 |
A valóságRincewind, 2004. október 23.  | |  | | | | 575. ezékiel | 2012. december 22. 14:26 |
| |  | |  | | | Látjátok feleim, szümtükhel, a játék folytatódik, illetve nem ért véget.
Csak a játékszabályok változtak kicsit.
Nehézségnek tapasztaljuk az elszigeteltséget, amit a fény elfogadása közben érzékelhetünk. A kulcs: amikor a legnagyobb a sötétség, akkor van a legközelebb a fény.
Csak forduljunk meg, és ne az árnyakat bámuljuk, hanem hagyjuk el tudatszűkítő mintázatainkat, azaz a platóni barlangot.
Nem fogunk újat kitalálni, mert nem az a feladatunk, hogy újítsunk; Lucifer már átélte ezt (s ekképp mi is), hanem az, hogy megéljük és megvalósítsuk az újítást, mégpedig a természethez visszatérve. Számomra olyan, mintha sok ezer hektáron elkezdeném kiszedegetni a gyomot, egyedül kezdem, de tudom, hogy később példámat látva csatlakozhatnak. És nem az a fontos milyen gyorsan szedem, hanem az, hogy szedem anyway.
Istenanyánk végtelen türelemmel viseltetik irántunk. Tisztelettel és megbecsüléssel tartozunk neki, amiért megformálhattuk és fenntarthatjuk testünket belőle, hogy így váljon eszközévé a test a megtapasztalásnak. Amíg tudatunk ruháját; e földi testet viseljük, kötelességünk megóvni táplálóját, Istenanyánkat: a Földet. |
| |  | |  |
| | | | | | 574. ezékiel | 2012. november 6. 20:23 |
| | | | | | | | Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag! (Jel 22,16) [Jézus szavai] > A hajnalcsillag pedig.... |
| | | | |
| | | | | | 573. ezékiel | 2012. november 6. 19:06 |
| | | | | | | Szeretnék egy okfejtést levezetni itt, engedtessék meg, hogy megosszam, mert valamiért azt hiszem, hogy csak így éri meg.
tehát, van a Bibliai analógia, hogy Lucifer Isten akarata ellenére vezette ki az Eredeti Teremtésből az angyalokat, valamint -ugyan a szentkönyv nem teszi hozzá- azért, hogy megtapasztaljanak új dolgokat.
Számomra világosan tiszta, hogy az Isten akarata az volt, hogy minden tökéletes egységben létezzen az örök időkig. ebben a tökéletes, ahogy Jézus mondta: sötét és üres világban, a Tudat létrehozta azt a Teremtőt, akit ma Lucifernek hívnak. Egy olyan geometriai tökéletességet és anomáliát, aki kapcsolódván a Tudathoz megértette, hogy más módok is vannak a tapasztalásra az első (vagyis nulladik) Tudat/Isten/Lélek eredeti teremtésén kívül.
az angyalok, akiket kivezetett az eredeti tapasztalati síkről, mi vagyunk, emberek. a bukottak azok, akik az anyagba születnek, akiket a test korlátoz: persze csak mindaddig, amíg meg nem szerzik a tudást, meg nem világosodnak. Amíg elméjüket a Fény el nem borítja, szellemüket fel nem emeli, az ismeretet meg nem adja.
ha az eredeti Teremtés tökéletes, akkor a luciferi világ nem tökéletlen. egyszerűen tökéletesen más. összehasonlíthatlan, mint ahogy a fekete és a zöld. a vörös vagy a lila.
a 666-ban alszol, a 999-ben fölébredsz, és a kerék örökké forog, de csak azért, mert te forgatod. pontosabban Lucifer fog téged, eszközéül, hogy a kereket örökké forgásban tartsa, mert Istennek ő áll legközelebb a szívéhez . vagyis te.
Fiat Lux!
|
| | | | |
| | | | | | 572. ezékiel | 2012. november 4. 18:47 |
| | | | | | | | hopp, az indulatok között az a rész kimaradt, hogy napi rutinjaink... mennyire segítik elő önmagunkból előhozott fényünk erősítését és fenntartását? |
| | | | |
| | | | | | 571. ezékiel | 2012. november 4. 16:09 |
| | | | | | | talán már korábban említettem, hogy jó hatodik érzékem van a könyvek felleléséhez, illetve a könyveknek van jó érzékük, hogy rámtaláljanak.
vettem egy könyvet (Könyvudvar a Múzeum körúton), Rámakrisna élete és tanításai címmel, a könyv a születésétől mutatja be az életét értelemszerűen a haláláig, és a közötti rövidke dolgokról. ez a hozzászólás egy olyan részt akar kiemelni, ami már a teljesen felébredt mesterről szól.
azt írja, hogy Rámakrisna megvetette a pénzt egész életében, és élete vége felé, amikor egy orvos meglátogatta (tudniillik, akkoriban Indiában a doktorok még javarészt ismerték a tradicionális módszereket), azt mondta, hogy ő nem hagyományos beteg, és ezt a "betegséget" nem lehet fizikailag diagnosztizálni, majd kért az orvostól egy 10 rúpiás bankót, és amikor a kezébe vette, néhány pillanat múlva üvöltött a fájdalomtól, és karja kicsavarodott, ettől kiejtette a pénzt.
az én meglátásom szerint mikor megfogta a papírpénzt, Rámakrisna valahogyan csatlakozhatott a pénz fogalmához, ideájához, és valahogy minden élményt és emléket láthatott ezáltal, ami ezekhez kötődik. Értelemszerűen, a pénz nem egy olyan dolog, aminek megszerzésére és birtoklására mindig az Erény és a Tao bír. A könyv leírása szerint Rámakrisna egy nap így fakadt fel, "Ó, Istenanyám, hogyha áldásod szerint így kell, hogy éljek, kérlek küldj mellém egy embert, akinek sok pénze van."
a könyv azt írja, hogy Rámakrisna ebben a megvilágosodott tudatállapotban nem tudta volna ellátni egy "hétköznapi, dolgozó" ember feladatait. ez számomra egy igen elgondolkodtató dolog. vajon napi rutinjaink, szokásaink, hogy dolgozni megyünk, hogy városi emberként a masszivan hipnotizált tömeggel konfrontálódok nap, mint nap, hogy látom a szerencsétleneket, beszélek az értetlennel, és igazából TÉNYLEG A KIBA***** SEMMIRŐL, hiszen csak a pénzt akarjuk valahogy megcsinálni, hogy el tudjuk tartani magunkat. mondjuk én abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy olyan dologgal foglalkozhatok, ami számomra nagyon érdekes tudomány/művészet, és tanulhatok róla, és ezért fizetnek. persze csak épp annyit, hogy ne tudjak soha annyit összeszedni, hogy elszakadhassak ténylegesen az egésztől, egy hulladék és agyszemét mentes világban élni.
igazából, ha igazán akarod és hiszed, < B á r m i t > le tudsz hívni. jót, rosszat. Rámakrisna tökéletesen tisztában volt ezzel. voltak gazdag emberek, akik tanultak tőle, és segítették földi életében, hogy a nehéz, sűrű fizikai dolgokkal ne kelljen foglalkoznia, és tudását átadhassa. Szóval kért: és kapott. Amit természetesen legjobb tudása szerint vissza is adott.
999 |
| | | | |
| | | | | | 570. ezékiel | 2012. október 29. 20:58 |
| | | | | | | "Úgy épül fel a társadalom, hogy irányíthatóak legyünk."
Igen, de a lélek nem épített, a társadalom pedig végül egy merő elmetákolmány.
"Túlnyomó részben erőszak, kapzsiság, félelemtől vezérelt gyűjtögetés. (...) Lehetne elemzeni a bolygón lévő emberi cselekedeteket összességében, mintha egy induviduum lenne."
Nem és nem. Az emberiség közös tudata sokkal kiterjedtebb, elpusztíthatatlanabb dolog, mintsem, hogy egyetlen individuum nézőpontjából megélt tapasztalatnak tekintsük. Analógiával élve: a kis lámpák az emberek, a nagy reflektorok a mesterek és világosodottak, viszont az egész elektromos hálózat maga az a rendszer, amiből egyáltalán megélik a világosodást. Az elektromágneses erő nem azonos azzal, ami a motort lendületbe hozza, de talán több köze van a Nap és a csillagok világosságához.
Abban igazad van, hogy nem bele-ragadni-. Just enjoy the flow. Meg kell tanulni örülni és üdvöt lelni magában az egyszerű emberi létezésben, hogy a tudat ilyen varázslatos szerkezetben helyezett (a Tudat is mi vagyunk) el bennünket, és csodáljuk titkait, csodáljuk, hogy milyen kellemes a meleg napsütésben, egy hegyről rálátni a városra, hogy a messze lévő formák milyen szépek (még ha pontosan nem is tudjuk meghatározni, hogy mi az, ami miatt az a forma esztétikus.. pedig az is egy kódrendszer).
Ugyanakkor meg kell tanulni, hogy mit jelent a Karma, hogyan bocsáss meg, hogyan ne légy dölyfös, amikor szűkebb ismeretű emberrel beszélsz, hogyan bocsásd meg más emberek bűneit, mert valójában azokat is te (a Tudat) követted el.
Sajnos, a rendszer képes rá, hogy sok ember tudatállapotát szűkítse be a félelem-programmal a végletekig, hogy őket tényleg valóságos csoda lenne ismét "hitre téríteni". Eközben úgy, hogy nem Jehovától, nem a Sátán (anyag) poklától retteg, hanem elfogadja, hogy ő is Isten egy tükörképe, és ezért felelősséggel tartozik az egész Teremtés iránt.
|
| | | | |
| | | | | | 569. sun5000 | 2012. október 29. 18:39 |
| | | | | | | Úgy épül fel a társadalom, hogy irányíthatóak legyünk.
Az egész világ, ha körülnézünk az emberi belső kivetülése. Túlnyomó részben erőszak, kapzsiság, félelemtől vezérelt gyűjtögetés.
Ott van ez mellett a mély spiritualizmus. A szerzetesek világa és mondjuk New York.
Lehetne elemzeni a bolygón lévő emberi cselekedeteket összességében, mintha egy induviduum lenne. Mint, ahogy az egyénnek is számtalan, akár egymással ellentmondásos gondolata, cselekedete van.
Nem részletezném ezt tovább, de érdekes belegondolni. Milyen lenne ennek az "egyénnek" a pszichológiai jellemzése vagy egyszerűen, hogyan ítélnénk meg.
Ilyen eszmefuttatásban, egy gondolatunknak annyi szerepe van a személyiségünkben, mint egy embernek a világ arculatában.
Ahhoz amit a legtöbb ember szeretne, talán a "leszarom,hagyjuk,nem is érdekel" áll a legközelebb.
Persze ez vicc, de van benne igazság.
Nem beleragadni semmibe, se önmagunkba, se a létezés bármely részébe. Megmerítkezni mindenben.
Szemléletesebb ez mondjuk ilyenképp. Az őrülteknek, akikről néha azt hisszük valamit mégis csak tudhatnak, gázhoz lehet hasonlítani a tudatosságát.
A hétköznapi emberé mondjuk enyv.
Amit meg sokan szeretnének az a víz. Víz ami átfolyik a létezés síkjain,szféráin. De csak akkor tud folyni, ha nem ragad bele abszolút semmibe.
|
| | | | |
| | | | | | 568. ezékiel | 2012. október 28. 00:18 |
| | | | | | | szóval a spanglis topicból ideátirányodva:
szeretném egy kicsit összekapcsolni a Luciferről korábban írottakat és a választ a kommentre. nagyon nagy vonalakban természetesen csak emberi szinten van jó és rossz, isteni szinteken ez csak a fény és a sötét játéka. fény, nem mint jó, rossz, nem mint sötét. a sötét a fény hiánya. ha nem lenne semmi más, csak fény, nem lenne árnyék sem.
az analógiám szerint Lucifer egy olyan gépet készített, amit nevezhetünk elmének, egónak, belső monológnak, ami elképesztően felgyorsítja a fejlődést az Élet nevű jelenségben. mondjuk, hogy ezt a gépet, a leírtak miatt feltelepítette az emberi faj tudatába. az élet fejlődése során szükség van arra, hogy minél több helyzet és szituáció, minél több expresszió és benyomás érje a Tudatot, mielőtt nézőpontot változtat. az elme a kétkedéssel, az egó a monológgal azt éri el, hogy ez az információgyűjtés felgyorsulhasson.
"Túl lett erőltetve és bonyolítva ez a spiritualitás sok helyen."
Persze, hiszen kommersz lett, és a műsor része, hogy egy kis zavart okozzon. De pont ez a lényeg, minél több kérdés tevődik fel, annál több válasz jön létre.
"Annyi, hogy a vágy nem rossz, nem is leszel isten és halhatatlan, ha nem lesznek vágyaid."
Persze, viszont a rendszer ebben egészen ügyes, hogy olyan vágyakat gerjesszen, ültessen, installáljon az emberekbe, amik többszörösen leplezve, de ön és ezzel bolygópusztító hatású (vice versa). Azt hiszem a tanítás a vágyakról a kabbalában (XI) pont a vágyak megzabolázása (meglovagolni a tigrist).
Nem kell, hogy a megvilágosodást csodák és éljenzések kísérjék. Az ember próbálja meg a fényét megtartani. Azokat a dolgokat, amiket tesz, és amiről érzi, hogy más lényeken vagy akár kollektíve a bolgyón segít, ne hagyja el, vágyjon rá szívéből. Az élet spirituális oldala valójában egy nagyszerű játék, amit ha megtanul játszani, a szíve számára üdvöt szerezhet, más szíveket boldogíthat .-) |
| | | | |
| | | | | | 567. [...] | 2012. október 27. 06:21 |
| | | | | | | Furcsa, hogy eddig nem volt szó Balogh Béláról. Vagy lehet, hogy csak a topicot tévesztettem el.
Balogh Béla: A végső valóság c. könyve. http://egeszsegsuli.ewk.hu/feltolt/balogh-bela---a-vegso-valosag.pdf
Szerintem elég jól fogalmaz meg, meg rendszerez jó pár dolgot, és ezeket több szempontból is bemutatja.
Személy szerint nem értek egyet mindenben az általa felvázolt valóságképpel, de számomra egész sok témában igencsak közel jár.
Túl sok újat nem mondd és talán inkább laikusnak készült, de amikről ír, azokról legalább következetesen és jól érthetően.
Szerintem mindenképp megér egy misét, főleg, hogy elérhető majdnem minden könyvtárban és kb minden kiadása fent van neten is. |
| | | | |
| | | | | | 566. Rex | 2012. október 16. 11:43 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 565. weeed | 2012. október 8. 14:32 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | A sikeres dimenzióugrás a spirituális éberségünkön múlik, fizikailag nem lehet rá felkészülni. Amikor a harmadik dimenzióba becsúszik a negyedik, azaz néhány órával az ugrás előtt, olyan tárgyak, színek, formák, ragyogások jelenhetnek meg, amiket nem tudunk értelmezni. Ezzel egyidejűleg a szintetikus anyagok, mivel nem kerülnek át a negyedik dimenzióba, összetevőikre esnek szét. Ennek tulajdonítható, hogy a sok ezer évvel ezelőtt a Földön élt, magasan fejlett civilizációk hagyatékából semmiféle szintetikus tárgyra nem bukkanhatunk, mert azok nem élték túl a dimenzióugrást. Ha egy magasan fejlett kultúra lényei maradandót akarnak alkotni (például piramisokat), akkor olyan természetes anyagot kell használniuk, ami a Földön eredeti formájában megtalálható. Mindenki, aki valaha élt a Földön, átélt már dimenzióváltást, mert ezen át kellett esnie ahhoz, hogy itt lehessen. A születésünk tehát egy dimenzióugrás, csak nem emlékszünk rá ez az oka annak, hogy a későbbi életünk során nem tudjuk áthidalni a nagy távolságok valóságát. Tudatállapotunkban saját otthonunk rabjai vagyunk. A magasabb dimenzióban viszont azzá válunk, amit megteremtünk. Ez most is igaz lehetne, de sokan nem tudnak róla, ezért nem élnek teremtő erejükkel. Mindez ott majd tudatossá válik. Egyesekben persze már most is kezd tudatosulni a negyedik dimenziós képesség, és az új dimenzió néhány ismérvét felfedezni vélik jelenlegi életükben. Joggal tehetjük fel tehát a kérdést: lehet, hogy már át is léptünk a negyedik dimenzióba? Meglehet, mert néha egy-egy bolygó annak érdekében, hogy megkönnyítse az átváltozást, rendellenes úton ugrik a következő dimenzióba, és közben újrateremti a régit, hogy be tudja teljesíteni karmáját. Az elmúlt két évtizedben született kristálygyerekek kétségtelenül azért jöttek a Földre, hogy segítsék ezt a folyamatot a veleszületett magas szintű tudatosság és szeretet erejével. Senki sem tudhatja pontosan, hol tartunk a dimenzióváltás útján, de ha elbizonytalanodunk a folyamat ösvényein, legjobb, amit tehetünk, hogy figyeljük a gyerekek útmutatását. Ők a tanítóink, bízhatunk bennük, ugorhatunk velük bátran, ők ösztönösen tudják, merre tovább
A Föld Kundalinije
Drunvalo Melchiezedek, a MER-KA-BA ősi tanításainak ismerője megírta a Fény kígyója című művében a Föld Kundalinijének vándorlását, mely szerint 2012. december 21-én a Föld tengelye át fog billenni a galaxis középpontja felé, és a Föld Kundalinije megkezdi a felszínen elfoglalt helyzetének módosítását. Ennek az alapvető energiának a mozgása megnyitja majd a teret a női energiák uralma előtt, melyre az elkövetkezendő 13 000 évben kerül sor. Ilyen hatalmas változások nem egy éjszaka alatt zajlanak le bonyolultan összehangolt eseményekből szövődnek, melyeket végső soron a szeretet irányít, a mindenütt jelen lévő, minden élet iránt érzett szeretet. |
| | | | |
|
