 |
Mi tartott vissza, amikor halálvágyad volt?bombadiltoma, 2004. november 8.  | |  | | | | |  | |  | | | | Tartozom az embereknek anyagi és szellemi téren egyaránt. Mindig és mindenkor |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Nekem viszonylag sűrűn vannak öngyilkossági gondolataim. Nem depresszióról van szó mellesleg...
Gyermekkoromban elkövettem egy öngyilkossági kísérletet de a madzag leszakadt amire akasztottam volna magamat. Nagyon sötét időszak volt az nekem. Sokkal később egy ayahuasca élmény során mutatott rá a bölcsesség arra, hogy az öngyilkosság ártás és annak is következménye van. Nem lehet megoldás az önpusztítás mert a következményeit annak is előbb vagy utóbb fel kell dolgozni a bardóban vagy bárhol ahová a lélek utazik. Karmikusan is súlyos teher lenne. Azóta ennek a tudata tart vissza ha nagyon erős a halálvágyam... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Be kell valljam, viszonylag jómódú, középosztálybeli családból származom, akik halálosan szeretnek engem is meg testvéreim is, egy rossz szavam nem lehet rájuk, emellett eddig az élet egyszer sem kevert le akkorát, hogy arra azt mondjam, hogy kemény volt. Akár Aranyhaj is lehetnék.
Egyetlenegyszer akartam meghalni: amikor életemben legelőször képszakadásig ittam (rendben, nem pszichodelikus, de topic-ba vág).
Abból az estéből jó pár óra kimaradt, de amikor a J. barátom megjegyzett egy ilyet, hogy "Nyugi, reggelre erre úgyse fogsz emlékezni..." onnantól emlékeztem egy kis ideig. Erre:
Nem depresszióból, de meg akartam halni. Abban a pillanatban az tűnt a leglogikusabbnak, mert akkor volt egy elég furi gondolatom, hogy jól elmagyarázzam, megpróbálom vizuálisan:
Rájöttem, hogy van Isten (nem a Family Guy-os öreg szakállas csávó) akit leginkább Napként tudnék szimbolizálni. Amikor megszületsz, akkor a Nap meggyújt egy kis gyertyát: ez leszel te. Aztán amikor meghalsz, ez a láng újra... "visszacsatlakozik" a Naphoz.
Ez alapján az esett le, akármit csinálok, mindegy, mert nem számít. Porból leszünk, porrá leszünk. Mit számít ha most halok meg vagy ha 60 év múlva? Nem számít.
Amikor közöltem barátaimmal, nagyon gyorsan elpakolták a késeket arról az asztalról, aminél épp ültem/rajta feküdtem, és próbáltak lebeszélni a dologról, erre még emlékszem, állítólag elindultam a hátsó sufniba a grillezős nyársakért...
De mint látjátok nem jött össze szerencsére... |
| | | | |
| | | | | | 256. costa | 2012. június 30. 14:17 |
| | | | | | | | celluxnak igaza van. szerencsés ember vagy, mert mindent feladhatsz. nem kell búcsúznod senkitől. nem kell visszanézni csak menni. úton lenni és keresni azt a helyet, ahol jó. van ilyen hidd el. kerekedj fel és ne nézz vissza. |
| | | | |
| | | | | | 255. cellux | 2012. június 30. 13:56 |
| | | | | | | "Talán egy másik világban majd szebb sors vár rám. Vagy az örök sötétség."
Vagy annak a belátása, hogy valójában mi történt veled, és örökkévalóságig tartó szenvedés amiatt, hogy nem hagytál magadnak lehetőséget a probléma megértésére és megoldására.
|
| | | | |
| | | | | | 254. cellux | 2012. június 30. 13:52 |
| | | | | | | audiofly: szerintem gyűjts pénzt, ülj fel egy buszra/vonatra/repülőre, menj el egy másik városba/országba, és próbáld meg ott újrakezdeni. vagy térj meg Jézus Krisztushoz, az is a halál egy formája. bármi jobb, mint kinyírni magad.
a jelenlegiből való kiábrándulás nélkül nincs gyökeres átalakulás. inkább örvendezz, hogy ennyire lenullázódtál, így lehetőséged nyílik arra, hogy valóban változtass.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem-ajánlom.
Loop-lehet-belőle.
És-mi-lehet-borzalmasabb-annál-mint-újra-újra-elkövetni-ugyanazt-a-hibát.
Nézz-fel-este-a-csillagokra.-nézz-rá-bármire-úgy-mintha-elősször,vagy-utoljára-látnád.
Lenyűgöző-csodában-élünk.
A-halálod-el-fog-jönni-érted,hamarabb-mint-gondolnád.
Semmi-értelme-öncélúan-kilépni-a-játékból-(MERT-NEM-LEHET-KILÉPNI)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Itt a vége. Úgy döntöttem befejezem az életem. Még a módot nem találtam ki, de rá kellett jönnöm, hogy nem érzem jól magam ebben a világban. Ennek oka lehetett az is, hogy aki tehette kicseszett velem. Életemben soha egy percig nem voltam igazán boldog. Talán egy másik világban majd szebb sors vár rám. Vagy az örök sötétség. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerintem a világot elsődlegesen a táplálékszerzési mizéria tartja mozgásban, az ezutáni szintenjön a pina(mindegy ff vagy vagy nő) és a pénz.ha az utóbbi kettő ellátásában zavar keletkezik akkor jön a depresszió ami hosszútávon vezethet el egy egy cselekményig..de ha regisztráljuk mi az alapvető probléma akkor az fejleszthető ami által blokkolható a folyamat.a szorongást szerintem két sör, egy jo cigi, egy futás, egy xanax jol oldja.önmagában egy kis szorongás miatt nem lógatja fel magát senki.szerintem ahhoz még ezen kívül sokminden más is kell ami tartósan fennáll és napi szinten kínoz.
aztán ha pi+pé is van, jön a köv fokozat, ami már szerintem az ideákról szól.filozofiáról.van aki nem megy az ideákba bele és alkoholista lesz napi szinten, vagy szúr ezt azt.. van aki meg ebbe nem megy bele és ideázik tovább..
milyen jó lenne egy szép új világ :-) de ez ügyben csak azok tudnak tenni akiknek legalább minden alapvető megvan.hozzáteszem: szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát, öhm, honnan veszed, hogy senki nem fog megtalálni? A parton kavicsokat szedegető óvodásnak vagy a hobbipecásnak bizony nagy valószínűséggel oda fog tenni felpuffadt, víztől már félig feloldódott, sápadtkék tetemed. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Most ez olyan hogy hagyok egy búcsúlevelet és beleugrok a Dunába, senki nem talál meg, és senki nem fog feltakarítani, sokkal nagyobb visszatartó erő szerintem hogy mindenki mást gondol hogy mi lesz a halál után. Az abszolút szkeptikusoknak végigfuthat az agyában hogy "mi van ha mégis van ez az Isten-Ördög cucc és én a pokolba kerülök", vagy a legerősebb hívő fejében megfordulhat hogy mivan ha csak a nagy feketeség vár és nincs is ez a menyország dolog. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ajánlom, hogy nézzétek meg a Melancholia című filmet... Mozivásznon mindenképpen katarktikus élmény.
A depresszió valójában elfojtott agresszió. A film ezt mutatja meg olyan formában, hogy a záró jelenettel gyakorlatilag megmutatja neked, milyen felemelő érzés is lehet feloldódni a halál orgazmikus, pusztító erejében.
Mi tart vissza? Poppernek van egy írása arról, hogyan kell tapintatosan öngyilkosnak lenni, de a konklúzió ott is az, hogy nem lehet. Ha a család, barátok már nincsenek is meg, a hullád szerencsés megtalálójának biztosan elrontod a napját - a hetét - az életét... Tessék, már meg is nyomorítottál egy embert. Arról nem is beszélve, hogy valakinek fel is kell takarítania azt a kupit, ami utánad marad, és - bár ebbe szerintem nem sok öngyilkos gondol bele - az azért elég hervasztó...
Kellemetlen dolog ez, mindenképp, nincs olyan, hogy az öngyilkosság tettével ne hatnál senkire. Első blikkre talán 'passzív' lépésnek tűnhet - hiszen megvonásról van szó, az élet hiányának előidézéséről - de némi gondolkodás után szerintem egyértelmű, hogy ez egy nagyon is aktív, destruktív cselekedet. (Nem is beszélve az olyan esetekről, amikor valakinek azt adod karácsonyra/szülinapra, hogy elvágod az ereid... na az nagybetűs Geciség, ott bújik ki a szög a zsákból.)
Szerintem nem sürgős. |
| | | | |
| | | | | | 247. Tom003 | 2012. április 27. 19:51 |
| | | | | | | Én egyszer meghaltam álmomban és reinkarnálódtam. De nem az a pátosszal teli mennyei élmény volt. Halálom előtt minden torz, groteszk volt majdnem rajzfilmes, olyan vihar előtti csend uralkodott, pattanásig feszült idegekkel sétáltam egy parton, nagyon világos volt az egész és hirtelen egyedül találtam magam, sehol senki. A part kiszélesedett és a végtelenben találkozott az égbolttal, elveszett lélek voltam, hirtelen jött halálfélelemmel. Egyszer csak úgy spontán vagy valami tűzforrás által, már nem emlékszem, lángra kapott a testem és őrjöngve futásnak eredtem, miközben málott lefele először a bőr majd a hús a csontról. Dermesztő villanás, mentősök állnak körbe és én körülöttük sétálok és meredten nézek le a maradványaimra. Még fel se dolgoztam az elszakadást, máris egy villanás és minden elveszett. Egy kórházi ágyon fekszem, újszülöttként. Minden hideg és fémes körülöttem, ijesztő és ismeretlen. A hatalmas veszteség érzete hirtelen zúdul rám és vissza akarok térni az előző életembe, keseredetten néma sikolyra nyílik a szám és hirtelen felébredek. Verejtékben úszok, remegek, szédülök és még mindig valóságosként élem ezt meg.
Talán az újszülöttek is hasonló traumán mennek keresztül születéskor, a hirtelen elszakadt élet emlékfoszlányai még mindig velük vannak, csak mivel az már egy új test, szép lassan elsorvad az érzés? Szerintem ha hiszünk a lélekvándorlásba, ennek is megvan a valószínűsége.
Am. ezt az élményt lehet már leírtam korábban, végig ezen töprengtem, ha igen sry :P |
| | | | |
| | | | | | 246. fL3x | 2012. április 26. 09:26 |
| | | | | | | fojti, szerintem érdemes szimbolikusan is értelmezni az álmodat,
a barát aki levágott a kötélről lehet egy kulcsfigura aki egy másik pályára terel/elgondolkoztat/tanácsot ad majd a nyársaláson.
(ha ez párhuzamosan IRL is tervezve van.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | fojti, hogy fogsz felülni a motorodra, ami már nincs is? :) |
| | | | |
| | | | | | 244. fojti | 2012. április 25. 22:52 |
| | | | | | | | azt álmodtam,hogy vettem a gazdaboltban 12méter kötelet felültem a simson-omra (ami régen volt de már rég nincs) feltekertem a kötelet a hasamra de ugy h az egyik vállamra felraktam.szoval keresztben volt rajtam és nekivágtam a közeli erdőnek. esteledett már és tisztán láttam/emlékszem h vettem egy üveg wiskyt és tüzet raktam egy elhagyatott helyen. jónéhány órát egyedül iszogattam és még talán nyársaltam is , semmi zavaró dolog nem történt ,minden csendes és nyugodt -egyedül egy szülinapon- gondoltam...aztán ezen valoszinüleg a sok pia hatására elszakadt a cérna és felhuztam a kötelet egy fára, a motort alátoltam és a hurokba raktam a fejem, majd mikor ellöktem magam megjelent egy régi osztálytásam- akivel keveset beszélek mostanában- és levágott a kötélről volt még tovább is de az már homályos...látom előre h a nyársalásig megfog történni a dolog,nem aggódom nincs miért |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ja. a békaherceg a terrárium-béli titkos rejtekéből... kicsit kijött jópofizni, de már nem. |
| | | | |
| | | | | | 241. Hopax | 2008. június 3. 11:37 |
| | | | | | | | Na én megmondtam, hogy a békaherceg, és bezzeg mikor jön :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | lagelli:
Igen, ez szörnyü, hogy tele vagy bufoteninos nyálkával, de nem tudod lenyalni =D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | basszus! ma reggel a nappaliban ráugrott a hátsómra egy béka! (igazi!!! szörnnnyyyűűűűűűű volt! ) :DDD |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja, ez a szüzességi fogadalom dolog nem is rossz, amiről nem tudjuk, hogy milyen vagy hogy van az nem hiányzik úgy alapon
ezen már én is agyaltam, de én is úgy jártam mint lagelli :)
a futás jó. meg rájöttem arra is, hogy sok dolgot egyedül is megtehetek, nem kell arra várnom, hogy valaki velem jöjjön
uh példul néha szépen fogom magam és beülök egy könyvvel egy kávéra.
meg legalább több időm van szemlélődni.
ha nincs társam, akkor meg nincs. néha rossz, néha jó. ennyi. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | hopax, akkor ide a csúzlit! :DDD |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nekem is volt ilyen periódusom,és szerintem sokan vannak ezzel így.laza hullámvölgy,rohannak a hetek hónapok,itt a tavasz dagad a
fasz:) bocs http://index.hu/video/search/?s=itt+a+tavasz
nem kell ezen agonizálni,örülj a napnak...örülj mindennek,élvezd hogy élsz.labutítva ennyi.ha csődölsz,és keseregsz az nagyon a képedre vésődik,nőknél pedig nembegyere az ilyen. |
| | | | |
| | | | | | 234. Hopax | 2008. június 1. 09:51 |
| | | | | | | | Ő a békaherceg reinkarnációja :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | na, ezért nem beszélek inkább senkinek a párkapcsolati paráimról az utóbbi időben, mert aztán még esetleg jól beírják valami fórumra. ez is ilyen bizalomdolog. azért érzem magam magányosnak, mert képtelen vagyok bízni. inkább levelet írok magamnak... :) amúgy valami biztos jó, csak kevés van belőle. különben nem csinálnám. de végülis a kertben is csak évente egyszer érik a cseresznye, csak egyszer virágzik a fa, csak egyszer rügyezik, amúgy inkább kopasz, vagy levelet hullajt. most kipróbálom a hajnali futást,mert a csintalan madarak nem hagynak aludni, ráadásul van egy, bátorka, aki állandóan berepül a szobámba, ráül az ágyam végén a rúdra és füttyent egy hangosat. mégse vagyok magányos. mit akarhat mondani? :) |
| | | | |
| | | | | | 232. Orion | 2008. május 31. 23:25 |
| | | | | | | Jajj skacok ne legyünk mán ennyire negatívak. Nesztek nekem sem volt nőm (meg más se) 21 évesen. Az oka nagyon egyszerű volt, felesleges időpocsékoásnak tartottam egy rendes kapcsolatot, a szerelmet meg energiapocsékolásnak. Azóta ez változott, de van hogy visszatérek a régi kerék vágásba... Én mindkettőt élvezem.
Hja az ilyen kapcs megtényleg nem a legjobb lagelli... Ezt anno beszéltük is, megvolt az aktuális párhuzam akkoriban... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | én a magam részéről, ha tehetném, akkor inkább vallási elfogultság nélküli szüzességi fogadalmat tennék 21 évesen.
a kapcsolatokkal sokkal több a baj, mint a boldogság, és sokkal rosszabb úgy magányosnak lenni, hogy elvileg nem vagy az. legalábbis nekem ezt dobta a gép. mostmár mindegy. elbatytam. utálom már a magányt. de inkább elmegyek futni. van egy pont futás közben, ahol egyszerűen csak tökéletes lesz minden. biztos belövell egy csomó adrenalin. de legalább nem kell aggódni, hogy elmúlik, mert elhagynak, vagy, hogy nem vagyok elég jó. mert csak én vagyok és az út. |
| | | | |
| | | | | | 230. 1xű | 2008. május 31. 17:16 |
| | | | | | | Deeply88:
igen igen igen.amit írtál azt én is írhattam volna. akár hiszed akár nem egy cipőben járunk. eleinte nekem is nagyon törte a lábam, de azóta felpuhult a magány.
csaj, lány, nők...
ilyenkor felidézem Marley mestert, http://www.youtube.com/watch?v=4u2GpQzEu3Y
leküzdöm a vágyat egy spangli tekerésére, és élek tovább.
lassan többedszerre telik el annyi idő mint amennyit együtt voltam az utolsó barátnőmmel.
hiányzik valakivel megosztani a pillanatokat.
egy ideje észre vetettem hogy nem tudok változtatni az egyedülléten, ha egy nyumurúság tócsa vagyok.
a legjobb barátos történetet én is ismerem, az elmúlt három évben annyit beszélgettünk mint régen egy hónap alatt. onnyi.
találtam új barátot is. ő is összejött azzal a csajjal aki miatt kvázimegszakítottuk a barátságot. jártak sokat, szétmentek és ezt a barátomat is majdnem elveszettem. azóta járt a csaj a másik jó barátommal és vele ugyan olyan jóban vagyunk.
átmeneti volt.
Sport? klub? akármilyen új társaság?
oké a sakk kör unalmas, de sok az új arc |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen.
tényleg netom hogy másnak biztos jobb-e. Van kinek igen. van kinek nem.
Ezért kérlek vegyünk most téged ha rem nem baj.
Szeretett már egy lány?(igazán, nem csak vergődtetek)mert engem nem
Öleleted már át ejjel és úgy aludtatok? mert én még nem
Keltél úgy hogy csókja ébresztett? mért én nem voltam még így
Érezted hogy fontos vagy vkinek? mert én soha
Volt értelme annak hogy élj? nekem még alig
és a többi
Volt már úgy hogy egy hétig rád sem nyitja az ajtót senki? Fel sem hínak? ha hívod lepanttint mert csajjal van stb. mert én így vagyok
Hogy nincs kihez szólnod? És sírva alszol el? mert nekem szokott.
Hogy a testvéred boldog és szerelmes. és semmi gondja nincs, de hozzád nem szolna mivan veled? mert nálam ez van.
ittál már reggel? 11 re meg részegen feküdtél vhol? én már igen, de erről leálltam.
Volál már úgy hogy csak te vagy egyedül a szobába. Többiek baráttal. Barátnővel. én .....
Nos ennyit akartam. Ne válaszolj rájuk mert magánügyed. csak gondold át kérlek.
és ne haragudj ! bBiztos voltál sok rossz helyzetben. De ez nálam szinte állandó ez a baj.
És ettől másnak csak jobb. Azt gondolom.
Legyen szép napod!
Byezz!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Deeply88:
honnan tudhatod, hogy bárki másnak a bőrében jobb-e egyáltalán, mint a tiedben.....minden annyira viszonylagos.
lehet, hogy történik vele valami, ami miatt már nem is olyan jó neki, vagy lehet, hogy nem is olyan jó neki, mint ahogy az látszik.
ha megismersz egy helyes lányt és az elején azzal kezded, hogy parázol, hogy elveszíted, akkor lehet, hogy érezni fogja, hogy bizonytalan vagy, nem? és lehet, hogy nem fogja tudni, hogy miért vagy az, de ő is bizonytalan lesz. és lehet hogy nem tud bízni az egész kapcsolatban ettől és esetleg így szépen meg is teremted, hogy elveszítsd. És ekkor mondahatod magadnak, hogy ugye megmondtam, tudtam én, hogy így lesz,...stb.
rossz, ha csalódtunk és rossz, ha bántottak, de ha nem tudunk bízni többé senkiben és semmiben, akkor "elpusztulunk". |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves Natural!
Köszi az idézetet!
igaz, de nemtom mit segít rajtam. szivesn cserélnék mással életet. de ez nem lehetséges.
Jó oldalai nem igen vannak a helyzetemnek. de ki tudja ha keresem lehet találok is. ......:S
Az a helyet ha kicsit is jobbra fordul a helyzet. pl megsimerek aegy kedves lányt és jól alakulnak a dolgok. (Mert sokat ismerkedem. tásraságba járok. de a haverok nem egyenlőek a baráttal.)Kezdek félni.
Mitől???
Hogy nem fog sikerülni. Nem teljesül majd amire vágyom. mert egy másik pasi ott lesz és ő elveszi tőlem.
És bizony mi történik? hát ez.
Tudom ez a baj. de már nemtom átálltani a kedvem. Bizakodni nem tok:(
EZ van.
Mikor egyszer tényleg szerelmes voltam. Na akkor úgy át lettem vágva, hogy azután egy év masszív ivászat volt. aztán enyhült ez. mert már nem hatott. ha részeg voltam rosszabb lelkiállapolba voltam, mint józanul.
Tehát leálltam. aZ ivócimborák meg nagyrészt párra leltek. Én meg itt maradtam.
Most ez a helyzet.
Bocsi ha hosszúra sikerült a hozzászólás de jó kiírni a bajokat:-)
Szép Napot minden Daath-osnak!
|
| | | | |
| | | | | | 226. foxey | 2008. május 26. 19:11 |
| | | | | | | Nekem minden évben március végén rámtőr egy ilyen megmagyarázhatatlan depresszió.
Olyan kétségbe esés az élettől.Beteg is leszek általában.Aztán ahogy jön, magától elmúlik.MInden évben.
Olvastam erről a Tudatállapotok Szivárványában, hogy vannak ien régi traumás események amelyik ilyen formába jöhetnek ki a pszihén.
Nekem március 26-án van a hugom szülinapja, akit egyébbként nagyon szeretek.
Valaki erről tud valamit ? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nálam köze volt a depressziónak ahhoz, hogy megtaláljam a Daathot :). Elég sokat tud segíteni ha itt olvasgatsz (pont az ilyen topicoc miatt is) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Deeply88:
nekem ez az idézet jutott eszembe a témáról:
"Az élet ezer formájából senki se ismerhet egynél többet. Bolond dolog irigyelnünk akárki más boldogságát; hisz a másé úgyse nekünk való."
/Gide/
vajon most a te helyzetedben mi a jó? mik az előnyei?
mert biztos vannak jó oldalai is. :)
talán nyithatsz új emberek felé is, nem? meg elkezdhetsz új dolgok iránt érdeklődni, mert van rá időd..
most megpróbállak nem irigyelni ;)
|
| | | | |
| | | | | | 223. metta | 2008. május 26. 12:02 |
| | | | | | | nekem is lesz mindjárt szülinapom, én is egyedül ünneplem, de már megszoktam. mindennap szülinap. néha persze írigykedem azokra, akiket vacsizni hívnak a barátak, barátnőik, szerelmeik ilyenkor, aztán rájövök, hogy minek. direkt vigyor... az írigykedés önmérgező tevékenység. néha rámtör, hogy dejó lenne normális baráti kört magaménak tudni, felolvasóesteket tartani, beöltözős buleet csinálni. aztán mindig rájövök, hogy a dolgok nagyrészt azért vannak így, ahogy, mert én így szervezem. habárha nem is tudatosan.
http://www.youtube.com/watch?v=qk9PNKFky40 |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen kedves Gén.
Lehet ez életvágy ahogy fogalmazol.
Van akinek az ÉLET örömei ölébe hulltak és nem is gondol rá hogy esetleg elveszítheti.
Ők szememben a szerencsés emberek.
Nem sokat kérnék pedig. Csak mint sok másnak megvan.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Deeply88:
Barátok, szerelem, tali, ünneplés?
Neked nem halálvágyad van, hanem életvágyad.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A depresszió (vagy ahogy Hippokratész nevezte: a melankólia) "a lélek sötét éjszakája", a megvilágosodáshoz (megszabaduláshoz, üdvözüléshez) vezető út fontos állomása. Ha az ember elég bátor, itt szembesülhet valódi önmagával, felfedezheti rejtett képességeit és értékeit. Mivel a társadalmi szokások itt nem érvényesek (a depressziós mintha kiszakadna az emberi közösségből), a depresszió a misztikus hagyományokban szokásos, magányos elvonulással, lelkigyakorlattal rokon. Legjobb tehát, ha egy időre ilyenkor magányba tudunk vonulni (amihez már eleve nagy adag bátorság szükséges). Az embernek ilyenkor arra van szüksége, hogy újra végiggondolja az életét. Ilyenkor jól jön, ha van vallásunk: a keresztény ember Istenhez, a buddhista Buddhához fohászkodik. Az ima lélekemelő hatását a misztikában, különösen a buddhista hagyományban, a befelé forduló szemlélődés ereje fokozza. A buddhista meditáció szellemében az ember igyekszik minél tárgyilagosabban, torzítás nélkül szemügyre venni a benne felmerülő lelki eseményeket, anélkül, hogy ítéletet hozna, vagy módosítani próbálná az érzéseit. E szó valódi értelmében vett tudományos önvizsgálat segítségével függetlenedhet a hétköznapi, befásult énjét (elavult identitását) meghatározó feltételektől, és végső soron megszabadulhat a kínzó emlékektől. A sötétség lassan eloszlik, és a széthullott személyiség hamvaiból megújultan, főnixmadárként kél szárnyra a lélek
"
(részlet innen: http://www.lelekbenotthon.hu/modules.php?file=article&name=News&sid=146) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :) lehet egyszerűen így-úgy tűrni-elfogadni, hogy most épp ilyen, kedves deeply. és hogy úgyis lesz másmilyen is :) ez az alap opció minden esetben rendelkezésre áll :) aztán még olyanok jutnak eszembe, hogy meg lehet keresni valakit, aki még magányosabb. vagy lehet lehetőségként is fogadni, amikor olyan dolgokat lehet csinálni, amikhez pont jó a nemtársasság.
és előbb-utóbb biztos elmúlik a barátoknál az a nagyon akut szakasz, amikor szinte állandóan a társukkal szeretnének lenni. szóval az idő mindenhogy neked dolgozik :)
az legjobbakat,
bt |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hello Mindenki!
Ez a Téma megragadott rendesen. Hozzá is szólnék pár mondatban...
Nos mostanában nekem is halávágyam jól felszökött és egyre erősödik...
Olyan helyzetben vagyok, amiből tényleg nem látom a kiutat.
Nagyon magányosnak érzem magam ugyanis. ez abból következik, hogy a legjobb barátom kapcsolatban van. És mióta jár a csajjal, szép lassan leépült a viszonyunk. De már a nullára :-(. Nem lehet elérni, se teló se msn. MaX ha bennvan a törzshelyünkön egy két mondatot váltunk mert ott a nő.
Örülök hogy boldog, de ENGEM elfelejtett. És most jön a nyár....... Nemtom mi lesz velem.....
És így van a többi baráttal haverral is. Ott a csaj, és egyszerűen nincs kivel beszélni vagy csak egy két szót, vagy egy szombati talira se tudok lassan senkit rávenni. Amik régen olyan jók voltak :-(
a mai is elég bukta.... és itthon ülök majd. a szobámba egyedül.
Ekkor persze jönnek a gondolatok...
Nekem nem jön össze a csajokkal, max a barátok maradnának, de lassan efogytak ők is..
Am 20 vagyok. Nem 40 körüli. akko azért már érthető lenne a helyzet.
A koliszobában is 4en vagyunk, nekem nincs csak nőm...
És most leszek 20 nemsoká... majd egyedül ünneplem meg...Max egy kis gyógyszer+ pia keverékkel.....
a helyzet pocsék........Legalábbb vki felhívna ugyanmár mi van veled vagy vmi,,,,,,, de nem!!!!!!!!! én meg ha keresem most megy majd máskor stb.........
Mi tart vissza? a szülők fájdalma.
De most én éljek fájdalomban még éveket:???? Minden nap egy szenvedés((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((
És akkor még a szerelmi téren is a sok pofon:::::::::::::::::::. de a barátok vigaszt nyújtotak... régen legalábbis
vki esteleg ötletet tudna adni mit tegyek??
Köszönöm.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én csatlakoznék natural 213-as hsz-éhez. Ennél pontosabban én sem tudtam volna megfogalmazni, pedig 2 külön ember vagyunk. Mindig ki lehet mászni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | szenvedés->fájdalom->energia->tartás->erő |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerintem sokszor olyan helyzetben vannak, amiben képtelenek élni és vagy nem tudnak vagy nem mernek kilépni belőle.
élni mindenki akar, csak nem mindegy, hogy hogyan. |
| | | | |
| | | | | | 214. rTyler | 2008. május 3. 07:54 |
| | | | | | | az ongyilkos jeleolteknek:
miert meghalni, miert nem elni probalnak meg?! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nekem volt egy korszakom régen, amikor teljesen kicsúszott a talaj a lámab alól
mindennek elvesztettem az értelmét, nem tudtam örülni, olyan alap dolgoknak mint hogy süt a nap.
észre se vettem ezeket.
elvesztettem a bizalmamat azokban az emberekben akik a legközelebb álltak hozzám és magányos voltam
senkinek nem tudtam őszintén elmondani, hogy mit érzek.
és elvesztettem a célját az életnek, és nem kerestem újat, mert nem éreztem, h én lennék az ura az életemnek
nem tudtam kontrolállni a dolgokat, mert addig más tette ezt és nem tudtam megtanulni hogyan kell, részben akkor sem hagyták.
de valahogy nem mertem megtenni, minden este imádkoztam, hogy másnap üssön el egy autó.
így utólag elég szánalmas, de akkor iszonyú volt. még ebben sem akartam átvenni a konntrollt.
meg valahogy kényelmes volt az önsajnálat pocsolyája.
csak lézengtem napközben, bementem azokra az órákra, amikre muszáj volt és mindig elaludtam.
mélységesen gyűlöltem és szégyelltem magam. utáltam a tükörbe nézni.
aztán győzött az életösztön és a szenvedésnyomás elért egy olyan szintet, hogy végre összeszedtem magam. kezdtem rájönni, hogy nem vagyok 100%-osan rossz, és hogy a körülményeken változtathatok. kiléphetek abból a kényszerű helyzetből, amiben vagyok, még akkor is, ha sok mindenkinek csalódást okozok vele.
és nagyon nehéz volt elhinnem hogy értékes vagyok, és csak magamnak kell megfelelnem.
de azóta jobban szeretem magam, és tudom, hogy mindent nem kell azért elviselnem, hogy valaki "szeressen"
néha most is kétségbe esek, ha nagyon sok rossz dolog történik velem egyszerre, de el tudom hinni, hogy holnap lehet jobb.
és hogy a rossz érzések is csak egy múló állapotok. és megtanultam észrevenni sok apró örömöt, amit régen nem láttam.
egyébként szerintem is így jó, a szenvedés érleli meg az embert az örömre. szükséges a személyiségfejlődéshez.
|
| | | | |
| | | | | | 212. Romulus | 2008. március 11. 22:50 |
| | | | | | | "Ez egy tökéletes világ tökéletlen leképezése"
Hogy mit változtatnék meg?
Mindent.Egy mindent hogy szalon képes legyen a vállaszom kérdésre. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nehéz kérdés, mert szerintem, ha valamit megváltoztatnánk, akár valami kisebb dolgot is, annak komoly befolyása lenne sokminden másra és egy lavinát indítana el szal képtelenség, hogy egy valamit változtassunk meg. Amúgy a világ a maga tökéletlenségébe tökéletes.:)(szerintem mindennek meg van a maga oka) |
| | | | |
| | | | | | 210. Bard | 2008. március 11. 12:01 |
| | | | | | | | Embereknek nem kellene dolgozniuk. :-) |
| | | | |
| | | | | | 209. URH | 2008. március 10. 20:41 |
| | | | | | | Igaz!
Nektek mi lenne az az egy dolog amit megváltoztatnátok a világban? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az baj, hogy szinte mindenki másképp gondolkozik, cselekszik? Elég unalmas lenne a világ... |
| | | | |
| | | | | | 207. Romulus | 2008. február 27. 17:30 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 206. URH | 2008. február 27. 14:03 |
| | | | | | | killby:
hát én sose érzem semiennek az életet.mindig úgy vok vele hogy a holnap bármit hozhat........de lehet csak én vok így vele(de az is érdekes hogy mindenki máshogy lát mindent) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Még annyival, kiegészíteném előző hozzászólásom:
Amikor azt írtam nem tudnék ártani így magamnak, azt mostani lelkiállapotomra írtam, mert feltehetően, ha m vagyok életem csúcspontján...nem mintha most ott lennék, de ami azt illeti nem érzem magam rosszul, vagy talán csak egy kicsit:D
Lényeg, hogy általában amikor eszébe jut valakinek egy alternatív (túl)világ gondolata, akkor feltehetően ezt megoldásként kezeli így nem érzi saját maga ellen elkövetett ártalomnak. Ilyenkor kell szemügyre venni a környezetünk ellen irányú vétséget. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Depressziós topic tele az életből, világból kiábrándult emberekkel.
Ami azt illeti egy kissé én is labilis vagyok pláne érzelmileg. Sokszor elkap az a hullám, hogy a mélyponton kezd kilátástalannak tűnni a sorsom és a tehetetlenségem tovább lehetetleníti helyzetem. Azonban nem hiszem, hogy a halál megoldás lenne akármire is. Csak tovább súllyosbítanám a világ problémáit ahelyett, hogy megpróbálnám akár csak egy kicsit is jobbá tenni és nem tovább rombolni. Mellékesen nagyon önző dolognak tartom az öngyilkosságot. Persze mint az emberek nagyrészének, nekem is számtalanszor megfordul a fejemben, hogy mi lenne, ha holnap nem lennék, de ezt meghagyom gondolati síkon. Valójában soha nem tudnék magamnak ennyire egyértelműen ártani, mert ugyan sokszor megteszem tudatlanul, vagy akaratlanul, de így?:S
Az elöttem szólóval részben egyett értek. Ha figyeltek a természet igyekszik egyensúlyt tartani. Ha nem tapasztalnánk meg rossz érzéseket, helyzeteket...képtelenek lennénk értékelni a jót. Sokszor így se ismerjük fel, ha minden rendben van körülöttünk, csak miután elvesztjük ezt az állapotot.
végezetül egy idézettel zárnám gondolat menetem, amit talán pont ezen az oldalon olvastam:
"Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez." |
| | | | |
| | | | | | 201. URH | 2008. február 23. 22:49 |
| | | | | | | Sokan mondjátok hogy milyen szar és rossz ez a világ,ami igaz is.De amilyen rossz,annyira jó is.Semleges világ sztem még rosszabb lenne,gondoljatok csak bele,se jó se rossz csak lenni a semmiben???
2 út van:mindenben csak a rosszat látni(ami sztem könnyebb),vagy a jót.te döntesz...Túl természetesnek veszitek ha vmi jó történik vagy ha vmi összejön,de ha valami rosszra fordul egyböl megkell halni???....Túl sokat filoztok az a bajotok,inkább szeressetek mindenkit és minden jó lesz!!!!!!
Nekem amúgy nincsenek elborult gondolataim,de mit tudhatok az életröl 16 évesen......rem a lényeg lejött:) |
| | | | |
| | | | | | 200. Romulus | 2008. február 23. 17:10 |
| | | | | | | 192. Zumzala
Amit írtál nagyon nyers de elgondolkodtató.Egy pillanatra el is hittem amit ovlasok.Sőt azonosultam vele.Pár óráig töprengtem rajta.
És arra jutottam,hogy ha ez az egész csak egy hangyaboly és mi vagyunk a hangyák valaki meg(isten) játtszik a terráriumal, akkor legyünk hangyák.
De a hangyák nem lesznek öngyilkosak.
Csak az embereknek van iyen perverz gondolatuk.
Rájöttem,hogy az életről nem csak filózofálni kell,hanem élni.
Mert ha nem itt ragadsz ezen a fórumon közel 36évesen
és tizen évessekkel tárgyalod meg az életedet akik most esnek át azon amin te már átestél.
Persze jó az ha közvetlen az ember egy generációval fiatalabbakkal szemben is.De szerintem nem feltétlenül egészséges.
Remélem nem votl nagyon zagyva.
|
| | | | |
| | | | | | 199. lagelli | 2008. február 22. 12:42 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 198. Bard | 2008. február 22. 11:44 |
| | | | | | | Hát azért ez így, ebben a formában szerintem nem igaz... :-)
Szerintem még maradj...
Ha pedig elakadtál, akkor kérdezz engem, és adok ötleteket, hogy hogyan tovább...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | semmi.
elég volt.
nem tudok többet tenni, ami javítana bármin.
viszlát. |
| | | | |
| | | | | | 196. Zumzala | 2006. november 21. 08:04 |
| | | | | | | Elolvastam sonek. Elismerésem. De nem tudok hozzászólni. Lassan teljesen leszokok a gondolkozásról. Már nem értem a dolgokat, lassan csak a bennem lévő ösztönállat ami él. Az igazi énem már régóta nem akarja ezt a világot. A bennem élő állat pedig tép, zúz, és megöl mindenkit azért hogy fennmaradhasson. 3x3=9 lehet hogy te is vetítesz, mert miután nem maradt belőlem semmi, már nem vagyok jó vagy rossz, szerető vagy önző, hanem pusztán a nyers élet akarat és szándékok nélkül. Boldog tudatlanság amely mindent lát és tisztasága éles tőr a teremtő szívében. Csak így harcolhatok. De az is lehet hogy teljesen hülyeséget beszélek vgy izé. és már megőrültem. :) hehe..
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | amúgy sonek meg zz, elolvastam mindkettőt..
őrületesen megterhelő volt.
mert szépen írjátok a jót.
de hol itt a baj?
az a bajotok, hogy ősi túlélési törvényeket alkalmaztok egy szottyos pregenerált világban?
akkorjó.
kezelni egy dolgot kell:
a rontást nem kell engedni, aszt annyi. |
| | | | |
| | | | | | 194. sonek | 2006. november 19. 14:22 |
| | | | | | | zumzala, respect.
pont errol irtam a tudathasadas vs. skizofrenia topicban. olvasd el. |
| | | | |
| | | | | | 193. 3x3=9 | 2006. november 19. 12:58 |
| | | | | | | "A szeretet meg... ugyan! Olyan nem létezik. Mindenki magát szereti."
leheccség
viszont az is lehet hogy csak magadat vetíted..
s ha feloldod ezt "belül", feloldódik "kívül" is. |
| | | | |
| | | | | | 192. Zumzala | 2006. november 19. 09:20 |
| | | | | | | Az tartott vissza hogy megállapítottam, nem akarom kényszerből tenni. Ez nem jelentene számomra szabadságot, sem pedig felemelő nem volna. Ha egyszer mégis megteszem, akkor tiszta fejjel fogom tenni, szépen lezárva életem nyitott kérdéseit, rendezve tartozásaimat. A mások iránti felelősség nem tart vissza, talán épp ezzel tudnék üzennék az embereknek hogy felébredjenek. Dolgozom rajta hogy rendezzem a dolgaimat, aztán ha megteszem, unalomból fogom megtenni.
Ha már az Istennel való perelés felmerült, a legjobb mód ha kinyiratom magam vele. Ha kompromittálom a teremtőt aki ellehetetlenítette az életemet, és kénytelen lesz eltenni az útból. Az igazi elégtétel számomra ha leleplezem Őt hogy nem a szeretet istene, hanem egy önkényúr aki perverz kísérleteket végez az embereken. Nem túl nagy élmény kísérleti alanyként leélni az életet, ahol az élet minden öröme vagy bánata csak előre összeállított tesztkörülmény.
Mi a különbség öregen meghalni mint most? Mindössze annyi, hogy addig többet szenvedünk. Nem kérdezett senki hogy meg akarok-e születni, de a halálomról legalább még dönthetek, még mielőtt forgatókönyvszerűen bekövetkezik. De lehet hogy ha végzek magammal, az is előre meg van írva, akkor meg aztán tökmindegy.
A szeretet meg... ugyan! Olyan nem létezik. Mindenki magát szereti. Ha meghalok, a szerettem nem engem fog sajnálni hanem saját magát. A saját belém vetített álmait és érzéseit fogja siratni. Milyen szánalmas! Nem érdekes hogy pont akkor leszünk fontosak amikor már nem vagyunk? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mi tartott vissza, amikor halálvágyad volt?
semmi. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja.szija.
tök normális, érthető bugyor a halálvágy.
emiatt is lehet a fejeknek önpuszti cuccokat könnyedén eladni.
végülis csak azt kell felfogni, hogy nincs végülis.
egy bazi nagy folyamat van, amiben jobb, ha jól vagy, és nem nyitod ki a burkaidat semminek, ami megzavarhat.
van egy ilyen jókis akut krízis- megoldós játék:
el kell képzelni, hogy egy tojásban vagy.
legjobb, ha kényelmesen fekszel hozzá, magzatpózban.
ha vagy olyan lucky és van olyan ember az életedben, akit nagyon szeretsz, akkor azt magad mellé rakod. mintha ikrek lennétek. egypetéjű ikrek. és addig gondolsz erre a tojásra amíg szépen és jól érzed magad
-pl. ha olyan vagy, akkor hozzárakod azt, hogy az őserdőben, egy csodálatos napon a dinoszauruszok ura az anyukád/tok és melengeti azt a jelent. a jövőn nem kell agyalni, mert az úgyis jó lesz, ha megtermted a folyamatos kellemetes jelenet/d-et-
és aztán fincsike álomba merülsz.
ki lehet gyakorolni egy alkalommal.
nem kell hozzá 100 év meditáció, vagy százharminc trip, csak egy kényelmes, nyugis hely, meg egy kedves agy. |
| | | | |
| | | | | | 189. kerdezo | 2006. október 11. 03:39 |
| | | | | | | | kb két éve irtam ide, akkor jót röhögtem a gondolaton. most meg hát, öcsém. jujj. azért nem akarok senkit lehangolni, még mindig kapitális baromságnak tarom a gondolatát is. cakát |
| | | | |
| | | | | | 188. kerdezo | 2006. október 11. 03:36 |
| | | | | | | | help somebody, even anybody |
| | | | |
| | | | | | 187. helio* | 2006. szeptember 11. 10:23 |
| | | | | | |
"Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem."
(Tóth Árpád) |
| | | | |
| | | | | | 186. Titti | 2006. szeptember 9. 23:19 |
| | | | | | | | 17 éves koromban a halálfélelem tartott vissza, miután már benne voltam, pontosabban megpróbáltam Azóta ha előfordul ez a halálvágy, akkor egybern meg is ilyedek ettől az érzéstől, tisztelem és becsülöm az életet és egyetértek azzal a mondással, hogy ajándék lónak ne nézd a fogát. |
| | | | |
| | | | | | 185. mese | 2006. augusztus 26. 23:21 |
| | | | | | | amikor már nagyon széjjel vooltam, akkor az, hogy épp ott és akkor sehogy se sikerült volna kinyírni magam. ez durva de így van. így inkább kimnentem a WCből a főnökömhöz bőgve és elmondtam neki aki összerakott kissé...
amúgy van az emberbene gy belső akarterő amikor a normál elszáll az valahogy működésbe lép.
egy k*rv* életbe álljunk már fel! típusú... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egy VHK szám :P (gondolom a kimenetelének megváltoztatása). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Naja. A halál móresre (amúgy mi az?) tanítása természetes vágy. |
| | | | |
| | | | | | 182. anjou. | 2006. augusztus 25. 23:43 |
| | | | | | | | Hát ha őszinte akarok lenni magamhoz, akkor ÉN nem kezdenék el ilyen felelőséges szöveggel jönni. Vagy legalábbis az ÉN esetemben ez nem lenne okés, mert mindenki feltalálná magát előbb-utóbb ha nem lennék. Hogy akkor mi tart vissza? Előszőr azt hittem hogy a félelem. Aztán rájöttem, hogy inkább az tart vissza, hogy úgy érzem még tartogathat nekem vmit ez az élet, amit még meg kell élnem. Mostanában a kettőt összevonnom félek attól, hogyha most végeznék magamtól, akkor lemaradok vmiről, amiről nagyon nem kéne. Hát kb ennyi. |
| | | | |
| | | | | | 181. Koxi | 2006. augusztus 24. 23:12 |
| | | | | | | | Ez jó topic.Mostanában,amilyen szar helyzetben vagyok sokszor előrordul a halálvágy,főleg,ha kicsit rá is segítek,valamivel:).Szerintem az egyetlen dolog,ami visszatart ilyenkor a FELELŐSSÉG mások iránt.Egyszerűen nem hagyhaom itt őket ebben a világban egyedül. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | VINO
[Halál implikáltabb dolog, mint azt általában gondolják, az, hogy valaki meghal, már csak következmény, de nem ok. AZÉRT HALT MEG, MERT HALOTT VOLT, ÉS NEM AZÉRT LETT HALOTT , MERT, MEGHALT.]
>>> Ezt hogy érted? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | az én lelkem többször meghallt =(, de mindannyiszor "feltámadt" =) , engem ami visszatartott: barátok, szerelem, család, napsütés, ilyesmi... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Teljesen egyetértek veled. Ha gondolkodsz, rendszerezed a dolgokat. Ha megpróbálod megtartani a gyermeki szemléletet, az előítélet mentességet, sok mindent meglát6sz. Amikor ráébredsz dolgokra, akkor kell már gondolkodnod, hogy mire is jó neked ez az egész... |
| | | | |
| | | | | | 177. Vino | 2006. január 7. 13:25 |
| | | | | | | Nos amennyiben a gondolkodás rendszerezéssel való összefüggésére gondoltaok, az lényegében egyszerűsítés, bizonyos jellemzők lefaragása, a lényegi tuljadonságok kiragadása, egyfajta lebutítás modellekre, hogy egyszerűbbé váljon a gondolkodás maga. De ez az, hogy egyszerűbbé válik, ettől nem lesz fejlettebb, csak gyorsabb. Teljességükben éppen gondokodás nélkül lehet felfogni a dolgokat, a feldolgozásuk már más tészta.
Nihil igen, erre gondoltam. Halál implikáltabb dolog, mint azt általában gondolják, az, hogy valaki meghal, már csak következmény, de nem ok. Azért halt meg, mert halott volt, és nem azért lett halott, mert meghalt. |
| | | | |
| | | | | | 176. helio* | 2006. január 6. 20:42 |
| | | | | | | A dolgokat nem természetes állapotukban látjuk ha mindent kategorizálunk és társítunk vmi elképzelt dologhoz.
Persze a mindennapi életben kell valamilyen szinten, de
szerintem ez manapság kissé eluralkodott az embereken.
Talán ezért esünk (esek? :) a fogalmaink hálójába.. néha...
|
| | | | |
| | | | | | 175. Nihil | 2006. január 6. 16:04 |
| | | | | | | | Igen, túl sok, mégis túl kevés. |
| | | | |
| | | | | | 174. gyNSg | 2006. január 6. 14:54 |
| | | | | | | az az érzésem, hogy a szemlélt dolgok rendszerezéséhez meg kategorizálásához kellhet.
akkor is túl sok a kifejezés. |
| | | | |
| | | | | | 173. Nihil | 2006. január 6. 12:09 |
| | | | | | | Vajon a gondolkodás közelebb visz-e a meglátáshoz,mint a tiszta szemlélődés?
Vino, 170-ben: a lélek halála=elkárhozás/Istentől való elfordulás,
élete=üdvözülés/Istenhez való megtérés? |
| | | | |
| | | | | | 172. Liet | 2006. január 6. 12:00 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 171. gyNSg | 2006. január 6. 11:41 |
| | | | | | | vajon a hit közelebb visz -e istenhez, vagy eltávolít tőle?
hopsz, másik topik... |
| | | | |
| | | | | | 170. Vino | 2006. január 6. 10:59 |
| | | | | | | | Valahogy úgy Nihil, csak annyit tesz: A halál nem fizikai értelmeben értelmezhető dolog, az ember előbb hal meg, mint a fizikai teste elpusztul, tehát előbb halott, és előbb élő, mint a fizikai teste él. Hit függvénye,kinek, minek, miben, kiben hisz. |
| | | | |
| | | | | | 169. meta | 2006. január 4. 14:37 |
| | | | | | | igen Aa.
ezt értettem -vagy úgy gondolom, hogy értettem-
csak arra céloztam kérdésemmel, hogy ugyanaz a békés, tökéletes létélmény lehet pokol és menny.
-habár jó és rossz az én fogalomköreimben (legalábbis ezt a kérdést illetően) sem létezik-
ha a tökéletes helyzet megélése közben rádöbbensz, hogy tovább kell haladni,az pokoli,
ha pedig ez -a jövő potenciális változásvolta a helyzethez képest-nincs az adott jelenbe kódolva, akkor mennyei.
vagy valami ilyesmi... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | meta,
félreértettél, igaz, nem fogalmaztam egyértelműen.
pont arra jött rá Aa., hogy a tökéletes mostban élés az egyben haltság is, először mint menyországot volt képes ezt belátni, majd nagy örömére az derült ki számára, hogy a tökéletes most/boldogság egyben pokol IS, jajjdejó, nincs jó és rossz, nincs mitől félni. mivel szereti a fogalmakkal való játékot, fontos számára, hogy a pokolt is tudja mostantól testvérének tekinteni :) |
| | | | |
| | | | | | 167. Nihil | 2006. január 4. 12:16 |
| | | | | | | Vino, a 157. beli kérdésedet ilyenforma kontextusban kellene értelmezni?
Hasonló téma folyik a "A pszichedelikumok közelebb visznek-e Is..." (102-es) topicban is. |
| | | | |
| | | | | | 166. Vino | 2006. január 4. 10:46 |
| | | | | | | Nihil, az elbeszélés mellett inkább nem meghallás az erősebb szerintem bár tény, hogy amit ki szeretnék fejezni, eléggé implikativ, mivel nem szeretném egyértelműen kijelenteni, csak sejtetni.
De talán egy két idézet...
"
Ezután a szadduceusok mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, s ezt a kérdést tették fel neki:
Mk 12.19
"Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének.
Mk 12.20
Volt hét fiútestvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül.
Mk 12.21
Feleségét elvette a második is, de az is meghalt anélkül, hogy gyermeke lett volna. Hasonlóképpen a harmadik is,
Mk 12.22
sőt mind a hét, de egy sem hagyott hátra gyermeket. Végül az asszony is meghalt.
Mk 12.23
A feltámadáskor, ha ugyan feltámadnak, melyiküké lesz az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt?"
Mk 12.24
Jézus így felelt: "Nem azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát?
Mk 12.25
Hiszen, amikor feltámadnak, nem nősülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.
Mk 12.26
Nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokorról szóló részben, mit mondott Isten a halottak feltámadásáról? Én, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene vagyok!
Mk 12.27
Tehát NEM A HALOTTAK ISTENE, HANEM AZ ÉLŐKÉ. Így nagy tévedésben vagytok."
"Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre."
...egy kicsit más káposzta:
Theres a time to live and a time to die
When its time to meet the maker
Theres a time to live but isnt it strange
That as soon as youre born youre dying..."
|
| | | | |
| | | | | | 165. gyNSg | 2006. január 3. 23:49 |
| | | | | | | az anyag attól még halott hogy mozog, ugye?
miért ne lehetne a pokol tökéletes? onnantól csak "jó"felé lehet elmozdulni (ha csak nincs még pokolabb:))
bár ez elég gnosztikusososan hangzik :)
(giggles)
|
| | | | |
| | | | | | 164. meta | 2006. január 3. 19:32 |
| | | | | | | A pokol egy tökéletes helyzet?
(Tehát a félelem attól, hogy "nem lehet jobb, de előbb-utóbb tovább kell menni" s emiatt nem boldogulni?) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szeretnék beszállni harmadik porszemként, és elmesélni, hogy az elmúlt hetekben Aa. megvilágosodott halál-, menyország- és pokol-ügyben, illetve olyan érzést talált, ami tetszik neki:
fű+jóga kombóban egyszercsak rátört egy furcsa, de ismerős érzés: zavarbaesett, hogy jé, ő igaziból halott, holott eddig ezt nem is tudta. olyasmi volt, mint mikor álomban rájött, hogy jé, ez igaziból álom. a halál ekkor menyország volt, mindentökéletes időtlenérzéstudatstb-állapot. ekkortól kezdve tudja, hogy ő halott is.
aztán jött a pokol-fless, ez is nagyon teccik, mert szép párja a menyországflessnek: fű+frissen leeső hó+budai várból látképbámulás kombóban egyszercsak rátört a felismerés, hogy eccer innen is tovább kell mozdulni. jé, ez a pokol, mert mozogni kell, továbbmenni kell. a következő pokol-flesse szeretkezés közben volt, mert olyan jó volt időtlenül bennetartózkodni.
ezután az is vissza fog tartani, hogy tudom, hogy már halott vagyok :) |
| | | | |
| | | | | | 162. gyNSg | 2006. január 3. 16:38 |
| | | | | | | tetrahíd: legyen igazad :)
(giggles) |
| | | | |
| | | | | | 161. Nihil | 2006. január 3. 12:56 |
| | | | | | | | Két kis porszem a világegyetemben semmiről és mindenről beszél. :) |
| | | | |
| | | | | | 160. Nihil | 2006. január 3. 12:51 |
| | | | | | | "meghaltam, igy nem érzékelek semmit, tehát soha nem tudhatom meg, hogy valóban meghaltam e"
Na erre céloztam én, hogy mivel most érzékelek, fórumozok és létezem, tehát élek. Ez persze nem jelenti azt, hogy valahogy (amit már nem érzékelek) nem haltam meg. Halott vagyok és egyszerre élek, lehet vhogy egész máshogy. "Alfa és az Omega" emlékeztet vmire? Nem is tudom -bocs hogy ezt hozom fel- esik szó az időről a Bibliában?
Azt a kijelentést, hogy élek, pedig természetesen csak a saját beszűkült, szűrőkkel teli érzékelésemre/tudatomra és szintén hiányos és fölöttébb korlátolt fogalomtáramra alapozom.
Bocs, én is észrevettem, hogy egy kicsit talán elbeszélünk egymás mellett, de értsd úgy, hogy én talán értem te mire gondolsz és nekem ezek a gondolatok születtek ennek kapcsán. |
| | | | |
| | | | | | 159. Vino | 2006. január 3. 12:11 |
| | | | | | | | No nem erre céloztam, mert hogy a kérdést inkább kijelentésnek szántam, olyan elgondolkodtató félére, nno de akkor ledfordítom. Ha meghalok= nem létezem, akkor honnét tudom meg hogy nem létezem, hiszem meghaltam, igy nem érzékelek semmit, tehát soha nem tudhatom meg, hogy valóban meghaltam e. Viszont ha nem tudom, hogy mikor halok meg, akkor honnét tudom biztosan, hogy már nem történt meg, vagyis mire alapozom azt a kijelentést, hogy élek? |
| | | | |
| | | | | | 158. Nihil | 2006. január 3. 11:57 |
| | | | | | | Igazán megtisztelő, hogy ilyen kérdést teszel fel nekem Vino, de sajnos a választ nem tud(hat)om. Az "anyagi" test nagyon úgy tűnik, hogy elpusztul. De hogy ezt hogy élhetjük meg (micsoda képzavar) arról fogalmam sincs. Egy biztos, mindnyájan megtudjuk egyszer(minimum).
Azt hogy élek, meg onnan tudom, hogy ezt az állapotot nevezem életnek, amiben most vagyok. Lehet örökké élek, mert amíg létezem mindig az és úgy lesz számomra az élet, ahogy éppen van. És, ha egyszer megszűnök létezni arról már nem fogok tudni, szóval számomra(ha ilyen van) az addigi létezésem lesz maga az örökkévalóság.
Tudom nagyon készen vagyok, de ezt itt és most tényleg így gondolom.
Tudat=Világ?
Tehát minden ember egy külön világ? Hmm..ez nem éppen paradoxon. |
| | | | |
| | | | | | 157. Vino | 2006. január 3. 10:41 |
| | | | | | | | Nihil lenne egy kérdésem. Honnét tudod meg, hogy meghaltál? Vagy úgy is feltehetném a kérdést, honnét tudod, hogy nem vagy haoltt, vagyis azt, hogy élsz. |
| | | | |
| | | | | | 156. Nihil | 2006. január 3. 09:15 |
| | | | | | | A halál része a nagy valószínűségsorozatnak, a nagy egyenlet néhol egyszerűsödik, máshol új változók lépnek színre, de mivel végtelen nagy ezért ez nincs kihatással az egészre...
A viccet félretéve akárhogy gondolkozom is eddig a halált is az olyan "dolgok" közé tudtam tenni, amit valószínűleg az agyam nem tud feldolgozni, egyszerűen nem tudja felfogni saját elmúlását (bár egyáltalán nem biztos, hogy ez egy helyes szinoníma a halálra). Lehet olyan, mintha rákészülnél vmi nagyon durva anyag hatására, biztos be is üt rendesen, és egyszer csak ráébredsz, hogy bazzeg, egy "csak" egy másik tudatállapot (nem tudom ismeritek-e az érzést). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | halál = elmúlás? :)
a végtelen kapacitású elmének a végtelen is véges lesz akkor?
|
| | | | |
| | | | | | 153. Nihil | 2006. január 2. 13:51 |
| | | | | | | Az idő a negyedik dimenzió, amit az átlag (ezirányban tanulatlan/félrértés ne essék én is ilyen vagyok/) emberi agy már csak nehezen tud megfogni, lehet csak azért, mert ehhez már nem alakult ki olyaqn érzékszervünk, ami értelmezze/szűrje/összefoglalja az időt számunkra (szoftveresen kellene megoldani :) ). Ha jól tudom teoretikusan jóval több, ha nem végtelen dimenzió létezik. De ez már leginkább matematika. Arról meg az a véleményem, hogy egy végtelen világot le lehetne írni egy végtelen kifejezőképességű nyelvvel, de alighanem csak egy végtelen kapacitású elme képes rá. Mert ugye minden körülöttünk és bennünk valószínűségi változók összessége, ettől pedig nem hogy száraz és "illúzióromboló", hanem szó szerint végtelenül gyönyörű.
de abbahagyom már, mert nem tudom mi köze a halálvágyhoz. Sorry |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az idő csak a mozgás függvényeként létezik. hogy melyikkel mérnek, az szerintem teljesen elhatározás és egyezményesítés kérdése. bizonyos léptékekben nincs értelme pl az éveknek sem, gondojunk csak a földtörténeti korokra (ami ugyebár kitaláció, hiszen a világ ötletszerűen, mintegy csettintésre keletkezett :)), és akkor még nem is mentünk el a naprendszerből.
vagy a Planck idő.
|
| | | | |
| | | | | | 151. Vino | 2006. január 2. 11:41 |
| | | | | | | | Lehet, hogy kell idő, de az még nem azt jelenti, hogy minden idő egyforma, vagyis hogy minden óra egyformán jár. Ha meg vannak különbözők akkor meik a zigazi? Vagy mindegyik igazi? Vagy egyik sem? Valószínű mind2 igaz, ami csak úgy lehetséges, hogy idő nincs. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát "idő" mint létező fogalom csak itt az anyagi világban létezik, mert az anyaghot idő kell. A transzcendens világban megszűnik az idő mint érzés. Ezért van az, hogy pl az ittrekedt szellemek is egyfolytában átélik a halálukat míg rá nem jönnek, h már nem élnek. Ez akár több száz évig is eltarthat, mialatt nekik csak ugyan az a pillanat mindig! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | az, hogy mit választunk egységnek nincs összefüggésben azzal, hogy az adott mennyiség lineáris e |
| | | | |
| | | | | | 148. giggles | 2005. december 30. 13:55 |
| | | | | | | ...és a most meg nem mérhető.
hogy lenne abszolút idő (mozgás) amikor mindig valaki kitalálja, hogy oké, akkor legyen ez az EGY, mire másikok azt mondják, hogy oké, de akkor kell lennie félnek is meg tizednek is, meg így togább a fraktálrózsa minen irányába. |
| | | | |
| | | | | | 147. Vino | 2005. december 30. 13:05 |
| | | | | | | | én ott nem látok négyzetre emelést. + az unio, x a metszet, vagyis a jelen a jövő és a múlt halamzának metszete, azaz közös része v az időből a jelen és a jövő kivonva, de mondom hogy múlt jelen jövő ezek csak realtivák. Mert ami most jövő az most már jelen és most már múlt is egyben, ezért nincs olyan, hogy abszolút idő. ( most= a jelen egy végtelenül rövid időintervalluma) |
| | | | |
| | | | | | 146. giggles | 2005. december 29. 00:13 |
| | | | | | | három almát hogy lehet megszorozni hat traktorral?
egy liter teát elosztani nyolc műholddal?
vagy a H halmaz majd mindent megold? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | rosszul írtam, ez a bizonyítás a 141es hozzászólásra volt reagálás.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | 140esre reagálva, szerintem a 3. sorban logikai összeférhetetlenség van.Ha négyzetre emeled a múltat kijön a jövő rezolúciós kalkulusa. |
| | | | |
| | | | | | 143. Vino | 2005. december 28. 12:22 |
| | | | | | | | nem tom, én csak a 140.-re re. |
| | | | |
| | | | | | 142. Nihil | 2005. december 27. 14:43 |
| | | | | | | | Vazz, ezt kicsit túlparázzátok nem? :) |
| | | | |
| | | | | | 141. Vino | 2005. december 27. 14:22 |
| | | | | | | Nem igazán értem ezt a logikát.
talán így, vagy szerintem így:
végtelen= idő=változás=múlt+jelen+jövő
múlt=idő-jelen-jövő
jelen= idő-múlt-jövő= múlt x jövő
jövő=idő-jelen-múlt
idő-( múlt+jelen+jövő)= örökkévalóság
idő/(múlt+jelen+jövő)=1
idő/(örökkévalóság)= változás/(változás-múlt-jelen-jövő)=abszolút végtelen
persze ezt csak relative értem, szerintem abszolóte nem idő létezik, csak realtivákban lehet róla beszéltni.
Abszoltút értelemben
minden= idő x időtlenség-> minden/( idő x örökkévaló)= 1
v minden-idő x időtlenség= 0 |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | re21
most = múlt + változás =>
most/múlt = 1 + változás/múlt =>
változás = 1 + változás/múlt =>
1 = 1/változás + 1/múlt =>
1 = (múlt+változás)/(változás*múlt) =>
1=most/(változás*múlt) =>
most=változás*múlt =>
változás+múlt = változás*múlt
:)
sorry |
| | | | |
| | | | | | 139. helio* | 2005. december 22. 14:22 |
| | | | | | | (Mi tartott vissza, amikor halálvágyad volt?)
Azt hittem a halállal megszabadulhatok a gondoktól, terhektől, kötöttségtől és "mint isten egy csepp vére átzuhogok a végtelen világokon", hogy Engem ne irányítsanak, mert Én más vagyok mint bárki más, még Magamat se irányítsam (észérvek=0), csak érzés igaz... (stb.stb)
De a valódi igazság az hogy ez az önnmagába záródó dac volt,
amit a mindenségtől elszakadt(-nak hitt) ÉNképem, egom vetített
'valódi lényemnek'.
Most itt vagyok és mosolyogva gondolok vissza arra,
hogy akkor lefelé úsztam és feldobott az örvény.
Mostmár az örvény is én vagyok és
üdvözlök minden mozigépészt...
˛¸
~ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Aki nem ismeri ezt az oldalt, annak nagyon tudom ajánlani:
postsecret.blogspot.com
|
| | | | |
| | | | | | 137. gundul | 2005. szeptember 24. 20:35 |
| | | | | | | A bánat
A bánat szürke, néma postás,
Sovány az arca, szeme kék,
Keskeny válláról táska lóg le,
Köntöse ócska, meg setét.
Mellében olcsó tik-tak lüktet,
Az utcán félénken suhan,
Odasímul a házfalakhoz
És eltűnik a kapuban.
Aztán kopogtat. Levelet hoz.
engem Ő (Atesz) |
| | | | |
| | | | | | 136. hown | 2005. szeptember 10. 17:57 |
| | | | | | | | bse: bocs, nem neked szólt azon mondatom! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ...bocs srácok ,de most csak beírom a véleményem ;) , aztán a hozzászólásaitokat elolvasom & arra is válaszolok ;)
Szerintem az abszolút kilátástalanság a sorstalanság vezethet egyedül az öngyilkossághoz :( ....,ha elveszítünk valakit aki fontos nekünk az FÁJ ,de nem leszünk öngyilkosak miatta ...,csak akkor ,ha nélküle elképzelhetetlen a jövőnk :( .
Én így látom ...
Nekem is volt már rendkívűl rossz időszakom :( ...,mikor azt hittem nincs értelme a létemnek :( ...,de nem fordítottam hátat az életnek ::) , nem a család , barátok miatt , pusztán makacsság & büszkeség miatt ... , szerintem az ember sokkal több erőt meríthet saját magából , mint másokból & másokhoz fűződő kötelékből . SZVSZ |
| | | | |
| | | | | | 134. bse | 2005. szeptember 10. 16:56 |
| | | | | | | | tudom h nem mindig ilyen 1szerű (sajnos), én csak leírtam ami velem történt de nem azt akartam vele mondani h ilyen könnyű a dolog! bocs ha félreérthető volt. |
| | | | |
| | | | | | 133. hown | 2005. szeptember 9. 10:30 |
| | | | | | | Vannak esetek, mikor a kitörés nem ilyen egyszerű, hogy csak elhatározás kérdése. Pl egy családtag elvesztése, kövérségi probléma, fogyatékosság szerzése, kiközösítettség, stb.
Vagy akár ami a kiindulópont volt: az élet értelmetlensége. Az ilyen ember beleesik egy végtelen ciklusba, főleg ha utálja a munkáját: három műszakban nyolcórázik, s mikor hazaér, semmire nem marad már energiája, max lerohadni a tv elé, egy két órára, utána alvás, és másnap kezdődik minden elölről. Az idő meg telik, nagy dolgok nélkül.
Kívülállóként persze lehet bagatellizálni a dolgot, de ettől még a probléma nem oldódik meg. |
| | | | |
| | | | | | 132. bse | 2005. szeptember 8. 20:33 |
| | | | | | | a depresszió témába nem akarok beleszólni mert nem értek hozzá, nekem a pszihiáter mondta h depis vagyok és h szedjek ilyen meg olyan gyógyszert de xart sem értek azok a bogyók! aztán még szarabbul lettem mert 1 szakítás is történt az igen erős lehangoltságom alatt és az ugye nem szokott segíteni:) aztán 1ik reggel úgy keltem fel h teszek a hüje gyógyszerekre meg a dokira, nem kellenek nekem és pár nap alatt teljesen elmúlt az egész negatív és lehangolt érzésvilágom mert újra az a jókedvű, életnek örülni tudó srác akartam lenni aki előtte voltam és sikerült mert nem a gyógyszertől vártam a segítséget hanem magamtól és ki más tudná h mi is kell nekem igazán:) attól pedig h leugorjak 1 hídról (nemtom miért de mindig ez jutott eszembe, biztos a zuhanásflash miatt...) az tartott vissza h nem lesz semmi sem jobb itt ha eltűnök szal nincs sok értelme, meg amúgyis gyávaság lenne megfutamodni a gondok elől! ennyi
písz |
| | | | |
| | | | | | 131. hown | 2005. szeptember 7. 14:42 |
| | | | | | | tetrahid: elgondolkodtattál, írtál érdekes dolgokat. De igazából ez lényegtelen. Végülis amibe belekötöttél, az ahhoz hasonló, mintha egy olyan emberbe, akinek kivették a féregnyúlványát, és ő azt mondja: kivették a vakbelem.
Tök mindegy, a dolgok, amikről írt, és amit én is magaménak érzek, léteznek, és én legalábbis próbálok küzdeni ellene, változtatni a már felvázolt módszerrel tervezve. Szóval nincsenek itt döntések, amiket ne akarnék meghozni, önsajnálat, "könnyebb út választás", ésatöbbi.
Na mindegy, ennél tovább nem akarok menni ebben a témában, de hogy még a végkövetkeztetésedre (legutolsó mondatod) válaszoljak: a "ne hagyd el magad" elvvel egyetértek, de az ember először azért igenis küzd, például a napról-napra nagyobb szorongás ellen, amiről egyre nehezebb nem tudomást venni, ésatöbbi (ez csak egy tünet volt, ami - elárulom - a teljesítménykényszer (pl. pénzkeresés) - kontextusban qrva sz*r jelenség!!(elmondhatatlanul))), szóval bármennyire is nem hagyja el magát, a rúgkapálózásban előbb-utóbb elfárad, nincs ereje összeszedni magát (mert hiszen minek? egy újabb rövid, és hiábavaló rúgkapálásért?) -> változás hiján a végkimenetel mindenképpen elgyengülés lesz, "elhagyja magát", és innen már ez az egész megreked, nincs kiút (nem önerőből sem mindig).
|
| | | | |
| | | | | | 129. Bard | 2005. szeptember 7. 11:21 |
| | | | | | | Tetrahíd:
Szerintem ebben a kérdésben Thomas Szász mondta meg a tutit. Ő szerinte depresszió=szomorúság. Ez azért jó, mert az emberek túlnyomó többsége amúgy is ezt érti alatta. Szomorú pedig bárki lehet, sőt, a tudatában is lehet annak, hogy ő most szomorú. És végtelen ok lehet arra, amitől egy ember elszomorodhat... |
| | | | |
| | | | | | 127. hown | 2005. szeptember 1. 15:19 |
| | | | | | | Nahát, Te ezt csak így, pár sorból meg tudod állapítani?
Nem semmi!
:-((
|
| | | | |
| | | | | | 125. hown | 2005. augusztus 30. 14:37 |
| | | | | | | Ezzel én is sokáig így voltam, és érdekes módon én is még a középiskolás éveim alatt. Amióta zézek, azóta annyira nem, bár néha előfordul.
Ha már nagyon nem tudsz mit csinálni, akkor egy lehetőség: adj el mindent, utazz el jó messzire, ahol senki sem ismer, akár külföldre, és vállalj valami jótékonysági munkát. Inkább, minthogy eldobd az életed /vagy másét :)/, vagy vegetálj cél nélkül; ha már neked nem kell, másnak nagy szüksége lehet rá, legalább ennyi értelmet adj neki. Egyébként én ezt fogom tenni amint tehetem, csak most még kötelezettségeim vannak.
Különben meg igaza van a pszichomókusnak: ha majd megjelenik az életedben a Nő, az elég rendesen át fogja értékelni a dolgokat, nem hülyeség, szóval igenis van még remény! :)
|
| | | | |
| | | | | | 124. archer | 2005. augusztus 30. 02:22 |
| | | | | | | Hi all!
A pszichológusom szerint csak egy társra van szükség akivel megoszthatod a gondjaid és minden megoldódik(szerintem ez hülyeség).Én depressziós voltam/vagyok kb:4 éven át és ennek köszönhetően került felszínre a suicide hajlamom.Nem tudnék sajákezüleg véget vetni az életemnek de vágyakozom a halál után és nem hiányozna semmi ebből a világból Pl:amikor sétálok az utcán gyakron elképzelem hogy egy tartálykocsi felszalad az útra és belepaszíroz a szomszéd ház falába.Úgy érzem hogy a depresszió mindent kiölt belőlem amit a "normális" emberek értéknek tartanak(nem érdekel semmi,az emberek is hidegen hagynak akármilyen sanyarú is a sorsuk)! Ez jelen esetben cumi mivel jövőre érettségizem és ez most egy kicsit mégis aggaszt hogy hova tovább(Lehet h bérgyilkos leszek).Lehet hogy hülyeség de én nem kértem hogy megszülessek,senki sem kérdezett meg hogy akarom-e.Olvastam hogy vannak akik attól félnek hogy mi történne utánna a szülőkkel,mennyire fájna nekik.Az emberi lelkivilág q...ra összetett és nem lehet kizárni hogy a szülő szurt el vmit gyereknevelés közben(egye meg amit főzött).Ha számít valamit én nem drogozom,tipikus kis középosztálybeli családban élek. |
| | | | |
| | | | | | 122. siaynoq | 2005. augusztus 20. 19:36 |
| | | | | | | "Létezik olyan emberi jog, amelynek alapján elvehetjük valakitől az életet, de olyan nem létezik, amelynek alapján elvehetjük a halált. Kegyetlen dolog ez." kiskarikacé Nietzsche bácsi
akkormeg?
amúgy alphagirlnél a pont szerintem. más kérdés persze, hogy a pillanatnyi túlkapásokból és eltorzult arányérzékekből megszületnek a József Attilák...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kifejtve:
lévén full önző és könyörtelen vagyok/voltam egy nagyon mély szinttől kezdve, nem számított, hogy van akinek számítok, sem az nem számított, hogy mit okoz a jól kivitelezett öngyi. (lezúzott véres hulla, mások besokkolása, stb...) Egy végpontba lendültem akkoriban, ami nem engedett látni dolgokat, egy beszűkülésben voltam, ami nem hagyott lehetőséget az élésre csakis a halásra.
Egy dolog számított, hogy ugrás a végtelenbe, a visszafordíthatatlan tripbe, ami lehet, hogy az első másodpercben a végső elfoszlást jelenti, de lehet, hogy kihúzom egy ideig és tudok máshogyan továbbérzékelni, stb...
...de aztán beijedtem, megremegett a lábam és nem mertem. Láttam az univerzum azon részét, amely maga a halál és tűhegyes lélekzúzóhengerei falták a haldoklók lelkét, láttam a lelket szétfoszlatóját, a valamiből semmivé transzformáló erőket, az életerő kiszívóját, a kivédhetetlen, minden oldalról betámadó, minden tudatállapotszinten nullázó átfordítót. És láttam azt is, hogy én már bitoklom magamban ezen erők paramétereit és ezáltal én is haldoklok rendesen és régóta és nagyon sokmindent kiirtattatott belőlem emiatt és azok már soha nem jönnek vissza belém.
Megéltem egy határaimat átszakító tudatállapotváltozást, valamire rájöttem. Hogy mire? Nem tudom még körülírni sem:-D De mostantól életben tartom magamat, ameddig csak lehet, mert sok dolog beépült mélységesen mély szinteken és azok automatikusan a létezést, az életbenmaradást pártolják.
Minden pillanat egy választás, mit választasz? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A topic kérdése: Mi tartott vissza?
A válaszom:
gyávaság
|
| | | | |
| | | | | | 118. szent | 2005. augusztus 2. 11:17 |
| | | | | | | | visszatartott,hogy mindíg volt még1 cigi |
| | | | |
| | | | | | 116. gundul | 2005. augusztus 1. 23:06 |
| | | | | | | mindenkinek ajánlom az akasztást
egyik haverom rendőr és ő mondta hogy tanulták
hogy ha az ember felakasztja magát akkor közben elélvez :)
..de félre ne értsetek nem akarok senkit sem rá beszélni |
| | | | |
| | | | | | 115. archer | 2005. július 28. 23:34 |
| | | | | | | Hi all!
Még új vagyok itt de itt egy idevágó idézet!
"A legjobb dolog ami az emberrel történhet hogy meg sem születik ,a második legjobb dolog hogy minél hamarabb meghal"
Friedrich Nietzsche |
| | | | |
| | | | | | 114. cradle | 2005. június 13. 22:23 |
| | | | | | | | tulajdonkeppen semmi... legalabbis semmi ami eddig fontos volt. Pedig ha nem is egeszen halalkomolyan:), de ma belegondoltam, hogy mi lenne, ha nem lennek. Annyira foloslegesnek, "semmirekellonek " erztem magam, hogy majdnem elparologtam. Aztan rajottem, hogy pl. hiaba allok a vaganyok koze, egy szaguldo gyorsvonatot ugysem tudok megallitani. Raadasul utazik rajta egy csomo boldog (es meg tobb boldogtalan, rutinos) ember... Lehet, hogy kellene keresni egy allomast, ahol amugy is megallna, de mar nincs is kedvem felszallni... tul sok rajta az ember es tul gyors a vonat. ugyhogy (legalabbis egyelore) gyalogolok, vagyis inkabb setalok, legalabb jol korulnezhetek:) igaz, hogy ez eleg maganyos dolog, de vegulis, ha nagyon unatkoznek meg integethetek vagy rosszabb esetben kereshetek egy rohadt allomast... |
| | | | |
| | | | | | 112. Chucky | 2005. május 31. 15:00 |
| | | | | | | az csak rajtad múlik, hogy tudod-e magadat szeretni, mert ha nem akkor mást sem tudsz
egyszóval tőled függ az, hogy engeded-e magadat másokat szeretni |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | konnyu ugy nem ongyilkosnak lenni, amig van valaki akire ugy gondolhatsz hogy szeret. |
| | | | |
| | | | | | 110. KazeE | 2005. május 30. 00:41 |
| | | | | | | "Az állat sem öli meg magát ha elhagyják vagy ha csalodás éri"
Kérdés hogy az állatoknak meddig terjed ki a memóriájuk, vagy az érzelmi skálájuk... amúgy érdekes amit leírtál, bár nem igazán értek a karmához, sok dolog szól az önyilok ellen.
Olyan viszont van néhány állatfajnál, hogy megvonja magától az élelmet, mert beteg és nem akar szenvedni, vagy lehet hogy van más dolog ami miatt ilyet csinálhatnak.... |
| | | | |
| | | | | | 108. Chucky | 2005. május 29. 22:07 |
| | | | | | | általában naponta, de minimum kétnaponta végiggondolom miért nem lettem soha öngyilkos, általában azon rágom magam végig, hogy ha itt helyben megölöm magam kb egy hét amíg észreveszik h nem tudnak elérni, még egy hét amíg megtalálnak, félek, hogy addig elkezdek aszalódni és undorító látvány lennék, úgy meg senki ne emlékezzen rám senki, hogy bűzölgő húskupacként fekszem vérbefagyva
a másik dolog az a néha visszaugró józan ész, az hogy nem kell gyávának lenni, eddig az voltam, és az is vagyok, ennyire nem fogom elvetni a sulykot
másrészt az is, hogy nem akarok meghalni, nem félek a haláltól, azt hiszem inkább az élettől félek, ha elkövetném akkor is csak jelként a világnak hogy "haló, itt vagyok én is" felkiáltás után irányítsák rám a figyelmüket
szóval komplikált mint minden, de szerintem az is nagy szerepet kap ebben a játékban, hogy van egy önfenntartóösztönöm, szerencsére
és csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy gondoljon ilyenkor a családjára, a barátaira, az összes szerettére, azokat hagynád ott, szerintem nem éri meg,
soha nem lehet akkora baj, hogy érdemes lenne megválni a világtól |
| | | | |
| | | | | | 107. WegaZ | 2005. május 29. 01:24 |
| | | | | | | Uristen nelegyetek íly tudatlanok!:)
Az öngyi csak egy menekülés a problémák elől! Csak éppen nem menekulsz meg, hanem 3szor nehezebb lesz mint mielőtt meghaltál! Az összes mozgássérult, vagy dawnkóros gyerek mind mind megölte magát előzö életében! Bizonyítják ezeket a regresszios hipnozisok! Ez a karma! Nem menekulni kell, hanem legyozni a dolgokat, akármekkora is a teher! Ezért vagy ember és nem állat! Az állat sem öli meg magát ha elhagyják vagy ha csalodás éri:))
Én sosem lennék öngyi, bármi is történne!!! A gondolat is messze elkerul. |
| | | | |
| | | | | | 105. Vino | 2005. május 26. 10:27 |
| | | | | | | | engem inkább a KI vagy a KIK tartottak vissza |
| | | | |
| | | | | | 104. KazeE | 2005. május 25. 19:53 |
| | | | | | | Azt hiszem legtöbbször az a gondolat tart vissza, hogy ha végeznék magammal, az sokaknak okozna szomorúságot, főleg szüleimnek, mégha nem is nagyon látom őket, valamennyire az ő nehezen felépített "munkáját" rombolnám le, és azoknak a kevés barátomnak, akinek komolyabb szomorúságot okozna a halálom. Azt hiszem amíg az emberben van elég szeretet önmaga és mások iránt, addig nem tudna magával végezni. akinek mégis komolyabban beugrik a gondolatai közé, az öntse le magát 1 pohár hidegvízzel és nézzen a tükörbe, tegyen be 1 szép zenét, és gondolkodjon tovább :)
Mindig vannak olyan emberek, akik szívesen beszélnének a problémákról, és olyanok akik meghallgatják azokat és egyszer úgyis rátalálnak 1másra ha akarják. |
| | | | |
| | | | | | 101. wasabi | 2005. május 23. 19:20 |
| | | | | | | Greenboy, ha szeretnél beszélgetni, vagy szeretnéd, ha csak meghallganálak, írj ide, ha van kedved:
winifred-1887@freemail.hu
Szeretettel: wasabi |
| | | | |
| | | | | | 100. wasabi | 2005. május 23. 19:17 |
| | | | | | | Sziasztok!
Életemben egyetlen egyszer akartam öngyilkos lenni. Arra a fél órára (lehet, hogy több is volt) egyáltalán nem emlékszem, csak arra, hogy amikor végre kiláttam önmagamból, akkor összesen kettő mondat kóválygott a fejemben, körbe-körbe. Ránéztem a ruhaszárírókötélre a kezemben, majd szép komótosan visszatettem a helyére. Azóta sem fordult meg a fejemben soha többé az a gondolat, hogy feladom.
Nem tudom, hogy mi tartott vissza; valószínűleg az őragyalom, vagy a maradék józan eszem, az életvágyam vagy a fene se tudja. Iszonyú idők voltak, jó, hogy elmúltak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok.Sajnos barátnőm most szakított velem és ez elég szar,sokszor
fordult meg a fejemben a halál gondolata, de csak a drogok tartanak vissza,de tudom hogy ennek se lesz jó vége.Szinte nincs olyan percem hogy tiszta lennék.Rájöttem arra hogy amikor valami jó törtánik velem az biztos hogy befuccsol ás sajnaos mindig ez vann velem.Ezért inkább ne történjen semmi jó és akkor nem kell a fájdalomtól félni.köszönöm hogy meg halgattatok. |
| | | | |
| | | | | | 96. Sad | 2005. február 23. 08:47 |
| | | | | | | A sorompó lezárult, a lámpák pirosra: kitt-katt, kitt-katt, reflektorok, idegtépő zaj, kavicsok, homok....
Igen vagy nem?
Kell vagy nem?
Az vagy ami, vagy nem?
Ennyire megnőtt az egód, hogy kivetnéd magad?
A lélek, mit egy immunrendszer... CSak a szubjektív valóság fertőzéseit próbálja kivédeni kisebb-nagyobb sikerrel..
Szerencsére velem általában rendbe van ez a belső védelmi vonal...
=-> |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
n.
Az öngyilkosságot a Biblia is tiltja.
. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | piroska: nagyon fontos dolgokat mondtál
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | amugy elnézést, ha az idétlen stílusommal bárkit megbántottam volna, és tényleg komolyan gondoltam az összes hozzászólásomat, és nekem is voltak öngyilkossági gondolataim, most pedig 3 bogyót szedek, ezeknek is van segítő hatásuk, lassan összekapom magam. na joccakát, vagy jokajálást, vagy joolvasast |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | na joccakát. és jó szórakozást, bármi legyen is az :) ... vagy kajálást. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ... és más szentírások, mint, a közhiedelemmel eltérően, a Korán is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az öngyilkosságot a Biblia is tiltja. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Velem már olyan sok váratlan, szinte elképzelhetetlen jó dolog történt az életben, ezért ha halálvágyam van, mindig az jut eszembe, hogy ha most véget érne az életem, milyen sok történéstől fosztanám meg magam.meg hogy fontos vagyok másoknak. az élet után is van élet, ebben is hiszek. hogy annak a minőségét is mi határozzuk meg. az itteni életünkkel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | két pont, vesszőcske, kész is van a jelecske :))))))))))))))))))
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | vagy egy halom csoki :). Fincsi. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | szerintem ilyenkor jobb valakinek elmenni sárgaborsót termesznteni Indiába. :) Komolyan. Repülőjegy árát nem tudom, de vonattal kb 30-40 ezer lehet. Ott vesz egy sárgakonzervet, fürdik a lányszép tengerben, és beköltözik egy ott jellemzően olcsó szállóba. Abuhoz például, a fogadójába. Ott ujjaszkanderezik egy kicsit, aztán beáll földmunkásnak. Gyün tőle az izzadtság, és még borsót is kaphat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | én is újraolvasom azokat, amiket mások biztatására írtam :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | talán nem véletlenül jutottam el erre a honlapra... az biztos, hogy biga és badcat hozzászólásai sokat segítettek a holnaphoz :)különösen a dec.8-aiak.. mégha bordee-nak szóltak is.. és lám nála lőn világosság..
mindenesetre kicsit paradox, de megnyugtató, hogy nem vagyok egyedül ezekkel a gondolatokkal... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | badcat ezt nagyon szépen írtad, minden szóval mélyen egyetértek!
a villamosos rész meg az a tipikus "vicces de milyen igaz". |
| | | | |
| | | | | | 82. badcat | 2005. január 7. 22:26 |
| | | | | | | | szóval mindössze annyi a lényeg, hogy azt az időt, ami várakozással telne, ki kell tölteni valamivel. ha olyan pont-pont-veszzőcskésen akarjuk nézni. |
| | | | |
| | | | | | 81. badcat | 2005. január 7. 22:23 |
| | | | | | | biga ne légy már f.sz! (bocsi)
lassan véget ér a majom éve és kicsit helyre zökken a világ. azt mondják, én meg elhiszem és ettől máris jobb.
kurva nehéz dolog várni, még egy nyamvadt villamosra is, nemhogy arra, hogy jobb legyen végre, de sajnos ez az egyetlen tuti megoldás. lehet azért picit segíteni, gyorsítani a dolgot, de alapvetően mindig minden magától oldódik meg. és tényleg megoldódik.
de nem úgy ám, mint a sültgalambos történetben. itt azért picit tenni kell, észre kell venni a hullámot, aztán meg fel kell rá hasalni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | volt amikor abszolút "egyszerű" dolgok tartottak vissza. úgy voltam vele, h a saját szarjaim miatt nem hagyom itt ezt a szép világot, ahol mindenféle finom kaják, jó filmek meg szép növények vannak.:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Konkrét dolgok nem igazán tartanak már vissza, inkább valami hományos ösztön... Már csak azt kéne leküzdeni. |
| | | | |
| | | | | | 78. Bordee | 2004. december 28. 11:21 |
| | | | | | | ismét itt... sokminden után, újra boldogan.
szerettem volna valami okosat írni ide, így, hogy úgy néz ki, újra minden helyre áll.
talán annyit, amit mindig mondok:
"A lepényhal először, a remény hal meg utoljára!" ;)
szal azért nem mindig jú ha az ember beletörődik abba ami van és tovább lép. van amiért érdemes küzdeni, és lehet is eredményesen. mondjuk ezt az ember nem tudja megállapítani...
szal a lényeg, hogy az öngyilkosság nem megoldás, vagy add fel, és lépj túl a dolgokon, és folytasd az életed, meg küzdj, és bízva bízz, ahogy a költő mondja...
aztán meg majd lesz vmi - ahogy a füves mondja.. ;D
na mindenkinek sok szerencsét ahhoz amihez éppen kell.
písz |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Hátha még jó lesz valamire!"
Ez nagyon jó :-)))))))
A magam részéről semmi kifogásom az ilyen offok ellen... meg az egyebek ellen se... Na szóval, akkor a legjobbakat nektek! |
| | | | |
| | | | | | 76. ynul | 2004. december 26. 20:50 |
| | | | | | | | pont most olvastam az egyik osho könyvben hogy a reményt ki kell ölni magunkból. heh. legalábbis ő ezt mondja.. |
| | | | |
| | | | | | 75. --64 | 2004. december 26. 20:06 |
| | | | | | | on:
Szerintem a remény tartja vissza az embert. Mintha tudtam alatt mindig azt gondolná: "de mi van, ha mégis? Ha mégis sikerülhet valami?" és ez a gondolat egy kis melegséggel tölti el az embert. És szerintem ez bír hatalmas visszatartó erővel, ugyanis ha ez a "mi van ha mégis"-gondolat megfogant az emberben, kevesebb kedve lesz eldobni az életét. Hátha még jó lesz valamire :] |
| | | | |
| | | | | | 74. --64 | 2004. december 26. 20:03 |
| | | | | | | Ez úgy volt, hogy el szerettem volna hívni egy lányt a barátaim péntek esti koncertjére, ám (mitadisten) legalább 6-7 kan vette körül mire végre rászántam magam... :] na mindegy, én tudtam, hogy meg tudtam volna csinálni, és ez a fontos :P
Aztán ezen felbuzdulva, illetve a nekem szánt szerepkört betöltve ("részeg kamerás") sikerült elég sokat inni aznap este. (ne igyatok soha, mert káros!). Ekkor vettem észre (illetve ekkor vetette magát észre) egy igen kedves, helyes lány tőlem olyan méternyi távolságba. Aztán valamiért mellémült... onnan valahogy belekerült az ölembe... aztán valahogy összejöttünk. Másnap reggel picsamásnaposan ébredve rájöttem, hogy tetszik nekem ez a lány (tudod, ez az a pillanat, amikor az ember ált. rájön, hogy "bazze ezzel a ronda k*rvával jöttem össze"), és mivel ő is így gondolta, a mai napig igen boldogok vagyunk.
(Ilyen események hatására az embernek olyan hála-szerű érzés tölti ki a szívét, szerintem ez indukálta (vagy erősítette) még anno az első vallások kialakulását. Ilyenkor szeretne az ember hinni valamiben, aminek köszönetet mondhatna.)
Meglepetés volt. A javából:]]
(hát ez egy kurva nagy off lett... mindenki elnézését kérem) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | --64:
rám is rámférne :-) Ez csak úgy jött, mint meglepetés, vagy megváltoztattad kicsit a gondolkozásodat hozzá? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Halálvágyad vagy nagy szerencséd?
Szerintem kevés olyan ember van akinek ne lett volna halálvágya.., |
| | | | |
| | | | | | 71. T0M1 | 2004. december 24. 17:09 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 70. --64 | 2004. december 20. 17:02 |
| | | | | | | mindenkinek legalább akkora szerencsét kívánok, mint amilyenben nekem volt részem pénteken.
CSs kifejezzéssel élve: "faszmák" |
| | | | |
| | | | | | 67. sbela | 2004. december 18. 23:00 |
| | | | | | | Ha at ember megtanulja kezelni a változásokat, vagyis hogy kötülötte minden változik, akkor észreveszi a szépséget, és nem fog a halálra gondolni, hanem változni.
A régi dolgok, emlékek, lehetőségek 'régiek', és a 'most' megszépíti őket, de azok sem voltak szebbek a 'most'-nál, csak mások mert azóta változás történt. És aki ezt megérti, sokáig fog élni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én maradok a biciklis dokumentumoknál, az alkohol engem ilyenkor még mélyebbre visz és ráadásul utána rosszul is vagyok egy napig :-) |
| | | | |
| | | | | | 65. --64 | 2004. december 17. 16:40 |
| | | | | | | ma este rám is eza sors vár... van 1 liter tequillám, ami ma este elfogyasztásra kerül. Ha nem is egyedül, de sztem végzünk vele...haveromék bandájának most lesz koncertje.. ;]
(ja, tudom, az alkohol rossz, az LSD vezet az igazi tisztasághoz... de leszarom) |
| | | | |
| | | | | | 64. Bordee | 2004. december 17. 15:49 |
| | | | | | | én meg lezárom életem legszebb évét azzal, h a végén megint besz*ptam, mint mindig...
ja amúgy 5leteim nekem is vannak, hogy lehetne fájdalommentesen (sőt kellemesen!) végezni magammal, de úgy gondoltam azért ilyeneket már csak ne írjunk ide. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Most perpill egész jól vagyok, de úgy hiszem, egy aranyos lányon kívül igazán senki nem tudja orvosolni a problémáimat"
Hát ez van sok helyen :-)
De nagyon is ennek a topiknak a témája, mert egy aranyos lány sokszor visszatarthatja az embert :-)
A horoszpók szerint december végén megérint az igaz szerelem egy csendes aranyos lány képében és jól zárom életem eddigi legszarabb évét. Ámen! :-) |
| | | | |
| | | | | | 62. --64 | 2004. december 17. 13:53 |
| | | | | | | hát nálam ilyen probléma egyáltalán nincs. Semmi bajom a vérrel, szeretm az ízét is (és nem csak a sajátomét ismerem)
Freud bácsi tudta hogy kell: "a lethal dose of morphine"-t vett magához az angol olvasmányom szerint. Biztos tetszett neki.
Ez, hogy nem vagyok a toppon, nem igaz. Éppen az utolsó hajnalka-élményem után kezdtem igazán felfogni és a gyakorlatba átültetni az "ember küzdj és bízva bízzál"-t. Minden faszán ment, ami meg nem, azon megpróbáltam javítani és tudtam hogy sikerülni fog. "Aztán egy napon elromlott mindez" (RTL klub:]), szal egyszer csak elbaszódott a kedvem, de úgy rendesen. Gyűlöltem magam, hogy bármennyire szárnyal az elmém, a testem csak egy darab szar, ami nem képes követni.
Most perpill egész jól vagyok, de úgy hiszem, egy aranyos lányon kívül igazán senki nem tudja orvosolni a problémáimat; de ez már nem ennek a topiknak a témája. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen, ez a "holnap" sokszor gázos. Én most a hétvégével vagyok így. Mennyire relatív az idő! Amikor boldog az ember, mindig kevés egy hétvége a pörgéshez, most meg alig telnek az órák és az ember az alvást várja.
Jól ki van ez találva, nehéz kilépni az ExistenZ-ből. Nekem sem lenne kedvem szomorúvá tenni a hozzátartozóimat, barátaimat. Persze tudom, hogy valahol önzés sajnálni azt, aki elmegy, mert az ő döntése.
Nekem visszatartó tényező a fájdalom is. Jelenleg nem tudok olyan halálnemet elképzelni, ami ne fájna vagy ne kéne hozzá nagy bátorság. Talán akik tartanak a fiókban egy fegyvert, könnyebben megteszik, csak kihúzzák, felhúzzák, meghúzzák. Kinek van kedve gyógyszereket, magas helyeket keresgélni, pengékkel próbálkozni? Én rosszul leszek a vértől, már előre is. Ugye milyen groteszkül hangzik? Saját testünket elpusztítani ahhoz, hogy a tudatunk kiszakadjon ebből a világból. Szegény test, aki nem tehet semmiről, szolgál minket híven és ilyeneken törjük a fejünket.
Jól ki van ez találva. Ha lenne egy kulcsmondat, amit kimondva vége lenne az életnek, szerintem a bolygó nagy része állandóan meghalna-alakot változtatna.
|
| | | | |
| | | | | | 60. Bordee | 2004. december 17. 00:05 |
| | | | | | | --64: ejj úgy látom ezexrint te sem vagy éppen a toppon mostanában...
én most per pillanat jól vagyok, de ki tudja ez meddig tart és mikor száll el megint az agyam... az a baj, hogy olyankor az sem tart vissza h van anyám, apám, tesóm, barátaim... |
| | | | |
| | | | | | 59. --64 | 2004. december 16. 23:22 |
| | | | | | | | hálisten elmúlt. De azért annyira nem, hogy a holnappal legyen kedvem farkasszemet nézni. |
| | | | |
| | | | | | 58. --64 | 2004. december 16. 20:55 |
| | | | | | | az tart vissza, hogy van:
-egy anyám
-egy apám
-három barátom
akik nagyon sajnálnának. Ennyi. Most (mint már olya sokszor) kifejezetten gyönyörűségremre esik arra gondolni, hogy a koponyám széttörjem a szobám enyhén zöldes, tapétázott falán. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | bordee és ynul: húha! Valahogy azokon a pontokon is igazán értettem és átéreztem, hogy mit mondtok, ahol az nálam nem teljesen úgy... |
| | | | |
| | | | | | 56. ynul | 2004. december 14. 11:59 |
| | | | | | | to bordee: ez durva! elég sok dologba magamra ismertem. bár nekem nem konkrétan ebben az életben volt 100%-os boldogságom, hanem csak valami távoli emlék kísért örökké hogy egyszer voltam valahol ahol minden jó volt és én is jó voltam mindenkivel. ez hülyeségnek tűnhet meg elég elszállóssan is hangozhat másoknak de én tudom hogy nem az nem csak illúzió mert itt belül ezt "hótbiztosra" tudom.
és hogy ezzel most mit is kezdjek azt sajnos nem vágom. pedig biztos lehetne valahogy jóra használni. saját fejődésemre, de nekem nem megy... egyenlőre nem! |
| | | | |
| | | | | | 55. Bordee | 2004. december 14. 11:38 |
| | | | | | | badcat:
"jó lenne, ha képesek lennénk mindig attól boldogok lenni, ami éppen van, ami pont MOST a miénk.
akkor szeretni, amikor viszont szeretnek, akkor örülni a nyárnak, amirkor 40 fok van árnyékban, télen nem szidni a hideget, hanem elmenni korcsolyázni..."
én, szerintem, képes voltam erre. teljesen át tudtam élni a dolgot és beleadtam mindent maximálisan. már az elején tudtam h ez egyszer majd nagyon visszaüt, HA vége lesz, de úgy voltam vele h ha erre gondolok persze h ez fog bekövetkezni.
Éppen ezért 100%osan odatettem magam, minden más másodlagos volt. És boldog voltam, életemben először úgy éreztem, hogy igen, vannak kisebb problémáim más dolgok miatt, de megoldom őket, és boldog vagyok.
Sokszor scak mentem az utcán és nem gondolkoztam, nem figyeltem semmire, csak színtisztán azt éreztem, hogy boldog vagyok.
Én tudom, hogy megtettem minden, és pont ezért nem bírom elviselni h megváltozott a dolog.
Úgy érzem felesleges volt az egész, minden erőfeszítés, az h ottvoltam mindig 100%osan. Bele tettem mindenemet és mágsem működik... akkor mégis mire vagyok én jó?
"az egyik legfélelmetesebb dolog, amivel valaha találkoztam, az az volt, amikor kettesben maradtam a fájdalmammal."
én valahol szeretem az ilyet. ez biztos a reménytelenségem miatt van. érzem ahogy átjár a kibírhatatlan fájdalom a rengeteg gyönyörű emlék hatására, amik csak jönnek és jönnek, és meg tudnám állítani, de nem akarom, mert érzem h ezzel egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy könnyedén végezni tudjak magammal, ami enélkül nem menne, és csak tovább folytatódna a szenvedés.
"aztán gondolkodni kezdtem. ha képes vagyok mélyíteni a depressziómat, mesterségesen gerjeszteni, akkor képes kell hogy legyek az ellenkezőjére is."
képes vagyok rá, tudom. már csináltam. de (írtam már párszor) nem akarom. mikor csinálom akkor is csak azért h akkor per pillanat ne szálljon el az agyam és értelmesen tudjak gondolkodni, beszélni. de legtöbbször nincs erre szükségem és tudom h ha ilyet csinálok azt nem a hosszú távra gondolkodás miatt teszem, csak azért mer per pillanat vmiért ez kell.
tudnék én is újra az élet felé fordulni, tudom h akkor minden jobb lenne és megjavulna szép lassan. de nekem az nem kell. nem úgy kell. nem egy új boldogság kell, hanem AZ. az ami volt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem az van, hogy mindig úgy érzem, én mindent megtettem. Ez nem feltétlenül van így, de így érzem. És ez valahogy szorosan összekapcsolódik most bennem azzal, amit egy pszichó előadáson mondtak, hogy az embereknek van egy olyan rejtett modellje, hogy a világ igazságos. És ezért vagyunk csalódottak, amikor őgy érezzük, nem igazán tudjuk hibáztatni magunkat, mégis elromlott valami. Szóóval csalódott vagyok. Hiába a kognitív bizonyossáág, hogy a világ nem "igazságos" a népmesei értelemben. Talán valami transzcendentális-karmikus értelemben igen, de a hétköznapi tudat számára ez az "igazságosság" nem hozzáférhető, így marad a rejtett modell és a tapasztalás közötti diszharmónia, majd az ennek ellenére való féltudatos/nemtudatos makacs ragaszkodás a modellhez. Szinte már hittel... és ha van ez a hit, akkor az a szó legszorosabb értelmében megteremti, létrehozza istent... Tehát ha hiszek benne, lesz isten (vagy ennek bármely személyreszabott megfelelője).... ez gyönyörű.... lehet, hogy ez a kapcsoló... ha elhiszem, lesz... ez a kapcsoló elfordításának aktusa... _el_hiszem... _ha_ _el_hiszem.... befejezett igealak... csodálatos a magyar nyelv... bocsánat, asszem rácsavarodtam a képernyőre... mindegy, menjen... memento
üdv |
| | | | |
| | | | | | 53. badcat | 2004. december 9. 21:31 |
| | | | | | | a fájdalom sem biztos, hogy minden esetben önmagadhoz vezet.
kevés kivétellel akkor ismerjük fel, hogy mennyire fontos is volt valami, amikor véget ér. máskor meg hamis jelentősséggel ruházunk fel dolgokat, pont ugyanezért. ki érti ezt...
jó lenne, ha képesek lennénk mindig attól boldogok lenni, ami éppen van, ami pont MOST a miénk.
akkor szeretni, amikor viszont szeretnek, akkor örülni a nyárnak, amirkor 40 fok van árnyékban, télen nem szidni a hideget, hanem elmenni korcsolyázni...
ha van valami, vagy valaki, aki fontos, akkor értékeljük úgy, ahogy akkor tennénk, ha véget érne.
akkor szerintem könnyebb lenne elviselni a változást is, abban a tudatban, hogy amikor kellett, megtettünk mindent.
amikor úgy éreztem hogy minden értelmét vesztette, nélküle, fájt a hiánya is, de jobban fájt a bűntudat, amit minden haraggal eltöltött perc miatt éreztem.
az egyik legfélelmetesebb dolog, amivel valaha találkoztam, az az volt, amikor kettesben maradtam a fájdalmammal.
pontosabban kettesben a gondolataimmal, amik a fájdalmat generálták. ha hagytam őket elszabadulni, olyan mélyre sodortak, hogy úgy éreztem nemsokára megközelítem azt a határt, ahonnan már nincs visszaút. szándékosan feszítettem a húrt, amíg kishíján elpattant. furcsa módon örömet okozott az önmarcangolás, egy darabig. aztán gondolkodni kezdtem.
ha képes vagyok mélyíteni a depressziómat, mesterségesen gerjeszteni, akkor képes kell hogy legyek az ellenkezőjére is.
azóta bebizonyítottam magamnak, hogy így van. tudatosan kutatni kezdtem, hogy mitől érezhetném jobban magam, és ahogy megint az élet felé fordultam, az élet is újra felém fordult. a jó vonzza a jót.
a kiegyensúlyozott ember sugárzik, mint csernobil, a világ meg visszatükrözi ezt. ahogy azt is, ha negatív vagy. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ma halálfélelmem volt. Érdekes volt, mert régóta nem éreztem ilyet, régóta nem féltem, ha a halálra gondoltam.
Változtasd meg a gondolataidat... Tapasztalatom jelenleg az, hogy meg lehet őket. Tényleg meg. Azt is, hogy hogyan viselkedem, hogyan viszonyulok, merre irányulok, stb. A fájdalom, a reménytelen reménykedés, az égre kiáltott miért azonban akkor is megmarad... és pont addig tart, ameddig tartania kell... és igen, szerintem is pont ettől emberi. Amikor ennyire nem értem, amikor ennyire emészthetetlen, no valahol pont akkor értem meg, vagy inkább érzem meg, hogy mi van. Akkor az érzelmek mélysége olyan mély perspektívába helyez mindent, hogy bár minél előbb múlttá akarnám tenni, valahogy örömmel és mélységes alázattal tölt el saját esendőségkomplexumom, és talán az is, hogy fájdalmamban vagyok a legtökéletesebben önmagam, és ezáltal a legtökéletesebben semmi...
ésatöbbi |
| | | | |
| | | | | | 51. Bordee | 2004. december 8. 22:57 |
| | | | | | | hát...
nem is tudom miért kezdtem el ide írni... nem sok értelmét láttam, csak láttam h ide vágó topic, gondoltam írkálom, ami van szt enny...
de amiket most írtatok... hát komolyan sokat segít, köszönöm...
főleg Biga-nak a legutóbbiakért, de a többieknek is...
köszönöm. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "ragaszkodok ahhoz az állapothoz, aminek most vége lett és nem akarok megint elkezdeni küzdeni egy hasonlóért, mert akkor ezzel beismerném h a mostaninak már annyi, és soha nem jön vissza,..."
Szerintem:
- ne küzdj
- ha olyanhoz ragaszkodsz, ami elmúlt, az élettel szállsz szembe, ami értelmetlen
-vannak olyan dolgok is, melyek sohasem jönnek vissza, ez adja az értéküket
Ha szeretnéd, hogy egy régi állapot helyreálljon, egy régi kapcsolat előkerüljön, a legrosszabb, amit tehetsz, hogy ragaszkodsz a gondolatához. Ha elengednéd, ha nem határozná meg a boldogságodat, akkor még lenne is esélyed, hogy újra megkaphasd.
Ha vágysz rá - nem kapod meg, mert te magad teremted meg a vágyakozás kimondásával a hiányt, ami a fájdalmadat okozza.
Vedd észre, hogy te mindig önmagad maradsz, mindig tudsz újat, reményt és örömet találni, akkor is, ha egyedül vagy.
Neked nem biztos, hogy az a célod, hogy előző tapasztalatok másolatait hozd létre a jövődben, ne keress "hasonlót", mert ha összehasonlítgatsz, csak csalódni fogsz.
Természetesen a fentiek saját magamnak is szólnak :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Néha van az, hogy a halálvágyat csak egy jó nagy adag biciklizés tarthatja vissza. :-)
Bordee: az élet változás, te is változol. Az emlékeid megmaradnak, őrizd meg őket, de jobb, ha nem válnak a világoddá. Te is tudod ezt, valahol tudod, hogy új kalandoktól és élményektől fosztanád meg magad. De az is segít, hogy kiírod ezt, és hidd el, sokan osztozunk, osztoztunk és valószínűleg osztozni is fogunk a helyzetedben...
A "nem tudok/nem akarok" kettősből az utóbbi az igaz. Ha majd akarsz továbblépni, tudni is fogod, hogyan. |
| | | | |
| | | | | | 48. badcat | 2004. december 7. 23:10 |
| | | | | | | ez azért van így, mert amikor elvesztünk valakit/valamit, vagy véget ér valami, ami jó volt, az emléke az egyetlen, ami megmarad. igyekszünk életben tartani minél tovább, hogy megőrizzünk valamit abból, ami fontos volt és már a múlté. ezért maga a felejtés is fájdalmasnak tűnik, mert veszni látszik az is, ami még megmaradt.
valójában viszont csak addig fáj a felejtés gondolata, amíg be nem következik. az már a megkönnyebbülés fázisa.
amíg amúltat vágyod vissza, addig nem lehetsz boldog, mert a múlt ugyebár attól múlt, hogy nem jön vissza. de bármit is gondolsz most, fogsz még előre nézni.
jól tud esni az önmarcangolás, néha szándékosan nyújtjuk a nehéz időszakot, és nyújtanánk a végtelenségig, ha az életösztön bele nem pofázna. talán azért csináljuk, mert minél hosszabb a szenvedés, a végén annál nagyobb lesz a katarzis.
|
| | | | |
| | | | | | 47. Bordee | 2004. december 7. 17:08 |
| | | | | | | "Az ember türelmetlenül keresi a jót, a boldog éveket. De nem veszi észre, hogy azok boldogságát éppen az előtte lévő rossz adta meg. Amikor úgy érezted, megmenekültél a pokolból és minden értelmet nyert."
ez pontosan így van...
csak most éppen olyan helyzetben vagyok, hogy eddig csak rossz volt, aztán történt valami és minden jó lett, lett értelme az egésznek, mindennek amit csináltam volt értelme, mert tudtam, hogy miért csinálom. És (és ez talán a baj is egyben) pont attól volt ez ilyen jó, mert tudtam, milyen volt az életem előtte...
És most megint visszaestem u.oda...
"Most újat kell találni, illetve majd az megtalál."
"változtasd meg a gondolataid, és megváltozik a világ is."
Tudom, hogy sokminden van még előttem, és biztos megint lehetne ilyen, de ragaszkodok ahhoz az állapothoz, aminek most vége lett és nem akarok megint elkezdeni küzdeni egy hasonlóért, mert akkor ezzel beismerném h a mostaninak már annyi, és soha nem jön vissza,...
"szerintem nyugodtan merd bevallani magadnak, hogy egyszer túlleszel ezen is, bármennyire ragaszkodsz is a fájdalmadhoz."
... de pontosan ez az amit tudok/nem akarok megtenni... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez nagyon érdekes, amit írsz Cell. Én is érzem sokszor, hogy valójában egy önsajnálat, egy csalódás, egy reménytelen szerelem érzése milyen összetett és valójában szép. Valamiért az embernek szüksége is van ilyen érzelmekre, ha nem lenne, nem menekülne ilyen gyakran beléjük.
Pl. rettenetes dolog egy háború, de alatta olyan komplex érzésformákat lehet megtapasztalni, amit máskor nem, globális bajtársiasság, kegyelem, segíteni vágyás, életmentés. Egy kegyetlen környezetben ritka érzések születnek.
Csak arra kell rájönni, hogyan lehet éberen és tudatosan megélni ezeket, és hogyan lehet önmagunkba integrálni, hogy megélésükre többé ne legyen szükség. |
| | | | |
| | | | | | 45. cellux | 2004. december 7. 09:54 |
| | | | | | | a margóra: mostanában volt egy olyan intuícióm, hogy az ilyenfajta szenvedés (kínzó üresség) valójában gyönyörteljesség, csak én nem vagyok elég nyitott, megijedek a mélységtől, amikor jön, nem merek vele szembenézni és ezért alakul át a gyönyör az ellenállásomnak feszülve mély fájdalommá.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bordee: Mondjuk nekem is szokott lenni olyan érzésem, hogy a létezés fárasztó és inkább fájdalmas, mint élvezetes. Hogy sokkal jobb lenne csak aludni, vagy egyszerűen nem létezni.
Érdekes, hogy nekem is eszmbe jutott, amit Badcat mondott, amikor elképzeltem, hogyan végzek magammal. Valahogy biztos voltam benne, hogy ha megtenném, utolsó gondolatom az lenne, hogy ez hülyeség volt. Olyan, mintha kihagynál egy pályát a játékból. Persze a játékos hasonlatokkal baj van, mert a játék nem fáj. Nehéz színészként látni magunkat, amikor éppen kínlódunk valami miatt, vagy egyszerűen csak a nagy semmit érezzük az életünkkel kapcsolatban.
De a világ éppen úgy van elrendezve, hogy sohasem lehetsz biztos abban, van-e az életednek valami értelme. Hogy van-e valamilyen szereped, amit itt meg kell tapasztalnod. Ez a bizonytalanság adja a kételyt, de a reményt is.
Az ember türelmetlenül keresi a jót, a boldog éveket. De nem veszi észre, hogy azok boldogságát éppen az előtte lévő rossz adta meg. Amikor úgy érezted, megmenekültél a pokolból és minden értelmet nyert.
De az életben mindennek annyi értelme van, amennyit adsz neki.
Most újat kell találni, illetve majd az megtalál.
Tudom, az ember sokszor azt kérdezi, "És ha nem?" A gondolatainknak nagy szerepe van az életben, csak ahogy Cellux írta, tehetetlenség van, lassan lép működésbe a teremtés. Ilyenkor nem sok mindent tehetsz, változtasd meg a gondolataid, és megváltozik a világ is.
Minél többet vártál rá, annyival értékesebb lesz és lesz mit eltáncolnod majd a halál előtt, ha ő jön el érted :-)
|
| | | | |
| | | | | | 43. badcat | 2004. december 6. 22:25 |
| | | | | | | lehet hogy hasonló cipőben jársz, mint én, amikor kb. ugyanígy gondolkodtam. aztán győzőtt a józanabbik eszem.
nem kellene elfeledkezni arról, hogy voltál már boldogabb, tehát lehetséges hogy boldogabb légy. miért vagy benne biztos, hogy többé soha??
te most csak azt hiszed, hogy már nem akarod élvezni az életet.
most fáj valami, nagyon, talán annyira, hogy lemondanál minden szépről és jóról, ha tudnád hogy megszabadulhatsz tőle. nehéz ilyenkor előre gondolkodni, de javaslom hogy próbáld meg. először valószínűleg csak odáig fog vezetni, hogy elképzelsz valamit, ami jó lenne, aztán ráeszmélsz, hogy de nincs úgy!!
egy pár nekifutás után viszont a fejedbe befészkeli magát a gondolat, hogy nem lesz mindig így. feltéve, ha szembeszállsz az elkeseredettségeddel és tudatosítod magadban, hogy bármennyire szeretnél is, ebbe sem fogsz belehalni. egyébként nincs is más választásod, mint elismerni ezt, majd meglátod.
nem csak a test, a lélek is rendelkezik életösztönnel és nem fogja hagyni hogy ostoba legyél. és ez nem gyengeség, hanem erő.
az életed meg attól válik élvezhetővé, hogy megtöltöd tartalommal.
tudom, tudom, semmi nem ér semmit, nélküle... persze, most még. szerintem nyugodtan merd bevallani magadnak, hogy egyszer túlleszel ezen is, bármennyire ragaszkodsz is a fájdalmadhoz.
a szar állapotokat átmenetinek kell tekinteni. főleg fiatalon.
|
| | | | |
| | | | | | 42. Bordee | 2004. december 6. 17:41 |
| | | | | | | "az élet alapvetően szép. csodálatos jelenség. hogy ki hogyan éli meg, az a hozzáálláson is múlik. persze nem csak azon, de rontani és javítani is lehet a helyzeten. azt látod, amit látni akarsz."
és ha én nem akarom szépnek látni? ha történt egy változás ez életemben, ami után én már nem akarok felállni és újrakezdeni?
nem őrültem meg, az eszemmel tudom, h hülyeség eldobni az életet, sok még a lehetőség, fiatal vagyok stb...
de ha én ezt mind nem akarom?
eddig nem volt kiért csinálnom, aztán lett és most megint nincs...
magamért? furcsa, de az engem nem motivál eléggé...
másokért? egy valakiért csinálnám, de nem lehet, másért meg nem akarom...
mi fog visszatartani? nem tudom... talán az, hogy még ehhez se tudok elég elszánt lenni, ugyanúgy mint minden máshoz sem... |
| | | | |
| | | | | | 40. badcat | 2004. december 5. 15:48 |
| | | | | | | ja, olvasás közben jutott eszembe, azt hiszem Nomad szavai kapcsán (kés a szívbe, vagy ilyesmi), hogy ma hajnalban álmomban szabályosan, szertartásosan harakirit követtem el. emlékszem a fém érintésére, a fájdalomra, de a legdurvább, hogy kristálytisztán éreztem a kétségbeesett élni akarást abban a pillanatban, amikor felfogtam, mit is tettem.
hogy ébren mi tartott vissza, hát, azt hiszem nagyjából minden.
ha véget vetettem volna az életemnek, talán megszűnt volna a fájdalom, de vele még annyi más is. és emlékeztem, hogy igenis szeretek élni, csak most azt hiszem hogy nem. nem süllyedtem bele az önsajnálatba, hanem úgy döntöttem végigkínlódom a nehéz időszakot és utána jobb lesz majd. kihívásnak tekintettem a túlélést, mint minden mást is, mióta az eszemet tudom.
hogy jónak mondhassuk az életünket, azért tenni is kell, nem is keveset. akarni kell először is.
minden ember egy tükör. az élet maga adott, hogy mi jön ki a két dolog találkozásából, tehát mi tükröződik vissza, az nagyon erősen függ a tükröző felülettől. görbe tükör ugyebár torzít.
lehet viszont csiszolni rajta |
| | | | |
| | | | | | 39. badcat | 2004. december 5. 15:31 |
| | | | | | | végigolvastam a topicot. eleinte minden hozzászólásra reagálni akartam, személyre szólóan, de a végére annyira sok lett, hogy nem tudok.
csak egy pár kérdés maradt: miért van ennyi megkeseredett ember?
miért nem láthatja bárki egyszerűen szépnek az életet? tényleg ilyen fontos kérdés a halál itt és most? nem az életre kellene inkább koncentrálni?
"csak az elviselhetetlen, hogy semmi sem elviselhetetlen"
halálvágy?? pfff...
volt, mert elvesztettem akit szeretek. úgy éreztem nem bírom ki a fájdalmat, szerettem volna egy ponttá zsugorodni és eltűnni. most kifejezetten szégyenlem magam miatta.
az élet alapvetően szép. csodálatos jelenség. hogy ki hogyan éli meg, az a hozzáálláson is múlik. persze nem csak azon, de rontani és javítani is lehet a helyzeten. azt látod, amit látni akarsz. |
| | | | |
| | | | | | 37. Bordee | 2004. november 30. 15:51 |
| | | | | | | Nem szoktam ilyen témákat olvasgani, mert alapvetően távol áll tőlem a dolog. Szeretem az életet, az életemet, és nem szokásom a halálra gondolni, bármilyen nehézségeim támadnak is.
Először is egy kis elkalandozás saját dolgaimtól:
Olvastam itt h többen írtátok, h mindig gondoljuk a szeretteinkre, az segít.
Nemrég meghalt nagyapám. Apám elmondta, mi baja, hogy kb 1 hónapja van, hogy lehetne rajta segíteni műtéttel, amivel x idővel meg lehetne hosszabbítani az életét, de nagyapám nem egyezett bele. Először a fent említett dolog jutott eszembe, és haragudtam rá (ez ilyen elkeseredett-tehetetlen-harag volt) hogy miért nem gondol ránk is, mikor eldönti, hogy meg akar halni, hogy ez milyen önzőség stb...
Aztán nemsokkal a halála előtt szépen lassan megértettem Őt...
Elérkezett egy olyan ponthoz az életében, hogy eddig volt egy csodálatos, munkával telt élete, van gyereke, vannak unokái, most válaszhat:
Eltölt közöttük még x időt úgy, hogy nemhogy dolgozni nem tud már, de mozogni is alig, és bár velük lehet és vele lehetnek a szerettei, de már nem azt az életerős, vidám ember látják majd aki volt, és aki meg szeretne maradni az emlékezetükben.
Vagy elmegy most úgy, hogy látja maga mögött az életét, tudja, hogy jó volt, elégedett vele, és a szerettei is úgy emlékeznek majd rá, ahogy szeretné. És Ő az utóbbit választotta...
Ez inkább a "mi nem tartott vissza a haláltól" téma, de vmennyire ide vág, gondoltam leírom. Nem fűzök hozzá semmi tanulságot... |
| | | | |
| | | | | | 36. Nomad | 2004. november 30. 13:07 |
| | | | | | | Szerintem meg egyáltalán nem. Az még lehet, hogy nem jól nevezik a dolgot, mivel a halál az csak a folytonosság vége, nincs benne semmi önmagában félelmetes, avagy fájdalmas, de ha hozzá társul olyan gondolat, hogy mivel tudom, hogy itt a vége - miket hagytam ki az életemből amit már nem csinálhatok, milyen hibákat követtem el, amiket nem tettem/próbáltam jóvá tenni, és mik azok a dolgok (emberek, tárgyak) amiket itt kell hagynom (örökre), akkor már kicsit szarabb lesz a legtöbb embernek.
Szóval lehet nyugodtan gondolni arra, hogy hiszen mindenkit elér a halál, minek szarakodjak még egy ilyen parával is, de nem biztos, hogy olyan tiszta valaki szíve, hogy mindegy mikor jönne érte a kaszás.
Pl. most rögtön. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem ez valami urban legend, hogy az emberek félnek a haláltól. Sok emberrel beszélgettem már a halálról, de egyet sem találtam, aki félt volna tőle. A legtöbb inkább kívánta. Az emberek inkább a meghalástól félnek. Mert nem mindegy, hogy egy évig szenvedsz a ráktól, halálra kínoznak, vagy ágyban, álom közben halsz meg. |
| | | | |
| | | | | | 32. cica | 2004. november 18. 15:25 |
| | | | | | | "Ez is mekkora! Viszont úgy érzem, én állandóan olyan dolgokat "teszek fel", ami nincs kikristályosodva... "
Azt hiszem ezzel én is így vagyok. Ha viszont valaki sok ilyet olvas előbb utóbb biztos rájön, ő az, akinek itt még kristályosítania kell magában a dolgokat. Persze lehet csak magyarázkodom és mentegetem magam. Mindenesetre nekem a fórum inkább szórakozás, mint megalapozott nézeteim átadása másoknak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez is mekkora! Viszont úgy érzem, én állandóan olyan dolgokat "teszek fel", ami nincs kikristályosodva... Lehet, hogy sohasem leszünk teljesen kikristályosodva, hiszen akkor megfagynánk...
Napóleon bölcsessége jelent meg az imént a generátorban, hogy a tökéletességre törekvés a legszörnyűbb betegség, ami az emberi elmét megtámadhatja...
Viszont tán ez a betegség tart minket életben :-) |
| | | | |
| | | | | | 29. cellux | 2004. november 11. 16:54 |
| | | | | | | "a felismert gondolatnál, és az elszálló szónál is sokkal nagyobb, hogy az interneten bárki elolvashatja. Olyan, mintha egy hógolyót kitennék a napra. Előbb-utóbb el fog olvadni."
hú ez mekkora.
hozzátenném, hogy ha azelőtt mondasz ki valamit (a neten, publikus helyen, ahol sokan olvashatják), mielőtt kikristályosodott volna, akkor a többi tudatban való felszívódás valamiképpen elveszi az idea erejét és nehezebbé teszi a kristályosodást. idő előtti születés vagy ilyesmi.
|
| | | | |
| | | | | | 28. Nomad | 2004. november 11. 16:21 |
| | | | | | | badtRIP: Én is ilyesmivel próbálkozom, csak amikor volt a nagy átalakulásom, utána nem is tekintettem folyamatnak az életemet, sokkal inkább pillanatfüzérnek, vagy élményhalomnak - bárminek, csak nem az "előző" életem folytatásának. Aztán mostanában kezdem összekapcsolni egésszé, de most megint szembe kell nézni a régi dolgokkal, hogy szabadon tudjak emlékezni. Az a fura, hogy az életemre való visszaemlékezés nem egy lineáris folyamat, amiben egyre messzebbre megyünk vissza, inkább mintha egy mozaik darabkái véletlenszerű helyeken felvillannának, persze a véletlenszerűség is csak a tudatlanságomból fakad.
Biga: végre megértjük egymást, szerintem sem bűnhődésről van szó, hiszen szerintem nem létezik bűn, csak tudatállapotok. És nem csak vágy láncolat, hanem ellenszenv (harag, gyűlölet stb), és tudatlanság láncolat is. Én sem valami felettünk álló ítéletnek tartom, hanem egyszerűen a világ természetének. Szóval ha valaki kiugrik az ablakon, akkor a föld nem büntetésből fogja magához csapni a gravitációval, hanem mert ez a következménye, hogy kiugrott az ablakon. Ugyanígy ha valaki hazudik, agresszív, ostoba stb. lesz ennek megfelelő következménye.
Az egó pedig egy olyan dolog, ami persze, hogy kell egy ideig, de nekem volt szerencsém megpillantani az ezen túli állapotot, és mivel az sokkal örömtelibb, felismertem, hogy az egó meghaladása lenne a cél. Végülis olyan mint a pelenka. Egy ideig hasznos, aztán hasznos róla leszokni, bár felőlem mindenki addig gubózódik benne amíg kedve tartja.
Egyébként baromi jó dolog leírni ezeket a dolgokat, mármint, hogy milyen hülyeségeket gondoltam régen mert ez olyan mint a megtisztulás, de a felismert gondolatnál, és az elszálló szónál is sokkal nagyobb, hogy az interneten bárki elolvashatja. Olyan, mintha egy hógolyót kitennék a napra. Előbb-utóbb el fog olvadni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Megfigyeltem, hogy a magát szelleminek tartó többség egyfajta lenézéssel tekint az egóra. Egó nélkül nincs ember, a probléma nem az egó létével, hanem a szerepével van, nem mindegy, hogy ki irányít.
Fejlődés szempontjából mellesleg jobb egy feltűnő, erős, agresszív egó, mert aki lassan tudatossá válik, hamarabb észreveszi és helyreteszi.
A gyenge, ravasz, sírós kis egók a veszélyesek :-) Amilyen nekem is van :-)
Szerintem a halálvággyal semmi probléma, ha nem menekülésről szól. Az egó valójában nem akar meghalni, hiszen az egyik olyan alkatrészünk, ami halálkor megsemmisül, miért akarná saját pusztulását? Ő csak menekülni akar, ha a menkülés-vágy eltűnik, marad az örök kíváncsiság - ami szerintem természetes. |
| | | | |
| | | | | | 26. badtRIP | 2004. november 11. 15:13 |
| | | | | | | szeritnem halalvagya csak addig lehet az embernek amig ragaszkodik az egojahoz. bennem ezt a ragaszkodast pont a pszichedelikumok szuntettek meg. hiszen ha az ember mint kulso szemlelo tekint magara, akkor barmi is tortenjen ezzel a testel, az teljesen kozombos a tudat szamara. amikor az ember ebben az allapotban van, es bizonyos dolgokkal elotudja hozni a mult beli emlekeit az olyan mintha megegyszer atelne azokat. es ami a legerdekesebb, meg a legroszabb dolgokra is nyugalommal tekintek vissza, es mindig az az erzesem hogy erdemes volt atelni a dolgokat. ilyen multba utazassal mar rengetegszer probalkoztam, es megprobaltam visszamenni a szuletesem pillanataig. sikerult visszaemlekeznem olyan korai idoszakra, amikor meg a vilagot magam korul egyaltalan nem ertettem. talan par hetes, vagy honapos lehettem amikor meg csak fekudtem a kisagyban es csak figyeltem a korulottem torteno dolgokat. szoval az egyik legkorabbi erzes amit sikerult visszaideznem az az volt, hogy en magam vagyok valami. most lenyegtelen hogy mi, talan egy tudat, vagy lelek. es ez a valami mikor megszulettem, felvette ezt a testet, mint valami ruhat, hogy valamit csinaljon. az erzes lenyege az volt, hogy az elet csak egy szerep, amiben barmit megtehetek, hogy eljussak egy bizonyos erzeshez, amiert vegulis ugy dontottem, hogy megszuletek. egy vegtelenul valtozatos vilag, amiben az ember azt csinal amihez kedve van. de kesobb jott valami ami rendszerbe fogta gondolataimat, szabalyokat es korlatokat alitott elem, mig vegul teljesen elfelejtettem ezt az erzest, nem hogy ez az erzes iranyitana a gondolataimat. azt hiszem a korulottem levo emberek tettek ezt, elvalasztottak a lelkemet a testemtol, es az o eletfelfogasukbol letre jott az egom. ami mivel nem en vagyok folyton ketelyek kozott van, es masok elmebeteg gondolataibol tartja fent magat, ami aztan a kulombozo erzesek hullamvasutaba ultet, es mar nem valaszthatom meg hogy mit keresek. csak maguktol jonnek az erzesek, a szeretet, gyulolet, onsajnalat, depresszio, ongyilkossag... es ha nem lennenek pszichedelikomok, akkor talan csak halalom pillanataban jottem volna ra, hogy az egesznek nem volt semmi ertelme.
persze az nem jelenti azt hogy mostmar ugy gondolom, hogy dejo hogy elek. volt egy enem ami azt mondta, hogy a vilag az maga a paradicsom, csak ki kell menni a termeszetbe es ott maradni. meg volt egy masik enem is amelyik elkeseredett azon hogy emberek millioit olyan dolgok iranyitjak amik szart sem ernek es soha nem foglyak eszre venni hogy mennyire felesleges amit csinalnak. akkor azt hittem az a helyes ut, hogy baszok az emberekre es nem foglalkozok veluk. de most mar tudom, hogy ez sem jarhato ut, mert ezzel is korlatozom magam. es abba a vegtelen szabadsagba amit akkor ereztem nem fer bele egy fal, amit az emberek es magam koze allitok. annyit tudok csak, hogy az emberekhez ugy kene viszonyulnom mint az allatokhoz,(az allatokat szeretem) de az emberek mar nem tisztak mint az allatok, csak az egojuk babjai. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad: szerintem a karma messze több egyszerű akció-reakció, ok-okozat törvénynél. Szerintem nem létezik olyan, hogy valamiért meg kell bűnhődnöd. Nincs adósság, amit vissza kell fizetni. Egyszerűen vannak dolgok, amiknek a megtapasztalása mellett döntöttél, melyek vágya egy előző megtapasztalásból fakad. A karma inkább csak egy vágy-láncolat, jobbnak lenni, növekedni, de semmire sem kötelez. Ha valamiért most úgy érzed, megfizetsz, az csupán a te döntésed. Ha valaki a karmát önmagán kívül álló hatalomként vagy törvényként szemléli, önmagát téveszti meg.
Szélsőséges példa, aki egy gyilkos élete után a következőben egy áldozatét tapasztalja meg, nem egy törvény súlya alatt szenved, hanem saját tudatalatti döntéseként éli meg a másik oldalt, hogy teljesebb lehessen. De szerintem ez nem szükségszerű - nem a szenvedés, a fizetség a lényeg valamiféle kozmikus pénzárba, hanem a felismerés. Van, aki csak egy balesetben vagy betegségben tudja megtapasztalni a másik oldalt, valakinek elég egy meditáció és egy fényes pillanat. A tudatosság mértékén múlik. |
| | | | |
| | | | | | 24. cellux | 2004. november 11. 14:10 |
| | | | | | | hát, Nomad, ezzel a dologgal most nagyon közel kerültél a szívemhez.
én ugyan nem éltem meg ezt ennyire szélsőséges formában (elmenni az idegenlégióba), és a fizikai kondícióm se volt soha túl alkalmas arra, hogy zúzzak, de amit itt leírtál, azzal elég mélyen együtt tudok érezni.
viszont azoknak a vizsgálódásoknak az alapján, amit eddig folytattam e témában, arra jutottam, hogy ez a hozzáállásod egyáltalán nem volt hülyeség. a gond ott volt, hogy nem tudtál túllépni a gyűlöleten. csak az utolsó előtti lépésig jutottál be, ahol már annyira élessé válnak a dolgok (vadzsra-zúzda), hogy egyetlen feszülő ideggóc az ember, aki valamiképpen ki akarja engedni ezt. nekem itt jön be a képbe az, amit általában Gonosznak vagy Sátánnak szoktak nevezni, ebben a túlhajtott szenvedés okozta gyilkolni akarásban.
én amúgy azt gondolom, hogy ez ma nagyon sok embernek (talán mindenkinek) megvan a lelkében, csak a legtöbben nem jutnak elég mélyre magukban, hogy tapasztalják, vagy ha mégis, annyira megijednek a lehetőségtől, hogy ez bennük lehet, hogy minden eszközzel megpróbálják megtagadni, eltussolni, vagy kivetíteni másokra.
viszont amikor megvan rá a lehetőség, ez a borzalom előjön és válogatás nélkül gyilkolni kezd. szerintem ez a kiélés rejlik minden háború mögött.
tovább megyek: szerintem a háborúknak az az oka, hogy az emberi faj ezt a belső pszichés feszültséget idáig nem volt képes más úton kiélni. próbálkoztak mindenfélével, de semmi se jött be, a feszültség maradt. és ezért időről-időre szükség volt valamiféle tudattisztulásra, és ez a háború, ahol átszakadnak a gátak, kiömlik az üvöltő őrület, és a vérfürdő utáni csendben lehet kezdeni a következő ciklust.
szerintem az eddigi emberi történelem egy kísérlet, ami azt célozza, hogy találjunk egy módszert ennek a feszültségnek a valódi átalakítására. ugyanez a cél az egyéni ember életében is előkerül persze (mikrokozmosz = makrokozmosz).
a vadzsragurukat azért emlegetem ezzel kapcsolatban olyan sűrűn, mert meggyőződésem, hogy amikor a vadzsrajána a három méreg átalakításáról beszél, akkor pont ennek az emberiség lelke mélyén feszülő indulatnak (eredendő bűn?) a megváltásáról beszélnek.
ragadd meg tudatoddal a gyűlölet gyökerét, és az kezeid között át fog alakulni a minden szenvedést szétoszlató sugárzó bölcsességgé.
mindenesetre nem árt tudatosítani a veszélyeket: ez az út olyan rendíthetetlenséget követel meg, ami csak keveseknek jut osztályrészül. viszont az, amit végül nyerhetünk, minden elképzelést felülmúl: képesek leszünk a negativitás energiájából táplálkozni. és ha kilőttük a negativitást, akkor nincs semmi, ami visszatartson a teljességhez vezető úton.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bocs, tömném, ha lenne. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | karma=ok-okzat=akció-reakció
Szerintem ez mindenki számára belátható, nem nagy ördöngőség. Kereszténységben ugyanígy megvan leszámítva a reinkarnációt (rosszat csinálsz pokolra jutsz). Számomre ez csak egy kedves kifejezés, semmiféle vallási nézet vagy kitaláció, pusztán tény.
A meghalásról meg csak annyit, hogy ha meg kell halnom akkor úgy is meg fogok halni. Ezt nem én fogom eldönteni, legalábbis én így érzem. Amúgy meg szívesebben tömöm tele magam pszichedelikumokkal, minthogy kiugorjak az ablakon. Dehát kinek mi... |
| | | | |
| | | | | | 21. Nomad | 2004. november 11. 10:46 |
| | | | | | | | Biga: ez tévedés. Én a karmát úgy értem ahogy van, tehát cselekedetnek. Mivel a világban ok és okozat szerint működnek a dolgok, a karmát nem a buddhisták "találták ki", hanem leírták a jelenséget. Ha nem hiszed, hogy valamilyen dolognak valamilyen okai vannak, és valamilyen következményei, amik mind megállapíthatóak, akkor végül is felesleges beszélni, mert a világ csakis egy kaotikus és leírhatatlan sodródás. De mivel számtalanszor tapasztaltam a karmát működés közben (rájöttem, hogy egy történésnek milyen múlt béli okai voltak, illetve sokkal inkább milyen döntéseim eredményeként történt ez most így), ezért ez igazából nem kérdés. Abban teljesen igazad van, hogy én vagyok a boldogságom útjában lévő legnagyobb akadály, de pont ezt kell ledolgoznom. Mivel sok sarat dobáltam fel a levegőbe, hosszú ideig, el fog tartani, mire mind leesik. Egy csomó ember azért nem látja be a karmát, mert nem érti, hogy van reinkarnáció, szóval nem lehet a tetteink elől elmenekülni, ha egyszer eldobtál egy féltéglát, az valamikor biztosan fejen fog találni. Az egyetlen ellenszere, ha tisztulásba kezdesz, és tudatosan előrehozod, amikot visszaesnek rád a dolgok. A világ egy rekurzív algoritmus alapján épül fel: most = múlt + változás. És mivel mindenkinek szándéka, késztetése van, ezért folyamatosan változtat is. De az egyenletből nem lehet elsuvasztani azokat a részeket, amit nem szeretnénk, ha egyszer már beleírtuk mindenképpen a világ része, ami addig visszhangzik, amíg viszonyulunk(jó - rossz - semleges) hozzá, hiszen ebből kapja az energiát. |
| | | | |
| | | | | | 20. Talamon | 2004. november 10. 19:07 |
| | | | | | | a karma az éles kerék-fegyver, mely mese nélkül visszatér, ha nem jót cselekszel - nincs jó, nincs rossz - de az ártás(magadnak, másnak- ugynaz) pl axiomatikusan rossz
apró öntudatszikraként könnyű ragaszkodni - én, a világ - duális létélmény - sodródás a karmában, az ok-okozati tisztítógépben-
emberi testben számtalan lehetőség van ezt gyakorolni -
van aki még a ragaszkodást gyakorolja, van aki az elszakadást -
sőt, van aki az absztrakt szabadságot
a karma, az, ahogy felépül az egód, s ahogy lebomlik - ha a test halála előtt, az kellemes, ha épp akkor, az durvább
úgy halj meg, hogy a szíved dobogjon tovább!
mindent beledobni a pillanatba - ez az igazi halál |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nomad, nem lehet, hogy ezzel a karma hülyeséggel okozod magadnak ezt az érzést? Nekem úgy tűnik, hited a karmikus fizetségben megnehezíti, hogy javuljon az életed. Ugyanis az égvilágon semmit sem tudsz az előző életedről, tehát a karmikus adósságod csak egy feltételezés. A buddhizmus szerintem majdnem hasonló károkat okozott a karma megteremtésével, mint a kereszténység az eredendő bűnnel. Olvass egy kis Oshot és Walschot, érdekes dolgokat mondanak a karmáról - nem azt, hogy nincs, hanem azt, hogy a legtöbben félreértik a jelentőségét. |
| | | | |
| | | | | | 18. Nomad | 2004. november 10. 15:33 |
| | | | | | | Cellux: naná :(
Sajnos fiatalabb koromban pontosan ilyen dolgok érdekeltek leginkább, úgy gondoltam, hogy én az élet esküdt ellensége vagyok. Semmi esetre sem érdekelt volna az ideológiájuk, mert a fajelmélet szerintem röhejesen primitív, de akkor úgy gondoltam magamra, mint szadista embergyűlölőre, és egy erőszakrendszer úgy vonzott, mint lepkét a gyertya. Akkor a legfőbb értéknek a hatalmat és az erőt tartottam, és azt gondoltam, azok az emberek a legmagasabbrendűek akik képesek minden könyörület nélkül ölni, mert ők felülemelkedtek az együttérzésen (ami gyengeség) és az életen (amit úgyis elveszítünk, tehát gyengeség és ostobaság értéknen tartani). Ráadásun szeretet nem is létezik, aki ilyent mond az csupán azért hazudik, hogy nekem fájdalmat okozzon, úgyhogy minden ilyen ember a megvetendő ellenségem, hiszen a szeretet azt feltételezi, hogy szükségünk van másokra. Akkor ezt a lehető legnagyobb gyengeségnek tartottam. Még az idegenlégióba is ki akartam menni, hogy ott minden emberséget kiöljenek végre belőlem, mert azt hittem ez a szenvedés forrása.
Sajnos ennek most kell megfizetnem az árát, de még mindíg jobb, mintha csak a halálom után derült volna ki mekkora hülye voltam... Az eddigi egyetlen előnye ennek a kitérőnek az erőszak világába csupán annyi volt, hogy tökéletesen megértem az összes gyilkost, szadistát, gyűlölködőt, szóval az agresszív embereket, és nem elítélem őket, hanem sajnálom, mert tudom honnan jönnek, és hová mennek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Helyesbítés: mégiscsak kétségbeesésből lett volna. Már, ha a kétségbeesés az jelenti, hogy kétségek merülnek fel bennem azzal kapcsolatban, hogy akarok-e tovább élni, viszont abban sem vagyok biztos, hogy meg akarok-e halni. Ezért most úgy vélem, a halálvágynak csak a szenvedés lehet az oka, az egyébirányú okfejtés (legalább is az enyém) csak arra jó, hogy coolabb, meg összhangabb az önképemmel. A legirónikusabb, hogy asszem sosem lennék képes megölni magam...
bt, aki vihar a lombikban |
| | | | |
| | | | | | 16. cellux | 2004. november 10. 13:58 |
| | | | | | | "... hogy örökre beleégjen a tetemem képe a lelkükbe"
figyu Nomad, érdekelne valami.
ha most 1936-ot írnánk, te Németországban élnél, és Hitler épp gyűjtené magának az "igazság-harcosokat", te el tudod képzelni, hogy ezzel a dühhel azonnal elmennél könyörtelen nácinak?
(a válasznál kéretik figyelembe venni, hogy 1936-ban még nem égett bele a kollektív emberi tudatba a Hitler képviselte "hatalom akarásának", mint lehetséges hozzáállásnak a kudarca.)
|
| | | | |
| | | | | | 15. Nomad | 2004. november 10. 11:42 |
| | | | | | | | Vagy inkább cseppet sem meglepő, hiszen nem az élettel van bajunk, hanem a szenvedéssel. Csak reméli lehet, hogy ha az életet elkerüljük, nem lesz szenvedés (de). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | tényleg megnyugtató gondolat.
még akkor is amikor az ilyen őrületes szenvedések után kellemes megkönnyebbülést érzel. Én viszont már nem lennék öngyilkos. vhogy hatalmas életvágyam lett, másra se vágyom csak élni. úgy érzem, amíg ilyen küzdelmes minden, addig nem szabad, majd megölöm magam, h minden rendben van és minden tök jó, persze kérdés, h akkor megteszem-e?de addig nem éri meg, nem jó dolog úgy befejezni az életet, h mindenféle szenvedések között vergődsz, inkább akkor amikor minden szép, jó, nyugodt. csak hát nem hiszem, h az ember olyan lenne, h akkor is meg akarna halni. érdekes. |
| | | | |
| | | | | | 13. ynul | 2004. november 10. 10:31 |
| | | | | | | nálam is hasonló a helyzet, nálam az öngyilkosság gondolata egy olyan "nyugtató" ami autómatikussan előjjön a legszarabb helyzetekbe amikor nem látok kiutat akkor arra gondolok hogy még bármikor megölhetem magam és ekkor olyan megmagyarázhatatlan nyugalom vagy őrület:) fog el és elkezdek felváltva sírni meg nevetni aztán másnap olyan könnyűnek érzem magam mint egy madár...
persze a halál is kiváncsívvá tesz de úgyis eljön egyszer akkor meg mindek?
persze ezt most így könnyű leírni de átélni nem annyir mert volt olyan már párszor hogy majdnem megtettem de eddig visszatartott vmi...
ki tudja talán szerencsére talán nem
majd meglátjuk:) |
| | | | |
| | | | | | 12. Nomad | 2004. november 10. 09:56 |
| | | | | | | Mostanában elkezdtem egy tisztító meditációt, és remélem ez segíteni fog. Például arra is rájöttem, hogy ha sok vétket halmoztam föl, akkor még ha most nem követek is el hibákat, a rossz dolgok akkor is még sokáig fognak visszaszállni rám. Viszont ha ettől haragot, vagy gyűlöletet érzek, csak még tovább tetézem, és még hosszabb és gyötrelmesebb lesz a tisztulás.
Szóval most esik a fekete eső.
Meg kell várni, hogy elmúljon, hátha akkor végre megláthatom a napot. Ezért kell leszoknom a halálvágyról.
Mindenkinek azt kivánom, hogy minnél örömtelibb legyen az életük ahelyett, hogy egy elkerülhetetlen dolgot akarnának feleslegesen előrehozni.
Karmapa Csenno |
| | | | |
| | | | | | 11. Nomad | 2004. november 10. 09:47 |
| | | | | | | Hát ez a legegyszerűbb, és a legtöbbször sajnos csak ez ad erőt, hogy tovább éljem ezt a büntetést. Mindenképp meg fogok halni, és szerencsére MINDEN NAP, ÓRA, PERC közelebbvisz hozzá, hogy végre elpusztuljak. Ha ebbe belegondolok, az meg szokott nyugtatni.
Egyébként a halálhoz, és öngyilkossághoz való viszonyom is eléggé sokat változott az idők folyamán. Először azért akartam magam megölni, hogy fájdalmat okozzak a szüleimnek. Szóval nekem pont az ellenkezője volt az igaz, mint amit írtatok, direkt azért akartam volna meghalni, hogy a szüleimnek úgy kelljen végigélni az életüket, hogy mekkora selejtek voltak már, és halálukig szenvedjenek tőle. Pont ezért minnél durvább módon akartam véget vetni az életemnek, hogy örökre beleégjen a tetemem képe a lelkükbe.
Aztán volt egy időszak, amikor egyszerűen magamért akartam meghalni. Mivel ezt tudtam, hogy komolyan gondolom, és nem figyelemfelhívás lenne, komolyan is vettem a késztetést, és úgy éltem, hogy na jó, akkor jövő héten megölöm magam. Akkor az a hét amelyik az utolsó lett volna, teljesen megszépült, és így sikerült mindíg kitolni a halált. Aztán egyszer egy számomra teljesen felfoghatatlanul bonyolult (emberi kpacsolatok), és általam becsületbeli ügynek tartott dolog miatt végleg elhatároztam, hogy meghalok. Bevettem egy adag patkánymérget, és utána, mikor más érezni kezdem a hatását, akartam felvágni az ereimet, majd ugrani egy hídról a folyóparti kövekre. Máig nem tudom, hogy milyen elképesztő mázlim volt, bár azt mindíg is tudtam, hogy rendkívül erősek a védelmezőim. Szóval semmi hatása nem volt a méregnek, úgyhogy szégyenszemre hazakullogtam, és elhatároztam, hogy másnap kés a szívbe, aztán vége. De ekkor a szüleim már látták, hogy nagy gáz van, és otthon maradtak velem beszélni, és végül nem lett belőle semmi. Az viszont, hogy bár elhatároztam, hogy végzek magammal, de mégsem tettem meg, akkora lelki megrázkódtatás volt, hogy évekre(életre?) meggyűlöltem magam, mert gyáva féreg voltam, és ezt a szar életet választottam. Utána még sok évig (az első füves ego-loss trippemig) folyamatosan arra gondoltam, hogy valamikor be kell bizonyítani magamnak, hogy az akaratom erősebb az életnél. Szerencsére jöttek a drogok, és végül rájöttem, hogy az öngyilkosságnak semmi értelme sincs, mivel nem változik tőle semmi. Persze mikor erre rájöttem, még jobban elkeseredtem, mert ekkor más semmi kiutat nem találtam, csak hogyha megőrülök. Aztán ennek is beláttam az ostobaságát, és most nincs semmim, csak a régi rossz érzelmek visszhangjai, amibe néha sikerül nem belekapaszkodni.
Még most is sokszor gondolok öngyilkosságra (bár ez nem igazán mint megoldás, hanem a kellemes és megnyugtató gondolat volta miatt), és még sokkal többször, hogy bárcsak minnél hamarabb meghalnék. Már elhatároztam, hogy erről le fogok szokni, de a legtöbbször úgy látom, hogy semmi esélyem erre. Mivel életem nagy részét - elejét önsajnálattal, közepét főképp gyűlölettel töltöttem, most pedig próbálok megszabadulni tőle - teljesen esélytelennek tartom, hogy egyszer normális emberi kapcsolataim legyenek. Így viszont csak egy kínlódás, vegetálás, örömtelen üresség az életem, és teljesen érthető vágyam az, hogy szeretném, ha minnél előbb elmúlna. Már nagyon belefáradtam az életbe, hihetetlenül jó lenne megpihenni végre, úgy érzem legalább 300 éves vagyok, és vagy öt háborút megtapasztaltam már, hozzám képest az emberek csecsemők, és semmit nem tudnak a világ sötét oldaláról (persze én meg a világosról nem tudok semmit). Egy ideig az is volt az ötletem, hogy minnél extrémebb dolgokat csináljak, hátha hamar kiégek, és talán fásultan sokkal könnyeb lenne ennek a szennynek az elviselése, de ez is hiú ábránd maradt, és csak a fájdalom nő mindennel. |
| | | | |
| | | | | | 10. --64 | 2004. november 9. 17:39 |
| | | | | | | természetesen az utolsó sort elírtam, az akart lenni hogy:
"De annyira NEM éget a vágy, hogy most rögtön megtegyem."
ez talán egy üzenet volt az "égiektől", hogy vigyázzak jobban magamra? :] |
| | | | |
| | | | | | 9. --64 | 2004. november 9. 17:36 |
| | | | | | | szerintem az embereket legtöbbször az tartja vissza, hogy nem akar a többi embernek fájdalmat okozni a halálával. Ha elgondolod, hogy hogyan reagálnának a szüleid/barátaid, ha benyitnának a szobádba, és elvágott erekkel, egy hatalmas vértócsa közepén fehér arccal fekszel, egyből józanabbul fogod látni a dolgokat, legalábbis nálam ez használt anno.
Sőt, ha jobban meggondoljuk, ilyen esetben az öngyilkosság önzőség, nem? (mármint olyan esetben, hogy még van minimum egy valaki, aki szeretetet érez irántad)
Engem továbbá visszatartott a kíváncsiság is (="annyi mindent nem próbáltam még ki"). Ez az érzés is elég erős tud lenni bizonyos szituációkban, legalábbis nálam.
Voltam már kíváncsi is a halálra (talán mindenki volt már egyszer, nem?), ez a hajni+n2o kombináció hatására volt. Elképzeltem, hogy biztos csinos vizuálok leszenk, meg minden. De annyira éget a vágy, hogy most rögtön megtegyem. :] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bard: én csak akkor vagyok babonás, ha az előrejelzés éppen egybevág borongós hangulatommal, és bólogathatok: lám, én már ezt régóta tudom! :-) (Pedig valójában csak egy kurva lusta, energiahiányos lény lehetek...)
Cell: kezdem megutálni a könyveket sajnos, most már nem merek ilyen könyveket venni. Amíg elolvasom, addig ok, de aztán valahogy ámításnak érzem az egészet. Hiszen amennyi könyvem itthon van, abból már a fél ország megvilágosodhatott volna :-) Bár ma nagy divat ez a mester nélküli tanítvány, nekem azt hiszem, mégiscsak egy ember hiányzik, aki jobbról-balról megpofozgat, ha muszáj :-) |
| | | | |
| | | | | | 7. Bard | 2004. november 9. 11:42 |
| | | | | | | Biga, nem vagy te egy kicsit babonás? :-)
Öngyilkosság. Csak arra kérnék mindenkit, hogy csinálja stílusosan és gondoljon a szeretteire közben. Akkor nem lehet baj. :-)
|
| | | | |
| | | | | | 6. cellux | 2004. november 9. 11:40 |
| | | | | | | amúgy ez a számmisztikus izé elég durva.
Biga, ha látsz egy könyvesboltban olyat, hogy Georg Kühlewind: A normálistól az egészségesig - A megbetegedett tudat felszabadításának útjai, akkor vedd magadhoz, aztán próbáld elolvasni. hátha bejön.
a könyv rövid kivonata (az alapján, amit eddig elolvastam belőle és a mi világunkra adaptálva): azért vagyunk bajban, mert a "go with the flow" tetszetős jelszavával a homlokunkon szép lassan teljesen lenulláztuk az én-akaratunkat és így irányát vesztett hajóként bolyongunk a tudatalatti kavarta örvények között.
a megoldás: az én-tudat, a személyes létélmény integritásának a visszaállítása az akarat megedzésén és a konzerválódott tudatalatti erők (szokások, körfenntartó ösztönzések) felszabadításán (átvilágításán) keresztül.
|
| | | | |
| | | | | | 5. cellux | 2004. november 9. 11:31 |
| | | | | | | azért várjatok még, hátha sikerül kitalálnom valamit :-)
(ha nem sikerült, szólok és ugorhatunk együtt, bár szerintem inkább trippezzünk be jól, mint ablakokon ugráljunk kifelé)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bár nálunk a családban többen is gyakorolták a történet ilyettén lezárását, nekem még nem volt igazi halálvágyam, de a tradíció az tradíció így gyanítom ha egyszer lesz, semmi sem fog visszatartani! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Állítólag Isten tart minket vissza, pedig valószínűleg csak a sima állati élni-vágyás ösztön. Egy számmisztikus a születési adataimból kiszámolta, hogy 29 éves koromig valósíthattam volna meg az álmaimat, most már lekéstem róluk. Ezt sokszor így is érzem. Ilyenkor megöregedni és vegetálni csak lassú öngyilkosság.
Mi tart vissza? Talán a félelem, hogy kezdhetném elülről. Néha azt is érzem, hogy már számtalanszor újrakezdtem, és ugyanott tartok.
A magunk fajta "drogosokban" talán egy olyan halálvágy van, amit inkább a kíváncsiság hajt, mint a szomorúság vagy boldogtalanság. Mindenesetre ha eléget a halálvágy, igyekszem majd tudatosan távozni, és nem menekülésre használni a halált. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | óta pörölök istennel, hogy mit akar tőlem
hát, hogy felejtsd el magad végre;)
a bármi légy, csak akármi
történjen az izé, meg follyon a bigyó;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hetek-hónapok óta pörölök istennel, hogy mit akar tőlem... (ha úgy tetszik feszegetem önmagam határait, vagy önanalizálok, vagy mittudomén). Minap mélyen betépve azt kértem istentől vigyen el, vegyen magához, mutasson meg mindent, akármi. Abban a pillanatban olyan közelinek tűnt minden, úgy éreztem, csak kopogtatnom kell. Aztán úgy, hogy kopogni nem elég, előbb nekem kell bizonyítanom, hogy hiszek. És úgy tűnt, csak úgy tudom ezt bebizonyítani, ha "segíts magadon, isten is megsegít" alapon magam ugrom ki az ablakon. Volt egy pillanat, amikor mindez teljesen kereknek tűnt, nem volt benne félelem az élettől, félelem a haláltól, sem elkeseredettség... Mondjuk inkább óriási vágy a szeretet és tudás iránt, amely mellett eltörpült minden az élettel kapcsolatos vágyam, kíváncsiságom, érdeklődésem... Csak aztán eszembe jutott, hogy ez nem "kettőnk ügye istennel", hogy ez fájna egyes embereknek. Ekkor azt kértem, hogy nyomtalanul tűnjek el, hogy senkinek se fájjon. Aztán antipatikusnak tűnt a gondolat, hogy nyomtalanul tűnök el (háborgott az egó, hogy mégcsak ne is emlékezzenek rám?). Aztán hol beleegyeztem, hol tiltakoztam ellene. Aztán az jutott eszembe, hogy azt gondolnák, hogy no megint egy drogos, aki kiugrott az ablakon -- ki hiszi el, hogy nem kétségbeesésből? És annyira fontos lett hirtelen a nagy kirakósjáték e piciny darabja, hogy úgy döntöttem, maradok, és nem leszek alcím a nemtudommilyen rovatban.
Camus szerint a legalapvetőbb kérdés, hogy érdemes-e leélni az életünket... Irónikus, hogy adott esetben többek között drogpolitikai szempontok is meghatározhatják a választ... |
| | | | |
|
