 |
Mi tartott vissza, amikor halálvágyad volt?bombadiltoma, 2004. november 8.  | |  | | | | 164. meta | 2006. január 3. 19:32 |
| |  | |  | | | A pokol egy tökéletes helyzet?
(Tehát a félelem attól, hogy "nem lehet jobb, de előbb-utóbb tovább kell menni" s emiatt nem boldogulni?) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | szeretnék beszállni harmadik porszemként, és elmesélni, hogy az elmúlt hetekben Aa. megvilágosodott halál-, menyország- és pokol-ügyben, illetve olyan érzést talált, ami tetszik neki:
fű+jóga kombóban egyszercsak rátört egy furcsa, de ismerős érzés: zavarbaesett, hogy jé, ő igaziból halott, holott eddig ezt nem is tudta. olyasmi volt, mint mikor álomban rájött, hogy jé, ez igaziból álom. a halál ekkor menyország volt, mindentökéletes időtlenérzéstudatstb-állapot. ekkortól kezdve tudja, hogy ő halott is.
aztán jött a pokol-fless, ez is nagyon teccik, mert szép párja a menyországflessnek: fű+frissen leeső hó+budai várból látképbámulás kombóban egyszercsak rátört a felismerés, hogy eccer innen is tovább kell mozdulni. jé, ez a pokol, mert mozogni kell, továbbmenni kell. a következő pokol-flesse szeretkezés közben volt, mert olyan jó volt időtlenül bennetartózkodni.
ezután az is vissza fog tartani, hogy tudom, hogy már halott vagyok :) |
| | | | |
| | | | | | 162. gyNSg | 2006. január 3. 16:38 |
| | | | | | | tetrahíd: legyen igazad :)
(giggles) |
| | | | |
| | | | | | 161. Nihil | 2006. január 3. 12:56 |
| | | | | | | | Két kis porszem a világegyetemben semmiről és mindenről beszél. :) |
| | | | |
| | | | | | 160. Nihil | 2006. január 3. 12:51 |
| | | | | | | "meghaltam, igy nem érzékelek semmit, tehát soha nem tudhatom meg, hogy valóban meghaltam e"
Na erre céloztam én, hogy mivel most érzékelek, fórumozok és létezem, tehát élek. Ez persze nem jelenti azt, hogy valahogy (amit már nem érzékelek) nem haltam meg. Halott vagyok és egyszerre élek, lehet vhogy egész máshogy. "Alfa és az Omega" emlékeztet vmire? Nem is tudom -bocs hogy ezt hozom fel- esik szó az időről a Bibliában?
Azt a kijelentést, hogy élek, pedig természetesen csak a saját beszűkült, szűrőkkel teli érzékelésemre/tudatomra és szintén hiányos és fölöttébb korlátolt fogalomtáramra alapozom.
Bocs, én is észrevettem, hogy egy kicsit talán elbeszélünk egymás mellett, de értsd úgy, hogy én talán értem te mire gondolsz és nekem ezek a gondolatok születtek ennek kapcsán. |
| | | | |
| | | | | | 159. Vino | 2006. január 3. 12:11 |
| | | | | | | | No nem erre céloztam, mert hogy a kérdést inkább kijelentésnek szántam, olyan elgondolkodtató félére, nno de akkor ledfordítom. Ha meghalok= nem létezem, akkor honnét tudom meg hogy nem létezem, hiszem meghaltam, igy nem érzékelek semmit, tehát soha nem tudhatom meg, hogy valóban meghaltam e. Viszont ha nem tudom, hogy mikor halok meg, akkor honnét tudom biztosan, hogy már nem történt meg, vagyis mire alapozom azt a kijelentést, hogy élek? |
| | | | |
| | | | | | 158. Nihil | 2006. január 3. 11:57 |
| | | | | | | Igazán megtisztelő, hogy ilyen kérdést teszel fel nekem Vino, de sajnos a választ nem tud(hat)om. Az "anyagi" test nagyon úgy tűnik, hogy elpusztul. De hogy ezt hogy élhetjük meg (micsoda képzavar) arról fogalmam sincs. Egy biztos, mindnyájan megtudjuk egyszer(minimum).
Azt hogy élek, meg onnan tudom, hogy ezt az állapotot nevezem életnek, amiben most vagyok. Lehet örökké élek, mert amíg létezem mindig az és úgy lesz számomra az élet, ahogy éppen van. És, ha egyszer megszűnök létezni arról már nem fogok tudni, szóval számomra(ha ilyen van) az addigi létezésem lesz maga az örökkévalóság.
Tudom nagyon készen vagyok, de ezt itt és most tényleg így gondolom.
Tudat=Világ?
Tehát minden ember egy külön világ? Hmm..ez nem éppen paradoxon. |
| | | | |
| | | | | | 157. Vino | 2006. január 3. 10:41 |
| | | | | | | | Nihil lenne egy kérdésem. Honnét tudod meg, hogy meghaltál? Vagy úgy is feltehetném a kérdést, honnét tudod, hogy nem vagy haoltt, vagyis azt, hogy élsz. |
| | | | |
| | | | | | 156. Nihil | 2006. január 3. 09:15 |
| | | | | | | A halál része a nagy valószínűségsorozatnak, a nagy egyenlet néhol egyszerűsödik, máshol új változók lépnek színre, de mivel végtelen nagy ezért ez nincs kihatással az egészre...
A viccet félretéve akárhogy gondolkozom is eddig a halált is az olyan "dolgok" közé tudtam tenni, amit valószínűleg az agyam nem tud feldolgozni, egyszerűen nem tudja felfogni saját elmúlását (bár egyáltalán nem biztos, hogy ez egy helyes szinoníma a halálra). Lehet olyan, mintha rákészülnél vmi nagyon durva anyag hatására, biztos be is üt rendesen, és egyszer csak ráébredsz, hogy bazzeg, egy "csak" egy másik tudatállapot (nem tudom ismeritek-e az érzést). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | halál = elmúlás? :)
a végtelen kapacitású elmének a végtelen is véges lesz akkor?
|
| | | | |
| | | | | | 153. Nihil | 2006. január 2. 13:51 |
| | | | | | | Az idő a negyedik dimenzió, amit az átlag (ezirányban tanulatlan/félrértés ne essék én is ilyen vagyok/) emberi agy már csak nehezen tud megfogni, lehet csak azért, mert ehhez már nem alakult ki olyaqn érzékszervünk, ami értelmezze/szűrje/összefoglalja az időt számunkra (szoftveresen kellene megoldani :) ). Ha jól tudom teoretikusan jóval több, ha nem végtelen dimenzió létezik. De ez már leginkább matematika. Arról meg az a véleményem, hogy egy végtelen világot le lehetne írni egy végtelen kifejezőképességű nyelvvel, de alighanem csak egy végtelen kapacitású elme képes rá. Mert ugye minden körülöttünk és bennünk valószínűségi változók összessége, ettől pedig nem hogy száraz és "illúzióromboló", hanem szó szerint végtelenül gyönyörű.
de abbahagyom már, mert nem tudom mi köze a halálvágyhoz. Sorry |
| | | | |
|
