téged "karmikusan"; "tudatalatt" pl kannibalizmusra sarkaltak volna

amit életedben soha nem akarsz elhinni, az soha nem is történhet meg

2011. június 15. 23:11

556 ezékiel

Te még hiszel (mert fiatal vagy), de majd megérted, hogy ez, amiben vagyunk:
oszthatatlan...
Nem létezik semmilyen "kiszakadás"... ezek a "kiszakadások" csak mulandó, átmeneti állapotok, tapasztalások (mint minden kivétel nélkül).

A gondolkodás magva és gyökere: az életösztön.
Az élet abban hisz, amitől élhet. (más nem számít)

Ez az alapvető program, mely programozó nélkül generálja önmagát...

Minden az egyszerűtől indul el, majd egyre bonyolultabb struktúrákat öltvén halad az önmegsemmisülés felé.
Ez az univerzum alapelve.

Senki sem teremtette, nincs semmilyen mestere, alkotója.
Szemlélője sincs (és nem is lehet).

Az életnek ÖNMAGÁT GENERÁLÓ ÖSZTÖNe mindennek az alapja.

40 éves kor alatt senki sem bölcs.

A bölcs tudja, hogy ezt amiben vagyunk és ami vagyunk: nem lehet megváltoztatni.

A léttől való megváltás valójában a halál.

Nem létezik semmilyen reinkarnáció, újraszületés stb., ezek csak elképzelések, álmok és vágyak az élet folytatásához.

A vallások semmi egyébre sem szolgálnak, mint társadalomformálásra.

A "nép" javakat ad és álmokat kap (holnapról, eljövendő életről stb., buddhaságról :-) stb.)
Ez egy csereüzlet.

2011. június 15. 01:11

:DDDDDD isten hozott engem bennetek

560. neutroncsillag

2011. június 14. 23:48

Nem látok ellentétet egyik vélemény között sem. A halál valóban nagy mester, és a szív vezet el az életez.
Talán annyit tudnék hozzáfűzni, hogy fricsmi.

Meg hogy könnyű elveszni a spekulációkban. Egy jó zen mester ilyenkor az ember fejéhez vágja a papucsát. Mindig arra figyelj ami van.

2011. június 14. 11:15

egyetértek, szerintem is a helyes kritikánál kezdődik minden. ugyanakkor be kell látni, hogy az agymosás hazugságai nagyon mélyre beférkőztek az emberek szívébe. a valós kritika csak akkor épít, ha javít. ellenkező esetben csak feltárja a hibát, de nem cselekszik. ehhez tudni kell az igazat, ami természetesen egyelőre a "közvélemény" előtt titok tárgyát képezi. de egyre többen értik meg az illúzió természetét, egyre többek szívében megfogalmazódik a vágy az összefogásra, a változtatásra. és csakazértis: ne féljetek a saját érzelmeitektől, kommunikálj a benned élő lelkiismerettel a szeretet nyelvén, és sokkal egyszerűbb lesz megélni a változásokat.

végtelenül egyszerűbb.

2011. június 14. 11:03

Az őszinteség felér egy halállal...néha egyszerűen lehetetlen véghezvinni, és jellemzően nem kifejezetten olyankor, amikor valaki mást bántunk meg vele, hanem amikor a saját érzelmeinket kell kifejezni. Nagyon, nagyon sokszor kudarcot vallok vele. őszintén remélem, hogy ti is, mert akkor legalább nem érzem magam akkora balfacenek.

2011. június 14. 10:25

Nem inkább mi vagyunk a kapu, melyen keresztül energia áramlik a világba? Nem azért vagyunk itt, hogy csináljunk is valamit? :) Persze sok szörnyű dolgot teszünk, mert elfelejtettük, hogy csak az számít, hogy hogyan tesszük, kevésbbé a mit...
(@552: amúgy egyetértek teljesen, bár én nem látom a helyzetet ennyire reménytelennek. Ha csak 1 ember is akad aki nem-mindig színlel, megtörik a a sötétség:)
Kritika nélkül alig lehet javítani bármin :D mert ha nem mondod ki mi nincs rendjén szerinted, nem is fogsz rajta változtatni.
Valójában mindenki változásra áhítozik, de csak keveseknek van bátorságuk és erejük szembenézni a világgal és még kevesebbeknek önmagukkal.

2011. június 14. 00:07

az, hogy így gondolod, csak elveszi az energiáid a szívedtől, holott, ha kinyitnád, megértenéd, hogy a valóság igazi természete a tökéletesedő szeretet.

a rendszer maga természetesen nagyon sok energiát szív el, de ezt észre kell venni, és el kell szakadni.

nem bánom, mit mondanak nekem a materialisták, én láttam, hogy karnyújtásnyira van az aranykor, mi nem fogunk megijedni attól, hogy a többiek gyávák.

2011. június 13. 23:25

A "megjavítás" és a "ne féljetek!" : maga a gépezet.

2011. június 10. 14:06

bocsáss meg... a Mi dolgunk nem az, hogy kritizáljuk a gépezetet, hanem hogy megjavítsuk... :-)

2011. június 10. 12:28

még ha igazad is lenne, ha te dolgod nem az, hogy kritizáld a "gépezetet", hanem, hogy megjavítsd. ne féljetek!

2011. június 10. 00:20

Halálról:
úgy gondolom, hogy a halálon kívül (ez az egyén saját, személyes halála) semmilyen más "mester" sincsen.
A lény saját halálát tartom a lény tanítójának és mesterének.
Azt hiszem, a halált barátként kellene üdvözölnünk a maga idejében.

Mi egy furcsa, degenerált társadalmat alakítottunk ki magunknak és egy furcsa, degenerált társadalomban élünk,
melyet nagyrészt önző érdekek mozgatnak (ide-oda).
Az idők során mindannyian kiválóan megtanultunk színlelni (a saját túlélésünk érdekében).
Alkottunk magunknak egy csomó ostoba, üres, és semmitmondó fogalmat,
ezeket "erkölcsi értékeknek" stb. hívjuk.
Valójában minden fogalmunk mögött az érdekeink, vagy mások érdeke található.
A "társadalom" valójában egy nagy színpad, amin, ahol mindenki alakítani próbál valamit, amitől jobban boldogul az életben.
Hatalmas nagy kirakat az egész és mi úgy teszünk, mintha
-valóságos volna
-normális volna
-rendben volna...
minden, amit épp eljátszunk.

551. uncensored

2011. május 30. 13:55

Jól feldobtad a labdát ezzel a kérdéssel. Szerintem senki sem tud erre biztosat mondani neked, de kétségkívül a hőséghez és a vérnyomásodhoz volt köze. A nagy meleg egyébként is művel furcsaságokat az ember agyával.

2011. május 25. 00:06

Ha valaki tudja a választ, akkor írjon. Ide írom, jobbat nem találtam neki.
3 éve volt egy fura halálközelinek mondható élményem: Még nem mondtam el senkinek, de mégis szeretnék választ kapni az esemény okára. Az egész úgy kezdődött, hogy reggel felkeltem, 4 órában dolgoztam fizikai munkát, nyári szünet volt és kellett valamit csinálnom a nyáron. A munka vége felé elkezdtem rosszul érezni magam, az utolsó fél óra már gyakorlatilag semmittevés volt. Mentem hazafelé, ez egy nyári délelőtt 10 óra volt, elég meleg, 35-36 fokos hőség. Útközben arra lettem figyelmes, hogy gyorsan ver a szívem, egy időben kezeltek is ezzel a problémával. Olyan 150-160 körüli volt a percenkénti szívverésem. Amikor hazaértem tanácsosnak találtam lefeküdni aludni. Ez nem jött össze, hanem elkezdődött ebben az állapotban rettenetes izzadás, illetve csukott szemmel, kinyitni nem igazán bírtam, megjelent az a szemem előtt teljes életnagyságban amire éppen gondoltam. Ez zajlott egy 20-30 percig időbecslésem szerint, majd arra lettem figyelmes, hogy iszonyatosan gyorsan ver a szívem. A környező zajok, és fények elkezdtek zavarni. A következő fázisban úgy éreztem mintha víz alatt lennék, morajlás a fülemben, kábulás, nem láttam stb állapot következett, majd óra szerint két óráig elveszítettem az eszméletem, nem sima alvás volt, és utána felébredtem. Olyan volt mintha évekig feküdtem volna ott, kb egész nap kómás voltam utána. Ez betudható szívrohamszerű dolognak, vagy enyhébb dolgok voltak a háttérben. Drog hatása alatt nem voltam.

549. sirdarmoksha

2011. május 24. 20:27

ha érdekel valakit meg van a doku film egészben amiről szó volt (a lélek molekulája) égetett magyar felirattal, csak nem tudom hova lehet 600 megát feltölteni...
megnézni még nem volt időm sajna.

2011. május 17. 11:17

a kamera ? .... szerintem a kameramozgás jol illusztrál valamit. rengetegszer azt mutatja a kamera amit az ember látna, ki nézi a kamerát? mindig csak a képernyo az állando és hogy lenne valami igaz ami elmulik? ami nem áéllando ... csak a képernyo allando ahol megjelenik a film

547. neutroncsillag

2011. május 17. 08:05

Ez csak természetes :)

2011. május 16. 23:41

Drága neutroncsillag, ha nem úgy ahogy mondják, akkor úgy se ahogy te mondod... :) lehet, hogy úgy se, ahogy ensophor mondja, de csak mondja, még mindig kíváncsi vagyok

545. sirdarmoksha

2011. május 16. 23:16

Jackob, ja az enter the void-ot, januárba megnéztem amikor ajánlották a filmes topikban, valóbban van hasonlóság Gaspar Noé filmjében, de nem tudom, rosszkor nézhettem, vagy fáradtan, nekem a képileg vontatottá vált a végére a makett házak felett repkedő kamera... de pszíhédelikás annyi szent:)

544. neutroncsillag

2011. május 16. 19:23

Buká

Jaj, hát hogyan? Hát nem úgy ahogy mondják :)

Egyébként van egy nagyon egyszerű vizualizációs technika arra, hogy milyen lesz az az élmény:

(csak haladó Bódhizagyváknak)

feküdj le kényelmesen
vegyél lassú, mély lélegzeteket
csukd be a szemedet
és
képzeld el, hogy nem képzelsz el semmit :)

2011. május 16. 16:57

mostanában azon gondolkoztam, hogy ha a vágy, ami irányultságát tekintve mindig a beteljesítéshez próbál közeledni, ami a végét, ha tetszik a halálát jelenti, akkor végül minden hétköznapi értelemben felfogott vágy a halált vágyja, és ez pont passzol egy olyan halálra épülő társadalomban, mint a miénk.

kaptam egy Zen könyvet, és mostanában vannak hetente két-három másodpercek, amikor sikerül egy-egy mondat egy-egy jelentését megérteni (a sok közül.) ilyenkor azt érzékelem, hogy a determináltság csak közösen megvalósítható, mindenből ki lehet válni, a legmagasabb szinteken tényleg mesebeli képességei lesznek az embernek.

például az, hogy nem szenved saját halálvágyától.

2011. május 16. 13:19

Hát hogyan? Kíváncsivá tettél!

2011. május 15. 22:52

Halálról:

Megkapod végül a jutalmadat, de nem úgy, ahogyan mondják.

2011. május 13. 22:52

Ez a legmisztikusabb videó, amit valaha láttam.

Egyébként Hanaura már felrakta a dmt topicban. Őt igen komolyan foglalkoztatja a téma.

2011. május 13. 14:28

huuu ez nagyon izgalmas téma... ajánlom figyelmedbe az enter the void c- filmet ugyanez a témája naggyon látványos és nagyon pszichedelikus film. a tibeti halottaskonyv alapjan mutatja be a halal utani dolgokat meg az ujrainkarnalodast. éss áá a dmt nagyon misztkus :O

538. sirdarmoksha

2011. május 13. 10:09

Nagyjából vissza lapozgattam a fórumba, de ha mégis volt már itt ez a videjó akkor előre is bocsi:

http://www.youtube.com/watch?v=rYAbXnejYPo&feature=player_embedded

az eleje meg a vége furcsa, szerintem rendesen csúsztat is, de amit a tudós ember mond az elgondolkodtató. Én eddig is úgy tekintettem a halálra... á mindegy ezt most nem fejtem ki jobban, lényeg az, hogy ha itt tartózkodásomnak tényleg DMT trip a vége olyan rossz nem lehet a dolog:)

2011. május 12. 19:53

Nyugi én is ülök sokat a gép előtt, bár én önszántamból. :D Kéne wifi, meg egy konnektor kintre és probléma megoldva. xD

2011. május 12. 18:25

Így-így Dani :)

Én meg itt posvadok napokat bent a kurva internet előtt (ebből élek) és ez annyira dühítő. Hallom kint a madarakat, gyerekeket ahogy játszanak a játszótéren.

2011. május 12. 18:16

Én rászántam magam egy kis futásra az erdőben. Jó volt, nem is kicsit! Az elmúlt 2 hétben érzem, hogy nagyon beindultak a természeti energiák és már minden kizöldült. Legjobb lenne őszig kinn lenni annyit, amennyit csak lehet. Vinni zenét, tüzet rakni, grillezni, piálni, szívni, trippelni, zenélni, sátrazni, dögleni, hát kell ennél több??

534. neutroncsillag

2011. május 12. 09:58

hlm

Gratula!
A természet igazi tanító mester:)

Most a békabrekegésre vagyok ráállva. A kert végében minden este megy a buli, csatlakoztak hozzá a tücskök is. Leültem csukott szemekkel, és csak belemerültem.
Később jött egy olyan kép amiben a földet láttam nagyon magasról. Aranyló foltok villództak a felszínén. Úgy éreztem a születés, és a halál fényei ezek. Minden másodpercben meghal valaki a földön, ill. megszületik valaki. Szép kis tűzijátéknak tűnt. Aztán amikor állítottam a felbontáson, megláttam a föld bioszférájának ciklikus lüktetését is, pl. az egynyári növények feltűnését és megszűnését, ez már egy másik szín volt, és egy gyönyörű, tiszta dallam is tartozott hozzá. A halál nem tűnt félelmetesnek, igazából csak akkor tűnik annak, ha a fejemben élek.
Nyugodtan hátradőltem; minden lélek.

2011. május 11. 22:57

A mai nap éreztem azt először (józanul), hogy ki tudtam lépni a saját egómból. Szép idő volt. Kimentem a természetbe, de most nem volt mitől félnem, mert ott voltam a fűben, fában, folyóban, egyszóval mindenütt. A gondolataim sem csapongtak.
Nem éltem, csak léteztem. minden az enyém volt, mégsem volt szükségem semmire.

2011. május 11. 09:02

vagy soha rá sem jönnek, csak az érzés marad meg, hogy valami hiányzik, valami nem az igazi...

2011. május 11. 03:13

Audiofly minden ember jó valamiben. Ha megtalálod amit szeretsz és jó is vagy benne akkor kezdheted újra az álomszövögetést. Tévedni nem emberi dolog, tévedni a legtermészetesebb dolog. Képzeld el azokat, akik 30-40 évesen vagy még később jönnek rá arra, amire te most.

2011. május 11. 00:43

Én ma rájöttem a nagy talán igazságra. Talán valóban nem azért vagyok itt ebben a világban amiért szeretnék. Hiába szőttem álmokat kb 14 éves korom óta az életemről. Semmi nem teljesült belőle. Nem nekem való a világunk. Meg akarok tőle szabadulni. Rájöttem az igazságra. Végre sikerült bizonyítékot találni a reinkarnációra. Teljesen kézzel fogható bizonyítékot. Ezt egyenlőre, talán örökké nem akarom közölni. Legalábbis ilyen állapotban nem. Csak feldolgozni nehéz, talán fel sem fogom a dolog súlyát. De valahol nem is az én dolgom felderíteni. Nem vagyok próféta, nem tudom a földet átlyukasztani egy jégkockával, és most végre nem folyik le a kék festék a falról. Ezek az érzések sokkal többek annál. Szavakkal leírhatatlanok.
Köszönöm hogy ezt megoszthattam veletek.

529. neutroncsillag

2011. május 10. 22:17

Buká

Én régen úgy kompletten az egész emberiség halálát kívántam.
Később az egész emberiséget akartam megmenteni :)
Most meg csak csodálkozok az egész emberiségen.

2011. május 3. 14:07

Igen, de minél jobban ismered önmagad, annál inkább el tudod fogadni ha rossz döntést is hozol. Velem volt már olyan hogy logikus, ésszerű és később beigazolódott, vagyis jó döntést hoztam, a mentális állapotomra mégis negatívan hatott.

2011. május 3. 09:49

Más téma:
volt már, hogy valaki más halálát kívántátok?

2011. május 3. 08:44

Jó lenne, ha ez mindig így egyenesen következne egymásból. :/
Legalábbis nálam nem mindig, még ha tudom is, hogy mire lehetnék képes, a megvalósítás az már egy másik fogalom. Szokások, félelemek igen erősen befolyásolják az ideák megvalósulását.

2011. május 2. 20:15

Zsuzska, ha ismered milyen lehetőségek rejlenek benned akkor jobb döntéseket is hozol. ;)

2011. május 2. 11:09

Szerintem az élet a kettő egyszerre, vagyis minél tovább jutsz a kiképzőpályán(annál inkább vagy az aki lehetnél) annál többször és hosszabb ideig tudod teljességében látni a világot és szeretni azt mindennel együtt, ami benne van-magad is beléértve-.

523. neutroncsillag

2011. április 30. 18:27

Zsuzsk4

Igen, ez is igaz. Velem is előfordult már, hogy visszaköszönt valamelyik rossz döntésem kicsit más formában. Ahogy kicsiben, úgy nagyban.

Deep

Na ezt a belső gép, belső hang funkciót szeretném gyúrni még :)
Mert az nem a belső párbeszéd ugye, inkább egy nagyon erős meg/ráérzésként jellemezném aminek alapból mindig elérhetőnek kellene lennie, de az (egyénenként változó szintű) mentális zaj miatt nehéz ráhangolódni erre a belső sávra.

Nem tudok brutálisabb kínzást a monotonitásnál...ha nehezebb körülményekkel is indul valaki az életben, de akkor is egy új világ fogadná, új paraméterekkel, új lehetőségekkel, míg egy kozmikus méretű beragadt loop-ot én fájdalmasabbnak tartok, de ez csak az én véleményem.

Valamelyik cikkben olvastam, hogy egy ember életében a legnagyobb érzelmi sokk, maga a megszületés. Annyira negatív élmény, hogy az agy rögtön elzárja a legmélyebb fiókba ... és ott van ugye maga a további kaland. Teljesen tisztán megérkezni egy olyan fostömlő helyre, mint ez a társadalom. Ahhoz alkalmazkodni, abban szerepet vállalni, abban elveszni, abból felébredni stb stb ...

Kicsit ezósabb vizekre evezve, lehet úgy nézni az életre és a a halálra, mint kiképzőpályára, ahol ha letudjuk a feladatunkat "magasabb szintre emelkedhetünk", és lehet úgy is nézni rá, mint egy megismételhetetlen egyszeri csodára, melyben az Egy önmagát felosztva saját magát öleli egy röpke pillanatra.
Végtelen számú más nézőpont és variáció létezhet, és ez gyönyörű szerintem. Létünk maga a misztérium, a csoda! Ezért sem siettetném a halált, lerántódna a lepel erről a remek viccről, és még gyűjtöm az energiát a röhögéshez.

2011. április 30. 12:19

Deep,
szerintem a döntéseink határozzák meg kik vagyunk, nem az hogy valójában milyen jó vagy rossz lehetőségek rejlenek bennünk.
Neutron csillag,
egy életen belül is megkapod azokat a pótvizsgákat, ha elbuksz, tapasztalatom szerint legalábbis, ha valamit nem tanulok meg, mert félek és elfutok vagy rosszul döntök, akkor ugyan az a probléma előjön, máskor másformában.

2011. április 30. 00:00

Igen bárhogy nézzük mindig az az legoptimálisabb, ha a lehető legjobban felfogod a körülményeket+ami benned van és nem csak azt fogadod el amit dob a gép, hanem azt is, hogy azt cselekszel, amit dob a belső gép. :)

Amúgy ilyen karmikus szempontból nem az van, hogy ha öngyilkos leszel akkor nem, hogy reload, hanem még nehezebb körülményekkel indulsz? Mondjuk ez alapján hibázni végzetes lenne és egyre nehezebb lenne kitörni belőle. Vagy pont ha már elég mélyre kerülsz akkor tudsz kitörni belőle? Hmm...

520. neutroncsillag

2011. április 29. 23:30

fL3x

A táplálékmegvonás, mint az öngyilkosság módja a Dzsaina vallásban érdekes módon elfogadott, más vallásnál nem hallottam erről. Igaz náluk nem a depresszió a kiváltó ok, hanem egyszerűen, ha valaki úgy érzi eleget élt, nincs már mit elérnie; távozhat a világból.
Egy félre eső helyen leül a delikvens, és csendes szemlélődésbe merülve fokozatosan, szelíden eltűnik az anyag világából...

Érdekes hány ember jött itt a reload elmélettel: ha öncélúan megszakítjuk a filmünket, a szerkesztők újraindítják a filmet :)
Régebben sokszor előfordult velem, hogy egy nagyon erős deja-vu élmény közben azt éreztem: igen, már jártam a filmemnek ezen a pontján, éppen itt. Ez mindig jó érzéssel töltött el, mert kicsit olyan hangulata volt, mintha egy jelzés lenne, hogy jó úton járok. Aztán az is eszembe jutott, hogy ha többször átéltem már ugyanazt a pillanatot, akkor lehet, hogy hibáztam egyszer valamikor, és éppen most pótvizsgázok a kis filmemben? Egy időben ez a filó majdnem döntésképtelenné tett engem, valahogy a dolgok hiábavalósága maga alá gyűrt. Aztán változtattam a szemléletemen, és arra törekszek inkább, hogy elfogulatlan szemlélő lehessek, s elfogadjam azt ami van, amit dob a gép. Végigcsinálom, bármit is hoz magával az élet, ez a legtisztább.

om mani padme hum

2011. április 29. 22:48

Van amikor elmegyek valahova és még ott se vagyok, de már olyan állapotba kerülök, mintha valami baj lenne az odamenésemmel. Mert mondjuk nem korán mentem, hanem később, igaz, hogy nem időre kell odaérni, de valamiért autómatikusan olyan szintre juttatnám magam, hogy ha megérkezek akkor szarul érezhessem magam mások előtt és régebben ezt szépen rá is vetítettem a környezetemre, tehát lestem mások negatív reakcióit, hogy beigazoljam a feltevésemet. Igazából azért írom le ezeket, mert most éltem meg többször egymás után, hogy ezek a dolgok nem igazán én vagyok és nem is igazán rólam szól, sokkal inkább egy belémivódott rossz működésmódról. Régebben fogalmam se volt róla, hogy miért érzem rosszul magam és teljesen elfogadtam a tényt, hogy rosszul kell éreznem magam.

Trippen többször volt, hogy alapvetően hallottam a gondolataimat, de hát végülis a gondolatok hangok nem? Voltak olyan gondolat mintáim, amik trippen előjöttek csak épp úgy, hogy a bátyám hangja mondta. Akkor jöttem rá, hogy ezt még egész kis koromban szinte egy az egyben átvettem tőle és bármennyire nem tűnt fel ez idáig, de tényleg azt csinálom, amit ő is. Azóta a gondolataimat jobban be tudom azonosítani, hogy ki mondja, belső hallás alapján. Ha a rosszándékú részem mondja és ezt észreveszem akkor sokkal kevésbé kerülök a hatása alá és érdekes, mert sokkal jobb elfogadni azt a tényt, hogy van rossz is bennem, de nem ez határoz meg, mint azt a tényt, hogy úgy azonosulok a rosszal, hogy közbe ez fel se tűnik nekem. Ugye utóbbinál akkor lehet másokról gondolni rosszat, emberről, állatról, tárgyakról, bármiről, mint ahogy bárkit és bármit is lehet hibáztatni mindig. Ezt azért csinálják az emberek, mert így fennmarad az a látszat, hogy velük minden rendben van. Igazából mindenki saját magát bassza át, ha azt hiszi neki nincs egy árnyék oldala, márpedig alapból úgy nevelnek és tanítanak minket, hogy ezt gondoljuk. Arra már jóval kevesebben tanítanak, hogy ismerd meg az árnyoldaladat is és tanuld meg kezelni azáltal, hogy megismerted. Szerintem másoknak is érdekesebb azt olvasni, hogy az ember hogyan küzd meg a nehézségekkel az életében, mint azt olvasni, hogy ő neki már mennyire simán megy minden, mennyire képben van és mennyire boldog és a többi.

2011. április 29. 22:44

Buká elgondolkodtatott a kérdésed. Sírni valóban nem szoktam mások előtt és van, hogy még egyedül is nehezemre esik. Két komolyabb érzelmi veszteség után viszont már egész könnyen kiengedem egyedül. Mindig is tudtam, hogy jót tesz csak valamiért bennakadt félúton. Igazából tényleg nagyon sebezhető az ember, ha kifejezi ami benne van, legalábbis ezt gondolja az ember. Aztán amikor meg ki tudom fejezni magam úgy tényleg akkor meg nem szoktam parának érezni és gondom se volt még belőle, sőt... sokkal jobb és letisztultabb volt minden. De aztán ez elmúlik valamiért visszatér az ember ebbe a szűkebb állapotba és azt hiszem mindig egyfajta félelem áll a hátterében annak, hogy egy szűkebb működésmódot választunk a létezésre.

fl3x érdekes még az irónia is, ami ugye végül is egy -1 es szorzó arra amit tényleg gondolunk. Valamiért sok ember élvezi azt, hogy nem azt mondja, amit gondol, hanem elrejt benne egyfajta utalást, amivel visszafejthető. Talán ez is egyfajta védettséget szolgál a plusz lépés miatt. Én szeretem az iróniát érteni is szoktam, de megfigyeltem, hogy ha valaki sokat használja akkor zavar, mert egy idő után tényleg nem tudja már az ember, hogy na most ez épp megint irónia volt vagy most kivételesen csak szimplán elmondta amit gondol.

hlm kedves tőled, hogy azt gondolod bennem béke és harmónia van tartósan, de ez nincsen így! Viszont a vissza-visszatérő érzelmi és egyéb kavalkádokat már teljesen máshogy kezelem, mint évekkel ezelőtt és ezek a drasztikusabb állapotok mindig sok lehetőséget kínálnak fel, de csak akkor, ha nem az az első reakció, hogy jaj ezt nee és elkezdünk küzdeni azzal, amit először is csak meg kéne engedni magunknak. Remélem még sokáig fogok ide írni, mert az azt jelenti, hogy van új mondanivaló.

Zsuzska igen a megbocsájtás képessége meg tényleg fontos, ez is olyan, amit meg kell tanulni és gyakorolni. Tudatosan eldönteni, hogy attól még, hogy haragszom a másikra nem történik semmi se azon kívül, hogy én szar dolgokon forgok. Ettől még lehet jogos a sérelmem és nyugodtan elkerülhetem a másik embert a jövőben, csak épp nem ragad rá úgy a figyelmem, nem hajt a bosszúvágy, hogy én tegyek igazságot.

2011. április 29. 21:34

Deep,
ismerős érzés ez a hangulati hullámzás, főleg mióta tapasztalom az egyre intenzívebb boldogságot, ami nem csak egy halvány mosoly, hanem a lelkedből való sugárzás(furcsa néhány ember ezt észre veszi és látod rajtuk, hogy most jól vagy, mert jó hatással vagy rájuk is).
Magunkat elfogadni és szeretni a legnehezebb, mivel (jobb esetben) azt ismerjük a legjobban, legmélyebben, és nem tudom miért, de általában magunkkal vagyunk a legszigorúbbak. Ráadásul ez nem valami egyszeri dolog, minden nap meg kell bírózni vele, hogy vétünk hibákat és újraésújra meg kell bocsátani önmagunknak. (sajnos manapság nem csak az önkegyetlenség nem szokás, hanem általában a megbocsátás)

2011. április 29. 21:31

Elég mélyen beleéltem magam abba, amiket írsz. Már csak azért is, mert ez az önmarcangolásos gondolatfolyamatok nálam is mindig előjönnek, csak annyi különbséggel hogy én sokszor ezeket nem tudom a helyén kezelni és ezért mondhatni a személyiségem sínyli meg, amit utólag magamon is észreveszek. Az 1 másodperces szindróma nálam is játszik.

Tudod azon gondolkodtam hogy azért elég sokat írsz erre a fórumra és egy picit csodálkozok hogy benned is ilyen érzelmi kavalkád játszódik le. Nyilván nem ismerlek, de az eddigi hsz-aidból valahogy ezt nem gondoltam volna.

Különben az ilyesfajta hangulatváltozásokat illetve az önmagunk szeretetének hiányát úgy érzem minden ember átéli, ám lényegében a hatásfokát az érzelmi labilitás mennyisége és minősége határozza meg.

2011. április 29. 20:53

Érdekes dolog az öngyilkosság kérdése, soem felejtem el amikor 2 évvel ezelőtt olvastam elösször poppertől a hogyan legyünk öngyilkosok cikkét,ő azt írta hogy az a legtisztább módszer ha az ember elmegy messzire és nem vesz magához táplálékot,2-3 hét múlva szívgyengeségbe meghal vagy vmi iesmi álmába,persze azt is hozzátette hogy ne legyünk öngyilkosok akkor ha szarba vagyunk mert az élet olyan mint ergy dugattyú minden nagyon mély után jön egy nagyon magas,de én akkoriba nagyon önmagam alatt voltam és elhúztam a hegyekbe és sose felejtem el amikor ültem egy mátrai falu közepén egyik cigit a másik után szívva és megjelent faterom,meg a casj aki miatt magam alatt voltam,fater mondta h ez egy megérzés szerűség volt nála h hol vok,és akkor ezt egy nagyon mély külső üzenetként fogtam fel h muszály életbe maradni bármennyire szar is néha,
másfelől énis attól parázok amit sokan vallanak meg amit cellux említett hogy fasznak van kedve újra visszajönni ide ugyenezért,az olyan mintha a legkisebb dolog amit elértünk volna hasztalan,lehet újrakezdeni,köüsz inkább nem.
Másfelől tényleg nagyon nehéz öngyilkosnak lenni,mert az emberbe ösztönszerűen ott motoszkál az élni akarás,de tisztelni még a harakirit elkövetőket se fogom,magamat is szánalmasnak tartottam amikor próbálkoztam öngyivel,ami nem azt jelenti hogy megvetném őket,sajnos nagyon is van racionális magyarázat sok sok öngyinek és ez nem CSAk az egyén hibája hanem a világunké is.

A negatív érzelmekkel én is ezt figyeltem meg hogy énis meg más emberek is könnyebben tolják ki a - mint a +t,legalábbis -hoz soxor nem kell erőfeszítés magától jön,+hoz meg soxor nagyon sok kell.
Cinikusnak könnyebb lenni mint alázatosnak stb stb.
Jó gondolat h gyakorlat segíthet ezen a téren,erről a tudatosság jut eszembe hogy "megvilágosodottak" mondják hogy ők nem értik meg miért nem tudnak az emberek spontán lenni az életben/mostban ő nekik már az nehezbb,hogy ne legyenek ott,önmaguk megtagadása lenne ha nem,ők már átlendültek,
jó nekik...

2011. április 29. 17:54

Egész biztos, deeptrip, hogy a negatív érzelmeket könnyebb kimutatnod? Például ha igazán szomorú vagy, azt meg mered mutatni? mersz mások előtt sírni? szerintem (magamból kiindulva) az igazán mély, lélekbemarkoló érzéseket nehéz kimutatni, lásd bizalom, szerelem, szeretet, fájdalom stb. A felszínesebbek - frusztráció, sikerélmény, bosszúság, harag, ilyesmik - kimutatásához nemigen kell tökösség. Azok nem tesznek igazán kiszolgáltatottá. Ha viszont valakinek tudtára adod a mély érzéseidet, akkor bármivel megbánthat, akár szétreped a szíved a boldogságtól, akár fáj a lelked. Ez nem biztos hogy + és - kérdése, de javíts ki, ha benned ez másképp működik.

Halál:
tegnap láttam Samuel Beckettől az Endgame c darabot YT-on. Már vagy egy hete totál depressziós vagyok, de ez még szuiciddá is tett... megütöttem a rok bottomot. De aztán némi feldolgozás után egészen felelmelő gondolataim lettek tőle. Asszem nincs hová menni. Klausztrofób létezés.

2011. április 29. 16:19

Jó ötlet a visszakérdezés! Amúgy van amikor ki tudom fejezni, pont azóta tűnik fel a nemkifejezés, amióta partikon átéltem komolyabb szeretetet és bizalmat mások iránt. Meg alapvetően társaságban vidám szoktam lenni, inkább az ilyen ölelgetés és másokra csakúgy mosolygás nem megy annyira.

Úgy vettem észre van egy részem, ami igen komoly befolyásoló erővel bír rám nézve. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van amikor tök jó kedvem van úgy érzem rendben van minden és jön egy gondolat, aminek a tartalma annyi, hogy lóf*szt van minden rendben, mit képzelsz, ez nem így megy!

Régebben ez olyannyira nem tűnt fel, hogy 1mp alatt megváltozott a hangulatom és a tudatállapotom is jóval korlátoltabb lett. Sok év után most ezt már úgy élem meg, hogy vissza tudom keresni, hogy ennek a gyors hangulatromlásnak volt egy kiváltója és most már inkább úgy élem meg mintha egy másik ember mondaná ezt nekem, tehát meg tudom tenni azt, hogy nem reagálok rá és így fenn tudom tartani az eredeti állapotot. Önelfogadás hiánya, önkritikusság talán ezek a probléma gyökerei. Néha megélem magam úgy, hogy vagyok én meg bennem egy kisgyerek, aki sír és boldogtalan. Néha olyan kegyetlenül tudok bánni saját magammal, illetve bizonyos részeimmel, ahogy másokkal biztos nem tenném. És a legdurvább az egészben, hogy ez az önkegyetlenség annyira megszokott, hogy nem is élem meg kegyetlenségnek. A gondolkodásom probléma orientált, szinte mindig keresi hol van probléma, amit meg kell oldani. Mellesleg kiskorom óta rajta vagyok azon, hogy mindenre én magamtól jöjjek rá és ez tök jó, viszont a problémaorientált nézet sokszor csak elégedetlenséget von magával és teljesen más, mint amikor elégedett vagyok azzal, ami van. Néha elképzelem, hogy saját magamat ölelgetem és szeretgetem és bevallom, jó érzés ez nekem és érdekes, hogy saját magamat is úgy tudom kezelni, mintha egy másik ember lenne.

2011. április 29. 15:48

Deep!

Olyan témát dobtál fel amiről rengeteget tudnék írni. Egyébként a pszichoterápia alapja is tulajdonképpen az hogy miként tanuljuk meg a pozitív érzéseket megfelelőképpen kimutatni.

A lényeg hogy minden emberben ott van a kedvesség, szeretet, mosoly, csak sokkal mélyebben mint a gonoszság, kapzsiság stb.

Igen. Nekem is az a véleményem hogy ezt meg lehet tanulni, csak kellenek hozzá a megfelelő partnerek.

Deep!

Amikor kommunikálsz egy ismerősöddel valamiről, a téma végén csak úgy váratlanul kérdezd meg hogy beszélgetés közben milyen érzelmeket látott az arcodon, milyet váltott ki belőle és később ezt hasonlítsd össze azzal amit te valójában éreztetni szerettél volna.

2011. április 29. 15:28

A "jobban teszem, ha meghalok, mert úgy teljesedhetek ki igazán" témához ajánlom a Serial Experiments: Lain c. animét. Igen elgondolkodtató az, amit a halálba csalogató szellemi erők működéséről, esetleges motivációiról mond.

Számomra önmagam fizikai elpusztítása azért nem tűnik megoldásnak, mert hiszek benne, hogy ez esetben visszajönnék (restart level), és nem akarnám még egyszer végigszívni ugyanezt. Inkább megyek tovább előre és beteljesítem a feladatot most (ha tudom), hogy ne jöjjön vissza soha többé.

A halállal való tapasztalati találkozást (pszichológiailag) azért tartom értékesnek, mert segít perspektívába helyezni a dolgokat, segít meglátni, hogy mi fontos és mi nem. Segít leszakadni a függőségekről. Kész szerencse, hogy ezt meg lehet tenni anélkül, hogy az életet elbuknám. (Bár olyankor odaadom - oda kell adnom -, de aztán varázslatos és csodálatos módon visszakapom az újjászületésben.)

2011. április 29. 15:22

Deep, ez a gondolat szerintem is igen helyt álló.

"Ugyanakkor úgy élni, hogy azt tesszük meg, amit jónak gondolunk és szeretünk az baromi nehéz és nagyon sok bátorságot igényel. Úgy élni, hogy egy szűk spektrumban mozgunk a félelmeink miatt meg szinte hétköznapi jelenségnek számít."

Na én érzelmileg pontosan ebből szeretnék kitörni. Mintha egy megmagyarázhatatlan erő visszahúzna. Komolyan mondom néha azon idegesítem fel magam hogy ugyan most meg mi a fra..tól félek.

2011. április 29. 15:13

Szerintem igen is bátor az aki megmeri tenni. Bár tulajdonképpen nem is ez a megfelelő jelző, mivel úgy gondolom hogy aki valójában rászánja magát, annak a lelke már kilépett a testéből, csak egy zombi és minden olyan emberi jellemvonás mint bátorság, okosság, stb. érvényét veszti.

Vajon aki önkezével vet véget az életének, az hibás döntés eredménye. -Nem hiszem.

Úgy gondolom hogy amikor megfoganunk és egy új testben folytatja életet a lelkünk, akkor mindannyian teljesen egyformák vagyunk gondolkodásilag meg egyáltalán minden szempontból.
Csak az a nem mindegy hogy mikor és hova születünk, mivel már az anyaméhben is különböző impulzusok érnek minket, éppen ezért ilyen változatos az ember.

Egyszóval inkább élnék kevés ideig, de kiteljesedve, megtalálva önmagam, mint hogy majd idősen ha visszanézem az életem, csak azt fogom tudni konstatálni hogy ennek meg mi értelme volt.

2011. április 29. 14:41

Nem lehet, hogy félsz örülni a jónak és kimutatni, mert könnyű hozzászokni és utána még rosszabb lesz elfogadni a negatív dolgokat?
A mosoly és az ölelés például tanulható, nekem szerencsém volt, olyanok is kerültek mellém, akik kicsalogattak a csigaházamból... :)
(bár még mindig van egy nagy adag távolságtartás bennem, úgy érzem a legtöbb átlag ember nem bírja elviselni, ha közvetlen kedvességet és szeretetet kapnak, szinte támadásnak veszik, vagy csak nem tudnak vele mit kezdeni... nem akarom zavarba hozni őket, így sosem tudom általában kihez hogyan álljak - partyn kívül, mert az az egyetlen hely, ahol nem kérdezem meg magamtól, hogy mi lesz, ha most csak úgy megölelem ezt a kvázi idegent :>)

2011. április 29. 14:28

Magamban az egyik legfurcsább tulajdonságnak azt tartom, hogy a pozitív érzelmek megélése és kifejezése számomra sokkal nehezebb és félelmetesebb, mint a negatívoké. Van valaki még így ezzel? Nem jutottam még nagyon előrébb a dologban, a jelenlegi koncepcióm az, hogy ez valamilyen szinten gyakorlás kérdése. Próbálkozni kell aztán egyre könnyebben fog menni. De, hogy miért pont a pozitív a ciki? Fura...

2011. április 29. 14:20

Ugye a bátorságról akkor lehet beszélni, ha félelem is van. Pl. aki félig öntudatlan állapotban megöli magát az nem nagy bátorság, de full józanul odaállni a 10. emeletre és akkor eldönteni, hogy na most lépek még egyet előre biztosan embert próbáló feladat.

Ugyanakkor úgy élni, hogy azt tesszük meg, amit jónak gondolunk és szeretünk az baromi nehéz és nagyon sok bátorságot igényel. Úgy élni, hogy egy szűk spektrumban mozgunk a félelmeink miatt meg szinte hétköznapi jelenségnek számít.

Amikor elképzeli valaki, hogy bármikor meghalhat is ahhoz vezet optimális esetben, hogy megbánás nélkül bátran, tudatosan és felelősséget vállalva cselekszik. Na, de ugye gyakorlatilag senki se tudja elképzelni úgy igazán, hogy bármikor meghalhat. Nincs súlya, talán aki régóta gyakorolja annál van. A másik lehetőség egy erős hallucinogén trip, ott ugye többről van szó, mint hogy elképzelem, hogy meghalhatok. Van, hogy tényleg úgy érzi az ember, hogy most meghalhat. Bár nekem olyan élményem még nem volt, hogy meghaltam és újjászülettem, olyan volt, amikor a meghalás kapujába érkeztem. Nem mondanám, hogy mindent el tudtam engedni, talán ezért se volt még meg ez az élmény.

2011. április 29. 14:08

Szerintem az élethez sokkal több bátorság kell,mint ahhoz, hogy véget vess az életednek. Itt minden percben meg kell harcolnod önmagaddal, a világgal. Kell erő és kitartás, hogy meglásd mennyi minden van, amiért érdemes élni. Persze sokszor botladozunk, de végül csak felkelünk és megyünk tovább.
Lehet, hogy a halállal megszűnnek a szenvedéseink, de végül semmi nem oldódik meg, mert feladtuk. Vajon ez valóban bátorság? A könnyebb utat választani? (persze ez abban a materiális olvasatban, hogy nincs semmi se a halál után)

2011. április 29. 12:59

ezt gondolom, de bárhogy lehet

a materialista álláspont is tökéletesen védhető. by design. ;)

2011. április 29. 12:04

nem gondolod ha egy pszáj élményben átélheted a halál ujjászuletést akkor valojaban nincs is halál ? :)

2011. április 29. 08:12

Az igazán mély pszichedelikus élmény egyik vonzereje számomra épp az, hogy megadja az embernek a halál és az újjászületés lehetőségét. Nagyon értékes lehetőségnek tartom, hogy ily módon találkozhatunk a halállal, anélkül, hogy fizikai értelemben is meg kéne halnunk.

2011. április 28. 23:35

Csodálkozom hogy eddig ide nem írtam. Pedig bennem mindennap felsejlik a halál gondolata. Na nem azért mert tényleg véget akarok vetni, mivel ahhoz bátorság kell, hanem mert irigylem azokat akik nem félnek a haláltól.
Tudom valamilyen szinten mindenki tart tőle , hogy milyen lesz utána, de mégis tisztelem azokat akik meg is merik tenni. Annál pszichedelikusabb élményt nem tudok elképzelni, mint amikor valakinek az a vágya hogy majd a következő testben jobban ki tud teljesedni a szelleme.

Még az öngyilkosok ha a pokolra is jutnak, akkor is fenntartom ezt.

2011. március 26. 03:00

Szevasztok
Nekem is volt már élményem .Télen majdnem megfagytam
és belenyugodtam hogy meghalok. Amikor elsírtam magam és ráfagyott az arcomra eszembe jutott: mi értelme van az életnek? A halál megold mindent nem fogom érezni hogy merevre vagyok fagyva, nem fogok többet fázni, nem érzem magamat többet egyedül érezni. Teljesen belenyugodtam, örültem neki. Aztán felálltam és azt mondtam magamnak akármennyire jó lenne nem fogom magam hagyni. Felálltam és elkezdtem sétálni. mentem néhány kiló métert akkor vettem észre hogy kezd felébredni a világ körülöttem. Megjelentek az autók, megláttam egy buszt. ez erőt adott.Besétáltam a városközpontba. Kinyitott a melegedő váróterem, ide beültem aztán megláttam ezt az embert aki miatt elmenekültem de nem érdekelt. felszálltam a buszra ami hazavitt. Az volt a vicces az egészben hogy az egész azért történt mert annyira ki voltam hogy azt se tudtam hol vagyok és egy meleg férfi molesztálni akart én meg elfutottam amilyen messze csak bírtam.(Az ösztön bekapcsolt hogy veszély van, más nem jutott eszembe csak az hogy futás)
Egy dolgot megtanultam. Nem félek a haláltól, nem várom és ha tehetem elkerülöm de hogyha elkerülhetetlen akkor mosolyogva fogom várni.

499. neutroncsillag

2009. december 24. 09:29

Ja :) Sokáig poénkodtam én is ezzel.

498. Én+te+ö=gén

2009. december 24. 00:05

neutroncsillag:
Add el a sztorit a Philip Morrisnak, szerintem leközlik vmi újságjukban "A DOHÁNYZÁS ÉLETET MENTHET!" címmel :)

De a cigisdobozra azért talán mégse kerüljön fel ez a szlogen...

497. neutroncsillag

2009. december 23. 23:02

Erről eszembe jutott egy régi történet, ami velem esett meg még sok sok évvel ezelőtt...
Egy késő nyári napon kiruccantam a közeli erdőbe, felmentem egy hegycsúcsra, és leültem egy nagy szakadék szélén a sziklára meditálni. Beesteledett, néztem a holdat stb stb, szóval költői volt az egész :)
X idő után, úgy gondoltam megyek brunyálok egyet egy bokorban, mikor kész voltam, hallottam, hogy valami mocorog nem messze tőlem a sötétben a fák között. Figyeltem, hallgatóztam csendben, de nem jött közelebb. Gondoltam rágyújtok egy cigire, és majd csak odébb áll az a valami :) Elővettem egy szál cigit, meggyújtottam, és neki dőltem egy fának. Fél perc sem telt el, és nagy recsegés-ropogással egy faszi rohant elő a sötétségből, a kezében vadászpuska, láttam rajta, hogy sík ideg, rendesen remegett. Később aztán én is beremegtem, mikor elmesélte, hogy éppen becélzott, amikor rágyújtottam a cigire, egészen addig azt hitte egy őz vagyok ...........................................

2009. december 23. 18:13

kb. egy órával ezelött sétáltam hazafelé ajándékvásárlásból egy hídon és belebotlottam egy hídról lekanyaradó jobb kanyarba amin mint gyalogos át szerettem volna kelni... megálltam a zebra elött benyomtam a gombot hogy a lámpa zöldre váltson és hogy átmehessek végre. néztem az autóknak kirakott jelzölámpát is... nekik zöld volt a jobbra nyíl ami egyszer csak átváltott pirosba és én végre zöldet kaptam. elindultam, tettem egy lépést már az úton voltam és elnéztem balra. jött egy autó én meg visszaléptem gyorsan. kb 1-2 másodperc volt az egész. ezt igazából nem is lehet így vissza adni úgy, hogy leírom. tulajdonképpen pár másodpercen múlt az életem. még mindig van bennem egy furcsa érzés amit nem tudok leírni. nem megkönnyebbülés, de olyasmi. nemtudom.
ha engem elüt olyan sebességgel nekem annyi.

ezután szépen hazasétáltam és végig járt az agyam mindenféle dolgokról. és furcsamód kb. 10 perccel ezután összefutottam egy olyan ismerössel akivel sose beszéltem nagyon sokat és ezer éve nem láttam már és tök máshol lakik mint ahol találkoztunk és nagyon jól elbeszélgettünk mindenféléröl :) felvidított :)

nade a lényeg hogy nézzetek körül az úton bárhol vagytok még ha zöldet kaptok akkor is !
ja és... élvezzétek az életet amíg lehet :)

2009. március 19. 11:16

Nagy vonalakban három szint jut eszembe, ahogy megragadhatjuk. Az első egyfajta terápiás megközelítés, mondjuk hozzátartozók, házikedvencek elmúlásának lekezelése. Saját halál elfogadása és szociálisan megszokott és elfogadott mértékben való feloldása a szorongásnak. A második lehet egyfajta jógikus szint. Amikor a halált nem kezelni próbáljuk, hanem meglovagolni-átfordítani-visszaforgatni-áramoltatni a benne rejlő erőket. A harmadik meg a halál halálának a mulandóság elmúlásának realizálása és ráébredni az állandó és elpusztíthatatlan boldogságra ami a tudat alaptermészete.

2009. március 19. 11:05

Hogy miért lehet nehéz számunkra a saját elmúlásunk megidézése? Gondolom azt elfogadhatjuk, hogy a halál, azaz a lét törékenységének illetve a lehetőségek megszűnésének a tudata a szorongás egyfajta ősforrása egy ön-tudatos, értelem iránti vággyal rendelkező és a létezés alaptényeit felismerő létező számára (tehát nagyrészt mindannyiunknak). Az erős szorongások kezelésére kialakulhatnak (adaptív vagy maladaptív) viselkedési módok, amik eltolják, ritualizálják, napi rutinnal elfedik estébé, így az elsődleges konfliktusok ritkán bontják ki magunkat bennünk. Az adaptív, trendi lekezelés adhat egyfajta biztonság tudatot, de korlátozza a megismerést és az egzisztenciális szorongásokkal való szembesülésben, azok feloldásában rejlő erőket (amiket addig arra emésztettünk, hogy elhatárolódjunk tőlük). Mivel általánosságban ösztönösen elzárjuk magunkat ezektől a motívumoktól, ha fel akarjuk keresni őket, trükközni kell. Például álommunkával, transzolással, szélsőséges élethelyzetekbe helyezkedéssel (pl. beavatások), tudatosság-éberség növelő teknikával áshatjuk elő és ismerhetjük fel ezek erő természetét. Mint ahogy Orion te is írtad, álmod meghozta a mélységet ami pl. a közeli hozzátartozók halálának lehetőségében rejlik. Ugyanígy a stabil-plasztikus éber és figyelmes napi halál meditáció is integratív folyamatok beindulását eredményezheti, mint a prioritások-motivációk megváltozása, felelősség tudat, a jelenségek milyensége helyett a puszta van-ságukra ráébredni, elemi történések értékelése, együttérzés növekedése...

2009. március 15. 19:33

Igen, úgy már sokkal nagyobb értéke van és sokkal komolyabban is veszed .
Érdekes....Nálam is ezek a változások következtek be! Mosolyt csaltál a lelkemben :) Örülök ezeknek a gondolatoknak:) Fontos dolgok ezek h szebb napjaid legyenek...
Igen , nagyon érdekelne a folytatás....kiváncsi vagyok:)

2009. március 15. 19:23

Jaj, pont ez az, hogy azt elképzelni, hogy én meghalok nem volt nagy szám. Aztán azt elképzelni, hogy nem én, hanem mások halnak meg, és nélkülük kell élnem. Na az már nagy szám volt.

Visszavettem az egómból. Türelmesebb, figyelmesebb vagyok, és sokkal jobban kifejtem a gondolataimat, mint eddig, és tőlük is ezt kapom vissza. Jobban értek mindent, mert sokkal több háttér infóm van. Ráadásul pont most van egy olyan időszak a családban, hogy muszájból mindenkinek itthon kell lennie több mint egy hétig. Amúgy elég ritkán láttom anyámékat, úgy meg nem túl hiteles ilyen játékot játszani. De ez így elég személyes, majd ha eljutunk addig, akkor egyszer élőben talán kifejtem... :-)

Hát igen az emberi mohóság... Engem is elkap néha a hév, de igyekszem uralkodni magamon. De azért rengeteget lehet tanulni a mohóságból itt az élőpélda...

2009. március 15. 18:45

Igen, hidd el, megtanultam egy életre :) Tudom, butaság volt, de hát az emberi telhetetlenség most aztán teljes mértékben kimutatkozott nálam. Szégyellem magam és akkor is szégyelltem, de valahol nem bánom, h megtörtént velem ez! Kicsit más ember lettem, talán magam szemében több és jobban tetszik az élet is :)

Tudod, amit leírsz valóban alkalmazható lehet, ki is fogom próbálni, de igazából ha őszinte akarok lenni, nem igazán tettem magamért eddig sokmindent. Vagyis....jobban megy, ha vkiért kell tennem....
Gondoljak bele h jövö héten maghalok? Nem biztos h el tudom magammal hitetni. Mi változik? Mire figyelsz fel? Mit érzel? Lefuttattad magadban a tervet vagy ez jön magától?
Milyen változás következett be a kapcsolataidban? Figyelmesebb vagy? Vagy leredukálódtak? Mesélj !!! :)

2009. március 15. 17:30

Hát fél pakkokat azért óvatosan szivogasunk... Pláne, ha nem tudod mi van benne. De tetszik, amit arról az állapotról írsz, így kicsit barátibb nekem a ketamin, mint ahogy a múltkor láttam élőben a hatása alatt lévő embereket.

Más:

Még ynul beszélt nekem nem rég egy technikáról, aminek az a lényege, hogy elképzeled, hogy egy hét múlva meghalsz, és úgy élsz a következő egy hétben, mintha minden egyes nappal közelebb kerülnél a halálhoz, és figyeled magadban a változásokat. (Legalábbis remélem jól értetem.)
Igazából ez akkor nekem eléggé profánnak tűnt. Azt eltudtam képzelni, hogy meghalok, de magát az életet addig, hogy hogy élném... Na az nem ment.
Aztán nem rég jött egy álom, amiben nem én haltam meg, hanem az összes családtagom, számomra fontosabb ember. De ezt tudtuk előre és mondjuk együtt zokogtam anyámmal a halála előtti órájában... És borzasztó volt, pedig régóta úgy érzem a hétköznapokban, hogy nem kötődök senkihez, senki halála sem okozna különösebb fájdalmat. Szóval a dolog megfordítva sokkal megrázóbb számomra, mint az eredeti verzió. Most vagyok a program közepén, és érdekesen reagálok mindenre... Egy próbát megér így eltölteni sztem, ajánlom mindenkinek. Sokat lehet fejlődni, és nálam jelentős javulás van az emberi kapcsolataimban.

2009. március 15. 12:53

M: Na, mit csináljunk vele?
B: Kóstold és szagold meg, hogy az-e? (sp) De! Mi van, ha keta, én azt még soha nem csináltam és nem tudom h mire számítsak!
M: B! Bízol bennem? Akkor toljuk fel!
A következő pillanatban érdeklődő kívül állóként figyeltem, hogy hogyan próbálnak visszahívni az életbe. Nekem nem volt sötét alagút a végén fénnyel és életem végső mozizásáról is lemaradtam A halál egy kisebb kéjutazás. Gyönyörű, misztikus, psychedelikus, erőszakmentes világ lakója lettem. Vagyis inkább átutazója Abban a pillanatban, amikor felszívtam azt a fél pakett, általam sp-nek hitt port, hatalmas nyomással próbálta valaki kinyomni a lelkemet a testemből, ami aztán sikerrel is járt. Láttam magamrepültemfolytamformálódtam. Színekből színekbe, mozaikokból mozaikokba, bugyrokból bugyrokba. Néhol szét akart robbanni a lelkem a hatalmas nyomás hatására, néhol pedig a súlytalanság érzését élveztem. Közben láttam az embereket akik beszélnek hozzám és próbálnak visszacsalni. Simogatják a kezem és az arcom de én nem értem.
B: Na jó! Mit akarnak tőlem? Mi történik? Miért?
Próbálom kinyitni a szemem, de nem tudom, próbálom megmozdítani a karom, de nem bírom.
B: Á! Ez biztos nem a valóság! Rossz helyen járok. Inkább visszaejtem a szemem, úgy jobban éreztem magam.
Tényleg szebb volt az a világ, sokkal jobban éreztem magam. Érezni? HmNem is tudom h ez érzés volt e. Csak repültem,és tényleg bugyrokból bugyrokba, színekből, színekbe kerültem, miközben érzékeltem a külvilágból is néhány dolgot: az embereket, zajokat, ricsajokat,néha láttam az arcukat,de nem jelentett sokat, mert jó volt, tökéletes! Minden volt, mi szem-szájnak ingere. Csak én meg a kis Világom ( lehet h a tankcsapdás Lukács Laci tévedett, és nem a valóság, hanem a halál az igazi méreg ) Nem tudom mennyi ideje vagyok így, az idő megszűnt! Aztán, később elkezdtem reagálni az ingerekre, pontosabban arra, hogy pisilnem kell, de már nagyon!  A földi élet parányi hibái  Vissza kellett térnem a testembe, amihez már nem is nagyon volt kedvem. Persze volt idő mikor küzdöttem, hogy kikeveredjek a végtelennek tűnő körforgásból, de aztán már nem ellenkeztem. Elfogadtam és élveztem.
Megpróbáltam kinyitni ismét a szememet, végtagjaim még mindig nem mozdultak és arra lettem figyelmes h valami magas szerkezeten fekszem, csomó ember körülöttem, a szám habzik és mindenki mintha egy újszülött érkezését várná és annyira örülnek is h végre kinyitottam a szemem. Közölték h pisiljek be, mert úgyis képtelen lennék a mozgásra.
B: Mi? Pisiljek be egy csomó ember előtt? Pisiljem össze magam? :O ( Földi érzések 2. felvonás: Kétségbeesés, szégyen )
Aztán elkezdtem kérdezősködni, hogy mi is történt velem és most történik? Miért fekszem egy asztal tetején és miért nem tudok felállni ? Persze mindezeket úgy, mint aki most tanulja a hangokat meg a szavakat formálni. Aztán megláttam M-et. Zokogott, arca el volt formálódva, szemeiben a bűntudat lángjai korbácsolódtak.
B: M! Mi már örökre barátok maradunk! Soha, semmi nem választhat el minket egymástól 
Ezután nagyon sok dolgot átértékeltem az életben. Kapcsolataimat, magatartásomat, világlátásomat, érzelmeimet. Mindent! Lehet h valami apró különleges képesség birtokába jutottam. Legalábbis jó ezt hinni, így legalább működik 
Megtanultam, hogy figyelni kell utad során a Téged körülvevő környezetre. Legyen akár élőlény, akár tárgy, akár fogalom!. Így is része lehetsz egy kéjutazásnak  Mindenestre, ha tehetném, vagy ha tudnám, néha visszautaznék 

2008. szeptember 19. 10:11

dealing with fear - ghosts
http://www.youtube.com/watch?v=UFh7aeq7QaY&feature=related

2008. szeptember 18. 10:16

e fenomén precíz materialista magyarázatához forradalomra lenne szükség a fizikában.

2008. szeptember 18. 07:14

hát ez max. nagyon felületes materialista nézőpont. a kérdés, hogy ki hogy éli meg és miért. mint ahogy egy tripbeszámolónál sem annak kéne elsőrendűnek lennie, hogy ki mit, mennyit tolt, hanem az élményei minősége, és azok (re)prezentációs formaisága.

2008. szeptember 17. 22:11

Én úgy tudom hogy a fény hangok alagút blabla az csak az agy produkálta DMT

2008. szeptember 17. 21:00

http:// http://www.soton.ac.uk/mediacentre/news/2008/sep/08_165.shtml

elég érdekes kutatás. olvastam kapcsolódó helyen, hogy a legtöbben, akik halálközeli -biológiai értelemben - élményük közben fényjelenséget tapasztaltak, az esemény előtt és után REM-jellegű állapotot produkáltak. ezek az emberek egyébként is intenzívebb álmodók.

2008. szeptember 5. 19:26

jó azért írtam, hogy nehogy valaki felháborodjon :D msn-en mikor egyszer kiírtam magamnak, mert épp befordulós kedvem volt, 4-en írtak, hogy ne mutogassak ijesztő oldalakat :D :D

2008. szeptember 5. 19:05

the end.

Én ezen nőttem fel.Meg atomfertőzöttek képein. :/. Lehet ezért van torz lelkivilágom? ^o)

2008. szeptember 5. 16:16

azta...

erről a http://www.rotten.com jutott eszembe.

SZIGORÚAN csak erős idegzetűeknek, és ne nézzétek sokat, mert szerintem eléggé elferdít. csak érdekességnek teszem ide, és azért, hogy látni lehessen milyen is az amikor...

(kattintsatok alul a kék linkekre)

2008. szeptember 5. 09:44

jelenlegitől kicsit offtopicabb:
http://totalcar.hu/magazin/kozelet/halal/

2008. szeptember 4. 22:38

manchester23: köszi a hsz-t: nost sikerült kicsit -számomra- elfogadhatóbban megvilágítanod a Halál-Életünk rendezése féle felfogást. nekem nagyon tetszik ez a gondolat amit írtál.

egyik nap csinálgattam ilyen rajzolgatós önismereti teszteket, mint pl rajzolj egy házat kerttel, fával, stb... és áttévedtem az asszociációkhoz. a teszt lényege, hogy különféle szavak mellé le kell írnod, hogy milyen érzést kelt benned. (igazából annyira nem vagyok oda ezekért, mert nem hiszem, hogy egy rajzból vagy asszociációból konkrét következtetéseket lehet levonni, de 2 rajzos feladat meglepő pontossággal bejött) tehát asszociáltam a tengerre, az erdőre (ez téves lett szerintem), meg sok másra, a végén volt egy olyan, hogy üres fehér fal... nekem az első ami beugrott erről az, hogy amikor nagymamámnál ház felújítás volt, néztem az üres szobában a meszelt falakat, és az jutott eszembe mennyi fantázia van benne! azt képzelsz el amit csak akarsz! a tökéletes tér az alkotáshoz, az üres tér. kivetítettem a gondolataimat a falakra, és kicsit bambultam... leírtam tehát a fal mellé, hogy sok sok fantázia, izgalom, szabadság stb. ezután olvastam az eredményben, hogy a fal a halált jelenti, és sokan például azt asszociálják rá, hogy egy szerettük van a másik oldalon, és nem érhetik el... nagyon furcsa érzés volt... nagyjából azt hiszem tényleg valami hasonlóan gondolkozom a Halálról... és ez a fal túloldala dolog... ez nekem eszembe se jutott, pedig ebben is micsoda fantázia van!

478. manchester23

2008. szeptember 4. 17:57

Awas!

Sztem te vmit félreértesz. A halál szó alatt az élet végét is értelmezhetjük, legalább is legtöbben ezt tesszük. Felkészülni a halálra=felkészülni az általunk ismert és élt élet végére. Ezen értelmezés alapján teljesen helytálló a dolog. Biztonságban tudni a családot, gyerekeket, vagy akit szeretünk, és minden olyat megtenni, ami nyugodtabbá teszi az elmenetelt. Az a gond, hogy te a "halált" egy kezdetnek értelmezed. Felkészülni vmire, ami jön. A legtöbb ember viszont a halált az élet végének tudja be, vagyis rendezetten mögöttünk hagyni azt, ami végetér. Mást amúgy sem tehetsz. Ettől még van abban igazság, hogy nem tudsz felkészülni egy újra, amiről fogalmad sincs, de rendezheted azt, ami végetér. A kettő márpedig vszeg szoros kapcsolatban áll egymással.:)

2008. szeptember 4. 03:14

na,
ilyen volt ma.
megyek mezitláb át a margithidon, előtte csomó dolog , meg stb., pl. mindenki rájött, hogy én egy apácanő vagyok, ettől jó volt nekem általában, de volt bakinek nem, mert megijedt, beszólt, hogy a nőnek férfi kell, stb tipikus népköltések, meg ilyeneke, nézem milyen csúnya ez a hid, sötét, semmi közöm ehhez az egészhez, meg minden, arra gondolok, hogy ha valaki látna és hid közepén állna mert meg akarná adni magát a nagy dunafolyam mőrfóságának, akkor rámnézne és látná, hogy a húszcentis sarkú fekete cipellő a kezemben ritmol és a mosoly az arcomon nem függ senki mástól.
és akkor most itthon vagyok és azon agyalok, hogy a tegnap befogott túrista túlméretes poszméhet a pohár alól kiengedjem-e, vagy tartsam-e meg házilénynek.
végülis jobb vagyok mint az aeonflux, csak nem pattogok annyit.
lehet, hogy jó.
pl. élni. most hogy ezt miért irom le, az már a topikos dolog. vagy mittomén.
na pl ilyen volt ma.
ennyit a halálról mára.

2008. szeptember 3. 16:31

azon szoktam gondolkodni, hogy mi az ami ego-ból jön, és mi az, amiben nincs? de ha az egót nem lehet vagy nem kell meggyilkolni, miért beszélnek egyes "mesterek" az ego-halálról? (amit mellesleg egy csodálatos élménynek mondanak)

Fl3x, te olvasol/olvastál A.J Christiantól? mondjuk a Mit keresett ISTEN a hálószobámban?-t? abban van nagyon durván sorban leírva az én-tudat nekem-tudat stb kialakulása... az is egy tök érdekes elmélet.
a könyvben persze jó hosszan ki van fejtve, de röviden:

"-Tehát, összefoglalva: a születésnek köszönhetően a tétezésed -akár csak az összes emberé- az elveszettség, az elhagyatottság érzéséből fakad. A lét-tudat állapotában megtapasztalod az öntudatlan, de már materiális életet; a külvilág-tudat állapotában a környezeted hatására öntudatra ébredsz és azonosulsz a testeddel; a birtok-tudat állapotában megtörténik az első tudatos cselekedeted, a birtoklás, végül pedig a nekem-tudat állapotában elfogadod, hogy az életben maradásod a külvilágból megszerezhető dolgoktól függ. s ezzel el is érkeztünk az én-tudat, az ego kialakulásához..."

a birtok-tudatot mondja el a legrövidebben, ezért azt begépelem példának:

"Ahogy a fizikai világból érkező ingerek hatására tudatába kerülsz a testednek, mellkasod megemelkedik, tüdőd kitágul, és egyszer csak nagyot kortyolsz a kórház fertőtlenítőtől bűzlő levegőjéből. Mi is történik ebben a pillanatban? Kapcsolatot teremtesz a külvilággal, amelynek hatására tudatossá válsz önmagad és a környezeted kölcsönhatására. Méghozzá úgy, hogy bizonyos mennyiséget elveszel belőle, és önmagadba olvasztod! A világgal történő első kapcsolatod, első tudatos élményed a biortoklás, amelynek hatására életedet a birtoklás folyamatával azonosítod.
Ahogy a levegő beáramlik a testedbe, tudatosodik benned, hogy vagy. E tapasztalat hatására véglegesen elhatárolódsz a külvilágtól, elfogadod valóságnak, hogy nem az Egység részeként, hanem egyénként létezel. S ahogy a Mindenség és közted véglegessé válik a határvonal, ráébredsz, hogy te ebből a Mindenségből el tudsz venni - s miután a tüdőd kitágul, sajátodnak tekinted a beszívott levegőt. Így alakul ki az ember tudatossága, így alakul ki a birtok-tudat..."

2008. szeptember 3. 09:03

Szerintem maga a "tudatos" - itt nem szeretem a tudat szót használni... az csak a feladatok megoldására szolgál. Ennél jóval mélyebb szinten van jelen az ego.

2008. szeptember 3. 05:01

Felkészülni a halálra...mindig elmosolyodok, ha ilyet olvasok. Hiszen csak akkor derül ki, hogy felkészültél-e vagy sem, bármit is jelentsen ez, ha meghalsz, és akkor tökéletesen mindegy, igazad volt-e vagy sem. Felesleges ilyesmivel időt elbaszni. Felkészülni az életre, na az keményebb dió...

2008. szeptember 3. 00:02

retek:

Tök érdekes dolgot írsz! Én még sose jártam rendesen körbe az egó témát. :( Úgy vagyok vele, hogy inkább formálni kell, mint elhagyni, kiiktatni.
viszont hogyan tudod megkülönböztetni a tudatalatidat, az általad egódnak vélt dologtól? Nem lehet, hogy pont a tudatos éned az egód?

Orion., aki megint bevan szívva és sörözve :)

2008. szeptember 2. 16:43

én régen azt terveztem, hogy ha úgy érzem készülök meghalni, tuti kipróbálom a heroint :D
amúgy bocs mindenkitől a kialakulatlan véleményeimért... elég gyakran változtatok, és nem akarok senkit megcáfolni mert keveset tudok még, nem vagyok tapasztalt, és sok sok lehetőségben hiszek...
amúgy is 16 éves vagyok csak, nemtom ki mennyi... szal tisztelem az öregebbeket ha vannak :D

2008. szeptember 2. 14:47

remélem, hiszem hogy tudok annyit élni, szeretni a halálomig, hogy ne rosszként fogjam fel[nem mintha annyira negatív lenne, csak most, így nem kérnék belőle]. miután 60?-70?-80? évesen megtettem mindent amit akartam, a barátaim, a családom már kezdenek lefoszlani rólam.
Na Akkor azt akarom mondani a halálnak "SZ!A de jó hogy jöttél, pont neked sütöttem." a szeretteimnek meg amit II János Pál mondott
"köszönök mindent és bocsánat mindenért "

szerintem az élet és halál között nem csak biológiai a különbség.
még akkor is van lelked amikor kómában fekszel, de ahogy meghalsz a lélek elhagyja a testet.
élhet-e úgy az ember hogy már nincs lelke?

2008. szeptember 2. 13:40

szerintem meg lélek max erkölcsi értelemben létezik. van egy tudatalatti rendszerecske, amelynek legmélyén ugyanazok a dolgok vannak minden embernél: alapvető ösztöneink. Ők reagálnak mindenféle ingerre a külvilágból, és nagyjából minden embernél ugyanúgy. A tudatalattinak van egy felsőbb szintje, ami kommunikál a tudatossal, ennek szerveződése már sokkal egyedibb, szerintem ez itt az egó, a megvalósítás metódusának színtere és vissza lehet rá hatni a tudattal, lehet fejleszteni, formálni tudatosan adott céljaink érdekében, amiket viszont ő maga tűzött ki elénk. Ez a rész ad irányt gondolatainknak, cselekedeteinknek, és ha nem működnek, alkalmazkodik. Végül van a tudatos, ahol felszínes gondolataink és érzékeink keverednek, közvetítik az ingereket és reagálnak rá.

A halálról meg csak annyit, hogy egy kreált fogalom vallási értelemben stb. Biológiailag amint meghaltunk, megszűnik a tudatalatti és a tudatos, az egó meg folytatja a sajátmaga által generált hullámokat tudattalanul, test nélkül is. Attól függően hogy mit tekintük nagy, felhízlalt egónak és mit kicsinek az már fogalomzavarban szenved. Pl nem tartom az egó kiterjesztését az egó hízlalásának, sőt ellenkezőleg. Egyszerűen irányokról van szó. És pl a buddhista nirvana kb az lehet mikor az ego annyira kiterjedt hogy tökmindegy, van e tudatos és tudatalatti vagy nincs.

2008. szeptember 2. 01:07

Fl3x

Én úgy tudom, hogy az a 21gramm az utolsó leheletTeljesen kiürül a tüdő(tüdőbe van a lélek??!OMG ^-^
Viszont az tény hogy jól van kitalálva az egész,Azzal hogy halálunkkor DMT trip lesz úrrá a testünkön elhisszük az életünk alatt felhalmozódott blablát a fény az alagút végén és hasonló tipusú dolgokról.

Szerintem van 90éved arra hogy halhatatlanná válj kikerüld/átugord/felülmúld a halált.

<<Romulus aki nem hívő de istenfélő és vasárnap talált egy hangulatos kis templomot és bement imádkozni egy bolyongós séta után.>>

2008. szeptember 2. 00:09

Nem gond, csak fáj a torkom és szar napom van (viszonylag szar!).

Amúgy a bizonyíthatóság is cink! :D

Mármint tényleg pl. hipnózisos téma, oké ő ezt mondja, de tényleg ez volt? Persze kevésbé empirista ember lát fantáziát benne, a mérősek meg semmit se, mivel ez még nem bizonyít semmit.

De tényleg kell mindenre bizonyíték? Azért nem kicsit ad egy ilyen varázslatos/mesés/mítikus feelinget a világnak, ha néha tényleg csak hiszel. Talán az a legjobb, ha hiszel és teszteled a magad módszereivel, hogy tényleg jó az irány vagy sem.

2008. szeptember 1. 23:19

Bocsánat deeptrip h megbántottalak az omg vel : )
A szavak csak szavak...Minden 'rendszerbe' mást jelentenek...
azért szoktam ' '..:D

2008. szeptember 1. 23:16

Lélek bizonyítható szerintem mélyhipnózisba vitt emberek beszámolójával akár,vagy egyszerűen csak figyelj...Te is láthatod...Előjöhet egy emlék álmodba vagy éber állapotba akár sétálva egy kávéház mellett.(De nem csak előző életedből jöhet elő,hanem a Köztes Létből is)

Persze aki azt akarja h ne legyen bizonyítva a lélek az értelmezi a saját rendszerén keresztül a szubjektív élményt is(pl bevoltál drogozva).
Vagy aki azt akarja h bizonyítva legyen a lélek megnézi a 21 gramm c filmet:DDD

Ego meg persze h létezik...Hisz a földön vagyunk:D
Az első birtoklásélményből fakad..amikor elösször levegőt vettél.Addig a mindenségbe léteztél.Persze kellet az ego(én-tudat) mert anélkül nem lehetsz tudatos.

A nem tudja h nem fél állítás logikailag tényleg hibás : )
Ezzel csak azt akartam mondani h meglehet élni a félelem nélküli halál gondolatát.Aki a haláltól fél az csak az élettől fél...

"Szerintem a "cink" és "megvilágosodás" szó előtt messze vezet az "egó" szó."
ez most nekem is eszembe jutott : )))

2008. szeptember 1. 23:08

"Én(lélek) nem félhetek ha egyszer tudom h a halálom nem a halálom"

én=lélek?

Szerintem próbálkozz előbb egy szótárral vagy googlézd le az egó fogalmát aztán lehet itt omg-zni és hasonlók...

2008. szeptember 1. 23:03

The end jó, hogy már nem küzdesz az egód ellen. Szerintem a "cink" és "megvilágosodás" szó előtt messze vezet az "egó" szó. És igazából semmi baj nincs vele. Azzal van baj, ha éretlen, rakoncátlan és nem kontrollált. Egó nélküli embert én még azóta se láttam, ha tudtok szívesen beszélgetnék vele! Egy érett, stabil egó szükséges ahhoz, hogy normális életed lehessen. Ez nem jelenti azt, hogy napi 24h-ban azonosulsz is vele!

Lélek meg hát...bizonyítható? Nem úgy néz ki. Ez már a hit világába tartozik. Szerintem, ha látsz egy embert, aki igazán lelkes akkor már jóval közelebb kerülhetsz a lélek fogalmához is.

2008. szeptember 1. 22:55

Inkább csak kiegészítjük a másik mondanivalóját.

Ha valaki nem tudja még, hogy nem fél akkor mérne félne? Szerintem nincs olyan, hogy valaki fél, közben meg nem. Olyan van, hogy valaki fél, de igazából nem is tudja pontosan mitől.

2008. szeptember 1. 22:50

ezen az egóerősítő dolgon én is sokat gondolkoztam... de szerintem a megvilágosodáshoz vezető utat nem is lehet máshogy kezdeni csak egóból. máskülönben miért is akarnál bármit tenni?
de szerintem az egóját bárki finomíthatja észrevétlenül akár addig is, hogy már megvilágosodva hiszi magát közbe még mindig az egója játszik vele... én egy darabig nagyon le akartam győzni, érdekelt a feladat, mostanába valahogy nem célom, mert elvagyok így is. igaz van néha, hogy kitör :D de most pihenő van... :)

a lélek is egy érdekes dolog szerintem... én azon is gondolkoztam, van-e egyáltalán? honnan tudjuk, hogy van? az agyat se fedeztük még fel... mennyi minden van benne amit lehet, hogy mi a léleknek tulajdonítunk... miért kéne, hogy legyen lelkünk? az is körforgás, ha meghalunk a testünk elrohad, és szerves tápanyagot nyújt más élőlényeknek... de persze ez is csak egy eszmefuttatás... egészen őszintén nekem fogalmam sincs mi a hihetőbb :D nem tudok dönteni melyik tetszik jobban... hogy van? vagy nincs?

de érdekelne, hogy szerintetek van-e egyáltalán, és ha van akkor ezt mivel bizonyítanátok?

2008. szeptember 1. 22:11

deeptrip:

Lehet h TE vergődnél vagy depressziós lennél... lehet h sokmindenkinek ez lenne az első reakciója,de utána el lehet gondolkozni h miért történt ez velem,mit tehetek ebbe az állapotba a világért/magamért.
A káosz után(depresszió) mindnig kialakul egy új rend.(előbb-utóbb,mert tovább is növekedhet a káosz)

A testnek egyáltalán nem 'para' a lebénulás csakis az elmédnek.(Persze a lebénulás pillanata 'para' lehet a testnek)

'átlag feletti szint'.... omg :)

Az h ki mivel 'polírozza'(ha polírozza) az egoját az teljesen egyedi...
Viszont az (számomra) tény hogy CSAKIS az ego fél a haláltól.Én(lélek) nem félhetek ha egyszer tudom h a halálom nem a halálom.

hopax:
Igen,sokszor amikor 'egot bontasz' akkor is csak az egot dolgoztatod..."Én leszek az az ego aki lebontom magamat és ezért TÖBB leszek mint a többi" pl.
A megvilágosodás(pff.D) megaztán a legnagyobb egocsapda...

Sajnmálom ha úgy jön le nektek a kommentem mint aki megmondja a frankót h nem fél a haláltól(ésezáltal egotnövel) ,pedig én azt mondom h senki se fél a haláltól.(csak valaki nem tudja MÉG)

2008. szeptember 1. 21:38

Valaki írta egyszer, hogy a pszichedelizálás sok formája igencsak egóhízlalás néha, mintsem egóbontás.
És nem árt arra sem gondoloni a testnek ártás során, hogy nem csak te vagy az agyaddal, hanem milliónyi más organizmus is.

2008. szeptember 1. 21:26

Hát nemtom srácok, aki arról nyilatkozik, hogy full bénán mihez kezdene az is csak spekulál. Az is lehet, hogy azt kívánnád öljön már meg valaki és egész nap a legmélyebb depressziódban vergődnél, persze csak belül mert mozogni ugye nem tudsz.

Persze, hogy az egónak para a fájdalom meg a lebánulás, de a test se véletlenül jelzi a fájdalmat. Azért jelzi, mert a testednek is para. Aki meg bénán is jól tudja érezni magát az egy igencsak fejlett egóval rendelkezik, ami példa értékű.

Az, hogy valakit nem rendítenek meg a bénasággal, fájdalommal, szenvedéssel kapcsolatos dolgok szerintem már egy nagyon átlag feletti szint, amit csak igen kevés ember mondhat el magáról.

És ha belegondoltok valahol igencsak egópolirozó dolog olyanokat gondolni, hogy áá én már a haláltól se félek, tök leszarom, nekem sose lehet bajom, mert a tudatom szabad stb.

2008. szeptember 1. 17:38

deeptrip: :D igen, a fájdalomtól inkább lehet mondani, hogy félek. de az, hogy lebénulsz... azt se kívánnám, de ahogy fl3x mondja onnan is van út, nem is egy. pl szívesen próbálkoznék akkor azzal, hogy egyfolytában agykontrollozok, hátha elérek valami eredményt; sőt szerintem több dologban is benne lennék talán mint most, ha úgy látnám, hogy nem jó így élni :D
persze ettől függetlenül nem kívánom ezt magamnak... nem tartom jónak :)

ja és én nem ismertem Jim-et, de nekem az jött le abból amit tudok róla, hogy neki "a vég" nem más volt mint a paradicsom, ha azt nézed, hogy az öntudatlanságot kereste: "a tudatalattiban élek. tudatunk elrejti előlünk a végtelent." ez csak eszembe jutott a nevemről :)

(amúgy nem lenne jó nyitni egy témát a neveknek? vagy csak engem érdekel kinek miért az a neve itt ami? mert engem érdekelne... :))

2008. szeptember 1. 17:01

Fl3x:

Metta szavaival élve:
Próbáld ki és majd meséld el,hogy milyen klassz"

2008. szeptember 1. 16:49

Hát ez a 'cink' szó a 'megvilágosodás' szó után egyre divatosabb a daathon : ) (amúgy nembaj)

MélyUtazás...

Szerintem csak az egodnak cink az hogy pl egy baleset után mozgássérült leszel.Mert nem veszed észre benne a lehetőséget ;)

Pldul ez a Stephen Hawking nevű csávó se(biztos h) 'metafizikus' lett volna. és nem ingerelnél ilyen jól az emberi elmét ha nem lenne ilyen súlyos beteg,szegény(?).

Mert bár a forma lekorlátozódhat(mindig is korlátolt :) ,de a tudat szabad...
Kérlek mondd h cink vagyok : )))...

2008. szeptember 1. 05:36

the end viccesen mutat a nicked ebben a topicban! :)

Amúgy szerintem sokkal nagyobb cink ha eltöröd a nyakad, de túléled. Attól nem félsz inkább? Meghalni valahol könnyű dolognak tűnik egy életen át rokkantsághoz képest, na meg a rengeteg fájdalomról nem is beszéltünk!

2008. augusztus 30. 14:05

én egész kicsi koromtól kezdve úgy voltam ezzel, hogy meghalok? naés? komolyan... szerintem ha már meghaltunk akkor úgyis mindegy.. el tudom képzelni máshogy is, sok elképzelésem van amúgy erről, de én nem érzem, hogy félek tőle... vagyis persze a túlélési ösztön bennem van, nem tudnék direkt leugrani egy hídról szerintem, de volt már, hogy ültem az autóban barátommal, és egy nem túl belátható kanyarnál van egy huppanó amin át szoktunk menni és ugrati egy kicsit. olyankor mindig átmegyünk a másik sávba kicsit, és nem látni, hogy jönni fog-e pont akkor egy autó szembe. egyszer becsuktam a szemem, és jött egy felismerés, hogy én most egy pillanat alatt meg is halhatok... és nem tudom mi volt ez az egész, de ettől valami nagyon durva könnyedség lett úrrá rajtam, és ellazultam...

azthiszem egyszer volt már halálközeli élményem... nagy hegyek vannak errefelé mészkősziklákkal meg barlangokkal, szeretek ott lenni, és egyszer barátnőimmel kirándultunk, mindenki másik úton ment, egyedül maradtam egy nagyon meredek sima mészkőszikllán, egy kb 20 cm-s párkányon állva, se fel, se le se oldalra nem tudtam menni. (azért másztam fel oda mert azt hittem utána könnyebb lesz tovább menni... ez mindig bejött :D) végül nagy nehezen rávettem magam, hogy lelépjek a párkányról az alattam lévő töksima sziklára. óvatosan visszacsúsztam hason a majdnem függőleges sziklán oda ahol előtte voltam... féltem h hátraesek, végig pörgött képekben az agyamon, ahogy gurulok le, és a kiálló ködarabok összetörik a gerincemet, aztán megfognak a fák valahol lenn... hú de fájna... :D

szerintem a halál tele van fantáziával, és szerintem az az igazi öntudatlanság vagy egyfajta beteljesedés... na mindegy, nagyon sokminden jut eszembe róla... sokféleképpen el tudom képzelni, meg azt is mi jön azután :)

2008. augusztus 29. 03:39

"minden kérdés közül, melyekkel a filozófia és az egzakt tudományok foglalkoznak az emberiséget leginkább a halhatatlanség érdekli. ... "
olvassatok kabbalát is néha ti, a haladó szinteken.

2008. augusztus 24. 16:23

Hibernáltatom a testemet mindt Disney....

2008. augusztus 24. 15:56

"Amúgy ezt a halálfélelem legyőzése dolgot nem feltétlenül gyakorlati szinten kell értelmezni. Attól, hogy feloldod magadban ezt, még nem azt jelenti, hogy le is mondasz az életedről. Ha nem élsz félelmek közt, még talán több energiád is marad óvatosnak lenni."

Igen, én is ezt gondolom, de engem zavarnak azok az asszociációim amik a legyőzni kifejezésre előjönnek. Mivel nem tudom legyőzni, ha nem fogadom el, ha nem adom meg neki magam. A különféle érzelmek legyőzése szerintem sokszor inkább elcsúszik elfojtásba és kivetítésbe. Míg ha elfogadom amennyire csak képes vagyok, akkor lehetőségem nyílik megbarátkozni, uralni, meghaladni őket. Ha jól emlékszem említettem valamelyik topicban nem is rég, hogy egy lsd tripen elég mélyen szembesültem a saját agressziómmal. Előtte el sem tudtam képzelni, hogy ilyen intenzíven lehet bennem ez az érzés, viszont meg voltam lepve, hogy mások milyen agresszívek, elítéltem, ha kellett néha felszólaltam ellene, de magamban keresni nonszensznek tűnt. Oszt hopp.. kopp. Azóta a napi helyzetekben nem sok változott, eltekintve, hogy tudom, hogy van bennem ilyen, és gyakran leválasztom magamról. Ez volt egy csúcs-élmény, ha akarok ezzel valamit el kell kezdenem rendszeresen ezzel dolgozni, elfogadni, hogy van ilyen, átérezni milyen agresszívnek lenni stb. Így azt az energiát amit, arra fordítottam, hogy ezt az elkülönülést/leválasztást fenntartsam, átfordíthatom ennek a helyzetnek a kezelésére, s így tényleg már több energiám marad. A halált is ha elfogadom, kinyílhat egy ajtó túl rajta. De akkor is, ha a személy már látja és járja a spirituális szinteket, attól még a teste, lelke ugyanúgy elmúlik, és ezekben maradhat félelem, ami azt gondolom természetes.
Olvastam egy történetet, egy japán mesterről, akiről az a hír járta, hogy nem ismeri a félelmet. Egy nap pár szerzetes elbújt a sötétben, azzal a céllal, hogy letesztelik hírét. Várták a mestert, aki pár perc múlva meg is jelent, kezében egy csésze teával. Ekkor előugrottak és rendesen ráordítottak. Az öreg faarccal ment-ment tovább, odaért egy asztalhoz, letette a csészét, majd őszintén és rémülten kiáltott egyet. :)

2008. augusztus 23. 15:42

Romolus:
Szó nincs róla, hogy ezzel megsértenél. Inkább örülök, hogy sok ember sok véleményét és felvetéseit ismerhetem meg itt.
Mindazonáltal egyetértek az előttem szólókkal, az, hogy az ember beletörődik abba, hogy meg fog halni, nem egyenlő, az életről valólemondással. Magamon is azt vettem észre, hogy amióta ez tudatosult bennem, azóta jobban odafigyelek magamra és tartalmasabb életet igyekszek élni.

2008. augusztus 23. 02:28

Aki azt mondja, hogy nem fél a haláltól, az vagy egy olyan ember, aki már meghaladta a testét és elméjét (és rádöbbent valamire mélyen "magában" ami túl van az időn, a léten és nem-léten), vagy esetleg egy agykárosult, vagy olyan, aki még nem élt át halálközeli élményt.
Elgondolkodtató, hogy mi lenne nélkülünk a félelem nélkül. Ha őszintén bele gondolunk, szerintem rájövünk, hogy ma nem pötyögtethetnénk itt az okosságainkat, mert jó pár ezer éve, már csupán egy kihalt faj lennénk.
De vegyük csak az életünket, napestig sorolhatnánk azokat a szituációkat, amiben a félelmeink hangjai egy hasznosabb és biztonságosabb útra tereltek minket. Ha mindannyiunkból holnap reggelre eltűnne ennek az érzése milyen nap elé néznénk... Valószínűleg nem az a felhőtlen szabadság köszönne vissza ránk, amiről azt gondolom, hogy azt gondoljuk, hogy megtörténne.
Meglehet, ha félre tennénk intoleráns berögződéseinket, és jobban respektálnánk azokat a "dolgainkat", amiket amúgy legszívesebben kidobnánk magunkból, felfedezhetnénk ezeknek mindmegannyi aspektusát. (Mellesleg ha ezt megtesszük, ugyanezt megtehetjük azokkal a dolgainkkal is -külső, belső -, amiktől, úgy gondoljuk semmi esetre sem válnánk meg, ez legalább ugyanannyira megdöbbentő, és jóravaló lehetne).

2008. augusztus 23. 00:48

"egy egész létét a halál könnyű megélésének, annak szép engedésének szentelő tibeti láma utolsó szavai jutnak eszembe:
nem akarok meghalni."

ki volt ez a tibeti láma?mert számomra ez meglepő abból a kultúrából...

Régen én is sokat paráztam (a zegom) halál kérdésen.Szerintem ez természetes és mindenkivel előforduló dolog.

De mióta a daathot olvasom azóta nem ezen pörög az elme...olvasson ön is daathot ... :D

Szerintem sok embernek megnyugtató lenne ha elolvasná Dr Michael Newton könyveit (Lelkünk útjai1,2,3). Ő egy pszichológus.pszichiáter és mélyhipnózisba vitt sok sok embert,majd a köztes léti szférákba beszélgetett a páciensekkel vagy a pácienseken keresztül ún. segítővel.
Az esetek dialógus formájában vannak tálalva komentekkel kiegészítve.Van hivatkozás bibliára.tibeti halottaskönyvre stb így mindenki könyedén beillesztheti a személyreszabott op.rendszerébe ; )

http://ezoweb.hu/download.php?list.3

2008. augusztus 22. 22:03

Volt már testen kívüli élményem.
A legelső találkozásom a papírral.Annyira egyedi élmény volt ( és azóta is megismételhetetlen)
A tudatom körül lengett és méterekkel elöttem,mögöttem,köröttem tapogatozva haladt.
Ez arra enged következtetni hogy valami van.Kapsz egy életnyi időt hogy megszokj vagy megszökj

2008. augusztus 22. 21:31

Meta.

Nem tudom nem voltam még állat.
Bár kitudja.Ha van reinkarnáció.
A lélek vándorlásról meg annyit,hogy Szép és jó, de mit tesz a lélek tudat nélkül?Leélek egy újabb életet ezen gondolkozva.Egoista vagyok lehet.Szerintem csak kiváncsi.

441. Tündekirálynő

2008. augusztus 22. 21:25

naja.
egyrést nem feltétlenül mennyországban, pokolban, gyehennában, stb. kell gondolkodni.
másrészt állat és ember között az alapvető különbség éppen az, hogy az állatnak nincs fantáziája.
félni még egy egysejtű is tud, vagy legalábbis azis az adott létében él túl, hogy fennmaradjon.
nemfélni valószínűleg egyedül az embernek van lehetősége ezen a bolygón.

2008. augusztus 22. 21:13

Precíz

Félre ne értsd nem akarom megtámadni a vallásinézeteidet és a hitedet.Absolúlt jogod van hozzá hogy higyj amibe hiszel.
De..A macskáknak van menyországuk?vagy a halaknak kutyáknak hangyáknak cserebogaraknak,méheknek,dinóknak,delfineknek,bálnáknak,...'
Azért mondjuk(szerintem)hogy jajj tuti van ott valami mert a tudatunknak így könyebb feldolgozni.Kérdezz meg egy zebrát miért fut el az oroszlán elől ha egyszer úgy is az örök zebráktólhemzsgegődúsfüvüpusztán legelészhet majd a lelke.
Félre ne értsd abszolult ne mszemélyeskedés csak szeretnék beszélgetni

2008. augusztus 22. 20:55

A gondolkodásomnak alapvető részét képezi, a halál utáni lét, ezért sajna nem tudom annyira átérezni a dolgot, inkább kicsit furán idegennek tűnik számomra. Számomra, mikor még nem kimondottan tudatosan éltem, egyértelmű volt, most pedig egyre inkább kezdem azt érzeni, hogy van valami, utána. Persze ez csak személyes vélemény.

2008. augusztus 22. 20:16

Ez a baj precíz,hogy szerintem semmi sincs...

2008. augusztus 22. 19:46

Ha fizikai halálról beszélünk, akkor véleményem szerint egy végállomás van. A testünk meghal, az hogy milyen módon már nem annyira kényeges. Halál után pedig...... Nem tudom, annyian mondanak annyi félét, hogy abba már belezavarodik az ember. Megpróbálom számomra értelmesen, tartalmasan leélni ezt az életemet és kész. Majd akkor meglátjuk tényleg mi van ott.

2008. augusztus 22. 13:08

hm. olyan magabiztos vgy mindenben. majd ha meghaltál és kurvára bejött, dobjá má egy beszámolót léci.

egy egész létét a halál könnyű megélésének, annak szép engedésének szentelő tibeti láma utolsó szavai jutnak eszembe:
nem akarok meghalni.

amúgy sztem ha 1000 út van, akkor legalább 1000000 végállomás.
hinduk szerint 33000000.

2008. augusztus 22. 12:25

a testi haláltól nem kell félni. csak a korlátaid hagyod el. jó lenne örökké bezárva élni? te mit élveznél benne Romulus, ha örökké egy biobörtönben kéne élned? nem elég neked 70-80 év? inkább készülj fel arra, ami a tested elhagyása után vár rád, és ne próbálj meg ennyire a testedhez ragaszkodni. ha azt vesszük az élet egyik célja a felkészülés a halálra, és a halál utánra. neked jó félelemben leélned az életed? mellesleg a halál király dolog, ingyen dmt-trip :).

2008. augusztus 22. 09:03

Ezer út van és egy végállomás.
Ez akkor tudtaosult bennem, mikor yopo-val utaztam és a halál témaköre nekem is előjött. Addig csak kimondtam, de nem tudatosan, azóta teljes mértékben, de nem bánom. Nem vélatlenül élünk addig, amíg. Megy egyébként is... Az élet-halál körforgása fölött senkinek sincs hatalma. Kár ellene küzdeni.

2008. augusztus 22. 02:23

Csak, hogy megint legyen min kattognom.
Ezen filózok megközelítőleg 2napja (rgebben is sokszor előkerült 1-2 hétre aztán a feledés homályába merült)
Mégpedig a következő.
Nem akarom meghalni.Volt idő amikor megakartam,próbáltam is a halálba kerestem a választ.De rájöttem hogy az életbe van.
Jelenleg elég boldogtalan vagyok de még így is az életet akarom.
Gáz kimondani,hogy még ebben a században meghalunk(te is!Igen te aki épp olvasol :P )
Szal,hogy pl hmm-hmm elöbb volt ezred forduló és már 2008 van.2050-be meg már lehet nem is élek.
Hajt a kiváncsiság tudni akarom mi lesz majd és majd és majd és utána.
Gondolkoztam,hogy örökké senkise akarhat élni mert meghalnak a szerettei a barátai,etc.
Lehet épp azért iyen kis rövid az életünk,hogy a teljes kiégés elött puszutljunk el.De én szeretnék élni még 2100-ban is.
És tudnék is(nem fizikálisan hanem mint fent írtam kihal a környezet és ez lelomboz etc.Viselhető teher.)

432. nyuszika_a_fűben

2007. november 6. 16:16

ez az év linkje. :D

2007. november 6. 14:40

ihhihí
filozófusok halála: http://people.pwf.cam.ac.uk/dhm11/DeathIndex.html

430. TheRottweiler

2007. június 12. 13:23

fojti; hát Te ARC vagy xDD

én is ezt toltam, még zsenge gyerek voltam mikor pengével játszadoztam így mint Te, és az nekem is fontos volt hogg pl. az ízületeket ne roncsoljam össze xDDD lol, itt jön be h

1., az ego még ilyenkor is közbeszól

vagy

2., nem is akartál /akartunk igazán meghalni, csak unatkoztunk v mittomén xDD

na mind1, én tudom h végülis rájöttem minek vessek véget az életemnek, még ha nyomorúságos is, ha drogozhatok és még eközben akár változtatni is tuok rajta. xDD [meglett mindkettő]

ps; az öngyilok illogikus, persze mondhatja ezt az ember bárkinek aki olyan ellkiállapotban van...

2007. június 12. 12:37

A gondolat hogy bármi történjék is, van hely ahol minden rendben van,
a megvilágosodás és az őrület határára csalogathat.

2007. június 11. 23:04

csak elmondtam.nem tulajdonitok neki nagy jelentösséget mert gyakran gondolkodom élet/halál rol lehet csak kiváncsi voltam valahol h meddig megyek el... szerintem igy utolag az első centi felvágott érnél sirva rohantam volna az orvoshoz. :) nem szeretem a tűket :) amugy meg tiszta fejjel nemgondolok ilyesmire legalább is a tetlegesség szintjén biztos nem.

2007. június 11. 22:57

A haláltól való félelmedben döntöttél a halál melett?
furcsa
Vagy iesztő várni? a halált, az életet

2007. június 11. 19:54

nemrégiben ültem a fürdőkádban és csak néztem a kezeimen az ereket.
ülhettem vagy 20perce (kerek hatása alatt) amikor feltettem magamnak a kérdést h miért csinálom én ezt?
ezt az egészet. pár óra boldogságért vagy a beszélgetésekért. vagy azért mert tilos? azt ugy találtam akkor h az egészet csak a vég késleltetése v inkább elfeledése miatt művelem. aztán mivel ugy láttam megtaláltam a választ nagyon sok kérdésre minek várjak a halálra mert hát ugye kitudja h mikor jön :) . ezért azt találtam ki (mivel hült már a vizem a kádban) h elémegyek és felvágom az ereimet.valamiért egy cseppet sem izgultam vagy féltem.inkább mintha bezsongtam volna. mint amikor a kisgyerekek ajándékra várnak. elsomfordáltam hát egy classic-us pengéért.visszaültem a vizbe engedtem hozzá még meleget. valamiért néhány mp-ig csak bambultam... üres volt a fejem. át se futott az agyam pl ha reggel rámnyitnak milyen látványban lenne részük a cs.tagoknak. ugy terveztem hosszában vágom fel az ereimet nem keresztbe mint az "amatörök". nehogy a végén még megmentsenek aztán majd ülhetek a rehabon vagy egy évig fehér köpenyben boxer nékül tolókocsiban infuziora rákötve csorgó nyállal.fujj. gondoltam. na mondom ne szarakodjunk tovább, mert még a végén leázik a talpamrol a bőr :). érdekes ez akkor számitott, az élet nem. aztán odanyomtam a legvastagabb eremhez ugy hogy csak huznom kellett volna rajta egyet.
Ám ekkor valami megváltozott bennem. az eddig helyesnek vélt gondolatok értelmüket vesztették. rájöttem h mire készülök... kiszáltam a vizböl.megtörölköztem és mentem zenéthalgatva alukálni. hát akárhogy is de elég közel volt :)

2006. szeptember 13. 20:56

szerintem ezeket ki lehet következtetni a döntéseket és következményeit szerintem az életünk be van határolva a sors a helyes döntések térbeli láncolata vagyis ha elrontjuk visszatérhetünk a kitaposott útra a kitaposott pedig az hogy amit már tanultunk az könnyebben megy

2006. szeptember 13. 14:56

Szerintetek ha valakinek a sorsában vagyon egy gyilkosság megíródva akkor mitévő legyen ( egyáltalán lehet ilyen megíródva vagy törvényen kívüli ). ha van ilyen akkor az a feladata hogy elkerülje ? egy tenyérjóslós könyvben olvastam

2006. május 3. 23:17

"az elet hiabavalo tudas gyujtes de minek ha a vegen ugy is meghalunk"

inkább az a kérdés minek születünk, pörgünk,s tresszelünk agyalunk. talán nincs kiszállás. színdarab, és az előadás után nincs már egy vacsora, minden csak a szín. ez az ijesztő. nem kell belegondolni. akkor egész pofásan elélhet az ember. hit fölé emelkedő hitetlen hitrendszer. ez az abszolút nihil. valami értelme mégis csak van. én mégis attól tartok a nincset képzeljük valami nyugodt van-nak. az élet a születéstől egy bódulat. néha ez vagy az, esetleg a saját gondolatod kijózanít.

én is ezen agyalok, ugyan mi értelme van az előrejutásnak, mega z egésznek. talán a fene nagy kötelességtudatom se lenne meg, ha a szüleim nem tuszkolták volna belém. az életkedv is csak nevelési elem? egy chip? vagy van valami ami mozgatja? talán a lényeg az alázat,a tevékeny szolgálat, hogy részt vegyél ebben apöpec kis karmakörben.megtalálva helyed. de talán ez is felesleges.
minden esetre az életben van épp elég színes doog ami erről elterelheti az ember figyelmét.

a létezés eufóriája alegnagyobb drog, nem lehet alóla kitisztulni.
azért ha valaki rájön, hogy is műxik ez. van e értelme, nincs-e vagy miújság, mesélje már el:o)

2006. május 1. 17:22

"az elet hiabavalo tudas gyujtes de minek ha a vegen ugy is meghalunk"

az élet olyasmi, aminek nagyon sok szintje van. amikor 4éves kisgyerek voltál, valamit jelentett számodra az "élet".. azóta meghaltál (ha tetszik, fogalmazhatsz úgy is, hogy felnőttél), és más lettél soksok dologban.. aztán majd megint meghalsz, amikor lépsz egy újjabb "szintet".. minden részében szerzel tapasztalatokat, amikre szükséged lesz a következö felvonásban. Gondolj bele, ha kiskorodban nem jöttél volna rá, hogy a fazék főzés után meleg és nem érdemes megfogni, lehet hogy most gond nélkül rámarkolál és az nem lenne jó. Most nem azt tapasztalgatod, hogy mi meleg és nem szabad megfogni, hanem azt, hogy mi nem tetszik az elmédben és mi igen.. nehezebb vele bánni, mint a fezékkal (és sokan leragadnak a "fazék-féle" problémáknál egész életükben), de ugyanúgy fontos lesz, késöbb mint most a fazékkal kapcsolatos tapasztalatod. Sőt... aztán amikor újra "meghalsz" majd, megint lépsz feljebb.. és a legzsirabb, amikor a "szintek közti lépkedés" elmúlik és úgy élsz hogy közben állandóan meghalsz... az is igaz, hogy van egy köztudatban elfogadott "halál"-fogalom is... szerintem az is olyasmi, mint azok, amikről eddig írtam, csak egy kicsit komolyabb.. ne de, gondolj bele, ha kihagysz 1-2 "lépcsőfokot", mi történik... instabil lesz az építmény.. azt azért Te sem akarhatod...

"ha hinnnek a menyben es pokolban az mire lenne jo semmire"

az emberek szeretnek egyszerűsíteni, mert úgy könnyebb beszélni a dolgokról... ezért ilyesmi szavakkal és fogalmakkal igyekeznek kifejezni azt amit amúgy nem tudnának... a mennyország és a pokol a saját elmédben valósul majd meg oly módon, ahogyan az MOST is történik... vannak, akik olyan értelmetlen életet élnek hogy az egész életünk egy bad trip.. (nevezzük most pokolnak), és vannak akik a soksoksok tapasztalat árán részben vagy teljesen rájönnek, hogy annyi mindenre képesek magukban hogy nagyon.. és ezt valamennyire meg is valósítják.... mennyország...

és nem attól lesz pokol vagy mennnyország az elmédben, hogy le tudsz e szokni a dohányzásról, és nem is attól, hogy megbántottak e és nem is attól, hogy... attól, hogy kezdessz e valamit az "élet"eddel vagy nem. Hát hajrá...

2006. május 1. 15:06

jujj... de 2stein inkább terjessz saját gyártmányú szórólapokat, mint lemondj saját magadról.

2006. május 1. 11:34

hát, több dologban nem értek veled egyet zweistein
az életed eleve elrontottad ha csak fájdalom az egész és azért akarsz meghalni h megmenekülj ettől
és hidd el, nem a dohányzás a legnagyobb fájdalom az életedben, lesznek annál jobban próbára tevő dolgok is
de fájdalom nélkül mit jelentene számunkra a boldogság? semmit
szerinted történnek olyan dolgok amik hiábavalóak? szerintem nem, szerintem az életed minden percének van értelme, vagy azért mert keresed az értelmét, vagy mert már megtaláltad és éppen teljesíted

a halál csak egy hülye szó, amivel az emberek egy olyan fogalmat akarnak megjelölni amitől félnek, mert nem tudják h mi az;
lehet meghalsz és hangosan kiröhögöd saját magad, mert rájössz h teljesen más a halál mint amiben te hittél
a pokol és meny elég sok vallás alapeleme, amelyek így próbálnak válaszolni arra h mit is tesz velünk a halál, akik ebben hisznek azért teszik mert így szeretnének megfelelni a világ elvárásainak és ez az életük célkitűzése, gondolom az hogy a menyországba akarnak jutni
aki hisz valamiben, szerintem könnyebben leli meg boldogságát, magabiztosabb, megtalálta helyét a világban

az életvitel nem attól függ h gyorsan vagy lassan élsz, hanem hogy jó ember vagy rossz emberként éled végig életet, bár szerintem az fontosabb h teljesítsd életcélod

és azt se felejtsd el, hogy csak a tested hal meg ;)

2006. április 30. 19:00

Az élet azért van hogy éld.

2006. április 30. 16:21

a halal megvaltas lenne es egyben menekulis a fajdalamtol.. en mar egy jo ideje probalok leszokni a cigirol de mar sok mindent kiprobaltam es nem mmegy .. az elet hiabavalo tudas gyujtes de minek ha a vegen ugy is meghalunk a tapsztalattal nem merunk csak annyitt hogy a halal mar nem lessz oly fajdalmas 'a tudatodban ' de iha meghalok es ha hinnnek a menyben es pokolban az mire lenne jo semmire .. csak egy plusz felelem .. es ugy is vege egyszer csak az szamit addig hogy elsz .. gorsan/lassan ..
az en kezemben a valsztas..

416. Dirt McGirt

2005. december 12. 10:06

Dongeon.
Béke?
Nincs itt háború, csak beszélgetünk...

2005. december 12. 09:23

Aha. Szóval gáz hogy mindent besorolunk, ítélkezünk,
jellemzünk (magunknak), elemezgetünk, címkéket aggatunk a
dolgokra, teljesen átfestjük a valódi lényeget - nem csoda hogy
nem látunk a festékréteg alá ami már-már megkövesedni látszik...
Aztán valahol felpattan ez a réteg, egy kis repedés,
és elkezdjük keresni a realt, de még ebben is képesek vagyunk elveszni ha észérvekkel vértezzük fel magunkat.

Bármi ami segít és vezet, "csak" az utolsó előtti lépésig kísér...

2005. december 11. 22:33

helio, pl amikor josz le a gombarol akkor a gondolkodasodban meg nem tukrozodik az emberi vilag. ez a kulso nem emberi nezopont, amikor minden eloleny egyforma. ember,allat,noveny egyforman csak a szeretet impulzusai.

2005. december 11. 20:47

ja és bár ezek is csak fogalmak, de:
talán nem is fejleszteni, hanem felfedezni kell .

2005. december 11. 20:43

badtRIP mit értessz "isteni közömbösség" alatt?
_

2005. december 11. 19:57

Engem nagyon felre ertettetek ugy veszem eszre.
1. Gondoltam, hogy a rovidtavu memoriam nem az ekitol, hanem a futol gyongult, de persze ezt nemi szuneteltetessel megoldhato. Ha ez az ekitol lenne, az mar nem igazan. :) En egy szoval sem mondtam, hogy kiloszamra tomom magamba a labdakat, az ara'nyokat ugy nezzetek, hogy ~1db/ho az atlag, tehat tonkretenni magamat ilyen sebesseggel nem igazan fogom. Igazabol elozo kommentemmel arra akartam ravilagitani, hogy a drogok (de nem szeretem ezt a szot...) altal keltett pillanatnyi erzeseim elmelyitettek a hetkoznapi gondolkodasom mas szemszogbol valo elemzeseben/elemzeseiben.
2. Csipke, bokor, vesszo...
Beke

2005. december 11. 19:15

oximoron:)

az isten a kozombossegebol azonban csak a szeretet sugarozza, mivel ez a fizikai valosagot alkoto energia. persze ez a szo kulombozo erzelmeket valt ki bennunk, amik csak emberi illuziok. mert ebbol a testbol ezt a rozsaszin energiat igy erzekeljuk. ha azt mondom 1 Khz-es rezgest bocsat ki valami, akkor lehet semmi sem jut rola az eszedbe, de ha azt mondom hogy egy A hangot akkor maris emberibb a gondolat.

valojaban nem az az alapallapotunk hogy dilesek vagyunk. dilisse csak azok a dolgok tesznek minket amik rendszerezni probaljak az eletunket. legkesobb az oviban elveszitjuk epelmejusegunket, igy a valodi emlekek elfelejtodnek. minden 'felnott' ember mar egy kesz rendszer. mar nem kepes uj gondolatokat melyeb szintekre beepiteni. igy ugyanazon korozik egesz eleteben. csak nem latja, mert minden reggel uj napra ebred.:)

2005. december 11. 17:34

Dongeon, ne halgass ezekre a kiegett 'felnottekre'. a pubertaskor az utolso utani, ha befejezodik mar berogzultel. a rovidtavu memorian meg ne aggodj az csak a zozi miatt van, a Magic Mushroom topicban leirtam miert van ez. de azert azt kell mondjam, az amfetamin szamrazek nem urul ki soha a szervezetedbol, mindig kimutathato lesz. szerintem gondolkodj el ezen mennyire karos ha hosszutavon csak gyulemlik valami benned. ha a zozi nagyon altat akor inkabb hasznalj hasht. ezzel szerintem konnyen leteheted az elozo ket szert, de tudnod kell hogy ez az indiai guruk fustje:)

az amit kiegesnek erzel valojaban az isteni kozombosseg eleje. ezt fejleszteni kell. ezert sokat kell tanulni, hogy tudd mi micsoda es nem kattogni a tarsadalom altal megahtarozott fogalmakon. az alapallapotunk az hogy dilisek vagyunk, kitisztulni meg eltarthat egy eleten keresztul is, de mi mas dolgunk lenne ezen a vilagon?

2005. december 11. 16:11

Ha a gyerekemen 15 évesen öklömnyi pupillákkal jön haza, irok egy igazolást a sulinak és 1 hónapra bezárom egy szobába... azért áljunk már meg emberek. Ez a megszólalás egyszerre nevetséges és felháborító.

407. Dirt McGirt

2005. december 9. 11:58

A vicces alatt csak azt akartam érteni, hogy az életkorához képest kicsit brutálul jött le NEKEM amit írt. Ismétlem NEKEM, és nem kóstolgatni akartam a srácot. Ha tartana egy kis pihenőt, mondjuk 1-2 hónapot, ő még gyorsan vissza tudná állítani a lelki békéjét, ugyanis SZERINTEM 1 év kábítószerezgetés nem okoz visszafordíthatatlan kiégést(persze biztos megrongál valamelyest, de szerintem inkább csak egy elfáradtál). Na végülis a lényeg hogy én enyhe túlzásnak vettem egy-két dolgot, de csak a saját tapasztalatimra támaszkodván. Ha meg nem túlzás, akkor elnézést kérek, és állj le Dongeon, mert úgy nekiindulni a felnőttéválásnak hogy nem érdekel semmi és a rövidtávú mamóriád használhatatlan az eksztázi tablettától, elég veszélyes kísérlet.

egy ex exfüggő : )

2005. december 9. 09:42

hell szerintem se volt semmi serto a velemenyedben ...
BAR SZMOMRA AZ O IRASA (DANGEON)VOLT A LEG OLVASHATOBB ...
SEVIL kosz a tanacsot megfogadom es irok ...

2005. december 8. 11:10

Mr.pillreporter&Dirt McGirt!
Asszem nem értem mivel bánthattátok volna meg a srácot.
Semmi bántót nem írtatok. Ya,meg mi a vicces?

404. homokmandala

2005. december 7. 20:12

És milyen igazad van, Sad!!!
:)

2005. december 5. 19:38

Pár hónap kihagyásával visszatérve a Daathra....pontosabban a topic(om)ba....hát mit ne mondjak.... Nem csak a korunk,de a világ is változik, nem győzöm hangsúlyozni...

Elolvasva az utóbbi pár hozzászólást csak annyit fűznék hozzá ehhez az egészhez, hogy a fiatalság még nem bűn. De mint mindenki másnak, nekem is van egy világképem a helyről ahol élünk és elég paranoid, de mégis számomra olykor-olykor reaélis tézisekkel van feltöltve...

A droggal és a drogos társadalommal kapcsolatban annyit, hogy szerintem szívjon akárki akármennyit, nyaljon akárki akárhány matricát, okosabb lehet tőle, de ellentmondva mindenféle mendemondának, a megvilágosodásnak nem ez a módja.
Sok fiatal körében fellelhető hogy erőszeretettel oltják tövig a másikat, anélkül, hogy belegondolnának abba, hogy az általuk tett kijelentések, megjegyzések milyen esetleges (mélyebb) nyomokat hagyhatnának másokban. Sajnos ŐK IS FELELŐTLENEK.
Hiába tág a pupilla, ha a tudat SZŰK.

Hiába vonulsz félre, akkor is követed. Követed azt amit mások, a hullámot, mely téged is magával rántott.... teccik-vagy sem.

Tehát csak azt akaorm mondani, hogy ne nyúzzátok (Ne oltsátok :), a divat kedvéért) egymást. Teljesen felesleges.
Mosolyogjatok, ne pedig az árny mögé bújva, illúzikókba bódulva, röhögjetek a másikon, a másokon.

Békét,

Sad.

402. Dirt McGirt

2005. december 5. 10:19

Persze, értem én. Igazad van. Azt hiszem öregszem. Repül az idő basszameg.

400. Dirt McGirt

2005. december 5. 09:28

A pubertáskor és serdülőkor határán járván gyakran összekuszálódik az ember :)
Egy kicsit lehet durva hogy még kisgyerek vagy és már ki is égtél. Persze ezt se vedd sértésnek, me' én se vagyok egy angyal. Mintha be se írtam volna, ok? Csak az életkorod. Vicces.

399. pillreporter

2005. december 5. 00:32

Fontos: nem akarlak megbántani ifjú Dongeon,csupán erősssen felkeltette a figyelmemet a hozzászólásod, lehet nem csak az enyémet, ezért íródott ez a hozzászólás:-)

JÓL FIGYELJETEK EMBEREK!

Idézem a 398-at:
(Zárójelben mondom,csak azért idéztem ilyen sokat az előző/tehát már valószínűleg olvastátok/ hozzászólásból,mert levagyok döbbenve...........................................................)

Íme:
"15 vagyok, viszont a zözi és az eki egészen megváltoztatta az életem (kb 1 éve). Ha nem is rossz irányba, de szinte már minden semleges nekem. Ami a rossz irányba változott, hogy a rövidtávú memóriám egészen "elromlott". Amin viszont leginkább le vagyok döbbenve, hogy sokszor mélyülök el filozófikus gondolatokban. Olyan felfogásom van az életről, hogyha azt elmondanám bárkinek is, komolyan fontolóra venné, hogy őrült vagyok-e (pedig szerintem alapvetőek). A feltételezéseim (számomra) logikusak és megdönthetetlenek, de sok mindenkit megbotránkoztatna az biztos. " (!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!)

No comment.........................................................deazértPEACE

Mr. Pillreporter(újabban így nevezem magam,jó mi?:)

/Ui.: nem akartalak megbántani,ne haragudj!/

2005. december 4. 04:23

Hali!
15 vagyok, viszont a zözi és az eki egészen megváltoztatta az életem (kb 1 éve). Ha nem is rossz irányba, de szinte már minden semleges nekem. Ami a rossz irányba változott, hogy a rövidtávú memóriám egészen "elromlott". Amin viszont leginkább le vagyok döbbenve, hogy sokszor mélyülök el filozófikus gondolatokban. Olyan felfogásom van az életről, hogyha azt elmondanám bárkinek is, komolyan fontolóra venné, hogy őrült vagyok-e (pedig szerintem alapvetőek). A feltételezéseim (számomra) logikusak és megdönthetetlenek, de sok mindenkit megbotránkoztatna az biztos. Néha összeírom a gondolataimat, ezt egyszer normális keretek közé öntöm és közzéteszem (akár itt a daath-on). A halálról is van részletes elképzelésem, de leginkább definiálhatatlan fogalmakra és cselekményekre szoktam választ/magyarázatot keresni. Viszont ez nem úgy jön, hogy leülökés gondolkodok. Teljesen spontán. Leginkább mikor egyedül vagyok (buszra várva, metrón ülve). Mielőtt bárki egy életét elvetni kívánó rokkernek nézne, átlagos stílusú, 4-es tanuló vagyok, kék farmerben járok és baseball sapkát hordok, mint bárki más.
Písz

2005. november 26. 00:34

Örülj neki, hogy okos volt a szervezeted és aludt rá egyet. 16 évesen nagyjából mindenki akar öngyi lenni párszor, de aztán általában kiderül, hogy az élet nem olyan rossz dolog. Remélem te is rájössz a közeljövőben. Meg írhatnál pár okos dolgot a "Felelősség" topikba, kb rólad és a bajtársaidról van szó.

2005. november 26. 00:14

hell (o)
nemreg eleg beszivottam toppantam be a lakasba es anyam eszrevette rajtam nem csodalom teljesen ki voltam utve (16 evesen) .elkezdett felelosegre vonni hogy miert es hasonlo de nem birtm elmondani abban za allapotban hogy mar nem biro ezt anyomast es mikor magamra hagyott feloltoztem hogylelepjek es a szamosban "megmarozzak" veglek de amien "pekhes voltam " annyira kiutottem magam hogy elaludtam az agyamon es csak reggel jozanon keltem fel .
nem kedvelem az eletem de nem adom fel

2005. november 24. 23:11

nekem meg üldözési máiám van. sorry:)

2005. november 24. 19:11

2005. november 24. 18:15

ha oltás nem értem az okát
ha válasz, nem értem, miért nem érted amit írni akarok
sztem nem a vezetésen volt a hangsuly

2005. november 24. 18:06

Legközelebb vezessél óvatosabban!

2005. november 24. 17:49

meghaltam álmomban.
autóval mentem, elértem egy házhoz az erdőben. hirtelen eszembe jutott, hogy valaki nemrég mondta hogy az a ház para(halál-ház v vmi iylesmi, nem az a fontos h minek hívták). hirtelen fékezni akartam vagy megfordulni vagy valami és elmenni onnan mielőtt "észrevesz" a ház. iszonyat ilyedtség, teljes fizikai lebénulás (tudtam hogy fékeznem vagy kormányoznom kellene vagy vmit csinálni de annyira megrémültem, hogy nem bírtam mozdulni semmit), beszűkült a kép, már nem is láttam semmit ki a szélvédőn csak tudtam hogy túl közel vagyok a fákhoz. nagyon gyorsan mentem az tudom, nemtudom mennyivel. Amikor teljesen elment a kép, felébredtem. Nem álmodtam meg magát a halált de éreztem/tudtam h az volt, ami. Utoljára 5éves kormban harcoltam meg egy hatalmas erővel(nem fizikai) rendelkező valamivel(szellem, zsák?), ott is erőtlenség, mozdulásképtelenség, elsötétülés, kép off. (vágtam h meghaltam)
lehet h semmi ejlentősége h mindkétszer ugyanazt éreztem. de ha mégis, mi lehet a valóságtartalma?
(nem csak fizikai mozgásképtelenség, de azt sem tudtam felidézni(pedig előtte 2 másodperccel tudtam pontosan) hogy hogy kerültem oda, mi történik.. csak gyöngültem egyre gyorsabban minen értelemben)

2005. november 16. 19:49

Sziasztok!

Először is elnézést, de nem olvastam a fórumot.

ami gondolatom van a témával, a földi élettel & az elmúlással kapcsolatban & a véleményetek érdekelne:

Amennyiben a jelenlegi vallásokat felváltaná a következő gondolat, nem lenne-e jobb az itt létünk?:

aki meghal emberként, először, mint állat van újra jelen, majd ezt követően, mint növény, majd utolsó lépésként a Nap részévé válik.

ennek hasznosságát abban látom, hogy kissé másként állnánk a körülöttünk lévő világhoz, valamint a pusztítási kedvet megváltoztatandó...

Isten: nem tudjuk-e ezt a megfoghatatlan dolgot így felfogni?:
A halottaink leleke adja nekünk az utat, Ők az Isten.

cáfolni nem kérem! tudom, hogy sokatok nézetével ellenkezik, viszont megdönteni lehetetlen

egy ember, aki most nagyon szomorú.

2005. október 11. 08:32

Hát, ahogy gondolod. Hozzátenném hogy a valóság más mint a mese. Egy ilyen helyzetben Erik meghalt volna.

2005. október 11. 06:56

Meglehetősen biztos vagyok benne, hogy a pszichológia zsákutca. A pszichiátria kriminális. Az antropológia, a szociális humán tudás, a szociálpolitika, amiben leginkább képzett vagyok, pedig degradálja az embert. Ahogy Kurt Vonnegut mondta: "Az egyetemen azt tanították, hogy minden ember egyforma. Talán még mindig azt tanítják." Az egyformaságot természetesen nem a mérhető dolgokban kell feltételezni, hanem abban, hogy a másik ugyanazt tenné ugyanannak az ismeretnek a birtokában.
Occam borotvájáról mégegyszer: a gyakorlati életben szuper eszköz. De alapelvnek siralmas. Mindenre a sablont húzni, az tőled is el fog venni esélyeket.
A halálról való töprengésed számomra ismerős, úgy 15-17 éves koromban én is ezeket gondoltam. Ekkor teljesen biztos voltam a felismerésemben, hogy a vallás a halálfélelem és az élet kiszámíthatatlansága elleni pszichés önsegítés, meg egy hatalmi struktúra. Nem értettem, hogy intelligens emberek hogy hihetnek ilyesmiben. Aztán ez megváltozott. Sokat dolgozom emberekkel. Az egyszerű szavaik is néha komoly bölcsességet takartak. Hallgattam őket és egyre egyértelműbbé vált, hogy ami az egyik embernek természetes, az a másiknak elképzelhetetlen. Nincs sok értelme az objektív világ különböző megértése szerint kategorizálni az embereket. Egyszerűen az egyiknek lehetséges valami, a másiknak nem lehetséges. Ha személy szerint nekem egyre több lehetséges, annak örülök. Nincs szükség bizonyításra, egyetértésre, elismerésre. Egyetértünk a kézzelfogható dolgokban és passz. Hiába beszélünk olyasmiről, ami az egyikük univerzumának határain túl van. A legkézenfekvőbb dolog is képtelenségnek tűnik. Gondolhatod, hogy azóta leépültem, vagy behódoltam annak, amit mások mondtak nekem. Ahogy akarod. Én sem hinném, hogy a halállal a lélek kiröppen a testből, körülnéz és irányt vesz a menyországba, vagy a legközelebbi kórházba újjászületni. A halál utáni én-tudat megtartása egy nagy kihívás. Nagyjából mindegy, hogy ez az ésszerűséggel, ami véleményem szerint továbbra is közmegegyezés, ütközik-e.
Neked a továbbiakban minden jót kívánok. Küzdj a babona ellen, ha fontosnak tartod. Azért lehetőleg ne csavard ki Erik kezéből a kendőt.

2005. október 10. 22:20

Igen biztos vagyok benne:) - meg a pszihológia (szociál, stb) is.
Mondjuk jópár könyvet is elolvastam a témában, és ez a téma bizony egy olyan világ amiről nem kapunk olyan szintű alapokat mint a matematikáról, fizikából, biológiából. Egy laikusok számára olyan mint egy elmaradott faluban élő egyszerű földművelőnek az űrutazás vagy a számítógép akire pár dolog ráragadt amikor nagy ritkán bement a városba.

Az utolsó mondatoddal maximálisan egyetértek. Én ezzel kapcsolatban azt próbálom már egy ideje kifejteni, hogy gyakran azt tapasztalom hogy mégis megpróbálják spirtuális dolgokkal helyettesíteni!

A halálról eltöpregnhetek úgy is, hogy az, hogy az ahol az én utazásom végetér, és ha valaki veszélyesen közlekedik, annak kőrözni fog a zseblámpával a halál, és bevonja a jogsiát idő előtt:)
Ha magam mögött hagyok írásokat, tapasztalatokat, műveket, vagy bármit akkor a lelkem egy darabja újászületik abban akinek esetleg befolyásolja a világnézetét, de akkor is ha csak egy mosollyal több jut neki az életben. Abban ott leszek:)

De úgy is, ha arra a kérdésre keresem a választ hogy mi fog történni a tudatommal, mit fogok érezni, fogok-e érezni, lesz-e valami bármi olyasmi amit most életnek érzek. Esetleg megvizsgálom a vágyaimat elvárásaimat a dologgal kapcsolatban, de szigorúan veszem mi a realitás ezzel szemben, és ha megismertem akkor töprenghetek el rajta, ha nem teszik a valóság, hogy mit tehetnék ellene, vagy hogyan fogadhatnám el.

De hogy a kettőt közös nevezőre hozzuk:

Esetleg csak arra gondolok hogy éljek úgy, hogy ha meghalok és
utána ezt valaki elbírálná megjutalmazna érte.
Ezt megtehetem úgy is hogy a bírálatot és a jutalmat valóságnak hiszem, - de persze ebben az esetben az is benne vana a pakliban hogy jutalmazástól, büntetésből, babonából fakadó félelemből élek úgy ahogy, és nem belátásból.

És úgy is megetehetem hogy tudom hogy mindez nem igaz, viszont mégis így cselekszem, mert a szociális szerepemet, emaptikusan élem meg, és a valós tényeket figyelembe véve alakítom ki a viszonyomat a világgal, - azaz odafigyelve a környezetre és az emberekre, racionálisan és nem a saját elfogult vágyvezérelt módomon.

2005. október 10. 20:55

Biztos vagy benne, hogy a hipnózis fejlődött? Az eredmény szempontjából tök mindegy, hogy mesmerizmusról, szellemekről, vagy valami modern kataton izéről van szó. Ugye nem azt nevezed fejlődésnek, hogy a fogalmakat a tudomány zsargonjához igazították? Bizonyára megnyugtató, hogy olyasvalami hat, amit a tudomány kegyesen keblére ölel.
Érdekes dolog ez a pszichológiával. Kész csoda, hogy szégyenkezve bár, de Freud-ot a tudománytörténet részének tekintik. Kissé elüt a behaviorista ember-barkácsolástól az elmélete. Követői hajlanak az introspekcióra, ami bár a keleti értékrendben tudás egyik elismert forrása, a nyugati tudomány elveti. Tényleg, te minek játszol az asztrális projekció-szerű agyi vegyi folyamataiddal? Úgysem válhat hasznodra, tudáshoz semmiképp sem vezet, ha jól értelek.
Jung és Perls is akkor vált a legnagyobbá, amikor páros lábbal kirúgta azokat, akik tudományos következetességet követeltek volna tőle.
A megismételhetőség tényleg fontos dolog. Ami nem rekonstruálható az nem módszer. NEM valótlanság, csak nem módszer. Aki azt állítja, hogy alternatív gyógyászata, vagy jóslása, vagy bármije előre kiszámíthatóan működik, arról azt gondolom, hogy hülye, vagy csaló. A tudományt helyettesíteni végsősoron semmi sem fogja. Én csupán még egyszer, itt utoljára elmondom, hogy ez nem minden.

2005. október 10. 20:36

Röviden a lényeg, hogy ezekkel a módszerek, gondolkodásmód segít előrejutni a tudományban, és elkerülni a tévutakat, hibás feltételezéseket. Attól még ugyanúgy rengeteg sok elképzelés, születik, de ha van egy célunk, és előrébb akarunk jutni, meg kell valahogy találni a helyes utat.

2005. október 10. 20:32

Mire is kellett volna válaszolnom? A kérdés magára a hipnózisra irányult, hogy is van ez? Én pedig abba az irányba indultam a válasszal.
Egyébként ha megnézzük a hipnózist, ugye már egész régen alkalmazták tudatosan, tudattalanul a technikáit, de az empírikus racionális - mondhatni szkeptikus módszerekkel tudományosan álltak hozzá, ahhoz képest egészen rövid idő alatt hatalmasat fejlődött. És ezzel a módszerrel el lett kerülve a sok szellemekkel társalgós, valóban kilépek a testemből, másik dimenzió, túlvilág és egyéb spiritualitásból fakadó tévutakat.

A megmetnés meg gyurcsókról annyit: minthogy NEM a gyurcsók ment meg ha megmenekülsz, az pusztán pre hoc hipotézis. De nevezhetjük úgy is mint tévút a racionális ok keresésében (erre valók a szkeptikus módszerek, tesztek). Miért is fontos ez? Mert ha megtalálod a racionális, azaz valódi okot, akkor ezt hatásosan tudod majd a későbbiekben alkalmazni.

Azaz mondjuk sok minden történt veled, beteg vagy - elmentél áldásért a rabbihoz, elmentél a homeopatához, majd este megettél egy fűszeres salátát.
Ha megtaláljuk hogy a salátában melyik fűszer, vagy növény volt az amiben melyik hatóanyag váltotta ki a hatást, és ezt a hatóanyagot esetleg tisztán elő lehet állítani, (ami fotnos, ugyanis a nagy univerzális gyógynövények is hiába állnak közel a természethez, lehet hogy neked csak EGY hatóanyagra van szükséged a gyógyuláshoz, de a növényben megtalálható még számos másik amire nem, sőt inkább hátráltat, vagy egyéb gondokat okoz) kész a gyógyszer.
Vagy nem gyógyszerben gondolkodva, este elmész táncolni nagyon fülledt párás a hely, és jobban leszel. Lehet hogy a fülledt és párás meleg tett jót...

A tesztek lényege hogy a különböző módszerek, hipotézisek között megtaláljuk azt ami igazából elérte az eredményt. Megértsük és képesek legyünk reprodukálni!

2005. október 10. 20:11

Egyébként teljesen igazad van abban, hogy a tudomány nagy előnye a vallással szemben (bár ez így nem okés párbaállítás), hogy sokkal inkább képes önkorrekcióra.
És természetesen jobb valamit nem tudni, mint random mesét költeni.

2005. október 10. 20:08

Amúgy inkább mentsen meg a Gyurcsok, minthogy eltemessen az orvostudomány. Nem tudom, te hogy vagy ezzel.

2005. október 10. 20:05

Occam borotvájáról hallottam már. Tudom, hogy szerzetes volt. Nagyon hasznos, ha gyors megoldást akarunk. Kerüljük el az adatok, meg szempontok túlcsordulását. "A legyegyszerűbb megoldás a legjobb." Alkalmazzuk, de ne váljunk az apostolává, mert ha ez a vezérelv, akkor ne csodálkozzunk, ha mi is egyszerűek leszünk végül.
A placebo hatásról: nem elég, hogy ez olyasvalami, amit el kell kerülni a kísérletben. Ha nem kelti fel az érdeklődésedet, hogy miért működik, akkor már túl vastag a szemüveged:)
Ami a hipnózist illeti, nem feleltél, csak felhívtad a figyelmem egy lényegtelen részletben való tájékozatlaanságomra. Most észrevettem egy vitatechnikai trükköt. Na milyen tanítvány vagyok?

2005. október 10. 19:37

Ja és ha érdekel, bővebben Occam borotvájáról: http://skepdic.fw.hu/occam.html - talán felkelti az érdeklődésed, ha elárulom, William Ockham egy ferencesrendi szerzetes volt:)

2005. október 10. 19:32

A kettős vak próba azt hiszem teljesen egyértelműen belátható:
kiküszöböli azt hogy a teszben résztvevők, valamint a készítők tudatosan, vagy tudattalanul is befolyásolják az eredményt, kiküszöböli a véletlent és a placebo hatást.

A placebo hatás ugyan nem lebecsülendő, kicsit több van benne mint azt megfogalmaztad: http://index.hu/tech/tudomany/place9316/ - viszont ezzel az erővel legitimizálhatnánk azt is ha én telefonban rádolvasok jó pénzért. Ami ugye pofátlan csalás. Azon kívül a placebo hatás valódi szerek valódi hatását is tovább erősítheti, mivel rá vagy hangolva hogy igen ez hatni fog. És egyrészt hat is, plusz a blacebo hatás.
De akkor is hat, ha öntudatlan beteg vagy, vagy makacsul nem hiszel benne (na ez a racionalitás!).

A hipnózis engem is nagyon érdekelt, és érdekel olvastam is pár könyvet róla, nem lehet egy kis csúsztatással elintézni hogy az egyik ember tudata hat a másikra -ez egyébként tipikus példája annak ha nem ismered a rac. hátteret. - ugyanis nem kell másik ember:)

Az akupunktúrának pedig van racionális gyakorlati alapja, magyarázata nem úgy mint a homeopátiának (kicsit úgy mint az AsztrálProjekci- működik a dolog, a legtöbb alapmódszerek is jó, az érzetek is stimmelnek épp csak nem egy valóságban létező független dimenzió, vagy valódi térben történő elmozdulás, hanem a fejünkben:) ).

Én nem az anyagi tudományba látom a kétségbeesett kapaszkodást, hanem a kitalátba. Ami sokkal szebb képet mutat lévén vágyvezérelt elméleteken alapul.
Úgy nem tanulunk meg repülni ha nem racionális vizsgálatokkal megszerzett tudás alapján próbáljuk:)

A valódi tudományban az a legszebb hogy nem egy állandó zárt rendszert alkot, hanem újra és újra képes arra hogy az esetleges tévedéseit beismerve korrigálja pontosítsa a képet (hiszen a valóság a cél). Míg mondjuk egy vallásos vagy hiten alapuló tézis a kinyilatkoztatásokon, dogmákon, felülbírálhatatlan, vagy csak nagy nyomásra felülbírálható vágyvezérelt képen alapul, ad hoc, vagy pre hoc hipotézisekkel alátámasztva.

Azaz mintha nem azzal akarnál repülni hogy megimsered a fizika elveit, hanem úgy hogy sokat fantáziálsz róla, elképzeled hogy könnyű leszel, esetleg időnként ugrassz egyet, és próbálod elhibázni a földet:)
Te elfogadnád ha én a tűzre azt a magyarázatot adnám hogy az biony egy másik dimenzióban élő manó kitüremkedése, és elméleteket szőnék arról hogy a víz segítségével tudunk vele beszélni?

Olyan embert is ismerhetsz akit az mentett meg hogy imádkoztak érte, vagy gyurcsók józsef ráolvasása - de legalábbis ezt mondták. Ez a post hoc hipotézis. Téves és nem bizonyított oksági viszony.
Érted, te nyersz a lottón, én pedig jövök hogy na kérem a részemet, én otthon vudu szertartást csináltam, látod bevált!!!

Sokszor sokat lehet ártani magunknak, másoknak azzal ha nem vesszük figyelembe a racionalitást. Ha van rá mód, van rá út, miért ragadnánk le egy elképzelt magyarázatnál? Ha pedig nincs meg a magyarázat, miért jó egy spirtuális válasz ami aztán ritkán fedi a valóságot? Jobb valamit rosszul tudni mint beismerten nem tudni?

Használd Occam borotváját: Ne szaporítsd szükségtelenül az entitásokat. Tehát: ha valamit meg tudsz magyarázni egy bizonyos entitás létezésének feltételezése nélkül, akkor tedd azt.

De ha jól esik, akkor viszont maradjon meg a fantázia, esetleg irodalom, művészet, filozófia szintjén. Ne mossuk bele valóságba.

2005. október 10. 17:53

Vassy Z. egy nagy ész! Komolyan élvezetes volt olvasni. Az oksággal kapcsolatos eszmefuttatás nem volt új, jó régen olvastam már Francois Jakob: Lehetséges és tényleges valóság c. munkájában. A jelek szerint szégyentelenül lopott Hume-tól, de mindegy.
Tényleg minden szabadgondolkodó ilyen csillogóan érvel? Az ember szeretne hasonlítani rá. Azért, akárhogy is foglal állást az ember egy humán tárgyú vitában, amit mond értékvezérelt. Valamilyen véleménye mindekinek van arról, hogy milyen fontos az ember, az igazság, a haladás, meg hasonlók. Ez a korlátozza a helyes válasz megadásának képességét, de még a probléma észlelését is. Állítólag vannak(voltak) keleti bölcsek, akik túl vannak a jón és rosszon, de ezzel gyakorlati szempontból nem tudunk mit kezdeni. Ám, ha valaki meditációt gyakorol, vagy megérinti a halál szele, netán hallucinogén szövetségese akad, észreveszi értékpreferenciáinak változását, ami szerintem kevéssé anyagi természetű okokra vezethető vissza. Az értékbeni korlátok elhárítása az észlelés elől növeli az ember személyes szabadságát. Ez a társadalomnak nem biztos, hogy tetszik. Hamar rásütik, hogy furcsa, talán még azt is, hogy antiszociális. Ezt -fene tudja mennyire szándékoltan- ellensúlyozhatja, hogy egy szabadabb ember jobban tud szeretni.
Namost, Vassynál is tapinthatóak a határok (naná, mindenkinél) amin belül egy lehetőséggel foglalkozni hajlandó. Én csak azért érvelek 2 napja, hogy az a jó, ha ezeket a határokat kitoljuk. Talán tényleg nem kell komolyan venned, hogy barlangrajz a pszichés aktivizáláson kívül máshogy is befolyásolhatta EGYES esetekben a vadászat sikerét. De ha ott lettél volna a rajzfilmben :), odakiáltottál volna Eriknek, hogy látható? Micsoda diadala lett volna a józan észnek! A viking is okosabban halt volna meg.
A kendő pótszer volt? Szerintem nem. Ugyanis legfeljebb egy másik mágikus tárgy lehetett volna az alternatívája.

2005. október 10. 16:56

No, elolvastam ezt a kigyóolajos dolgot.
Szó esik benne a halálról, úgyhogy legalább most nem offolunk.
Elég gyorsan ment, mert a harmadik mondattól nagyjából én is meg tudtam volna írni, ha foglalkoznék ilyesmivel. Adva van egy világhírű szerző (aki egy nagyon intelligens könyvet írt arról, hogy az élet lényege a gének túlélési vágya- mármost miképpen vágyhat egy gén valamire, azt most hagyjuk), aki nem tud kilépni rögzült világképéből és azt igen jó színvonalú érvekkel védelmezi. Védelmezi a halálig. Példánkul állít egy vértanút. Egy sajnálatra méltó, ámde eltökélt embert, aki inkább meghal, minthogy a tudomány becsületén folt essék. Nem látom a különbséget közte, és azok között, akik inkább a máglyára mentek, mintsem hogy elismerjék, a Fiú egyenrangú az Atyával. Vagy éppenhogy nem egyenrangú. Akadt mindegyikből.
Nem védem én a csalókat sem.
Na de azt mondja Dawkins, hogy ne foglalkozzunk egyéni esetekkel, csak a statisztikával. Egy haldokló embert nem vigasztal a statisztika.
Én ismerek embert, akit alternatív gyógymóddal megmentettek. Él. Ha az életről beszélgetünk én nem a halottaktól kérek tanácsot.

2005. október 10. 14:23

Uhh, ezt a sok olvasnivalót majd később. Addig is: az, hogy a szkepticizmust vallásnak neveztem, természetesen egy keserű tréfa volt. A tekintetben a legelvakultabb vallási irányzatokhoz hasonlít, hogy alaptételeit nem kérdőjelezi meg, pedig az axiómák önkényes dolgok.
Magyarázatait és eredményeit pedig szintén nem lehet kétségbe vonni, hacsak valaki nem csinálja végig a induktív hipotézis-adatgyűjtés-elemzés-következtetés, vagy a deduktív koncepció-bizonyítás nevű ceremoniális mágiákat. Ha pedig megteszi, ezzel olyan olyan előfeltevések láncait veszi magára, hogy eredménye nem léphet ki a megengedett valóság köréből.
Elgondolkodtál azon, hogy miért is kell a kettős vak próba? Miért nem elég szimpla összahasonlítás két mintán? Ugye például van olyan, hogy placebo hatás. Az olyan tudományos fogalom. Miről is van szó? Ha valaki például azt hiszi, hogy gyógyszert kapott, pedig csak vizet, lehet, hogy meggyógyul. A szemét. De élettanilag hogyan is hat egy nem létező vegyi anyag?
Vagy a másik. Lelepleznek egy paranormális kommunikációt, hogy csalás. Merthogy a fenomén hipnotizált valakit. Szóval, hogy is van ez a hipnózissal? Az sem tudományidegen fogalom. Egyik ember akarata hat a másikéra. Az meg hogy lehet? Akupunktúrás fájdalomcsillapítás? Általános gyakorlat Kínában. Gondolom mindegyikre van szkeptikus magyarázat. Nem gyanús? Nem tendenciózus? Nem fura az erőltetett gúny? Neked nem tűnik kétségbeesett kapaszkodásnak a biztonságos anyagi tudományba?

2005. október 10. 13:27

AAAh esetleg erről nincs valami magyar anyag? Mert amit hirtelen találtam google-n az nem tűl bőbeszédű, és leginkább kinyilatkoztatás alapú fogalmakkal szőtt körérvelést juttat az eszembe.

2005. október 10. 13:19

Hogy lenne már vallás. ehh.
A szabadgondolkodás sem tisza úgy látom... sebaj majd máskor.
(a viking varázsvesszőjét azért olvasd el, egyik kedvencem)

Mindenesetre eszembe jutott egy közeli példa egy gyakorlati dolog - eddig ilyesmiről ugyanis nem igazán beszéltünk - (ez is egy érdekes cikk): http://konyv.uw.hu/kigyoolaj.htm

(ehez hozzátenném, hogy cikkben említett kettős vaktesztet azóta több helyen is elvégezték, és homeopátia bizonycsúfosan megbukott - ha kell keresek linket is.) És most szunya:) - esetleg amilyen zsibbadt vagyok egy kis AsztrálProjekció:)

2005. október 10. 13:17

Egyrészt az ellentmondásmentes a mindennapi tapasztalattal szemben is követelmény, szóval nem a koherencia a kérdés, hanem hogy koherens és - vagy magyarázza meg, a tapasztalást, -vagy magyarázza meg, hogy milyen lenne a tapasztalás, ami a látásmód hatására valóban meg is változik.

Ez a tan a függve keletkezés láncolata. http://en.wikipedia.org/wiki/Dependent_origination

Ha googlebe beírod, hogy pratitya-samutpada elég sok link van.

Az emléket meg nem megmagyarázni akartam, hanem bemutatni hogy a nememlékezés-emlékezés nem feltétlen függ az agytól. Hol a határ a jellemformáló saját elmékek és a külső ingerek feltételeként aktivizálódó archetipikus viselkedés között? Ezek legfeljebb előfeltételezéseikben térnek el, tehát én kialakultam valamilyenné (a tapasztalataim emléke alapján), vagy mindig is ilyen voltam, csak most megnyilvánul valamilyen a körülményektől föggő. Ráadásul itt az én határa is elmosódik.

2005. október 10. 13:04

Én is egyre fáradok :)
Azért mégis erőt veszek magamon, és megint leírom, hogy az észerű dolgok halmaza nem egyenlő a valósággal.
A tudományosan szokásos bizonyítékkritérium azért kell, hogy a tudományos eredmények összehasonlíthatóak legyenek (mondjuk nem sikerült). Az emberek egyetértése húzza meg a valóság határait. A tudomány emberei hárítják a halmazon kívüli dolgokat, mert féltik a kompetenciájukat. Az mebercsoportok, akiket egyetértés köt össze, érdekeltek abban, hogy valóság határait minél szélesebb körben ugyanúgy értelmezzék, mint ők, mert tudásuk így nem marginalizálódik.
Vélekedésüket terjesztik. A halmazon kívül eső dolgokat a halmaz elemeire vonatkoztatják, így értelmezik. Empírikus=tapasztalati. Ha valaki megtapasztalja például Szűz Máriát, akkor legfeljebb kap rá gyógyszert.
A szabadgondolkodásnál kötöttebb rendszer nem sok van.
A szkepticizmus meg egy béna vallás.

2005. október 10. 12:43

Nem, nem szófacsarás. És nem azt jelenti. Ha ennyire nem tiszta, -hát hmm - most nagyon fáradt vagyok (egész éjjel nem aludtam, és még dolgom van sajn.) hogy kifejtsem, mert nem lenne rövid, de ha elolvasod
az alábbi írást: http://www.zotyo.hu/para/vassy/viking.htm - szerintem elég világossá teszi a szkepticizmus, szabadgondolkodás lényegét.

Egyéb oldalak a témában:

http://szabadgondolkodo.fw.hu/
http://szkeptikus.lap.hu/
http://www.empiriamagazin.com/

és különösen ezt , ha fogalmakra vagy kiváncsi: http://skepdic.fw.hu/ (szkeptikus szótár)

2005. október 10. 12:18

Az a kitétel, hogy "empírikus logikai elveknek megfelelő racionális bizonyíték" tipikus szófacsarás, azt jelenti, hogy "amit elfogadok".

2005. október 10. 12:16

Én nem megyek olyan messze, mint Bence. Az ellentmondásmentes magyarázatra kiváncsi lennék. Egy magyarázat koherens volta még nem garantálja, hogy helyes.
Rigor: Kezdünk egyetérteni. Ám a fantázia lényegesen többet érdemel, minthogy mellékes, vagy redundáns agyi folyamatoknak tekintsük.

2005. október 10. 12:09

Az emlékezés ennél összetettebb dolog. Attól hogy nem tudunk felidézni bizonyos emlékeket, azok hatása mégis jellemünkben elraktározódik, - egy amnéziás például képes olyan munkafeladatok elvégzésére amelyekre nem emlékszik hogy valaha is csinált volna ilyet, vagy hogy tanulta volna. Sőt idővel az emlékei vissza is térhetnek.

Az a fajta sérülés amiről én beszélek nem teszi ezt lehetővé.
Azaz mondjuk az "egy órás" betegnek megtanítunk valamit, a következő "újraindulást" követően nem marad meg a képesség.

A kézzelfoghatót valóban szét lehet cincálni, de gondoltam kevésbé kacifántos mintha azt írnám hogy az empírikus logikai elveknek megfelelő racionális bizonyíték.

"Ha létezik olyan leírás, mely elmondja, hogy a tudatból hogy jön létre a test, és ez ellentmondásmentes, akkor mért kéne tovább keresni? (létezik)" - na arre kiváncsi vagyok, mi lenne az?

2005. október 10. 11:50

Rigor:
"Az emlékekkel mi a helyzet? Ha hibás a vétel attól még a lélek emlékeinek rendben kéne lennie, azokkal mi van?"

A legtöbb ember nem emlékszik a gyerekkorára, az álmaira, az elalvásra, a felébredésre, a tegnapra, stb. És mégsem volt agysérülésük. Szerintem az emlékek két dologból állnak össze - milyen tudatos voltál akkor, mikor ez veled megtörtént, és főleg milyen tudatos vagy most? Most minnél inkább, az kiegyenlíti a múltbéli zavarodottságot, de az emlékek a térben tárolódnak, hiszen ott történtek meg, és csak az érzékelt idő választ el tőlük. Tipikus materiális megközelítés, hogy az emlékeknek valami anyagi formában kellene meglenniük - akár rezgés formájában.

"Másfelől ez hogy létezik valami független dolog, kizárólag képzelgésen, fantázián alapuló feltevés, mivel a kézzelfogható bizonyítékok pont az ellenkezőjét mutatják."

A kézzelfogható egy rendkívül rossz szó, mert azt sugallja, hogy amit meg tudunk fogni, az "valóban" van, míg amit nem tudunk megfogni, az nincs is. Mért lehetne az bizonyíték az anyag létezésére, hogy egy mésik anyaggal kölcsönhatásba lép? Ez legfeljebb az anyagsága bizonyítéka, hiszen az az anyag, ami más anyaggal mérhető. Ami pedig fogható, az fogalmilag fogható. Az ilyen érvelések hibái, mivel logikusak nyilván az előfeltételezéseikben rejlenek. Ahelyett, hogy abból indulnának, ki, hogy én tapasztalok, abból indulnak ki, hogy a testem tapasztal engem. Az, hogy az agy "generálja" a léttapasztalatot, legjobb esetben is hipotézis, mivel a tudomány semmilyen módon nem magyarázza a tudatot, legfeljebb, hogy valahogy mégis ez van, de még nem tudjuk hogyan. Szerintem alapvető filozófiai kérdés, hogy tapasztaló nélkül van e valami, de ha a tapasztaló adja a valamiségét, akkor nincs független létezés. Egyébként a tudománynak nem is lehet célja, hogy ezekre a kérdésekre válaszoljon, csak az a baj, ha mégis megpróbálják. Mért nem lehet az agyat egy 3d metszetnek tekinteni, ami a többdimenziós egó fizikai kivetülése. Igy nem lesz egymástól elválasztva, nem fügetlen, az "egyik" változása a "masikban" is kimutatható (érzelmek, drog). Mind a kettőről lehet tapasztalatunk, mivel azt, hogy van létélményünk, testérzetünk, vagy érzelmeink, ugyanúgy tudatában lehetünk, de ezen kívül nincs semmi további bizonyítéka a létezésének. Akkor meg sokkal logikusabb, hogy a tudat a közös ezekben, sőt, így mivel ez az alap, ezt nem is kell magyarázni. Ha létezik olyan leírás, mely elmondja, hogy a tudatból hogy jön létre a test, és ez ellentmondásmentes, akkor mért kéne tovább keresni? (létezik)

" A valóság megismerésében ugyanakkor vannak korlátok melyek abból fakadnak hogy nem tudhatjuk meg mindenre a választ"

Azért, mert te nem tudod, vagy mert nem tudsz olyan tanról, amely ellentmondásmentesen leírja a világ felépítését-működését, még nem biztos, hogy nincs, vagy nem lesz (volt). Tudhatjuk mindenre a választ.

2005. október 10. 11:33

Én úgy vagyok a magyarázatokkal, hogy ami az empírikus elveknek megfelelő, elfogadom, és ha nem találok racionális magyarázatot akkor nem helyettesítem be egy kitalálttal, vagy érzelmi alapú, esetleg spekulációs elmélettel, hanem bevallom hogy nem tudom.

Ettől még foglalkozom ezekkel az elképzelésekkel, hátha véletlenül elvezetnek a megoldás felé, de meghagyom azon az síkon ahol a fantáziám is mozog.

2005. október 10. 10:40

Well. Érthető amit írsz. Sokszor a gyakorlati magyarázat hiányzik és bonyolult, meg misztikusnak tűnő kérdésekre nagyon egyszerű magyarázat adódik. Aki ezt az egyszerű magyarázatot megtalálja, az gyakorlati szempontból jobban jár, mint aki valami hozzáférhetetlen erőknek tulajdonítja a hatást. Célszerű tudni a villámról, hogy a légtömegek hőmérséklet- (ezáltal töltésbeni) különbségéből fakadó elektromos kisülés, mintsem hogy a dühös Zeuszra kennénk az egészet.
Azért ezzel nincs vége a történetnek. Ettől akár Zeusz még létezhet is. Ha a világot úgy szemléljük, hogy abban a már megtalált természettudományos elvek mindent megmagyarázzanak, az is vágybeteljesítő gondolkodás, egy mechanikus és ezért könnyen érthető, tehát biztonságos világ iránti vágyé. Miképpen a fanatikus hívő, a materialista is úgyanúgy gyűjti a szemléletét megerősítő tényeket, vagy jeleket, és hagyja figyelmen kívül a kétségekre okot adókat. Másképpen nem mondaná, hogy Mozart visszafelé játszva is pont ugyanannyira élvezhető.
Az ember, ha feszült, gyakorlatilag bármiféle magyarázattól valamelyest megnyugszik, ha elhiszi. Ha azt mondja a pszichiátere, hogy azért depis, mert az agyában felszaporodott valami molekula, vagy az acetilkolin másképp baszkurálja a receptorokat, attól ugyan meg nem gyógyul, de képes lehet valahogy kezelni a helyzetét. A veszteség ott keletkezik, hogy nem gondolkodik el rajta, hogy miért is borult fel a status guo? Beszedi a dilibogyót, oszt jóvan. Vagy elmegy terápiába, ahol vagy kap egy magyarázatot, vagy nondirektív eszközökkel eljuttatják egyhez. Egy sablonhoz. Annyiszor leírtam már, hogy kissé szégyellem: az egyszerűsítő magyarázat szűkíti a világot. Végül addig szűkül, hogy a magyarázataink tökéletesek lesznek. A problémákat igazítjuk a magyarázathoz, és nem fordítva. Először csak értelmezzük az érzéseinket, aztán már az észlelést is torzítjuk. Végül ott áll egy intelligens, tájékozott tökfej.
Az attribúcióink rendszere tipizálódik, rögzül. Egy jelenség okságában a lehetséges válaszok közül azt tartjuk helyesnek, amit először megértettünk. Az első válasz torzítja a többit.
Egy buddhista kritika: "A nyugati ember feje tele van gondolatokkal. Általában egész életében ugyanazokkal."
Teljesen igazad van, térképezzük fel magunkat, az állati késztetések szintjét is beleértve. Csak ne essünk abba a csapdába, hogy miközben jár az agyunk, s azt hisszük a megértés útján haladunk, mindenben azt a néhány megértett gondolati modult fedezzük fel, s körbe-körbe járunk. Csalóka dolog a sok felvetődő kérdés. Néha nem kinyitják a világot, hanem bezárják. A sok kérdés gyakran csak annyit takar, hogy egy helyzet hogyan tükrözi vissza a sablonjaimat.
Mindazonáltal természetesen nem vitatom el tőled, hogy a kézzelfogható és gyakorlatias magyarázatok kielégülést okoznak neked.

2005. október 10. 07:06

Én a valóság határmezsgyéjét a korlátok, határok pontos keresésével kezdem. Szerintem ahhoz hogy túl tudj nyúlni a korlátaidon, előbb meg kell találnod a korlátaidat, különben a fantáziával, hittel egész távol érezheted magad, és észre sem veszed, de még mindig a kerítésen belül ácsorogsz.

Egyszerű példával élve, ha az ember az alapvető állati típusú ösztöneit nem ismeri fel magában, cselekdeteiben, de sekélyesnek érzi mondjuk és esetleg néhány dogmatikus társadalmi elvárás miatt el akarja folytani, nem jut el oda, ahova akkor jutna ha felsimerné a racionális okokat, a jelnséget, és elfogadná saját magát. Ha már pontosan tudod mi a helyzet, mosolyogva el tudod engedni a görcsölés helyett, könnyedén kezelni a problémát.

Gyakorlati példával élve: Új helyre ültetnek a munkahelyeden de valamiért roppant feszült vagy, a barátságosan közeledő kollégáktól összerezzensz, egész nap valami negatív kisugárzást érzel a hellyel kapcsolatban. Lehet hogy a föld alatt van valamilyen enerigavonal húzódik? - filozofálsz.

A megoldás pedig egyszerű: háttal ültél a többieknek szemben a fallal. Az ősi barlangösztön dolgozik benned, nem érzed magad biztonságban, a mögötted történő apró események, zajok feszültté tesznek. Megfordítod az asztalt, a hátadat a falnak veted, előlről a monitor védelmez, és máris nyugodtabb vagy. (nem véletlenül szokás egyébként szinte szimbólikus alacsony falakkal körbevett munkahelyeket létrehozni ahelyett hogy szeparálás nélkül ülnének az asztalaik mellett a dolgozók).

Én szeretem dogmamentes hit nélkül szemlélni a világot, mert bár a hit olyan dimenziókra ad bepillantást ami szép és kedves lehet, a valóság megismerését viszont beszűkíti. A valóság megismerésében ugyanakkor vannak korlátok melyek abból fakadnak hogy nem tudhatjuk meg mindenre a választ, ugyanakkor mégis a jelenlegi tudásunk a racionális világról is egy ember számára átláthatatlanul hatalmas, és rengeteg valódi csodát rejt, míg mondjuk egy vallás tanai egy személyben is emészthető módon szűkítik be a világ képét.

Én úgy vagyok ezzel hogy sokszor amikor egy rejtélyes csodának megtudom az amúgy egyszerű racionális magyarázatát, az olyan alapot képez amiről még tágabban tudom szemlélni a világot, mégtöbb kérdést vet fel.

Azaz minél jobban megismerem a valóságot, a valóság határmezsgyéje annál jobban kitágul!

2005. október 9. 08:58

Igen. A nap, mint az élet ragyogó mosolya, az egy jó válasz.:)
Sánta Őz könyvét érdemes elolvasnod. Azt mondja, hogy az űrhajósok bár jártak a Holdon, és elhoztak egy szatyor követ, meg otthagytak némi fagyott vizeletet, kevesebbet tudnak a Holdról, mint a több száz évvel ezelőtti költők.
A hit a valóság határmezsgyéje. A határ felderítése a valóség megismerésének legfontosabb része. Lelki játék, de mint minden jó játék, nagy tétre megy. A személyes valóság vagy szűkül, vagy szélesedik. Nem ismerem más szélesítési módját, mint a hitet (vö Szt Pál definíciója).

2005. október 9. 08:29

A leírtakkal nagyjából egyetértek.
De most hitről vagy a valóság megismeréről beszélünk?

Én a beírásommal a valóság megismerésének irányába indultam, amire te rákontráztál a spiritualitással, bár eleinte úgy tűnt hogy ezt gondolod a racionális valóságnak, így elbeszéltünk egymás mellett.

Ha valaminek meg akarjuk tudni a működési elvét, azt hogy mi fog történni, nem szaladhatunk neki a kérdésnek spirtuális módon, mert nem azt a választ kapjuk amiért indultunk.

Leegyszerűsített példával, a "mi a nap? " kérdésre
a nagy forró gázgömb - válasz helyett, mondjuk az élet ragyogó mosolya (bár szavakba nem önthető, de valami ilyesmi) - választ kapjuk.

2005. október 9. 07:24

Spirituális kérdésekben az előbb leírt séma nem megfelelő. Dönthetünk úgy, hogy a spiritualitás mentális önkiszolgálás, vagy a valóság előli menekülés, vagy regrediálás a csecsemőkor biztonságába, vagy sodródás vallásos emberek és kultúra szociális nyomására, esetleg eltorzult vágy az önmegvalósításra. Ekkor megmaradhatunk az érdekekért való vita szintjén. Biztonságérzetünket nem fenyegeti senki és semmi (csak majd halál, meg a depresszió, de ezt most hagyjuk).
A lehetséges valóság határait nyitva kell hagyni, mert a sok szemét mellett úgy érkezhet valami jó is.

2005. október 9. 06:44

Az érdemi kommunikációhoz szerintem az kell, hogy befogadóak legyünk. Sajna ez nem csupán elhatározás kérdése. Erő kell ahhoz, hogy a ésszerűség többé-kevésbé mindig fantom épíményéből kilépjünk.
Ha minden kérdésünket a vélt egyetlen helyes válasz birtokában teszünk fel, akkor csak dől el, hogy ki dominál. Pillanatokon belül arról esik szó, hogy aki nem ért egyet az igazság birtokosával, azzal milyen problémák vannak. Ráadásul minél fontosabb számunkra, hogy igazunk legyen, annál könnyebben védhető igazságot választunk. A könnyen védhető igazság 1. a sokak által vallott, 2. a tudomány által szentesített, 3. a minél egyszerűbb gondolat. Tehát minél fontosabb valakinek, hogy igaza legyen, annél kisebb az esélye az érdemi beszélgetésnek.
Az érveléstechnikai trükkök kiszűrése maga is érveléstechnikai trükk. Egyáltalán nem biztos, hogy megszünteti a szófacsarást, viszont ismerete esélyeket biztosít a dominanciára.
Aki érvényre tudja juttatni, ami szerinte 1. a valós helyzet, 2. abban mit jelent ésszerűnek lenni, az győz a vitában. Ez konkrét ügyekben hasznos, eldönti, hogy ki a májer a munkahelyen, ki kap több szavazatot, vagy vásárol-e apu még egy nyalókát.

2005. október 8. 21:51

Pedig az érveléstechnikai trükkök kiszűrésének a lényege pont az hogy egy vita, vagy beszélgetés ne szómágiáról, vagy gondolatcsavarásról szóljon hanem minél inkább arról amit a szavak segítségével meg akarunk osztani egymással - a gondolatokról, a tartalomról.

2005. október 8. 20:54

Nos, ha két ember véleménye eltér, akkor az egyik vélelmezheti a másik különbözőség-fenntartó igyekezetének motivációját. Nincs nagy jelentősége.
Köszönöm a tanácsokat, de egyre kevésbé érdekel, hogy jól vitázom-e.
Mint korábban kifejtettem, a szóközpontú gondolkodást nem tartom túl sokra. Tekintsd vágyálomnak ezt is, ha gondolod.
Minden jót, sok sikert!

2005. október 8. 20:43

Elolvastam a végét:)
A 353-354 is azt az irányt mutatja hogy inkább a vágyvezérelt irányba hajlasz. Ez nem kategória, inkább egyfajta hozzáállás. Emellett az ember gondolkodhat racionális magyarázatokon, a szíve mégis erre fele húz.

Én csak megpróbáltam a racionális megközelítését vázolni a halál témakörének, mivel a fórumban még nem találkoztam vele. Nem, szép, nyugtalanító, mindenki ideges lesz tőle, de ha a valóságra kiváncsi az ember akkor bizony ilyen dolgokkal kell szembenézni.

Egyébként ajánlom figyelmedbe: http://szabadgondolkodo.fw.hu/

Amit a politikusok, stb szavakba öntési dolgairól írtál, abban sok igazság van.
- több roppant meggyőző írásnál érveléssel szemben az ember érzi hogy a másiknak nincs igaza, mégis nem tud mit mondani az ügyesen fűzött érvek ellen.

Ha szeretnél mögé látni miért és hogyan működnek ezek a dolgok, ajánlom a a csalárd érvelési technikák ismertetőjét, és hogy hogyan védd ki azokat. http://szabadgondolkodo.fw.hu/olvasni.php?mit=csalard

Ezzel elkerülheted hogy beetessenek, megvezessenek a segítségükkel - és könnyebben megtalálod a sántító pontot.

Így a megbeszélés maradhat a válaszok keresésének medrében, és nem megy át olyan vitába ahol nem az "igazságé" a szerep, hanem hogy ki tudja ledumálni a másikat, ki lesz a "győztes" (egy jó vitában vesztesek nincsenek, és az az igazi "nyertes" aki rájön hogy ő tévedett és érdemes volt - velem is előfordult nem egyszer - bár voltak álmatlam éjszakáim is emiatt mert az ember nehezen adja be magát, mégis utólag nagyon jó érzés:) ).

2005. október 8. 20:23

Kösz az analízist. Ez van, ha valamit kategóriákba akarsz mindenárom gyömöszölni. Legalább olvastad volna el, amit a 351 végén írtam.

No, rövidre fogom. Nem tudom, hogy van-e lélek. Közvetlen tapasztalatom nincs. A világról alkotott képemet leginkább Castaneda könyvei befolyásolták, korábban materialista, keresztény és new-age hatásokat is elfogadhatónak tartottam. Ha ez engem megmagyaráz, legyen úgy.
Castaneda itt-ott említ lelket, de nem gondolja komolyan. Viszont a halál utáni öntudat megtartását tűzi ki célul, ami vagy lélek, vagy nem, definíció kérdése.

2005. október 8. 20:16

A tudomány és politika emberei a gondolkodásnak a szavakba önthető formájában profik. Az iskolában is ezt tanítják. Úgy vélem, hogy abba a zsákutcába kerültünk, hogy egyre többen azt hiszik, hogy ez a teljesítményüknek a csúcsa, a világot is ezen át ragadják meg.
Pedig ez a gondolkodás egy megalkuvás. Egy kompromisszum, ami azért született az individuumok között, hogy az egyetértés lehetőségét maximalizálják. Nagy az emberen az együttműködéskényszer. Szavakba önthető gondolatokra volt szükség, hogy az ember egy zord és kemény világban együtt vadászhasson, később építkezhessen, gazdálkodhasson. Mivel az ember elég agresszív és önző fajzat, maximalizálni kell az egyetértést, hogy ne nyiffantsuk ki egymást.
Úgyhogy elég fontos dolog. Csak elfelejtettük, hogy ennél többre is képesek vagyunk.
A definíciók és érvek világa alól ezért pislogok ki. Mindenesetre ez egy paradoxon, mert kénytelen vaagyok mindezt szavakba foglalni :)

2005. október 8. 20:15

Az ember sosem cselekszik irracionálisan, mert nem lehet:) Az irracionalitás a valótlan valóságként történő állítása. De az hogy valaki ezt állítja nem irracionális cselekedet!

Szerintem a megértés koránt sem egyszerűsítés, pont ellenkezőleg! A válaszok mindig új és új kérdéseket vetnek fel, melyek elsikkadnának ha egyszerűen letudnánk annyival hogy hát ez csoda volt! Azt nem látom be hogy miért lenne kevésbé csodállatos valami attól hogy ismerjük a magyarázatot.

Nézz meg a csodák palotájában pár elképesztő dolgot. Ha tudod rá a magyarázatot akkor is elcsodálkozol rajta, sőt még inkább, hogy hát hiszen tudod a trükköt és mégis fantasztikus!

Azt hiszem kicsit más irányban közelíted meg a halál, lélek kérdését. Úgy tűnik a vágyvezérelt gondolkodás dominál a rideg valóság kiderítésével szemben. http://skepdic.fw.hu/vagytelt.html)

Az a kérdés tehát: Arra vagy kiváncsi tényleg létezik-e testtől független entitás-lélek, és hogy élsz-e valóban a halál után, vagy arra miképp tudod a megsemmisülés kérdéskörét megnyugtató válasszal elrendezni magadban?

Úgy látom itt a többen inkább az utóbbi felé hajlanak.
Én csak próbáltam az előbbire rávilágítani, hogy ne csússon át az irracionális feltevés racionális meggyőződésbe, hanem maradjon meg annak ami.

2005. október 8. 19:54

Igen, a megértéssel kevesebb lesz az élmény. A megértés nem a mentális teljesítmény csúcsa. A szavakba nemigen önthető spontán ráérzés több ennél. A megértés jó dolog, félre ne érts. Ugyanakkor a megértésre törés egyszerűsítéssel jár. Általánost csinálunk az egyediből. Amúgy nem kell nekünk egyetérteni. Az egyetértés szintén jó dolog. Megnyugtató. De a két megértés metszete visszahat az alaphalmazra, tovább egyszerűsít.
Minden igaz, amit mondasz. A racionális dolgok halmazán. A lélek nem racionális. Erre meg is vonhatod a vállad, na ugye, nem létezik. Szerintem létezik és nem csak egy tudatlenyomat, pszichétípus, énképgóc.
(Üres óráidban gondolkodj el azon, jó volna-e, ha az emberek teljes mértékben racionálisan viselkednének.)
Igazad van, veszélyes dolog a rációt azokkal a rajta kívül eső dolgokkal, amiknek a létét hisszük, tudni véljük, vagy feltételezzük. (Nálad ide csupán a vágyak tartoznak?) Elismerem, ezt a hibát elkövetem néha. Tudatosan igyekszem a realitás határait kissé lazán tartani. Így tudom jól-rosszul befogadni az újat. Ha lezárjuk a határát a valós világnak, tehát csak a bizonyított dolgok létét ismerjük el, akkor a világ észelése a tudatunkban már szereplő dolgok keresése és felismerése lesz csupán. Az élményeket , melyek esetleg zavarba hoznak, a meglévő mentális készlethez konvertáljuk. (Elég önkényes dolog épp a pszichológia támaszkodni, amikor a projekciódat értelmezed.) Ha valaki valamit érzékel, ami a realitás határán van, a tudás és megértés csak annyit ad neki, hogy miképp tagadja le a valóságának tágulását. Ennek én nem örülök. Így lesznek a képzett, mégis tökkelütött emberek. Így lesznek olyanok, akik a legcsodálatosabb természet-egységélményt úgy tudják le magukban, hogy jó volt a levegő, a testi energia áradását úgy, hogy jó formában vagyok, csak jött ez a hőhullám. Akik ima eredményét a véletlen játékának tudják be. Akiket Mescalito magával visz, és láttatja az univerzum szálait, talán azt mondják: de érdekes színes csikokat haluztam. Az a baj, hogy igaza lesz, ahogy már írtam.

Természetesen vannak élményhulladékok is, amik sehova se visznek. Vannak egyszerű elmebetegségek. Nincs mindennek értelme, se jelentősége. Az emberekben működnek pszichológiai folyamatok, például az önigazolás. Meg a felelősség elhárítása. Ha sérül valakinek a racionalitása, vereséget szenved valamiben, akkor az irracionálisba kapaszkodik. Gyáva, ezért a karmára hivatkozik. Végtelen folytathatnám. Az ember gyarlóságból is teremt vallási és babonás dolgokat. De nem jóindulatú, aki mindent ezekkel magyaráz.
Attól hogy a lelket célszerű lenne kitalálni, még nem biztos, hogy nincs.

2005. október 8. 19:07

A megértéssel mitől lesz kevesebb az élmény? A kitalált misztikum hiánya miatt? Bizonyos szempontból számomra még több is lehet!

- Ha az élmény lényege részben a misztikum akkor az ember nem is ezen rágódik, hanem átadja magát a misztikumnak, sőt megmozdul a fantáziája, és ez nagyon kellemes, rendben levő dolog. Asztrálprojekciós állapot közben
én sem azon agyalok hogy hú ezt csak az agyam képzeli el, nem is valóság (persze néha egy kicsit igen, mert segíthet jobban kezelni az élményt, vagy kísérleteket végezni) hanem alapvetően valóságként felfogva átadom magam az élménynek.

A probléma szerintem ott kezdődik amikor ezt összemossuk a racionális valósággal, és elkezdjük tényként elfogadni azt, elméleteket gyártunk, netalántán arra építjük az életünket, hogy úgy is lesz utána valami.
Mondhatjuk persze, hogy a valóság is egy relatív dolog, viszont nem mehetünk el szó nélkül a racionalitás mellett, mert az független a nézőponttól, hittől, és valamilyen szinten jobb ha az ember tisztában van vele.

2005. október 8. 18:34

A lélek kérdésében bizonytalan vagyok. Amiben biztos vagyok az a bizonytalanság. A Castaneda könyvek nem éppen megnyugtatóak. Minél inkább hihetőek, annál kevésbé megnyugtatóak. A tekintetben teljesen meggyőztek, hogy a kézzelfogható valóság közmegegyezés kérdése és hogy a megértés még célnak is rossz.
A harmónia, a szépség -úgy vélem- nem csupán pszichés minőség. Az érzelmek sem csupán vegyi folyamatok. Ha utólag az analizáló és "könyvelő" elme kategorizálja ezeket, akkor lehet diadalt ülni, hogy megint megértettünk valamit, de szerintem elvettünk, kilugoztunk az élményből.
A elemezni-megvitatni-bizonyítani mentális folyamat jó a mindennapi praktikus teendők sikeréhez és a tudomány nevű társasjátékhoz.
Az ok-okozat felfogása nagyon hasznos dolog. Kitöltheti egy ember életét. Nevezheted kinyilatkoztatásnak, vagy vitatechnikának, nem momdhatok mást, mint ami a véleményem, hogy ez nem minden. Fekete-fehér tv-n nem lehet színes filmet nézni.

2005. október 8. 17:55

Nem is azt mondtam hogy szakértő lennél, csak úgy vélem van valami elképzelésed, és kiváncsi lettem volna rá.
Általánosságokban az érvekről, ellenérvekről beszélgetni nincs sok értelme, amennyiben a cél valamiféle igazság, valóság vagy annek egy számunkra használható vetületének vizsgálata és nem vitatechnikai párbaj.
Ugyanis megfelelő érvekre nincsenek bármilyen ellenérvek, legfeljebb csalárd érvelési technikák, vagy kinyilatkoztatás alapú tagadás.

"Az a baj, hogy ha az ember lélek nélkül akar élni, igaza lesz." - az hogy az éntudatunkat valami örökkévalónak hisszük, elképzelünk egy szép világot ahol élni fogunk halálunk után attól még nem válik valósággá, és semmit nem veszítünk azáltal ha elvetjük, sőt!

Kérdés persze hogy mit definiálunk lélekként. A testtel együtt a lélek is halandó, így még értékesebb mint egy örökké létező entitás. Az hogy a "lelket" függetlenítve képzeljük el a testünktől még nem lesz független, durva hasonlattal élve olyasmi mint a számítógépen a szoftver:)

Hogy én mit értek léleken, vagy tudaton? -

A lélek egyrészt hasonló fogalom mint az, hogy jó ember vagy rossz ember, szép vagy csúnya - a lélek szvsz. egy szubjektív vélemény egy adott ember általános viselkedésformáiról, továbbá gyűjtőfogalom a tudatunkra, az emberi ösztönök egyéni változatára, emlékek, tapasztalatok, tanulás útján összeállt egyéniségre, mémünkre.
Még csak nem is állandó! Például ha visszaemlékezek, szinte egészen más ember voltam 12-13 éves koromban mint most (26)
- és még csak nem is történt drasztikus agysérülésem:) - sőt biztos vagyok benne ha másképp alakulnak a dolgok most más ember lennék, és ha összeeresztenének saját magammal, azt lehetne mondani hogy igen ez két merőben más gondolkodású ember. - Páran mondták is itt valamelyik fórumon, hogy történt akkora fordulat az életükben hogy úgy fogalmazták "újjászülettek".

A dallamos példád történetesen hibás, ugyanis vannak olyan zenék melyek visszafelé is nagyon kellemsek, sőt én hobbiból zenélgetek is, és gyakran nagyon jó ihletforrás a visszafele lejátszott dallam:) - az élvezhetőség stb kérdésére is remekül meg lehet adni a tudományos választ az esztétikában, az életritmusban, a természeti hasonlóságban, a pszihé működésében kutatva. Sőt a szerelmet is. De attól hogy tudjuk rá a magyarázatot még nem száll el a csoda, sőt még bámulatosabb lehet. Attól hogy tudod mi történik milyen folyamatok játszódnak le mialatt betépsz még nem lesz kevésbé csodás az élmény.
Attól hogy tudod mi hozza létre a szivárványt, még nem veszik el a csoda, sőt! Egy csodállatos dolgon még jobban elámul az ember ha tudja milyen egyszerű is valójában.

A lélekkel kapcsolatos dolgokban én azt látom, hogy számos tényt valódi tapasztalatot az emberek hajlamosak fantáziálásokkal kiegészíteni bizonyos magyarázatok híjján, esetleg mágikus ideációkat szőni. Ezt tapasztaltam AsztrálProjekció esetén is.
Emberünk tapasztalt valamit, de nincs tisztában a dologgal, ezért azt képzeli hogy egy másik dimenzióban van, és ha szakad az összekötő kapocs rettentő dolgok történnek, stb. Én is sokszor átéltem az élményt, én is meg voltam rettenve, de némi pszihológiai élettani utánajárást követően könnyedén túlléptem ezen is. Egyébiránt jobb valamit nem tudni és empírikus módon közelíteni, mint fantáziálni valamit és rosszul tudni. Az előbbi dolog azért jobb mert a tapasztalataim szerint is ha meg van a magyarázat, tovább tudok lépni a megismerés útján, ám ha félremegyek valami fantáziálásba akkor a saját kis dogmáim kötnek gúsba, és félreértelmezhetek számos jelet, ami egyébként egyértelmű lenne, és segítene a megértésben.

2005. október 8. 16:49

Nem vagyok én akkora szakértő.
Valójában minden érvet meg lehet észérvekkel támadni. És épp ez a lényeg, hogy a logika test túlélésének eszköze. Az a baj, hogy ha az ember lélek nélkül akar élni, igaza lesz. Oda szűkül a világa, hogy a materiális érvei kitöltik. E csapdából a megértés, a józan ész nem visz ki.
Hogy ne csak általában beszéljek, ott van például a zene. Van egy dallam, ami tetszik. Ha fordítva játszanák le, már élvezhetetlen. Miért?
A testnek nem mindegy? Darabra ugyanazok a hangok. A harmóniára lélek reagál.
Ami az emlékeket illeti, nincs a kérdésben újabb kihívás. Hiába jegyez fel a lélek valamit, ha az agy már nem képes lekérdezni.

2005. október 8. 16:20

Az emlékekkel mi a helyzet? Ha hibás a vétel attól még a lélek emlékeinek rendben kéne lennie, azokkal mi van?

Akkor mégis hogy írnád le a lelket? Milyen közvetett bizonyítékokat látsz a lélekre?

2005. október 8. 16:15

Nem tudok neked közvetlen bizonyítékot szolgáltatni a lélekre. Közvetett bizonyítékot te is találsz épp eleget, ha valamiért figyelmen kívül hagyod őket, úgyis hiába sorolnám.
Az agy sérülésével azért változik meg a személyiség, mert az agy egyes területei megszűnnek venni a lélek jelzéseit. Egy ócska hangszóróban recseg a zene, pedig a rádióhullámok jók.

2005. október 8. 14:58

Vizier: viszont akkor a sérülésnek nem lehetne hatása a személyiségre, a tudatra, az emlékekre hiszen az független a testtől. Ha pedig az általad definiált lélekben ezeknek nincs jelentősége, azaz nincs emlékezete, nincs személyisége, érzékelése stb. akkor mi van? - ha pedig mindez megvan akkor már egy független tudatról van szó, viszont semmi nem igazolja hogy kapcsolatban lennénk vele.

Másfelől ez hogy létezik valami független dolog, kizárólag képzelgésen, fantázián alapuló feltevés, mivel a kézzelfogható bizonyítékok pont az ellenkezőjét mutatják.

Persze ez az alapvető vágyból fakad ahogy az ember nem tudja felfogni a saját nemlétezését és az ismeretlentől, nem megismerhetőtől való tehetetlenségében fantáziál. Én is ezt teszem elég gyakran, mégis tudom hogy ez sajnos nem a valóság.

Igaz ha az ember alaposan végiggondolja hogy ő maga micsoda, kiderül hogy az örökölt tulajdonságok, a külső behatások, ösztönök és mémek, a formált tudatunkból következik minden cselekedetünk -még ha gyakran nem is tudjuk végigmondani a pontos okokat. Ez elsőre akár rémisztő is lehet, hogy nincs egy testtől független öröklét, de hát a világ urai sem mi vagyunk szuperképességekkel stb,(de meghalhatunk) ami pedig smafu az örökléthez képest. Ugyanakkor csodállatos és megnyugtató is, mert gyakran ha belegondolunk rávilágít arra hogy ezek a dolgok miért is következtek így be, és hogy igazából számos nevetséges hülyeségnek hatalmas jelentőséget tulajdonítunk ami az élet szempontjából igazából jelentéktelen.

2005. október 8. 12:57

Rigor: Ha az agyról feltételezzük, hogy közvetít a lélek és a test többi része között, mint egy antenna, akkor a sérüléseinek következményéből nem következik a lélek tagadása.

2005. október 7. 23:02

A halál legfőbb kérdése hogy lelkünk, tudatunk, tovább él-e? - képesek vagyunk gondolkodni, érzelmeink, emlékeink vannak? Ehhez arra kell rájönnünk, létezik-e a tudatunk mint fizikai testtől független entitás?

Még életünkben rájöhetünk nem is túl bonyolult módon hogy sajnos nem.

Személyiségünk is erősen függ a testünktől -
súlyos agyszövet veszteségek esetén tapasztalták hogy az illető személyisége, szokásai gyökeresen képes megváltozni, egyik napról a másikra! Most akkor ő ugyanaz az ember?

A tudattal kapcsolatban szeretném ajánlani Video egyik írását: http://video.fw.hu/gondolat/evolucio/tudatrol.htm

Video említi még azokat a betegségeket melynek során nem csupán egy érzékelésünket veszítjük el, hanem a képességet is hogy felfogjuk milyen lehet az. "Vizsgálatokból tudjuk3, hogy az olyan agysérülés, melynek során elveszítjük a színlátás képességét, azzal jár együtt, hogy elképzelni se tudjuk ezeket a színeket"

Ha megszűnik a hosszútávú memóriád, és a rövid távú is súlyosan sérül akkor (és ilyenre van sajnos példa) előfordulhat hogy 2 percnél tovább nem emlékszel semmire. Ha még jobban sérülsz, akkor mondjuk 5 másorpecnél kezdődnek újra az emlékeid, ezt fokozva akár elmehetünk nanoszekundumig is, - ezen a ponton már egy gondolat, fájdalom, vagy bármi érzelem megélésére is képtelenek vagyunk. Akkor most mi is van a lelkünkkel?

Ha pedig teljesen elveszítjük minden agysejtünket akkor ez a nullára redukálódik. plusz még hozzácsaphatjuk minden érzékeléssel gondolkodással kapcsolatos funkciókat.

(többek közt a memóriáról: http://www.origo.hu/tudomany/elet/20011203dramai.html)

Az emberben persze ott dolgozik a remény hogy kell hogy legyen valami élet a halál után, mert egyrészt felfoghatatlan (a semmi nem egy átélhető módon elképzelhető valami, mivel a képzelet többnyire kötődik valamilyen érzékeléshez, de legalábbis tapasztalathoz, gondolatsorhoz, gondolkodáshoz).
Ezen kívül ott vannak a különböző AP élmények, halucinációk melyek csak az ember fejében jönnek létre, ám annyira valóságosnak tűnhetnek hogy az ember hajlamos teret engedni a vágyainak és fantáziálni a halál utáni létezésről.

A "reinkarnáció" is legfeljebb az atomjaidat érinti de az már részben bekövetkezhet az életben is ha elveszíted egy végtagodat, és rodható húsodon kukacok lakmároznak:). Egyébként is tovább "élhetsz" gyermekeidben, illetve amit magad mögött hagysz a világban. - de úgy, vagy hasonló módon ahogy a jelenleg érzékelt öntudatod önképed létezik, nem.

2005. október 7. 21:46

Egy kis számolgatás után azt mondanám, hogy a változás nem lehet nagyobb, mint egy köbcentiméter, ami alig több, mint egy milligramm.

2005. október 7. 21:22

A folyadékok nem nyomódnak össze. Kizártnak tartom, hogy a vérnyomás változása mérhető térfogatbeli változást okozhatna.

2005. október 7. 20:02

koszi a valaszt

de szerinted -mivel sokat olvastam, ugy gondolom te eleg bolcs lehetsz, hogy helyesen valaszolhass erre-, a vernyomas megallasa miatt es az erekben valo nyomascsokkenes miatt, csokkenhetne a suly amit a merleg mer a halal pillanataban (ekg szerint, akkor amikor mar nem elsz), akar minimalis mertekben is, elvonatkoztatva az ezoterikus szavaktol, es az altalam eredetileg feltett kerdestol?!

338. Én+te+ö=gén

2005. október 7. 16:18

are: http://www.snopes.com/religion/soulweight.asp

Gyk. ez a egész egy 1907-ben történt egyszeri kísérlet volt, ahol 6 mérésböl 2 nem sikerült, a maradék 4 pedig mind más-más eredményt adott. Ezt nem lehet elfogadni tudományos bizonyítéknak. Ahhoz a kísérletnek ismételhetönek kellene lennie, sokkal több alannyal, és statisztikailag jelentös eredményeket kellene produkálni. Az "asztrális test" és az "éteri anyag" nem tudományos kifejezések.

Egyébként az egész ötlet paradox: a meghatározás szerint nem-anyagi dolog (lélek) létezését egy anyagi tulajdonság (tömeg) mérésével bizonyítani?!

2005. október 7. 15:03

Sziasztok!

vagjunk a kozepebe rogton:
"Az éteri anyaggal tudományos kutatások is foglalkoznak. Kórházban haldokló emberek ágyát érzékeny és pontos mérlegre helyezték, és EEG valamint EKG gépekre kapcsolták õket. Minden esetben, a halál beálltának pontos pillanatában egy hirtelen súlycsökkenés következettbe, körülbelül egy negyed unciának megfelelõ mértékben. (1 uncia = 28,35g). Ezt a halál pillanatában az asztrális testbe vezetett nagy mennyiségû éteri anyag okozza. Ez hasonló ahhoz, amikor a halál közeli élmény során az éteri anyag az asztráltestbe kerül. Ez a hirtelen, nagymennyiségû éteri anyag - átvitel a halál folyamatának a kezdete."

meg ugye persze van a 21g cimu film is.. amiben azt mondjak hogy a hallal pillanataban 21g tavozik a testbol.....

mi a velemenyetek errol?
ha a meresek tenyleg tudomanyosan megtortentek, minek koszonheto a sulycsokkenes?

valaki szerint akinek eleg tudasa van, itelje meg a kovetkezo lehetseges magyarazatot.:
a halal pillanataban amikor az ekg mutatja a sziv leallasat.. az erekben levo vernyomas csokken.. es mivel a korhazi szobak nem vakumosak... ezert ennek hatasa lehet a sulyra amit az agyak alatti merleg mer. hulyeseg? nekem egy elege materialista ember adta valaszkent az egeszre. ha ez lehetseges, akkor a suly csokkenest tenyleg lehetne akar grammokban merni?

vagy ennek semmi koze a sulyhoz?

valaki aki kicsit ert a fizikahoz es/vagy az ember felepiteseben is jartas segitsen.... nagyon erdekelne egy okos velemeny.

ha esetleg nem igaz az elmelet, akkor mondjatok valami kimeritobb valaszt, hogy miert, meg kell magyaraznom neki.
fontos lenne a velemenyetek!

mas magyarazatok?

elore is kosz. hello

2005. szeptember 30. 18:58

" nem azt mondtam hogy a liberalizmus, vagy a tolerancia, vagy bármi más a valóságtól védendő dolog. csak azt, hogy ha ez nem egy belülről jövő "nézőpont" (imádom ezt a szót), akkor szart se ér, a külvilág (nevezzük tapasztalatnak) durván torzíthatja"

Ja, ez így már korrekt megfogalmazás.

335. Dirt McGirt

2005. szeptember 30. 14:38

http://index.hu/homar/index.php?title=hordozhato_halottak&more=1&c=1&tb=1&pb=1

2005. szeptember 28. 16:24

Mondjuk szerintem ez a buta elit-tudat (ami egyébként a daathon is néha megjelenik) szerintem éppenhogy nem a szabadelvű világnézethez kötődik.

2005. szeptember 28. 16:24

elvételét, persze

2005. szeptember 28. 15:30

No, ebben azért van igaza :)
A szűken vett szabadságot és a valódi toleranciát, mint a felelős egyén értékeit szerintem sem kell félteni, de azokról a liberalizmushoz sodródott vélekedésekről, amit egy elithez való képzeletbeli tartozás magával hoz, már joggal gondolhatjuk, hogy óvni kell a valóságtól.
Ami ebből a témánkra vonatkozik, az az, hogy nem mindegy, hogy valaki az élet átvételét lélekben átélve ellenzi, vagy valami birkacsordátkövet és azért mondja.

2005. szeptember 28. 14:00

Én most nem a mondanivalója lényegét bíráltam, csak azt a megközelítést, ami szerint a liberális-toleráns világnézet az valamiféle törékeny luxusholmi, kínai porcelán, amit óvni kell attól, nehogy szembesüljön a valósággal, mert akkor óhatatlanul összetörik.

325. Én+te+ö=gén

2005. szeptember 28. 13:36

tetrahíd:
"bármit megtehetsz és senki sem vonhat érte felelősségre"

Dehogynem: te magad.
És az a legrosszabb :)

2005. szeptember 28. 12:06

Nargile: Nem értek egyet veled, hogy tetrahíd megközelítése rossz volna.
Ugyanis nincs neki semmiféle megközelítése. Viszonylag magas IQ-val rávilágít, hogy más álláspontja és álláspontjának változása mögött milyen okok húzódhatnak meg. A mélyén csak annyi van, hogy ő jól gondolja (a maga se tudja mit), mások meg nem jól gondolják.

2005. szeptember 28. 10:37

2005. szeptember 28. 09:57

tetrahíd: ez az "akkor is" a rossz megközelítés. Az, hogy a 8. kerületben élek, csak erősített az elveimen, mivel rájöttem, hogy az emberek akik nem itt élnek hamis sztereotípiákban gondolkodnak az ún. "cigánygettóról". Pedig itt is csak ugyanúgy van, mint bárhol másutt: vannak bunkó és vannak rendes emberek, cigányok és nem cigányok egyaránt.

2005. szeptember 27. 17:27

"senki"... "felelősségre"

felelősség mint olyan nem is létezik?

2005. szeptember 26. 17:44

Talán csak abban nem, hogy egy, vagy több gyermek születésének az legyen az alapja, hogy helyrehozzon valamit. Ha egyébként is gyermeket akarok "csinálni" valakinek, aki szintén ezt akarja, akkor működhet is.

2005. szeptember 26. 17:41

Be kell látnom tévedésemet. Alphagirl és köztem lehet egyetértés.

2005. szeptember 26. 14:16

Tetrahíd: nem értem az érvelésedet a "toleráns abortuszpártiságról". Szerintem a hagyományosan liberáltoleráns világnézet az éppenhogy a a pro-choice és nem a pro-life megközelítéshez kapcsolódik, magyarul az abortusz legalitását hirdetőkhöz.

Ami pedig a liberális világnézet egzisztencialista alapjait illeti ("a legjobb sorban élők a legliberálisabbak"): én a 8. kerületi gettó kellős közepén lakom, és ettől még "kurvára humanista és pacifista" vagyok :)

2005. szeptember 22. 10:03

Ja, én is így gondolom, minden a partnerek szabad döntésén múlik, az államnak pedig semmi keresnivalója a polgárok hálószobájában.

309. Én+te+ö=gén

2005. szeptember 22. 07:09

A gyereket csináló de a felelősséget nem vállaló férfiakat jelenleg is üldözik büntetőjogilag: az apaság bírósági megállapítása és a tartásdíj, ill. ennek behajtása jegyében.

Ez az egész felelösség kérdés pedig abszurd. A genitáliák összeillesztésével a kukitulajdonos gyk. beleegyezni kényszerül abba a worst-case szkenárióba is, hogy az esetlegesen megfogant embriót a punitulajdonos saját tetszése szerint eliminálhatja. A punitulajdonos pedig gyk. abba a worst-case szkenárióba kényszerül beleegyezni, hogy esetlegesen megfogan és a kukitulajdonos másnap lelép. Ezek simán benne vannak a pakliban, és ejakuláció után nincs helye a reklamációnak, egyik oldalon sem.

2005. szeptember 21. 23:09

Egyébként érdemes odafigyelni arra, amit soon mondott, miszerint az abortuszért nem mindig kizárólag a nő felelős. Az apa felelősségét kevéssé feszegetik. Vajon a gyereket csináló de a felelősséget nem vállaló férfiakat is büntetőjogilag üldözni kellene, ha a nő abortuszt hajt végre?

2005. szeptember 21. 23:02

Gén: és ez is olyan "szabadon választott" elterelés lenne, mint a drogfogyasztók esetében, büntetőjogi fenyegetéssel alátámasztva? Vagy csak szimpla tájékoztatás/felvilágosítás? Ez utóbbit legjobb tudomásom szerint már most is előírja a törvény, de az egészségügynek erre sajna nincs kapacitása. Jó lenne, ha az abortuszellenes aktivisták azért is tennének, hogy ez a helyzet változzon. Nem a nők döntési szabadságát kell szűkíteni/korlátozni, hanem elősegíteni, hogy jó döntéseket hozzanak.

306. Én+te+ö=gén

2005. szeptember 21. 19:31

Betiltás helyett azon kellene változtatni, hogy az abortusz egy következmények nélkül, akárhányszor igénybevehetö, intézményesített futószalag legyen, az egyéb védekezés alternatívája. A klienseket olyasmi kötelezö elterelésre lehetne küldeni, mint a droghasználókat; néhány tucat óra felvilágosítás a fogamzásgátlásról, ingyenes pesszárium (késöbb pedig ingyenes eltávolítás, ha gyereket akar), sa töb bi; büntetés helyett felvilágosítás.

Hetedrészt pedig, az élet-halál kérdésben nincsenek abszolútumok, csak kultúrkörileg változó inkoherens konszenzusok kavalkádja.

305. Én+te+ö=gén

2005. szeptember 21. 19:02

Nargile:
"miért írtad azt, hogy azok az abortuszpártiak, akik legalizációt akarnak"

Hát mert szélesebb utat nyitnak és könnyebb hozzáférést adnak valamihez (amire persze egyébként is van kereslet); pártolják és elösegítik az abortusz-alternatíva nagyobb társadalmi elfogadtatását, stb.

"miért nem írtad azt, hogy az abortuszpártiak azok, akik szerint az abortusz jó"

Lehet olyan nézöpont is, mely szerint a legális abortusz nem jó, viszont még mindig a kisebbik rossz, összehasonlítva az illegalitás ennél sokkal rosszabb következményeivel.

2005. szeptember 21. 17:56

Soon, én pontosan olyan mértékben vagyok abortuszellenes élharcos, amennyire háborúellenes élharcos, vagy emberölés ellenes élharcos. Csupán kérdéseket vetettem fel.
Senkit nem ítélek el azért, mert megöli a gyerekét, vagy azért mert kirabol egy bankot, és közben több embert megöl. Nyilván a bankrabló is csak azért öl meg embereket, mert a nyomorúságos élete helyett jobb életet akar élni. Ameddig valaki nem látja be, az általa keresett boldogság illuzórikus természetét, addig az önzése végtelen szenvedéshez láncolja. Szerintem az ember nem dönt más sorsáról, csak a magáéról. Mit gondolsz, kinek árt az az anya, aki elveteti a gyerekét? Annak az "egyéni tudatközpontnak" nem árthat, amelyiket a fejlődés-ciklusába kötözi néhány évre az a test.
Lesz még elég test, amelyikben folytathatja a tökéletesedést, ha nem attól az anyától fog származni, akkor egy másiktól. Ha az egész földet felrobbantanánk, akkor sem ítélném el aki tette. A maradék végtelen bolygó végtelen lakója végtelen lehetőséget kínál a szenvedés folytatásához...

Semmi szükség az ítélkezésre, a természet törvényei análkül is működnek.
Mindenki a tettének megfelelő karmikus következményeket kell viseljen, ezen az emberek törvényei, vagy az emberek jó vagy rosszallása mit sem változtat...

2005. szeptember 21. 17:16

soon: A "férfiak" így általában, nem találtak ki semmit. Más kérdés, hogy jobbára férfi volt az, aki kitalált valamit, bármit. Kitalálták pl a koncentrációs tábort, amit leginkább pont az abortuszhoz lehet hasonlítani, csak az abortusz a számokat tekintve sokkal nagyobb gáz. Az elvetemültebb ötletelő férfi mögött legtöbbször állt egy anyuka, de ezt nem is folytatom, mert az a véleményem, hogy fel kell nőnünk, vállalnunk kell a felelősséget. Jelenleg a femista mozgalom azon van, hogy ők is elkövessék a férfiak hibáit.

2005. szeptember 21. 16:13

Hm. Érdekes. Próbálom értelmezni: az abortuszpártiságnak tehát nem differentia specificája a legalizációpártiság? Lehet valaki abortuszellenes úgy, hogy legalizációpárti? Mert akkor egyről beszélünk. Csak azt nem értem, akkor korábban miért írtad azt, hogy azok az abortuszpártiak, akik legalizációt akarnak, miért nem írtad azt, hogy az abortuszpártiak azok, akik szerint az abortusz jó?

300. Én+te+ö=gén

2005. szeptember 21. 15:52

Nargile:
" ha tehát nem vagy abortusz-párti, akkor szerinted az abortuszt be kellene tiltani."

Itt a bukfenc: a klasszikus "ha nem vagy velünk, akkor ellenünk vagy".
Az egyik legfontosabb jogomnak a semlegesnek maradást tartom.

2005. szeptember 21. 15:19

Szerintem a dekriminalizáció mindig emberekre vonatkozik. Én emberekkel foglalkozom, nem anyagokkal. A büntetőjog soha nem anyagokat sújt, hanem embereket, emberek cselekedeteit. A Btk.-ban sem úgy fogalmaznak, hogy "tilos a drog", hanem hogy tilos a "kábítószerrel való visszaélés". Ez egy emberi cselekedet, akárcsak az abortusz. A párhuzam persze csak idáig áll fent, nem akarom azt mondani, hogy a kettő etikailag is ugyanaz.

Ha én értettem félre az érvelésedet, akkor megkövetlek, de nekem elég tisztának tűnt, szókratészi szillogizmusokkal: 1, az abortusz-pártiak azok, akik az abortusz legalitásának fenntartását szorgalmazzák 2, te elhatárolod magad az abortusz-pártiaktól 3, ha tehát nem vagy abortusz-párti, akkor szerinted az abortuszt be kellene tiltani. Ez volt a gondolatmenet lényege, de győzz meg, ha rosszul láttam :)

Én egyébként etikailag elítélem a nyilvános orrpiszkálást, a drogok nyakló nélkül való használatát és az abortuszt is. De úgy gondolom, hogy ezek olyan dolgok, amelyekben nem az államnak, hanem az állampolgárnak kell döntést hozni, az állam feladata meg ott van, hogy biztosítsa, hogy ezek a döntések tájékozottak, felelősek és szabadok legyenek.

298. Én+te+ö=gén

2005. szeptember 21. 15:09

Nargile:
"Akkor én drogpárti vagyok vagy a drogok mellett foglalok állást azzal, hogy nyomatom a dekriminalizálást?"

Ez beugratós kérdés? A mondat elsö fele anyagokra, második fele emberekre vonatkozik. Te dekriminalizálás-párti vagy.

"Hát éppen ez az, amivel én nem értek egyet. Azzal a megközelítéssel, hogy szükségszerűen valami mellett vagy azzal, hogy nem akarod betiltani."

Hát én meg nem értek egyet azzal a megközelítéssel, hogy szükségszerűen valami ellen vagyok azzal, ha nem támogatom.

"Ha az orrpiszkálást nem tartom kriminalizálandó cselekedetnek, akkor meg orrpiszkálás-párti vagyok?"

Ha nem akarom piszkálni az orromat, akkor azzal kétségbe vonom az orrpiszkálás legitimitását?

2005. szeptember 21. 14:49

mikor tol kezdödik az élet

attol kezdve hogy megszületik valaki vagy attol hogy meg fogann
én legalizálnám az abortuszt vagyis szerintem ,,normális dolog"ezt ugyértem hamondjuk a csajom 17-18 évesen terhes lenne nem hiszem hogy kihordaná ebben az esetben én nem látok más megoldást mint az abortuszt

azis gyilkosság ha gumit hizol a faszodra? mert akkor nem engeded hogy teherbe essen a csaj és valamijen szinten ezis az

ezaz én véleményem valoszinüleg sokan (nagyon sokan )
nem igy gondolják
csak véleményt nyilvánitottam

295. Ajtóablak

2005. szeptember 21. 14:44

vizier, úgy köszönd, hogy nézd meg,
nem pusztán a társadalomról szól, hanem egyénről, családról, társadalomról és halhatatlan istenekről, egy apa nélkül felnőtt fiúról -- apám síró vakbele vagyok -- , aki megöli az anyját. jó párja a gyereküket ölő szülőknek.
:)

2005. szeptember 21. 13:44

Siphersh ez most a Gén hozzászólására volt válasz, de azóta levette, biztos módosít rajta.

2005. szeptember 21. 13:42

Ja értem. Akkor én drogpárti vagyok vagy a drogok mellett foglalok állást azzal, hogy nyomatom a dekriminalizálást? Hát éppen ez az, amivel én nem értek egyet. Azzal a megközelítéssel, hogy szükségszerűen valami mellett vagy azzal, hogy nem akarod betiltani. Ha az orrpiszkálást nem tartom kriminalizálandó cselekedetnek, akkor meg orrpiszkálás-párti vagyok?

292. Én+te+ö=gén

2005. szeptember 21. 13:33

Nargile:
"Gén és Siphersh viszont egyértelművé tette, hogy az abortusz legitimitását nem tudják elfogadni, és aki ezt elfogadja, az abortuszpárti"

Hogy mi van?
Szerintem te ezt benézted, mert erösen a legitimitás/politika/jogok/stb. dimenziókban vagy biaszolva.
Siphersh az érzelmeiröl beszélt, én meg még azokról sem. A legitimitás egy teljesen külön téma.
Attól hogy én nem használok Technokol Rapidot, még nem fogom kezdeményezni az illegalizálását.
Siphersh sem fog abortuszklinikákat robbantgatni, mindamellett hogy erös anyai ösztönei miatt biztosan nem választaná az abortuszt :)
Abortuszpárti meg az, aki nyíltan állást foglal az abortusz mellett. Például nyomatja a dekriminalizálást (ha illegális), vagy a legálisan tartását (ha dekriminalizálás fenyegeti); ilyen emberek voltak a képen.

2005. szeptember 21. 13:06

Én mondjuk nem tudom, hogy jogilag hogyan lehetne amellett vagy az ellen érvelni, hogy a magzat emberi személynek tekintendő, de én sem vagyok a jogi moralizmus pártján, hogy ugye a törvények feladata az erkölcs kodifikálása lenne. Én nem azért érzek úgy az emberöléssel kapcsolatban, ahogy, mert illegális, és nem tehetek róla, hasonlóan érzek az abortusszal kapcsolatban is. Lehet, hogy ez egy genetikai dolog, és van, aki ösztönösen a gyerekének érzi a magzatot, van pedig, aki ösztönösen csak a gyerek lehetőségének érzi.

2005. szeptember 21. 13:02

És hol modta a Gén, hogy ne tudná elfogadni az abortusz legitimitását? :)

2005. szeptember 21. 13:00

Lehet arról beszélni, hogy jogi értelemben mikortól számít embernek a magzat, meg arról is, hogy valójában mi a helyzet. Ha azt hisszük, hogy a jog (társadalmi írott szabály) a valóság, azt hisszük, hogy a jogilag engedett dolog a helyes, a tiltott meg a BŰN, akkor megérettünk a pusztulásra.
A tiltás nem megoldás, abortusz, sőt csecsemőgyilkosság mindig is volt a legalitás határmezsgélyén, vagy azon túl.
A lehetőséget meg sokan (igen, önző szempontból) buzdításnak veszik. Ha a törvény, meg a rokonság felment, akkor nem is lesz bűntudatom, ugye? Ha azt állítom, hogy a magzat nem ember, és azt állítom, hogy a szabadságért harcolok, akkor a harci lázban égve nem kell szembenéznem ennek problémányak a szubjektív mélységeivel, ugye?
Ha az emberek nem érettek, akkor sem tiltással, sem egyébként bármilyen bölcs szabályozással ezen változtani nem lehet.
Amit most még hozzá akarok tenni, azt semmiképp sem tartom kizárólagos igazságnak, vegyétek széljegyzetnek.
Szóval. Az emberek egyik legfontosabb értéke a humánum, vagyis mindazok a törekvések, amik általában az embereket segítik. Csökkentsük az emberi szenvedést, javítsuk az életkörülményeket, és egyre több lesz az ember. A Föld ezt már nem bírja. Tönkrevágjuk. Talán az emberi élet értéke nem is lesz mindig abszolút. Talán nem is kell annyi gyereknek megszületnie. De könyörgöm, ne csapjuk be magunkat az abortusz alanyi jogáért folytatott gyomorforgató mozgalmársággal!

2005. szeptember 21. 12:57

(Én akkor még nem mondtam, hogy én nem tudom elfogadni az abortusz morális legitimitását :) )

Igen, "pártiságnak" nevezem azt, ha valaki bizonyos esetekben egy elfogadható alternatívának tekinti az abortuszt. Ennek semmi köze a törvényekhez. Engem nem tesz marihuána-pártivá, hogy a legalizálást akarom, az igaz. De az, hogy a marihuána-használatot egy elfogadható dolognak tartom, szórakozásból, vagy orvosi célokból, vagy spirituális célokból, az igenis azt jelenti, hogy marihuána-párti vagyok.

2005. szeptember 21. 12:52

Na, amellett viszont azt hiszem, a törvények szintjén is kiállnék, hogy az apa beleegyezése kelljen hozzá. Annál félelmetesebbet el sem tudok képzelni, mint hogy egy nő, aki akár véletlenül, akár akárhogy teherbe esik, megölhesse a gyereket, amikor az apa azt nem akarja, és a környezet még tapsolna is hozzá, mondván, hogy "a nő önrendelkezési joga..." brrr. Nyilván, jogilag ez alól a nemi erőszak valószínűleg kivételt képezne.

2005. szeptember 21. 12:48

Te nem írtad, valóban, ezért is kérdeztem rá, hogy konkrétan te kiket tartassz abortuszpártiaknak, de erre akkor nem válaszoltál. Gén és Siphersh viszont egyértelművé tette, hogy az abortusz legitimitását nem tudják elfogadni, és aki ezt elfogadja, az abortuszpárti. Olvasd vissza.

2005. szeptember 21. 12:13

Siphersh: a magzat a nő testének integráns része, akár tetszik, akár nem. Ez nem úgy néz ki, hogy egy kész ember van "belevarrva" a nő méhébe. Nem lehet egy nőt arra kényszeríteni, hogy hordja ki és szülje meg.
Az olyan időszakokban, amikor be volt tiltva az abortusz, akkor is volt abortusz, csak illegálisan és veszélyesen. Nekem attól a mentalitástól borsódzik a hátam, hogy "ticcsuk be azt jó van".

2005. szeptember 21. 12:10

És abszolút nem értem, miért kellene ezt a nők döntésének tekinteni. Mit szólnátok, ha az apa döntése lenne? Döntse el az apa, hogy életben maradhat-e a gyerek. Az hogy tetszene?

2005. szeptember 21. 12:08

Gén írta: "Például ezek az emberek, akik kiállnak az abortusz legalitásának megörzéséért"
Én éppen hogy elolvastam, amit írtál. Magyarul azokat tartod "abortuszpártinak", akik azt mondják, hogy nem szabad megbüntetni az abortuszt választó nőket. Kb. mint ahogy engem "drogpártinak" tartanak azért, mert szerintem nem kell büntetni a drogfogyasztót. Alfalánynál is azt kritizáltam, amit írt: miszerint az abortusz-ellenes büntetőjogi eljárást ellenzőket szükségszerűen abortuszpártiaknak tartja.

2005. szeptember 21. 12:00

Miféle nézeteim? Én az érzelmeimről beszélek. Én nem akarom senkinek "meghatározni" hogy mi adjon értelmet az életének. Hogyan is tehetném?

Miért gondolod, hogy nem vagyok képes átlátni, hogy milyen nehéz helyzetet teremthet egy nő számára egy nemkívánt terhesség? Pont én ne tudnám átlátni, aki bármilyen körülmények között mindennek elébe helyezném a születendő gyerekem életét? Abszolút nem az ideális helyzetről beszélek. Tudom, hogy miről szól az abortusz.

280. Én+te+ö=gén

2005. szeptember 21. 11:52

Nargile
"Hová keveredtem? Ezek szerint itt mindenki betiltaná az abortuszt?"

Te tényleg nem olvasod el a hozzászólásainkat?
Vagy direkt kisebbségben-ellenzékben akarod érezni magad?

2005. szeptember 21. 10:38

http:// http://www.tasz.hu/index.php?op=contentlist2&catalog_id=2138&PHPSESSID=61e4b003439b5d422007708d92d29e27

2005. szeptember 21. 10:36

Siphersh szerintem a nőkkel kapcsolatos nézeteid azért kicsit elavultak mondjuk úgy. Ne akard meghatározni egy nőnek, hogy mi ad értelmet az életének. Erről döntsön ő. A másik, hogy te mint férfi nem vagy képes átlátni, hogy milyen nehéz helyzetet teremthet egy nő számára egy nemkívánt terhesség, ami egyébként fakadhat nemkívánt szexből vagy félresikerült fogamzásgátlásból stb. Te egy ideális helyzetet veszel alapul, amiben egy rendezett körülmények között élő felnőtt nő megfogan, és valószínűleg ezért el sem tudod képzelni, hogy milyen más indoka lehet egy nőnek egy ilyen döntés meghozatalára a puszta karrierhajhászáson és önzésen kívül.

2005. szeptember 21. 06:43

thx Ajtóablak. Nincs azzal gondom, hogy a nők értékesek. Sőt a férfi sokkal inkább tucattermék. Csak azzal van gondom, ha a dolgok lényegét társadalmi szinten akarjuk megragadni. A társadalom szükségszerű terep az egyeztetésre, sőt akár küzdelemre, csak ne képzeljük, hogy ez a lényeg.
Siphers: Érthető, hogy ellenszenves neked a dolog, de a gyilkosság sem egyforma érzéseket gerjeszt az emberekben. Azt is gondold végig, hogy az emberek nagy hányada éveinek számától függetlenül gyerek. Vagyis nem saját erkölcsi értékei szerint ítél, hanem aszerint érez elégedettséget egy "helyes" döntésével kapcsolatban, vagy aszerint érez bűntudatot egy "hibája" miatt, hogy környezete mit vár el tőle, mi a törvényes, a legfontosabb, hogy mi a "normális".

275. Ajtóablak

2005. szeptember 21. 03:19

érdekes, hogy gyerekről először gyerekölés kapcsán kezdünk itt a daton beszélgetni.

"Vannak olyan nők, akik amikor megtudják, hogy gyereket várnak, nem válik számukra hirtelen minden dolognál fontosabbá a gyerekük élete?"
szerintem ilyen lányok, kislányok, fiúk és kisfiúk vannak. és sztem dönteni kell segíteni nekik, és segíteni aztán együttélni döntésükkel. segíteni pedig azok a kevesek tudnak igazán, akik jól felnőttek. és az állam tényleg ne dumáljon bele.
én részemről olyan családban élnék szivesen gyerekként, ahol a gyerek nem fontosabb mindennél. a gyerek sztem ne kényszerüljön olyan szerepbe, hogy ő ad értelmet, legfontosabbságot anyja életének.
vizier, feminista énem küldi szeretettel: http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=3023737&i_where=1&i_where_tv=1

2005. szeptember 21. 01:28

Egyébként én senkitől nem várom el drogügyben, hogy megváltoztassa az érzelmeit, csak hogy vegye tudomásul a tényeket. (Bebaszna, ha szeretnem kellene a dohányt vagy az alkoholt.) És abortusz-ügyben sem várom el senkitől, hogy megváltoztassa az érzelmeit; a tényekkel, gondolom tisztában vannak. És most nem a törvényekről van szó. Ha a társadalom úgy dönt, hogy magzati korban senkinek nem jár védelem a saját anyjával szemben, hát akkor nem jár. De nem hiszem, hogy nekem meg kellene változtatnom az érzelmeimet. Nargile, lehet, hogy valami tényekkel nem vagyok tisztában abortusz-ügyben?

2005. szeptember 21. 00:43

Mondjuk, hogy őszinte legyek, nem hiszem, hogy az érzelmeim akadályoznának abban, hogy átlássam a probléma kiterjedtségét. Csak abban akadályoznak meg, hogy tényleg együtérezzek azzal, aki hajlandó ilyesmire. A saját gyerekem megölése melletti döntés meghozása számomra túl van azon a mentális tartományon, amibe bele tudom képzelni magamat. És az is túl van a számomra elképzelhetőn, hogy a magzatot ne érezzem a saját gyerekemnek. Lehet, hogy a nőknél ez máshogy van, és a hasukban lévő magzatot nem a gyereküknek, és emberi életnek érzik, hanem egy daganatnak?

2005. szeptember 21. 00:31

Mondjuk, a drogoktól való félelem egy tanult dolog. száz éve gyakorlatilag még nem is létezett.

Ezeket az érzelmi reakciókat viszont, amikről beszélek, én nem felvettem. Sőt. Én olyan környezetben nőttem fel, ahol olyan fogalmakban beszéltek a témáról, hogy "megtartja a gyereket", meg hasonlók, és az ilyen kifejezésektől nekem szó szerint borsózik a hátam.

2005. szeptember 21. 00:27

Hát, ha te úgy érzed, hogy átlátod a probléma kiterjedtségét, akkor talán tudsz segíteni nekem megérteni ezt az ijesztő jelenséget. Vannak olyan nők, akik amikor megtudják, hogy gyereket várnak, nem válik számukra hirtelen minden dolognál fontosabbá a gyerekük élete?

És ha vannak ilyen nők, akkor szerinted az bennem valamiféle hiba, hogy ez a jelenség intenzív érzelmeket gerjeszt bennem?

2005. szeptember 21. 00:17

A legtöbb ember éppen ilyen érzelmi reakciókkal közelít a drogtémához Siphersh, és ez meg is akadályozza őket abban, hogy átlássák a probléma kiterjedtségét.

2005. szeptember 21. 00:15

Ami engem illet, én úgy érzek az abortusszal kapcsolatban, mint bármilyen más emberöléssel kapcsolatban. Megdöbbentő, ijesztő, félelmetes és rendkívül zavarbaejtő, hogy vannak anyák, akik nemhogy nem rendelnek alá mindent a gyerekük életének, amint megtudják, hogy gyereket várnak, hanem még arra is hajlandóak, hogy megöljék vagy megölessék a magzatot. Főleg ijesztő. De tényleg ijesztő. Olyan értelemben, mint ahogy az őrület ijesztő. Vagy ahogy általában az emberölés ijesztő. Vagy amikor egy anya megöli a gyerekét.

Hogy be kéne-e tiltani, az egy más kérdés. Végül is, az aztékoknál is volt társadalmilag elfogadott formája az emberölésnek, ilyen emberáldozatok, vagy ott a halálbüntetés, vagy a háborúban is "legálisan" ölnek embert a katonák. Ezzel az erővel az abortusz is lehet legális.

Csak nekem tényleg szívdermesztően ijesztő, félelmetes, hogy ilyen létezik. Nagyon félelmetes, hogy ennyire különböző az emberek morális érzéke, vagy az érzelmi reakcióik az én morális érzékemtől és az érzelmi reakcióimtól.

2005. szeptember 20. 23:32

Hová keveredtem? Ezek szerint itt mindenki betiltaná az abortuszt?

2005. szeptember 20. 20:22

Siphers: Az abortusz pártolóinak amúgy korrekt listáját még három csoporttal egészíteném ki:
1. Azok az emberek, akik mindent a pénztárcájukon mérnek, és akik szerint a gyermek adott esetben nem jó befektetés;
2. Azok a szűklátókörű és/vagy ego-görcsös emberek, akik hajlandóak elhinni, hogy ez szabadságuk legfontosabb sarokköve;
3. Azok, akiknek érdeke azt mondani, amit elvárnak tőlük (pl. egyes politikusok).

265. Én+te+ö=gén

2005. szeptember 20. 19:46

Nargile:
Például ezek az emberek, akik kiállnak az abortusz legalitásának megörzéséért: http://www.mccullagh.org/db9/10d-14/keep-abortion-legal.jpg

2005. szeptember 20. 19:22

Az abortusz pártolói úgy konkrétan azok, akik elfogadhatónak tartják a magzat megölését az egészségügyi kockázatok vállalása, egy rossz gyerekkor, vagy az anya lelki nehézségeinek alternatívájaként.

2005. szeptember 20. 19:01

De kik az abortusz pártolói? Úgy konkrétan.

2005. szeptember 20. 16:55

alphagirl: már látom, mi nem nagyon fogunk egy húron pendülni, ami rossz jel, tekintve, hogy új vagyok a fórumon:)
Üdv mindenkinek!
Szóval, úgy vélem, az tényleg nagy baj, ha valaki a szubjektív valóságát éli meg társadalomként.
Előbb van a szubjektív valóság, azután van a közmegegyezés az "objektív" valóságról és csak harmadsorban van a társadalom, mint viszonyítási keret.
Ha valaki első helyre teszi a társadalmat, az fogaskerékké degradálja magát. Lehangoló.
Ha pedig valaki a szubjektív én helyébe rakja a társadalmi szerepét, azt onnan lehet felismerni, hogy van egy elképzelése a társadalmi igazságról, az emberi értékek helyes tartalmáról, és azt mások számára is az első helyre igyekszik rakni. Feminizmusról és igazságról beszél.
Tökéletes zsákutca, és minél tehetségesebb az illető, annál többeknek árt.

2005. szeptember 20. 16:39

Soon, te ápolnád egyedül a több ezer öreget az elfekvőkben?
Hajtanád mindegyiknek a lélegeztetőgépet? Termelnéd mindegyiknek az áramot?

Miért ne öljük meg őket? Hiszen csak teher a társadalom számára.
És a fogyatékosokat, gondoznád mindet? Őket miért ne öljük meg?

2005. szeptember 20. 15:51

Alphagirl: szerintem azzal cáfolnám meg magam, ha azt mondanám, hogy az abortusz jó. Én ezt nem mondom, mint ahogy az általad bírált, "abortuszpártinak" elkönyvelt aktivisták sem mondják ezt. Egyszerűen azt mondják, hogy ezt a döntést, bármily szörnyű döntés is, nem az államnak, hanem az anyának kell meghoznia. A magzat csak akkor jöhet a világra, ha az anya ezt akarja. Ettől függetlenül azt is mondják, hogy az abortuszra készülő anyáknak valóban felelős, szabad és tájékozott döntést kell hozniuk - és ezzel az is együtt jár, hogy az anyának alternatívákat is fel kell kínálni, el kell magyarázni a döntése következményeit stb. De a döntést akkor is ő hozza meg.

2005. szeptember 20. 15:10

csak egy megjegyzés: amikor kialakul egy homogén vélekedés, tehát mindenki ugyanúgy gondolkodik, az nem egy megérett társadalom, hanem egy halott társadalom.

2005. szeptember 20. 13:15

Azért itt nem olyan egyértelműen saját magáról van szó.

2005. szeptember 19. 22:44

Alphagirl: ugyanabba a hibába esel, mint sokan a drogpolitikával kapcsolatban. Sokan mondják ugyanis, hogy én nem gondolom, hogy üldözni kellene a drogfogyasztókat, de azért az már sok, hogy propagálják már itt a drogokat. Mert feltételezik, hogy van két szélsőség: az egyik oldal csak büntetni akar, a másik meg propagálni, az egyik szerint a drog rossz, a másik szerint jó. És ezekhez képest aztán elhelyezkednek a palettán, mondván, hogy ők képviselik a középutat. Pedig ez a két oldal valójában teljesen hipotetikus, nem létezik, és így a képzelt objektív-harmadik pozíciója is illúzió. A drogreformerek sem mondják ugyanis, hogy a drog jó, és nem akarják propagálni a drogokat. Ugyanígy az ún. "abortuszpártiak" sem propagálják az abortuszt vagy csinálnak kultuszt belőle. De a vita itt sem arról szól, hogy az abortusz mint olyan az jó vagy rossz, hanem hogy van-e jogunk ilyen módon beavatkozni az anyák önrendelkezésébe, hogy érdemes-e és hatékony-e az a politika, amely föld alá kényszeríti az abortuszt.

246. Én+te+ö=gén

2005. április 3. 21:18

danika:
"Szerintem (javítsatok ki ha tévedek) a tudat a ..."

Ráhibáztál! :)
A tudat pont ez a "szerintem", a szubjektivitás, a "milyen érzés ...-nek lenni".

Siphersh:
Majd ha kiolvastam a Susan Blackmore: Consciousness - An Introduction (2004) -t akkor kijavítom. 480 oldal. Április 28.

2005. április 3. 00:22

Szerintem ez egy elég elavult pszichológiai feltevés, azóta már meg lett döntve. Mi a tudat? Szerintem (javítsatok ki ha tévedek) a tudat a fény ami megvilágítja a dolgokat és ezáltal te felismerheted. Tudatosíthatod magadban. A tudat egy végtelen aranyterem, amiben minden megfogan. Ezt gombánál éreztem és akkor épp gondolatok pattogtak a falak között.

2005. április 3. 00:19

Ez baromság. Az állatoknak és a növényeknek is van tudata. Öntudatról beszélsz? Mert a majmoknak azuk is van. Gondolkodás? Nézzük a varjút! Hosszúnyaku lombik alján kajakosár. Leraknak mellé még egy egyenes drótot. A varjú rájön, hogy a drótot kell használnia, hogy elérje. Később arra is, hogy meg kell görbíteni. Szerintem ez elég kemény egy varjútól.

Szoktam néha figyelni a kutyámat hogy miket is csinál úgy átlagban. Nos:

1. cselekszik/létezik
2. figyel
3. alszik

Úgy vettem észre, hogy egyenesen idegesíti, ha ingerszegény a környezet. Nem szeret agyalni az én kis kutyám. Ha kuss van akkor vakarja magát, nézelődik, de mindig van valami amit csinál, eléggé a jelenben él. Nem tudom, hogy ha kaja után a melegben ledöglik valahova akkor miket flesselhet, engem ez a része érdekelne a legjobban. Vagy csak úgy néz ki a fejéből? Nekem úgy tűnt, hogy ő inkább érez, cselekedik, minthogy gondolkodna. De tudata miért ne lenne? Ezt nem értem.

Szerintem az ember az aki sokat gondolkodik, ezáltal teremt. Persze javarészt olyan dolgokat, amik nem lennének elengedhetetlenek az életért, de viszont kényelmesebb lesz tőle a lét. Ugyanakkor a folytonos belső párbeszéd, a sok rendszerezés, osztályozás (tehát minden ami gondolkodás) elszigetel minket az igazi létezéstől.

2005. április 3. 00:02

Nincsen kijavítva. Javítsad ki. Ez így nem járja! Micsoda dolog... :) Tessék kijavítani!

242. Én+te+ö=gén

2005. április 2. 23:34

Ákimáki:
"javítsatok ki, ha tévednék, de pszihológiából pl. azt tanítják, hogy az embert az különbözteti meg az állattól, hogy van tudata. Csak éppen azt nem tudják, mi a tudat... Na ez szerintem nem véletlen..."

Ki vagy javítva.

2005. április 2. 15:52

"Ennél emberibb tulajdonság nincs is szerintem"

javítsatok ki, ha tévednék, de pszihológiából pl. azt tanítják, hogy az embert az különbözteti meg az állattól, hogy van tudata. Csak éppen azt nem tudják, mi a tudat... Na ez szerintem nem véletlen...

"Szerintem az emberiséget ez viszi "előre" az idők kezdete óta"

Na ebben is egyet értünk. Az önzőségnél nincs nagyobb hajtóerő. Az önzetlen ember, nem élne vissza a tűz hatalmával, és nem égetne el annyi szenet, a saját élvezeteinek a végsőkig való kiterjesztése miatt, hogy biztosan ellehetetlenítse az utódainak az életét.

2005. április 2. 13:06

Ákimáki: A megoldás: aki nem akar élni, az ne éljen, nem? Eredmény: csomó életkedvvel teli ember. Vagy senki. És? :]

Ez az egész vita arról szól, hogy nem tudunk egységes véleményre jutni, mert a jog és a törvények épp olyan a morális kérdésekkel szemben, mint a matematika a természettel szemben. Figyeld: Kiraksz magad elé 3 kavicsot. Egyik kavics sem egyforma, hiszen ez gyakorlatilag lehetetlen. Te mégis egyformának kezeled őked. Lehet az egyik kisebb, a másik sötétebb, a harmadik pedig nem olyan sima, neked az akkor 1+1+1=3 kavics.
Szerintem a jog épp ilyen. Képtelen igazságosan megoldani bármit is, tehát semmi értelme nincs, de amíg jobbat nem tudsz kitalálni, addig kárálni is hiábavaló.

Egyébként pedig nem tudom, kinek célja ma ez a rohadt egyedfejlődés. Olyan nagyon szent dolog az, hogy nem szabad bántani? Nem vagyunk épp elegen, sőt (nézetem szerint) kb. 5,9 milliárddal többen, mint kellene?

Arról is órákat lehetne vitatkozni, hogy a magzatot "szent" dolognak tekintjük-e. Erről kérdezzük meg az anyákat, de előtte vizsgáljuk meg, hogy megfelelő-e a tudatállapotuk a megfelelő válasz megadáshoz, mert különben semmit nem ér a véleményük.

"Az egész para azért van, mert az emberek csak a szexet akarják élvezni, a gyümölcsét (vagyis a következményét) nem."
Ennél emberibb tulajdonság nincs is szerintem. Mellesleg ki ne szeretne úgy drogozni, hogy az semmilyen nyomot ne hagyjon rajta? Vagy ki ne szeretné egyszer jól tökön rúgni azokat, akik bosszúságot okoznak neki, úgy, hogy semmilyen következménye ne lenne? Szerintem az emberiséget ez viszi "előre" az idők kezdete óta. Sőt, a többi biológiai lényt is. Mindegy, ez már messze van a haláltól.

2005. április 2. 11:40

Bt,
pl. ha tiltják az abortuszt, évente meghal 100 anya, és elvégeznek 5000 abortuszt, de ha nem tiltják, elvégeznek 10 000 abortuszt, és meghal 50 anya (hasraütött számok). Az anyák szemszögéből ez nyilván ártalomcsökkentésnek nevezhető. De a magzatok szemszögéből?

Gén,
neked meg teljesen igazad van. az óvszer is megakadályozza az egyedfejlődést, ahogyan a sürgősségi fogamzásgátlás is, vagy akár a "rendes" fogamzásgátlás. Az egész para azért van, mert az emberek csak a szexet akarják élvezni, a gyümölcsét (vagyis a következményét) nem.
A megoldás nagyon egyszerü, aki nem akar gyereket, ne szexeljen! : )
Presze ez homeopata hozzáállás, nem pedig alleopata, ezért nem terjedhet el széles körben. Ez a módszer az okot szünteti meg, nem pedig az okozatot. Manapság az ilyen eljárások nem népszerüek...

238. Én+te+ö=gén

2005. április 1. 14:55

Volt egy remek és elgondolkodtató sci-fi novella, talán Galaktikában: az abortusz-korhatár kb. 6 éves kor, a szülök max. addigra eldönthetik, hogy akarják-e a gyereket vagy sem. Ha nem, akkor egy telefon és házhoz jön az abortuszautó (=sintérautó) elvinni a gyereket eliminálásra. A sztori a gyerek szemszögéböl volt leírva és azzal kezdödik, hogy kiscsávó meglátja az utcába bekanyarodni az abortuszautót és nem tudja, kiért jön... A "retroaktív abortusz" gyakorlata igencsak másfajta szülö-gyerek -viszonyt alakított ki.

Az, hogy a korhatár most nem plusz 6 év hanem mínusz 6 hónap, csak egy paraméter.

237. bombadiltoma

2005. április 1. 12:42

Bence, igen, ez egy ilyen dolog, hogy úgy tűnik, sokszor igen kevés és csak másodkézi információk alapján is állást foglalunk. És a legtöbbször még arról is meg vagyunk győződve arról, hogy fontos is véleményt formálnunk, és hogy jó véleményt formálunk. Eléggé tökéletlenek vagyunk, na :-)

Alphagirl: nem minden ártalomcsökkentés. Az abortusz szerintem azért az, mert tiltás eredményei kétesek. Bár úgy tűnik, Ákimáki más véleményen van. Kifejtenéd. Ákimáki?

2005. április 1. 12:13

Köszi bd.... :D

A jog szerintem valóban nem éppen kifejező megfogalamzás, de szerintem ez a leg ideillőbb....
Az élet kezdetén nem voltak jogok, hülye morális szemléletetek....
De több oldalról is meglehet közelíteni ezt a viszonylag érdekes szót... :D
Inkább úgy fogalamznék, hogy mindenki részesedhet az életből, de sajnos ott az a 'het' jelző, ami már a feltételes módot jelöli, aminek viszont az előzménye lehet egyfajta jog...-sajna....

szép napot !

:D

2005. április 1. 11:13

Hát ennyi erővel az erőszak elkövetése előtti világban több a potenciális erőszak, mint az utániban, mikor már kisült az energia. De ez szerintem pont fordítva van, ez inkább hozzászoktatja az embert, hogy baltával oldja meg minden baját.

2005. április 1. 10:47

Csak ha kiérdemelted az ijesztgetéshez való jogot, az emberek pedig van megijedéshez való joguk.

2005. április 1. 10:24

Bence, lemondhatok a gravitációhoz való jogomról egy kicsit? Gondoltam röpködnék egy keveset az Oktokon felett és ijesztgetném az embereket.

2005. április 1. 09:55

OK igazad van BT, de nekem akkor is duplán abszurd, hogy ha én azt mondom, mindenkinek joga van a gravitációhoz, már fontosnak érezhetem magam, ha pedig a társadalomi ezt mondja, akkor még igazabb... off off

230. Én+te+ö=gén

2005. április 1. 09:22

Ákimáki:
A "táborok" a rend, nem a káosz. Ha egyértelmünek látnánk a dolgokat, az lenne csak az ijesztö, söt veszélyes.
Legtöbbször arról van szó, hogy ki hol húzza meg a határt a leegyszerüsített (ha nem képes feketefehérnél összetettebben gondolkodni) morálispoláris felosztásában. A sürgösségi fogamzásgátlást (72 órán belül) pld. hova teszed? Vagy az alkeszt aki nem 1 óra alatt öli meg magát, hanem 20 év alatt? Vagy a civilek életébe kerülö "preventív" katonai támadásokat?

Kétféle ivarsejtet egymásba rakni egy mechanikus dolog. A donorjaiknak elhatározni és kivitelezni, hogy a kombinációt legjobb képességeik szerint felnevelik, az már sokkal nehezebb. Biológiai alapokon naná hogy nehéz moralizálni.

2005. április 1. 08:19

Az abortusz mint ártalomcsökkentés kényes téma. Ha összevetjük az elhajtott magzatok számát, a tiltásból származó károkkal, épp ellenkező véleményre juthatunk.

Az eutanáziával kapcsolatban meg pl. ha van egy ember, aki sújos beteg, lehet, hogy van olyan kezelés, amivel néhány héttel, esetleg hónappal meg lehetne hosszabítani az életét, de ez a betegség esetleg erős fájdalmakkal, cselekvőképtelenséggel társulhat. Felmerül a kérdés: vajon van értelme a kezelésnek? hiszen csak a halál előtti szenvedéseit hosszabítjuk meg a betegnek. És megint ott tartunk: ez egy emberi élet? védeni kell? meg kell hosszabítani? Ha a beteg nem kap kezelést, azt nevezhetnénk passzív eutanáziának.

Vagy aki halálos mérget eszik azzal a szándékkal hogy ő meg akar halni, annak kimoshatja a gyomrát az orvos, a beteg tiltakozása ellenére? Az orvos erre azzal érvelhet: nem beszámítható - és akár határozott tiltakozás ellenére is elvégzi az életmentő kezelést.
De ha nem teszi, akkor megint csak passzív eutanáziával lenne dolgunk.
Ha a beteg tudja is jelezni, akarja-e a kezelést, ki mondja meg, mi alapján, hogy beszámítható-e?

Én tényleg nem szeretnék senkinek a lelkébetiporni, vagy ítéletet mondani..., amióta elolvastam G.Gy. könyvét, erre nem is vagyok képes, mivel most úgylátom, minden tábornak megvannak a maga sarkallatos érvei a meggyőződése mellett, de minden ellentábornak megvannak a maga sarkallatos ellenérvei.
teljes a káosz...

228. bombadiltoma

2005. március 31. 13:56

Bence: Azért vannak ilyan fogalmak is alkalmazva, mert azok, akik ezt megfogalmazzák, azoknak más világképük van. És abban az életolvasatban szükség van erre. De ha mindent lecsupaszítasz erről az életolvasatról a végén itt is az marad, hogy az élethez való jog azt jelenti, hogy ne öljük meg egymást, és próbáljuk meg megakadályozni, hogy bárki ezt tegye bárkivel. És vannak helyzetek, amelyek sokak számára dilemmát jelentenek, ilyen pl. az abortusz és az eutanázia. Az abortusszal az van, hogyha tiltanák, akkor "zugorvosok" csinálnák, vagy a nők maguknak, és ez még nagyobb károkat okozna, ezért az abortusz szerintem "kompromisszum", ártalomcsökkentés. És az is rendben van, hogy mindig lesznek, akik megpróbálják így-úgy rávenni vagy hozzásegíteni az anyákat, hogy mégse ezt válasszák. Az eutanázia esetében meg az a probléma, hogyha valaki nem tudja jelezni, hogy meg szeretne halni, vagy nem képes erre önerejéből, akkor ki vállalja/vállalhatja/vállalná, hogy eldönti illetve megteszi az illető helyett. Mivel a dilemma akadályozza a cselekvést, itt jelenleg az életben maradás dominál, vagy a ki nem mondott eutanázia (elfekvő, stb.). Szóval a dilemma sokak számára akkor is adott, ha nem is beszélünk a "társadalmi hasznosságról", csak arról, hogy az a magzat látszólag élni akar, az anya meg nem akarja, hogy éljen, és ebben a helyzetben a két ember nem független egymástól, és nem oldható meg egyszerű "élni és élni hagyni"-val. Az eutanázia esetében elvben nincs ilyen alapvető gyakorlati "érdekütközés", feltéve hogy nem azért biztosítja valaki számára a társadalom vagy az orvosok a halált, mert ellenérdekeltek az életben tartásában.

2005. március 31. 09:55

Mielőtt még ezt bárki személyes sértésnek venné, nekem nem a véleményekkel van bajom, hanem a JOG fogalmával, mind ebben az esetben - élethez való jog, mind pedig bármely egyéb esetben. Egyszerűen nincs élethez való jog. Ha valaki megszületik - így járt, ha meghalt, megint csak semmi meglepő. De mindek ebbe belekeverni egy ilyen fogalmat?

2005. március 31. 09:49

Arról nem is beszélve (szóval mégis), hogy a DMT káros hatásainak tulajdonítasz valamit. Ha mondjuk technokolt szívott volna hat évig, még megérteném, nade DMT??????(!!!!!)

A másik pedig ez a JOGA van az élethez. Akkora zavarnak tartom ezt a hozzáállást, hogy az már intellektuális merénylet. Hogy lehetne már egy morális kérdést, összekeverve egy természetes folyamattal, mint az élet és a halál körforgása, a szőnyeg alá söpörni egy társadalm felelősséghárítás leple alá? Maga a jogrendszer is arra lett kitalálva, hogy az embereknek ne kelljen gondolkozniuk, és ne kelljen minden esetet egyénileg megvizsgálni.

Arra, hogy mi a helyes és a helytelen azt ez egyéni (esetleg társadalmi) erkölcsi!! megítélés szabja meg. Akinek létszomja van, az lehetetlen, hogy ne szülessen meg valamilyen testben, tökmindegy ki mit tesz ellene. Minden esetben az illető ember fogja eldönteni, hogy OK,Ignore vagy Abort lesz a választása, és ez az ő választása(vagy két emberé). De az, hogy valaki csak azért elkezdjen baromságokat beszélni, mert benne érzelmek keletkeztek egy közvetlenül nem róla szóló kérdésben, és ezt úgy akarja lekezelni, hogy mindenki herlyett a társadalom "döntsön" gépiesen, ez efogadhatatlan. Természetesen mindenkinek lehet véleménye, de hogy ezt úgy interpretálja, hogy ez valamiféle JOG, attól kinyílik a bicska a kezemben.

Szóval mintha az egyéni vélemény attól, hogy többen is ugyanazt mondják, valamiféle átlényegülésen menne keresztül, és magasabbrendűvé válna.

225. Én+te+ö=gén

2005. március 30. 21:51

Leginkább C) aláírom amit soon szépen és türelmesen elmondott.

224. Én+te+ö=gén

2005. március 30. 16:56

Sad:
Szerinted A) áldozzak rá az életemböl egy órát megmagyarázni a következtetések logikáját, vagy B) mondjam azt, hogy ez egy akkora faszság, hogy nem is érdemes kommentálni?

2005. március 30. 16:26

Nem tudok, csak következtetek.
Következtettünk.
Bár szerintem eléggé egyértelmű.
Persze azt sem tartom kizártnak, hogy a drognak semmi köze hozzá...de mi van ha mégis?

peace.

2005. március 30. 07:50

Soon:

köszi. :)

gÉN:

"Sajnos te is benyelted és terjeszted az évtizedes drogellenes propagandát."

Nem nyeltem be semmilyen propagandát... :D Egyénileg gondolkoztam el erről, és nem a védőnéni oltott be ezzel, tehát nyugodj meg, nincsen semmi baj. Nem vagyok felvilágosult a téma kapcsán, tehát úgy érzem, hogy jogosan "aggódhattam".
Vagy nem??
Egyébként pedig azért indultam el ezen a fonalon, mert volt (van??) valakim akinek kedves öreg apukája aktív hippi korában igencsak beinhalálta a kedves kis lombikból a kevésbé kedves DMT-t, meg így tovább.
Ennek persze az lett a következménye, hogy a nagyobbik fiú kb. 3 éven belül meg fog vakulni. A lány pedig négy éves korától szenved, állapota fokozatosan romlik, egészen addig, míg a nyelőcsöve iszlikekre nem lesz marva, s ő pedig megfullad...
Az anya egészséges életvittelt folytatott.

Az a véleményem, hogy mindennek van nyoma, legyen bármi.

218. Én+te+ö=gén

2005. március 29. 19:35

Sad:
"Tehát a gének "sérülésében" sztem igen nagy szerepe lehet bizonyos pszichotróp, vagy bármilyen más anyagok fogyasztásának"

Sajnos te is benyelted és terjeszted az évtizedes drogellenes propagandát.

Mi az hogy "sérülés", "igen nagy", "bizonyos" meg "bármilyen más"?
Nem tehetsz farmakogenetikai ok-okozati állításokat "sztem" alapon.
Ezeket vagy farmakogenetikai kísérletek eredményei alapján lehet tenni, vagy sehogy.

Az LSD kromoszómakárosítása c. mítosz 1967-böl a talidomid-deformált gyerekek esete miatt kapott szárnyakat, egyetlen(!) kromoszómakárosult páciens esetét szétkürtölve. 4 évvel és 68 tanulmánnyal késöbb a végkövetkeztetés:
"From our own work and from a review of the literature, we believe that pure LSD ingested in moderate doses does not damage chromosomes in vivo, does not cause detectable genetic damage, and is not a teratogen or a carcinogen in man."

A kannabisz kromoszómakárosítása c. mítosz leginkább a 80-as évek elejéröl Nahas tanulmányán alapul, amit a sok módszertani bírálat miatt Nahas visszavont 1983-ban. Korábban egy 1975-ös hosszútávú jamaikai NIMH-felmérés és egy rövidtávú USA felmérés sem talált kromoszómakárosodást a felhasználókban.

A terhesség korai szakaszában minden "extra" szer magától értetödöen ellenjavallt.

Az irracionális drogfélelmek nem racionalizálhatók természettudományos alapokra.

2005. március 29. 18:09

***
"Hogy rendellenességgel született, arról nem ő tehet..."

A minap pont azon gondolkoztam, hogy milyen gyereket várhat az a szülő, aki drogozik, vagy drogozott?! Ha okosan, ha nem.
Tehát a gének "sérülésében" sztem igen nagy szerepe lehet bizonyos pszichotróp, vagy bármilyen más anyagok fogyasztásának és ebből megint a felelősség, mint az egyik legalapvetőbb emberi "gondolkodásmód" (?) tűnik ki...

Tehát ha a vita arról folyik hogy a drogfogyasztók felelőtlenek embertársaikkal szemben (balesetek), akkor ennyi erővel talán inkább az újszülött gyerek egészségi állapotára is lehetne terelni a figyelmet. (nem vagyok drogellenes, engem éppúgy érint(het) )

Egy pár precedens alapján arra a következtetésre jutottam, hogy talán jobban tennénk ha átgondolnánk mit csinálunk, mennyit, és hogyan.... (ez nem lebeszélés, csak nem árt utánanézni a dolgoknak).
Sokan mondják, hogy buta dolog előre tervezni, de előre "gondolkozni" már kevésbé. Előbb vagy utóbb eljön a családalapítás ideje, és gondolom Ti sem akartok majd gnóm gyereket a világra "segíteni"...

Aki egy kicsit több infóval rendelkezik ezzel kapcsolatban, az írja már be lécci :) !

2005. március 29. 17:54

Ha már itt tartunk...

Tehát ha az élethez való jog a legalapvetőbb, akkor ebből arra lehet következtetni, hogyha van jogod élni, akkor úgyszintén jogod lehet meghalni. Egyetértek soonnal az eutanázia kérdéssel. Egyik ember sem különb a másiknál, senkinek sincs joga ítélkezni, pláne nem egy másik ember életéről.
Isten dolga ítélkezni.

Abortusz...
Talán nem tudományos szempontok alapján kellene vizsgálódni, hogy tulajdonképpen honnan is kezdődik az élet. Én úgy gondolom, hogy egy embriónak, egy újszülöttnek még nincsen tudatában az, hogy "van", de ennek ellenére ebből a csöppségből ugyanúgy ember lesz(tehát joga van az élethez), mint belőlem, vagy belőletek, vagy mint bárki másból. Hogy rendellenességgel született, arról nem ő tehet-{erre visszatérek később}***...

DE szerintem ha vakon születek, gyakorlatilag ugyanúgy érzek mint bárki más, ugyan azt jelenti az élet, mint bárki másnak, mert nekem fogalmam sincs, hogy milyen látni, vagy járni, vagy gép nélkül lélegezni. Akit sajnálni lehet, azok a szülők, vagy esetleg a szülő.

Én sem vagyok nő, tehát egyértelműen nem tudom átérezni egy ilyen jellegű problémával bíró "szülő" helyzetét. De abból viszont ki tudok indulni, hogy mit takar az, hogy szar szociális helyzet. Szebben fogalmazva: A kibaszottul szar szoc. helyzet. Egyenlőre önmagunkat is igen nagy kihívás eltartani, pláne még egy gyereket. (Magyarországon).
Soon jól illusztrálta ezt.

Ákimáki:
A társadalmi hasznosság elve ilyentéren semleges. Itt emberi életekről van szó, nem pedig gépekről, klónokról és így tovább...

Szerintem van (ill. lehetne) köztes megoldás:

De mint bárhol máshol, a politika a felelős mindenért. Ha már a kiba***ott fizetés 40%-át képesek lenyúlni, + még ezen felül, akkor miért is ne lehetne léteseíteni olyan központokat, ahol rendellenességgel született gyerekekkel foglalkoznak, akikről a szülők lemondtak. Ez egyrészt "megkönnyebbülést" jelentene a szülőnek, másrészt a gyereknek. Bár előre is kell gondolkozni, és mi lesz, ha felnő?? Ez függ a rendellenesség mértékétől. Aki nagy testi vagy elme bajjal született, azok maradhatnának az intézetben, elvégre joguk van az élethez... Csak pénz kérdése. De ha egy fogyatékossággal élő tudatában van annak, hogy ő rendkívül szenved, akkor a másik út (természetesen az ő beleegyezésével) az eutanázia lehetne.
Aki pedig "kisebb" rendellenességgel bír, az még tud(na) boldogulni az életben...

Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

2005. március 29. 17:16

Danika,
hát ja...

Azthiszem, ameddig nem tisztázzuk az emberi élet fogalmát, addig nem lehet egyről a kettőre lépni.
Talán majd ha tudjuk mi az élet, azt is tudjuk, mit kell védeni.

2005. március 29. 12:17

Meccsen vagyunk, vagy csak pontozóbíróság minden álmod? :P

Ákimáki elég erős, amit az utolsó hozzászólásodban írtál. Remélem azt te is tudod, hogy az elmélet és a gyakorlat között elég hatalmas szakadék tátong. Szóval persze a lelket nem ölik meg (mivel, hogy az örök és sérthetetlen), de szerintem megindulna benned a lavina, ha elédhoznának egy többszörös gyerekgyilkost és azok anyját.

Kívülállóként én azt mondom, hogy van abortusz és vannak olyan esetek is amikor életeket menthet meg (azáltal, hogy egyet megöl). Mivel én sem nőből vagyok, így nem tudom milyen lehet egy ilyet végigcsinálni, de élképzelni megpróbálom. Egy nő legbüszkébb tulajdonságát veszik el és ha komplikáció van akár ököre is. Mindemellett akit megerőszakoltak az nem hiszem, hogy büszke lenne bármire is. Lehet, hogy terhesség alatt elkapja őt az anyaság érzés, de a háttérben mindig ott marad az elidegenedés szerintem.

Amúgy ezekben a témákban szwsz (száguldás wartburg szerelem) nem mostanában (talán sose) fog egyoldalú állásfoglalás történni.

2005. március 29. 01:43

Azt hiszem, soon-nál a pont.

2005. március 29. 00:18

Egyéblént meg nem érdekel, ha megölik a csecsemőket, vagy emberiokat, vagy elmebetegeket, vagy öregeket, vagy akárkiket.
"ne azoktol félj, akik a testet megölik, de a lelket sértetlenül hagyják..." (kb. ezt mondta Jézus)

2005. március 28. 23:25

Nem akartam ítélkezni. Véleményt sem mondtam.
Pusztán arra akartam rávilágítani, milyen széles értelmezést tesz lehetővé a társadalmi hasznosság elve.

2005. március 26. 14:58

ez vízözön előtti, de:

"az élet nemi úton terjedő betegség, melynél a halálozási arány 100%."
bocs :).

(dionüszosz isten erős)

206. Cauldfield

2005. március 25. 16:40

"Abortusz? Terhességmegszakítás? vajon ezek a szavak mögött mi lehet? Én egy ártatlan emberi élet elpusztítását látom."

nem lehet jóérzés az sem, mikor valakit világra szarnak a szülei, azt annyi...

205. Én+te+ö=gén

2005. március 25. 16:36

A legveszélyesebb hely a gumióvszer.
Évente több szextilliónyi (tíz a harminchatodikon) potenciális élet végzödik ott!

2005. március 25. 13:59

Jogos, de -nagyvonalakban- a II.világháborús német orvosok is ezeket az érveket hozták fel, amikor megöltek több ezer rendellenességgel született újszülöttet. Ez az érvelés - a társadalmi hasznosság elve- ezt is tökéletesen alátámasztja, meg azt is, hogy 1939-45között miért sterilizáltak félmillió embert németországban, meg hogy a súlyos elmebetegeket, akik szintén semmi hasznot nem hajtanak a társadalomnak, miért kell "eutanáziában" részesíteni. És még itt vannak az öregek is, akikből szintén semmi hasznot nem húz a társadalom...

Persze aki az abortuszt csak egy "műtétként" fogja fel az azt mondja, ez teljesen más, mert (pl.) "a magzat még nem ember, ezért meg lehet ölni". De vajon miért nem ember? Hiszen a fogantatás pillanatától kezdve létrejött egy "pontenciális(!)" élet! Az egyik legalapvetőbb emberi jog, az élethez való jog. De mikortol kezdődik az emberi élet? Nyilván attól kezdve kell védeni.

És ki mondhatja meg, hogy mikortól kezdődjön az emberi élet?
pl. a keresztény vallásban (de szerintem a többiben sem) nem találunk erre való egyértelmü utalást, hiszen "azokban az időkben" még fel sem merült a kérdés, hogy mikortól számítsuk az emberi életet. És egyáltalán miért a papok, a vallás mondja meg, mikortól kezdődjön az élet?
A tudomány nem képes választ adni arra, mikortól kezdődik az élet, ameddig nem tudjuk pontosan, mi az élet.
Egyébként meg a halállal ugyan ez a helyzet. Régen általában akkortól tartottak valakit halottnak, ha nem lélegzett. manapság, lélegeztető gépre kötik az embert (stb.)... most is volt egy ilyen eset amerikában, amikoris egy bíró mondta ki, hogy le lehet kapcsolni a mesterséges táplálást a kómába esett lányról. Hiszen halálbüntetés rég nincsen, mégis, éppen a bíró ítélkezik élet halál felett? Erre egy orvos azt mondta, hogy akkor minden műtőasztalhoz mostantól állítsanak egy bírót is, aki megmondja, mikortól nem kell már küzdeni a beteg életéért...
Az orvosok panasza érthető, ha belegondolunk, hogy eutanázia-pert indíthatnak ellenük, ha beszüntetik az életfenttartó kezelést, mégis, akkor most egy bíró mondja meg, mikortól nem kell már védeni az emberi életet? mikortól nem élet az élet?
Na mindegy ez még nekem sem valami tiszta...
Mostanában ülepszik le bennem... nem egyszerü.

Namegaztán itt a daathon biztos sokan olvastatok Thomasz Szaszt. Milyen szépen meglátja a "bűnbakelméletét" amikor a farmakológia etimológiája után kutat.
Abortusz? Terhességmegszakítás? vajon ezek a szavak mögött mi lehet? Én egy ártatlan emberi élet elpusztítását látom.

2005. március 24. 14:29

bocccsss! asszem inkább így írja* a nevét: Graizler Gyula
(csak írta. pár éve meghalt. Isten nyugasztalja)

2005. március 24. 14:15

Most olvastam egy könyvet : Greizler Gyula: A bioetika alapkérdései.

Nagyon érdekes könyv, nagyon nagy irodalomajánlóval.
Egy keresztény orvos írta, nem sujkol világnézetet az olvasóba, épp elenkezőleg, nagyon szimpatikus. Tálcán kínálja fel a lehetőségeket, amiből mindenki a maga szájíze szerint válogathat.
Drogos-antidrogos, eutanáziás-antieutanáziás, abortuszos-antiabortuszos stb... mindenkinek a hasznára válik. (kedvcsináló daathosoknak:Egyízben Thomasz szaszt is említi, meg Huxley-tól a "Szép új világot"... [amit épp most olvasok])
A halálról elég sokat ír, konkrét példákat hoz.

Az imént a médiamonitort olvasgattam, és amikor egyik "cáfolatukban" előjöttek azzal, hogy 28 000 ember hal meg évente dohányzáskövetkezményben, ~3000 ember alkohol okozta májkárosodásban, és 38 ember halála hozható összefüggésbe 2000 akárhányban illegális drogok használatával...
Na ebből bárki levonhatja azt a következtetést, hogy a dohányzás a legfőbb "ember okozta" halálok Mo-on. Pedig nem! Évente 70 000 abortuszt végeznek országunkban, így egyet tudok érteni G.GY. azon állításával, miszerint: "jelenleg Magyarországon az anyaméh a legveszélyesebb hely"

2005. március 24. 09:56

Aki a haláltól fél, az élettől fél.

2005. március 24. 09:14

Jó, elég hülyén fogalmaztam, nem a halálfélelem az élet, de halálfélelem csak az élet halmazon belül értelmezhető. Ami meg a fő mondandó lett volna, hogy az egész pusztán egy megállíthatatlan folyamat, és a szar része pont addig tart, amíg az ember fel nem ismeri, hogy már nem kell tovább tartson, aki pedig ezt most felismeri, annak nem lesz szar rész. Másrészt pedig ha a történéseket folyamatnak tekintjük, akkor lehetetlen, hogy a halál, az élet felől szemlélve más legyen, mint annak a tudata, hogy a következő pillanat már nem az élet, tökmindegy mi történik a testtel.

197. Cauldfield

2005. március 23. 18:49

helyesebben:

Bence:
"Ameddig valaki fél a haláltól, addig az nem a halál, az pont az élet. "

"A haláltól való félelem a legabszurdabb dolgok egyike, és logikailag megcáfolható, hogy értelme lenne."

Az élet a legabszurdabb dolgok egyike, és logikailag megcáfolható, hogy értelme lenne.

mehetne is fel a daath-bölcsességek közé. : ) na de akkor most télleg, számodra az élet, mint fogalom a haláltól való félelmet, és az élet(ed), mint folyamat a haláltól való félelem(,tehát az élet) feloldogatását, azaz megszűntetését jelenti?

félni szoktam, mikor érzem, hogy nemsokára meghalok. talán nem is halok meg végül ilyenkor, élve ledarálódok. de nem véletlenül.
akkor foglalkoznék azzal, hogy megszabaduljak minden halállal kapcsolatos félelmemtől, ha _valójában_ félnék a haláltól, azaz akkor a halálfélelemtől félnék.
baj az ha halálkor átesünk egy félős részen is? lényegében nem mindegy az?

196. Cauldfield

2005. március 23. 18:45

Nomad:
"Ameddig valaki fél a haláltól, addig az nem a halál, az pont az élet. "

"A haláltól való félelem a legabszurdabb dolgok egyike, és logikailag megcáfolható, hogy értelme lenne."

Az élet a legabszurdabb dolgok egyike, és logikailag megcáfolható, hogy értelme lenne.

mehetne is fel a daath-bölcsességek közé. : ) na de akkor most télleg, számodra az élet, mint fogalom a haláltól való félelmet, és az élet(ed), mint folyamat a haláltól való félelem(,tehát az élet) feloldogatását, azaz megszűntetését jelenti?

félni szoktam, mikor érzem, hogy nemsokára meghalok. talán nem is halok meg végül ilyenkor, élve ledarálódok. de nem véletlenül.
akkor foglalkoznék azzal, hogy megszabaduljak minden halállal kapcsolatos félelmemtől, ha _valójában_ félnék a haláltól, azaz akkor a halálfélelemtől félnék.
baj az ha halálkor átesünk egy félős részen is? lényegében nem mindegy az?

195. Én+te+ö=gén

2005. március 23. 17:38

Bence:
"az egész egy apró küszöbbé nem válik, amin csak átlépünk egy másik szobába (ugyanabba a szobába)."

Hú, ezt nagyon jól fogalmaztad meg!

"LEHETETLEN meghalni, ha valaki fél a haláltól, hiszen nem lehet egyszerre két tudatállapotban."

Kilencvenéves génjeimmel beszélgetve sokat tudtam meg a halál fogalmáról.
Van aki nem tudja hogyan kell meghalni, pedig már élni sem igazán akarna.
A jól meghalás is müvészet, egy fontos megtanulandó dolog az élet során.

2005. március 23. 10:14

Mostanában jutott eszembe, hogy az első ego-lossos tépések milyen set mellet jöttek, és milyen tanulságokat vontam le belőlük. A lényeg az volt, hogy mivel egész addigi életemben a halált vizsgáltam és úgy gondoltam, hogy ez jelenti a kulcsot a világ megértéséhez, drogokkal a tudatomban előidézni ezt az élményt sokkal kíméletesebb, mint az a rengeteg ostobaság, amit addig csináltam (pl. úgy gondoltam, hogy arroganciától és kíváncsiságtól hajtva magamnak kell végetvetnem majd az életemnek(akár öregkoromban is), mert ha pl. egy fegyverrel szétlőném az agyamat, akkor miközben belassul az idő, megtudhatnám, hogy az agy hogyan állítja-illetve már nem állítja elő a gondolatokat, és hogy én tényleg az agyam vagyok-e - igaz, hogy ezt csak egy pillanatig tudhatnám, de akkor is ez tünt az egyedüli megoldásnak, amely végérvényesen eldönti, hogy anyag vagyok, vagy (XOR!) lélek). Attól, hogy a pszichedelikus drogoktól nincsen különösebb fizikai veszélyben az ember, maga a kutatás is szórakoztatóbb lett. Persze azért nem csak idiótaságokat csináltam, hanem sokat meditáltam a halálon, évekig úgy feküdtem le aludni, hogy talán már nem lesz holnap, hogy természetesebbnek érezzem.

Aztán szembekerültem az első olyan élménnyel, amikor az, aminek az ént tartom már kezdett szétmállani, és annak ellenére, hogy csak be voltam tépve azon gondolkoztam, hogy miután elengedtem, majd ki találja meg a tetememet, aztán majd boncoláskor megállapítják, hogy drogtól pusztultam el, ez a környezetemnek is milyen gáz, stb. Aztán jóval személyesebb szinten, - de hiszen én megszűnök, mi lesz holnap, bárcsak tudhatnám mi történik a halálom után (az, hogy még ezt, vagy azt szeretném, már nem volt, mert annyira elvakultan mondogattam, hogy az élet szar, hogy már nem vonzott benne semmi, a letagadhatatlanul jó dolgokat pedig a fájdalom és az elutasítás mázával kenve sikerült elmúlasztani a vonzerejüket (persze csak átmeneti időszakokra)).

De a tanulság, amit persze sokáig kell gyakorolni, hogy természetessé váljon (és még mindíg nem vált azzá, hiszen csak most jutott megint eszembe), hogy aki fél a haláltól, az fél a haláltól, fél az elengedéstől. Aki meghal, az meghal, annak már mind1. Ameddig valaki fél a haláltól, addig az nem a halál, az pont az élet. LEHETETLEN meghalni, ha valaki fél a haláltól, hiszen nem lehet egyszerre két tudatállapotban. Ha pedig valaki meghal, az elenged. Annak semmi félelme nincs. A haláltól való féletem a legabszurdabb dolgok egyike, és logikailag megcáfolható, hogy értelme lenne. Mivel persze az egyik legerősebb érzelem, aligha könnyű egy kézlegyintéssel elintézni, de ha az ember tudatosan készül rá, az sokkal ésszerűbb, mint a végén meglepődni, hiszen előbb-utóbb mindenki sorrakerül.

Jogos lenne a kérdés, hogy miután megvolt a félelem, és az elengedés, nem tér-e vissza a félelem, hiszen nem haltam meg "igazán". Természetesen de, hiszen ha valakinek már van halálfélelme, az is csak az eddigi "gyakorlásnak" köszönhető, csakhogy már kevesebb gyűlik össze, ameddigre az ember rájön az elengedésre, ami kevesebb gyötrődést okoz. Egészen addig meg ez, míg az egész egy apró küszöbbé nem válik, amin csak átlépünk egy másik szobába (ugyanabba a szobába).

2005. március 16. 15:26

"Ha viszont mi magunk halunk meg ...... maga az egész forgatag szűnik meg"

így könnyű lenne

2005. március 16. 15:14

Az idén 100 éve született Kaczvinszky Józseftől idézek:

A többi élőlény halála a saját halálunk fogalmának utánzata, mása, tükörképe csupán, amelyet mint alakulást, mint folyamatot szemlélhetünk a külvilágban, a kivetítésben. Önmagunk halála viszont csak elvi értelemben halál, mert mi magunk nem szűnünk meg általa és benne, hanem ellenkezőleg: mindennemű kivetítés, az egész külvilág szűnik meg körülöttünk, amikor meghalunk!

Ugyanaz a törvényszerűség tehát, amely a külvilágunk összes élőlényeire vonatkozik vagyis hogy azoknak egyenként el kell halálozniuk, és hogy ezáltal a létezésüknek meg kell szűnnie , miránk önmagunkra nem vonatkozik, bennünket nem illet: csupán abban az értelemben, hogy a külvilágunk szűnik meg, teljes egészében, a halálunk idején.

Élet és halál is relatív valóság tehát.

Így például, ha megfigyelünk magunk körül egy emberi lényt és annak halálát, azt látjuk, hogy a megholt személy kimaradt a külvilág összefüggéseiből, forgatagából, és abba nem térhet vissza többé. A külvilág viszont továbbra is fennáll nélküle. Ha viszont mi magunk halunk meg, akkor nem mi magunk hagyjuk el a külvilágot: voltaképpen nem maradunk ki a forgatagából, hanem maga az egész forgatag szűnik meg, az egész külvilág tűnik el a semmibe körülöttünk, minden jelenségével, tárgyával és valamennyi élőlényével egyetemben. Ez pedig valóban nagy különbség. Olyan nagy differencia, aminek a felismerése meg kell, hogy változtassa egész felfogásunkat az életről, a létről és önmagunkról.

2005. március 16. 09:37

A halál rányomja a bélyegét azoknak az életére, akik hisznek benne.

2005. március 16. 08:18

Egyébként ha már itt tartunk... Igen magas szintű informatikai ismereteid és felsőbbrendű beszédkészséged kombinációja az egóról...... szánalmas volt, de azért tetszett...
egostabilizátor.... hát ez jó! :)

Majd egyszer rájössz, hogy nem a Te dolgod ítélzkeni...

Hát igen: ismét szembesültem a modern civilizáció egy különleges emberének kevésbé különös viselkedésével. Egyébként jó, hogy rajtam kívül egyre többen látják így ezt a problémát, már ha ez probléma. Talán könyvet kellene erről írnom. Talán könyvet fogok erről írni.

Tipikus.

2005. március 16. 08:05

Mondtam, hogy profi vagy!

;D

188. Én+te+ö=gén

2005. március 14. 23:41

"csak"?
Csak materialista-behaviorista biorobotoknak.

2005. március 14. 22:10

ki tudja, mihez kell nagyobb bátorság, melyikhez kötődik nagyobb félelem? az élethez, vagy a halálhoz?
aki meg akar halni, annak inkább az élethez kell...

megláttam reggel a fejem a tükörben.
hmmm.
belülről nem ilyennek néz ki...

délben ettem ízleteset. hús, fűszeres, krumpli, babsaláta, gyümölcsleves, ilyesmi. nagyon finom.
mégis, ez a "finom" csak biokémia,ozmotiks szemipermiábilis molekuláris lebontós raktározós vegyierőműkazánfűtés...

(dionüszosz isten erős)

2005. március 14. 08:26

Minnél messzebb érezzük, annál kevésbé félünk tőle...

2005. március 13. 21:20

Hogy mi a jó, azt nem tudom. talán tiszta tükör

más.
Én már - ha szabad ilyet mondani - : sz*rok a halálra.
Ha eljön az ideje meghalok.
Amikor meg akartam halni, nem voltam elég bátor. Amikor "eszem ágában" nem volt meghalni, majdnem sikerült 2-szer is.
Halok, amikor halok, addig is mindent megteszek, hogy ne szülessek. Ha nem születek, elkerülöm az élettel járó kellemetlenségeket.

mindenesetre, ha már megszülettem, és el kell viselnem az élettel járó kellemetlenségeket, akkor igyekszem elviselni a kellemességeket is : )

az élet jó, de van jobb is.
"Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli"

2005. március 13. 14:26

ha meg akarod érteni ami látható, vizsgáld meg miért azt látod?
ha meg akarod érteni, miért azt látod, vizsgáld meg ami rejtett?

andersennek igaza van.
a császár meztelen.
bizonyos értelemben.
ha rájönnek, mi a ruhája.
szép mese az Egy Gondolatról.

(dionüszosz isten erős)

2005. március 12. 23:24

A halálról :-)
http://happytreefriends.atomfilms.com/index.html#

2005. március 12. 19:36

Ha meg akarod ismerni ami rejtett, vizsgáld meg azt, ami látható!

2005. március 12. 18:55

Egyszer egy öreg indián azt mondta, hogy aki meg akar halni, az nem vagdossa magát, hanem végigvágja az ereit hosszában a karján. Nem tököl a csuklóval. Aki csak mások figyelmét akarja, általában az csinál ilyeneket...

2005. március 12. 17:16

Majd, ha felerősödök, aerobicozok, azt szoktam. csak még gyenge vagyok.
Ákimáki, vhogy innen érzem, hogy te egy jó ember vagy.

2005. március 12. 17:02

A sport nem jön be?
Felvidít, elfárszt, talán attól jobb lenne az alvás.
Ha javasolhatok: kajakozzál : ) [én kenuztam, de lányok nem kenuzhatnak]
1. olcsó
2. mindent átmozgat; ha nem az olimpiai aranyért mész, akkor szép arányos testalkatot eredményezhet (nézz meg engem : )
3. békés
4. A természetben zajlik
5. Jó időben megspórolod a szoláriumbérletet
6. ... további tíz-húsz pontra mindenki maga jön rá : )

Én most tavasszal fogok újra nekivágni, ha van kedved, gyere el velem egyszer ; )

2005. március 12. 16:55

"Közel voltam a halálhoz, mégsem tudok róla semmit."

Úgy lehet megtapasztalni, ha az életedet is feláldoznád, hogy megtudd, mi van a másik oldalon. De amíg az életedet eldobni akarod, az csak szenvedés. Másrészt nem hinném, hogy ez a kijelentés helytálló lenne, csak amíg nem gyógyultál meg, nem emlékezhetsz rá.

Jó gyógyulást!

2005. március 12. 16:44

Igen, Ákimáki, túl jó lecke volt. Most 2hetente injekciózásra kell járnom, az 1. már megvolt. Hol bőgőrohamom van azóta, hol meg pörgök, de nagyon. Vmi élénkítő injekció, jó lenne atlán, csak azóta 4-5 órákat, ha alszok.

2005. március 12. 16:25

Szerintem meg a világ egyik legbátrabb embere.
Remélem jó lecke volt.

2005. március 12. 16:10

Gratulálok. Szerintem te egy s*gg vagy:)

2005. március 12. 15:30

A halálról szerintem nemigen lehet beszélni. Mármint konkrétan. Hiszen nem tudhatjuk, milyen. Csak az biztos, hogy aki meghalt, biztonságos, meleg helyen van és mosolyog.

Én tegnap szabadultam ki a pszichiártiáról, 2 hétig a zárt osztályon voltam, mert öngyilkossági kísérletem volt. Bevettem az 50 altatót és mikor elkezdett hatni, körömlakkot injekcióztam be magamnak(nem tudom, miért, a gyógyszer hatása alatt voltam, igazából repültem) és elkezdtem vagdosni a kezem. Ez éjjel 2-3 körül volt. Nem tudtam, hogy anyám kint köt a konyhában, mert nem tudott aludni. Sose szokott bejönni hozzám, még akkor sem, ha egész nap ki se mozdulnék onnan. Most bejött. Épp, mikor már higanyt készültem magamnak beinjekciózni. Ha 1 perccel később jön be, szerintem biztos, hogy azt már nem élem túl.
Pedig úgy éreztem, ez a végzetem. Hogy ez van megírva nekem. Most is úgy érzem, hogy meg kellett volna, hogy történjen.
Az 50 altatótól szerintem azért nem lett komolyabb bajom, mert régebben, kb. fél éve, hogy leszoktam az altatókról, mert függő voltam (arra is), és olyan 5-6osával kapdostam be, hogy 1 egész napon át nagyon jól érezzem magam.
A körömlakkot még csak nem is vallottam be, nem tudom, miért, de egy kék, kb 5cm-es csík van ott a karomon.
A jobb könyökhajlatomból szó szerint kivájtam a húst, ott most gödörféleség van, 3-naponta járok kötözésre.

Közel voltam a halálhoz, mégsem tudok róla semmit.

2005. március 12. 11:44

2005. március 12. 10:29

geo=ego
(scrabble +/ gematria sz. :)))

egológia?
egomantia?
egoszféra?
egoid alak?

(dionüszosz isten erős)

171. bombadiltoma

2005. március 11. 13:45

Hűha, rájöttem, hogy eddig mennyire túlmisztifikáltam az empátiát. Nem arról van szó, hogy nem fontos, de nem minden esetben. Ismeretlenek között egy fórumon, pl. nincs is olyan nagy jelentősége. Elvégre mit változtatna Sad helyzetén, ha Gén nagy empatikusan sírni kezdene vele? Vagy akár mindannyian? Persze, biztos jó érzés lenne egy darabig, de aztán?

2005. március 11. 10:37

kösz gén.bearanyoztad a reggelemet....
HIIIIIIII:))))))))))

168. Én+te+ö=gén

2005. március 11. 08:08

Ez egy sztenderd érzelmi reakció olyan esetekben, amikor azt a reverse engineering -megoldást merem javasolni a blackboxukra panaszkodó nálam kevésbé autista humanoidoknak: csatolják vissza az outputjukat az inputjukba, hogy a debuggerben látszódjon a programkód. Ilyenkor az egóstabilizátor észleli az önmetaprogramozási kísérlet ötletének felmerülését és aktiválja a veszélyszimulátort, ami egy virtuális ellenségkép kreálása által a precíziós egócímre floodolt akut para-csomagokkal blokkolja a kommunikációs csatornát, amíg a rendszerfrissítés szükségességét javasló peer-entitás, jelen esetben alulírott, bele nem un a dologba és vissza nem vonul tápiókapudingot enni és fogpiszkálókat számolni, hármas csoportokban.

2005. március 10. 17:45

Uff... :)

Szóval, most le vagyok oltva.

Le vagyok oltva?

kedves.

Kedves Gén....

Egy újabb precedens eddigi feltevéseim igazolására... Nem értem ezt a kört. (a "mi körünket"). Illetve értem, rájöttem.
Történjen bárkivel bármi, a lényeg az, hogy szembenézz vele, és tövig leoltsd. Ezt számos embernél tapasztalom (arcoknál), de nem(csak) velem szemben, hanem egymással, a külvilággal szemben... Elég szomorú, hogy épp MI "reklámozzuk", hogy EGO NE!, és ennek ellenére csak kibújik a szög a zsákból, nehogy a MIÉNK (tiéd?, tietek?) lejjebbessen... De mindegy hagyjuk ez, val.színűleg ezzel sem-mint minden mással (semmivel)- sem fogsz egyetérteni...
Te profi vagy.

Öntologatás??

Szted az introspekció megoldás?

NEM!

Esetleg arra jó, hogy fékezze az indulatokat... Én nem vagyok indulatos, de TE IGEN. AJánlok egy kis introspekciót.

Problémamegoldóképesség.... Jaaj...
Hagyjuk már ezt, legealább ebbe nem kellene hogy kioktass...
Esetleg ha tudod mi az AIDS, vagy a RÁK ellenszere, akkor majd hiszek neked. Bocs, ha az objektív valóságra terelem a figyelmet.

Változás=fejlődés...

A világképem, mint én állandóan változik, sztem ez egy jó dolog...
Lehet hogy szted nem, és ami a FIX, csak azt eszed meg...
Dehát:

"Mindenki más te sem vagy más"

Sajnálom. Most biztosan valami sokkal kioktatóbb hozzászólással fogsz reagálni, hát akkor váljék EGÉSZSÉGEDRE.
Csak úgy megjegyzem, hogy NEKEM NEM az a CÉLOM, hogy olyan dolgokról vitatkozzak, melyek nem is valósak, melyeket te valósnka látsz OTT, a háló MÁSIK FELÉN.

Miért jó ez?

Lagelli:

autisták?

Ki?

:)

peace.

2005. március 10. 16:50

szerintetek akinek van "hobbija", amiben kiélheti magát az kevésbé fogékony a jajdeszarnekemelhagyommagamat-ra?

vagy csak más síkra helyeződik át a problémaköre?

a megfelető időtöltés egy csomó gondot megold.
az önemésztés is jó hobbi lehet, csak nehéz élvezni :)
a lényeg, hogy NEKEM tetsszen amit csinálok.
és ha tényleg tetszik, akkor tényleg kilök a potenciálgödörből.
persze mi nem hobbi, az egész létezés az... :D

(dionüszosz erős isten)

2005. március 10. 13:45

hülye autisták.

163. Én+te+ö=gén

2005. március 10. 02:10

Dehogy akarok a problémádba beleérezni, sem tanácsokat és megoldásokat adni; ez a te dolgod, a franc se fog helyetted élni :) Arra akartam rámutatni, hogy külsö szemlélöként milyennek látom - a "nyavalygásod" alapján - azokat az önoltogatásaidat, amiket te nem veszel észre saját magadon (mivel nem tudod magadat kívülröl szemlélni). A szóválasztásaid, metaforáid, idöértelmezéseid, logikád (és illogikád) stb. a kívülálló számára jellemzöen leírják a fogalomrendszeredet és világképedet, ami viszont meghatározza (behatárolja) számodra a problémáidhoz való viszonyulási és részben a megoldási lehetöségeket.

Az, hogy hogyan vázolod fel a jelenlegi helyzetet, benne a saját énképeddel, milyen jövöröl beszélsz, mi számodra "tény", "igazság", mi "szabad" és mi "muszáj", mi az amire válaszként csinálsz valamit és mi az amire csak széttárod a karod, ezek mind a kereted részei. Olvasd vissza a hozzászólásaidat háromszor a fentiek tekintetében, akkor majd jobban rálátsz erre amiröl beszélek. Ez persze nem fogja megoldani a problémáidat. Viszont esélyt ad a problémamegoldó- és -feldolgozóképességed fejlesztésére.

Uff :)

2005. március 9. 20:17

Ha már Huxley gépénél tartunk, talán figyelembe vehetnénk egy nagy igazságoT:
(Érzékelés kapui)

Nagyon nagyra becsülöm Gén, hogy megállsz egy ilyen pitiáner "nyavalygásnál". Azt úgyszintén, hogy jótanácsokkal látsz el. Azt meg pláne, hogy bíztatsz.
De az átélő az átélő, a külső szemlélő, pedig a külső szemlélő.
Ezek után jogosan teheted fel a kérdést, hogy minek írom be ide ezeket a gondokat...Talán azért, mert a név egy álarc, mert "ismeretlen" embereknek könnyebb beszélni erről. DE NEM önsajnálatból.

Ha visszagondolok bajba jutott barátaimra, mikor a segítségemet kérték, hiába mérlegeltem a helyzetüket, hiába próbáltam empatikusan hozzáálni a problémához, soha nem juthattam el addig hogy a maga valójában érezzem a gondjukat. Erről ír Huxley is. Legfeljebb szimbólumokkal lehet kifejezni egyes érzelmeket, vagy azokkal sem. Másik választás a nyelv, ami egyébként csak filozófia és elterelés, homályosítás.
A tény az, hogy patthelyzetben vagyok. Nem tudom, hogy volt -e barátnőd( párod, szerelmed, feleséged, ....? ), aki olyan jellegű problémával küszködött, ami nem leküzdhető...? (ez nem a beletörődésre vall.)
Itt ez a helyzet. Állandó rettegés, hogy mikor következik be a pillanat, mikor teljesen.... hagyjuk ezt, hosszú...
Az igazság pedig az, hogy túl érzékeny vagyok, és ez csak ront a helyzeten...De nem kell ezen rágódni, mert ez már egy elrontott helyzet...
Ha az optimizmust ajánlod, "mint kiút", köszönöm...Optomista beállítottságú forma vagyok. Leszek. Hiszek. És sajnos gondolkozok, elképzelek...
A kívülálló világ fikázása: mellékvágány. Talán nem is fikázás. Más fikázni valamit, és más szembenézni a dolgokkal. De ami felfoghatatlan, az sajnos nem lesz mézes-mázos.
Csinálok-e valamit??
Csinálok én valamit?
Csináljak valamit?
Csinálok valamit.
Reménykedem.
Vagy talán jobb lenne összepakolni a tatyót egy jó pár g pszilocibinnel meg sok minden mással, és felgyorsítva végignézni a filmet, amíg be nem csengetnek? Ez azért már súrolja a szánalmast. Sztem. Lehet h szted nem.
A holnapról, tervekről... Nem szabad előre tervezni, ennek ellenére nagyobb távlatokban muszály, de a tények falak, melyeken minden ajtó zárva van. (ezesetben).

Jó éjt.

158. Én+te+ö=gén

2005. március 9. 10:16

Magadnak kellene rájönnöd, hogy miért is jó neked a jelenlegi helyzet. Ha nem lenne jó, csinálnál valamit. Na és csinálsz valamit? A kívülállós világ-fikázást leszámítva? :) Ehhez kellene átalakítani/tágítani a fogalomrendszeredet/világképedet, hogy ne passzív, szenvedö, tehetetlen fogaskerékként éld meg magad egy retkes gépezetben. Amíg nincsenek terveid holnapra, addig persze marad az ismeretlentöl rettegés mint stabilizáló idötöltés.

2005. március 9. 09:06

Kedves vagy, bár nem tudom hogy voltál-e már hasonlóan szar helyzetben. de azért köszönöm.

A keleti filozófiákról pedig annyit, hogy mostanában pont erről gondolkodtam... Európában élek, nem pedig Tibetben...Úgy sem tudsz teljesen átszellemülni. Nem ott élek, hanem a retkes Magyarország közepén, sok retkes emberrel. Minden el van rontva, és minden pillanat pusztulás, minden pillanat pusztít.
Elég, hogy hiszek Istenben, és ezt nem kötöm semmilyen valláshoz.

Lehet, hogy ez egy kicsit indulatos, és csúnya megjegyzés volt, bocsánat.

Kevésbé halálparázós...Sztem félreértesz. Nem a haláltól "parázok".
Hanem az ürsségtől, a fekete űrtől, ami majd egyszer itt marad. "Egyszer": na igen, de legalább azt tudnám, hogy kb.?
3év, 2hónap, holnap??
Fogalmam(unk) sincs.

Rettegni a holnaptól, így telik a ma.

156. Én+te+ö=gén

2005. március 9. 08:49

Sad:
Alakítsd át a halál-fogalmaidat: pld. tanulmányozd a keleti filozófiákat és hitrendszereket, azok kevésbé halálparázósak.

2005. március 9. 07:41

:)

DE a szerelmes meghalhat.

:(

Annyira elegem van már ebből a kilátástalanságból.
Nem tudom, hogy mihez kezdjek.

154. Én+te+ö=gén

2005. március 8. 21:20

Sad:
A szerelem nem hal meg, csak létformát változtat.

2005. március 8. 20:55

Nehezít a helyzeten, hogy a "szeretni" igének a magasabb szintű jelentésére gondoltam.

Szerelem.

Patthelyzet...

Ha netán megtörténik...

Driving to Heaven...
Bizony.

Fasz ki van már ezzel a kurva élettel. Tényleg csak egy kibaszott komédia.
Egy kibaszott tragédia.

2005. március 7. 18:48

Temettem már el barátaim, rokonaim.
A temetés - Búcsúzás.
Elbúcsúztam tőlük, ott és akkor. Talán szerencsém volt. Hiányoznak, de sikerült feldolgozni.

2005. március 7. 09:30

Vino,

Ilyenkor bölcselet?

3ig nem tudsz elszámolni.

Nemhogy gondolkozni.

Egyre gondolsz:

meghalni.

2005. március 4. 10:29

Nem illegal, akkor ha ki vagyol egészülve, mondom csak akkor fél valaki, ha nem ismeri Isten. Aki IStentől fél, az bölcs, mert aki az Istent féli az egész.

2005. március 3. 06:55

Én szomorú lennék / vagyok. Épp vasárnap halt meg egy velem egykorú barátom. Rák. :-(

Másrészről meg csinálunk neki Phovát. Ez egy buddhista meditáció, amivel lehet segíteni, amíg újra meg nem születik.

Állandó és elpusztíthatatlan boldogságot!

CFP

2005. március 2. 09:03

Ti mit tennétek, ha haldokolna az, akit szerettek....?

2005. március 1. 16:51

látjátok feleim szemetekktel mik vogymuk... :D

2005. február 28. 15:12

ez a valamilyen forma a mai panelem.
helyenként kéretik a terra incognita
illetve a mentál puzzle
2 sz.és 3.sz. panellel helyettesíteni.

2005. február 28. 15:06

akkor csak isten ismeri Istent.

mivel
ez a dimi úgy van kiatlálva, hogy mi, mint a teremtés részei valahogy, valamilyen formában kompenzálunk valamit, valakit, valamilyen formában.

tehát valahogy, valamilyen formában mindannyian felek vagyunk.

2005. február 28. 10:11

Aki nem fél, az hazudik vagy egész. Aki egész, az ismeri Istent.

2005. február 27. 22:31

erdekes, hogy a fel vilag abban hisz, hogy sorban mindenfele elolenyeknek kell megszuletnunk, es embernek lenni egy csapda

2005. február 27. 15:34

Engem vittek templomba szüleim(persze nem vallási fanatikusok) de azt már kissebb koromban se szerettem, ami még ma sem változott. Jártam "közösségbe" (nem katolikus de keresztény) is ahol hangos amerikai stílusú prédikációk és éneklések közepette oltották a népet, hogy csak az egy Isten létezik a mennyben, vele meg ott vannak a többiek akik életükben jool viselkedtek és ha én is úgy csinálom ahogy mondják nekem is joo lesz. Na 3 év után erről leoltottam magam mer ez a világnézet sztem kicsit beskatulyázza az embert. Nem néz szembe dolgokkal hanem sokmindent Istenre és Ördögre hárít noha sok esetben inkább magunkkal kéne szembenézni. Ez sztem sok embernél(persze nem mindenkinél!!) egyfajta meghátrálás, menekülés.
Egyébként én is inkább egy erdőbe, hegységbe vagy egyéb szép természeti jelenséghez látogatok el, mint templomba ha vmi inner okom van a menetelésre. De a templomok és vallási életük is lehet szép és talán érdekes, de nekem nem több. Mással persze ez lehet hogy máshogy van. Kinek mi.......

2005. február 26. 11:19

Igen. Az alvás jót tesz az idegeknek. Bár ez attól függ, hogy milyen. De gondolom jó volt, mert különben nem aludtad volna ki, amit ki kellett aludjál.

2005. február 25. 13:23

kialudtam magamat.

2005. február 25. 09:34

illegal mi lelt?

2005. február 24. 19:22

templum (latin)-> szent hely....
a te univerzumod, a te teremtésed...a magad képére :)))))

2005. február 24. 17:19

én pedig azt hiszem, hogy az ittésmostjelenlétben az emberi kapcsolatok ápolása vagy annak próbárálása fontos.miközben a lótuszligeteimben sétálok, majd lecsüccsenve a Jézust és Buddhát ábrázoló szobor közöttt kialakított kis tavsas rózsalugasban verset írok a tekintetemmel a fények mámorába, akkor is tudom, hogy az ölelkezés, mégha gyermeki, baráti, vagy szerelmes legyen is, magasabbrendú állapot ennél, az én jelenlegi teremtésem alapján.

2005. február 24. 13:35

Ez a "templom" nem éppen találó szó...Legyen inkább: "közösség".

Így már jobb...
Talán jobb is ha nem katolikus, meg ...., legyen inkább lényeg az, hogy Isten legyen a téma, és ne Buddha Darma...Nem vagyok ellene semmilyen vallásnak. De jelenleg Istenben hiszek.... :)
Aztán még,...., ki tudja? Isten.

Az ÉLET még MINDIG SZÉP!

:)

2005. február 23. 22:19

r.130:
nem nehéz szerintem.
ha igazán akarja valaki.
elvégre ott lakom.

az erdő is szép.
régen voltak szent ligetek meg tisztások.
aranyággal, diana-artemissel, pán-silvanussal, meg valahány név a naptárban.
szállingó aranypor árnyékuk
még most is ott visszhangzik.
egy pillanattal előttem jártak arra, még éreztem illatukat...
ők rejtőztek el,
vagy mi a halottanyag házvárosainkba, ki tudja?
jó vendéglátók.
de vendégségbe hozzánk nem jönnek.

2005. február 23. 16:49

Honnan tudod, hogy te tévedtél-e el, és nem pedig mindenki más?

2005. február 23. 13:26

én erdőbe szívesebben járok.katolikuséknál mindig úgy érzem magam, mint egy eltévedt fetisiszta.

2005. február 23. 08:29

Jód... Hah..! :)

De reggel van...

Érdekes egybeesés. Csak egy billentyű, de nagy igazság. A jód tisztít, a templom tiszta, mi megtisztulunk...De nem? :)

2005. február 23. 08:27

De van. De Ákimákinak meg igaza van. De miértis ne? Szerintem jód dolog templomba járni, csak nem szabad sokat, és nem érdekből.

=->

2005. február 23. 07:29

A saját templomba a legnehezebb bemenni. Ahhoz ki kell menni az érzékszervekből... : )

2005. február 22. 16:11

minek templomba menni? azonkívül, hogy szép épület. meg némelyik bazári csiricsáré csillivilli (római kaotikus).
nincs sajátod, ami midig ott van veled?

2005. február 21. 10:04

A Gellért-hegy jó buli.-kivétel amikor nem.
After sétának kitűnő. Bekészülve sétálgatni, szemlélődni, ismerkedni, mosolyogni, megázni, visszatérni, hazamenni... :)
Tök jó, pláne ha egy pohár tej van a kezedben... :)

lagelli:

Nem értem.A fogaim a helyén vannak, most is, holnap is, mindig... :) Szabadon? mikor nem...?!

szép napot neked! :->

És tök jó. Múltkor hazamenés közben osztogattak valami egyház szórólapokat az Örsön. Eleinte nem akartam elvenni, mert azt hittem, h valami szekta, de aztán meg mégis.
Jézusról van benne szó, új életről, megbocsájtásról.Nagyon tetszik. Úgy érzem ideje lenne templomba járni, mert furcsaságok történnek mostanában...
Találtam egy pénztárcát 120ft-al, egy kultiplexes blokkal, nameg persze egy Jézuskával a kereszten. Rá kéthéttel elszakadt a buddha áldózsínórom, szomorú voltam...Aztán kacsintottam Istenre és visszakacsintott. Szeretet kellet. Tegnap meglett. I'm so fucking happy. Remélem ti is...
Halál, halál, halál....Kezdem én is úgy gondolni, hogy először fejet kell hajtani Élet bácsi előtt, és csak utána jöhet a desszert... :)

Na legyetek jók+meg vigyázzatok magatokra, egymásra, mindenkire.
:->

2005. február 19. 22:48

megnéztem a dunát a gellért hegyről.
kék.
megnéztem a partról.
szürkéssárgászöldesbarnás.

megnéztem,
merthogy a víz kék.
pedig nem is
a víz színe Folyadék.

2005. február 19. 19:15

A tónak nincs igazi színe, legalábbis nincs meghatározott színe, mivel állandóan változik, és az ember nehezen igazodik el. Azonkívül egyetlen ponton sem túlságosan mély. Én is, amikor belementem, tapasztalhattam, hogy sehol nem ér derékon fölül. Így tehát eszményi a fürdőzni vágyódók számára meg természetesen annak is, aki halászni akar.

2005. február 19. 14:24

nos a kinyilatkoztatás azért fonots, mert kvalitative a leginkább tolális, mivel az abszolútumból ered. Az, hogy mi képessé válunk érteni teljes mértékben ezt, vagyis, azt ami az információ, vagyis teljes mértékben eljut az észlelésig, sőt a megértésig, és nem veszik el belőle, nem foszlik le belőle egyetlen apró darab sem, az csak Istennek köszönhető. Máshonnét csak képdarabokat , töredékeket vagyunk képesek megérteni, mivel Isten nélkül mi is csak töredékek vagyunk. Egyedül Isten az aki önmagában is egész, és csak ő kepes arra, hogy egésszé tegyen minket, ezért fontos, hogy kinyilatkoztatás útján tudta meg, és nem mondjuk maga jött rá, vagy más úton módon került kacsolatba az információval.

2005. február 18. 16:21

in vino veritas :)))
mondjuk, hogy volt elképzelése, mit jelent a fa.
nekem is van.
elég konkrét.
hogy ki nyilatkoztatta ki, mindegy.
egy szóval leírható.
mindent.
persze ki lehet csomagolni, és egész könyveket írni róla.
mászom egy ideje, és nem tűnik úgy, mintha marha magasan lennék.
nem baj, van időm.
minél kisebb lesz a súlyom, annál magasabbra érek, talán még a főhajtást is elérem.
(ami most a törzs, az is az volt egykor)

M. kifejezőkészségének a korlátai szintén a korának információs bázisa.
ha meg akarom érteni mit írt, nem a mai kifejezésekkel fogok próbálkozni. főleg nem matekkal.
dante egyik olvasatában se volt benne a négyből :)))
egy prófécia akkor ér valamit, ha mindenkire vonatkozik
(ezt egy b-movieban hallottam, de tanulságos)
egy kinyilatkoztatás akkor ér valamit, ha mindenki számára érthető.
különben csak a matematikusok lehetnének próféták.

2005. február 18. 13:28

Bár azt nem tudta, hogy azt amiről az ő könyvében szó vanl, az gráf, mert akkor ezt a fogalmat még nem alkották meg, azt már tudta, hogy mit jelent a fa, és tisztában volt vele teljes mértékben mivel Isten kinyilatkoztatta neki. Arról már csak mi tehetünk, hogy amit mi fa alatt értünk, az nekünk( már akinek) csupán egy életformát jelent, holott maga az élet"forma" amiről itt szó van, is sokkal mélyebb jelentést hordoz. Egyébként a dologok elégg difenrenciálódnak a történelkem során, és a többség elmerül a feszinben csak kevesek jutnak el igazán a mélyig. Ez nem is biztos, hogy baj, a baj inkább az, hogy aki nem jut el a mélyig, az túlságosan belemerül a felszinbe, és és maga is azzá válik.

2005. február 18. 08:14

sad
fog nélkül szabadon?

2005. február 17. 16:27

quetzalcoatl szélisten aspektusa, ehecatl.
wheeler sz. a valóságot a megfigyelő hozza létre.
a megigyelő intelligencia.
a levegő az int. jelképe (ha az elemeket vesszük).
hogyan lesz a szél?

minden mindennel összefügg.
mózes a hóreb hegyen gráfokat rajzolgat.
és nem is tudja.
mindazonáltal zavarbaejtő, amikor az első könyvében , 3. azt írja hogy "de annak a fának a gyümölcséből mely a kertnek közepette van, azt mondá az isten: abból ne egyetek..."
magyarítás lehet.
maradjunk a világfánál, mint világszinteket összekötő kozmológiai képnél.

2005. február 17. 13:45

#113:

Fájt a fejem, mintha kiestek volna a fogaim, elszédültem, roszul esett a cigi, meg minden, meg mindenki...

Most jó!

:)

2005. február 17. 10:32

ezt nem értem tisztán...ha kicsit bővebben kifejtenéd?!

2005. február 16. 22:30

quetzalcoatl pedig az élő bizonyíték, hogy a mezoamerikaiak tisztábanvoltak a kvantumfilozófia wheeler féle megfejtésével ugyebár?

2005. február 16. 11:13

Ez olyasmi mint az ultrahang...nagyon finom és éles hallás kell hozzá hogy meghalld milyen mély is valójában.... nos igy van ez ezzel a szöveggel is. Amugy egy kis segitség hátha:

Fának nevezzük azt az összefüggő gráfot, amely nem tartalmaz kört.

2005. február 14. 23:39

ez elég homályos így.
lényegretörő, mert nem mond konkrétan semmit se.
még ha hozzáveszem hogy "mindenki olvassa ahogy akarja" (glossolalia rulez) akkor is a
"ki az első?"
"pontosan"
típusú szövegre kezd hasonlítani.
(persze, nem is a szfinx kérdez. hanem akit kérdez)

2005. február 14. 10:24

nos nem egészen gyümölcs sem. Ha alaposan megnézed, akor csak annyit ir, hogy esznek a fáról, nem tőbbet. Talán mert lényegretörő, és pontos. Mondjuk ez érthető, hisz nem embertől való, hanem ember felettitől. Az Írás az egyik legtökéletesebb könyv, amit valaha láttam.

2005. február 13. 19:27

á, mint mindig ilyenkor?

megint lebegtem álmomban. bosszantó, hogy annyira természetes olyankor, hogy elfelejtek elgondolkodni rajta, hogyan is kell.

2005. február 13. 12:03

mesélj, milyen volt?

2005. február 13. 11:58

2005. február 12. 18:16

ja. nem térnek ki, hogy milyen gyümölcs. vagy hogy melyik szféra. bár szerintem sanszos, hogy a hatos (az alapján, amit csinál), már a nápoyli elrendezésből adódóan is.

2005. február 12. 12:31

a fogalmat nem lehet érezni, ahogy a szavakat sem lehet érteni. Hiszen az csak a felszin, nem több puszta formánál. Amit az ember ért, érez, az a dolog amit ezek a jelenségek magukban hordoznak. Amugy nem ismerem teljes egészében a bilbiát, de van egy sejtésem, hogy kevered a dolgokat. A bibliának abban a részében nincs szó semmiféle almáról. Nézd csak meg!

2005. február 11. 22:34

aranyhal effektus
(az aranyhal akkorára nő, amekkora helye van)

egy tudattágító almáról írtak a bibliában :))))
a tudás (pedig) hat alma!

amúgy mi teszi lehetővé egy fogalom (idea?) ÉRZÉSÉT?
a dolog természetéből adódóan a hagyományos értelemben nem érezhető. úgy értem a kognitív megfogalmazódás miatt.
szinesztézia?

2005. február 11. 20:27

nos giggles asszem rátapintottál a lényegre, de az lehet hogy nem érzed át teljesen, mire is. Ezt nem csak érteni kell, érezni is!!

Az intelligencia fejlettségét az mutatja, hogy "mekkora" képzettársításkra képes, magyarul mennyire képes az absztrakt gondolkodásra. Viszont ha az elme már nem képes hidat alkotni a képzetek közt, akkor van úgy hogy beleszakad, és aláhull a mléységbe. Ilyenkor az is előfordulhat, hogy két részre szakad szét, hogy igy képes legyen megalkotni a hidat, és hol az egyik hol a másik fele van felszinen. Ilyenkor két személyiségre válik szét, két külön jellem, vagy előfordulhat az is, amit borderline szindrómának neveznek, hogy az elme képes a határvonalon mozogni,ki be ugrálni. Egy nagyon különleges példa erre József Attila személyisége, akiről még mindig megoszlanak a véleméynek, hogy vajon hová is sorolható, de szerintem ő annyira egyedi, hogy nem lehet beskatulyázni sehova. Az biztos hogy nem volt "normális" ha egy átlagos embert veszünk normának. Jah és az nem alma, legalábbis nem ismerek olyan almát, aminek tudattágító hatása lenne, vagy ami a tudatalattiba engedne betekintést nyerni.

2005. február 11. 17:56

jó, nem különbség a szabad akarat...
és az hogy az ember (elvont) fogalmakat is képes elgondolni?

2005. február 11. 17:32

:)))))))) közelítő egyenletszrűségek

2005. február 11. 13:33

de itt egy másik hari neked vino tudásalmáról kiemelt falattal http://216.239.59.104/search?q=cache:BZmroo92ORAJ:hps.elte.hu/~km/tdk.doc+tud%C3%A1s+alm%C3%A1ja&hl=hu

2005. február 11. 12:55

ebben az értekezésben az a legkülönösebb hypotézis, hogy az ember jelenleg ott tart az agyi kapacitásának kihasználásában, hogy max. 5 nyelvet, tudományos diszciplínát stb. képes elsajátítani...
és ha valaki mind a két kezével egyformán képes írni???

2005. február 11. 12:17

mondjuk itt egy hari...
de meghámoztam ám előtte!!! http://www.mindentudas.hu/mindentudasegyeteme/nyiri/20031215nyiri.html

2005. február 11. 12:07

hmm szerintem a gyerek még élvezné is a diskurzust:) hol az az alma? :)

2005. február 11. 11:57

ja...
egyébként éppen egy almát rágcsálok...
esetleg.... kérsz...????
fiiiinoooom....

2005. február 11. 11:55

akkor szerintem, vino, értesd meg egy oroszlánnal, hogy jobb lesz a lelki egyensúlya, ha nem eszik husikát, meg, hogy attól, hogy az alfanősténynek mástól van kölyke, még akár szerelmesek is lehetnek...
meg esetleg eresszél össze egy kiscsoportos óvodást egy papgájjal, hogy beszélgessenek a "szerintedhasonlószintjükön" az érzékelésről.

2005. február 11. 11:50

nos...a szabad akarat sem különbség. Az állatoknak is van szabad akarata, van én tudata( = ego) szal ez egyetalán nem különbség köztünk és az állatok közt. Éppen olyan intelligens lények mint amilyenek mi vagyunk bár mondtam már előzőleg, hogy közülünk vannak olanok, akik kevésbé intelligensek mint az álatok. Pl egy papagáj meg tud tanulni értelmezni és megfelelően használni 200 szót ( ez kb egy 3 éves gyerek szintje) egy orángután vagy egy csimpánz ennek a többszörösére is képes) a delfinek és a madarak kommunikációja sokkal fejlettebb mint a miénk, a kutyák kémiai kommunikációját már meg sem emlitem, a hangyák és a termeszek arányos méretekben kb 40-50 millós nagyságrendű metrropoliszknak megfelelő városokat építenek...egyszóval az állatok egyetalán nem hülyék. Ami minket tőlük megkülönböztet az a jó és rossz tudása. Ez azért fontos, mert amig egy állat nem tudja, mivel nem ismeri a jót és a rosszat, hogy amit cselekszik, az jó, vagy gonosz, ezért nem is vonható felelősségre. Ellenben az ember evett erről a fáról, és felnyilt a szeme, és meglátta, hogy az ember tisztátalannak és szégyénletesnek alkotta, és egyből próbálta is "eltakarni" a szégyenét... viszont az, hogy megtudta, hogy bűnös, magára vonta a halál ismeretének a következményét is. Sajnos vagy nem sajnos mi ebbe születtünk bele, de szerencsére van kiút.

2005. február 11. 01:24

Vino: a kerdes nem az volt, hogy milyen viselkedesi formakban kulobozunk az allatoktol, hanem hogy mi az ego. az ego pedig a sajat magunkrol alkotott kepzet a fejunkben. es szerintem az allatoknak ilyenjuk nincs, azert tamadjak meg egymast a pitbullok mert ez a genetikailag igy letek 'bekodolva'.
en ugy erzem arra mondjak hogy nagy az egoja, akinek a sajat magarol alkotott kepe nagyon fontos.

96. bombadiltoma

2005. február 10. 20:54

Már majdnem a "Becenév" rubrikába is ezt gépeltem be: :-)))))

2005. február 10. 16:07

a gondolkodás a szabad akarat velejárója, vagy fordítva.

egyik kedvenc Kázmér és Huba stripem:
K: nem akarok isko.lába menni! már így is túl sokat tudok sokkal szebb volt a világ míg nem értettem! lábbal tiporják a jogaimat!
H: a tudatlanság emberi jog?
K: nem tudom, és nem is nézek utána!

:))

2005. február 10. 12:58

az embert csak 1 picinke dolog különbözteti meg az állatoktól:
az a szabad akarat, hogy felelősséget vállalhat a többi lényért önnön ösztönei, vágyai, stb legyőzése, vagy transzformálása, transzfúziója által.
embert buddhától ugyanez különbözteti meg, csak ott egy magasabb létszínvonalról szólunk.
buddha nemcsak hogy legyőzi az emberi állatságot, és felelősen teszi minden mozdulatát, hanem kifogyhatatlan szeretetgenerátoként egyszerűen létezik.így egyféleképp visszatérve a legyegyszerűbb földi létforma létezési formájához, ám azt egyszersmint egy dimenzióval megemelve, a spirálon új kört nyit.

2005. február 10. 12:31

bahh miket nem irtok...méghogy az állatoknak nincs egoja...hát pl nézz meg az orsozlánt, vagy modnjuk eressz egymásra két pitbullt, olyan egojuk van hogy az egyik nem győzi leölni a másikat. Van erre egy jó példa, hogy mecsinálták, hogy bezártak egy buszba egy csapat csimpánzt( mint tudjuk az ember és a csimpánz génállománya 99% ban u a. ) no eléképzeelhetitek mi volt ott. Ha ugyanezt megcsinálják emberekkel egész másképp néz ki. Mondjuk némely embernek nagyobb az egoja mint azoknak a majmoknak csak az az érdekes, hogy az ember megtanul viselkedni és nem fejezi ki...magyarul a viselkedés nem biztos hogy megváltoztatja az embert csak átfesti...

2005. február 9. 23:11

pontosítok:

.............ül**********

2005. február 9. 23:09

*******ül*******

2005. február 9. 22:37

buddhakat gyart

89. Én+te+ö=gén

2005. február 9. 22:23

perl -pe "s/lélek/Buddha/g"

2005. február 9. 21:57

szöveges példa:

van egy gépünk.
beledobunk egy lelket.
kijön belőle egy Buddha.

mit csinál a gép?

2005. február 9. 18:42

Szerintem először tisztázni kellene a delikvensnek, mit is akar tulajdonképpen. Teszem azt, mágus akar lenni, mágiát magas fokra vinni. Ez esetben legkevésbé sem útja az ego elhagyása, hiszen az akarat, mint olyan, az egoval egy síkon mozog:)

Az ego elhagyása is csak egy út a többi közül, sem nem jobb, sem nem rosszabb, mint más. Az egot lehet használni, és elvetni, kinek-kinek kedve szerint...De tegyen bármit is az ember, egy dolgot hozzátennék zárójelben. Tudatosítsa magában, mi miért történik vele, mit miért tesz...Akkor már nem lesz báb.

86. Én+te+ö=gén

2005. február 9. 18:30

Az egó sem kategorizálható abszolút értelemben hasznosnak vagy haszontalannak.
A "kiirtás" szó gyakran gondolkodás helyetti problémamegoldásra utal; nem szimpi.
Az egónak meg lehet tanítani=tanulni, hogyan fogadja jól a határai megváltozását.

2005. február 9. 17:53

az ego annak az egesznek az osszesege amit embertarsaink rank ragasztanak szuletesunk ota. egy ujszulottnek nincs egoja, ugyanugy mint az allatoknak. csak a letezes vegtelensege van, amit nevezhetunk nirvananak, pradicsomnak, vagy akarminek. a buddhistaknak az a celjuk, hogy visszakeruljenek ebbe az allapotba.
az ego az amitol szuksegunk van hinni valamiben. ezert aki istenben hisz, csak a sajat letet szeretne igazolni, ami teljesen felesleges. letunk puszta energia, ami az egonak nem kivanatos mert o csak az embverek vilagaban letezik.
az egot nem lehet kiirtani. az agyunk pont ugy mukodik, hogy ez letezzen. talan ha az egesz fejunkben levo masszat kepesek lennenk hasznalni, megertenenk hogy csak azert letezik ilyen eltorzult letezesi forma mint az ember, mert valamilyen genetikai hiba miatt az agyunkat csak ilyen modon tudjuk hasznalni. bambak vagyunk, es kozben azt hisszuk mi vagyunk az evolucio csucsa. de ami a legszornyubb, agyunkat azert nem vagyunk kepesek teljes mertekben hasznalni, mert nincs bennunk eleg energia. minden energiankat felhasznaljuk arra, hogy egy masok altal krealt vilagban letezhessunk. talan nem is genetikai hiba miatt nem tudjuk hasznalni az agyunkat, hanem csak azert mert senki nem mutatta meg hogyan kell.

2005. február 9. 16:51

nem. az egodat néha a szuper- , néha az alteregód írtja.

2005. február 9. 16:45

Lehet tudatlan vagyok, de definiálná nekem valaki jól az egó fogalmát, amiről szó van? Elég sok fajtát hallottam már, szal kezdek nem képben lenni. Ha ki akarod írtani az egót, azt te akarod nem? Akkor te ki vagy? Ez az elhatározásod nem az egódon keresztül nyílvánul meg vagy ilyesmi? Tényleg nem értem már.

2005. február 9. 11:30

szerintem ez marhaság. Mármint hogy az egot le kell épiteni. Ez egyetalán nem igy van, ha valaki leépiti azt amit ajándékba kapott, akkor kb ugyanazt teszi mintha megölné magát. A személyiséget olyannak kell elfogani amilyen, de hagyni kell, hogy a gyengeségeit kiszelektálkja az élet, hagyni ell, hogy ami halandó az meghaljon, és arra kell törekedni, hogy megtarsuk azt a részünket ami halhatatlan. Ha benntmaradunk aban ami tisztátalan tisztátalanná válunk, ha elfogadjuk azt ami tiszta megtisztulunk. Ez ien egyszerű. Isten azt szeretné hogy éljünk, nem pedig azt, hogy meghaljunk.

2005. február 9. 09:08

Amikor rávezettek a "c.sat"-ra (ez jó lagelli...:) ), azt mondták, hogy az első alapszabály, hogy az egót ki kell írtani...
Nem sokat gondolkoztam rajta, de mostanában egyre jobban foglalkoztat...
De mindig oda jutok, hogy egy kis ego kell mindenkibe... Ego nélkül már nem vagy Te, hanem egy nemte...

folyt.köv....
:)

2005. február 8. 17:31

igen, az egonéra.
a monoteisták istenének azért szar lehet.
ha egy kicsit is igényes, teremt valakit, aki előbb-utóbb felnő hozzá, és egyenrangú társa lehet.
elvégre mi a pláne, ha mindenki azt csinálja amit mondok?
akkor sakkozhatna saját maga ellen is....

az ogre olyan, mint a hagyma :))
nem lehet, hogy a szikra mindig ugyanaz, csak a fogantatás óta rárakódott héjak különböztetik meg (=egyén)?
a gazdatest csak tökéletes lehet, hiszen a lélek kibontakozását szolgálja?

a ruhakupac mélyére ásva pedig kiderül hogy az ember ott van meztelenül. már aki szeret turkálni :D

Vino: tökmindegy hogy Ki az isten. a hívőnek legalábbis. a "minősége" csak a máok véleménye.

2005. február 8. 14:30

szerintem gigliz az ego halálára gondolt...
óder?

2005. február 8. 12:56

ehh...Istennel való közösség hogy lenne öngyilkosság? mondjukez attól függ hogy Ki az Isten...vagyis igazi Isten csak egy van, ő pedig mint tudjuk az élők Istene és nem a holtaké

2005. február 7. 22:46

szerintem ezek összemosódnak.
ez egy suicid világ.
legalábbis annyira, hogy mindenkinek felkínálja, a döntést, hogy hogyan mikor mennyit szeretne meggyilkolni a fogantatása boldogságából
-persze már ennek az erdendően tiszta (?) pillanatnak is egyénenként változó a minősége.
és sokminden függ a gazdatesttől is.

2005. február 5. 09:18

milyen érdekes, hogy különböző hiedelemrendszerek általában elítélik ha valaki megöli magát, mert öngyinek lenni nem szép dolog, és károsítja a lélek egészségét.
kivéve persze a Szent Cél érdekében, ugye.
legtöbbjük azonban célul tűzi ki az én eggyéolvasztását a kozmikussal (Istennel, et citera...), ami tulajdonképpen szintén öngyilkosság nemde?
az egyik magasztosult, a másik kilátástalanságból elkövetett emberölés.
mindkettő legalább annyira kultúrbetegség, mint a filozófia.

Az anyagi létezés a lélek 101-es szobája...:))

2005. február 4. 16:57

Az okos ember tudja a választ, mondja is azt.
A bölcs azt is tudja, hogy mikor kell mondani azt. :)

2005. február 3. 22:10

az úriember az, aki tud tangóharmonikázni,
de mégsem játszik rajta

2005. február 3. 13:04

nem tudom, lehet, tetra.

2005. február 3. 13:04

"A filozófus beszél az élet nagy problémáiról, a bölcs ember megoldja azokat"

Aki igazán bölcs, az hallgat.
Aki igazán bölcs, azt nem ismered, de meg fogod.
Aki igazán bölcs, "csak" éber.
Aki igazán bölcs, az benned él.
Aki igazán bölcs, az Te vagy.

Aki igazán bölcs, az nem oldja meg a problémákat. Belátja, hogy nincs joga hozzá.

Tulajdonképpen nincsen bajom a filozófiával, de van sok filozófus ismerősöm, aki pont azért amiért "lenézi" a többit, állt le erről...

Utálom a materalizmust...
Engem az ezoterika+pszichológia érdekel=ezoterikus pszichológia.

Legyetek jók. :)

2005. február 3. 00:36

És aki nem filozófus, de még csak nem is bölcs? :)

2005. február 2. 18:08

2005. február 2. 18:03

"A filozófus beszél az élet nagy problémáiról, a bölcs ember megoldja azokat. "

És mit csinál a bölcs filozofus? :)

2005. február 2. 17:06

Aki meghal az lehet hogy félni fog. Lehet, hogy a könnyei is kicsordulnak, hát csorduljanak. Ez lesz a TE pillanatod, amikor más nem fog számítani, mint a jelen, a halál.
Én nem tudom, hogy félni fogok-e, de fontos ilyet tudnom? Félelem nélkül a halálba csak úgy lehet átmenni sztem, hogy tudod, most meg fogsz halni, de tudod, hogy ez életed -talán- legfontosabb másodperce.

Filozófiárol meg csak annyit, hogy amit a tömeg művel alap szinten, az igencsak szubjektív megítélések halmaza. Most a nagyátlagról beszéltem, nem a kíváló filozofusokról, mert voltak/vannak/lesznek azok is. Szerintem az a lényeg, hogy ne más írásán át próbálj megérteni egy dolgot, csak mint kiegészítésként használd.
Lenézés érdekes kérdés. Magamat szemlélve azt mondhatom, hogy éreztem már lenézést egy materialista, reálos, beszükült haverom iránt, de ez elindít az emberben valamit. Valami ami változásra készteti, így hát heves ellentámadásba lendülsz, hogy megdöntsd hülye kis érveit. Végeredmény: nem sikerült meggyőznöd, mindjárt idegrobbanásod lesz. Tanulság: nem érdemes leállni meggyőzni, olyan embereket akik ragaszkodnak saját szubjektív szemléletükhöz és változtatni rajt, eltérni tőle nem akarnak.
Ezzel a tudattal most már könnyebben elengedem fülem mellett az ilyen kijelentéseit mint:

"Látod ilyen a matek és ez a feladat azt mutatja meg, hogy nem az a valóság amit az emberek hisznek, hanem amit a matek mond! Csak az a baj, hogy kevesen értik meg a matekos fogalmakat."

Ti elengednétek? :)

2005. február 2. 16:42

A filozófia nekem sem fekszik.
Lehet egyáltalán azt mondani rá: tudomány?
Talán nem mondok nagy hülyeséget: a filozófia arra termett, hogy a materialista ember értelmetlen életének, a legelfogadhatóbb értelmét "fedezze fel".

Beleolvastam már néhány filozófia könyvbe, és megdöbbentett a felszinességük. Pl. a filozófia "kezdetét" Platónig, és a görög bölcseletig vezetik vissza. Arra már egyetlen filozófus sem vette a fáradtságot (vagy ha mégis, akkor már nem filozófus) hogy utána nézzen, vajon Platón miféle tudásból merítkezett Egyiptomban, és máshol utazásai során.
Görög - római - európai gondolkodók, csak erre összpontosít ez a "tudomány", és elfordul a kritizálóitól.

A filozófus beszél az élet nagy problémáiról, a bölcs ember megoldja azokat.

2005. február 2. 14:26

"Régen elkeztdem filozófiai könyveket olvasni...
De aztán rájöttem hogy inkább hanyagolom, mert olyan szinten "lenézi" a többi tudományágat, hogy ez nekem nem feer..."
Egy eszséges szintű lenézés szerintem megbocsátható, bár én még ilyet sem tapasztaltam, és másoktól sem hallottam.
Néhány év múlva kezd el újra azt a könyvet, lehet akkor már tetszeni fog, és nem generál benned ellenszenvet.Velem is megesett már hasonló.

"Miért élnénk szar világban?"
Dehogy élünk szar világban! K...a jó világban élünk! "What a wonderfull world...."

2005. február 2. 08:49

Úgy látom, a bolond tél rád sem hat... Én is mindig télen nyíliok ki, és nyáron fordulok be... :)

Legyen még sok jó kedved !

:)

olvad a hó!

2005. február 1. 20:21

Igazából annyi a véleményem hogy aki fél a haláltól, az fél. Én másképp szemlélem a dolgot. Nem mondom hogy joo vagy rossz dolog de ez is része a létünknek. Szerintem messze nagyobb dolog mintsemhogy félni kéne tőle(persze itt végig az olyan halálról beszélek ami valamilyen szinten természetes módon következik be, tehát nem erőszakos halál). Valami olyasvalami ami túlmutat ismereteinken......

2005. február 1. 19:15

Yeti:
"de egész egyszerűen azt látom hogy túl sok ember túlságosan is sokat foglalkozik azzal hogy "mi lesz ha meghalok,jajj nekem!.."

Erre volt az a válaszom, hogy velünkszületett dolog:)
Van, aki könnyebben, van aki nehezebben teszi túl magát ezen a tényen.
Ha nincs halálfélelem, nincs félelem sem...és az már nagy szó.

2005. február 1. 11:55

Kedves tetra!

Nem tudom mire érted az optimizmust ezesetben. Voltaire Candideja egy utópia, mely az optimizmus cáfolata. Ebből kifolyólag nem azért ajánlottam, hogy filozófus barátunknak "jobb kedve" legyen, hanem mert nekem nem tetszik ez a hozzáállás...

Az optimizmus is csak egy út a sok közül, apropó, fundamentalista.....................

Attól még hogy bírom a haveromat, azokat akiket nem ismerek nem lököm fel az utcán. Valóban a filozófia egy nagyon szép és nemes "tudomány", de ez a fajta "megközelítés" nekem nem tetszík.Nyílvánvaló, hogy nyílvánvaló, de számomra nem nyílvánvaló a köpködés, oltás.

Az élet pedig nem tagadása a halálnak, miféle hülyeség ez??
Az élet a halál egy szakasza..
A halál pedig egy magasabb szintű fejlődés...
Ezt nem lehet idealizálni..
:)

Yeti: egyetértek veled.

2005. január 31. 22:07

egy "hisznek" a 3. sor közepéből kimaradt.. sorry...

2005. január 31. 22:05

perzse nem mindegy hogy hogyan áll az egyes ember az elmúláshoz(ha elmúlás persze, de ki tudja mia az igazából). Sokan sokféleképpen vannak akik túlvilágokba, vannak akik megsemmisülésbe stb. Én személy szerint erre nem sokat tok mondani hisz nem találkoztam senkivel aki viszajött volna hogy storyzzon róla. A lényeg számomra hogy elkerülni úgysem tom, de talán nem is az a lényeg hiszen úgy ahogy a tőle való félelem bennünk lehet annak elfogadása is benne lehet valahol a zsigereinkben hisz nemcsak az élet a halál is a természet része.......

2005. január 31. 22:00

Lehet hogy velünkszületett(nyelvünket én csípöm) de egész egyszerűen azt látom hogy túl sok ember túlságosan is sokat foglalkozik azzal hogy "mi lesz ha meghalok,jajj nekem!..". Persze ez csak az az én felfogásom de sztem egyszerűbb így. Nem tudunk ellene mit tenni csak elfogadni. Sztem a túlzott halálfélelem energiapazarlás amit másra is lehet fordítani.

2005. január 31. 20:45

Yeti, azért ez ennél kicsit bonyolultabb szerintem:)

A halálfélelem velünkszületett (hehe, nagyon tetszik a nyelvünk:) dolog. Az embernek zsigereiben van. Minden félelem ide vezethető vissza...

2005. január 31. 19:18

azért az élet sztem messze több mint csupán a halál tagadása....
Nekem személy szerint a halálfélelem egy rossz dolog és mivel így is úgyis meghalunk, van értelme félni tőle????

2005. január 31. 18:50

Szerintem meg értelmetlen;)
Volt egy film, határok nélkül...benne egy haldokló nő új nevet adott a rajta segítőnek: "aki meglopta a halált"
Ez már értelmesebb szerintem;)

52. bombadiltoma

2005. január 31. 18:06

Javítás (Siphersh, törölnéd az előzőt? Szeretném rendesen idézni):

"Minden bölcs iparkodik valamilyen emberi álláspontra tenni szert a halál rémségével szemben. Ez az iparkodás emberi, megható. Éppen ezért, reménytelen. Gondolj arra, hogy a bölcsek is meghalnak. S hasztalan mondják: "a halál csak változás" -- szívünket s ennen szívüket sem tudják e bölcsességgel megnyugtatni. Értelmük talán megismeri az igazságot; szívük nyugtalan marad. Seneca fogvacogva halt meg. Ne röstelld a halálfélelmet. Ne szégyelld megvallani, hogy fáj itthagynod ezt a förtelmes és nagyszerű bizonyosságot, az életet, az ismeretlen és baljósan érthetetlen bizonytalanságért, ami a halál, a megszűnés, a semmi. Félj csak, nyugodtan. Ne sopánkodj, de félj. Máskülönben, ha ez könnyít a lelkeden, sopánkodhatsz is. Ne akarj "méltóságteljesen", tehát hazugon meghalni. Halj meg, ahogy éltél: embermódra, tehát kissé hősiesen, s gyáván is."
(Márai Sándor: Füves könyv)

51. bombadiltoma

2005. január 31. 18:02

"Az iparkodás emberi, megható. Éppen ezért, reménytelen. Gondolj arra, hogy a bölcsek is meghalnak. S hasztalan mondják: "a halál csak változás" -- szívünket s ennen szívüket sem tudják e bölcsességgel megnyugtatni. Értelmük talán megismeri az igazságot; szívük nyugtalan marad. Seneca fogvacogva halt meg. Ne röstelld a halálfélelmet. Ne szégyelld megvallani, hogy fáj itthagynod ezt a förtelmes és nagyszerű bizonyosságot, az életet, az ismeretlen és baljósan érthetetlen bizonytalanságért, ami a halál, a megszűnés, a semmi. Félj csak, nyugodtan. Ne sopánkodj, de félj. Máskülönben, ha ez könnyít a lelkeden, sopánkodhatsz is. Ne akarj "méltóságteljesen", tehát hazugon meghalni. Halj meg, ahogy éltél: embermódra, tehát kissé hősiesen, s gyáván is."
(Márai Sándor: Füves könyv)

2005. január 31. 09:47

Régen elkeztdem filozófiai könyveket olvasni...
De aztán rájöttem hogy inkább hanyagolom, mert olyan szinten "lenézi" a többi tudományágat, hogy ez nekem nem feer...

Miért élnénk szar világban?
Ajánlom Candidot.!

2005. január 29. 23:12

Nemrég hallottam a (Kossuth) rádióban:

A MAI TÁRSADALOMBAN AZ ÖNGYÍLKOSSÁG EGYETLEN ELFOGADOTT MÓDJA AZ, HA HALÁLRA DOLGOZOD MAGAD!

Szar egy világban élünk az már biztos....

2004. december 27. 16:11

Ákimáki:

Szép gondolatok, szerintem sok mindenkinek megfordult a fejében, a fő premissza, nekem is... De akárhányszor végiggondolom, mindig befejezem az egész elmélkedést, mert erről a végtelent átszelvén is lehet vitatkozni...
Amiről te beszélsz, az a hit.
A hit pedig te vagy...
Szal, itt csak találgatni lehet, biztosat mondani nem, akármennyire is lüktet az érzés mindnyájunkban, hogy "de igen, én ott voltam, én már megjártam, én "tdom"milyen...." nem mondhatunk semmi konkrétumot....
Egy konkrétum van, amit te mondtál:
A közvélemény a konkrétum... A felfogás... De az óra minden részében változhat a vélemény és, hát ki tudja....
Meghalni lehet h jobb, de (nem tudom, hogy tapasztaltad e...) egy közeli rokon, vagy vki elvesztése röviden tömören:
intenzív badflash...
Akármennyire is nyugtatom magam, beleemésztődik a szívembe, tuddattal élem le a hátralévő életet, ha még annak nevezem majd egyáltalán, hogy : meghalt, s meghaltam...

Meghalt ő, meghalt a szeretet...
Újraéled-e??
Van erőm a kérdéshez?
Roskadni az ágyban,
A Mélység valójában...

üdv

2004. december 27. 15:45

Talamon:

Rég láttalak...
:)

Jó, hogy így állsz hozzá ehhez a "sokak szerint negatív" dologhoz...
Tetszik ez a hozzáállás.
Szénvedés, majd öngyilkosság...

Egy jóbarátom mondta, s az óta... :) :

"A szenvedés eltávolít a világ rejtelmeitől, s épp ezáltal visz közelebb hozzá..."

Kellet kb 1 nap, hogy teljesen, átlényegülve megértsem ezt a tanítást..
Hasznomra vált. Mintha én mondtam volna.
Szenvedni nem jó, és épp ezáltal lesz jó.... :)

Hasonlóan vélekedek, mint te:
Valami agyalágyult állapot...

De te miből gondolod ezt?

+
Ti benne lennétek egy ? napig tartó önsanyargatásban?

2004. december 27. 12:35

tigerr: egy hónap késéssel némi infó a pillanatragasztókról :o))

1. az ún. "ciánakrilát" ragasztókban nins egy molekula cián sem :o) Csak így hívják, nemtom miért...
2. ezek a ragasztók nem száradnak (nincs bennük oldószer), hanem levegőtől elzárva térhálósodnak, nagyon rövid idő alatt
3. vízipipához nem jók, mert a víz egy idő után oldja a kötést, szétázik

2004. december 27. 10:08

Egy élményem kapcsán fura gondolatok jutottak az eszembe.
Először a megállapítással kezdeném, és aztán fejteném ki a dolgot.

Az ember halálfájdalmát (itt most csakis a lelkirészre gondolok), halálfélelmét az önzősége okozza.

Először is megfigyelhető, hogy van egy ki nem mondott, természetesnek vett közmegállapodás: a halál rosszabb mint az élet. Ennek a megállapításnak az igazolására vagy tagadására ugyan semmiféle bizonyítékunk sincsen mégsem kételkedünk benne. Felmerül a kérdés, akkor mégis miért vesszük ezt természetesnek, miért nem kételkedünk? Miből fakad ez?
Az én véleményem szerint, ennek lehetséges oka az, hogy az élők ugyan nem tudják, hogy jobb-e a halottaknak, mint nekik, de azt tudják, hogy nekik rosszabb ha meghal egy élő - aki mondjuk egy rokon, vagy barát - mint ha nem hal meg, mert örökre elveszítik. Azt sújkolják a haldoklóba, hogy milyen rossz lesz nélküle, vagyis milyen rossz hogy meghal.
Persze mondhatjuk, hogy az ürességtől fél a haldokló, vagy a nemlétezéstől, vagy az örökre szóló elmúlástól, de ezek ugyanannyira csak feltevések a halálutáni életet illetően, mint ha azt mondjuk, hogy egy másik földre kerülünk, lógatjuk a lábunkat a tengerparton, és közben szuper plazmatévén követjük a régi lakhelyünk eseményeit...
Miért nem a jót feltételezzük? Nyilván mert nekünk rossz lesz Xy nélkül élni, kerüljön ő bármilyen mennyei élvezetek kavalkádjába.

Megfogható ez egy másik emberi magatartás forma révén is, ez pedig a gyilkosság. Általában két okunk lehet gyilkosságot elkövetni, ez vagyonszerzés vagy büntetés. Az előbbi azt feltételezi: nekünk jobb lesz, ha ő meghal, a másik azt feltételezi: neki rosszabb lesz, ha meghal. De vajon miért van ez?
Lehet hogy akit a rabló ezer forintért megöl, mennyei élvezetek közepébe csöppen, a rabló pedig folytatja sínylődését a földön immáron ezer forinttal gazdagabban. És akkor azt már nem is kell részletezni, mennyire szánalomra méltók ezek szerint akik büntetésből ölnek...
Rossz az, amikor örökre elhagynak szeretteink, de miért nem gondolunk rá úgy, hogy nekik jobb lesz? Hiszen fogalmunk sincsen valójában jobb lesz-e nekik vagy rosszabb? Nekünk roszabb lesz, és mivel ezt tudja a haldokló, ezért lesz neki is rossz érzés a halál.
Ha nem az lenne az elsődleges, hogy nekünk jó lesz-e vagy sem, hanem hogy a haldoklónak jó lesz-e vagy sem, és mondjuk feltételezzük a két lehetőség közül a jót - mert hát miért kívánnánk rosszat bárkinek is, aki elhagy minket? - akkor boldognak kellene lennünk amikor valaki meghal, ugyanúgy, mint amikor valaki születik.

Vajon miért nem siratjuk az ujszülött kisbabát? Miért gondoljuk, hogy itt jobb lesz neki, mint ahol előtte volt? Miért nem sírunk, amikor a biztos halálba küldjük?

43. bombadiltoma

2004. december 24. 03:12

Az én életem arra való, hogy mások életéhez hozzáadjak... és hogy elfogadjam, hogy ez néha nem könnyű...

Boldog Karácsonyt

2004. december 24. 01:10

halál?
vagy két tucat évig szaladtam előle, míg szembe nem mertem vele nézni...számtalanszor egybeolvadtam a véggel... immár édestestvérem: itt ül a vállamon, ő ad erőt, ha gyengülök, ő nevet ki, ha renyhülök, s ő csókol meg utoljára majd ebben a világban

sokáig sajnáltam az embereket, ahogy hajták illuziórikus vágyaikat, s megfélik a halált - most már nevetek az egészen -
öngyilkosság? - elhatározás kérdése, én elhatároztam anno, mikor szenvedést képzeltem, de az az én meghalt örökre hehe

csak a tudatlan hiszi azt, hogy a születés vagy halál valami nagyon komoly dolog lenne

az igazi halál az énképzet szétoszlatása éberséggel és intuitív bölcsességgel - az egész lét-tudat egy játék - meg tudod-e tanulni kikapcsolni a külső érzékszerveid, s belül fogni a jeleket - a szeretet lángoló, lüktető, bizsergető, együttérző formátlan és határtalan fényterét -
s mikor ezt megteszed, már nincs szükség, csak lemondás, elengedés és gyönyör-
s mikor meghaladod ezt az el nem múló orgazmusszerű testtudatosító, bizsergető, minden sejtjében együtt lüktető gyönyört - ez legyen mondjuk a "sem gyönyör sem nem gyönyör" állapota, akkor nevetségesen könnyű már lemondani bármiféle -fogalmi, érzelmi vagy érzékszervi, vagy akár egyéb - megragadásról, s egyszercsak beáll a "sem fogalom sem nem fogalom"-szerű létélmény - nincs külön érzés, gondolás vagy érzékelés - nincs külvilág és én csak valami képlékenység, tudattérré olvadás(mely igazából úgy üres,hogy mindent "csak úgy", alaptermészeteként magába foglal, eggyé mos és bármely nézőpontból tekinthető akár végtelennek is); szó szerint valamiféle agyalágyult állapot - mintha fizikai, mechanikai élményeket élne meg az ember az agyában, mikor valóságot képez az absztrakt pillanatból -
íme itt a csodálatosan közvetlen jel a kristályosodásra--s ez a képzet, ha úgy adódik, éberséggel szétoszlatható...

hablablabla...

naszóval szerintem az élet arra való, hogy az ember idő előtt szembenézzen a halállal, megismerje, kijátsza, megszagolja, megérezze, megértse, átélje, kinevesse, elengedje és végül elfelejtse

2004. december 18. 08:57

Egy szülő elvesztése...

Pár napja pont ezen filóztam, vajon hogy reagálnám le...Öngyilkos talán nem lennék, mert azzal nagyobb bajt okoznék maradék szeretteimnek...
És láss "csodát":
Még a buszon is ezen filózom,
Beértem a kollégiumba. Este fél 11. 258-as szoba: a harcosok nem alszanak, mert egyik kispajtásomnak az anyja..., az anyja, szal, 200 nyugtató. intenzíven...
A srác nem volt kibukva. Cigivel is megkínált. Igen, mert még mikor a folyosón voltam, akkor is anyámra gondoltam, és...
Ezek után egyértelműen rá kellett gyújatanom.
A srácot végigmérve elég sokat elmélkedtem a precedensen:
Sírnék vajon?
Nem is fájna annyira?
Vagy szó nélkül bumm a fejben?

Elképesztő.

2004. december 10. 10:16

Már írtam az ürességről:

Fekszik hulla mozdulatlan,
Végtagok szanaszét,
DE AZ AGYAD SZÉTSZAKAD
KÁOSZ...
fogalmad sincs, hogy, vagy
nincsn magány, mert nem birod felfogni....!!!
erről van itt szó!!
és itt is kezd kialakulni a káosz!!-anomia!
:(

Már írtam verset ... erről!!
Senki nem rendelkezik kellő tapasztalattal, de ha tapasztalt már hasonlót, akkor meg tud állapítani bizonyos hipotéziseket, majd még írok...
érdekesebbet.
Nem fekete, mindig változik, mindig villog, mindig tép, mindig harap, mar..!!
NEM aKAROK MEGHALNI!

2004. december 9. 20:30

Sad nem te vagy az első aki úgy beszél az ürességről mint fájdalmas tényezőről. Szerintem te az üresség alatt nem a semmit, hanem a magányosságot, egyedüllétet, unalmat érted? Létezik?

2004. december 8. 08:42

To biga:

Ez elég megrázó...

Történt egyszer,
felkelek, ajtó csukódik,
Senki sincs a folyosón,
ajtó csukódik ismét, hang.
Térbe érve, ismét ,
ismét semmi,.
Ajtó sem csukódik,
Kopár utca,
Sehol semmi,
Még az sem.
Érezve a semmit,
Nem érezve semmit.
Szar...

Fájdalom...

2004. december 8. 08:38

to tetra:

Szeretek vitatkozni, mert, sokat tanulhatok belőle...magamról.
Tetrától sokat...
És igen, nem értem , h mi valójában miért is és miért nem...
Veszekszik, meg ellenez, meg izél.
De ő nem izél..
Én, sem de te igen...
Lehet, h én is...
Ez ilyen:-)
Egy sör vagy egy tea mellett mégtöbbet...
nem??

31. Biga Cubensis

2004. december 8. 00:49

Fent álltam a hegycsúcson borzongva
Arcom sápadt a fájdalomtól torzulva
Egyre csak a mozdulatlan tájat néztem
Nem gondoltam soha, de mindig éreztem
Ha eltűnök innen, nyomot sem hagyva
A nyugodt képen semmi sem változna.

2004. december 6. 09:32

Nem veszitek észre, h egy határozottan árnyalt ábrándvilágban éltek...
hehehehe... ugye tetra.

2004. december 3. 22:28

2004. december 2. 12:52

Hát ez szörnyű...
Most mihez kezdjek?
Hogy érted ezt??

2004. december 1. 08:28

Egy másik élet koltása egyértelműen nem vezetne jó útra.
Szerencsére velem még nem fordult elő ilyen precedens.
Úgy vélem, ha egy ilyen szituációban találnám magam, biztos, hogy megmenekülnék, mert megéremelném a menekvés esélyét, mert nem szolgáltam rá a halálra...
Viccből ritkán fosztogat életet a sors...
Ráfeküdnék végtelen Idő hátára, és történne aminek történnie kell..
A többi emberrel nemtudom.

2004. november 30. 23:29

vajon az élet védelme érdemes e az által hogy elveszünk egy másikat?
az én válaszom erre a nem lenne.

az egy más kérdés hogy mit tennék egy ilyen helyzetben.:( sajnos
de törekszem. a teljes mindent elsöprő békére.
nem dehogy törekszem. csak akarok törekedni. egyenlőre,
áá! legjobban magának tud hazudni az ember.

most megyek tibetbe.
csá!!!

de nem! a megvilágosodás nem helyhez kötött.
akkor most mi van?
baszki, bekattanok annyi hatás ér folyton.

Ui: ez a kis írás tökéletessen preventálja ahogyan általában gondolkodom. ambivalens érzések kergetnek. ez vajon normális?
segítsetek.

2004. november 30. 22:38

ynul: Köszi!

A témához meg annyit tennék hozzá, hogy pl ha van egy hajó, ahol látod, hogy egy kigyúrt, felfegyverzett terrorista éppen fel akar robbantani mindenkit és te ezt csak úgy tudod megakadályozni, hogy megölöd, ráadásul ezzel megmented őt a tett okainak elültetésétől, nos ebben az esetben ha nem haragból ölöd meg, hanem jó szándék vezet, akkor bizony az jó okokat ültet el a tudatodban és az eredményei is jók lesznek.
Amikor arról beszélünk, hogy mi a jó és mi a rossz, akkor egyrészről nem egy kétpólusú dologról beszélgetünk, hanem finom árnyalatok végtelenségéről. Másrészről pedig az a jó szerintem, ami a lehető legtöbb lénynek a lehető leghosszabb távon a lehető legnagyobb hasznot hozza.

CFP

2004. november 30. 11:49

Ja, és TETRAHÍD!

Nem halott a Topic!

Úgy látom, h igencsak kiéleződött művészi ambíciókkal rendelkezel.Ez egy jó pont.
De szerencsére én is.

Feketén fénylő fakír vándor

Magányos Vándor ő úttalan utakon,
Rideg, rohadt testét fúrja Ő lyukakon,
Mint féreg Szent Almába,
Fúrja biz az magát fattyú,
Elveikbe csavart múmiákba.

Mi a célja?, Mit tesz EZ velünk?-veletek?,
Kit tudja,...az már régsen-rég nem nevetett.
Kikaparta mosoly gyönyörét az nemesi testnek orcájáról,
Mely egykoron még élők közt, a bíboros táj felett nevelkedett.
S EZ most teli pupillákkal magamögött köddévált,
És csak nevetett...
Amaz meg már bíboros táj alatt...

Tekeredik Idő szárnyán, halandó szíve köré,
A horror hangja, mely torzult, rút és fekete,
S csoffadt lelket alázva hallik:
Az enyém, az ENYÉM!
Hol EZ bitang megfordult, ott életnek hamva nem maradt,
Örök reménybe burkolózva sóhajtunk mi nagyokat.

Felemészt EZ mindent, minden értéket.
Gondolatok, okok, célok, élmények, érvek,
Megzuhanok, ha látom azt, mit tesz EZ veletek.
Szent Zene, Te éltető kristály!
Megszűnsz létezni!Vándor hangja megtalál!

És Te, mesés Művészet?! Múlandó már mosolyod,
Ha közeleg a Vándor, a bolygó többé nem forog.
Versek, Dalok, Képek, Szobrok? Mi lesz velünk nélkülük?
Zsibbasztó, puszta Semmi lila tangervízén hánykódva kapaszkodnék beléjük.
E párákból örök erő kimarva.-diffúzió az űrben:
Letargia, letargia...

De halott agyban örök sivárság és kín és káosz!
"Ó Szent Világosság, Te onnan ki nem varázsolsz!"
Gondolod Te azt és újra és újra és bénító villámok csapdossák gerinced az örök végtelenbe.
S kint pedig fexik holttest mitsem sejtve, elterülve.

Vándor tette ezt velünk, abba nem hagyván,
Eltapos, pusztít, öl, mészárol mogorván.
Emberek! Nem relytély Ő, de NEM IS DERŰ,
Ő az: a borzasztó és a feketén fénylő fakír Halál.

Tetrahídnak:

Tetrahíd! Nem halott ez topic, hiszen él, mert éltetem,
Írj rá bátran, míg van az sok Időböl,
Mert Idő bár végtelen,
De hidd csak el, mint mindenkinek,
Hogy ez Vándor Őneki is gyötrelem.
Budapest, 2004.11.29.
Kritikát!
Sad..

2004. november 30. 09:27

Egy lény megölésének karmikus súlya a következő tényezőktöl is függ:

- ehatározás, hogy megölöm
- kitervelés
- végrehajtás általam, vagy másvalaki által
- elégedettség érzése a halála után

Minnél több van meg, annál súlyosabb a tett. Tehát ha gyűlöletből ölt valaki, és utána örült az illető halálának, az sokkal rosszabb, mintha pl. egy abortusz. Meg aztán a lény sem mindegy, hogy milyen, egy állatot nem ugyan olyan súlyú megölni, mint egy embert, mint egy szülőt, vagy szent embert.

Szóval az még egy fanatikusnál is rosszabbul járna, aki direkt rosszindulatból ölne, de azért aki ezzel jót akart, az is be fogja bukni rendesen.

2004. november 29. 23:26

"akinek heteken belül megszül a csaja :-)"

szeretnék gratulálni:)
(azt hiszem ezt kell mondani ilyenkor:)

2004. november 29. 23:23

tudom hogy az újjászületés nem az akaratomon múlik:)

amit mondasz érdekes, de elég kiábrándító lenne, (ha jól értelmezem) akkor mondjuk aki megöl 200 embert és közben elhiszi, tudja hogy jó amit tesz akkor ennek megfelelően egy felsőbb szintre lép, vagy mondjuk hite szerint a myennyországba kerül(ne)? ezt értetted ez alatt?

2004. november 29. 22:47

ynul: "Ez logikusnak tűnik", ami annyit tesz, hogy ez egy elfogadható, megérthető magyarázatnak tűnik arra, hogy milyen összefüggések alakítják ki azt a tapasztalathalmazt amiben éppen tanyázunk.

Egyébként hogy mennyire ok és okozat minden azt talán az szemlélteti a legjobban, hogy ugyanazon dolgot x+1 ember milyen sokfélének képes tapasztalni. Mert látunk valamit ami kék az még csak oké, de van aki imádja, van aki utálja és van akit nem érdekel, stb. Vagy a vizet mi isszuk, de a hal benne lakik. Tehát a világ az valamilyen, fogalmakon túli és mi a korábban elültetett okok okozatai képpen azt valahogy tapasztaljuk. Ezt akkor lehet talán legjobban "tetten érni" amikor az ember szerelmes. Mindenki vágja: rózsaszín köd.
Nos a halál ugyanilyen. Mindenkinek olyan, ami megfelel azoknak az okoknak amiket korábban elültetett. Ráadásul a lények legnagyobb része nem választ újraszületést (és nem újjászületést), hanem ahogy esik úgy puffan alapon a korábbi okok kialakítják azt az okozatot, ami számára megjelenik. Egész konkrétan négy dolgot:
- Hol fog megszületni
- Milyen formában
- Milyen társaság veszi ott körül
- Milyen lesz a lelki alapbeállítottsága

Ez nem mindig a legkellemesebb, az tuti. Aki pl sok "jó" okot ültetett el, annak a halál kellemes lesz, de pl annak aki sok "rossz" dolgot követett el annak nem lennék a helyében. Pedig már egész biztosan voltam többször is. De azért igyekszik az ember fia kikerülni a taposómalomból. Én tanultam is erre egy meditációs technikát, amit úgy hívnak hogy Pova.

CFP
akinek heteken belül megszül a csaja :-)

2004. november 29. 19:31

Ilyen dejavus ismétlődés nekem is volt gáztol.pfff.....gonosz gáz

2004. november 29. 10:06

Most nem lesz érdekes amit írok de nekem is volt halálközeli élményem, ill. van képem a halálról.
Ez az, amt nem lehet irányítani...
Elég szomorú, de kisebb koromban polinarkomán hajlamokkal felruházva mindenféle dolgot kipróbáltam ami hozzámjutott, és az volt.
Így történt, hogy megtörtént a semmi.
Azaz előkerült egy partyflakon, amiből hát...-elég megrázó ezt most itt felidézni...
(azóta undorom mindentől ami nem természetes!!!)

Valami nagyon állat zene ment, azthiszem Apescream, és egymással szemben ültünk.Azt hittük jó poén lesz, de nem volt az.
Végülis csak egy légfrissítő+egy törölköző..
Elkezdődőtt.Mikor az első két inhalálás után túl voltam, letettem a sprayt és nagyon próbáltam arra koncentrálni, hogy ne vigyen el ez a massza, vagy nemtommineknevezzemés.
Minden szívás csak erősítette.
A második körben nem volt elég 2, kellett 3, meg a többi.
És eljutottam, hogy már nem észleltem a külvilágot, mintha egy filmkocka lenne az egészés összeszűkülne.
Bezárult minden, a zene úgy szólt, mintha beszorult volna vhova, a fejembe, vagy fordítva.
Akkor már nem tudtam, hogy én vagyok, vizuális hallucinációm volt:
Egy filmvászon tárult elém, mely lila volt, éscsak villogott, és éreztem egy hangot, mely belecsapott a gerincembe és ismétlődött és kegyetlen szar volt. Szinte elsorvadtak az atomok az agyamban...
Mintha dejavu lett volna.Mindig ismétlődött.
Azthittem már soha nem kerülök ki innen, meghaltam és bent fekszek egy kórházban, félelmetes volt.
Nem volt oxygén az agyamban.
Szinte agyhalál.
Aztán hirtelen megváltozott minden:
Fekete-fehér hullámzó szoba, melynek közepén egy ágy, melyen én vagyok, könyöklök,és suttogom, h : meghaltál..
igen sajátmagamnak...
Már szinte kezdtem beletörődni a bekattanásomba, mikor hirtelen erős fájdalom ütött a fejembe és képpontokban de visszatért a szoba..
soha nem felejtem el.!
Hát ennyit erről.Buta voltam, de hogy tanul az ember?...
Mikor látunk egy holttetet azt hinnénk, hogy semmi nem történik abban az agyban, abban a testben, de meggyőződésem, hogy igen!
Káosz.Mikor átsiklassz végtelenből végtelenbe és végtelenbe és végtelenbe...
Sodor, kínoz, gyötör, soha nincs vége. Dejavu nem létezik, az egész csak egy agyblokk.
Nem akarok meghalni!

2004. november 26. 14:01

Ezt már régóta le akartam írni. Szóval állandóan olyan nagyképű izéket írok, hogy aki képes megérteni a reinkarnációt, stb. Életem kezdeti szakaszában is már szimpatizáltam a buddhizmussal, de egyszerűen nem értettem, hogy mért "hisznek" a reinkarnációban. Bármi amit elolvastam logikusnak, sőt sokkal összefogottabbnak tűnt, mint bármely más "vallási" szöveg, de a reinkarnációt valami hinduizmusból átvett vallási marhaságnak tartottam.

Aztán elkezdtem gondolkozni a halálról, az életről és hogy én mi vagyok. Arra a megdöbbentő következtetésre jutottam, hogy én az vagyok, "aki" tapasztalja, hogy fáj a lába, hogy finom volt ez a sör, vagy hogy éppen haldoklik. Ha ez igaz, akkor lehet, hogy meghal a testem, de ha "én" megszakítás nélkül tovább tapasztalok, akkor ez lényegtelen. Vagy történhet az is, hogy aki tapasztal, az azt érzi, hogy haldoklik. Ilyent már "éltem:)" át, olyan sokszor, hogy végül rutinná vált, és nem volt különleges élmény, csak legfeljebb, mint lélegezni. Mivel most is a fórumba írok, ezért kétségkívül élőlény vagyok, tehát a testem él, az elmém él stb. Viszont drogok hatására, aztán később, mivel rájöttem, hogyan kell ezt csinálni, többször is átéltem azt, hogy meghalok. Ez olyan dolog, amit nem érdemes szavakkal túlbonyolítani, ha el akarnám mesélni. Az utolsó pillanatokban azt érzi az ember, hogy mindennek vége, ő már soha többet nem fog ****(bármit) csinálni, az ismerőseivel találkozni, az idő számára nem tart tovább. Végül is ennyi. A halál az, hogy meghalunk, vége annak a résznek, hogy élünk. Mivel a legtöbb ember egyrészt attól fél, hogy az ilyen parákkor a teste is meg fog halni, és végleg vége, ezért kűzd is ellene, és végül, hacsak nem hal meg a teste, nem fogja átélni az ego-halált. Ennek átéléséhez viszont nem kell semmi (veszély, drog, stb.), csak elengedés. Ami utána jön, na az az érdekes.

Mivel "halálunkkor" nem az ellobbanásba olvadtunk legtöbben, ezért utána meg lehet figyelni, hogy hogyan alakul újra a személyiség, hogyan épül fel az én, és elég tudatossággal egy csomó addigi hibáját már nem kell beleépíteni a következőbe, hiszen beláttuk egy részéről, hogy felesleges (sőt az egészről is, csak az még nagy munka mindent leradírozni). Egyébként gyerekkoromban volt súlyos betegségem, ami miatt majdnem meghaltam (nem emléxem-fiatal voltam), aztán volt alkohol-detox kombó, amikor állítólag gyomormosás közben a sürgősségiről is jöttek fel orvosok, és állítólag perceke múlott, hogy légzésbénulás (nem emléxem- túl részeg voltam), és még jó pár ilyen élmény, de a testi halál közelsége soha nem tett rám mély benyomást. Viszont az ego halál már sokkal érdekesebb volt, hiszen azt éltem ÉN át, hogy meghalok, azaz az énem szűnik meg. Tehát lehet mondani, hogy szétdrogozott aggyal mindenféle hülyeséget kitaláltam, míg amikor a hülyeségem tetőfokán farkasszemet kellet néznem a halállal, arra nem emlékszem, mégis meggyőződésem, hogy semmi újat nem fog tudni mutatni a halál, mert már mindent láttam.

Miután ezek az élményeim megvoltak, egészen megdöbbentem, hogy utána a reinkarnáció eszméje volt a logikus, sőt triviális, és hogy valaki szerint ilyen nincs, az csak a nemtudásból fakadhat. Utána elolvastam a függve keletkezés tizenkettes láncolatát, és azóta egy szemernyi kétségem sincs affelől, hogy az újjászületés pont annyira valóságos, mint a születés.

2004. november 26. 12:49

Először, is köszi mkinek, h írt ide. Ez jó.

Hát:D igen, Danika magában beszél...
Nem értek azzal egyet, hogy minden ember maga sorsának kovácsa.
Vegyük például a sulim környékén elég sok van: szipusokat...
Mikor először tették szájukra azt a bizonyos zacsit, "nem csak" azért volt, mert ők akarták, hanem az a valami(Isten=sors) is ezt akarta+ ennek folytatását, ilyen meg olyan okból kifolyólag.Tehet róla hogy így viselkedik, de nem tehet róla, hogy tehet róla.
Pl azon sem szabad kiakadni, h valaki mindig lop...
Közömbösen reagálok ha odajön cigiért és ordibál, fenyeget, meg miegymás, mert Ő meg lett teremtve valaminek amiből aztán ilyen meg olyan okból lett egy okozat, azaz egy "mérgezett beteg ember"...
Ez nem sajnálat, vagy szánalom.Egyszerű tény.
Minthogy nekem Sad a becenevem.
Igen, Istennek van egy szobája, annak egy sarokja amit játékok töltenek ki, és mi, emberek vagyunk a gyurmák: formál minket, összeragaszt, és ha megun, kidob!.

Candy,
hasonlítsuk a világot egy kézhez, egy teniszütőhöz, egy labdához, egy falhoz.
Az első két hipotézised között akarok párhuzamot vonni:
Véletlenszerűen működik: magát a véletlent is kreálta valami(most eszembejutott egy örökmozgó), mondjuk úgy, hogy elütötte azt a labdát:
ami pattog-csak pattog, és soha nem fog megállni: ő a VÉletlen.
És hát persze az Erő a kéz: legyen Isten, vagy sors vagy a kettő együtt.
A 3. feltételezés, hogy ok-okozat:
Lehet, h a pályán megszűnik az idő,(ok), melynek oka az lesz, h a labda megáll, minden megáll.(okozat).
Remélem lehet követni.
Lehet h ezesetben a véletlen és az erő elválaszthatatlan! ?

Tigerr,
Jaaaj, sajnálom azt a vizipipás...

Ynul,
Tetszik amit írtál.
"eltakar" "élet" világegyetem"
Végülis a világegyetem, az univerzum az abszolút igazság, melynek előszobája az élet, és a halál kopogtat, kiránt minket, majd becsapja mögöttünk az ajtót.
Az igazság örök és szent. Megcáfolhatatlan.Elméletileg az igazság része kell, h legyen mind az élet, s mind a halál.

Megyek ebédelni.

2004. november 26. 11:20

ynul:A pipa még üres volt... csak úgy heccből beleszívtam. Kíváncsi voltam, hogy megfelelően szigetel-e. Zöldem csak estére lett. :(
(amúgy tigeRR ;)

2004. november 25. 22:43

még valami:
aki azt hiszi hogy az élet szar meg minden és a halálra mint valami megváltásra tekint hát azt csak sajnálni tudom mert eléggé meglepődik majd amikor majd egy új életbe csöppen (legyen az bármilyen) szóval a halál egy szép dolog, (ég aki nem is így látja (vmi személyes élmények alapján) legalábbis meg kell próbálni így tekinteni rá (HIT), de úgyanúgy az élet is mesés és bár kiváncsian várom hogy mi is lesz valójábban annál inkább habzsolom a pillanat gyümölcseit, nehogy már ürességel lépjem át a küszöböt, a kaput ami a **** ba vezet.
(****- a jól bevállt csillag dolog ami hát szavakkal ki nem mondható vmi --> szóval az ŐsIzé:) by terry paratchett:)

2004. november 25. 22:24

danika: azt hiszem félreértettél. ha nekem mondtad.
a kevés dolgok egyike amikbe biztos vagyok hogy nincs véletlen. mindennapok során havonta legalább egyszer csinálok ilyen "hitemetmegerősítő" tréningeket is. szigorúan élesbe:) ami abbol áll hogy ha vmit nem értek mért is történt velem vagy bármilyen fejemben lejátszódó dologban nem jutok egyről a kettőre fogom magam és a kabátomat, kimegyek az utcára, elindulok és várom a jeleket amiket rendre meg is kapok. egy érzés egy illat alpján választom ki merre is menjek tovább. és az esetek 100 százalékába olyan helyre jutok vagy olyan emberrel találkozok vagy olyat látok ami az éppen aktuális problémáimmal kapcsolatos. de félre ne érts nem kész megoldások ugrálnak elém a bokrokból csak vagy erőssebb jeleket kapok ami alapján már a fejemben folytathatom tovább az utat, de van olyan is hogy negatív visszajelzésekbe ütközm de érdekes módon ilyenkor azok is megnyugtatnak vagy ezekre is mint megoldásokra tekintek. hát nem tudom mennyire tudtam visszaadni ezzel a izével itt fennt:) ezt a dolgot (ezek a ömm.. szavak nem igazán a barátaim mindig, sajnos nagy kár hogy nem lehet zenékben kifejezve vagy mentálissan érzéseket küldözgetni egymásnak akkor talán jobban menne ez a dolog) de ajánlom mindenkinek aki egy kicsit is "bolond"

Ui: eddig eszembe se jutott de mostanába tudatosult bennem hogy ujjászületni nem csak a földre lehet (vajh miért is hittem ezt) hanem más bolygókra ahol élet van és van lelkünk számára érdemes test is akad. hehe ezzel új távlatok nyíltak előttem:)

tigger: basszus nem lehetett vmi kellemes élmény:( és pont pipázás közbe... de kiváncsi lennáék hogy utána mit tettél a pipával ill. a zölddel de azt hiszem sejtem, hiszen egy ilyen dolog után kell vmi nyugtató:)

2004. november 25. 21:39

(Utána megnéztem a ragasztó papírját. Cianokrilát volt benne, ha jól emlékszem.)

2004. november 25. 21:36

Halálközeli élmény? Valami *hasonló* volt már:
Egyszer egy unalmas délutánon úgy döntöttem, hogy összefabrikálok magamnak egy vizipipát estére. Fogtam:fél literes üdítősüveget, kb 1,2 cm átmérőjű műanyagcsövet, meg pillanatragasztót. Összepakoltam annak rendje és módja szerint. Leraktam száradni. Türelmetlen gyermek révén égetett a vágy hogy minél hamarabb eldöntsem műremekemről hogy megfelel-e a célnak.
Így hát idő előtt beleszippantottam egy kiadósat. Abban a pillanatban iszonyatos fájdalom hasított a tüdőmbe. Kifújtam a belélegzett ragasztógőzt, és próbáltam nagy levegőt venni. A levegő bement a tüdőmbe, de én ebből semmit sem éreztem. Nem kaptam levegőt és elkezdtem fulladni. Hirtelen beugrott hogy a pillanatragasztókban ciánvegyületek is szoktak lenni. Egy pillanatra pánikba estem: "Lehet hogy meghalok." Másodperc törtrésze alatt jöttek a gondolatok, hogy"De én még ezt akarom... de én még azt nem csináltam..." Aztán megnyugodtam... úgysem tehettem volna semmit. Leültem a földre, nekidőltem egy szekrénynek, vártam hogy mi fog történni, és közben azt tettem, amit a legjobbnak gondoltam. Mély ki és belégzés. Nemsokára újra kaptam levegőt.

...és én is hangosan nevettem! :)

2004. november 25. 21:30

Reinkarnáció és karma. Látom nem csak én vagyok hinduista, buddhista beállítottságú! :)

A logikáról én is sokat morfondíroztam. Szerintem ez az amit mindenben keresünk és nem tudjuk elvetni teljesen soha. Meg ha belegondolsz, miért lenne emberi találmány? Az ember inkább csak rájött, hogy vannak összefüggések bizonyos dolgok között. Aztán ha valamit nem ért meg azt mondja rá, hogy
1.irracionális
2.logikátlan (értelmetlen)
3.véletlen

Ezek vagy igazak, de sokszor csak a hiányos tudás miatt tételezzük fel, hogy ezek a dolgok valóban azok. Főleg a véletlennél. Jaj bizti véletlen csak mert nem látod át, hogy ez miért történt úgy ahogy. Aha hihető! Jólvan igen persze valószínű úgyvan simán lazán pfffffff.

2004. november 25. 20:04

"Ez logikusnak tűnik"

ezt soha sem értettem.
a logika ugye emberi "találmány"
akkor, szóval, hogyan magyaráthatná meg a nem emberit. mrmint mindenkinek más logikus. a többivel azthiszem (soxor számomra sem 1 értelmű mit hiszek még, eléggé alakulóban vagyok mostanság) egyetértek csak ezt magyarázd el légyszi.

(amúgy meg még sokat kell gondolkoznom arról hogy létezik e reinkarnáció, lehet hogy több életen keresztül:))

2004. november 25. 19:56

Szerintem a világ három módon működhet:

1. Véletlenszerűen: Könnyen beláthatjuk, hogy nem. Hiszen pl ha elindul egy vonat Sopronba, akkor nem szokott megtörténni, hogy véletlenül Timbuktuba érkezik.

2. Valamilyen külső erő irányít: Az igazság az, hogy szerintem ennek kellene hogy legyenek jelei, de én még egyet se láttam. De pl gondolkodjunk el azon, hogy vajon két meg nem született "lélekről" mondjuk mi alapján lehetne eldönteni, hogy melyik legyen a koldus és melyik a király?

3. Az ok és okozat eredménye minden: Ez logikusnak tűnik. Amit meg tudunk érteni a világból fizikailag, gazdaságilag, társadalmilag, stb, az bizony így működik. Tételezzük tehát fel, hogy igaz azokra is, amiket nem látunk át. Ez azt jelenti, hogy amikor meghalunk még lesz egy csomó ok, aminek nem tudott megjelenni az okozata. Ezek az okozatok fognak megjelenni szerintem halálunk után és ezek fognak egy új életbe sodorni minket. Tehát mikor megszületünk az alapján vagyunk azok akik vagyunk, hogy mit tettünk korábban. Megjelennek azok az okozatok, amiknek az okait korábban elültettük.

Ez egyébként maga a legnagyobb királyság, hiszen nincs más dolgunk, mint megfelelő okokat ültetni el és meg fognak jelenni a várva várt okozatok. :-))

Állandó és elpusztíthatatlan boldogságot!

CFP

2004. november 25. 19:30

hehe imádom hogy nincs véletlen
fenti idézet:
"Az éjszaka eltakarja a világot, de feltárja a világegyetemet."
evan esar

a halál is véleményem szerint ugyanígy cselekszik (lsd. fenti idézet).
azaz "eltakarja" az "életet" de feltár egy új egy nagyobb "világegyetemet". hát talán ennyi a lényeg amit gondolok erről bár írhatnék hosszassan de akkor is csak ezt az egy aprócska mondatot ecsetelgetném.

II. halálközeli élmény: hát én "csalódtam" már benne többszőr, ugyanis nem volt semmi filmpergés időlassulás és trombita illetve szitár hangokat sem hallottam bár lehet hogy csak azért mert így mostanában már kezdem unni őket (ez persze csak vicc de tény hogy nagyon balszerencsés vagyok, bár a daathal is így ismerkedtem meg néhány hónapja hogy egy biciklis baleset során majdnem lebénultam, de most már én is csak nevetek ezen:)

Ui: -figyeld már ez a dani srác magában beszél
- ja én is észrevettem
- elég fura szerintem
- hmm szerintem is
:)

kiegészítés:
( kissé vicces ,vagy várjunk csak nem is ez a jó szó, talán képmutató a halálról beszélnem mivel halvány gőzőm sincs
erről hiszen ha lenne valószínűleg nem tudnék most írni :) és még mesterségessen sem sikerült elérnem hasonlót)
hmm mégiscsak sikerült hosszassan írnom
elnézést

2004. november 25. 18:35

Hát én hiszek a reinkarnációban. (Háttal nem kezdünk mondatot! Igen? Ja! Akkor te most mit csináltál az előbb? ööö :)
Szerintem a halál mindenki számára elsöprő esemény lesz. Úgy értem, hogy amikor tudod, hogy most meghalsz, akkor bizony minden olyan semminek fog tünni. Csak a pillanat fog számítani semmi más. Nem fogsz gondolkodni, hogy milesz hogylesz hova miért miez. Előtte lehet, sőt valószínű, hogy a végsőkig fogsz küzdeni, hogy elkerüld, hisz ez az ember természete. De aztán beletörődsz és megtörténik aminek meg kell történnie. Azt mondják a bölcs ember nem fél a haláltól, hanem tanácsadójaként néz rá. Szerintem ebben van valami.

A sorsos dolog. Tetszik. A sors formálja az embert, de minden ember maga sorsának a kovácsa. Ha nem lenne semmi, akkor sors se lenne szerintem. Én a sorsot gyakran Istennel azonosítom. Vannak bizonyos dolgok amik megtörténtük után azt az érzést keltik bennem, hogy igen, ennek így kellett lennie. És jó érzés, hogy bele tudsz törödni a dolgokba és nem próbálsz foggal-körömmel a múltadra kapaszkodni, csak kárba veszett energia és sok keserűség és hibáztatás az eredmény.

Szvsz azért nem ír senki a halálról, mert egy biztos, a halál. Ugyanakkor senki sem biztos benne (leszámítva a bölcseket), hogy mi is az. Könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy ezis ugyanolyan szubjektív dolog, mint ahogyan az ember látja a világot, ahogy megéli a "valóságot". Mindenkinek másmilyen.
Halálközeli élményem még nem volt igazán. Sielés közbe egyszer majdnem nyakamat törtem, de közbe valahogy tudtam, hogy nem lesz para. Pedig elég gyorsan zajlott (story megtalálható az aktuális topicban, asszem). Utána feleszmélni és megtapasztalni, hogy élsz...Tudod mit csináltam? Elkezdtem röhögni. :)

2004. november 25. 13:05

Érdekesnek találom, hogy ebben a témakörben mindenről van szó, de halálról nincsen. Lehet, h már volt és leszedték,nem tudom.
De ha ezt a témát esetleg unalmasnak, vagy nem ide illőnek találjátok, akkor szóljatok rám!
Érdekel, h volt -e vkinek halálközeli élménye, vagy hasonló.És milyen reakciókat váltott ki belőle.
Érdekel, hogy ki hogy fogja fel a halált.
Én nap mint nap gondolkodom ezen a "jelenségen", sztem Ti is.
Nem tudom bekategorizálni, talán egy tudatállapot, vagy az abszólút semmi, (de a semmi is valami!!!), vagy csak átlépünk egy küszöbön?
Talán a sors egy másik formája?
Talán halál után nincs is sors?
apropó:

"A sors erősebb az embernél, de az ember több a sorsnál"
(Németh László)

Biztos, hogy ez így van? Valóban erősebb a sors, de hogy az ember legyen több?
itt vmi sántít...
Reális az élet-halál ellentét?
Mindenesetre úgy gondolom, (vallási ezt-azt leszámítva), hogy a test és lélek valóban egy egyet alkot, de a puszta lélek is megfelelhet egy intervallumnak, pl érzelmek halmaza, vagy ilyesmi.
És halálunk után talán kiszabadulunk testünk fogságából. De hova???
Várom a véleményeket.

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH óvatosságra int a Facebook-csoportoldalon saját névvel megosztott, mások számára is látható információiddal kapcsolatban!