 |
Mi tartott vissza, amikor halálvágyad volt?bombadiltoma, 2004. november 8.  | |  | | | | |  | |  | | | re21
most = múlt + változás =>
most/múlt = 1 + változás/múlt =>
változás = 1 + változás/múlt =>
1 = 1/változás + 1/múlt =>
1 = (múlt+változás)/(változás*múlt) =>
1=most/(változás*múlt) =>
most=változás*múlt =>
változás+múlt = változás*múlt
:)
sorry |
| |  | |  |
| | | | | | 139. helio* | 2005. december 22. 14:22 |
| | | | | | | (Mi tartott vissza, amikor halálvágyad volt?)
Azt hittem a halállal megszabadulhatok a gondoktól, terhektől, kötöttségtől és "mint isten egy csepp vére átzuhogok a végtelen világokon", hogy Engem ne irányítsanak, mert Én más vagyok mint bárki más, még Magamat se irányítsam (észérvek=0), csak érzés igaz... (stb.stb)
De a valódi igazság az hogy ez az önnmagába záródó dac volt,
amit a mindenségtől elszakadt(-nak hitt) ÉNképem, egom vetített
'valódi lényemnek'.
Most itt vagyok és mosolyogva gondolok vissza arra,
hogy akkor lefelé úsztam és feldobott az örvény.
Mostmár az örvény is én vagyok és
üdvözlök minden mozigépészt...
˛¸
~ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Aki nem ismeri ezt az oldalt, annak nagyon tudom ajánlani:
postsecret.blogspot.com
|
| | | | |
| | | | | | 137. gundul | 2005. szeptember 24. 20:35 |
| | | | | | | A bánat
A bánat szürke, néma postás,
Sovány az arca, szeme kék,
Keskeny válláról táska lóg le,
Köntöse ócska, meg setét.
Mellében olcsó tik-tak lüktet,
Az utcán félénken suhan,
Odasímul a házfalakhoz
És eltűnik a kapuban.
Aztán kopogtat. Levelet hoz.
engem Ő (Atesz) |
| | | | |
| | | | | | 136. hown | 2005. szeptember 10. 17:57 |
| | | | | | | | bse: bocs, nem neked szólt azon mondatom! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ...bocs srácok ,de most csak beírom a véleményem ;) , aztán a hozzászólásaitokat elolvasom & arra is válaszolok ;)
Szerintem az abszolút kilátástalanság a sorstalanság vezethet egyedül az öngyilkossághoz :( ....,ha elveszítünk valakit aki fontos nekünk az FÁJ ,de nem leszünk öngyilkosak miatta ...,csak akkor ,ha nélküle elképzelhetetlen a jövőnk :( .
Én így látom ...
Nekem is volt már rendkívűl rossz időszakom :( ...,mikor azt hittem nincs értelme a létemnek :( ...,de nem fordítottam hátat az életnek ::) , nem a család , barátok miatt , pusztán makacsság & büszkeség miatt ... , szerintem az ember sokkal több erőt meríthet saját magából , mint másokból & másokhoz fűződő kötelékből . SZVSZ |
| | | | |
| | | | | | 134. bse | 2005. szeptember 10. 16:56 |
| | | | | | | | tudom h nem mindig ilyen 1szerű (sajnos), én csak leírtam ami velem történt de nem azt akartam vele mondani h ilyen könnyű a dolog! bocs ha félreérthető volt. |
| | | | |
| | | | | | 133. hown | 2005. szeptember 9. 10:30 |
| | | | | | | Vannak esetek, mikor a kitörés nem ilyen egyszerű, hogy csak elhatározás kérdése. Pl egy családtag elvesztése, kövérségi probléma, fogyatékosság szerzése, kiközösítettség, stb.
Vagy akár ami a kiindulópont volt: az élet értelmetlensége. Az ilyen ember beleesik egy végtelen ciklusba, főleg ha utálja a munkáját: három műszakban nyolcórázik, s mikor hazaér, semmire nem marad már energiája, max lerohadni a tv elé, egy két órára, utána alvás, és másnap kezdődik minden elölről. Az idő meg telik, nagy dolgok nélkül.
Kívülállóként persze lehet bagatellizálni a dolgot, de ettől még a probléma nem oldódik meg. |
| | | | |
| | | | | | 132. bse | 2005. szeptember 8. 20:33 |
| | | | | | | a depresszió témába nem akarok beleszólni mert nem értek hozzá, nekem a pszihiáter mondta h depis vagyok és h szedjek ilyen meg olyan gyógyszert de xart sem értek azok a bogyók! aztán még szarabbul lettem mert 1 szakítás is történt az igen erős lehangoltságom alatt és az ugye nem szokott segíteni:) aztán 1ik reggel úgy keltem fel h teszek a hüje gyógyszerekre meg a dokira, nem kellenek nekem és pár nap alatt teljesen elmúlt az egész negatív és lehangolt érzésvilágom mert újra az a jókedvű, életnek örülni tudó srác akartam lenni aki előtte voltam és sikerült mert nem a gyógyszertől vártam a segítséget hanem magamtól és ki más tudná h mi is kell nekem igazán:) attól pedig h leugorjak 1 hídról (nemtom miért de mindig ez jutott eszembe, biztos a zuhanásflash miatt...) az tartott vissza h nem lesz semmi sem jobb itt ha eltűnök szal nincs sok értelme, meg amúgyis gyávaság lenne megfutamodni a gondok elől! ennyi
písz |
| | | | |
| | | | | | 131. hown | 2005. szeptember 7. 14:42 |
| | | | | | | tetrahid: elgondolkodtattál, írtál érdekes dolgokat. De igazából ez lényegtelen. Végülis amibe belekötöttél, az ahhoz hasonló, mintha egy olyan emberbe, akinek kivették a féregnyúlványát, és ő azt mondja: kivették a vakbelem.
Tök mindegy, a dolgok, amikről írt, és amit én is magaménak érzek, léteznek, és én legalábbis próbálok küzdeni ellene, változtatni a már felvázolt módszerrel tervezve. Szóval nincsenek itt döntések, amiket ne akarnék meghozni, önsajnálat, "könnyebb út választás", ésatöbbi.
Na mindegy, ennél tovább nem akarok menni ebben a témában, de hogy még a végkövetkeztetésedre (legutolsó mondatod) válaszoljak: a "ne hagyd el magad" elvvel egyetértek, de az ember először azért igenis küzd, például a napról-napra nagyobb szorongás ellen, amiről egyre nehezebb nem tudomást venni, ésatöbbi (ez csak egy tünet volt, ami - elárulom - a teljesítménykényszer (pl. pénzkeresés) - kontextusban qrva sz*r jelenség!!(elmondhatatlanul))), szóval bármennyire is nem hagyja el magát, a rúgkapálózásban előbb-utóbb elfárad, nincs ereje összeszedni magát (mert hiszen minek? egy újabb rövid, és hiábavaló rúgkapálásért?) -> változás hiján a végkimenetel mindenképpen elgyengülés lesz, "elhagyja magát", és innen már ez az egész megreked, nincs kiút (nem önerőből sem mindig).
|
| | | | |
| | | | | | 129. Bard | 2005. szeptember 7. 11:21 |
| | | | | | | Tetrahíd:
Szerintem ebben a kérdésben Thomas Szász mondta meg a tutit. Ő szerinte depresszió=szomorúság. Ez azért jó, mert az emberek túlnyomó többsége amúgy is ezt érti alatta. Szomorú pedig bárki lehet, sőt, a tudatában is lehet annak, hogy ő most szomorú. És végtelen ok lehet arra, amitől egy ember elszomorodhat... |
| | | | |
|
