 |
A valóságRincewind, 2004. október 23.  | |  | | | | |  | |  | | | Csendes őszi alkonyba lépek be, hulló falevelek tánca...
Elrúgok egy gesztenyét, végigpattog a járdán, gellert kap egy ember cipőjén, majd falnak ütközve megáll. Az ember maga elé motyogva lehajol, felveszi a gesztenyét, majd elhajítja messzire. A házak mögött szál le, nem látom, hogy pontosan hova.
Lassan besötétedik, s egy hegyen kell átvágnom, a város szélén. Magányomat semmi nem zavarja meg, csak gondolataim zümmögnek mélabúsan. Távol a belváros forgalmától nem kell álarcot hordanom, hiszen senki nem lát.
Éjszaka van már, de rendületlen haladok célom felé, s az otthon melege már nincs messze. Egy apró tündér libben odébb egy gomba kalapjáról...
Valóság. Minden... Még ez az írás is... Már csak egy kérdés van:
Tudjuk-e, milyen szinten valóság egy valóság?
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | A fix pont az, hogy nincs fix pont:
"Nothing is constant, but change" vagyis "Semmi sem állandó csak a változás"
Csak a lehetőségek végtelen mezeje van, középpont és határok nélkül. Ez a ragyogó tiszta tér a tudatunk. |
| | | | |
| | | | | | 57. cellux | 2004. november 25. 12:15 |
| | | | | | | ami ehhez képest újdonság, hogy az ember általában elkeseredik, amikor belátja, hogy nem tud kívül kerülni saját magán. pedig nem kéne. ha belátod, hogy csak ez van, akkor szabad vagy.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Feltételezem az illúziókon kívüli abszolútum létezését? Nem, már egy ideje nem igazán. Csak próbálok gondolatkísérletekből és érzetekből fix pontokat kreálni. Most éppen ezt a fix pontot találtam meg (nem először, csak most jöttem rá, hogy ez lehet egy fix pont): számomra semmi más nem létezhet, csak illúziók, mármint az agyamban alkotott modellek. Csak ezekhez férek hozzá. Ez nem nagy újdonság senkinek (ld. a görög filoszokat), csak nekem. Mármint a belátása/átérzése. |
| | | | |
| | | | | | 55. cellux | 2004. november 25. 10:56 |
| | | | | | | "megvalósítható-e a teljes abszolútként elfogadás amnézia nélkül?"
az a gondod, hogy feltételezed az illúziókon kívüli abszolútum létezését.
akkor tudod az (éppen aktuális) illúziódat abszolútumként elfogadni, ha belátod, hogy nincs semmi az illúzión kívül. egyrészt tudod az illúziódról, hogy illúzió, olyan, mint az álom, ködkép, "levegőbe rajzolt virág" (ezt hívják a buddhisták úgy, hogy "minden jelenség ürességének a felismerése"), másrészt, mivel tudod azt is, hogy nincs semmi ezen az illúzión kívül, képessé válsz a formavilágban való 100%-os részvétre. annak a tudata, hogy ez illúzió, szabaddá tesz: 100%-osan belemerülhetsz az életbe, abba, ami számodra adott (a te mindenkori valóságod), felelősséget vállalhatsz az életedért, önmagadért, bátor lehetsz és félelemnélküli. szilárdan állíthatod, hogy "ez így van", vagy "az meg úgy", "én ezt akarom", stb. mert már tudod, hogy ez mit jelent. ez egyfajta abszolutizálás, de ez nagyon messze van attól a fajta abszolutizálástól, amikor valaki dogmatikusan ragaszkodik egy képzetrendszerhez, mert fél közvetlenül szembenézni a valósággal. ez egy olyan abszolútum, ami ugyanakkor üres is. egyesül benne a két véglet, a minden és a semmi. (az üresség-természet tudatosítása óv meg bennünket a formavilágban való elveszéstől.)
másképpen: ha úgy nézzük, hogy a nulla másik oldalán van a nem-valóság, az ittenin meg a valóság, akkor ezek bizonyos értelemben tükörszimmetrikusak. platón úgy mondaná, hogy a nem-valóság az ideavilág, a valóság meg a megnyilvánult ideák világa. de ha az ember elkezdi keresgélni a nem-valóságot, az ideavilágot, akkor nem talál semmit, mert az ideavilág nem létezik. (vagy legalábbis nem olyan módon létezik, mint a valóságot alkotó halmaz elemei.) eleve a létige csak olyan dolgokra vonatkoztatható, amik megnyilvánultak. az ideák csak megnyilvánulásaik révén léteznek. Isten sem létezik teremtés nélkül.
mivel Isten csak a teremtés révén ragadható meg, ezért tévesek azok a törekvések, amelyek a számunkra minden pillanatban adott valóságtól való menekülésre építenek. nincs hova menekülni, csak ez van. számomra az életem fejlődése abban mutatkozik meg, ahogy egyre inkább képes vagyok elfogadni az itt-és-mostot. a trükk ott van, hogy ha erre képessé válok, akkor a pillanatban megtalálom azt, amit "odakint" kerestem. a jelen pillanat ugyanis az egész világot tartalmazza. az ember tetszőlegesen közel kerülhet a pillanatból kihúzódó merőleges tengelyhez, és minél közelebb van, annál jobban érzi azt, ami az egész mögött van. az ideavilággal, az Istennel a pillanat teljes átélése révén lehet kapcsolatba kerülni. ezért amit le kell építeni, az a pillanattól való menekülés százezer formája.
|
| | | | |
| | | | | | 54. Nomad | 2004. november 25. 08:46 |
| | | | | | | "A halmazok az emberi gondolkodás termékei, nem a valóságban fellelhető dolgok." Mégis semmilyen más módon nem tudUNK tapasztalatokat szerezni a "valóságról", hiszen ha van aki néz, az azt is befolyásolja, hogy mit lát.
" a nézőpontok nagyrészét nem én találom ki, csak úgy vannak."
Mire valaki rájön, hogy mégis ő találja ki a nézőpontokat már Maha-Mudra megvalósító.
"Bár szerintem sokan "kostolgatjuk"."
Ja, és ez a legfinomabb a világon. Elég sokan vannak kóstolgatók a Daathon. Biztos nem csak a sok drog teszi:)
Milyen furcsa, hogy a valóságról beszélünk. Ha a valóság a valóság, akkor tökmindegy, hogy minden titkát megfejtjük, vagy egyáltalán semmit nem tudunk róla, attól még ugyanúgy igaz marad és "valós".
|
| | | | |
| | | | | | 53. Sevil | 2004. november 24. 22:48 |
| | | | | | | Candybrada igen, én is ezt mondom, kösz a Mindenség nevében!
Doki, a matematika szépségét nem vitatom, becsülöm is, az első -és ezidáig egyetlen- kaktuszozásom alkalmával szerettette meg velem az az ember, akiről egyszer beszéltem és picit ismered is. |
| | | | |
| | | | | | 52. doki | 2004. november 24. 22:28 |
| | | | | | | a rendszer szót ugyanarra használom mint a nézőpontot.
nem én kényszerítek. a nézőpontok nagyrészét nem én találom ki, csak úgy vannak. nekem csak eszembejutnak :)
a matematika meg akármennyire valóságidegen tud szép lenni :)
még vicces is néha :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem a gond ott kezdődik, ha megpróbáljuk dobozba tenni az abszolútat és elkereszteljük. Azért gond ez, mert a beszéd relatív. Az abszolút, ami minden helyzetben és mindenhol igaz és állandó, az emiatt szavakon, gondolatokon és minden elképzelésen túli. És a valóságnak az az egyik oldala, hiszen a valóság egyszerre áll a relatívból, amit most is tapasztalunk és az abszolútból, amit hát jópáran (pl én se) nem tapasztalunk.
Bár szerintem sokan "kostolgatjuk". :-))
A nagy hanyattfless legyen veletek!
CFP
u.i.: Szabadesés rulez! :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez az egész csak egy megérzés volt. Mint a semmi érzete, csak ez a minden érzete volt. Aztán a szóformáló rendszerem szavakat formált belőle, a begépelő rendszerem meg beírást a daathra. |
| | | | |
| | | | | | 49. Sevil | 2004. november 24. 19:48 |
| | | | | | | Doki: "Sevil, amiket felsoroltál azok jelek, nincs ellentétük. /jó nem jelek, mert valóságos dolgok, de mikor tetszőleges rendszerben gondolkodunk róluk (vagy inkább renszereket keresünk, amiben jól megfoghatóak) akkor jeleken keresztül gondolunk rájuk/"
Tudom, ez picit a vesszőparipám, de megint úgy érzem, hogy a taoizmus olyan szépen látta ezt már 2500éve (biztos mások is, annyira nem vagyok művelt:) Weöres féle Tao Te King 2. versszak:
"Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást,"...
Azaz amint rendszerbe kényszeríted a világot megjelennek az ellentétek, és te is ugyanezt írtad ("tetszőleges rendszerekben való gondolkodás"). Végül is semmi meglepő nincs ebben, csak szeretek párhuzamokat hozni.
Bt: "Csak annyi, hogy axiómaként úgy definiálom a valóságot, mint egy olyan halmazt, ami mindent magában foglal. Ergó definiálom a legnagyobb és legvégtelenebb halmazt. Definiálhatnám úgy is, hogy azon kívül is van valami, de én nem így definiálom."
Ugyanez, amint rendszerbe foglalsz, megteremted a valóságidegen dolgokat a definiálási kísérlettel. A halmazok az emberi gondolkodás termékei, nem a valóságban fellelhető dolgok.
In memoriam korai taoisták: Nem lehet definiálni a valóságot, csak belehelyezkedéssel ismerheted meg belőle azt, ami az emberi szemszöged számára feltárul belőle. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Valahol jó példákat írtál, de gyűjtőfogalom az más tészta mint egy konkrét. Érted.
Amúgy kell mindig egy hülye beszólás, akkor indul be a legjobban a topic! :) |
| | | | |
|
