 |
A valóságRincewind, 2004. október 23.  | |  | | | | 71. ynul | 2004. december 29. 18:22 |
| |  | |  | | | "Ezek között szerepel például az a megállapítás, miszerint minden ember egy egyéni, mégis közös (egy) középpontja a világmindenségnek."
szerintem inkább úgy hogy minden élő és nem élőlény a középpontja a világmindenségnek.
|
| |  | |  |
| | | | | | 70. Ákimáki | 2004. december 29. 15:39 |
| | | | | | | Ha elfogadjuk egy valóság létezését, és feltételezzük: a tudomány, és a vallás is ezt az egy valóságot kutatja, akkor szükségszerüen találkozniuk kell valahol (valamikor).
Legvégső esetben magában a valóságban.
De előbb is találkozhatnak. Mondjuk a valóság az, amit egy hegy tetejéről látunk, onnan mindent látunk, ezért valóság. A tudomány az egyik oldalán kapaszkodik a hegynek, a vallás a másikon. Teljesen más a kilátás a hegy két oldalán, ahogy a valóságról alkotott képe is teljesen más a vallásnak és a tudománynak.
Mégis, amikor egy bizonyos magasságig felkapaszkodott mind a pap, mind a tudós, akkor kénytelenek belátni nézeteik ~azonosságát.
Az elmúlt napokban volt egy elég felületes, de azért remélem használható meglátásom.
A jóga filozófia közel ötezer éves múltja során alpvető nézetei nem változtak. Ezek között szerepel például az a megállapítás, miszerint minden ember egy egyéni, mégis közös (egy) középpontja a világmindenségnek.
A görögök által elindított "materialista valóságkutatás" (a modern tudomány atyja) előszőr a földet helyezte a világmindenség központjába, majd a középkorban a napot helyezték a középpontba, aztán a 20.század hajnalán rájöttek, a nap csak egy csillag a megszámlálhatatlan csillagból álló galaxisunkban, majd megszámlálhatatlan galaxist fedeztek fel az univerzumban. Ezen a ponton már senki sem beszélt a "világ közepéről". Aztán az ötvenes években Hubble rájött, hogy a csillagok színképében látható eltolódásból ki lehet számítani a sebességüket. (olyan ez, mint amikor egy szirénás autó közeledik, vagy távolodik, és magasabbnak, vagy mélyebbnek hallja az út szélén álló megfigyelő a sziréna hangját.) Aztán igen különös kép állt össze nagyon sok mérés után. Megállapították: minél távolabb van tőlünk valami az univerzumban, annál gyorsabban távolodik.
A legtávolabbi objektumok amiket észlelünk kb.15 milliárd fényévnyire vannak (galaxisunk átmérője 100 fényév), és a sebességük majdnem eléri a fénysebességet.
Tehát, először is, ha az előbb említett törvényszerűségek fennálnak az egész univerzumban, nem csak az általunk észlelt univerzumban abból az következik, hogy ami elég messze van tőlünk, az a fénynél is gyorsabban távolodhat. Márpedig ami a megfigyelőhöz viszonyítva fénynél gyorsabban távolodik, az a megfigyelő számára nem létezik, semmi féle bizonyosságot nem nyerhet létezéséről. Ha mindemellé vesszük azt a törvényszerüséget, miszerint minden irányban ugyan az az arány áll fennt a távolság és a vöröseltolódás között, Abból többféle következtetés adódik. Először is: a megfigyelő az általa észlelhető univerzum középpontjában tartózkodik. És ezen a ponton emlékeznünk kell legelső, a jóga bölcseletből vett felvetésemre, miszerint minden ember egyéni középpontja az univerumnak. A másik fele pedig, miszerint valamiféle misztikus módon ezek mégis egyek, paradoxnak tűnik, pedig ha az előbb elvégzett bizonyításom helyes, ez is következik belőle. Ha elfogadjuk egy univerzum létezését, és ennek Béla és Juli a középpontjában van, akkor ők egy pontban vannak!
Viszont a vöröseltolódás egységességéből még más is következik.
Ha visszatekernénk a mozifilmet, azt kéne tapasztalnunk, hogy minden ebből a bizonyos középpntból áradt ki. Ha nem lenne egyforma minden irányban a vöröseltolódás mértéke, már ráböktek volna a tudósok egy pontra, miszerint itt történt az ősrobbanás. Így viszont be kellett látniuk: minden pontban történt az ősrobbanás. Na ezt az ellentmondást hivatott többek között feloldani a görbült tér elmélete. Ezt "egyszerüen" fel lehet fogni, a lufis hasonlattal. Ha csillagokat rajzolunk egy lufira, és felfújjuk, azt tapasztaljuk: minden csillagtól távolodik a többi csillag...
Ebből viszont az következik, hogy a tér 3 dimenziója, és ami ebben létrehozza a változásokat a legkisebbtől a legnagyobbig - az idő - csak a "felszíne" valaminek.
És miért írtam le ezt az egész tudományos baromságot?
Mert kíváncsi lennék a véleményetekre. |
| | | | |
| | | | | | 69. Sad | 2004. december 7. 11:56 |
| | | | | | | Hétvégi kalandom során egy két irányban eldefromáltam magam:
Szal nagyon is kezdem úgy érezni, h ez az egész csak egy ábránd, melynek elmúlása a halál...
Határozottan árnyalt ábrándvilágban élek, esetleg élünk..
Lehet, h a túlzott önérzet miatt tettem most ezt a kijelentést, de lehet, h azért, mert egyáltalán nincs önérzet most itt a gép előtt..
ZzzzzzZzzzzZzzz....
Ez van...
Soha semmi nem fix.
Nem létezik mindig és örökké, az igazság kivételével...
A valóság egy fa a ködben, melyet az évszakok hogyismondjam(nagyon rigli állapotban vagyok) villámokkal ostromolnak...
Majd helyrejövök.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az 1234567891 prím. Véletlen találtam. :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | soon: Azért, mert valami nem anyagi, nem lesz kevésbé valóságos, mint egy fizikai síkra sűrűsödött dolog. Sem a gondolat, sem a múlt nem fikció ebben a nézőpontban:))
Candy:))
anomina: szerintem az a valóság, amit elfogadsz annak.
Hogy megnyugtassalak: addig halad csak lineárisan az idő, míg élsz;) Ugyanis lehet előre és hátra is megszületni...de ez már kicsit bonyolult...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A múlt már köbe vész, a jövő meg sehol sincs. A jelen az amikor a jővőből múlt lesz. Vajon valóságosabb ez a másik kettőnél? :-) |
| | | | |
| | | | | | 62. doki | 2004. november 27. 11:12 |
| | | | | | | Gödel nemteljességi tétele: http://www.myrkul.org/recent/godel.htm
angolul van.
Szépen így lehet kimondani, mondjuk:
Minden kellően gazdag logikai rendszerben /kb akkor, ha meg tudod fogalmazni benne, hogy mik a számok/ ha minden állításra vagy őt magát, vagy a tagadását be lehet bizonyítani, akkor a rendszer ellentmondásos, minden állítást és az ellenkezőjét is be lehet látni.
Magyarán minden nézőpontban fel tudsz tenni olyan kérdést, amit nem tudsz megfogni abban a nézőpontban /se ő sem az ellenkezője nem belátható/, csak ha bővíted az általad igaznak elfogadott állítások halmazát.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Vajon hová tűnnek a szavak, amiket kiradírozunk?":)
Az előző írásommal csak arra akartam utalni, hogy szerintem minden valóság, független attól, hogy egy, vagy több ember számára létezik, avagy materializálódik az anyagi síkon, vagy sem. Megkülönböztetem az én-, és mások valóságait, az anyag, a gondolat, a szellem...stb valósági síkját. Mert ugye, a lélegzet anyagi valóság, de a gondolat már nem;)
|
| | | | |
| | | | | | 60. badtRIP | 2004. november 26. 01:30 |
| | | | | | | | szerintem ket fajta ember, van az egyik aki hisz egy valosagban a masik nem. de vegulis meg senki sem latta a valosagot, vagyis nem letezik senki fejeben. akkor mit akartok megfejteni rajta? nincs semmi, csak illuziok sora ami vegigkiser szuletsunktol, es egyre tagul. de hogy mi lesz vele? lehet hogy nincs is, akkor meg mirol beszelek? |
| | | | |
|
